2020. május 31., vasárnap

Isten hozott Amerikában

Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában







"Feltettem magamnak egy kérdést. Milyen felnőttnek lenni? Honnan tudja az ember, hogy felnőtt?"

                                                                   





A volt férj, napjaink legnépszerűbb norvég írója, Knausgard okán egészen biztos sokan rámozdulnak erre a könyvecskére. Bevallom, én is ezt éreztem a fő mozgatórugónak, a mindig kiváló Papolczy Péter fordító munkája mellett. A svéd Linda Boström Knausgård most kilép a híres író exfelesége szerepből. Ami irodalmilag jól sikerült, mindenképpen figyelmet érdemlő. Ez már Linda második könyve, csupán nálunk az első megjelenés.


Háát.. hmmm. Kemény és valóban drámai, nem könnyed történet az alig 136 oldal.
Sűrű és szikár, szívszorító olvasmány, elég depresszív, a végén feloldás nélkül. 
A tizenegy éves Ellen története, sorsa döbbenetes, de sajnálatosan egyáltalán nem ritka. Ellen sajátos nevelési igényű, nem beszél, édesapja halála óta. Az ok, ahogy az elég hamar kiderül, önmaga, saját félelme. Ugyanis imáiban kérte, apja tűnjön el a képből, haljon meg. Ez bekövetkezett... , Isten meghallgatta Ellen imáját. Természetesen nem a kislány segítette hozzá, ám a gyermeki öntudat ezt másképp érzékeli. Végig Ellen szemszögéből látjuk a történéseket, az ő érzelemvilága, gondolati alapján áll össze a kisregény. Szomorú, fájón tényszerű az egész. A fájdalma átérezhető, árad a vágy a kiegyensúlyozott, szerető családi légkör felé. A hatalmas csendek a múlt tragédiáit takarják. A kislány lelke nem bírja el ezt a nyomást, ami érthető. Még sem kér vagy fogad el segítséget, az önként vállalt magánya, hallgatása börtönében ragad egy idő után. 


Könnyen, gyorsan olvasható, pedig erősen depresszív a történet. A történet megragad, bemászik az olvasó lelkébe. Sötét és nyomasztó ez a kilátástalanság, a családi kapcsolatok zaklatottsága. Linda Boström Knausgård sűrű, pontos, gyönyörű és időnként paradox módon szórakoztató regényt írt. Ami tetszett, tökéletes egyensúlyt tart fenn: senkit sem ítél el, csak mesél. Itt egyetlen szó sem felesleges.
Tud írni a hölgy, az nem kétséges, csupán a téma nem lesz könnyen befogadható. Zaklatott és elgondolkodtató ez a némaság előtti, az emlékekből felvillanó család élete. Itt mindenki cipel magával valami lelki terhet. Ellen bátyja szó szerint önmagára szögezi a szobaajtót, hogy ne zavarják. Apa elköltözött, ő is saját lelki betegségével bipoláris zavarral küzdött. Édesanyjuk ismert színésznő, aki szép és ragyog, sikerei vannak, vele élnek a gyerekek egy hatalmas stockholmi házban.


Linda Boström Knausgård állítása szerint ez nem önéletrajz, bár saját személyes élete több ponton mutat azonosságot. Ő és édesapja is ezzel a betegséggel küzd, míg édesanyja elismert színésznő Svédországban.
A gyász feldolgozása, elengedés, a kamaszkori válság minden problémája megjelenik. "A fény családja vagyunk" ismételgeti Ellen, holott olyan elképesztő elszigeteltségben élnek ők hárman egymás mellett, hogy ott csak a sötétség lehet uralkodó, alig jut be némi fénysugár. Micsoda fájó teher lehet egy lánygyermeknek a régi boldogabb élet elvesztése, a szeretett szülő halála. Egy olyan ragyogóan szép és sikeres anya árnyékában nővé érni, akinek Ellen tudja, nyomába sem tud lépni. Anya-lánya furcsa kapcsolatán a szeretet, az elfogadás segíthetne. Keresik az utat egymáshoz, de nem találják. 

Ami még meglepő, az anya egyáltalán nem töri magát segíteni, elfogadja Ellen állapotát. Majd kinövi, elmúlik-féle hozzáállással van. Mindenki jól elvan a saját zárt világában, együtt élnek, egymás mellett. A két testvér kapcsolata is kifejezetten durván ellenséges. Óvatos, apró kis lépésekkel próbálnak közeledni egymás felé, de a siker és a boldog család képe még távoli illúzió.
A történésekből a megoldás hiánya végképp elmaradt, így nem ad „aha” élményt. A címnek semmi köze utazáshoz, ez a „család” nem a széthullás szélén van, talán soha nem is volt igazán egyben. Különlegességre vágyóknak, lélekbúvároknak különösen ajánlom.


Knausgård Harcom sorozatában (a 2. részben) bőséggel ír Lindával való szerelméről, házasságukról, ami 2016-ig tartott. Talán akik olvasták, azoknak mélyebb, komplexebb élményt ad Linda története, ami lehet egyféle válaszreakció férje regényére. Egy másik, személyesebb olvasat, hiszen soha nem cáfolta, nem ítélte el férje írását. Gyermekeik egy életre összekötik őket, Linda ugyan lehet híres és ismert önnön jogán, mégis ebből az árnyékból szerintem nem fog tudni kilépni. Talán egyszerűbb lehetne ezt elfogadnia, innen építkeznie a további életében. Nem könnyű menet, az bizonyos. Drukkolok neki és várom a következő irodalmi lépését.

ITT tudod ekönyvben megrendelni! 
A nyomtatott változat ITT előrendelhető! 


LINDA BOSTRÖM KNAUSGARD (1972-) svéd író és költő. Első regénye, a Helioskatastrofen (Héliosz-katasztrófa) elnyerte a svéd író- és költőnő, Mare Kandre emlékére alapított díjat. Második regényét, az Isten hozott Amerikában címűt a legrangosabb svéd irodalmi díjra, az August-díjra jelölték. Saját bevallása szerint szinte minden megtörtént vele, ami Ellennel, a főszereplővel, a regény mégsem tekinthető önéletrajznak.






Jaffa, Budapest, 2020
136 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634752295 · Fordította: Papolczy Péter

2020. május 30., szombat

Janega Kornél szép élete

Kálmán Gábor: Janega Kornél szép élete 





                                                                                     



„Belenéztem a fürdőszobai tükörbe, és apám nézett vissza rám."








Kálmán Gábor harmadik regénye valószínűleg számtalan valós élettapasztalaton alapul. Az apa nélkül felnövekvő fiú önterápiája remekül működik, erős, tiszta szövege kifejező és átélhetően valós. Sajnálatosan én magam is több ilyen pillanatnak voltam tanúja életem alakulásában, amikre nem voltam ráhatással. Ezek az élet írta novellák egy kerek kisregényt adnak a végére. Fanyar, groteszk humora lendületes és szép mondatai megkapóan őszinte lelki vívódásai nem a nemzedéki ellentétekről, inkább annak hiányáról szólnak. A beilleszkedés, helykeresés mindig hordoz magában váratlan és izgalmas pillanatokat. Ami kissé meglepett, hogy anya is csak a háttérben, elvétve tűnik fel néhány félmondatban.


Főhősünk Kornél, a regény egyes szám első személyű elbeszélője. Már az első novella is az éppen elhalt nevelőapáról szól. A bonyodalom egy talált pisztoly körül forog. A groteszk humor talán itt működik legerősebben.
Janega Kornél élete nem igazán szép, de az övé. Már a cím is egy irónikus utalás Krúdy Rezeda Kázmérjára. Kornél a felvidéki szocreál kisvárosból kerül Budapestre, annak is Víziváros részében talál meghatározóan biztos hátteret új életének. Döbbenetesen eleven, pontos képet kapunk a nyolcvanas évek szürke szocialista világáról. Ez egy biztonságos menedék neki, ahol önmaga lehet. A válása és egy azt követő hosszabb, ígéretesen induló kapcsolat után van éppen. Lelkileg elég labilis, bár igyekszik magát jól érzeni a bőrében. Egy férfi története ez, az érzelmek elképesztő erejű sodrásában. A valóság megragadására, afféle önvizsgálatra is készteti Kornélt. A sorsszerű ismétlődések döbbenetesek, amikor ezt felismeri magában az ember. A kocsmabarátságok, a szűk környezet biztonsága mögül Kornél leggyakoribb testi reakciója a problémákra az öklendezés, a hányinger, a gyomorgörcs.


Közeledve a negyvenhez, ami a férfiélet fontos fordulópontja, afféle számvetésnek is olvashatjuk ezeket a történeteket. Kesernyés, fanyar iróniával megírt emlékek, amit egy életen át cipelhetünk. Magányos, rémálmok, pánikrohamok törnek rá, egyedül van. Keresi a kiutat, bár egyáltalán nem hibáztat senkit élete alakulásáért. Kálmán Gábor precíz, tömör mondatokkal ábrázolja hősének sorsát. Ezek a novellák az életre szóló és kiható apahiány mellett otthontalanságról, az elhagyatottságról és beilleszkedésről is szólnak. Kálmán Gábor regényének igazi ereje a a lebilincselő történetszövés.


