A ​barátaim

 

Fredrik Backman: A ​barátaim






                                              

"Furcsa, mely dolgok ragadnak meg az emlékezetünkben a gyerekkorunkból, de talán még furcsább, hogy mit felejtünk el."





Amikor először olvastam Fredrik Backman Az ember, akit Ovénak hívnak regényét, azóta rajongója vagyok. Van tehetsége ahhoz, hogy olyan karaktereket alkosson, akik annyira fájdalmasan emberiek, esendően cipelik, amit az élet rájuk pakolt. Nem lehet nem szurkolni nekik, hogy kiérjenek a napra, ahol vár rájuk is a boldogság. A barátaim című új regénye is ezt a hagyományt viszi tovább, Louisa vagy Joar éppen ilyen karakter.

Az új regény a barátságról, a végtelen tengerről, a művészetről, a felnőtté válásról szól, gyönyörű, sokszor vicces, mégis mélyen elgondolkodtató, megindító formában.

Fredrik Backman munkásságában fontos lehet A barátaim regény. Négy évet vártunk rá, a szerzőt megviselte lelkileg a sikere, mentális problémáit talán legyőzte, bár könnyen lehet ez az utolsó megjelenése, saját szavai szerint is. Drukkolok, hogy az alkotói folyamat ne álljon le. A siker nem maradt el, világszerte tarolt a regény. Szép történet, emberi sorsokról szól, kicsit másképp. A meghozott döntéseik és következményeik egy életen át elkísérik őket.

A történetben a festészet játszik fontos szerepet. A művészet ereje, hatása mellé a kamaszok útkeresése, a valahová tartozás fontossága meghatározó. Backman tipikus életigenlő stílusa végig jelen van a regényben. A szerző gördülékenyen ír, ami könnyen olvashatóvá teszi a könyvet. Nekem mégis zavaróan mély és bölcs akar lenni, olyan „coelhos”. Szerintem nem igazán sikerült sajnos ez a könyve, valahogy túl direkt lett benne minden, az ismétlődő mondat is egy idő után inkább hatásvadász lesz. 

A történet két váltakozó idősíkban kel életre előttünk. Az egyik idővonal a négy gyerekkori barát közösen eltöltött nyarát idézi fel. A másik idővonal huszonöt évvel később játszódik, miután egy festmény, amelyen a három barát egy mólón ül, a világ egyik leghíresebb festményévé vált, Kép a tengerről témája lett. A történet középpontjában Louisa áll, egy zűrös családi háttérrel rendelkező tinédzser lány, aki több erőszakos nevelőszülői családon is túl van már, amióta anyja gyermekkorában egyszerűen elhagyta. A lelki traumáját súlyosbítja, hogy egy közeli barátja halálos túladagolásban meghalt. Miután beoson egy aukciósházba, hogy megnézze a festményt, találkozik a festőjével, a harminckilenc éves, halálosan beteg férfival, aki C. Jat névvel lett ismert. Halála előtti utolsó cselekedeteként megbízza Tedet, a festményen ábrázolt fiúk egyikét, hogy keresse meg őt, és ajándékozza neki a műalkotást.

Lassan, visszatekintésekből kibomlik egy 25 éves barátság története, ahol a barátok élettörténetei családi titkokkal, szerelemmel és halállal terheltek. A négy barát, akik egyetlen nyarat töltöttek együtt, amely később egész életükre kihatással lesz. Egy szoros közösséget alkotnak, megpróbálják a lehetőségeikből kihozni a legtöbbet az évek alatt.

A nyelv visszafogott, de erőteljes. Nincs szükség nagy dramaturgiai fordulatokra, a tartalmat az őszinteség, a sebezhetőség és a hála hordozza. Backman olyan barátokról ír, akik csendben kiállnak egymásért, akik ott vannak, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. A történet épp olyan, mint egy festmény. Mindenki mást lát majd benne. Valójában az egész könyv meglepetés volt számomra.

Backman megkapó módon egyensúlyoz a szívfájdalmak között, amit a humorral old fel. A könyv szomorkás, melankólikusan keserédes, csendes történet, ami bepillantást enged a szereplők legbelsőbb gondolataiba, a mindennapjaikba. Backman kivételes képességgel rendelkezik arra, hogy a hétköznapokat ábrázolja, ami mindannyiunké lehet. A regény a gyermekkori barátságok nosztalgiájára épül, a barátság repedéseiről, a felnőtté válás nehézségeiről, a búcsú fájdalmáról szól. Olyan, mint egy levél az élethez, a saját gyerekeinek, a barátainak, és talán önmagának. Levél a szerelemről, a veszteségről és a kitartásról. Megejtően szép, édes-bús történet a mindennapok hatásáról életünkre.




Kedvezménnyel  ITT rendelhető a regény! 

         

Fredrik Backman: 1981. június 2. (Stockholm)
Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 40 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben. Majd 2022-ben Tom Hanks főszereplésével mozikba került az amerikai változat is. 

A Björnstadt sorozat részei: Mi vagyunk a medvék, Egymás ellen, Győztesek.
Regényei a New York Times bestseller listájára is felkerültek.






Animus, Budapest, 2026
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636149239 · Fordította: Bándi Eszter

Győztesek

Fredrik Backman: Győztesek

(Björnstad 3.)


                                                           

„A hokival és az élettel is az a probléma, hogy alig akad bennük egyszerű pillanat. A többi pedig küzdelem.”




Az év egyik legjobban várt könyve, lezárult a Björnstadról szóló sorozat. A féltéglányi befejezést kanyarító Backman regénye a szó valódi értelmében mély és összetett emberi tragédiák sora. Fredrik Backman rendelkezik azzal a képességgel, hogy már az első szóval megragadja olvasót, és végig leköti a képzeletét. Backman ismét bizonyította mennyire zseniális! Már az első résszel is megfogott, amit a másodikkal tudott fokozni. A Győztesek című könyv olvasmányos, hozza a megszokott Backman egyedi stílust, fordulatokat, filmszerűen mozgalmas, remek lezárás lett.

A történet egy hatalmas viharral kezdődik, és egy (tisztító) tűzzel végződik. Közben a megismert szereplők térnek vissza, két évvel járunk az Egymás ellen történései után. Azokat az eseményeket igyekszik mindenki elfelejteni, de nem megy. Björnstad és a szomszédos Hed közötti állandó rivalizálás tovább folytatódik, az apró nézeteltérések már-már háborúba torkollnak. A városlakók szívében szomorúság, a levegőben a harc lehetősége vibrál. Két nőn múlik, sikerül-e végre, valamikor békét kötniük a két városka lakóinak. Minden Maya megerőszakolásával indult, ez volt az, ami felnyitotta az emberek szemét, és állásfoglalásra késztette őket. Sport és dicsőség, siker vagy büntetés, bosszú a megoldás? A feszültség és az érzelmek az első pillanattól megragadják az olvasót.Vajon ez is filmre kerül majd, mint az első két rész?

                       

A heves széllel érkező vihar, fák kidőlését és áramszünetet okoz. Valaki meghal, de sokáig nem tudjuk meg ki. Backman végig egy névtelen, mindentudó narrátort használ. Ezzel a trükkel az izgalmakat mesterien fokozza. A cselekmény sűrű és összetett, ahogy haladunk előre számos feszültség forrása van beépítve. Backman számtalan népi bölcsességgel fűszerezi a történetet, ami humorforrásként működik. Egyszerre drámai és elgondolkodtató, szomorú majd vicces a precízen felépített történet. Kitartás kell a hokihoz és az élethez is, nem szabad feladni. A barátság és a szeretet ereje átsegít a viharokon. 


