Veszett ​ügyek

 

John McMahon: Veszett ​ügyek





                                                

Egy új szerző felfedezése mindig izgalmas, és John McMahon Veszett ügyek című műve igazán ígéretesnek tűnt, magában hordozva a kiemelkedő élmény lehetőségét. Sajnos nem lett az. Lehet, a remek borító és figyelemfelkeltő fülszöveg, a megfilmesítés lehetősége miatt túl nagy elvárásaim voltak.

Már az első oldaltól kezdve készen álltam arra, hogy teljesen lenyűgözzön, ami sajnos nem igazán sikerült. Nem rossz ez, de nem is tud kiemelkedni az átlagból. Tipikusan a sokat ígér, de talán az ismétlődő klisék miatt beleveszik a középszerbe. Érezhető a szerző igyekezete, de az ígért adrenalinlöket, a feszültség és izgalom elmaradt. Az alapötlet egészen remek: egy sorozatgyilkos gyilkolja a sorozatgyilkosokat... ráadásul az indítás is meglepő. McMahon írásmódja már a nyitó soroktól kezdve erősnek érződött, még sem nyert meg. Szerintem filmen jobban fog hatni a képi világa, a zene, és az atmoszféra jobban mutat majd.

Az FBI elhanyagolt, megszűnés előtt álló különleges egysége a PAR nyomoz, főhősünk Gardner nyomozó egy érdekes karakter. Amolyan magának való zseni, minden részlet megmarad az agyában, ám az emberi kapcsolatai... furcsák. Személyisége sok meglepetést tartalmaz, idős anyjával, aki pszichológus jó kapcsolatot ápol. Tulajdonképpen az anyja az, aki egyedül megérti és elfogadja fia személyiségét. A háttérben felbukkan még egy volt feleség, aki börtönben van, és egy gyerek is. Bepillantást nyerhetünk az életébe, a személyes kapcsolataival vívott küzdelmeibe, mind a briliáns nyomozó elméjébe. Tetszett, hogy hibái voltak, és hogy ezt felismerte magában is. A csapat többi tagja csak jellegtelen díszlet.

Nem ártott volna, ha a cselekménynek is lett volna némi súlya. Ehelyett csak oldalakon át sorjáztak a múlt eseményei, nyomozati leírásai. A végtelen elméletalkotások már fárasztóan unalmas leírásokba torkolltak. Többet akartam volna, több akciót, több feszültséget, de ehelyett sok beszédet kaptam, és nem elég történést, és igen…alig volt feszültség, izgalom, sehol krimis hangulat. Pedig amúgy minden adott a jól működő sztorihoz, néhol mégis döcögősnek éreztem a dinamikáját.

Persze el kell ismerni, a gyilkos brutális módon végez áldozatival, a kegyetlenség rendben volt... Chris Carter rajongók előnyben, nekik ezek a darabolós részek tuti fognak tetszeni, náluk nyerő lesz a krimi. Én inkább egy Ellroy vagy Barker-féle gonoszra vágytam, de nem azt kaptam. Ez talán a klasszikus nyomozós - ügynökös történetekhez áll közel, de ha olvastál már mondjuk tíz ilyen krimit, nagy meglepetés nem fog érni. A klasszikus macska-egér játék, amit a fülszöveg ígér elég halovány, inkább fárasztó volt. A sorozatgyilkos, persze ahogy kell, egy - két lépéssel mindig a csapat előtt jár. Játszik ugyan a nyomozóval, hagy nyomokat, afféle rejtvényeket, rejtett utalásokat, de ezek túl elrugaszkodottak voltak szerintem. Ezek a rejtvények és logikai feladatok adják talán az erejét a kriminek. A végső hajsza, csattanó is lapos, elmaradt a végén. Vártam, hogy felpörögjön a sztori, és olyan meglepetést adjon, hogy dobjak egy hátast, de legalább a fal adja a másikat. Nos, ez is elmaradt. Adott volt minden, mégis csak egy átlagos, viszonylag izgalommentes, körülményes történet lett. Kár érte. Az HBO már megvette a filmjogokat, az talán jobban sikerül majd.



Kedvezménnyel  ITT rendelhető a könyv!




                    

John McMahon amerikai író, legismertebb regénye a Veszett ügyek, melynek a jogait több mint tíz országba értékesítették. Jelenleg Dél-Kaliforniában él feleségével, két gyermekükkel és mentett kutyájukkal, Tessie-vel. Civilben egy reklámcég kreatívigazgatójaként dolgozik, szabadidejében pedig a tökéletes csokis keksz receptjét kutatja.







