A ​csokimikulásos lány

 

Háy János: A ​csokimikulásos lány




                      

A szív dolgai keverednek ebben a regényben a mindennapok harcaival. Önmagunkhoz és egymáshoz juthatunk közelebb, a biztonságos gyermekkort megidézve. Nosztalgikus utazás a múltba, amikor még ott van mögöttünk és féltő, figyelő módon egyengeti utunkat apa, anya, nagymama, nagyapa. Az elmesélt gyerekkor persze nem új téma Háy Jánosnál.


         

A szerző egyedi hangja össze nem téveszthető, a mű egyik erénye a stílusa. Aki olvasta előző néhány regényét legalább, biztosan nem tévedhet. A könyv hangulata igazi „háyjánosos”, egy pillanatra sem kérdéses, ki a szerző.

Nevezhetjük akár formabontónak is. Háy a szavak mágusa. 

Jó ráérzéssel használja ki a nyelvben rejlő lehetőségeket. Aki szereti Háy stílusát, történetvezetését annak ez a könyv is tetszeni fog. Olyan mindennapi dolgokról ír, ami meglepő, mégis milyen nagy hatást tud elérni az olvasóban. Amolyan együttgondolkodásra késztetőek ezek az ismerős regénnyé fűzött történetmorzsák. Háy rávilágít, megragadja ezen dolgok és emberi tettek lényegét, próbálja megérteni és megértetni mi lapul a tettek mögött. Ez persze sokszor vicces vagy éppen fájó tud lenni az emlékező felismerés. Bőven akadnak érzelmek, gyerekkori álmok, vágyak. Amik persze találkoznak és ütközek a hétköznapok valóságával. Mennyire van, tudunk a saját sorunkba beleszólni, azt irányítani? Olyan ez a történetfolyam, hogy bárki könnyedén talál kapcsolódási pontot. Esetleg a leírtakat a saját tapasztalatainkkal vethetjük össze. Nem kell valami édes-bús karácsonyi sztorira gondolni a cím és a borító alapján.

Az emlékek és az érzések kavarognak az olvasóban is, elkerülhetelen a számvetés. Nem szépít, nem idealizál, inkább gondolkodásra késztet. Ezen történetmorzsákban mindenki magára ismerhet, lehetünk a szereplők egyike. A közösségi, családi kapcsolatok mélyére tekintve keressük azt, ami elmúlt, eltűnt, de biztonságot adott. Érezhetően ismeri ezt a világot, jól adja vissza a környezetet, akár a faluról akár a nagyvárosba került fiatal lelkének rezdüléséről olvasunk. A felnőtté válás keserves pillanatai, a szerelem, a nemiség felbukkanása, a szabadságvágy vagy a mindenféle beilleszkedés anno ott munkált mindannyiunkban. Az elvárásoknak megfelelni vágyás kényszere nyomasztó tud lenni. Ami vagy sikerül, vagy nem...

Az író nem nélkülözi az ironikus humort sem ezekben a valós és őszinte életképekben. Tetszett, amikor kiszólt a történetekből. Szúrós, vagy cinikus megjegyzéseket kapunk, sarkos megfogalmazásban. Összességében nagyon szerethető, lényegében mégis ugyanazt kaptam, mint a legutóbbi néhány regényénél. Olyasmikről mesélt, amiről többet kéne beszéljünk. A családról, egymás tiszta és őszinte elfogadásáról, szeretetéről az összetartásról. Türelemről, törődésről, odafigyelésről a másik iránt. Együttérzéssel mutatja meg ezeket a törékeny sorsokat.




Kedvezménnyel  ITT   rendelhető a regény!


                 

Háy János (1960) író, költő, a mai magyar irodalom megkerülhetetlen alakja. Főiskolás kora óta jelennek meg írásai; a közönségsikert A bogyósgyümölcskertész fia (2003) hozta meg számára. Minden műfajban tevékeny – 16 prózakötet, 8 verseskötet és számtalan díjnyertes dráma szerzője –, és merészen kísérletezik a köztük lehetséges átjárásokkal. 2019-ben megjelent Kik vagytok ti? című műfajteremtő kötete elnyerte a Budai-díjat, melyet az oktatást, nevelést legjobban segítő könyvért ítélnek oda. Drámáit minden évadban országszerte játsszák. Műveit több nyelvre aktívan fordítják. Budapesten él, rengeteg ember és emlék között.







Európa, Budapest, 2025
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151060735

Boldog ​boldogtalan

 

Háy János: Boldog ​boldogtalan





                  

"Persze egyszer minden korsó összetörik és utolérik a sánta kutyát."




Ezek az összegyúrt történések valós, mai életképek a férfi-nő kapcsolatról. A szerelemről, annak múlásáról, netán a szakításról, a megcsalásról, a válás következményeiről olvashatunk. A megidézett okok többrétűek, ami a gyerek életére is erősen kihat a későbbiekben. Itt és most ilyenek vagyunk. Rögtön beszippantott, tetszett a szarkasztikus humora, sok fontos mondanivalója a regénynek, szerintem akár terápiás céllal is olvasható.

Görbe tükröt tart elénk Háy János, amiben sok esetben ismerhetünk magunkra, vagy környezetünkre. Miről másról szólna, mint rohanó világunk felszínes, mégis napjainkra jellemző emberi kapcsolatairól. A saját boldog-vagy boldogtalanságunk a kezünkben van... Mégsem volt olyan könnyen emészthető ezeknek a hétköznapi embereknek a banális történeteit olvasni. Teszi mindezt olvasmányos, ironikus formában, fanyar humorral nyakon öntve. Háy János egyik jellemzője ez, aki olvasott már tőle, tudja.   

               

Kétségtelen, hogy Háy remekül bánik, sőt, szerintem egyenesen zseniálisan játszik a szavakkal. Kifejező, találó az esetek mindenféle megközelítése. A regényben nincsenek párbeszédek, csak egy végtelenített gondolatfolyamként hömpölyög az egész regény. A megírt történetek új gondolatokat ébresztenek az olvasóban, ahogyan cinikusan kikacsint ránk. Na, mit szólsz, ugye hogy ismerős ez vagy az a helyzet? Fantasztikus, hogy Háy milyen képet ad a mai házasságokról, kapcsolatokról. Remek pillanatképeket kaphatunk, ami ugyan szórakoztat, de mégis fáj néhol ez a valóság. Az külön tetszett benne, hogy nem részrehajló az író, elismeri, bemutatja ezeket az életképeket, de nem ítélkezik. Az emberek bonyolultak, amit szellemes formában tár elénk. Háy jól látja és láttatja, milyenek vagyunk a kapcsolatainkban. Tagadhatalanul kiábrándító és keserű ez a nagy magyar valóság, a kapcsolatok rákfenéjéről. Mégis tökéletes, nagyszerű könyv, ha jól körül nézünk, valóban ezt láthatjuk magunk körül. Fájó, de jól adja vissza ezt a szerző. Filozófikus merengés ez a kapcsolatainkról. Némi megélt élettapasztalat talán nem árt. 

„Könnyű azt szeretni, akit nem nehéz.”

Édesbús, keserű és elgondolkodtatóak ezek a felvázolt viszonyok. Ismerősek, így tényleg mindenkinek könnyű belehelyezkedni, megtalálni a közös hangot. Sok súlyos mondat van ezekben az életképekben.

Mindenki küzd a maga démonaival, a válás traumájával, alkohollal, és mindenféle más családi problémákkal. Most megtudhatod a ki nem mondott valóságot, az érzelmek mélyére pillanthatunk. Mi motiválja a szereplőket egy kapcsolatban, mi tart össze, vagy éppen választ szét bennünket. Talán nincs és nem is lehet hepiend, ez néhol jól gyomron vágott. Elkeserítő, a nagy magyar valóság, hogy előbb-utóbb minden házasság kiüresedik, válással ér véget. A gyerekek külföldre mennek, fokozatosan eltávolodunk tőlük. Miközben nézzük ki ez a másik idegen a házban? Olyan volt esetenként, mintha a Házasságon innen és túl regényét olvastam volna újragondolva. A koncepció nagyon hasonló. Nem mellékesen, ezek a felvillanó történetek tulajdonképpen magát az egész társadalmat jellemzik. Igazi arculcsapás ez néhol, ahogyan szembesít önmagunkkal, ízig-vérig valós.  Néha azért hangosan nevettem egy-egy mondaton, történeten.

