Holttest ​a könyvtárszobában

Agatha Christie: Holttest ​a könyvtárszobában

(Miss Marple 3.)




                                       

Mióta tavaly nyár végén újra felfedeztem magamnak a krimi koronázatlan királynőjét, mindig, újra és újra meglep. Nagyon jó kis Miss Marple történet ez, aminek már a címe is izgalmas! Agatha nem tétovázik, azonnal az események sűrűjében találjuk magunkat.

Valahogy a Poirot történetek hozzám közelebb álltak, így direkt módon a Miss Marple sztorikba mélyedtem mostanában bele. Erre a krimire a Kristálytükör meghasadt irányította a figyelmem. Nagyon tetszik Miss Marple személye, egyre jobban, ahogy "csak beszélget", fecseg, figyel és a női megérzés, látásmód kap hangsúlyt. Itt is egészen meglepő befejezéssel zárul a krimi, a megoldáshoz a női apró észrevételek vezetnek el. Jane Marple az éles elméjét, a női logikáját ismét sikeresen beveti.

Csavaros fordulatokban végig nincs hiány, a megoldás egészen meglepő. Nem mellékesen izgalmas karakterek bukkannak fel, a jellemábrázolás ismét tökéletes. Az ördög pedig ismét a részletekben lakozik... A kezdés is remek, ahogy az ébredező lady Dolly Bantryt a szobalánya rángatja vissza a valóságba... egy gyönyörű szőke lány holtteste fekszik a könyvtárszobában... Dolly azonnal hívja barátnőjét, Miss Marple-t és a rendőrséget.

Az egész történetre jellemző, hogy egy izgalmas, fordulatokban gazdag regényt olvashatunk. Agatha igazi klasszikus, ma is tökéletesen hozza a detektívregények hangulatát. Pedig 1942-ben írta ezt a regényét, amiből természetesen készült filmes feldolgozás. 1983-ban a Miss Marple című filmsorozat hű adaptációt készített a könyvből Joan Hickson főszereplésével.

Agatha esetében ez a harmadik Miss Marple eset, ahol az öreg hölgy nyomoz. Szórakoztató és meglepő, kiváló karakterek bukkannak fel a krimiben. Kiemelkedik a krimirajongó kisfiú, aki nagy segítséget ad a megoldáshoz. Mert a könyvtárszobában talált ifjú hölgy sem éppen az, akinek elsőre gondoljuk. Az egy másik meglepő kérdés, hogyan és miért került oda? A közeli hotel zenés-táncos mulatozásai és a másik eltűnt lány érdekes hátteret ad. A megoldás kitalálhatatlan, tökéletes szórakoztató nyomozásban lehet részünk, amihez a vidéki hangulat ma is jól illeszkedő háttér. Nos, ezért is klasszikus még mindig Dame Agatha.

A lehetséges gyanúsítottak köre egyre bővül. Óvatosan és érdeklődve rakosgattam a puzzle darabjait, de az igazság engem is meglepett. Különösen, mennyire apróságokon, látszólag jelentéktelen dolgokon múlik az igazság. Több csavar adja a krimi erejét, a pénzsóvár rokonság nem meglepő. A holttestek is egyre szaporodnak, míg a megoldás felbukkan az éjszaka homályából. A korábbi esetekhez hasonlóan, amelyeket olvastam, Miss Marple összerakta a tényeket, amelyek a bűncselekmény hátterében állnak. Messze, a múltba nyúlnak a szálak... a rendőrségnek ötletei sincsenek. Agatha néni ötletesen szőtte az események menetét, sikerült fenntartania az érdeklődésemet és a feszültséget egészen az utolsó fejezetig. Nem mellékesen többször megvillan a humora is. Miss Marple tette a dolgát, csendben figyelt és megoldotta gyilkosságok hátterében álló rejtélyt. Nem véletlen, hogy sok mai krimiszerző igyekszik, próbálja követni Agatha történetvezetését, több-kevesebb sikerrel. Agatha Christie újból lenyűgözött. Nem poros, szórakoztatóan izgalmas kikapcsolódás ez a történet. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az Agatha-krimit is.













Eredeti megjelenés éve 1942
Helikon, Budapest, 2024
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636204129 · Fordította: Palócz Éva

Ellopott ​életek

 

Ljudmila Petrusevszkaja: Ellopott ​életek
Bűntények története




                                                 

A Typotex Világirodalom sorozatban megjelent, eredetileg 2017-es Ljudmila Petrusevszkaja kötet nem krimi, bár a cím sejteti a hátteret. Az alcím szerint Bűntények története sorakozik a lapokon.
Ljudmila Petrusevszkaja a modern orosz irodalom klasszikusának számít. Munkássága sokrétű, gazdag.


