Halálos rozé

 

Patkó Ágnes: Halálos rozé

(Szekszárdi vörös 1.)



                                            

A General Press Kiadó idén ősszel két új magyar szerzőt mutat be olvasóinak. Mint krimirajongó, nagy érdeklődéssel vártam a könyveket. Erősödni látszik idehaza a krimivonal, egyre több hazai szerző bukkan fel ebben a zsánerben. 

Elsőnek Patkó Ágnes újdonságát olvastam el. Az elsőkönyves szerző a "cozy crime" műfajában írta meg első krimijét, amely témájával fogott meg. A Halálos rozé figyelemfelkeltő cím, ami nem véletlen, hiszen a történet Szekszárdon játszódik, és a bor áll a középpontban. A borító és a címe tetszik, az alcím pedig sorozatot ígér.

   

          

A cselekményszál igazán érdekfeszítően és dinamikusan van felépítve. Főhősnőnk a zsúfolt fővárosi életét cseréli el egy vidéki, békésebbre. Karai Renáta végig mint egy ifjú és kotnyeles Mrs. Marple vonult végig előttem. Egyébiránt sok utalásban felbukkan a krimi királynője. A harmincas nő szinte azonnal sok barátra tesz szert, majd felforgatja a békés kisváros életét. Az éppen esedékes évi Rozémustra ünnepség alkalmából megismeri a helyi borászokat, barátságba keveredik a nyertessel. József másnapra látogatóba hívja a nőt pincészetébe. Itt Renáta már csak a férfi holttestére bukkan, aki feltehetőleg mustárgázmérgezést kapott. Vajon véletlen lenne? Természetesen ez csak a lánynak lesz gyanús... Igazi nyomozásra, borzongásra nem kell számítani, a rendőrség is azonnal balesetnek zárja le az ügyet. Nincsenek igazán a helyzet magaslatán a rendőreink... 

A lány és újdonsült barátnője, az irritálóan nyüzsgő Ildi agyalni kezdenek, mi lehet a háttérben? Nem hisznek a véletlen baleset teóriában.  Azonban lesz valaki, akit sokallja a nők kíváncsiskodó kérdezősködéseit, ahogyan rakosgatják a mozaikokat. A fenyegetőzéseket azonban a rendőrség sem veszi komolyan. Természetesen több lehetséges gyanúsított is felbukkan Renáta listáján. Az "örök második helyezett" fiatal és sármos borásztól a volt feleségig egyre többen kerülnek fel a gyanúsítottak listájára. Ennyi a történet lényege, amíg a meglepő, már-már akcióba hajló befejezéshez érkezünk. Renátának beigazolódik a gyanúja és egy valóban ütős befejezéssel zárul a történet. Ami érzésem szerint ügyesen átvezet a következő részhez. Ez sokat dobott rajta nekem, a kitervelt gyilkosság módja is eredeti. Az is jó volt, ahogyan a békés kisvárost és lakóit bemutatja a szerző. Plusz pont jár a Babits-ház említéséért. Az igényesen szép borító és a címe is jól kitalált, figyelemfelkeltő.


Tulajdonképpen nekem mégis tetszett a történet, bár egy krimitől mást várok el. A cselekmény egyébként önmagában jól megírt, de krimiként nem tudom olvasni. Nem is egy szokványos krimi, az biztos. Összességében egy okos, érdekes, jól összepakolt történet, egy olyan témával (borászat), ami új és egyedi a hazai krimikben. A téma mindig fontos, megadja az alaphangot. 

Patkó Ágnes valóban alaposan, jól ír, szórakoztató, visz a cselekmény, van benne potenciál. Bár néhol elég felszínes, túl csajos, túl rózsaszín az egész. Néhol kicsit feleslegesnek éreztem bizonyos részeket, nem a cselekmény ment ezzel előre. Kevesebb puha pléd, kedvenc csészike és film kéne. A történetben felbukkanó sok kávét, sütit már egy skandináv krimi is megirigyelhetné. A citrom illatú bútorápoló és társait is kigyomlálnám, a téli ruhavásárlásokról nem is szólva... férfi olvasóként ez ami végképp sokkolt, nem a történet. Asszem ettől lesz nyerő a női olvasók körében. Talán a férfi olvasókra is gondolva, picit lehetne komorabb, borzongatóbb a krimi... nekem túl rózsaszín lett az egész történet. Viszont a beépített zenék jó ízlésre vallanak, több kedvencem is felbukkant. Jó ötlet volt a kiadó részéről, hogy a végén feltünteti Renáta lejátszási listáját, ami így meghallgatható. Szerintem egy biztató sorozatkezdés tanúi lehetünk, kíváncsian várom a folytatást!


IDE kattintva rendelhető, akár ekönyvben is a kötet! 





        

Patkó Ágnes: Szekszárdon született, a Garay János Gimnáziumban érettségizett, majd magyar-újgörög szakon szerzett diplomát az ELTE bölcsészkarán. Újságírói és szerkesztői pályáját a Nők Lapja Cafénál kezdte, azóta már szabadúszó újságíró. A Halálos rozé az első krimije, amelyet a szülővárosa és a bor iránti szeretete ihletett.




General Press, 2023
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634527824 

képek: kiadó fb oldala

Úgyis ​megtalállak

 

Harlan Coben: Úgyis ​megtalállak



                                                   

"Egy apának az a feladata, hogy megvédje a fiát."




Harlan Coben amerikai krimiíró neve garancia a gyors és fordulatos, sötét háttérrel megírt történetekre. Most is egy klasszikus Coben-regényt kapunk. Az évek alatt a stílus néha változott, de ezúttal a gyökereihez tért vissza a szerző. Az utóbbi néhány évben megjelentek egyik legjobbja ez a krimi. Hamisítatlan Coben krimi.

Főhősünk David Burroughs eddig öt évet töltött le három éves fia meggyilkolásáért kiszabott büntetéséből. David, aki hajlamos volt alvajárásra, nem emlékszik tisztán a végzetes éjszakára. Csendes megadással, beletörődve a megváltoztathatatlanba, elfogadja sorsát, pedig előző élete maga az amerikai álom volt. Felesége ismert orvos, de a házasságuk mégis zátonyra futott, ami így a tragédiába torkollt.

Davidnek a börtönben egy napon látogatója érkezik, egykori sógornője személyében. Reachel volt oknyomozó újságíró, jó sztorit sejtve egy fotót mutat neki. Ez felzaklatja a férfit és beindítja az eseményeket., minden addigi előzményt fejre állítva. David váratlan és különös segítséget kap, megszökik a börtönből, és fia keresésére indul, igazát bizonyítva. Ez a fotó több más lavinaszerű eseménysorozatot indított el, az olvasás valódi hullámvasút lesz. Hamar kiderül, valóban jó volt a megérzése, él a fia, a koronatanú hamisan tanúskodott. A miértekre is sorra választ kapunk, miközben a családi titkok mélyére merülünk. Coben moralizál az apa-fiú kapcsolatról, ezt több aspektusból ábrázolja. Néhány remekbe szabott utalás is felbukkan az előző regényekre, megtűzdelve filmes háttérrel. David és beteg édesapja mellé felvillan a háttérből lassan kibontakozva egy gyermekekre specializálódott segélyszervezet. Hatalom és rengeteg pénz áll mögöttük. 

                  

A fordulatok sorozata elképesztő, az idegek pattanásig feszülnek. Az igazi Coben-rajongók se perc felfalják ezt a krimit. Coben nem okoz csalódást. Késő éjszakáig fent maradtam, tudni akartam az igazságot. A krimi érzelmeket megmozgató, drámai, kiszámíthatatlan és pörgős. A sok eseményszálból mesterien sodort egy jó krimit Coben mester.

A pénz mellé számtalan erkölcsi kérdés is felmerül. David egyedül küzd az igazáért, ami egyre félelmetesebb és meglepőbb. Minden Coben-jellemzőt tartalmaz a krimi, amelyet a régi rajongók elvárnak, és az új olvasók is tuti imádni fogják: lendületes akciók, extrém helyzetek, színes és jól felépített karakterek, több rétegből kibontakozó drámai családi pillanatok, és rengeteg fordulat.

A történetben Max és Sarah, az FBI ügynökei üldözik kitartóan és elkeseredetten Davidet. Egyik karakter sem volt szimpatikus, de ez semmit nem von le a krimi izgalmaiból. Semmi sem akadályozza meg Davidot abban, hogy megtalálja a fiát. Elszánt, elkeseredett, szenvedéllyel küzd a fiáért, és az igazságért. Ezt a cím is jól kifejezi. Coben kiváló író, pedig sokadik krimijénél tart. Edgar-díjat, Shamus-díjat és Anthony-díjat is elnyerte Ő az első író, aki megkapta mindhárom rangos elismerést.


ITT kedvezménnyel megvásárolható a krimi! 

        

HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. 1962. január 4-én született a New Jersey állambeli Newarkban.

Több mint húsz nagy sikerű regényt írt, közülük az utolsó hat felkerült a The New York Times bestsellerlistájának első helyére. Műveit negyvenhárom nyelvre fordították le, és közel hetvenmillió példányt adtak el belőlük. Az idegenből a Netflix készített sorozatot. Jelenleg Ridgewood városkában él családjával. 