Valaki hazatér Björnstadba, aki sokáig távol volt, valakitől sajnos végleg elbúcsúzunk, és így a sör is drágul a mennyben...Valaki szerelmes lesz, van aki a házasságát próbálja menteni, valaki az NHL-ről álmodik, valaki legféltettebb titka még mindig kísérti és meghatározza sorsát, valaki pedig bosszút tervez, fegyvert ragad és a jégpálya felé veszi az irányt. Az emberi lélek legsötétebb bugyraiban is megmerülünk. Björnstad és a szomszédos Hed közötti rivalizálás csúcsra jár, pattanásig feszült a hangulat. Backman a szereplőket és tetteik mozgatórugóit egy társadalom tükrén át mutatja be. Számtalan meglepő, sötét titokra derül fény, amiről talán jobb lenne nem tudni, de a sikerért semmi nem drága. A becsület sem. Kérdés, megéri ez az ár, avagy a bukást vetíti előre? A kamaszok és a felnőttek világa ezúttal is ütközik. Mindenki titkokat őriz, hogy kímélje szeretteit, ám egyszer elszakad a türelem fonala, és akiknek már nagyon fáj, elindítják a dominó-effektust. Személyes tragédiák sora ez, ami a történetben rejlik. A néma, tehetetlen fájdalom végig ott üvölt a lapokon, miközben mindent a sport iránti szeretet határoz meg. Fontos háttér a zord, de gyönyörű természet és a táj, ami keretet ad az eseményeknek.

Nem igazán tudtam nyugodt szívvel magukra hagyni a szereplőket, némi szomorúsággal tettem le a könyvet. Nem csupán azért, mert lezárult a sorozat. Backman éleslátása, emberismerete elképesztő. A regény egy igazi érzelmi hullámvasút, fontos témákkal. Nem véletlen, hogy napjaink egyik legsikeresebb írója Fredrik Backman. Bándi Eszter csodás fordítása együtt rezonál Backman lelkével, tökéletesen adja vissza gondolatait.



               

Fredrik Backman: 1981. június 2. (Stockholm)
Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 30 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben. A Björnstadt sorozat részei: Mi vagyunk a medvék, Egymás ellen, Győztesek.
Regényei a New York Times bestseller listájára is felkerültek.



Animus, Budapest, 2022
624 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636140663 · Fordította: Bándi Eszter

Hétköznapi szorongások

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások 






          " A szülőket a hibáik határozzák meg."                                                             











A svéd Fredrik Backman újdonsága a megszokott szinten hozza és tárja fel egy lehetetlen helyzet hátterét, mutatja be a szereplőket. Elég vegyes társaság jött össze erre a szilveszter előtti lakásbemutatóra, amit egy bankrabló váratlan megjelenése zavar meg. A kivonuló rendőrök (apa-fia) párosa sem a megszokott módon működnek, a két eredeti figura adja a regény lényegét.


Ismét egy kedves és érzelmes, megható történet, ahogyan már megszokhattuk Fredrik Backman magával ragadó stílusában. Szórakoztató és megindító, kellően agyament, abszurd helyzetek komikus elegye. A mondanivalója elgondolkodtató, vannak benne nagy-nagy életigazságok, bölcsességek, amit a megélt tapasztalatok szültek. Valóan okosabbak vagyunk utólag, de a rossz döntéseink is az élet velejárói. A megfelelési kényszer számtalan kínos következménnyel járhat.

Ez most nekem nem annyira jött be, Ovét úgy tűnik lehetetlen űberelni. A korábban olvasott könyvei alapján ennél többet vártam.

Pedig izgatottan kerestem  ezt a nyári újdonságot, azt sem mondanám, hogy rossz volt, de nekem meg sem közelíti Ove szintjét. A tartalom hiába különleges, ezt már mind megírta sokkal jobban, ezeket már olvastam tőle. Az élmény nem ütött akkorát, sőt. Ha Backmanra gondolok, nem ez a kötet fog eszembe jutni. Mégis érdemes elolvasni.
Van itt minden, túszdrámába ágyazva: elhagyott feleség, mogorva és megkeseredett emberek, a terhes és ez esetben leszbikus párosig minden. Úgy vélem, Backman szándékosan provokálja az olvasót ezekkel a karakterekkel, élethelyzetekkel. Ami működik és valós pillanatokat eredményez. A nem mindennapi pillanatok a hétköznapi kisember álmairól, érzelmeiről mesél. Ez akár boldogságkeresésnek is felfogható. Miközben önzőek, gyarlók vagyunk, hibázunk. Backman egyszerre tud humoros, szívmelengetően fájó lenni. A történet varázsa, hogy nagyon megindító, szomorú és igaz.

Az elmagányosodás, depresszió népbetegség, mindennapos tünet. A hazavezető út, vagy bármelyik másik regényében megismert helyzetek, szereplők tértek vissza egy új környezetben. A szeretett családtag elvesztése, a másság kérdése, házassági válság, az idő múlása, a szeretet ereje, a folytonos aggódás a gyerekünkért, a felnőtté válás nehézségei már mindegyike téma volt.

Ami tetszett most is, az a hiteles élethelyzetek ábrázolása, még ha ezt is sokadszorra olvasom Backmantól. Ebben nagyon profi, mindig van egy elsőre nem érzékelhető csavar a történet mögött. Akár mire kiderül, hogy a két rendőr apa és fia. Akik elvesztették a szeretett nőt az életükből. Egyik a feleségét, másik az édesanyját. Ami erre a kapcsolatra is mélyen rányomja a bélyegét, ahogyan a bankrabló esetlen bénázását (egy készpénzmentes bankot akar kirabolni) a kényszer szülte tragédia elkerülése mozgatja. Izgalmas volt a megoldás, még a személye is sokáig kérdéses, majd meglepetés lett. Olvasmányos, bár kissé körülményesen, nehezen alakulnak, akadoznak a dolgok. Az elgondolás érdekes, mondanivalója is megvan, az író egyszerre szól mindenkihez. Az olvasó is elgondolkozik: én ugyan mit tennék az adott helyzetben? Fontos, hogy az ember elgondolkozzon és jól döntsön, ám ez lehet csak évek múlva derül ki valóban sikerült megtalálni a jó utat.
A több szemszögből megismerni ugyanazt az eseményt azonban fárasztó és megtöri az események lendületét. Nem éreztem a sziporkázó eredetiséget, ami eddig jellemzője volt. Ezt feszesebbre is vehette volna, ahogyan a sorozatos rendőrségi kihallgatások is abszurd jeleneteket hoztak a sztoriba. Ez néhol inkább volt kínos, mint vicces. A nyúl jelmezes fickó megjelenése végképp a meghökkentő, elképesztő és már-már hihetetlen felé tolta a mérleg nyelvét. Miközben remek kis karakterrajzokat kapunk a szereplők által, aki mi vagyunk. A félelmeinkkel, szorongásainkkal küzdve napi apró és nagy feladatok előtt az örökös megfelelés miatt aggódva. Fredrik Backman életszemléletével azonosulni nem okoz problémát az olvasónak.

Backman élete sem lehet könnyű, hiszen elképesztően nagy a felhajtás körülötte. A sikert tartani, újat eredetit írni és megfelelni egyszerre nehéz. Ő is átélte egy bankrablás véletlen áldozatának szerepét.
Az életünkbe lévő konfliktusok, számtalan szorongást kiváltó ok, elviselni a másik baromságait, mozgatórugója a regénynek. Szeretem az írásait, eddig minden könyvét olvastam, itt sorakoznak a polcomon. Az ember, akit Ovénak hívnak vagy a Björnstad 1-2. után úgy gondolom ez most bármennyire ismerős, mondhatni tipikusan Backman, de visszalépés.


Rendeld meg ITT kedvezménnyel! 


Fredrik Backman:

1981-ben született. Első regénye 2012-ben hatalmas sikert aratott. Az ember, akit Ovénak hívnak csak Svédországban 600 000 új gazdára talált. További 35 ország vette meg a kiadás jogait. A sikerére bizonyíték az is, hogy nem régiben a 3. helyre került a New York Times bestseller listáján, ami nem amerikai szerző esetén kivételesen ritka! Azóta a filmesek is lecsaptak rá, Ove moziba ment.

További regényei: A nagymamám azt üzeni, bocs (2015), Itt járt Britt-Marie (2016). Mi vagyunk a medvék (2017) Egymás ellen (2018).
Jelenleg Stockholm külvárosában él feleségével és két gyermekével.




Animus, Budapest, 2020
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247693 · Fordította: Bándi Eszter

Amit a fiamnak tudnia kell a világról

Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról 





                                                                   
"De azt jegyezd meg, hogy az ember a legfurcsább dolgokra emlékszik majd gyerekkorából."