A történetekben Petrusevszkaja groteszk, abszurd helyzeteket teremt, ahol kellően megnyilvánul a sötét humor. Ez ad egy eredeti, sajátos ízt ezeknek a kis sztoriknak. Természetesen bőven akad társadalomkritika is a regényben. Különös figurák népesítik be, elképesztő helyzetek jelennek meg a lendületes szövegben, amely tele van helyzetkomikummal.
Számomra üdítően friss élmény volt olvasni ezt a kissé furcsa, szokatlan, néhol bizarr, mégis nagyon mai szövegfolyamot. A '80-as években egy moszkvai klinikán történtek állnak az események hátterében. Ez a klasszikus gyerekcsere mozgatja a szálakat. A szatirikus és meglepően vicces, szókimondó szöveg adja az erejét a könyvnek. Abszurd helyzetekben nincs hiány, az olvasó néha csak kapkodja a fejét. Különös az egész történet, az orosz valóság reménytelen és sötét pillanatokat teremt. Groteszk leírásokkal látunk a függöny mögé. A nyomor, a pártrendszer hibái és következményei elképesztő módon hatja át a történéseket.


Az olvasóra hosszú és meglepő utazás vár a fantázia világában barangolva. A történetek gazdagsága érdekében a szerző feltárja minden egyes szereplő életkörülményeit. A fülszöveg egy érdekes történetet sugall két fiúról, akik állítólag testvérek, olyannyira, hogy ugyanaz a név áll mindkettőjük útlevelében... ezzel indul a furcsaságok sora, de nem állunk itt meg. Gyors tempójú, dinamikus és váratlan események láncolata a cselekmény.
Különös utazásra indulhatunk a volt szovjet élet hétköznapjaiba, az 1990-es években játszódik az események láncolata. Petrusevszkaja a késő Szovjetunió pokláról ír, hozza közel az olvasóhoz. A regény vesztesekről és gazemberekről szól.
Kémkedés, szerelem, elcserélt gyerekek a szülészeten, a kisemberek ügyeskedései az életben való boldogulás küzdelmei háttérben a széteső pártállam. Az emberek életében bekövetkező azonnali változások bizony szürreális, groteszk helyzetei ismerősek lehetnek. Petrusevszkaja mondatai néhol nyersen kifejezőek, pontosak, és lényegre törőek. Nem egy tipikus detektívtörténet, bár a műfaj több jellegeztessége megjelenik.
Sok szereplőt mozgat, akik mindannyian kapcsolódnak a fő- és mellékbűncselekményekhez, a történet ugrál a szereplők között, majd végül visszatér a kiindulóponthoz. A rejtély csupán a legvégén áll össze, és nem csak a véletlen miatt alakulnak a dolgok ilyen módon. A szerző jellegzetes humora reményt ad a boldog befejezésre. Könnyen olvasható, szórakoztató a narratívája, egyedi stílusa teszi emlékezetes olvasmánnyá.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól.



    

Ljudmila Petrusevszkaja (1938) író, drámaíró, előadóművész. A kortárs orosz irodalom egyik legnagyobb alakja. Műveiben egyéni stílusban ötvözi a 20. század második felének posztmodern törekvéseit az orosz irodalom gazdag lélektani és groteszk hagyományával, a fekete humor, a fantasztikum és az abszurd eszközeivel ábrázolva a szovjet és posztszovjet világ sivár kisszerűségét, elnyomó rendszerének lélekromboló hatását. Számos orosz és nemzetközi elismerés birtokosaként továbbra is Oroszországban él, de éles hangon elítéli a diktatúrát és a háborút, amely ellen tiltakozva 2022-ben visszavonult az alkotástól.







Typotex, Budapest
336 oldal · ISBN: 9789634933441 · Fordította: Goretity József

Hazug lányok

 

Eva Björg Ægisdottir: Hazug lányok

(Tiltott Izland 2.)



                                      

A sorozat második kötete hozza az első színvonalát, hasonló szisztéma szerint működik. A regény továbbra sem ízig-vérig skandináv krimi, sokkal inkább lélektani dráma. Bár lassan építkezik a két szálon futó történet, cserében érdekes, és fenntartja a feszültséget. A meglepő megoldás is izgalmas lezárást ad.

