Moszkva, ​Balaton

 

Zajácz D. Zoltán: Moszkva, ​Balaton




                                                 

A Balaton ismét remek helyszín a retro krimisorozattal berobbant Zajácz D. Zoltán új történetéhez. Ötödik krimi ez a sorozatban, ami új lendülettel visz vissza minden olvasót 1987-be. A helyszín csak félig a Balaton, ahogy azt a cím is sugallja, a cselekmény egyik fele Moszkvában játszódik, ott indul a krimi és kanyarodik el Tihanyba, Csopakra.

A moszkvai kereskedelmi képviselet magyar munkatársának eltűnése nagy hullámokat ver, az áldozat élete és családi háttere miatt. Ugyanakkor a Budapesten turnézó Bolsoj egyik balerinájának eltűnése is izgalmas és váratlan meglepetés. A két ügynek elsőre úgy tűnik nincs közük egymáshoz, ám egy ponton mégiscsak összekapcsolódnak. Nem is akárhogyan! A háttér alapos, jól kidolgozott, a retro-érzés jól működik. Tudom, mindig az utolsó a legjobb, de tényleg így is van. Szeretem ezt a sorozatot, hiszen már az első rész is megvett kilóra.

A rövid fejezetek miatt gyorsan olvasható, emellett végig érdekfeszítő a történet. Erőteljes krimi, egy percig nem unatkoztam, szinte egy szuszra elolvastam. Minden szó, mondat a helyén van, jól működik a sztori. Tetszett a felvillanó politikai háttér, a változás szele már érezhető, több valós esemény is felbukkan a krimiben. Gorbacsov is színre lép, de sok egyéb információra is bukkanhatunk olvasás közben. Igazi jó kis krimi, ahol nem folyik patakokban a vér, nem rágom tövig a körmöm izgalmamban, de cserében végig magabiztosan halad a cselekmény a maga útján, a meglepő végkifejletig. Jól felépített, összetett sztori volt, ahol az emberi kapcsolatok szövevényes hálója mozgatja a szálakat. 

Nosztalgikus, Zajácz D. ismét remekül teremt hangulatot, filmszerűen pörög, nem véres és nem sokkoló. Ez talán a másik fő erénye ennek a sorozatnak. Remek kis nyári olvasmány élményt nyújt a rajongóknak. Nekik kihagyhatatlanul kötelező, az új olvasóknak viszont javasolnám a megjelenési sorrendben történő merülést a Balatonban.


A fő karakterek jól működtek, a mellékszereplők is hihetően illeszkedtek a sztoriba. Jó volt Adorján Mátéval és Lendvay Laurával újra együtt nyomozni. Tetszett Irina és Bogdán "románca", ami így tökéletes lezárást kapott. Érdekes a végső Epilógus. Talán végleges vége lett ezzel a történettel a sorozatnak? Biztos vagyok benne, hogy a nyár egyik kiemelkedő sikere lesz ez a magyar krimi.



Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi, akár Ekönyvben is!



     

Zajácz D. Zoltán: 1966-­ban született Kisvárdán.

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatán érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Huszonöt évig dolgozott a médiában, a kilencvenes évek második felében az akkor legnézettebb magyar televíziós műsor, a Friderikusz Show szerkesztője volt. Jelenleg középiskolai tanár.

A Véres Balaton sorozat kötetei: Véres Balaton, Haragos Balaton, Dermesztő Balaton, Moszkva, Balaton.

A Gyilkos Balaton a sorozat előzményeibe enged bepillantást.








General Press, Budapest, 2025
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151040164

Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremé

 

Kim Simonsen:

Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremé






                                    

A legsikeresebb feröeri kortárs költő Kim Simonsen neve hazánkban eddig ismeretlen volt. Az északi irodalmat idehaza népszerűsítő és lelkesen terjesztő Ø Kiadó most elhozta nekünk ezt a csodás kivitelű, igényes verseskötetet. Már a megkapó cím is sejteti, különleges kötettel van dolgunk. A borítóról Ernst Hackel hatásos, tartalomhoz illő koronamedúza-ábrázolása köszön az olvasóra.

