2022. szeptember 27., kedd

A pihenőhely

Sarah Pears: A pihenőhely





                                                          









"Maga az elképzelés zseniális – a tökéletes gyilkosság nem látszik gyilkosságnak."


Sarah Pears a New York Times bestseller-szerzője tavaly A szanatórium című regényével robbant be a köztudatba. Amit akkor írtam, ma is tartom. A túl nagy reklám túl nagy elvárásokat támaszt, ez erősen felfokozza az olvasói elvárásokat. Ezt pedig ez a regény nem tudja beváltani, így az olvasók többsége sajnos csalódik. Aki mondjuk tíznél több krimit olvasott már biztosan többet vár. A nyelvezete messze nem irodalmi, a jó kezdés után a kezdetlegesen semmitmondó párbeszédek és a történet fokozatosan ellaposodik. Bár a leíró részek tetszettek, a hátborzongató helyszín is jó választás ismét. A krimi atmoszférája ez esetben is működik. A sziget baljós, természetes jellemzője a háborgó tenger, és a sűrű erdő, valamint a „Kaszás szikla” félelmetesen tornyosul a szereplők fölé. Ez sokat ad a történethez, a múlt érdekes és félelmetesen titokzatos. A helyszín a LUMEN, amely egy gyönyörű, luxus wellness szálló Anglia festői partjainál. Tökéletes hely a kikapcsolódásra, legalábbis így gondolták a vendégek, amíg váratlanul egy tragikus balesetnek látszó gyilkosság történik. A családi-baráti társaság pihenése fokozatosan válik rémálommá.

Mégis a sztori lehetséges izgalma sajnos nem tudta végig lekötni a figyelmemet. Egyébként az összefüggésekre már kb: a könyv felénél rájöttem. A szereplők sokan vannak és felszínes a bemutatásuk. Elég vegyesek így az érzéseim. Csupán a kíváncsiság vitt végig, a miértekre vártam választ. Az Agatha Christie-vel való hasonlítás túlzott, egyenesen sértő, a királynőre nézve. Sarah igyekszik, ám önmagát másolja. A történet ismétli önmagát, a hazugságok hálózzák be a valóságot. Érezhető, hogy kreatív írást tanult… művi, mélységet nélkülöző, mesterkélten körülményes a stílusa. Bár a rövidke fejezetek miatt olvasmányos, haladós a regény.

Senkit nem beszélnék le, de rá sem a krimire. A legtöbb jó, amit elmondhatok, hogy igényesen szép a kötet borítója, kivitele. A belső tartalom azonban lapos, gyenge utánérzés, csak a végére pörögnek fel az események. Persze mindenki gyanús, titkol valamit, ahogyan az kell. Körülményesen derül ki minden titok és válnak brutálissá az események. Összességében a vége menti némileg a krimit. Csak addig el kell jutni...Nem tagadom, jobbra számítottam az előző után. Ez nem túl egyedi, szörnyen klisés, de talán egy olvasásra érdekes. Egy keserűen szomorú történet lapul a múlt sötétjében, egy sorozatgyilkosság, ami még 2003-ban történt a szigeten.

A végső vihar tombolva zúdul rá a szigetre, ami hoz némi izgalmat, megtisztulást. A nyomozónő karaktere szenvelgően gyenge, bénázik, csetlik-botlik. Mindig ledermed, megilletődve várja mi fog történni. Az ügy mögött meghúzódó indok pedig már-már nevetséges.

Reese Witherspoon Könyvklubjának támogatása ugyan nagyon biztató, ám ez sajnos gyenge utánérzés lett csupán. Az alapötlet is ugyanaz, csak ami A szanatórium esetében még hatásos volt, itt nem igazán működik. Ugyan úgy egy zárt helyen, jelen esetben egy szigeten történnek az események. Tagadhatatlan, hogy jól indul, már az első áldozat személye meglepő, ahogyan a sziget múltja is számtalan sötét titkot rejt. Ez a múltbéli szál izgalmasabb, érdekesebb, mint a jelen zavaros eseményei. Azonban sajnos a történet fokozatosan ellaposodik, körülményessé válik, ami az izgalom rovására megy. Sajnos Elin karaktere sem fejlődött, zaklatott, idegesítő, kifejezetten bénázik a nyomozónő, mintha nem értené, mit is keres ő ebben a regényben...? A drámai családi háttérből most is kapunk bőven, azonban ezt a poént is ellőtte már A szanatórium esetében. Nekem az a krimi jobban tetszett. A két történetet csupán Elin Warner nyomozónő személye köti össze.

