A ​másik mozaik

 

Krusovszky Dénes: A ​másik mozaik




                                                      

Krusovszky prózájának szépsége és stílusa azonnal megfogott. Érdeklődve vártam ezt a tíz új novellát a regényei után. Nem kell nekünk északra rohanni, akad a mi (középkorú férfiak) életében is válság, családi probléma, depresszió, magány... 

Lírai módon, elgondolkodtatóan tálalt a történetekben felvetett problémák sora. Összetett, mély, a miénk minden történet. Kiforrott, alapos, afféle jelen állapotokat tükröző, mentális problémákat felvonultató történetek, jellemzően mai, férfiközpontú novellák. Lehetne az alcíme: (Megfáradt) Férfiak országa. Jellemzően sajátos atmoszférateremtés jellemzi a szövegeket. Témáit a mindennapokból meríti. Megúszni vagy túlélni az életet nem mindegy. 

          

Nehéz kedvencet választanom, hiszen legalább a fele lesöpört lábról. A kötet novellái között bőven akad egészen kiemelkedő. Volt kettő, amit többször újraolvastam, nagyon magaménak éreztem. (Fent a hegyen, Hikikomori). Nézzük sorban, néhány gondolat mindegyik novelláról.

Drónok: A felnőttkor közepének bizonytalanságai fogtak meg. Amikor már nem vagyunk fiatalok, de még öregek sem. Azonban az egészségi és családi problémák, az egzisztenciateremtés körüli fárdalmak kiütköznek. Az élet már megrágta, kissé bedarálta főhősünket. Osztálytársa temetéséről hazafelé egy stoppos lányt vesz fel, ám a közös utazás váratlan fordulattal zárul.

Bronzszínű foltok: Apa-fiú kapcsolat mélyére leshetünk bele. A problémák csak elodázódnak, a kibeszélés, feloldozás még várat magára. Apa igyekszik, segítséget kér a fiától, aki kissé közömbös, érzésem szerint nem tud mit kezdeni a lehetőséggel.

A halott fiú anyja: Gyászfeldolgozásnak olvastam, ami nehéz minden esetben. Anya és a fia történetét a kisebb fiú meséli el, hogyan változott meg az életük a tragédia után. Milyen lelki nyomokat hagyott, hogyan lehet ezeken túl lépni, ha egyáltalán lehetséges. Van, hogy nem. Érzékeny írás ez is. 

Fent a hegyen: Itt is egy középkorú férfi menekül el a saját élete elől. Fel a hegyre, egy eldugott vityillóba, számvetésre. A néhány napban akad kaland, lehetőség, és egy kutya, "aki" akár a férfi hullámzó lelkének alteregója is lehetne. A szabadság vagy a póráz? Hősünk próbál rendet tenni a lelkében, kiutat, megoldást találni, merre tovább a házassági válságból. Mai és közelről érintett. Néha félünk, nem merjük meglépni azt sem, ami egyértelmű. Marad a biztos, nyugodt langyos víz.

A másik mozaik: Egy társasutazás a cimadó történet, ahol furcsa kalandok esnek meg. A cím kimondottan figyelemfelkeltő, meglepő utazás részesei lehetünk.

Autófikció: Talán a legvidámabb, legszórakoztatóbb ez a novella. Egy író-olvasó találkozó története, valahol vidéken. Az olvasó számonkéri az írói fantázia és a valóság találkozását. A hasonlóság biztosan nem a véletlen műve. Élmény volt olvasni.

Halászok: A másik kedvencem. Itt egy kamaszfiú ismerkedik az élettel, kezdi megérteni a felnőttek világát, annak mozgatórugóit. A magány, menekülés és a halál itt is főszerepet kap. A hétköznapok csendes hőseiről mesél. Lehet néha a nyugalom is elég a boldogsághoz. 

Hikikomori: Ez annyira betalált, meglepett. A téma japán, ott már van ilyen... azt éreztem feltaláltam, szinte gyakorlom a magyar változatát. Kivonulni a társadalomból, magányra ítélve, lelki békét keresve egy fura hangulatú és szomorú látlelet ez a kispróza.

Rage Room: Izgalmas szövegvilágú próza, az egyetlen női főhőssel. Az anyaság élménye egy életre szól.

Mnémoszüné klinika: Izgalmas, már-már sci-fibe hajló novella az emlékekről. Kissé szürreális világa elkepsző és izgalmas szöveget eredményezett. A szegedi bemutatón több háttér információ mellett elárulta a szerző, majdnem ez lett a címadó. Visszük, cipeljük az emlékeinket, néha jó lenne cserélni, letenni kicsit. Az emlékezés, felejtés talán itt jön elő leginkább. 

Alig 200 oldal a tíz novella, mégis erős, az év fontos megjelenése. Zavarbaejtően mai, valóságos minden történet. Az emberi kapcsolatok összetettsége, ezen viszonyok boncolgatása megkapó. Jó volt megismerni, visszatérni ezekhez. Krusovszky egyedi látásmóddal jeleníti meg ezeket az ismerős pillanatokat. Kevés irodalmi alkotás adja meg azt az érzést, ezek tényleg rólam szólnak, az enyémek. Itt előjött több esetben is. Élmény volt olvasni.Tetszett, hogy Krusovszky kellően színes, sokszínű és érzékeny világot tárt elénk. Várom a beígért új regényt. Amíg megérkezik újra olvasom az Akik már nem leszünk sosem című első könyvét.

 

Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv!





