A két út könyve

Jodi Picoult: A két út könyve




                                                                        

"Sokat tanakodtam azon, mi a jobb: tudni a legrosszabbat, vagy mit sem sejtve élni az életünket."

Jodi legfrissebb kötete példás gyorsasággal került a hazai olvasókhoz. Az már nem meglepő, hogy szokatlan bátorsággal nyúl megosztó, elgondolkodtató témákhoz. Nincs ez most sem másképp, mégis kissé kilóg a sorból ez a könyve, nem követi a szokott receptet. Ami persze nem feltétlen baj, sőt. Azért főbb vonalaiban őrzi Jodi írására jellemző stílusjegyeket, a téma komolysága mellett.


Bár alapból ez is egy szerelmi történet, a keret és felvetett kérdések kissé filozofikusabbak, elgondolkodtatóan mélyebbek. Az elbeszélő főhősünk, Dawn McDowell élete két úton folyik, amit a váltott fejezetekből ismerhetünk meg. Egy repülőgép-szerencsétlenség foglalja keretbe a regény cselekményét.

Már az is egy izgalmas háttér, hogy Dawn foglalkozása haláldúla, azaz olyan hospice tevékenységet folytat, aki a magukra maradt egyéneknek segíti megkönnyíteni az élet befejezését. Ez igazán elgondolkodtató és érdekes hátteret ad. Az élet értelmének keresése, a lezárása, az elrontott és már megtörtént problémák számtalan izgalmas helyzetet teremtenek az emlékezésekből. Nem mellékesen a nő házassága férjével Briannal, aki kvantumfizikus, éppen holtpontra ért, amit Dawn korábbi évei bonyolítanak. Lassan, fokozatosan két idősíkon bontakozik ki a történet, megismerjük ezeket a korai éveket is, amikor Dawn még doktoranduszként dolgozott Egyiptomban a Yale által szervezett ásatáson. Itt egy viharos és rövid szerelem alakult ki közte Wayatt-al, aki diáktársa volt. Az egyiptomi részek különösen aprólékos, bőséggel jelennek meg. Elmélyedhetünk a történelmükbe, temetkezési szokásaikba, egyéb hagyományaikba. Megismerjük a halálhoz való viszonyukat, a múmiák és a hieroglifák titkait.

Jodi fejtegetései az életről -halálról, meghatározó pillanatokról, döntéseink hátteréről, majd azok következményeiről szól. Dawn kapcsolata Wyatt-tel nagyon mélyen meghatározó a nő életében, pedig Briannél jobb, gondoskodóbb és szeretőbb férjet nem is lehetne kívánni. Azonban, ahogy az lenni szokott, ez nem elég neki, hiába nevelik kamaszlányukat valódi szeretetben. Egy életünk van, nem lehet sem utólag javítani, kitörölni, átírni az eseményeket. Döntéseink meghatározóak, azok hatását viselnünk kell. Felelősek vagyunk egymásért, szeretteinkért, azok életérért is. Azonban akadnak olyan életpillanatok, amikor egyszerűen nincs jó választásunk. Dawn gondolatban egyre többet tér visszatér Egyiptomba, majd eljön a valós utazás ideje is.

Wyatt-tet megkeresi, a kapcsolatukat szeretné tisztázni, amihez egy váratlan DNS-tesz ad lökést. Brian odaadó megértéssel tűr, vár a nőre, bár ez a váratlan helyzet természetesen a kamaszlány életére is súlyosan kihat. Megjelennek a kamaszproblémák, férfi-nő érzelmi viszonyok, játszmák. Menet közben minden szereplő háttere is kibontakozik, megismerjük eddigi életüket. Finom női érzékenységgel ábrázolja szereplőit, kiváló jellemrajzokat kapunk hőseinkről. 

  

"Ha az életünk minden nappal egyre rövidebb és rövidebb, mit teszel most, hogy értékeld, ami még hátravan? Mi ad értelmet az életednek?"

Az utazás az élet és halál kérdései körül forognak, két síkon haladunk. Picoult számtalan információt oszt meg velünk a kvantumfizikáról, a párhuzamos világokról is, amik valódi kérdéseket tesznek fel az olvasónak. Mindig is érdekelt, szerettem az ókor történelmét. Egyiptom eleve misztikus és izgalmas világa, történelme és vallása, a hieroglifák jelentése mellett, Jodi beavatja az olvasót a régészeti ásatások működésébe és ami fájón érintett, az a haldoklás folyamatáról leírtak voltak. Ezek megdöbbentően erős, fájón valós hátteret adnak. Az egyiptomiak hite, hagyományai és mai világunk közötti párhuzam izgalmas kérdéseket indít el az olvasóban. Sajnos nincs két életünk, két lehetőségünk. A lélekvándorlás és a szellemvilág képei misztikus hátteret adnak a regénynek. Komoly történet, nem könnyed és felszínes szerelem ez, ahol négy ember boldogsága, jövője a tét. Nehéz jól dönteni, van, hogy igazából évek, évtizedek kellenek ahhoz, kiderüljön valóban a helyes utat választottuk.


"A halál félelmetes és fájdalmas, senkinek nem kellene egyedül szembenéznie vele."




ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a regényt!


 

Jodi Picoult: 1966. május 19-én született amerikai írónő. A New York Times bestseller szerzője, milliós nagyságban fogynak világszerte regényei.

A Harvard és a Princetoni Egyetemeken végzett. Kreatív írást tanult. Több mint húsz kötet szerzője, irodalmi díjakkal elismert, a New York Times bestseller szerzője. 1992 óta jelennek meg regényei, idehaza kizárólag az Athenaeum Kiadó gondozza könyveit. Legismertebb regényei: A nővérem húga, Szívtől szívig, Házirend, Elrabolt az apám, Vezeklés, Sorsfordítók, Tizenkilenc perc, Apró csodák.


Athenaeum, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635430413 · Fordította: Novák Petra


                                                                

Második látásra

Jodi Picoult: Második látásra 



                                                                               




"Bátornak lenni nem azt jelenti, hogy az ember nem fél, hanem azt, hogy hiába fél, attól még megteszi, amit meg kell tennie."








Az Athenaeum Kiadó Jodi Picoult könyveinek hazai gondozója egy kivételes csemegét hozott az olvasóknak, rajongóknak. Az írónő tizedik kötete 2003-ban jelent meg eredetileg, de semmit nem vesztett aktualitásából a bemutatott téma. Még számomra is, sok-sok olvasott könyve után okozott váratlan meglepetést Jodi. Egy erőteljes és provokatív, gondolkodásra inspiráló történetet ad olvasóinak.


Ez az itthoni újdonsága talán az egyik legkomolyabb témát ábrázolja, történelmi hűséggel, mélységgel. Az összetett történet szereplői ugyan kitaláltak, de egy hitelesen megírt keretben mozognak. A Vermonti Eugenika Program valóban létezett, ami később egy megalomán, világuralomra törő náci szobafestőnek is adott rémséges ötleteket. Nehéz itt igazságot tenni, hiszen a probléma valós, napjainkban is létezik... az adott társadalom szabályait mi alkotjuk. Azonban az egyén szabadsága, illetve annak korlátozása több etikai problémát vet fel. Azt, hogy kinek mi a jó, illetve egy valóságos fajelméleti kérdést a regény középpontjába állítani merész. Mindezt a lélekvándorlással, szellemvilággal megspékelve egy lenyűgöző történetet kapunk. Jodi a jól bevált módszerét követve több szempont alapján, az időben is ugrálva meséli el az eseményeket, ám ez egyáltalán nem zavaró, jól követhetőek az események.

Jodi szereplői számtalan lelki problémával küzdenek. Elképesztő, mennyire befolyásolja életünket egy rossz döntés, egy elhallgatott, sötét titok, vagy egy meghatározó esemény. Egyedülálló nyomozásnak lehetünk tanúi, egy hetven éves bűntény nyomait kutatjuk fel. Ez a további szereplők sorsára gyakorol nagy hatást.
A titkok bizony kiderülnek, ha lassan is.
 Jodi érzelmileg keményen megdolgozza az olvasóit, ahogyan a szereplők élete, sorsa feltárul előttünk. Kiemelném a két gyerekszereplőt, a felnőttek közül Ross, Meredith, Szürke Farkas alakját.


Az eugenika az önfenntartási, szülői ösztöneink tudományos kifejezése. Ami állatok esetében fajta-nemesítést jelent... A történet magva erős
és fontos, jelentőséggel bír. Fehérek, feketék, indiánok vagy cigányok, illetve testi-szellemi képességeikben korlátozott, fogyatékkal élőknek is joga van az élethez. A negatív eugenika kérdései döbbenetesek, elgondolkodtatóak. Hogyan lehetne kiküszöbölni, egyáltalán van jogunk ebbe beleszólni, orvosilag beleavatkozni? A korlátozások, kényszer sterilizálást jelentenek. Ezt a regényét az Életszikrák és Apró csodák mellé sorolnám Jodi munkásságában. Igazából nem meglepő most sem, hogy rázós, megosztó témát választott.