Sajnálom, hogy erre van igény. Sarah és társai (Lucy Foley, Lisa Jewell, Jane Corry és folytathatnám) a háziasszonykrimikkel tarolnak, míg kiforrott, tartalmas szerzők véreznek el a kínálatban (Anders Roslund, Jens Lapidus, Johan Theorin). Akinek tetszett A szanatórium című könyv, az ezt se hagyja ki!




     

Sarah Pearse Angliában nőtt fel, irodalmat és kreatív írást tanult az egyetemen, aztán televíziós újságírásból doktorált. Évekig Svájcban élt, mielőtt visszaköltözött Angliába. Ez a második regénye.



XXI. Század, Budapest, 2022
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682386 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

2022. szeptember 26., hétfő

Férfiak nők nélkül

 Ernest Hemingway: Férfiak nők nélkül



                                                     









A második novella-válogatást olvashatjuk a XXI. Század Kiadó jóvoltából. Igazán elismerést érdemlő vállalkozás a ma emberének is megmutatni ezt a kiváló és egyedi stílusú szerzőt. Hemingway igazi klasszikussá nemesedett. Ez a kötet 1927-ben jelent meg először, már a címe is figyelmet érdemlő. 

Hemingway novellái jól megírtak és elgondolkodtatóak. Hemingway férfias karakterek választékát kínálja nekünk, többnyire kedvenc férfifigurái közül válogatva: katonák, torreádorok, maffiózók és bokszolók. A könyv címe ellenére néhány mesében van egy-egy női karakter, ami jól színesíti az adott novellát. A férfiak nők nélkül mérföldkő volt Hemingway karrierjében. A Fiesta már korábban bebizonyította, hogy kivételes erejű regényíró, de ezekkel a novellákkal, a második gyűjteményével megmutatta, hogy valóban egyedülálló tehetségű művész.

Hemingway letisztultságát sallangmentes megfogalmazásban olvashatjuk. Egyedi elbeszélésmódja azonnal felismerhető. Témái jellemzően férfias érzelmeket mutatnak be. Egyszerű történetek, egyszerű emberi sorsok, az élet viharában. A történetek sokféle témát ölelnek fel: bikaviadal, boksz, háború és merénylet, válás, abortusz és a halál mellett még a homoszexualitás is megjelenik, amire nem számítottam. Ezzel bevallom, alaposan meglepett Hemingway. Néhány novella az utazások élményeiből született. A záró két novella lett kedvencem még a kötetből. Kiváló fordítók tolmácsolásában olvashatjuk ezt a tizennégy történet, ami a szerző korai korszakának legfontosabb és legszínvonalasabb írásait adja közre.

Hemingway szereplői mélyen emberiek. Mindegyik történet nekem a női kéz hiányát mutatja, a megkérgesedett férfias lélekkel foglalkozik. Merészek, keményen élők, klasszikus Hemingway-karakterek. Erkölcsi eszményképek, akik méltósággal viselik a vereséget.

                      
Hemingway-t, ahogyan a gyűjtemény címe is sugallja, férfias írónak tartják, nem véletlen. Ezek a témák talán vonzóbbak a férfiak számára, ahogyan a szereplők, akikről ír, túlnyomórészt férfiak. Ironikus módon azonban történetei közül a legjobbak azok, amelyekben nők is szerepelnek: az abortuszról szóló beszélgetés talán az egyik leghatásosabb a kötetben. A fehér elefánt formájú hegyek két szereplője szinte ki sem mondja miről beszélgetnek, ám Hemingway párbeszédtechnikája itt a legjobb. Tetszett még a nyitó novella a torreádor utolsó fellépéséről, az Aki nem adja meg magát című írás. Ez a leghosszabb lélegzetű a kötetben. Jó volt a Bérgyilkosok és a Tíz indián története, ahol a fiatal szerelmesekről olvashattam. A csalódás a szeretett személyben mindig fájó tud lenni. Mély és őszinte, férfias érzelmekről ír a szerző. Ezekre a történetekre biztosan fogok emlékezni ebből a gyűjteményből, hiszen sok minden tetszik Hemingwayben. Csodálatos az írói stílusa és az a képessége, hogy csendesen tudja befejezni a történetet. Hemingway az egyik legjobb az amerikai irodalmi kánonban.

