A ​Mannok

 

Tilmann Lahme: A ​Mannok





                                      

Tilmann Lahme a Mann családról szóló életrajza tartalmas és színes, mozgalmas beszámoló egy kivételes családról. Nem kis vállalkozás lehetett ebben az összefoglaló regényes életrajzban bemutatni a kort, a szereplőket és az irodalmi - művészeti hátteret, családi kapcsolatokat, emberi sorsokat.


      

Thomas Mann 1875-ben született, de az életrajz 1922-ben kezdődik, amikor már elismert író volt, a Nobel-díj várományosa. 47 éves, hat gyermek édesapja, munkásságának egy részét már maga mögött hagyta, a család fontos és meghatározó volt életében. Kivételes és jelentős család volt a Mannok, minden tagja karizmatikus, eredeti személyiség volt, amit sikerült a szerzőnek érzékletesen bemutatnia. Árnyalt írásmódja kiváló, ahogyan megfesti előttünk Thomas Mann alakját és felvázolja a család számtalan belső konfliktusait. 

A könyv felöleli a németországi éveket, a második világháború alatti, politikai viszontagságos száműzetés éveit (Franciaország, Svájc és az USA), a békeéveket és az utolsó időket Svájcban.

Thomas Mann első nagy regénye, A Buddenbrook ház 1901-ben jelent meg, 1929-ben irodalmi Nobel-díjat kapott érte. Addig azonban hosszú út vezetett. A Mannok egy zűrös, nehéz helyzetben lévő család voltak. Az anya, Katia gondoskodott a családról és a Thomas Mann vállalkozásáról. Biztosítva a nyugodt hátteret az alkotáshoz. Hat gyermekük született: Klaus, Erika, Golo, Monika, Elisabeth és Michael. A népszerű és kivételes apa árnyékában felnőni, abból kilépni nem volt egyszerű egyik gyereknek sem. Ez mélyen rányomta bélyegét mind a hat gyerek életére. Teljesen diszfunkcionális, néha már mérgező kapcsolatban éltek. Mindegyik családtag élete regénybe illő.

Olvasás közben többször jutott eszembe Tolsztoj elhíresült mondása: „Minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan”. Milyen igaz ez, hiszen mindenki bizonyítani akart, ám a saját démonaikkal is meg kellett küzdeniük.

    

Ez a különleges és néha furcsa család kapcsolati hálója nagyban függött magától Thomas Mann-tól. Saját családja, felesége védelme alatt nyugalmat adott neki az íráshoz. Piedesztálra állították, kivételes módon bántak vele. A gyerekek egyetlen kívánsága az apjuk elismerése volt.

Pontosan tudják, hogy az apjuk (akit "Varázslónak" is neveznek) zseni. A vágyott elismerést elég ritkán kapták meg. Talán ez is az egyik oka annak, hogy szinte mindegyiküknek lelki problémái voltak felnőttkorban. Mindenki el akar érni valamit az életében, valami sajátot, nevet akar szerezni önmaga okán, de gyakorlatilag garantált a kudarc. Néhányan közülük alkalmanként jó karriert futottak be, de ennek komoly ára volt.

Egyikük sem teljesített jól az iskolában. Golo kivételével később is minden gyermek a szülőkből élt. Nehezen boldogultak önállóan, folyamatosan a helyüket keresték az életben, párkapcsolataik zűrös-zavaros háttere sem tudott segíteni ezen. Furcsa függőség alakult ki a családtagok között. Nem tudtak együtt élni, de egymás nélkül sem. Fontosak voltak ezek a családon belüli hierarchiák, amik meghatározták a viszonyokat. A Mann család a saját szemével látta a világot, a politika és a történelem elkerülhetelenül meghatározta életüket. Az életrajz olvasása közben az ember többször is meglepődik, hogyan éltek. Bár néha kicsit megdöbbentőek a tetteik, az egymáshoz, vagy más emberekhez és a világhoz való hozzáállásuk, lenyűgöző beszámolót kapunk erről a rendkívüli családról. Egyes művek születésének háttere, folyamata mellett sok érdekes adalékot tudhatunk meg a család minden tagjáról. Klaus Mann és a Mefistó regénye is fontos része a történetnek. Élvezettel olvastam ezeket a részeket is.

               

Thomas Mann a könyvben távolságtartóan hidegnek, néhol makacsnak tűnik. Életében végig küzdött elfojtott homoszexuális hajlamaival. Ez leginkább novelláiban tükröződött, a Halál Velencében a legismertebb ilyen mű. Felesége tudja, de nem érdekli, ahogy gyermekeivel is megértő. Sajátos módon három gyermeke is homoszexuális volt, Klaus és Golo, Erika pedig biszexuális. Ez akkoriban is súlyos problémát okozott. Klaus és Erika apjuk nyomdokaiba lépve könyveket, cikkeket írtak. Michael, a legfiatalabb fiú, tehetséges hegedűművész volt. Ő azonban soha nem akarta elhagyni a tanulás biztonságos világát. Végül mégis megtette, és valamiféle karriert épített. Monika soha nem igazán boldogult, házassága is tragikus véget ért Lányi Jenővel. Az ember elgondolkodik, hogy mennyire lehet nyomasztó egy világhíres, népszerű apa mellett felnőni, folyamatosan bizonyítani?

A gyermekek közül a legsikeresebbek egyértelműen Golo és Elisabeth voltak. Utóbbi nemzetközileg elismert szakértővé vált a tengerjog és -politika, valamint a környezetvédelem területén. Golo történelmet tanult, könyveket írt, és híres történész lett. Ő volt az egyetlen, aki karriert és életet választott anélkül, hogy folyamatosan pénzt kért volna a szüleitől. Mégis megviselte, életére nyomasztóan hatott eltitkolt homoszexualitása. 

   

Izgalmas egyéniség volt az anya, Katia. Egészen más volt, mint a többiek, állandóan hűséges volt a családhoz, annak minden tagjával szemben megértő, elfogadó tudott lenni. Igazán gyakorlatias ember volt, aki mindent elintéz, elsimít, megold. A gyermekeivel felnőttként is segítő volt.

A második világháború központi szerepet játszik ebben a családtörténetben. A család élete a száműzetésben meglehetősen jól alakult, sok száműzött társaikhoz képest. Az amerikai évek története is hullámzó és izgalmas képet mutat. Az emigráció éveit nagyrészt Kaliforniában töltötték. A felnőtt gyerekek élete több ponton kisiklott, küzdöttek nem csak a híres apa személyével, de saját boldogtalanságukkal is. Néhol kifejezetten megterhelő volt olvasni, lelkileg is kemény történet ez. Mindenkiről alapos portrét kapunk, ami olvasmányos és regényesen mozgalmas. A korszak eseményei, ismert személyiségei is megjelennek a történésekben. 

A háború és hatásai kiemelt hátteret ad, megkerülhetetlenül fontos része a család életének. Szó esik benne Mann nézeteiről a németországi politikáról, a háborús évekről és az azt követő visszatérésről. Néhol a mai korral kapcsolatos áthallás elkerülhetetlen.

Lahme életrajza igen gazdag, tényeken és dokumentumokon alapuló érdekes olvasmány, számtalan eredeti fényképpel illusztrálva. Kordukomentum is lehet, olvasás közben az embert lenyűgözi, ahogyan élték az életüket. Néha kissé megdöbbentőek a tetteik, az egymáshoz, másokhoz és a világhoz való hozzáállásuk, mégis lenyűgöző beszámoló egy rendkívüli családról. Tetszett, hogy a nagy író halála után is folytatódik, a gyerekek életét is végig bemutatja. Nem volt ez tragédiáktól mentes egyikük esetében sem. Erika erős személyisége mindig meghatározó, ahogyan apja emlékét ápolta, gondozta naplóinak kiadását. Érdekes, hogy apjuk halála után Erika és Monika is életrajzot írtak apjukról. A család története érezhetően alapos, mélyreható kutatómunkán alapul. Sokrétű és izgalmas történelmi, irodalmi utazás, ami fantasztikus olvasási élményt adott.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól!







       

Tilmann Lahme (Erlangen, 1974) német író, irodalomtörténész. Német nyelvet és irodalmat, történelmet és filozófiát tanult Kielben és Bernben. Miután 2001-ben letette első államvizsgáját, Golo Mannról írt disszertációt, amellyel 2007-ben doktorált. Második államvizsgáját 2010-ben tette le. Különböző újságírói és rádiós (Radio Nora, NDR, Deutschlandradio Kultur) munkák után 2005-től a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál dolgozott, 2006-tól 2008-ig a Feature rovat szerkesztőjeként. 2010 és 2014 között német és történelem szakos középiskolai tanár volt Göttingenben. A 2010/11- es tanévben a göttingeni egyetem irodalomkritikai vendégprofesszora volt. 2014 óta Lahme a lüneburgi Leuphana Egyetem médiatörténet és kritikai újságírás professzora. Lahme számos, a Mann családról szóló publikáció szerzője.