Talán aki még nem olvasott Jodi-regényt, ne ezzel kezdjen ismerkedni. Az első kétszáz oldalon csak kapkodtam a fejem a sok szereplőn, változatos élethelyzetek bemutatásán. Itt megismerjük ki kicsoda, milyen viszonyban állnak egymással. A fokozatosan kibontakozó drámák sora szinte elsodort, letehetetlenné tette a regényt. Olvasás közben rengeteg érzés kavargott bennem, Jodi ügyesen szőtte a szálakat egybe, jól tud írni ez tény.

                                                                                                                       
A többi könyvéhez hasonlóan, itt sem volt könnyű állást foglalni. A súlyos kérdések mellett, komoly társadalmi problémákat vet fel. A szellemvilág, hiedelmek beépítése is számomra hihető volt. Kell, hogy legyen átjáró a két világ között. A gyászmunka, veszteség és szerelem, betegségek és érzelmek hullámzása jellemzi az eseményeket, ahogy az életben is van. A krimiszál nem csak izgalmakat adott, de elképesztő fordulata lenyűgözött. A végkifejlet is tetszett, rendben volt. Egy szépen lezárt, elgondolkodtató és kerek történetet kaptam Joditól. Alapos és gondos a háttérmunka, ez érezhető, érdemes elolvasni a szerzői jegyzetet is a könyv végén.



ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a regényt! 

Jodi Picoult: 1966. május 19-én született amerikai írónő. A New York Times bestseller szerzője, milliós nagyságban fogynak világszerte regényei.

A Harvard és a Princetoni Egyetemeken végzett. Kreatív írást tanult. Több mint húsz kötet szerzője, irodalmi díjakkal elismert, a New York Times bestseller szerzője. 1992 óta jelennek meg regényei, idehaza kizárólag az Athenaeum Kiadó gondozza könyveit. Legismertebb regényei: A nővérem húga, Szívtől szívig, Házirend, Elrabolt az apám, Vezeklés, Sorsfordítók, Tizenkilenc perc, Apró csodák.

Athenaeum, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635430055 · Fordította: Novák Petra

Életszikra

Jodi Picoult: Életszikra




                                                             













Jodi ismét lenyűgözött! Egy erőteljes és provokatív, gondolkodásra inspiráló új regényt ad olvasóinak.

Az, hogy fontos és megosztó témákat dolgoz fel a regényeiben, már nem újdonság. Aki olvasott tőle, azt is fogja tudni a gyermekvállalás témája is felmerült az előzőekben. A Gyere haza esetében a főhősök azért küzdöttek, legyen, szülessen meg végre az a gyermek. Az Egyszerű igazság esetében is a terhesség és a szülés volt az alap. Az Életszikra a népszerű amerikai írónő, Jodi Picoult huszonharmadik regénye.



Most a másik oldalról közelíti meg és tárja elénk a dolgot. Az abortusz témaköre elég sok vitát fog kavarni, mégis elgondolkodtató, ahogyan Jodi nagy érzékenységgel, empátiával megírta ezt a regényt. Alapos és tényszerű a szereplők sorsának bemutatása. Nem áll egyik oldalra sem csupán arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon. Nehéz kérdés, hogy az anya és a születendő gyermek jogai ne sérüljenek, mikortól számít embernek a magzat, honnan eredeztetjük a jogait? Csupán a születés pillanatától vagy a fogantatás az, ami számít. Gyilkosság az nem kérdéses, csupán az okok nagyon vegyesek és meghatározóak. Azt gondolom itt nehéz megtalálni az arany középutat. Jodi szereplői sorsában mind a két végletre ad frappáns és csattanós választ.

Az emberi jogok mellett Amerikában erősebben tüntetnek, komolyabban veszik. Egy abortuszklinika maga a fertő... ide jut be egy megkeseredett, vallási okokra hivatkozó ember, aki mint Isten meghosszabbított keze, lesújt. Véleménye szerint ő most jól megbünteti a bűnösöket, lövöldözni kezd. Teszi mindezt Mississippi államában, ahol a faji megkülönböztetés talán a legerősebb.

Válogatás nélkül esnek áldozatul az ott lévő emberek. Ápolók, orvosok, nők, fiatal lányok. Döbbenetes, talán a Tizenkilenc perc volt ennyire kemény, drámai történet. Az esztelen gyűlölet, a bosszú semmit nem old meg.
Az események Jacksonban, Mississippi-államában, egy női klinikán történnek, ahol többek között abortuszokat is végeznek. A személyzetet és az ügyfeleket folyamatosan zaklatják, ám ez a nap most más lesz: egy fegyveres belépett az épületbe, és elkezdett lövöldözni.

A képzett rendőrségi túsztárgyaló, Hugh McElroy hadnagy hamarosan a helyszínen értesül a fegyveres férfitól, hogy a lánya, Wren és a nővére, Bex is a klinikán vannak más ártatlan túszokkal. Ez jó időbe telik, hogy megtudjuk, miért vannak ott. Ez az egy zavart olvasás közben, hogy Jodi visszafelé meséli el a nap történetét. Az események eleje tulajdonképpen a regény végén indul, sok kérdésre ott illetve az epilógusban kapunk majd választ. Rögtön George véres támadásával indul el a regény, de az előzmények, okok és a következményekre a végén ad magyarázatot. Ahogy Hugh megpróbálja megérteni a lövöldözőt, bontakozik ki a történet.


A regény erőssége a karaktereiben is megnyilvánul. Egyszerre két párhuzamos történet bontakozik ki az olvasó előtt: George Goddard, a rendkívül dühös, vallásos ember, aki egy tizenéves lányát egyedül nevelő apja; és Hugh McElroy hadnagy, a képzett túsztárgyaló. A két férfikarakter kiemelkedően jól és alaposan megrajzolt. Nem lehet egyértelműen elítélni a vallási hite miatt ítélkező Gerge-ot. Hugh élete és imádott lánya kapcsolata pedig egyedülálló. Szerethető és szép történetük lesz a végére, nem kis csavarral.


Alapos és gondos a háttérmunka, ez érezhető. A mellékszereplők sorsa is kikerekedik, megismerjük életük sorsát, miért is jutottak oda, meghozva életük egyik legmegrázóbb döntését. A legérdekesebb talán Janine története, aki abortuszellenes aktivista. Ő miért is van a klinikán furcsa választ ad a regény. Az élet egyik legszebb része egy új élet, egy kisbaba születése.

A másik történet hőse, Dr. Ward, egy afrikai-amerikai orvos, aki abortuszokat végez. Az ő élete is tartogat meghökkentő fordulatot az olvasónak, elképesztő hátteret ad minden szereplő esetében Jodi. Le a kalappal, ismét merészen nyúlt egy nagyon megosztó témához. Kétségtelen lehet majd vitatkozni, elég ellentmondásos a téma, ám minden egyes helyzet más és más. Talán nem csak vitát generál a regény, de némi megértést is ad azok felé, akik erre a nehéz lépésre szánják magukat.




Jodi érzelmileg keményen megdolgozza az olvasóit. Azt súgja a regény, hogy a félreértés, a kétségbeesés, az együttérzés és bizalom hiánya mellé a véletlen mekkora hatással szól bele az egyén sorsába. Ami adott esetben tragédiához is vezethet. Picoult soha nem félt ellentmondásos témákkal foglalkozni. Erre talán az Apró csodák című regénye is jó példa. Most a legfontosabb kérdés természetesen az abortusz, de számos más kapcsolódó téma is felvetődik a jogi akadályok, a bürokratikus ügyintézés az egyik lényeges adalék. A magzat és az anya jogi védelme a másik. A születés, az új élet egy csoda. Vigyázzunk rá! Férfi olvasóknak is bátran ajánlom.


Az ÉLETSZIKRA ITT lehet a tiéd!

Jodi Picoult: 1966. május 19-én született amerikai írónő.

A Harvard és a Princetoni Egyetemeken végzett. Kreatív írást tanult. Több mint húsz kötet szerzője, irodalmi díjakkal elismert, a New York Times bestseller szerzője. 1992 óta jelennek meg regényei, idehaza kizárólag az Athenaeum Kiadó gondozza könyveit. 

Legismertebb regényei: A nővérem húga, Szívtől szívig, Házirend, Elrabolt az apám, Vezeklés, Sorsfordítók, Tizenkilenc perc, Apró csodák, Ítélet.









Athenaeum, Budapest, 2018
368 oldal · ISBN: 9789632938622 · Fordította: Goitein Veronika








Picoult soha nem habozik ellentmondásos témákkal foglalkozni, és nem is ebben a legújabb munkában. A legfontosabb kérdés természetesen az abortusz, de számos más kapcsolódó téma is szerepel: a jogi akadályok, ok az orvosok és az ápolónők, ezek a klinikák, az érvek és ellen, az esetek, ahol az abortusz tűnik megfelelőnek, a fallacies akik a magzat védelmét és az anyát védő törvények közötti

Ítélet

Jodi Picoult: Ítélet  



                                                                             





"Szerintem mindenkinek megvannak a maga
kísértetei."