Agave Könyvek, Budapest, 2026
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635984879 · Fordította: Nimila Ágnes

Nemezis

 

Agatha Christie: Nemezis
(Miss Marple 12.)


         

"Megcsapta az orrát a pokol bűze? Megszimatolt valahol valami gazságot?"



Ez volt az utolsó Miss Marple-regény, amelyet a szerző írt. A remek cím miatt is érdekelt ez a történet. Miss Jane Marple, a szeretnivaló, idős amatőr nyomozó ezúttal talán a legnehezebb feladatot kapja. Olyan felkérést, ahol nincs is a konkrét bűntény nevesítve, neki kell rájönnie arra, mit is vár el tőle a megbízója. Miss Marple ezúttal a végzet istennője szerepében tündököl. A rendkívül összetett cselekménynek a lényege Miss Marple gondolataiban rejlik, abból bontakozik ki a régi bűn, ami hosszú árnyékot vet. Egy tíz évvel korábbi gyilkosság áll a háttérben.


Miss Marple először Jason Rafiellel a Rejtély az Antillákon című regényben találkozik, ahol közösen megoldanak egy rejtélyt. A Nemezis Mr. Rafiel halálhírével veszi kezdetét, ahol a különc milliomos végrendeletében egy újabb rejtélyt hagy Miss Marple-ra, hogy oldja meg. Ez pontosan az a fajta történet, amit a legjobban szeretek – könnyen olvasható, ám elgondolkodtató. A Nemezis egy különleges krimi, nem csupán a cselekménye, vagy a szereplői miatt. A megbízó, Mr. Rafiel karaktere különösen tetszett, ahogy gondos előrelátásával a síron túlról irányitja az eseményeket.

Izgalmas és elég meglepő téma áll a háttérben. Nem is gondoltam volna, hogy Agatha bátran választja alaptémájául. A regény ugyan 1971-ben jelent meg először, de aktualitása több is van. A regény a „női szerelem” kimondatlan természetével foglalkozik, miközben a fiatalok szórakozásáról, könnyelműségéről is szót ejt. Lehet, hogy a "nyomozás" régimódi, és kissé döcögősen, messziről indul a cselekmény, de szerintem egyes témák időtlenek. Elmerülhetünk Miss Marple életében és gondolataiban, ahogyan reflektál a környező, változó valóságra, miközben felfedezi a rá bízott küldetést, és lazán megold egy tízéves gyilkosságot. Szomorú történet van a lapokon, komoly, érzelmekkel átitatott lelki dráma húzódik meg a háttérben. Bámulatosan leleményes módon rakja össze Miss Marple a történéseket, sok apróságnak lesz nagy jelentősége. A vidéki élet bemutatása, az angol táj, a kertek, kastélyok is szerepet kapnak. Igazi klasszikus krimi, titkokkal, hazugságokkal.


               

A Nemezis okos, sötéten gonosz cselekményű krimi, a kedvenc Miss Marple-regényeim közé tartozik. Agatha néni már idős, a regényben sok elmélkedés van, filozófál bizonyos dolgokról. Még így is jobb az átlagosnál. Izgalmas és eredeti történetet sikerült írni Agatha Christie-nek. Miss Marple-nak a semmiből kell kideríteni mi is történt valójában, ki a gyilkos. Ezt az ötletet ugyan a megoldáshoz a Gyilkosság a paplakban krimijében már elsütötte, de nem zavart. Tetszettek a bibliai, mitológiai hasonlatok, no és a felépítés. Sok dolgot megsejtettem, de a végkövetkeztetés meglepett a gyilkost illetően. A motivációja is rendben van, teljesen érthető. A szerelem valóban gyilkos dolog is lehet. 

Egész jó kis Miss Marple történet volt ez szerintem. Természetesen filmre került ez a krimi is, kétféle változatban. A Joan Hickson-féle, 1987-es változatot ajánlom megtekintésre.





                             

Agatha Christie 1890-ben született az angliai Devonshire-ben, egy felső-középosztálybeli családban. Kétszer ment férjhez, egy lánya született. Regényírói teljesítményéért 1971-ben a Brit Birodalom Rendjének (DBE) Dame Commanderévé nevezték ki. 1976. január 12-én halt meg.