A 21. Század Kiadó – Magyarországon először – az eredeti kötetek megjelenési sorrendjében, azok tartalmát követve, három kötetben adja közre Hemingway novellisztikáját. Ezért Hemingway olvasói, valamint azok, akik szeretik a novellákat, valószínűleg értékelni fogják ezt a könyvet.




ITT lehet a tiéd kedvezménnyel a kötet!



                 
Ernest Miller Hemingway: 1899. július 21. (Oak Park, Illinois, USA) – 1961. július 2. (Ketchum, Idaho, USA) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.
Az irodalmi Nobel-díjat 1954-ben, Az öreg halász és a tenger kisregényéért kapta meg.



XXI. Század, Budapest, 2022
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682621 · Fordította: Réz Ádám, Déry Tibor, Lengyel Péter, Máthé Elek, Ottlik Géza, Róna Ilona, Sükösd Mihály

2022. szeptember 24., szombat

A halál színre lép

Anders de la Motte & Mans Nilsson: A halál színre lép

(österleni gyilkosságok 1.)



                                                                    




"Persze lehetett véletlen is, de egy jó rendőr nem hisz a véletlenekben."



Anders de la Motte az évszakok köré épülő skandináv krimisorozatával beírta magát a kedvenceim közé. Igényes nyelvezete, a múltbéli sötét ügyek remek izgalmakat kínálnak az olvasóknak. Most a folytatásban kollégájával szövetkezve stílust váltott. Skandináv krimi ellenfényben, sok humorral, helyzetkomikummal, szokatlanul karakteres figurákkal, idilli környezetben.


Aki kedveli Rita Falk jellegzetesen bajor, szintén humorra épülő történeteit, vagy szívesen olvasta Agatha Raisin kalandjait, azok itt előnyben lesznek. Tény, hogy ez nem a jól megszokott skandináv krimi, de végig jól szórakoztam, lekötött és tetszett Anders és írótársának új produkciója. Árulás, kapzsiság és gyilkosságok, döngicsélő darazsak, mézgyártó rendőrfőnők, virágzó almafák és idilli tengerpart ad hátteret.

Az österlen-i gyilkosságok egy jól kivitelezett koncepció, de inkább egy szórakoztató stílusparódia. Persze Anderstől ez elég meglepő és váratlan, amiről már a szép színes borító is árulkodik, de a történet rendben van. A szöveg igényes továbbra is, amit a remek fordítás is visszaad. Humor bőven akad, gyönyörű jellemzéseket, eleven képekkel, látványos tájleírásokat olvashatunk. A történet szinte vér nélküli, pörgő akcióktól mentes, igazi vidéki kisvárosi kaland. Természetesen van gyilkosság, nem is egy... és a borítón feltűnő fekete macska is fontos szereplő. Aki egy önérzetes kandúr és a Plútó névre hallgat. Már ha kedve tartja. Mondhatni ő a megoldás kulcsa. Bár kezdettől jó nyomon jártam, csupán a végén lett biztos a tippem a gyilkos személyét illetően. Elég meglepő a megoldás háttere, az bizonyos.

                                 
Afféle csipetnyi Agatha Christie vonalat is felfedezhet a szemfüles olvasó, különösen a befejezést, lezárást illetően. Szórakoztató, a maga módján még izgalmas is a történet, ami olvastatta magát. A svéd nyár beköszöntével Österlenben felbolydul az élet. A menő építési vállalkozó, Jessie Anderson gátlástalan ingatlanépítésbe kezd. Ami a helyiek kifejezetten heves ellenérzését váltja ki. Nem akarnak zajt, turistákat, sem modern házakat. A helyi rendőrök nem állnak a helyzet magaslatán, amikor Jessit halálos baleset éri. Szerencsére a stockholmi rendőr, a kissé "kocka" Peter Vinston éppen ott pihen, egészségügyi szabadságon van. Nem mellesleg elvált felesége és lánya hívására érkezett oda. A remek és különc karakterek sora vonul fel a regényben, gondoskodva helyzetkomikumok sokaságáról. Tove Esping, a még zöldfülű, de rendkívül ambiciózus helyi rendőrgyakornok és a különc felügyelő remek párost adnak, jól kiegészítik egymást. A rendőrfőnököt a kaptárai jobban izgatják, mint a nyomozás. A helyi sztárújságírónő és a névtelen levelek írója hoz izgalmakat. A kisközösség meghatározó tagjairól lassan lehull az álarc. Kiderül, itt mindenkinek vannak titkai, így valami oka is lehetett a gyilkosságra. A kerti sövények mögött egy galád gyilkos lapul, a kérdés csak az, hogy ki lehet az? Talán nem árulok el nagy titkot, hogy a gyilkos végig ott van az orrunk előtt, talán még szimpatikus is... Ügyesen felépített rejtvény az egész történet, igazi kamaradarab.