Olvashatunk napszúrásba fulladt nyaralásról, a folytonos szeretethiány kínzó érzéséről, a bizonyításról, az apa elvesztése több módon is felbukkan. Elsőnek ötévesen, amikor kilépett a fia életéből, majd amikor később hosszú eltűnése után holttá nyilvánítják, majd egészen váratlanul felbukkan, de éppen valóban haldoklik. Nem kevés galibát okoz apuka a nemléttel is bő harminc év során.
A szeretet hiánya életre szóló sebeket hagy, beleragadva hétköznapok szürkeségébe. Marad a lelkében munkáló vágy, amint a kis faépület ajtajába vágott szívformán át néz a semmibe. A szép és boldog élet relatív, de unalmas is. A borítón is felbukkanó madárijesztő alakja is jelképes, ott van a novellákban. Kornél kritikus önmagával szemben, a gének játéka ellen azonban nem tehet. A legtöbb novella irónival van átitatva, amíg keresi a múltjára a feloldást. Önálló novellaként is megállják a helyüket a regény fejezetei, amik egy kerek történetté válnak a végére. A beszédes fejezetcímek nyelvi játékosságot adnak. Kedvenceim A szív helye, A hal vére, Elkerülni a halált és a kötetet záró A pokol lovasai novellák voltak.



Zuhanó sorsa, gyökértelensége, egzisztenciális válsága a magával cipelt apahiányból is ered. Ezt tökéletesen érzékelteti, döbbenetes azonosságokra bukkantam olvasás közben. Szintén ötéves voltam, amikor apám eltűnt az életemből, és később sem gyűjtöttünk közös emlékeket. A család biztos háttere, annak nyomasztó hiánya, párkapcsolati válság után, ezeket igyekszik feloldani, önmagában helyre tenni.

A novellák atmoszférája számomra nagyon átérezhetőek voltak. Jól működik a hangulata, erős képei látványosak. Élvezetes, nyílt szókimondása, gördülékeny stílusa teszi hitelessé a kisregényt. Várom a következő Kálmán Gábor regényt.


ITT tudod megvásárolni a kisregényt!
IDE kattintva ekönyvben is megvehető! 



Kálmán Gábor. 1982., Érsekújvár
Nova című első regénye olvasmányos, élvezetes történet. 2011-ben jelent meg, szintén a Kalligramnál. 2012-ben Bródy Sándor díjat kapott érte, szlovák fordításban is kiadták.
A temetés (2016) Janega Kornél szép élete (2018) és A világ legvidámabb embere (2020) című regények szerzője.

Kalligram, Pozsony, 2018
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634680567

2020. május 28., csütörtök

Férfiidők lányregénye

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Akik maradtak - film 


                                                         
                         
                                                           
                     
                                                                                       









Kedves Olvasó!
Filmes nyelven szólva koprodukciós bejegyzés következik. A filmajánlót tőlem olvashatjátok, amíg
a könyv ajánlóját egy bloggertársam írta, aki még az első megjelenéskor olvasta a regényt, akkor film még sehol nem volt tervben sem. Hálásan köszönök neki a közreműködést!
A könyv és film párbajában legtöbb esetben a film marad alul. A könyv tud alaposabb, bővebb lenni, bár találkoztam olyan könyvvel is, aminek a film csak jót tett...Itt kifejezetten ajánlom mindkettőt!


F. Várkonyi Zsuzsa regénye 2004-ben jelent meg először, ebből készített 2019-ben filmet Tóth Barnabás. A Susotázs Oscar-díjra jelölt rendezője jó érzékkel nyúlt a regényhez.
Ahogy a könyv, úgy a film témája is különleges. Nem a haláltáborok és a túlélők szenvedését ábrázolja, hanem az utána való életet, a reménytelibb, ám fájdalmat nem nélkülöző újrakezdést. A túlélők, akik maradtak sorsa sem mondható könnyebbnek. A lelki teher egy életre szól, generációkra hat. Az ember törékeny a történelmi viharban, és utána is csak lebegnek a túlélők. A diktatúra megtöri azt is, aki kiszolgálja.


Tóth Barnabás úgy viszi vászonra, gyönyörű pasztell képekkel, melankóliával és rengeteg érzelemmel, hogy bátran mondhatjuk életigenlőnek a történetet. Ezzel másodszor került Oscar közelébe, de sajnos csak a jelölésig jutott a film. Bármennyire szomorú is ami történt, a világégés után az élet megy tovább. Azonban a folytatás számtalan kérdést vet fel.

A felnőtteknek sem egyszerű a továbblépés a Rákosi-diktatúra sötét korszaka ez. A szüleit elvesztő kamaszlányka lelkileg erre végképp nem lehet felkészülve, hogy ezt feldolgozza. Dacosan tagadja, képtelen elfogadni a valóságot, ami érthető is. Makacs önáltatása, ragaszkodás a régi elveszett életéhez fájdalmas. Megfogalmazza, hogy nekik ez rosszabb, mint akik elmentek... Egy kamaszlány és egy középkorú férfi egymásra találásának megható hangvételű története a második világháború után. Klára társra, apapótlékra talál Aldóban. A tizenhat éves lány és a negyven feletti férfi lelki egymásra találásának meghatóan szép története ez. Erotika és intimitás mentesen ábrázolva láthatjuk 83 percben. Lélekemelően, melegséggel beszél a szeretet gyógyító erejéről.

A szeretetéhes fiatal lányt, Klárát alakító Szőke Abigél és a lelkileg kiégett Aldó szerepében Hajduk Károly kiemelkedő. Olyan lelki összhang van a két színész és a szerepük között, ami ritka élményt ad a nézőnek. Az alakítások közül kiemelném Olga szerepében Nagy Marit, és a besúgóvá lett barát Lukáts Andort. A film nem történelmi lecke csak egy valós, megrázóan szép emberi történet a második világháború utáni újrakezdés éveiről. A film egyik érdekessége, hogy mindössze 19 nap alatt forgatták le, pedig akkor még nem volt biztos az sem, hogy mozikba kerül.




Következzen Annamarie könyvajánlója! A blogját itt találjátok!


Az igazi tragédiák falként csapódnak az arcunkba, lebénítanak, és csak hosszú idő után válunk képessé arra, hogy lépjünk egyet, előre, tovább. Ilyen tragédiának élem meg én is a holokauszt borzalmát, és az innen előre vezető lépés sem kisebb szörnyűségeket tár fel. Hiszen a szétszakadt, csonka családok, árván maradt gyerekek ezrei léptek vissza a világba. Velük mi lett? Várkonyi Zsuzsa alakja Klára, azaz Süni a szüleit vesztette el, és húgának halála terheli lelkét. A testi-lelki szörnyűségeket átélt kamasz még 16 évesen sem érett nővé, ekkor az őt nevelő „nagynénje”, Olgi elviszi a lányt egy nőgyógyászhoz, Körner Aladárhoz, aki megnyugtatja a családot, hogy minden rendben lesz, Klárának hízni kell, mert szervezete képtelen így hormonokat is táplálni. A gyors és meghökkentő vizit pedig kezdete lesz Klára életének legszebb periódusának. A lány visszajár az orvoshoz, de immár nem testi bajaival, hanem egy mélyülő barátság jegyében, ami idővel, talán azt mondhatni apa-lánya kapcsolatba megy át. Abba, de valami többe is. Hiszen a zsidó származású, gettót megjárt orvos maga is lelki roncs, elvesztette feleségét, fiait, és neki tovább kell élnie. Klárából Süni lesz, Aladárból Aldó, és gyógyírrá válnak egymás számára. Közben változnak a politikai viszonyok az országban, újabb tragédia nyomai szánkáznak végig az emberek életein, jön a kommunizmus a maga kreálta embereivel (szörnyeivel), és ezek a sokat megélt emberek próbálnak eligazodni, talpon maradni, kushadni.
Aki a könyv elolvasására szánja magát az sokkal többet kap, mint korrajzot, mert a zseniális pszichológusnő a lélektan oldaláról közelít. Katartikus történet a szeretet erejéről, sallangmentes, és könnyfakasztó. Rég nem sírtam ennyit egy könyvön, pedig semmi különös nincs benne, mint maga az élet, a maga szépségével és az elmúlással.

ITT tudjátok a regényt megvásárolni! 




“A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták.”- írja F. Várkonyi Zsuzsa a Férfiidők lányregénye hátlapján. A film is ebben a szellemben készült.





Libri, Budapest, 2020
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634337263

2020. május 26., kedd

Coming out

Molnár Gál Péter: Coming out 



                                                                                 




"Az uralkodó osztály legmagasabb kulturális étvágyát kielégítette a Vidám Színpad műsora."








MGP meghatározó és kiemelkedő alakja volt annak a mára letűnt korszaknak, neve azonban még mindig indulatokat kavar.
Talán jobb is, hogy nem került azonnal kiadásra a könyv, pihent néhány évet. 16 év után került most
a boltokba a Tények és Tanúk sorozatban a Magvető vállalta fel a kiadást. Kor és színházi dokumentumként olvasva is érdekes, bár főleg a művészek világát ismerőknek, bennfenteseknek, az akkor már élt korosztálynak mondhat ez többet. A múltunkkal való szembenézés ez, amit ő meg mert tenni. A leírtak MGP nézőpontja, akinek a színház volt az élete. 

A könyv olvasása nélkül is el lehet képzelni azt a lelki tusát, amit egész életében vívott önmagával és némileg talán a környezetével. Hiába vállalta melegségét, eleve rejtőzködnie kellett. Ráadásul zsidó származása sem könnyítette meg helyzetét. Vitathatatlan tudása, színház iránti értő rajongása, szerelme kivételes tehetséggel párosult. Tény, hogy nyíltan őszinte írása nem tűnik magyarázkodásnak. Nem védekezik, ami pozitívum. Egyértelműsíti, bizony rászedték, a két fiatal fiú "bérét" a BM fizette... Pestiesen szólva, balek volt akit bevittek az erdőbe. Molnár Gál Péter olyan körökben mozgott, olyan élettere volt, ami az állami szerveknek jó alapot adott kíváncsiskodni. Egyéniség volt és maradt. Kis túlzással beleszületett ebbe a világba, hiszen édesanyja évtizedekig Major Tamás titkárnője volt.