Helikon, Budapest, 2022
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798774 · Fordította: Vermes Magda

A ​Mannok

 

Tilmann Lahme: A ​Mannok





                                      

Tilmann Lahme a Mann családról szóló életrajza tartalmas és színes, mozgalmas beszámoló egy kivételes családról. Nem kis vállalkozás lehetett ebben az összefoglaló regényes életrajzban bemutatni a kort, a szereplőket és az irodalmi - művészeti hátteret, családi kapcsolatokat, emberi sorsokat.


      

Thomas Mann 1875-ben született, de az életrajz 1922-ben kezdődik, amikor már elismert író volt, a Nobel-díj várományosa. 47 éves, hat gyermek édesapja, munkásságának egy részét már maga mögött hagyta, a család fontos és meghatározó volt életében. Kivételes és jelentős család volt a Mannok, minden tagja karizmatikus, eredeti személyiség volt, amit sikerült a szerzőnek érzékletesen bemutatnia. Árnyalt írásmódja kiváló, ahogyan megfesti előttünk Thomas Mann alakját és felvázolja a család számtalan belső konfliktusait. 

A könyv felöleli a németországi éveket, a második világháború alatti, politikai viszontagságos száműzetés éveit (Franciaország, Svájc és az USA), a békeéveket és az utolsó időket Svájcban.

Thomas Mann első nagy regénye, A Buddenbrook ház 1901-ben jelent meg, 1929-ben irodalmi Nobel-díjat kapott érte. Addig azonban hosszú út vezetett. A Mannok egy zűrös, nehéz helyzetben lévő család voltak. Az anya, Katia gondoskodott a családról és a Thomas Mann vállalkozásáról. Biztosítva a nyugodt hátteret az alkotáshoz. Hat gyermekük született: Klaus, Erika, Golo, Monika, Elisabeth és Michael. A népszerű és kivételes apa árnyékában felnőni, abból kilépni nem volt egyszerű egyik gyereknek sem. Ez mélyen rányomta bélyegét mind a hat gyerek életére. Teljesen diszfunkcionális, néha már mérgező kapcsolatban éltek. Mindegyik családtag élete regénybe illő.

Olvasás közben többször jutott eszembe Tolsztoj elhíresült mondása: „Minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan”. Milyen igaz ez, hiszen mindenki bizonyítani akart, ám a saját démonaikkal is meg kellett küzdeniük.

    

Ez a különleges és néha furcsa család kapcsolati hálója nagyban függött magától Thomas Mann-tól. Saját családja, felesége védelme alatt nyugalmat adott neki az íráshoz. Piedesztálra állították, kivételes módon bántak vele. A gyerekek egyetlen kívánsága az apjuk elismerése volt.

Pontosan tudják, hogy az apjuk (akit "Varázslónak" is neveznek) zseni. A vágyott elismerést elég ritkán kapták meg. Talán ez is az egyik oka annak, hogy szinte mindegyiküknek lelki problémái voltak felnőttkorban. Mindenki el akar érni valamit az életében, valami sajátot, nevet akar szerezni önmaga okán, de gyakorlatilag garantált a kudarc. Néhányan közülük alkalmanként jó karriert futottak be, de ennek komoly ára volt.

Egyikük sem teljesített jól az iskolában. Golo kivételével később is minden gyermek a szülőkből élt. Nehezen boldogultak önállóan, folyamatosan a helyüket keresték az életben, párkapcsolataik zűrös-zavaros háttere sem tudott segíteni ezen. Furcsa függőség alakult ki a családtagok között. Nem tudtak együtt élni, de egymás nélkül sem. Fontosak voltak ezek a családon belüli hierarchiák, amik meghatározták a viszonyokat. A Mann család a saját szemével látta a világot, a politika és a történelem elkerülhetelenül meghatározta életüket. Az életrajz olvasása közben az ember többször is meglepődik, hogyan éltek. Bár néha kicsit megdöbbentőek a tetteik, az egymáshoz, vagy más emberekhez és a világhoz való hozzáállásuk, lenyűgöző beszámolót kapunk erről a rendkívüli családról. Egyes művek születésének háttere, folyamata mellett sok érdekes adalékot tudhatunk meg a család minden tagjáról. Klaus Mann és a Mefistó regénye is fontos része a történetnek. Élvezettel olvastam ezeket a részeket is.