Nem változunk, nem javulunk meg, nem okulunk hibáinkból. Gyarlón emberi a regény, még ha esetenként túl fárasztó a hosszúsága miatt. Ha később újraolvasod, akkor is hatnak a mondatai, 

az író stílusa. Tipikusan összetéveszthetelen, igazi Háy-regény. Csak ajánlani tudom, de minden humora ellenére sem lesz könnyed szórakozás.

A regény IDE kattintva megvásárolható kedvezménnyel! 
   

            

Háy János, eredeti nevén Horváth János (Vámosmikola, 1960. április 1. –) József Attila-díjas magyar író, költő, festő, illusztrátor. A mai magyar irodalom megkerülhetetlen alakja. Főiskolás kora óta jelennek meg írásai. Fontosabb regényei: A bogyósgyümölcskertész fia, Hozott lélek, A Gézagyerek, Napra jutni, A mélygarázs. A cégvezető, Ne haragudj, véletlen volt, Kik vagytok ti? Művei közül van olyan, mely már több kiadást is megélt.

Európa, Budapest, 2024
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635048748

Mamikám

Háy János: Mamikám




                                                          

"Mer a vér olyan, hogy hijába neveled, akko is előgyün eccer."




Háy János tavaly két regénnyel is megajándékozta olvasóit. A Ne haragudj, véletlen volt karanténnapló után A cégvezető a Libri irodalmi díj jelöltjeinek listájára is felkerült. Ennek érdekes stílusa a legújabb regényénél a Mamikánnál is egy eredeti, különleges alapot ad. 

   

A Mamikám az őrületes bűn, a kitaszítottság regénye. Nyelvezete és kifejező szövege szemléletesen idézi meg ezt a társadalmi réteget, összes problémájával együtt. Ők is vágynak szeretetre, kiegyensúlyozott, biztonságos és nyugodt életre. A történet egyik erőssége számomra az, ahogyan Háy János hangulatot teremt. Ez zseniális, akár a karakterek vagy önmagában az események sora. Nem tesz kísérletet arra, hogy szépítse a csúfságot, enyhítse a súlyos tartalmat. Ahogyan ez a réteg küzd hosszú évtizedek óta az előítéletekkel, úgy az olvasó lelkében is komoly vihart ébreszt a történet. Bár a felvillanó humora szórakoztatott, ugyanakkor mélyen és többször váratlanul gyomorszájon vágott. A befejezés különösen. A regénynek van egy fő szála: a lány és Mamika kapcsolata, különleges barátsága.

Az életszagú történetek fűzére, sajnos fájdalmasan magyar. Háy János olyan világba viszi az olvasót, ami maga a földi pokol. Sötét, kilátástalanul komor. Nem könnyű itt az élet, kemény, de fájón jellemző képekkel kel életre a regény. Volt szerencsém (?) közelebbről, éveken át a maga valóságában ismerni ezeknek az embereknek az életét, gondolkodását, napi harcait. A kirekesztettség, a reménytelenség harca ez. Tökéletesen valós, ami kibomlik a történetek mélyéről. Így olvashatjuk szociográfiai látleletként is, amiből egy kemény társadalomkritika kerekedik ki. Ez nem az írói fantázia szüleménye, ez a szomorú magyar valóság, amiről már kínos beszélni. Talán attól a legszomorúbb, hogy ezt tekinthetjük sok évtizedes problémának is, ami a kis történetekből felszínre kerül. Van itt minden, valódi mélynyomor, kilátástalanság, családon belüli (és kívüli) erőszak, igazságtalanság, bűnözés és alkoholizmus. Ezek az emberek nem kiszorultak a perifériára, oda születtek...esélyük nincs a jobb, tartalmasabb, nyugodtabb életre. Mondanám, hihetetlenül megdöbbentő, ha nem tudnám mennyire jellemző és valóságos. Így lesz tökéletes korrajz. A fő szál mellett több kitérő, leágazás van az eseményekbe szőve, ami így egy kerek egész képet ad. Nem vidám ez a kép, bár rengeteg érzelmet megmozgat, a szereplőket és tetteik motivációját mélységeiben mutatja meg a szerző.

"Nem vót nekem más anyám csak a Mamika, ő monta meg nekem, hogy mit hogyan kő, hogy rendbe legyenek a dógok."

                 

A regény egy fiatal felnőtt cigány lány nagymonológja, aki az intézetet is megjárta. A történetmozaikokból sorozatos traumákkal terhelt sorsok elevenednek meg a lapokon. Tartalmilag is kalandozunk a múlt és a jelen eseményeinek összhatása egyértelmű most is. A tehetetlenség és a folytonos bizonyítás igazi harc, ami a szereplők mentális állapotára is hat. Az összes mellékszereplő életéből kapunk ízelítőt. Szétcsúszott életek állnak a középpontban.
Érzésem szerint bár napjainkban játszódik a regény, simán, akár 30-40 évvel ezelőtt is történhetett volna. Bárhol Magyarországon, Somogyban vagy Borsodban, a rendszerváltás előtt vagy után. 

Mamika az idős, jó szándékú magyar asszony egy másik életet él, igyekszik teljes szívvel, körülményeihez képest segíteni, terelgetni 

a lányt az élet rögös útján. Anyja helyett anyjaként szereti. Eleven képekkel ábrázolja a falu közösségét, az ott élők egymáshoz való viszonyát. Tisztán kirajzolódik a mentalitásuk, gondolkodásuk, a túlélésért folytatott keserves és egyre reménytelenebb harcuk. Valóban kemény és kegyetlen, ugyanakkor megdöbbentően igazi. Minden szempontból brutális, ahogyan a regény hatása is . Komor képet fest a magyar társadalmi valóságról, ami elgondolkodtatja az olvasót. Nem hogy az utóbbi harminc, de száz éve ez van.... Hol itt a megoldás? Egyáltalán van, lehet itt bármit javítani, jobb irányba terelni? Háy János ezt a folyamatot ábrázolja, vizsgálja. Bár alig 200 oldal, mégis sűrű és tömör a szöveg. Hatás nélkül nem múlik el az olvasó lelkéből. Bőven ad okot gondolkodásra. 

A nyelvezete is erénye a regénynek, teljesen hiteles és valós a szereplők világának, gondolatainak bemutatására. Élvezetes, tömör és kifejező fogalmazás, különleges szavak és szófordulatok adnak egyféle eredeti, különleges zamatot a történetnek. Olvasás közben éreztem, ennek nem lehet jó vége, de a befejezés teljesen letaglózott... mondhatni minden elképzelésem felül múlta. Ez egy kegyetlen, reménytelen mókuskerék, ahol a napi szintű boldogabb élet a cél. A túlélés. Ez pedig sorra újrateremti a helyzeteket, csupán a szereplők változnak az idővel. Számomra ez a regény Móricz Zsigmond, Borbély Szilárd vagy Tar Sándor történeteit tökéletesen idézte meg. Az év egyik legjobb magyar prózája eddig. Nyomasztó, erős atmoszféra, valós tartalom. Ez egy megrendítően fontos könyv. Ajánlom mindenkinek.


A regényt ITT kedvezménnyel megvásárolhatod a kiadótól. 

   

Háy János, eredeti nevén Horváth János (Vámosmikola, 1960. április 1. –) József Attila-díjas magyar író, költő, festő, illusztrátor. Fontosabb regényei: A bogyósgyümölcskertész fia, Hozott lélek, A Gézagyerek, Napra jutni, A mélygarázs.



Európa, Budapest, 2021
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635045150

Képek: saját, a 2021. szeptember 5-én Szegeden tartott könyvbemutatóról

Házasságon innen és túl

 Háy János: Házasságon innen és túl

Tágított kiadás 

                                                     

"Ez még szerető, az már feleség

ez még feleség, az már szerető.

