Szigorúan ​ellenőrzött vonatok

 

Bohumil Hrabal: Szigorúan ​ellenőrzött vonatok





                                                 

Hrabal életművének egyik legfontosabb, meghatározó remekműve ez a kisregény. Minden benne van, amiért szeretjük, tiszteljük az alkotót. Számomra is meghatározó olvasmány, olyan, ami nyomot hagyott. A filmes feldolgozás is alap darab, tökéletesen adja vissza a történéseket. A zseniális és csodaszép Menzel-film 1966-ban debütált, és megérdemelten kapott Oscar-díjat a legjobb küldöldi film kategóriában.

Egyszerre tud tragikus és szomorú, vicces és hangulatos, groteszk lenni. Hrabal remek mesélő, a történet ma is aktuális. A mű a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. Az állomáson nap mint nap létfontosságú hadianyagokat szállító vonatok dübörögnek át, amit az ellenállás nem nézhet tétlenül. Hrabal figurái egyszerű hétköznapi emberek. Az állomásfőnők el van a galambjaival, Hubička forgalmista úr merészen és rámenősen szoknyavadászkodik, ő egy bohém életművész. Aki látta a filmet, a "fenékpecsételős" jelenetet sem felejti. Ebbe a közegbe kerül be Milos, akit a politika nem érdekel, számára a szüzessége elvesztése a fő probléma, valamint az ejaculacio praecox (korai magömlés) leküzdése. Ezek állnak szegény fiú öngyilkosságának hátterében. Az egyéni dráma a háború árnyékában.

Tökéletes a kisvárosi idill, miközben a férfivá válás problémája, az ellenállás az értelmetlen háború borzalmai villannak fel. Természetesen a történelem és a politika fontos szerepet játszik, de a fő kérdés mégis csak Milos, az ifjú forgalmista öngyilkossága mögött meghúzódó probléma áll. Mert háború idején is tombol a szerelem ellenállhatatlan vágya. Mása a kalauzlány pedig igazán csinos és kedves. Érzékeny, többrétegű történet van a lapokon. Hrabal azt mutatja be amikor a kisember át tud lépni önmaga árnyékán, hiszen Milos hős lesz, bár akarata ellenére. Hrabal tükrében megismerjük a háború hogyan hat, szól bele az emberek életébe. Mindezt megindító, mély mondanivalóval, komor történelmi háttér előtt teszi. Egyszerűen zseniális. Az utolsó záró mondat örökre velünk marad: egyszerű, kifejező összefoglalása az eseményeknek: merthogy mindenkit haza várnak!

"Maradtatok volna otthon a seggeteken..."


Kedvezménnyel ITT rendelhető! 



Az Európa Kiadónál sorra jelenik meg igényes borítóval az életmű. Az eddig megjelent kötetek Hrabal-rajongóinak: Én és a macskáim, Túlságosan zajos magány, Sörgyári capriccio, Véres történetek és legendák, Őfelsége pincére voltam, Gyöngéd barbárok.


   

Bohumil Hrabal 1914-ben született Morvaországban, Brno-Židenice-n.
Több regényét is sörözőkben írta, talán ettől is olyan ember-közeliek a karakterei, akikről olyan különleges szeretettel beszél, mintha valóban a barátai lennének, nem elképzelt figurák. Hrabal műveiben mindig megjelenik az élet szeretete, mesélői hangja annyira egyedi, hogy a legegyszerűbb kezdőmondatával is maga után tudja vonni az olvasókat. 1997-ben halt meg galambetetés közben: kizuhant a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről.



Európa, Budapest, 2025
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635049349 · Fordította: Zádor András

Vesztegzár a Grand Hotelben/ Tigrisvér

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben/ Tigrisvér


                                             

Rejtő Jenő kamaszkorom egyik legolvasottabb írója volt, máig igazi klasszikus. Imádtam Piszkos Fred és a Három testőr (Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz) kalandjait, vagy a Tizennégy karátos autó történetét. Ha igazi szórakozásra vágyom, önfeledt nevetésre, akkor a régi sikereket olvasom újra, vagy pótolom, ami kimaradt még az egyébként gazdag életműből. Nagy örömömre a Libertine kiadó, Aranylétrás sorozatában megjelent új kötete két történetet is tartalmaz a Mestertől. Rejtőt a ponyva királyának is emlegetik. A Vesztegzár a Grand Hotelben az egyik klasszikus tőle, 1963-ban film is készült a regényből, Meztelen diplomata címmel. A kötet másik darabja a vadnyugaton játszódó, számomra is még ismeretlen Tigrisvér. A két eltérő stílusú történet cselekménye remek kikapcsolódást nyújt minden olvasónak. Rejtő Jenő mesteri mondatfűzése, egyedi, utánozhatatlan stílusa ezúttal is jó szórakozást biztosít.


A Vesztegzár a Grand Hotelben remek humorral átszőtt, több szálon futó, pergő, üresjáratok nélküli, helyzetkomikumok sorát adja. A képzeletbeli sziget szállodájában kitör a bubópestis...ami két ország diplomatáinak tárgyalását zavarja meg. A sokszereplős, krimiszerű cselekményben mindenki gyanús. A regény meghökkentő és váratlan helyzetekből építkezik, ahol a szerelem is felbukkan. A főszereplő Félix remek karaktere mellé a mellékszereplők is emlékezetes pillanatokat adnak Rejtő fergeteges humora mellé. Véleményem szerint a szóviccei és a korabeli humor miatt is nem mindegy, milyen életkorban kerül az olvasó kezébe egy Rejtő-kötet.

Az 1940-ben íródott Tigrisvér G. Lavery álnéven jelent meg először, nem a közismert P. Howard néven. Ez a kalandos mese a vadnyugatra viszi az olvasót, ami legalább olyan szokatlan helyszín, mint a Szahara. A közkedvelt és közismert légiós-történetek mellett ez üde színfolt az életműben. Az olvasó kap egy üdítő történetet, ahol lubickolhat a humorban, kalandban. A fanyar, groteszk humorához egzotikus környezet társul, ahol senki nem az, mint elsőre gondolnánk. Főhősünk, a kissé félénk, bátortalan ifjú cowboy, Robin élete gyökeresen megváltozik, amikor váratlanul fény derül származására. Ezzel elindul a lavina. 

Apja az egykor rettegett, de jó útra tért rabló, a Tigris. A családi kapcsolatok, apa-fiú történetet sejtetnek. Ám az élet és az emberi gonoszság miatt Tigris hosszú évek óta ismét börtönben van, Robin feltett szándéka, hogy kiszabadítsa apját és így a bosszú sem maradhat el. Félreértések és tévedések okozzák a bonyodalmakat, Robin jellemfejlődése látványos. A vér nem válik vízzé, megfelelni a családi mintának nem egyszerű. A szerelem itt sem maradhat el, ezzel is fokozva a kalandok sorát. A rejtői humor, szóviccek, és a romantika egy szórakoztató történetet ad az olvasónak. A meglepő befejezés váratlan feloldása az eseményeknek, ahol mindenre fény derül. 

   

Eddig még én sem ismertem ezt a kisregényt, pedig Rudolf Péter tolmácsolásában hangoskönyv formájában is megjelent. Az Aranylétrás Könyvek sorozat igényes kötete mellé most a színész személyes hangú levelét is megkapjuk. Ebben arról ír, miért érdemes megismerni  Rejtő Jenő köteteit, hiszen ezek a könyvek valóban a szórakoztató irodalom meghatározó alkotásai. Rejtő valóban megkerülhetetlen, minden korban sikeres és jeles képviselője a műfajnak. Az életművel most ismerkedő olvasóknak is jó választás lehet ez a kötet. A könyv kivitelezése gyönyörű lett, ami a belső tartalommal jól párosul. Öröm volt kézbe venni, olvasni. 


ITT megvásárolható a könyv a Libertin Kiadótól! 



