Szívdobbanások

 

Björn Borg: Szívdobbanások





                                                

Borg példátlan sztárságot és sikereket ért el, amely örökre megváltoztatta magát a tenisz világát is. Már a hetvenes évek közepétől követtem karrierjét, hiszen svéd származása és alakulóban lévő skandináv mániám miatt is figyelmet érdemelt. Talán ez is közre játszott, hogy igazából csalódottan tettem le a könyvet.

Björn Borg vitathatatlanul minden idők egyik legnagyobb sportolója, akinek karrierjét öt egymást követő wimbledoni cím koronázta meg. 1982-ben, alig 26 évesen Borg úgy döntött, hogy visszavonul a tenisztől.

Született már róla könyv, sőt egy egészen jó film is 2017-ben, ismerhetjük, megírták életét, sikereit. Azonban Björn Borg most először mesél saját karrierjéről, döntéseiről és azokról a tapasztalatokról, amelyek személyiségét formálták. Itt-ott apró bepillantást enged, de nem megy mélyre, nem nyílik meg igazán. Gyermekkorától kezdve a páratlan teniszkarrieren át napjainkig, egy sportlegendáról olvashatunk, aki úgy élte az életét, ahogy akarta.

Életrajza inkább általános, mint konkrét. Mondanám, a szokásos sztársportoló életrajza, de nem. Mindenről szó van, ami meghatározó volt életében, de a "Jégember" titulushoz méltón, szerényen, felületesen, csak érintőlegesen beszél életéről. Bár többször elhangzik, utált az újságíróknak nyilatkozni, nem szeretett magáról beszélni, nos, ez érezhető.

          

Tanúi lehetünk a sportlegenda születésének, és a teniszről semmit sem tudó olvasók számára ritka betekintést nyújt egy rendkívüli, mozgalmas, színes, lebilincselő életbe. Kivonatosan, röviden beszéli el életét. Szívesen olvastam volna egy színesebb és dinamikusabban megírt életrajzot az eseménydús és jól ismert életéről, mert így ez a könyv „lapos". 

Azt mondom, kár, hogy a Borg házaspár írta... hiszen a harmadik feleségének, Patriciának mondta tollba életét. Nagy irodalmi élményre nem számítottam, de nem is ad ilyet a könyv. Mellesleg, szerintem érdemes lett volna egy "szellemírót" felkérni, rá bízni a dolgot. Közömbös, érzelmektől mentes stílusban megirt könyv kerekedett ki.

Talán egy „szellemíró” jobban elmélyítette volna és árnyalta volna a könyv tartalmát. Magyarul kevés a méz a madzagon, elbírt volna nagyobb őszinteséget, nyiltságot. Magánéletéről sem igazán tudunk meg többet, mint amit a világsajtó már ezerszer megírt. Házasságairól, kapcsolatairól ugyan kikerülhetetlenül vall, de csak amit muszáj. A könyv igyekszik bemutatni nekünk a teniszlegenda, híresség és apa életét, több-kevesebb sikerrel.

Sokat olvashatunk kevéssé érdekes dolgokról: a gyerekkor, családi háttér általános. Az olyan dolgok, mint Björn személyes edzési szokásai vagy ambíciói, mániái próbálnak érdekességet hozni a sztoriba. Amikor lezárult a karriere, buli bulit követett, ami hozta a drogokat is magával. Szinte velejárója ez annak a felszínes, csillogó, de üres életnek, amit jó tíz évig élt. Befektetései, bukásai, a nevével fémjelzett ruházatról, parfümök is alig kerülnek szóba. Amiről igazán többet beszél, az a családja, a szülőkkel való kapcsolata mindig meghatározó volt életében.

        

Borg még mindig egy üstökösként ragyog a tenisz egén, nevével jól eladható bármi. Ez a könyv is, ami némi (kevés) betekintést enged egy rejtélyes játékos kulisszái mögé, aki generációkat nyűgözött le. Előttem egy elég felelőtlen, következményeket fel nem mérő, férfi képe bontakozott ki. Alaposan megdolgoztatta az őrangyalát, hiszen többször került komoly életveszélybe, nem csak a drogok miatt. Szerencséje volt. Számtalan életrajzot olvastam már, de ez egy kihagyott lehetőség, egy gyengén megírt könyv, amiben elég sok ismétlés is akad. Persze a csecsemőnek minden vicc új lehet. Amit még nagyon hiányoltam és jót tett volna a könyvnek az a képek hiánya.