Nehéz erről a könyvről írni, hiszen itt valóban semmit nem érdemes előre elárulni, vagy célozgatni a történet kimenetelére. A fülszöveg éppen elég kedvcsináló és bár a regény 2001-ben íródott nagyon aktuális napjainkban. Jodi egy igazán jó történettel állt elő ismét. Számomra a régi Jodi regények stílusát, hangulatát és felépítését idézte. Az utóbbi néhány megjelenéseiből a legerősebb és legütősebb történet kerekedett ki a lapokon. A fokozódó gyomorgörcs és jeges rémület kerített hatalmába, olvasás közben, ahogy haladtam előre a cselekményben.

A történetet tömören, jól írta meg az írónő. Egy többrétegű, összetett drámáról olvashatunk. Nem hiányzik a bírósági tárgyalás sem, de addig bizony sok izgalom és fordulat várja az olvasót. Főhősünk éppen a börtönből szabadul 8 hónap után, ahová nemi erőszak kísérlete vádja miatt került az egykori tanár és edző. A történet ettől sokkal többről fog majd szólni. Fajsúlyos lett ez a regény. Elgondolkodtató, hogy mennyire könnyen mondunk másokról véleményt, tesszük bele bizonyos helyzetekbe. Hiába a "ne ítélj, hogy ne ítéltess" véleményt ismeretlenül is mondunk a másik emberről, annak tetteiről. Nem nézünk a háttérbe, mi miért történhet, csak ítélkezünk. Pedig a saját portáján is akadna mit sepregetni legtöbbeknek. Mégis, mennyire életképes tud lenni egy jól tálalt hazugság. Arról, hogy mekkora erkölcsi kárt tud okozni, ne is ejtsünk most szót. Csak gondolkodjunk el, hiszen a negatív szereplők erre már nem voltak hajlandóak, sőt, talán nem is mérték fel tetteik következményét. Egy férfi is tud védtelenné, kiszolgáltatottá válni.


Picoult megmutatja a pokol mélységeit, azt, hogy ritkán fekete-fehér valami. A történet árnyalatai egészen meglepőek és ezektől a fordulatoktól néha annyira elképedtem, mert a való életben is simán megtörténhetne. Vagy meg is történik... Nem kell feltétlen elhinnünk mindent, és ami nagyon bizonyos az lehet, csak ügyes manipuláció. Az álmos kisváros sötét titkai, sokkolóak lesznek. New England közössége, lakói jól megrajzoltak, és a nyilvánvaló utalás a Salem-i boszorkányok történetére különösen élvezetes. A sok fordulat mellé érdekes karaktereket kapunk. A főszereplők mellett Jordan és Selina emelkedik még ki. Jók és hitelesek voltak a börtönéletet bemutató jelenetek.




Valami nagyon nincs rendben a városkában, ez érezhető. Nem csupán a régmúlt kísért a városkában. A titkok, amelyek lassan kiderülnek alkotják a regényt. Jodi lépésről-lépésre adagolj és fokozza a feszültséget. Három fő szálon fut a cselekmény. Az elején mire bemutatja a szereplőket, és kibontakozik a történet, bizony figyelni kell. Van a fiatal és sármos Jack, aki már a regény elejétől szimpatikus figura. Pedig lassan kiderül, már kétszer vált elkényeztetett tinilányok célpontjává, majd áldozatává. Nem egyszerű a helyzete férfi létére. Nagy árat fizet, hiszen éppen a börtönből szabadul, és a kisvárosban, Salem Falls-ban keres menedéket. Félelmetesen ijesztő, hogy az ártatlanságát bizonygatnia kell, hiszen a kisváros lakói természetesen ellene fordulnak. Egy életre megbélyegezték, kiszolgáltatottá válik a kis közösséggel szemben. Tetszett, ahogy a későbbiekben Jack kamaszéveiről, apja haláláról, a szülői háttérről is esett szó. A részletek is fontossá válnak a fő esemény mellett.

"Próbálnak megtörni, hogy olyasvalaki legyek, aki nem vagyok."



Kivételesen erős a bírósági tárgyalás képeiben és hangulatában. Ebben nagyon profi az írónő, egészen hatásos lett ez a rész. Az összes trauma itt csúcsosodik ki. Hiszen Jack mellett a legtöbb szereplőnek van valami lelki baja, megélt tragédiája amivel küzd. Addie Peabody, aki több tragikus eseményen van már túl. Ő lesz Jack segítője, támasza, bár ez elég kölcsönös. Kibontakozó szerelmüknek komoly akadályokat kell legyőznie. A négy tinilány karakterei izgalmasa, kidolgozottak, ahogyan a férfi szereplők is, főleg a gyógyszergyáros apa vagy a helyi rendőr alakja. A négy lány szövetsége mozgatja a történet szálait.



"Minden hazugsághoz két ember kell- valaki kitalál egy tetszetős mesét, a másik meg van olyan ostoba, hogy elhiggye."


Amikor minden a helyére kerül, úgy érezzük megoldódott a történet, olyan lezárást kanyarít a végső lapokra Jodi, hogy az olvasó döbbenten néz. Itt kerül igazán tiszta víz, abba a bizonyos pohárba. Ez a végső meglepetés az utolsó bekezdésben teszi a regényt kiemelkedővé. Valóban egy modern boszorkányüldözésről olvashatunk a négy tinilány szereplő által. Élükön a szende, ártatlanság mintaképével, Gilly-vel. Elképesztő a 17 éves lány karaktere. Szinte egy tanulmányt megérne az ő története. Ő nagyon aljas, céltudatos és gonosz fruska. Mindezt egy olyan városban, amelyet saját régmúlt történelme kísért. Nem véletlen, hogy a regényből 2011-ben film is készült.



A regényt ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni!



Jodi Picoult számos irodalmi díj birtokosa, több mint húsz kötet fűződik a nevéhez. 1992 óta jelennek meg regényei, a New York Times bestseller szerzője.
A Princeton Egyetemen tanult kreatív írást, ahol a férjét is megismerte. Vele és három gyermekükkel él egy New Hampshire-i kisvárosban. Főbb sikerkönyvei: A nővérem húga, Vezeklés, Gyere haza, Sorsfordítók, Elrabolt az apám, Tizenkilenc perc, Apró csodák.


Könyvei idehaza az Athenaeum Kiadó gondozásában jelennek meg.







Eredeti mű: Jodi Picoult: Salem Falls
Eredeti megjelenés éve: 2001

Athenaeum, Budapest, 2018
496 oldal · ISBN: 9789632937571 · Fordította: Babits Péter

A tizedik kör

Jodi Picoult: A tizedik kör 





                                                                                           



"El lehet csípni azt a pillanatot, amikor az életünk elkezd darabjaira hullni?"







Még nem éreztem ennyire nehéznek egyetlen Jodi Picoult könyv értékelését sem az eddig olvasottakból. Magam is meglepődtem, ugyanis ez volt a tizenhatodik olvasásom tőle. Alapból, ha nem is ez a legjobb Jodi-könyv, simán a jók közt a helye. Tekintve, hogy eredetileg az életmű 2006-os darabja, éppen egy évvel az egyik - szerintem - legjobb és legerősebb könyve a Tizenkilenc perc előtt került a boltokba. Egy biztos: rengeteg érzelmet megmozgatott, elgondolkodtatott most is. Lányos apaként olvasva hatásos és meghökkentő volt. Tetszett, hogy az apa-lánya kapcsolat került alaposabb bemutatásra.



Maga a téma sajnálatosan aktuális, mai és súlyos, drámai módon tálalva. Ami kicsit sem meglepő ismerve az írónő munkásságát. A kötet központi témája egy nemi erőszak. Mellé bepillanthatunk a tinédzser lány lelkének bonyolultságába. Jodi igen termékeny szerző, sok olyan regényt írt, ami meghatározó olvasmányélmény volt. Tetszett ismét ez a bátor témaválasztása, ami megrázó és elgondolkodtató, apaként néhol bizony sokkoló. Mindezt olvasmányosan, szórakoztatóan tálalja. Úgy a történet feléig itt is esély volt, arra, hogy kiemelkedő regényt kapok. Nem is értettem a viszonylag fanyalgó véleményeket. A hibákról később.


