2021. május 12., szerda

Fiesta

Ernest Hemingway: Fiesta
A nap is felkel


                                                                  






A 21. Század Kiadó Hemingway-életműsorozat újabb kötete a szerző első regénye, ami 1926-ban jelent meg eredetileg. Mindenképpen aktuális ma is, ráadásul hiánypótló, hiszen már régóta sehol nem kapható, antikváriumok mélyéről ha fel-fel bukkant egy régi kiadás.

Röviden összefoglalva tipikus Hemingway-kötet: alkoholmámor, nők, az élet élvezete, fájdalmak és bikaviadalok. A prózája egyszerű és kifejező, tömör, mégis erőteljes. Középpontba állítja azt a bizonyos "elveszett generációt", amely a háborús évek sötét és nyomasztó képeit igyekszik feledni. Ennek a generációnak a szerző is tagja volt. A lüktető párizsi irodalmi és művészeti elit élete színes és eleven képeivel olvastatta magát. Átélhető és látványos, kedvcsináló ehhez a korszakhoz.

                                         
A megkapó történet már a helyszíneket tekintve is idillivé lett. Párizs éjszakai mulatóinak forgataga, az élet élvezete, menekülés a háború rémálmaitól, valahol a gyorsan és nagyon égni, élni érzetet hozta nekem. Kiégtek, és remény nélkül sodródva várják a holnapot a szereplők.

A regény különös, sugárzóan szép főhősnője, Lady Brett Ashley és az ő baráti (szeretői) társasága, Jake Barnes és Robert Cohn a főszereplőink. A helyüket kereső ifjak pezsgőbe, rumba, abszintba igyekeznek minden reményvesztettségüket fojtani. Míg a nagy kalandot, az élet izgalmait habzsolva keresik annak értelmét, belül a lelkük üressége nyomasztja őket. A nap is felkel alcím érzékletesen fejezi ki az idő múlását, a fiatalság tűnékeny illúzióját. Az utószóból derül ki, a Fiesta cím az első kiadótól származik. Mindezt Hemingway sallangmentes stílusában olvashatjuk.

Hemingway a valóságban is ellátogatott a feleségével, többször is járt a század ’20-as éveiben Pamplónában, a bikaviadalok színhelyén. Így a megidézett hangulat, képek lüktető elevensége hatásos és mozgalmas lett. Pontosan tudja és ismeri azt, amiről írt. Akkoriban sok amerikai ifjú élt Párizsban, napról-napra mozgalmas életet. Ez osztja két fő részre a regényt. Párizs és Pamplóna a két fő helyszín magával ragja az olvasó képzeletét.

Mielőtt azonban Spanyolországba érkeznénk, elindulva Párizsból, előbb vonattal Bayonne-ba jutunk. Aztán nyitott autóval felfelé a poros utakon a fennsíkig és Pamplonáig. Jake és barátja innen mennek Burguete-be horgászni, amíg Robert Cohn visszatér San Sebastiánba, hogy megvárja Brettet és legújabb jegyesét, Mike-ot. Az út a buszon Burguete felé - a sziklás vidéken keresztül látványos leírásokban elevenedik meg. Jake és Bill bort isznak a baszkokkal, ismerkednek a helyiekkel, szokásokkal. Alkohol és férfias erőfitogtatás itt is.

A három férfi összegyűlik Pamplonában, akik mind szeretői voltak Brettnek. Jake, az elbeszélő, Robert Cohn, aki még mindig elragadtatással van a lány felé, és ott van Mike, a vőlegény. A Lady tökéletes párja a férfi karaktereknek, bár egészen más nyomasztja. A kiábrándult társaság az éjszakába nyúló, végnélküli italozásban lát kiutat, a szenvedélyek megélésében, a szórakozásban. Igazából céltalanul sodródnak, az átélt háborús borzalmakra fogva mindent. Az érzelmek hiányát a whiskey sem pótolja. Jól érthető, átérezhető ennek a generációnak a tragédiája, amitől fontos és jellemző amerikai történet lesz. Végtelenül szomorú és valós az ábrázolt kép. 


       
Miután mindannyian elmennek megnézni, ahogy a bikák megérkeznek a ringbe, kezdődhet a vérgőzös mulatság. Elég mámoros, véres a történet ezen része, szerencsére rövidke kitérő is. Az igazi népünnepéllyé váló kínzás és az állatok legyilkolása számomra teljességgel elfogadhatatlan. Férfias, kegyetlen világ ez, vitán felül. Santiago, az öreg halász melankolikus elmerengéseit, karakterét nagyon szerettem. Ez egy céltalanul vergődő emberek nyomasztóvá váló, megoldás nélküli, részeges és véres ámokfutása volt nekem. Az „elveszett generáció” tagjainak életét próbálja bemutatni, ami hitelesen, jól sikerült. Kétségbeesetten, erkölcsi tartás nélkül kapaszkodnak egymásba, ám igazából semmi nem változik meg körülöttük. Ezért is némi hiányérzetem maradt a regény végén, bár ezt napjainkra szóló üzenetnek is értelmezhetjük. 

ITT
 tudod kedvezménnyel megrendelni a 21. Század Kiadó újdonságát!



XXI. Század, Budapest, 2021
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635680443 · Fordította: Déry Tibor

2021. május 10., hétfő

Főzőskönyv

Dragomán György: Főzőskönyv
Írások főzésről és evésről



                                                                  



“Főzésről írni majdnem annyira jó, mint főzni. Főzésről olvasni majdnem annyira jó, mint enni.”