          

Megismerhetjük Simonsen legbelsőbb gondolatait, érzéseit, amit ez esetben a gyász mozgat. A szeretett édesapja elvesztése, a gyászfeldolgozás versekkel jól működik. A személyes veszteség mélyen érinti, amihez roppant kifejező a tenger világa. Édesapja hajós volt, szinte egész életét a tengeren töltötte. A lelki hullámzás és a tenger habjai egybemossák az emlékeket, örömteli pillanatokat. Ez a természeti körforgás, végtelen hullámzása az egyén és tenger kapcsolata remek párosítást ad, szemléletes képekkel kel életre előttünk. Ez a ritmus mélyrehatóan rezonál az olvasó lelkével. A legfájóbb, hogy igen, megy tovább minden, de már nélküle. Erről szólnak az első rész versei: Az első reggel a Földön cím alatt.

Nekem a versek inkább az életről, annak folytonosságáról szólnak, sem mint csak a halálról. Kétségtelen, hogy az elengedés, az elmúlás is az élet része, mint a parthoz visszatérő, sziklákhoz verődő hullámok ismétlődése szimbolikus. A melankólikus szomorúság az elengedés része, de emlékezni a mosolyokra, boldog pillanatokra kell. A versek lírai stílusa lenyűgözően gazdag képi világgal párosul. Mélyen emberi, lírai, őszinte érzelmek hullámzanak a sorokban. A természetközeliség jól tetten érhető, fontos jellemzője ezeknek a verseknek, ahogyan az ott élő emberek mindennapjait is meghatározza. Erről már sokan és sokat elmélkedtek, írók, költők és filozófusok gondolatait ültethetjük át saját kis életünkre. Megtalálni lelkünkben a belső harmóniát, elfogadni azt, hogy az élet véges. Simonsen lírai gondolatait négy részben olvashatjuk. Akaratlanul is számvetésre, némi visszatekintésre is késztetnek a versek. Vigaszt ad, előre lök és ebből lesz a remény, hogy nem élt hiába, nyomot hagyott maga után az ember.

"Minden víz a tengerből jön.
Minden víz a tengerbe tér vissza."

     

Mindenkit ugyanúgy megérint és lelkének titkos zugait is átjárja a szerelem és az elmúlás. A halál érintése foglalkoztat és kikerülhetetlenül ott lebeg felettünk. Ott van a mindennapokban, az élet fájó része. Verseket értékelni talán nem is kell, a hangulat, az érzések amit kiváltanak az olvasóban épp elég is. Elmerenghetünk, kapaszkodót kapunk a folytatáshoz a lezáró Emberek szakaszból.

Az Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremé kötetet 2024-ben jelöltek az Északi Tanács Irodalmi Díjára.













Ø Kiadó, 60 oldal, puhatáblás · ISBN: 9786156572110 · Fordító.: Veress Kata

A ​nő, aki eladta Van Goghot

 

Caroline Cauchi: A ​nő, aki eladta Van Goghot




                                      

Minden művészetek iránt érdeklődő, egyben olvasni szerető ember szívében különleges helyet foglal el Dallos Sándor A nap szerelmese és az Aranyecset című regények, amelyek szeretett festőnk Munkácsy Mihály életét dolgozzák fel. Felemelő élmény volt ilyen módon elképzelni és megélni a festőzseni napjait, érzéseit, felemelkedését, belelátni ebbe a különös világba.

Ennek a maradandó olvasási élménynek köszönhetően lettem egyből kíváncsi erre a könyvre, hiszen Vincent Van Gogh nem kisebb géniusz, közismert és népszerű, akinek életét számos rejtély, meg nem értettség övezte. Mostoha sors jutott neki rövid élete alatt, pedig hihetetlenül gazdag életművet hagyott az utókorra. A nagy művészekre jellemzően olthatatlan szenvedéllyel dolgozott, önmagát és környezetét nem kímélve, ráadásul munkássága csupán 10 évre tehető, ez idő alatt több mint kétezer művel gazdagította a világot, köztük közel ezer olajfestmény, rajzok, karcok. Említésre méltó levelezése is közkincs, melyet imádott öccsével, sógornőjével, barátaival folytatott, ezek által kicsit jobban megismerhetjük gondolatait, lelki vívódásait.