Az is elég világosan kiderül, egyszerűbb lenne arra válaszolni, ki NEM volt ügynök... és őszintén: ott, abban a helyzetben ki nem írta volna alá a beszervezési papírt, vállalta volna a börtönt? Ő most elszámolt a múltjával, mert szembe nézni vele, ami után kiderült, (2004) még hét évig élt. Egyszer minden titok kiderül, ő nem volt erre büszke... Bizonyára néhány seb még felszakad.

1963-ban szervezték be, és 1978-ig írt jelentéseket éppen azokról, akikről a Népszabadságban kritikákat. Ne ítélj, hogy ne ítéltess... ez egy kritikus esetében némileg viccesnek tűnik, neki ez volt a munkája. Kíméletlenül őszinte volt írásaiban, ami szokatlan volt akkoriban. Egyik megszólaló szerint még a rossz kritika is jobb volt annál, ha semmit nem írt egy színészről.. ilyen is akadt. Sokan szerették, elismerték, és tény, hogy sokan utálták, utálják a mai napig is. Természetesen a kor hírességeiről szóló több pletyka is megerősítést nyer a könyv lapjain. Komoly barátságot ápolt több kiemelkedő színésszel, írókkal, vagy néhány rendezővel. Nem véletlen írt Garas Dezsőről, Honthy Hannáról, vagy éppen Latinovitsról könyvet, ahogyan Págerról is született egy kötete. Mellesleg nem volt párttag sem, Aczél elvtárssal kimondottan rossz kapcsolatban voltak. 



"Magyarországon nem volt hivatalos cenzúra. A Német Demokratikus Köztársaság szigorúbb volt. A cenzúra kijátszható. A csapongó művelődéspolitikus kiszámíthatatlan."


Sok ironiát is tartalmaznak a történetek, tényszerűen mesél az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig a színház világáról, annak szereplőiről. A szöveg kissé csapong, ugrál, töredékes, mégis olvasható, ami nagyban a szerkesztők munkáját dicséri. Sok esetben felületes, éppen arról esik legkevesebb szó, amit a cím ígér. MGP itt is elegánsan csak utal a mások másságára. Igazából picit többet vártam, a leírtak jó része ismert volt előttem, vagy olvastam volna mélyebben, bővebben az adott témáról. pl: a Ronyecz Máriával kétszer is megkötött házasságáról, kapcsolatukról. Talán majd egyszer megírja valaki a színésznő életrajzát, amiben fontos része lesz MGP-nek. Számomra emlékezetes élmény, hogy láthattam színpadon Gertrudis szerepében.

A könyv több szereplője mára már az égi teátrum tagja. Ez is csak jót tett a szöveg pihentetésének, szerintem. Legutóbb, alig egy hónapja szinte a kötet megjelenésével egy időben Létay Vera búcsúzott, aki évtizedekig a Filmvilág főszerkesztője, kritikusa és MGP barátja volt. Egyébként 60 oldal névmutató van a könyv végén, ki kicsoda a történetben.


"Nem kell minden körülmények között megmondani az igazat, de az ellenkezőjét állítani kifejezetten illetlen."

A mindenkit érdeklő Latinovits ügyről annyit: amit leírt, lássuk be igaz volt. Sajnálatos tény, Latinovits nem volt táncos-komikus, az utolsó szerepe elég megalázó volt inkább, mint hozzá méltó. A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak nem az ő világa. Lelkileg sem volt ott és akkor erre megfelelő állapotban. Ezekről elsősorban a szakma és a korszak tehet. Természetesen okoskodni lehet, utólag mindig könnyű. Talán jobb, elegánsabb lett volna nem megírni, hogy rossz ebben a szerepben. Így sajnos ez is lehetett egy csepp, abban a bizonyos pohárban.

MGP hagyatékában maradt több mint 8000 kötetből Molnár Gál Péter könyvtár nyílt a Kolozsvári egyetemen. Számtalan eredeti kézirata, fényképe a PIM-hez került.


ITT megrendelhető kedvezménnyel a könyv! 
Ha e-könyvben érdekel IDE katt! 

a könyv fülszövege:
Molnár Gál Péter, közismert nevén MGP, a Kádár-kor meghatározó kritikusa, színházi egyénisége, tanúja, szereplője volt. A Népszabadságba évtizedeken át írt szellemes, élvezetes, de sokszor kíméletlen és elfogult színikritikái megkerülhetetleneknek számítottak. 2004-ben derült ki, hogy Luzsnyánszky Róbert néven 1963-tól 1978-ig az állambiztonság ügynökeként tevékenykedett. Az eset megrázta a színházi világot, ő pedig néhány hónap alatt Coming out címmel megírta saját történetét megzsarolásáról és ügynöki múltjáról. Emellett rendkívül színes, szórakoztató és tűpontos portrékat közöl kortársakról, kollégákról, színészekről, rendezőkről, barátokról és ellenségekről, sokakról azok közül, akikkel hosszú és gazdag élete során összeakadt. A szöveget keletkezése után végül mégsem publikálta – most, másfél évtizeddel később, magyarázó jegyzetekkel és annotált névmutatóval együtt olvasható.



Molnár Gál Péter 1936. július 11-én született Budapesten és itt is hunyt el 2011. július 27-én.
1961-ben szerzett diplomát. Színikritikusként, újságíróként, dramaturgként és színháztörténészként tevékenykedett. 1978-ban a Ferihegyi repülőtéren megtalálták nála egy kicsempészni akart írás mikrofilmjét - a kritikust ezért eltávolították munkahelyéről, a 'Népszabadság'-tól. 2004 decemberében megjelent 'A rivaldafény árnyékában' című könyv, melyben Fonyódi Péter tudományos kutató, a 'Corvina' együttes egykori dobosa (Esztergályos Cecília színésznő férje) Molnár Gál Péter titkos jelentéseit gyűjtötte össze. Molnár Gál Péter 75 éves korában hunyt el. Felesége, Ronyecz Mária színésznő volt.

Magvető, Budapest, 2020
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439984


2020. május 24., vasárnap

Féktelen harag

Cara Hunter: Féktelen harag
Adam Fawley 4.






                                                                                       










Egy újabb erős, megrázóan mai történet került ki Cara Hunter kezéből. Az Adam Fawley vezette nyomozás negyedik története olvasható önálló krimiként is.


Ami még külön érdekesség, hogy ezúttal Fawley személyes élete mélyebben kapcsolódik az esethez, és ez érdekes etikai kérdéseket vet fel a jövőre nézve. Ezeket az információkat lassan csepegteti a szerző, a háttér csupán az utolsó oldalakon nyer értelmet. Remekül vezeti fel ezzel a következő regény történetét. Kissé "könyv a könyvben" érzésem volt olvasás közben, miért mélyedünk bele ennyire egy húsz évvel korábbi eset történetébe? Részletesen megidéződik annak nyomozati háttere, tárgyalási drámája és az ítélet. Az elkövető karaktere, háttere, maga az egész ügyet túl hangsúlyosnak éreztem. Az utolsó lapokon mindez azonban értelmet nyer, bár olvasás közben ez megtörte, ellaposította a krimit. Ami ismét egy elgondolkodtató, borzalmakat rejtő eset.


Cara Hunter cselekményszövése briliáns, valódi pszichológiai thrillert kapunk. Okosan megírt és felépített, ügyesen terelte a gyanút. A végére valóban felpörögnek az események.
Nehéz spoiler nélkül írni egy történetről, még célzást sem teszek a hátérre, a gyilkos személyére, ám ezt a borító is elárulja: az első lány visszatért, a második nem. A téma megrendítő.

Minden apró részlet fontos, kidolgozott krimit olvashattam. Lélektani dráma adja a hátteret a gyűlölet bűncselekmények és szexuális zaklatás kategóriájából. Az első lánynak véletlen szerencséje volt, a tizenöt éves Faith megúszta lelki sérülésekkel elrablását. Az érdekessége a dolognak, hogy sem kórházba nem akar menni, sem feljelentésre nem hajlandó. A szülői háttér végig hangsúlyos képet mutat. Itt az anya támogatja lányát, hiszen "semmi nem történt". A hallgatás azonban nem megoldás.
Hamarosan kiderül, sötét családi titok áll a háttérben.
Amikor azonban néhány nap múlva egy másik fiatal lány tűnik el, felpörögnek az események. Természetesen a két eset kapcsolódni fog. Mélyreható ábrázolást kapunk a csapongó és szeszélyes kamaszok érzelmeiről, ami itt tragédiába torkollik. A társadalmi beilleszkedés folyamata számtalan veszélyt is rejt a gyerekeknek.


Fawley és csapata bevetésre készen ered az elkövető nyomába. Fawley csapatát mindig nagyon profinak tartottam, itt most azonban Fawley kissé háttérbe szorul, kolléganői nyomoznak sikerrel. Talán ez sem véletlen. Az említett régi bűnügyre emlékeztető momentumok merülnek fel, a nyomozók is meglepődnek. Ez is alátámasztja, mennyire mesterien csavarja a szálakat Cara Hunter.