Bevallom férfiasan, bár kedvelem a szerző regényeit, értékelem irodalmi munkásságát, némileg kissé szkeptikusan álltam a szakácskönyvéhez. Egyrészt a szakácskönyv tuti siker, mindig jól eladható, már szinte minden jelentősebb, közismert művészünk adott ki ilyesmit. Mégis olvasás közben több alapigazságot láttam viszont, ami igazolást nyert számomra. A férfi szívéhez a gyomrán át visz az út... és tényleg.

Elöljáróban annyit, ez nem egy szokásos szakácskönyv, hanem egy gasztronómiai-kulináris utazás a konyha és a lélek bugyraiba. Dragomán szenvedélyes alázattal ír és főz, így az egésznek van egy sajátos egyéni bája, hangulata.
Ez nem a "gyorsan, dobjunk össze valamit" típusú kötet. Számtalan ötlettel, fortéllyal is gazdagíthatjuk főzőtudományunkat a kiváló receptek mellett. Ezeknek jó része a szerző közösségi-média oldalán már megjelentek. Azt eddig is tudtam, de a szerző is megerősített, hogy a főzéshez elengedhetetlenül fontosak a jó konyhai eszközök (éles kés - hagymavágás gyorsan, egyszerűen). Az elengedhetetlen vaslábos is fontos a konyhában, (ezt még be kell szereznem) és a kiváló alapanyagok is számítanak. Ezek mellett türelemre is szüksége van a séfnek.

"Amit a vaslábosban nem lehet megfőzni, az nem is étel, az csak szemfényvesztés."

Dragomán György látványosan, jó érzékkel tudja leírni az ízeket, illatokat, szinte végig érezzük olvasás közben. Megspékeli ezeket saját családi élményeivel, emlékeivel. Tartalmában ideillő, remek novellák, regényrészletek is felbukkannak a kötetben. Ízes, míves szépirodalom ez. 
Ezzel arra ösztönöz folyamatosan, hogy lehetőség szerint, de akár azonnal főzni kezdjünk. Nagy erénye a kötetnek, hogy sok-sok egyszerű, valóban könnyen elkészíthető étel kapott helyet, de a már profi konyhatündérek is találnak rafináltabb, leleményt igénylő recepteket, amik új kihívásokat adnak.

"Néha, amikor kedvvel és élvezettel főzök, azt érzem, a főzés irányított meditáció."

   
Van itt egyszerű és kihagyhatatlan pirítós és pizza, elárulja az igazi nápolyi pizza receptjét is a szerző. Levesek, lekvárok, sütemények, pástétomok mellett kovász, otthon sült kenyér és gulyás, sültek és pörköltek, számtalan finomság. Örömömre sok vegetáriánusoknak is fogyasztható ételre akadtam. Elsőnek a kovászos uborkánál kaptam fel a fejem. Azt gondoltam rajtam kívül nincs is talán senki, aki ennyire áhítattal imádja ezt a nyári savanyúságot. A levéről nem is szólva. Dragomán eposzi magasságokba emelte számomra ezt a finomságot, ahogy írt róla. "Nem ér az élet semmit kovászos uborka nélkül." Egyetértek!


                 
A következő hasznos, tuti kipróbálom ötlet tőle a hogyan panírozzunk gyorsan és egyszerűen tétel volt. Talán ezt nem is kell bővebben magyarázni. 
A harmadik dolog, amivel végképp megnyert a vinetta volt. Ez a padlizsánkrém, amit senki nem hív annak. Megunhatatlan, nem lehet eleget enni belőle. Erdély ízeinek alapja számomra is. A megidézett erdélyi szokásokról jó volt olvasni, ahogyan a kis Gyurit szinte láttam magam előtt a szülők-nagyszülők konyhájában. Persze akad még néhány recept padlizsánra, ami a kipróbálandók listájára került. Aki nem csak a finom ételeket szereti, de rendelkezik némi gasztronómiai ismerettel bátran fog belevágni ezek elkészítésébe.
Egészen bizonyos, hogy több kedvencre bukkanhat mindenki, saját ízlése szerint. Az evés is egy élmény, élvezet, de elkészíteni és elkápráztatni a vendégeket komoly munka, de siker is egyben. Érdemes, családösszetartó ereje van ezeknek a közös ünnepeknek, evéseknek. Mit is visz el többek között otthonról a gyerek? A papa pörköltjének ízét, a nagyi süteményillatú konyháját vagy anyu isteni húsleveseit. A családi ebédek hangulata, íze és illata, a nagy közös beszélgetésekkel... amire sajnos egyre kevesebb időnk van.

„Örüljetek!” ​– időnként így fejezi be főzős-evős történeteit és receptjeit Dragomán György.

Dragomán György megspékeli ezeket az izgalmas recepteket családi élményeivel, emlékeivel. Ezekkel arra ösztönöz folyamatosan, hogy lehetőség szerint, de akár azonnal főzni kezdjünk... de enni bizonyosan. Bennem is számtalan gyerekkori emléket idézett fel történeteivel. A nagyi kamrája, a színesen sorakozó befőttekkel, lekvárokkal, házi paradicsommal ma is előttem van.

Tetszettek a világban kalandozva, utazva felbukkanó ételek, ízek is. A lencse vagy a káposzta sem hiányzik a receptek és ízek közül. "Néha muszáj sült krumplit enni." Nos, erről is egy komoly, alapos és személyes értekezést olvashattam. A főzőskönyv hatása leírhatatlan. Nem csupán kedvet ad a főzéshez, de irodalmi magasságba emeli a szakácskönyv műfaját. Csodás receptek, elmélkedő merengések az ételekről, ízekről, emlékekről, a főzés titkairól adja a kötet erejét. 


      
Dragomán György : 1973. szeptember 10. (Marosvásárhely) író, műfordító
Regényei: A pusztítás könyve - 2002, A fehér király - 2005, Máglya - 2014, az Oroszlánkórus novelláskötet 2016-os, míg a Rendszerújra 2018-as megjelenés. A József Attila-díjat 2007-ben nyerte el.


Magvető, Budapest, 2020
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438642

2021. május 8., szombat

Bloginterjú Rényi Ádámmal

Bloginterjú Rényi Ádámmal




                                                        




Rényi Ádám a 21. Század Kiadó társtulajdonosa, Kommunikációs és médiaszakember, újságíró tollat ragadott. 30 rövid életképben írta meg jelen világunk fanyar és mégis megmosolyogtató jellemzőjét. Humoros és groteszk fricska ez az életigenlő, elgondolkodtatóan jellemző lenyomat. A frissen megjelent kötet, az Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek már is siker, jól fogadták az olvasók. Kétségtelenül a tavaszi kínálat egyik legjobb könyve. A szerzőjével, Rényi Ádámmal beszélgettem.


1: A könyvszakma és az olvasók főként a kiadói munkád ismerhették eddig. Mióta írsz? Gondolom több év munkájának gyümölcse érett be. Milyen érzés kézbe fogni a saját köteted, 
első könyves szerzőnek lenni?

Talán még azt sem, én vagyok a csendesebb társ a kiadóban, de újságírással, szerkesztéssel, kommunikációval már több, mint húsz éve foglalkozom. Az elmúlt években a munkám mellett elsősorban színházi és médiakritikákat írtam, közben 2010-ben megírtam néhány novellát, majd néhány évente egyet-kettőt, az elmúlt két évben megint egy kicsit többet, így összegyűlt egy kötetre való. Eleinte nem gondoltam rá, hogy ebből könyv is lehet, de tavaly ez megváltozott, így a nagyszerű Laik Eszter szerkesztői segítségével fejeztem be a kéziratot. Nagyon jó érzés kézbe fogni ezt a kötetet, különösen azért, mert egyetlen pillanatig sem éreztem, hogy az írás során dolgoztam, küzdöttem volna. Ahogy megvolt az ötletem, a történetek szinte kiszaladtak a fejemből, örömmel írtam, és az, hogy ebből egy kézzel fogható tárgy lett, amiben esetleg mások is örömüket lelik, az nagy boldogság nekem.

Bizonyos értelemben már „másodkönyves” vagyok egyébként. Bárdos Andrással közösen írtunk egy könyvet a Madách Színház zenés korszakáról, de az kétségtelenül egy másik műfaj.



2: A 21. Század Kiadó rendkívül igényes kivitelű, széles kínálatot hozott a palettára. Kérlek, mondj három olyan könyvet, amire büszke vagy, hogy a kiadónál jelent meg.

Nagyon nehéz hármat kiválasztani, túl sok jó van. Amire talán személy szerint büszke lehetek, azok Kordos Szabolcs és Dezső András könyvei, mert ők nálunk lettek sikeres könyvszerzők, de nagyon örülök annak is, hogy Mautner Zsófi és Pokorny Lia szakácskönyve is nálunk jelent meg. Tudnám folytatni a sort…


3: Milyen műfaj áll hozzád közel, mindenevő vagy? Van kedvenc íród, mit olvasol szabadidődben?

Szeretem az abszurdot, a tényirodalmat és a krimit, mostanság főleg skandinávot, de szívesen olvasok szakácskönyvet is. Sajnos a munkám és a gyerekek mellett sokkal kevesebb időm jut olvasásra, mint szeretném, talán ezért is írtam rövid történeteket, hogy a sorstársaimon segítsek.

           
4: A történeteid rövidek, velősek, hatásos és humort sem nélkülöző életképek. Széles spektrumon mozognak, mindegyik önálló, mégis egy kerek egészet ad a kötet, tökéletes lenyomat, korhangulat. Ezt tervezted, vagy menet közben alakult így? Engem megfogott a sokszínűsége tartalomra, szereplőkre. Ezek a mesékben a szereplők is ismerősek. Hogyan épültek-születtek meg, mennyire ismerős ez az ábrázolt közeg? Tetszett, hogy nem kifejezetten Budapest központúak, olyan bárhol megtörténhettek volna idehaza.

Valójában nincs túl sok tudatosság a kötet darabjaiban. Ötleteim támadtak, a csavarra, a szereplőkre, a hangvételre, ezek köré építettem a történeteket. A jelenben élek, filmben sem nézek sem kosztümöset, sem sci-fit. Az engem körülvevő világ érdekel: azok sorsa, akik bármikor szembe jöhetnek az utcán. A látszólag jelentéktelennek tűnő átlagembereké, akiknek talán van egy nagy sztorijuk. Én legalábbis igyekeztem írni nekik egyet-egyet. A hatás különösen érdekelt, írás közben azt tervezgettem, hogy mikor mit gondol, mit érez az olvasó, amikor találkozik a szövegemmel. Ha sokszínűnek érzed, annak nagyon örülök, mert az célom volt, hogy hangulat és közeg szempontjából se legyenek sablonosak, bár kétségtelen, hogy időről időre visszatérek egy-egy technikához, formátumhoz. Meséim többsége azért Budapesten játszódik, de játszódhatnának máshol is. A lényeg a valóságos környezet, mert az jól megtámasztja az abszurd, esetenként szürreális történeteket.

5:Volt egy jó poén, tanulság, ahhoz írtál keretet, vagy a történetet vetted csavarosan meglepőre? Honnan a rókamotívum?

Az ötlethez, jobbára a csattanóhoz írtam a keretet, az adta a vázát, amit felöltöztettem a történet többi elemével, a karakterekkel, a helyszínekkel. A róka, bár csak apró epizódszerepben, megjelenik az egyik novellában. Laik Eszter szerkesztő adott ötleteket Somogyi Péter borítótervezőnek, hogy milyen motívumokat lehetne felhasználni a borítótervhez, a róka volt az egyik. Amikor megláttuk a tervet, azonnal beleszerettünk, nem is volt kérdés, hogy ez lesz a borító.


6: Milyen a jó mese szerinted? Te olvasol mesét a lányaidnak? Kell, hogy legyen tanulság?

Mivel a meséket általában sokszor olvassuk el, számomra az a jó mese, amely tud újat adni, más hangsúlyokat bemutatni, a második, a harmadik, a sokadik olvasásra is. Amelynek vannak olyan rétegei, amelyek első olvasásra nem tárulnak fel, és amelyek a gyerekek fejlődésével is egyre többet adnak nekik. Szoktam nekik mesét olvasni, bár gyakran le vagyok szavazva és a feleségem előadását választják. Ha én vagyok a szerencsés, legtöbbször a Pitypang, a hiú oroszlánt (Don Freeman meséjét Göncz Árpád fordította magyarra és a szeretet nyelvére) vagy a Mókuspapa gyere haza! címűt olvasom (Alex Scheffler meséjét Papp Gábor Zsigmond nagyszerű magyarításában). A gyerekmesék esetében fontos a tanulság, hiszen a mese a szocializáció, a társadalom működésének megismertetésének eszköze. Az én felnőttmeséim esetében nem törekedtem rá tudatosan, hogy tanítsam az olvasót bármire is, de lehet, hogy egy-egy helyzetben, karakterben magára ismerhet valaki, és elgondolkodik rajta. Senkit nem szeretnék megváltoztatni, csak legfeljebb elszórakoztatni, és elvinni egy intellektuális és érzelmi utazásra. Afféle csillagtúrára.

7: Készül, várható folytatás? Esetleg regényben gondolkozol?

Vannak ötleteim újabb novellákra, de közel sem annyi, amely elég lenne a folytatáshoz. Persze ez idővel változhat. Regényben nem gondolkodom, egyelőre az instant műfajok vonzanak jobban, de még bármi megtörténhet. Mivel én egy főállás, egy vállalkozás és két kisgyerek mellett írok, nem merek ígérni, de kétségtelenül élvezem az írást, és amit élvezek, azt aligha fogom abbahagyni.

8: Némi irónikus társadalomkritika is fellelhető egyik másik írásodban.Te milyennek látod az emberi kapcsolatokat ebben a zűrzavaros, zárt vírusidőszakban? Több novelládban felbukkan az elmúlás. Tart még az életösztön bennünk, képesek vagyunk örülni egymásnak?



Őszintén megmondom, engem végtelenül megvisel ez a járvány, nagy erővel csapja arcunkba a halandóságunkat, amellyel korábban nem foglalkoztunk napi szinten. Az én generációm – 44 éves vagyok – mostanáig nem érezte a bőrén, hogy a dolgok hirtelen gyökeresen megváltozhatnak, és ami biztosnak tűnt, az pillanatok alatt válik bizonytalanná. Bizarr benne az is, hogy ez egy olyan baj, amelyet nem a nekünk fontos emberek közelségével, hanem a távoliságukkal kell leküzdenünk. De közben ez az egész tele van abszurditással, tragikomikus elemekkel és tulajdonképpen magában hordozza a reményt is. Az emberi kapcsolatokat talán nem változtatja meg gyökeresen, de - mint minden emberpróbáló kihívás - tükröt tart elénk, és nem lehetünk mindig büszkék arra, amit látunk benne.

9: A címadó írás volt az első, ami megszületett. Te jársz osztálytalálkozóra, hasonló a tapasztalatod?

Sajnos meglehetősen ritkák nálunk az osztálytalálkozók, nem vagyunk elég jó szervezők az egykori osztálytársaimmal; de az a kevés, amin részt vettem, jó élmény volt, az Osztálytalálkozó keserű hangulatához tehát nem innen kaptam inspirációt.

10: Végezetül vissza a rókához, mennyire fontos ma a mosoly, hogy akár önmagunkon is tudjunk mosolyogni?

Már-már harcosa vagyok annak, hogy ne vegyük túl komolyan magunkat, mindig tudjunk mosolyogni, nevetni saját életünkön. Nem tagadom, néha fontos megbeszéléseket is megtrollkodok, hogy oldott legyen a hangulat, ne feszüljünk bele a dolgunkba. Jellemző rám afféle fanyar kívülállás, talán ez visszaköszön az írásokon is.


  

Köszönöm a lehetőséget, sok sikert kívánok, várva a folytatást!


Az Osztálytalálkozó kötet ITT megrendelhető a 21. Század Kiadótól.

Ha e-könyvben kéred, IDE katt! 

Itt olvashatod a blog könyvajánlóját. 


A szerző portréját Somogyi Zsuzsanna készítette. 

2021. május 6., csütörtök

Megváltás

David Baldacci: Megváltás




                                                                     



"A régi bűnök hosszú árnyékot vetnek."

David Baldacci neve közismert, idehaza is jól cseng, hatalmas olvasótábora van. Tény, hogy kiváló író, számtalan népszerű sorozatot köszönhetünk neki. Az Amos Decker FBI ügynök nevével fémjelzett sorozata az ötödik részhez érkezett. Amos emberi oldalának bemutatása itt tovább mélyül, egyre fontosabb lesz. A történet jellemzően az első részre, az Emlékek börtönére épül.



A sorozat és a rajongók számára hozza a kötelezőt, ezúttal is egy galád, szövevényes bűntény bontakozik ki a lapokon. Olvasmányos, sodró a történet, szórakoztató módon tálalva. Tetszett, hogy Decker lelke, érzelmei és belső vívódásai ahogyan már az előző részben a Bukottakban, itt is egyre nagyobb teret kapott. Hősünk alakja egyre emberibb, tévedései révén is. Amos Decker és FBI-os kollégája, Alex Jamison ezúttal az ohioi Burlingtonba tesz látogatást. Ez az amerikai kisváros Decker szülővárosa, ahol a családját látogatja meg. A temetőben...

Alig néhány órát tartózkodik ott, amikor is felbukkan egy férfi, aki ártatlansága bizonyítására kéri Deckert. Azért is különleges az ügy, hiszen Meryl Hawkins egy elítélt gyilkos, akit Decker első nyomozása alkalmával juttatott rács mögé. A börtönből szabadult beteg férfi estére azonban halott. Decker kötelességének érzi újra felülvizsgálni a régi aktákat. Természetesen egyre sötétebb, fordulatosabb lesz az ügy, több furcsaságra derül fény. Miközben kezdenek a régi tanúk és szereplők sorra elhalálozni. Sőt, maga Decker is célpont lesz. A tipikusan kisvárosi idill mögött komor és egyre zavarosabb lesz a tizenhárom évvel korábbi eset. Érezhetően nő a lapokon a feszültség, mindenki titkol valamit. Kiderül, hogy az egykor elítélt elkövető valóban csak egy palimadár volt az ügyben, ártatlanul ült tizenhárom évet.


"Jamison jól tudta, hogy Amos Decker körül gyakran történnek őrültségek."

Sok-sok visszautalást olvashatunk az első részre, Decker személyes tragédiája egyre mélyebben teret kap, kezd összefüggeni ezzel a régi esettel. A történet bizonyos szálai ide kanyarodnak vissza. Önállóan is érthető azért, kerek a történet, de persze jobb, ha sorban olvassuk a köteteket.

A Baldaccira jellemző pergő párbeszédeket és a feszültséget remekül hozza ismét a krimi. Végig egyértelmű, hogy valaki nem akarja, hogy Decker kiderítse az igazságot. Az igazság árnyalatai és a régi bűn árnyéka azonban lassan, de biztosan derül ki. A titkokkal teli kisváros és a szereplők múltja sötét árnyékot vet a jelenükre is. A sorozat bemutatja Amost, életének tragédiáját, lelkének hullámzó, örökké nyomasztó múltját. Amos mind a szakmai, mind a személyes életében sötét gödörben jár, innen emelkedik fel, építi újjá önmagát. A múltat azonban nem tudja feledni, kitörölni. Volt néhány megható pillanat, amelyek feltárták a férfi belső küzdelmeit és gondolatait. Amos Decker karaktere fejlődik, mélyen érző, gondolkodó lesz.

Az, hogy mi is áll az események mögött egyre elképesztőbb. A cselekmény sok váratlan fordulatot tartogat, érdekes gazembereket vonultat fel. Amikor azonban az oroszok és a hidegháború is képbe jön a történet elszáll picit. Itt már azt éreztem, talán a "kevesebb több lett volna". Igen meghökkentő megoldást kapunk, olvasmányosan, lendülettel visz végig a krimi, ahogy azt már megismertük Baldacci mestertől. Próbálják ugyan megállítani Deckert és társait, ő azonban kitartóan, hatalmas lendülettel nyomoz, a szálak pedig magasra vezetnek. Összetett fejtörőt olvashatunk Baldaccitól ezúttal is. Olyan ez, mint egy matematikai többismeretlenes egyenlet. A regény jól megírt, feszes tempójú. Végig fenntartotta a figyelmemet. Kicsit szerteágazó, sok szereplőt felvonultató krimi, mire eljön a megoldás, és a címben ígért megváltás a szereplőknek. Nem csak Baldacci-rajongóknak kötelező darab ez is.

David Baldacci Amos Decker-sorozatának előző kötetei sorrendben: Emlékek börtönében, Végső fázis, Kiút, Bukottak.

Kedvezménnyel ITT vásárolhatod meg a krimit!

                                
David Baldacci (1960. augusztus 5. )
Könyveit több mint 50 nyelven és 80 országban olvassák rajongói.

a Virginia Commonwealth Universityn diplomázott, majd jogot hallgatott a Virginia Állami Egyetemen. Diákként novellákat írt a szabadidejében, később ügyvédként kilenc éven át Washington D.C. környékén élt és praktizált. Korai novelláit és forgatókönyveit nem sok siker koronázta. Kétségbeesésében a regényírás felé fordult. Első nemzetközi sikere az Absolute Power (Államérdek) című könyve volt 1996-ban. Ebből remek filmet is forgatott Clint Eastwood. Alapítója a szépírást tanulókat támogató Wish You Well Alapítványnak. Feleségével, Michelle-lel és két gyermekével Virginiában él.







General Press, Budapest, 2021
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524816 · Fordította: Kiss Ádám

2021. május 4., kedd

Jane Seymour

Alison Weir: Jane Seymour
Az üldözött királynő



                                                                                  





Alison Weir a kiváló angol történész és regényíró Tudor királynők sorozata harmadik részéhez érkezett. VIII. Henrik hat feleségének történetét feldolgozó regénysorozata most Jane Seymour életét állítja elénk. A legenda szerint ő volt az, akit talán Henrik király leginkább szeretett. Az bizonyosan elvitathatatlan tény, hogy törvényes fiúörököst ő adott az angol koronának. Jane valószínűtlen útját ismerhetjük meg, ahogyan a vidéki lovag lányából Anglia királynője lett.

               
A regény első harmada éppen olyan szürke, picit körülményes, mint Jane. Mondhatni semmi különös, mégis királyné lett. Ez csak azért nem igaz, mert élmény volt ismét elmerülni a korszakban. Még úgy is, hogy elkerülhetetlenül voltak ismétlődések, ami az előző két kötetben is olvasható volt. (Katalin félreállítása, halála, Anna élete és sorsa, küzdelmei a fiú utódért).

Elég messziről indul a történet, az alig kilencéves kislány, Jane kijelentésével elképeszti szüleit. A családban már van két fiútestvére, ő vallásos nevelése, szerény, visszafogott természete miatt is apácának készül. Akkoriban a felsőbb osztályú nők mindig a családjuk érdekében házasodtak, ez egy ilyen időszak volt. Imádott apja nem tiltja ezt a lánykának, azonban ez a későbbiekben gyorsan módosul Jane elképzeléseiben is. Aragóniai Katalin udvarhölgye lesz, majd később Boleyn Annát is szolgálta. Így a felnőtt fiatal lány már az előző kötetekben is megjelent. Jane Seymour teljesen ellentétes személyiség volt elődjével, Boleyn Annával szemben. A királynék udvarhölgyei, mint valami kiváló és színes virágoskert funkcionált Henriknek. Jane-re a visszafogott szerénysége, sugárzó ártatlansága és olvasottsága okán figyelt fel. Amit Anna természetesen elég rosszul tűrt.

Jane udvarhölgynek azonban nem sok választása volt, amikor a király nyíltan a szeretőjének kéri, apró ajándékok, figyelmességek mellett. Természetesen nemet mond azért, de sorsa elkerülhetetlen, szem előtt tartva a családja érdekeit is. Földbirtokok sora, tisztségek, megbízatások, jutottak a Seymour-oknak, így ment ez már akkor is. Ugyanakkor Katalin halála után, az Annával kötött házasság nem számított törvényesnek, így, ha úgy vesszük, Henrik szabad préda volt Jane számára. Ráadásul a nő huszonnyolc éves volt és még ártatlan. Ez igen nyomasztotta, hogy eddig nem akadt udvarlója, kérője.

Mélyen tisztelte Katalint, ahogyan az angolok is, őt tartotta igazi királynénak. Anna ellen nem csak önmaga játszott, viselkedése és a sorozatos vetélései is elriasztották Henriket. Itt a pillanatok alatt kibontakozó félreállítása, majd lefejezése is olvasható. Boleyn Anna sorsa és végzete remekül megmutatkozik ismét. Ebben némi szerepe Jane-nek is volt, ami nem kevés lelkiismeretfurdalást okoz a későbbiekben neki. Erre utal az alcím. Tökéletesen tudja, ha nem fiút szül, Anna sorsára jut. Igyekszik felnőni a kapott feladatához, erős akaratúnak, bátornak és kitartónak látszani. Azonban belül hatalmas vihar, félelem dúl a lelkében, mire megszületik a herceg. 

Nagy erénye a királynőnek, hogy igyekezett a két hercegnő sorsát (Mária és Erzsébet) békésebb vizekre terelni Henriknél. Azonban Henrik igazi hatalomvágya is megmutatkozik, simán fattyúnak bélyegzi saját lányát, Máriát, és eltiltja Katalintól. A mindenképpen fiúörököst nemzeni már szinte teherként nyomasztja a királyt. A történet mozgalmas, színes, ahogyan megelevenedik a korabeli királyi udvar. Bálok, vadászatok intrikák és pestisjárvány, bírósági tárgyalások adják a hátteret. A regény mindenkinek szól, akit érdekel a történelmi szépirodalom és a Tudorok története. 

A cselekmény tele van botrányokkal, titkokkal és intrikákkal, ez mozgatja, viszi előre az eseményeket. A könyv egy romantikus regény is, ahol a király érzelmei is megmutatkoznak, mindkét irányba. A gazdagon berendezett látványos dekoráció, a vallási terrorig a történelmi hangulat újra elsőrendű. A végére egy pörgős és olvasmányos eseménysort kapunk, amiben jó volt ott lenni. Jane élete kétségtelenül nagy ívet futott be, bonyolult és nehéz alakítást nyújtott. Nem volt ő az a szürke kisegér, akinek eleinte látszott. Azonban a szülés után alig egy héttel meghalt. Innen folytatódik Henrik és a Tudorok további sorsa, amit érdeklődéssel várok. 

       
Alison Weir zseniális történész, remek író, 1951-ben született.
Elsősorban az angol királynők és családok történetéről ír, életrajzok formájában, amelyek feltárják történelmi hátterüket. Számos történelmi szépirodalmi művet is írt.

Jane Seymour meséjén keresztül ismét elvarázsolt. A szerzői utószót is tessék elolvasni, érdemes! 






Művelt Nép, Budapest, 2020
660 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156186195 · Fordította: Sillár Emőke

2021. május 1., szombat

A halálos X

Stefan Ahnhem: A halálos X
(Fabian Risk 5.)


                                                                                  




"Az igazi gonosznak soha nem volt és nem is lesz szüksége indítékra."


Stefan Ahnhem jött, látott és győzött! Szinte azonnal a skandináv krimi új, immár álló csillaga lett.
Ahogyan a Kockavető, úgy a folytatás, a Fabian Risk sorozat ötödik könyve is magasan kiemelkedik az idei szezon kínálatából. Túl sokat nem is kell erről beszélni, tessék olvasni Ahnhem sorozatát! A fordulatos és sötét, több szálon futó cselekmény ismét egy erős sztori. Engem nem zavart, hogy igazán nem ért véget és nincs kerek lezárása az előző kriminek. A kocka tovább gurult, ami nem fért már abba a történetbe, azt itt megkapjuk, azaz a szálak elvarrása, a háttér is kibontakozik, magyarázatokat kapunk Stefantól. Nem is akármilyet! Természetesen van, lesz bőven újabb áldozatokat követelő, brutális gyilkosságsorozat. Az elkövetési módok is elképesztően látványosak és fantáziadúsak. Folyik a harc az idővel és a kockával. A véletlen (ami nincs, vagy mégis?) nagy kérdése a kriminek. Félelmetes, ahogyan kibontakozik a kockavető lelkivilága, motivációja. Küldetését a kocka diktálja. Már szinte szerethetővé válik a figura, de azért mégsem, erről azért gondoskodik a szerző.

                                  
Persze, mondhatnánk akár, a kevesebb néha több, ám akkor "csak" egy szimplán jó skandit olvashatunk. Stefan agya csúcsra jár, ez nem kérdés, zseniális a fickó! Nagyjából az ötödik oldaltól görcsbe állt a gyomrom az izgalomtól, ami nem csak kitartott az utolsó lapokig, de mindezt bőven tudta fokozni is. Folyamatosan idegtépő, csak azért tettem le néha, hogy erőt gyűjtsek a következő lapokhoz.
Ahnhem két évtizeden keresztül forgatókönyveket írt, ez most is érezhetően filmszerűen látványossá teszi a krimit.

A szálak elvarrása jól ment, aki olvasott már tőle és ismeri a szerző remek stílusát, szövevényes történetfelépítését nem fog csalódni most sem. A mellé kikerekedő újabb eseménycunami az utolsó 100-150 oldalra ezer százalékon forrt, teljesen őrült fordulatokkal sodort tovább. 

A Tivoli meglátogatása amúgy szerepel a képzeletbeli bakancslistámon, de egyelőre várhat még... Ez amúgy Jussi egyik krimijében is kedvelt helyszín volt már. A svéd és dán rendőri szervek közötti rivalizálás látványosan folytatódik. Dunja úgy van jelen, hogy szinte nincs is, de a nő illata és profizmusa tetten érhető. Kim Sleizner tuti őrült, és előbb-utóbb bizonyára elnyeri a méltó büntetést, de arra még várnunk kell. Pedig ennek már nagyon drukkoltam. Szerencsére a Risk család mindennapjaiból kevesebbet kapunk, Szonja művészkedése is röviden jelenik meg, ez engem kifejezetten zavart már. Talán egy új lehetőséget kapva békésebb mederbe érkezik a kapcsolatuk.  Egyedül a fiuk sorsa kétséges. 


               
A krimi jól hozza a svéd hangulatot, olvastatja magát, fogva tart a cselekmény, a fordulatai a tapasztaltabb krimiolvasóknak sem kiszámíthatóak. A félelem és az aggodalom bennem is végig ott volt.


Fabian Risk jó karakter, remekül gondolkozik, óriási szerencsével túlél ezt-azt, ráébred az összefüggésekre, bár fejre állni látszik minden... Néha az is szerencse lehet, éppen milyen színű alsót húzott fel reggel. A nyomozás egyre izgalmasabb, az összes szál, amelyet szépen összeszőttek a karakterek magánélete érdekében, további izgalmas dimenziót nyitnak. A felvillanó portrék hatásosak: Gertrud, Theodor, Dunja vagy Mollander esetében is. Elvin élete és a bizonyítékok még nem állnak teljesen össze, további meglepetések várhatóak a jól megkomponált krimiben. A kollégák ellen nyomozni elég izgalmas és váratlan, hiszen itt megmutatkozik, hogy a bűnelkövető és a nyomozók közt elég vékonyka az a bizonyos vonal. Ördögi és alapos történet, bűnről és áldozatokról. Az is elképesztően idegesítő, mennyire zavaró egy túl okoskodó, pökhendi főnök. Tuti biztos van még legalább két kötetnyi a történetben, mire mindenki lelepleződik, helyére kerülnek a puzzle darabkák. Addig azonban még izzik a levegő Helsingborgban. Izgatottan várom, mit varázsol elő legközelebb a köpönyegéből Stefan Ahnhem.


ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi! 


                       
Stefan Ahnhem: Stockholm, 1966. november 24.
Forgatókönyvíró, író.
Debütáló kötete A fantom 2014-ben jelent meg. Ahnhem ezzel lett a 2015-ös Chrimetime Specsavers Award nyertese. A Fabian Risk sorozat jelenleg öt kötetből áll.




A szerző fotóit Les Kaner és Thron Ullberg készítette.
Animus, Budapest, 2021
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633248249 · Fordította: Erdődy Andrea


2021. április 30., péntek

Éjféli palota

Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota
(A Köd trilógiája)



                                                                      




„Felnőtté válni az a folyamat, amely során felismered, hogy mindaz, amiben gyermekként hittél, hamis, és mindaz, amit akkor még elutasítottál, igaz.”


A szerző írói fantáziája továbbra is lenyűgöző. A csodás borító egy újabb, önállóan is olvasható, különálló részt rejt az elsősorban ifjúság számára írt Köd trilógiából. A Köd hercegétől tartalmilag független kötetnek imádtam minden sorát felnőtt fejjel is. A barátságról, szeretetről, rejtélyről misztikus háttérrel megelevenedő mese néhol már-már horrorisztikus elemeket is felvonultat. Egzotikus helyszín, izgalmas mese váratlan és döbbenetes fordulatokkal ez lenne röviden az Éjféli palota.

                             
Kalkutta adja a színes és látványos helyszínt a történethez, 1932-ben indul a történet fonala. Azonnal az események sűrűjében találjuk magunkat. Ben és Sheere, az egymástól elválasztott ikerpár története megható és letaglózó, elemi erejű mese. A város képei, ízei és a szagok keverednek, mozgalmas képekkel kelnek életre előttünk. 
Zafón tollától a misztikum sosem állt távol, ez itt is jól működik. A cselekmény érdekesen indul, bár nem lesz kifejezetten izgalmas, csupán a végkifejlet sodró. A regény mondhatni a szokásos szerkezet szerint épül fel. Adott egy nagy rejtély, sötét családi titok, amiben a szerelemé a főszerep, ezt a történet feléig megismerjük, majd az egészről kiderül a fele sem igaz... azaz igen, de mégsem úgy. A múltba nyúló hazugság szövevényes hálóját lassan bontja le az író, hogy megtudjuk a valódi igazságot. Az elejétől kezdve megkapó a cselekmény, ahogyan a tiszta, őszinte és némileg naív gyerekek a gonosz ellen kénytelenek megküzdeni.


                    
Szívem szakad bele, hogy az életmű lezárult. A tavaly fiatalon, váratlanul elhunyt Zafón meséje lélekvándorlásról, szerelemről és egy titkos rendről szól. Ez nekem nyomokban a Holt költők társaságát juttatta eszembe. Megkapó, ahogyan vállvetve segítik egymást az Eljövendők Társaságának tagjai. A közös jellemzője a tagoknak, hogy mindegyik fiú árva. Megismerjük gondolataikat, a felnőtté válásuk útját, amitől lapról lapra haladva válik egyre szövevényesebbé a történet. Az iskola igazgatója és a nagymama terelgeti az élet rögös útjain a gyerekeket. Átéreztem a szereplők sorsát, átéltem a rájuk mért megpróbáltatásokat. Zafón fantáziája szárnyalt, hozta a tőle elvárt minőséget. A hangulat, a képi világ minden a helyén van, érezhetőek az eljövendő siker alapjai. Olvastatta magát, vitt a történet. Valóban úgy írta, hogy a felnőtteknek is egy élvezetes és titokzatos mesét nyújtson át. Nem árt tudni, hogy 1994-ben íródott a regény.

Az Éjféli palota kötettel a világhírű Carlos Ruiz Zafón megismétli az első varázslatos cselekményű mese sikerét. Azonnal elkapott az írói világ egyéni hangulata, misztikuma. A borítón megjelenő vonat végig jelentős szerepet kap, az egyik alapja a történetnek, ahogyan a tűz is fontos szereplő. A karakterek nekem picit elnagyoltak, de a megelevenedő legendákkal övezett rejtélyes kalandok sora kárpótol. A lezárás váratlan, talán erősen meglepő és kicsit a valóságtól elrugaszkodottabb. A lélekvándorlás, szellemek világa mindig izgalmas és lenyűgöző, a megoldás nekem drámai is lett. Nem okozott csalódást, de a herceges mese hozzám közelebb állt. Ez ugyan egy jóval komorabb, sötétebb, mágikus realizmussal átitatott, néhol drámaibb történet, mint az első volt. Kíváncsian várom a sorozat befejező részét.




„Meg kellett még tanulnunk, hogy az Ördög azért alkotta meg a fiatalságot, hogy ki-ki el tudja követni a hibáit és hogy Isten azért hozta létre a felnőtt- és öregkort, hogy ezekért a hibákért meglakoljunk”



                           

Carlos Ruiz Zafón (Barcelona 1964. 09. 25. - Los Angeles, Kalifornia, USA, 2020. június 19.)
világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint negyven nyelvre lefordították. A szél árnyéka 2001-ben jelent meg, ez tette nevét közismerté. 2005-ben elnyerte a Barry Award-ot, a legjobb első regény kategóriában A szél árnyéka című regényéért.

Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként is alkotott.




Európa, Budapest, 2020
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043309 · Fordította: Báder Petra