Jaffa, Budapest, 2023
349 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634757825 Fordította: Szécsi Noémi 

Végzetes ​ajánlat

Anders de la Motte & Mans Nilsson:
Végzetes ​ajánlat

(österleni gyilkosságok 2.)





                                                      

Micsoda történet, micsoda fordulatok, rejtélyek! Itt az olvasó megfigyelőképességét tagadhatatlanul alapos próbának veti alá a két szerző. Már az első rész is tetszett, de ez most még jobb. Remek kikapcsolódás, igazi szórakoztató ága ez a skandináv kriminek, amit de la Motte és Nilsson művelnek.

         

     

Aki laza, kikapcsolódásra, szórakoztató titkokra vágyik, annak nagyon ajánlom mindkét könyvet. Könnyen olvashatók, jól megírtak, élvezetesek és humorosak. Az a fajta krimi, ami a régi típusú detektívtörténetet idézi meg, és leginkább bevonja az olvasót. Rengeteg apró konfliktus van a történetben, amelyek fontosak a háttérben, de gyilkossághoz vezethetnek.

Peter Vinston nyomozófelügyelő befejezve az első nyomozást, még a volt felesége nyaralójában marad. Néhány nap gondtalan pihenésre vágyik, de az élet ismét közbeszól. Hiába az idilli környezet, a festő svéd táj, tengerpart, ezekről a gyönyörű tájleírásokról is jó volt olvasni, de ismét gyilkosság történik.

A nyár végi Österlendben ragyog a nap, az éves régiségpiacra készül mindenki. Egy öreg műgyűjtő rálel élete álmára a sok ócskaság között. Hiába a remek lehetőség, egy másik, mindenki által ellenszenvesnek tartott társa, Nelle, ráígér és lecsapja az orra elől az egész eladó limlomot. Néhány órával később a piaci forgatag közepén holtan találják a kereskedőt. Adott is egy rejtélyes gyilkosság és egy csomó különc karakter a jó történethez.

Vinston is éppen a piacon van volt feleségével és annak új férjével, valamint régi barátjukkal, Fabian Anderklew-val, aki közismert műértő. Ő egy tv-felvételre érkezett barátai kastélyába. Vinston gyorsan átveszi az irányítást a tetthely felett, és hamarosan erősítést kap Tove Espingtől. A két nyomozó elég furcsa páros, némi ellenszenv is munkál közöttük, ezt az előző részből is kiderült. Izgalmas látni ennek a kapcsolatnak az állomásait, ami a végére szinte barátsággá szelídül. A színes szereplőgárdával, könnyed humorral és látványos képekkel megírt krimiben ezúttal is feltűnik Plútó, a fekete kandúr. A két szerző humorral még a megoldáshoz vezető útnál is szerepet ad a macskának. Hiába, sötétben tényleg minden macska fekete.  

        

A történet során többször megváltozott a gyanúm arról, hogy ki is a gyilkos. Apró régi titkok, elmúlt barátságok, szerelmek állnak a háttérben, így több elkövető is lehetséges. Az emberi kapcsolatok szövevényéből lassan bontakozik ki a valóság, ami igen szórakoztató folyamatot ad. Izgalmas kérdések merülnek fel: egy embert hányszor lehet megölni? Színre lép egy igen rámenős ügyésznő is, aki eléggé felbolygatja Tove és Vinston kapcsolatát. Az idővel futnak versenyt, és amíg a kastélyban nyüzsög mindenki, a tv-felvételre készülve, a gyilkos újból lecsap. 

Érezhető a megoldás közel, a fináléban itt rejtőzik a megoldás. Aukciók, régiségek, műtárgyak világába vezetnek a nyomok, de az irigység és a pénz motivál mindenkit.A kacskaringós nyomozás után a megfejtés egy pillanat alatt érkezik. Ügyesen megírt, jól felépített, könnyed krimi, ami végig lekötött. 

A befejezés előtt még csak sejtettem mi áll a háttérben, ki az igazi elkövető. Anders de la Motte és Måns Nilsson mérsékelten véres és mértéktelenül vicces története remek kikapcsolódást ad az olvasónak. A két szerző története érett, kidolgozott, új szín a skandik között. Jó volt olvasni, várom Vinston újabb kalandos nyomozását.




ITT kedvezménnyel tiéd lehet a krimi, akár e könyvben is!









General Press, Budapest, 2023
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528043 · Fordította: Dobosi Beáta

A ​betörő és a dizőz

Köves József: A ​betörő és a dizőz





                                              

Egy igazán érdekes és tartalmas kiadvány ez a kötet. A szerző Köves József, érezhetően sokat tud a korszakról, sztárjairól. A korabeli pesti művészvilág, a könnyű életre vágyó hamiskártyások, betörők és aranyifjak történetéhez a politikai háttér is erősen meghatározó. Ez a valóság mellbevágó néhol. Az izgalmas történet olvasmányos, szórakoztató formában viszi olvasóit egy időutazásra.


A könyv két fejezetből áll. Elsőnek a címre utalva a betörő történetét ismerhetjük meg. Angelo azaz Sántha Dezső a pesti Broadway kedvence. Tehetséges fiatal, a világot bejárt egykori artista, sármos férfiú. Ügyesen forgatja magát a világban, a nők bomlanak utána. Ezt gátlástalanul ki is használja. Szerelmes a feltörekvő, csinos dizőzbe Németh Maricába. Róla itt csupán néhány fontosabb jellemzőt tudunk meg. Majd a második fejezetben bomlik ki teljességében élete, sorsának alakulása. A szerelem köti össze az alvilági figurával, aki teljesen behálózta az operetténekesnőt.

Angelo ügyeskedései, a művészekhez való kapcsolata végig mozgalmas. A korabeli sztárok közül többek között feltűnik Latabár Kálmán, Honthy Hanna vagy Alfonzó is. Igaz, csak epizódszereplők, de sok érdekesség villan fel róluk. A történet több kérdést is felvet. A könnyű, léha élethez pénz kell, amit betörésekből fedeznek. Aranyat érnek a jó kapcsolatok, hiszen néhány évvel a háború befejezése után, 1947-ben vagyunk. Pest újjáépítése folyamatban van, a romos házak, kihalt, sötét utcák és a bárok csillogó világa éles kontrasztot mutat. A valóság néha kiábrándító. Ide kapcsolódik be a politika. Az ellenőrzés alá vont művészek kiszolgáltatottsága elképesztő. A politika a színházra is csak saját propagandája szócsöveként tekintett. Már akkor is. Némi áthallással napjainknál járunk, gondolatban.

A szerző színes és lendületes története alapos és elgondolkodtató. A kirajzolódó sorsok és történetek izgalmas pillanatokat tárnak fel. Jó volt megismerni egykori sztárokat, elmerülni ebben a mára rég eltűnt világban. A szocialista krimik világát jól hozza a történet. A korabeli rendőrség nyomozása végül egy igazi akcióban csúcsosodik ki. Angelo és társai nem kerülhetik el sorsukat. A pesti éjszaka aranyifjújának bűnlajstromán rendőrgyilkosság, rablások sorozata áll. Hiába volt ő a tippadó, az ész, végül elkerülhetetlenül megbukott a társaság.

A dizőz története megható és érezhetően valóságos. A regnáló hatalom durván ellehetetleníti azokat, akik akik nem akarnak besúgókká válni. A szocialista kultúrpolitika spiclikre épült. Marica már Angelóval való szerelme miatt is a rendőrök látóterébe kerül. Csinos, tehetséges, igazi bombanő, akire mindenki azonnal felfigyelt. Neki a színpad az élete. A kitörés vágya motiválta a fiatal lányt, megismerhetjük nehéz családi hátterét. Az élete, művészi pályája rögös. A Budapest Táncpalota (Moulin Rouge) után jött a kitelepítés. Megjárta Kistarcsát is, hiszen nemet mondott Péter Gábornak. 

A kitelepítés és a nélkülözés mégsem törte meg a nőt. Itt azonnal eszembe villant a Te, rongyos élet nyitó képsora. A szabadulása után is ellehetetlenítve élt, Budapestet is elhagyta. Azonban a szerencse ismét mellé pártolt. Kanyargós és döccenőket nem nélkülöző sorsát méltósággal viselte, megérdemelten köszöntött rá ismét a siker. Az élet kiszámíthatatlan, ha rövid időre is, de visszatérhetett a színpadra. Németh Marica csendben, visszavonultan hunyt el 1997-ben.

A történet informatív, izgalmas kordokumentum, látlelet. Az idősebbek némi nosztalgiával olvashatják, míg a fiatalabb korosztály megismerheti az akkori élet nehézségeit. Bepillantva a csillogás mögé.


ITT tiéd lehet kedvezménnyel a krimi! 









K.u.K., 2023
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156188304

Egy nagyon angolos botrány

John Preston: Egy nagyon angolos botrány


                                            

A botránytörténet lenyűgözően mutatja be az 1960-as és 1970-es évek társadalmi életét Nagy-Britanniában. Aktualitásából semmit nem veszített, sőt. Számtalan áthallással lehet bármelyik országban megtörtént hasonló esetre. Annak ellenére, ahogyan a cím is ígéri, ez egy valóban "nagyon angolos botrány", ám mégis, ha a neveket, helyszíneket kicserélnénk akár nagyon magyaros is lehetne... Az események láncolatát a közélet mögött meghúzódó magánéletek összefonódása motiválja. A történet sűrű és összetett. Az írás stílusa tökéletes a témához, nem szépirodalom, tényeken alapul a történet. Érezhetően gondos, aprólékos háttérmunka eredménye a regény. Végig érthetően és érdekfeszítően van kidolgozva.