Európa, Budapest, 2026
456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151062227 · Fordította: Győrffy Miklós

Az ​ő lánya

 

Chiara Marchelli: Az ​ő lánya





                                               

Izgalmas és sokakat érintő kérdést feszeget Chiara Marchelli. Hogyan lehet beilleszkedni egy mozaikcsaládba úgy, hogy senki ne sérüljön és boldog legyen. A történet szívszorító, izgalmas és érzelmes dráma egyszerre.


Főhősnőnk Lívia, saját elhatározásából gyermektelen nő. Olasz gyökerekkel rendelkezik, de New York-ban él, műszaki fordítóként keresi a kenyérre valót. Líviára rátalál a szerelem az elvált és magányos Arno személyében. Ennek a szerelemnek "csak" Arno lányával kell megküzdenie.

A történet kezdetén az amúgy bájos, tündérien gonosz Emma öt-hat éves, de végigkövetjük a kamaszkor minden nehézségét is az önállósodás útján. Nagyjából tizenöt év eseményei sűrűsödnek a regényben. Arno tipikusan gyenge akaratú apa, ha a lányáról van szó, mindent ráhagy. Emma ugráltatja, uralja az apját. Arno bűntudatot érez a válás miatt, amiért elhagyta Emmát, amikor a kislány még csak egyéves volt. Ám Emma gyűlöli Liviát, és riválisként bánik vele. Visszabeszél. Idegesíti. Rugdossa. Hisztizik, ami mélyről fakadó gyűlöletbe csap át. Livia egyszerűen nem tud vele közös hangot kialakítani, lehetetlen a kislány kedvére tenni. Később nyaralni is magukkal viszik, ami egy rémálommal ér fel. Egy történet a mindennapi életről, a nehézségek leküzdéséről, ami akadályozza mindannyiuk boldogságát.

Ezek az élethelyzetek alaposan megkeserítik a szerelmüket, megviselik az idegeiket. A nagy kérdés: mi történik egy születőben lévő új kapcsolattal, amikor egy elkényeztetett és rosszindulatú gyerek közbelép? Arno többször kijelenti, hogy a lánya hozzá tartozik, vele jár, ezt Livia fogadja el. 

Chiara Marchelli regénye a mindennapok konfliktusain keresztül mutatják meg a mozaikcsaládok viharos életét. Emma okosabb, mint az apja és az anyja együttvéve, maximálisan kihasználja a két felnőttet, a végtelenségig feszítve az idegeiket, többször átlépve minden határt. A kislánnyal folytatott csetepaté évekig elhúzódik, elviselhetetlenné teszi az életüket, ez adja a történet gerincét. Arno végig bűntudatot érez, és mindent megtesz, hogy sínen legyen az életük. Nehezen megy. Nehéz együttérezni Emmával, mert valóban elviselhetetlen, sok esetben kifejezetten utálatos. A gyerekeknek hidakra és határokra van (volna) szükségük. Emma azért alakul, de igazából a személyisége nem változik. Ő az a lány, akitől a férfiak ötven körül infarktust kapnak... Fontos könyv, azt gondolom. A szerző zseniális abban, hogy írása kifejezetten életszerű, valós. A próza jól olvasható, gördülékeny és közvetlen, bensőséges, mély érzéseket ébresztő.


Chiara Marchelli éles és kérlelhetetlen szövege könyörtelen, néhol ironikus és távolságtartóan meséli el ezt a történetet. Nehéz indulatainkat kordában tartani, amit generálnak a leírtak. Elsődlegesen Livia perspektívájából meséli el, de teret és hangot kap Arno, sőt Emma is. A befezezés meglepő, talán túl drámai, de mindenképp életszerű. Okulásul nagyon ajánlott minden szülőnek.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!












Európa, Budapest, 2026
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151061688 · Fordította: Lelik Krisztina

Gyöngéd ​barbárok

 

Bohumil Hrabal: Gyöngéd ​barbárok




                                           

Tavaly nyáron ismét felfedeztem magamnak Bohumil Hrabalt. Előzőleg csupán két közismert és nagyszerű kötetét olvastam, a belőlük készült filmek hatására. Most ez volt a nyolcadik könyv, amit a szerzőtől olvastam. Ez a kiadvány két szókimondó, meglepően mély bölcsességekkel átitatott kisregényét tartalmazza. A fajsúlyosabb, Túlságosan zajos magány a nyitó darab a címadó történet mellett.


Hrabal két remekműve egyszerűen katartikus olvasmány. Minden alkalommal rácsodálkozom az életbölcsességeire, a megélt, megfigyelt kor jellemzőire. Igazi kultikus kincs ez a sokáig szamizdat formában terjedő, betiltott kisregénye. A szöveg árad, tele kultúrtörténeti utalásokkal, amik szenvedélyesen jelennek meg. Az olvasás és a könyvek szeretete, tisztelete sok egyéb kérdést is felvet. Háttérben Prága, kocsmákkal, sörrel és politikával. Szívszorító történet.


„Az én fejem egy olyan túlzsúfolt könyvtár, ahol már rég nem tudják, hova tegyék az új könyveket.”


Érdekes életrajzi adalék, hogy maga Hrabal is dolgozott egy szeméttelepen, ahol bálázta a begyűjtött papírhulladékot. A kisregény főhősének magányos mindennapjaiból kapunk ízelítőt. Gondolatai örvénylenek, ahogyan a csatorna mélyén a mocsok és a szenny. Hrabal keserédes története a 35 éve a papírzúzdát üzemeltető munkás gondolataival, lelkivilágának zugaival meglepő és döbbenetes erővel hat az olvasóra. Most az élet kiszolgáltatott, megtört figurái jelennek meg mindkét írásában.






A gyöngéd barbár kisregénye egy tisztelgés, Vladimir Boudník cseh festőnek és rézmetszőnek, a szerző barátjának. Boudník 1968-ban öngyilkos lett, és Hrabal az eredetileg 1973-ban megjelent szövege ismét önéletrajzi elemekből építkezik. Egy bűnrészességgel teli, eltékozolt életről, a barátság erejéről mesél. Az író, költő és filozófus, Egon Bondy is fontos része a történéseknek. A helyszín ismét Prága az 1950-es és 1960-as évek között. Az életöröm itt nagyobb hangsúlyt kap, a sört kancsókkal, lavórban mérik, ami megadja a hangulatot. Kiemeli a bohém élet fontos kellékét a sört, a sötét kocsmák világát. Itt találnak ezek a művészlelkű emberek inspirációt. Olyan, mintha az olvasó is egy kocsmában ülve hallgatná a bohémek végtelen anekdotáit, kalandjait. Klasszikus Hrabal-stílusban íródott, rengeteg iróniával. Egyszerre szórakoztató, néha kissé kafkai a történet.
Ezt a könyvet belső száműzetésében írta, amikor a sztálinista hatóságok megakadályozták Hrabalt a publikálásban. Vagyis, az irodalmat menekülésként használta, terápia volt elviselni az élet adta nehézségeket. Természetesen az anekdotákban a mindenütt jelenlévő és sokat emlegetett Vladimir a szenvedélyes és bohém főhős a megjelenő különc, szabadságvággyal fűtött figurák mellett. Az életöröm meglepő és szokatlan formában jelenik meg. Mókás történetekből nincs hiány. Az akkori világ furcsa és kissé groteszk módon van jelen.


Hrabal nagyszerűen mesél, sebészi pontossággal ábrázolja az emberi lélek és személyiség mélységeit mindkét kisregényben. Csak ajánlani tudom mindenkinek, alapművek az életműben.



Kedvezménnyel ITT rendelhető! 




   

Bohumil Hrabal 1914-ben született Morvaországban, Brno-Židenice-n.
Több regényét is sörözőkben írta, talán ettől is olyan ember-közeliek a karakterei, akikről olyan különleges szeretettel beszél, mintha valóban a barátai lennének, nem elképzelt figurák. Hrabal műveiben mindig megjelenik az élet szeretete, mesélői hangja annyira egyedi, hogy a legegyszerűbb kezdőmondatával is maga után tudja vonni az olvasókat. 1997-ben halt meg galambetetés közben: kizuhant a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről.






Európa, Budapest, 2025
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151061404 · Fordította: Varga György

Karácsonyi ​történetek

 

Charles Dickens: Karácsonyi ​történetek



                                             

Charles Dickens neve és a Karácsonyi ének című műve mára igazi örökzöld lett, meghatározó alapdarab a karácsonyi irodalomban. Az Európa Kiadó által megjelentetett gyönyörű borítójú gyűjtemény öt klasszikus történettel idézi meg az ünnepek varázsát, annak örök tanulságait. Mindegyik magában hordoz némi tanulságot. A kötetben a már jól ismert Karácsonyi ének (1843) megható és tanulságos meséje mellé négy további, szívhez szóló, de nem feltétlen vidám történetet találunk.


