Mire a fák megnőnek

Wass Albert: Mire a fák megnőnek 



                                                                                                       
"Akármilyen a világ. Igyekezni kell megszépíteni. A gyermekekért elsősorban. De magunkért is. … Mert ha 
nem, akkor miért él az ember?"







Egy csodálatos történet arról, hogy soha ne add fel, a kitartás diadala. Mint minden Wass Albert „mese”, magával ragadó és hangulatos, lélekemelő, elgondolkodtató olvasmány. Bármikor.
A romokon is nyílik virág, az élet mindenekfelett. Kemény küzdés, kitartás, mert így érdemes. Tisztán, őszintés, egyszerűen.

A kötet egy család sorsán keresztül mutatja be az erdélyi magyarság módszeres szétzüllesztésének szövevényes folyamatát. Tiszta, egyszerű és szép nyelvezete még élőbbé teszi a cselekményt. Tájleírásai látványosak, szemléletesen pontos képet fest. A karakterei ma is elevenen élnek, valósak. Sok gondolata, felvázolt problémája ma is aktuális. Tanulságos és nagyon szép történet ez az életről, szabadságról, összetartozásról.



A Mire a fák megnőnek című történelmi regény hősei - Varjassy István báró, volt huszárkapitány és felesége, Bátonyi Péter és családja, a Szamos völgyében meghúzódó kis falu, Doboj lakosai: egyszerű hétköznapi, dolgos magyarok, románok, szászok és zsidók. Az ő életüket, mindennapjaikat ismerjük meg - küzdelmein keresztül a szerző a magyarság sorsának alakulását kívánta megrajzolni a szabadságharc leverését követő időktől a hatvanas évek elejéig.



Varjassy István báró és felesége, a nemzetes asszony a fő motorja, a központi alakjai a regénynek. Mindkettő szerethető főhős. Szívvel-lélekkel segítik a környezetükben élőket, együtt, egymásért léteznek. A bemutatott sorsok pedig, maga az élet. Varjassy báró gyarapodása természetesen nem tetszik a rebellis magyarokat szétzúzni akaró császári politikának. Elárulják, letartóztatják és négy évre Kufstein várába csukják.

Azonban nem töri meg a rabság sem, hazatérve ott folytatja építő munkáját, ahol félbehagyta. Életének meghatározója a magyarság sorsa iránt érzett elkötelezett felelősség. Varjassy bárót megdöbbenti, hogy "mire a fák megnőnek" tanyája mellett, a gazdaságot átvevő fiát már más eszmék lelkesítik. Elhagyja a tanyát, ahonnan az új élet kiindult, hogy felépítse valaha volt kastélyukat, származásuk és báróságuk jelképét; mindazt, amit az apja tudatosan romokban hagyott - mint minden bajok forrását. "Mert a kastély túl magas ablakiból rossz perspektívában látszik a mély."

A táj, a föld, a haza szeretete példaértékkel bír a regényben. Nem ítélkezik, megállapít, leírja a történéseket. Csupán tükröt tart, példát mutat, mi fontos az életben: szeretet, család, kitartás, remény és újrakezdés. Mind ezeket méltósággal, emberi tartással. Az egész regény nagy hangulati erővel, szép magyar nyelvezettel megírt történet. Szerintem nagyon szép, fontos olvasmány.

A szereplők sorsa és a történet a A KASTÉLY ÁRNYÉKÁBAN kötetben folytatódik.

Wass Albert erdélyi magyar író, költő:
1908. január 8. (Válaszút) – 1998. február 17. (Astor, USA)

Művei hazánkban a rendszerváltás óta jelennek meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. 2005-ben
a Nagy Könyv című magyarországi szavazáson az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult:
A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.









Eredeti megjelenés éve: 1940
Kráter, Pomáz, 2002
228 oldal · ISBN: 9639195960

Eliza

Wass Albert: Eliza

             


                                                           





Az élet olyan, mint a víz: csak folyik, egyre folyik, soha nem áll meg egy pillanatra sem, hanem magával ragad mindent, ami beleesik, magával ragadja valahová, amit az ember úgy hív, hogy "örökkévalóság".




Wass Albert Erély hegyeit elhagyva, második választott hazája történetét dolgozza fel ebben a regényében. Egy könyv a tisztességről, a becsületről, az őszinte szerelemről és emberi érzésekről, gyarlóságról a világ változásairól mesél. Mindenről, ami fontos lehet az életben, ember és természet kapcsolatában. Kemény világ ez, sokszor embertelen, de mégis emberközpontú.