                   
Anders de la Motte és Måns Nilsson mérsékelten véres és mértéktelenül vicces története igazi felhőtlen kikapcsolódást ad, egy újabb olvasói réteget szólítanak meg. 
A legszórakoztatóbb skandináv krimi, amit eddig olvastam, üde és új szín a kínálatban. A kisvárosi gyilkosságok sorába jól illeszkedő történet kíméli az idegeket, inkább a nevetőizmokat veszi célba, miközben az agytekervényeket is megdolgoztatja. Pici és ügyesen elbújtatott társadalomkritika is fellelhető a lapokon. Talán egy cseppet feszesebb lehetett volna krimi, néhány, a történetet nem befolyásoló epizódot kihagyhattak volna. Az elkövető motivációja ügyes és meglepő volt valóban. A két szerző új típusú detektívtörténete sikere adott, azoknak ajánlott akik szórakozásra, humorra vágynak.


ITT lehet tiéd kedvezménnyel a krimi!






General Press, 2022
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634526568 · Fordította: Dobosi Beáta 

2022. szeptember 22., csütörtök

Fény a dombok mögött

Bauer Barbara: Fény a dombok mögött





                                                              






"A szemed vak, viszont a szíved mindent lát."




Amikor 2018-ban elkezdtem az ismerkedést Bauer Barbara könyveivel a Porlik, mint a szikla című regénye volt az első olvasásom. Mivel érdekel és szeretem a repülést, a zenét, az olasz életérzést, már akkor felkeltette a figyelmem a Vakrepülés története. Azonban valahogy mindig kimaradt, tolódott a regény olvasása. Most, hogy átdolgozott formában jelent meg a 2015-ös kötet, azonnal elolvastam. 


Aki szereti a zenét, kedveli az olasz életérzést, fogékony a spirituális kérdésekre, a lélekvándorlásra, avagy foglalkoztatja a sorsunk, feladatunk itt e földön izgalmas romantikus kalandban vehet részt. Ezek finoman jelennek meg a történetben, de fontos alapokat, érdekes hátteret adnak. A rövid és drámai prológus sokat sejtető, jó felvezetést ad. A történet egy látványosan szép, hangulatos képekkel megírt, különleges életmese. Jó volt olvasni, léleksimogató a két lány sorsa, annak összefonódása. Tetszett, hogy tökéletesen adja vissza nem csupán az olasz táj békés, idilli szépségét, de az ott élők bemutatása is szemléletes. Tetszett, ahogyan a történetben egy ügyes húzással a Légikisasszonyok két utaskísérője, Dia és Dani is feltűnik egy picit. Jó volt olvasni Frederico történetét, ami itt kerekedik ki igazán. Szimpatikus és jó karakter kisfiúként is, de itt a felnőtt férfit látjuk, az élményeit az ő szemszögéből olvashatjuk a történtekről. A fiú sorsa is hordoz tragédiákat, ami meghatározza későbbi életét. 


1984-ben, egy olasz kisvárosban indul a regény. Follina mesebelien szép háttér a regényben. Főhősünk a Gardini házaspár, és az ő lányuk, Julietta. Különleges és elgondolkodtató sorsokról mesél Bauer Barbara. A szülő-gyermek kapcsolat háttere ad izgalmas ízt a történetnek. Julietta tehetséges zongorista, csodás hangon énekel, ám sajnos vakon született... lelke a zenében tud kiteljesedni. Sorsában megbékélve él szüleihez láncolva. A tízéves Frederico és Julietta kapcsolata megindítóan szép, az olasz táj, az emberek gondolkodása, összefogása és sorsközössége kivételes élményt ad az olvasónak. Ott járunk Follina utcáink, érezzük a pék finom süteményeinek illatát, miközben Julietta zongorajátékát és angyalian szép hangját hallgatjuk. Amikor elengedjük a vak lány történetét, Julietta éppen Rómába indul a siker felé.