Összességében egy nem túl megfontolt, éretlen ember képét festi le, aki szerencsés, hogy még él. A végére marad az őszinte vallomás. Sajnos a rák nem kímél senkit, Borg is küzd vele. Ez egy kemény és új kihívás életében. Drukkoljunk neki.




Kedvezménnyel ITT rendelhető! 

       

Björn Rune Borg: (Stockholm, 1956. június 6.-)
korábbi világelső svéd teniszező, sokak szerint minden idők egyik legjobb teniszezője.

Összesen 11 Grand Slam tornát nyert meg, hatszor a Roland Garrost (1974, 1975, 1978, 1979, 1980, 1981), ezt csak Rafael Nadal tudta megismételni azóta. További öt Grand Slam-címét Wimbledonban szerezte (1976, 1977, 1978, 1979, 1980), 2007-ig ő volt az egyetlen teniszező, aki sorozatban ötször tudott Wimbledonban nyerni: Roger Federer állította be a rekordját. A US Opent viszont egyszer sem sikerült megnyernie, bár négyszer is bejutott a döntőbe. McEnroe-val pályafutása során összesen 14-szer találkozott, a mérleg 7-7 volt.

A „Jégember” becenévre hallgató Borg, aki a teniszpályán nem nyilvánított érzelmeket, megközelíthetetlen nyugalma és hidegvére volt.

Több vállalkozást indított, ezek közül azonban nem mindegyik jött be, ráadásul párkapcsolatai is sokba kerültek. Korábban egy román teniszezőnővel, Mariana Simionescuval élt együtt, majd 1988–1992 között Loredana Berté olasz énekesnő volt a házastársa. Ezekből nem született gyermeke. Később egy svéd hölggyel élt együtt, ebből a kapcsolatból lett első fia, majd 2001-ben egy akkor 31 éves honfitársnőjével fűzte szorosabbra kapcsolatát, aki jelenleg is házastársa, második fia édesanyja.
Janus Metz Pedersen 2017-ben filmet készített Borg/McEnroe címmel a két világhírű teniszbajnok sorsdöntő mérkőzéséről. A 100 perces svéd-dán-finn dráma – túl azon, hogy remek dramaturgiával érzékelteti Borg sikerhez vezető útját, a nagy ellenfél mellett elsősorban saját magával vívott küzdelmeit – lélegzetelállítóan izgalmasan mutatja be az 1980-as wimbledoni Borg-McEnroe összecsapást.

XXI. Század, Budapest, 2026

336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635687497 · Fordította: Herczegh Gabriella

Idegen ​vér

 

Thomas Enger - Johana Gustawsson: Idegen ​vér




                                         

Johana Gustawsson francia író, jelenleg Svédországban él. Thomas Enger norvég író, egykori újságíró, több sikeres bestseller krimi szerzője. Nálunk a Hegek című krimije jelent meg 2012-ben. Ez az első közös munkájuk, ami egy új sorozat nyitánya. Főszerepben Kari Voss pszichológus áll.


Végig sötét hangulat jellemzi a krimit, számos morális és társadalmat érintő filozofikus kérdés is felmerül. Kifejezetten erős a lélektani hatás, igazi dráma áll a történet mögött. Nagy reményeket fűztem hozzá, és őszintén megvallva olvastam már rosszabb könyvet is, de van itt minden, mint a búcsúban, érezhetően minden lehetséges skandináv noir fordulatot belepakoltak a szerzők, igyekeztek kifejezetten ütős, hatásos krimit alkotni. Tulajdonképpen ez sikerült, mégis vegyes érzéseket hagyott olvasás után. Különösen a befejezés volt meglepő... de ne rohanjunk.

Sok skandináv és mindenféle krimit olvastam már, hazai szerzők munkáit is elég jól ismerem. Talán ezért voltak ismerősek a "váratlan fordulatok", amolyan kevesebb több lett volna érzésem volt. Persze, az is igaz, ez egy izgalmas, és meglepő krimi, jó néhány hazai szerző örülne ha fele ilyen jót tudna felmutatni... Mivel a krimi jelenleg éppen ismét felfelé ível, kiadnak mindent, amit kriminek el lehet adni. Nos, ezek mellett ez egy baromi jó történet, még, ha néhol kiszámítható is. Tetszett, ahogyan a szerzők elmélyedtek az emberi pszichében, különösen az emlékezés témáját kutatták, ami szintén eredetivé teszi a krimit.

