Zsellérek

 

Fekete István: Zsellérek





                                                                

Az író Zsellérek című regénye meghatározó az életműben, 1939 és 1944 között több kiadásban is megjelent. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatát nyerte meg ezzel a regényével Fekete István. 1946 tavaszán a könyvet betiltottak, a rendszerváltásig nem is jelenhetett meg újra, akkor is csak cenzúrázva.


      

Fekete István nevét elsősorban ifjúsági és állattörténeteiről ismeri a nagyközönség. Ennek a betiltás is oka volt, hogy rákényszerült a politikamentes írásokra. A Zsellérek története magában hordozza mindazt, amitől az író sokak kedvence. Érzékletesen van jelen az erdők és mezők, az évszakok változása, a természet és a föld szeretete, a paraszti élet bemutatása.

Mégis egy egészen más Fekete István-kép bontakozott ki előttem. Van itt valami mélyebb, ahol komolyabb húrokat penget a regény. Különösen a Horthy-korszak bemutatása, a Tanácsköztársaság eseményei, annak komor képei teszik fajsúlyossá a művet. A gyermeki szemmel való ábrázolás még hatásosabbá teszi a regényt. 

Zsellér Péter egy okos, értelmes parasztfiú és Ughy László a tiszttartó fia életét és barátságát mutatja be. A társadalmi különbségek ellenére mély, őszinte és tartós barátság szövődik közöttük.

Tetszett a könyv, ami a gyerekkortól végigköveti a két fiú, fiatalember útját a felnőtté válásig. Az útkeresés, a szerelem és a világ változásainak hatása jelenik meg a fiúk sorsában. „Tiszttartó Laci” sokat köszönhet Péternek a tanulásban nyújtott segítségért, ami a barátságukat megalapozta.

Az első részben a gyerekkor képei barátságos, idilli képekkel van jelen, amíg a vörösterror ábrázolása meg nem jelenik a regényben. Az őszinte, emberi gondolatok sokasága bújik meg a lapokon. Fő hangsúlyt a barátságról, az összefogásról olvashatunk, ahol a becsület még jelent valamit. Fontos még, jellemző a fiúk kapcsolata a szüleikkel. A történelem viharai és az otthonról hozott őszinteség, a szülői minta, az értékrendek ütközése meglepő és mai napig érvényes. A fiatalok helykeresése, beilleszkedése az újjászülető világban aktuális mindig. A falusi élet nehéz, dolgos mindennapjai szemléletesen kel életre előttünk. Tetszett a visszatérő elemként megjelenő fejezetkezdés is: "… ülök a vadkörtefa alatt. " Ahogyan Zsellér Péter a vadkörtefa tövében ülve emlékezik, az megkapó és elgondolkodtató. Örökérvényű igazságokat fedezhet fel az olvasó a történtben. Mai, kusza és zavaros világunkban még mindig értékes és érvényesek ezek a sorok. 

             

„Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból. ”

A második rész nézőpontot vált. Itt az egyetemi évekre koncentrál, a fiatal felnőttek életét mutatja be Pesten. A gyökerek eltéphetetlenek, a vidék és főváros ellenetéte erős. Mindig szerettem Fekete István történeteit, mégis régen olvastam ilyen egyszerűen megírt, de hatásosan szép történetet. Egy élmény volt. Szerintem olvasmányos, szerethető könyv.



Egy régebbi kiadás borítója 








Móra, Budapest, 2024
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634866725

Tíz ​szál gyertya

 

Fekete István: Tíz ​szál gyertya




                                             

Fekete István egészen egyedi módon képes egybe szőni ezeket a novellákat. Tíz történet, tíz szál gyertya a Lakos-féle fűszerkereskedésből. A kötet először 1947 őszén látott napvilágot, és a következő esztendő márciusától már a második kiadása került a könyvesboltokba. Most a Trend Kiadó jóvoltából immár a sokadik kiadás került újra a boltokba.

