A ​másik mozaik

 

Krusovszky Dénes: A ​másik mozaik




                                                      

Krusovszky prózájának szépsége és stílusa azonnal megfogott. Érdeklődve vártam ezt a tíz új novellát a regényei után. Nem kell nekünk északra rohanni, akad a mi (középkorú férfiak) életében is válság, családi probléma, depresszió, magány... 

Lírai módon, elgondolkodtatóan tálalt a történetekben felvetett problémák sora. Összetett, mély, a miénk minden történet. Kiforrott, alapos, afféle jelen állapotokat tükröző, mentális problémákat felvonultató történetek, jellemzően mai, férfiközpontú novellák. Lehetne az alcíme: (Megfáradt) Férfiak országa. Jellemzően sajátos atmoszférateremtés jellemzi a szövegeket. Témáit a mindennapokból meríti. Megúszni vagy túlélni az életet nem mindegy. 

          

Nehéz kedvencet választanom, hiszen legalább a fele lesöpört lábról. A kötet novellái között bőven akad egészen kiemelkedő. Volt kettő, amit többször újraolvastam, nagyon magaménak éreztem. (Fent a hegyen, Hikikomori). Nézzük sorban, néhány gondolat mindegyik novelláról.

Drónok: A felnőttkor közepének bizonytalanságai fogtak meg. Amikor már nem vagyunk fiatalok, de még öregek sem. Azonban az egészségi és családi problémák, az egzisztenciateremtés körüli fárdalmak kiütköznek. Az élet már megrágta, kissé bedarálta főhősünket. Osztálytársa temetéséről hazafelé egy stoppos lányt vesz fel, ám a közös utazás váratlan fordulattal zárul.

Bronzszínű foltok: Apa-fiú kapcsolat mélyére leshetünk bele. A problémák csak elodázódnak, a kibeszélés, feloldozás még várat magára. Apa igyekszik, segítséget kér a fiától, aki kissé közömbös, érzésem szerint nem tud mit kezdeni a lehetőséggel.

A halott fiú anyja: Gyászfeldolgozásnak olvastam, ami nehéz minden esetben. Anya és a fia történetét a kisebb fiú meséli el, hogyan változott meg az életük a tragédia után. Milyen lelki nyomokat hagyott, hogyan lehet ezeken túl lépni, ha egyáltalán lehetséges. Van, hogy nem. Érzékeny írás ez is. 

Fent a hegyen: Itt is egy középkorú férfi menekül el a saját élete elől. Fel a hegyre, egy eldugott vityillóba, számvetésre. A néhány napban akad kaland, lehetőség, és egy kutya, "aki" akár a férfi hullámzó lelkének alteregója is lehetne. A szabadság vagy a póráz? Hősünk próbál rendet tenni a lelkében, kiutat, megoldást találni, merre tovább a házassági válságból. Mai és közelről érintett. Néha félünk, nem merjük meglépni azt sem, ami egyértelmű. Marad a biztos, nyugodt langyos víz.

A másik mozaik: Egy társasutazás a cimadó történet, ahol furcsa kalandok esnek meg. A cím kimondottan figyelemfelkeltő, meglepő utazás részesei lehetünk.

Autófikció: Talán a legvidámabb, legszórakoztatóbb ez a novella. Egy író-olvasó találkozó története, valahol vidéken. Az olvasó számonkéri az írói fantázia és a valóság találkozását. A hasonlóság biztosan nem a véletlen műve. Élmény volt olvasni.

Halászok: A másik kedvencem. Itt egy kamaszfiú ismerkedik az élettel, kezdi megérteni a felnőttek világát, annak mozgatórugóit. A magány, menekülés és a halál itt is főszerepet kap. A hétköznapok csendes hőseiről mesél. Lehet néha a nyugalom is elég a boldogsághoz. 

Hikikomori: Ez annyira betalált, meglepett. A téma japán, ott már van ilyen... azt éreztem feltaláltam, szinte gyakorlom a magyar változatát. Kivonulni a társadalomból, magányra ítélve, lelki békét keresve egy fura hangulatú és szomorú látlelet ez a kispróza.