Az író történelmi regénynek nevezi. Érdekes volt olvasni ezt a színes és mozgalmas, a 19. századi Amerikában játszódó történetet, ahogy a szemünk előtt "felépítik" , alakítják ki a betelepülők.
A cselekmény 1832-től az évszázad hetvenes éveinek elejéig terjed, nem árulok el nagy titkot, Eliza halálával zárul. Férje, Jacob Heatherington nem csak házat épít, de emlékművet állít szeretett feleségének. Ezzel elismerve ragaszkodó, tiszta szerelmüket, összetartozásukat. Az életük során tíz gyermeket szült és nevelt fel a nő, amiből kettőt különböző betegségek miatt elveszítettek.



A könyv Ohio állam 18. századbeli úttörőinek éppúgy állít emléket, amint azt az író maga is bevallja, ez a regény történelmi jellege ellenére, vagy talán éppen azért, a máról és a ma emberének szól.
Jacob és Eliza az elsők, a vadnyugat első telepesei, az ő küzdelmüket, életüket mutatja be a könyv. Jacob tizennyolc éves, egyszerű szénbányász fiú, aki önálló útra lép. Ezt családja, különösen zsarnok anyja nem nézi jó szemmel, további konfliktusokhoz is vezet. Olvasni sem tud, ám van két ügyes, dolgos keze és tervei, kitartása és hite, hogy többre vigye az életben. Eliza szintén egy egyszerű lány, anyja neveli, akivel egy fogadóban dolgozik. Jacob ötleteivel, erejével, jó munkabírásával egyre több mindent ér el, egyre nagyobb hatalom veszi körül őket önálló életükben.


A regény letisztult nyelvezetével, természet- és emberszeretetével, megszemélyesítésekkel mutatja
be az Ohió-parti kisváros kialakulását, az észak-déli háborún át, (minden részrehajlás nélkül) a 19. század Amerikájának folyamatos fejlődését. Mellékszereplők közt angolokat, skótokat, németeket találunk akik ezen a tájon keresik a boldogulásukat. A történetben kalandorok, prémvadászok is feltűnnek a menekülő néger rabszolgák mellett. A szereplők valamiféle tisztább, romlatlanabb élet reményében költöznek ebbe az új, maguk teremtette világba. A regény jó példája annak, hogyan csináltak egykor az emberek a semmiből valamit. Megművelve a földeket, bányát építve, puszta két kezük munkájával, kitartással előrébb jutva. Fontos szereplő Jack, az öszvér is! A kétkezi munka diadala, elismerése a regény. Iskola, templom és közösség épült. Jacob Heatherington a vidék gazdagság egyik megteremtőjévé válik. Sokszínű paletta ez a regény. A különböző életek és sorsok ábrázolásával egy egységes egészben áll össze. Minden körülmények között becsülettel dolgozni
és helyt állni.

Az is elgondolkodtató, hogy egy családban a sok gyerek mind-mind más jellemű ember lesz, hiába a
jó szülői példa, ugyanazok a körülmények és nevelési elvek. Jacob elsőszülött fiával való konfliktusa ide vezethető vissza. Kár, hogy ezek csak felvillannak, nincsenek kibontva, ábrázolva. Inkább csupán tényszerűen jelennek meg a regényben. Wass Albert történetei mindig meghatóak és szívhez szólóak, de ez az egyik leginkább ilyen szép története. Az élet szeretete van benne.



„Háromféle ember van a világon: azok, aki a maguk urai, azok, akik másoknak dolgoznak, valamint azok, akik egyszerűen kerülik a munkát. Akik a maguk urai, azok a mindentudók, mert uralják a sorsot. Ők azok, akik városokat, országokat, nemzeteket képesek felépíteni. Ők azok, akik a világot olyanná teszik, amilyennek lennie kell,”  - mondja el véleményét Jacobnak a folyami gőzős kapitánya, Otis McDuff.




Az Eliza című könyvet Wass Albert amerikai feleségének, Elizabethnek és családjának ajánlotta.
A regény Eliza és a ház amit Jacob épített címmel is megjelent a Mentor Kiadónál.