A szereplők, a környezet hihető, valóban sok társadalmi probléma felmerül. Tényleg van itt minden az erős lélektan mellett. Itt van rögtön a főhősnőnk karaktere: Kari Voss pszichológus a testbeszéd és az emlékezet szakértője. Az oslói rendőrség tanácsadója, özvegy, kisfia hét éve eltűnt... cipeli a traumáit, próbálja összerakni élete darabkáit, bár természetesen nehezen boldogul. Apja nyugdíjas rendőrként terelgeti életét. Az eltűnt fiú, Vetle után a nyomozást Kari barátnője, Ramona Norum (leszbikus kapcsolatban élő) rendőrfelügyelő vezette. Eredmény nélkül... ő lesz a jelenlegi nyomozás vezetője is. 

A történet alapjául szolgáló gyilkosság elég brutális, két kiváltságos tizenéves lányt átvágott torokkal találnak, akik a múltban a fia barátai voltak.

Meglepő módon szinte azonnal akad elkövető-jelölt, akit a rendőrség tökéletes gyorsasággal begyűjt. Kész, ügy megoldva, részükről. Azonban Kari nem nyugszik...a vélt elkövető ugyanis a fia volt legjobb barátja, szerinte egyértelműen ártatlan a legényke. Miközben Kari alaposabb nyomozást szorgalmaz, élete veszélybe kerül. Ez is egy szokásos panel a skandikban. Mondhatnám egyik fordulat a másikat éri, az olvasó csak kapkodja a fejét, ezerféle lehetőség adódik, a krimi bár lassan indul be, mégis egyre több lehetséges elkövetőt hoz elénk. Sok szereplőt mozgat a történet, tényleg van itt minden: nemi identitásban szenvedő kamaszok, drog, szülő-gyerek kapcsolat, és számtalan más, az ügyhöz látszólag nem is kötődő szál. Én mégis végig a rég eltűnt fiúért izgultam, vártam, kiderüljön vele mi történt. A sok nyugtalanító következmény néhol meglepő, durván sokkoló és azért izgalomban sincs hiány. Ha nem is kimagaslóan jó, de azért a jobbak közé tartozik a krimi. Többrétegű cselekmény, rengeteg különböző szereplővel, nézőponttal, sötét titokkal meghintve.

Sajnos Kari személyét nem igazán kedveltem meg. Olyan volt nekem, mint a balatoni krimik Laurája, rettentő okos, nyomulós, egymaga többet tud, mint az egész rendőrség... Persze a tinilányok halála is megoldódik. Nos, aki picit is figyel, a címből és történet egy pontjából azonnal kitalálja, ki lehet az igazi hunyó... már csak a miért és hogyan kérdéses. Azért kiderül végre az is, mi történt Kari fiával. Ez a megoldás is elég kézenfekvően adta magát, nem lepett meg. Meg kell mondjam, nekem elég fura és meglepő ez a befejezetlen befejezés. Ami logikusan átvezeti a történetet a folytatásra. Amit azért érdeklődéssel várok a biztató kezdés után, vajon hogyan viszik tovább a sztorit a szerzők.





Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi!








     

Thomas Enger, az egykori újságíró, valamint nemzetközi bestsellerek szerzője a skandináv krimi egyik meghatározó alakja, többek között a Henning Juul és a Blix & Ramm sorozat révén. Johana Gustawsson, a „francia noir királynője” erőteljes, lélektani feszültséggel teli történeteivel vált díjnyertes íróvá. Könyveik több mint húsz nyelven jelentek meg világszerte. Az Idegen vér az első közös regényük, amely egy új, sötét hangulatú krimisorozat nyitánya Kari Voss pszichológussal a középpontban.



Animus, Budapest, 2026
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636149543 · Fordította: Rózsás Dani · Megjelenés időpontja: 2026. július 10.

Buda ​& Pest – Mellékutcák

 

Bakóczy Sára Bányai Ilona Cselenyák Imre Farkas Bíborka Fábián Janka Fedina Lídia Hacsek Zsófia Izolde Johannsen Jezsó Ákos Kapa Mátyás Schmöltz Margit Soós Tibor : Buda ​& Pest – Mellékutcák




                                                                    

2023-ban hatalmas sikert aratott a TRT szerzőinek kötete a Buda és Pest, majd a folytatása is 

sok olvasót talált 2025-ben. A nyolcszáz éves történet két család sorsán és leszármazottain át bemutató regényfolyam eredeti világot épített fel, és mint a sikerfilmek esetében a részletek, mellékszereplők is komoly hangsúlyt kaptak. Ennek eredménye lett ez a "spin-off" novelláskötet, ami tizenkét szerző alkotása. A novellák, a témájuk, az események mind-mind összhangban vannak egymással. A Buda & Pest történeteit bemutató sorozat immár trilógiává bővült. 