      

Rejtő Jenő (született Reich Jenő, Budapest, 1905. március 29. - Szovjetunió, 1943. január 1.) (írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) magyar író, akinek már az élete is legalább olyan izgalmas és színes volt, mint regényhőseié. A drámai vég oda nem illő módon, rendkívül fiatalon, idő előtt és méltatlanul zárta le életét. 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg (fagyott halálra) Oroszországban. Háttér: 1942-ben a nagykátai kórházból betegen viszik el a nyilasok, így kerül Jevdokovóba.







Libertine, Budapest, 2023
358 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156512055

A folyón át a fák közé

Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé




                                      

„A képet nézd elfogulatlanul, a könyvet olvasd nyílt szívvel, mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.”




Ez egy késői Hemingway történet, 1950-ben jelent meg eredetileg, két évvel előzte meg Az öreg halász és a tenger kisregényét. Richard Cantwell, az amerikai ezredes visszalátogat Velencébe, hogy találkozzon régi barátaival és fiatal szerelmével, részt vegyen egy kacsavadászaton. Miközben szerelmével Renata grófnővel szoros és nyilvánvalóan romantikus kapcsolatot ápol, ami enyhíti az ezredes összes fájdalmát. A regény egy kisebb mű, a Hemingway védjegyeként jellemezhető minimalista stílusban megalkotott történet az életről.

   "Lányom – mondta az ezredes. – Mikor tanulod meg végre, hogy én azért ugratlak, mert szeretlek?"


A történet rendkívül egyszerű, nem sok történés van. A leírások, jellemzések kifejezetten tetszettek.Különleges hangulatú művet írt, egyszerűen, érthetően. A fiatal lány és az idős katona közötti szoros kapcsolatában számomra a nő az ezredes elveszett fiatalságát jelentette. Az ezredes a regényben visszatekint a háború iszonyatára és hiábavalóságára, ami kitöltötte életét. Ez nagy kontrasztként szolgál utolsó velencei szerelme rendkívüli gyengédségéhez. Rádöbben, hogy képtelenség visszaszerezni az elveszett fiatalságot, és elfelejteni a háború lelki sebeit. Közvetlenül a második világháború után az Egyesült Államok hadseregének idősödő hivatásos katonája, Richard Cantwell szívbetegségben haldoklik, és úgy gondolja, hogy a halála közeledtével az utolsó napját vadászattal, és a fiatal Renatával szeretné tölteni. A könyv részletezi Cantwell utolsó napjait, gondolatait, a történet nagyobb része egy belső monológ körül forog, amelyet az ezredes saját múltjáról beszél. A belső elmélkedés az élet mulandósága végtelen szomorúsággal jelenik meg a kisregényben. 

     

Feleleveníti az első világháború alatti olaszországi szolgálatát, kudarcos házasságait és azokról a szörnyű élményekről mesél, amelyeket ezred- és hadosztályparancsnok-helyettesként elszenvedett a második világháború európai hadjáratában. A veszteségek az élet részei, de sosem múló trauma, akár egy szerelem árnyékában is. Az ezredes három nőt veszített el élete során. Velence, csatornái és palotái a hátteret adják ennek a fájdalmasan őszinte emlékidézésének. Maga a kacsavadászat a történet utolsó harmadának eseményeit teszik ki.
Hemingway legnagyobb erőssége az volt, hogy hatalmas, mélyreható életigazságokat, egy életleckét tudott egyetlen nagyjából költői történetbe foglalni. A kötet a XXI. Század Kiadó Hemingway életműsorozatának része. 



Kedvezménnyel ITT lehet a tiéd a kiadótól! 












Eredeti megjelenés éve: 1950
XXI. Század, Budapest, 2022
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682706 · Fordította: Göncz Árpád

Jelenetek egy házasságból

Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból



                                

A Jelenetek egy házasságból Bergman egyik legjelentősebb és legnépszerűbb, talán legközismertebb alkotása. Igazi klasszikus alkotás. A könyv az alapja az 1973-ban Svédországban bemutatott, majd Európa szerte sikert aratott, azonos című, hat részes tévés minisorozatnak. Ahogyan kell, jól felkavarta a kedélyeket mind a könyv, mind pedig a sorozat. A kor tökéletes lenyomata a konvencionális és kispolgári házasság kudarcáról, a szétesés folyamatáról. Időtálló, nem kopott meg az évek alatt. Itt mindenki talál valami kapcsolódási pontot. Érzelmi hullámvasút a javából. Nem garantálom, hogy nem fog fájni...


A könyv is hat remek, látványos jelenetből építi fel a történéseket, ahol egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek össze. A széthullás látványos és elkerülhetetlen, a történet nagyon összetett. A férfi és a nő küzdenek, néha már-már gyerekes módon önzőek, így a remény is elillan a közös, boldog életre. Mégis valahogy megőrzik emberi méltóságukat, bár egyszerre szerethetőek és megdöbbentőek, ahogyan viselkednek egymással. Finoman intim rebbenések a nagy családi veszekedésig, ahogyan az életben is.

               

Egyszerűségében annyira megdöbbentően jó, a párbeszédek lazák és élesek, a hangulat fájdalmasan valósághű, minden mondatból érezhető a megbántottság, a fájdalom. Kívülről nem igazán tudjuk, mi is zajlik az otthon falai között. A két ember kapcsolata, igazsága csupán rájuk tartozik, ők élik meg. Ez a házasság is egy ideálisnak tűnő kapcsolat. Azonban mind a két fél ad és kap pofonokat az élettől. A kalitka akkor is kalitka, ha aranyból van. Az egyén szabadságérzete sokszor bukik meg ilyenkor. Johan és Marianne is birkózik a saját érzelmeikkel, a változással, amin átesnek. Nekem néhol bosszantóan naivnak tűnt a feleség, míg John önzősége is meglepett. Ahogyan a befejezés is. Zseniális és döbbenetes, hideglelősen húsba vágó, valós. A befogadáshoz kell egy bizonyos életkor, élettapasztalat is. Filmen a "szinte nem történik semmi, mégis igazi dráma" zajlik előttünk. A két főszereplő Liv Ullmann és Erland Josephson.

Fájó rádöbbenni, hogy elmúlt a szerelem, kihűlt a kapcsolat. Ha én nem érzem jól magam, akkor aki mellettem van, az mitől lenne boldog? A gyűlöletté lett szerelem után jön a közöny. Lehetnek még valaha boldogok? Elengedni is nehéz, de van, amikor az a jobb megoldás. A lereagálása a dolgok mögötti eseménynek furcsa, de igen, van ilyen. A szerető természetesen (?) a férj életébe lép be...

               

Igen, vannak „problémás” részek a férfi-nő kapcsolatban, minden házasságban. Tudni kell elfogadni, megbocsátani és hagyni a másikat is élni. Nem könnyű, sőt, kifejezetten kényes ez az egyensúly fenntartása. Nem is beszélve a gyerekekről. Egészséges lelkületű felnőtt a boldog gyerekből lehet. Ingmar Bergman nem csak zseniális rendező, de a hullámzó érzelmeket is tökéletesen adja vissza a minimalista szöveggel. Igazi konklúzió nincs, ahogyan nincs két egyforma házasság sem. Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni és belenézni ebbe a görbe tükörbe. Utána lehet önvizsgálatot tartani. Egy őszinte, alapos beszélgetés soha nem árt...

A kötet legutóbb az Európa Kiadó Kapszula Könyvtár sorozatában jelent meg.  ITT  akciósan rendelhető! 

 

                                                          

 
Ingmar Bergman (1918–2007) a XX. század egyik legnagyobb hatású, Oscar-díjas svéd film- és színházi rendezője, forgatókönyvírója, írója, aki a filmes kitüntetései mellett irodalmi munkásságáért Goethe-díjban is részesült. „Valószínűleg a legnagyobb filmrendező a filmkamera feltalálása óta” – vallotta róla nem kisebb rajongója, mint Woody Allen.




Európa, Budapest, 2022
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635045730 · Fordította: Osztovits Cecília

A szőke ciklon

Rejtő Jenő (P. Howard) A szőke ciklon




                                             

„Az élet olyan, mint a nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.”