               

Thomas Mann a könyvben távolságtartóan hidegnek, néhol makacsnak tűnik. Életében végig küzdött elfojtott homoszexuális hajlamaival. Ez leginkább novelláiban tükröződött, a Halál Velencében a legismertebb ilyen mű. Felesége tudja, de nem érdekli, ahogy gyermekeivel is megértő. Sajátos módon három gyermeke is homoszexuális volt, Klaus és Golo, Erika pedig biszexuális. Ez akkoriban is súlyos problémát okozott. Klaus és Erika apjuk nyomdokaiba lépve könyveket, cikkeket írtak. Michael, a legfiatalabb fiú, tehetséges hegedűművész volt. Ő azonban soha nem akarta elhagyni a tanulás biztonságos világát. Végül mégis megtette, és valamiféle karriert épített. Monika soha nem igazán boldogult, házassága is tragikus véget ért Lányi Jenővel. Az ember elgondolkodik, hogy mennyire lehet nyomasztó egy világhíres, népszerű apa mellett felnőni, folyamatosan bizonyítani?

A gyermekek közül a legsikeresebbek egyértelműen Golo és Elisabeth voltak. Utóbbi nemzetközileg elismert szakértővé vált a tengerjog és -politika, valamint a környezetvédelem területén. Golo történelmet tanult, könyveket írt, és híres történész lett. Ő volt az egyetlen, aki karriert és életet választott anélkül, hogy folyamatosan pénzt kért volna a szüleitől. Mégis megviselte, életére nyomasztóan hatott eltitkolt homoszexualitása. 

   

Izgalmas egyéniség volt az anya, Katia. Egészen más volt, mint a többiek, állandóan hűséges volt a családhoz, annak minden tagjával szemben megértő, elfogadó tudott lenni. Igazán gyakorlatias ember volt, aki mindent elintéz, elsimít, megold. A gyermekeivel felnőttként is segítő volt.

A második világháború központi szerepet játszik ebben a családtörténetben. A család élete a száműzetésben meglehetősen jól alakult, sok száműzött társaikhoz képest. Az amerikai évek története is hullámzó és izgalmas képet mutat. Az emigráció éveit nagyrészt Kaliforniában töltötték. A felnőtt gyerekek élete több ponton kisiklott, küzdöttek nem csak a híres apa személyével, de saját boldogtalanságukkal is. Néhol kifejezetten megterhelő volt olvasni, lelkileg is kemény történet ez. Mindenkiről alapos portrét kapunk, ami olvasmányos és regényesen mozgalmas. A korszak eseményei, ismert személyiségei is megjelennek a történésekben. 

A háború és hatásai kiemelt hátteret ad, megkerülhetetlenül fontos része a család életének. Szó esik benne Mann nézeteiről a németországi politikáról, a háborús évekről és az azt követő visszatérésről. Néhol a mai korral kapcsolatos áthallás elkerülhetetlen.

Lahme életrajza igen gazdag, tényeken és dokumentumokon alapuló érdekes olvasmány, számtalan eredeti fényképpel illusztrálva. Kordukomentum is lehet, olvasás közben az embert lenyűgözi, ahogyan élték az életüket. Néha kissé megdöbbentőek a tetteik, az egymáshoz, másokhoz és a világhoz való hozzáállásuk, mégis lenyűgöző beszámoló egy rendkívüli családról. Tetszett, hogy a nagy író halála után is folytatódik, a gyerekek életét is végig bemutatja. Nem volt ez tragédiáktól mentes egyikük esetében sem. Erika erős személyisége mindig meghatározó, ahogyan apja emlékét ápolta, gondozta naplóinak kiadását. Érdekes, hogy apjuk halála után Erika és Monika is életrajzot írtak apjukról. A család története érezhetően alapos, mélyreható kutatómunkán alapul. Sokrétű és izgalmas történelmi, irodalmi utazás, ami fantasztikus olvasási élményt adott.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól!







       

Tilmann Lahme (Erlangen, 1974) német író, irodalomtörténész. Német nyelvet és irodalmat, történelmet és filozófiát tanult Kielben és Bernben. Miután 2001-ben letette első államvizsgáját, Golo Mannról írt disszertációt, amellyel 2007-ben doktorált. Második államvizsgáját 2010-ben tette le. Különböző újságírói és rádiós (Radio Nora, NDR, Deutschlandradio Kultur) munkák után 2005-től a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál dolgozott, 2006-tól 2008-ig a Feature rovat szerkesztőjeként. 2010 és 2014 között német és történelem szakos középiskolai tanár volt Göttingenben. A 2010/11- es tanévben a göttingeni egyetem irodalomkritikai vendégprofesszora volt. 2014 óta Lahme a lüneburgi Leuphana Egyetem médiatörténet és kritikai újságírás professzora. Lahme számos, a Mann családról szóló publikáció szerzője.