       

Nem mennék végig minden egyes novellán, csak a különösen kiemelkedő, számomra kedves történetekről írnék néhány gondolatot.

A Mellékutcák novellái időrendben követik egymást, hangulatában jól illeszkednek az előző történetekhez. Kifejezetten tetszett, hogy feltüntették, az adott novella melyik regény, melyik történethez kapcsolódik. Jezsó Ákos A táltos és a sámán írása nyitja a sort. Megadva a hangulatot, a régi kor hangulatát idézve fel, ahol való történelmi alakok is felbukkannak.

Jezsó Ákos Hány pofonig vagy magyar? című írásával lett a kedvencem, ott figyeltem fel rá. Ez egy régebbi, szintén TRT-s novellaválogatás darabja. Alkotása most is hihetetlenül erős, hatásos nyitány. Érdekes volt, hogy ez az érzés több novellánál felidéződött bennem, illetve a szerzők korábbi történetei jutottak eszembe.

Schmöltz Margit a történet érdekességével, hangulatával ragadott meg. Ahogyan nála is megfogott a gördülékeny cselekmény krimiszerű izgalma, ahol a kisemberek állnak a középpontban. Ugyan egy másik novellát olvasva (Farkas Bíborka írása, ami sokkolt), de Margit Csokoládé, törökméz írása jutott azonnal eszembe. Tetszett, megfogott mindkét novella. No, ezek az igazán jó, hatásos írások, amik évekkel később is beugranak az olvasó emlékeiből. Ilyen az, amikor egy író profi, tudott egy saját stílust teremteni, ami jól felismerhető. Schmöltz Margit ilyen felfedezés nekem az utóbbi évekből.

Kapa Mátyás történetvezetését, írói világát már szintén jól ismerem és kedvelem. A Medica novellája a folytatás, ami sok érdekes információt ad a nyitott olvasónak. A nők helyzete, tanulási, kiemelkedési lehetőségeit foglalja össze, egy hatásos történetben. Ez a novella Bányai D. Ilona Fűben, fában korábbi írását juttatta eszembe. Ilona ezúttal is a népmesék, mondák világát idézte nekem Az elveszett árva novellájával. Izgalmas történetszövés, történelmi tények és hangulat adja ennek az erejét. Titkos kincskeresés, legendák és egy elveszett kisfiú áll a novella középpontjában.

Határozott stílus, biztos történetvezetés jellemzi mindegyik szerző alkotását. Több helyen visszatér, felbukkan a griffes kulcs, ami mindent összekötött az előző két regényben. Fábián Janka is biztos kézzel jeleníti meg a századfordulós Párizst. A szereplők hús-vér figurák, ahol a boldogságkeresés, szerelem és remény vezeti őket. Remek szórakozást, és kikapcsolódást nyújtott ez a novella is, amely a női sorsokon keresztül szemlélteti a történelmet. Sokat olvastam már tőle is. Teljesen magával ragadó hangulatot képes megteremteni, hihető az egész, amit kiad a kezéből. A romantika miatt is úgy gondolom, Janka sokakkal megszerettette a történelmet.

A végére maradt a két kedvencem a kötetből. Hogy úgy mondjam, levert lábról ez a két novella. Méltó befejezést adott, feltette az ire a pontot, a regényre a koronát. Soós Tibor a román hadsereg megszállta Budapestre viszi olvasóit. Mozgalmas és izgalmas, lenyűgözően jó írás 1919-ből. Ahogyan Izolde Johannsen záró története is durván jó. (Ide egy csúnyább szó jutott eszembe, de ez a szalonképesebb). ÁVO, szerelem és túlélés, szabadságvágy munkál a történetben, ami némi áthallással az elmúlt tizenhat évünket juttatta eszembe. Talán ha a két főhős más időben, más helyzetben találkozik ez egy mély szerelem lehetett volna...