Ez még elvált, az már házas,

ez még házas, az már elvált.
Ez még szeret, az már nem emlékszik,
ez még nem emlékszik, az már szeret."



Háy János nagy kedvencem, bátran ajánlom a könyveit. Ezt különösen. Valahogy semmit nem veszített az évek során aktualitásából. Lessünk be, mi van a csillogó kirakat mögött, mit takar a felszín.

Nem csupán elgondolkodtatnak, de néhol kifejezetten szórakoztatnak is ezek a mindennapos esetek. Igazi életképekről, sorsokról olvashatunk. Valós látlelet, férfi-nő kapcsolatokról, a szeretet vágya vagy éppen hiánya a fő vonal. Háy nagyon pontos és érzékletes életképekben festi le a házasságok mindennapjait. Ahogyan eljutunk szakításig, olvashatunk a megcsalásról, házasságtörésekről. Tetszett, amikor a felnőttek világát mutatja meg a gyerek szemén keresztül. Ezek java része az író emlékeit idézi saját gyerekkoráról. Ironikus humorral, szókimondóan tárja fel a hibáinkat, szembesít önmagunkkal. Egy kis görbe tükör, nézzünk bele bátran. Lesznek ismerős pillanatok helyzetek mindenkinek, ebben biztos vagyok. Önmagunkra, családtagjainkra, a szomszédra vagy munkatársakra ismerhetünk ezekből a novellákból. A szereplők itt élnek, járnak közöttünk. Egyszerű, már-már banálisan hétköznapi történetek az élet nem csak napos oldaláról. Háy ezekben a pár oldalas írásokban pontos képet ad a mai házasságokról, felszínes kapcsolatokról. A látszatról. Nem kicsit szomorú, amit teszünk az életünkkel, illetve amit az élet tesz velünk. Bánat, magány, betegségek elmérgesedett családi kapcsolatok okairól olvashatunk a kissé élve boncolós történetekben.

"Ki tudja. Az ember örökké okot keres, holott minden csak következmény. Következménye annak, hogy él."


Középpontban az emberi kapcsolatok: szerelem, válás, gyerek. Megcsalunk és megcsalatunk… Olvasás közben pedig pörög életed filmje, sok ismerős pillanattal. Apák, anyák, nagyszülők, szeretők 

és az élet apró, mégis jelentős és jellemző dolgai, amik igen fontosak és meghatározóak lehetnek életünk során. Nem, nem voltam tőle boldog, mert ezek sajnos sokszor elrontott és rossz döntések miatti helyzeteket idéztek meg. Mégis mennyire jellemzőek! A kiüresedett, beszürkült párkapcsolatok ellen lehet, lehetne tenni. A boldogság keresése mindenáron, nem hoz eredményt hosszabb távon. Jön az magától. Megbecsülni azt, ami van talán jobb lenne. A sok-sok felvillanó emberi életek pillanatképeinek fájdalma bizony nyomasztó volt egy idő után. Mégis csodálattal és áhítattal olvastam ezeket az embermeséket. Néhol bizony fájt, a fojtogató valóságról olvasni, ráismerni saját életemre, bármennyire gyönyörűek Háy János mondatai.


A párkapcsolatok, vagy épp azok hiányát a női sorsokban, anya-lánya viszonyban, a mindennapi gondok együttesén keresztül ábrázolja. A női sorsok pedig szorosan kapcsolódnak a férfiéletekhez. Társas magány, elszürkült kapcsolatok a boldogság vágya, ami összefogja ezeket a sorsokat. Az író nem nélkülözi a fanyar humort sem a novellákban, azonban alapvetően jellemzőbb az írásokra a melankólia, a szomorúság.Sűrített életek, helyzetek és esetekről olvashatunk. Házasság előtt és után, valamint a miértek. Miért és hogyan rontjuk el? Hiszen azért minden kapcsolat, ami házasságba torkollik boldogan indul...aztán történik valami, megtörik, kifakul, elmúlik belőlünk. Megélt, ismerős pillanatok, hol vidám vagy groteszk, de életszerű és szagú megfigyelésekre alapuló novellák ezek. 

"Este a férfi odacsúszott az asszony mellé, hogy simogassa, mire az asszony mondta, hogy most nem lehet. A férfi mérgesen: Már megint nem, vagy még mindig?"

Mély, fájó igazságok vannak benne összesűrítve. A szerelem ezekben a történetekben nem megváltás, nem emelkedett, magasztos érzés, hanem csupa számítás, félelem az egyedülléttől, a kisebb rossz választása. A stílus pont olyan szikár, mint amilyen egyszerűek és borzasztóak a lelkek. Nekem szívhez szólóak, érdemes elmerülni Háy-világában. Tökéletesen illeszkedik a Hozott lélek, Mélygarázs, Napra jutni és 

A gyerek könyvei mellé. Jó stílusban írt, még ha fájón realista is, de nagyszerű novellák, érezhetően az író mélyrehatóan jól ismeri az emberi kapcsolatokat, problémákat.

Kedvenceim a kötetből: Agglomeráció, Lajos utolsó levele Feri feleségéhez, A harmadik fiú, Markó, Egy budapesti lakos élete, Titok, Margit, Csöpi, Szilveszter, Szabadság.


    

Háy János, eredeti nevén Horváth János (Vámosmikola, 1960. április 1. –) József Attila-díjas magyar író, költő, festő, illusztrátor. Fontosabb regényei: A bogyósgyümölcskertész fia, Hozott lélek, A Gézagyerek, Napra jutni, A mélygarázs.

Eredeti megjelenés éve: 2006
Európa, Budapest, 2019
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041428

A cégvezető

Háy János: A cégvezető





                                                                 

Az idei évben ez a második friss megjelenés Háy Jánostól. A nyár elején a pandémia "segítségével" megjelent Ne haragudj, véletlen volt karanténnapló után itt az új regény.

Egy kiábrándult, némileg meghasonlott és az életében csalódott főhős szemszögéből megírt regényt olvashattam. A cégvezető olvasatomban bárki lehet napjainkból. A szereplőknek nincs nevük, ettől még könnyebb az azonosulás.

Ironikus, fanyar, elegáns írás, az élet apró dolgairól. Meg és elcsúszott életek, a siker, a karrier árnyékában. Elgondolkodtatóan tud szólni . A vázolt élethelyzetek személyes érintettsége szinte biztosan minden olvasóban megidéz valamit saját életéből. Ez a random utazás beszippant, a váratlan kiszámíthatatlansága megfogott. Ezek az életpillanatok már ismerősek lehetnek mindenkinek. A férfi-nő viszonyok, majd mint férj-feleség konfliktusai, a válásig bezárólag velejárója a meggazdagodás, karrierépítésnek. Mire ott célba érünk, szétesik a család, nincs háttér. A pillanatnak élve, a pénzt hajszolva senki nem lesz boldogabb. Sem mi magunk, sem a közvetlen közelünkben élők.

Ebben a műben bizony felszínre kerül minden, amit a család tagjai legtöbbször gondosan próbálnak elhallgatni egymás elől. Komoly döntések, önző vágyak, krízishelyzetek vezetnek a váláshoz. A titkos gondolatok, egyéni kis játszmák, az élet apró, de fontos meghatározó pillanataivá válnak. Amikor annyira nagyon szeretnénk megfelelni a kihívásoknak, átlag felett teljesíteni és ezért beáldozzuk a személyes kapcsolati tőkénket, remélve, megéri. Nem, soha nem fogja megérni, de erre mindig túl későn döbbenünk rá.
Háy János regénye személyes hangvételű visszatekintésekből áll, a történet életszerűsége leköti az olvasót, mert megrendítően őszinte és valódi. Számtalan humoros helyzet adódik, ami groteszk görbe tükörré válik. Olvasás közben elindult bennem is életem filmje, több párhuzam bukkant fel, ami megrendítő és döbbenetes is volt egyszerre. Rácsodálkozni a valóságra nem mindig jó, bár szükséges.