Szerintem a mindenki által közismert Karácsonyi ének kiemelkedik a kötetben szereplő novellák közül. Ezúttal Gy. Horváth László fordításában olvashatjuk. Dickens klasszikusát számtalan filmes és egyéb feldolgozásban ismerhetjük, sokan talán előbb találkozunk a történettel filmen, mint könyvben. Főhősünk Ebenezer Scrooge imádja a pénzt, és gyűlöli a karácsonyt.
Magányosan él, családja, barátai nincsenek. Hiába a mindenkit megérintő karácsonyeste varázsa, ő egyedül üldögél hidegen kongó, hatalmas házában. Nem hatja meg kérges szívét a kavargó hópelyhek tánca, az ünnepi vacsorához készülődő családok meleg otthonaiból kiszűrődő fény. Scrooge morogva aludni tér, de nem jön álom a szemére. Látogatók érkeznek hozzá ezen a különös éjszakán: egykori üzlettársának szelleme mellett még három további jelenés keresi fel, akik furcsa utazásra viszik. Téren és időn túl, felvillan a múlt, mostani és eljövendő karácsonyok képe. Több helyen megvillan Dickens humora. Ahogyan a sötét lassan világosba fordul, úgy ébred rá a házsártos uzsorás arra, hogy talán mégis az jár a legnagyobb haszonnal, ha az ember odafigyel, másokkal is törődik. Örökérvényű példát kapunk.
Dickens tanmeséje remekmű, a népszerűsége ma is töretlenül aktuális.


A Harangszó hátborzongatóan szellemes, az óévbúcsúztató-újévköszöntő nyomasztó hangulatát idézi. Hatásos képeivel felsejlik előttünk az önértékelés fontossága, az otthon és az életünket meghatározó emberek körülvevő szeretete. A kötetben szereplők közül ezt a novellát ismertem még. 


Az 1845-ös keletkezésű Házitücsök története szívmelengető, érzelmi töltete örök értékkel bír ma is. Dickens egyik kedvelt motívuma a gazdag-szegény párosítása, örök ellentéte jelenik meg itt is. A főhősünk is "kiköpött" Scrooge úr. A játékgyáros Tackleton rideg szívében, örök elégedetlen, morgós figura. Naivság lenne azt remélni, hogy mindezek egy pillanat alatt megváltoznak... bár úgy lenne. Aki rosszindulatú, fösvény, az is marad meglátásom szerint. Ám karácsonykor hinni kell a csodákban.


Az élet csatája
Egy bájos, bensőséges hangulatú szerelmi történet 1846-ból. Titkok, félreértések egy meglepő befejezéssel. Nem ismertem ezt a könnyed és kedves novellát. Romantikus fordulatával némileg kilóg a karácsonyos-téli hangulatból, de tetszett.

A szellem embere
Ez a novella zárja a kötetet. Ez is szívet melengető, mély gondolatokat is ébresztő történet az ünnep lényegéről. Ezúttal is egy szellem jelenik meg, hoz egy furcsa ajánlatot. Részletesen aprólékos leírásaiban az emberek olyan tulajdonságait ismerjük meg, melyek örök érvényűek, elgondolkodtatóak napjainkban is. Így karácsony közeledtével jó volt olvasni. A megbocsájtás néha nehéz, de érdemes, kell tudni felülemelkedni a múlt bűnein, elkövetett hibáin, hiszen az a jelent mérgezi meg. Mindegyik novella reménykeltő, karácsonyi hangulatot áraszt, segíthet a hangulat emelésében. Történetek a szeretetről, egymásra figyelésről és azokról a pillanatokról, amelyeket megőrzünk a szívünkben.



Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 












Európa, Budapest, 2025
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151061640 · Fordította: Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa

Szigorúan ​ellenőrzött vonatok

 

Bohumil Hrabal: Szigorúan ​ellenőrzött vonatok





                                                 

Hrabal életművének egyik legfontosabb, meghatározó remekműve ez a kisregény. Minden benne van, amiért szeretjük, tiszteljük az alkotót. Számomra is meghatározó olvasmány, olyan, ami nyomot hagyott. A filmes feldolgozás is alap darab, tökéletesen adja vissza a történéseket. A zseniális és csodaszép Menzel-film 1966-ban debütált, és megérdemelten kapott Oscar-díjat a legjobb küldöldi film kategóriában.

Egyszerre tud tragikus és szomorú, vicces és hangulatos, groteszk lenni. Hrabal remek mesélő, a történet ma is aktuális. A mű a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. Az állomáson nap mint nap létfontosságú hadianyagokat szállító vonatok dübörögnek át, amit az ellenállás nem nézhet tétlenül. Hrabal figurái egyszerű hétköznapi emberek. Az állomásfőnők el van a galambjaival, Hubička forgalmista úr merészen és rámenősen szoknyavadászkodik, ő egy bohém életművész. Aki látta a filmet, a "fenékpecsételős" jelenetet sem felejti. Ebbe a közegbe kerül be Milos, akit a politika nem érdekel, számára a szüzessége elvesztése a fő probléma, valamint az ejaculacio praecox (korai magömlés) leküzdése. Ezek állnak szegény fiú öngyilkosságának hátterében. Az egyéni dráma a háború árnyékában.

Tökéletes a kisvárosi idill, miközben a férfivá válás problémája, az ellenállás az értelmetlen háború borzalmai villannak fel. Természetesen a történelem és a politika fontos szerepet játszik, de a fő kérdés mégis csak Milos, az ifjú forgalmista öngyilkossága mögött meghúzódó probléma áll. Mert háború idején is tombol a szerelem ellenállhatatlan vágya. Mása a kalauzlány pedig igazán csinos és kedves. Érzékeny, többrétegű történet van a lapokon. Hrabal azt mutatja be amikor a kisember át tud lépni önmaga árnyékán, hiszen Milos hős lesz, bár akarata ellenére. Hrabal tükrében megismerjük a háború hogyan hat, szól bele az emberek életébe. Mindezt megindító, mély mondanivalóval, komor történelmi háttér előtt teszi. Egyszerűen zseniális. Az utolsó záró mondat örökre velünk marad: egyszerű, kifejező összefoglalása az eseményeknek: merthogy mindenkit haza várnak!

"Maradtatok volna otthon a seggeteken..."


Kedvezménnyel ITT rendelhető! 



Az Európa Kiadónál sorra jelenik meg igényes borítóval az életmű. Az eddig megjelent kötetek Hrabal-rajongóinak: Én és a macskáim, Túlságosan zajos magány, Sörgyári capriccio, Véres történetek és legendák, Őfelsége pincére voltam, Gyöngéd barbárok.


   

Bohumil Hrabal 1914-ben született Morvaországban, Brno-Židenice-n.
Több regényét is sörözőkben írta, talán ettől is olyan ember-közeliek a karakterei, akikről olyan különleges szeretettel beszél, mintha valóban a barátai lennének, nem elképzelt figurák. Hrabal műveiben mindig megjelenik az élet szeretete, mesélői hangja annyira egyedi, hogy a legegyszerűbb kezdőmondatával is maga után tudja vonni az olvasókat. 1997-ben halt meg galambetetés közben: kizuhant a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről.



Európa, Budapest, 2025
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635049349 · Fordította: Zádor András

A ​csokimikulásos lány

 

Háy János: A ​csokimikulásos lány




                      

A szív dolgai keverednek ebben a regényben a mindennapok harcaival. Önmagunkhoz és egymáshoz juthatunk közelebb, a biztonságos gyermekkort megidézve. Nosztalgikus utazás a múltba, amikor még ott van mögöttünk és féltő, figyelő módon egyengeti utunkat apa, anya, nagymama, nagyapa. Az elmesélt gyerekkor persze nem új téma Háy Jánosnál.


         

A szerző egyedi hangja össze nem téveszthető, a mű egyik erénye a stílusa. Aki olvasta előző néhány regényét legalább, biztosan nem tévedhet. A könyv hangulata igazi „háyjánosos”, egy pillanatra sem kérdéses, ki a szerző.

Nevezhetjük akár formabontónak is. Háy a szavak mágusa. 

Jó ráérzéssel használja ki a nyelvben rejlő lehetőségeket. Aki szereti Háy stílusát, történetvezetését annak ez a könyv is tetszeni fog. Olyan mindennapi dolgokról ír, ami meglepő, mégis milyen nagy hatást tud elérni az olvasóban. Amolyan együttgondolkodásra késztetőek ezek az ismerős regénnyé fűzött történetmorzsák. Háy rávilágít, megragadja ezen dolgok és emberi tettek lényegét, próbálja megérteni és megértetni mi lapul a tettek mögött. Ez persze sokszor vicces vagy éppen fájó tud lenni az emlékező felismerés. Bőven akadnak érzelmek, gyerekkori álmok, vágyak. Amik persze találkoznak és ütközek a hétköznapok valóságával. Mennyire van, tudunk a saját sorunkba beleszólni, azt irányítani? Olyan ez a történetfolyam, hogy bárki könnyedén talál kapcsolódási pontot. Esetleg a leírtakat a saját tapasztalatainkkal vethetjük össze. Nem kell valami édes-bús karácsonyi sztorira gondolni a cím és a borító alapján.