John Preston feltámasztotta Jeremy Thorpe, a Liberális Párt karizmatikus (és titokban meleg) vezetőjének 1979-es perét. Érdekes, de erről nem is hallottunk akkoriban idehaza, hiszen a vasfüggöny még javában állt. Jeremy karrierjét felforgatták a homoszexualitás elleni szigorú brit törvények és saját, egészen gátlástalan visszaélései. Preston úgy írta ezt a regényt, mint egy politikai thrillert. Látványos képei filmszerűek, pörgős párbeszédekkel, jól megrendezett jelenetekkel, fokozódó feszültséggel és rengeteg háttérinformációval kerül elénk. Említésre kerül több akkoriban ismert név és a hozzájuk kötődő, sok esetben csak haláluk után kiderülő botrányok.

Szex, rengeteg hazugság és egy gyilkossági összeesküvés a Lordok házában. Ugyanis néhány éves kapcsolat után nem tudva szabadulni egykori szeretőjétől, a brit képviselő meg akarta öletni a fiút, miután nem tudta visszaszerezni a Josiffe-hez írt kompromittáló leveleit. Amihez pártja levélpapírját használta, annyira öntelt és magabiztos volt. Szex, politikai botrányok, korrupció mindenütt. Mindenki gyanús, senkiben nem lehet igazán megbízni. Mindezt elegáns, angolos humorral olvashatjuk.


A huszadik század egyik legnagyobb, mégis feledésbe merült politikai botrányából nem véletlen készült Emmy-díjas minisorozat is. Hugh Grant alakította a főszerepet. Az események hosszadalmas láncolata még a hatvanas években indul, akkoriban még javában büntetendő két férfi meleg kapcsolata. Thorpe közismert és népszerű politikus, karizmatikus ember volt, és úgy tűnt, sok embert inspirált. Az "akolmelege"adott védettséget neki, amit gátlástalanul kihasznált. Bő 15 év kellett, hogy bíróságra kerüljön az ügye, addig mindenki minden lehetséges módon igyekezett eltussolni. Ez is a számtalan hasonlóság egyike, mégis csak a "mi kutyánk kölyke". Nagy változást nem látok, sajnálatos, hogy ez megy napjainkban is... más országokban is.


Ez sajnos nem egy morbid vicc, negyven éve halálosan komoly ügy volt: Jeremy Thorpe brit politikust ugyanis összeesküvéssel és gyilkosságra való felbujtással vádolták meg. Bár Thorpe-ot érthetelen módon felmentették, a közvélemény egyértelműen bűnösnek tekintette, ez pedig az ígéretes karrierje végét jelentette. Pedig időközben Thorpe megnősült, és a Liberális Párt vezetője lett. Karrierjének ez a felfelé ívelő pályája azt jelentette, hogy ki volt téve a botrányoknak, aminek tudatában volt. Ez volt Anglia a hatvanas évek végén és a hetvenes években. Remek társadalmi és korrajzot is kapunk, egyéb más politikai adalékokkal megspékelve. Izgalmas, fordulatos volt, lendületes a szöveg, ami Bartók Imre munkáját is dicséri. Nem egy sablon sztori, volt még meglepetés a végén is számomra.


A másik fontos szereplő egy másik liberális képviselő, Peter Bessell. Thorpe és Bessell közeli barátok voltak, bár Bessell nőcsábász volt. Jeremy Thorpe Peter Bessellt használta, hogy megszabadítsa őt a lebukástól. Nem mellesleg a pártpénzekre is fény derül..Mindkét képviselő abban is részt vett, hogy pénzt csikarjon ki egy bahamai adományozótól a párt támogatására... Az események több ponton kapcsolódnak, megismerjük azt is, hogyan ment tönkre az élete a fiatal szeretőnek. Azt gondolom, mondhatjuk, hogy Jeremy Thorpe a csúcson volt, de egy kártyavárban élt. Sosem gondolta, hogy az ráomlik. Ez csak 1979-re történt meg, maga alá temetve a politikust mindenestől..láttunk már ilyet itthon is. Végig érdekfeszítő, sok esetben elképesztő, amit megengedhettek maguknak a szereplők. Keresni fogom a filmet is, a könyv olvasása után kíváncsi lettem rá. Dokumentumregény, ami egy valós szereplőket felvonultató krimit ad az olvasónak. Tetszett, hogy a per kimenetele után is megismerjük a szereplő életét, hogyan alakult, változott meg a tárgyalás hatására.



ITT lehet tiéd a regény kedvezménnyel!

       

John Preston az Evening Standard és a The Sunday Telegraph művészeti szerkesztője, majd tíz évig a The Sunday Telegraph televíziós kritikusa és egyik vezető cikkírója volt. Első tényirodalmi műve, az Egy nagyon angolos botrány (A Very English Scandal) 2016-ban jelent meg Nagy-Britanniában, és hatalmas sikert aratott az olvasók körében.

Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent Zuhanás – Robert Maxwell, a sajtómágnás rejtélyes élete és különös halála című kötet 2021-ben a legjobb életrajz kategóriában Costa Book-díjat nyert.



Athenaeum, Budapest, 2023
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635433070 · Fordította: Bartók Imre

ABBA

Carl Magnus Palm: ABBA



                                                    

ABBA: Agnetha, Björn, Benny és Anni-Frid története igényes kivitelben, minőségi képeken, ritkán látott fotók segítségével alapos és élvezetes módon kel életre előttünk. Nem csak rajongóknak ajánlott! Bemutatja a svéd zenei élet meghatározó csillagát a korai kezdetektől napjainkig. 

       

A retro-érzés végig velem volt olvasás közben, számtalan kamaszkori szép emlék villant fel bennem: pl: úgy 13 évesen nekik köszönhetem első meghatározó találkozásom Hemingway-jel. Élveztem ezt az időutazást a kedvenceimmel, hiszen minden dalról beugrott valami emlék. 

Az biztos, hogy a hetvenes évek sikercsapata alapozta meg a skandináv mániámat is. Számtalan érdekesség, információ ad hátteret az együttes életéhez. Betekintést adva a sikerekhez vezető úthoz, annak hatásairól sem megfeledkezve.

Pazar a formátum, igényes és méltó kiadás, sok gyönyörű kép színesíti a tartalmat. Alapos háttér az együttes megalakulásától, a kezdeti sikerektől a nagy berobbanásig. Hihetetlen, de bizony jövőre lesz 50 éve, hogy 1974-ben, a Waterloo dalukkal megnyerték az Eurovíziós Dalfesztivált az angliai Brightonban. Nem mellesleg, 2005-ben ezt a dalt a verseny történetének legjobb dalává választották. 

      

Ezzel elindult a sikerszéria, pedig az ABBA már 1972-től létezett. Björn és Benny írták a dalokat, miközben új hangzásokkal, énekhangokkal kísérleteztek. A People Need Love című daluk 1972 júniusában jelent meg, a felvételen Agnetha és Anni-Frid nagy hangsúlyt kapó női vokáljával. Stig Anderson a dalt Björn & Benny, Agnetha & Anni-Frid néven jelentette meg, amely az USA lemezlistára is felkerült, előre vetítve a sikert. Az talán közismert, hogy az együttes neve a tagok nevének kezdőbetűiből állt össze. Ez a kiváló zenei szakember, Stig Anderson menedzser fejéből pattant ki... amit eleinte nem fogadtak túl lelkesen a tagok, ugyanis egy svéd halkonzerveket forgalmazó cég is létezett ezen a néven akkoriban Svédországban. 

1973-tól már dübörgött az ABBA. A Waterloo sikere után került a boltokba az S.O. S és a Fernando kislemez. A világsikert a negyedik nagylemezük, az 1976 márciusában megjelent Arrival hozta el. A tíz dalból nyolc kiugró siker lett. Ezen szerepelt többek között a Money, money, money, vagy a Knowing me, Knowing you daluk. Kitört az Abba-mánia, nem csak Európában. Az ABBA hihetetlen sikereket aratott 1975-1977 között. Ez is szerepet játszott, hogy a videoklippeket is ők találták ki, minél több emberhez jussanak el. Talán az ausztráliai turné és a film, a második Abba-bab születése túl nagy teher lett a sikerhez. Mindenki őket akarta látni, hallani, miközben Agnetha az anyaság szépségeiben élt volna. Karrier és a család összeegyeztetése soha nem könnyű feladat. 

     

         

Ez a könyv az első teljes körű életrajz az együttesről. Olvashatunk személyes élményekről, szerelmekről, turnékról és lemezekről, vitákról is, vagy sok-sok dal születéséről is akadnak bőven információk. Tudtad azt, hogy a Dancing Queen daluk 5 hónapos munka eredménye? Minden sorlemez története, azon szereplő dalok, kiadásának háttere megelevenedik a lapokon, ahogy a híres fordított B-vel írt ABBA lógó születése is kiderül. 2010 márciusában ők voltak az első olyan nem angol nyelvű csapat, amelyet beválasztottak a Rock And Roll Hall Of Fame tagjai közé.