   

A másik megrázó élményem az volt, hogy érzékelhető a regényből a társadalmi szerkezet és közhangulat hatalmas változása. Felismerve a hősök nézőpontját, erős indulatokat vált ki, elindít bennünk egy gondolatfolyamatot, ami nem hagy hidegen. Elgondolkodtató alkotás annak tükrében, hogy napjainkban jellemzően nagy méreteket ölt a fiatalok körében a kiábrándulás, a céltalanság, hirtelen, gyorsan szeretnének sok pénzt keresni, ami legtöbbjüket a kivándorlás útjára löki. Kicsit olyan ez, mindenki cégvezető szeretne lenni, nem beosztott, főleg nem csak szakmunkás. Nem csak egy sorsot mutat be a könyv, hanem egy egész korszakot,a cégvezető alakja összetett figura. Megkerülhetetlenül a kádári Magyarország képei is felvillannak a történetben. Az álmok megvalósítása ha csak részben következik be, már megkeserítheti az embert. Az okok legtöbbször többrétegűek. A rendszerváltás után sokan hirtelen meggazdagodtak, helyzeti előnnyel jutottak előre, míg sokan elszegényedve süllyedtek le a vegetálás szintjére. Sok igen kemény, súlyos mondat formájában elmesélt életpillanatok ezek. Ez egyszerre szomorú és mulatságos, elgondolkodtató helyzeteket teremtett. Háy regénye több ponton személyessé válik.

A regény nem csupán a ki nem mondott, félbe hagyott mondatok miatt van tele meglepetésekkel, legfőbb ereje az elbeszélésmódban rejlik. A történeten belüli többszöri nézőpontváltás, vagy az elbeszélő kikacsintása az olvasóra humort ad a regényhez. Háy János tökéletes valóságot fest, ragadja meg és ábrázolja ezt a világot. Tetszett, ahogy több helyen idézte meg korábbi köteteinek hangulatát is.

A szerző képes volt arra, hogy a szorongásig fokozza a regény hangulatát, amivel felrázza az olvasót. A cselekmény fordulatai és a váratlan helyzetek legtöbbje borítékolhatóan ott lebeg a férfi-nő napi szintű játszmáiban. Ezek meglepő hatást gyakorolnak az olvasóra. Ez lenne az élet? Erről szólna minden körülöttünk? Siker, pénz, csillogás, nők. Jó lenne menet közben valóban élni, figyelni is egymásra. Ez a történet sajnos nem ment meg senkit a boldogtalanságtól, de ráirányíthatja a figyelmet, sosem késő lassítani. Az élet valóban pillanatnyi, negyven felett már rohan, mire észbe kapunk, már az örökösök állják körbe a betegágyunkat... Az olvasó úgy találhat megoldásokat, ha önmagára ismerve átértékeli az életét, a kapcsolatait és a fontossági kérdéseket.

ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a regényt. 

       

Háy János, eredeti nevén Horváth János (Vámosmikola, 1960. április 1. –) József Attila-díjas magyar író, költő, festő, illusztrátor. Fontosabb regényei: A bogyósgyümölcskertész fia, Hozott lélek, A Gézagyerek, Napra jutni, A mélygarázs.

Fotó: Valuska Gábor





Európa, Budapest, 2020
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635042371

Ne haragudj, véletlen volt

Háy János: Ne haragudj, véletlen volt 





                                                                                               


"Feltámad a szél, feltámad a tenger, de nem támad fel egyetlenegy ember sem."








Nagy érdeklődéssel álltam a könyv olvasásának, hiszen kedvelem a szerzőt, érdekelt az új helyzetre való gyors reagálása, véleménye. Az Európa Kiadónál frissen megjelent karanténnapló újszerű, eredeti vállalkozásnak mondható. Szükségnapló, ahogy az alcím meghatározza a keretet egy hónapnyi időt ölel fel a pandémia kezdetétől. Ezekben a naplószerű felvillanásokban, életpillanatokban ott van Háy János, az ő szemén át mégis mindenki kicsit magára ismerhet. Döbbenten konstatáltam, legalább három alkalommal igen, ez én vagyok, velem történt pontosan úgy, ahogyan a szerző megírta. Volt ahol kínosan mosolyogtam, de akadt ahol hangosan hahotáztam.



"A második kávét iszom, amikor eszembe jut, hogy nem vettem be a vérnyomáscsökkentőt."



Magát az elbeszélői formát telitalálatnak tartom, akár egy alkotói megújulásnak is tekinthetjük. Háy leírja ugyan, nem kedveli a naplóformát, ám olvasni egészen más. Hasonlóan éreztem én is, ráadásul a valós helyzet szülte megváltozott életmorzsákból kikerekedik a világ egy kicsinyke darabja, ami rólunk mesél. Érzékenyen ábrázolt pillanatokkal teszi mindezt úgy, hogy a vírust alig említi, nem "előtte-utána" képekkel operál. Filozófikus merengése az élet minden helyzetére kiterjed. Már egy egyszerű, mindennapi rutinnak számító reggeli kávéfőzés is gondolatok sorát indítja be. Nem csak a szerzőben, az olvasóban is.

Vannak benne jó jelenetek az öregedésről, a magányról, a könyörtelen elmúlásról, arról, hogy az öregek is voltak fiatalok. Megjelennek a régi kedves családi emlékek, a múlt hatása jelen életünkre, gondolkodásunkra. Milyen is volt a nagypapa fiatalon? Mit rejt az ő múltja, milyen kulcsot ad ez az unoka életéhez? Kedvenc jelenetem amikor egy kisfiú fakardozik az apjával. Ez a képletes harc a játék öröméről szól, de átvitt módon bizony előrevetíti a jövőt. Amikor apuka már idős, beteg, öregszagú, problémái vannak a vizelettartással, mégis akkor kell igazán szeretni. A különböző életkorokból élethelyzetekből bemutatott képek hatásosak, pontosak. A gyerekből felnőtt lesz, családot alapít, majd... elválnak. A szülők végig ott vannak a háttérben, meghatározóak a családi kapcsolatok. Minden élethelyzet fontos, még az is lehet, évek múlva kap hangsúlyt egy-egy régebbi történés. Néha bizony nem is érzékeljük azonnal a változások hatásait. A nyelvi leleménnyel, irónikus humorral megírt napló tökéletesen adja vissza az ember lelkiállapotát, végig kísérve a gyerekkortól az öregségig az életen. Mindezt pszichológiai pontossággal, egyszerű, közvetlen stílusban teszi.

A demens nagymama mellett az öregségszag érezhetően jelen van ezekben a jelenetekben.Ez is az élet része, méltón befejezni, búcsúzni. Ilyenkor valóban együtt sírt a szívem a szerzőével. Ráadásul néhány hét alatt több novellában is belefutottam ebbe a témába. Az elengedés, a gyász fájó és nehéz pillanat. A számunkra fontos, meghatározó tárgyak és emlékek bizony másoknak semmit nem jelentenek, lomok, kidobni való kacatok. Az összegyűjtött kedves emlékek, másnak már nem bírnak értékkel. A múlt átértékelődik, bár tagadhatatlan a hatása. Ahogyan a vírus okozta zűrzavarra sem voltunk felkészülve, úgy a hirtelen jött családi összezártság is szült néhány izgalmas pillanatot. Jó együtt lenni, de heteken át bezárva, kötelező jelleggel már már az őrület határait feszegettük.



"A család, ez a megbonthatatlan egység, alig várja, hogy megbontsák."