Nem ragozom, olvassátok el. Mindegyiket. Igazán jó szívvel merem ajánlani mindenkinek ezt a gyűjteményt. Sokféle korszak, történelmi forgatag hangulat ad egy egységes regényt. Bravó! Összességében igazán jó írásokat tartalmaz a kötet, és egyenletesen magas színvonalat kapunk. Akit érdekelt az előző két kötet, ne hagyja ki ezt sem, nem fog csalódni. Jó volt elmerülni még ebben a milliőben, visszatérni a szereplőkhöz, történelmi korokhoz. Néhol kifejezetten erős gondolatokat rejtenek a történetek, a mondatok, elmerülhetünk a megidézett időszak képeiben, szépségében. A borító ezúttal is Novák Andor keze munkáját dícséri.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!





















Historycum, Budapest, 2026
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155816369

A ​fény magányossága

 

Kovács Krisztián: A ​fény magányossága



                                                

Kovács Krisztián negyedik regénye egy új irányt és hangot mutat az írói pályán. Az előző három könyv már bizonyította remek mesélőképességét, történetvezetését, helyét a szépirodalomban. A kerettörténet itt is nagyon erős, hangsúlyos és izgalmas. A történelem és az aktuálpolitika jó arányban keveredik a tudományos betétekkel, a családi háttérrel. A végére már valóban egy krimi feszültségét hozza, meglepő fordulatot kapunk.

Nagy izgalommal vártam ezt a könyvet, volt szerencsém személyesen találkozni a tavalyi könyvheti dedikáláson Kovács Krisztiánnal, ahol már értesültem tőle, éppen min dolgozik. A csillagászat, űrkutatás, hidegháborús történet elegye, a hatvanas-hetvenes évek hangulata izgalmasan hangzott. A szovjet - amerikai űrverseny, a hazai csillagászat helyzete, besúgók, a hidegháborús hangulat tökéletesen adja a kor atmoszféráját. 

Már előző regényeiben is hangsúlyt kaptak a karakterek belső gondolatai, érzések boncolgatása, önkínzó, önmarcangoló módon jelentek meg ezek hatásai. Nincs ez másképp főhősünk, Kajetán Andor csillagász esetében sem. Tanúi lehetünk magányos, belső lelki vívódásainak, amit nehezen visel. Kijut neki a tragédiákból, veszteségekből. Andor jellemét ezek a családi traumák erősen befolyásolják. A korán elvesztett feleség, a gyereknevelés, kétségei, megfelelési vágya apaként, a barátja hirtelen halála mind mind nyomasztó lelki teher a férfinak. Andor a gyászfeldolgozás, a depresszió szélén egyensúlyozik. A megélt háború már a saját gyerekkorára is hatással volt, szülei kapcsolata és sorsa fontos elem. Ráadásul munkája révén a katonai hírszerzés látószögébe is bekerül... Ezzel megjelenik a barátság ereje, a kutató munka eredménye és hatása, ami komoly dilemma elé állítja. Van-e joga, - igaz felsőbb utasításra - hozzányúlni és publikálni a halott barát kutatási eredményeit? Ez nem csak morális kérdéseket vet fel. A végső döntés ugyan egyedül rajta áll, de a felelőssége, a következményei nagyok.

A történet nem a részletekbe merül el, hanem annak következményeiben, hatásait elemzi. Kovács Krisztián megkapó írói stílusa, érzékeny és hiteles szövegvilága a traumákról, túlélésről és újrakezdésről mesél. Friss, lendületes, jó volt olvasni. 

A regény első és harmadik fejezete a jelenben, 1975-ben, néhány nap eseményeit mutaja be, míg a második fejezetből a gyerekkor, kamaszálmok-vágyak háttere olvasható. Ez adja a regény velejét, a múlt hatása a jelenre mindig izgalmas. A tudományos háttér színes, érdekes mindehhez. Talán a történelem egyik legizgalmasabb korszakáról kapunk jellemző hátteret. Az USA vezető hatalma, a nagybetűs Nyugat politikája olyan közeget teremt, ami egyszerre nosztalgikus és érdekes a mai olvasónak. Néhol egy Hód-krimi hangulatát hozza, amit mondjuk a Planetárium árnyékában olvagathatunk. Sok popkulturális rész is megjelenik, ezektől még hatásosabb, eredetibb a sztori. Némi személyes kapcsolódás, hogy egyes elemek ismerősen, megélt élményként kerültek elém. Igaz gyerek voltam, nem igazán a híreket figyeltem még, de az Apolló-10 űrprogram, a Holdraszállás, az űrverseny már ismerősen villant fel emlékeim mélyéről. Egyébként az egész regényt, a felvetett problémákat  a hatalom árnyékában éppen ezért is nagyon mainak éreztem.