Bár ez a középső rész kissé talán ellaposítja az eredeti történéseket, mégis a végén azt tudom mondani, a legkiválóbb pszichológiai thriller receptjét alkalmazta a szerző. Ez a legerősebb hátterű krimije a négyből. Ami nem véletlen, pazar átvezetést kapunk a következő krimire. A szokott médiabejegyzések, rendőrségi jegyzőkönyvek most sem maradnak el. Kétségtelen, hogy rendkívül összetett és izgalmas ez a történet is. Fordulatos és meglepő, különösen a lelki háttér döbbenetes. Talán a legelképesztőbb, legdurvább, és mégis simán megeshet. Igazából a címre utaló vad, féktelen harag szerintem nem érzékelhető igazán, erősebben kellett volna megjelenjen, az izgalmak fokozásához. Ez a zsigeri gyűlölet letaglózó, de itt tényleg mindig történik valami. Ez a lélektani szál tetszett, erősen hatásos, valós, emberi. Magával rántja az olvasót a rejtély, a végkifejlet pedig döbbenetes. A miértre csattanós és fájó választ kapunk. Az emberi lélek sötét bugyraiban merülhetünk el. A témaválasztás miatt is erős és jelentős krimi. Itt sem az elkövetés módja a fontos, lényegesen nagyobb hangsúly van a MIÉRT-en. A krimi legalább annyira szól a szülői felelősségről is.


Érdemes kivárni az utolsó lapokig mit tartogat a történet. Adam Fawley és felesége, Alex sorsa rendeződni látszik, ám a lezárás sokat sejtet, lesz itt még meglepetés. Cara Hunter napi fontos témát szőtt bele a krimibe, ismét hozza a megszokott, csavaros és kellően beteg történetet. Sorban olvasva az eddigi négy krimit, számomra egyértelműen érezhető a fejlődés. Stílusa, szövegvilága illeszkedik a pszichológiai-lelki háttérhez. Kíváncsian várom a következő nyomozást!



ITT tudod a kiadótól megrendelni kedvezménnyel a könyvet! 
Nem mellékesen egy csinos könyvjelző is jár a krimihez. 



Cara Hunter az angliai Oxfordban él a férjével és a macskáival. Gyerekkora óta szenvedélyes krimirajongó. Adam Fawley nyomozó alakja köti össze a sorozatot, amely egyedi eseteket dolgoz fel. Ez a negyedik krimije. Eddig 25 nyelvre fordították le a sorozatot.








XXI. Század, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156122049 · Fordította: Gömöri Péter

2020. május 21., csütörtök

A pók hálójában

Lee Child: A pók hálójában
Jack Reacher 3.



                                                                                             





"Pszichológia − mondta. − Ez minden szélhámosság alapja. Azt kell mondani az embereknek, amit hallani akarnak."






A General Press Kiadó a régebbi Jack Reacher történetek újra kiadásával nagy űrt töltött be, hiszen ezek már antikváriumban sem fellelhető példányok. A pók hálójában először 2000-ben került a boltokba, majd 2012-ben a Világsikerek sorozatban jelent meg. Most új borítóval a szerző nevével fémjelzett sorozat részeként ismét kapható. Minden elfogultságom ellenére is állítom, hogy ez a korai epizódok közül az egyik legjobb. Amikor néhány éve megismerkedtem a sorozattal ezt a részt egyszerűen még könyvtárból sem tudtam beszerezni, "szétolvasták" ugyanis.


Reacher ellenállhatatlan figura, az egyik kedvenc karakterem, igazi márkanév lett az évek során. Az örök vándor, magányos farkas és modern igazságosztó szerepében védi az elesetteket, gyengéket, kiszolgáltatottakat. A volt katonai rendőr nyugodt, magabiztos és okos, jó logikája kiváló emberismerettel párosul. Filmszerűen pörgő, lendületes akciókról olvashatunk, ami a humort sem nélkülözi.
Lee Child sikersorozata megbízható színvonalon szórakoztat. Történeteire jellemző a katonai háttér, a hadsereg piszkos ügyeinek, takargatott titkainak kiderítése. Jellemzően valami apró, és látszólag jelentéktelen esemény, egy véletlen indítja be a történeteket. Sokszínű, izgalmas és fondorlatos kalandok várnak az olvasóra.

Lee Child nem véletlenül a világ legnépszerűbb krimiíróinak egyike, amit az eddig megjelent 24 rész sikere is igazol. Önálló történeteit csak a főszerepkő személye köti őket össze.
Rajongói vagy az új olvasók imádni fogják a regényt, végig feszült, izgalmas és döbbenetes titkokról hull le a lepel. Szövevényes múltra derül fény, harminc évre nyúlnak vissza a szálak. A könyv egészében több titok is folyamatban van, bár elég hamar megtudjuk, ki a rosszfiú, akit üldözünk. Konkréten már az első mondattal elárulja Lee Child, kit keresünk. Victor Hobie pedig feliratkozik a leggonoszabb elkövetők listájára, bár az olvasó csak a legvégére kap magyarázatot, mi is áll a háttérben, ami még tartogat egy meglepő és váratlan csavart a befejezésben. Zseniálisan felépített krimi ez, amit zenei betétek, érdekességek fűszereznek. 






Jack Reacher, az egykori katonai rendőr éppen egy isten háta mögötti déli kisvárosban úszómedence-ásással tölti idejét. Annyira szép és idilli ez a kezdés, ám hamar beindulnak az események.
Váratlanul egy New York-i magándetektív érdeklődik utána, de mire kiderülne ki és miért szeretne Reacherrel beszélni a detektív már halott... Szerencsére Reacher nem hagyja annyiban és elindul New Yorkba.
Itt hihetetlen gyorsan kideríti, hogy egykori felettese, mentora és atyai jó barátja, Garber tábornok lánya a titokzatos megbízó. Éppen a tábornok temetésére érkezik meg Jodihoz, mert az néhány nappal korábban meghalt. A menet közben feltűnő bérgyilkosok már sokat sejtetnek. Az idős tábornok valami olyan titokra bukkant, amit valaki már 30 éve próbál rejtegetni.  A fő helyszín az azóta eltűnt ikertornyok (WTC) pedig elég misztikussá teszik a krimit.


Reacher és Jodie, a tábornok lánya együtt kezd nyomozni. Életveszélyes kalandokba bonyolódnak, sok viszontagság után végül sikerül megfejteniük a rejtélyt. Ki is az illető, és miért is bújik, okoz nem kevés meglepetést. Lee Child remekül szövi a szálakat, ahol kimondottan szimpatikus a nő, Jodi is. Nem csupán díszlet, valóban hasznos segítsége Reacher-nek. Jodie a következő részben A titokzatos látogató-ban még visszatér, ami talán egyedülálló a sorozatban.
Igazi akciókrimi, ami a maga nemében nem csak szórakoztató, de gondolkodtató is. Ki a nagy gonosz pók, aki láthatatlanul szövi egyre sűrűbbre a titkok hálóját? A nagyváros dzsungeléből jutunk el a vietnami dzsungel mélyére, ahol a megfejtés lapul. A régi bűnök borzalmas és sötét titkokat takarnak.

A könyv jó kikapcsolódást nyújt, most is kapunk egy fantasztikus Lee Child történetet, ami végig leköti az olvasó figyelmét. Azoknak ajánlom, akik a fordulatos és feszült, akciókrimiket szeretik, esetleg még nem olvastak Lee Child regényt. Pótolják gyorsan.


ITT tudod megvásárolni a krimit kedvezménnyel! Kattints!







Eredeti mű: Lee Child: Tripwire
Eredeti megjelenés éve: 1999.



Lee Child: eredeti nevén Jim Grant Coventryben született 1954. október 29-én. Angol író, de 1998 óta New York államban él feleségével.
Az egyik legnépszerűbb krimiíró a világon. Az Elvarázsolt dollárok című történet volt a sorozat nyitó epizódja, amivel megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját 1997-ben. Regényeit azóta több, mint negyven nyelvre lefordították, két könyvét megfilmesítették. Díjai: Anthony Award, Barry Award, Dilys Award, Macavity Award, WH Smith Thumping Good Read Award

Legutóbb a Krimiírók Szövetségének életműdíját kapta meg.


General Press, Budapest, 2020
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524038 · Fordította: Gieler Gyöngyi

2020. május 19., kedd

A világ legvidámabb embere

Kálmán Gábor: A világ legvidámabb embere 


                                                                                       



"Valami, valamikor visszafordíthatatlanul megtörtént, valami lényeges."










Az elmúlt hétvégét Kálmán Gáborral töltöttem. Régen volt ilyen "flow élményem" az olvasott könyv kapcsán. Ha igazán rövid lennék, csupán annyit mondanék: miután elolvastam az elmúlt tíz év tárcáiból összeállított válogatást, azonnal megszereztem és olvastam tovább az író előző két kötetét. Elmerültem Kálmán Gábor univerzumában.


Nem ez volt az első találkozásom a szerzővel, de most értek össze a szálak. Pár éve ott voltam az első könyvének (Nova) szegedi bemutatóján, ahol Kőrösi Zoltán beszélgetett vele és Jászberényi Sándorral. Ez több okból is egy emlékezetes Kalligram-est volt. Akkor bevallom Jászberényi izgalmasabbnak tűnt számomra, az ő könyvével tértem haza. Kálmán Gábor A temetés című második könyvét a moly szépirodalmi zsűrizés során olvastam. Sűrű, erős atmoszférájú szöveg, nyomasztó történet az apa nélküli élet, annak fájó hiánya elevenedik meg a múlt képeivel.