A nő, aki eladta Van Goghot egy ikonikus nőalak, egy női műkincskereskedő sorsán keresztül láttatja velünk Van Gogh életét és küzdelmét. Johanna Bonger, később Johanna Van Gogh-Bonger, ő az a bátor, műkedvelő nő, akinek köszönhetjük, hogy Vincent Van Gogh művészete és alakja nem veszett a feledés homályába. Erről mindenképp olvasni kell! Caroline Cauchi minden fejezetet (a naplóbejegyzések kivételével) egy Van Gogh-mű címével látott el, amit igazán találó, ötletes megoldásnak tartok.



Rögtön az első oldalakon Párizs forgatagában találjuk magunkat, a Világkiállítást megelőző izgalmas időszakban, az Eiffel torony építésének kezdetén, pezsgő társasági és művészeti élet közepén. Párizs mindig hálás téma, akár Hemingway Vándorünnepére gondolva is. Ebbe a nyüzsgésbe csöppen Johanna, aki ez időben nem szívesen látott vendég a szülői házban Hollandiában, némi szerelmi botlás után, szülei a bátyjához száműzik Párizsba. Ez a nyár megváltoztatja a nő életét, ennél jobb nem is történhetett volna a fiatal lánnyal, aki szintén festői álmokat dédelget, bár próbálkozásai jobbára megmaradnak a műterem falai közt. Jo művészet iránti szeretete szerves részét képezi ennek a történetnek. Feltörekvő női művészként egy olyan világban, amely még mindig nem fogadja el a nőket a művészvilágban, Jo eltökélt szándéka a változás elérése. Bátyjának, Andriesnek számos kapcsolata van a párizsi művészeti világban, férfiakkal és nőkkel egyaránt, és örömmel mutatja be és villogtatja a nővérét. Hamarosan megismerkedik Theo van Gogh-gal, és bemutatják neki a problémás testvérét, Vincentet. A két testvér őszinte, mély összetartozása szemléletes képekkel kel életre az olvasó előtt.

Jo felfedezi önmagában a művek megértésének képességét, minden erejével támogatja a tehetséget, melyet őszintén csodál mindenkiben. Fiatal szépségét számos férfi csodálja, némi bonyodalom után szívét és kezét Theo Van Gogh nyeri el. Innen már nem is lehet tudni kiről szól a regény, ki az igazi főhős: Johanna, Vincent vagy Theo? Ez már nem is számít, ők hárman egy test és lélek, sorsuk szorosan fonódik össze. Johanna és férje, minden erejükkel Vincentet támogatják, aki egy vidéki szanatóriumban igyekszik az elméjét elborító őrülettel megvívni. Vincente megszállottan fest, és rajzol, ír, miközben Theo Párizsból finanszírozza, és aggódik érte. A történet bemutatja Vincent józan eszének fokozatos romlását, és azt, hogy ez hogyan hatott a körülötte lévőkre.

Vincente őrülete egyre súlyosabb formában jelenik meg, ez közismert mindenki számára. Olvashatunk a híres fül-levágásos incidensről is, de a háttér is felsejlik. Gyakran érkeznek aggasztó hírek a fővárosba. A házaspár közben Párizsban éli életét, gyermekük is születik akit Vincentről neveznek el. A regény rendkívül színes művészeti életet mutat be, neves galériákban forgolódhatunk, híres művészek otthonában vagyunk vendégek. Manet, Rodin műterme és Párizs a regény díszletének szerves része.

Valódi jellemfejlődésnek is tanúi lehettünk, hiszen Jo Párizsba érkezésekor még befolyásolható, naív fiatal lány volt, azonban az évek során erős, magabiztos feleség és anya lett belőle. Kiállt az igazáért, és egy olyan korszakban ért el sikereket, amelyben a nőknek semmiféle tehetséget és eredményt nem ismertek el.

Vincent sajnálatos halála után nem sokkal követte őt testvére is, Johanna magára maradt a hatalmas feladattal, hogy Van Goghot a hallhatatlanok sorába emelje. Sikerét bizonyítja, hogy talán nincs olyan ember a földön aki ne hallott volna róla, és ne Van Gogh jutna először eszébe, ha híres festőt kell említeni. A történelem legdrágábban eladott festményével is ő dicsekedhet. Igazán méltatlanul bánt vele a sors, hogy életében nem voltak kelendőek az alkotásai. Hálásak lehetünk ennek a kiemelkedően állhatatos nőnek, aki nélkül a művészettörténet nem lenne ugyanaz.