Fredrik Backman kétségtelenül fantasztikus humorérzékkel megáldott író! Nem lehet nem szeretni egyéni stílusát, világlátását. Ebből a fiának írt kis tanácsadó könyvecskéből árad a szeretet, a féltés, az empátia. Kicsit olyan érzésem volt, -szerencsére- talán Backman sem nőtt fel igazán, illetve jól megőrizte gyermeki énjét. Szórakoztató lehet vele az élet. Igen, lehet így is, vagy csak így érdemes. Nem darálták be a szürke hétköznapok, vidám és optimista énje a boldogság alapja is egyben. Egyik legfontosabb üzenete nekem ez volt: érezd jól magad a bőrödben! Mindig!




Az Amit a fiamnak tudnia kell a világról nem regény, a szerző elmélkedései az apa szerepéről és családi életéről. Azokról a szerinte fontos dolgokról, amik meghatározóak és jelentősek lehetnek a srác későbbi életében. A gyerkőc ugyanis még alig két éves... Az odafigyelés egymásra mesés összhangot eredményezhet, ami a jól működő család alapja. Anya csak egy van, jó esetben apa is! Mindketten együtt fontosak ebben a szövetségben, hogy egészséges lelkületű felnőtt legyen abból a gyerekből. Elgondolkodtatóan őszinte, bátor kis válogatás lett a kötet minden írása. A harmonikus 
apa-fia kapcsolat alapja a jó példa mellett a játékosság lehet.  




Fredrik Backman nem csak humorral és nagy pontossággal, de mindenekfelett hatalmas szeretettel ábrázolja az apa szerepét napjainkban. Tetszett, ahogy feleleveníti, mennyiben és hogyan változott az apakép az ő idejében, vagy a nagyapja idejében miben tértek el, változtak, különböztek az elvárások. A fiának írt, egy kis bevezető levéllel indul a kötet, ahol már az első mondattal levett a lábamról:

"Elnézést kérek."

Végig a legfontosabb az volt, igyekszik úgy tanácsot adni a saját megélt tapasztalatai alapján, hogy nem osztja az észt, nem bölcselkedik. Mesél. Ám ez a könnyen olvasható apró kis tárcák gyűjteménye, kétségtelenül hordoz komoly gondolatokat, mély érzelmeket. A jóról és gonoszról írtak vagy a férfiasság kérdése ilyen. Igen megható volt olvasni a fociról és az együttesalapításról írt gondolatokat. Csak mondom. Jó az, ha szereted a focit, netán együttest alapítasz a barátaiddal. Akik jó esetben egy életre barátok maradnak. A jó férfibarátságok egészen másfélék, ezt egyértelműen és pontosan ábrázolja Backman.


Volt, hogy hangosan nevettem, bólogattam, vagy bizony a könnyem is kicsordult. Igen, egy pelenkacsere okozhat komoly kihívást apának, a kaki mennyisége, minőségi állaga szintén sarkalatos kérdés. Ahogy az is, hogy mekkora felületet be lehet vele kenni, pillanatok alatt... Az pedig dettó saját tapasztalatom nekem is, mikor éjjel kell szórakoztatni a kisembert. Zenélő műanyag zsiráf helyett nekünk "Zümikénk" volt... zenélő, kerepelő, szárnyait mozgató (rémséges) méhecske alakban. Talán a padláson a mai napig várja a feltámadást.
Tetszett, ahogy a két ország közti társadalmi különbségeire, szokásaira éppúgy rávilágít, mint az azonosságokra. Olyan természetes, hogy gyerekünk lett... de mit is kezdjünk vele? Használati utasítást nem mellékeltek, menet közben tapasztaljuk ki, hogyan működik igazán az a gyerek.


„Amikor gyerekünk lesz, az olyan, mintha markológépet próbálnánk vezetni egy porcelánboltban. Begipszelt lábbal. Fordítva felvett símaszkban. Részegen.”


Az őszinte félelmekről és a feltétel nélküli szeretetről is olvashatunk. Van, amikor áldozni kell a szerelem oltárán: el kell kísérni az imádott nőt VÁSÁROLNI az IKEA-ba. Ez számtalan nem várt probléma forrása lehet, vagy az is, amikor apu mindent bevet a gyerek szórakoztatására, aki észrevétlenül elsomfordál onnan. Apuka pedig egy idegen kislánnyal marad a játszóházban, neki bolondozik, ami elég furcsa helyzetet eredményez... Szókimondó őszinteséggel ír még a repülőterekről, de a pankrációs történet is mélységet hordoz.


Backman azt írja, nem tud sokat a szeretetről, ám kétségtelen a történetit olvasva, hogy az őszinte, mély szeretet vezette ezeket az írásokat. A feleségéről vagy a kapcsolatukról írtak és a kötet minden pillanata szívmelengetően őszinte. Hogyan alakult át az élete a szeretett nő mellet, majd amikor megérkezett a kis utód, hogyan vált felelősségteljes felnőtté, apává. Hiszen CSAK szeretni kell életed társát és a gyermeket. Ennyi a titok. Néha kell egy picit erősebben szorítani azt a kicsi kezet, mielőtt majd végleg elengednénk. Ajánlott nem csak kisgyerekes szülőknek, apáknak, de azoknak is, akik még csak lélekben készülnek apává lenni. Bándi Eszter kiváló tolmácsolásában olvashatjuk ezeket az élethelyzeteket. Idehaza ez a nyolcadik Backman kötet.




"Azt mondják, a férfiak előbb vagy utóbb olyanok lesznek, mint az apjuk. Remélem, ez nem igaz. Remélem, te jobb leszel."

Fredrik Backman:


1981. június 2. (Stockholm)
Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 30 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben.
Regényei a New York Times bestseller listájára is felkerültek







Eredeti mű: Fredrik Backman: Saker min son behöver veta om världen

Eredeti megjelenés éve: 2012
Animus, Budapest, 2019
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633242827 · Fordította: Bándi Eszter

Életed üzlete

Fredrik Backman: Életed üzlete 




                                                                               













Ez a könyv valóban rövid, itt minden szó számít. Hatása erős, ha nyitott vagy az érzelmek őszinte és fájó ábrázolására. Garantáltan a szívedbe fog érni, beleáll a közepébe. Az enyémbe ma totál betalált.
Mindig vallom, nem mindegy, hány évesen, mennyi élettapasztalattal, megélt élménnyel, bánattal és örömmel olvasol egy könyvet. Nem szeretnék a bölcs bagoly képében sem tetszelegni, de azt is jelentősnek tartom, mit és mennyit olvastál eddigi életedben.



Ove óta minden idehaza megjelent könyvét olvastam a svéd szerzőnek, kétség nem férhet hozzá: kedvenceim közt van. Fredrik Backman, az Fredrik Backman. Senki sem tud úgy írni, ahogyan ő. Hatásosan, finoman ábrázolt lélek és jellemrajzok népesítik be regényeit. Ez is egy jól megírt történet a bánatról, a szeretet erejéről és a szülői felelősségről. Minden, amit ír, valahogyan egyenesen szíven talál. Ez a rövid regény, sőt, talán csupán egy hosszabb gondolat az élet fontosságáról, halálról az elmúlásról. Abba nem mennék bele, hogy ezt külön könyvben kiadni, bizonyára üzletpolitika, hiszen a könyv is termék, áru, amit el kell adni. Backman neve garancia a sikerre. Ez már üzlet, ezt hagyjuk a jogtulajdonosra és a kiadóra.

Nem csupán a könyvek sikere, eladása üzlet, maga a nagybetűs Élet is egy nagy üzlet. Ez
a rövid történet teljesen megragadott engem. Bizonyára az adott jelen napom történései is erősen hatottak. Mondhatnám "véletlen", (ami nincs) hogy éppen ma olvastam el. Senkit nem terhelnék a saját életem bajaival, gondjaimmal. Ma volt egy váratlan és elég felzaklató találkozásom a lányommal, majd egy léleksimogató telefonom a fiammal. Aminek részemről sírás lett a vége. Kell, néha bizony kifejezetten jó és felszabadító lehet sírni. Az pedig boldoggá tesz, ha látom ők jól boldogulnak, megtalálták életük (vélt?) értelmét. Azt a számlát már ők fizetik majd. Hagyjuk az én életem, vissza Backmanhoz.