A történet a diszfunkcionális családi kapcsolatokat vizsgálja, olyan mérgező anya-lánya kapcsolatokat mutat be, amelyek a legsötétebb bűnbe, a gyilkosságba torkollnak. A kisvárosi hangulat, a múlt nyomasztó titka, a pletyka hatása mind - mind hozzájárul a drámai történethez. A hazugságok szövevényes hálója borul rá a szereplőkre, ami több ember életére hatással lesz. A történet kellően érdekes és megrázó.

Amikor az egyedülálló anya, Maríanna eltűnik otthonról, és egy bocsánatkérő üzenetet hagy a konyhaasztalon lányának, mindenki azt feltételezi, hogy öngyilkos lett... egészen addig, amíg hét hónappal később meg nem találják a holttestét a Grábrók lávamezőn. A rendőrség nem vitte túlzásba a nyomozást a nő után, azonban most egyértelmű, hogy gyilkosság áldozata lett. Elhanyagolt tizenöt éves lányát, Heklát nevelőszülőkhöz adták, de vajon tökéletesnek látszó új élete mögött milyen baljóslatú dolgot rejt a múlt? Minden szereplő magánélete aprolékosan bontakozik ki, és érezhetően fonódik össze valami közös nagy rejtélybe. A nyomozónő Elma és csapata zavarba ejtő, hátborzongató titkok nyomába ered.

Tetszett a sokáig be nem azonosított narrátor, aki magyarázatokat ad a múlt eseményeire. Ezek az apró történetmorzsák segítik az olvasót a nyomozásban. Mégis, nem lehetünk biztosak benne, kivel is állunk szemben, ezt csak a krimi legvégén tudjuk meg. Ügyes húzás volt, eredeti megoldás.

Az indítás is meglepő, hiszen ez adja majd a megoldáshoz a kulcsot. Tizenöt évvel korábban járunk, egy kétségbeesett anya fekszik a szülészeten, képtelen a saját gyermekére nézni, ami egy furcsa és megromlott kapcsolat kezdete, amely jóval később egy sokkoló tragédiához vezet. Az ismeretlen anya és lánya sorsa különösen megrázó, sőt felkavaró. Elég nyilvánvalónak tűnik, hogy a múltbeli és a jelenbeli fejezetek valamikor összekapcsolódnak, de sejtésünk sincs, hogyan. Ez lesz a drámai megoldás, ami elég döbbenetesre sikerült. A rejtély nagy része itt az anya-lánya kapcsolatok körül forog, és igen, van félrevezetés. Eva ügyesen tartja fenn a feszültséget, a krimi több rétegből áll, egy pszichológiával megszórt lelki dráma, ami súlyos következményeket tár fel. A személyes traumák, családi titok állnak a középpontban.

Elma és társai nyomozása egyre bonyolultabbá válik, ahogy a gyanúsítottak száma növekszik, és új tények bukkannak fel a múlt ködéből. Maríanna zaklatott múltja szorosan kapcsolódik egy olyan lány gyermekkorával, aki soha nem volt olyan, mint a többiek... Több pszichológiai mélység is van a krimiben, ahogy mindenféle anya-lánya kapcsolatba bepillanthatunk. Félelmetes belegondolni ezeknek a kamaszlányoknak a lelkivilágába, döbbenetes, ahogy a hazugságok átszövik az eseményeket. A következményekről már nem is beszélek... a krimi szerint van, aki eleve rossznak, gonosznak születik.

Elma egy realisztikus és szerethető főszereplő. Még mindig próbál alkalmazkodni a szülővárosában való élethez, miután nemrég költözött vissza Reykjavíkból, és még mindig küzd volt partnere halálával. A jövőjére tekint, és küzd a saját démonaival. Itt is felbukkan az anya-lányai kapcsolat. Kicsit nekem sok volt ez a lelkizésből, de ettől eltekintve egy olvasást bőven megér, találkoztam már gyengébb krimivel is. Eva új hang a skandináv krimi színterén, és nekem tetszik ez a hang. Az első könyvhöz (Nyikorgás) hasonlóan rengeteg meglepő csavar volt beépítve, amelyek arra késztették az olvasót, hogy találgasson. Emellett jól működik a krimihangulat, számos meglepetés is akadt, különösen a vége felé. Elég baljóslatú, egyéni drámákkal megtűzdelt, sokkoló olvasmányt kapunk. A krimi tele van magával ragadó leírásokkal az időjárásról és a gyönyörű vidékről, ami a tipikus izlandi hangulathoz sokat ad.