A szőke ciklon 1939-ben jelent meg Rejtő Jenő tollából, P. Howard álnéven. Többek szerint A szőke ciklon talán az egyik legjobb története az írónak. Mindenesetre a legjobb ötben tuti benne kell legyen. Azt gondolom, nem mindegy mikor találkozik az ember ezekkel a kalandokkal. Kamaszkorom egyik legszebb nyara volt, amikor úgy 14 évesen felfedeztem magamnak Rejtő munkásságát, amit azóta is kedvelek. A ponyva királyának is nevezett írónk életművét ma már nagyra értékelik.

"Az élethez kell egy kis őrültség!" - és Evelyn Weston ( ő a szőke ciklon) személyesen hozza el nekünk ezt az őrületet, miközben egy fegyenc szoros üldözésében az Álmodó Buddha nevű szobrocskát hajszolja. A szobrocska ugyanis egy gyémántot rejt, így igazi kalandos, tévedések vígjátéka kerekedik ki, rengeteg helyzetkomikummal. Bejárjuk Európát és Rejtő esetében a Szahara sem maradhat ki. Tökéletesen szórakoztató, könnyed és vidám olvasmány. A bölcselkedő észrevételeit a humor színesíti. Ezeket a karakterei jellemzésében, néhány mondattal tökéletesen megjeleníti a szerző. "Az író töredelmesen, de röviden beismeri, hogy regényének előzményei vannak." Nem is akármilyenek!


         

Ezzel már a kezdet sem akármiféle helyzetet teremt kiindulásnak. 

Fanyar, egyedi humorához egzotikus helyszíneket bejáró, tipikusan jellegzetes hősök alkotják a szereplőgárdát. Jim Hogan, az öreg fegyenc végrendelkezik a fegyházban...Miféle vagyona lehet egy fegyencnek? Van neki, ráadásul meglepő módon, ha kalandos úton is, de becsületes úton jutott a gyémántjához. Ugyanis a végrendeletében egymillió font értékű gyémántot hagy Evelyn Westonra, aki annak a londoni családnak a tagja, akik rendszeresen látogatták hosszú börtönévei alatt. Hogan évekkel ezelőtt egy dió nagyságú gyémántot kapott, mert 1922-ben megmentette Radzowill herceg életét. Pechére éppen egy súlyos bűntény miatt üldözték, így el kellett rejtenie a régi cári korona legszebb ékkövét. Ez adja most az alapot a fergeteges kalandokhoz.

Evelyn a gyémántot rejtő – tizenöt évvel korábban készült – Buddha-szobrocska felkutatásába kezd. Azonban a végrendelet mások érdeklődését is felkelti... Izgalmas rejtői karakterek népesítik be a történéseket. Az események ezerrel pörögve egyenes úton a káosz felé tartanak. A gyémánt utáni hajszában Evelynnek ifjú szerelme, Eddy Rancing a társa, míg ellenfele a volt fegyenc, Charles Gordon. A romantika csupán egy cseppnyi hangsúlyt kap, emelve az angol humor jellemzőit. Másik főhősünk egy igazi angol gentleman, Lord Bannister, aki a Nobel-díj várományosa. Tőle kapja Evelyn a megtisztelő "Ciklon" jelzőt. Ha egy nő a fejébe vesz valamit, ne állj az útjába...

A kutatás előbb Párizsba viszi a szereplőket, majd Svájcba is ellátogatunk a reménytelenül szerelmes Eddy-t kísérve, hogy a végén a Szaharába, Marokkóba jussunk. A Rejtőtől már-már megszokott légiós vonal felbukkan itt is, bár akad bonyodalom nem kevés. Addig azonban számtalan félreértés, kaland és váratlan helyzetet kell leküzdeniük szereplőinknek. Üldözés, menekülés és nyomozás a szobor után az alapja mindennek, amihez egy kétbalkezes detektív is betársul. Az Álmodó Buddha-szobor sorra kicsúszik a kezükből, hol a balszerencse, hol a véletlen miatt. Kétség nem férhet hozzá, kiváló szórakoztató történet részesei lehetünk, amíg minden a helyére kerül. Kedveltem a fejezetek elején található összegzéseket, ami ad egy erőteljesen békebeli hangulatot az egésznek. Kaland, bonyodalom, szóviccek, romantika, azaz Rejtő a megunhatatlan, örök kedvenc, aki garantáltan mindig felvidít. A regény számtalan kiadásban, hangoskönyvben is megjelent az évek alatt. Én is az egykori Albatrosz-sorozatban megjelent példányt olvastam.Üdítő, tökéletes kikapcsolódás bármikor, bármelyik Rejtő regény. 

       

Rejtő Jenő (született Reich Jenő, Budapest, 1905. március 29. - Szovjetunió, 1943. január 1.) (írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) magyar író, akinek már az élete is legalább olyan izgalmas és színes volt, mint regényhőseié. A drámai vég oda nem illő módon, rendkívül fiatalon, idő előtt és méltatlanul zárta le életét. 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg (fagyott halálra) Oroszországban. Háttér: 1942-ben a nagykátai kórházból betegen viszik el a nyilasok, így kerül Jevdokovóba.

Magvető, Budapest, 1979
232 oldal · ISBN: 9632711122

A magány feltalálása

Paul Auster: A magány feltalálása





                                                         

Az ősz egyik irodalmi szenzációja, hogy az 1982-es eredeti megjelenése után végre magyarul is olvasható a XXI. Század Kiadó gondozásában megjelent, Paul Auster munkásságát is meghatározó műve. Igazi "aparegény", egy visszafogottan őszinte hangulatú történet bontakozik ki a lapokon. A regény két részből épül fel. Előbb az apa portréját rajzolja meg, majd az apaság témakörét járja körbe. Ez egy filozofálósabb, merengőbb rész, számtalan irodalmi utalással.


Egy békésnek induló, álmos vasárnap reggelen megcsörren a telefon az Auster-házban. A tapasztalat beigazolódik, a korai órán rossz hír érkezik. A szerzőnk édesapjának halálhíre furcsa és fájó emlékek sorát indítja be. Auster megosztja tapasztalatait édesapja váratlan halálhírére, olvashatjuk elmélkedéseit a ház és a személyes hagyaték gondozása során. Mély gondolatok ezek életről és halálról, ahogyan a felnőtt fiú ráébred, a gyermekkori tapasztalatok milyen hatással formálták apja személyiségét. Így utólag talál magyarázatot apja életére, tetteire, gondolkodására, igyekszik megérteni a mögöttes okok miértjeit. Nem csupán az öregség jelentette fájdalmas próbatétel ez, de az elmagányosodásról is képet kapunk. Pátosztól mentes, empátiával megírt számvetést olvashattam. 

"A halál megfosztja testétől az embert. Amíg van élet, test és ember egy, a halálban azonban kettéválnak."

Auster lenyűgöző, kissé furcsa karakterként teremti meg az olvasó előtt az édesapját. Mesteri egyszerűséggel, finoman, de erőteljes módon ábrázolja. Mindezt személyes családi fotókkal kiegészítve, belemerülve a családtörténetbe, ahol egy krimibe illő drámára bukkan. Ezzel szembesülve átértékelődik szinte minden addigi életében. A két eredeti családi fotó külön figyelmet érdemel. Nem csupán a képek mögötti történet, de keletkezésük sem mindennapi.  

                                

Az élet egy pillanat, utána már csupán az emlékek maradnak. Auster utólag ismeri meg a felnőtt férfit, így fedezi fel, találja meg apját a hátrahagyott tárgyakon keresztül. Fontos szerepe van egy fotóalbumnak, valamint az apa-Auster gyerekkori emlékeinek. Ezeken keresztül ismerjük meg mi is a férfi életét, ami az író emlékeit is meghatározta. Az első rész nagyon megindító. Olyan érzésem volt, mintha egy barátot hallgatnék egy meghitt beszélgetés közben. Őszinte és néhol borzongató ez a tényfeltárás. Főleg, hogy utólag kerül sok apró mozaik a helyére. Elképesztő a múlt eseményeinek láncolata, az apai örökség súlyos fájdalmat takar. Fontos regény, számomra kiemelkedik az idei olvasmányaimból. Már az első oldalakon megragadott ez a finoman megrajzolt portré az apáról.