Ez a regény méltó emléket állít mindnyájuknak, ajánlom mindenkinek, aki egy szenvedélyes, megrendítő történetet szeretne olvasni egy nagyszerű asszonyról, a család és a szeretet összetartó erejéről, a művészet örök életéről. Valóban egyedi élményt nyújtott ez az inspiráló történet, nehezen engedtem el ezt a közeget, ismét elővettem Irving Stone Van Gogh életrajzát, hogy összevessem a most olvasottakkal. Mindkét mű nagyszerű, gondolatébresztő, tudást, lelket gazdagító olvasmányok. Torma Péter remek fordítása is közelebb hozza hozzánk Párizs színes művészvilágát, a mélyreható levelezést tökéletes tolmácsolásban olvashatjuk. Közelebb kerülhet hozzánk a nagy festőzseni, megértve sanyarú sorsát, lelkének hullámzó világát, annak hatásait, miközben festményeiben gyönyörködhetünk. 



A kiadótól ITT rendelhető a regény kedvezménnyel. 











Animus, Budapest, 2025
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636146665 · Fordította: Torma Péter

Lelkek ​őrzője

 

N. Nagy Zoltán: Lelkek ​őrzője




                                      

A magyar krimi újabban szárnyal, egyre többen írnak krimit. A műfaj keretei tágíthatóak, belefér sokféle történet. Igazán jó minőséget azonban kevesen tudnak adni az olvasónak. N. Nagy Zoltán kiemelkedik a sorban, már néhány éve a Keselyű történetével felhívta magára a figyelmet. Merész, brutál sötét és alapos háttérrel rendelkező történetei többrétegűek, összetett és alapos, szövevényes krimit kapunk, ami lényegében egy pillanatra sem ül le. Nagyon vártam ezt az új megjelenést, azonnal olvasni is kezdtem.

Nehéz spoiler nélkül írni erről. Ami a fülszövegből is kiderül egy katolikus pap gyilkosát keressük, a szálak pedig messze vezetnek. A napfogyatkozás idejére, 1999. augusztusáig megyünk vissza, a régi bűn hosszú árnyékot vet. A szem a lélek tükre, a tettes pedig a lelkek őrzője. Ennek magyarázata igazán pofás, merész. A bosszú mozgatja a szálakat, de hogy mi is történt akkor régen lassanként derül ki, szépen épül fel az összetett sztori. 


N. Nagy új regénye is lenyűgöző, meggyőzően realisztikus valóságra épül. A Lelkek őrzője egy feszültséggel teli történet, amely nemcsak a szerzőtől már megszokott fordulatos meglepetésekkel szolgál, hanem a krimik legszebb hagyományait idézi. Érdekes, csavaros történet kerekedett ki, ahol a szerző mesterien szövi a szálakat, mindenki gyanús lesz, mindenkinek fájó, bosszúért kiáltó titkai vannak. A krimi sötét, mélyen gyökerezik a múltban, tele fájdalommal és nehéz döntésekkel. Itt valóban mindenki küzd a saját démonaival. Tetszett a mai környezet, a történet alapos, kidolgozott háttere, ahol a rendőri munka fontos szerepet kap. Érezhetően tudja, miről ír, remek karaktereket kapunk. A nyugdíjazás előtt álló nyomozó az ügyésznő volt kiemelkedő nekem, de a gyilkos személye, háttere is meglepő, sokkoló volt a végére. Kellően csavaros, izgulós történet, amit nehéz letenni. A családi háttér most is jellemző, a gyónási titok is fontos szerepet kap. Agyalós, fájón aktuális, ízig-vérig magyar krimi. A letisztult, kifejező borító telitalálat. 