Ez a kicsi, de átgondolt történet, alig 80 oldalas. Nem tudom, nem ismerem Backman életét, mennyire saját tapasztalat, amit írt. Talán gyógyult, vagy valaki nagyon közeli hozzátatozója volt beteg, hiszen nem árt tudni, hogy a könyvből származó összes bevételt a rákkutatásra ajánlotta fel! Nos, EZÉRT is jelent meg önálló könyvként, ami hatalmas gesztus a részéről úgy vélem. Kalapemelés! Amúgy a Hazavezető út kisregénye is a halál, elmúlás témáját járta körbe. Valamiért okkal foglalkoztatja a kérdés Backmant. Kétségtelen, állandóan változunk mi magunk is, az igazán fontos dolgok átértékelődnek, máshová kerülnek a hangsúlyok életünkben.

"annyit még én is tudok, hogy a rákra korhatárt kellene tenni."

Ez egy fontos mondat a történetben. Korunk betegsége ijesztő, félelmetes, nem válogat. Különösen fájó és felfoghatatlan, ha egy gyereket támad meg... A karácsony esték pedig még jobban elérzékenyítik, elgondolkodtatják az embereket. Talán még időben. Van-e, merünk, tudunk önmagunkkal, hibáinkkal, sorsunkkal szembe nézni? Van feloldozás, létezik megbocsájtás?

"Elég kellemetlen beismerni saját magunknak, hogy nem olyan emberek vagyunk, mint amilyennek hittük magunkat"

Az élet egy a nagy rohanás, hajsza a pénz után, ami nem vezet sosem jóra. Bár tény: az élethez fontos a pénz. Azonban ezt ne gyógyszerekre, orvosokra, kezelésekre kelljen fordítanunk. Mérlegelni, dönteni ne a halál árnyékában tudjunk, amikor már késő. Talán kissé felráz. Az életet egy szép és ugyanakkor szomorú könyv, amit mi írunk magunknak. Pénztártól való távozás után nincs helye reklamációnak! Egy negyvenes férfi és egy ötéves kislány sorsában az összekötő kapocs a rák... drámai, elképesztő és felfoghatatlan valóban. Mire lennénk képesek, hogy megmentsük a másikat?
A halál képében a szürke pulóveres nő is erős szereplő. A férfi sorsába, gondolataiba látunk bele, ismerjük meg a történetüket. Ez egy elgondolkodtató valóság arról, hogy mit érdemes az életért feláldoznunk. Mit hagyunk másokban magunk után emlékül, örökül. Igazán kifejező, hangulatos rajzok díszítik a könyvecskét.

Senki nem lep meg, ha azt mondom, hogy szeretem, amit és ahogyan Backman ír.  Az Életed üzlete csodálatos, megrázó és okos kis könyvecske. Sok érzelemmel írt az életről és a halálról, de gondoskodott pici humorról is.

Olvasás közben Charles Dickens Karácsonyi ének története is ott motoszkált bennem. Szerintem érdemes elolvasni ezt az átgondolt életmesét, számot vetni saját életünkkel, hogy állunk az egyenleggel, mennyire kötöttünk jó üzletet? Érdemes volt, megérte?

Fredrik Backman:

1981-ben született. Első regénye 2012-ben hatalmas sikert aratott. Az ember, akit Ovénak hívnak csak Svédországban 600 000 új gazdára talált. További 35 ország vette meg a kiadás jogait. A sikerére bizonyíték az is, hogy nem régiben a 3. helyre került a New York Times bestseller listáján, ami nem amerikai szerző esetén kivételesen ritka! Azóta a filmesek is lecsaptak rá, Ove moziba ment.

További regényei: A nagymamám azt üzeni, bocs (2015), Itt járt Britt-Marie (2016). Mi vagyunk a medvék (2017) Egymás ellen (2018).
Jelenleg Stockholm külvárosában él feleségével és két gyermekével.



Animus, Budapest, 2018
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633246085 · Fordította: Bándi Eszter

Egymás ellen

Fredrik Backman: Egymás ellen








                                                                                       




"Mi kell ahhoz, hogy jó szülők legyünk ? Nem sok. Csak minden. Minden."



Björnstadban semmi nem változott, pattanásig feszült, izzik, forr a hangulat, amit az első könyvben bemutatott dráma okozott. Talán még sötétebb is ez a regény, erősebb a folytatás. A karakterek remek ábrázolása, azok alaposabb megismerése újabb adalékokkal bővül. Tetszett, ahogy az apró puzzle-darabokból kikerekedik a regény cselekménye. A szerző csodálatos költői nyelvet használ, líra és dráma feszült elegye a történet. Természetesen humor is akad, élvezhetjük Fredrik Backman keserédes, kedvesen fanyar humorát. A könyv története rendkívül megható, elgondolkodtató. Hihetetlen pontos társadalmi képet ad. Elfogadás, gyűlölet és hatalom keveredik a kamaszok érzelmeivel.



Az első rész női főhőse, Maya tovább küszködik a szorongással, a megélt traumát igyekszik feldolgozni. Ő az áldozat, mégis sokak szemében inkább bűnös. Nem csoda, hogy legjobb barátjával Ana-val egy rejtett szigeten töltik a nyár nagy részét, megteremtve saját kis zárt világukat. A problémák elől azonban nem lehet csak ideig-óráig elmenekülni. Közben a szülei házassága fokozatosan a szétesés szélére kerül. Érzékletesen ábrázolja a férfi-nő kapcsolatot a szerző, az apró, kudarcra ítélt próbálkozásokat, az eltávolodás, a szakítás folyamatát.

A regényben új arcok is megjelennek a már kedvelt szereplők mellett. A csapat új edzője, aki eléggé sok indulatot mozgat, egy kis friss levegőt ad az egésznek. Egy idegen a városban, aki nem akarja követni az íratlan szabályokat, és nem csak vegetáriánus, és nem iszik kávét vagy alkoholt, ráadásul még nő. Ez a kombináció váratlanul sok egy kicsit a férfiak világának. Az az információ, hogy bátran áll egy vesztes csapat élére és mindent megtesz az egység és a siker megteremtésére, szinte mellékes. Hiszen nem "egymás ellen" kellene harcolni, együtt kéne a közös célért küzdeni, megtenni mindent.


A helyi politikus is feltűnik és színezi az eseményeket, a háttérből befolyásolja a legtöbb dolgot.  Nem volt túl szimpatikus karakter mesterkedéseivel. Másrészről ez a történet lehet egy mai modern saga, ahol minden mindennel összefügg. Az is, ami látszólag nem. A láncreakció elindul és kikerekedik a végére. A hatás nem marad el. Igazán kíváncsian várom, hogyan viszi tovább a szereplői sorsát Backman, merre kanyarodik a történet. Nem csupán a két kisváros és az ott élők sorsa elevenedik meg. A tét több, mint a bikák és medvék jeges összecsapása, ki nyeri az idény. Björnstad és a szomszédos Hed közötti versengés ez, ahol dühödten harcolnak a pénzért, a hatalomért, a túlélésért. Ugyanakkor az egyik fiatal játékos legbensőbb titka is kiderül, ezzel végképp elszabadulnak az indulatok. Az elfogadásról csak beszélünk, ezt még gyakorolnunk kell...

Azt fogják mondani, hogy az erőszak kitört Björnstadba, de ez így nem igaz. Az erőszak már itt volt. Olyan dolgokról és kapcsolatokról beszélünk, amelyek összeomlanak, ahogy a gyűlölet és a kétségbeesés pusztító kölcsönhatásba lép az emberekben. Ezek az elfojtott indulatok valósággal felrobbannak, tüzet fognak a regényben. Nem könnyű szülőnek lenni, minden pillanat féltés, aggódás a törődés mellett. Ha tehetném a gyerekeim kezébe adnám a regényt.


Backman képes szemléletesen ábrázolni a képeivel társadalmunk pontos helyzetét. Ezek hatásai, a kapcsolatok bemutatásával a mindennapi kis emberi játszmák jelennek meg és teljesednek ki. Az összetartozás, elhívatottság, bánat és öröm, düh, szomorúság, halál, agresszió, és szerelem. Az emberi lelek minden rezdülését szemléletesen ábrázolja a történetben. Tetszett a gyakori nézőpontváltás, az események több szemszögből való bemutatása, ami ad egyfajta különös ízt az egésznek. Ezzel végig fenn tudta tartani az első oldalakon megteremtett feszültséget.