Rage Room: Izgalmas szövegvilágú próza, az egyetlen női főhőssel. Az anyaság élménye egy életre szól.

Mnémoszüné klinika: Izgalmas, már-már sci-fibe hajló novella az emlékekről. Kissé szürreális világa elkepsző és izgalmas szöveget eredményezett. A szegedi bemutatón több háttér információ mellett elárulta a szerző, majdnem ez lett a címadó. Visszük, cipeljük az emlékeinket, néha jó lenne cserélni, letenni kicsit. Az emlékezés, felejtés talán itt jön elő leginkább. 

Alig 200 oldal a tíz novella, mégis erős, az év fontos megjelenése. Zavarbaejtően mai, valóságos minden történet. Az emberi kapcsolatok összetettsége, ezen viszonyok boncolgatása megkapó. Jó volt megismerni, visszatérni ezekhez. Krusovszky egyedi látásmóddal jeleníti meg ezeket az ismerős pillanatokat. Kevés irodalmi alkotás adja meg azt az érzést, ezek tényleg rólam szólnak, az enyémek. Itt előjött több esetben is. Élmény volt olvasni.Tetszett, hogy Krusovszky kellően színes, sokszínű és érzékeny világot tárt elénk. Várom a beígért új regényt. Amíg megérkezik újra olvasom az Akik már nem leszünk sosem című első könyvét.

 

Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv!





     

Krusovszky Dénes: (Debrecen, 1982. április 15. –)

Költő, író, műfordító, a Magyar Narancs munkatársa, a Versum világirodalmi portál szerkesztője. Egy éve Oszakában él.

Díjai: 
Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)

Fotók: Valuska Gábor és Szántó Bence





Magvető, Budapest, 2026
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631446722

Levelek nélkül

 

Krusovszky Dénes: Levelek nélkül




                                             

                                                         



Az öt éve megjelent, nagy sikerű Akik már nem leszünk sosem című első regénye után nagyon vártam a második Krusovszky regényt. Talán az első félév legjobban várt könyve volt számomra.


A cselekmény három nagy fejezetből épül fel. Olvasmányos, gördülékeny történetmesélése számtalan mai témát érint. A kiindulópont egy afféle paranormális jelenséggel az ökokatasztrófát vizionálja. A tavasz kezdete meglepő helyzetet produkál a kisvároskában: a friss levelek, hajtások lehullanak a fákról. A jelenség mindenkire másképp hat, a találgatások azonnal beindulnak.

A klímakatasztrófa fenyegető árnya sajnos valóságos, érezhetően egyre aktuálisabbá válik. Bár most sincs nevesítve az alföldi kisváros, a napjainkban játszódó mese közelről érinthet mindenkit, könnyen belehelyezkedtem a regény világába, hangulatába. Már az induló libás ügy is eléggé egyértelműsíti hol járunk. Látványos képei és az aktuális történések miatt finoman politizál, ábrázolja a valóságot. Ez szinte észrevétlenül épül be a regénybe, kiváló korrajz, cseppet sem zavaró, nem is szájbarágós. Az olvasó gondolkodhat a hasonlóságokon. A tipikus kisvárosi figuráival és történéseivel nem csak tökéletesen szemlélteti Magyarország gondjainak jó részét a regény, de ez egyre inkább az önmagunkkal való szembenézésre is késztet.
Tetszett a szereplők egymáshoz fűződő viszonya, a városkában eluralkodó hangulat, az emberek félelmeiről, szorongásairól mesél. Felvillanó vágyaik pedig természetes módon mutatják a napjainkra kialakult helyzetet.