A dalokban sokszor a személyes életük, érzéseik jelent meg. Az együttest alkotó két házaspár története szorosan egybefonódott, a válásuk is több sikerdalt, komolyabb hangvételt eredményezett. És lassan a közös munkában is eltávolodtak. Az utolsó hivatalos ABBA koncertet 1980-ban Japánban láthatta a közönség. A legkomorabb, egyben a zeneileg legjobbnak tartott The Visitors lemez az együttes nyolcadik, egyben utolsó stúdióalbuma még 1981 végén megjelent, viszonylag kevéske igazi sikert aratva. Így 1982-ben "szünetre" mentek...

      

A csúcson is tudatosan dolgoztak, többek akartak lenni, bizonyítva a világnak, hogy a Waterloo sikere nem volt véletlen. Kiemelten jelenik meg az ausztrál turné, az abból készült mozifilm, vagy az amerikai koncertek és a Wembley siker. Itt hat egymást követő este játszottak telt ház előtt 1979-ben. A Nemzetközi Gyermekév sikerdala a Chiquitita és a spanyol nyelvű lemezek sikere is meglepett. A személyes vallomások teszik igazán hatásossá, emlékezetessé a történetet. Nem maradhatott ki az ABBA újrafelfedezése, a Mamma Mia sikere színpadon és filmen, vagy a tagok szólólemezei sem. Nagy izgalommal olvastam a negyven év utáni szünetről való visszatérésről. 2021-ben a Voyage album hatalmasat szólt. 

   

Aki kíváncsi erre a páratlan zenei sikertörténetre, alapos és jó összefoglalót kap, impozáns kivitelben. Végig jó stílusban megírt, gördülékeny, olvasmányos a könyv. Érezhető a szerző értő szeretete, gondos és alapos a jól követhető idővonal. Talán nem véletlen, hogy az ABBA napjainkban is több mint 1 millió lemezt ad el évente. Olvassátok, ismerjétek meg az ABBA történetét, és közben hallgassátok a slágereket.

ITT kedvezménnyel tiéd lehet az album minőségű könyv!


Helikon, Budapest, 2023
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636200978 · Fordította: Fehér Tamás

A pók

Lars Kepler: A pók

(Joona Linna 9.)





                                                     

Keplerék ismét egy letehetetlen krimit adtak a kezünkbe, bár ezt már megszokhattuk tőlük. Ám ezúttal minden szinten rátettek még egy lapáttal. Feszültséggel teli, izgalmas történet, ahol a pokol legmélyebb bugyraiban járunk. Eddig a Lázár esetében gondoltam, hogy a Joona Linna sorozat elérte a csúcspontját, de még mindig lehet fokozni a sötét és borzongató tartalmat. A szerzőpáros most sem kímélte a szereplőket. Kis figyelmeztetés talán nem árt azon olvasóknak, akik nem ismerik a sorozatot: ez egy rendkívül erőszakos krimi, határozottan nem árt hozzá a jó gyomor és idegek. 

Keplerék talán a skandináv krimi műfaján belül is külön kategória. Mindenképpen a sötétebb oldalt képviselik, bár ezt a rajongótáboruk tudja. Valóban magával ránt a történet, több szempontból nem lehet abbahagyni az olvasását. Lars Kepler végig erős narratív stílust használ, hogy az olvasót már a kezdéstől elragadja a cselekmény. Most egy pszichológiailag mélyen zaklatott sorozatgyilkossal van dolgunk, akit az ihletett meg, ahogy a pókok gubóba fonják zsákmányukat. A gyilkosunkról lassan kiderül, hogy olyan ügyes és alapos, szinte már-már természetfeletti képességekkel rendelkezik. Amiket és ahogyan egyedül véghezvisz, elképesztő. Néhol talán a kevesebb több lehetne, a brutalitásból ide most kétségtelenül elég sok jutott.


              

Joona Linna és Saga Bauer egymás mellett küzdenek, hogy megoldják a rejtvényt, és megmentsék a kijelölt áldozatokat, mielőtt túl késő lenne. Ám a gyilkosunk legalább egy fél lépéssel mindig előttük jár. Az erőszakos vadászat egyre elkeseredettebbé válik, valódi macska-egér játék ez, igazi harc az idővel. Most egy pók szövi a szálakat a jól felépített történetben, mondhatni húsba vágó lesz a vadászat. A gyilkosságok elkövetése sajátosan új dimenziókba helyezi a bosszúállás módszerét, vélt vagy valós sérelmeket. 

Mindig elképesztő, amikor egy beteg elme „észjárásába” kapunk bepillantást, borzongással vegyes kíváncsiság hajt minket, és nem fordítjuk el a fejünket. Érdekes ellentét, hogy egy bomlott elme milyen kristálytisztán tud terveket szőni, és végrehajtani, az orruknál fogva vezetni a nyomozókat, a hatóságokat. 

Szerencsére nem nekünk kell üldözni az elkövetőt, elég sodródnunk az eseményekkel. Ezúttal csak kapkodjuk a fejünket, és azt vesszük észre, hogy gyakran a hátunk mögé pillantunk. Bevallom engem nem a brutális módszer döbbentett meg igazán, ijesztőbb volt a háttérben villámgyorsan mozgó, homályos kis alak. Meglódul az ember fantáziája, persze félelmetes volt belegondolni mit élhettek át az áldozatok. Gyorsan haladva olvashatunk, minden fejezet vége ütős mondattal zárul, néhol a vér megfagy ereinkben. A tempó feszült, pörögnek a lapok, és az események. Ami meglepett, elég sok szexuális mozzanata van a kriminek, ami eddig nem igazán volt jellemző a két szerzőre.

Saga Bauer körül fonódnak a szálak, szűkül a csapda körülötte, még az őt jól ismerő kollégák és barátok is engednek a látszatnak, nehezítve a dolgát. Természetesen Joona egy pillanatra sem inog meg, együtt futnak versenyt az idővel, de olyan könnyű lemaradni, hiszen a tettes feladványai nem könnyűek. Jelentős szerepet kap a három évvel korábban, Sagának érkezett képeslap. A furcsa nyomok közt kiemelkednek az ónfigurákkal érkező üzenetek, ami a következő áldozatra utal.

Számomra mindig izgalmas és félelmetes, amikor egy pszichopata sorozatgyilkost elkapnak egy krimi végén. Azonban valamiért soha nem merem elhinni, hogy valóban meghalt a gonosz. Sosem tudhatjuk igazán, kivel van dolgunk, egy ügyes, beteges másolóval, vagy olyasvalakivel aki úgy érzi, hogy joggal viszi tovább a bosszút. A múlt sérelmei mindig ott kísértenek. Itt vajon mi mozgatja a gyilkos agyát? Meddig ér el a szupergonosz Jurek Walter keze, aki a sorozatgyilkosok között is etalon. Miközben Linna megpróbál egy lépéssel a gyilkos előtt maradni, a nyomok arra utalnak, hogy ő lehet a következő áldozat. Saga Bauernek és Linnának meg kell találnia a gyilkost, és le kell állítania ezt az őrült, beteg akciót, mielőtt még többen meghalnak. A Keplerék valósággal letaglózzák az olvasót ebben a szenzációs skandináv noir thrillerben. A dolgok előrehaladtával azonban gyanús nyomok bukkannak fel, lassan kiderül ki is az igazi célpont. Amikor Linna tudomást szerez egy szörnyű múltbeli eseményről, amely előidézhette a gyilkosságokat, Saga lesz az elsődleges gyanúsított, Egyedül Linna nem hajlandó elhinni, hogy barátja és egykori kollégája ilyen sötét titkot cipelne.

Saga kezdi érteni a motivációt, a mozgatórugókat, beleássa magát a múltba, és végre Joona is elárulja mik voltak Jurek utolsó szavai, amit a fülébe súgott. Megkapjuk a válaszokat amiket keresünk. A régmúlt szálai különösen érdekesek, ráadásul elgondolkodtatóak. Ismét egy sötét gyöngyszem Kepleréktől. A történetben minden a jó és a rossz küzdelmére redukálódik. Egy aljas, gonosz mese egy zavarodott, beteg elméről és a bosszúról. 


ITT tiéd lehet kiadói kedvezménnyel a krimi, akár E-könyvben is! 




          

A Lars Kepler írói álnév mögött alkotó házaspár
Alexandra Coelho Ahndoril (1966) és Alexander Ahndoril (1967) már több közösen jegyzett bestsellert alkottak együtt.
Lars Kepler az egyik legnépszerűbb skandináv krimiszerző, akinek tíz éve futó Joona Linna-sorozatát 40 nyelvre lefordították és 20  millió példány fogyott belőle világszerte.






Animus, Budapest, 2023
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636141813 · Fordította: Erdődy Andrea

Hó

John Banville : Hó






                                              

"Gyónás nélkül nincs feloldozás."