Ez a történet ad elgondolkodtató hátteret a békéscsabai lány, Réka sorsának. A mikor Julietta előtt kinyílna a világ, és egy hatalmas lehetőséget kap a sorstól egy ugrással 2013-ba, Békéscsabára ugrunk.
Réka számára minden adott az életben. Patikuscsaládba született, tehetsége van a zenéhez, azonban keresi még önmagát, helyét a világban, finoman lázad a biztos családi vállalkozás ellen. A jómódban, szerető családban könnyen megkapott mindent. Ez a kiszámítható biztonság azonban zavarja a fiatal lányt. Repülés iránti vágya a lázadás is egyben. Valami egészen mást szeretne, ami bizony némileg sokkolja a szülőket. A vitorlázórepülés és az ejtőernyőzés valóban sorsfordító lesz Réka életében...


Réka története friss, mai hangon szólal meg. Szerelmek, barátnők és a Körös-parti séták, a város jellegzetes épületei adnak hátteret ennek a történetnek. A spirituális, lelki utazás Réka és Julietta múltja meglepő eredményt hoz. A jelenünk valahol a múltban gyökerezik. Az összetartozás és a múlt megismerése izgalmas fordulatokat eredményez. 
Itt lép be a már felnőtt Frederico a lány életébe. Érdekes volt megismerni, ahogyan a sorsa Békéscsabára sodorta az olasz fiút. Sorsuk lassan egybefonódik, szerelem lebeg a levegőben. Ez az összefonódás, a karma és a zene az, ami összeköti a szereplők további életét. Meghatóan idilli, szép érzelmek, kalandos pillanatok tanúi lehetünk. Békéscsaba és Follina találkozása váratlan és meglepő befejezést hoz. Julietta és Réka "találkozásához" a zene meghatározó szerepe és a szerelem ad váratlan válaszokat. Figyelemreméltó ahogyan minden értelmet nyer, a múlt visszaköszön.
Remek kikapcsolódás, mozgalmas utazás ez az andalítóan bájos, romantikus történet. Engem magával ragadott Barbara könyve, jó volt megismerni a két lány történetét, szerettem olvasni. Ajánlom nem csak a rajongóknak!






              
Bauer Barbara írói pályáját újságíróként, televíziós szerkesztőként kezdte, mára hazánk egyik legtermékenyebb írója. 2012-ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei, a Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta nagy sikerű történelmi regényeit, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafennt, a Kétszáz éves szerelmet, Az aranyműves fiát, A fényfestőt, A fekete rózsát, A szív szabadságharcosait. Írt életregényeket, mint gróf Wenckheim Krisztina történetét, A leggazdagabb árvát; Demján Sándor gyermekkora nyomán a Messziről jött fiút és Máté Péter életregényét, Most élsz címmel.
Miközben új, misztikus, négykötetes kisregénysorozattal készül Találkozások címmel, fogadják szeretettel az új köntösbe bújtatott régi-új történetet.






Jaffa, 2022
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634756385

2022. szeptember 20., kedd

Másik Isten

Gurubi Ágnes: Másik Isten




                                                





"Juli valósága fekete-fehér. Az álmai néha színesek."




A Szív utca szerzőjének második könyve is hasonló nyomvonalon jár. Még a borító színvilága is erre utal, a finoman érző történetben a Szív utca is feltűnik. Rövid és hatásos, kissé zaklatott utazás a női lélek mélyére. Egy erős indítás után kanyarodunk vissza az időben és a történetben, ami egyféle önelemző, lélekerősítő életmese egy nő ingatag, helykereső lelkének hullámzásáról. Ez a bizonytalanság, szeretetvágy mozgatja a harminchat éves Julit. Fontos háttér a feldolgozatlan múlt, a gyerekkor, az elvesztett apa, a szülők válása. Otthon egy szerető férj és egy fiúgyermek, Misu várja a nőt. A látszólagos, kiszámíthatóan biztos nyugalom mögött mégis hatalmas lelki bizonytalanság tombol a nőben, nem érzi boldognak az életét. Apa-lánya kapcsolat adja a regény erősségét, illetve ez határozza meg a férfiakhoz fűződő későbbi viszonyát, értékítéletét. Beszippantott ez az elbeszélői mód, tetszett a friss, mai, szókimondóan őszinte stílusa. Mint egy élve boncolós baráti beszélgetés, mégis lazán könnyed stílusban, amely alapvetően komor-komoly, súlyos problémákat feszeget. A tiszta, mély és megbocsátó szerelem, az érzelmek megoldás lehet a mindennapokban, összetart és valóban felemel.