Az emlékek és az érzések kavarognak az olvasóban is, elkerülhetelen a számvetés. Nem szépít, nem idealizál, inkább gondolkodásra késztet. Ezen történetmorzsákban mindenki magára ismerhet, lehetünk a szereplők egyike. A közösségi, családi kapcsolatok mélyére tekintve keressük azt, ami elmúlt, eltűnt, de biztonságot adott. Érezhetően ismeri ezt a világot, jól adja vissza a környezetet, akár a faluról akár a nagyvárosba került fiatal lelkének rezdüléséről olvasunk. A felnőtté válás keserves pillanatai, a szerelem, a nemiség felbukkanása, a szabadságvágy vagy a mindenféle beilleszkedés anno ott munkált mindannyiunkban. Az elvárásoknak megfelelni vágyás kényszere nyomasztó tud lenni. Ami vagy sikerül, vagy nem...

Az író nem nélkülözi az ironikus humort sem ezekben a valós és őszinte életképekben. Tetszett, amikor kiszólt a történetekből. Szúrós, vagy cinikus megjegyzéseket kapunk, sarkos megfogalmazásban. Összességében nagyon szerethető, lényegében mégis ugyanazt kaptam, mint a legutóbbi néhány regényénél. Olyasmikről mesélt, amiről többet kéne beszéljünk. A családról, egymás tiszta és őszinte elfogadásáról, szeretetéről az összetartásról. Türelemről, törődésről, odafigyelésről a másik iránt. Együttérzéssel mutatja meg ezeket a törékeny sorsokat.




Kedvezménnyel  ITT   rendelhető a regény!


                 

Háy János (1960) író, költő, a mai magyar irodalom megkerülhetetlen alakja. Főiskolás kora óta jelennek meg írásai; a közönségsikert A bogyósgyümölcskertész fia (2003) hozta meg számára. Minden műfajban tevékeny – 16 prózakötet, 8 verseskötet és számtalan díjnyertes dráma szerzője –, és merészen kísérletezik a köztük lehetséges átjárásokkal. 2019-ben megjelent Kik vagytok ti? című műfajteremtő kötete elnyerte a Budai-díjat, melyet az oktatást, nevelést legjobban segítő könyvért ítélnek oda. Drámáit minden évadban országszerte játsszák. Műveit több nyelvre aktívan fordítják. Budapesten él, rengeteg ember és emlék között.







Európa, Budapest, 2025
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151060735

Véres ​történetek és legendák

 

Bohumil Hrabal: Véres ​történetek és legendák




                                  

Hrabal közel negyvenévnyi írásaiból összeállított novella-gyűjtemény, amelyek sokáig az asztalfiók mélyén pihentek. A beválogatott tizenöt írás igazi irodalmi csemege. Átfogja szinte a teljes hrabali életművet, betekintést enged annak különböző szakaszaiba. A kötet az 1948 és 1986 között írt időszak elbeszéléseiből áll.

Tipikusan Hrabalra jellemző, groteszk humorral ábrázolja a kisember világát. Aki még nem olvasott tőle, azért ne ezzel kezdje. Ahogyan a cím ígéri, valóban véresek, drámaiak ezek a történetek, középpontban a halál témája áll. Kilátástalan, pokolian reménytelen élethelyzetek, ahol minden fekete-fehérre fakult.

    

A szerző zsenialitásának köszönhetően mégis valami mély, eredendő életösztön alapján, diadalmaskodik az élet. A kerskói emberek mindennapjai jelennek meg, amelyek tele vannak öniróniával, furcsa, felkavaró eszmékkel. 

A kötet leghosszabb írása a Legenda Káinról című elbeszélés, ahol az öngyilkosság nagy szerepet játszik. A halál valamilyen formában mindegyik elbeszélésben ott van. Ebből a történetből kerekedett ki a későbbiekben a Szigorúan ellenőrzött vonatok kisregény. Ebből Jiri Menzel rendezett Oscar-díjas filmet, igazi kultuszfilm. Megdöbbentő, fájón valós, hatásos hangulata, stílusa miatt is erős írás. Az egyik kedvencem lett a válogatásból.

Az olvasói levelekből és a saját írásaiból összeollózott, játékosan groteszk önarckép egyszerre tragikomikus és megkapó. Hamisítatlan Hrabal, bár érezhetően az írói világképe alapjaiban változott meg. Minden történet és a sörözökben született, hallott legenda az írói portréhoz tesz hozzá. A kikerekedő mozaikokból tökéletes képet kapunk Hrabal belső világáról, érzéseiről. Hrabal annyira jó író, és olyan humorral ír olyan dolgokról amin inkább talán sírni kéne, ez a világnézete elgondolkodtató.

A szereplők plasztikusak, főként az író szűkebb vagy tágabb környezetében élt ismerősök, barátok, vagy olyan személyek, akikről valamelyik kocsmában hallott, majd az írói fantáziájával, a valóságot figyelembe véve megírta a történetüket.

Az Isten báránykái fura figurákat felvonultató története szomorkás, megható. Ahogyan elég furcsa a mindeféle lim-lomot gyűjtögető Matek úr alakja is, vagy Beatrice nővér karaktere. Az egykori szocialista rendszer, a hatalom ad hátteret, amitől élnek, valósak lesznek ezek a legendák, történetek. Kifejezetten tetszett még a Hóvirágünnep és a Lakoma története. A Hóvirágünnep is filmre került, ajánlott meg/újranézni. Kreskó, a gyönyörű kis cseh falu és lakói élénk képekkel kelnek életre előttünk. Ők az elkeserítő eseményekben is meglátják a dolgok fonákját, a humort. A cseh kisemberek utolérhetetlen leleményessége példaértékű. A vaddisznóvadászat képei látványosak és mozgalmasak, valóban vicces helyzeteket teremt. Kalandos időutazás ez a kötet, ahol természetes őszinteséggel elmesélt írásokat olvashatunk. Hrabal írói univerzuma megunhatatlan, időt álló, mindig friss élményt ad.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 



       

Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.

Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.

1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Mìsteèko, kde se zastavil èas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.

Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják.



Európa, Budapest, 2025
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635049981 · Fordította: Hosszú Ferenc, Körtvélyessy Klára, V. Detre Zsuzsa, Varga György

Én ​és a macskáim

 

Bohumil Hrabal: Én ​és a macskáim



                                                         

"Mit csinálunk ennyi macskával?"




Hrabal népszerűsége vitathatatlan, közkedvelt szerző. Ismerjük a sörhöz fűződő viszonyát, amit nem csupán a népszerű Sörgyári capriccio kötetben elevenített meg, ami filmre is került. Kedvelt törzshelye volt Prágában az Arany Tigris söröző, ami itt is, de más prózáiban is megjelenik. Tudjuk azt is, mennyire kedvelte a macskákat, ők voltak életének fontos kísérői, ezek a puha, szőrmók állatok. A borító roppant kifejező, telitalálat.


Ebben a kötetben két írói korszak rövidebb írásait gyűjtötte egybe az Európa Kiadó. Közös kapcsolódás a macskák jelenléte. Az első, nagyobb lélegzetű próza a Kisautó című történet, ami egy autóbalesetből való lábadozást kelt életre. 1983 őszén született írást a gyógyulásban való bizakodás, az élet szeretete hatja át. Ehhez nélkülözhetetlen erőt, segítséget a macskák játékos jelenléte, társasága ad. Természetesen Hrabal szarkasztikus humora is jelen van. Nosztalgiával tekint erre az időszakra. Már az Előszóban megjelenő interjú is élmény az olvasónak. Igazán emberközelbe hozza a szerzőt, aki válaszaival érezhetően nyíltan, játékos őszinteséggel felel a kérdésekre. Az élet értelme, szépségei és a jövő egyféle számvetés formájában jelenik meg. Izgalmas kérdés volt akkoriban mi lesz vajon 2000 után...

Hrabal sok humorral és iróniával, mégis nagy szeretettel megírt hangulatos történetei afféle önvallomások. Kresko és Prága a két fő helyszín. A mellőzöttség időszakát főleg Kreskóban töltötte a szerző. A macskák többféle formában játszanak szerepet ezekben az írásaiban, ahol felbukkan a jólismert Pepin bácsi alakja is. A további hat rövid szöveg a rendszerváltás utáni, kilencvenes évek közepig tartó időszak termései: Novemberi förgeteg, ahol a politika hatása elkerülhetetlenül jelenik meg egy csendes, gyertyás felvonulás emléke miatt. Ami további gondolatokat eredményez a megkerülhetetlen diktatórikus hatalomról. Ez a Premier történetében is felbukkan, sokkal humorosabb formában. Reflektálva a politikai viszonyokra és az uralkodó ideológiai irányzatra. Ezek jellemzően keserédes történetek gyűjteménye. 