Úgy éreztem, bár a helyszín egy kelet-magyarországi kisváros, de ez a városka szinte bárhol lehetne Magyarországon. Főhősünk a városka magyar tanára, Koroknai János. Őt mindenkit ismeri, nem csak szülei révén. Nem családregény, de jellemzően fontosak a baráti és családi viszonyok. Az anya alakja, szerepe és a múlt meghatározóvá válik a jelenben. A cselekmény kezdetén érezhető, ott lappang még a libák esete mellé valami sötét családi titok is, ami egy krimiszerű hátteret hoz be. Érdekes és meglepő végkifejletet ad a történetnek. A múlt emlékei, a gyerekkor és egy közös családi fotó emléke, háttere adja a második részt. Valahol éreztem, lesz egy váratlan meglepő fordulat, de az nem pont úgy érkezett el, amire gondoltam. Ez a rész tetszett legjobban.

            

Mozgalmas és színes a városka hangulata, az emberek viszonya (mindenki ismer mindenkit) tökéletes háttér a történethez. Egy apró, de fontos momentum, hogy Koroknai legtöbbször biciklizik, mert ez az elfogadott közlekedési forma. Itt nincsenek távolságok. A mellékszereplők is tipikusan jellemző kisvárosi figurák, kimondottan életszerűek: az öreg földrajztanár, a helyi újságíró, vagy az állatorvos, és a rendőrfőnök mellé a tanárkollégák is színesítik a történéseket. Vágyak, szerelmek, elvágyódás és a döntések háttere, (menni vagy maradni) ezek együttes fontossága gondolkodóba ejtő. Hatásosak ezek a ki nem mondott, de ott lappangó gondolatok. Az élet erről szól.

A lemondásról, és a döntéseink következményéről. Jól megírt szöveg, összeérő történetszálak és a megbúvó vélemény. Igazi kortárs, napjainkra reflektáló irodalmi alkotás, nem csupán a történet miatt. Nekem ez egy jól megírt, összetett, fontos kérdésekkel foglalkozó regény, ami néhol még kifejezetten szórakoztató is. 

A természeti változás után az élet nem megszokott módon folytatódik. A városka lakóinak életére erős hatást gyakorol a kialakult új helyzet. A tüntetések, az összefonódások és az élet megpróbáltatásai számos kérdést vetnek fel az olvasóban. Ezek a kérdések sajnálatosan napjaink jellemzői. Ebben (próbálunk) élni, de talán csak vegetálunk. Nem lehet az a megoldás, hogy mindenki külföldre távozzon. Hogyan lehet ehhez az új, nem egészen normális élethez alkalmazkodni? A történések háttere, a kisvárosi hangulat szuper volt, kifejezetten leképezi a nagy egészet. Akinek tetszett az előző regény, úgy gondolom, hogy ezt is szeretni fogja.




ITT rendelhető kedvezménnyel a regény! 





     

Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben. Költő, író, műfordító, a Magyar Narancs munkatársa, a Versum világirodalmi portál szerkesztője.

Díjai: Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)
Fotók: Magvető fb oldal








Magvető, Budapest, 2023
442 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631442779

Elégiazaj és Hemingway szalvétája

Krusovszky Dénes: Elégiazaj



                                                            

                                                

,,Az emlékezés veszélyes"


Az Akik már nem leszünk sosem című regénye volt az, ami egyértelműen a kedvencek közé emelte nálam a szerzőt. Krusovszky írásának szépsége és stílusa egyből megfogott. A regény néhány hete megérdemelten és örömömre bekerült a tíz legjobb közé az Évtized könyvei Merítés szavazásán. A korábban olvasott A fiúk országa novellái után most egy verseskötetével kezdtem el felfedezni Krusovszky Dénes lírai oldalát.