A tizedik kör egy utalás Dante Isteni színjátékára. Dante úgy vélte, hogy a pokolnak kilenc köre van. (mi pedig abban élünk), mindegyik a bűn fokozatait mutatja. Picoult hozzáadott ehhez egy tizedik kört, azok számára, akik hazudnak önmaguknak. A földi pokol témáját hangsúlyozza az anya, Laura Stone munkája is. Ő előadást tart a klasszikusokról, különösen a Dante-ról. Picoult többször erre utal, a pokol, mint egy metaforája Daniel és Trixie életének. Trixi nem lett szimpatikus, sőt! Egyik legnagyobb problémám éppen ő volt. Amit TUDATOSAN véghez vitt, alig tizennégy évesen... számomra gáz volt, hihetetlenül hiteltelen. Aljas és számító kis ribanc, aki amúgy gyerek a javából! Legalábbis apu szerint, aki nem veszi észre a lány titkait, és azt, hogy felnőtt. Legalábbis testileg... Talán, ha legalább tizenhat lett volna... ez is bizonyára hozzá járul a történet zavaros részeihez. Trixi még egy bizonytalan, félős gyerek, aki megrémül, de csak a történtek UTÁN! Persze, melyik kamasz gondolkodik előre, méri fel a tetteinek súlyát, annak következményeit? Ami valóban ijesztővé vált.


Az alap történet szerint Trixit megerőszakolja a volt barátja egy buli után. Már a buli körülményei is sokkolóak, nem csupán az alkohol és a drog jelenléte miatt! Ne felejtsük el, tizennégy évesek...
Trixi kiábrándító módon viselkedik, egyre több olyan dolog derül ki, ami erősen árnyalja az eseményeket. KI az igazi áldozat? Ő vagy a tizenhét éves fiú, Jason? Akit minden áron vissza akart szerezni, és nem riadt vissza ezért szó szerint bármit megtenni? Na, az ilyen lányoktól (nőktől) mentsen meg az Isten minden pasit! Apuci pici lánykájáról egyre több félelmetes dolog derül ki, ami Jason sorsára drámai módon hat. Itt jött a második gondom: a fiú gondolatairól, a felmerülő félelmeiről alig, a szüleinek fájdalmáról semmit nem szólt a történet, csak és kizárólag "szegény kis Trixi" oldaláról ismerhettük meg az eseményeket. Mellesleg, a fiúkra is nagyon kellene vigyáznunk, felhívni a figyelmüket az ilyen esetekre. Van tehát egy nemi erőszak (?) és lesz a gyilkosság, ez a fő szál, ám a történet valóban betekintést ad az apa és a lánya, valamint a férj és a feleség közötti kapcsolatról is.


Trixi, miután megtörtént a baj, elmenekül Alaszkába! Jó megoldás... Fussunk világgá a felelősség elől, ezzel aztán megoldunk mindent: "jajj, apa, én nem ezt akartam"! Tényleg mindent megtesznek a szülők a gyerekeikért? Talán nem utána kéne pszichológus, terapeuta, ELŐTTE kellene mesélni a dolgokról, felkészíteni őket a tetteik KÖVETKEZMÉNYEIRE! Na és a vége, elég összecsapott lett szerintem. Jodi pár mondattal elintézi a valódi tettest, ami megint elég váratlan, de leginkább hihetetlen nekem.


Egy kicsit sok volt egyszerre az erőszak, szülő-gyerek kapcsolat mellé az apa homályos múltja, néhol kifejezetten zavarónak éreztem. Tény, hogy érdekes az alaszkai indiánok nehéz sorsa, ahol apu felnőtt egyedüli fehér emberként. Persze lesz, kapunk magyarázatot, érezhetően várható, összeérnek a szálak. Ez a háttér az Egyszerű igazság-ban jobban sikerült. Trixie drámai kirohanásai, nekem sok esetben inkább tűntek naiv, gyerekes hisztinek.

A regényt egy képregény teszi szemléletessé, mivel apu képregényeket rajzol, grafikus. Eredeti ötlet, Dante Pokla itt van a földön, mi teremtjük saját életünkből. Tetszett még a házasságon belüli és kívüli viszonyok ábrázolása, Daniel és Laura életének, érzéseinek bemutatása. Ugyanakkor a nyomozó életének tragédiája talán még hangsúlyosabbá tette a szülői figyelem hiányát. Azaz: hogyan neveljünk lehetőleg egészséges lelkületű és gondolkodású, felelősséggel bíró felnőttet a tündéri, aranyos pici lánykából? Nem foghatjuk állandóan a kezüket, el kell engedni őket. Tudva azt, hogy számíthatnak ránk, de a tetteik után a felelősséget már nekik kell vállalniuk. Erre kellene megtanítani a gyerekeinket, IDŐBEN. Az is egy fontos kérdése a történetnek: mennyire ismerjük jól a saját gyerekünket? Az én lányom nem olyan... vagy mégis?

Azt kell mondjam, Picoult a lehető legjobb módon foglalkozik ezzel a kényes témával.











Eredeti mű: Jodi Picoult: The Tenth Circle

Eredeti megjelenés éve: 2006
Athenaeum, Budapest, 2018
400 oldal · ISBN: 9789632937526 Fordította: Babits Péter

Apró csodák

Jodi Picoult: Apró csodák





                                                                                               







"Maga szerint eljön az idő, amikor nem lesz rasszizmus?"




Minden értékelés egyénfüggő, sőt a hangulat, aktuális lelkiállapot is befolyásoló tényező. Tetszett, tetszett, jó volt, de kövezzenek meg, én többre számítottam.

A legjobban azt kedvelem Picoult regényeibe, hogy olyan témákhoz nyúl, amelyekről az emberek általában nem szeretnek beszélni, kerülik azt. Különösen az egyértelmű állásfoglalást. Igazán népszerű témákról írt, amikkel nagy érdeklődést tud szerezni, sokakat érint és valljuk be: kíváncsiak is vagyunk, olyan jó mások problémáiról olvasni (ami valahol a miénk is persze): házassági válság, homoszexualitás, vetélés-gyerekhalandóság, súlyos, ritka betegségek, öngyilkosság, gyász, elengedés. Most sincs ez másképp. Nagy csodát most sem kell várni, bevált recepten nem változtatunk, ugye. Mindegyik könyvének ugyanaz a felépítése, csupán más a téma. Jön valami drámai sztori, és megyünk a bíróságra, majd eljön a boldog végkifejlet, igazi amerikai módra. Most különösen geil lett a befejezés szerintem. Már vártam, hogy a néhány év múlva újra találkozó és erőteljes változásokon átesett apa, leszalad virágért és bonbonért Ruthnak bocsánatkérésül a múltbeli hibáiért... Erősen vegyesek az érzelmeim, kb. a feléig teljesen lelkes voltam, igazán tetszett a szokásos Picoult-os fordulatok miatt. Aztán kezdett hiányozni belőle valami, voltak részek amelyeket feleslegesnek, időhúzásnak találtam.



A nagy figyelem az Apró csodák esetében a kirekesztés, rasszizmus témájára irányul egy ártatlan csecsemőhalálozás kapcsán. Valóban megható, zsebkendőket előkészíteni. Bár mélyen elgondolkodtatott, és az elején még tényleg élvezettel olvastam, annak ellenére, hogy biztos voltam a végkifejletben, mégis hiányérzetet hagyott bennem. Kicsit olyan érzésem volt, hogy túl sokat akar megmutatni nekünk az írónő, ám ő maga is érezte, hogy idegen és veszélyes terepre tévedt. Így csupán felvillant egy problémát, karcolja csak a felszínt.  A történet magva erős és fontos. Ami nagyon zavart, a bölcsességeit az üzenetét sok esetben szirupos máz fedi. Fehér nőként nehéz beleélnie magát a kirekesztett, megkülönböztető bánásmódban részesített Ruth helyzetébe. A történet alapja egy sablon ötlet, amiből további sablonos helyzetek kerekednek. Az írónő ettől tud jobbat is, ezt már bizonyította. Szerintem a Tizenkilenc perc vagy a Vezeklés még mindig erősebb, ütősebb, élőbb történet volt. Talán az Egyszerű igazság vagy a Gyere haza is. Legalábbis nekem biztosan.
Ez maximum hatásos. Picoult tipikus példája az olyan szerzőnek, akitől egyszerre nem szabad sokat olvasni egymás után. A cím Dr. Martin Luther King híres beszédéből idéz. Bár apró csoda lehet egy csecsemő születése is.

A karakterek elég üresek voltak: Ruth ​Jefferson hadiözvegy, gyermekét egyedül nevelő, sikeres középosztálybeli fekete bőrű ápolónő, aki kimagasló munkájában, amikor a rábízott kisbaba meghal.
Az olvasónak végig egyértelmű Ruth ártatlansága, a megoldás azaz a halál oka valóban elég meglepő.
Amikor jön egy vadbarom fehér fickó - az apuka- akitől több "helyzetet" vártam volna, az anya itt erősebb alak volt szerintem. Szerencsére egy elég váratlan fordulat itt is kiderül a múltból.

Az ügyvédnő, Kennedy McQuarrie még megcsillant valamit, de ott is számos sablonos helyzet kerekedik: bizonyítva Ruth munkáját, szakértelmét. (elég szájbarágósra sikerült ez). A regényből készülő filmben Julia Roberts ismét megvillanthatja Erin Brockovich alakját. A bírósági rész annyira a szokásos, előre borítékolható eredményt hozza, hogy meg sem lepett. Maga az esküdtek kiválasztása inkább volt érdekes.