Magával ragadó elbeszélésfüzér ahol színes életképeket kapunk egy mára eltűnt világról. Bepillanthatunk a falusi emberek életébe, érzéseikbe, szokásaikba. A kötetet Tóbiás János élete fogja keretbe: elindul az újszülött Tóbiás keresztelőjével, majd zárul az idős Tóbiás halálával. Mindkét eseményen ugyanaz a gyertya ég, először az élet reménye, az öröm gyertyája, majd az elmúlás, a halál fájdalma tükröződik a lángjában. Az élet megváltoztathatatlan körforgása, a születés és a halál köré illeszkednek a történetek, amiket a gyertyák kötnek össze. Minden történet emberközeli, a falusi lét mindennapjait ábrázolják. A Fekete Istvánra jellemző metaforák és megszemélyesítések ezúttal is jelen vannak, fontos szerepet kapnak. Megjelennek bennük a természet és ember bensőséges kapcsolatát jelző események is.

Fekete István a hit és a szeretet összetartó erejére kíván emlékeztetni a Tíz szál gyertya elbeszéléseiben. Nem a múltat, hanem az élet ünneplését teszi a középpontba. Az pedig hol ünnepi, fájdalmas, vagy örömteli pillanatait idézik ezek a novellák. Márciusban indulunk, majd az évszakváltó kronológia ívét csak a nyolcadik gyertya története töri meg. Ez ugyanis egy valóságos ostromnapló részleteként illeszkedik a kötetbe. 1944 decemberének utolsó napjai és 1945 januárjának első hete elevenedik meg előttünk. Szemléletes képekkel, realista módon az elkeseredett reménytelenség, a karácsony varázsa mennyire más volt abban az időszakban. Mindezt az új év reménye járja át. Érdemes megismerni a magyar irodalom egyik jelentős alkotójának életművét. Hiszen Fekete István elsődlegesen állattörténetei, vadászleírási révén közismert. Ez a novellafűzér a felnőtt olvasóknak szól, így ezek az írások egészen más stílusban készültek.

Fekete István írásaiban nem lehet csalódni, ezzel azt is bizonyítja, érzékelteti, hogy nemcsak ifjúsági és vadászíróként kell őt számon tartani. Ez a kötet nem olyan derűs, inkább fanyar, édes-bús megemlékezés az akkori társadalomról, az emberek életéről. Igazi korrajzot kapunk.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, ha szeretné megismerni a régmúlt idők emberét, mindennapjait, gondolatait, hagyományait. Aki szeretné megismerni Fekete István óriási életművét, feltétlen olvassa el, ismerje meg ezt a gyűjteményt. Jó volt belemélyedni ezekbe a történetekbe. Tartalmas, elgondolkodtató kikapcsolódást nyújt a felnőtt olvasónak.



Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet! 



                 

Fekete István író 1900. január 25-én, a Somogy megyei Göllén született. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Egész életében nyíltan vallotta istenhitét, világnézeti és erkölcsi hovatartozását.

1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért. Több regényéből készült sikeres film, így A koppányi aga testamentuma, a Bogáncs, a Tüskevár és rajzfilmen a Vuk.

Hetvenedik születésnapjának méltó megünnepléseként megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Számos állatregényt írt, melyekben az ember és a természet igazi viszonyát hűen ábrázolta (Kele, Lutra, Bogáncs, Hu). Utolsó éveiben önéletrajzi írásai kerültek előtérbe (Csend, Ballagó idő).

Nagyon erős dohányos volt, elsősorban emiatt már az 1940-es évektől szívbetegséggel küzdött, 1970. június 23-án infarktus következtében hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el, de gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.




Trend, Budapest, 2025
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469427

Régi ​karácsony

 

Fekete István: Régi ​karácsony



                                      

"Körülöttünk leng a pipafüst; szagáról nagyapám jut eszembe… s a szívemben újra karácsony van."




Karácsony előtt, az adventi időszakban igazi ünnepváró olvasmány ez a Fekete István novellaválogatás. Ifjúsági regényei közismertek, az íróink között megkerülhetetlenül meghatározó. Számomra ő egy igazi hungarikum. Ez a rövid, ám annál tartalmasabb kötet tökéletes hangulatot adva segít egy régmúlt világ díszletei között megtalálni a karácsony, az ünnep misztériumát.

"Az éjszakából régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében."