A Hó egy lassú folyású, de érdekfeszítő krimi, amely egy súlyos társadalmi problémát állít a középpontba. Az áldozat egy katolikus pap, aki bizony nem bűntelen. Egy lendületes és brutális kezdéssel nyit a történet, ahol az atya utolsó perceinek lehetünk tanúi. Már itt felsejlik, hogy a háttérben nagyon sötét és gonosz bűn lapul. Mindez 1957 telén, Írországban néhány nappal karácsony előtt zajlik.


         

Szerettem a könyv stílusát és hangulatát, különc karaktereit. John Banville kétségtelenül remek író, megérdemelten kapta meg 2005-ben a Man Booker-díjat A tenger című regényére. Ez a regénye is néhány mondattal jól kidolgozott, jellemző karaktereket állít elénk, a történet számos fordulattal, mögöttes tartalommal bír. Aki pörgős krimire vágyik, ne ezt válasza. Maga a krimiszál izgalmas, bár lassan építkezik a szerző, de galád, sötét erők állnak a háttérben, valóban elkeserítő, mocskos a háttér. Elemi indulatok szabadulnak el, egy bosszútörténettel van dolgunk.

Az azonnal sejthető, hogy az áldozat az igazi gazember, súlyos bűnt követett el. Az 1950-es évek végén játszódó események a katolikus egyházon belül még mindig jól őrzött titkokra épül. Szégyenletes, hogy ez napjainkig így van, léteznek ilyen bűnösök és a hatalom rejtegeti őket, míg az áldozatok egy életre megnyomorodnak. A gyerekek elleni visszaélésekre, a pedofíliára nincs mentség, nem lehet feloldozás. Jók voltak háttérnek az Ír Köztársaság életének történelmi részleteit megidéző elemek. Katolikusok, protestánsok és az életről alkotott felfogás is nagy hangsúlyt kap a krimiben. Az eltussolás, az egyház hozzáállása sajnos nem meglepő. Ez a mentegetés vagy magyarázat elkeserítő. Még Mindszety bíboros és az 1956-os események is megidéződnek egy mozzanatra.


A könyv mindenesetre szépirodalmi igényességgel megírt, olvasmányos, ügyesen felépített történet, amely a mélyen titkolt múlt és jelen összefüggéseinek hatását mutatja meg. A kevés szereplőt mozgató esethez maga az időjárás is ad egy sajátos hangulatot, szinte épp olyan fontos és meghatározó elem. A szereplők életének mozzanatai több helyen kapcsolódnak. Olvasás közben egyre hűvösebb lett, ahogyan a szereplők lelkébe láttam. Mindenki őriz, vagy tud valami titkot a kisközösségben, amit nem akar elárulni a nyomozónak. Az is egyértelmű, hogy a tettes és áldozat jól ismerték egymást. Igazából senki nem sajnálja, a ház lakóival különleges kapcsolatot ápolt papot. Furcsának találtam több mellékes körülményt, hiszen az Osborn-ház is tartogat titkokat a múltból.



Tetszett a légkör, amit Banville teremtett furcsa szereplőinek. A lélektani drámában a humor is megvillan. Vannak utalások a krimi királynőjére. Az házigazda így indít: "- A holttest a könyvtárszobában van." Strafford felügyelőt több oldalról, még a felettes szervek is akadályozzák, de Ő határozottan folytatja a gyilkos keresését. Ahogy a hó folyamatosan hull, Ballyglass lakóinak eltökélt szándéka, hogy megőrizze titkait. Tetszett az Osborn család furcsa, lázadó testvérpárjának karaktere, ez színt visz az eseményekbe, igazi fricskát ad a társadalomnak is. Azonban a brutálisan meggyilkolt Tom atya életéből egyre több sötét elem derül ki, a mozaikok kezdenek összeállni. A téli hideg, a ködös, fagyos idő atmoszférája tökéletesen adja a borzongató hangulatot. A lakók mélyen őrzött titkai és a pap életének sötét háttere lassan áll össze. Az utolsó lapokig meglepetést tartogat a regény. A gyilkos személye a végső fordulat igazából csak a lezáró epizódból derül ki. Amilyen egyszerűnek látszik az eset, annyira meglepő lesz a befejezés, mire mindenkiről lehull az álca. A regény érzelmi hatása még jóval a könyv elolvasása után is az olvasóval marad. 


Kedvezménnyel ITT megvásárolható, ekönyvben is kapható!



    

William John Banville (1945. december 8.) ír regényíró.
Több regénye is Benjamin Black álnéven jelent meg.
Elnyerte az 1976-os James Tait Black Memorial Prize-t, a 2003-as Nemzetközi Nonino-díjat, a 2005-ös Booker-díjat, a 2011-es Franz Kafka-díjat, a 2013-as Osztrák Állami Európai Irodalmi Díjat és a 2014-es Asztúria Hercegének irodalmi díját.

























Helikon, Budapest, 2023
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798880 · Fordította: Pordán Ferenc

Mindenki másképp gyászol

   

Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol





                                                          

"Új poharakat hoztak az asztalhoz, Nazar ismét töltött.
„Ezt az élőkre” – mondta, és felhajtotta."






Hogy milyen is ez a könyv? Amolyan igazi "jászberényis" gyöngyszem, ha olvastál már tőle tudod mire gondolok. Ne hagyd ki, hiszen olyan valós háttérből építkező élményt ad, ami veled marad és biztos a katarzis. Szókimondó, de nem tolakodó, őszinte és elgondolkodtató, úgy mesél a háborús hétköznapok valóságáról, hogy mégis a túlélés, az élet a főszereplő. Az idei év egyik kiemelkedően fontos alkotása a kisregény. Fogalmazhatok úgy is, hogy egy új Jászberényi kötet megjelenése fontos esemény az irodalombarátoknak. Jászberényi a mai magyar kortárs irodalom meghatározó alakja. Nem csak a Libri-díjas, A lélek legszebb éjszakája könyve miatt.



Nagy élményt adott a könyve is, alig bírtam letenni, szinte azonnal újra olvastam. Az ukrán front testközelből, a pszichiátria képei, a lelket és testet, idegeket felőrlő fájó és sajátos valóság ez. Jászberényi tudatos, remek író, kedvelem a stílusát. Ahogyan az előző könyvei, ez is eredeti ötletből született. Nagyon tetszett az őszintesége, ahogyan a szerteágazó történetekből kis univerzumot épít. Érzésem szerint nagyon vékony a határvonal a valóság és az írói fikció között. Mégis, nekem a regény valójában az élet és a halál közötti reményről és a továbblépésről mesél. Hogyan lehet túlélni, kibírni a kibírhatatlant, milyen nyomokat hagy bennünk és a környezetünkben a háború? Léleknyomorító, mentálisan is embert próbáló, a sebek begyógyulnak, de valódi megoldás-feloldozás alig lehetséges. Nyom nélkül biztosan nem múlik el, hiszen a túlélők is áldozatok.

 "Ukrajnában éppen egy egész nemzedék nyomorodik meg. Azoknak sem lesz részük normális életben, akik egyébként életben maradnak."

Hitelesség szempontjából tényleg meggyőző, a felvillanó jellemrajzok szociográfiai pontosságúak. Úgy mesél, hogy látványos képeivel elénk idézi azt a poklot, amit itthon a tv előtt a fotelban ülve el sem tudunk képzelni valójában. A valóság képei sokkolóak lehetnek, de semmi öncélúság nincs bennük. Jászberényi bátran odament, nem kevesebbet, mint az életét kockáztatva, többször látta testközelből azt, amiről ír. Bőven van miből merítenie az ihletet az írásaihoz. Néhol a keserédes humora is megcsillan, miközben saját életünk nagy kérdéseire válaszokat keres.

A lazán összekapcsolódó részek biztos kézzel megírt tökéletes egészet alkotnak. Egyedi hangulata van, finoman érzékeny, elgondolkodtató. Úgy tűnhet, hogy ez a könyv csak a szenvedésről szól, de nem így van. Valójában a túlélésről, a családról, és persze az emlékezésről olvashatunk. Ez nem az, amikor a ház mögött, a kert végében kisfiúk játszanak katonásdit. Itt a játszótéren tank áll, a modern iskola ablakai bedeszkázva, falán lövésnyomok. Kemény történetek napjainkból. 

A cím roppant találó, a borító kifejező, Hrapka Tibor munkája. A japán kincugi az arannyal ragasztás művészetére utal, ami a törött darabokból épít egy új egészet, bár a nyomok ott maradnak, nem tűnnek el láthatatlanul. Az ember lelkéből sem, ott is nyomot hagy az élet, ahogyan a halál is. Mindez a borzalom itt tombol a közelünkben, remélve, hogy megkímél a sors attól, hogy közelebbről megtapasztaljuk azt, amit az alteregó, Maros Dániel újságíró megélt. Mert valóban, utalva a címre, mindenki másképp gyászol. A kötetet záró Kegyelem és Magok írás volt döbbenetesen erős számomra. Végig egyenletesen minőségi, de ez a kettő feltette azt a bizonyos pontot az i betűre.


ITT megvásárolható a könyv! 





      

Jászberényi Sándor 1980. október 8-án Sopronban született. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kalligramnál két könyve jelent meg: Az ördög egy fekete kutya és más történetek (2013), A lélek legszebb éjszakája (2017).

Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fekete kutya komoly nemzetközi karriert futott be. Megjelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kirkus- és Pen díjra jelölték érte.









Kalligram, Budapest, 2023
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634684138

Ház a narancsligetek között

 

Sheila O'Flanagan: Ház a narancsligetek között




                                                                                

Valami könnyed, nyári szórakoztató olvasmányt keresve akadtam erre a könyvre. Tudom, nem kell a külső alapján ítélni, de ez a jól eltalált, kifejező borító azonnal megfogott, olvasásért kiált. Öröm kézbe venni, a harmonikus színei és képei megfogják az olvasót. Nem is kell csalódnunk, mindent megtalálunk benne, amit ettől a regénytől várhatunk. A könnyed szerelem, komolysághoz a gyászfeldolgozás, háttérnek fantasztikus táj, mediterrán tenger, jó barátok, titkok, kalandok adnak okot a kikapcsolódásra.


Juno Ryan boldogan éli mindennapjait, munkájában megbecsülik, remek barátai vannak, egy korábbi csalódás után újra rátalált a szerelem. Brad különleges a számára, úgy érzi, hogy vele megtalálta az igazit. Ekkor, mint derült égből a villámcsapás, földrengésről érkezik hír, melyben Brad életét veszti. A harmonikus idill hamar véget ért. A katasztrófa után, a kisvárossal együtt Juno élete is romokban hever, Brad halálával fény derül a férfi titkaira, melyek sokkolják a nőt. Képtelen magát összeszedni, és túltenni az eseményeken, aggódó barátai pihenésre küldik egy spanyol falucskába, egy bájos villába. Az esős, ködös, hűvös Írországból átlépni a narancsillatú, napsütéses, csupa fény és érzékiség spanyol földre, önmagában gyógyír, ezt receptre kellene felírni.

Eleinte a saját árnyékától is megijed, nem engedi el az önmarcangolást és számomra érthetetlen bűntudattal viaskodva tölti az első napokat. A napfény kitartóan belesimul a lelkébe, a bőre alá bújik, ő pedig lassan átengedi magát a hely és a helyiek varázsának. Amint felenged lelkében a fagy, utolérik a kalandok is. A medencetakarító fiú képében érkezik a megoldás, a "görög-spanyol félisten” Pep személyében. A gyászfeldolgozás egyik egyedi formája ez, vele a felejtés is könnyebben megy. Tagadhatatlan, hogy a történet sablonokból építkezik, nem kell irodalmi magasságokat várni. A szórakozásé a főszerep. Bár lassan bontakozik ki az elején a történet, mégis olvastatta magát.



Igazi erőssége a történetnek, a táj és a természet mellett, hogy Juno valódi fejlődésen megy át, szinte látjuk, ahogy felenged, és egyre jobban értékeli a helyzetet és kiáll önmagáért. A kezdeti tétova, elveszett lányból, vagány, karakán nő lesz, aki nem mellesleg felújítja ideiglenes otthonát is. Három hónap a Villa Naranjában kizökkenti az időt a nő számára. Egy ​magával ragadó gyógyulástörténet, igazi tengerparti menedék lesz a villa Juno számára. Új barátokat szerez, átgondolja az eddigi életét, elkezdi jól érezni magát a bőrében. Ráébred, hogy nincs egyedül problémájával, mások számára is nehéz időszak ez, így már nem csak az önsajnálat tölti be napjait. Külön színfolt a történetben egy kényelmes, lusta macska, aki önkényesen beköltözik hozzá, társaságot biztosít a mindennapjaira, jókat nevettem viselt dolgain.


Természetesen sosem ilyen egyszerű az élet, itt is tartogat csavarokat, fájdalmas részleteket a múltból, de végül kisimulnak az emlékek, és élni engedik Junot. Vajon Pep lesz akit a szívébe enged? Igaza lesz a jósnőnek miszerint egy komoly férfi jelenik meg az életében? Milyen szerepe lesz Max-nek Brad féltestvérének az életében? A másik fontos szál Juno és édesanyja közötti kapcsolat lesz. A válaszokat nem árulom el, minden kiderül miközben a csodás spanyol díszletek között járunk. A fantasztikus, látványos tájleírásokkal elénk tárva mindezt, hol a háttér is meghatározó. A főszerep az életé marad. Juno útkeresését meséli el, ahogyan az életét felforgató dráma után magára talál, ismét kijut a fényre. Természetesen a múlt emléke azért a lelkében marad örökre.

Még spanyol szavakat is megtanulunk, fiestázunk Junoval, spanyol ételeket kóstolhatunk, barátkozunk, táncolunk és szeretünk. Bizony szeretünk, hiszen nem hiányozhat a szerelem és az érzékiség egy ilyen mediterrán történetből! Nyaralással felér ez a regény, nyugodtan belefeledkezhetünk, garantáltan kellemes órákat szerez minden olvasónak. Aki olyan szerencsés, hogy még belefér a nyárba egy spanyol kirándulás, vigye magával feltétlenül, élmény lesz ott olvasni. A limonádé mindig jól esik, a meleg napfényben bizonyosan. Szembe kell néznünk a múltunkkal, de élni, lépni tovább.
Juno színésznő édesanyja szavaival élve, nem kell a saját drámánkat játszani egy életen át, mindig újraírhatjuk a forgatókönyvet, alakíthatunk sorsunkon. Ez igazán reményt keltő végszó lehet, érdemes megfogadni.












Alexandra, Pécs, 2023
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635825509 · Fordította: Szalisznyó Edina

Tüzek

 

Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Tüzek




                                                          

"Meddig vagy hajlandó elmenni a szerelemért?"




Az írónő olvasmányos, sajátos hangulatú előző két regénye is megnyert magának, így izgatottan vettem kézbe a nálunk nyár elején megjelent új regényét. Az izlandi irodalom mindig eredeti, kellően egyedi szemszögből mutatja be az eseményeket. Kifejezetten tetszik ez a másféle látásmód, természetközeliség. A történet megközelítése most is izgalmas: a szerelem örökzöld témája mellé filozófiai gondolatokkal vegyített eseménysor mozgatja a cselekményt. A történet valóban különleges hangulatú, kiválóan megformált, egyedi karakterekkel benépesített. Erős regény, az idei termés egyik legjobbja, ezt bátran kijelentem. Várom a további írásait, hiszen a hölgy már a 2019-es Margó Irodalmi Fesztiválon bemutatott Sziget című első regényével is nagy hatással volt rám, nem csak a szerzőnő személyiségének kisugárzása miatt. Már ott és akkor tudtam, el fogom olvasni a további megjelenéseit is. 

                    

A szerelem a fő mozgatórugó, ami nagy hatással van a könyv szereplőinek életére. Sigríður Hagalín Björnsdóttir remek párhuzamot von a vulkánkitörésekkel és más katasztrófákkal, ahogyan az alcím ígéri. Ennek a hasonlatossága ügyes, nagyon releváns a történetben. Miért is olyan veszélyes a szerelem a könyvben? Mert a szerelem ilyen is tud lenni...váratlanul tör ránk, felperzsel, feléget mindent, a józan ész ellenére cselekszünk. A szív és az agy ritkán tud párhuzamosan együtt működni. Mindezt a karakterek erős jellemzésével teszi még hangsúlyosabbá.



Főhősünk a negyvenes Anna tulajdonképpen boldog házasságban él férjével, két gyermekével. Nem mellékesen a hölgy egy vulkánkutató intézet fő munkatársa...és ez erősen meghatározó a regényben. Földrengés rázza meg a Reykjanes-félszigetet, és életre kelnek a közel ezer éve szunnyadó vulkánok.

Bár a tűz kitörése eleinte – elhanyagolható – nem veszélyezteti az állampolgárok biztonságát, mindenki készenlétben van, sőt a jelenlegi helyzetben rendkívül informatív a honvédelem munkáját megismerni. Természetesen mindenki más is szakértő az ügyben. Alaposan megismerjük Izland földtanát, vulkáni rendszerét, ami sajátosan különleges. Aki kedveli a földrajzot sok érdekességre bukkan a cselekményben, örömmel olvastam ezeket a részeket, a lírai hasonlatokat, átkötéseket a szerelmes nő lelkéhez. Anna ugyanis váratlanul szerelemre lobban Tómassal, a fotóssal. 

       

Anna szívvel-lélekkel maga is tudós, ezt elhunyt édesapjától örökölte. Sigríður ügyesen építi fel a nő személyiségét meghatározó, múltban gyökerező traumákat. Édesanyjával való különös viszonyát, a családi hátteret. Úgy tűnik, a boldog házassága most alapjaiban rendül meg. Az apró repedések, nem csupán a talajon, de a szívben is megjelennek. A problémák egyik gyökere az anyjával való kapcsolatban rejlik. Soha nem alakult ki közöttük igazi anya-lánya kapcsolat. A belső lelki vívódások, a vulkánkitörések és a váratlan érzelem elsodorja Annát. Egy háború veszi kezdetét a nő lelkében, hiszen szereti és értékeli azt, amit a férje tett érte. Tetszett a végén ahogy Anna ráébred a két férfi erényeire és persze a különbségekre is.