Az egész krimi a múltra épül, remek társadalomrajzot is kapunk, sokrétű, ahol mindenkinek vannak titkai. Ezek a titkok pedig felszínre törnek és a igazságért kiáltanak. Mesterien felépített borzongás, mely többször tévútra vezet, hogy aztán annál nagyobbat üssön. Letisztult, igényesen megírt szövegvilága jól olvasható, hatásos. Minden tekintetben messze kiemelkedik az átlagból. Zseniálisan van megírva az elejétől a végéig. A történetben nincs felesleges kitérő, vagy időhúzás, minden szó, mondat a helyén van. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a műfajt. Köszönöm az élményt! 



A kiadótól ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi! 



   

N. Nagy Zoltán eredeti végzettsége szerint közgazdász, de már fiatalkora óta kutatja a magyar kriminalisztika rejtélyes ügyeit. A bűnügyi történetek mellett nagy rajongója a sakknak és az amerikai focinak. A korábban nyomozóként is dolgozó szerző írásaiban a rendőrség és a hatóságok munkájának valósághű ábrázolására törekszik. Jelenleg egy Pest megyei településen él családjával.
Ez a negyedik megjelent krimije.






GABO, Budapest, 2025
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635669325 · Megjelenés időpontja: 2025. június 12.

A ​lámpagyújtogató

 

Bagó Tünde: A ​lámpagyújtogató

Történelem és szerelem a Bodeni-tónál






                         

Bagó Tünde 2023-ban megjelent regénye után újabb kötettel jelentkezett. Az alapkoncepció maradt, több szálon futó fikciós történet, ami a második világháború végnapjaiba enged bepillantást, bőven meghintve romantikával. Már Ellával az elző regény főhősnőjével sem sikerült megbarátkoznom, de a kíváncsiságom belevitt az olvasásba.

Alapvetően a történet koncepciója tetszett, viszont, ahogy egyre inkább belemerültem a könyvbe, annál inkább éreztem azt, hogy a kezdeti elvárásaim igen messze vannak a megvalósítástól. Szépirodalmi magasságokba tör, de a mesélős írói stílus tartalmi mélységet nem hoz. Történelmi kalandregénynek kevés, szerelmes-romantikusnak sok, nincs egyensúlyban a két vonal, amit még várostörténeti kitekintéssel is megspékelt a szerző. Ami igazán tetszett, az a város sok évszázados múltja, Konstanz története, épületei, a Bodeni-tó környezete kedvet ad egy utazásra. Szívesen felfedezném, megismerném a helyszint. Érezhetően otthon van a szerző, biztos talajon jár ezekkel az adalékokkal. A két szál között egy képzeletbeli turista 1999-es naplófeljegyzéseit és rajzait is olvashatjuk, ami színezi az eseményeket. Itt a város jellegzetessége, lakói és maga a az ottani élet kerül előtérbe. Ezek az ügyesen beleszőtt epizódok informatívak és érdekességeket adnak a regényhez. 

                 

Barátságról, ​családról, félelemről és a túlélésről, a reményről és szerelemről mesél a két szálon futó történet. 1945 tavaszán indul a cselekmény, a második világháború végnapjait ismerjük meg. A jó kezdés után azonban napjainkra ugrunk, (1996) ami egy romantikus-szerelmes sztorira váltva mozgatja a szereplőket. Az egykori kamaszok felnőttek, már nyugdíjasok. Azonban életük fontos része volt az a tavasz. Ennek hatása még mindig ott van a lelkükben. Nem véletlen, hiszen a jelen a múltból épült. Anna pedig érzelmei hálójába gabalyodva keresi az igazit.

Ami a sztorit illeti: a kicsit sem fordulatos cselekménye erősen kiszámítható, rózsaszínbe hajló "háliwudi" a kissé túlbonyolított befejezés. Hihetetlennek tartom, hogy sok évig, évtizedekig, senki nem jött rá, mi is történt a lámpagyújtogatóval...