A kötetbe gyűjtött írásokból a falusi ember gondolkodása, élethelyzetei villannak fel. Ahogyan írja az író, a "fenyőszagú csend" lengi be az emlékeket. Van itt humoros, bölcs pillanat ahogyan természetesen megjelenik a bánat, az öröm, az ünnepvárással megidézve a régmúlt korok karácsonyi hangulatát. Meghitt, tanulságos történetek ezek, szeretettel ábrázolt karakterek, szépséges szomorúsággal, némi melankóliával, amelyben felcsillan a csoda. Amit mára bizony elvesztettünk. Igen, sajnos megváltozott a világ, átértékelődtek az élet kínálta lehetőségeink. Jó megismerni, kicsit visszatérni ehhez a nyugodtabb, békés falusi életformához. Minden novella különleges atmoszférával bír.

Meghatározó a természet és az állatok szeretete, a falusi ember szokásai, hagyományai, gondolatvilága. Ünnepvárás, hétköznapok, az élet összes bensőséges pillanata itt van a lapokon. Pontosan felrajzolt portrék, emberi sorosok villannak fel. Tiszta, őszinte emberi érzésekkel átitatott, szívből jövő történetek ezek. Többségében az író gyermekkora karácsonyait idézi fel. Vicces és megható, helyenként keserédes, történetek, gyerekcsínyek az apai szigor árnyékában.


Számtalan emléket, "régi karácsonyt" idézett fel bennem Fekete István. Elmerengtem, az életem karácsonyai közül mi az, mennyit is tudok felidézni? Mitől válik maradandó emlékké egy-egy ünnep: a finom falatok, a csillogó ajándékkupac, vagy a régi telek emléke hogyan süpped bele a hóborította valóságba. A társaság, az öröm perce, az együttlét az amitől varázslatos lehet a családi élmény. A fiatalabbak felfedezhetik a múltunk jelentős darabját, emlékeit. Igényes, választékosan megfogalmazott életpillanatai a humort sem nélkülözik, örökérvényűek. Nem csak állattörténeteivel szórakoztat, de a gyermekkorról, a magyar falu életéről is élményeket gyűjthetünk olvasás közben. Fekete István egyszerűen zseniális.

Szívhez szóló novellagyűjtemény huszonhat novellája egy mára megváltozott, sajnos eltűnt világról és szereplőiről mesél. Jóleső érzés volt olvasni, olyan békés, megnyugtató hangulata van a novelláknak. Fekete István írásaiból árad a nyugalom, a természet iránti szeretet. Néhány jelzővel, hasonlattal leír egy emberi életet, karakterábrázolása elképesztően pazar. Felbukkan a barátság ereje, a családi összetartozás, az élet múlandósága, a csodavárás ezernyi pillanata. Az élet napi csodái, a természet varázslatos hatása adja életünk sokezernyi apró, de fontos emlékét. Olvasás közben minden megelevenedik, látványos képi világa, érzékletes tájleírásai lenyűgöző hangulatot teremtenek. A maguk egyszerűségében gyönyörűen megírt novellák sorakoznak a kötetben.

Nehéz bármelyik történetet kiemelni, hiszen mindegyik írásban van valami bájos, szerethető varázslat. A címadó novella mellé a kedvenceim lettek: A két szánkó, Tódor, Éjféli látogatók, Karácsony, December I, és II, A bizonyítvány, valamint A medve és a Decemberi hajnal írások. Fekete István művei mindig mélyen megérintenek, örök kedvenc. A könyv kis történetei igazi ráhangolódást tudnak adni az ünnepet megelőző, várakozással teli időszakra. Érdemes kicsit elmélyedni, elcsendesülni és elgondolkodni az életünk mozzanatain. Jövő karácsonyra örömmel olvasnám a régóta nem beszerezhető Tíz szál gyertya könyvét. Olvassátok Fekete Istvánt!

"A szél elállt, a hó már csak szálingózott, hamvas felhők mögött volt a nap, de a táj fehér volt, világos és tiszta, és most már mindenki tudta, hogy a világot birtokába vette az Idő negyedes fejedelme, a Tél."

A kötetben egybegyűjtött adventi és karácsonyi történeteket Fekete István 1947 és 1969 között, az Új Ember című hetilap felkérésére írta.