"Olyan egyszerű, hogy az emberek gyűlölik egymást, hogy érthetetlen, hogy bármi mást csinálunk. "


Erős és valós, kissé szomorú életmese ez a gyűlöletről, a barátságról, az elengedés fájdalmáról. Kamaszok útkeresése, a felnőttek világának megismerése, önbizalmuk és önmaguk helye a társadalomban. Talán a legszomorúbb, hogy a valóságban is biztos, hogy így működnek a dolgok, a sport csak egy keretet ad az egésznek. Fontos társadalmi kérdéseket vet fel Backman, más egyéb dolgok mellett: a kirekesztés, a közösség ereje, a szülői felelősség a történet magva, de rámutat a bűntudat problémájára is. Itt kifejezetten úgy gondolom, nem árt némi élet-tapasztalat a könyv cselekményéhez. Tetszett, ahogyan az eddig olvasott minden Backman-könyv. Mégis a többitől másabb, mélyebb volt ez a történet.


A regény kedvezménnyel a kiadótól ITT megrendelhető!

Fredrik Backman:

1981. június 2. (Stockholm)
Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 30 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben.
Regényei a New York Times bestseller listájára is felkerültek. Ez a hatodik regénye








Animus, Budapest, 2018
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245774 · Fordította: Bándi Eszter

Mi vagyunk a medvék

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék 




                                                       






"Megtanulta, hogy Björnstadban érdemes vastag bőrt növeszteni. Segít elviselni a hideget és a sértéseket is."







Fredrik Backman 2012-ben debütált Az ember, akit Ovénak hívnak című regényével. Azóta már a filmvásznon is sikert aratott Ove. A mi vagyunk a medvék (Björnstad ) a szerző negyedik regénye, egy sorozat első darabja.

A sport téma adott, hiszen Svédország egy eldugott városkájában játszódik a történet. Egy kitalált városban egy kitalált jégkorong klubról van szó. Csupán a probléma valós, de az nagyon.
Mit jelent itt a törvény a városban élők számára? Mit jelent a sport egy tehetős vagy egy szegény család számára? Mit jelent egy sorsdöntő meccs a túlélésért küzdő társadalom számára?

Mindent.

Björnstad egy kisváros, nagy álmokkal. Minden a jégkorong körül forog, az tartja szinte életben a városkát. Gyakorlatilag a sport viszi a vállán az egész várost, ad reményt a fejlődésre.
Főhőseink 15-17 éves lányok és fiúk, akik a halhatatlan, örök barátságot keresik. Önmaguk helyét a világban. Egy jól megfogalmazott, sok erkölcsi kérdést felvető történet ez, ami a férfiasságról, küzdelmekről, az identitásról és a vágyakozásról is szól. Mit jelenthet a kiugrás lehetősége egy olyan szűkebb társadalom számára, amely a veszélyeztetett, magára hagyott vidéken próbál élni. A városka junior jégkorong csapata az országos elődöntőben fog versenyezni, és sokan azt gondolják, hogy győzni fognak. Ez pedig további álmokra ad reményt a lakosoknak. Azonban egy éjszaka minden megváltozik.


Nagy drámák, erős érzelmek jellemzik. Mind a kamaszok lelkében dúló, mind a felnőtt szereplők élete zaklatott. Elmagányosodás, sikertelenség vagy megfelelési kényszer, házasságok titkairól olvashatunk. Nem árul zsákba macskát, már az elején kiderül mi is fog történni. Azonban az odáig vezető út drámákkal van kikövezve.

Backman stílusa összetéveszthetetlen, talán ez egy komolyabb és sötétebb történet, mint a korábbi regényei. Ez egy megható és elgondolkodtató történet a szülői féltésről, hűségről, a barátság erejéről, az erkölcsi és társadalmi normákról. A karakterek kiválóan megrajzoltak, személyes sorsuk folyamatosan bontakozik ki, fonódik egybe a történettel. Itt maradnak sokáig az olvasóval, olvasás után is. Átélhető, ismerős életpillanatok ezek sokunknak.


Tisztelgek Backman előtt, ahogy bemutatja a tizenéves lányok gyermekien naiv lelkének sebezhetőségét, gondolataikat, a fiatal kamaszok világát. Ez a történet többet is magába foglal, mint
a sport jelentősége, bemutatja a fiúkat, az edzőket, a rajongókat, a támogatókat, a város többi lakóját és persze a szülőket. Az elkötelezettség, a csapatmunka, a harci szellem, az összefogás és amit a szakadás okoz. Nem csak a családok és a tanárok, edzők felelősségéről van itt szó. Barátságok fontossága, a szerző megemlíti, hogy a tinédzserkorban kialakult barátságok intenzitása eltér a többiektől, és úgy gondolom, hogy ez így igaz.

Fredrik Backman eszméket keres a férfiasságról és a jégkorongról, annak kapcsolatáról. A srácok várhatóan ez által, a küzdés, kitartás és a csapatszellem miatt válnak felnőtt férfivá. Azonban vannak, akik mindenek felett állnak a pénzük révén. Döbbenetes a társadalomra gyakorolt hatás, amikor az "esemény" megtörténik. Szinte az elkövetőből lesz áldozat, amíg mindenki a védtelen lány ellen fordul.


Jól megírt, élő, lüktetően sajgó a történet, volt, hogy fájt olvasni. Szívszorító a két lány barátsága, ahogyan minden szereplő fontos ebben a történésben. A felnőttek életének fordulatai, drámái is nagyon valósak. Mivé tud válni valaki a sportsikere által, vagy mit tesz vele az élet, ha csupán második lesz? Nem csak a szülők, de az idős kocsmárosnő, Ramona alakja vagy az öreg mesteredző, Sune is jelentős szereplők. Nem csak a sport szeretetéről és az egymásra való figyelésről mesél ez a regény. A sorok közt társadalmi problémák is megbújnak. (Amat és anyja, Fatima élete, vagy Zachariasé).


Az erőszak természetrajzába, a zaklatásba és az identitás keresésbe nem is megyek bele, nem mesélek semmi részletet. Olvassátok el, fontos könyv ez, komoly, nehéz olvasás, mivel tényleg egészen más, mint megszokhattuk. Az a félelem, amit éreztem olvasás közben, amit Backman teremtett ezzel a könyvvel nagyon egyedi. Backman mesélő képessége elképesztő, számomra Backman ismét bebizonyítja, hogy remek író, akire figyelni kell. Mesterien bánik a jellemekkel, érzelmekkel.

Továbbra is minőség, az emberi értékek állnak a regény középpontjában. Fredrik Backman gyorsan vált az egyik kedvenc írómmá. A karakterek és a mesemondása gyakorlatilag most is tökéletes. Ahogyan a lezárás is zseniális, a szereplők életébe pillanthatunk be tíz év távlatából a történtek után. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek.


Fredrik Backman 1981. 06.02.-án született. Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 25 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben. Második regénye, a Nagymamám azt üzeni, bocs címmel 2013 szeptemberében került a boltokba. Itt járt Britt-Marie (2016), majd idén nyáron A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb-nak örülhettek olvasói.
Stockholm külvárosában él a feleségével és gyermekeivel.




Animus, Budapest, 2017
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245446 · Fordította: Bándi Eszter

A hazavezető út..

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb 






                                                                                 








Fredrik Backman negyedik hazai regénye egy újabb szívmelengetően fantasztikus történet számomra. Ez egy apró, ám nagy bölcsességű könyv. Az oldalak tele vannak örömmel és odaadóan gondoskodó szeretettel, keserédes szívfájdalmakkal. Már az első mondattól kezdve fogva tartott a történet, ez az erős, finoman érzelmes életmese.



Nagyapa és Noah, akinek lába még nem ér a földig, egy padon ülnek egy olyan térben, amely napról napra egyre kisebb lesz. A tér furcsa, de ismerős, hiszen tele van azokkal az emlékekkel, amelyek az életüket felépítették: a nagypapa íróasztala, a nagypapa által kitalált sárkány, amelyet Noah-nak adott egyszer, körülöttük az édes illatú jácintok, amelyek a szeretett nagyi kertjében nőnek.