Európa, Budapest, 2026
456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151062227 · Fordította: Győrffy Miklós

Átkelés

 

Matt Brolly: Átkelés
(Louise Blackwell 1.)




                                                         

Egy új szerző bemutatkozása mindig kiváncsiságot ébreszt az olvasóban. Matt Brolly krimije nekem a sokat markol kategória. Nem mondanám rossznak, de nem is lett kedvenc. Pár kérdést nyitva hagy, kicsit erőltetett az egész sztori, annak ellenére, hogy érződik a szerző igyekezete. A krimi felvonultat minden klisét, amit csak lehet, de nem áll igazán össze, nem működik. Izgalom csupán a végére jut, ami azért feltétel egy kriminél. Be kell vallanom, hogy kissé csalódott vagyok. Ez a krimi nem egy Sötét víz vagy Reacher-sztori. Ügyes, nem rossz, de igazából a profizmus hiánya érződik rajta. 


A helyszín egy titkokkal teli kisváros, ahol mindenki gyanúsított. Egy idős nő holttestére bukkannak a tengerparton, hamarosan pedig egy pap lesz az áldozat. A nyomozónő versenyt fut az idővel, nem csak az elvetemült gyilkos miatt. Bizonyítania kell főnökei előtt rátermettségét. Áthelyezésének háttértörténete ad némi érdekességet.
Brolly írása döcög a viharos szélben, tántorog és szétesik. Határozottan hiányzik belőle a feszültség, ami igen nagy baj egy kriminél. A történet, szerintem, túl sok műfajt próbál egybemosni: családregény, thriller, krimi elemek keverednek, a lélektani drámával. Természetesen a múltban meghúzódó bűn miatt. Bosszantott, hogy a gyilkos kiléte már az első fejezetben lelepleződik. Tehát az olvasó már az elején tudja, ki a gyilkos, csak a miért a kérdés. Igazából egy bosszútörténetet kapunk, no, de erre kellett várni negyven évet?



A történetet főként a nem túl szimpatikus nyomozónő, Louise (38 éves, hajadon és magányos) szemszögéből ismerjük meg, de a gyilkos is szót kap. Az ő belső monológjaiból lassan áll össze a krimi háttere. Valójában eléggé sztereotip a női detektív alakja, sajnos nem egy Kim Stone, nem lett szimpatikus. A munkahelyi bánásmód, a régi ügy hatása afféle nyafogós belső monológok sorát adja, ami gyorsan fárasztóvá válik. Néhol kifejezetten szájbarágós, ismétel bizonyos dolgokat. A rendőrség ahogy kell, tesze-tosza, az áldozatok száma emelkedik. A vallási háttér, a rituális gyilkosságok miatt van benne eredetiség. Mégis az egész bosszúhadjárat nekem erőltetett volt. Miért is kellett erre várni negyven évet? Ráadásul, természetesen értelmetlen. A gyerekkori trauma miatt mentálisan sérült lelkivilágú elkövető bosszúja inkább volt elkeseredett. A cselekmény érdekesnek mondható a szokatlan vallási felhangokkal, a jellemrajzok néhol egészen kiválóak. A gyilkos esetében egy olyan karaktert formált meg, amely egyszerre pszichopata és szomorú.

A leleplezés eléggé kiábrándító volt. Egy szál gumibottal és paprika sprével indulnak elfogni a tettest... hát nem tudtam most nevessek kínomban? Komolytalan. Nehezen hittem el a gyilkosságok indoklását, nagyon gyengének tűnt. A könyv, egy körülményes rendőrségi nyomozás, egy meglehetősen kiszámítható utat követ, kevés feszültséggel. Nem volt rossz, de nem is tud kiemelkedni az átlagból. A cím azonban kifejezetten találó. Érdeklődve várom, mit hoz ki a szerző ebből a sorozatból a folytatásban.




Kedvezménnyel ITT rendelhető!









General Press, Budapest, 2026
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151041024 · Fordította: Szieberth Ádám

A lista

 

Steve Berry: A lista




                                           

A Lista egy nyers és izgalmas, önálló regény Steve Berrytől. Egyik különlegessége, hogy ez a krimi az író második regénye, amit még 1992-ben írt... ám a fiókban maradt. Kifejezetten tetszett, hogy egészen más a felépítése, mint a megszokott Berry-stílus, bár ez érthető is. Szeretem, ha egy szerző ki mer lépni a szokásos komfortzónájából, tud újat mutatni. 

A történet tökéletesen hozza a kilencvenes évek hangulatát, valóban és bevallottan hasonlít John Grisham A cég krimijére. Aki azt szerette vagy egyéb Grisham köteteket már olvasott, ezzel sem fog mellé nyúlni. Az utószóban ezúttal is több érdekesség akad még a könyv születéséről, hátteréről. A Covid alatt Berry újraolvasta, átírta, frissítette némileg mielőtt most az olvasókhoz került. Nekem jobban tetszett, mint mondjuk Az Omega-faktor vagy a legutóbb olvasott, eléggé politikusra sikerült Vörös hullócsillag.  

                      

Berrynek tehát ez volt a második regénye, amely saját személyes tapasztalatain is alapult, hiszen sokáig georgiai ügyvédként dolgozott éppen egy papírgyárnál, ami a történetben is főszerepet kap. Kifejezetten tetszett az eredeti témaválasztása, bármennyire is morbid vagy sokkoló... amikor kiderül, mi is tiokzatos és sötét számsor, azaz a lista tartalma.Valóban elég meglepő belegondolni a történetbe, de simán hihető. Egyedi hangulata lett a történetnek, Berry mesterien adagolja a feszültséget. Jól felépített, átgondolt könyv, mondanivalója is van. Az izgalmas cselekmény egy fontos erkölcsi problémával párosul.

Egy lendületes kezdéssel azonnal az események közepében találjuk magunkat. Brent Walker visszatér szülővárosába, Concordba, Georgiába, miután tíz évet töltött Atlantában kerületi ügyészként. Apja két évvel ezelőtt meghalt, édesanyja pedig egészségügyi problémákkal küzd. Az élete traumája miatt ment el, ami meglepő hátteret ad. Szerencsére ez nem lesz tolakodó, a történet veleje erős társadalomkritika is egyben. Berry a magánéleti szálakat ügyesen keverte, jók az arányok. Szerintem ez egy eredeti és lenyűgöző thriller, amely már a legelejétől magával ragadja az olvasót. Másképp adja vissza a jó és a rossz harcát, jól megrajzolt karakterekkel és fantasztikus hangulattal. A párbeszédek rendkívűl szórakoztatóak, a karakterek emberiek. Mindennek oka van a regényben, nem hagy maga után kérdőjeleket, mindenre kapunk választ.


A szerző nagyszerű munkát végez a feszültség megteremtésében. Tele van szívszorító pillanatokkal, egyéni emberi drámákkal, amit lebilincselő cselekménnyel és akciódús befejezéssel kapunk meg. Az utolsó 100-120 oldal egy lendületes és izgalmas adrenalinbomba, egy különös macska-egér játék, amibe akaratán kívül sodródik bele hősünk. Ez egy lenyűgöző és sötét történet. Néhány valós problémát is beépít a történetbe, több meglepő csavarral találkozunk a klasszikus jogi thrillerben. Az emberi élet értéke áll a középpontban, amíg néhány kapzsi vezető Istent játszik. Meglepő és elgondolkodtató egyszerre a krimi, számtalan morális kérdést vet fel. A gyilkosságok módja is elég változatos, kifejezetten találó, mondhatni személyre szabott. Nem véletlen... Berry egy nagyszerű, önálló thrillert alkotott, ami az utolsó oldalig fogva tartott.


Kedvezménnyel ITT rendelhető! 




      

Steve Berry a New York Times 1. számú nemzetközi bestsellerszerzője, tizenkilenc Cotton Malone-regény, hat önálló thriller, két Luké Daniels-kaland és számos kisebb terjedelmű mű írója. Könyveit több mint huszonhat millió példányban nyomtatták ki, és negyvenegy nyelvre fordították le. Feleségével, Elizabethtel együtt alapította a történelmi értékek megőrzésének szentelt, History Matters nevű szervezetet. A Smithsonian Könyvtárak Tanácsadó Testületének nyugalmazott tagja, a Thrillerírók Nemzetközi Szervezetének alapítótagja, korábban társelnöke. További információkért látogasson el az alábbi helyekre: SteveBerry.org Facebook.com/SteveBerryWriter


GABO, Budapest, 2026
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635669752 · Fordította: Komló Zoltán

A ​másik mozaik

 

Krusovszky Dénes: A ​másik mozaik




                                                      

Krusovszky prózájának szépsége és stílusa azonnal megfogott. Érdeklődve vártam ezt a tíz új novellát a regényei után. Nem kell nekünk északra rohanni, akad a mi (középkorú férfiak) életében is válság, családi probléma, depresszió, magány... 

Lírai módon, elgondolkodtatóan tálalt a történetekben felvetett problémák sora. Összetett, mély, a miénk minden történet. Kiforrott, alapos, afféle jelen állapotokat tükröző, mentális problémákat felvonultató történetek, jellemzően mai, férfiközpontú novellák. Lehetne az alcíme: (Megfáradt) Férfiak országa. Jellemzően sajátos atmoszférateremtés jellemzi a szövegeket. Témáit a mindennapokból meríti. Megúszni vagy túlélni az életet nem mindegy. 

          

Nehéz kedvencet választanom, hiszen legalább a fele lesöpört lábról. A kötet novellái között bőven akad egészen kiemelkedő. Volt kettő, amit többször újraolvastam, nagyon magaménak éreztem. (Fent a hegyen, Hikikomori). Nézzük sorban, néhány gondolat mindegyik novelláról.

Drónok: A felnőttkor közepének bizonytalanságai fogtak meg. Amikor már nem vagyunk fiatalok, de még öregek sem. Azonban az egészségi és családi problémák, az egzisztenciateremtés körüli fárdalmak kiütköznek. Az élet már megrágta, kissé bedarálta főhősünket. Osztálytársa temetéséről hazafelé egy stoppos lányt vesz fel, ám a közös utazás váratlan fordulattal zárul.

Bronzszínű foltok: Apa-fiú kapcsolat mélyére leshetünk bele. A problémák csak elodázódnak, a kibeszélés, feloldozás még várat magára. Apa igyekszik, segítséget kér a fiától, aki kissé közömbös, érzésem szerint nem tud mit kezdeni a lehetőséggel.

A halott fiú anyja: Gyászfeldolgozásnak olvastam, ami nehéz minden esetben. Anya és a fia történetét a kisebb fiú meséli el, hogyan változott meg az életük a tragédia után. Milyen lelki nyomokat hagyott, hogyan lehet ezeken túl lépni, ha egyáltalán lehetséges. Van, hogy nem. Érzékeny írás ez is. 

Fent a hegyen: Itt is egy középkorú férfi menekül el a saját élete elől. Fel a hegyre, egy eldugott vityillóba, számvetésre. A néhány napban akad kaland, lehetőség, és egy kutya, "aki" akár a férfi hullámzó lelkének alteregója is lehetne. A szabadság vagy a póráz? Hősünk próbál rendet tenni a lelkében, kiutat, megoldást találni, merre tovább a házassági válságból. Mai és közelről érintett. Néha félünk, nem merjük meglépni azt sem, ami egyértelmű. Marad a biztos, nyugodt langyos víz.

A másik mozaik: Egy társasutazás a cimadó történet, ahol furcsa kalandok esnek meg. A cím kimondottan figyelemfelkeltő, meglepő utazás részesei lehetünk.

Autófikció: Talán a legvidámabb, legszórakoztatóbb ez a novella. Egy író-olvasó találkozó története, valahol vidéken. Az olvasó számonkéri az írói fantázia és a valóság találkozását. A hasonlóság biztosan nem a véletlen műve. Élmény volt olvasni.

Halászok: A másik kedvencem. Itt egy kamaszfiú ismerkedik az élettel, kezdi megérteni a felnőttek világát, annak mozgatórugóit. A magány, menekülés és a halál itt is főszerepet kap. A hétköznapok csendes hőseiről mesél. Lehet néha a nyugalom is elég a boldogsághoz. 

Hikikomori: Ez annyira betalált, meglepett. A téma japán, ott már van ilyen... azt éreztem feltaláltam, szinte gyakorlom a magyar változatát. Kivonulni a társadalomból, magányra ítélve, lelki békét keresve egy fura hangulatú és szomorú látlelet ez a kispróza.

Rage Room: Izgalmas szövegvilágú próza, az egyetlen női főhőssel. Az anyaság élménye egy életre szól.