Egy sötét, nyugtalanító történet, ami az elején lassan indult be számomra, de a szerző fantasztikus munkát végzett a feszültség lassú felépítésében néhány meglepő fordulattal és egy olyan befejezéssel, amire egyáltalán nem számítottam. Jó kis sorozat ez szerintem. Várom a folytatást, hiszen külföldön már az ötödik része is megjelent a sorozatnak.



                

Eva Björg Agisdóttir 1988-ban született Akranesben. Norvégiában mesterdiplomát szerzett Globalizáció szakon, majd visszatért Izlandra, és úgy döntött, regényt fog írni – azóta erről álmodott, hogy tizenöt évesen megnyert egy novellapályázatot. Kilenc hónap alatt fejezte be az első regényét, a Nyikorgást, miközben stewardessként dolgozott, és nevelte a gyermekeit. A művet 2018-ban adták ki, és azonnal bestseller lett Izlandon. Megnyerte a Blackbird-díjat, amelyet Yrsa Sigurðardóttir és Ragnar Jónasson alapított a feltörekvő izlandi krimiírók számára. Eva Reykjavíkban él a férjével és három gyermekükkel, jelenleg pedig a következő regényén dolgozik.



I.P.C., Budapest, 2025
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636358921 · Fordította: Csikós Gergő Zoltán

Zsellérek

 

Fekete István: Zsellérek





                                                                

Az író Zsellérek című regénye meghatározó az életműben, 1939 és 1944 között több kiadásban is megjelent. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatát nyerte meg ezzel a regényével Fekete István. 1946 tavaszán a könyvet betiltottak, a rendszerváltásig nem is jelenhetett meg újra, akkor is csak cenzúrázva.


      

Fekete István nevét elsősorban ifjúsági és állattörténeteiről ismeri a nagyközönség. Ennek a betiltás is oka volt, hogy rákényszerült a politikamentes írásokra. A Zsellérek története magában hordozza mindazt, amitől az író sokak kedvence. Érzékletesen van jelen az erdők és mezők, az évszakok változása, a természet és a föld szeretete, a paraszti élet bemutatása.

Mégis egy egészen más Fekete István-kép bontakozott ki előttem. Van itt valami mélyebb, ahol komolyabb húrokat penget a regény. Különösen a Horthy-korszak bemutatása, a Tanácsköztársaság eseményei, annak komor képei teszik fajsúlyossá a művet. A gyermeki szemmel való ábrázolás még hatásosabbá teszi a regényt. 

Zsellér Péter egy okos, értelmes parasztfiú és Ughy László a tiszttartó fia életét és barátságát mutatja be. A társadalmi különbségek ellenére mély, őszinte és tartós barátság szövődik közöttük.

Tetszett a könyv, ami a gyerekkortól végigköveti a két fiú, fiatalember útját a felnőtté válásig. Az útkeresés, a szerelem és a világ változásainak hatása jelenik meg a fiúk sorsában. „Tiszttartó Laci” sokat köszönhet Péternek a tanulásban nyújtott segítségért, ami a barátságukat megalapozta.

Az első részben a gyerekkor képei barátságos, idilli képekkel van jelen, amíg a vörösterror ábrázolása meg nem jelenik a regényben. Az őszinte, emberi gondolatok sokasága bújik meg a lapokon. Fő hangsúlyt a barátságról, az összefogásról olvashatunk, ahol a becsület még jelent valamit. Fontos még, jellemző a fiúk kapcsolata a szüleikkel. A történelem viharai és az otthonról hozott őszinteség, a szülői minta, az értékrendek ütközése meglepő és mai napig érvényes. A fiatalok helykeresése, beilleszkedése az újjászülető világban aktuális mindig. A falusi élet nehéz, dolgos mindennapjai szemléletesen kel életre előttünk. Tetszett a visszatérő elemként megjelenő fejezetkezdés is: "… ülök a vadkörtefa alatt. " Ahogyan Zsellér Péter a vadkörtefa tövében ülve emlékezik, az megkapó és elgondolkodtató. Örökérvényű igazságokat fedezhet fel az olvasó a történtben. Mai, kusza és zavaros világunkban még mindig értékes és érvényesek ezek a sorok. 