     

Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben. Költő, író, műfordító, a Magyar Narancs munkatársa, a Versum világirodalmi portál szerkesztője. Egy éve Oszakában él.

Díjai: 
Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)

Fotók: Valuska Gábor és Szántó Bence





Magvető, Budapest, 2026
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631446722

Poirot ​első esetei

 

Agatha Christie: Poirot ​első esetei





                                         

Az először 1974-ben megjelent, 18 novellát tartalmazó gyűjtemény az 1923 és 1935 között először különféle folyóiratokban megjelent rövid történeteket foglalja egybe. Poirot eseteiben visszatérő téma a bezárt szoba rejtélye, és egy másik ismerős trükk, hogy Poirot segítségkérést kap röviddel azelőtt, hogy az illető meghalna vagy eltűnne. A lehetőségek végtelenek, mint Hastings képzelete.

Váratlan bónuszként olyan dolgokat is megtudhatunk Poirot-ról, amelyek világlátását, nézeteit is tükrözik, kiemelve zsenialitását. Ami még tetszett, az egyetlen sikertelen ügye is szerepel a válogatásban. Ez mi más is lenne, mint egy belga csokit tartalmazó A csokoládés doboz címen olvashatjuk.

      

A Poirot első esetei című novelláskötet történeteit hűséges barátja, Hastings örökíti meg nekünk. Ezek az első években megoldott esetek megalapozták Poirot szilárd hírnevét, mint rettenthetetlen detektív alakját, akinek az eszén nem tud túljárni senki. Megismerjük az egyik esetben, hogyan jutott Poirot élete egyetlen részvényéhez, de a gyűjtemény tartalmazza azt a két eset egyikét is, amikor a brit kormány számára segített megoldani egy titokzatos rejtélyt a kis belga nyomozó.


A Helikon gyűjteményes köteteinek köszönhetően több novellát ismertem már ebből a könyvből, de ez semmit nem vont le számomra az élményből. Meglepően jó volt újraolvasni A győzelmi bál esete vagy a claphami szakácsnő kalandja történeteket. Meglepően egyszerűnek tűnő ám roppant csavaros és sötét titok bújik meg az esetek mélyén. Csodálatosan demonstrálták Poirot kétségtelen zsenialitását, vagy éppen Hastings hűségét.
Igazán jó volt még a Darázsfészek, amire a borító is utal. Meglepő volt amikor Poirot meglátogatja egy régi barátját, hogy figyelmeztesse egy közelgő gyilkosságra. Ez egy nyugodt, de hátborzongatóan drámai történet, és könnyen az egyik lehet a legemlékezetesebb az egész gyűjteményben. Tetszett még A fátylas hölgy, A harmadik emeleti lakás vagy a lezáró Hát a kerted hogy van? sztorija is. Rövid fejtörő novellák vannak a kötetben, nagy részükből film is készült.


Mindegyik egyformán szórakoztató, informatív és nosztalgikus hangulatú nyomozást kínál. Hercule Poirot valóban kiváló detektív, akinek következtetései a bűnügyek megoldásához vezetnek. A kis kalandok számos esetben betekintést nyújtanak az olvasónak, hogyan rakja össze a bűntények darabjait, vezetik el a nyomok a megoldáshoz. Néha úgy tűnik, Poirot képes a semmiből eredményt elővarázsolni.









Helikon, Budapest, 2026
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636208158 · Fordította: Gy. Horváth László

"A Valhalla vár!"

 

"A Valhalla vár!"

Bloginterjú - Reggő Dániel íróval



                                              

Amikor megjelent a Vazul fiai (Viking vér) kötet, azonnal felkeltette a figyelmem. A gyönyörű kivitele és az izgalmas, egyedi történet mellett a fiatal szerző első, bemutatkozó regénye, amely a Libri Talent program nyerteseként lép a közönség elé. Mindemellett a kortárs magyar történelmi regények nagyágyúja, Bán Mór író a mentora. A Vazul fiai jóval több, mint egy szimpla történelmi kalandregény. A vikingek, mint témaválasztás és a tehetséges szerző új hangja nagyon kellett a kínálatba. Aki már olvasta az tudja, az egész regény egyszerűen egy mestermű, nagyon rendben van tartalom és próza, az igényes kivitel. Bán Mór a következőt írta róla: “A Viking vér − Vazul fiai nemcsak egy új regénysorozat nyitánya, hanem hazánk legígéretesebb történelmiregény-írójának bemutatkozása is.

Kérdéseimmel Reggő Dánielt kerestem meg, aki örömmel válaszolt. Fogadjátok szeretettel az interjút!

Miért éppen ezt a korszakot választottad?

  

                              

„Vikingek Magyarországon!” Szerintem ez önmagában egy nagyon izgalmas állítás, hiszen tíz emberből kilenc felkapja rá a fejét, és megkérdezi magától: „Na jó, de mit kerestek itt
Magyarországon vikingek?” Ráadásul pont 1046-ban, amikor a Magyar Királyságnak még saját tengerpartja sem volt? Csakhogy a vikingek, vagy ahogyan Közép-Európában ekkoriban inkább hívták őket, varégok nemcsak a tengeren, hanem a folyókon is sokat
hajóztak, és még az sem volt számukra akadály, ha a folyó véget ért. Egyszerűen fogták a hajóikat, kiemelték a vízből, és zsírozott gerendákon átgörgették azt egy másik folyóhoz.
Kevesen tudják, hogy vikingek alapították az első orosz városokat is. Kijev és Novgorod ilyen kereskedelmi telepek voltak legelőször. De a Prágában őrzött Szent István kard is egy viking kard valójában, ugyanis a kora Árpád-kori királyainknak viking/varég testőrsége volt. Ezért hívták Szent Imre hercegünket „Dux Ruizorum”-nak, vagyis a „Ruszok hercegének”, mert feltehetőleg Imre volt a királyi testőrség parancsnoka.