Bepillanthatunk az író alkotói tevékenységébe is. Ebben az időszakban (miért is ne?) akár pizsamában is lehet alkotni. Az írás kihívás, munka, feladat. Készül, őszre várható az új Háy János regény A Cégvezető!
Barna Imre írja az előszóban: “Kedves olvasó, Háy János könyve ez. Vagy legalábbis a szövege, és róla magáról, Háy Jánosról szól. "
Ezek az életképek ismerősek lehetnek néhány korábbi Háy-regényből, bár itt fikciós formában elevenednek meg a valósággal. Ettől sajátos, mindeközben az olvasó a fakardozó kisgyerek, a váláson merengő férj, a magánytól rettegő már elvált férfi vagy a demens nagypapa egyszerre. Lehet akár a szeretőt tartó, lebukott feleség, (tetszettek ezek a "házasságon innen és túl" pillanatok)
vagy lehet a közértben csoszogó, fáradt öreg néni, aki alig érti már a körülötte lévő, felgyorsult világot. Aki tökfőzeléket főz, majd reménykedve csodát vár. Az összetartozó, de néha mégis széteső családi pillanatok múlandósága ez a napló. Korszakhatárhoz értünk, ami rendkívüli helyzeteket hozott. Ez jó alkalom volt a szerzőnek elmerengeni az élet dolgai felett. A regényei mellett verseket, dalokat is jegyző Háy János kor- és kórrajza ez a pillanat szülte állapotról.



ITT megvásárolható a regény! 





Háy János (Vámosmikola, 1960. április 1.) magyar író, költő, képzőművész.



Európa, Budapest, 2020
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635042920

Kik vagytok ti?

Háy János: Kik vagytok ti?
Kötelező magyar irodalom - Újraélesztőkönyv


                                                                             



„Nincsenek bebetonozott helyek, az olvasók szavazata folyamatosan alakítja a fellépők névsorát…”









Kíváncsiságom folyamatos volt a kötet megjelenése óta, nem is tudtam ellenállni. Már a könyv megjelenése kisebb vihart kavart, a sajtóban megjelent mindenféle támadás ellene. Tény, elképesztő, sőt, lenyűgöző a könyv mérete, tartalma. A belé fektetett munka is az lehetett, de megérte. Elismerést érdemlően nagy vállalkozás, több év munkája került az olvasókhoz. 700 oldalba sűrített irodalmi tananyag, de több ez, mint szubjektív magyar irodalomtörténet.


Hosszú évek óta, számos fórumon megy a vita... a NAT korszerűtlen, elavult. Ezt a szakma és a társadalom is elmondta számtalanszor a jelen helyzetekről, megoldást keresve. A diákok számára a régi nagyok bizony csak poros és bebetonozott tananyag, a "kötelező" pedig még riasztóbbá teszi ezt számukra. Magam is azt gondolom, hogy vonzóvá kell tenni a fiatalok számára a mai irodalom oktatását és ezen belül a kötelező olvasmányokat is. Valóban elkelne egy frissítés ezen a téren.

Háy János gondolt egy merészet, tizenkilencre még kért egy lapot, és bejött neki! Lefújta a port, levette a talapzatról a nagy elődöket. Óvatosan, de bálványdöntögető Háy János könyve, az kétségtelen. Érdekes, sőt néhol meglepő volt olvasni a szerző véleményét az irodalmunkat meghatározó alakjairól, elismert költőinkről, nagyszerű íróinkról. Ami az egyik legnagyobb erénye: emberközelivé váltak a könyv által. Olyan meglepő, közvetlen stílusban eleveníti fel pályafutásukat, ami a fiatalok számára is érthető és érdekes lehet.




"Minden alkotó abból a lelki, tárgyi anyagból dolgozik, amit személyesen megélt és hordoz, de soha nem célja, hogy a privát érintettségét énekelje meg, vagy hogy befogadói határok közé szuszakolja a műveit."


"A korai szerelmes versek valójában olyanok, ahogyan ma is versel egy szerelmes kamasz. A szív úgy lángol, hogy majd leég tőle a három részre szakadt Magyarország…"




Nem feltétlen bánik kesztyűs kézzel a szerzőkkel, bár szerencsére nem bulvár stílusban tárgyalja az életüket. Természetesen a politikai és magánéleti vonatkozásokat is kivesézi, ami persze valóban izgalmas és meghatározó háttér sok esetben. Van tragikum és humor is, együttérzés és elismerő főhajtás. Minden irodalomtörténet szubjektív, ez is. Bevallom, az elejét nem igazán élveztem, rá kellett hangolódnom, lassan haladtam vele. Ami talán abból is fakadt, hogy már tőlem is távol állnak ezek a szerzők, igazán csupán Balassi és Csokonai élete érdekelt mélyebben. Petőfi, Arany élete annyira közismert volt, nem sok újat mondott nekem. Talán csupán  a megközelítés érdekes. Az tény, szórakoztató olvasmány is a kötet. 

A válogatás mibenlétét, a koncepciót kerestem volna, vajon miért éppen ezek a szerzők kerültek be? Tény, hogy Ők megkerülhetetlen alapok az irodalmunkban. Azonban nagyon hiányoltam Radnótit vagy Kosztolányi barátját, Karinthyt. Erdélyi magyar szerzőket vagy Passuth Lászlót, Faludyt, Fekete Istvánt. Cseppet nem éreztem volna szentségtörésnek, ha Rejtő Jenő is felbukkant volna a lapokon. A közelmúlt nagyjaiból Kertész Imre? Bár Őt éppen most vette ki a Nemzeti Tanterv az oktatásból... Viszont különösen nagy érdeklődéssel olvastam József Attilát, Szabó Lőrincet, Szabó Magdát, Petri Györgyöt és Weöres Sándort. Számomra Móricz és Madách mellett Kaffka Margit, Örkény István élete nyújtott még informatív és izgalmas részeket. Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy olvasás közben végig ott motoszkált a lelkem mélyén: vajon 100 év múlva a mai írósztárok közül ki, vagy kik maradnak meg jelentős alkotónak az utókor számára?


Néhány eredeti megállapítás a kötetből:
Vörösmarty Mihály „már életében szobor lett.”
Arany János „a briliáns technika, virtuóz rímek, ritmusok” mestere.
„A ritmusdaráló” Babits Mihály, aki „diktatúrákban mérőón volt, világítótorony, viszonyítási pont”. A Jónás könyve „a legszebb, legpontosabb lenyomat.”
Jókai Mór: „ő volt az első magyar sztár.”
József Attila: „ő a magyar költészet megasztárja:”


"A nyugatosok körében, különösen Babits és Kosztolányi között, a kapcsot az Ady iránti ellenszenv tovább erősítette. Az ellenszenv mögött a legmélyebb irigység rejtezett."



Mindenképpen színes, szórakoztató olvasmány, rendhagyó irodalomtörténet, amit talán szemezgetve a legjobb olvasni. Jó és fontos könyv ez, bátran nevezhetjük hiánypótlónak is, ami bizony még a folytatás lehetőségét is magában hordozza. Engem meggyőzött, a felétől már faltam az információkat.
Nem ragozom tovább, nagyon ajánlom, a kíváncsi olvasóknak, fedezzék fel bátran a könyvet vagy a benne szereplő szerzőket. Valóban ez az a könyv, amit olvasni kell és utána beszélni róla. Elismerés Háy Jánosnak és az Európa Kiadónak, hogy felkarolta ezt a vállalkozást. Amihez méltó külcsínt is biztosított a remek borítóval.



ITT lehet a kiadótól megrendelni a kötetet!


"Hiszen egy mű nem pusztán az ember esztétikai érzékelését érinti meg, hanem a teljes világérzékelését, s mikor a kritika megfogalmazódik, a sértett vagy épp megtámogatott világérzékelés keres magának esztétikai indokokat és fogódzókat."


"Ott tornyosodik a Pilinszky nevű hegy, a látóhatár peremén. Néha-néha a hegy gyomrából elénk gurul egy-egy gyémántkő, s mi azt mondjuk, ejha. Aztán mikor valami keresztülkarcolja a szívünket, odamegyünk erre a hegyre, hogy meggyógyuljunk."




Részlet a könyv fülszövegéből:
„Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem. Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni. Hogy minden olvasó érezze, ők még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak hozzá. Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen." (Háy János)

A Kik vagytok ti? mint írói vállalkozás is példátlan. Hatalmas mű, óriási, sokéves munka. S az eredmény egy olyan könyv, ami Szerb Antal óta először mer újszerűen és jól olvasható stílusban a magyar irodalom alkotóihoz nyúlni."

