Anders de la Motte: Rozsdaerdő
(Leo Asker 3.)
Anders de la Motte az egyik kedvenc szerzőm, a Leo Asker sorozata jelenleg a legjobb skandináv krimik közé tartozik.
Elolvastam az egész sorozatot, és lenyűgözött, megfogott a hangulat, a karakterek és a történetekben rejlő hátborzongató hatás. Itt jegyezném meg a háttér, a szereplők kapcsolati rendszere, viszonya adja a történet egyik erejét, tehát csak sorban érdemes olvasni! Anders de la Motte ezúttal is olyan hátborzongató bevezetést ír, amit kevesen tudnak. Ez már Az üvegembernél is rendkívül hatásos, erős kezdést adott. Az a bizonyos zabszem teszt működik... félelmetes nyitányt kapunk most is. Anders beviszi az olvasót az erdőbe, szó szerint is.
Azt nem árt tudni, hogy ezek a krimik nem annyira hagyományos detektívtörténetek, inkább a paranormális határán mozgó sötét titkokkal, legendákkal és zűrös családi kapcsolatokból épülnek fel. Az üvegember motívumai, egyes elemei visszaköszönnek, ami nem zavaró és jól összefogja a történéseket. Nézzük, milyen sötét titkokat rejteget a Rozsdaerdő?
Az erős kezdés után erős visszaesés jött... ami megrémített. Benne voltam nyakig a kétségben, mi lesz most? Remek cosy krimit írt a feleségével de la Motte, talán beragadt nála a cosy gomb? Kissé körülményes, cseppet nem izgalmas, visszafogott 200 oldal következett. Leo családi kertipartira megy, kap egy régi megoldatlan ügyet, ami lassan bontakozik ki, ahogyan az is, hogy valaki azon mesterkedik, Leo elbukjon, pedig felcsillan előtte a lehetőség a felemelkedésre. Már vártam, mikor megy fodrászhoz vagy műkörmöshöz az anyjával, netán shoppingolni. Leo vad és lázadó, egy bulldog kitartása jellemzi, kemény és talpraesett nő, olyasmi, mint Kim Stone. Ezek egyáltalán nem jellemzőek rá... az egyéb szereplők is jelen vannak, de a történet csak csordogál. Az időben ugrálunk, a régmúltból a Szürke Lány mitosza dereng fel, megtudjuk milyen az élet a Rozsdaerdő mélyén. Tény, hogy az írásmód gördülékeny, és a rövid fejezetek visznek, ám vártam végre történjen már valami!
Aztán történt... és Anders magára talál. Mesterien rétegzi a hátborzongató részleteket ebben a sötét, mocsaras tájban, ahol farkasszerű kutyák futkároznak, jelentős szerep jut a temetőbogárnak, az ősi rúnáknak. Titokzatos eltűnéseket és hátborzongató gyilkosságokat kapunk, semmi nem az, aminek elsőre látszik. A nyomasztó, kísérteties hangulat végig ott lebeg a történetben. Leo és társai minél mélyebbre ásnak, annál veszélyesebbnek bizonyul a várható igazság.
Az események felpörögnek, komor és félemetes, összetett krimibe csöppenünk. Letehetetlenné válik, ezerrel pörög, kapkodjuk a fejünket, és érezzük, valami elképesztő, hatalmas disznóság van a háttérben, a szálak messze nyúlnak. A korrupció és a politika fonódik össze, de a többrétegű krimi sok egyéb szálat is mozgat. Családon belüli erőszak, zsarolás, és a lagymatag, elnyújtott bevezető több mozzanata értelmet nyer. Izgalmas olvasmány. Elképesztő akció adja a lezárást az erdő mélyén.
Ráadásul Leo Asker valóban kivételes karakter, akárcsak gyermekkori barátja, Martin Hill. Aki még mindig Az üvegember okozta sokkal küzd. Ezt egy különös nő segít neki megoldani. Az elhagyott helyek fotósa, Vilde várhatóan még nagy szerephez jut a következő részben.
Lassan a helyükre kerülnek a kirakós darabjai, miközben a feszültség egyre csak nő. A lezárás még egy utolsó apró csavarral lepi meg az olvasót, ahol az egész sztori más megvilágításba kerül. Amikor azt gondoljuk igen, mindent tudunk, hát nem! Bonyolult krimi, sötét hangulattal és zseniális karakterekkel. Anders kivételes mestere a pszichológiai feszültségkeltésnek. A befejezés... hátborzongató. A negyedik részre az átvezetést pedig tanítani kéne. Svédországban ősszel már az ötödik rész fog megjelenni, azonnal olvasnám a folytatást, ha nem kellene egy évet várnunk rá. Remélem Dobosi Beáta már dolgozik a remek fordításon.