A 2015-ben megjelent Elégiazaj most nagyon betalált. Verseskötetet nem úgy olvas az ember, mint egy regényt. Az már korábban is feltűnt, hogy Krusovszky mennyire igényesen, ügyesen bánik a szavakkal. Egyszerűen jó olvasni, gördülékeny, kifejező és igényes, a hangulata rabul ejtett. A cím volt az, ami miatt ezt a kötetet választottam. „Ami elégikus, az elandalít – ami zajos, az felzaklat.” (fülszövegrészlet)

Az elégia időmértékes versformában írt görög eredetű lírai műfaj. Ide keveredve a zaj ezt összetöri, felrobbantja a melankóliát. A zajban megtalálni az összhangot, a múltunkból feltörő színek, szagok és hangok egy új élményt, borzongató mámort adhatnak az olvasónak. Érdekes volt a kötet felépítése, az erős narratíva, a leíró, hosszabb lélegzetű prózaversek (A sár partjai) mellett az egy-kétsoros versek is találóan kifejezőek. Ezeknek a szövegnek is megvan a maga útja. Néhol torokszorító volt, az elveszettség érzése kerített hatalmába olvasás közben. A múlt feltör, megrág, elsodor vagy fogva tart egy kilátástalan világba sodor. Valóban nem mindig jó emlékezni. Nem kell megrendülni, nem feltétlen férfias mindig elérzékenyülni, az összkép melankóliája mégis lüktető. Egy-egy felvillanó kép vagy személyes vallomás a múlt sejtelmes szimbolikával odaszegezi az olvasót. A vers mindig intim műfaj, az én olvasatomban ez a kötet erős, egységes.


             

Krusovszky lírája letisztult, bár néhol valamiféle szürreális világba visz el, de a költő valóban ügyesen egyensúlyoz. Képei érzékletesek, eredetiek. Így elég izgalmas lesz a szöveg, a szavak játékos, harmóniát alkotnak. Ehhez a borító képe is jól illik. A stílussal semmi bajom, végig jó volt olvasni. A versek értelmezésekor saját megélt életünk, emlékeink köszönnek vissza. Krusovszkyt olyan költőnek tartom, akire érdemes odafigyelni. Többségében szerettem ezeket a verseket, megérintettek bennem valamit. 

Krusovszky lírájára jellemző prózaiság jól érzékelhető a sorokban. Kifinomult, mélabús érzésekkel teli kötet a vágyról és szorongásról, szerelemről, halálról. Az életünkről. 

A versek többsége tetszett, élmény volt a kötettel ismerkedni. A kedvenc verseim belőle: A kertkapu, A sár partjai, Horizont/Születésnap, Mint a fák, Az Augarten fái fölött, A bankett, A trollhattani gát megnyitása, A Moirák Hitler beszédét hallgatják, Pompeji azelőtt.



Magvető, Budapest, 2015
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432527







Krusovszky Dénes: Hemingway szalvétája
(Esszék, kritikák)

                                                                  

Élmény volt olvasni ezt az összegyűjtött írásokat. Ami nagyon megfogott, hogy Krusovszky úgy ír kritikát, tanulmányt, hogy olvasmányossága és tartalma egy novellával felér. Okosan, indokokkal alátámasztott meglátásai egy újabb irányt adnak az olvasónak. Ezzel lehet egyetérteni,vitázni, de hogy fontos dolgokat tűzött közérthetően tollhegyre, az bizonyos.

Mindig nagy vitát kavar, mi is minősül szépirodalomnak, mitől szép vagy magas irodalomhoz tartozik az adott mű. Azért nagyjából ez jól behatárolható mára, a számtalan stílus izgalmas besorolásokat adhat. Az elitista kánon mellett azonban, sznobság ide vagy oda, bizony az eladhatóság is egyre fontosabb tényező lett. Pici ország, pici piac a hazai. Erős is a kínálat, az élmezőnybe kerülni sokaknak lehetetlen, bármennyire jól írnak. Reklám nélkül végképp elvesztek ezek az írók, kitörni számukra szinte esélytelen. Egészen más mértéke van az eladott példányszámokat tekintve idehaza egy-egy sikerkönyvnek, mint az óceánon túl. Erre jó példa John Williams a Stoner írója, könyveinek 50 évvel megjelenésük utáni hatalmas sikere. Izgalmas írás, meglepő hátteret ad a sikerről, a művek hatásáról. Különösen tetszett, hogy a fordítókra is kitér.