Az érzelmi kitörések és a tudós munkája, a 800 év szünet után kitörő vulkánok és az élet itt kapcsolódik egybe. Miközben az országban lévő tüzes kitörések a női psziché konfliktusát is tükrözi vissza a regényben. A női lélek vívódása finom érzékenységgel jelenik meg. A Tűzben maga a szerelem is egy hatalmas, pusztító erőként jelenik meg. Anna persze megpróbál harcolni a lelkében dúló érzelmekkel, de lehet, hogy ez a csata elveszett... A mára divatossá lett öko-regények, a természeti katasztrófa összekapcsolása az egyik legizgalmasabb emberi érzelemmel remekül működik. Kifejező, él, magával sodor nem csak a forró láva, de a történet is. A rövid fejezetek olvasmányosak, kivételesen erős atmoszférát adnak a regénynek. Izland különleges földrajza, festői természeti jelenségei meghatározóak, látványos képekkel kelnek életre előttünk. Szenvedélyes történet, az emberi lélek és elme mélyére visz. 

"Szövegelhetnek a költők a szerelemről, de én pontosan ismerem, láttam munka közben. Nem más, mint természeti katasztrófa."  

    

Az izlandi irodalomban most is egy ember érzelmi megrázkódtatása mellé a természeti katasztrófa ad párhuzamot. A természet, a geológia nem pusztán a fő eleme a történetnek, nem dekorációs allegória. Sigríður narratívája lenyűgöző. Meglepőnek találtam a szerelemre úgy tekinteni, mint bármely más természeti erőre, amely egyszerre teremtő és gyógyító, de ugyanakkor veszélyes és pusztító is lehet. Fontos témát feszeget ez a családtörténet. Kibeszéletlen, múltbéli fájdalom, szeretetéhség és áradó érzelmek a természeti katasztrófa árnyékában. Nőiesen elegáns, minőségi írás. Üde színfolt a kínálatban, nagyon szerettem ezt a könyvét is Sigríður Hagalín Björnsdóttirnak. Talán nem véletlen, hogy egy párt alkotnak a hazánkban is igen népszerű, másik izlandi szerzővel, Jón Kalman Stefánsson-nal. 

Patat Bence kiválóan adja vissza most is a szövegben megbúvó érzelmeket, lírai és kifejező hullámzásait, tragédiáit. Minőségében emeli is az olvasottakat. Apró, de fájó negatívum nekem, most nem tetszett a borító...csúnya, túl sötét, kusza, szerintem nem figyelemfelkeltő. Kár érte, jobbat, "tüzesebbet" érdemelt volna.


  

     

Sigríður Hagalín Björnsdóttir: ( 1974. 02.11.)

Az Izlandi Televízió újságírója. a spanyolországi Salamancában és New Yorkban, a Columbia Egyetemen tanult, majd mielőtt visszatért volna Izlandra, Koppenhágában élt és dolgozott.



A Tüzek Sigríður Hagalín Björnsdóttir harmadik regénye. Korábbi kötetei, A sziget és a Szent szó komoly figyelmet váltottak ki Európa-szerte, és számos nyelvre lefordították őket.

ITT megvásárolható a regény, akár ekönyvben is! 

Cser, Budapest, 2023
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632787305 · Fordította: Patat Bence

Tartsd a szád!

 Gregg Olsen: Tartsd a szád!

                                       

Nem, ez nem az írói fantázia szüleménye. Megrázó és lélekölően kemény olvasmány. Ami a leírtakat még inkább felkavaróvá teszi, az az, hogy igaz történeten alapul. Tömény és fájdalmas, kiábrándító valóság van a lapokon, egy nyugtalanító történet egy édesanyáról (?) aki saját családjával, gyermekeivel való bánásmódjáról híresült el. A Tartsd a szád! az Animus Könyvek True crime – Valós bűnügyek sorozatának első része.

Gregg Olsen gördülékenyen ír, a történet pörög, a fordítás is remek. A valóság sokkoló, ahogyan kibontakozik előttünk. Shelly ámokfutása már gyerekkorában elkezdődött. Megismerjük és végig követjük a zaklatott gyerekkorát, kamasz éveit. A családi háttér erősen meghatározó, de nem lehet mindent a szülők válására fogni... Nehéz elképzelni, hogy egyes emberek egyszerűen gonosznak születnek. Shelly a velejéig ilyen ember, ami felnőttként még jobban elhatalmasodik rajta. Igazi méhkirálynőként uralkodott családja és barátai felett, ami súlyos áldozatokat is követelt.


Időnként megdöbbentem olvasás közben, hogy igazából senki nem tett semmit, vagy szakembertől segítséget kérjenek. Az átható a félelem, amiben szüleit is tartotta elképesztő. A szerzőt dicséret illeti azért, ahogyan időrendben összerakja ezt a megrázó mesét, a hátteret is megvilágítva. A történetfolyam nagy kérdése, mi történik, ha éppen az a személy bánt a legjobban, akinek leginkább szeretnie kellene? Shelly nem volt más, mint egy két lábon járó szadista szörnyeteg. Nem árt tudni, sok olyan jelenet van, amelyet nehéz lesz elolvasni egyesek számára. Szörnyű bántalmazásokról szólnak a történetek. Eleinte a feszültség, a tapintható fájdalom elemei az esetek, később már tömény borzalom kerekedik ki a család életének bemutatásával. A másik érthetetlen tény, hogy az apa is kivette részét felesége őrületéből, asszisztált a kegyetlenségekhez. Nem csak a lányaik esetében... A megalázott barátnő, Kathy esete egyszerűen felfoghatatlan, Shelly kínzásai roppant változatosak voltak. Teljes emberi mivoltában éveken át gyötörte, alázta a nőt. Amihez a család csendben asszisztált. Szóval, értem én a történéseket, de egyszerűen elképesztő, hogy ez hosszú éveken át működött. A gyerekek is inkább összezártak, takargatták a családi szennyest. A cím sokat mondó. Nyomasztó olvasmány, ami elgondolkodtat is egyben. 

A gyerekek, akik fiatalok és sebezhetőek csoda, hogy túlélték. Nem ilyen gyerek-kamaszkort érdemeltek volna, annak ellenére, hogy mint az áldozatok esetében, még ők érezték úgy, anyunak igaza van, ők voltak rosszak. Pokol volt az életük, ami a túlélésről szólt. A testi sebek még csak-csak begyógyulnak, de a lelki megrázkódtatást egy életen át kell cipelniük. Shellyből hiányzott minden olyan tulajdonság, érzés, amely igazán emberré tesz bennünket. A legrosszabb, még élvezte is a kegyetlenkedést. Talán a vérben volt, talán túl elfogadóak voltak vele gyerekként, nem tudni. Arra nincs válasz, hogy ez a nő miért tette azt, amit tett. Elkeserítő, és szomorú tény az is, hogy olyan sokan tisztában voltak a helyzettel, és nem tettek semmit. Hosszú évek kegyetlenkedését tűrték. Shelly minden elképzelésünket felülmúlta a borzalmakban. Még talán Kepléret is. 

Érzelmileg megviselő lehet olvasni a fájdalmas kínzásokról, az őrült valóságról. Az emberi elme legsötétebb mélyén járunk. A fény az alagút végén, hogy ha sokára is, de Shellyt és a férjét is bíróság elé állították.Nem igazán éreztem azt, hogy a hosszú büntetés igazán meg-feloldás lenne. Szerencsére a három nővér tovább tudott lépni, mindegyik a maga módján. Képesek voltak tovább lépni, új életet teremteni és szeretni. E egy pozitív üzenete a regénynek. 




ITT rendelhető kiadói kedvezménnyel!






Animus, Budapest, 2023
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636142858 · Fordította:Kovács Kristóf

Bretagne-i hullámtörés

  

Jean-Luc Bannalec: Bretagne-i hullámtörés

(Georges Dupin 2.)




                                                             

A Bretagne-ban játszódó krimisorozatot mára 17 nyelvre fordították le, külföldön már a 10. Dupin-történet jelent meg idén. Filmre is került néhány epizód, ami mutatja a népszerűségét. Nálunk még csupán a második résznél járunk, ahol ismét egy különös, balesetnek látszó gyilkosság bolygatja fel a békés kisvároska nyugalmát.

A Párizsból száműzött Dupin ismét a Breton Glenan-szigeteken nyomoz, amelyek 12 mérföldnyire vannak az Atlanti-óceán partjától. Három férfi holttestét sodorja partra a tenger. Először úgy tűnik, hogy egy heves vihar során hajóbaleset áldozatai lettek, de Dupin hamarosan rájön, hogy egy jól kitervelt gyilkossággal van dolga. .Az események nagy része Saint-Nicolason, a Glenan fő szigetén játszódik, és a sziget Quatre Vents étterembe vezetnek a szálak. Ezt az özvegy Solenn Nuz asszony vezeti lányaival. . Ez az egyetlen bár a kis szigeten, és itt zajlik a szigetlakók társasági élete. Ide vezet majd a cselekmény fő szála. Solenn Nuz egy nagyon érdekes nő, izgalmas karakter, akit a szerző aprólékosan jellemez. Dupin emberileg nehéz eset, nem túl rokonszenves nyomozó. Ha egy idő után idegesítő is, de élethűnek tűnik koffeinfüggőségével, hajófóbiájával és a hatóságokkal való véget nem érő harcával. Mogorva, magának való figura.