Kezdetben egy kamaszoknak szóló, kalandos, ifjúsági regénynek indul, majd éles váltással egy sznob, giccses szerelmi sztoriba fordul. A romantika túlteng, ez messze nem történelmi regény így, véletlenül sem ott van a hangsúly. Sajnos nem sikerült egyensúlyt teremteni a két vonal között. Rémes volt olvasni Anna sorozatos lelki nyűglődéseit. Melyik pasit is akarjam, menjek Amerikába vagy maradjak? A nőt a "szerelmével üldöző" Günther még szinte szimpatikus is a regényben.... kár, hogy kiderül, korábban a férfi a lány mostohaapja volt, ebből lett szerelem...? Az Ella háborújából visszatérő Mark az amerikai pilóta itt is semleges karakter (továbbra is ő az ügyeletes szépfiú, Anna leendő szerelme), ahogy szinte mindenki. Talán Ulrich volt, aki kiemelkedik még akár a kamaszok vagy később a felnőtt szereplők közül. Az ő nagyapja volt az egykori lámpagyújtogató, aki nyom nélkül eltűnt 1945 tavaszán. Persze borítékolhatóan kiderül mi is történt sok évvel korábban, megkapjuk a választ. Ez ad némi izgalmat a meséhez, ha nagy meglepetést nem is okoz a megfejtés. 

És még egy észrevétel, ami engem mindig zavar: ha egy szereplő megnevezett autómárkával repeszt, ismert és neves márkájú cipőt, ruhát, parfümöt használ, olyankor mindig elszáll az agyam… onnan nem tudom komolyan venni a könyvet. Avagy a nevezett márka volt a könyv szponzora? Semmi jelentősége a történet szempontjából, max telnek a lapok.... szerintem nagyon sznob, hatásvadász ötlet ezeket beleírni.

Magam sem tudom miért, de sokszor körülményesen lassúnak, vontatottnak éreztem a történetet, hiányzott az igazi feszültség, a lendület. Nem élt a kitalált történet, érezhetően "összerakott" volt, lélek nélkül. Kicsit elvesztünk a latrinák világában a harmadik ládát keresve. Nem túl fajsúlyos, inkább szórakoztató, könnyed romantikus történet ez történelmi keretben. Az igényes, pazar kivitel sokat sejtető, jól illik a regényhez. Fiatal, még keveset olvasott felnőtteknek lehet befutó, vagy nagymamák kedvence lehet a romantika miatt. A siker szinte biztos, nem kétlem, hiszen az érdekes tartalom, a szép kivitel ezt erősíti.




A kiadótól ITT rendelhető a regény!









XXI. Század, Budapest, 2025
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635686063

A tehetséges Mr. Ripley

 

Patricia Highsmith: A tehetséges Mr. Ripley





                                                

Patricia Highsmith 1955-ben megjelent regénye a krimikedvelők körében kihagyhatatlan, fontos és okos, jól felépített darab. Igen gazdag, pazar jellemrajzot kapunk a főszereplő Tom Ripley-ről, aki az írónő későbbi regényeiben is feltűnik. Az öt regény "Ripliádként" is ismert. A tehetséges Mr. Ripley több filmes feldolgozást megért már. Legutóbb a Netflix műsorán tűnt fel minisorozat formájában.




Imádtam 1999-ben a könyv alapján készült Matt Damon/Jude Law filmet, de eddig még sosem olvastam a könyvet. Most a Kossuth Kiadó új kiadása elcsábított, Pék Zoltán fordító ezúttal is remekelt. A friss szöveg tökéletesen adja vissza a történet fojtott atmoszféráját, Tom lelkivilágának hullámzó érzelmeit. A krimi első személyben íródott beszámoló egy pszichopatáról, Tom Ripleyről, annak jellemfejlődéséről. A történet középpontjában Tom Ripley áll, egy fiatal, elbűvölő és rámenős szociopata, aki teljesen meg van győződve arról, hogy többre jogosult, mint amennyit a világ adott neki. 

     

Ínycsiklandóan gonosz, egy arrogáns, de magabiztos csaló, akinek valahogy minden sikerül, a hitelezők és a zsaruk elől menekül, élete elég zűrös, zaklatott. Néhány utalásból felvillan a gyerekkora, ami megalapozta a későbbi tudathasadásos állapotát. A történet elején Tomot egy gazdag hajómágnás, Herbert Greenleaf arra kéri, utazzon el Olaszországba – minden költséget fizetve –, hogy meggyőzze fiát, Dickie-t, hogy térjen vissza Amerikába. A dolgok persze nem a tervek szerint alakulnak. Okos, csavaros, ravaszul kitalált a cselekmény. A történet egyszerre feszült, nyomasztó és szomorú, de közben mégis keveredik bele valami idilli báj. Amikor Tom megérkezik a tengerparti Mongibello városába, azonnal beférkőzik Dickie életébe. 