A legújabb, negyedik  könyve A világ legvidámabb embere címet viseli, alig néhány hete került a boltokba.
Pengeéles képek a szocreál hangulatról, gyerekkor, diákévek, építészetről, életről és halálról. Ezek is erős, tömör novellák. A tíz év terméséből válogatott és felfűzött írások egy kisregénnyé állnak össze. Kerek egész történetet kapunk, ahol főhősünk maga a szerző. Ez pontosan így jó, kellő iróniával megírt novellák ezek. Számtalan általam is megélt, ismerős élethelyzettel. Ritkán fordul elő, hogy olvasás közben kedvencelek egy könyvet. Most megtörtént.

A történetek jóval többet nyújtottak nekem, mint remekül megírt szövegeket. A felvillanó életképek valósága ismerős volt, húsba mart, legtöbb esetben minden egyes történet szíven ütött. Igazán erős kötet, ahol az apahiánya mellett a válás, tétova útkeresés adja a fő vonalat. Mindegyik írását élveztem, több megélt helyzettel találkoztam magam is. A novellák könnyen olvashatóak és nehezen emészthetőek. Bőven ad lehetőséget gondolkodásra, számvetésre saját életünk felett. Ez a látszólagos sodródás és helykeresés izgalmas és valós képekkel jelenik meg a prózában. Miközben érezhetően igyekszik magát az adott körülmények között jól érezni a saját életében. A jövőjét erősen meghatározza a múltja, származása, ami elől nem menekülhet. Ez alakítja, formálja a karakterét, lesz az írói pálya meghatározó része.


Megjelennek az emberi lét gyarlóságának esetei, kíméletlen realizmussal ábrázolt döntésekről, azok következményeiről olvashatunk. Szókimondó, hihetetlen őszinteséggel mer és tud is olyan témákról írni, amikről mások nem. Jó a narráció, és ráadásként kiváló, ahogy egybefűzi ezeket a történeteket. Nem csupán az ország vagy haza váltásáról olvashatunk vagy a politika ráhatásáról életünkre. A még szocializmusban nevelkedett, ott gyerekeskedő fiatal helykeresése, "sodródása" elég szemléletes. Néha bizony kell hagyni, hogy csak úgy történjenek velünk a dolgok. Élménygyűjtés, kalandok sora tette ki a negyven felé közeledő hősünk életét. Volt mersze nem beállni a sorba a napi mókuskerékbe, ami általában egyenes út az elszürkült, fásult felnőttléthez.

Sebészi pontos önfeltárása ez a könyv a férfi lélek mélyén megbújó érzelmeknek, fájdalmas régi sebeknek. Az apa hiánya egy életre meghatározó, adott tény, ugyanakkor a váratlan felbukkanása is érthetően legalább akkora sokk a szerzőnek. Cipeljük a családi múltat egy életen át. A szerelem múlandósága, a válás méltatlan állapota után, amikor elég volt mindenből, jó elmenni messze, ahol ötezer kilométeres körzetben egyetlen ismerős, rokon vagy barát felbukkanása sem várható. Legyen ez Kazahsztán vagy Afrika. De erre tökéletes hely Izland is. "Nem. Vagy. Egyedül." közli hősünkkel az izlandi hostel alkalmazottja. Bizony egyedül vagyunk mindig. Egyedül kell viselni a döntéseink súlyát, a ránk mért élethelyzettel mit kezdünk, mit tudunk felépíteni magunknak és halálunk pillanatában is egyedül maradunk, mint Zsibi a hegyen az egyik novellában. Ő megbékélt, elfogadta sorsát, ahogyan a szerző sem hibáztat senkit. Ez a tétova útkeresés, látszólagos sodródás az élete. Színes és látványos, valós életképek ezek a novellák. A sors lehúz, ha hagyjuk, vagy felemel, a zuhanás mindig szédítően józanító is tud lenni. Szlovákiából Budapestre, a Dob utcán át Vízivárosig kísérhetjük hősünk életét.Tíz év számvetése, túl a dacc-korszakon, kamaszos lázadáson, egy lehetőség merre és hogyan továbblépni. Tetszetős, hangulatos tájleírások, az eső és a hideg, a kávézók és kórházak szaga, az alkohol mámora plasztikus képekben elevenedik meg. Önterápia is lehet ez esetben az írás. Kell egy kis önvizsgálat az olvasónak is.

"Egész éjjel esett. Nem egykedvű, örökeső módra, hanem kövér cseppekben, fel-feltörve és lüktetve, mintha az ószövetségi öregisten haragja lenne."


Szenvtelen, kegyetlenül őszinte történetek az élet mindennapi kis harcairól, boldogságkeresésről, párkapcsolati válságról az íróvá válás folyamata. Remek kis gyűjtemény egy kiváló írótól.


IDE kattintva dedikált példány rendelhető! 

ITT  tudjátok megvásárolni a könyvet kedvezménnyel! 



Kálmán Gábor: 1982. (Érsekújvár (Nové Zámky), Szlovákia) –


A Nova (2011) A temetés (2016) Janega Kornél szép élete (2018) és A világ legvidámabb embere (2020) című regények szerzője (Kalligram kiadó). 2012 Bródy Sándor-díjban részesült a Nova regényéért.
kalmangabor.blog.hu - itt bővebben is olvashattok a szerzőről és könyveiről.


Kalligram, Budapest, 2020
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681557

2020. május 17., vasárnap

Könyvmolyság Book Tag















Könyvmolyság Book Tag


















Régen volt ilyen poszt, és úgy éreztem, hogy ezek a kérdések megérdemelnek kicsit bővebb választ. Az utóbbi hónapban több ilyen jellegű felkérés megtalált, íme a válaszaim, ami talán ad ötleteket a további olvasásokra másoknak is. Nagyon köszönöm a felkérést, kedves @mate55! :)


1. Melyik az első könyv, amit olvastál, amiről emléked van?

Természetesen a mesekönyvek! A sztenderd meséken kívül, (Öreg néne őzikéje, Magyar népmesék) sok emlékem megmaradt érdekes módon bennem, ami könyvekhez köthető. Ezek közül kettőt említenék, amire határozottan emlékszem. Az első, Fekete István Vuk története volt, a másik Rideg Sándor Indul a bakterház-a. Ezt visítva, vinnyogva, könnyesre nevetve először olyan 9-10 évesen olvastam, majd később többször is.
Akkor még sehol nem volt a film terve sem... amit egyszer láttam és összességében nem igazán tetszett. Győzött magasan a könyv!


                                                                         

2. Melyik az a könyv, ami után rohamos mennyiségben kezdtél el olvasni, tehát mikor lettél könyvmoly?

Nincs ilyen "egyetlen könyv"... folyamatosan "sokat" olvastam, ám ez fel sem tűnt, természetes folyamat volt, ez születési rendellenesség... nálunk mindenki olvasott, volt könyv bőven otthon. A könyv olyan ajándék volt, amit bármikor megkaphattam (és meg is kaptam) nem csak jeles ünnepekre. Talán időszakok vannak: mesék és regék, indiánok, vadászírók ideje, Verne, Rejtő Jenő (P. Howard) később Updike, Moravia, Solohov vagy a magyar szerzőkre is mindig nyitott voltam. A régiek közül Palotai Boris, Galgóczi Erzsébet, Bihari Klára, és a Szilvási-Berkesi vagy Moldova korszak nálam sem maradt ki.

                                   

3. Könyvek, amiket a könyvmollyá válásod után olvastál, szerettél, de nem feltétlen változtattak volna könyvmollyá magukban.

Zola, Dumas is van az olvasási listámon, vagy vadászírókat is szerettem olvasni régen. Ahogy egzotikus útleírásokat, tengeri hajónaplókat, dzsungeltúrákról (Világjárók sorozat) is egykor rengeteget olvastam. Nem hagyhatom ki a Rakéta Regényújságot, ami további biztos alapokat adott anno.

                                     

4. Második könyvmolyság – melyik könyv volt az, aminél másodszor érezted a kiugró könyvmoly életérzést?

Talán fiatal felnőttként 18-20 évesen Updike Nyúl-könyveit olvasva. Aztán jöttek a krimik, a sárga Albatrosz könyvek, de ami még elég meghatározó volt az az említett Rakéta Regényújság. Nyitott, kíváncsi, szinte mindenevő voltam már akkor is.

5. Melyik az az általános iskolai kötelező olvasmány, amely nagy hatással volt rád (lehet negatív/pozitív egyaránt)?
Negatív:

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig. elképesztett, megrázott Misi története, mennyi sok gonoszság lakik az emberekben, gyerekekben! Talán ez volt az első ilyen "eszmélésem". Az Árvácska-film is ilyen hatású, bár kötelezően kihagyhatatlannak tartom, de egyszer bőven elég látni, átélni Csibe sorsát. Ranódy László mesterművet alkotott.




Pozitív:
V. Hugo: Nyomorultak (ehhez talán nem is kell indoklás) vagy Szophoklész: Antigoné. Már tízévesen is imádtam a görög regéket, mondákat, így némileg jártas voltam a témában. A tragédia háttere, fordulatai érdekeltek, izgalmas és mai napig tanulsággal bír.

                                                                                 
                                 


6. Műfaji könyvmolyság – olyan meghatározó könyvek, amik egy-egy műfajt szeretettek meg Veled.
Gyermek- és ifjúsági irodalom: Magyar népmesék, Fekete István állattörténetei, Cooper indiánjai.

Sci-fi és Fantasy: Nos,... ez kimaradt. Ebből a kategóriából Verne Utazás a Holdba regénye bőven elég volt. Túl földhözragadt vagyok, ilyeneket később sem olvastam.