Róluk szól: Bornemisza Péter, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Madách Imre, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Reviczky Gyula, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Füst Milán, Szabó Lőrinc, József Attila, Örkény István, Weöres Sándor, Szabó Magda, Pilinszky János, Erdély Miklós, Hajnóczy Péter, Petri György, Víg Mihály


A szerző fotóját Szilágyi Lenke készítette.


Európa, Budapest, 2019
706 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040124

Olvastam még/10.

Olvastam még/10. 





                                                   












A mai válogatásban olyan -szerintem- fontos könyvek kerültek, amit érdemes nagyon elolvasni. Mondhatnám, kihagyhatatlanok. Nem csupán szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, de igazi életképekről, sorsokról olvashatunk. Valós látlelet, férfi-nő kapcsolatok, a szeretet vágya vagy éppen hiánya a fő vonal.



Háy János: Otthonunk könyve



Háy János nagy kedvencem, bátran ajánlom a könyveit. Ezt különösen azért, aki még nem ismerné, nem olvasott tőle egyben megkaphatja a legkiválóbb novellákat tőle. Öt korábbi sikerkönyvéből válogatták ki a legjavát. Kiváló alkalom megismerni ezeket a novellákat. Háy nagyon pontos és érzékletes életképekben festi le a házasságok mindennapjait, a felnőttek világát mutatja meg a gyerek szemén keresztül. Ezek java része az író emlékeit idézi saját gyerekkoráról. Ironikus humorral, szókimondóan tárja fel a hibáinkat, szembesít önmagunkkal. Egy kis görbe tükör, nézzünk bele bátran. Lesznek ismerős pillanatok helyzetek mindenkinek, ebben biztos vagyok.

Apák, anyák, nagyszülők, szeretők és az élet apró (?) dolgai, amik igen fontosak és meghatározóak lehetnek életünk során. Nekem olyan volt ez a válogatás, mint amikor valamelyik kedvenc együttesem best of cd-jét hallgathatom. Tökéletes válogatás, egy igazi Háy best of.

"A szülők, mondta a kislány, olyan nagytestű lények, legalábbis a gyerekekhez képest."

A könyv Háy János korábban megjelent novellásköteteiből (Egymáshoz tartozók, Napra jutni, A bogyósgyümölcskertész fia, Házasságon innen és túl, Hozott lélek) nyújt remek válogatást.



Európa, Budapest, 2017
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634057512






                                                                                   


Singer Magdolna: Érző férfiak




"Nem az a kudarc, ami történt velünk, hanem az, ha nem akarunk változtatni miatta!"










18 személyes történet veszteségekről és feldolgozásról - férfi szemmel. A tavaly megjelent M. Kiss Csaba által írt Boldogságköny ellenpárja. Az élet tényleg nem habos torta, nem csak móka és kacagás.

Singer Magdolna könyvében 18 interjú olvasható bátor férfiakkal ‒ többek között Nyáry Krisztiánnal, Gerendás Péterrel és dr. Buda Lászlóval ‒ akik vállalták, hogy elmesélik, milyen fájdalmak, csalódások érték őket életük során – barátok árulása, bizalomvesztés, csődhelyzet, szerelmi csalódások, válás, az apasággal járó sebek, haláleset –, és miként küzdöttek meg a történtekkel.
A megindító interjúkat olvashatunk a férfiak fájdalmáról, hogyan élik meg és dolgozzák fel ők a veszteségeiket.
Döbbenetesen őszinte esetekről olvashatunk, minden tiszteletem és elismerésem a 18 bátor férfiaknak, akik bevállalták ezt az élveboncolást. Legintimebb, legfájóbb veszteségeikről vallottak.


Nem könnyű könyv, de tényleg kiderül: a pasiknak is van szíve, lelke, éreznek és fáj is nekik sok minden, még akkor is, ha folyamatosan azt nevelik belénk: egy fiú nem sír... katonadolog! Persze, csak szép csendben összeroppanunk, belehalunk mi is. Olyan is akad, hogy elszakad az az utolsó cérnaszál is. Na, onnan szép felállni, nyerni az élettel szemben valamit. Tényleg minden drámának van pozitív hatása is, amiből a későbbiekben lehet építkezni. Nőknek különösen javallott, ha szeretnénk többet tudni, megérteni és belesni a férfiak lelkébe. Ez az a könyv, amit olvasni kell.



HVG Könyvek, 2017
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633044896



                                                                         

Ottlik Géza: Iskola a határon






A végére egy hazai klasszikus, amit remélem már sokan olvastak. Ugyanis Ottlik kisregénye 1959-ben jelent meg először, most a Magvető zsebkönyvek sorozatban látott ismét napvilágot. Nos, ez az  a borító, ami elég ronda, nem szép, nem túl kifejező lett. Igaz, a belső értékeit ez a tény nem csökkenti... Ebben a kiváló sorozatban jelent meg húsz év után újra Tar Sándor Mi utcánk kötete is. Mindkettő a 20. század második felének legjelentősebb magyar regényei közé valók. Fontos könyvek, még ha megosztóak is.


részlet a fülszövegből:


"Ottlik regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok.."




Magvető, Budapest, 2017
560 oldal · ISBN: 9789631427776

Ország, város, fiú, lány

Háy János: Ország, város, fiú, lány
Útravaló




                                                                               










"A szocializmus olyan volt, hogy minden országban mást volt szabad csinálni, Magyarországon enni volt szabad."
( Ország, város, fiú, lány)






Mindig öröm, igazi élmény egy új Háy János kötet megjelenése. Az áprilisi könyvfesztiválra megjelent idei újdonság egy színes úti élménybeszámoló. Ezen valós utazások egy része az egyetemista évek alatt, majd 2004 és 2015 között történtek, saját élmények adják az alapot.
Sajátos a szemszög is, amit látott, és amiről mesél nekünk. Olyan egyéni észrevételek, meglátások, tapasztalatok gyűjteménye, ami különleges módon kalauzol el, mutat meg az olvasónak olyan nézőpontokat, amiért már érdemes olvasni ezeket az élménybeszámolókat. Nem a szokásos turistakalauz ez a kötet, nem a híres és ismert városokról, épületekről árul el már unalomig ismert információkat, hanem ezek mögé pillantva ad egy egészen sajátos képet. Rólunk, emberekről, utazókról. Akár a fényképező japán turistákról a Mona Lisa előtt, vagy a párizsiakról. Az egyik leghumorosabb történet ez az írás volt számomra a Tíz deka párizsi. Lerántja a leplet a franciákról
és leszámol a mítosszal is.



Háy János szeret utazni. Már ifjú bölcsészként hátizsákkal bejárta Lengyelországot, a "lengyel-magyar jó barát", mint tudjuk, ott a szocializmus is másabb volt tapasztalatai szerint. Szabadabbak voltak, nyíltabban mertek ellent mondani. Erős és jó írás az indító Szabadság teste. Miért is volt fontos fiatalon, hátizsákkal, autóstoppal, vonattal bejárni és ismerkedni Lengyelországgal. Majd később, már egzisztenciát teremtve, gyerekkel visszatérni oda jó húsz évvel később. Humorba ágyazott életképek, meglátások ezek.

A nagymamája az utazást hülyeségnek tartotta. Az az igazság,
én magam is szívesen utazom, ismerek és fedezek fel idegen országokat, városokat. Mégis valahogy ezen útiesszék olvasása után, mintha a nagyinak lenne igaza...

Szerencsére nem csupán a szerzővel megesett kalandok szórakoztató leírásait olvashatjuk, hanem egyben elgondolkodtató, néha megrendítő kirándulást tehetünk saját belső tájainkon. Az egyik -talán a legjobban gondolkodásra serkentő - írás különösen erős és adja magát. Már ez az egy miatt érdemes kézbe venni, elolvasni ezt a könyvet. A többi finom ráadás. Ez az írás az Adjátok vissza, de mit? címet viseli.