A történet mozgalmas és könnyen olvasható, megható és őszinte, valós tényeken alapul. Kifejezetten tárgyilagosan, a tényeket, korabeli politikai helyzetet gondosan dokumentálva, ügyesen szövi bele a történetbe. Andor a sötétségből a fényre vágyik, de nehezen lép. A szimbólikus utalások, a végtelen égbolt és a csillagok vezetnek, ha figyelünk.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény! 

  

Kovács Krisztián 1987-ben született Zalaegerszegen, főiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte. 2018-ban megalapította az Ectopolis Magazin online kulturális portált, melynek 2022-ig főszerkesztője volt. Ugyanebben az évben jelent meg az első regénye Hiányzó történetek címmel, amit azóta további három követett. A 2024-es Ablakok az ébrenlétben bekerült a Nők Lapja Irodalmi Díj döntőjébe. Feleségével, kislányával és tacskójukkal Gyömrőn él.







Magnólia, Budapest, 2026
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635985074

Kiváló testek

 

Tompa Andrea: Kiváló testek





                                                             

Tompa Andrea könyvhétre megjelent hatodik regénye, a Kiváló testek címet viseli. A Ceaușescu-korszakban, Kolozsváron, az erdélyi magyar értelmiségiek közegében játszódik. A könyv a hatalom és a megfigyeltek viszonyát, az intimitást, a testek önfeledt felszabadulását, az emberi vágyakat járja körül egy olyan társadalomban, ahol a hatalom, mint egy kiváncsi szomszéd, mindent meg akar tudni. Azt is, ami nem tartozik rá.


A szöveg olvasmányos, magas színvonalú. Megmosolyogtató helyzetek és elgondolkodtató családi drámák váltogatja, szövik át a történetet. Nekem tetszett, megragadott az az érzékeny őszinteség, ami az egész könyvön végigfut. A szöveg vitt magával, szépen megírt, igényes, igazán jó volt olvasni. Könnyednek tűnő, mégis fajsúlyos történet. Az ember és a művészet kapcsolata a diktatúra árnyékában. A zene és a tánc, festészet és irodalom, az alkotó ember kapcsolata kerül elénk. Alapos művészeti háttér is megjelnik a történetben, jó volt ezeket olvasni.

Középpontban az egyéni sors elfogadása áll, István és Miklós férfibarátsága mélyebb és tovább lép egy határon. Nem csak a testük, a lelkük is egyesül. Sok esetben az elmúlt tizenhat évünkre emlékeztetett a cselekmény. A román, 1968-ban megalkotott 200-as törvény súlyos és nyomasztó valósága a homoszexualitásról döbbenetes. Az embert Isten alkotta, olyannak teremtette, hogy a vágy és az érzelmek megkeresik, megtalálják a maguk útját. Nem lehet törvényekkel szabályozni. A diktatúra, a hatalom, a félelemmel próbálja elnyomni az alárendeltjeit. A megértés, elfogadás mozgatja a történetet. Tompa Andrea remek karaktereket teremtett a mellékszereplőkkel is. Nehéz, súlyos, de játékos szöveg, igazán szép irodalom. 

Tompa Andrea regényében elemi erővel tör fel a vágy a szereplőkben, ami elsodorja őket. Nem tudnak, de nem is érdemes ellenállni ilyen fokú érzelmi hullámnak. A regény ezen részei sokkal mélyebbek, gazdagabbak és élvezhetőbbek is, azonban a keret legalább olyan fontos és jellemző. Itt maga az olvasás, a szöveg befogadása válik különleges élménnyé. Aki szeret az emberi létezés alapvető kérdésein gondolkozni, most elmerülhet ebben. A szöveg nem az észre hat, inkább az érzelmekre, de arra nagyon. A regény hangulata tagadhatatlanul hatásos.

Elgondolkodtató és ismerős pillanatok jelennek meg. Milyen lehet az, mikor egy diktatúra rátelepszik a szereplők életére? Lehet-e, van-e esélyük ezeknek a férfiaknak mindezek ellenére boldognak lenni? Besúgók és besúgások, vágyak és megalkuvások között kell élniük, megtalálni a pillanatnyi boldogságmorzsákat. A történetet időről időre megszakítja az egyik besúgó jelentései, olvashatjuk ezeket a sokkoló és meglepő agymenéseket. Amikor nem tudjuk kiben is bízhatunk meg igazán. Ügynökakták, besúgók, sok átfedést adnak napjainkra.