   

Fekete István (1900. január 25. (Gölle, Magyarország) – 1970. június 23. (Budapest) író, számos ifjúsági regény és állatokról szóló történetek közkedvelt szerzője. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Érdekes anekdota, hogy a szépírói karriere is rókáknak köszönhetően indult el. Az 1930-as években a Nimród vadászújságban jelent meg a Traktort követő rókák című írása. Ezt olvasva barátja a nagy Afrika-kutató szintén vadász, Kittenberger Kálmán biztatta a további állatos történetek írására. Neve hallatán talán a két legismertebb, legnépszerűbb regénye a Tüskevár és a Vuk mindenki előtt ismert. A mezőgazdászként végzett író 1936-ban pályázatra írta első regényét, A koppányi aga testamentumát, amellyel első díjat nyert. A Tüskevárért 1960-ban József Attila díjjal tüntették ki. Nagyon erős dohányos volt, ami miatt 1968-ban már kapott egy szívinfarktust. 1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezik nyugalomra, majd, évtizedek múlva gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.



Trend, Budapest, 2023
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469168

Fekete István három könyvéről

Fekete István három könyvéről




                                             

"Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint 

a jelen minden valósága."
(Fekete István )



Fekete István talán a legolvasottabb, de mindenképpen a legismertebb magyar szépíróink egyike. Állattörténeteit remélhetőleg sokan ismerik: Csí a fecske, Kele a gólya, Hú a bagoly és Bogáncs kutyus történetei mellett Lutra a vidra és Vuk a rókakölyök története szorosan beépült már a gyermekkorunk olvasmányai közé, ahogyan a Tüskevár is alap darab. Számtalan novella, ifjúsági regény is őrzi munkásságát. Megnyugtató és lélekemelő olvasni, ahogy tisztelettel és szeretettel ír Fekete István. Gyönyörű tájleírásai, az erdő és az állatok megszemélyesítései nagyon is tartalmas, hangulatos elemként, látványos képekkel jelenik meg. Olyan pluszt adnak, ami az olvasást élménnyé teszi. Most három könyvét ajánlom röviden.

  
  

Köd

"Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom."

Szilveszter éjjelén indul az első novella és egy év eseményeit, Decemberig öleli fel. Ez a novellagyűjtemény halász-vadásztörténetek füzérén csillogtatja az író természetlátásának, lírai kedélyének sokszínű villódzását, emberábrázoló erejének nemes értékeit. Gyűjteményét az évszakok változása fogja keretbe: tél, tavasz, nyár, ősz adja egymásnak a kilincset a kötetben, s ebben a négyes beosztásban sorra megelevenednek az író természetjáró múltjának, vadászcserkészéseinek és horgászkalandjainak színes emlékei. A kötet 41 novellája közül sok esetben fontos és jellemző "szereplő" a köd. Csodálatos a fogalmazása, a szavak annyira élethűen festik le az erdők-mezők-nádasok világát, szereplőit, az idilli, békés nyugalom mellé gyönyörű leírások, szagok társulnak olvasás közben Fekete István is egy hungarikum.  Fekete István jól ismerte az állat és növényvilágot, az évszakok változásait. Ahogyan emberi tulajdonságokkal ruházza fel az állatokat, a fákat, magát a természetet, lenyűgöző, ahogyan a stílusa, humora is megkapó. Egy mára eltűnt, fel nem lelhető világ képeit eleveníti meg előttünk. A könyv 1960-ban jelent meg kemény 20 magyar forintért, 47 500 példányban, amit akkoriban még le mertek írni. Ekkora eladott példányt ma kevés sikerszerző tud produkálni.

 
Móra, Budapest, 1967
270 oldal · keménytáblás




    

Csend

Fekete István ezen kisregényében 1965-ben jelent meg először. Egy régi nyár és a gyermekkori emlékek elevenednek meg. Elmerengős, mesélős regényke, ami a végtelen nyári szünet szabadságát idézi. A történetbeli huncut kisfiú titkokra vágyik, kutatja a padlás zugait. Így fedezi fel a nagymama régi leveleit, és ismeri meg a család életét. Ebből remek jellemrajzokat kapunk a felnőtt szereplőkről. A hívó nyugalom helyszíne lesz a padlás és a fenti régi kacatok kelnek életre. Fekete István mélyen emberi érzéssel tud írni, ahogy a Kács alatti fürdőzések, a mezítláb eltöltött nyári szünet meséje keveredik a család kis titkaival. Gyermeki báj, kíváncsiság, kaland mellett a falusi élet pillanatai is elénk varázsolódnak. Egy mára eltűnt, fel nem lelhető világ képeit eleveníti meg előttünk. Lelki megnyugvás, feltöltődés olvasni a sorait.