Amikor az agy lassan elveszíti emlékeit,és kezdünk megbirkózni az eljövendő -számunkra teljességgel érthetetlen és elfogadhatatlan- gyász képével. Hogyan lehet úgy élni tovább, hogy a szeretett nagyapó már nem lesz részese további életünknek? Valószínűleg mindenki próbál a lehetőségeihez képest a legjobb szülő lenni, azonban ha van az a szerencsés helyzet, hogy ott vannak a nagyszülők, az bearanyozhatja az unoka életét. Nekik már a feltétlen odaadó, törődés, szeretet jut
az unoka neveléséből. Vannak dolgok, azt gondolom, amik nagyon fontosak tudnak lenni abban a pillanatban, amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen búcsú. Van, hogy az ember sokáig nem találja a szavakat egy könyv elolvasása után. Ez ilyen könyv.



Nagyon fontos része életünknek az együtt eltöltött, megélt idő. A közös beszélgetések, kalandok emléke. Backman zseniális író ezt ismét bizonyította. Remek emberismeretről tesz tanúbizonyságot, a kapcsolatok fontosságáról ír.

Őszintesége lenyűgözően tiszta, egyszerű. Nem hajlik rózsaszín giccsbe, nem válik pátoszossá, miközben nagyon fontos dologról mesél ismét. Figyeljünk, törődjünk egymással! A humor sem hiányzik, de csak pont annyi használ, hogy ne legyen melankólikus a regényke, és teljes mértékben át tudjuk élni a nagypapa és Noah sorsát. Kivételesen ritka az ilyen mély kötődés. Noah valami olyat kap későbbi életére, ami keveseknek adatik meg. Fogjuk meg azt a kezet, amíg lehet! Nagyapa kifelé készülődik az életből, búcsúzik, míg Noah épp elindult a saját életútján.



Ahogy nagyapó és Noahnoah együtt várnak a padon, vicceket mesélnek és megbeszélik a közös matematika szeretetüket, az élet nagy titkait. A nagyapa emlékezik arra, milyen szerelmes tudott lenni, egyből beleszeretett a feleségébe, és milyen volt az, hogy elveszítette egy hosszú, boldogan leélt házasság után. Vannak olyan szerencsés találkozások, ahol mint egy előre elrendeltetett összetartozást érez az ember. Amikor valóban a másik felére talál rá. Most, sok évvel az első találkozás után is olyan valóságos neki, mint az első nap, amikor találkoztak. Érthetően retteg a naptól, amikor már nem emlékszik rá, elhalványulnak az emlékek. Az idő és a betegség könyörtelen.
A közös fiúk, Noah apja is feltűnik természetesen és oda ül nagypapa mellé. Ted, aki soha nem szerette a matematikát, inkább a gitározást, de a Noah iránti szeretetükben közös kötődésük van.

A nagyapa, a nagyi, Ted és a Noah találkoznak itt, ebben a különös térben, amely folyamatosan csökken és egyre zavarosabb, fogy a levegő. Közben megtanulnak elbúcsúzni, elengedni, a jácintok illatát szimatolva a levegőben, minden félelem nélkül tovább élni. Ez a kis könyv egy nagy üzenettel van az eljövendő generációk számára, amit talán csak később fognak megérteni. Bölcs, keserédes kis történet ez a figyelő szeretetről, az elengedésről. A közös emlékek, együttlét fontosságáról. Rövid történet mély gondolatokkal a halál közelében, generációk találkozásával.


Fredrik Backman szavainak őszinte szépsége és kegyetlen valósága egyszerre képes nevettetni, és akár sírni is. Kell egy mély lélegzet és sóhaj. Noah bizonyosan egészséges lelkű, kiegyensúlyozott felnőtté fog válni, mert a gyermekkorát boldoggá tudták tenni. És minden reggel, amikor az út otthon egyre hosszabb és hosszabb ideig tart, ezt a könyvet olvasni kell újra és újra. Új dimenziók jelentek meg, új mélységeket fedeztem fel a családi kapcsolatok viszonyában. Apró dolgok ezek, de fontosak. Sokkal fontosabbak, mint elsőre gondolnánk. Egyre jobban sajnálom, hogy nekem kimaradt, nem volt semmilyen nagyapám. Most így még fájóbb a hiánya. Backman sorait ezúttal is Bándi Eszter remek tolmácsolásában olvashatjuk. Grafikák, képek is színesítik a története.
Szép és tartalmas kötet, mindenkinek csak ajánlani tudom!







Fredrik Backman:

1981-ben született. Első regénye 2012-ben hatalmas sikert aratott. Az ember, akit Ovénak hívnak csak Svédországban 600 000 új gazdára talált. További 25 ország vette meg a kiadás jogait. A sikerére bizonyíték az is, hogy nem régiben a 3. helyre került a New York Times bestseller listáján, ami nem amerikai szerző esetén kivételesen ritka! Azóta a filmesek is lecsaptak rá, tavaly moziba ment Ove.

További regényei: A nagymamám azt üzeni, bocs (2015),
Itt járt Britt-Marie (2016).

Jelenleg Stockholm külvárosában él feleségével és két gyermekével.




Animus,  Budapest, 2017
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245125
· Fordította: Bándi Eszter

Itt járt Britt-Marie

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie 






"Egy bizonyos életkorban az összes kérdés, amit az ember feltesz magának, ugyanarról szól: Hogyan kell élni az életet?"



                                                             



Az utóbbi évek legjobb és legeredetibb írófelfedezése számomra Fredrik Backman. Az ember, akit Ovénak hívnak című első regénye rögtön kedvencem lett, Ove karakterét az egész történetet nem lehet nem szeretni. Magasra is tette a lécet Backman vele, nagy élmény volt olvasni. A második regény a nagymamás már jobban megosztotta az olvasókat. Igazi felnőtt mese, de erre worsokkal, félálomországgal együtt nem igazán voltam vevő. Jó volt persze, de de.  Ove felülmúlhatatlan kedvenc lett. Így aztán nagyon vártam a mindent eldöntő harmadik regényét. Nos, Britt-Marie, akinek a szoknyája sem mer meggyűrődni, tűsarkúban belőtte, becsavarta a felső sarokba a gólt! Pedig nem is szeretem a focit.

Két szívmelengető és elgondolkodtató történet után Backman hozta a formáját.
A nagymamás regényben mint fő gonosz, túlbuzgó lakótárs már megjelent Britt-Marie alakja.
Éppen ő volt a történet legeredetibb figurája. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a másik élete könnyebb, jobb. Mélységében nem ismerik, felületesen ítélkezni pedig hiba. A kritikusan szigorú asszony alakja a regény végére sokkal közelebb került az olvasóhoz. Magyarázatot kapunk miért olyan, mi lakik a lelkében, mitől szomorú-szigorú. Szeretetre vágyik, elismerésre, amit szinte egész életében nélkülöznie kellett. Most az új regény forog körülötte, épül rá.

Britt-Marie háztartásbeli feleség, negyven éve éli szigorú rend és listák szerint életét. Mindennek megszabott helye van életében az evőeszközös fiók rendjétől a jól bevált Faxin-ig. Mennyire "természetes" tud lenni, hogy mindig van tiszta, vasalt ing, sosem fogy ki a szappan, rend és tisztaság, meleg vacsora várja a munkából érkező férjet, Kent. Az "semmi" ugye, rendet tartani, vásárolni, takarítani... Mennyire nincs becsülete a háztartási munkának, az otthon varázsának.
Pedig hatalmas energia, erő kell ezt is naponta produkálni. A férje is elunja a jót és lelép, Britt-Marie jól felépített, rendezett világa összeomlani látszik.


Nem könnyű, sőt, kifejezetten nehéz munkát vállalni hatvanévesen. Főleg úgy, hogy lánykorában
állt utoljára alkalmazásban. Innen indul a regény a munkakereséssel.
Megindító és elgondolkodtató Britt-Marie sorsa. Fredrik Backman zseniálisan adagolta eddigi írásaiban is a humoros helyzeteket és a könnyes valóságot. Most valahogy a könnyekből jut több. Ami persze egyáltalán nem baj, ettől még emberibb és hihetőbb a történet. Ügyesen éri el, hogy hirtelen gombóc legyen az olvasó torkában. Persze a többi szereplő élete sem fenékig tejföl Borgban, ahová a sorsa viszi Britt-Marie-t. Itt játszódik a regény fő cselekménye.
Borgról mindent elárul, hogy felszámolt iskola, patika, rendelő posta és bolt nélküli község. Van azonban egy még éppen működő pizzéria és egy ifjúsági otthon, ami "hallatlanul koszos" és ide gondnokot keresnek.