Ami tény: Picoult tud írni. Nem míves szépirodalmat, (a történet egyszerű, semmi irodalom, lírai rész helyett cukormáz van benne) hanem igen minőségi bestsellereket, amik olvasmányosak, kikapcsolódásra tökéletesek. Valóban egy fontos problémát világít meg most is. Erénye még, a jó témaválasztások mellett a cselekményvezetése. Jodit elsődlegesen fiatal lányok, nők olvassák. Ez a szülés, baba-dolog ismét tuti jó választás, sikert ígér.


Az Apró csodák jó könyv, hasznos is a maga módján, hiszen valóban létező problémára irányítja a figyelmet. Az előítélet mindenkiben ott van. Aktuális idehaza is: melegek kontra heterók, cigányok vagy bevándorlók, idegengyűlölet, a probléma jelen van életünkben. Vagy csak mi csinálunk belőle problémát. Értem én a lényeget, persze, de az a baj vele, hogy kicsit olyan „tanregény” lett. Koránt sem volt olyan letaglózó könyv. Általában szeretem Picoultot, de ez a könyv olyan témát vázolt fel, amelyet már jól ismerek. Olvastam már ettől merészebb és valósabb problémafelvetést, ábrázolást ebben a témában Greg Ilestől vagy Harper Lee tollából. Ez csak egy "jó kis Picoult". Erős négy csillag számomra, amit érdemes elolvasni. Hagy maga után kérdéseket, lehet elgondolkodni rajta, arra lesz ok.
Én azon gondolkoztam, hogy tényleg "mindenki egy kicsit rasszista"?





Jodi Picoult: 1966. május 19-én született amerikai írónő.

A Harvard és a Princetoni Egyetemeken végzett. Kreatív írást tanult. Több mint húsz kötet szerzője, irodalmi díjakkal elismert, a New York Times bestseller szerzője. 1992 óta jelennek meg regényei, idehaza kizárólag az Athenaeum Kiadó gondozza könyveit. Legismertebb regényei: A nővérem húga, Szívtől szívig, Házirend, Elrabolt az apám, Vezeklés, Sorsfordítók, Tizenkilenc perc.



Athenaeum, Budapest, 2017
400 oldal · ISBN: 9789632936543 · Fordította: Babits Péter

Magányos farkas

Jodi Picoult: Magányos farkas 





"A farkasok nem gyászolnak. A természetnek megvan a maga hatékony módszere, hogy szembesítsen a realitással."






                                                     




A tavalyi évben nem volt idehaza önálló Jodi Picoult regény, így nagyon vártam ezt az eredetileg 2012-ben megjelent kötetet. A történet elég szokatlan, meglepő. Az olvasó leginkább a farkasfalka
és az emberek viselkedését, szokásait hasonlíthatja össze egy családi dráma árnyékában. A záró mondatban van talán a regény üzenete: élj úgy, mintha ez lenne az utolsó napod. Ám ne csak farkasként, emberként is!



Az ismert zoológus, Luke Warren és tizenhét éves lánya autóbalesetével nyit a regény. Erős indítás, ami igazából a végén fog kiteljesedni. Ott megtudja az olvasó az előzményeket, mi játszódott le a kocsiban közvetlenül a baleset előtt apa és lánya között. Ez ad némi titkos feszültséget a történetnek.

Luke Warren karaktere a legszimpatikusabb, talán még szerethető is minden furcsasága ellenére. Ő csak emlékek, visszaemlékezések formájában van jelen a cselekményben, hiszen kómába került
a baleset során, amit súlyos agykárosodás tetéz. Mégis ezek a részek a legérdekesebbek, ezek viszik előre a történetet. Ezek adnak igazi hangulatot, ízt a cselekménynek. Az ő érzései, világnézete, a farkasokhoz való viszonya, a farkasok életét kutató ember megismerése és a családi háttere, gondolatai egészen szokatlanok. A férfi remek párhuzamot von a farkasfalka és a család felépítése között. Saját életében mégsem tudja alkalmazni ezt. Luke gyerekkora, háttere, amit csupán néhány mondattal rajzol meg Jodi sok egyéb titkot felvet.


A családját elhagyó, két évet a kanadai vadonban élő férfi története egészen furcsa. Talán még érthetetlen és néhol visszataszító is, ha jól átgondoljuk. Két év a farkasok között elég kemény és hihetetlen. Mi visz rá egy kutatót arra, hogy elhagyja a családját és folyamatosan együtt éljen a farkasfalkával? Elvadulva, embertelen körülmények között. Ez több, mint mánia vagy szenvedély.
Ő mégis csak egy ember, és nem farkas, hiába fogadja be a falka. Neki nem a saját családja, gyerekei a fontosak. Azokkal sok esetben nem tud mit kezdeni. Ő a magányos farkas a történetben. Élete az olvasó számára furcsa és elképesztő sok esetben. Azért mindennek lenne egy határa, szerintem. Emberek közt, családban is lehetünk magányosak. Luke gondolatai, életének mozgalmas pillanatai adnak lendületet a történetnek. A farkasos részek a falka életének bemutatása jók, sőt, érdekességével az viszi el a könyvet!

Ahogy megszokhattuk Jodi ismét hozta a "szokásos" formát. Több szempont szerint bomlik ki a történet, azonban a karakterek nem szimpatikusak, sablonosak. És éppen ez a bajom a regényével tizenhárom olvasás után. Olyan rutinból megírt, ismétlődő elemeket vonultat fel. A szokásos panelek nem működnek, most idegesítőek,  különösen papírízű karakterekkel, családi feszültségekkel, kiszámítható „fordulattal” megírt regény ez. Sajnos a családi háttér most egészen komolytalanná vált számomra. Sok eleme emlékeztetett a Találj rám regényére.



A volt feleség már nem dönthet a férfi sorsáról, minek is belekeverni? Közös életük titka természetesen a váláshoz vezetett, ám ezt mindenki másképp tudja. Utólagos sárdobálásnak semmi értelmét nem látom. Az apaképet lerombolni is kár a gyerekekben. Miért hazudnak egymásnak az emberek egy szűk közösségen belül is? Cara még fiatalkorú, apját egy idealizált,  rózsaszín szemüvegen át látja. Marad Edward, a távolságtartó fiú, aki hat éve elhagyta a családját és a világ másik végébe Thaiföldre költözött. Kapcsolatot sem tartott csak anyjával, hiszen apa-fiú konfliktusuk oka vezetett a család felbomlásához.  Jó okkal, ez kiderül a történetből, ám ennek nincs komoly jelentősége. Nincs kibontva, sőt egészen érdektelen is. A fiú elmúlt hat évéről sem tudunk meg szinte semmit. Azt sem, hogy van-e barátja, partnere. Az anya sem áll igazán a gyerekei mellett, téblábol csak a történetben.



A karakterek közül a lány Cara kifejezetten idegesítő, hisztis, a célja nevetségessé lesz az utolsó lapok ismeretében, ahogyan a történet zárul. Akkor mit is erőlködik, balhézik, viszi bíróságra az "ügyet"? Miért száll szembe a bátyjával, őt okolva mindenért, a család széthullásáért is.
A megszokott, már bevált panelekből építkezik a regény: családi dráma, amit műbalhénak éreztem, bírósági tárgyalás és van egy meleg szereplő is, mert az most trendi. Összességében ami fontos lett volna, azt csak karcolja, nem bontja ki. A szervdonor kérdés súlyos és izgalmas lehetett volna, a kóma állapota pedig sajnálatos és szomorú a családtagok számára. Mindezekről Luke nyilatkozott is, tehát nincs kérdés mi a megoldás...

Az elengedésről kevés szó esik, pedig az valóban nem könnyű. Isten játszani nem érdemes, bármennyire elfogathatatlan számunkra a szeretett családtag elvesztése. Az orvosi diagnózis sajnos egyértelmű, még ha hoz is néhány ellenpéldát az írónő. Az elengedés, a gyász téma mélyebben lehetett volna jelen a regényben. Sajnos az egész keret egy családi cirkuszra emlékeztetett, aminél egyértelmű a megoldás. Nem lehet érzelmi döntést hozni, a reménytelenben bízva, orvosi diagnózis ellenében. A  farkasok életének elemei sok bölcsességet hordoznak nekünk embereknek is. A természet törvényei itt most többszörösen is megjelennek, hangsúlyt kapnak. A lezáró fejezet volt igazán üde befejezés, ezt el kell ismerni.
                                                                                                           

Hadd mondjam el, hogy szeretem Jodi Picoult. Ez volt az első olyan könyve, ami kevéssé nyert nálam. Aki olvasott már Joditól, az nagyon nem fog meglepődni. Ez meg sem közelíti szerintem a még mindig a legjobb Vezeklés komolyságát vagy a Tizenkilenc perc és a Nővérem húga drámaiságát, vagy a Csodalány varázsát.

Az új regényt kedvezménnyel ITT tudod megrendelni!


Jó hír a rajongóknak! Elindult Jodi Picoult Hivatalos Rajongói Oldala HU a Facebook-on! Hírek, érdekességek - itt mindent megtalálsz a szerzőről! ITT tudsz csatlakozni a kedvelőkhöz!