               

Az Aprószentek is szívfacsaróan emberi, ahol ismét a macskáknak szentel figyelmet. A cicabunda és a játékos öröm, amit az embernek tudnak nyújtani, az életöröm egyik forrása lehet. Némely macska igazi egyéniségként van jelen. 

A cseh rapszódia szintén humorral átitatott próza. Játékos életvezetési tanácsot kapunk. A macskacsapat segített az életét elviselni, különösen idősebb korára. Megható számvetések ezen írások az életről. A barátságuk, a macskák ragaszkodása jellemző elem. Az öngyilkosságtól is megvédték, visszaadták életkedvét. Ebben valóban sok apróság segíthet az embernek, így a cicák is.

Hrabalt egyébként erőteljesen foglalkoztatta az öngyilkosság, ez több művében is jelen van. Örömét lelte a cicák társaságában, a róluk való gondoskodásban, szinte nélkülözhetetlen volt az állatainak. A szerelem mellett számtalan formában jelenik meg a halál elkerülhetetlen kérdése. Bűntelenül embert sem lehet ölni, nem hogy kismacskát... Hrabal közelről tanulmányozta ember és állat kapcsolatát, amit megörökített ezen írásaiban.

Felesége megadóan tűrte ezt a kedves mániát, azonban visszatérő kérdése: Mit csinálunk ennyi macskával? - meghatározó és szomorú döntésre is kényszeríti a szerzőt. Ez valósággal többféle formában kísérti a későbbiekben, megjelenik álmában is a szomorú esemény. Ez a bűn felbukkan egyéb élethelyzeteiben, a Macska-maszkabál, avagy gyónás feloldozás nélkül témája is ez.

A lezáró sztori a Korhelyhétfő. Az élet gondtalan, örömteli élvezete, rácsodálkozni a természet adta szépre, ami körülvesz bennünket, a macskák életfilozófiáját elsajátítva kellene élni az embereknek is. 

A megszerzett életbölcsesség, a felgyülemlett fájdalom, néhol komor képeket fest. Hrabal és figurái esendően botladoznak az életben. A lendületes, olvasmányos szöveg többrétegű, könnyedsége ellenére is elgondolkodtató.




A kötet ITT rendelhető kedvezménnyel a kiadótól!



                   

Bohumil Hrabal
1914-ben született Morvaországban, Brno-Židenice-n. Apja neve nem ismert, nevelőapja František Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. Hrabal a prágai Károly Egyetem jogi karára járt, a II. világháború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott, majd 1946-ban fejezte be tanulmányait. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként.

1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, így szamizdatokban és külföldön is publikált.
Több regényét is sörözőkben írta, talán ettől is olyan ember-közeliek a karakterei, akikről olyan különleges szeretettel beszél, mintha valóban a barátai lennének, nem elképzelt figurák. Hrabal műveiben mindig megjelenik az élet szeretete, mesélői hangja annyira egyedi, hogy a legegyszerűbb kezdőmondatával is maga után tudja vonni az olvasókat.
1997-ben halt meg galambetetés közben: kizuhant a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről.




Európa, Budapest, 2024
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635049356 · Fordította: V. Detre Zsuzsa

A ​tengernél

 

Abdulrazak Gurnah: A ​tengernél



                                   

Ez Gurnah hatodik regénye, ami eredetileg 2001 májusában jelent meg az angol könyvpiacon. Idehaza magyarul az Európa Kiadó életműsorozatában került az olvasókhoz. A regény szerepelt a Booker-díj hosszú listáján, és a Los Angeles Times Book Prize rövid listáján is.

Fájdalmas, de gyönyörű írás bontakozik ki az olvasó előtt. A regény narrátora részben egy Saleh Omar nevű férfi, aki 1996 esős novemberében hamis útlevéllel próbál bejutni az Egyesült Királyságba. Ő az egyik narrátorunk, aki bevándorlóként érkezik egy egészen másféle világba, mint Zanzibár. Az új élet reménye viszonylagos, hiszen a nagy kérdés végig ott lebeg: lehet egyáltalán 65 évesen új életet kezdeni egy idegen közegben? Ráadásul Salemnek nem ez a neve, és -tanácsra- úgy tesz, mintha nem értene angolul.

A könyv két magányos, Zanzibárból Angliába érkező bevándorló portréjaként indul. Omar mellé csatlakozik a tolmács szerepében a szintén Zanzibárról menekült, fiatal egyetemi oktató Latif Mahmud. A két férfi nézőpontjai, élményei-emlékei furcsa és váratlan kérdésekre keresik a válaszokat. Kiderül a közös múlt, ami meglepő módon van jelen a két férfi életében. Akad bőven szerelem, árulás, intrika, a szövevényes családi kapcsolatokban, ahol fontos szerepet kap egy tömjénnel teli mahagóniládika. 

Ez az összefonódás elképesztő, újra értékelik addigi életüket. Ezekből az elfolytott csendekből, ki nem mondott érzésekből épül fel a regény. A stílusa merengős, filozofálós társas magány, ami új érzéseket hív életre.

Az egyikük egy elismert fiatal professzor, a másik pedig egy 65 éves menedékkérő. Ahogy a nézőpontok a regény egymást követő szakaszaiban a két férfi között váltakoznak, alaposan megismerjük őket. A szerző elmeséli a korábbi életüket, zanzibári törekvéseiket, családjuk sorsát eleveníti fel. Omar mély, őszinte élveboncolós feltárása jól illeszkedik Latif másféle nézőpontjához, ami érdekes és másféle megvilágításba helyezi az egész történetet. Háttérben felvillan a gyarmatosítás, az egyszerű emberek élete. Egy számunkra különös és érdekes világba vezeti olvasóit a szerző, ahol a két karakter esendően botladozik az életben.

Ebből az olvasmányos, mozgalmas háttérből kiderül az, hogy hogyan és miért emigráltak Angliába. Két különböző generációból származnak, érthetően mindegyikük másképp látja korábbi hazáját. Az idősebb férfi élete nagy részét ott élte le, a kötődése erősebb. Kénytelen volt Angliába menekülni, amikor minden más remény szertefoszlott, a fiatalabb pedig diákként távozott, de még mindig vágyik a hátrahagyott kapcsolataira. Latif révén még egy izgalmas NDK-s kitérőt is tehetünk.

Az író varázslatos mesélő. A szereplői érdekesek, a történeteik pedig lebilincselőek, ahogyan összekapcsolódnak. Gurnah történetszövése mesteri, egy sajátos világot teremt. Zanzibáron és Angliában játszódnak, és lenyűgöző betekintést nyújtanak a gyarmati idők alatti és utáni életbe, mindezt a gyarmati emberek szemszögéből. Az emberek általában mindenütt másképp gondolkodnak és másképp élik meg az életet. Mégis mindannyian egyek vagyunk, ahol az erkölcsi szokások, hagyományok, a másféle kulturális háttér adhatnak eltérő életszemléletet. Azonban az alapvető szükségletek, vágyak és problémák azonosak.

Miközben a két férfi óvatosan feszegeti, kutatja a múltat, az idős férfi olyan információkat tár fel, amelyeket a fiatalember soha nem tudhatott, a történet felgyorsul, míg a múlt és a jelen össze nem olvad. Mindketten rejtett igazságokat és új erősségeket fedeznek fel életük fonalában. Egy szenvedélyes, tiszta történet, ami új látásmódról tesz tanúbizonyságot. Meglepő, ahogyan felismerik az élet kemény igazságait, sokszor drámai fordulatait, mégis együttérzőek tudnak maradni.

Amikor a tanzániai Abdulrazak Gurnah 2021-ben elnyerte a Nobel-díjat, nem tagadom, meglepődtem. Jó alkalom és érdemes megismerni életművét, személyes és szenvedélyes történetét, hiszen már magyarul is olvashatóak. Akár ekönyvben is beszerezhető.




A kiadótól ITT rendelhető kedvezménnyel!



                     

Abdulrazak Gurnah (Zanzibár, 1948. december 20. –) zanzibári író, irodalomtörténész. 1966-ban tizennyolc évesen menekült el szülőföldjéről, Zanzibárról, az arab lakosságot ért üldöztetés elől. 1968-ban az Egyesült Királyságban telepedett le, itt végezte tanulmányait és lett az irodalomtörténet professzora a Kenti Egyetemen. Irodalmi munkássága a gyarmatosítás és a menekülti lét témáját dolgozza fel, munkáit angol nyelven írja. Könyveit többször jelölték a Booker- és a Whitebread-díjakra. 2021-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.