Wass Albert erdélyi magyar író, költő: 
1908. január 8. (Válaszút) – 1998. február 17. (Astor, USA)

Művei hazánkban a rendszerváltás óta jelennek meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. 2005-ben
a Nagy Könyv című magyarországi szavazáson az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult:
A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.
Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében nyugszanak.






Kráter, Pomáz, 2004
384 oldal · ISBN: 9639472816

Tizenhárom almafa

Wass Albert: Tizenhárom almafa 




                                              



"Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."






Miért is aktuális, miért is ajánlom mindenkinek olvasásra Wass Albert ezen könyvét? Aki netán még nem olvasott a szerzőtől, annak remek ismerkedési alkalom ez a könyve. Aki pedig már olvasott Wass Albert írásaiból az tudja, ismeri mire is számíthat. Szerintem most is érdeklődésre tarthat számot az 1953-ban íródott regény.

Miről is szól a Tizenhárom almafa történet?
Röviden a túlélésről, az egymás melletti, békében való létezésről. Mindezt a székely humor jellegzetességével, táj és emberábrázolással teszi teljessé. A politikai felhangot nem nélkülöző történet a a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiba enged bepillantanunk. Az egyszerű kisemberek élete a nagypolitika árnyékában.

Erdély egy része egyik pillanatról a másikra visszakerül Magyarországhoz, (második bécsi döntés).
Románok kimennek, magyarok térnek vissza. A szegény székelyek pedig élnek, élni próbálnak az "odafönt", íróasztalnál meghozott döntés árnyékában. Majd az oroszok is megjönnek a második világháborúval, mégsem háborús a történet, nem a fronton játszódik. A politikai viharok hatással vannak az ott élőkre. Nem is igazán értik mindig, mi miért is történik velük, felbolydult világukban.

Ez a fő vonal, ez a mondanivalója a regénynek: megpróbálnak élni, létezni, túlélni. Hol székely leleményességgel, humorral, hol pedig némi huncutság árán is. Nagyon szemléletes pillanata a regénynek az elvtársi medvevadászat. Talán ez a valóságban is megtörtént, lehet nem is olyan régen...

Mózsi alakja kiemelkedik, családszeretete példaértékű. Amolyan "jég hátán is megél" figura, minden helyzetben feltalálja magát. Férfiminta a ma emberének is. Ragaszkodása, felelősségérzete a családja iránt elismerésre méltó. A kicsi Mózsi, apja szakasztott mása, kicsiben. Világlátása, ébredező öntudata és apja tanácsai segítik eligazodni a felnőttek világában.

Egyszerű és olvasmányos stílusban megírt történet, szinte népmesei elemekkel. A kisember humora, élni akarása, a nem lehet feladni, lesz ez jobb életszemléletre bizony ma is szükség van. Nem a gyűlöletre, hanem a békés egymás mellett élésre tanít. Az elfogadásra és a másik segítésére.

Szépen megírt, hangulatos regény a politikai viták kereszttüzében emberek, életek állnak.A klasszikussá vált, igazi nagyregényei mellett ez szerintem nagyon alkalmas (nem, nem kötelező olvasmánynak), kiegészítő, gondolatébresztő olvasmánynak a történelmi tananyag mellé. Jellemzően ez az a része történelmünknek, amiről sokat beszélünk, mégis igazából keveset tudunk.
Az almafa pedig, mint jelkép a túlélésre. Erős vesszőket hajt, hiába vágták ki  a törzsét. Élni akar, nem adja fel. Nekünk sem szabad.

Férfi létemre bizony a végére elérzékenyültem. Volt, hangosan felnevettem és volt, hogy szomorúan olvastam a sorokat. Tudom, sokan vitatják, de igen, szerintem is a megélt évek, sok sok más egyéb olvasása, másképpen hozza egy egy könyv értékelését, hatását. Nem tudhatom, egy húszévesnek mi jön vissza az olvasottakból.  Uz Bence, Ábel és Mózsi az irodalom remek karakterei. Példaértékűek a ma emberének is.

 Mózsi az író másik kötetében is feltűnik, de sajnos ott sokkal szomorúbb a befejezés. Merem ajánlani azt is, ami folytatásnak is tekinthető, címe is sokat sejtető: Elvásik a veres csillag.
Izgalmas olvasási élményeket! 
        
"Tudni kell, hogy amikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik."

(első mondat)

 Eredeti megjelenés éve: 1953

 Mentor, Marosvásárhely, 1999

260 oldal · ISBN: 9739263945