Krimi: Agatha Christie vs. Simenon, hiszen nagymamám rajongója volt. Csak néhány kedvenc, amit régen az elsők között olvastam tőlük: Öt kismalac, Paddington 16.50., A kristálytükör meghasadt, Temetni veszélyes vagy A Majestic pincéi, Maigret és a lusta betörő, Vihar a csatorna fölött, A Víg Malom táncosnője stb. Később jöttek a skandináv krimik, majd a szépíróik is.

Thriller: A Rakétában, folytatásokban olvasott Hannibál.... félelmetesen jó, hatásos volt első thrillernek.
Thriller-Sci-fi: ilyeneket sem olvastam/ olvasok, sőt.. S. King is kimaradt nálam!

Történelmi: Fekete István: A koppányi aga testamentuma, kicsit komolyabb, ami alap: Gárdonyi Géza: Egri csillagok Már legalább kétszer kiolvastam, mire kötelező lett...

Horror: ez is hiányzik a listámról, de nem bánom.




7. Egy olyan könyv, amit rejtélyhez kötsz, és rejtély is maradt benned azóta is (lehet rejtély, hogy kitől kaptad, miért kaptad, vagy akár a könyv körüli rejtély). G. Orwell: 1984, Golding: A legyek ura.
8. Van-e kiemelkedő, egyetemi olvasmányod? Ez a kérdés nagyrészt bölcsész szakosoknak lehet releváns, ha nincs, hagyd ki. Ugorjunk!
9. Könyvek, amiket korosztályodon kívül olvastál, mégis iszonyatosan lekötnek. Dickens, Mark Twain könyvei bármikor jöhetnek. Merle is ide sorolható: az ébredező kamaszlélek és a Védett férfiak találkozása.


                                                                                 

10. Harmadik könyvmolyság – ki az a szerző, akinek a művei nagy hatással voltak rád, de inkább a szerző lett a kiemelkedő élmény benned, és nem egy-egy kötet magában. (Nem feltétlenül kell a kedvenc szerződnek lennie)

Verne, Karl May, a mai magyarokat is mindig szívesen olvasom. Kőrösi Zoltán, Tóth Krisztina, Grecsó Krisztián, stb. Meg kell említenem két frissen felfedezett szerzőt: Harag Anita és Kálmán Gábor nevét.


11. Nagy a füstje, kicsi a lángja, vagy fordítva? Fejős Éva és sok mai női "trendi" szerző, Bret Easton Ellis, Sally Rooney, Frei Tamás...bár bizonyára ezeknek is megvan a maguk közönsége.


12. Melyek azok a könyvek, amelyek olvasási élményét egy-egy személyhez kötöd, és a személy miatt hagytak benned maradandó nyomot? Henri Charriere önéletrajzi bestsellere a Pillangó. Még a hetvenes évek végén, folytatásokban a Rakétában, majd, amikor "egyben" megkaptam a nagyimtól 1982-ben. Ez az a könyv, amit a Nagy indiánkönyv mellett a mai napig őrzök.


13. Egy trend, ami miatt többet kezdtél olvasni. Jó vagy pozitív emlék?

Mesék, görög regék, és úgy általában mindig szívesen olvastam. Ha valami, ami még segíti ezt a molytagság, és a bloggerkedés hosszú évek óta.



„Mert az, hogy olvasni tudok, azt jelenti számomra, hogy soha többet nincs magány, hogy nincs unalom, hogy nincs tér, hogy nincs idő.” :)

Szabó Magda


                                                                     

Joel Robison fotója

2020. május 15., péntek

Példázatok könyve

Per Olov Enquist: Példázatok könyve 
Szerelmes regény 



                                                                               


"Az életet semmibe venni halálos bűn."

"A szerelmet nem lehet megérteni soha. De kik volnánk, ha meg se próbálnánk?"







Per Olov Enquist, a svéd irodalom legendás klasszikusa április végén hunyt el. Amióta elolvastam néhány éve az Egy másik élet címmel megjelent önéletrajzát, azóta szerettem volna ezt a könyvét is olvasni. (arról IDE kattintva itt bővebben)

Amint a fülszöveg is írja: ez a kötet az Egy másik élet „javított kiadás”-a, amelyben Enquist megírja a megírhatatlant. Úgy gondolta, hogy felül kell vizsgálni ezt a két meghatározó emléket. Jól tette, hogy nem hagyta veszni és megörökítette a végtelen időnek.


Természetesen ezen kötet olvasása előtt az Egy másik élet ismerete feltétlen ajánlott, némi Bibliai ismerettel. Mi késztette az idős mestert a nagy sikerű önéletrajz kiegészítésre? Nos, két meghatározó élményt bont ki mélyebben, amit ott nem tett meg. Úgy döntött, felfedi elhallgatott történetét: megírta azt a könyvet, amelyet egész életében megíratlanul hordozott a lelkében.

Az első meghatározó szexuális együttlét mindenkinek ott ragad a lelkében. Itt finom líraiságával jelenik meg. Az érett, idős férfi idézi meg, ahogyan tizenöt évesen átesett a tűzkeresztségen, felidézve a nő alakját aki férfivá avatta, a körülményeket, azt a régi 1949-es nyarat. Arról a nőről eleveníti fel az emlékeit, akivel életében csupán három alkalommal találkozott. A találkozók között hosszú évek, évtizedek teltek el. 1949 után 1958, majd 1977 a három dátum.



Ez a katartikus élmény természetesen egy hatalmas és meghatározó titok maradt, hiszen a hölgy 51 éves volt, ezért sem került be az első kötetbe. Ezzel az édes, fogadott titokkal élte le életét. A miért most okáról is olvashatunk, ahogy felidézi a három találkozás történetét. Egy meseszerű egymásra találás elevenedik meg először, ahol a környezetet is szemléletes képekben ábrázolja Enquist. Finoman érzéki, líraian szép leírásban olvashatjuk a történteket. A konyha gyalult fenyőpadlója, maga a ház története sem mindennapi. A szigorúan vallásos környezetben nevelkedett fiú és a magányos, egyedül élő nő boldogsága idillien szép leírást kap. Egyedülálló tapasztalat a fiú részéről, amely túlmutat a bűntudaton és a félelmen. Ez központi szerepet játszik a könyvében, ami nem meglepő módon ismét egyes szám harmadik személyben íródott.
Talán az egyik legszebb munkája a szerzőnek. A férfi lélek mélyén évtizedekig őrzött titok került most napfényre. A könyv egy vallomás, egy élő személytől egy halottnak.

                                                   




A másik meghatározó dolog, amiért érdemes volt tollat ragadnia, egy váratlan postai küldemény. Édesapja nélkül nevelkedett, aki korán elhalt. Tudta, hogy apja írogatott, volt egy füzete, amit az édesanyja tűzre vetett, elmondása szerint. Nos, ez az elveszett, elégett füzet érkezik meg 76 év után a fiúhoz. A hirtelen, váratlanul visszakapott írásokból építi újra az addig benne élő apaképet.
A történelem repedéseiből apja emléke új színekkel gazdagodik, ami kissé átírja az előzményeket. Enquist egy személyes univerzumot fejlesztett ki, amiben elmerülhetünk. Sokoldalú író, aki moralizál és filozofikusan elmereng a megváltoztathatatlan múlton s a vallásba menekül legtöbbször. A sors furcsa történésein a miértekre igyekszik válaszokat találni. Teszi mindezt a hosszú évek alkoholizmusa után, szívműtéteken túl, a halál árnyékában. Nem félt a haláltól. Össze tudja kapcsolni a társadalmi és politikai valóságot a belső konfliktusokkal és az erős érzelmekkel, amit ritkán lehet férfi író önéletrajzában ennyire tetten érni. Nem a szokásos szerelmi történet ez, mégis szenvedély és mély érzelmek kavarognak balladisztikus hangulatban.


Ez nem az a könyv, amibe csak úgy beleolvasunk két megálló között. Sűrű, nehéz a szöveg, bár nem hosszú a kötet. Itt bele kell merülni az emlékekbe, a régi titkok pókhálója lefoszlik, így érdemes kézbe venni. A nagy sikerű önéletrajz mellé kihagyhatatlan, intenzív élmény ez a regény. Per Olov Enquist neve hosszú éveken át felmerült az irodalmi Nobel-díj jelöltjei között. Nagy hiba, hogy sosem kapta meg.






Magvető, Budapest, 2017
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631434392 · Fordította: Kúnos László









2020. május 12., kedd

Évszakhoz képest hűvösebb

Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb 




                                                                       













Harag Anita fiatal, elsőkönyves szerző, nevét még főleg irodalmi berkekben ismerik, széles körben most lép olvasói elé. Még nem tatozik a népszerű vagy felkapott szerzők közé, akik minden héten megjelennek itt-ott, interjúk sorát adják ugyanarról sorban. Ez az első megjelent kötete, ami 2019 októberében került a boltokba, amivel decemberben elnyerte a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat. Érdemes odafigyelni rá, erős novellákat tartalmaz ez a kis könyvecske, igazán jó bemutatkozás.