             

„Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból. ”

A második rész nézőpontot vált. Itt az egyetemi évekre koncentrál, a fiatal felnőttek életét mutatja be Pesten. A gyökerek eltéphetetlenek, a vidék és főváros ellenetéte erős. Mindig szerettem Fekete István történeteit, mégis régen olvastam ilyen egyszerűen megírt, de hatásosan szép történetet. Egy élmény volt. Szerintem olvasmányos, szerethető könyv.



Egy régebbi kiadás borítója 








Móra, Budapest, 2024
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634866725

Léna

 

Dobray Sarolta: Léna




                                    

Dobray Sarolta új regénye a nagysikerű Üvegfal folytatása, ahol már megismerhettük Léna és Péter házasságának összes problémáját. A bántalmazó kapcsolat nagyon mai, trendi és fontos, sajnálatosan aktuális téma. Léna sorsa drámai, gyomorszorító. Nehéz téma kerül elénk, van benne potenciál, erősen valóságszagú. Mégis vegyes érzéseket hagyott bennem, nem igazán találtam a közös nevezőt. 

Amit olvashatunk egy nyers, fájdalmasan őszinte vallomás a bántalmazásról, az elhidegülésről. Ilyenkor valahogy mindig az jut eszembe, ez nem egyik napról a másikra jön... a boldog kezdet után a szerelem, házasság, rózsaszín köd és két gyerek után egyszerre Léna rádöbben: csapdába esett... Persze nem csak Péter beteg, Léna is cipeli traumáit, keresi önmagát.

A témaválasztás jó, tetszett, sikerült megjelenítenie a szereplők között feszülő személyes és belső konfliktusokat. Mégis egy idő után azt éreztem, túl sok a felesleges érzelemkeltés, a dramatizálás, hatásvadász, szájbarágós lett, el van nyújtva a sztori. Nagyjából mint az állatorvosi ló, azaz minden idevonatkozó elem megjelenik, bele van pakolva a történetfolyamba. Ezt nem tudom szépirodalomként kezelni, ez a tényregény, dokumentum-riport, vagy önsegítő könyv keveréke, némi "valósítsd meg önmagad" szósszal leöntve. Nem, férfi olvasóknak egyáltalán nem ajánlom. Tipikusan női érzékenyítés van végig, túl hosszan... nem akarom rinyálásnak, hisztinek vagy ilyesminek minősíteni, mert ez egy társasjáték, mindig ketten kellünk hozzá. Elrontani is. Ráadásul olvastam Halász Rita Mély levegő-jét, szóval megy ez rövidebben is. Ütősen, hatásosan. Ebben a leki posványban dagonyázni túl sok volt a 476 oldal. Ennek ellenére a siker borítékolható.

Bár nincs benne fizikai erőszak, verbális viszont bőséggel, mégis tény, hogy hatásos az egész. Nehéz kiutat találni egy bántalmazó kapcsolatból. Sajnos nem tud megmaradni pártatlannak mint Moa Herngren, egy idő után azt éreztem, győz a sztereotípia: minden pasi aljas, galád, míg a szegény nő, árva és álruhás, elhagyott hercegnő. Rengeteg elem ismerős lehet az életből, de ami újságban rövid riportban jól mutat, regénynek kinyújtva nem biztos, hogy hasznos, eléri célját. Felkavart ez a könyv, rengeteg érzelmet megmozgatott, órákat lehetne beszélgetni róla, bár egészen biztos, nem én vagyok a célközönsége. Sajnos nálam ez mellé ment, nem talált célba. Túl sok, mégis kevés.

Az tetszett, hogy a szereplők szemszögéből külön-külön bontakozik ki előttünk a sztori. Lehet, alapvetően az a bajom, hogy nem láttam, nem tapasztaltam a környezetemben ilyesmit. A házaspár történetei a mindennapok konfliktusairól, problémáiról mesél, amivel bizonyára könnyen tudnak azonosulni az olvasók. Fontos kérdéseket feszeget a történet. Kevéssé az örömeik is felvillannak, de az szinte nincs. A két gyerek csak áldozat vagy eszköz apa-anya kezében. Az, hogy Léna már az új, leendő pasinak is hazudik, kiborított. Na, ezért sem ajánlom pasiknak! Az eljátszott orgazmus, további hibák, bajok forrása lehet. Lelkileg ingatag nő, keresi önmagát, szeretne önálló, öntudatos lenni, de képtelen rá. Rengeteg kérdéssel, kétséggel, pszichés terhekkel küzd. A bajok forrása csakis Péter nárcisztikus személye, aki szintén nem semmi figura. Nagy kérdés végig Léna életében a hogyan tovább, ha ki tud lépni ebből a körből. Azt mondanám, ilyen talán nincs is, de biztosan akad. A kivétel pedig erősíti a szabályt, mint tudjuk. Nem tudom mit vártam, de egészen mást kaptam.