Örömmel fedeztem fel, hogy két esszében is olvashatunk a nyitott szemmel megközelített témák között napjaink norvég írósztárjáról, Karl Ove Knausgard elképesztő sikeréről és hatásáról. Az olvasmányos irodalomtörténeti barangolásban a hazai írótársadalomról sem feledkezik meg. Izgalmas kérdések merülnek fel a "Boldogtalan magyar irodalom" témában, a Láthatatlan könyvekről, vagy Oravecz Imre, Tandori Dezső, Kertész Imre életművéről, és a Nobel-díj hatásáról. A politika és a művészet kérdése is komolyan elgondolkoztató, kikerülhetetlen sajnos. Nem bölcsész-okoskodások ezek az esszék, kritikák, jelen világunk fontos és meghatározó kérdéseit boncolgatja.

Különösen tetszett a napjaink egyik legizgalmasabb problémáját taglaló írás (MeToo-jelenség az irodalomban) a Meghalt a Nobel, éljen a Nobel! írás vagy a Stockholm-, Szöul-, Budapest-szindróma levezetése. Ajánlom elmélyedni, tovább gondolni ezeket az írásokat versekről, szerzőkről és egyáltalán a világ és magyar irodalom jelen helyzetéről. Külön öröm volt, hogy a felsorolt szerzőket, könyveket nagyrészt olvastam, így más megvilágításba helyezheti az eddigi olvasásokat.



 

Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben. Költő, író, műfordító, a Magyar Narancs munkatársa, a Versum világirodalmi portál szerkesztője.

Díjai: Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)

A szerző portréját Németh Dániel készítette.

Szépmesterségek Alapítvány, Miskolc, 2019
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155355325

Akik már nem leszünk sosem

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem 




                                                                                   





"De már nem lehetett mit tenni, úgy zuhantunk vissza az időben, mint akik alatt leszakadt a lift."





Ritkán kerít hatalmába olvasás után ez az érzés, amit Krusovszky elért nálam. Jelenleg vállalom minden elfogódottságom a regény iránt: tökéletesen megtalált a történet, valóban letehetetlennek bizonyult, két ülésből olvastam végig a több mint ötszáz oldalt. Már menet közben azon gondolkodtam: mitől tartottam, miért tologattam másfél évig az olvasást? Több megbízható ismerős véleményezte már előttem, és ajánlották, hogy ez bizony jó, és igen, dolgozott az előítélet is bennem, ezt is vállalom. A Libri-díj visszatartott, pedig a tavalyi szegedi könyvhéten személyesen is találkoztam a szerzővel, hallgattam előadását a könyvről. Érdeklődésem egyre nőtt, ott már akartam, és mégis újabb fél év telt el, mire MOST! Végre elolvastam, és bizony szánom-bánom, mennyi felejthetőt olvastam közben... Ezt itt és most kijelentem: számomra Krusovszky regénye az elmúlt 10 év legjobbjai közt van. Lenyűgözött, pazar élményolvasás volt, hibáival együtt is (már ha van) nekem egyszerűen zseniális. Most érzem, mennyire nehéz olyan könyvről írni, ami egyből szívszerelem lett. Nekem ez egy jól megírt, összetett, fontos kérdésekkel foglalkozó mai magyar regény.




Azt sem mondhatom, hogy új felfedezés a szerző, korábban már olvastam az első novelláskötetét, ami 2014-ben jelent meg A fiúk országa címmel. Lám, most itt a szerző első regénye, (2018-as megjelenés) amivel rögtön nagyot dobott. Kíváncsian várom a következő regényt vagy novellákat tőle. Lehet, némi teher is lesz számára ez a regény, ki tud vajon majd törni ennek a sikernek az árnyékából? Bízom benne, legalábbis megismétli.



Krusovszky cselekményszövése több idősíkon játszódik. Végig tetszett a stílus, a szöveg. Lírai mondatait érezhetően költő írta, a realisztikus valóság képei mellett a múló idő súlyát is cipelik a szereplők. Krusovszky prózája gazdag és sokrétű. Igazán könnyű, élmény olvasni, filmszerű a cselekmény.