Dickie egy playboy külföldi, az a fajta, aki őszintén hiszi, hogy a pénz nem számít, mert neki rengeteg van belőle. Nem meglepő módon Tom hihetetlenül elbűvölőnek találja Dickie laza életét: lustálkodós délutánok a tengerparton, részegeskedések Rómában, vagy ahogyan lazán csak él, élvezi az életét Dickie. Tom gyorsan szoros kapcsolatot alakít ki Dickie-vel, barátnőjével Marge Sherwood-dal, aki csendben szerelmes a fiúba. Azonban Ripley és Dickie egyre több időt tölt együtt, Marge úgy érzi, őt mellőzik.

Nehéz ennél többet mondani a cselekményről anélkül, hogy elárulnánk az egészet. Végtére is ez egy feszes, szikár és hatásos thriller, alig több, mint háromszáz oldalon. A lélektanra épül a történet, ez adja az erejét. Tempója könnyedén magával ragadó, tökéletes a kor atmoszférája. Highsmithnek csodálatos érzéke van a feszültséggel való bánásmódra, gondosan fokozza a hangulatot, így – olvasóként – nagyon nehéz elszakadni tőle. Érdemes a filmeket is megnézni, kivételesen remek alakításokat kapunk, tökéletesen jó feldolgozások születtek. Bár nagyszerűnek tartom a Jud Law- Matt Damon -féle filmet, a Netflixé kivételesen jobb, eredetibb, hogy fekete-fehér a sorozat. No, és a Tomot alakító ír származású Andrew Scott egyszerűen zseniális! Mintha direkt neki írták volna ezt a szerepet. 

    

A tehetséges Mr. Ripley tele van sötétséggel és finoman árnyalt erőszakkal. Tom Ripley megnyerő, de veszedelmes szélhámos, karaktere igazán komplex, kivételes a krimiirodalomban. Ripley valójában Dickie életének megszállottja lett. Nem csak leutánozza Dickie aláírását, és elveszi az életét, de totálisan átlényegül Dickivé. Hanghordozása, gesztusai, ruhái segítségével eléri a tökéletes hatást. A mellékszereplők is szuper jó, jellegzetes figurák, különösen Dickie Greenleaf, Marge Sherwood és Freddy Miles jellemzése precíz. Mindeközben a helyszínek teljesen élethűek, ahogy utazgatni kezd. Voltak időszakok, amikor ez egy útibeszámolónak tűnt az ötvenes évek Európájáról, amikor a nyaralás már-már művészet volt. Lassú és feszült, izgalmas történet, ahol akarva-akaratlan az antihős Tomnak drukkolunk.

Tom Ripley egyszerűen lenyűgöző, részletgazdag alkotás. Bár Highsmith harmadik személyben ír, Tom az egyetlen, akihez belső hozzáférést kapunk. Érzelmei, lelki vívódásai, legbelső gondolatai döbbenetesek, erősek.

A történet egésze rajta keresztül fut, és a mese az ő összetett személyiségén alapul. Kedveltem Tomot, végig ő tartja a kezében a lapokat. Egy merészen játszó hazudozó, aki elég ügyes ahhoz, hogy becsapja magát is. Ripley egy macska-egér játékba kerül az olasz rendőrséggel, de sikerül mindig mindent megúsznia. Természetesen nem lehet Tomról beszélni anélkül, hogy megemlítenénk a szexualitását, karakterének egy olyan aspektusát, amely azzal fenyeget, hogy elnyomja őt. Amikor Tom fiatal volt, egy bántalmazóan erőszakos nagynénje nevelte, aki puhánynak nevezte. A regényben azt sugallják, hogy Tom meleg, bár ő ezt tagadja. Ez nem kis dolog, mivel a regény olyan időszakban íródott – és játszódik –, amikor a homoszexualitást megbélyegezték és büntették. Highsmith – aki maga is leszbikus volt – soha nem ad közvetlen választ. Természetesen vannak arra utaló jelek, hogy Tom vonzódik a férfiakhoz. Pontosabban, A tehetséges Mr. Ripley című regény mozgatórugója Tom vágya, hogy Dickie Greenleaf legyen. Minden tekintetben. A megoldás értelemszerűen neki kedvez, de a feje felett végig ott lebeg a lebukás veszélye.