"mert gyűlölni akarlak, és nem tudlak "


"Hónapok óta nem álmodsz vele, mégis minden éjjel veled van. Becsukod a szemed és látod, ahogy áll a végtelenben, mezítláb."



A regény női szemszögből mesél a veszteségekről, a megváltoztathatatlan múlt pillanatairól, kiegészítve némi gyászfeldolgozással. Női sors, házasság, párkapcsolati válság, régi traumák, szerelem és a boldogság vágya keveredik az álmokkal. A boldogság néha ott van az orrunk előtt, de nem értékeljük. Meglepően sok ilyen bizonytalan lelkivilágú nő akad az életben, akik bár keményen tartják magukat, mégis egy pillanat alatt omlanak össze egy múltból felbukkanó fájdalmas emléktől. A környezetemben élő nők közül is sokan cipelnek hasonló terheket. Sajnálatosan jellemző, elgondolkodtatóan mai történet, olvasmányos formában. A felbukkanó régi apai barát csak összezavarja és egy képzelt szerelembe hajtja Julit. Talán kell is ez, hogy végre igazán hazataláljon. Sebzett lelke vigaszra lel, értékelni tudja azt, amit már elért, megkapott.

Összegubancolódó, zavaros érzelmek tanúi lehetünk, amit a testiség színesít. Az otthonról hozott, kapott minták az életünk ezen szakaszán is érvényesülnek. Mennyire hat, mérgezi meg a feldolgozatlan múlt a jelenünket? Legfőbb dolgunk az életben elfogadni, szeretni magunkat, boldognak lenni. Amiért tenni is kell, a felmerülő konfliktusokat tudni kell kezelni. Kissé terápiás jellegűnek éreztem a regényt, ami az emberi lélek sebezhetőségéről, a társas magány szorító kínjáról, férfi és nő közötti kapcsolatokról ír. Elképesztően szomorú és dühös módon, de átélhetően, elég szemléletes módon, hatásos formában teszi a szerző. Az idő múlásáról, a fájdalmakról és veszteségekről, alapvetően fontos dolgok megértéséről olvashatunk. Groteszk eszközeivel ironikusan idézi a hétköznapok problémáit. Az elfojtás, a régi problémák szőnyeg alá söprése egy ideig működhet, de nem igazán jó az életben sem.

Kettős élmény volt ez a regény, kicsit csőbe is húzott. Az talán nem meglepő, hogy mi minden van egy ember családi örökségében. Ezeket megismerni nem árt, de feldolgozni nem mindig egyszerű. Tipikusan női történet, női lélekelemzés, ami egy kis látószög növelésre is tökéletes. Talán ha érthetővé válik a múlt, értelmet kap a jelen. Nem csak megtalálni kell a szerelmet, boldogságot, de értékelni, megtartani, napi szinten tudni kell tenni érte. Ez a nehezebb. 

    Kedvezménnyel ITT lehet a tiéd a regény!   


          
Gurubi Ágnes: (Budapest, 1977)
Író, szerkesztő, újságíró. 1999-ben diplomázott az ELTE magyar-művelődésszervező, majd 2005-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola drámapedagógus szakán.
Első regénye a Szív utca 2020-ban jelent meg.




Helikon, 2022
217 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634799870

2022. szeptember 18., vasárnap

Dermesztő Balaton

Zajácz D. Zoltán: Dermesztő Balaton





                                                       






Amikor 2021-ben megjelent a Véres Balaton című retro-krimi, azonnal a kedvencem lett. Erős indítás után a Kádár-korszakban játszódó történet megfogott és lenyűgözött. Mind felépítésében, mind hangulatában tökéletesen üde színfolt lett a kínálatban. Az idei év elején a Haragos Balaton még rátett egy lapáttal, feszült és összetett krimit olvashattam. Ezek után a frissen megjelent záróepizód sajnos bizony alulmúlta minden reményem. A Dermesztő Balaton ugyan télen játszódik, ám cseppet sem "dermesztő".