"Milyen precízen szedi szét az embert az idő .."


Egy erős prológus nyitja meg a történetet 1990-ben, Amerikában kezdünk. Ez valóban olyan hatású, mint egy dübörgő kamion... Letarolja, átrobog az olvasón, azonnal beszippantja a regény, bár igazából semmi lényeges nem derül még ki. Látványos képekkel jelenik meg előttünk a munkába induló névtelen férfi, a fejfájásával, ahogy ott hagyja alvó kedvesét. Szinte lógva marad sokáig ez a szál, mire a regény végén fény derül ki is volt a férfi. Mesterien szövi egybe a szálakat a szerző.

Egy nagy ugrással Budapesten folytatódik a történet, 2013-ban. Főhősünk, Lente Bálint a Reflex újságírója. Hajdúvágásra indul, középiskolai barátja esküvőjére, ami nem csak egy múltja színhelyére való visszatérés, de menekülés is. Barátnőjével való heves veszekedés dönti el, akkor mégis leutazik. Egyedül.

Megismerjük a gyerekkor képeit, családi hátteret. Régi emlékek, sérelmek, szerelmek, köddé vált vágyak, elveszett remények bontakoznak ki. A régi osztálytársakkal való találkozás elkerülhetetlen múltidézés is egyben. Krusovszky Dénes első regénye a mai harmincasok tipikus problémáit fűzi fel egy nagyívű történetbe. A vidék sokszor elég lehangolóan jelenik meg a magyar irodalomban, most is elég ismerősek a képek, a hangulat már-már idilli.
A vidék kontra főváros, karrier lehetősége, mellett a családi kapcsolatok, diákszerelmek és a kivándorlás adja a nagy kérdéseket feszegető szálakat. A helyi fiatal értelmiség nem találja a helyét, inkább elmegy valahova. Ezt a Lente Bálint-szálat érzésem szerint tekinthetjük a szerző alteregójának, aki Hajdúnánáson nőtt fel, került Budapestre, majd jelenleg évek óta Bécsben él.


"A járdák repedéseiből izmos csokrokban nőtt a gaz, s az egész tájból valami félreérthetetlen kudarcérzés sugárzott."

"A várakozás öröme valósággal felfalta a jelent."



A regény közepén jön egy kifejezetten remekmű gyanús kisregény, A dzsinn. Ez önállóan is megállná a helyét, egy másik történet a történetben.  Ez adja a történések és a regény gerincét.

1986-ban járunk, erre épül lényegében a regény. Mi történt a régi tüdőszanatóriumban, ki a titokzatos ápoló, aki az 1956-os eseményeket felidézi az egyik vastüdőben ápolt segítségével. A Polimer kazetta és az MK-27-es magnó jellegzetes volt akkoriban, itt is fontos szerep jut ezeknek, valamint egy festménynek. Még mélyebbre merülünk a kisváros titkaiba. Igazi időutazás a múltba. A kazetta legalább olyan fontos szereplő, mint hőseink.

Hogyan befolyásolja a múlt vihara a jelent? A szőnyeg alá söprés, az urambátyám korszak után most mi következik? Változott vajon valami? (nem) Az egykori lázongásból hogyan lett pogrom, ami a szereplők életére is hatást gyakorolt. A kisvárosi atmoszféra és a megjelenő figurák tökéletesen idézik meg az egykori valóságot. Ezt fokozva épül be regénybe a csernobili atomkatasztrófa és más politikai események. A kollektív társadalmi emlékezet, a történelem hamisítás, elhallgatás zseniális tükröt tart. A kisváros története jellemzően bárhol megeshetett volna akkoriban, és ez senkit nem is érdekelne a városhatárokon kívül, csupán a szereplőkre meghatározó. Mégis valamennyiünké az események sorozata. A hétköznapi figurák itt élnek velünk, bennünk. Mivé lettek a kamaszálmok, lehettünk volna valakik, de nem lettünk senkik? Kik lehettünk volna, illetve lettünk-e azok, akik lehettünk volna. Ha nem... ezt hogyan éljük meg a jelenben.