Jodi Picoult: 1966. május 19-én született amerikai írónő.
A Harvard és a Princetoni Egyetemeken végzett. Kreatív írást tanult. Több mint húsz kötet szerzője, irodalmi díjakkal elismert, a New York Times bestseller szerzője. 1992 óta jelennek meg regényei, idehaza kizárólag az Athenaeum Kiadó gondozza könyveit.












Athenaeum, Budapest, 2017
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632936413 · Fordította: Babits Péter

Sorok között

Jodi Picoult - Samantha Van Leer: Sorok között 




                                                                                 








Jodi Picoult az egyik kedvenc íróm, ez a lányával közösen írt meseregény természetesen egészen más, mint az eddig megszokott munkái. A merész témák után a mesék világába viszi el olvasóit. Bátran újított, állt oda a lányka remek ötlete mellé, mert tőle ered a kezdeményezés. Az olvasóban megbújó gyermek nagyszerű olvasmányt kap a kezébe. Bevallom eleinte bizony tartottam tőle, de felesleges volt. Igazi élményt adott, jó volt elmerülni a mesék varázslatos birodalmában.



Az anya-lánya páros fantasztikus, valóban szórakoztató tündérmesével állt elő. Az alapötlet kifejezetten eredeti. Mit is csinálnak a mesehősök, amikor éppen nem a megszokott életüket élik?
Mennyire vágynak saját életre, milyen álmaik vannak? Mi történik velük, amikor az olvasó becsukja a könyvet? A sodró történet alapja idillien veszi kezdetét. Az Óperencián túli álomkirályság álompárja az álomszép királynő és a bátor király uralkodik, amikor jön a gonosz sárkány. Móric király és Matilda királynő tiszta szerelmének ezzel vége is szakad... ugyanis a sárkány legyőzi a királyt. Meglepő fordulat, a bonyodalom kezdetét veszi. A királynő éppen életet ad gyermekének, mikor a nagy boldogságba a sárkány belerondít. Ennyit a kezdetekről, többet nem is mesélek erről a szálról.



A regény ugyanis egy váratlan és merész fordulattal napjainkban folytatódik. Megismerjük a 15 éves Delilát, aki igazi könyvmoly. Társai közül kilóg, nem az a menő, trendi-féle lány. Ő maga is úgy érzi, mintha egy másik világban élne. A mesék világa az, ahol jól érzi magát. Egyetlen barátnője sem hétköznapi figura: Jules ugyanis punk lány, aki a horror filmeket szereti. Az már gondolom nem meglepő, ha Delila álompasija a könyvbeli herceg. Álomország hercege Olivér, álompasivá nőtt az idők során, de afféle anyámasszony katonája lett. Bátorságot nem kapott a tündérektől, anyja féltően óvta nem csak a kardtól, de még a konyhakésektől is...


                                                                       

Nehéz az élete a mesehősöknek is: apa nélkül, fullasztó anyai szeretetben hiába tud tizenhét nyelven beszélni, ha a harci mesterséget nem ismeri. Ráadásul a szépséges feleségjelölt hercegnő sem igazán érdekli. Nem meglepő módon valódi kalandra vágyik az ifjú.

Érdekes alapötlet, hogy olvasás után a mesehősök saját életüket élik. Van persze gonosz, ármánykodó alak is, kalandok is történnek, visz a mese folyama. Nagyon tetszett a három sellő-lány alakja is. Persze a sárkány is újra feltűnik még, a leszámolás nem maradhat el. Móric király halála bosszúért kiált. Addig azonban sok váratlan fordulatot kell Olivérnek leküzdenie.





Sok színes, humoros epizód után kerekedik ki a mese. Vagy valóság? A történet felépítése eredeti, jól egyensúlyoz a tündérmese és a valóság között. A váltott szemszögből elmesélt történések adják a mese a mesében érzést. A különböző színnel írt fejezetek jól elkülönülnek egymástól, követhetővé teszik az események sorát. Az apró árnyképek és a színes grafikák hangulata jól illeszkedik a mese világához. Az egész könyvet jó kézbe fogni, igényes kivitele miatt.

Olivér és Delila tündérmeséje lelket simogatóan kellemes élmény minden korosztálynak. Itt megvalósul az, amikor a szereplő szeret bele az olvasóba.
A kötet csodás grafikáit Yvonne Gilbert készítette. Remekül illik a mese történetéhez. Színei, aprólékosan kidolgozott rajzai jól adják vissza a hangulatot. Az árnyképek Scott M. Fischer kezét dícsérik. A művész honlapja: www.yvonnegilbert.com




Jodi Picoult neve márka, több mint húsz könyve jelent meg. A New York Times bestseller szerzője, milliós nagyságban fogynak világszerte regényei. Témáit merészen választja, számos irodalmi díj birtokosa. 1992 óta jelennek meg írásai, néhány legismertebb: A nővérem húga, Elrabolt az apám, Gyere haza, Házirend, Sorsfordítók, Tizenkilenc perc, Vezeklés, Találj rám. A magyar nyelvű kiadás kizárólagos gondozója az Athenaeum Kiadó.


Samantha Van Leer: Picoult lánya, középiskolás korában találta ki a közös könyv ötletét, amin két évet dolgoztak. Samantha már kisiskolás korában is írt egy negyven oldalas mesét, aminek szereplői egy kacsa és egy hal voltak.













Eredeti mű: Jodi Picoult – Samantha van Leer: Between the Lines
Eredeti megjelenés éve: 2012.
Athenaeum, Budapest, 2016
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632935218 · Fordította: Babits Péter · Illusztrálta: Yvonne Gilbert, Scott M. Fischer

Csodalány

Jodi Picoult: Csodalány      






                    


"Nem kell elfogadnunk egymás hitét

...de el kell fogadnunk, hogy mindenkinek joga van abban hinni, 

amiben hinni szeretne."

Már megszokhatták a rajongók, hogy Jodi Picoult bizony nagyon bátor, merész témaválasztásai megragadják az olvasó képzeletét. Az eredetileg 1999-ben megjelent Csodalány esetében is így van ez. Sokszínű téma, alapos gondolkodásra serkent. Nem hátrány, ha az olvasó némi Biblia-ismerettel rendelkezik. Úgy még hatásosabb, mélyebb a tartalom. A könyv története a Bibliához hasonlatosan két könyvre van osztva. A fejezeteket fontos idézetek vezetik be.


Kedvelem az írónő munkáit, jó néhányat olvastam is. Vannak saját, személyes kedvenceim tőle. Mikor a fülszöveget böngésztem kissé félve fogtam az olvasáshoz: a családi válság valamiféle szent maszlaggal lesz leöntve, erre tippeltem, rosszul. Szerencsére a történet komoly és időtálló, remek szórakozást ad szívhez szólóan. Imádtam olvasni, bizony azt a bizonyos saját top listámat felborította, helyet kér a dobogón.

A történet szerint egy igazi családi idillbe csöppen az olvasó, ami rövid időn belül átcsap egy csúnya házasságtörésbe. Innen jönnek a problémák, előkerülnek a múlt hibái is. A hűtlenséget egy gyors válás követi, ami fenekestől forgatja fel a kis Faith és édesanyja Mariah világát. Mariah élete arról szól, hogy kislánya mellett legyen, akit rajongva szeret. Azon igyekszik, hogy mindig mindent megadjon neki és boldog gyermekkort biztosítson a lánykának. Ő szeretne lenni a tökéletes anya. Ehhez jó úton is halad. Segítségnek feltűnik a nagymama, aki a történések motorja is. Úgy áll a lánya és az unokája mellett, hogy az nem zavaró, nem telepszik rájuk, ugyanakkor minden támogatást, segítséget, szeretetet megad nekik. Humora ironikus, néha nagyon is! Egyik kedvenc karakterem volt a regényben. Csodálatos "feltámadása" adja a média figyelmének kereszttüzébe a családot.

Faith barátja, őrzője akivel beszélget és látja is az Istent. Nagy kérdés, hogy Isten-e a barátja, vagy mindez csak trükk, szélhámosság, egy magányossá vált és rémült kislány képzelgései. A stigmák megjelenése a testén csoda-e vagy pedig szülői bántalmazást sejtet? A hihetetlen gyógyulások, feltámadások csodák vagy pedig van rá magyarázat? Amit nem tudunk magunknak megmagyarázni, arra ráfogjuk: Csoda! Azt gondolom, hogy nem is kell mindig mindent érteni, tudnunk az okát. Mindenki hisz valamiben, ez nem kérdéses. Az csak finom mellékszál, hogy a kislány nincs megkeresztelve, anyja révén ugyanis zsidó. Nem járnak templomba sem. A meglepetéseket tovább fokozza Faith azzal, hogy kijelenti: Isten, nő! Az külön érdekesség, hogy mindhárom egyház képviselői feltűnnek, magyarázatot keresve. Jodi nem teszi le a voksát, nem akarja az olvasót befolyásolni. Mindenki a maga hite szerint próbálja értelmezni a történéseket. Senki nem akarja a másikat meggyőzni a maga vélt, vagy valós igazáról.