Számomra üdítően friss, mai, fiatalos, probléma-érzékeny hangja és témái rögtön megtalálták szívemhez az utat. Minden mesterkéltséget nélkülözően tényszerű és lírai, generációs problémákat
is felvonultató írásaiból a címadó mellett hármat emelnék ki. Már ezekért érdemes elolvasni a kötetet, ami tizenhárom novellát tartalmaz. A Székesfehérvártól nyugatra írása volt talán a legmegkapóbb nekem. Fájón szembesülünk az elmúlással, ami mindig korán jön. Harag Anita úgy meséli el ezeket az emlékeket, hogy akár én magam is lehetek a novella alanya. A felszín alatt komoly érzelmek viaskodnak a nőies lírával. Ezek a képek könyörtelenül őszinték, fájók. Egy apa halála áll
a történet középpontjában, utána pakolja ki, üríti a házat a lánya. Megismerjük a kapcsolatuk viszonyrendszerét. Átélhető és ismerősen fájó életképek, régi emlékek jelennek meg. 

"Mi baj, kérdezi anyám. Apám még csak egy éve halt meg, óvatosan beszélünk róla, mintha a kisszobában aludna, és nem akarnánk felébreszteni." 



A nagy magyar valóság, az átlag kisember küzdelmes magánya, fájdalma állandó és menő téma a mai íróknál. Itt mégis fogyasztható és izgalmas formában jelennek meg ezek a mai gondok, a családon beüli problémák. Elevenbe hatol, ott marad napokig, ad gondolkodásra alkalmat. Ilyen helyzetek mindannyiunkkal megeshetnek. Még a Családi anamnézis, és A Lánchíd északi oldala lett kedvencem, ám kifejezetten tetszett: Negyvenből negyven, Minden csütörtökön, októbertől novemberig, Nyaralás, hat betű novella is.


Mondhatni hűvös, tényszerű és lendületes novellák, mély és sajgó érzelmet generálnak. A címválasztás is kifejező, gördülékeny stílusban, igazán profin mesél belső félelmeinkről, traumáinkról, emlékekről. Férfi-nő kapcsolatok, munkahelyi konfliktusok, szerelmek és az egymás közötti kommunikáció témája amiről olvashatunk. Személyes félelmeink, emlékeink kavarogna, amire az élet mindig ad egy sajátos választ. Hétköznapi életek, sötét sorosok, elfojtott indulatok kapnak fényt, figyelmet. Ezek a történetek remekül ragadnak meg emelnek ki egy-egy mozzanatot, ami hangsúlyos az életünkben. Minimalista, tömör, visszafogott próza, képei elevenek. Van mélysége, éle, karcolnak a szövegek.

Az ilyen meglepetések miatt érdemes felfedezni megismerni elsőkönyves szerzőt, aki elvarázsolt. 
Az utóbbi évek egyik legnagyobb olvasmányélménye lett számomra Krusovszky Dénes és Csabai László könyve mellett. Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy nem mindennapi olvasmányélményre vágyik. Tehetséges ifjú szerzőt köszönthetünk személyében, ígérem. Olvassátok, érdemes!



ITT tudjátok megvásárolni a kötetet!



A kötet fülszövege így jellemzi a novellákat: „Harag Anita történetei ismerős helyzeteket mutatnak meg váratlan szempontokból. Valaki nyelvismeret nélkül próbál helytállni egy multicégnél, valaki a halott apja után próbál rendet rakni annak házában, valaki a demens nagyanyjával próbál szót érteni. A rokonok érthetetlenek, a kapcsolatok keserédesek.”


Harag Anita 1988-ban született Budapesten. 2014-ben végzett az ELTE indológia szakán. 2018-ba Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjat és Petri György-díjat kapott. 2019-ben a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat nyerte el.
Ez az első kötete.





Magvető, Budapest, 2019
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631439489

2020. május 10., vasárnap

Holnap találkozunk

Tore Renberg: Holnap találkozunk


                                                                                             


"De ez nem film.
Hanem az átkozott élet.
Ez mindig így szokott lenni.
Minden az életről szól."










Stavanger a szerző szülővárosa, itt játszódik a regény, igen különféle, fura alakokat felvonultatva. Három nap eseményeit, összefonódó történetmozaikjait olvashatjuk váltakozó nézőpontokból. Összesen tizenegy szereplőnk van, ami bevallom kissé elnyújtotta és talán terjengőssé tette néhol a regényt, kell figyelni erősen a véletlenszerű kapcsolódási pontokra. Egyáltalán nem bánom azonban az időt, amit Toréval és furcsa társaságával tölthettem. Az idehaza megjelent minden könyvét olvastam, mégis sikerült meglepnie.




Karl Ove Knausgård hatkötetes regényfolyamának legújabb részét (Álmok) olvasva vettem elő ezt a regényt, ami elég régóta várakozott a polcomon. Ott több alkalommal feltűnik Tore, barátságba keveredve Karl Ove-val, akivel közös zenekart is alapítottak. Az első lépéseket is közösen teszik meg az irodalom útján. "Torét mindenki szereti" - írja KOK. 
Őszintén vall ott arról is, hogy némi féltékenységet érzett, hiszen Torét a siker némileg hamarabb megtalálta. Ezek után került végre a kezembe Tore Renberg idehaza 2017 őszén megjelent nagyszabású regénye.

A Holnap találkozunk történetét tizenegy mesélő mondja el, akik Stavanger lakóinak különböző rétegeit képviselik. Akadnak itt középiskolás fiatalok, magányos és kétségbeesett szülők, életük értelmét és a boldogságot kereső lányok, vagy két kisstílű bűnöző is színesíti a képet. A szépirodalmi regény igazi noir-krimi fordulatot vesz a végére, de erről nem mesélnék. Egy biztos, hogy izgalmas szereplőket hozott létre, különösen Rudi, Jan és Cecilie kiemelkedő. Az első pár száz oldal erős, mozgalmas, tetszett, ahogyan Renberg építette a regényt. Meghatározó pont a szereplők életében a lelkük mélyén megbúvó sötét titok és a zene. Ezek a titkok mindenre kihatnak, és van, hogy nem tudjuk kontrolálni ezeket. Egyszer minden titok kiderül, elszabadul. Ehhez a zene sok erőt és hangulatot ad, ahogyan az eddigi könyvekben is központi motívum volt. A volt prosti melankolikus, Aerosmith balladákat hallgat, míg Rudi a dübörgős, a klasszikus rockért rajong. Ám nagy titokban szereti a Coldplayt, ami több érdekes helyzetet eredményez. Rudi jó karakter, de ezt mindenkiről elmondhatom. A terjedelemhez kiváló karakterrajzokat, belső vívódásokat, önmarcangoló gondolatokat kapunk. A regény az élet múlandósága mellett a pillanat öröméről, valamint az elkövetett hibák hatásairól szól. Összetett, talán ez kifejezőbb.



Pål, az elvált, kétgyermekes férfi volt a másik hozzám közelálló karakter. A két tinilányt egyedül nevelő férfi mindennapjai fájón ismerősek voltak. A volt feleség utáni vágy erősen munkál még a férfi lelkében. Meglepő, miért is maradtak a lányok az édesapjukkal. Ráadásul Pål egy szégyenletes titkot is rejteget. Az adósság minden körülmények között egy kínos, fojtogató állapot. Egyedül, segítség nélkül még nehezebb ezzel megbirkóznia. A kitalált menekülési út fordul drámába a végén, itt jön be a krimiszál, de erről ennyit.

"Az emberek azt mondják, hogy az egyik legnehezebb dolog tizenéves lányok apjának lenni."


A női szereplők is komoly érzelmi csapdában vannak. A felnőtté válás nehézségeit nyögik a szereplők. Sandra vegytiszta, őszinte mély szerelme egy bűnözőhöz fűzi, míg Cecilie gyermeket vár... ám nem tudja biztosan ki az apa. Őszintén bízik benne, hogy a barátja, Rudi a befutó, nem a pillanatnyi felindulásból létesített alkalmi kapcsolat. Ezeket a többszörösen terhelt, egymáshoz látszólag semmi közük nem lévő figurákat egy szép szeptemberi napon sodorja egybe az élet. Az ezekben a napokban hozott döntéseik mindörökre megváltoztatják a további életüket. A változásra mindenki vágyott, azonban ez nem biztos, hogy úgy érkezik, ahogy azt a szereplők áhítják. Renberg kétségtelenül jól ír, könnyű volt olvasni, függetlenül, hogy ez a szerző eddigi leghosszabb írása. A belső kényszer, megfelelni-vágyás, zaklatott családi háttér, generációs problémák és szeretetvágy, a pénz adja a történet alapjait. Minden szereplő megküzd a maga démonaival, a titkok és a valóság párharca lenyűgözően izgalmas, váratlan fordulatokat tartogat.



"Ásott egy lyukat a lelkében, és annak mélyén rejtette el a titkát. Befedte földdel, kaviccsal, és befalazta. Megígérte saját magának, hogy soha többé nem megy le oda. De az ember a gondolatainak nem tud csendet parancsolni."




Tore Renberg Norvégia egyik legjobb regényírója ez bizonyos, aki most újra kilépett a Knausgard regény szereplői közül. A humor és az érzelmek ugyan jelen van, ám érezhetően a tragédia szele is ott tornyosul. Nem is lenne északi irodalom, ha ezt a komor, drámaiságot, magánéleti válságot kihagynánk. Ebből egy izgalmas és pergő komédiát alakít, ami drámába fullad. A bizarr és közönséges személyiségű karakterek sora izgalmas és találó, valós ember portrékat fest elénk, ezekkel könnyen lehet azonosulni. A mozgalmasságról számtalan csavar és fordulat gondoskodik. A fiatal felnőtt lét számtalan buktatókkal indul, az életben való eligazodás és a képzelet nem feltétlen találkozik. A fő téma a barátság és szerelem, az elmagányosodás, a pénz és a bűn hatása, az egyén boldogsága, helye a társadalomban. Összetört, kisiklott életek keresik a reményt egy jobb életre. Álmodni kell, azonban ez magában hordozza a lehetőséget a csalódásra is.