A megjelenő szereplők nyomorúságos élete összefonódik főhősnőnkével. Mert bizony Britt-Marie igazi hős, túlélő lesz a történet végére, ahogyan a többiek is. Mindenki túlélni szeretné ezeket a nehéz, gazdasági válságtól sújtott időszakot. Ugye ismerős? Miközben keressük életünk apró
örömeit a boldogságunkat.  Emberi pillanatok, humorral és rengeteg iróniával. A hétköznapok hőseiről, a közösség összetartó erejéről és a szeretetről. No, meg a fociról!
Mert mit is tudnának az ott élő gyerekek csinálni, ha nem fociznának? A bajnokságon való induláshoz kell egy edző, mert az előző elhalálozott. Ki más is lenne erre a legalkalmasabb, mint Britt-Marie?  A rendre, tisztaságra mániákusan ügyelő nő rendet tesz a községben, a közösségben
és a focicsapatban is. Nyomot hagy maga után, alig pár hét alatt.

Backman bizonyára jó emberismerő lehet, remek karaktereket rajzol nekünk ismét. Miközben megismerjük mások éltét át is érezzük gondjaikat, kevéske örömeiket. A gyerekek, Omar és Vega valamint Sami aranyos, kedves figurák. Sajnos a dráma az ő életükből sem hiányzik. Napjaink komoly problémái közé tartozik a családok szétesése.

Enyhíti az eseményeket a humor. Még a fel-fel bukkanó patkány is kedves szereplő lesz, de a "kavicsfelverődés" is komoly humorforrássá válik. Szerethetőek, ahogyan a tesze-tosza, mégis szigorú helyi rendőr Sven is. Sajnos neki nem terem babér, hiszen feltűnik Kent. A szerelem pedig valóban nem mindenkinek tűzijáték és lobogás. Az összetartozás és a biztonság legalább olyan fontos, mint a másik megbecsülése. Valaki pedig az egész motorja, az ő kezében futnak össze a szálak, ő a borgi mindenes. A közösség megtartó ereje, a szereplők egymáshoz való viszonyának változásai remek hangulatot adnak az eseményeknek. Csak a munkaügyes lányt emelném ki. Ahogy elkezdődik a furcsa kapcsolata Britt-Marie-vel és ahová a történet végén érkezik az nem mindennapi. Nagyon mai és emberi történet ez.

Nevettem, bosszankodtam és szomorkodva drukkoltam a szereplőknek. Megérdemelnek egy kis boldogságot, napfényt és Párizst. Mesterien tárja elénk az élet egyszerű, sokszor fájó valóságait Fredrik Backman. Ahogy kibontja, elmeséli és megismerteti az olvasóval Britt-Marie gyerekkorát, életét, felépíti jellemét az elismerést érdemlő. Stílusa és a mondanivalója maivá teszi a regényt.
Az már a szeretet és megbecsülés a végén, ahogy elengedik Britt-Marie-t, ő megtette a dolgát, őt várja Párizs vagy Kent? Bár néha jól behúztam volna Kentnek...

Az egységes borító jól illik az előzőekhez, sugallja az összetartozást. Nem csak a történetekét.

Ha. Ezt nem gondoltam volna. Kimegyek és átrendezem az evőeszközöket. Ha. És ezután mindig használok poháralátétet is. Ha. Civilizáltan, bátran, kezdjük újra. Mert lehet, kell és érdemes!
Ove zseniális, Britt-Marie meghatóan érzékeny lélek, nekem űberelte a nagyit, Ovét nem lehet…

Mindenkinek ajánlom ezt a szívszorító boldogságkeresést. Várom a további Backman regényeket!

Fredrik Backman: 

1981-ben született. Első regénye 2012-ben hatalmas sikert aratott. Az ember, akit Ovénak hívnak csak Svédországban 600 000 új gazdára talált. További 25 ország vette meg a kiadás jogait. A sikerére bizonyíték az is, hogy nem régiben a 3. helyre került a New York Times bestseller listáján, ami nem amerikai szerző esetén kivételesen ritka!  Jelemleg Stockholm külvárosában él feleségével és két gyermekével.












Animus, Budapest, 2016
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633244098 · Fordította: Bándi Eszter

A nagymamám azt üzeni, bocs

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs  


 
 "Szuperhősök márpedig minden hétévesnek járnak."




A tavalyi év egyik legjobb olvasmányélménye Fredrik Backman könyve volt számomra. Úgy gondolom, úgy érzem, hogy nem túlzok: Az ember, akit Ovénak hívnak egy zseniálisan szép történet. Valóban olyan, amit mindenkinek el kellene olvasnia. Ez igazán nem kevés egy elsőkötetes szerzőtől. Most itt az újabb szívmelengetően szép, gondolkodásra alkalmat adó regény.   

Kis főhősünk Elsa hét éves, már majdnem nyolc. Korához képest érett gondolkodású, eleven kislány. Szülei elváltak, ő édesanyjával és új apukájával él, apukája csak a szokott módon, két hetente hétvégén láthatja.  Elsa világában a nagymamának van különösen jelentős szerepe. A nagyi hetvenhét éves és az idő nyomot hagyott arcán, testén. Mégsem mondják ugye rá, hogy korához képest "érett". Kissé, bolondos, laza természetű, sőt egyesek szerint
némileg őrült. Az ő kettejük külön kis világa alkot egy meseországot. Mert szuperhősökre minden hétévesnek szüksége van, ez nem is kérdés. Sőt, nem csak a hétéveseknek kellenek a hősök és a csodák. 
A mesék varázslatos világa nélkül élni, lehetetlen. A napi apró csodákra nekünk is szükségünk van, hogy átsegítsenek a szürkeségen, a fáradtságon és erőt, reményt adva a holnapra tudjunk koncentrálni. A holnapra, aminek elvész az értelme a nagyi nélkül.

Elsa világa összeomlik, hiszen nagymama beteg. Rák. Pontosan tudja, mi is ez. A telefonja böngészőjét sűrűn használva a Wikipédia segítségével jól tájékozódik a világról és azokról a dolgokról, amivel még esetleg nincs tisztában. Elsa a mai kor gyermeke. Kicsit más, túl eleven az iskolaigazgató szerint, szülők részéről ott a szerető közeg, de a FÉL testvér is ott növekedik anya pocakjában. Nagymama elvesztése feladja a leckét.
Nagyi egy nap nincs többé. Véget érnek hirtelen a közös mesék. Nagyi ott marad Félálomországban... 
Az Elsa és nagyi által kialakított közös és titkos nyelvű mesék országa elárvul.  


"A halálnak nem az a legerősebb hatalma, hogy megöli az embereket, hanem hogy a maradó emberekből kiszívja az életkedvet."


A könyvben mégis végig ott van, jelen van a nagymama. Sok érdekességet tudhatunk meg az életéről, gondolkodásáról. Elsa csak hét éve ismeri, de a nagyi is volt fiatal és szép, ahogyan a régi képek mutatják. Éveken át szerethetünk valakit, anélkül, hogy igazán ismernénk. A nagyi segítőkész orvos volt. Anya is volt fiatal, aki lázadó tiniként persze nem értette a nagyit, aki akkor még nem is volt nagyi. Ám kiderül, anyának is hiányzik a nagymama. Az élet bonyodalmait, az emberi kapcsolatokat néha bizony nehéz megérteni, elfogadni. Ehhez kellenek a mesék, apró csodák, vagy egy gondoskodó, feltétel nélkül szerető nagymama. 

A síron túl is segíti Elsa lovagot a mama. Feladattal bízza meg, kézbesítenie kell néhány levelet. Ezzel elvonja figyelmét a saját hiányáról, ugyanakkor újabb embereket ismer meg közelebbről. Az író nagy erőssége az abszurd helyzetek és a szereplők ábrázolása. Biztosan nagyon jó emberismerő,  itt is egy komplett lakóközösséget mutat be az olvasóknak. Az ismerős történetvezetés, érdekes szereplők, kisebb-nagyobb meglepetésekkel, humorral oldják a szomorúságot. Van itt morcos taxis, a már-már túl gondoskodó anya, a megfáradt pszichológus, a kényszerbeteg menekült, a minden lében kanál lakóbiztos, az elfoglalt üzletember, akik köré az egész történet felépül. Ők népesítik be Elsa világát. Ezekről a szereplőkről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét is megváltoztatják. A fontoskodó lakóbiztos Britt-Marie végig az undok és kotnyeles szereplő, ám a végére lehull az álarc. Kiderül miért is olyan a természete, hiszen mindennek oka van. Milyen fájdalmat kénytelen hordozni a lelkében. Még a kötet elején van róla egy nagyon jól jellemző mondat:

"Sosem köszön, sosem mosolyog. Nagymama szerint a szoknyája azért ennyire jól vasalt, mert „ezen a nőn nem mer összegyűrődni”

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki egy kicsit is úgy érzi, hogy a világ ellene van, hogy az emberek ok nélkül bosszantóak vagy bántóak. Mert MINDEN rosszul megválasztott szó, amit a másik felé intézünk valamit takar. Félelmet, régi sérelmet… Mindennek oka van.