 Anyukája és a nagyi természetesen feltétel nélkül hisznek a kislánynak. Szó sincs egy szeretethiányos gyermek képzelgéseiről, semmi trükk, vagy szemfényvesztés. Még, ha hihetetlennek is tűnik, de így van. Fairh nagyon is tudatos, anyukájához ragaszkodik. Tetszett, hogy nem édelegnek, nem lett a kislány a kizárólagos főhős, Fath a tiszta gyermeki ártatlanságot képviseli. Anyukája élete, szerelme, és a csoda ténye fontosak a regény gondolatiból. Remek karakterekkel színesített, olvasmányos a történés.


Jodi remekül állít ellenpéldát is. Feltűnik a médiacápa, a show-műsoráról ismert Ian Fletcher. Valódi ateista, egész élete arról szólt, hogy bizonyítsa: Isten nem létezik!  Való igaz, neki is minden oka, jó oka van elméletének bizonyítására. Sok olyan tragédia árnyékolta be életét, hogy kételkedjen. Az ő életének is van egy nagyon szomorú titka. Ian a másik kedvenc szereplőm, hatalmas jellemfejlődésről tesz tanúbizonyságot!
Fokozatosan szorulnak háttérbe önös érdekei, a műsor nézettsége és a hír hatalma. Ahogy megismeri és megszereti Faith-et és édesanyját. Fokozatosan sodródik egymás felé a két magányos és szeretetre, megértésre vágyódó ember. Lassan, de biztosan találnak menedéket egymásnál, pedig megismerkedésük elég viharosra sikerült, hiszen ellentétes oldalt képviseltek.


A másik szál, nem meglepetés egy bírósági tárgyalás: Colin az apuka ráébred, kislánya nélkül nem teljes az élete és, ami minden válásnál megalázó: anyukát le kell járatni, hiszen nála nincs biztonságban a média miatt. Izgalmas macska-egér játék kezdődik a bizonyítékok terén. Valahol a bíró is észrevehetően Mariah és a kislány pártján áll. Az önzetlen anyai szeretet és a feltétlen gyermeki ragaszkodás egyértelmű. Sok váratlan és meglepő fordulat vár még a szereplőkre és az olvasóra. Szívmelengető, szép történettel ajándékozott meg Jodi Pucoult. Nem cukormázas, nincs súlyos, gyógyíthatatlan betegség, csak a szeretet és a hit ereje. Biztosan sok újabb rajongóval nő az olvasók tábora. A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Van-e, hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás?Amikor a tudomány már többre nem képes, jön a csoda. Csak hinni kell!



Érdemes elolvasni, kell egy szeretetre, az egymás iránti elfogadásra, összetartásra biztató történet. Lehet hibás a gondolat, amiben hiszünk, de hinni és bízni kell. Mindegy, hogy fehér vagy fekete a bőröd, avagy sárga. Istennek, vagy Allahnak imádkozol, ha úgy érzed erre van szükséged. Kell, ott fent egy ország...  Az emberek azt hallják, amit hallani akarnak. Abban hisznek, amiben hinni akarnak.

Ami még feltűnt: már több fordító is fordította Jodi könyveit magyarra, ám most éreztem leginkább, hogy a hétköznapi beszélt nyelv és az irodalmi között nem volt akkora különbség. Nagyon szép és kerek mondatok, jól olvasható és élvezetes a fordítás, ami most Peiker Éva munkája. Élmény volt olvasni gördülékeny stílusát.

Jodi Picoult számos irodalmi díj birtokosa, eddig több, mint húsz kötet fűződik a nevéhez.  1992 óta jelennek meg regényei, a New York Times bestseller szerzője.
A Princeton Egyetemen tanult kreatív írást, ahol a férjét is megismerte. Vele és három gyermekükkel él egy New Hampshire-i kisvárosban. Főbb sikerkönyvei: A nővérem húga, Elrabolt az apám, Vezeklés, Sorsfordítók, Tizenkilenc perc, Gyere haza! Egyszerű igazság, Házirend.
Köteteit idehaza kizárólag az Athenaeum Kiadó gondozza.








5/5   



                                                                           



Köszönet a kiadónak!


Eredeti mű: Jodi Picoult: Keeping Faith
Eredeti megjelenés éve: 1999.   


Athenaeum, Budapest, 2015

568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934518 · 

 Fordította: Peiker Éva

Tizenkilenc perc

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc  

                               


                                                                                   













Jodi Picoult egyik legsikeresebb regénye a Tizenkilenc perc. 2007-ben a megjelenése idején hónapokig vezette a New York Times sikerlistáját, de világszerte sok olvasót hódított meg. 
Most az Athenaeum Kiadó új köntösbe öltöztetve adta ki ismét ezt a remek és gondolkodásra késztető történetet, az írónő három másik regényével. A Csodalány pedig a hónap végén érkezik, mint újdonság hozzánk.

Ez a regény az, amiről nem írni és beszélni kellene, hanem olvasni. Nem véletlen a sikere, hogy 4-5 évente felbukkan a boltok polcain. A sikere elképesztő. Lehetőség szerint olvassa mindenki,hiszen a lektűrt is lehet jól csinálni. Nem csak szülőknek, nem csak tanároknak ajánlott. Jó lenne, ha a pedagógusok konfliktuskezelést is tanulnának, jobban odafigyelnének a gyerekekre. Nem csak a problémásokra... akik csendben meghúzódnak, és leginkább jelen sem lennének. Akik, hiába kérnek segítséget, ha egyáltalán mernek szólni, hogy bántják őket. Észrevenni a határt, amikor a vicc, a tréfa átfordul folyamatos bántásba, megaláztatásba. Amikor a vicc, már nem vicc! Félelmetesen komoly dolgok húzódnak a háttérben, amik hosszú évek óta keserítik meg a szereplők életét. 


A történet nagyon faktuális, bár talán idehaza még nem ölt ekkora méreteket az iskolai erőszak. A regény egyik szereplője mondja: - Kit nem bántanak? Ideig-óráig talán mindenkit érnek kisebb-nagyobb attrocitások, de főhősünk Peter éppen tizenkét évig bírja cérnával a folyamatos kínzásokat, megaláztatásokat. Aztán, visszalő... Tizenkilenc perc alatt megtorolja hosszú évek összes szenvedését. A kisvárost és az ott lakók életét kifordítja sarkaiból, néhány lövéssel. 
Hogyan és miért jutott idáig? Jodi sorban választ ad a kérdésekre.

"Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát… Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is 
szállhatsz róla."


Nem, nem akarom védeni Petert, sem felmenteni. Mégis, valahol megértem őt. Tetteinek motivációja hosszú évek sérelmeit hordozza. 
Nem ez a jó megoldás természetesen, mint ami mellett döntött. Peter világában más megoldás már nem volt lehetséges. Az írónő remek karakterei ismét egy jól működő, hiteles és sodró történetet adnak az olvasónak. Amikor négy éve először olvastam már tudtam, ezt biztosan előveszem a későbbiekben. Jodi a jól bevált módszerét követve több szempont alapján, az időben is ugrálva meséli el az eseményeket. 

Peter már születése pillanatában is más volt, mint a "hibátlanul tökéletes" testvére. Ő volt az elmélázóbb, lassabb gyerek, akinek ezzel a tökéletes testvérrel is küzdenie kellett...  Az ő sikereit várták tőle is, amik nem jöttek. Nem kis terhet róva ezzel a fiatalabb testvérre. A folyamatos megaláztatások, bántások egyik fő részese pedig éppen a bátyja volt, amit persze a szülők nem vettek észre, nem tudtak.  


Peter és Josie valaha barátok is voltak, ugyanattól az érzéstől szenvednek. Peter láthatatlan próbál maradni, Josie a nagymenőkhöz csatlakozik, aminek az az ára, hogy feladja érte önmagát, a barátságot.

A maga nemében különleges történet során minden szereplő fejébe beleláthatunk, megismerjük érzéseiket, gondolataikat. Valóban életszerű pillanatokat írt meg Jodi. A felnőtt szereplők legalább annyira jók, mint a kamaszok. Elgondolkodtató, mennyire ismerjük a saját gyerekünket? 
Alex a munkamániás bírónő, vagy Peter szülei is önmagukkal és a látszattal vannak elfoglalva.  Érdekes apróság, hogy az apa a boldogságról ír több értekezést, miközben a sajátjára sem tud vigyázni.

Legszimpatikusabb karakter a védőügyvéd Jordan McAffe és a felesége Selena voltak. Remek humoruk és szerető, gondoskodó házasságuk mellett munkájuk is összefűzi őket. Egy célért dolgoznak. Ők egy másik regényben, a Sorsfordítókban is feltűnnek.