Egyedül az állatkínzásos elemek zavartak a néhol túl aprólékos mesében. A szereplők múltja is felbukkan, ugrál néha a történet. Mégis megérte végigolvasnom, hiszen társadalmi képet, kritikát épp úgy megfogalmaz Renberg, mint ahogy szórakoztat is. A végső befejezés pedig igen váratlan gyomrosként hatott. A kőkemény valóság erős befejezést ad. Guy Richie remek filmet rendezhetne ebből a popkultúrát és filmeket is egybeszövő történetfolyamból.

ITT megvásárolható kedvezménnyel a regény! 




Tore Renberg (1972, Stavanger) norvég író, drámaíró és forgatókönyv író, zenész. Számos nagysikerű regény szerzője, melyekből generációs mérföldkövet jelentő filmek is készültek. Legismertebbek a magyarul a L'Harmattan Kiadó gondozásában megjelent Szerettem másképp is (2010), Mégis van apám (2012) és Charlotte Isabel Hansen (2014). A nemzetközi sikert a Viszlát holnap című regénye hozta meg számára, mely egyszerre jelent meg Norvégiában és Nagy-Britanniában. Tucatnyi irodalmi díja közül kiemelkedik a Norvég Könyvterjesztők Díja, a Norvég Kulturális Tanács Díja és a Stavanger Aftenblads Kulturális Díj.


Szilágyi Orsolya (1976, Nagyvárad) műfordító, tolmács és idegenvezető, Tore Renberg könyveinek magyar fordítója. Az ELTE-n és az Oslói Egyetemen tanult norvég nyelvet és irodalmat. Angol, német, norvég és román nyelvből tolmácsol.


Tore Renberg magyarul megjelent kötetei a L'Harmattan Kiadó gondozásában kerültek az olvasókhoz: Szerettem másképp is (2009), Mégis van apám (2012), Charlotte Isabel Hansen (2014)





L'Harmattan, Budapest, 2017
622 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634143048 · Fordította: Szilágyi Orsolya

2020. május 7., csütörtök

Hallgass a szívemre

Marie Fredriksson - Helena won Zweigbergk: Listen To My Heart - Hallgass a szívemre
A Roxette énekesnőjének önéletrajza






                                                                                                 
"Marie gyakran úgy emlegeti magát, mint „tipikus Ikrek”





Marie Fredriksson és a Roxette hatalmas karriert futott be. A nyolcvanas évek közepén berobbant együttes az ezredfordulóig meghatározó eleme volt a popzenének. Marie betegsége 2002-ben döbbenetesen váratlanul jött, hosszú küzdelme megindító emberi tragédia.

2019. december 9-én vesztette el ezt a csatát, maradt alul a betegséggel vívott harcban. Alig 61 év jutott neki, amiből 17 év kemény harcról, küzdelemről, az életben maradásról szólt. Így is élte meg, ez kiderül a 2015-ben megjelent visszaemlékezéséből, ami most jutott el hozzánk. Sajnálatos, hogy ehhez a megjelenéshez Marie halála az ok.







Számtalan sok sztár önéletrajzát olvastam már, igazán sok meglepetést ez sem tartalmaz. Marie nem locsog, ahogy ígéri a könyve elején, a svédekre jellemző visszafogottsággal a  lényegre szorítkozik végig. Tényszerű és visszafogott, már-már szikár próza. Nem megy bele igazi mélységekbe, csupán érzékelteti, min ment keresztül ő és a családja. Talán két mondattal elintézi, hogy volt egy hosszabb időszak (két év) a műtétek, kezelések után, amikor beszélni is alig tudott, nem hogy énekelni, színpadra állni. Rövidsége ellenére is szívszorító olvasmány a rajongóknak. Az első fejezet a betegségről szól, ami drámai hatással volt mindenkire. A baj váratlanul, előjel nélkül sújtott le. Már maga a kór diagnosztizálása is döbbenetes volt (agytumor), azonban a svéd a bulvársajtó mérhetetlen agresszív, tolakodóan szemtelen reagálása valóban undorító és semmi emberséget, empátiát nem mutat. Sem Marie, sem a családtagok felé, ami érthetetlen. Erről részletesen mesél, nevén nevezve az újságot és az akkori főszerkesztőt, a lehetséges perek kimenetelét...

"… amikor a betegség fájdalmas időszakáról esik szó, ezt találom mondani: „Értem”. Mire Marie: „Nem, dehogy érted. Nem értheted meg, ha nem élted át.”

Nem könnyű írni erről a könyvről, hiszen egy nagy kedvencem élete zárult le tragikusan korán.
A rajongó pedig mindent tudni szeretne, hiszen egy közeli kedvencét, egy "családtagot" veszített el ő is. Tudott dolog volt a betegsége kezdetétől, min megy keresztül. Azonban más erről olvasni, mint megélni. Harcos ember volt, nem adta könnyen fel, kitartóan küzdött. Érthetetlenül fiatalon jutott ez a sors neki. Hosszas küzdelme emberfeletti, ami sokáig biztató eredményeket mutatott. A 17 év drámája visszafogottan jelenik meg, nem önsajnálatról szól a könyv, de nem is a Roxette karriertörténete. Marie személyes élete, drámájának esszenciája, ami természetesen szorosan kapcsolódik a koncertek, lemezsikerekhez. Marie Fredriksson ikon lett a popzene történetében. Egy másik legendás énekesnő életrajza is nemrégiben volt a kezemben. Tina Turner is azt emelte ki: isteni adomány a hangja, tehetsége. A rátörő betegségek leküzdéséhez azonban erő kellett a hite mellé.


"Az idő nem gyógyít be minden sebet. Ehelyett megtanulunk együtt élni azokkal."

Marie 1958. május 30-án született egy Össjö nevű kis svéd faluban, ötödik gyerekként. Ő volt a legfiatalabb, ami a későbbiekre is hatott. Szenvedélyesen hitt az asztrológiában, Ikrek jegyben született, minden jellemzőjével.
A lány a szomszédból kedves alakja, szívmelengető közvetlenséggel mesél a gyerekkor szűkös anyagi hátteréről, testvéreivel való kapcsolatáról. Itt történt élete első igazi drámája, ami erősen kihatott mindannyiuk életére. A kis Marie alig hat éves volt, amikor egy téli napon, közlekedési balesetben elvesztette húsz éves nővérét. Ez az egész családot megviselte. Apja muzikalitása volt hatással rá, ami a tinédzserévekben bontakozott ki a maga teljességében. Marie nagy fájdalma volt, hogy édesapja nem érte meg a Roxette sikereit. A gyerekkor után a szárnypróbálgatás időszaka következett.



A kötet szól a kitartásról és a zene szeretetéről. Ez adott erőt Marie-nek. Csak néhány kiugró siker hátterét meséli el, a nemzetközi siker beindulását, az amerikaira is kitérve. Örökbecsű daluk, ami a könyv címadója is egyben hozta el az elismerést, ezzel ismerte meg a világ a nevüket. A Joyrád 1988-as megjelenése után a számtalan sok koncertturné mellé kevéske magánélet is kerül. Talán azt kevesen tudják, hogy Marie szólóban is sikeres volt, két nagylemeze is megjelent a Roxette előtt. Per Gessle az együttes gitárosa lett Marie társa a sikerekben. Az együttes számtalanszor végigkoncertezte a kontinenst és Amerikát, Kínába is eljutottak. Ez kivételes alkalom lett számukra, hiszen nyugati zenekar előttük csak a Wham léphetett fel, még a Rolling Stonest sem engedték be az országba.







A férjével való megismerkedés és a pillanatok alatt belobbanó szerelem a sikerek csúcsán érték. Az ausztráliai koncert-turné zárása igen jól sikerült. A lánykérés, az esküvő szűk körben történt. A gyermekei születése sem gátolta a dalok felvételét, a koncertezést. Hazánkban háromszor lépett fel
az együttes, mindháromszor teltházas koncertet adtak. A könyvben számtalan eddig nem publikált fotó is található, valamint teljes körű diszkográfia.

Az utolsó 2015-ös koncerteket már egy bárszéken ülve tudta végigénekelni Marie. Megindító és embert próbáló volt ez számára is, azonban ez éltette. Talán így még aláhúzza a drámaiságot, hogy éppen eldöntik Per-rel hogy tartanak egy hosszabb szünetet a Roxette-el, akkor Marie betegsége minden forgatókönyvet felülírt. Elképesztő amin keresztül ment, mire ismét színpadra tudott lépni, énekelhetett. Megható volt a férj törődéséről olvasni, aki szomorúan nyilatkozta: több időt élt a beteg Marie-vel, mint az egészséges, vidám nővel. A siker talmi csillogása visszaköszön itt is. 


Szerencse, hogy ismertsége révén a legjobb orvosokat és kezeléseket kaphatta. Egy igazi hullámvasút a könyv története. A siker az égbe vitte az együttest, majd jött a zuhanás...
Marie egy legenda lett, aki kitartó küzdelmével erőt adhat mindenkinek. Hatalmas szíve, hangja ismét az égbe repült, ott énekelhet. Nekünk maradnak a dalok, a koncertfelvételek. Energikus alakja ott idéződhet vissza mindenkinek.

Nyugodj békében Marie Fredriksson!


ITT tudod megrendelni a könyvet! 


G-ADAM Stúdió, 2020
256 oldal · ISBN: 9786158148900 Fordította: Dúl Zoltán