A könyv második része a szerző saját apaként szerzett tapasztalatairól mesél. A kisfia neveléséről és az írásra való törekvéséről, ezek összehangolása komoly feladat. Ez a rész Az emlékezés könyve. Ez egy merengőbb írás, Auster harmadik személyben ír önmagáról, csupán "A."-nak nevezi magát. Ezzel némi távolságot teremt önmaga és emlékei között. Az emlékidézést számos irodalmi utalás színesíti. Pinokkiótól Seherezádéig, illetve Jónás történetéig jutunk többek között. A megélt emlékek, fájdalmak vagy örömök, a zsidó hagyományok sok apró, de fontos jellemvonást adnak az életben való eligazodáshoz. Megismerjük A. csodálatos nagyapját, aki megmutatta neki a baseballt, és aki bizonyos szempontból rávezette, hogyan kell élni. Az önállóságra törekvő, szárnyait bontogató ifjú költő, A. fiatalkori párizsi napjait is megidézi, bepillantunk a New York-i kis legénylakásba. Ezt néhol mesterkéltnek éreztem, egy távoli meditáció arról, hogy mi is lehet az élet értelme, a meghatározó emlék. Családi emlékek, anekdoták idéződnek fel, amitől emberközelivé válik az Auster család. Rajongóknak kihagyhatatlan csemege, aki ismerkedne Paul Auster stílusával, gondolataival életről, halálról, annak jó alap ez a kötet.


ITT lehet tiéd a regény kedvezménnyel!


                  

Paul Benjamin Auster (Newark, New Jersey, 1947. február 3.–) amerikai író, költő, műfordító és forgatókönyvíró. A PEN American Center elnökhelyettese. Középosztálybeli lengyel zsidó emigráns családban született. 1959-ben kezdett verseket és elbeszéléseket írni. 1971 és 1974 között Párizsban tartózkodott. Auster Brooklynban él családjával a Prospect Park közelében. Sokat utazik, író-olvasó találkozókon vesz részt. Számtalan elismerő díjban részesült, évek óta a Nobel-díj várományosának tekintik.




XXI. Század, Budapest, 2022
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682584 · Fordította: Hegyi Pál

A Pendragon-legenda

Szerb Antal: A Pendragon-legenda


                                                                    

Nagy kíváncsisággal vettem kézbe Szerb Antal klasszikussá nemesedett történetét, ami az író első hosszabb prózai munkája. A kötet eredetileg 1934-ben látott napvilágot, a mai napig számtalan kiadást megért. A legfrissebb, szemre is gyönyörű, igényes kivitelű kötet a Libertin Kiadónak köszönhető. A most útjára bocsájtott Aranylétrás Könyvek ezzel indul olvasóit meghódítani. A kiadói közlemény szerint évente két klasszikus fog megjelenni, egy magyar és egy világirodalmi klasszikus kerül majd a boltokba. 

Szerb Antal Utas és Holdvilág műve mellett ez a szerző legismertebb regénye, amiből 1974-ben film is készült. A Révész György rendezte alkotásban a korszak hazai sztárjai játszottak: Bujtor István, Darvas Iván, Latinovits Zoltán vagy Major Tamás mellett Tordai Teri, Halász Judit alakították a női szerepeket. Különleges alapanyag a regény, hiszen magában foglalja a zsáner különféle kategóriáit: krimi, kalandregény csipetnyi misztikummal és romantikával meghintve. Ezen stíluskavalkád mellé intelligens humor párosul, ettől különlegesen kifinomult, és nagyon szórakoztató. Jó stílusban megírt, és magával ragadóan meséli el a történetet. Szórakoztató misztikus krimi, ahol élveztem a valóság és képzelet közt sodródó cselekményt. A kísértethistóriával megbolondított kalandregény egyben egy paródia is. A Pendragon legenda történetének egyik legfontosabb meghatározója a rózsakeresztes mozgalom. A Londonban élő dr. Bátky János összeismerkedik az Earl of Gwyneddel, a walesi Pendragon-kastély urával. Így keveredik bele egy modern bűnügybe, ami egy hatalmas vagyon megszerzésére irányul, másrészt egy kísértethistóriába fut ki az események menete. Dr. Bátky megismeri a kastély különc lakóit, az értékes könyvtárat és az earl titokzatos kísérleteit.

Az earl az okkult tudományok megszállottja; családjának története összefonódik a híres-hírhedt titkos társaság, a Rózsakeresztesek történetével. Titkos társaságok, okkult tudás, keletről hozott bölcsesség, titokzatos szimbolikával rendelkező sírbolt, a test feltámadása a regényében is szerepet játszanak. Ettől szellemes és szórakoztató a regény, aminek a borongós walesi táj, ad keretet. Mai szemmel is egy izgalmas, gótikus szellemhistóriát olvashatunk, ami egyszerre könnyed mégis borzongató. Amiben bevallom néhol elvesztem, míg egyszer csak magával ragadott és elsodort. A Pendragon legenda Szerb Antal sokoldalú tehetségének sajátos kifejezője.

A misztikus krimielemekkel tűzdelt történetben mélyfilozófia is meghúzódik az ironikus humor mögött. Szerb Antal a regényt nagy részben angliai élményei alapján írta meg. A regénybeli Pendragon-család ősei létező alakok. Sajnálatos, hogy Szerb Antal életművét is derékba törte a holokauszt.



            

Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.) magyar író, irodalomtörténész. 1935-ben Baumgarten-díjat kapott. 1937-ben a szegedi egyetemen magántanár volt.


1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. Halálának körülményeiről ellentmondásos adatok vannak. Szerb Antalné leírása szerint 1944 telén a balfi táborban nagyon legyengült, „nyilas suhancok” félig agyonverték, ezt követően 1945. január 27-én meghalt.









Libertine, Budapest, 2022
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158189569

A ​tizennégy karátos autó

Rejtő Jenő: A ​tizennégy karátos autó



                                                    

Rejtő Jenő munkásságát felidézve tekintsük át életét, ami legalább olyan mozgalmas és fordulatos, mint regényhőseié. P. Howard álnéven megjelent könyveivel máig az egyik legkedveltebb magyar író, akit én még kamaszként a Füles képregényeivel fedeztem fel. Volt egy meghatározó, korai szakasza életemnek, amikor minden fellelhető könyvét végigolvastam, némelyiket többször is. Mennyire hálás szívvel gondolok arra a nyárra, amikor anyám barátnőjének férje kezembe nyomta az első Rejtő-könyvet... amit számtalan másik követett. Albatrosz-sorozat forever!

                   

Rejtő Jenő alias P. Howard neve erősen kapcsolódik a képregények miatt Korcsmáros Pál grafikushoz. Neki sikerült igazán eltalálni a figurákat és átültetni a poénokat. 14 regényéből készült képregény. Rejtő Jenő halála, majd a háború után csak a feketepiacon lehetett hozzájutni könyveihez, gyakorlatilag aranyáron. A hatvanas évek elején kezdték újra kiadni műveit, hatalmas sikerrel.
Rejtő Jenő (született Reich Jenő, Budapest, 1905. március 29. - Szovjetunió, 1943. január 1.) (írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) magyar író, akinek már az élete is legalább olyan izgalmas és színes volt, mint regényhőseié. A drámai vég oda nem illő módon, rendkívül fiatalon, idő előtt és méltatlanul zárta le életét. 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg (fagyott halálra) Oroszországban. Háttér: 1942-ben a nagykátai kórházból betegen viszik el a nyilasok, így kerül Jevdokovóba.