Mennyire fontos a hitelesség a történet írásakor?


Szerintem egy írónak annyira kell hitelesnek lennie, hogy az ne menjen a szórakoztatás rovására, és annyira kell szórakoztatónak lennie, hogy az ne menjen a hitelesség rovására. A történelmi regény műfaja miatt megvan azért jócskán kötve a kezünk. Amiről tudunk, hogy megtörtént, azt nem másíthatjuk meg. De ahogyan megtörtént, az már egy egészen másik kérdés! A regénykarakterek fiktív szereplők, tehát vagy teljes mértékben kitalált karakterek, vagy olyan személyek, akikről ugyan rendelkezünk történelmi feljegyzéssel, hogy valamikor éltek és valamit csináltak, de fogalmunk sincs, hogy valójában milyen személyiséggel rendelkeztek, mit gondoltak, mi motiválta őket, kiket szerettek és gyűlöltek, tehát a fehér vásznat minden egyes esetben az írónak kell megfesteni.


Milyen forrásokra tudtál támaszkodni a regény írásakor?


Nagyon-nagyon sok szakirodalmat olvastam olyan középkorászoktól és kutatóktól, akik az életüket tették fel ennek a korszaknak a megismerésére, és sokat jegyzeteltem magamnak. Természetesen szükséges egy alaptudás, hogy az ember el tudja dönteni, melyik szakirodalmat használja fel és melyiket ne, hiszen a tudósember is tévedhet, és nem kell messzire mennünk, mikor a történelmünket még az osztályharc elve alapján tanították.
Azonban a középkorban sem osztályharc, sem nacionalizmus nem létezett még. Ebben a korban az egyént a vallása és a társadalmi hovatartozása határozta meg legfőképpen, ami a mai embernek talán már egy kissé idegenül hathat. Ha meg kellene nevezni néhány forrást: Kristó Gyula, Makk Ferenc, Font Márta, őket talán hívhatjuk „tévedhetetleneknek”, kis költői túlzással persze, hiszen a történelemről alkotott képünk a tudomány fejlődésével napról- napra változik-fejlődik, és ami tegnap még helytálló megállapítás volt, az holnapra talán már idejétmúlt lehet. Az alaptézisek azonban hosszú ideje változatlanok a magyar történelemkutatásban, mert szilárd alapra épülnek, tehát elmondható: inkább a kis részletek változnak, a nagy egész már nem.

Hogyan idézed fel a hétköznapi emberek életét szokásait, ruházatát egy adott korban?
Mi a legnehezebb a korszak hangulatának visszaadásában? Fontosak számodra az
apró részletek hitelessége, pl. a ruházatok, ételek, hagyományok, a mindennapi
élet eseményei? 

             

                              

A régészeti feltárások alapján írt történészi munkák nagyon sok támpontot adnak egy író kezébe, hogy akkoriban a hétköznapi ember hogyan ruházkodott, mit evett, milyen szokások alakították az életét. Egyébként ezek a tanulmányok is folyton változnak, mert a történészek sem értenek egymással sok mindenben egyet, de van, hogy egy újkeletű régészeti feltárás

cáfolja meg azt, amit korábban valamilyen viseletről gondoltak. 

Például régen úgy hitték, hogy a honfoglaló síroknál aszerint lehet beazonosítani az eltemetett személy társadalmi hovatartozását, hogy milyen gazdag leletanyag maradt a sírban utána: fegyverek, ékszerek

vagy pénzérme. Aztán amikor megtalálták az első holttestet, aki mellett ugyan semmit nem találtak (tehát szegénynek kellett volna lennie), ellenben a selyemmaradványokból arra lehetett következtetni, hogy gyolcs helyett drága selyemlepelbe tekerve temették el, akkor ez meg is cáfolt mindent.

Visszatérve az írásra, a valóság és a fantázia folyton keveredik ebben a műfajban. Vegyünk egy egyszerű példát: az ételeket. Én találom ki, hogy az adott jelenetben mit esznek a szereplőim, de azt már nem írhatom le, hogy paprikás krumpli fölött tanácskoztak egymással, hiszen a paprikát és krumplit is Amerika felfedezése után hozták csak be Európába. Utána kellett olvasnom annak is például, hogy ekkoriban volt-e már bab. Meglepő, de lóbab a középkori Európában is volt, a ma babként használatos növényt ellenben Amerika felfedezése előtt biztos nem találhattuk meg az ebédlőasztalnál. A másik kedvelt példám egy ma is használt kifejezésünk: a „hétágra süt a nap”. Kevesen tudják, de ez a

mondás még a régi pogány világból, az „ősmagyar” korszakból ragadt velünk, amikor eleink úgy hitték, hogy a nap olyan fényesen süt, hogy beragyogja nemcsak a négy égtájat (észak, kelet, dél, nyugat), de még a fenti, lenti és evilágot is (mennyet, poklot, földet), vagyis „a hét égtájat”, a „hét ágat”.