Európa, Budapest, 2025
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151060360 · Fordította: Neset Adrienn

Túlságosan ​zajos magány

 

Bohumil Hrabal: Túlságosan ​zajos magány





                                         

Hrabal kisregénye alig 136 oldal, mégis fajsúlyos, nehéz darab. A több réteg alatt megbúvó történet megrázó és elgondolkodtató, nem adja könnyen magát. Nem az a történet, ami elsőre eszünkbe jutna az író műveit ismerve. Igazi kultikus kincs ez a sokáig szamizdat formában terjedő, betiltott könyv. A Túlságosan zajos magány az írói életmű fontos darabja, a szűk terjedelme ellenére is kiemelkedő.




A groteszk, néhol morbid humor épp úgy jellemzője a súlyos, irodalmi kérdéseket feszegető történetnek, mint az élet értelme, annak összegzése és lezárása. Háttérben a romos kommunista Prága áll. A mélyben a szenny buzog, a csatornarendszer mint jelképes utalás hatásos. Szürrealis, filozófikus merengés az életben elkövetett hibákról, a szerelem mibenlétéről, az érzelmek hullámzásáról. Fontos elem az olvasás, a könyvek szeretete, Hrabal lírai leírásokat ad az olvasás örömeiről, és szükségességéről. Főhősünk egy papírzúzdában dolgozik, immár 35 éve. Feladata az elkobzott könyvek és papírok tömörítése, újrahasznosítás céljából. Egy pincében robotol egy régi tömörítőgéppel, ahol társaságnak csak egerek és patkányok akadnak.

Érdekes életrajzi adalék, hogy maga Hrabal is dolgozott egy szeméttelepen, ahol bálázta a begyűjtött hulladékot. A megfogalmazott életérzés ismerős, nem egyedül cseh sajátosság, a háború hatásai döbbenetesek. Ez egy megkapóan megírt, nagyon eredeti mű, amelyben Hrabal túllép egyetlen rezsim puszta vádaskodásán azáltal, hogy feltárja a könyvek és a művészet egyetemes és transzcendens kapcsolatát. Olvasmányai segítik hősünket, hogy elmeneküljön élete komor valósága elől. Amihez a sör elengedhetetlenül szükséges kellék.

Amikor a hetvenes években kissé enyhült a diktatúra, újra megjelenhettek az író regényei. Azonban a Túlságosan zajos magány nem volt az engedélyezettek között. A sörözés, a macskák itt is megjelennek, a magány adja a hátteret a szomorú végkifejlethez. Sajnos főhőse nem lát más kiutat, mint a halált. Egy zaklatott, megviselt élet lezárása a saját döntése szerint. Kifejezetten erős, drámai hatása van, hátborzongató lezárást kapunk. Életműve alapján valahol Hrabal is ezt a zajos magányt élte. Kereste a megoldást, mindig menekült valami elől, de a végére csak ezt a kiutat találta meg. Hrabal hatása az irodalomra kivételes.


A kisregény ITT rendelhető kedvezménnyel! 


   

Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.

Élete és művei: 

Morvaországban, Brno-Židenicé-n született. Apja neve nem ismert. Nem kívánt gyerek volt, amivel egész életében küzdött Hrabal. Nevelőapja František Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. 1935-ben érettségizik és beiratkozik a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezi be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozik Kostomlatyban, ebből az élményből születik a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jiří Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 50-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként. 1963-tól foglalkozásszerűen ír. A 70-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Městečko, kde se zastavil čas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön publikál. Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halála hrabalian szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosság volt.



Európa, Budapest, 2025
136 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635049332 · Fordította: Varga György

A ​könyvesbolt

 

Hvang Borum: A ​könyvesbolt





                                    

"Hiszem, hogy ha többen olvasnának, a világ egy kicsivel jobb hely lehetne."




Hvang Borum koreai szerző a világszerte egyre népszerűbb healing fiction, azaz gyógyító irodalom műfaját képviseli. Szoftvermérnökként dolgozott, mielőtt az íráshoz fordult, debütáló regénye, “A könyvesbolt” pedig rövid idő alatt nemzetközi sikert aratott. A könyv nyugalmat ad, de teret igényel a teljes élvezethez, nem érdemes kapkodva, sietve olvasni. Elgondolkodtató és kiváló kikapcsolódás, igazi, lélekmelegítő olvasmány.


A történet, amelyben a főszereplő, Jongdzsu, miután életét a társadalmi normák szerint élte le: tanult, megházasodott, családot alapított, majd elvált, így élete gyökeresen megváltozik. Új kalandba vág, és valóra váltja gyerekkori álmát: könyvesboltot nyit. Soha nem volt vállalkozó, nem ismerte igazán jól a könyvek világát, de szeretett olvasni, és ami a legfontosabb, egyszer az életében azt akarta csinálni, amit a legjobban szeret. Jongdzsu felhagy addigi életével, karrierjével, tiszta lappal kezdi újra életét. Kilép a mókuskerékből, mer váltani, a saját vágyai szerint újraépíteni életét. Ezért kezdett el egy kis könyvesboltot vezetni Szöul egy bájos, csendes negyedében, és ez igazán boldoggá teszi. A könyvek az érzelmi egészség gyógyításának eszközei is, erre nagy hangsúlyt fektet a történet. Jongdzsu társa, segítője lesz Mindzsun, egy rendkívüli barista. Ketten egy különleges hellyé varázsolják a kis könyvesboltot. A néhol filozófikus bölcsességek mellé a kávé is fontos szerepet kap, ami az irodalmi kitekintésekkel különleges atmoszférát teremt. Igazán érdekesnek találtam azt látni, hogy egy ilyen távoli országban, mennyire eltérő hagyományok, szokások végül mégsem annyira különböznek. Ugyanazok az élet alapproblémái, csak egészen különböző megközelítésekkel élhetjük át. Meglepett a szereplők személyisége és az, ahogyan egymáshoz viszonyulnak. Az emberi kapcsolatok mélyére is bepillanthatunk. 


A könyv hangulata azonnal megfogja az olvasót, lassításra késztet, elmerülni, élvezni az olvasottakat. Az olvasó akaratlanul is elmereng saját életén, mi is a boldogság, mi az, amitől lendületet kap életünk. Hvang Borum olyan világot tár elénk, amiben jó volt elmerülni. Az élet nagy kérdései, fontos döntések kerülnek elénk, az önmegvalósítás vágya mindenkiben ott munkál. Egy könyvesbolt, ami a lelki megnyugvást is adja az olvasnivaló mellé. Igazi menedék a mindennapok elől. A szereplők megtanulnak lelassítani, élvezni az életet a mókuskeréken kívül. Érzékeny, melankólikus történet, ami felráz és elgondolkodtat. Az egész könyvnek pozitív kicsengése van, amire nagy szükségünk van. Erre olvasás közben döbbentem rá. Nem kellene rohanni, kapkodva élni, ami a kiégéshez, napjaink jellemző problémájához vezet. Az írónő stílusa azonnal megfogott, letisztult hangja könnyen utat talált a lelkemhez. A szövegek hatása, a jó írás mibenléte, az írói hang és tartalom, a szöveg érthetősége, szerkezete mind fontos elem a történetben. A mögöttes tartalom, az érzelmek dominálnak a regényben, ami egy megnyugtató, sajátságos hangulatot áraszt. Jó volt megismerni a dél-koreai szerző gondolatait, belső világát.


A regény ITT rendelhető kedvezménnyel! 



  

Hvang Borum (1981)
Informatikát tanult, szoftverfejlesztő mérnökként dolgozott az LG-nél, majd 2022-ben megjelent és számos nyelven világsikert aratott első, bemutatkozó regénye A könyvesbolt.









Európa, Budapest, 2025
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151060698 · Fordította: Baksa Tímea

Keiko ​vegyesboltja

 

Murata Szajaka: Keiko ​vegyesboltja
Éjjel-nappal Tokió

                       

Murata Szajaka regénye ironikus, olykor szürreális stílusával és fanyar humorával nyert meg. Jelenleg az egyik legfelkapottabb könyv, megérdemelten. Az európai szokásoknak, világnézetnek kissé idegen, mégis tartalmas és fontos emberi problémákat vet fel. Aki nyitottan áll hozzá és érdeklődő a japán kultúrára, szokásokra és hagyományokra, igazi kincset talál.


Rövid, könnyed könyv, olvasmányos és szerintem minden furcsasága ellenére szórakoztató. A számunkra szokatlan történet aktuális és komoly témákat feszeget. Az volt az érzésem, hogy mind a stílus, mind a hangulat nagyon jellemző lehet a japánok életszemléletére. Főhősünk Keiko önértékelési, beilleszkedési problémákkal küzd, ami már gyerekkorában is megmutakozott: különös dolgokat gondolt, mondott és tett, szüleinek nem kis gondot okozva. Szeretne hasznos tagja lenni a társadalomnak, de kerüli az emberi kapcsolatokat, magányosan éli világát. Nem keresett párt, férjet sem magának, hiába a család biztatása. Nem igazán találja helyét az életben, mégis tökéletesen jól érzi magát a bőrében. Miután egy újonnan nyíló élelmiszerboltban helyezkedik el, a nő világa kinyílik. Csak az üzlet, a boltban történtek töltik ki napjait, ez lesz a fontos és meghatározó neki. Úgy érzi, most helyére került a világban, apró, de fontos csavar a gépezetben. 18 évet húz le a boltban, igazi veterán dolgozó lesz, valóban a bolt az élete. A bolti mindennapok jellemzőek és szemléletesek.