                      

Életművét manapság már az irodalmi körök is nagyra értékelik, Ő volt a ponyva királya, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. A pesti színházi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Salamon Bélához, Latabár Kálmánhoz. Kiadói nyomásra álnéven publikál (noha minden vágya, hogy saját nevén ismerjék el – sovány vigasz, hogy néhány kötetben P. Howard fordítójaként tüntetik föl), akárcsak a kor legtöbb ponyvaírója. A (napjainkig élő) általános elvárás/babona szerint a hazai közönség kevésbé vevő magyar (nevű) író művére. 1938-ban lát napvilágot A fehér folt c. pengős P. Howard regény.
Sajátos stílusa valóban utánozhatatlan, egyéni, groteszk, leleményes nyelvi humor, „váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája” jellemezte.  

                                     

A pesti (zsidó) humor volt az igazi közege, az a sajátos pesti humor nevelte, amelyben elkeveredik a cinizmus, az öngúny, a csattanóra élezett vicc, a felismert hibák némiképpen megbocsátó kifigurázása, és egy életszerető törekvés a valóság sötét és súlyos óráinak könnyebb elviselésére.
Legnagyobb sikerei: Vesztegzár a Grand Holtelban, A tizennégy karátos autó, Piszkos Fred, a kapitány, A szőke ciklon, Az elveszett cirkáló, A megkerült cirkáló, A láthatatlan légió, A három testőr Afrikában; Vanek úr Párizsban, vagy a Csontbrigád. 11 légiós-regényt írt, potyautasként eljut Afrikába, ahol idegenlégiósokkal is találkozott. 

Regényeiből több film készült: A fehér folt Zsurzs Éva rendezésében a Férjhez menni tilos-t, a Vesztegzárból Palásthy György a Meztelen diplomatát, mindkettőt 1963-ban. Somló Tamás 1970-ben forgatta A halhatatlan légiós – akit csak Péhovardnak hívtak című filmet, ez az író életének eseményeit A láthatatlan légió és a Csontbrigád motívumaival ötvözte. 1996-ban készült el A három testőr Afrikában, Bujtor István rendezésében, sajnos nem túl nagy sikerrel... A detektív, a cowboy és a légió alapötlete nyomán – jelentős átigazítással rendezte meg Madarász István A fekete múmia átka című tévéfilm-változatot (2015).Ez a Netflix műsorán nézhető.

                           

Humora bölcselkedő megjegyzéseiben is érvényesült, például: Egy szabó mondja: „Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye – rövid és céltalan.” (A szőke ciklon) Más: „A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.” (Piszkos Fred közbelép)
„Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot” - írta róla Hegedűs Géza irodalomtörténész.

A P. Howard-regények megjelenése előtt körbeutazza Európát, él, ahogyan tud: hol dokkmunkásként, hol illatszerárusként, heringre halászik, építőmunkás, gobelinkereskedő. De megfordul cirkuszban, színházban. Fénykorában rengeteget keres, de nem tud bánni a pénzzel, szenvedélybetegsége a hazárdjáték, keresménye kifolyik kezei közül (elkártyázza vagy más szerencsejátékon veszíti el), saját lakása nincs, szállodában-panzióban-albérletben-barátoknál-feleségeknél lakik.



      

A grafikus:

Korcsmáros Pál Budapesten született, 1916. május 22-én. A kereskedelmi iskola elvégzése után műszaki rajzoló, majd törvényszéki tudósító lett. 1957-ben alapította többedmagával a Füles című hetilapot – először ebben jelentek meg halhatatlan Rejtő Jenő-képregényei (az eredeti szöveget Cs. Horváth Tibor dolgozta át).

Korcsmáros Pál népszerűsége töretlen maradt, egészen 1968-ig, amikor erősen megromlott a látása. A sikeres operációt követően egy ideig még tudott dolgozni, ám már koránt sem a régi intenzitással. 1975. május 24-én hunyt el.

      

A ​tizennégy karátos autó

A tizennégy karátos autónak két hőse van: egy autó, egy Alfa Rómeó, melynek alváza aranyból készült, és a dilettáns sofőr, aki a szó szoros értelmében tűzön-vízen száguldozik ezzel a csodálatos géppel. A szokásos személycserék, eltűnt és visszatérő holttestek és ájultak, feje tetejére állított, de szellemes ötletek halmaza adja a regényt.

A tizennégy karátos autó Rejtő Jenő ponyvaparódiái közül az egyik legszellemesebb és legszórakoztatóbb. Ebben a történetben tűnik fel először az orosz származású Gorcsev Iván. A garantált poénok, helyzetkomikumok biztosítják a fura figuráknak a kalandot, rejtélyt, nem kevés izgalommal, ahol a verekedés is mókás helyzeteket teremt. A párbeszédek elevensége és abszurditása ma is frissen hat. Mindezt sok-sok humorral megspékelve, ahol az elmaradhatatlan légiós kalandokhoz jár némi romantika is. Az elképesztő alapötlet és a kiszámíthatatlan események az utánozhatatlan Rejtő-stílussal egy remek kikapcsolódást garantálnak. Számomra ez is, mint több más Rejtő-kötet többször újraolvasós.

"Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat."

Eredeti megjelenése 1940

2006-ban Rudolf Péter előadásában hangoskönyv formában is megjelent, majd 2019-ben a POKET Zsebkönyvek kiadványaként is.







Forrás: Wikipédia, Múlt-kor.

A mi időnkben

Ernest Hemingway: A mi időnkben




                                           

"Hiszek benned, s az egész világon mindenkinek meg fogom mondani, hogy semmi sem számít, rajtad kívül."



Ernest Hemingway a huszadik századi amerikai irodalom kultikus alakja, a modern prózaírás mestere. Írói pályája a novellák jegyében indult: első igazán fontos munkája az először 1924-ben Párizsban, majd 1925-ben Amerikában is megjelent A mi időnkben című elbeszéléskötet volt. Hemingway a minimalista stílus szempontjából minden bizonnyal az egyik legmeghatározóbb író.

Hemingway szemlélete, hangja és stílusa összetéveszthetetlen. Az érzelmek összetett és széles skáláját vonultatja fel ezekben a rövid történetekben. A válogatásból kiemelkednek a Nick Adams történetek. Nick tizenkét éves, amikor az Indián tábor novellában felbukkan a kötet elején. Itt azonnal a születés, az élet és halál találkozásának lehet szemtanúja apja mellett, aki orvos. A szerelem hálójába gabalyodva, abból szabadulva ismerjük fel a Valami véget ért írásban, ahol már fiatal férfi. A férfibarátság ereje mozgatja a Háromnapos szélvész novellában Nick és Bill kapcsolatát. Olvashatunk róla a Sítalpon írásban is, de a kötetet záró két részes novella A nagy kétszívű folyónak is Nick a hőse. Itt egy csodálatos pisztránghorgászat eseményei elevenednek meg az olvasó előtt. Ezekben a történetekben mégis sok a boldogtalanság, és egy ponton Nick megkérdezi apját az öngyilkosságról is. A halál ott lebeg mint lehetőség, menekülni nem lehet előle. Ez volt az a könyv, amely a szerzőt a figyelem középpontjába állította, ezért is Hemingway életművének is egyik fontos sarokköve.

       

A novellák előtti felvezetőknek szánt kis életképekből a Hemingwayre oly jellemző bikaviadalok pillanatait olvashatjuk. Véres valósága az életnek, harc ez, hol a bika, hol a matador szemszögéből. Kiemelkedik még a háború témája A katona hazajön novellában. Itt hősünk lelki traumája egy életre beivódott, lelke nehezen gyógyul. Láthatjuk a francia katonákat a frontra vezető úton, ahol mindenki részeg. A háború borzalmai is jelen vannak ezekben az írásokban. A háborúból hazatért hős depressziós és környezetétől elidegenedett, megváltozott. 

Persze az alkohol is felbukkan a novellákban, jellemző és fontos elemként. Az pedig önéletrajzi elem, ahol egy sebesült amerikai katona beleszeret egy olasz ápolónőbe. Pontosan ez történt a fiatal Hemingway-el, amikor beleszeretett egy olasz nővérébe, miután Olaszországban megsebesült, és egy milánói kórházban lábadozott.