Kétségtelen, hogy a szerző nálam elérte célját. Kitűnően megírt regény, az idei év egyik fontos szépirodalmi megjelenése. Az egyedien eredeti borító Tillai Tamás munkáját dicséri.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!









                      

Tompa Andrea (Kolozsvár, 1971. július 4.-–) magyar író, színikritikus. 1990 óta Budapesten él. 2009–2015 között a Színházi Kritikusok Céhének vezetője.

2015-től 2020. szeptember 1-ig a Színház folyóirat főszerkesztője, 2020. szeptember 1-től a Színház Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az ELTE Bölcsészkarán orosz szakon végzett; 2004-ben doktori címet szerzett.

Számtalan irodalmi díj birtokosa, többek között megkapta a Márai Sándor díjat 2015-ben, a Libri irodalmi díjat (2017) a Merítés-díj széppróza kategóriában, a zsűri díját – Haza regényéért (2021), és a Baumgarten-díjat (2021)

Regényei: Sokszor nem halunk meg, Omerta, Fejtől s lábtól, Haza, A hóhér háza.




Jelenkor, Budapest, 2026
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635185849

Túrapara

 

Are Kalvø: Túrapara



                                         

"A természetben bármi megtörténhet."







Már a borító és a cím megfogott. A könyv műfaja valahol egy turistaútleírás, egy ismeretterjesztő írás, egy személyes napló és egy csipetnyi motivációs könyv (miért is menjünk a természetbe?) között helyezkedik el. 

A norvégokra különösen jellemző, hogy szeretnek a szabadban lenni, síelni, hüttékben tölteni a hétvégéket. Norvégiában több mint 12 400 mérföldnyi jelzett túraútvonal van, ám éppen ez adja az apropót a könyv témájához. Egy "anti-túrázó", értetlenkedő meglátásai, humoros pillanatait olvashatjuk, aki próbálja megérteni, hogy milyen érzés hegyen-völgyön, hidegben, hóban hegyeket megmászni. Megértem, talán picit irigylem is azokat az embereket, akik képesek megszakítani a hétköznapi mókuskerék forgását és több-kevesebb felkészülés után nekivágni egy túraútvonalnak. Azért kétségtelenül van ennek egy vadromantikája. 

A norvégoknak különösen fontos a természet, az erdőben sétálni, az ember és természet kapcsolata adott, beléjük kódolt. Ez egy szórakoztató könyv, eleinte sokat nevettem, a humor azon a túlzott képtelenségen alapul, hogy megértsenek más embereket, akik túráznak, kirándulnak, ahelyett hogy kocsmákban múlatnák az idejüket. Egy igazi városlakó gondolatai, meglátásai vannak a lapokon, aki igyekszik megérteni, miért is jó a természetben. Afféle görbetükör ez, amit jó volt olvasni. Sokunknak ismerős lehet ez a választás, mifelénk ritka a megszállott túrázó, hegyekből is szegényes a kínálat.

Miért hasznos ez a kinlódós önsanyargatás, időjárási és természeti viszontagságok legyőzése a kényelmes lakás helyett. Miközben egyre több munkatársa, barátja hegyeket ostromol a hétvégén, számára ez nem pihentető, semmi feltöltődést nem lát benne. Már a felkészülés, a megfelelő túrafelszerelés beszerzése is tortúra számára, mielőtt nekivágna a saját nagy túrájának. Igyekszik megérteni, felfedezni a túrázók világát, mi is ebben a jó, próbál megértő lenni a természet vonzerejével. Láthatjuk esetlen próbálkozásait, ahogyan próbál kitartó és szenvedélyes túrázó emberré válni. Az ember és természet kapcsolatát járja körbe, miközben az emberi tűrőképesség határairól mesél. Tetszett, hogy az Út a vadonba története is felbukkan néhány gondolat erejéig.  