A bogyósgyümölcskertész fia nagy utat járt be, ezeken lehetünk útitársai. Az európai kutúra végig ott van az írásokban, még ha eleinte ezek keserű, pesszimista történetek is. különösen a volt baráti országokban történt kirándulásokra igaz ez. Mitől, miért
és miben mások az emberek gondolkodásban is keleten, mint nyugaton? Mitől érezzük zöldebbnek a szomszéd kertjét? Mitől van bennünk ez a nagy itt minden rossz érzés? A könyv első felében elég pesszimista a kép. A másik kedvencem ide tartozik: Orosz tél, magyar nyár, prágai tavasz. Az emlékmorzsákból megtudhatjuk azt is, miért tartoztatták le Háy Jánost Lengyelországban? Mit jelent magyarnak lenni idegen országokban. Mert magyarok mindenütt vannak a világban, találkozhatunk velük.

Később már humorral meghintett önirónikus emlékek kerülnek elő. Érdekes képeket láthatunk Háy szemével Indiáról, New Yorkról vagy Nápoly és London is úti cél volt. A német vendégmunkásokról írt történet is nagyon sommás lett. A jó módra való törekvés néha légüres teret eredményez. Elszakadni az otthontól, hagyományoktól szívet tépő tud lenni. Feladni önmagunkat a jobb élet reményében, elszakadni a családtól, barátoktól egy új élet alapjait lerakni mindig nehéz.


Utazni pedig jó, utazni érdemes. Kalandozzunk a fotelban ülve, olvasgatva, Háy János jó idegenvezető lesz ezen a kissé nosztalgikus utazáson. Azt is megmutatja, amit az útikönyvek nem tudnak. Mégis, volt egy olyan érzésem, hogy "kell egy új kötet idén is", illetve talán nem készült el az új regény. Így a fiókból előszedett, összegereblyézett írásokat rendezték egy kötetbe.
Kissé csalódott vagyok, de bízom abban, hogy egy valóban új, eredeti, hamisítatlan Háy-regény van készülőben. Amire érdemes türelemmel várni.


4/5



a könyv fülszövege:

Gyere velem, nézd meg, hogy merre járok, légy a kísérőm, állj mellém, s nézd azt, amit én látok. Amerika, London, Párizs, mondd, hogy nem vagyok normális, hisz te nem azt látod. Mondd azt, hogy nem, India nem olyan, Prága nem olyan, Nápoly és Moszkva nem olyan, azok az emberek, akik előttem vannak, nem olyanok, vagy egy kicsit mégis olyanok. Tényleg, most veszed észre, hogy olyanok. Magadat fedezed fel bennük. Vitatkozol velem és vitában állsz magaddal. Utazol velem és gondolkodsz, ahogy én is utazom és gondolkodom, hogy hol is vagyunk mi, és kik vagyunk mi, és kik azok, akik mások? Gyere velem, hozd magaddal az élményeidet, az emlékeidet, legyen ez egy közös út. Tedd a szemed a szemem mellé, a lábad a lábam mellé, legyél velem fáradt, és legyél velem együtt kíváncsi, hogy nézd, ez itt a világ. Örülj velem elmenni, és örülj visszajönni, dobd be ezt a könyvet a táskádba vagy az életedbe, tartsd magadnál, és ő sem hagy magadra.






Európa, Budapest, 2016
308 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634053811

Hozott lélek

Háy János: Hozott lélek

                                    



Háy János novellafűzére méltó párja, folytatása a Napra jutni című tavalyi sikerkönyvének. Említhetném a Házasságon innen és túl, A gyerek, valamint a Bogyósgyümölcskertész… c. könyveit, de a Mélygarázs és a Gézagyerek is ebbe a sorba tartozik.

A novellagyűjtemény öt ciklusában olyan problémákról olvashattam, amik az említett köteteinek is alaptémái voltak. A párkapcsolatok válsága, a gyerekkor hatása későbbi életünkre, illetve a falusi mélyszegénység ábrázolása, nehézségei mind megjelentek már írásaiban. Itt ezekről a fontos kérdésekről olvashatunk egyben, töményen. Háy János könyve nem túl szívderítő olvasmány, ahogyan szembenézhetünk önmagunk életének pillanataival. Ez a szembesülés, felismerés sok esetben megrázó és elgondolkodtató. A gyönyörű szavak, sorok, fájdalmas felnőttmesék napjaink problémáiról. Középpontban ezúttal is az emberi kapcsolatok: szerelem, válás, gyerek. Megcsalunk és megcsalatunk… Olvasás közben pedig pörög életed filmje, sok ismerős pillanattal. Biztos vagyok benne, sok élethelyzet ismerős lesz az olvasóknak, nekem is akadt jó pár ilyen... mintha az én életemből is merített volna és megírta volna Háy János. Nem, nem voltam tőle boldog, mert ezek sajnos sokszor elrontott és rossz döntések miatti helyzeteket idéztek meg (Apa), hogy csak egyet emeljek ki.
A sok szerelmi háromszögekből, válásokból, csonka családokból felnőtté váló gyerekekről, a boldogság fájdalmas hiánya miatt öngyilkosságokba menekülők történeteinek fűzére, mintha nem is több történet lenne, hanem a végére egyetlen hatalmas, de nem működő kapcsolattá állna össze.  A sok-sok felvillanó emberi életek pillanatképeinek fájdalma bizony nyomasztó volt egy idő után. Mégis csodálattal és áhítattal olvastam ezeket az embermeséket. Minden kis részben akad egy mese, amit apa vagy anya mesélnek el a gyereknek.

Talán ezek a legszebb pillanatai a kötetnek. Igazi feloldások ezek. "Néha kellenek ilyen mesék" mondja apa az egyik történetben. Valóban kellenek. A kis királylányok és királyfik élete talán jobbá válhat, elkerülhetik a szülők által elkövetett hibákat. Ha okulnak a mesékből. Itt a két kedvenc mesém A havasigyopár és a Villanylovag és gázvitéz címűek voltak.

A szakítások és megcsalások, a kiüresedett, beszürkült párkapcsolatok ellen lehet tenni. Ez persze társasjáték, mint az élet. A rossz neveltetésen is túl lehet lépni kitartó akarattal. A butaság, közöny ellen már nehezebb tenni. Az öregedés és a halál pedig sajnos elkerülhetetlen. Mégis nagyon nem mindegy, hogyan éljük meg életünket, mit hozunk magunkkal otthonról, és főleg mit adunk tovább gyerekeinknek. Minden életnek egy változata van, az, amit megélünk. A "hogyan" főleg rajtunk múlik.

Talán ebben tud segíteni a Hozott lélek. Odafigyelni egymásra, picit többet törődni a másik emberrel, annak érzéseivel, örömeivel vagy bánatával. Bizony sok esetben csak az önös érdek hajt bennünket, pedig a mi boldogságunk a velünk élőkén is múlik.
Nekem már a Napra jutni is kerek és remek volt, ez ha lehet, még jobb. Olyan tükröt tart elénk Háy János, amibe bele kell nézzünk.  Ha a látott kép nem éppen nekünk tetsző, azért nem a tükör a hibás. Az ábrázolt sorsok fájóak, beléd marnak, mégis jól estek olvasni. Egy jó nagy pofon, ami kellő időben csattant el. Felráz.

Biztosan újra, bele-beleolvasós lesz. Így az év feléhez közeledve számomra talán az eddigi olvasmányok legjobb és legmaradandóbb élményét adta. Nálam biztosan az év könyvei közt a dobogón a helye.
Kedvenc történetek még:  Nyolc év után, A tiszta lap, A természet hangja, Mi és te, A lány, aki hozott lélekből dolgozott, Két összeillő ember, A vödör, Laci bácsi. 

                           Háy János (Vámosmikola, 1960. április 1.)  magyar író, költő, képzőművész.


A könyvet köszönöm az Európa Kiadónak!