A következő esemény, maga az esküvő. Ez hangulatával és leírásával, bár talán kissé hosszú, de tökéletesen idézi meg a szokásokat. Talán az sem véletlen, hogy hasonlóságot von Bruegel Parasztlakodalom festményével a mese.
Bálint barátja, Tuba alakja több titkot rejt, mint elsőre gondolnánk. A régi első szerelem, Juli is már külföldről tér vissza. Elkerülhetetlen a fájdalmas múltidézés, nosztalgiázás Bálinttal. Sok megrázó és fájó, hasonló emléket idézett fel bennem olvasás közben a regény. A kisvárosi hangulat, képek és zenékkel a korszak éppen úgy hatott most, mint ott és akkor megélni, átélni ezt. A számomra egyik legfontosabb mondatot Tuba mondja ki az esküvőn Bálintnak: irigyellek, hogy tudsz élni becsukott szemmel. Nem is lepett meg igazán Tuba sorsa, nem lehetett másként. A könyv elején talán éppen neki is szól az ajánlás.



A lezárás 2017-be hozza az olvasót. A régi szálakat ügyesen elvarrja a szerző. A családi viszonyok árnyalt és fontos jellemzői a történéseknek. Testvérek, szülő és gyerek éppen úgy, mint a szerelem. Végig elég lendületesen folyik a cselekmény, a kortárs problémák és a régiek remek hátteret adnak.
Életszerű, valós a történet és a karakterek. A végén Bálint összefoglalja a könyvet: „Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat.”
Az Akik már nem leszünk sosem nyerte a Libri irodalmi közönségdíját 2019-ben.



ITT megvásárolható a regény! 

Krusovszky Dénes (Debrecen, 1982. április 15.-) József Attila-díjas költő, kritikus, szerkesztő, műfordító.

Egyetemi tanulmányait 2000-ben kezdte meg az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon, majd 2003-tól összehasonlító irodalomtudomány, 2004-től pedig esztétika szakon is a kar hallgatója volt. Alapító tagja volt a 2005 és 2009 között működő Telep Csoportnak. A nemzetközi költészettel foglalkozó Versum online folyóirat főszerkesztője. Tagja a József Attila Körnek és a Szépírók Társaságának.

Korábbi kötetei:
Az összes nevem (Széphalom Könyvműhely, 2006), Elromlani milyen (Kalligram, 2009), Kíméletlen szentimentalizmus (L’Harmattan, 2014)

A Magvető Kiadónál megjelent művei:

A felesleges part (2011), Mindenhol ott vagyok (2013), A fiúk országa (2014), Elégiazaj (2015)

Díjai: Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)

A szerző portréját Németh Dániel készítette.




Magvető, Budapest, 2019
542 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435375

A fiúk országa

Krusovszky Dénes: A fiúk országa


















Krusovszky Dénes (1982) József Attila-díjas költő, író és kritikus. Több verseskötete is megjelent, eddig első sorban így ismerhették a fiatal kortárs szerzőt. A Könyvhétre jelent meg első novellás kötete, amely kilenc novellát tartalmaz.

A fiúk országa nem összefüggő történeteket mesél el. A változatos helyszíneken, változatos témákat boncolgat: egy család széthullása, párkapcsolati problémák, kamaszkori szerelmek, a felnőtt életbe való útkeresésről épp úgy szólnak, mint infantilis férfiakról. Természetesen mindezek férfi-fiú oldalról ábrázolva. Bizonyára sokan tapasztalhatták az alkoholizmusba való menekülés nem oldja meg a gondokat, a problémák kezeletlenek maradnak. Vagy továbbiakat szülnek...