A szereplők gondolatait nehéz a mai olvasó kedvéért aktualizálni? Hogy lehet egy több
száz éve élt ember gondolkodását visszaadni, leképezni?

Én azt gondolom, hogy egy jó történet mindig a mai embernek kell szóljon. Ha íróként nem tudom közel hozni az olvasómhoz a könyv témáját és világát, ha a szereplőim kétségeit, problémáit nem érzi át, nem izgul értük, akkor elidegenítem őt a történettől. Ez pedig a lehető legrosszabb, amit egy szerző elkövethet.
Természetesen többféle írói stílus létezik a történelmi regények műfaján belül is. Van olyan szerző, aki jobban szeret archaizálni, és nála nemcsak a beszélgetések, hanem a karakterek gondolkodása is „középkoribb”. Már amennyiben elhisszük neki, hogy valóban ilyen volt az akkori emberek beszéde és gondolkodásmódja, hiszen ezt igazándiból senki se tudja megmondani. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a krónikaírók egyházi személyek voltak, cölibátusban éltek, nem káromkodhattak és nem paráználkodhattak, véres csatákat, falvak felégetését a saját szemükkel nem láthattak, legfeljebb olvashattak róla. Emiatt nehezen hiszem, hogy a köznép tagjai egytől-egyig hozzájuk hasonlóan gondolkodtak. Márpedig a középkori írásos forrásokat a tanult krónikaírók tollából ismerjük, nem a közemberekéből.  

Milyen segítséget adott a Libri Talent program, amit megnyertél? Mentorod a népszerű

író Bán Mór volt. Milyen volt vele együtt dolgozni? A borító és a grafikák adnak egy
hangulatot a regényedhez. Kinek az ötlete volt, hogyan jött ez?

A Libri Talent Kezdősor program során 351 jelentkezőből tízünket választottak ki 2024
novemberében, és abban a kiváltságos helyzetben lehetek, hogy tízünk közül elsőként végül
az én könyvem jelent meg 2025 novemberében, de néhány hónapon belül olvashatjuk Cserháti Lenke, Földváry Gergely és Horváth Adél könyvét is, amit már alig várok, mert mindhárman nagyon tehetséges írók.

A Libri Talent program tulajdonképpen két fő részből állt: egyrészt kaptunk képzést minden hónapban kortárs magyar íróktól (Lackfi János, Karády Anna), egyetemi oktatóktól (dr. Aczél Petra) és egyéb könyvkiadással foglalkozó szakemberektől (Gorácz Anikó), illetve minden mentorált kapott egy saját mentort. A korosztályi besorolás miatt volt köztünk négygyermekes családapa és egyetemi hallgató is, de az írás szeretete összekötött minket, így hamar kialakult az összhang köztünk. Bele-beleolvastunk egymás munkáiba is, én például Boross Boldizsárral dolgoztam a legszorosabban együtt, hiszen mindketten Bán Mór mentoráltjai voltunk, és Boldi éleslátása sokat segített a mű tökéletesítésében. Csepely- Sulyok Gigi és Cserháti Lenke szintén sokat segítettek, amiért mindig hálás leszek nekik. 

                

Mivel kész kézirattal érkeztem a programba, így Bán Mórral inkább finomhangolás zajlott. A prológust formáltuk a legtöbbet, hogy már az első oldal „rárúgja az ajtót az olvasóra”. Ebben elég sokat segített a mentorom. A közös munka során fontosnak tartottuk Bán Mórral, hogy a saját stílusom maradjon érvényben, annak ellenére, hogy a Hunyadi könyvek nemcsak inspirációs forrásként szolgáltak számomra, hanem a történetem egyfajta tisztelgés is Bán Mór munkássága előtt. És hogy milyen érzés volt vele a közös munka? Felfoghatatlan élmény, mintha egy álomban ébredtem volna. A Hunyadi-könyvek ugyanúgy meghatározták a fiatalkoromat, mint a Harry Potter könyvsorozat. Amikor bekerültem a Libri Talent programba, és kiderült, hogy Bán Mór lesz a mentorom, és hogy a kedvenc kortárs magyar írom nemcsak elolvassa a kéziratomat, de segít jobbá tenni, az életem egyik legboldogabb pillanata volt.

Rengeteg szép, ősi magyar név szerepel a Vazul fiaiban. Hogyan választod ezeket a
neveket?

A magyar neveket főként fennmaradt oklevelekből, településneveinkből, illetve régi magyar nemesi családfa gyűjteményekből próbáltam rekonstruálni, de néhányról a történelmi forrásaink is megemlékeznek, mint például a pogánylázadást szító Vata nagyúrról. A regényemben egyébként értekezek erről a problémáról a Függelékben, ugyanis ekkoriban még nem igazán léteznek azok a típusú nevek, amiket a késő középkorban majd használni fognak a nemesi családok. Vagyis Aba Petre, Borsa Kolozs neveket nem igazán használtak ekkoriban, legföljebb olyanokat, hogy Sámuel fia Petre az Aba nemzetségből vagy Borsa nembeli Kolozs. A történet könnyebb befogadhatósága végett itt tehát anakronizmussal éltem, és igyekeztem a nemzetségneveket családnevekként alkalmazni.
Kis érdekesség, hogy a történetemben egyébként már most felbukkannak a későbbi kiskirályok ősei: az Abák, Csákok, Gutkeledek, Ákosok, ezzel is azt segítve, hogy az olvasó ne vesszen el a rengeteg nemzetségnév között.



Illeszkedjen a szereplő személyiségéhez a külseje? Magad elé képzeled őket, és
ez a kép él a fejedben írás közben? Van kedvenc karaktered?

Számomra nincsenek archeotípusok, a szereplőim a történettel együtt élnek (és néha halnak). A fontosabb karaktereknek természetesen leírom a kinézetét, de az már az olvasón múlik, hogyan képzeli el őket. Vegyük Zotmundot: ő egy harmincas éveiben járó kékszemű, medvetermetű harcos szőkésvörös hajjal és szakállal, de mikor az egyik hölgy olvasóm megkérdezte tőlem, hogy „de azért jóképű?”, akkor hirtelen nem tudtam rá a választ, mert az én fejemben ez nem volt lényeges. Mondhatjuk tehát, hogy mindenkinek a fejében a saját kis filmje pereg, mikor a Viking vér – Vazul fiait olvassa.

Természetesen van kedvenc karakterem! A neve Varjúlábú Vilöngard, és egy olyan viking harcosról van szó, aki folyton viccelődik, kommentálja az eseményeket, és még a karddal is félelmetesen jól bánik. Emiatt nem igazán merik csöndre inteni a bajtársai, akkor sem, ha éppen az agyukra megy. Talán egy kicsit magamra emlékeztet a karakter (félelmetes kardtudás nélkül), ezért kedveltem meg írás közben annyira. A legkíváncsibb talán arra vagyok, hogy az olvasóim hogyan fognak majd viszonyulni hozzá. Én mindenesetre nagyon jól szórakoztam a megírásánál.


Tervezel esetleg másik korszakról is írni?


Vannak terveim, de most talán még túl korai ezekről beszélni. Annyit azért elárulhatok, hogy az Árpád-kor 300 évig tartott, tehát elég nagy a merítés.

A könyvedet a szüleidnek ajánlod. Édesanyádnak a rengeteg szeretetéért, és Édesapádnak, mert megmutatta az olvasás csodáját. Mesélnél erről? Hogy képzeljük ezt el? Hogyan tereltek az olvasás felé? Vannak meghatározó olvasásélményeid?

Szerintem egy gyerek mindig szereti azt csinálni, amit a szüleitől elles. Én még szerencsés időben születtem, nem voltak okostelefonok, tehát azt láttam, hogy apu meccset néz vagy olvas, amikor éppen nem velem játszik. Mivel a foci untatott, nekem maradt az olvasás. Egyébként nemcsak neki, de anyukámnak is köszönhetem ezt a dolgot, mert kisgyerekként minden este mesét olvasott nekem. Amint megtanultam magamtól olvasni, elkezdtem magazinokat és ismeretterjesztő könyveket kérni a szüleimtől: Vili Világa, enciklopédiák, stb. Hamar kiderült, hogy mit szeretek a legjobban: a történelmet! Általános iskolás koromban már egy II. világháborús heti magazint, a Hadi Krónikát olvastam emiatt. A regények világa a Harry Potterrel szippantott be, aztán tizennyolc éves fejjel találkoztam a Hunyadi könyvsorozattal, és onnantól fogva a történelmi regény műfaj szerelmese lettem.

Végül, de nem utolsósorban. Hogyan tovább? Mik a további terveid, mikor érkezik a
folytatás?

2026 év végén jön a folytatás: a Viking vér – Istenek bajnoka. Ezenkívül készül még egy ifjúsági regény a Báthoryak felmenőjéről, akitől a sárkányfogas címert kapták, és aki a legendárium szerint végzett az ecsedi-lápi sárkánnyal! Ez egy nyomozós, humorosabb hangvételű történet lesz, ami bátran odaadható gyerekeknek és nagymamáknak is. Akik pedig figyelmesen olvassák a Viking vér – Vazul fiait, azok rejtett utalást is találhatnak rá a végén, hogy az ötrészes könyvsorozatom után merre kalandozunk tovább majd.


Sok sikert a továbbiakhoz. Köszönöm a beszélgetést!

Beleolvashattok a regénybe IDE kattintva! 

                             

Reggő Dániel (született: Varga Gergő Dániel, Siófok, 1992. március 4. –) balatoni író a Libri Talent Kezdősor tehetséggondozó programjának legelső felfedezettjeként 2025-ben robbant be könyvével a kortárs magyar irodalmi közegbe. 

A Balatonon nőtt fel, Siófokon töltve gyermek- és ifjúkorát, majd a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott, a következő esztendőkben pedig elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar közbeszerzési szakjogász képzését.
Munkája mellett kezdett el írni: 2018-ban Andrzej Sapkowski 70. születésnapjához kapcsolódó Vaják-novellaíró pályázaton Vaspiramis című műve különdíjban részesült.

Ezt követően az írás több évre teljesen háttérbe szorult az életében, mígnem 2023-ban a Gold Book kiadó történelmi fikció témában meghirdetett novellaíró pályázatán Tetemfa című írásával bekerült azon tíz szerző közé, akiknek a kézirata nyomtatásban is megjelenhetett a Sebzett Lelkek című novellás gyűjteményben.

Saját YouTube csatornáján, a Reggő Könyvek Produkción rendszeresen oszt meg felolvasásokat, részleteket a könyvével és könyvbemutatóival kapcsolatosan.

A ​sikoly, amit senki sem hallott

 

Jørn Lier Horst - Jan-Erik Fjell: A ​sikoly, amit senki sem hallott






                                                    

Új, szövevényes krimi érkezett Északról, ezúttal egy kicsit modernebb csavarral. Jørn Lier Horst nevét már ismerik és kedvelik a skandináv krimi rajngói, főhőse, William Wisting felügyelő vezette nyomozásból már ötöt olvashattunk. Jan-Erik Fiel új belépő idehaza. Összefogásuk eredménye egy meglepő és mai krimit eredményezett. Főhősük, Markus Heger kezdetben kissé különc figura. Fokozatosan, a visszaemlékezéseken keresztül az olvasó egyre többet tud meg róla és a múltjáról, amitől a személye átértékelődik.


Markus Heger podcaster magának való, démonaival küzdő, fura figura. Nem rendőrnyomozó, bár van rendőri múltja. Már a családi háttere is szokatlan. Afganisztánt megjárt veterán katona, kilépett rendőr, aki lakókocsijával Norvégiában barangol, érdekes, megoldatlan bűncselekményeket mutat be műsorában. Ennek a műsornak a címe A sikoly, amit senki sem hallott. Az első adás témája a hétéves Lea eltűnése, ami tizenöt évvel ezelőtt Fagernes városának minden lakóját feldühítette. A gyermeket, vagy legalábbis a holttestét soha nem találták meg, apját közvetett bizonyítékok alapján vádolták meg és ítélték el a bűncselekményben. Azonban több kérdőjel is akad az ügyben. Mi van, ha az igazság tizenöt éve még mindig rejtve maradt? Túl sok a megválaszolatlan kérdés. Túl kevés a bizonyíték. Különösen annak fényében izgalmas az ügy, hogy az édesapa már gyerekként is vitathatatlanul gonosz, rossz ember volt, de a lányát imádta. Az ügy tehát nem hagyományos rendőrségi nyomozásra épül. Ez üdvözlendő változatosságot kínál a műfajban. Markus egyre inkább meggyőződik arról, hogy korábban rossz elkövetőt tartóztattak le, és szeretné megtalálni Leah-t.


A regény eseményei lassan indulnak be, ám Mathilde Vaughnnal, egy fiatal újságíró színrelépésével felpörög a krimi. A lány meghallgatja Heger podcastját, és felkelti az érdeklődését az eset. Felveszi a kapcsolatot vele, hogy megtudja, miért nem sugározta soha a Lea eltűnéséről szóló második epizódot, miután az első végén egy szenzációs leleplezést ígért. A múlt és a jelen lassan egyre közelebb kerül egymáshoz, nyugtalanító események kerülnek felszínre. Amikor Mathilde eltűnik, a történet egyre nyomasztóbb, a hangulat sötét és többnyire hidegre vált. Már az első oldaltól kezdve magával ragad a krimi, egy olyan világ tárul elénk, ahol a csend néha hangosabban beszél a szavaknál. 

         

Jørn Lier Horst és Jan-Erik Fjell olvasmányosan írnak, mondanám, tipikusan skandináv stílusban: szigorú, éles és realisztikus a krimi, a történet fokozatosan épül fel. A két szerző homályos utalásokat tesz, ügyesen vezetik félre a nyomozó kedvű olvasót.

A figyelem ezután teljes mértékben Hegerre helyeződik át, akinek a múltja meglehetősen érdekesnek bizonyul, és több érdekességet tár fel. A cselekmény szövetének része a traumából való felépülés, ami cselekvésre ösztönző tényező. Heger családi háttere fontos része a kriminek. Kiderül, ő egy börtönbüntetését töltő bűnöző fia, és pontosan az apjával való kapcsolata lesz az, hogy válaszokat találjon az évek óta sötétben lapuló gyilkos kilétére. Apja segíti, hogy megtalálja a szükséges nyomokat, amelyekkel megoldódik a kis Lea szomorú és tragikus története. A két szerző a kisvárosi hangulatot tökéletesen illeszti be az eseményekbe, a párbeszédek természetesek, a nyomozás leírása pedig hihetővé és életszerűvé teszi a történetet. A tempó lassan indul, majd fokozatosan gyorsul, válik egyre izgalmasabbá és titokzatossá. Nyugtalanító és feszült, lélektani történet van a lapokon.


A főszereplő, Markus Heger, egy érdekes és jól kidolgozott karakter. Folyamatosan egyensúlyozik a távolságtartás és a személyes érintettségek gyakorlása között. Kétségei, a múlt emlékei és erős igazságérzete mélységet adnak a karakterének, ezzel emberivé teszik. A mellékszereplők is meggyőzőek egyszerre keltenek együttérzést és gyanakvást. A történet szerkezete jól összerakott. Lassan egyre több darabja áll össze a kirakósnak, aminek következtében a feszültség egyre fokozódik. A megoldás meglepő, a valódi gyilkos motivációja és személye váratlan. A jelen és a múlt összefonódása izgalmas történetet eredményez. Remélem a két szerző együtműködésének lesz még folytatása, szívesen olvasnám Markus további történeteit.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi!





                    

Jørn Lier Horst:
1970. február 27. Norvégia, Bamble

A Vestfoldi rendőrség nyomozó tisztje volt. 2004-ben jelent meg első krimije. A Wisting nyomozó történeteiből TV-sorozat is készült. Vadászkutyák krimije 2013-ban elnyerte az Üvegkulcs díjat.
Több gyerekkönyvet is írt.

Jan-Erik Fjell (született 1982. október 20-án Fredrikstadban) norvég író és rádiós műsorvezető.
2010-ben jelent meg első krimi regénye, a Tysteren a Juritzen Forlag kiadásában. A krimi debütálása 2010-ben elnyerte a Könyvesboltok Díját. Fjell akkoriban a legfiatalabb szerző volt, aki valaha is megkapta ezt a díjat. Jan-Erik Fjell Jan Edgar Fjell színész fia.





Animus, Budapest, 2026
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636148379 · Fordította: Rózsás Dániel

Az ​ég árnyéka

 

Pető Zoltán: Az ​ég árnyéka
(Atilla 1.)





                                         

A történet főhőse Atilla, a majdani hun vezér, de természetesen fontos szerep jut a bátyjának, Buda hercegnek is.
A sűrű történetből megismerhetjük kalandos életét, jelen regény a fiatal évekre koncentrálva vezet el a majdani felemelkedéséig. Rendkívül olvasmányos történet, ami a hatalomért folyó harc hátterére is rávilágít. A misztikus részeket különösen kedveltem, ezek kísérik a férfivá válás bemutatását. Az ázsiai szkíta-hun mitológia is felbukkan a történetben, ami a mondák világát idézi. Róma, mint jövőbeni nagy ellenfél mutatkozik meg az eseményekben. Ellenfélnek karizmatikus hőst kapunk, a keresztény római Aetius személyében. Atilla éles szemmel, józan gondolkodással irányítja a törzsek életét. A vallás elkerülhetetlenül meghatározó a történetben. Izgalmas és egyedi korszak kel életre a lapokon, amiről keveset tanultunk egykor a történelemórákon.


Pető Zoltántól ez volt az első olvasásom, izgalmasan ír. A történetvezetés szerteágazó, ám jól követhető. Szépirodalmi igényes nyelvezete, csataleírásai és a korabeli élet, fegyverek, ruházat bemutatása keveredik a történetben. Magával ragadó, olvasmányos, izgalmas, azaz: lebilincselő történelmi regény. A szereplők motivációi mindig lényegesek az eseményekben. Itt megkapjuk ezt is, megismerjük a szereplők tetteinek mozgatórugóit. Izgalmas korszak kerül elénk, bátran mondhatom, témáját tekintve hiánypótló a történelmi regények polcán.

     

Az egyik legnagyobb erőssége, hogy látványos, filmszerű képekkel kelti életre a hunok világát. Ezzel eléri, hogy az olvasó ott lehet képzeletben a történetben, együtt éli meg az olvasottakat a szereplőkkel, ahogyan bepillantást nyerünk a hunok életébe. Maga a történet szövevényes és kalandos, színes karakterek népesítik be a történetet. A regényből nem hiányzik az aljas árulás és cselszövés, szerelem sem, miközben sok harc és csatajelenet leírása képszerű és részletes hátteret ad. Megjelenik a hagyományok, szokások mellett az akkori emberek hitvilága, gondolkodása. Atilla alakját sokan, sokféleképpen mutatták meg. Tetszett, hogy emberközelbe hozza Attila alakját, nem misztikus pátosszal bevont hőst kapunk. Vannak érzelmei, emberi a karakter. Az őt körülvevő mindennapok világa kiegészül a szülők, testvérek, szerelmek történetével, egyéb kalandok sorával.

Nem csupán azok számára lesz letehetetlen olvasmány, akik kedvelik a történelmi kalandregényeket, hanem azoknak is ajánlom, akik egy hiteles történelmi tabló segítségével szeretnének képet alkotni erről a nagy és sorsfordító korszakról. Megkapó történet, várom a folytatást.

  Kedvezménnyel  ITT  rendelhető a kötet! 










Hitel, 2024
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156702111

Szent ​város

 

Henry Wise: Szent ​város

                                 

A Szent Város egy jól megírt déli noir krimi, amely Dél-Virginiában játszódik. Főszereplőnket, Willt követjük nyomon, aki egy évtized után hazatér, és elvállalja a seriffhelyettesi állást. Nem sokkal később egy barátját brutálisan meggyilkolják, és egy ártatlan férfit vádolnak meg a bűncselekménnyel. Will munkához lát, hogy megtalálja az igazi gyilkost, miközben folyamatosan küzd a múltjával. Ezek az árnyak sejtelmesen ott settenkednek, lebegnek az események felett. Sötétségével, kiábrándultságával tökéletes hangulatú történet, ami a déli vidékről valós képet fest elénk.


Szinte tökéletes, kellően tekervényes krimi, a vége különösen nagyot üt. Egy pillanatig sem egyértelmű a végkifejlet. Mesterien felépített borzongás, szövevényes történet, mely többször tévútra vezet. Talán ez a hibája is egyben, érezhető az alapos igyekezet a szerző részéről. Kicsit sokat markol, néhol szerintem felelegesen tekeredik a sztori. Való igaz, hatásos és ütős a megoldás, de amíg odáig jutunk, hosszú az út. Ügyesen kelt rokonszenvet a főhős iránt, miközben kibontja a hihetetlen történetet. Bennico Watts magánnyomozó személyében Will egy kéretlen segítséget kap.

Ismét megbizonyosodhatunk arról, hogy a krimi műfajának keretei tágíthatók. Végig ott éreztem valami folyamatos, idegesítő nyugtalanságot, ami ugyan nem ijesztget, csak nem hagy nyugton olvasás közben. A múlt titka visszatér, a jelen történéseivel összefügg. Igen ám, de hogyan? Mi áll a háttérben, milyen súlyos titok az, ami embereket késztet hallgatásra, gyilkolásra. Will dilemmái, személyes tragédiája elgondolkodtató. A társadalmi különbségek, a rasszizmus, a múlthoz való ragaszkodás és az elvek jellemző módon hatnak az eseményekre. A történet egy ponton eléggé eldurvul, furcsa, sokkoló és nem kicsit meglepő módon. Henry Wise ígéretes író, érdemes rá figyelni. Írásmódja hol lírai, hol pedig nyers. A történet összetett, nem egy sima krimi. Korrupt, fájdalmas, néhol gyomorszorító. Az író hibátlanul építi fel a feszültséget, könnyedén játszik az olvasó idegeivel.

Összességében kifejezetten izgalmas, lendületes, élvezetes olvasmány, ami mély társadalmi és erkölcsi kérdéseket is boncolgat az egyéni emberi drámák mellett. Lebilincselő és kísérteties, egyszerre nyers és elgondolkodtató. Családról és titkokról, gyászról és megváltásról szóló történet, a feketék és fehérek közötti örök ellentéttel megspékelve. Háttérben egy déli kisváros, szorosan zárt, összetartó közösségével. Érzelmileg mélyen megrázó, őrült nyomozást kapunk, ahol a befejezés elég meglepő, nyugtalanító megoldást ad. Ajánlom a zsáner kedvelőinek, és akik valami különlegesre vágynak.




ITT rendelhető kedvezménnyel a regény!

   

Henry Wise (1982) a Virginiai Military Institute-on szerzett diplomát. Versei jelentek meg különböző folyóiratokban. A Szent város az első regénye. Edgar díjat nyert vele. 

GABO, Budapest, 2026
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635667925 · Fordította: Roboz Gábor

Váltóáram

 

Szöllősi Mátyás: Váltóáram




                                                           

"az ember leginkább önmagával nincs tisztában"








A Váltóáram egyedi hangulatú, erőteljes próza. Szöllősi Mátyás Margó-díjas novelláskötete most ismét az olvasókhoz került. A kilenc novellát lazán, már-már sejtelmesen egy csillagászati jelenség köti össze. Amikor eredetileg 2016-ban megjelent az elbeszéléskötet sehol nem volt még Karl Ove Knausgard Hajnalcsillag-sorozata, amelyre emlékeztet ez a gyűjtemény. Ez is az eredetiségét mutatja, különös világot teremtett a szerző. Élmény volt ez a merülés, a hétköznapi figurákkal benépesített novellák háttere ismerős lehet az olvasónak. A karakterek eleven megformálása színes, empátiával megalkotott lélekábrázolásokat kapunk. A legtöbb szereplő élete éppen egy meghatározó ponthoz, akadályhoz érkezett. Ebből a helyzetből keresik a kiutat a történetek szereplői. Megváltásra várunk mindannyian.


Az összekötő ritka csillagászati jelenség, egy szupernóva felbukkanása ad némi misztikumot, utat enged a fantáziának. Az élet okozta nehézségekre a megoldást keresve egy másféle fénytörésben jelennek meg a hétköznapok. Már a nyitó novella megfogott. A Spirál hőse egy nyugdíjas férfi magánya kézzelfogható. Felesége halála nehezedik a lelkére, ez az oka, hogy kerüli az embereket. Megkeseredett, fájdalmával küzdve egy baráti társaság meghívása zökkenti ki. Itt kap némi feloldozást, pillanatnyi boldogságot egy fiatal nő és némi alkohol segítségével kinyílik egy kicsit a lelke.


Szöllősi érett szövegvilágának középpontjában a férfi-nő kapcsolatok bukkannak fel a többi novellában is. Gördülékeny, érzékeny, jól olvasható és elgondolkodtató ez a világ. A felépített szöveg dinamikája sajátos, egységes világot teremt. Néha félünk a kérdésektől, megosztani problémáinkat másokkal. Még a szűk család előtt is olyan képet mutatunk magunkról, ami erősen csalóka lehet. Némelyik történet sötét, nyomasztó valósága titokzatos világot teremtve kel életre előttünk. Ettől életszagú az egész kötet, bár a lezárások hiányát, az igazi megoldást hiányoltam. Tetszett még a Hajsza, Gerely és a Reggeltől reggelig írás. Remek lezárást ad a záró novella a Lefekvés előtt, ébredés után. 

                            

Szöllősi Mátyás író, költő, fotóriporter. A verseiben megjelenő kavargó líra képi világa novelláiban is tetten érhető. Igényes mondatai, sorai sziven ütnek, megfognak, a képzeletet kinyitják. A kortársak között kiemelkedően lírai nyelvezete a különleges létösszegzések, filozófikus merengések olvashatóak írásaiban az életről. A szerző saját fotóját láthatjuk a borítón, ami hangulatával már megszólítja az olvasót.
Szöllősi Mátyás színvonalas debütáló kötete, a Váltóáram megérdemelten nyerte el a Margó-díjat 2017-ben.





Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 





              

Szöllősi Mátyás (1984, Budapest) Önálló verseskötetei: Aktív kórterem (Parnasszus, 2010), Állapotok – negyvenöt töredék (Kalligram, 2011), Szabad (2022). Íróként mindhárom műnemben alkot. Fotóriporterként is dolgozik. Örkény István-ösztöndíjas és a Budapest Katalógus szerkesztője.
Regényei: Simon Péter, Illegál, Fóbia.



Helikon, Budapest, 2026
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636207717