Európa, Budapest, 2015

384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634050964

A gyerek, házasságon innen és túl a mélygarázson át végre Napra jut

Háy János: Napra jutni
(A mélygarázson át)

                                 

                                              


Háy János (Vámosmikola, 1960. április 1.  magyar író, költő, képzőművész), könyveivel tavaly kezdtem - végre - megismerkedni. Az eddigi olvasott négy könyvéről néhány gondolat.

A Házasságon innen és túl kötete volt az első olvasásom tőle.
A fülszöveg ígéretesem indít, már egy mondattal sikeresen felkelti az olvasó érdeklődését:
"Ez még szerető, az már feleség…”

Emberi életek, párkapcsolatok, vagy épp azok hiányát a női sorsokban, létkérdésekben, a mindennapi gondok együttesén keresztül olvashatjuk. A női sorsok pedig szorosan kapcsolódnak a férfiéletekhez. Társas magány, elszürkült kapcsolatok a boldogság keresése, ami összefogja ezeket a sorsokat. Az író nem nélkülözi a humort sem a novellákban, azonban alapvetően a szomorúság a jellemzőbb az írásokra.  Jó volt. Sűrített életek, helyzetek és esetek. Házasság előtt és után, valamint a miértek. Miért és hogyan rontjuk el? Hol szomorú, és sok esetben ismerős pillanatok, hol vidám vagy groteszk, de életszerű és szagú megfigyelések ezek. Mély igazságok vannak benne összesűrítve. A szerelem ezekben a történetekben nem megváltás, nem emelkedett, magasztos érzés, hanem csupa számítás, félelem az egyedülléttől, a kisebb rossz választása. A stílus pont olyan szikár és lehangoló, mint amilyen egyszerűek és borzasztóak a lelkek. Kedvenc könyv lett elsőre.
Nekem szívhez szólóak: Agglomeráció, Lajos utolsó levele Feri feleségéhez, A harmadik fiú, Markó, Egy budapesti lakos élete, Margit, Szabadság.

5/5.

Ez a kötete a  Palatinus, Budapest, 2007

240 oldal · ISBN: 9789639578906 kiadványa.

                                                         

A gyerek

A fülszövegből:
A gyerek című regény, minden bizonnyal az utóbbi évek magyar irodalmának egy kivételes darabja, olyan eseményeket vizsgál, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat és a közelmúltunkat, irodalmi feldolgozásukra azonban alig volt példa. Azok, akik mindig valami meglepőre vártak a szerzőtől, most sem fognak csalódni.

Egészen kivételes a könyv időszerkezete. Mintha egyszerre lennénk benne a cselekmény épp aktuális idejében, s minden egyéb időben, ami érintve van a regényben, tehát az elbeszélt teljes negyven-ötven évben. Így a kötet a főhős életén túl egy egész tárházát adja a legkülönfélébb sorsoknak, olyanoknak, amelyeket magunk is ismerünk, olyanoknak, amilyenekben könnyen magunkra ismerünk.

Tömény, sűrű, nagyszerű! Igazi arculcsapása minden agyoncukrozott, illúzióktól csillogó életreménynek. Ez "a nagy, magyar, büdös valóság” érzeted lesz tőle. Ettől szinte lehangoló, bármennyire remek és egyedi a stílusa. Elképesztő és elgondolkodtató. Ennyi sok rossz, baj, gond és betegség egy könyvben. Ezek lennénk mi, emberek? Tényleg ez a sorsunk? Ide gyereket vállalni...?
Szóval nem csak egy sorsot mutat be a könyv, hanem egy egész korszakot, és azon belül több társadalmi réteget ábrázol. Nagyon-nagyon jól ír Háy János, ragadja meg és ábrázolja ezt a világot. Valóságos képek, pillanatok életünkből. Bárhonnan, Magyarországról.

4,5/5.

Szintén  Palatinus, Budapest, 2007

346 oldal · ISBN: 9789639651555 kiadvány.

                                   

A mélygarázs

Kicsit nyomasztóbb, kicsit szomorúbb, (nagyon), de valami ilyesmi a világ körülöttünk mostanában. Nagyon mély ez a garázs, amiben vagyunk. Az élet kemény és kegyetlen...  Mégis:
az élet szép. Az életünk rajtunk, tőlünk is függ, hogy mivé válik, hová vezet. A keserédes humor itt nagyon fanyar. Szürke és szomorú a kép. Igyekezzünk kicsit beszínezni.
Három ember különálló és közös sorsa, amivel lehet azonosulni, mégis inkább ez a kép most kifejezetten ijesztőre sikerült. Megrázó magyar valóság, innen kimondottan jó volt végre NAPRA jutni!

4,5/5.

Napra jutni

                                                                                         

A könyv fülszövegéből:
Van benne apa, anya, nagymama, nagyapa, s persze főként egy kisgyerek. Vannak benne helyszínek, ovi, iskola, udvar, határ, földek, otthon, egy kerítés a posta előtt. Vannak benne tárgyak, ágy, asztal, tévé, járda. Vannak benne állatok, kacsák, libák, tyúkok, kakasok, disznók, két kutya, Matyi és Csöpi és más falusi házőrzők. Vannak benne emberek, szomszédok, tanárok és tanítónénik, osztálytársak, külföldi rokonok (csehszlovákok), apa barátai és más falusi lakosok. Vannak benne érzelmek (de még mennyi), álmok, vágyak és különböző valóságok.

Megtalált, betalált…  Valódi, igazi Háy megint. Pátosztól mentes, beletörődősen egyszerű. A gyerek és a Házasságon innen és túl remek sorozatába illeszkedik. A mélygarázsnál nekem jobb, talán léleksimogatóbb, tömör, ütős, ironikus humorral. Számomra a 2014-es év egyik legjobb szépirodalmi kötete ez a Háy János írás.

A gyermek lelkivilága, kapcsolata a felnőttek világával, beilleszkedése és egyénien gyermeki meglátásai, gondolatai arról. A gyerek, aki csak szeretve akar lenni. Jó lenne, ha az apja szeretné, elfogadná és megértené. Megfogná a kezét. Ott lenne vele, nem csak mellette.
Őszinte, mint a kisgyerekek. A kis, apró butaságai, a fájdalmai, a legmélyebb érzései, és a kérdései.
Nagyon gyerek, és ettől annyira őszinte. Rólam ír, rólad ír, bennünket ír meg, akiknek ismerős a tyúkudvar,a disznóölés hangulata, a nagy rokonság, a fiókos hokedli, az udvari budi, az első farmernadrág élménye.
Az a ruhadarab többet jelentett, mint egy egyszerű nadrág. A kis fa karácsonykor, a narancs, ami csak akkor volt, a borzasztó hideg telek, amikor az osztálytárs apja párt-titkár és ők, már másodszor nyaralnak a Balatonon, amiről te csak képeket láttál.  Egyáltalán kérdezted: milyen foglalkozás az, hogy párt-titkár?
Fontosak a nagyszülők is, milyen szerencsés az a gyerek, akinek van, ők tudnak mesélni, nevelni.
A gyerekre figyelni, vele törődni kell(ene). Ezúton is áldja Isten drága nagymamám emlékét!
Anya és apa hajt, melózik, ha még együtt vannak, hogy a gyereknek, jobb legyen. Jobb, mint nekik volt. Valahogy minden szülő ezt szeretné az utódjának. De vajon, mitől is lesz jobb, annak a gyereknek?

Fantasztikus könyv. Vagy mondhatnám úgy is, hogy remekül el van találva. Számomra így, év végi
olvasásként az egyik legjobb élményt adta. Összességében nagyon szerethető, olyasmiről mesélt, amiről többet kéne beszéljünk. A családról, egymás tiszta és őszinte elfogadásáról, szeretetéről az összetartásról.
Türelemről, törődésről, odafigyelésről a másik iránt. Érdekes volt a végén a felnőttek szemszögéből megírt néhány történet. Ablakot nyit, ahonnan más egy kicsit a kilátás. Jó volt olvasni, kedvenc lett.
Köszönet érte. Csak ajánlani tudom mindenkinek! Bármelyiket!

5/5.

Európa, Budapest, 2014

264 oldal · ISBN: 9789630793957