A történet rövid, olvasmányos, hozza a retro-érzést. A beépített történelmi és egyéb tények ezúttal is jól színesítik a krimit. Az eredmény mégis vérszegény, lapos lett. Talán az elsődleges legnagyobb hibája a kriminek, hogy az eddig reflektorfényben lévő, már megismert és megkedvelt két főszereplőt teljesen parkolópályára tette a szerző. Adorján Máté főhadnagy és a kissé kotnyeles, de bájos és okos Lendvay Laura pszichiáter szinte eltűnt a történetből....Pedig a Magyarországon elsőnek számító profilozó lány kivételesen jó karakter, tökéletes párja a nyomozónak, aki némi szocialista James Bond-érzetet hozott a krimibe. Ők nagyon hiányoztak, hiába a magyarázat, hogy a márciusban nyíló Interpol-iroda ügyeivel foglalkozik Adorján... szerintem egy csattanós lezárás lehetett volna, az időbe is belefért volna a nyomozás, hiszen a halott lányt december végén találták a Balatonba fagyva a lékhorgászok.

A meggyilkolt és jégbe fagyott észt utaskísérő lány története is nekem most erőltetettnek tűnt. Mind a drogos vonal, de a leszbikus szál is sokk volt, nem találtam igazán hihetőnek. A genetikába nem mennék bele, ez mennyire örökölhető, érdekességnek jó volt. Izgalom zéró, minden olvasmányossága ellenére. Már az oldalszámnál gyanakodtam, hiszen alig 290 oldal a krimi, ami persze nem lenne feltétlen baj. Azonban ha kiveszem az adalékokat, a korszakra jellemző adatokat egy soványka történet marad. Az észt ellenállók valahogy nem voltak elég húzósak, érdekesek. Az apa -keresés még csak-csak, de egészen más irányba ment el a megoldás. Egy egyszerű "cicaharc" adja a megoldást, hirtelen előkapott elkövetővel. Akinek személye ugyan meglepetés, de minden olvasmányossága ellenére sem éreztem azt, amit mondjuk a szuper jó második résznél, hogy több gyilkos is lehetséges, itt nem volt az olvasónak min agyalni, vajon ki az elkövető. Itt csak egyetlen vékonyka szálon futott a cselekmény.


Egy remek korszakot idéz ezúttal is a szerző. Tökéletes hangulat, mondhatni minden a helyén és mégis vegyes érzésekkel tettem le a könyvet. Az előző két rész után nem igazán azt hozta, amit reméltem, vártam. Egy nagy kanál Erős Pista jót tett volna a kriminek, és persze a két kedvenc szereplő hiánya is kivégezte inkább a történetet, mint dobott volna rajta. Bogdán nyomozó kevésbé jó karakter, nem annyira karizmatikus. A szovjet nyomozónő még rendben, az valóban jellemző, eredeti figura lett. Bár én a bimbózó románcukat a főhadnaggyal kihagytam volna. Aki szerette az előzőeket, mindenképpen olvassa el a befejező részt, hiszen én sem hagytam volna ki. Rettenetesen sajnálom, hogy az előzőek hatását nem igazán adta vissza a krimi. 

A kötet végén néhány recept olvasható, ami a három rész jellemzőbb fogásait mutatja be az olvasónak. Ez már a Vörös veréb trilógiánál is bevált, itt is jó ötlet. Az egyik szereplőnk ebben a történetben szakács a Fórum szállóban. Ettől függetlenül izgatott figyelemmel, kíváncsian várom az előzménytörténetet.


A krimit ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni! E-könyvben ITT találod. 


              
Zajácz D. Zoltán: 1966-­ban született Kisvárdán.

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatán érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Huszonöt évig dolgozott a médiában, a kilencvenes évek második felében az akkor legnézettebb magyar televíziós műsor, a Friderikusz Show szerkesztője volt. Jelenleg középiskolai tanár. Hobbija a zenélés, a nyolcvanas évek elején a legendás Cipőfűző zenekarban Bódi László Cipő szerzőtársa volt.



General Press, Budapest, 2022
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634526582 · Megjelenés időpontja: 2022. szeptember 19.