         

Dobray Sarolta (1977. szeptember 11. –) író, újságíró. Dobray György filmrendező lánya. Gyermekként édesapja munkái nyomán eleinte a filmrendezés érdekelte, majd kamaszkorától egy évig modellként foglalkoztatták. Manöken volt Milánóban és Tajvanon, azonban a hazai közönség előtti ismeretséget azt hozta meg számára, amikor 2001-ben a Magyar Televízió bemondónője lett. Elvégezte a Bálint György Újságíróiskolát, és 2003-ban a Nők Lapjához került mint újságíró, több mint száz riportot publikált a lapban. Felsőfokú üzleti tanulmányait az International Business Schoolban végezte angol nyelven. Két gyermek édesanyja.









Open Books, Budapest, 2025
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635723805

Gyöngéd ​barbárok

 

Bohumil Hrabal: Gyöngéd ​barbárok




                                           

Tavaly nyáron ismét felfedeztem magamnak Bohumil Hrabalt. Előzőleg csupán két közismert és nagyszerű kötetét olvastam, a belőlük készült filmek hatására. Most ez volt a nyolcadik könyv, amit a szerzőtől olvastam. Ez a kiadvány két szókimondó, meglepően mély bölcsességekkel átitatott kisregényét tartalmazza. A fajsúlyosabb, Túlságosan zajos magány a nyitó darab a címadó történet mellett.


Hrabal két remekműve egyszerűen katartikus olvasmány. Minden alkalommal rácsodálkozom az életbölcsességeire, a megélt, megfigyelt kor jellemzőire. Igazi kultikus kincs ez a sokáig szamizdat formában terjedő, betiltott kisregénye. A szöveg árad, tele kultúrtörténeti utalásokkal, amik szenvedélyesen jelennek meg. Az olvasás és a könyvek szeretete, tisztelete sok egyéb kérdést is felvet. Háttérben Prága, kocsmákkal, sörrel és politikával. Szívszorító történet.


„Az én fejem egy olyan túlzsúfolt könyvtár, ahol már rég nem tudják, hova tegyék az új könyveket.”


Érdekes életrajzi adalék, hogy maga Hrabal is dolgozott egy szeméttelepen, ahol bálázta a begyűjtött papírhulladékot. A kisregény főhősének magányos mindennapjaiból kapunk ízelítőt. Gondolatai örvénylenek, ahogyan a csatorna mélyén a mocsok és a szenny. Hrabal keserédes története a 35 éve a papírzúzdát üzemeltető munkás gondolataival, lelkivilágának zugaival meglepő és döbbenetes erővel hat az olvasóra. Most az élet kiszolgáltatott, megtört figurái jelennek meg mindkét írásában.






A gyöngéd barbár kisregénye egy tisztelgés, Vladimir Boudník cseh festőnek és rézmetszőnek, a szerző barátjának. Boudník 1968-ban öngyilkos lett, és Hrabal az eredetileg 1973-ban megjelent szövege ismét önéletrajzi elemekből építkezik. Egy bűnrészességgel teli, eltékozolt életről, a barátság erejéről mesél. Az író, költő és filozófus, Egon Bondy is fontos része a történéseknek. A helyszín ismét Prága az 1950-es és 1960-as évek között. Az életöröm itt nagyobb hangsúlyt kap, a sört kancsókkal, lavórban mérik, ami megadja a hangulatot. Kiemeli a bohém élet fontos kellékét a sört, a sötét kocsmák világát. Itt találnak ezek a művészlelkű emberek inspirációt. Olyan, mintha az olvasó is egy kocsmában ülve hallgatná a bohémek végtelen anekdotáit, kalandjait. Klasszikus Hrabal-stílusban íródott, rengeteg iróniával. Egyszerre szórakoztató, néha kissé kafkai a történet.
Ezt a könyvet belső száműzetésében írta, amikor a sztálinista hatóságok megakadályozták Hrabalt a publikálásban. Vagyis, az irodalmat menekülésként használta, terápia volt elviselni az élet adta nehézségeket. Természetesen az anekdotákban a mindenütt jelenlévő és sokat emlegetett Vladimir a szenvedélyes és bohém főhős a megjelenő különc, szabadságvággyal fűtött figurák mellett. Az életöröm meglepő és szokatlan formában jelenik meg. Mókás történetekből nincs hiány. Az akkori világ furcsa és kissé groteszk módon van jelen.