A bokszoló is kedvelt témája a szerzőnek. Olyan életképek ezek, ahol maga a történés már megvolt a novella kezdete előtt, vagy után fog kibontakozni, az olvasó pedig saját fantáziáját mozgatva bontja tovább az eseményeket. Kedveltem még a Mr. és Mrs. Elliot írást vagy a Macska az esőben is melankolikus képeivel jó olvasási élményt adott. Úgy gondolom, Hemingway későbbi nagyívű munkáihoz ez a novellagyűjtemény egy jó kiindulási alap. Korai gyöngyszemek ezek a novellák. Számos olyan téma felbukkan, amelyeket Hemingway a későbbi műveiben alaposabban kibont, használja őket alapnak. A letisztult, igényes kivitel a borítóra is igaz, ami illik Hemingway írásaihoz. Köszönet érte a 21. Század Kiadónak. 


       

Ernest Miller Hemingway: 1899. július 21. (Oak Park, Illinois, USA) – 1961. július 2. (Ketchum, Idaho, USA) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.
Az irodalmi Nobel-díjat 1954-ben, Az öreg halász és a tenger kisregényéért kapta meg.



XXI. Század, Budapest, 2021
keménytáblás · ISBN: 9786156122544 · Fordította: Déry Tibor, Réz Ádám, Sükösd Mihály, Szász Imre

Ida regénye

Gárdonyi Géza: Ida regénye


                                             

Ha Gárdonyi, akkor ugye az örökbecsű, kötelező olvasmány jut azonnal mindenkinek elsőre eszébe. Igen, Az egri csillagok egy igazi remekmű, fontos korszakos történelmi regény, amiben az író emléket állít az egri vitézek diadalának. Romantikával, remek karakterekkel és mozgalmas cselekménnyel nyűgözi le az olvasót. Emlékeim szerint a szerzőtől a Láthatatlan ember, Az öreg tekintetes és Az én falum szerepelt az olvasmányaim között, de Ida sajnos kimaradt eddig az életemből.


A Scolar és a Libri Kiadók összefogásával nyár elején került újra a boltokba az igényes kivitelű, Nagy Norbert által illusztrált kiadvány. Ez irányította figyelmem a regényre most, ami eredetileg 1924-ben látott napvilágot. Elismerem, működtek az előítéletek bennem is, tartottam attól, hogy egy túlzottan romantikus szerelmi történetet kapok...azaz egy igazi rózsaszín "lányregényt". Tévedtem.
A lendületes kezdéssel induló regény három részből épül fel. Ami megalapozza a történetet az egy hirdetés. 

        

"Férjhez adnám a lányomat művelt fiatalemberhez,.."

Az ígéretes hozományt is lebegtető ajánlat a végsőkig bajba jutott, önhibáján kívül eladósodott, festőnek készülő, ám újságíróként dolgozó Balogh Csaba figyelmét kelti fel. Az I. világháború előtti években járunk. A regény igazi könnyed, bájos romantikával megírt, léleksimogató történet.

Mai szemmel is érdekes alapszituációból bomlik ki az egész mese, a századelős romantika pedig andalítóan jó kikapcsolódást nyújt a mai olvasónak is. Gárdonyi Géza stílusa tökéletes, remek képet rajzol a korszakról, a férfi-nő kapcsolatokról, a korabeli szokásokról, az életről.

Főhősnőnk színre lépéséig elég sokat kell várni, de öröm volt megismerni a félárvaként, zárdában nevelkedett Ó Idát. Gondolatai, vágyai, a szülő-gyermek kapcsolat működtető rugói zseniálisan hozzák a hangulatot. Ó Péter borkereskedőnek felesége halála után szó szerint útban van, teher a saját lánya. Hétévesen zárdába dugja, haza sem viszi, látogatni sem látogatja, csupán egyszer egy évben... Elég fura apafigura, elég ellentmondásos ember, azonban a maga módján egyéniség. Éli az életét, nagykanállal habzsolja azt. Lányának a törődésen és szereteten, figyelmen kívül mindent megad - pénzben. A zárdabeli élet, szokások a lány egész életére rányomják a bélyeget. A véletlen folytán (egy másnak küldött rejtegetett szerelmeslevél okán) kidobják a már tizenkilenc éves lányt. Innen pörögnek fel az események, lép be a képbe Balogh úr. A leendő férjnek ugyanis életmentő a pénz, míg apja "szabadulna" Idától. A két fiatal egy cseppet nem szerelmes, ám a házasság lehetősége mindkettőjüknek az egyetlen, jó menekülési út. Az édes-bús szerelmi történet megkapóan hangulatos olvasmány.  

      

Gárdonyi elegáns, humorral is megszórt magyaros nyelvezetét élvezet volt olvasni. Sok kifejezés, szokás, amit Gárdonyi használ mára teljesen eltűntek az életünkből. Megragadott a szereplők sorsa, maga a korszak, jó volt megismerni a szokásokat. Azt felfedezni, hogy az emberek erkölcse mennyire másképp működött. A történet mai szemmel néhol már-már körülményes, elképesztően naiv, főleg a két főszereplő egymáshoz való viszonya. Ami, talán mondani sem kell, a hűvös udvariaskodásból, sok félreértés után, lassan fordul át szerelembe. Ida annyira ártatlan, szende lélek, elképzelni sem lehet, hogy ilyen valóban volt. Akaratos, mint az anyja, jó megérzései vannak, de az életről keveset tud. Ami zárdabeli élete okán nem is meglepő. Kilépve a nagybetűs Életbe azt most fedezi fel magának. Csaba már sokkal rátermettebb, de igazi úrként viselkedik. Megismerjük az eladósodás hátterét is, ami az egyik mozgatója az eseményeknek. 

A házassági fogadalmuk is elég meglepő, de érthető. Igazi üzleti alapú és szigorúan formális házasságukat egy esztendő múltán felbontják. A szűk körű és gyors esküvő után Münchenbe utazva a megelevenedő festők világa külön ráadás. A remek karakterek közül itt kiemelkedik az öreg festő alakja. Remek kor és hangulati elemek bukkannak fel a regényben, számtalan esemény színesíti a cselekményt. A végső megoldásként egy hatalmas tévedést kell korrigálnia Csabának. A felsejlő boldog jövő szabadsága és az érzelmek győznek. A regényből 1934-ben és 1974-ben készült filmes feldolgozás. 




                     

Gárdonyi Géza, született Ziegler Géza (Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) magyar író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.



Scolar, Budapest, 2021
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635093410 · Illusztrálta: Nagy Norbert

A világítótorony

Virginia Woolf: A világítótorony



                                               

A klasszikusokkal mindig bajban vagyok. Bár hajt a kiváncsiság, mégis tartok tőlük. Kétségtelen, hogy több tényező adja az olvasás élményét, értékét. Tisztelettel adózok előttük, mégis több kimaradt az olvasmánylistámról. Az Európa Kiadó Kapszula Könyvtár sorozatában most megjelent kötet új felfedezés volt számomra.

Bár az írónő tragikus életét és munkásságát nagy vonalakban ismertem, a róla készült filmet Az órákat láttam, de még nem olvastam semmit az írásaiból. 1988- ban a Modern Library rangsorában, a 20. század 100 legjobb angol nyelvű regénye között a 15. helyre sorolta ezt a regényt. A világítótorony a Mrs. Dalloway és az Orlando mellett a szerző legismertebb művei közé tartozik. Mégis valahogy azt éreztem, Viriginia nem nekem ír. Ez most az első olvasás után megerősödni látszik. 


       

Az "érett modernizmus" irányadó művének aposztrofált regény 1927-ben keletkezett. Igazán cselekménye nincs. Középpontjában a Ramsay család életképeit ismerjük meg 1910 és 1920 között. A regény a gyerekkori érzelmek meghatározó erejét emeli ki. A Ramsay család (anya, apa és nyolc gyerek) a Skócia északnyugati partja közelében található Skyre szigeten tölti rendszeresen a nyaralásaikat. Ezt három részre bontva ismerjük meg. A polgárcsalád belső hullámzó élete, szemléletes képekkel kel életre az olvasó előtt. Hagyományok és szokások ütközése ez. 