Keiko furcsa életszemlélete, karaktere eleinte nem feltétlen szerethető, de megérthető. Sajátos gondolkodása számunkra szokatlan lehet. Azt mondanám, nagyon japán a sztori, mégis több olyan probléma kerül középpontba, ami társadalmunkra is jellemző.
A helykeresés, párkapcsolatok kialakítása, vagy a
beilleszkedési gondok sokakat érintenek. Az egzisztencia és a családalapítás nem izgatja, hiába az elvárások, külső nyomás. Komoly társadalomkritika van a lapokon, szarkasztikus humorba
csomagolva. Mi is a "normális" mi van, ha valaki másképp éli az életét és kilóg az elvárásokból? Keiko 36 évesen meg sem próbál idomulni, megfelelni. Itt már nagyon megértettem, tudtam kedvelni, megértettem Keiko érzéseit. A nő belső világa néhol nyomasztó, meglepő, de érthető. A történet előrehaladtával értelmet nyernek furcsaságai. Az élethez nincsenek kőbe vésett szabályok, csak érezzük jól magunkat itt a földi létben.

"A normálisnak tartott emberek élvezik, ha ítélkezhetnek azok felett, akik mások, mint ők."

A teljességgel szokatlan történet ott vesz fordulatot, amikor új munkatárs, Siraha érkezik a boltba. A férfi hasonlóan kívülállóként éli az életét, életszemlélete furcsa és meredek. Ő még különcebb, nehezebben szerethető szereplő. A két magányos ember hasonló gondolkodása összehozza őket, de nem a szokott romantikus-rózsaszín végre kell gondolnunk. Nincs feloldás, a két fura fazon élete mégis lendületet kap. Alkalmazkodnak, igyekeznek beilleszkedni, bár a férfiről ez kevéssé mondható el. Kifejezetten élősködő, a nőt kihasználó figurának tűnik, aki életmódjával még zavarosabbá teszi a világot a nő számára. Gondolatébresztő történet, ami érzékeny témákat jár körbe: a gyermektelen, magányos nők élete, párkapcsolati problémák vagy az egzisztencia megtalálása. A befejezés eredeti, és feloldás nélküli, nincs igazán konklúzió. Az élet ilyen (is) megy tovább. Kivételes élményt ad a történet, érdemes megismerni. 

A kisregény  ITT   rendelhető kedvezménnyel!


     

Murata Szajaka (1979. augusztus 14. -) nemzetközi hírű japán író. 2016-ban a Keiko vegyesboltja című regényével elnyerte a legtekintélyesebb japán irodalmi elismerést, az Akutagawa-díjat. Ez az első magyarul megjelenő műve. Hőséhez hasonlóan a szerző tizennyolc éven át (1999-től 2017-ig) bolti eladóként dolgozott Tokióban.





Európa, Budapest, 2025
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151060063 · Fordította: Dési András György

Ablakok ​az ébrenlétben

 

Kovács Krisztián: Ablakok ​az ébrenlétben




                                     

A regény cselekménye négy fiú barátságának összetartó erejét mutatja be. A vidéki kisváros hangulata, a rendszerváltozás utáni évek forgataga színes és látványos képekkel kel életre. Kovács Krisztián több témát is ábrázol regényében.

A fiúk felnövéstörténete az önmaguk útjának keresése, megtalálása 1991-től indul és 2017-ig tart a folyamat. Néhol igazi road-movie, ámokfutás az életen át, az ifjonti elszánt világmegváltó lendülettel. Egy olyan történetébe nyerünk betekintést, ahol a karakterek és az események egy nosztalgikus utazásra visznek. Jó volt visszarévedni ebbe a nem túl távoli múltba, megidézni az akkori élet forgatagát. Apa-fiú kapcsolatok mélyére áshatunk, a társadalmi problémák sem maradnak ki. Kovács Krisztián jó mesélő, lendületes, jól felépített története él, lüktet, lélegzik. A generációk közötti eltérések most is jelentős szerepet kapnak, ez a történet egyik mozgatórugója. A családi titkok, az elhallgatás, a rossz döntések, a múlt sebei most is szerephez jutnak.

A négy fiú Ervin (ő lesz a narrátorunk), Bota, Kafka, Manci története szorosan fonódik össze, miközben az érzések kavarognak a fiúk lelkében és az olvasóban is. A helykeresés, az önazonosság és a lehetőségek különböző módon jelennek meg természetesen a fiúk életében. Az emlékezés nosztalgiája finoman hatja át a regényt. Ervin és Botond barátsága még az óvodába vezethető vissza. A családi háttér is izgalmas, hiszen Bota apja gazdag vállalkozó, míg Ervin apja hittan-tanár. A valóban mély, életre szóló férfibarátság bővül Kafka és Manci színre lépésével. Tetszett a sok film, zenei betét beleszövése a történetbe, ahogy az irodalmi utalások is fontos szerepet kapnak. Viszont az elveszett értelmiségiek útkeresését nélkülözi szerencsére a történet.

Bota karizmatikus jelleme korán kibontakozik, ami később az irodalom felé tereli a fiút, sikeres íróvá válik. Mégis menekül, keresi önmagát, nem igazán találja az életben a helyét. Miközben minden szereplő életét megismerjük, főleg Bota sorsa adja a hátteret az eseményekhez. Akadnak szívszorító pillanatok is, de a szórakoztató része is megvan a regénynek. A koncertek, képregények, a VHS-korszak és a videójátékok forradalma a nosztalgiának kedvez. Kovács Krisztián végig remek atmoszférát teremtett, figurái élethűek, hitelesek. Végig jól adagolja a cselekményt, kellően olvasmányos. Sokrétű, összetett, elmélkedésre ösztönző regény. Mennyire fontos, meghatározó és igazi ajándék a barátság az életünkben. 

A négy fiú az olvasó előtt válik férfivá. Megküzdenek ezzel, de ez mindig így van az életben. Nem mondom, hogy a befejezés hozza a boldog véget, de azt gondolom, ez a tökéletes lezárása ennek az életmesének. Nem történhetett ez másképpp. Jó ez így, elgondolkodtat és a barátság erejét igazolja. Olvasóként úgy éreztem, valami személyes emlék, élmény is ad a regénynek alapot. Krusovszky mester keze nyoma is érezhető a regényen, de szerencsére nem tolakodóan. Nagyívű cselekménye, hangulata, tipikus kisvárosi figurái emlékeztettek erre.  Jó dramaturgiája, a szerző mesélő kedve érezhetően viszi a történetet. Jó volt megismerni, olvasni ezt a könyvet, én szerettem olvasni. Akinek tetszett az első két regény, annak szerintem ez is fog. Érdeklődve várom a folytatást, hiszen Krisztián már bizonyított.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!



     

Kovács Krisztián: 1987-ben született Zalaegerszegen. Főiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte. 2018-ban alapította meg az Ectopolis Magazin online kulturális portált, amelynek 2022-ig főszerkesztője volt.
Jelenleg az Agave Könyves kommunális igazgatója. A Hiányzó történetek volt az első regénye, ami 2021-ben jelent meg.
Gyömrőn él feleségével és kislányával.







Európa, Budapest, 2024
426 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635049547

A ​soha fel nem engedő föld

 

Inkeri Markkula: A ​soha fel nem engedő föld



                                    

Ez a könyv az idei tavasz egyik kiemelkedő és fontos megjelenése. Különleges helyszíne, a történetben rejlő napjaink valósága némi szerelmes romantikával idézi fel egy politikai döntés hátterét. Ez döbbenetes és elgondolkodtató, hogy megtörténhetett. A számi lány és az eszkimó fiú szerelme a keret a klímaváltozás félelmetes valóságához.

        

A történetnek három főszereplője van, több idősíkon játszódik. Unni egy számi nő, aki északról Dél-Finnországba került, elszakadt gyökereitől és édesapjától, aki érthető okokból nem hajlandó elhagyni szülőföldjét. Unni felnőttként a gleccsereket és az eltűnő északi természetet tanulmányozza. Gyönyörű tájleírásokkal, hangulatos képekkel kel életre az olvasó előtt a helyszín, ahová jó eséllyel soha nem jutunk el.

A kutatás Unni-t a Penny-gleccserhez vezeti a Baffin-szigeten, a kanadai sarkvidéken. Évente több jég olvad el, mint amennyi keletkezik, és Unni szeretné megtudni az olvadás gyorsaságát. Jón Kalman Stefánsson remek leírásait idézte meg, ahogyan itt is az ember és természet kapcsolata kerül középpontba. 