A regény ereje egyértelműen a breton táj és lakóinak hiteles ábrázolásában rejlik. Sajnos, ami az első résznél érdekes volt, itt kissé elbillent: nem a krimin van a hangsúly, hanem a hely történetén, a szokásokon, a táj szépségén. Sokat megtudhat az olvasó a breton életmódról és ezt a Bretagne-i hangulatot jól visszaadja a szerző. A színes leírások látványosak, békések. Mennyi színe-fénye van a remek borítónak, úgy a tengernek, a fehér homoknak, a bretagnei-életérzés hangsúlyosabb, mint a történet. Pedig nem árt, ha egy krimiben érdekes, izgalmas a nyomozás, ami itt nincs is. Amolyan békebeli, lassan csordogáló, izgalommentes történet, vér és különösebb feszültség nélkül. Nem váltja meg, nem újítja meg a műfajt, csak szórakoztat. Idézi Agatha Christie vagy Maigret vonalát, de nem tudja überelni.. Kicsit vegyes érzéseket hagyott, pedig alig három nap eseményeit olvashatjuk.


Az akció tehát három napig tart, minden nap egy fejezet, amelyek ezért enyhén túlírtak, hosszúak. Különösen körülményes a második napé. Amúgy van itt minden: kincsvadászat, turisztika, tengerbiológia és gyilkosság. Dupin mellett van egy csapat, de többnyire egyedül nyomoz, ide-oda küldözgeti a két nyomozóját. Az általa irányított alkalmazottak eredményeiről a számtalan telefonhívásból tájékozódhat, amit Dupin folyamatosan intéz. A szerzőnek jól sikerült szemléletesen jellemeznie Dupin titkárát, Nolwennt. Ami szerintem egy teljesen felesleges mellékszál, hogy Dupin édesanyja látogatására készül...és a szerelem is befigyel picit. Akadnak érzelmek, de izgalom kevéske.

Elmondhatjuk, jól érezhető Bannalec szívből jövő lelkesedése Bretagne, az emberek, a táj és az ételek iránt. Ez könnyen átragad az olvasóra. A regényben valóban lenyűgöző a táj- és történelemleírások, ezek váltakoznak az eset megoldásához vezető úton. Különösen a kincsvadászat tetszett, az elsüllyedt hajók titkai. Az ügy megoldásához hozzájáruló beszélgetések gördülékenyek, olvasmányosak. Ezek talán csak sejtelmesek, de nem feszültek a történetben. A zárt kisközösségen belüli viszonyok, a régi sérelmekben lapul a titok, ez vezet a megoldáshoz. Picit itt az Orient expressz jutott eszembe.

Tekintettel a sokféle követett szálra, és a néha zavaróan hosszadalmas párbeszédekre, olvasóként nem tudtam izgulni a nyomozáson. Az országot és az embereket ismét remekül leírta, de valódi krimiként a cselekmény nem tudott rabul ejteni. Annyira nincs igazi nyomozás, hogy nincs ujjlenyomat, DNS vizsgálat, pl: az egyik vélt áldozatot az internetes fotói alapján azonosítják....)) blőőh. Dupin, mint a varázsló az előadás végén, a kalapból elő rántja a nyulat, azaz az elkövetőt...aki egyből bevall mindent. Itt azért a figyelmes olvasó felfedezhet még egy aprócska csavart, ami hihető és hoz némi meglepetést. Érdeklődve várom, merre, hogyan folytatódik Dupin kalandja. Christie, Rita Falk vagy Agatha Rasin rajongóinak tudom ajánlani.   

ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv! 




      

A Jean-Luc Bannalec álnéven író szerző mind Németországban, mind Dél-Bretagne-ban otthon érzi magát. A Dupin felügyelőről szóló krimisorozat első nyolc részéből tévéfilm is készült, és számtalan nyelvre lefordították. 2016-ban Bretagne régió a „Bretagne mecénása” címmel tüntette ki a szerzőt. 2018 óta az Académie littéraire de Bretagne (Breton Irodalmi Akadémia) tiszteletbeli tagja.





General Press, Budapest, 2023
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528104 · Fordította: Szalay Zsuzsa

Az ​utas / Stella Maris

Cormac McCarthy: Az ​utas / Stella Maris





                                                          

„Talán nehezebb egyetlen dolgot elveszíteni, mint mindent.”




A kortárs amerikai irodalom kétségkívül legfontosabb és legkiemelkedőbb, meghatározó alakja Cormac McCarthy. Életműve 2023. június 13-án lezárult. A Jelenkor Kiadó az író halála után egy hónappal, példás gyorsasággal adta ki utolsó munkáját, ami Amerikában tavaly év végén került a boltokba. 
Az ​utas / Stella Maris kötettel olyan intellektuális élményt kapunk, amely nem hasonlít semmihez. Mindezt a szerző megtűzdelte azzal a kísérteties szépséggel, amit csak Cormac McCarthy tud nyújtani olvasóinak.


  

17 év telt el azóta, hogy Cormac McCarthy apokaliptikus remekművével Az út című kötettel, (amiből film is készült), elnyerte a Pulitzer-díjat. Már korábbi munkáival is, de ezzel bizonyosan bebiztosította helyét az irodalomtörténetben. Személyes kedvenceim a szerzőtől a Suttree, Odakint a sötétség és a Határvidék-trilógia.

„Élet. Mit lehet mondani? Nem való mindenkinek.”

Az írói életmű hattyúdalának is tekinthetjük ezt a páros regényt. Az utas New Orleansban játszódik nyáron, az 1980-as években, és Bobby Western, egy hallgatag, kemény fickó meséli el a történetet. Ő alaposan, mélyen ismeri az elméleti fizikát. A férfi egykori autóversenyző, majd egy súlyos baleset miatt jelenleg búvárként dolgozik. Egy lezuhant kisrepülő kiemelésén dolgozik, amikor elindul a történet. Itt rejtélyes módon eltűnt a gép fekete doboza és a tizedik utas... majd egy csapat ügynök is képbe kerül. Az utas egy pörgős és szerteágazó cselekményű regény, amiben hősünk szürreális képzelgéseit is olvashatjuk. Természetesen az író védjegyeként megismert sötétség is jelen van, erős atmoszférateremtés is felbukkan a regényben, mondatai letaglózzák az olvasót.


A Stella Maris az 1970-es években játszódik a középnyugaton, a fagyos téli hidegben. Ez már a nyitóképpel egy fagyos borzongást ad alapnak. A kisregény alig 200 oldalnyi párbeszédből áll össze. 

Itt Alicia Western, egy matematikai zseni a narrátorunk. Őt skizofréniával diagnosztizálták... Alicia számomra végig különleges, hiteles és erős női karakter a regényben.

Az utasban Bobby szerelmes Aliciába, aki meghalt. A Stella Marisban Alicia szerelmes Bobbyba, aki kómában van. Mindketten azt állítják, hogy soha nem teljesedett ki a kapcsolatuk, ám McCarthy éppen elég teret ad, hogy elgondolkozzunk, vajon mi is az igazság. Egy testvérpár izgalmas története ez, akiket a veszteség kísért, és olyan halál után vágynak, amelyet nem tudnak összeegyeztetni Istennel. Ők ketten az atombombát kitaláló tudóscsoport egyik fizikusának gyermekei. Van félelmük, van miért vezekelniük. Nehéz a történetet összefoglalni, érdemes belemerülni, mondanivalóját egyénileg felfedezni, megfejteni. Különösen távol áll tőlem a matek és fizika, így alaposan megdolgoztatott az író. Aki ismerkedni szeretne McCarthy munkásságával, javaslom, valamelyik korábbi darabbal kezdje. Apró érdekesség, hogy napra pont két éve írtam az első regényéről A gyümölcskertészről a blogon. 

A cselekmény egyszerre rejtélyes és elegáns, néhol költőien metaforikus. A szerzőtől egy lenyűgöző, rendkívül furcsa regényt kapunk. A könyv allegorikus, szerkezete tükrözi a tartalmát. A prózája és párbeszéde, mint mindig, zseniális. Humora időnként száraz, fanyar. Ha meg akarod érteni ezt a regényt, akkor dolgoznod kell rajta. Bevallom, nekem nem mindig sikerült, bár lekötött és erős darab az bizonyos. Sok szó esik benne kvantumfizikáról és az emberi tudatról, Isten létezéséről, az élet értelmén elmélkednek a szereplők. Van ebben valami megdöbbentően borzongató hangulat. Erős, figyelmet érdemlő párregény lett az életmű lezárása, Cormac McCarthy záró opusa. Greskovits Endre nagyszerű fordításában olvashatjuk a regényt. A borító ezúttal is Váradi Zsolt keze munkája.



ITT megvásárolható kedvezménnyel!




  

Cormac McCarthy:  1933. július 20. (Providence, Rhode Island, USA) – 2023. június 13. (Santa Fe, Új-Mexikó, USA)

1992-ben, a Vad lovak (All the Pretty Horses) című regényéért megkapta a Nemzeti Könyvdíjat (National Book Award). Több regényéből film is készült.

Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).


A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon.









Jelenkor, Budapest, 2023
648 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635182800 · Fordította: Greskovits Endre

 fotók: a Jelenkor fb oldala