 
Szent Gellért, Budapest, 2002
170 oldal · ISBN: 9636961735




      

21 nap

Négy remek történetet találunk ebben a kötetben.

Az első történet címe mindent elárul. A várakozás izgalma ez, hiszen Kata, az öreg kotlós kiscsibéit várja. Ennek a kibújási, kikelési ideje a 21 nap. A pajta és lakói életét ismerjük meg ezen idő alatt. A felbukkanó emberek csupán mellékszereplők, még az öreg gazdasszony is. Fekete István ízes mondatai, remek megszemélyesítései az állatok és a tárgyak beszélgetéséből kibontakozó események a humort sem nélkülözik. Egy mára eltűnt nyugalmas élet, az emberekről, állatokról, szokásokról és hagyományokról, a természetről alkotott véleményét olvashatjuk, a végtelen szeretet nyelvén. Hú történetében az ember okozza a drámát, nagyobb szerepet kap. A szél és a többi állat megeleveníti az eldugott bagolyfészek életét. Komor dráma a befejezés, ami mint szülőt mindenkit megviselne.

Ci-nyi: a novella névadója egy özvegy kisegér, aki egy özvegyember, Józsi bácsi pincéjében éldegél. A történet a férfi életét meséli el, ahogy egy szintén magányos nőrokona, a megözvegyült Mariska váratlanul ott marad nála. Ebből több bonyodalom és meglepetés lesz, ami lendületes és humoros történetté teszi a valóságot. Emberi érzelmek hullámzanak, a magány és a társkeresés mellett a barátság ereje is fontos elem. Egy ponton átbillen a "jó szándék", sok lesz a jóból. Amikor a présház kulcsa is ragyog, Józsi bácsinak elege lesz... Lassan áll helyre a felforgatott élet, a présház békéje és a nyugalma. A Cönde nem állattörténet, ez egy legelő neve, ahol az évszázadok keserve elevenedik meg. Talán ez volt a legkedvesebb most, megmutatva Fekete István írói zsenialitását, ahogyan a múlt és jelen egybefonódik a lapokon. Szívhez szóló, ahogyan egy bodzafa és egy nyárfa emlékezik a történésekre.

Magvető, Budapest, 1965
310 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Würtz Ádám 


                                

Fekete István (1900. január 25. (Gölle, Magyarország) – 1970. június 23. (Budapest) író, számos ifjúsági regény és állatokról szóló történetek közkedvelt szerzője. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Érdekes anekdota, hogy a szépírói karriere is rókáknak köszönhetően indult el. Az 1930-as években a Nimród vadászújságban jelent meg a Traktort követő rókák című írása. Ezt olvasva barátja a nagy Afrika-kutató szintén vadász, Kittenberger Kálmán biztatta a további állatos történetek írására.

Kezdetben a Nimród c. vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. Talán kevesen tudják, hogy A Kisfaludy Társaság tagja volt, ami 1945 előtt a legnagyobb írói elismerésnek számított. Neve hallatán talán a két legismertebb, legnépszerűbb regénye a Tüskevár és a Vuk mindenki előtt ismert. A mezőgazdászként végzett író 1936-ban pályázatra írta első regényét, A koppányi aga testamentumát, amellyel első díjat nyert. A Tüskevárért 1960-ban József Attila díjjal tüntették ki. Nagyon erős dohányos volt, ami miatt 1968-ban már kapott egy szívinfarktust. 1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezik nyugalomra, majd, évtizedek múlva gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.

Fekete István

Fekete István állattörténetei



                                                           




"Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt...s közben - megtaláltam a Hazámat”.