Ez egy jó krimi, amolyan "alap darab" , amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki egy kicsit is érdeklődik a műfaj iránt.


A kiadótól ITT rendelhető a krimi! 




                 

Patricia Highsmith (született Mary Patricia Plangman; 1921. január 19. – 1995. február 4.) amerikai regényíró és novellaíró, akit széles körben ismertek pszichológiai thrillerjei, köztük Tom Ripley főszereplésével készült öt regényből álló sorozata. Két idegen a vonaton krimijét Hitchcock vitte filmre.

1963-ban hátrahagyta az Államokat, és Európába költözött, Svájcban halt meg tüdőrákban 1995-ben, 74 éves korában. 

Kossuth, Budapest, 2025
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636365240 · Fordította: Pék Zoltán

Leprások balettje

 

Leonard Cohen: Leprások balettje





                                       

Leonard Cohen dalai napjainkban is közkedveltek, népszerűek. Mielőtt azonban Cohen első lemeze 33 évesen megjelent volna írói ambíciókat is dédelgetett a művész. Eredetileg 1963-ban jelent meg az önéletrajzi elemeket tartalmazó Kedvenc játék regénye. Már akkoriban is elmondta, van még a fiókban egy másik kötete is. Ez jelent meg most, halála után néhány évvel.

A különféle korai írásai a címadó kisregény és 16 novella (1956-61 között íródtak), amelyekben tökéletesen átérezhető az érzékenység, amely annyira gazdagította a világot zenéjén keresztül. 

      

A kisregény és az antológia egyértelműen mutatja, hogy ez egy olyan író szárnypróbálgatása (Cohen ekkor még 22 éves), aki hozzáértően alkalmazza az írói stílusok széles skáláját, a kissé pszichopata főhős megjelenítésén, a hátborzongató gyereklátószögön át a vallásosságig. 

A Leprások balettje című történetben a szavakkal való játék lehetősége, valamint a metaforák és költői eszközök használatának képessége villan fel, és keveredik a fanyar humorral. 

Ez egy sötét humorú és sokkoló történet a családi kötelékek és a társadalmi tabuk világába vezet. Cohen narrátora egy idő után elveszíti saját gátlásait, és erőszakban és tabukat szegő vendégével szinte versenyre kelve tobzódnak a szexuális szabadságban. Mindezt az 50-es évek közepén... talán nem véletlen nem is akarta kiadni, vagy kiadót sem talált a fiatalember. Nem az átlag, elképzelt kedves nagyapát kapjuk. Durván közönséges, erőszakos, ami lehet az időskori demencia előjele is, de akad bőven más egyéb probléma is. A végső fordulat váratlan és meglepő.

A gyűjtemény novelláinak mindegyike Cohen belső mikrokozmoszába viszi el az olvasót. A szeretet, a szexuális szabadság és az egyén szabadságvágya keveredik a vallási vonulattal. A novellák humora keserédes, frivol, polgárpukkasztóan erőteljes. A nyelv lírai és gyönyörű, jól kidolgozott. Amíg olvasod mulattat és a lírai elbeszélésmód visz magával. Meghökkentő és polgárpukkasztó. Mindazonáltal mindegyikben van valami határozottan szokatlan, azt éreztem az összes történet direkt provokáló, szókimondása és a történetek erőteljes szexuális felhangja néhol meglepő- megdöbbentő. Mindenképpen érdekes adalék a már ismert életműhöz. Különleges élmény ez a könyv, nem csak rajongóknak. Pék Zoltán remekelt ezúttal is a fordítással. Természetes, laza szöveg, humorral átszőve.  

  A kiadótól ITT rendelhető kedvezménnyel! 









XXI. Század, Budapest, 2025
puhatáblás · ISBN: 9789635684274 · Fordította: Pék Zoltán