Az erős kezdés után erős visszaesés jött... ami megrémített. Benne voltam nyakig a kétségben, mi lesz most? Remek cosy krimit írt a feleségével de la Motte, talán beragadt nála a cosy gomb? Kissé körülményes, cseppet nem izgalmas, visszafogott 200 oldal következett. Leo családi kertipartira megy, kap egy régi megoldatlan ügyet, ami lassan bontakozik ki, ahogyan az is, hogy valaki azon mesterkedik, Leo elbukjon, pedig felcsillan előtte a lehetőség a felemelkedésre. Már vártam, mikor megy fodrászhoz vagy műkörmöshöz az anyjával, netán shoppingolni. Leo vad és lázadó, egy bulldog kitartása jellemzi, kemény és talpraesett nő, olyasmi, mint Kim Stone. Ezek egyáltalán nem jellemzőek rá... az egyéb szereplők is jelen vannak, de a történet csak csordogál. Az időben ugrálunk, a régmúltból a Szürke Lány mitosza dereng fel, megtudjuk milyen az élet a Rozsdaerdő mélyén. Tény, hogy az írásmód gördülékeny, és a rövid fejezetek visznek, ám vártam végre történjen már valami!
Aztán történt... és Anders magára talál. Mesterien rétegzi a hátborzongató részleteket ebben a sötét, mocsaras tájban, ahol farkasszerű kutyák futkároznak, jelentős szerep jut a temetőbogárnak, az ősi rúnáknak. Titokzatos eltűnéseket és hátborzongató gyilkosságokat kapunk, semmi nem az, aminek elsőre látszik. A nyomasztó, kísérteties hangulat végig ott lebeg a történetben. Leo és társai minél mélyebbre ásnak, annál veszélyesebbnek bizonyul a várható igazság.
Az események felpörögnek, komor és félemetes, összetett krimibe csöppenünk. Letehetetlenné válik, ezerrel pörög, kapkodjuk a fejünket, és érezzük, valami elképesztő, hatalmas disznóság van a háttérben, a szálak messze nyúlnak. A korrupció és a politika fonódik össze, de a többrétegű krimi sok egyéb szálat is mozgat. Családon belüli erőszak, zsarolás, és a lagymatag, elnyújtott bevezető több mozzanata értelmet nyer. Izgalmas olvasmány. Elképesztő akció adja a lezárást az erdő mélyén.
Ráadásul Leo Asker valóban kivételes karakter, akárcsak gyermekkori barátja, Martin Hill. Aki még mindig Az üvegember okozta sokkal küzd. Ezt egy különös nő segít neki megoldani. Az elhagyott helyek fotósa, Vilde várhatóan még nagy szerephez jut a következő részben.
Lassan a helyükre kerülnek a kirakós darabjai, miközben a feszültség egyre csak nő. A lezárás még egy utolsó apró csavarral lepi meg az olvasót, ahol az egész sztori más megvilágításba kerül. Amikor azt gondoljuk igen, mindent tudunk, hát nem! Bonyolult krimi, sötét hangulattal és zseniális karakterekkel. Anders kivételes mestere a pszichológiai feszültségkeltésnek. A befejezés... hátborzongató. A negyedik részre az átvezetést pedig tanítani kéne. Svédországban ősszel már az ötödik rész fog megjelenni, azonnal olvasnám a folytatást, ha nem kellene egy évet várnunk rá. Remélem Dobosi Beáta már dolgozik a remek fordításon.
Anders de la Motte ismét meglepett, nagyot alkotott! Azt gondolom, ez a tehetség. Anders minden mondata a helyén van, kitérők nélkül olyan remekül felépített, mozgalmas és elképesztő krimit kapunk, ami magasan az átlag fölé emeli. Talán a lassú kezdésnek is célja, dramaturgiai hatása van. Az emberi kapcsolatok, a bűn és a régi legendák adják a krimi erejét, ahol maga az erdő is szereplő. Motte kivételesen lebilincselő rejtélyeket alkotott. Már látom, nagy lesz a tülekedés az év végi legjobb krimik listájának összeálításánál. Motte krimije biztos befutó.
Minden krimikedvelő olvasónak ajánlom ezt a remek sorozatot, igazi baljóslatú noirt olvashatunk. Elgondolkodtat, tépi az idegeket, és bevonzza a nézőt a félelem, a trauma és a sötétségben megbúvó gonosz hátborzongató világába.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi, akár Ekönyvben is!
Anders de la Motte (1971. június 19.)
Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja. Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is. Évszakok krimisorozata nagy siker, több milliós példányszában kelt el, ahogyan az írótársával, Mans Nilssonnal alkotott Österlandi gyilkosságok két része is sikeresnek mondható, ahogyan a feleségével közö cosy-krimi sorozatuk is elismerést érdemel.
Fotó: Thron Ullberg
General Press, Budapest, 2026
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151042120 · Fordította: Dobosi Beáta
Minden krimikedvelő olvasónak ajánlom ezt a remek sorozatot, igazi baljóslatú noirt olvashatunk. Elgondolkodtat, tépi az idegeket, és bevonzza a nézőt a félelem, a trauma és a sötétségben megbúvó gonosz hátborzongató világába.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi, akár Ekönyvben is!
Anders de la Motte (1971. június 19.)
Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja. Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is. Évszakok krimisorozata nagy siker, több milliós példányszában kelt el, ahogyan az írótársával, Mans Nilssonnal alkotott Österlandi gyilkosságok két része is sikeresnek mondható, ahogyan a feleségével közö cosy-krimi sorozatuk is elismerést érdemel.
Fotó: Thron Ullberg
General Press, Budapest, 2026
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151042120 · Fordította: Dobosi Beáta