Hrabal nagyszerűen mesél, sebészi pontossággal ábrázolja az emberi lélek és személyiség mélységeit mindkét kisregényben. Csak ajánlani tudom mindenkinek, alapművek az életműben.



Kedvezménnyel ITT rendelhető! 




   

Bohumil Hrabal 1914-ben született Morvaországban, Brno-Židenice-n.
Több regényét is sörözőkben írta, talán ettől is olyan ember-közeliek a karakterei, akikről olyan különleges szeretettel beszél, mintha valóban a barátai lennének, nem elképzelt figurák. Hrabal műveiben mindig megjelenik az élet szeretete, mesélői hangja annyira egyedi, hogy a legegyszerűbb kezdőmondatával is maga után tudja vonni az olvasókat. 1997-ben halt meg galambetetés közben: kizuhant a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről.






Európa, Budapest, 2025
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151061404 · Fordította: Varga György

Altatók - A ​lélek legszebb éjszakája

 

Jászberényi Sándor: Altatók (versek)
A ​lélek legszebb éjszakája (novellák)


                     

                                       

Jászberényi prózáját nagyon kedvelem, szeretem amit és ahogyan ír. Egyéni stílusa már az első találkozáskor elemi erővel hatott rám, tudtam, valami egyedit olvashattam. Valamikor 2014 tavaszán Az ördög egy fekete kutya novelláskötete alkalmával figyeltem fel a szerzőre. Jászberényi Sándor engem már ott abszolút megvett. Azóta mindent olvastam tőle, ami megjelent. Éppen ideje volt a verseivel is megismerkednem.


                  

A kis kötet alig 96 oldal, a Poket zsebkönyvek kiadásában jelent meg. A szerző saját fotói különleges hangulatú esszenciát adnak a verseknek. A képeivel kiegészítve kerek, teljes az összhang. Igazi kis gyöngyszem, pedig a versek nagyjából tíz éve születtek. Már a bevezető-nyitó vers megfogott. Napokig a hatása alá kerültem, még most is fel-fel villannak képek, sorok, történetek. Az akkori élete tükröződik vissza érzőn és fájón, az arab pokol nyers valósága, az ottani élet minden számunkra meglepő és sokkoló drámájával vegyítve. Ilyet csak egy pasi tud írni, aki éppen próbál felkelni az élet ráosztott pofonjaitól. A válás, az ezzel járó kifutnék a világból, a gyermektől való elszakadás fájdalma sajátos. Jászberényi olyan szinten talált meg ezekkel az érzésekkel, mintha egy váratlan pofon lenne mindegyik vers. Ránk mérte az élet, menni kell tovább, de mégis az érthetetlenség ott lebeg bennünk. Mennyi fájdalmas felismerés, kénytelen elfogadás van ebben a néhány sorban:

"hétvégenként az anyja vidékre vitte -

idegen férfiak vettek fagylaltot neki" (Átirat)

Szinte félelmetes volt olvasni, pontosan láttam a szerző szemével, éreztem a lelki vívódásait. Nincs vádaskodás, csak a tények. Hogy az a fiúcska lényegében nélküle, apa nélkül nő fel. Nem lesz, nem lehet ott vele, vendég lesz az életében. Ekkoriban került, kicsit kifutva a világból haditudósítónak Egyiptomba. Közben felváltva két Presser-dal dübörgött a fejemben: A csúnya fiúknak is van szíve és a Rozsdás szög. Talán mondhatom, soha nem voltak ekkora hatással rám friss, mai verseknek.  

     

A kötet versei négy szakaszból állnak: az Éjjeli ügyelet nyitánya Kairóba visz. Kurvák, gyermekharcosok, drogok és álmatlanság, kemény világ keveredik a saját élete által rámért sokkoló fájdalommal. Jászberényi nyers, őszintén szókimondó stílusa mindig meg tud fogni. Napokig olvastam, oda-vissza, újra és újra, miközben Jászberényi térdig gyalogolt a lelkemben, feltépte a sebeimet, de ez a rácsodálkozás élménye volt... elképesztő mennyi mély érzelem van ezekben a versekben. Ilyet valóban csak egy férfi tud írni. Kivételes személyiség, egyedi látásmóddal. Őszinte, jobb, mint a pszichológusnál egy terápiás ülés. Afféle, jéé, ez megesett mással is, feldolgozni szinte lehetetlen, az idő sem igazán gyógyítja ezeket a lelki sebeket, csak hozzá szokunk valahogy. Ez van, közhely, de az élet megy tovább, és nekünk is menni kell vele.