Fekete István (1900. január 25. -1970. június 23.) író, számos ifjúsági regény és állatokról szóló történetek közkedvelt szerzője. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Kezdetben a Nimród c. vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait.
Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002. decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. Talán kevesen tudják, hogy A Kisfaludy Társaság tagja volt, ami 1945 előtt a legnagyobb írói elismerésnek számított. Neve hallatán talán a két legismertebb, legnépszerűbb regénye a Tüskevár és a Vuk mindenki előtt ismert. Egy rövid összefoglalást olvashattok az állatregényeiről megjelenésük sorrendjében ebben a bejegyzésben.

Elképesztően szépen, lélekemelő szeretettel ír! Gyönyörű tájleírásai, megszemélyesítései az állatregényeiben nagyon is tartalmas, jó kikapcsolódást adnak. Ahogy emberi tulajdonságokkal ruházza fel az állatokat, a fákat, magát a természetet, lenyűgöző. Bogáncs, Vuk, Lutra és társai örök kedvenc a vadászelbeszéléseivel együtt. Regényeiben az ember és a természet igazi viszonyát ábrázolja. Néha nem is tudom az embert vagy a tájat, állatokat szerette jobban.



Bár főhősei állatok, azt pedig a gyerekek szeretik, mégis azt gondolom, felnőtt fejjel jobb ezeket olvasni. Fekete István művészetét, megértését, nyelvezetének szépségét egy élettapasztalatokkal alig rendelkező ifjú nem biztos, hogy átérzi, fel tudja magának fedezni a mögöttes tartalmat. A szavai által megteremtett világ színes és változatos, elevenen lüktető. Az író nem csak az állatvilágot képes szóra bírni. Olyan érzéseket, pillanatokat jelenít meg amit az eltompult városi ember nem biztos, hogy magáénak érez, fel tudja fedezni a szépséget. Nem csak az állatok, az erdő változásai, élete a múló idő körforgása, az állandóság is ott van ezekben a regényekben. Nézzük sorban őket.


Csí – és más elbeszélések (1940)
Történet állatokról és emberekről

Már az alcím is beszédes.
Csí és Vit a fecskepár, akik Délre készülnek az ősz beköszöntével. Vit azonban megsérül így itthjon kell maradnia. Amíg a hideg télben fagyoskodik eljár egy beteg asszonyhoz, akinek egy kis örömöt csempész a napjaiba.

Itt, ebben a kötetben jelent meg elsőnek Vuk, ami annyira sikeres lett, hogy kikerekítve 1965-ben jelent meg önálló kisregényként. Jelenleg a huszadik kiadásnál tart napjainkban ez a regény. VUK-ról itt olvashattok bővebben. Az eredeti 1940-es kiadásban olvasható még Hú és Kele története is.







Kele (1955)

A megsebesült és itt maradt beteg gólya egy évének története is jól mutatja, hogy Fekete István, a természeti világ és falusi élet avatott ismerője. Humoros mese az életről, a halálról, a barátságról, és a Törvényről. Meglepő, de az ember itt pozitív szereplőként tűnik föl. A könyvet Csergezán Pál illusztrációi díszítik.



Lutra (1955)

Egyik személyes kedvencem ez a regény, a történet teljesen elvarázsolt, ami nem csak Lutráról a vidráról szól. Sokat megtudhatunk a vidrák szokásairól, jó, hogy mindent az ő szemével látunk. Végig neki drukkoltam... Értettem persze, Miklós, a vadász oldalát is, deee... na.

                                                                                                                           

Lutra, a pompás vidralegény, elhagyja vízalatti otthonát, kalandos vándorútra indul s bekerül az emberi környezetbe. A magányos vidra találkozása a civilizált világgal, Fekete István egyik legnagyobb írói remeklése. Megismerjük a kötetből Lutra eredeti környezetét is, a folyók, tavak, nádasok állatvilágát. Tél megszemélyesítése lenyűgöző, ahogy megszületik a Tavasz, és érett nő lesz a Nyárból.