A könyv alaptémája letaglózó. A történet ugyan kitalált, de sajnos az élet már sok ilyet produkált. Ezért néhol nagyon amerikai a kicsengése, a végkifejlet, az utolsó csavar egészen hihetetlenre sikerült egyébként. Gyorsan olvastatja magát, izgalmas és érdekfeszítő a cselekmények sora. Érezhetően alapos a külső szakértők segítsége. Tetszett a könyv felépítése, a rengeteg érzés-érzelem, amit megmozgat az olvasóban. Peter sajnos átlépte azt a képzeletbeli határt. Kikényszerítették belőle, hiszen senki nem segített rajta, nem nyújtott védelmet neki. 

Számomra fontos üzenete a könyvnek: figyeljünk sokkal jobban egymásra! Hiszen a gyilkos is áldozat. Sokkolóan őszinte és rettentően elgondolkodtató.


5/5

Eredeti mű: Jodi Picoult: Nineteen Minutes
Eredeti megjelenés éve: 2007. 


Athenaeum, Budapest, 2015

552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934570

 Fordította: Kocsis Anikó 

3. változatlan utánnyomás.

Találj rám!

Jodi Picoult: Találj rám!
 A Szelíd vadak folytatódik

                                                                      
















A regény előzménye csak e-novella formájában jelent meg. Most a világpremierrel egy időben idehaza is megjelent a Találj rám! a legújabb Jodi Picoult kötet.
Szeretem az írónő stílusát, bátor és merész témaválasztásait, aprólékosan kidolgozott hátterű történeteit. Ezzel az új regénnyel most azonban nem találtuk meg a közös nevezőt.

Mi a közös Virgilben, Alice-ben, Jennában és Serenityben? 
Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s azóta érzi, hogy egykor, nyomozóként valamit elhibázott. Egyáltalán: baleset történt?

Alice  Botswanában egy elefántrezervátumban kutató. Az elefántok gyászmunkáját figyeli. Ezek a legérdekesebb és nagyon tanulságos részei a történetnek. Az állatok érzéseit, viselkedését figyeli, róluk írja kutatómunkáját. Egy nap Alice egy elárvult elefántbébit talál anyja teteme mellett. A következő hetek örökre megváltoztatják az életét - erről szól a novella.


    



Jodi Picoult regénye elemi kérdéseket feszeget. Az anyai ösztönről von párhuzamot az elefántmama
és a tudós, feleség és anya azaz Alice élete között.  Az elefántok és az emberek élete nem is különbözik egymástól annyira, erre a megállapításra jut. A csorda élete és a kis gondozói közösség titkai okoznak meglepetést. Maura és a többi elefánt életéről érdekes és tartalmas volt olvasni. Sok újat megtudtam az elefántok szokásairól és a viselkedésükről. Némelyik megkapóan emberi vonás.

Szerelemféltés, gyermek utáni vágy. Az apa, Thomas karaktere kiemelkedik, fontos szerepe van mind közül. Most is a szokott, váltott szemszögből bontakozik ki a történet.
Valami történt ott a rezervátumban tíz éve, valami titok lappang a múltban. Hogy mi a titok, hogyan sikerül kinyomozni, illetve azt az eredményt kapják-e, amit várnak?  A bűn és a bűnhődés nem mindig jár együtt. Meglepő fordulat a történet végére is marad.

A másik szál, a természetfeletti. Ez egészen új oldaláról mutatja meg Jodit.
A regény legszínesebb alakja Serenity, az egykori sztármédium. Általa kap szerepet a természetfeletti is a történetben. Ő elvesztette a képességét, hogy kapcsolatba lépjen a szellemvilággal.
Alig csöppent bele ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőjét? Sajnos nekem ez a vonal túl "amerikaivá" tette a történéseket, elvesztette hitelét, komolytalanná vált.
Mi történt Alice-val? Hová és miért tűnt el, miért nem kereste lányával a kapcsolatot?
Nem tudjuk, mi a jobb: tudni a biztos rosszat, vagy a bizonytalan várakozás, a remény ami tovább viszi az életünket.

Jodi Picoult rajongóinak kötelező, aki most ismerkedne az írónővel ne ezzel kezdje. Ez egy egészen összetett zoológiával, nyomozással, szellemekkel foglalkozó regény. Sajnos ez most nem igazán talált rám.

3/5.




Köszönöm a kiadónak a könyvet!


Eredeti mű: Jodi Picoult: Leaving Time
Eredeti megjelenés éve: 2014

  Athenaeum, Budapest, 2014

456 oldal · ISBN: 9789632933658 · Fordította: Babits Péter

Elrabolt az apám

Jodi Picoult: Elrabolt az apám 

Jodi Picoult:

Ünnepelt bestsellerszerző, az Egyesült Államokban eddig megjelent huszonhárom regényével számos díjat nyert, kötetei rendszeresen vezetik az irodalmi ranglistákat. Felkészülten nyúl kényes témákhoz is, amiket érzéssel és értő módon juttat el olvasóihoz.

Az Elrabolt az apám története is komoly érzelmeket és gondolatokat mozgat meg olvasóiban. 

Témái közt a családi kötelékek, az alkoholizmus és a gyermekrablás, molesztálás mellett a börtönélet és egy régi szerelmi háromszög is  bemutatásra kerül.

Jodi most is a szereplők szemszögéből meséli el a történetet. 

Az alaphelyzet a következő:

Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben van. Édesapja egyedül, ám nagy szeretetben nevelte fel, érdekes munkájával eltűnt embereket kutat fel, van egy bűbájos kislánya, Sophie, és éppen esküvőjére készül a gyermek édesapjával. Ezt a harmonikus idillt fenekestül felforgatja a rendőrség megjelenése.  A rajongásig szeretett és köztiszteletben álló édesapját, Andrew-t letartóztatják gyermekrablásért. Az elrabolt gyermek pedig nem más, mint ő maga, Delia... apja megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.

A szálak a régmúltba nyúlnak vissza: kiderül, hogy huszonnyolc évvel ezelőtt apja egy láthatás után nem vitte vissza a kislányt. Édesanyja természetesen nem halt meg autóbalesetben, mint azt eddig tudta Cordelia.  Egész addigi élete összeomlik, kiderül minden hazugság volt körülötte. Apja hazudott egy új életet, személyiséget maguknak.  A valóságnak mindig két oldala van. A huszonnyolc év titkaira most mégis fény derül. Sok erkölcsi aggályt, emberi problémát vet fel a regény. A hetvenes években játszódó események alapja a szeretet. 

Kiderül, Cordelia anyja jellemgyenge, alkoholista volt. 

A szétesett házasság után a bíróság - természetesen-  anyjának ítélte a kislányt...

A szereplők esendő emberek ezúttal is és nem biztos, hogy az a rossz, aki annak tűnik.  Jodi ismét izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve rajzolja meg az eseményeket.

Az elvált szülők és gyermekek kapcsolattartási problémáitól az alkoholizmusig bezárólag sok morális kérdést vet fel az írónő. Különösen annak tükrében, hogy Delia leendő párja, gyermekkori szerelme Eric is küzd a maga életének démonaival és az alkohollal. Ugyanakkor élete egyik legfontosabb perére készül, hiszen szerelme édesapját, leendő apósát védi.

Delia kirohanásai néha zavaróak voltak, kicsit sok volt tőle a hiszti. Érthető, a kialakult helyzet megviselte, de akkor is! Annyira nem gyermek, kezelhette volna felnőttebben a kialakult helyzetet. Természetesen anya és lánya találkozására is sor kerül. 

Andrew börtönbe kerülése, a benti börtönélet ábrázolása izgalmas és színesíti a regény történetét. Talán a régi, gyermekkori barátság-szerelem és az indián jósnő, Ruthann kimaradhatott volna.

Olvasásközben nagyon kell figyelni, a történet szálai hol a jelenben, hol pedig a múltba visznek vissza. A bírósági per és a tárgyalás  során az izgalmak tetőztek: azonban az ítélet kiszámítható.

Minden jó érzésű ember felmentené Andrew-t a tette alól.  Az elmúlt évek is őt igazolták.

Ha megkérdezed: igen, megtettem volna én is! Lányos apa vagyok, természetesen megérintett a történet varázsa. Apa és lánya nagy egyetértésben, boldogan éltek.  Az indítékát megértettem és elfogadtam. Az emberi viszonyok-érzések, a szülői szeretet útvesztőiben a nagy kérdés: az apának joga volt szeretetből hazudni? Igen, vannak olyan helyzetek...

Persze Andrew mindig félt és rettegett a lelke mélyén. Soha nem volt igazán jó pillanat, alkalmas alkalom, hogy elmondja lányának az igazat. Azonban semmit nem tagadott, mikor kiderült. Érte tette.

A nálunk 2007-ben megjelent regény most új köntösben került a boltokba. 

                                              

           4,5/5                 

Eredeti mű: Jodi Picoult: Vanishing Acts
Eredeti megjelenés éve: 2005

 Athenaeum, Budapest, 2014

368 oldal · ISBN: 9789632933757

  Fordította: Kocsis Anikó