2022. szeptember 14., szerda

Fehér éjszakák

Ann Cleeves: Fehér éjszakák




                                                          





A tavalyi megjelenésekből az egyik kedvencem, emlékezetes olvasmányom volt a különleges helyszínen játszódó, zseniális atmoszférával bíró Hollófekete című krimi.

Megérkezett a folytatás, ami az évszaknak megfelelően a Fehér éjszakák címet viseli. Nyár közepén, ismét Shetlandon játszódik a történet, amikor éjszaka sem megy le a nap. Ez a felfokozott hangulat kihat az ott élőkre is. Furcsa időszak ez, különös dolgokra készteti az embereket. A hosszú nyári éjszakákon, amikor úgy tűnik, hogy soha nem sötétedik, a szigeteken nyüzsgő turisták özönlenek a környékre tengerjáró hajók érkeznek. Jimmy Perez nyomozó ismét feladatot kap. Bella Sinclair és Fran Hunter közös művészeti bemutatót tartanak a Hering házban. Ezt a képzőművészeti bemutatót egy idegen férfi kitörése zavarja meg. A különös fickó sírva fakad az egyik kép előtt, állítása szerint nem tudja ki ő és hogyan került oda. Másnap a férfit holtan találják, fején egy furcsa bohócálarcot visel. Maga a nyomozás a maroknyi Biddistában élő család körül forog, és a művész, Bella kerül először a figyelem középpontjába.

              
Bella, aki laza művészlélek, életvitele kicsapongó, afféle méhkirálynőként élte életét. A szálak egy tizenöt évvel korábbi nyárig nyúlnak vissza. Amikor egy újabb áldozat lesz a krimiben, felgyorsulnak az események. Ez a második gyilkosság új irányokat hoz az ügybe, és Perez ráébred, hogy a válaszok a múltba keresendőek. Majd egy sziklaüregből előkerül néhány régi csont is, ami tovább bolygatja a szigetlakók életét és a múltat. A titkok fokozatosan derülnek ki, a lélektan az emberi kapcsolatok és viszonyok hálójából a múlt lassan adja a válaszokat. Jimmy tovább kotorászik a múlt eseményei között, és még több nyugtalanságot okoz az egykori baráti társaság tagjainak.

Számomra igen lassan bontakozott ki a a krimi, nehezen indult be a történet. A szereplők és a helyszín bemutatása után, úgy 100 oldal után kezd kirajzolódni a háttér. Nekem kicsit hullámzó volt, bár érdekes a keret, de többször éreztem azt, hogy az előző (Hollófekete) rész jobb volt. A komorabb háttér, a megbúvó feszültség sodróbb történetet eredményezett akkor. Nagy erőssége most is, hogy aprólékosan mutatja be a karaktereket és magát a helyszínt, a Shetland-szigeteket. a Shetland-szigetek tája lenyűgözően eredeti helyszínt ad. A krimi a kulcsszereplőkre és életükre összpontosít, sem mint a nyomozásra. Hangsúlyos Perez és Fran kapcsolatának alakulása is.

A kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit, remek háttér. Érzékletesen bemutatja a sziget zárt közösségét, ahol a mélyen meghúzódó titok most kipattan. A régmúltbeli viszályok és intim kapcsolatokba látunk bele, egy sor rejtett titkot feltárva. Mindenkiről lehull az álca, és a bűnösnek szembe kell néznie tettei következményével. A végéig nem voltam biztos abban, hogy ki a gyilkos, hiszen Ann több lehetséges tettest is állít az olvasó elé. Ennek ellenére hiányérzet is maradt bennem jócskán, hiszen a gyilkos azonosítása, az indíték no és a megoldás számomra nem volt kielégítő. Ennek a történetnek a hangulat és a helyszín ellenére sem volt elég hatásos húzóereje, kissé lapos volt.
Mégis jó választás a kötet egy laza, nyugodt kikapcsolódáshoz, amennyiben nem véres akciókrimire vágysz, vagy egy lélekelemző, hagyományos detektívsztorit keresel.




                    

ANN CLEEVES New York Times bestsellerszerző, akinek könyvei világszerte több millió példányban keltek el. 2017-ben a CWA, a brit Detektívregényírók Szövetsége Gyémánttőr díjjal tüntette ki. Cleeves regényei alapján készültek a nagysikerű Shetland és Vera tévésorozatok.



XXI. Század, Budapest, 2022
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156414205 · Fordította: Szabó Olimpia