Ki a férfi, mitől számít annak? Milyen apaképet, mintát kapunk, hozunk otthonról, környezetünkből? Különösen most, mikor a válások száma megsokszorozódott, sőt, már tartós, igazi párkapcsolat is ritka. Elmagányosodunk, egykék nőnek fel, mozaikcsaládokban. Hogyan váljunk fiúbók férfivá? Lelkileg is nem csak testileg.
Van-e erre recept? A tapasztalatok talán segítenek ebben. Ám nem hátrány, ha van egy olyan apa, akire érdemes felnézni. Aki nem "csak ott van", de részt is vesz fia életében. Ennek a folyamatnak lehetnek tanúi az olvasók. Elég szomorú képet mutat A fiúk országa: magányos, bátortalan, önmagát kereső sorsok jelennek meg a történetekben.
Ezek nem összefüggő eseménysort írnak le, néhány ismétlődő elem  (amit saját életéből  is meríthetett), de bárkié lehetne, mégis kerek egésszé olvasztja össze az egyes novellákat.

Már az első novella megfogott érzékenységével. Mielőtt apámat kettéfűrészelték.... Jó cím. Talán még boldog is volt abban a helyzetben a maga teremtette milliőben. A családi problémák sajnos több, mint ismerősen köszöntek vissza. A látszat fenntartása, az idilli családi kép egyre távolabb kerül. Márpedig egy fiú nem sír, nem érzékenykedik, ugye. Nem illik. Valahol hibás a rendszer, hogy ezt nevelik bele már kisgyerekkorban a fiúkban: elrejteni érzelmeiket. Sőt, a féltő és óvó szülői szeretet fojtogató is lehet. Vágynak ugyan igazi önálló életre, de  anyu-apu védő szárnyai alatt. Pedig tenni is kell érte, hogy a fiúból férfi legyen. A novellákban feltűnő fiúk és férfiak világa, gondolataik az életről, halálról, szerelemről, megfelelésről szólnak.

A Krusovszky lírájára is jellemző prózaiság jól érzékelhető a sorokban. Rég tudjuk: A csúnya fiúknak 

is van szíve. A szerző meri vállalni és nagyszerűen ábrázolja is a fiúk, férfiak érzéseit, titkos gondolatait. Az önálló életre törekvő fiatal, ha kanyarokkal is, de jó úton jár.
A címadó novella érdekes párhuzamot von egy kinőtt és kidobásra ítélt nadrág és az első komolyabb kapcsolat között. Nem kell magunkkal hurcolni, elmúlt. Véget ért a kapcsolat, a nadrág is divatja múlt. Mehet a fenébe. Tudom, nem a nadrágról szól ez, de valahogy a lány emléke is a sutba kerül, emlék marad csupán. 
Pedig az ilyen és hasonló élmények is  hozzá tesznek ahhoz valamit a lelkünkben, hogy igazi férfivá érjen az a kamasz fiú. Felelősen érző és viselkedő, megfontolt férfivá. Nem csak "díszmacsó" módra pózoló, emberféleséggé legyen. A női karakterek árnyaltak, jelzés szerűek a történetekben.


Az utolsó két novella A harmadik ember és az Éjszaka vége volt számomra  a két kedvenc.
A záró már inkább kispróza, elbeszélés mint novella a maga majd ötven oldalával. A történet is több 

nap eseményeit követi nyomon. Gyönyörű képek és megkapóan szép hangulat jellemzi mind két írást. Kifinomult és érzésekkel teli novellákat olvashattam. Nem mindegyik hőssel vagy történettel tudtam azonosulni, volt ahol a történet lezárása, végkifejlete nem igazán tetszett. A zsákban otthagyott macskakölykök esete különösen ilyen volt.
Mégis, jó volt olvasni Krusovszky Dénes sorait: intellektuális és érzékeny kötet gyönyörről, vágyról 

és szorongásról, útkeresésről,  szerelemről, halálról. Az életünkről. Krusovszky életképei hatásosak, frissek, lendületesek, valóságszagúak. 

Itt most kicsit mégis kívülről szemléltem a történeteket, talán később újraolvasom. 







  







Magvető, Budapest, 2014
224 oldal · ISBN: 9789631431933