A Minden rendben (áh, dehogy is van) verseiből kiemelném a Balra el és a Lullaby című verseit. A kihagyott lehetőségek elszálltak, lehúztuk egy kocsma WC-jén, de innen szép nyerni. Döbbenetes a Valami személyes néhány verse. A vegyél pulóvert, Meditációs gyakorlat afféle túlélési jótanácsok, aggódás. A szomszéd kutyája mindent visz. Dráma a köbön. Csontig hatoló őszinte és sokkoló sorai a való világot tolják a képünkbe. Nagy állat az ember.

A lezáró Szoborpark versei okos életképeivel lendületes, igazi mai, friss hangú versei szintén magukkal ragadtak. Nem bölcselkedik, az élet adta tapasztalatok megvillannak. Ha kérdezik a záró vers, ami frappáns lezárása a kötetnek. Jászberényi nagyot alkotott, a versek után szükségem volt a prózájára is.




A ​lélek legszebb éjszakája




A versei után vágytam Jászberényi prózájára. Szinte tíz éve olvastam már ezeket a novellákat. Ezzel indítani az évet meglepően furcsa érzés volt, de olvasás után valahogy összetartozónak érzem a két könyvét. Tudatlanul nyúltam ezután a kötetért, erősen hezitálva a Varjúkirály regény között. Mennyire más élményt kaptam most, tíz év után. Akkor elsősorban a számunka különleges élethelyzet, a háború borzalmai fogtak meg. Most a versek olvasása után már a sorok mögé is láttam. A lágy és sokat ígérően szép cím mögött sok fájdalom, szenvedés van. Az alvás hiányát - rossz alvó lévén - nagyon átérzem. Mozgalmas, szemléletes számunkra döbbenetes az arab pokol valósága. Az alcím, a Történet álmatlanságról és őrületről sokat sejtető. Erős novellák ezek, ahogyan a versek is.  

            

Jászberényi kötetében a novellák főhőse Maros Dániel haditudósító. A szerző alteregoja a központi személy, ezt elég könnyű megfejteni. A haditudósítói múltból származó kiemelkedő tapasztalat jól kamatozódik. Ezek a sztorik valószínűleg valós történtekből táplálkoznak.
Ezek a hatások a valóság durva és megrázó képeivel adnak betekintést mi zajlik ott. A mai Közel-Keletet, nekünk szerencsére messze van. Ezt az ottani őrületet mi talán nem is tudjuk megérteni igazán. Pokoljárással felér a Gázai-övezet vagy Egyiptomban zajló forradalmi beszámoló. Emberek, asszonyok, gyerekek fegyverrel és a halottak között. 

Jászberényi sebészi pontossággal, érzékletesen ír. Az álmatlanság, az ópium és alkohol, a kurvák világa az emberi agresszióval keveredik előttünk. Durva? Igen. Sokkoló? Igen. Valós? Az. Töményen, szépítés nélkül láthatjuk azt a kegyetlen világot. Két novellát emelnék ki: Megölni egy arabot és a címadót. Zseniális, egyedi, olyan, amit mai szerzőtől ritkán kapunk. Talán nem is való mindenkinek ezeket olvasni. Jászberényi tehetsége kétségtelen, vita nélkül a legjobbak közé tartozik. Hatásos, ütős novellák, amik az olvasóval maradnak. Mellé keresgélve találtam rá a fiának, Háfiznak írt levelekre. Jó lenne kötet formában is elérhető lenne a közel harminc levél. 

A záró novella a Varjúleves. Itthoni tájakra kalauzol, előre vetíti a Varjúkirály regényét. Apa és fia utazása egy fontos élethelyzetet idéz meg. Olvassátok, megéri. Különösen most, hogy a tíz éves megjelenésre ismét kiadják a könyvet. A 2017-es Libri Irodalmi díjat is ez a könyv nyerte el. Megérdemelten.




Kalligram, Pozsony, 2016
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155603785
























POKET Publishing, Budapest, 2024
96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156384409 · Fotózta: Jászberényi Sándor