Michel Bussi: Ne engedd el"Az erőszak sohasem a véletlen műve, mindig van valami, amiből kihajt."
A tavalyi év egyik meglepetése, legeredetibb krimije volt Michel Bussi Fekete vízililiomok regénye. Most ismételt, egy újabb izgalmas és fordulatos, jól felépített krimi került ki a kezei közül. A hagyományos vonalat megragadva, most művészettörténeti háttér nélkül, egy egzotikus helyre viszi el az olvasót.
Egy idilli nyaralással indul a történet Réunion szigetén. Napfény, pálmafák, színes koktélok, csend és pihenés. A boldog, kiegyensúlyozottnak tűnő házaspár nyaralása egy egészen apró momentummal válik rémálommá. Martial és Liane Bellion hatéves kislányukkal élvezi a napfényt, a tengert és az exkluzív szálloda szolgáltatásait. Liane felszalad a szobájukba fürdőruhát cserélni.... ahonnan egy óra múlva sem tér vissza. Férje aggódik, a keresésére indul, ám a nő nyom nélkül eltűnt, a szobát feldúlták, vérnyomok vannak a padlón. Ahogyan az lenni szokott a férjre irányul a figyelem, hiszen csak neki állhatott útjába nő. Elkezdődik egy macska-egér játék a férfi és kislánya menekülni kénytelen, míg a rendőrség lázasan kutat. Valaki azonban mindig egy lépéssel előttük jár. Az egész sziget izgalmas és eredeti helyszínt ad. A helyiek gondolkodása, szokásaik elevenednek meg. A nyomozást vezető rendőrnő és segítője Christos jó párost adnak. Számtalan humoros pillanatot is kölcsönözve az izgalmak mellé. A történet több szálon fut, a fő szál a nő eltűnése, ami több régi sebet tép fel. Meddig lehet egy régi bűn árnyékában élni?
A múlt titkairól lassan hullik le a háló, a mozaikok azonban remekül összeállnak. Kérdés, hogy ez a nyomasztó múlt mekkora hatással lesz a jelenre? Összetörik, vagy kibírja titkok súlyát. Mélyen megrázó, tele fájdalommal. Lélektani dráma ez a javából az embertelen bosszúvágy okozta tébolyról.
A feszültség állandóan tapintható a sok fordulatnak köszönhetően, végig lendületes a történet. Még a végső lezárásra is jut egy csavar, ami az utolsó pillanatban is meghökkent. Adrenalint termel olvasás közben, csak kapkodtam a fejem. Már a liliomokkal is nagyra értékeltem Bussi tudását, ez a krimi talán még jobb is lett. Michel Bussi továbbra is jó író számomra, mert érdekes a helyszín, a lendületes történet háttere, lekötött olvasás közben. Remélem olvashatok még tőle. A legnagyobb erőssége azt, hogy nem akarja megváltani a világot, egyszerűen csak „elmesél” egy történetet, amibe elég egészen egyszerűen belemerülni.
Az intrika lenyűgöző, és egy pillanatra sem fog unatkozni az olvasó. A karakterek jól megírtak és elbűvölőek. Aja, a mindenáron és gyorsan bizonyítani akaró nyomozónő, a laza amorózó Christos és a titokzatos apa, de imádtam Christos barátnőjét Imeldát, ahogy általa a helyi zárt kisközösség életét ábrázolta a szerző. A sziget minden sajátosságát felhasználta a krimihez Bussi. Néha bizony úgy éreztem, hogy ott vagyok én is. Reunion mint helyszín kiváló háttér, szinte kedvet kap az olvasó, hogy azonnal odautazzon. Bíró Péter tökéletesen adta vissza a feszültséget, a hangulatot, jó volt olvasni.
ITT megrendelheted a krimit!
Michel Bussi 1965-ben született. Jelenleg a legolvasottabb francia krimiszerző, civilben politológus és a roueni egyetem földrajztanszékének oktatója. A Fekete vízililiomok megjelenését követően öt elismerést kapott, többek között a Normandiai Írók Társaságának Gustave Flaubert Nagydíját. Egy csapásra az olvasók és a kritikusok kedvence lett.
XXI. Század, Budapest, 2020
puhatáblás · ISBN: 9786155915444 · Fordította: Bíró Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése