Mi ​ez a tánc, fiatalok?

 

Novai Gábor: Mi ​ez a tánc, fiatalok?
Beszélgetőtárs: Radnai Péter





                                                        

A hazai zenei életben Novai Gábor, vagy ahogy egy ország ismeri, Nova meghatározó és fontos együttesek motorja, aki valahogyan mindig a háttérben maradt. Keveset énekelt, holott olyan slágerek fűződnek nevéhez, amiket egészen biztosan sokan ismernek. Ha csak a Hungária, Dolly Roll időszak rock and roll dalaira gondolok: Casino twist, Limbó hintó, Hotel Menthol, Multimilliomos jazzdobos, Modern románc, Vakáció, Let-kiss week-end, Elpattant egy húr, és sorolhatnám a több mint 250 dalt, amely közismerten népszerű és hozzá köthető. Rendkívüli várakozással kezdtem az olvasásnak, hiszen nem régiben olvastam Fenyő Miklós eddigi két kötetét, a jampi-Hungária minden még élő tagja már jelentkezett memoárkötettel, már csak a Dollyé hiányzik a sorból.

Olvasmányos, könnyen emészthető interjúkötettel van dolgunk. Egy gazdag és tartalmas életút meghatározó pillanatai villannak fel, egészen a kezdetektől a híres Népstadion vagy az MVM Dome koncertekig. A gyermekkoráról, a zene vonzásáról mesélve a családi háttér is érdekes ez esetben, különösen az "olasz lelke" tetszett. Bár bátran mondhatom magam rajongónak, aki jól ismeri Nova munkásságát, azonban még így is akadt bőven meglepő információ számomra. A hatvanas-hetvenes évek légköre, a beatkorszak kezdeteiről jó volt olvasni, nosztalgiázni. Igen, így is lehet egy szinpadi embernek élni, alkotni. 

A hetvenes években már a Rangers - Corvina formációt erősítette, amiről nem tudtam. Nekem Nova a Generál gitárosa, énekeseként rögzült, ott figyeltem fel rá. A Fűrész, Csöngess be jóbarát, Lehajtott fejjel, Kövér a nap dalok keletkezése, izgalmas hátteret ad. Az együttes népszerűsége kiemelkedő volt akkoriban. Egyéni hangzású dalokkal és a Mikrolied vokál kristálytiszta énekével megspékelve a környező országokat is meghódították. Kordokumentumnak is olvashatjuk, mit jelentett akkoriban egy külföldi turné, egyáltalán kijutni a vasfüggönyön túlra... A Generál esetében mint egyik alapító tag mesél, többek között olyan kiváló zenészeket adott a könnyűzenének, mint Révész Sándor, Charlie, Karácsony János. Minden együttes megdolgozott a sikerért, közönségkedvencek voltak. A széthullás mégis sokszor elkerülhetetlennek bizonyult. Néhány helyen olvastam volna bővebben is bizonyos részekről, illetve figyelmesen a sorok közt is érdemes szemezgetni. Fenyő szószátyár volt, néhol elveszett a részletekben, Nova visszafogottan elegáns. Bőven akad kalandos sztori, a munkával, színpadon eltöltött több, mint 60 évről. Jól összeszedett, jó stílusban megírt, átgondolt szerkezetű könyvet olvashattam. 

                  

Nova a szervező, problémamegoldó ötletember, a motor volt ezekben az együttesekben, ami különösen a Hungária, Dolly Roll esetében csúcsosodott ki. Visszafogottan, de őszintén nyilatkozik a kollégákról, zenésztársakról. A Hungária, Dolly Roll után a Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar létrejötte is izgalmas háttér, ahogyan Nova 30 kedvence is tartogat némi meglepetést. Kifejezetten örültem, hogy Cserháti Zsusza egyik slágere is bekerült ide, illetve kitérőként a Különös szilveszter is említésre került. Amúgy érdekes volt meghallgatni az említett nótát, mennyire tisztán és játékosan énekelte el Cserháti a Pinokkiót, vagy a Generál dalok ma is frissek, lendületesek, jól hangszereltek, hihetelenül jól szólnak. Nem fogott rajtuk az eltelt idő. A Generál korszak volt számomra a legizgalmasabb, hiszen a többit nagyjából ismertem, követtem a pályafutását. 

Azt gondolom mindenki főleg és elsődlegesen mégis a Hungáriás korszakra kiváncsi, ahol Fenyő Miklós mellett a legfontosabb dalok szerzője, a Hotel Menthol lemez és musical sikere, vagy a szétesés még ma is misztikummal átitatott története hoz izgalmakat. Miért lett kevésbé sikeres a harmadik, Aréna című lemez, amihez Szikora kilépése is hozzájárult. Elkerülhetetlenül, többször megjelenik a nagyhatalmú Erdős doktor is a történések során.

Később ugyan a Dolly Roll-lal még azt a sikert is tudták fokozni. No, itt is jó lett volna bővebben olvasni a kilépéséről. Amikor utána producerkedett, olyan pályatársaknak írt dalokat mint a Pa-dö-dö vagy ott volt Zámbó Jimmy indulásánál is. Ez is meglepő infó volt számomra. Akit érdekel a hazai könnyűzenei élet és háttere, annak érdekes képekkkel kel életre a korszak, a kiemelkedő koncertek, vagy a hallgatás évei. Jelenleg, immár bő húsz éve a Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekarban játszik.

A Mi ez a tánc, fiatalok? című könyvben összefoglalót kapunk együttesei sikeréről-sikertelenségéről, a dalokról turnékról mesél finom humorral, részletes és érdekes válaszokat kapunk. Megemlékezik a már eltávozott zenésztársakról is. Fáradhatatlanul útkereső ember, aki a folyamatos megújulást keresi. Tud a fiatalokhoz szólni, újat mutatni. Megszólalnak az említett pályatársak, kollégák, és a család is, ami tökéletes kiegészítő. A könyv nemcsak tartalmilag gazdag, hanem igényes, szép kivitelű is, amely méltó egy olyan ikonikus zenész életéhez, mint Nova. Ajánlom mindenkinek, akik a rockzene hazai eseményeit akárcsak minimális érdeklődéssel is, de nyomon követik. Egy sikeres zenész különleges életútja kel életre előttünk. Számtalan eredti, ritkán látott fotó teszi teljessé a könyvet. Rajongóknak kifejezetten ajánlom! 




  

Novai Gábor és Radnai Péter az Ünnepi Könyvhéten június 13-án dedikálnak 14 órától a Vörösmarty-téren! 

Részletek ITT!

Kedvezménnyel ITT rendelhető, akár Ekönyvben is!

Athenaeum, Budapest, 2026
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635435937

„Utazás ​az íróasztalom körül”

 

Vojnics-Rogics Réka (szerk.): „Utazás ​az íróasztalom körül”

Janikovszky Éva-emlékkötet





                                               

Janikovszky Éva népszerűsége, könyveinek sikere elvitathatatlan. Generációk meghatározó olvasmányai voltak, megszámlálhatatlanul sok gyerek nőtt fel ezeken a könyveken. Ami még fontos, nem csak idehaza, de világszerte ismerik nevét és munkásságát.

A 100. születésnapjára megjelent emlékkötet igényes és tartalmas kivitele méltó módon állít emléket az írónőnek. Talán még a rajongók is találnak benne újdonságot. Informatív, gazdag kép és egyéb dokumentációval ellátott kötet sok érdekességet, meglepő háttérinformációkat oszt meg az érdeklődőkkel. pl: Janikovszky Éva gyerekként még egyáltalán nem akart író lenni. 

      

Megismerhetjük a pályakezdő író mindennapjait, családját és az irodalom iránti elkötelezettségét. A Csip-csup című első könyve még Kispál Éva néven jelent meg1957-ben, amit a Szalmaláng követett 1960-ban, már Janikovszky néven.

Egyedi módon nyitott személyisége nagy segítség volt a gyerekközönség felé. Értette, tudta a gyerekek nyelvét. Már a saját gyerekkora is meghatározó volt. Jó volt ezt megismerni, belemerülni a múltba, régi fotók segítségével felidézni a család mindennapjait. Mint amikor kinyitunk egy régi fotóalbumot és az emlékek kiáradnak elénk. A múlt mára nosztalgikus fényben tűnik fel. Ezek a régi képek, levelek és fotók sajátos hangulatot adnak. Kordokumentum ez a javából. Ritkaságok, személyes képek, emlékek sorjáznak elénk.

A kötet vezérfonalát az írónő 1986-os, eddig publikálatlan kézirata adja. Azt gondolom, még aki jól ismeri is Éva néni életét, munkásságát, az is talál a könyvben meglepő újdonságot. Ezek a régi képek, dokumentumok, személyes levelek mára irodalomtörténeti emlékek lettek. Janikovszky sajátossága, hogy kivételesen érezte a gyerekek lelkét, elsődlegesen ezek jutnak mindenki eszébe. Mégis a felnőtteknek írt történetei is olvasásra ajánlottak. Igazán elképesztő, mennyire időtállóak ezek a történetek, hiszen Éva néni könyvei egyszerűen zseniálisak, generációk óta jelen vannak a kicsik és nagyok életében. 

             

Természetesen a könyvek állandó illusztrátoráról, Réber Lászlóról is olvashatunk, vagy az elhíresült írógépe, Mercédes is megjelenik. A különféle cetlik, feljegyzések jól dokumentálják Janikovszky Éva gondolatait, érzéseit, az alkotói folyamat pillanatait. Jó volt olvasni a Móra Kiadóról, ahol szerkesztőként kezdett, a személyes kapcsolat elmélyüléséről, vagy a világszerte megjelenő könyvek sikeréről. 35 nyelvre fordították le könyveit, ezek hárommillió példányban találtak gazdára. Természetesen a sikernek ára is van, erről is olvashatunk. 

A pozitív hozzáállás, a töretlen lelkesedés, a humor és a mosoly volt az, ami kiemelte és közel hozta olvasóihoz. Leginkább a mosoly nyelve alcímet viselő rész, valamint A komód hét fiókja tetszett. Ezek magát az embert, a nőt, családanyát mutatják meg az írónő személyében. Meglepő volt és izgalmas háttér a Ráadás fejezet. Itt Lázár Ervin, Szabó Magda és Vámos Miklós emlékező tisztelgését olvashatjuk. A rendkívül bőséges és alapos, gazdag anyag összeállítását Vojnics-Rogics Rékának köszönhetjük. Mindenkinek ajánlom, élvezetes és érdekes olvasmány, irodalmi történetileg is, de emberileg is méltó emléket állít.





Kedvezménnyel ITT rendelhető!















Trend, Budapest, 2026
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156469632

Dolli

 

Fekete Judit: Dolli

Amikor üt az utolsó órád, itt az ideje elkezdeni élni



                                                 

A történet vicces, olvastatja magát. Ez pedig nem kevés, hiszen alapjáraton egy szórakoztató regényről van szó, ami felvet magvas és bölcs kérdéseket. Nem akar többnek tűnni, küldetését tökéletesen teljesíti. Könnyed kis olvasmány, szerethető karakterekkel. Az alapelgondolás szuper, igazán sok lehetőség van benne.

Valóban érdekes, hogy ezek a nyugdíjas-történetek mostanában egyre jobban előtérbe kerülnek. Osman szereplői önjelölt nyomozókká válnak, Backman Bitt-Marie is új életet kénytelen kezdeni, de említhetném A százéves ember-t is. Itt a hazai változat, Dolli néni, afféle szupernagyiként megmutatja, nem érdemes feladni, kell találni célt az életben, nem kell leírni a nyugdíjasokat. A sztori vicces, izgalmas és helyenként megható volt. Legjobban az anya-fiú kapcsolat mélységeit szerettem olvasni, mikor felnőttként átértékeli és kezdi másképp látni a régmúltat a fiú. Vagyis, megérti az anyja akkori tetteit, gondolkodását.

Dolli színes és eleven karakter, míg a fia, Doktor Fenyvesi kissé sótlan figura, földhöz ragadtabb, meggyötört, hajszolt életet él. Azonban Dolli körül váratlanul felpezsdül az élet. Az öregségnek sok elkerülhetetlenül kellemetlen velejárója van, ezek finoman mind megjelennek a történetben, beépülnek a mesébe. Fájdalmasan vicces, tényleg nehéz dolog megöregedni. Mindenképpen pozitív példát ad az öregkorhoz. Először megismerjük Dolli életét, gondolkodását, életének hátterét. Utána felpörögnek az események, amikor bekerül az idősotthonba.

Tekinthetjük igazi groteszk krimikomédiának, társadalmi görbetükörnek, elmondható, valós problémákról szól. Dolli nyomoz, egyre jobban összekuszálódnak a szálak, lassanként egy csúfos sikkasztás tanúi lehetünk. Dolli karaktere viszi előre az eseményeket, mozgatja a szálakat. A kissé megkeseredett özvegyasszony nem adja fel. Jól akar élni, finomakat enni, és lehetőleg mindezt boldogan, nem akar teher lenni senki nyakán. Miközben a kis lepkék jólesően ott bizseregnek a lelkében. Az idősotthon többi lakóinak mintát és biztatást ad. Amikor pedig eltűnik, fejre áll minden...

A történet egyik legfőbb erénye, hogy minden lapról sugárzik az életöröm, megkedveljük, megszeretjük a nyugdíjasokat. Dolli és az elmaradhatalan "banyatankja" bevetésre indul. Szórakoztató volt végigkövetni, drukkolni neki és figyelni, mire jut. Néhol abszurd az egész, a lényeg talán egy mondatban összefoglalható: a kor csak egy évszám, az élet minősége a lényeg. Szórakoztató olvasmány, ami után még gondolkodni is lehet. Kikapcsolódásnak tökéletes, ajánlom mindenkinek!

Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény! 


     

Fekete Judit 1979-ben született Budapesten. 2017-ben jelent meg az Időkapszula című, tiniknek szóló naplója, majd ugyanebben az évben a Margó Irodalmi Fesztivál által alapított Margó elsőkönyves díj tízes listájára került Az őrület határán című regénye, mely humorral dolgozza fel a munkanélküliség témáját.
Huszonéves kora óta PR és marketing feladatokat végez könyvkiadók számára, e mellett rendszeresen ír női magazinokba. 2023 óta vezeti Tiplivan nevű blogját is, melyben spanyolországi kétlaki életéről mesél.
Majdnemférjével, két fiával, három teknőssel és két csincsillával éli a Családom és egyéb állatfajtákhoz hasonló életét.




Partvonal, Budapest, 2026
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636091965

Vesszőfutás

 

Erlend Loe: Vesszőfutás




                                                            

Erlend Loe új könyve már a címmel felhívja magára a figyemet. Az eredeti, szó szerinti, kissé obszcén helyett egy ügyes és rendkívül találó magyar címet kapott a kisregény. Nem csak a cím kiváló, az egész fordítás pazar, Lőrincz Balázs Bendegúznak köszönhetjük. Azt gondolom, ez az a téma, amire egészen másképp reagálnak a férfiak, mint a női olvasók. A férfiakat egészen testközelből érinti ez a kérdés, amit a kisregény elénk tár. Bevallom, elég merész, sokkoló ez a lehetőség, ami ugye számtalan további probléma forrása lesz.

A történet kifejezetten tipikus, igazi Loe, és megér egy jó kis irónikus nevetést. Még ha ez néha morbid, fanyar vagy nem egészen szívből jövő nevetés is. Kiderül az önvizsgálatra sarkalló sztoriból, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk mi férfiak ennek a fontos szervünknek. Azt minden férfi olvasó maga dönti el, hogyan is viszonyul ehhez a kérdéshez. 

A kiindulási helyzet már az első oldalon komoly problémával szembesíti az olvasót. A történet főhőse, Tander, igazi mintapolgár. Túl egy nehéz, zűrös nap után a felfrissítő zuhanyzás közben egyszerűen „leesik” a pénisze... Ezzel nem csak a férfiasságán esik csorba, de érthetően lelkileg is megviseli a váratlan helyzet. Pánikba esik a testi veszteségtől, keresi, de nem találja a kiutat, a megoldás késik. Bedobozolva a fagyasztó mélyén köt ki a nemes szerv, "Málna" felirattal álcázva. Itt még szívből tudtam vigyorogni, ahogyan a címbeli vesszőfutás kezdetét veszi. 

A humorosnak vélt helyzet fokozatosan pánikba fordul, ami lelki válságot okoz a férfinál. Az abszurd humorba csomagolva egyre több komoly téma kerül elénk. Egy vicces, rövid történet a "férfiasság" fontosságáról és arról, hogy mi történhet, ha hirtelen elveszítjük. Hogyan reagál a környezet, a család vagy az orvosok? Egyre fokozódik a helyzet, a probléma mint a hópihe lavinává duzzad. A mókás helyzetek sajnos abszurd valóságot hoznak, a szóviccek szórakoztatnak, de mégis ijesztőek.

Egy elgondolkodtató könyv a férfiasság kérdéséről, az identitásról, a körülötted lévőkkel való kapcsolatról és a rajtad kívül álló események váratlan következményeiről. A feleség viselkedésén egyáltalán nem lepődtem meg, sőt. A végkifejlet nem lett számomra megnyugtató, illetve a kialakult helyzetet sajnos borítékolhatónak érzem. Remek stílusban íródott, igazán szórakoztató mű, ajánlom mindenkinek!

 

Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!








                 

Erlend Loe: 1969. május 24. (Trondheim, Norvégia)

Norvégia legnépszerűbb kortárs regényírója. Egyszerre végtelenül vicces és komoly, fajsúlyos és hihetetlenül könnyed – egyszóval letehetetlen. Minden megvan benne, amitől a fiatalabb és az idősebb olvasók egyaránt kedvencüknek tarthatják.

1993-ban jelent meg első regénye, a Tatt av kvinnen (Elfújta a nő, Scolar Kiadó, 2010), amelyet 2007-ben megfilmesítettek. A nemzetközi áttörést három évvel későbbi műve, a Naiv.Szuper. jelentette 1996-ban, amelyet több mint 20 nyelvre fordítottak le. Regényein kívül írt még gyermekkönyveket, forgatókönyveket és kritikákat is. 2009-ben Titanic filmfesztiválon az Észak (Nord) c. film forgatókönyvéért elnyerte a diákzsűri fődíját és a Hullámtörők-díjat.






Scolar, Budapest, 2026
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636852641 · Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz

Fillenbaum néni hosszú árnyéka

 

Fehér Gáspár: Fillenbaum néni hosszú árnyéka





                                                          

Fehér Gáspár bemutatkozó regényében a történet fergeteges helyzetkomikumokra épül. Abszurd, szatírikus történet kel életre a lapokon. Végig tartogat meglepetéseket, váratlan, sokszor kínos fordulatokat. Az eposzi történet lassanként egy rémálomba fordul. A regényben sok érdekes gondolat magvát ültetett el a fiatal szerző. Van itt társadalomkritika, beszürkült, hazugságokba fulladó házasság, kitörési vágy, a fiatalok lakáshelyzete, boldogulása adja a fő szálat.


A történet több szálon fut, sok szereplőt mozgat, akik ahogy kell, átjárnak, felbukkannak egymás életébe, sorsuk akaratlanul is összefonódik. Van itt összetört gitár, levágott ujjperc, és szegény Fillenbaum néni is a történések áldozatává válik.  A végkifejlet egy bohózatba hajló, eszement drámai megoldást kínál.

A váratlan, meghökkentő elemekkel átszőtt történet izgalmas figurákat vonultat fel. Fehér Gáspár tudja mit akar, remekül képes világot építeni és ábrázolni azt. A karaktereinek van mélysége, bár kissé elrugaszkodott az egész mese. Tele van szóviccekkel és hasonlatokkal, játékos kikacsintásokkal az olvasó felé. A hangulata és a stílusa mindenesetre vitt magával. Mégis azt éreztem egy idő után fárasztó követni az eseményeket, bár a szöveg bravúros, de terjengős. Lehet, ha némileg picit rövidebb lenne feszesebb a felépítése, az jót tett volna. 

A figyelemfelkeltő cím már sokat igérő. Fillenbaum néni idős, beteges és magányos öregasszony, akit rokonai nyűgnek éreznek, elhanyagolják. Fiatal szomszédai, Csaba és Lili egy szobában nyomorogva várják a kiugrás lehetőségét, életük jobbra fordulását. Nagyobb lakást, gyereket, önálló, biztos hátteret, amire alig van esélyük. Amikor a néni hirtelen felindulásból módosítja a végrendeletét és rájuk hagyja a nagy lakását, beindulnak az események. 

A másik szálon a negyvenes, taxisofőr Dániel dédelget világmegváltó felfedezést, amitől egy csapásra jobb életet biztosíthat családjának. A motoros jégkaparó eleinte beváltani látszik reményeit, de mégis csúfos kudarc lesz a végkifejlet, amit nem képes elfogadni Dániel. Egy salátabárban köt ki, fiatalok között és csak a "véletlen baleset" látszik számára megoldásnak. Élete romokban, nem talál kiutat, pedig kétségbeesetten kapálózik. Ez a meggazdagodási kísérlet is ahogy kell, dugába dől. Dániel élete hazugságokra épül a továbbiakban. Felesége óvónőként dolgozik, kapcsolatuk rég elhalt, két kamasz gyereket nevelnek. Anna lányuk éppen nagylány akar lenni, míg fiuk is küzd a helykeresés nehézségeivel. Azonban a szülők nem figyelnek rájuk. Sok félreértés, bonyodalom színezi a cselekményt, ami egy pillanatra sem laposodik el. Ez a regény egy kicsit minden akar enni, félreértések vígjátéka, ami löki tovább a cselekményt a meglepő végkifejlet felé. Aki erre vevő, jól fog szórakozni. A végkifejlet, a lezárás kifejezetten jól sikerült. A Süni csoport termeiben éjszaka minden szereplő így- vagy úgy, de megtalálja végre életére a jó megoldást. 

Csatlakozva a rengeteg pozitív értékeléshez, kiemelném a szórakoztató erényeit a regénynek: Hihetetlenül laza, jó kikapcsolódást adott, de kell egy hangulat a befogadásához. Frenetikus, eszemeneten vicces helyzetek sorjáznak, ahol mégis ott a megbúvó tartalom. A karrier ígérete és a biztos családi élet utáni vágy alapja egy önálló lakás. Mit tennénk meg, hogy ezt megszerezzük, ha erre vélhetően a legkisebb esélyünk sincs?

Fehér Gáspár bebizonyította számomra, hogy jó mesélő: pergő párbeszédekkel, gördülékenyen ír, tetszett a néha cinikus kicsengése a sztorinak, amit egy pillanatig sem kell komolyan venni. A karakterei mai és színes figurák, igazi anti-hősök, olyan "woodi allen-es" alakok mindannyian. Néhol kifejezetten drukkoltam nekik, mit hoznak össze ebből a lehetetlennek tűnő helyzetből. A próza jól olvasható, haladós és fordulatokban tényleg nincs hiány. Ajánlom mindenkinek.



Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény! 



                       

Fehér Gáspár (1989, Budapest). 2014 óta dolgozik forgatókönyvíróként, ír televíziós sorozatokat (Apatigris; Mellékhatás), nagyjátékfilmeket (Nagykarácsony). A Dumaszínház vendégfellépője, a rádiókabaré rendszeres szerzője. Több színpadi mű társírója (Magyar Nátha; Irodai patkányok). Új darabját a Jászai Mari Színház mutatja be 2026 őszén. A Fillenbaum néni hosszú árnyéka az első regénye.







Scolar, Budapest, 2026
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636852337

Így ​éltünk Mezopotámiában

 

Agatha Christie Mallowan: Így ​éltünk Mezopotámiában




                                             

Agatha a második világháború előtt kezdte el írni ezt a könyvet, és csak utána fejezte be. Teljes nevén jegyzi a könyvet, ami kivételes.

Izgalmas volt olvasni, megismerni, már az utazás előkészületeit, a fokozodó izgalmakat, ahogyan a házaspár csomagol, hasznos dolgokat vásárol, készülődik a nagy útra. A hosszú vonatozás is tartogat meglepetéseket, egy finom humorral átszőtt kellemes útibeszámolót kapunk. Rengeteg eredeti fotó teszi szemléletessé a kötetet. A férjével, Maxszel Szíriába és Irakba utaznak, hiszen Max régész. Agatha is egy régészeti ásatáson találkozott vele 1930-ban, évekkel azután, hogy elvált hűtlen első férjétől, Archibald Christie ezredestől. Max, aki jócskán fiatalabb volt, hűségesen szerette feleségét, házasságuk Agatha 1976-ban bekövetkezett haláláig tartott.

     

Tanulságos elolvasni egy ilyen útinaplót, egyúttal betekintést enged a népszerű írónő és férje életébe. Egy egészen más Agatha Christie-t lehet megismerni. Egyszerű, hétköznapi feleségként a férj mögött, csak élvezi, rácsodálkozik az arab világra, szokásokra, az ott élő emberek egészen másféle gondolkozására. Ahogyan megfogalmazza ő maga is: a hétköznapokat, mindennapok történéseit mutatja meg. 

Ezt az útinaplót afféle sztorigyűjteménynek is tekinthetjük. A könyvben az a szórakoztató, ahogyan Agatha és Max különböző élethelyzetei bemutatásra kerülnek. Agatha egy kicsit feszültebb, (egerek, patkányok, mindenféle bogarak nehezítik életét) míg Max lazább, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Az adódó problémákat az ottani élet természetes velejárójának tekinti. 

Mesél nekünk Agatha az ásatásokon dolgozókról – a munkásokról, a tisztviselőkről, a szakácsokról, a sofőrökről, egy sejkről, a közeli város postamesteréről, az állatokról és a bogarakról. Igazán lírai tájleírások is akadnak a szövegben. Mac, a férj építészsegédje kapja a fő mellékszerepet a könyvben, és iszonyú vicces figura, aki meglepő helyzeteket teremt. 

                                      

Agatha a közel-keleti nőkről is mesél, illetve gondolkodásuk közötti különbséget mutatja be. Tetszett, ahogyan Agatha visszaemlékezik és megírja gondolatait az ott élő emberek hitéről az angol emberek hitéhez képest. Érdekesnek találtam a közoktatásról alkotott nézeteit is. Kiderül, az írás - olvasás tudomány milyen veszélyeket hordozhat magában... Ráirányítja a figyelmet a két kultúra különbözőségeire. Ezt az útleírást akár tekinthetjük alaposabb háttérnek az önéletrajzban. Végig élvezhetjük Agatha Christie utánozhatatlan stílusát, humorát, ami kifejezetten üdítő, szórakoztató, ahogyan az ásatásokra elkísérte férjét. Egészen bizonyos, hogy ezek az ásatási helyszínek inspirálták őt több krimijéhez. 

A hangnem könnyed, és gyakran nagyon vicces. Amit ebből a könyvből kapunk, az egy egész utazási élmény, hogy mi magunk is egy ilyen expedíció részesei lehetünk.
Igazán szórakoztató, könnyed olvasmány, sok humorral. Nem csak AC rajongóknak ajánlom.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 






Helikon, Budapest, 2026
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636208134 · Fordította: Borbás Mária

Egyszer ​majd elmondunk egymásnak mindent

 

Daniela Krien: Egyszer ​majd elmondunk egymásnak mindent




                                                       
                                       

Egy forró nyár a kis türingiai faluban, 1990-ben, ahol Maria éppen a felnőttéválás küszöbén áll, miközben Németország más részein meghatározóan fontos történelmi események zajlanak. A kelet és nyugat között húzódó, elválasztó határ és a berlini fal leomlott. A kis faluban az idő mégis megállni látszik. Bár eljött a szabadság, a lehetőségek ideje, mégis némi félelemmel fogadják az emberek.

Daniela Krien regénye igazi lebilincselő atmoszférájú mese a valóságról. Már az első oldaltól kezdve könnyedén beleélhetjük magunkat Maria, a narrátor szerepébe, az utolsó lapok után pedig nehéz lesz elengedni, olyan drámai befejezést kapunk. Erre én sem gondoltam olvasás közben, erősen meglepett.

A könyv csupán egy rövid időszakot mutat be a fiatal Maria életéből. Ám a tizenhét éves lány számára nemcsak az egész világ változik meg azon a nyáron. Lelkében is kinyílik egy kapu, az önmegismerés folyamata viharos gyorsasággal szántja fel érzékeit, tudatát. A felnőtté válás itt gyorsan megy. Maria pontosan érzi, tudja, mi a jó neki. Regényében Daniela Krien írónő igazán hatásosan, érzékletesen ábrázolja a felnőtté válás időszakát, amit egy nyugtalanító és romboló szerelemmel szőtt egybe.

Az 1990-es politikai eseményeket egy szokatlan hátteret adnak. A politikai narratíva meghatározó, de nem tolakodóan van jelen. Bár hatása elvitathatatlan mindenre, ami történik, az eseményeket is befolyásolja. Ismerős mozzanatok ezek, akik megélték mondjuk Bécs újkori bevételét, a hűtőládákkal megpakolt Warthburgok, Trabantok képei még élénken élnek bennem. A szerző szokatlan intenzitással ábrázolja az egykori keletnémetek belső vívódásait, nem hárítva közvetlenül a felelősséget, de nem hagyva kétséget afelől, hogy mennyire érzéketlenek, sőt lenézőek a nyugati emberek a keletiekkel szemben. A nyugati emberek a kelet társadalmi, kulturális és gazdasági értékeit alacsonyabb rendűnek minősítik, ami komoly látlelet, problémák halmaza.

A regény kifinomult kapcsolatrendszerében számos mellékszereplő bukkan fel a fiatal nő mellett, ezeknek mindegyiknek megvan a maga lebilincselő háttértörténete. Ezek mozaikszerűen illeszkednek és viszik előre az eseményeket. Itt van a különc, szomszéd gazda, Henner, aki kemény fickó, mégis gyengéd tud lenni; Frieda nagymama és Alfréd mezőgazdasági munkás, akiknek megvannak a saját kis titkaik; Johannes anyját, Marianne-t, aki számára a Nyugat a maga kísértéseit tartogatja; és itt van Frieda három fia, akik szintén eredeti figurák. A regénynek igazán kiemelkedő a nyelvezete, amely látványos képekkel és tömör leírásokkal – mindig Maria szemszögéből – egyszerre megindító és érzéki világot nyit meg. Daniela Krien erőteljes írásmódja lenyűgözött; olyan hatékonyan tudja közvetíteni a hangulatot és az érzelmeket, hogy az kivételes. Blaschtik Éva fordítása egyszerűen pazar. 

Maria lelkének változásai, nővé érése a nyár legfontosabb eseménye. Johannes szüleinél él, a tető alatti kis szobában, rettegve a pókoktól. Bár kivételes személyisége van, de mégis céltalanul sodródik, inkább Dosztojevszkijt olvas, mint iskolába jár, és a farmon segít. Keresi önmagát, építgeti a személyes világát, amiben Johannes is segítségére van. A fiú lelkes, elszánt fényképész, főiskolára készül, lázasan izgatják az új lehetőségek, Nyugaton fényképezőgépet vesz. Nem gazdálkodásra termett, arról álmodozik, hogy kiszabadul a hagyományos farméletből, és művészeti iskolában tanul.

Egy nap azonban Maria összefut Hennerrel, a kissé elhanyagolt szomszédos tanya tulajdonosával, ami mindent megváltoztat, kitőrnek az érzelmek. Henner negyvenes, magányos, iszik, és vadul nőzik. Lassan megismerjük a férfi életét, sorsát is. Maria és Henner között szinte azonnal meghatározhatatlan feszültség vibrál, kitörnek az érzelmek mindkettőjükből. Egy nyers, intenzív szenvedély keríti hatalmába a lányt és a férfit, aminek nem tudnak, nem is akarnak ellenállni. Erről érzéki leírásokat kapunk. Henner egy apapótlék, egy szerető, egy bizalmas baráttá válik, Maria hatására leolvad a férfi lelkéről is a páncél.

„E pillanatban ő a mindenem: apám, anyám, szeretőm és barátom, meg egy kicsit az ellenségem is.”

Hazugságok és titkok közepette Maria keresi az útját, erre utal a cím is. A Karamazov testvérek ezért is fontos elem, keretet adva több idézet felbukkan a regényben. Mariára nehéz döntés vár. A lezárás váratlanul, hirtelen jön. Egy nem várt tragédia történik, ami mindent megváltoztat...

Sejtettem, hogy jó lesz, de mindent felúlmúlt, nagyon megérintett a történet. Az év egyik fontos könyve ez. Hihetetlenül fájdalmas és érzékeny történet, amely a bőröd alá megy, szívedig hatol, olvasás közben felráz. A regényből film is készült.





Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!





        

Daniela Krien 1975-ben született a németországi Neu-Kalißban, majd Lipcsében tanult kommunikáció-, média- és kultúratudományt. 2010 óta szabadúszó író. 2011-ben debütált az Egyszer majd elmondunk egymásnak mindent című regényével, amely hónapokig szerepelt a sikerlistákon. 2023-ban Emily Atef rendezésében nagy hatású film készült belőle, amely a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában is szerepelt. Regényeit számos nyelvre lefordították, kritikusai szerint a kortárs német irodalom egyik legerőteljesebb hangja. Daniela Kriennek két lánya van, Lipcsében él.



Park, Budapest, 2026
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636333164 · Fordította: Blaschtik Éva