Mnémoszüné klinika: Izgalmas, már-már sci-fibe hajló novella az emlékekről. Kissé szürreális világa elkepsző és izgalmas szöveget eredményezett. A szegedi bemutatón több háttér információ mellett elárulta a szerző, majdnem ez lett a címadó. Visszük, cipeljük az emlékeinket, néha jó lenne cserélni, letenni kicsit. Az emlékezés, felejtés talán itt jön elő leginkább. 

Alig 200 oldal a tíz novella, mégis erős, az év fontos megjelenése. Zavarbaejtően mai, valóságos minden történet. Az emberi kapcsolatok összetettsége, ezen viszonyok boncolgatása megkapó. Jó volt megismerni, visszatérni ezekhez. Krusovszky egyedi látásmóddal jeleníti meg ezeket az ismerős pillanatokat. Kevés irodalmi alkotás adja meg azt az érzést, ezek tényleg rólam szólnak, az enyémek. Itt előjött több esetben is. Élmény volt olvasni.Tetszett, hogy Krusovszky kellően színes, sokszínű és érzékeny világot tárt elénk. Várom a beígért új regényt. Amíg megérkezik újra olvasom az Akik már nem leszünk sosem című első könyvét.

 

Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv!





     

Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben. Költő, író, műfordító, a Magyar Narancs munkatársa, a Versum világirodalmi portál szerkesztője. Egy éve Oszakában él.

Díjai: 
Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)

Fotók: Valuska Gábor és Szántó Bence





Magvető, Budapest, 2026
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631446722

Poirot ​első esetei

 

Agatha Christie: Poirot ​első esetei





                                         

Az először 1974-ben megjelent, 18 novellát tartalmazó gyűjtemény az 1923 és 1935 között először különféle folyóiratokban megjelent rövid történeteket foglalja egybe. Poirot eseteiben visszatérő téma a bezárt szoba rejtélye, és egy másik ismerős trükk, hogy Poirot segítségkérést kap röviddel azelőtt, hogy az illető meghalna vagy eltűnne. A lehetőségek végtelenek, mint Hastings képzelete.

Váratlan bónuszként olyan dolgokat is megtudhatunk Poirot-ról, amelyek világlátását, nézeteit is tükrözik, kiemelve zsenialitását. Ami még tetszett, az egyetlen sikertelen ügye is szerepel a válogatásban. Ez mi más is lenne, mint egy belga csokit tartalmazó A csokoládés doboz címen olvashatjuk.

      

A Poirot első esetei című novelláskötet történeteit hűséges barátja, Hastings örökíti meg nekünk. Ezek az első években megoldott esetek megalapozták Poirot szilárd hírnevét, mint rettenthetetlen detektív alakját, akinek az eszén nem tud túljárni senki. Megismerjük az egyik esetben, hogyan jutott Poirot élete egyetlen részvényéhez, de a gyűjtemény tartalmazza azt a két eset egyikét is, amikor a brit kormány számára segített megoldani egy titokzatos rejtélyt a kis belga nyomozó.


A Helikon gyűjteményes köteteinek köszönhetően több novellát ismertem már ebből a könyvből, de ez semmit nem vont le számomra az élményből. Meglepően jó volt újraolvasni A győzelmi bál esete vagy a claphami szakácsnő kalandja történeteket. Meglepően egyszerűnek tűnő ám roppant csavaros és sötét titok bújik meg az esetek mélyén. Csodálatosan demonstrálták Poirot kétségtelen zsenialitását, vagy éppen Hastings hűségét.
Igazán jó volt még a Darázsfészek, amire a borító is utal. Meglepő volt amikor Poirot meglátogatja egy régi barátját, hogy figyelmeztesse egy közelgő gyilkosságra. Ez egy nyugodt, de hátborzongatóan drámai történet, és könnyen az egyik lehet a legemlékezetesebb az egész gyűjteményben. Tetszett még A fátylas hölgy, A harmadik emeleti lakás vagy a lezáró Hát a kerted hogy van? sztorija is. Rövid fejtörő novellák vannak a kötetben, nagy részükből film is készült.


Mindegyik egyformán szórakoztató, informatív és nosztalgikus hangulatú nyomozást kínál. Hercule Poirot valóban kiváló detektív, akinek következtetései a bűnügyek megoldásához vezetnek. A kis kalandok számos esetben betekintést nyújtanak az olvasónak, hogyan rakja össze a bűntények darabjait, vezetik el a nyomok a megoldáshoz. Néha úgy tűnik, Poirot képes a semmiből eredményt elővarázsolni.









Helikon, Budapest, 2026
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636208158 · Fordította: Gy. Horváth László