A hideg táj, a gleccser világa különleges utazásra hívja az olvasót. Egyszerre markáns és érdekes a történet, az egyes emberek sorsát meséli el, annak örömeivel és talán még több bánatával együtt. Kanadában Unni találkozik Jonival, egy inuit férfival, aki egy gleccser közelében él. Egy hóvihar csapdába ejti őket kilenc napra. Ezalatt mély lelki és szerelmi kapcsolat alakul ki Jon és Unni között. Olyan villámcsapás-szerű szerelem ez, mint mikor rögtön érzi az ember, rátalált a másik felére. Az összezártság, és a közös múlt háttere szép pillanatokat ad a regénynek. Mégsem lehet közös jövőjük. Unni később visszatér Baffin-szigetére, Jon pedig eltűnik, de megismerjük életének fájdalmas pontjait.

A harmadik szereplő, aki teret kap, Helen, Jon dán örökbefogadó édesanyja, aki egyszer Kanadában élve örökbe fogadta Jont. Ez döbbenetes, sokkoló valóság, ami igazából embertelenül érthetetlen, még ma is meglepő visszatekinteni erre. Hogy ilyen megtörténhetett, amiről mi itt talán nem is tudunk, nem hallottunk. Az 1970-es években a kanadai északi-sarkvidéki őslakosoktól szüléskor egyszerűen elvették, megfosztották (elrabolták) tőlük a gyerekeiket. Torokszorító érzelmek kavarognak a lapokon.

Ezek a gyerekek örökbefogadásra kerültek, mondván a jobb életkörülmények reményében. Ez mondani sem kell, számtalan problémát okozott, nem csak a szülők, de a gyerekek lelkében is. Helen nyomozni kezdi Jon hátterét, és bizony meglepő részletek derülnek ki az örökbefogadási folyamatról. Az 1960-as és 1970-es évek nem voltak boldog időszakok Grönland őslakosai számára, és az akkor bekövetkezett események egészen a mai napig árnyékot vetnek.

Az északi irodalom nem ereszt, Markkula lenyűgözően ír a sarkvidéki népek életéről, mentalitásáról, és a mindenkit érintő éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmairól. Az éghajlatváltozás a szépirodalomban is egyre fontosabb téma. A gleccser olvad, és a természet, az emberi élet nagy része pusztul. Mi következik mindebből? Az, hogy nem vesszük komolyan a meglévő problémát, miközben mindent tönkreteszünk magunk körül.

Ugyanakkor szó esik az őslakosok múltbeli és pillanatnyi helyzetéről. Jon örökbefogadása az asszimilációs folyamat része. Kirekesztettség, magány, ahol a jövőt a származás dönti el. A múlt sebei a jelenben fájnak igazán. Unni ezt Finnországhoz köti, mivel Finnország is gyakorolta az őslakosok erőszakos asszimilációját a többségi lakosságba. A számik helyzetéről már több könyvet olvastam, elképesztő, ahogyan bánnak velük. Markkula természetesen kívülállóként közelíti meg a témát, de hozzáértéssel, tisztelettel és alázattal írta meg többrétegű regényét.


"Gyerekként néha bálnának képzeltem magam. Mert a nyár elején mindig délről északra költöztem, nyár végén pedig északról vissza délre, pont, mint a bálnák. Csak felnőttként jöttem rá, hogy van némi különbség. A bálnák mindig a megfelelő helyen vannak.”


A ​soha fel nem engedő föld gyönyörű nyelvezetével Patat Bence fordításában egyszerre megrázó és gyönyörű élményolvasás. Markkula az északi természet kutatója, szakértelme nyilvánvaló. A természet ereje meghatározó és fontos háttér, amely rávilágít a karakterek kapcsolataira és sorsára. A gyermekkor és a felnőttkor végső soron a távolság és az idő illúzióiról szól. Az északi természet hangulatos, látványos képeivel elevenedik meg előttünk, amit különösen jó olvasni. A poltikai háttérrel a gyökértelenséget és sok súlyos témát ábrázol. Az etnikai kisebbségekkel való bánásmód elgondokodtató és komoly kérdéseket vet fel.

„Engem vigasztal a gondolat, hogy a világ emlékszik ránk akkor is, ha néha eltűnünk. A világ emlékszik az emberek, a népek sorsára, elraktározza őket a gleccserekben és a talajban, talán olyan helyeken is, amelyeket még nem fedeztünk fel. A világ mégiscsak emlékszik.”

Már a borító szemet gyönyörködtető, figyelmet kelt. Az igazán kivételes természetleírások, a természettel való kapcsolat meghatározó az embernek, ahogyan a ránk váró klímaváltozás várható hatásai is fontosak. Abszolút olvasmányos, kihagyhatatlan mű.



Kedvezménnyel ITT rendelhető!


            

Inkeri Markkula finn író és biológus. Legfőbb kutatási területe az északi természet és az éghajlatváltozás. Számos alkalommal járt az Északi-sarkvidéken, de élt Lappföldön, Izlandon és a Spitzbergákon is. Első regénye 2016-ban jelent meg Kaksi ihmistä minuutissa (Percenként két ember) címmel, amelyet az év legjobb debütregényeként jelöltek a rangos Helsingin Sanomat irodalmi díjra.





Európa, Budapest, 2025
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635049400 · Fordította: Patat Bence

Lesz majd minden

 

Kovács Dominik és Kovács Viktor: Lesz majd minden






                                                 

Kovács Dominik és Kovács Viktor neve nem ismeretlen a színházi világban. Most első önálló regényükkel jelentkeztek. A szerzőpáros családregénye igazi meglepetés volt számomra. Az élet kérdéseit boncolgató, népi humor és bölcsesség, a régies, mára elfeledett, életünkből kikopott szavak és a háttér elevensége megkapó. Végig olvasmányos, az olvasót mindvégig lekötik a történet fordulatai.

A próza valóban a nagy elődöket idézi: Mikszáth, Rideg Sándor vagy éppen Móricz keresetlen szókimondása keveredik a népi humorral. Szókimondóan vicces és őszinte, színes és áradó a történet. Gördülékenyen olvastatja magát, nehéz letenni. Korrajzot is kapunk a történetből, hiszen Égetthalom lakóit sem kerüli el a történelem. A Kovács ikrek olyan történetet meséltek el múltról és jelenről, hogy az valóban rólunk szól, sajátunknak érezhetjük.

Főhőseink, Balogh Simon és felesége, Mihalik Zsófi. Az ő sorsuk foglalja keretbe a mezőségi falu lakóinak életét. A cselekmény alapos, kidolgozott, a kiegyezés utántól az 1930-as évekig követhetjük 

a karakterek életét. A nagy történelmi traumák is hatnak, jelen vannak: az I. világháború, a Tanácsköztársaság vagy Trianon borzolja, forgatja fel a falu életét. A nemzeti identitás elkerülhetelen. 

A két szerző hihetetlen plasztikussággal varázsolja elénk ezt a világot.

A lendületes cselekmény a mágikus realizmus elemeivel keverednek. Tetszett a mozaikszerűen bemutatott személyes drámák sora, vagy a finom népies erotika megjelenése is. A történetek mögött felsejlik a mai kortárs valóság számtalan fontos kérdése. Soha nem adja fel hősünk, hogy valahogyan jobb legyen a családjának. "Lesz majd minden", súgja optimistán a regény címe is. A szereplők túlélni akarnak, teszik a dolgukat. A rajtuk éppen átgázoló történelem a kisemberek sorsát idézi meg.

Ötletes humora izgalmas, nyelvezete friss, teljesen meglepő és eltérő, a mai kínálatból kiemelkedik. A Lesz majd mindenben tökéletes arányban keverednek az irodalmi elemek, miközben zseniális jellemábrázolásokat kapunk, a karakterek élnek a regényben. Egyszerűen jó volt olvasni, belemerülni az eseményekbe. Számomra új felfedezés volt a két fiatal szerző, az idei kínálat egyik legjobbja lett az első közös regényük. Vitt magával, nem csak a szellemes humora, mögöttes szókimondása, de a szomorú fordulatok is ismerősek. Lebilincselő és megkapó az a képzeletgazdagság, ami a regényt jellemzi. A Kovács ikrek üdítően egyedi írói stílusa eredeti és parádés megoldásai, szereplői, egy kivételes regényt adnak az olvasónak. Szép-szomorú, humoros könyv, amit érdemes elolvasni!


ITT rendelhető a regény! 

  

                                    

Kovács Dominik és Kovács Viktor (más néven: Kovács ikrek, Pécs, 1996. április 7. –) írók, drámaírók, társalkotók.
Drámáik: Mintapinty (2018), Bérnász (2018), Jégtorta (2017)






Európa, Budapest, 2024
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635048700