A könyv elolvasása után kap jelentőséget a remek borító. Hasonló a grafika, mint Ove esetében. Jól illeszkedik hozzá színeiben is. Elsa helyet kér és kap a szívünkben Ove mellett. Szeretetre, megértésre vágyik ő is. Hol sírni, hol nevetni lehet a történéseken, ahogy a fülszöveg ígéri. És gondolkodni is olvasás, szórakozás közben. Olvassátok és szeressétek Elsát is!
Nagyszerű gondolatokkal és értékekkel teli könyv, ahogyan ezt az első könyv után Backmantól vártam.

Fredrik Backman 1981. 06.02.-án született. Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 25 országban aratott óriási sikert. Második regénye, a My Grandmother Sent Me to Tell You She’s Sorry 2013 szeptemberében látott napvilágot. Stockholm külvárosában él a feleségével és két gyermekével.








Eredeti mű: Fredrik Backman: Min mormor hälsar och säger förlåt
Eredeti megjelenés éve: 2013 

Animus, Budapest, 2015

384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633243244 · Fordította: Bándi Eszter

Az ember, akit Ovénak hívnak

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
                                                                                       

Aztakutyafáját! Le vagyok nyűgözve! Régen olvastam ilyen nagy hatású könyvet!

Talán Ove történetében semmi különös nincs, és mégis éppen ettől remek. Emberi, tragikomikus mese napjainkból. Ove nem rossz ember, sőt! Csupán idegesítően ragaszkodik saját és a társadalmi szabályokhoz.  Ove 59 éves. Saabot vezet, ami számára egy világnézet. Elnézően lenéző a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát vezetni svéd létükre.


Ove elvesztette a feleségét. Sonja volt az egyetlen ember, aki igazán szerette és megértette őt. Aki mellett fontosnak érezhette magát. Az egyetlen nő. Negyven évig. Akihez ő is kitartó szeretettel ragaszkodott. Sonja az élete biztos pontja volt. Ove saját világa összeomlik. Nem sokkal később Ovét munkahelyén idő előtt nyugdíjazzák. Nem csoda, ha az ég beborulni látszik felette. Értelmetlenül üresnek érzi napjait. Tétlenségre van ítélve. Egyedül van. Ove meg akar halni.

Ove naponta látogatja Sonja sírját, kedvenc virágait viszi neki. Beszélget vele. Beszámol minden történésről, fontos dologról. Az emberekről a sorházban, ahol negyven évig közösen éltek.
Arról, hogy mennyire megváltozott a világ körülöttünk. Mesél arról, hogy az új szomszéd, még tolatni sem tud utánfutóval... Innen indul el a kalandok sora.

Ezekből a "beszélgetésekből" megismerjük az életüket, személyiségüket, tragédiájukat.
Példamutató szeretetben élték le egymással az életüket. Nem spoilerezek, nem írok ezekről.
Érdemes elolvasni ezt a könyvet. Sírva nevetős, torokszorító. Néha egyszerre mindkettő.
Nagyon szerethető minden szereplő. Ilyen és hasonló alakok élnek a szomszédainkban, találkozhatunk velük az élet színpadán. Ha figyelünk rájuk. Ha félre tudjuk tenni meglévő beidegződéseinket. Maró gúny és igazi szatíra ez a fogyasztói társadalomról is.

"Az emberek mindig azt állítják, hogy Ove fekete-fehérben látja a világot. A lány pedig színes volt. 
Ő volt Ove összes színe."

Ove és szomszédai pergővé és nagyon mozgalmassá teszik a történetet. Akár a fiatalok, Jimmy, Mirsad és Adrian, vagy a másik baráti házaspár Anita és Rune életével is megismerkedhetünk.
Rune a Volvo-ra esküdött egész életében. Ovéval való kisded játszmáik egyik forrása ez volt. 

Minden karakter igazi emberi érzéseket képvisel és ezzel sok sok apró, de fontos kérdést is felvet.
Nem csak a szomszédok egymáshoz való viszonyáról, hiszen a békés egymás mellett élés okán óhatatlanul is belelátunk a másik életébe. Az elfogadás és a megértés különösen fontos.
Apa-fiú kapcsolatokról, összetartásról és szeretetről szól Ove és barátainak története.
Igazi életpillanatok ezek. Ove felnőtté válása pedig megmagyarázza minden későbbi tettét.
Az aktakukacokról és a bürokráciáról való véleményét mélyen osztom én magam is.

Az ember, akit Ovénak hívnak, és a macska, akit Ernestnek, különös kapcsolatban vannak.
Ove nem is szereti a macskákat, mert megbízhatatlanok szerinte. Mégis, valami Sonjára emlékezteti benne. Befogadja, ahogyan Mirsad is otthonra lel nála. Ove segítőkész ember, még ha
ez elsőre nem is tűnik úgy. Megtanítja vezetni a szomszéd állapotos feleségét, a saját Saabján beviszi a kórházba a "mamlaszt", aki még egy ablakot sem tud kinyitni, hiszen informatikus. Inkább képes leesni és lábát törni az Ovétól kölcsönkapott létráról...

Az új szomszéd, Patrick és iráni felesége Parvaneh három és hétéves lánykái is fontos szereplők. Igazi gyerekek, ez különösen a kórházi jelentben csúcsosodik ki. Ennél a résznél hosszan és szívből tudtam jót nevetni, ami rég volt már olvasmány esetén. Remek karakterábrázolása van minden szereplő esetében.

Nem kell mondanom, hogy Ovét a szomszédok egyszerűen vagy véletlen, de nem hagyják meghalni. Mindig történik valami, még ha ezt a véletlenre fogják is. A mogorva, magának való alakból kihozzák a szeretetet, feladatokat kap. Ez éltető elem lesz Ovénak.  Hiába készül különböző módon, igen alaposan az öngyilkosságra, hogy végre újra Sonjával legyen, mindig rátörnek a semmit nem gyanító szomszédok. Szükségük van rá. Ove ezermesterségét jól kamatoztatja: mindig akad valami, ami elromlik, egy csavar, ami ki, vagy éppen beszorul.Ő pedig enged a szelíd erőszaknak. Tartozik ismét valahová. Számítanak rá.

Hogyan zárul a történet? Mi is lesz a végkifejlet, mire tanít bennünket Ove? Olvassátok el!
Az élet valóban figyelemre méltó dolog. Számomra az idei év egyik legjobb könyve.
Mind stílusában, mind felépítésében élmény volt olvasni. Hangulata is jól érezhető a remek fordításnak köszönhetően.

A  kiadó kinek is ajánlotta ezt a könyvet:
Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere a kilencmilliós Svédországban 600.000 példány kelt el eddig a műből.
Én megértem és nem is csodálkozom ezen. Jó volt Ovét megismerni, olvasni róla és szomszédjairól.
Hiszen kicsit mindnyájunk szomszédai is.

Kinek is köszönhetjük Ove kalandjait? 
Fredrik Backman 1981-ben született, debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 25 országban aratott óriási sikert.
Magyarországon szeptemberben az Animus Kiadónál jelent meg.

         

Második regénye, a My Grandmother Sent Me to Tell You She’s Sorry 2013 szeptemberében látott napvilágot. Fredrik úgy tervezi, évente írni fog egy könyvet. Stockholm külvárosában él a feleségével és két gyermekével.
Bizakodva várom a következő magyar nyelvű megjelenést.

5/5.


Köszönet az Animus csapatának!



Animus, Budapest, 2014

336 oldal · ISBN: 9789633242384 · Fordította: Bándi Eszter