Bogáncs (1957)




Ebből a regényből film is készült. Bogáncs szülőhazája a puszta, az öreg Galamb Máté számadó birodalma, ahol a kis puli nagy becsületet szerez magának mint a falka terelője. Egy napon azonban nyoma vész…. itt kezdődnek az igazi kalandok, előbb egy cirkusz porondjára vezet az útja, ám a dicsőség nem tart örökké, a kiskutyát ellopják, s egyre messzebb kerül a falkától, az otthontól, míg végre vándorútja visszakanyarodik a szülőföldhöz, s Bogáncs újra hazatér, meghallva a kolomp hívó szavát. Megszökik ideiglenes tulajdonosától, hogy visszatérhessen egyetlen igazi, ősi gazdájához: az öreg juhászhoz.

Hú (1966)
Egy bagoly regénye

Mind közül talán a legkomolyabb ez a regény lett. Hú, az uhu szemével nézhettük a természetet, ami egyszerre szép és kegyetlen. A mérnök, Jóska és Ferkó szemével pedig a háború előtti világba tekinthettünk be. A folyó fölött emelkedő magaspart barlangjaiban emberemlékezet óta baglyok élnek. Az egymást váltó nemzedékek mindig ide hordják zsákmányukat, itt költik ki és nevelik fel fiókáikat, engedelmeskedve a bagolyélet sok évezredes törvényeinek. De sorsuk összefonódott az e tájon élő emberek sorsával is, a tatárjárás, a török hódoltság, a szabadságharc néhány jelenete ott tükröződött nagyra nyitott, figyelő szemükben. Ebben a folyóparti barlangban született Hú is, itt táplálták szülei, de mielőtt kirepülhetett volna, megjelent a barlangban az ember, és magával vitte Hút és két testvérét. Ezzel kezdődik a történet, melynek során Hú sok különös tapasztalatot szerez az emberek világában, míg végül a második világháború kitörésekor visszanyeri szabadságát.



Igazi kikapcsolódás, feltöltődés Fekete István könyveit olvasni, minden sorából árad az ÉLET szeretete!

Megírta a Pepi-kert című könyvét, ami a szarvasi arborétum története. A Tüskevárért 1960-ban József Attila díjjal tüntették ki. 1965-ben jelenik meg a Csend, mintegy bevezetéseként a három kötetre tervezett életrajzi regényének, amelyből-utolsó írásaként csak a Ballagó idő készülhetett el. 1968-ban másodjára kap szívinfarktust, orvosai ennek fő okaként a rengeteg cigarettát tartják. 1969 őszén az Akadémia mátraházi üdülőjében éri a következő rosszullét, a gyöngyösi kórházba szállítják.Hetvenedik születésnapának méltó megünnepléseként megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát. Betegsége közben egyre súlyosbodik, 1970. június 23-án örökre lehunyja szemeit Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezik nyugalomra. Majd, évtizedek múlva gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.






"Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága."
(Fekete István )

Vuk 75

Fekete István: Vuk
 könyv és rajzfilm  








Fekete István talán a legolvasottabb, de mindenképpen a legismertebb magyar szépírónk. Állattörténeteit mindenki ismeri: Csí a fecske, Kele a gólya, Hú a bagoly és Bogáncs kutyus történetei mellett Lutra a vidra és Vuk a rókakölyök története szorosan beépült már a gyermekkorunk olvasmányai közé. 
Ezek a könyvek több mint tízmilliós példányszámban keltek el idehaza, de külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. Fekete István simabőrűként nagy vadász volt. Élményanyag tehát bőségesen akadt. Legsikeresebb állatregényeit 1940 és 1966 között írta meg.

Érdekes anekdota, hogy a szépírói karriere is rókáknak köszönhetően indult el. Az 1930-as években a Nimród vadászújságban jelent meg a Traktort követő rókák című írása. Ezt olvasva barátja a nagy Afrika-kutató szintén vadász, Kittenberger Kálmán biztatta a további állatos történetek írására.




A Vuk elsőként 1940-ben jelent meg a Csí - Történetek állatokról és emberekről című kötetben. Annyira sikeres lett, hogy 1965-ben önálló kisregényként is kiadták. Meg kell említeni, hogy Csergezán Pál illusztrálta azt a kiadást, remekül. Napjainkig éppen a huszadik kiadásnál tart!
A rókacsalád története igazi fejlődésregény.
Remek természetábrázolással, megható leírásokkal mesél az élet végtelen körforgásáról. Mindezek mellett a természet és állatok szeretetére, tiszteletére is tanít.

Vuk az üldözött kisróka kalandos utat jár be, míg felnőtté válik és megtalálja élete párját. Rengeteget tanul idős mesterétől, Karaktól, aki magabiztos és gondoskodó felnőtt rókává neveli. Vukból igazi sztárt Dargay Attila rajzfilmrendező rajzolt. A hetvenes-nyolcvanas években a FÜLES rejtvényújság számára már készült képregény a Bogáncs és a Vuk történetéből. A hányatott sorsú kutyus meséjéből készült élőszereplős film is, ezért került Vuk rajzfilmre. A regény ismertségét és népszerűségét csak fokozta a jól sikerült rajzfilm.

A gyerekeknek szóló ifjúsági regényt két irányba is kiterjesztette: aki mesét keres, az is remekül szórakozik, ám a felnőtt és kifinomultabb nézők számára a humora vált eredetivé. Mindenki élményként emlékezhet a filmre. Megunhatatlan klasszikussá vált az évek során. A mondhatni váratlan sikert arató, eredetileg négy részes tv-sorozatnak szánt rajzfilmet 1981. áprilisában játszotta először a Magyar Televízió. Majd rohammunkában készült el a moziváltozat. 1981. december 10-én volt a mozipremier, ami még nagyobb sikert hozott a készítőknek.  A rajzfilm története nagy vonalakban követi a regény történetét, néhol egyszerűsítve, máshol vidám jelenetekkel, és motívumokkal kiegészítve azt.
A bemutató utáni két évben folyamatosan játszották a mozik, akkora volt az érdeklődés. Kétmilliónál is többen vettek jegyet a filmre, sőt: valutát is termelt az országnak. 1982 karácsonyán a BBC főműsoridőben adta le, de rengeteg ország megvette a forgalmazási jogot.


Idehaza is kitört a Vuk.mánia: bélyegen, ágyneműn, bögrén pólón találkozhattunk a figurákkal. Vuk mellett Vahur a kutya és a két részeges liba figurája lett a legnépszerűbb. A film sikeréhez a zenét Wolf Péter írta. Az állatszereplők hangját népszerű és elismert színészeink kölcsönözték. A főszerepben a kis Vuk Pogány Judit hangján, míg a felnőtt róka Gyabronka József  hangján szólalt meg.A mesélő Bitskey Tibor volt. Az emberalakok csak derékig kerülnek ábrázolásra, az állatoké a főszerep.





A film utóélete:
Dargay Attila rövid és egész estés rajzfilmjein generációk nőttek fel. Legnépszerűbb alkotásai a Vuk, Lúdas Matyi, Szaffi, Gusztáv, Az erdő kapitánya, Pom Pom, s még lehetne sorolni. Az animációs filmrendező, Balázs Béla-díjas érdemes és kiváló művész, Budapest díszpolgára a főváros I. kerületében, a tabáni Dunaparton élt. A Budavári Önkormányzat az ő emlékének ajánlva építtette meg 2010-ben a Vuk játszóteret. A játszótér a Gellérthegyen, a Szirtes utca – Bérc utca sarkán található.


Muszáj néhány szót ejteni (többet nem érdemel) a több halasztással bemutatott 2008-as Gát György-féle filmről. A 3D-s folytatásnak szánt mozi az eredeti rajzfilm megcsúfolásává vált. Dargay határozottan elzárkózott az ő figuráinak felhasználásától. Jól tette.
A Kis Vuk sokakat megbotránkoztatott, kritizálták a kezdetleges animációt, az általa felkorbácsolt ellenérzés az eredeti 1981-es változat iránti rajongást fokozta inkább. Rettentő sokba került a film és hatalmasat bukott...

Ajánlom mindenkinek a kisregényt és az 1981-es filmet. Szerencsére tv-ben is feltűnik, de DVD-n is élményt ad. Olyan alapértékekről mesél generációk óta, mint a a bátorság, a barátság összetartó ereje, a leleményesség. Biztosan még sok gyermeknek és felnőttnek fog élményt, örömet adni.

Ez volt a blog 400. bejegyzése.


Móra, Budapest, 1975

126 oldal · ISBN: 9631103323 · Illusztrálta: Balogh Péter