                   

A stílusa kimondottan könnyed, vicces, szórakoztató. Ironikus, pikirt megjegyzései, szarkasztikus viccei, kissé eltúlzott észrevételei humorosak és megmosolyogtatóan vicces helyzeteket eredményeznek. Gyakorlatilag végigszenvedi magát a norvég hegyeken, feladva kényelmes, meleg lakást, a finom puha, biztonságos fészket, a finom sört, tv-t, baráti beszélgetéseket. Igazából talán ő maga sem tudja, hogy utálja vagy imádja ezt az egészet. Kicsik vagyunk, mi emberek, míg a természet, a hegyek uralják világunkat. Mi csak vendégek lehetünk itt. Megismerjük az erdei hütték világát, szabályait, az ott megforduló embereket. A szerző humorista, így érthető az eltúlzott, erőfeszítést igénylő túrákról való gondolatainak sora. Nem minden kiránduló akar a természettel eggyé válni, elég csak a saját öröme vagy a pillanat varázsát megélni, ami neki nem igazán sikerül. Egy hétköznapi ember elveszett a hegyek mélyén, ennek a kihívásnak nehezen tud megfelelni. Az eső, szél, hideg okozta nehezítő tényezőkről, az erdő állatairól már ne is beszéljünk.

A kiegészítő képanyag, egyéb leírások tökéletes hátteret adnak, már szinte kedvem támadt bakancsot húzni és nekivágni valami erdei ösvénynek. Mindenkinek ajánlom, aki volt már hasonló, több napos erdei túrán, vagy a jövőben tervei közt szerepel egy hasonló túra.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól! 

Animus, Budapest, 2026
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636147518 · Fordította: Sulyok Viktória

A ​könyvárus

 

Tim Sullivan: A ​könyvárus



                                         

A könyvárus egy újabb szórakoztatónak szánt, könnyed krimi, ahol nem a bűntényen és a nyomozáson van a hangsúly... nem mellesleg ez a sorozat hetedik! része....hát szerintem nyitásnak ez sokat elárul. Vegyes érzéseket hagyott, feledhető, nem tudom komolyan venni mint krimit, még cosyként sem. Nem működött, izgalommentes, klisékkel megpakolt történetet olvashattam.



A karakterek háttere nem ismert, a történet bár bonyolult, szövevényes, de nem izgalmas, amíg eljön ez egyszerű és kézenfekvő, bár azért némileg meglepő megoldás. Ami kifejezetten jó és tetszett a "krimiben" az a könyves háttér. Talán nem gondolnád, hogy egy könyvkereskedő, különösen olyan, akinek a ritka könyvek és az első kiadások a specialitása, gyilkosság áldozta lehet... a kiindulás ígéretes.

Az antikvitások, első kiadások, dedikált könyvek világáról olvasni jó volt. Sok érdekesség, háttér bontakozik ki a történésekből, a könyves árverésekről vagy a könyvkiadás titkairól. A történet tele van melegséggel és néhány egészen megható pillanattal is, a háttér emberi és hatásos, de könnyen felejthető könyv. Nem tudta lekötni a figyelmem, bár volt hulla, nyomozás, nem volt krimihangulata. A nyomozás során a detektívek súlyos családi problémákat tárnak fel, ami gazdasági bűntény felé viszi a sztorit, de ez csak szemfényvesztés, ennél sokkal egyszerűbb megoldást kapunk. Egy régi Kolumbusz Kristóf dokumentum, és egy boldogtalan orosz oligarcha színezi, teszi az ügyet látszólag "szövevényessé". A rutinos krimiolvasó nem fog bedőlni, sejthető, hogy ez csak egy "fordulat", egy újabb klisé. 

Néha olyan érzésem volt két különböző sztorit olvasok, a nyomozó élete, apjával való kapcsolata, egészségügyi gondjai és az enyhén szólva túlzásnak beillő nyomozást keverték egybe, ami nem sikerült túl jól, pedig az alap ötlet nagyon jó lett volna. A könyvben George Cross nyomozó őrmester kitartó, bár elég ügyetlen karakter szerintem, amihez autizmusa is hozzájárul. Fura figura. George nincs igazán abban a helyzetben, hogy kiemelkedő karakter legyen. Sajnos a többi szereplő sem kiemelkedő.

De nem kell az olvasónak izgulnia azon, hogy George megoldja az ügyet? Ó, persze, hogy megoldja... Ez talán a hetedik rész miatt is van, hogy némileg félre ment az egész, mivel az első hat könyv történéseit homály fedi az olvasó előtt. Nem hagyott mély nyomot, sajnos feledhető az egész.

Hiányzott a humor, a fordulatok, és a krimi legfontosabb kelléke az izgalom. Kezdő krimiolvasóknak, idős nagymamiknak tudom max. ajánlani.


Aki bátor, merészen bevállalós... az 
ITT rendelheti kedvezménnyel! 





General Press, Budapest, 2026
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151041208 · Fordította: Gábor Emma