Hétköznapi szorongások

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások 






          " A szülőket a hibáik határozzák meg."                                                             











A svéd Fredrik Backman újdonsága a megszokott szinten hozza és tárja fel egy lehetetlen helyzet hátterét, mutatja be a szereplőket. Elég vegyes társaság jött össze erre a szilveszter előtti lakásbemutatóra, amit egy bankrabló váratlan megjelenése zavar meg. A kivonuló rendőrök (apa-fia) párosa sem a megszokott módon működnek, a két eredeti figura adja a regény lényegét.


Ismét egy kedves és érzelmes, megható történet, ahogyan már megszokhattuk Fredrik Backman magával ragadó stílusában. Szórakoztató és megindító, kellően agyament, abszurd helyzetek komikus elegye. A mondanivalója elgondolkodtató, vannak benne nagy-nagy életigazságok, bölcsességek, amit a megélt tapasztalatok szültek. Valóan okosabbak vagyunk utólag, de a rossz döntéseink is az élet velejárói. A megfelelési kényszer számtalan kínos következménnyel járhat.

Ez most nekem nem annyira jött be, Ovét úgy tűnik lehetetlen űberelni. A korábban olvasott könyvei alapján ennél többet vártam.

Pedig izgatottan kerestem  ezt a nyári újdonságot, azt sem mondanám, hogy rossz volt, de nekem meg sem közelíti Ove szintjét. A tartalom hiába különleges, ezt már mind megírta sokkal jobban, ezeket már olvastam tőle. Az élmény nem ütött akkorát, sőt. Ha Backmanra gondolok, nem ez a kötet fog eszembe jutni. Mégis érdemes elolvasni.
Van itt minden, túszdrámába ágyazva: elhagyott feleség, mogorva és megkeseredett emberek, a terhes és ez esetben leszbikus párosig minden. Úgy vélem, Backman szándékosan provokálja az olvasót ezekkel a karakterekkel, élethelyzetekkel. Ami működik és valós pillanatokat eredményez. A nem mindennapi pillanatok a hétköznapi kisember álmairól, érzelmeiről mesél. Ez akár boldogságkeresésnek is felfogható. Miközben önzőek, gyarlók vagyunk, hibázunk. Backman egyszerre tud humoros, szívmelengetően fájó lenni. A történet varázsa, hogy nagyon megindító, szomorú és igaz.

Az elmagányosodás, depresszió népbetegség, mindennapos tünet. A hazavezető út, vagy bármelyik másik regényében megismert helyzetek, szereplők tértek vissza egy új környezetben. A szeretett családtag elvesztése, a másság kérdése, házassági válság, az idő múlása, a szeretet ereje, a folytonos aggódás a gyerekünkért, a felnőtté válás nehézségei már mindegyike téma volt.

Ami tetszett most is, az a hiteles élethelyzetek ábrázolása, még ha ezt is sokadszorra olvasom Backmantól. Ebben nagyon profi, mindig van egy elsőre nem érzékelhető csavar a történet mögött. Akár mire kiderül, hogy a két rendőr apa és fia. Akik elvesztették a szeretett nőt az életükből. Egyik a feleségét, másik az édesanyját. Ami erre a kapcsolatra is mélyen rányomja a bélyegét, ahogyan a bankrabló esetlen bénázását (egy készpénzmentes bankot akar kirabolni) a kényszer szülte tragédia elkerülése mozgatja. Izgalmas volt a megoldás, még a személye is sokáig kérdéses, majd meglepetés lett. Olvasmányos, bár kissé körülményesen, nehezen alakulnak, akadoznak a dolgok. Az elgondolás érdekes, mondanivalója is megvan, az író egyszerre szól mindenkihez. Az olvasó is elgondolkozik: én ugyan mit tennék az adott helyzetben? Fontos, hogy az ember elgondolkozzon és jól döntsön, ám ez lehet csak évek múlva derül ki valóban sikerült megtalálni a jó utat.
A több szemszögből megismerni ugyanazt az eseményt azonban fárasztó és megtöri az események lendületét. Nem éreztem a sziporkázó eredetiséget, ami eddig jellemzője volt. Ezt feszesebbre is vehette volna, ahogyan a sorozatos rendőrségi kihallgatások is abszurd jeleneteket hoztak a sztoriba. Ez néhol inkább volt kínos, mint vicces. A nyúl jelmezes fickó megjelenése végképp a meghökkentő, elképesztő és már-már hihetetlen felé tolta a mérleg nyelvét. Miközben remek kis karakterrajzokat kapunk a szereplők által, aki mi vagyunk. A félelmeinkkel, szorongásainkkal küzdve napi apró és nagy feladatok előtt az örökös megfelelés miatt aggódva. Fredrik Backman életszemléletével azonosulni nem okoz problémát az olvasónak.

Backman élete sem lehet könnyű, hiszen elképesztően nagy a felhajtás körülötte. A sikert tartani, újat eredetit írni és megfelelni egyszerre nehéz. Ő is átélte egy bankrablás véletlen áldozatának szerepét.
Az életünkbe lévő konfliktusok, számtalan szorongást kiváltó ok, elviselni a másik baromságait, mozgatórugója a regénynek. Szeretem az írásait, eddig minden könyvét olvastam, itt sorakoznak a polcomon. Az ember, akit Ovénak hívnak vagy a Björnstad 1-2. után úgy gondolom ez most bármennyire ismerős, mondhatni tipikusan Backman, de visszalépés.


Rendeld meg ITT kedvezménnyel! 


Fredrik Backman:

1981-ben született. Első regénye 2012-ben hatalmas sikert aratott. Az ember, akit Ovénak hívnak csak Svédországban 600 000 új gazdára talált. További 35 ország vette meg a kiadás jogait. A sikerére bizonyíték az is, hogy nem régiben a 3. helyre került a New York Times bestseller listáján, ami nem amerikai szerző esetén kivételesen ritka! Azóta a filmesek is lecsaptak rá, Ove moziba ment.

További regényei: A nagymamám azt üzeni, bocs (2015), Itt járt Britt-Marie (2016). Mi vagyunk a medvék (2017) Egymás ellen (2018).
Jelenleg Stockholm külvárosában él feleségével és két gyermekével.




Animus, Budapest, 2020
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247693 · Fordította: Bándi Eszter