Az ablak nyitja a regényt, amiben megismerjük a családot. 

A nyaralójuk közelében, az öblön túl áll egy nagy világítótorony. A hat éves James Ramsay leghőbb vágya meglátogatni és felfedezni a világítótornyot. Ez a gyermeki kíváncsiság és vágy tökéletesen érthető, azonban hol az idő, hol más tényező ezt meghiúsítja. A történet 1927-ben jelent meg, elég tömör, tele van érzelmekkel. Szépek a leírások, a gondolatok hullámzásai adnak egy lüktetést a történetnek. Számomra emlékek felidézése, emlékek csokorba gyűjtése volt a történet. Mint egy pár régi tengerparton gyűjtött kagyló, néhány régi képeslap egy elfeledett doboz mélyén. A gyönyörű leírásokat olvasva ez a regény egészen másképp meséli, mondja el az emlékek fűzérét, kevés párbeszéddel, amiből kikerekedik a regény.

Az apa, Mr. Ramsay a filozófus kifejezetten ellenszenves figura volt végig. Környezetét terrorizáló zsarnok. Természetesen ő áll a középpontban, ő irányítja a család életét. Anya a mindent megoldó, elsimitó, mindenkinek igyekszik kedvére tenni. Kibontakozik a házaspár izgalmas viszonya, a vendégül látott barátok, ismerősök végtelen sora adja az eseményeket. A felszínes, udvariaskodó társalgások elég semmitmondóak. Ebben a részben többször is felbukkan egy incidens, ami később hangsúlyt kap.

Múlik az idő a második rész címe. 10 év telt el, az első világháború nem kíméli Európát. Mrs. Ramsay egyik éjjel váratlanul elhalálozik, míg a legnagyobb fiuk, Andrew Ramsay a fronton veszti életét. Andrew egyik húga, Prue pedig szülési komplikációba hal bele. Családi kirándulások törölve, a nyaralót elkerülik, magányosan áll, felveri a gyom. 

      

A világítótorony a harmadik epizód címe. 

A család maradéka tíz év után visszatér a kiindulási pontra. Mr. Ramsay végre kirándulást szervez a világítótoronyhoz, fiával Jamessel és lányával Cammel. A régi, gyerekkori vágy, némileg megkésve, de valóra válik. Nem kell mondani az élmény rég nem ugyanaz a gyerekeknek, mintha hat évesen teljesült volna. Mialatt ők a világítótorony felé vitorláznak, Lily megkísérli befejezni rég félbehagyott festményét.
A hajóban feszült csend és feszült párbeszédek, James és Cam -érthetően- tehetetlen haragot éreznek apjuk iránt, elegük van önsajnálkozó viselkedéséből, zsarnokoskodásából, megközelíthetetlenségéből, mégis, amikor a hajó kiköt, valamiféle elfogult szeretettel figyelik őt. Még James is, akit apja megdicsér, amiért ügyesen kormányoz, és ezzel egy pillanatra megszűnik köztük a távolság. A parton Lily befejezi végre a festményét. Úgy gondolom, nem könnyű Woolfot olvasni, de megéri. Woolf lírai alkat, de türelem és hangulat kell a regényhez.





ITT tudod a kiadótól megrendelni 25% kedvezménnyel! 


Eredeti megjelenés éve: 1927

                   

Virginia Woolf (1882–1941) angol regényíró, esszéista, novellista, kritikus, könyvkiadó, feminista, és a 20. századi  modern irodalom egyik vezető alakjaként tartják számon.

A modern angol próza, a lélektani regény, a tudatfolyam-technika egyik megteremtője és legnagyobb hatású művelője, a Bloomsbury-kör nevű irodalmi csoport alapítója, amelyben a XX. század első felének legjelesebb angol művészei és tudósai (T. S. Eliot, E. M. Forster, Lytton Strachey, J. M. Keynes) tevékenykedtek. Fontosabb regényei: Mrs. Dalloway (1925), A világítótorony (1927), Orlando (1928), Hullámok (1931), Felvonások között (1941).

Európa, Budapest, 2021
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635044498 · Fordította: Tandori Dezső

Az ajánló részben a wikipédia felhasználásával készült.

Távol Afrikától

Karen Blixen: Távol Afrikától


                                                         

„Volt egy farmom Afrikában, a Ngong-hegység lábánál.”



Az év egyik legjobb döntése volt részemről, hogy mégis elolvastam a könyvet. Ugyanis egyáltalán nem terveztem, nem akartam. Az indok elég egyszerű: a filmet az 1985-ös bemutató óta láttam vagy ötször, nagy kedvenc. A Kapszula Könyvtár sorozatban az Európa Kiadónál megjelent kötet azonban egészen más élményt adott, mint a film. Elég ritka, meglepő felfedezés volt, de szerintem teljesen mást nyújt a könyv, mint a film. Talán most értelmetlen is hasonlítgatni őket. Viszont a maga műfajában mindkettő zseniálisan működik.

                      

Kevéssé romantikus a kötet, szerencsére egyáltalán nem a szerelemi történet áll a középpontban. Karen ​Dinesen, a huszonhét éves dán úrilány 1912 telén eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre Mombaszában került sor. Hatalmas birtokot vásároltak Kenyában, Nairobi közelében. Az európai grófnő azonnal és mélyen beleszeretett Afrikába. Óda Afrikához is lehetne a regény címe.

Különös és egyedi életet élt Karen ebben a férfiak uralta társadalomban. A kétféle világkép, értékrend találkozása és közeledése, vagy éppen ütközése remekül megmutatkozik.

Elgondolkodtató korrajz Afrikáról, az ott élő emberekről, érzelmeikről,  gondolkodásukról, hagyományokról és szokásokról. Olvasás közben ott jártam a Nairobiban, „a Ngong-hegyek alatt”. Éreztem a frissen pörkölt kávé illatát, elképzeltem a hatezer holdas kávécserje ültetvény szépséges csodáját, láttam a zsiráfok, oroszlánok és más egzotikus madarak seregét. Sorolhatnám még a szentjánosbogarak illetve a kutyái szeretetteli ábrázolását, a milliónyi madár leírását, a zsiráfok Európába szállításának szomorúságát. Sosem értettem a vadászat „szépségét”, de érdekes módon itt egy pillanatra sem kételkedtem a létjogosultságában. Már az első mondatnál hallottam Ráckevei Anna hangját a filmből, ami végig kísért. 

Érzékletes és magával ragadó bemutatását olvashattam az afrikai életnek, a kultúrának, az őslakosok és a föld szeretetének. Blixen afrikai élményei, beilleszkedése egy idegen kultúrába átélhető és szemléletes képekkel elevenedik meg. Roppant érzékletes és magával ragadó ahogyan a bennszülöttekkel alakítja kapcsolatait: gyógyítja, segíti őket, emberileg is hat rájuk.

                              

A báró érdekes módon a könyvben csupán egyszer tűnik fel... érthetően. Tehetséges szafarivezetőként nem túl sok vizet zavart Karen életében. A grófnő a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrájukkal ismerkedett, élte az életét, igazgatta a farm életét. Tizenhét évig élt a fekete kontinensen, amikor 1937-ben visszatért Dániába. Ekkor írta meg ezt a csodás történetet. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) fő műve kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. Mindeközben számtalan esemény határozza meg életüket a távoli kontinensen. A háború szele ide is elért. Számtalan gyönyörű leírásokat olvashatunk Afrikáról, a tájról, az időjárás jellemzőiről, az őslakosokról. Itt jegyezném meg Gy. Horváth László szépséges fordítását élmény olvasni. A magyar nyelv szókincse igen gazdag, de soha, sehol nem olvastam még ennyi odaillő, fenséges de ugyanakkor a legkifejezőbb természetes hasonlatokat, jelzőket, a színek ezernyi árnyalatát leíró szavakat.


         

Magával ragadó, érdekes történet, ami életrajz és egy távoli kultúra keveredése, némi romantikával. Életszagú, valós mese. Az egész kontinens csupa élet és halál, illatok és szagok, színek és korom feketeség.. Az egész a világ egy esszenciája. Bár meglenne bennünk is a természet ilyen szintű megfigyelésének és megértésének ösztöne..
A könyv lazán felfűzött emlékek, ízek, illatok töredéke, ebből bontakoznak ki a tizenhét év fontosabb eseményei. Finoman érzékelteti, inkább csak sejteti, hogy férjétől külön-, majd elváltan élt. Közben egy meglehetősen viharos szerelmi viszony is kibontakozik a háttérben, Denys Finch-Hattonnal, aki őrizte és élte a szabad életét. A tragédia szomorú lezárást ad kapcsolatuknak, besegít a távozásba. A sáskák megjelenése mint valami bibliai jel kerül képbe. A lezárásban Karen a veszteségeit veszi számba, ami a farm felszámolásához, eladásához vezet. Torokszorító búcsú az ott maradó és elhalt barátoktól, Afrikától. 

                   

Távol Afrikától, ezzel a címmel írta meg dán birtokára visszatérve lírai visszaemlékezését, (ez alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjas filmje Meryl Streep, Klaus Maria Brandauer és Robert Redford főszereplésével). A filmet 1985-ben, Karen Blixen születésének 100 éves évfordulóján mutatták be. A történet szépen fényképezett, látványos képekkel kel életre. Talán a filmből a hajmosós jelent a legközismertebb. Az a rész, ahol felszálltak kisrepülőn Afrika fölé eszembe juttatta azt a sort a magyar versből, miszerint „ ki gépen száll fölébe, annak térkép-e táj..” (Radnóti Miklós) 

Megunhatatlan, igazi klasszikus film, zseniális színészi alakításokkal. A film jelentőségét kiemeli, hogy az 1001 film, amit látnod kell mielőtt meghalsz című kötetben is szerepel. Ajánlom mind a könyvet, mind a filmet felfedezésre, igazán léleksimogató élményt kaptam. 

A kötet ITT, mindössze 1 499 Ft-ért kapható az Európa Könyvkiadó honlapján! 

 

"Délnyugat felé nézve láthattam onnan a Ngong-hegyeket. Nemes vonulatuk levegőég-kéken emelkedett a környező lapos táj fölé. De olyan messze volt már, hogy a négy csúcs aprónak tűnt, alig kivehetőnek, egészen másnak, mint ahogy a farmon festett. A hegység körvonalát lassan kisimította, elegyengette a távolság keze."

 

képek a filmből.


Európa, Budapest, 2021
446 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635044511 · Fordította: Gy. Horváth László

Fiesta

Ernest Hemingway: Fiesta
A nap is felkel


                                                                  

A 21. Század Kiadó Hemingway-életműsorozat újabb kötete a szerző első regénye, ami 1926-ban jelent meg eredetileg. Mindenképpen aktuális ma is, ráadásul hiánypótló, hiszen már régóta sehol nem kapható, antikváriumok mélyéről ha fel-fel bukkant egy régi kiadás.

Röviden összefoglalva tipikus Hemingway-kötet: alkoholmámor, nők, az élet élvezete, fájdalmak és bikaviadalok. A prózája egyszerű és kifejező, tömör, mégis erőteljes. Középpontba állítja azt a bizonyos "elveszett generációt", amely a háborús évek sötét és nyomasztó képeit igyekszik feledni. Ennek a generációnak a szerző is tagja volt. A lüktető párizsi irodalmi és művészeti elit élete színes és eleven képeivel olvastatta magát. Átélhető és látványos, kedvcsináló ehhez a korszakhoz.

                                         

A megkapó történet már a helyszíneket tekintve is idillivé lett. Párizs éjszakai mulatóinak forgataga, az élet élvezete, menekülés a háború rémálmaitól, valahol a gyorsan és nagyon égni, élni érzetet hozta nekem. Kiégtek, és remény nélkül sodródva várják a holnapot a szereplők.

A regény különös, sugárzóan szép főhősnője, Lady Brett Ashley és az ő baráti (szeretői) társasága, Jake Barnes és Robert Cohn a főszereplőink. A helyüket kereső ifjak pezsgőbe, rumba, abszintba igyekeznek minden reményvesztettségüket fojtani. Míg a nagy kalandot, az élet izgalmait habzsolva keresik annak értelmét, belül a lelkük üressége nyomasztja őket. A nap is felkel alcím érzékletesen fejezi ki az idő múlását, a fiatalság tűnékeny illúzióját. Az utószóból derül ki, a Fiesta cím az első kiadótól származik. Mindezt Hemingway sallangmentes stílusában olvashatjuk.

Hemingway a valóságban is ellátogatott a feleségével, többször is járt a század ’20-as éveiben Pamplónában, a bikaviadalok színhelyén. Így a megidézett hangulat, képek lüktető elevensége hatásos és mozgalmas lett. Pontosan tudja és ismeri azt, amiről írt. Akkoriban sok amerikai ifjú élt Párizsban, napról-napra mozgalmas életet. Ez osztja két fő részre a regényt. Párizs és Pamplóna a két fő helyszín magával ragja az olvasó képzeletét.

Mielőtt azonban Spanyolországba érkeznénk, elindulva Párizsból, előbb vonattal Bayonne-ba jutunk. Aztán nyitott autóval felfelé a poros utakon a fennsíkig és Pamplonáig. Jake és barátja innen mennek Burguete-be horgászni, amíg Robert Cohn visszatér San Sebastiánba, hogy megvárja Brettet és legújabb jegyesét, Mike-ot. Az út a buszon Burguete felé - a sziklás vidéken keresztül látványos leírásokban elevenedik meg. Jake és Bill bort isznak a baszkokkal, ismerkednek a helyiekkel, szokásokkal. Alkohol és férfias erőfitogtatás itt is.

A három férfi összegyűlik Pamplonában, akik mind szeretői voltak Brettnek. Jake, az elbeszélő, Robert Cohn, aki még mindig elragadtatással van a lány felé, és ott van Mike, a vőlegény. A Lady tökéletes párja a férfi karaktereknek, bár egészen más nyomasztja. A kiábrándult társaság az éjszakába nyúló, végnélküli italozásban lát kiutat, a szenvedélyek megélésében, a szórakozásban. Igazából céltalanul sodródnak, az átélt háborús borzalmakra fogva mindent. Az érzelmek hiányát a whiskey sem pótolja. Jól érthető, átérezhető ennek a generációnak a tragédiája, amitől fontos és jellemző amerikai történet lesz. Végtelenül szomorú és valós az ábrázolt kép. 

       

Miután mindannyian elmennek megnézni, ahogy a bikák megérkeznek a ringbe, kezdődhet a vérgőzös mulatság. Elég mámoros, véres a történet ezen része, szerencsére rövidke kitérő is. Az igazi népünnepéllyé váló kínzás és az állatok legyilkolása számomra teljességgel elfogadhatatlan. Férfias, kegyetlen világ ez, vitán felül. Santiago, az öreg halász melankolikus elmerengéseit, karakterét nagyon szerettem. Ez egy céltalanul vergődő emberek nyomasztóvá váló, megoldás nélküli, részeges és véres ámokfutása volt nekem. Az „elveszett generáció” tagjainak életét próbálja bemutatni, ami hitelesen, jól sikerült. Kétségbeesetten, erkölcsi tartás nélkül kapaszkodnak egymásba, ám igazából semmi nem változik meg körülöttük. Ezért is némi hiányérzetem maradt a regény végén, bár ezt napjainkra szóló üzenetnek is értelmezhetjük. 

ITT  tudod kedvezménnyel megrendelni a 21. Század Kiadó újdonságát!



XXI. Század, Budapest, 2021
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635680443 · Fordította: Déry Tibor