Vesszőfutás

 

Erlend Loe: Vesszőfutás




                                                            

Erlend Loe új könyve már a címmel felhívja magára a figyemet. Az eredeti, szó szerinti, kissé obszcén helyett egy ügyes és rendkívül találó magyar címet kapott a kisregény. Nem csak a cím kiváló, az egész fordítás pazar, Lőrincz Balázs Bendegúznak köszönhetjük. Azt gondolom, ez az a téma, amire egészen másképp reagálnak a férfiak, mint a női olvasók. A férfiakat egészen testközelből érinti ez a kérdés, amit a kisregény elénk tár. Bevallom, elég merész, sokkoló ez a lehetőség, ami ugye számtalan további probléma forrása lesz.

A történet kifejezetten tipikus, igazi Loe, és megér egy jó kis irónikus nevetést. Még ha ez néha morbid, fanyar vagy nem egészen szívből jövő nevetés is. Kiderül az önvizsgálatra sarkalló sztoriból, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk mi férfiak ennek a fontos szervünknek. Azt minden férfi olvasó maga dönti el, hogyan is viszonyul ehhez a kérdéshez. 

A kiindulási helyzet már az első oldalon komoly problémával szembesíti az olvasót. A történet főhőse, Tander, igazi mintapolgár. Túl egy nehéz, zűrös nap után a felfrissítő zuhanyzás közben egyszerűen „leesik” a pénisze... Ezzel nem csak a férfiasságán esik csorba, de érthetően lelkileg is megviseli a váratlan helyzet. Pánikba esik a testi veszteségtől, keresi, de nem találja a kiutat, a megoldás késik. Bedobozolva a fagyasztó mélyén köt ki a nemes szerv, "Málna" felirattal álcázva. Itt még szívből tudtam vigyorogni, ahogyan a címbeli vesszőfutás kezdetét veszi. 

A humorosnak vélt helyzet fokozatosan pánikba fordul, ami lelki válságot okoz a férfinál. Az abszurd humorba csomagolva egyre több komoly téma kerül elénk. Egy vicces, rövid történet a "férfiasság" fontosságáról és arról, hogy mi történhet, ha hirtelen elveszítjük. Hogyan reagál a környezet, a család vagy az orvosok? Egyre fokozódik a helyzet, a probléma mint a hópihe lavinává duzzad. A mókás helyzetek sajnos abszurd valóságot hoznak, a szóviccek szórakoztatnak, de mégis ijesztőek.

Egy elgondolkodtató könyv a férfiasság kérdéséről, az identitásról, a körülötted lévőkkel való kapcsolatról és a rajtad kívül álló események váratlan következményeiről. A feleség viselkedésén egyáltalán nem lepődtem meg, sőt. A végkifejlet nem lett számomra megnyugtató, illetve a kialakult helyzetet sajnos borítékolhatónak érzem. Remek stílusban íródott, igazán szórakoztató mű, ajánlom mindenkinek!

 

Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!








                 

Erlend Loe: 1969. május 24. (Trondheim, Norvégia)

Norvégia legnépszerűbb kortárs regényírója. Egyszerre végtelenül vicces és komoly, fajsúlyos és hihetetlenül könnyed – egyszóval letehetetlen. Minden megvan benne, amitől a fiatalabb és az idősebb olvasók egyaránt kedvencüknek tarthatják.

1993-ban jelent meg első regénye, a Tatt av kvinnen (Elfújta a nő, Scolar Kiadó, 2010), amelyet 2007-ben megfilmesítettek. A nemzetközi áttörést három évvel későbbi műve, a Naiv.Szuper. jelentette 1996-ban, amelyet több mint 20 nyelvre fordítottak le. Regényein kívül írt még gyermekkönyveket, forgatókönyveket és kritikákat is. 2009-ben Titanic filmfesztiválon az Észak (Nord) c. film forgatókönyvéért elnyerte a diákzsűri fődíját és a Hullámtörők-díjat.






Scolar, Budapest, 2026
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636852641 · Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz

Fillenbaum néni hosszú árnyéka

 

Fehér Gáspár: Fillenbaum néni hosszú árnyéka





                                                          

Fehér Gáspár bemutatkozó regényében a történet fergeteges helyzetkomikumokra épül. Abszurd, szatírikus történet kel életre a lapokon. Végig tartogat meglepetéseket, váratlan, sokszor kínos fordulatokat. Az eposzi történet lassanként egy rémálomba fordul. A regényben sok érdekes gondolat magvát ültetett el a fiatal szerző. Van itt társadalomkritika, beszürkült, hazugságokba fulladó házasság, kitörési vágy, a fiatalok lakáshelyzete, boldogulása adja a fő szálat.


A történet több szálon fut, sok szereplőt mozgat, akik ahogy kell, átjárnak, felbukkannak egymás életébe, sorsuk akaratlanul is összefonódik. Van itt összetört gitár, levágott ujjperc, és szegény Fillenbaum néni is a történések áldozatává válik.  A végkifejlet egy bohózatba hajló, eszement drámai megoldást kínál.

A váratlan, meghökkentő elemekkel átszőtt történet izgalmas figurákat vonultat fel. Fehér Gáspár tudja mit akar, remekül képes világot építeni és ábrázolni azt. A karaktereinek van mélysége, bár kissé elrugaszkodott az egész mese. Tele van szóviccekkel és hasonlatokkal, játékos kikacsintásokkal az olvasó felé. A hangulata és a stílusa mindenesetre vitt magával. Mégis azt éreztem egy idő után fárasztó követni az eseményeket, bár a szöveg bravúros, de terjengős. Lehet, ha némileg picit rövidebb lenne feszesebb a felépítése, az jót tett volna. 

A figyelemfelkeltő cím már sokat igérő. Fillenbaum néni idős, beteges és magányos öregasszony, akit rokonai nyűgnek éreznek, elhanyagolják. Fiatal szomszédai, Csaba és Lili egy szobában nyomorogva várják a kiugrás lehetőségét, életük jobbra fordulását. Nagyobb lakást, gyereket, önálló, biztos hátteret, amire alig van esélyük. Amikor a néni hirtelen felindulásból módosítja a végrendeletét és rájuk hagyja a nagy lakását, beindulnak az események. 

A másik szálon a negyvenes, taxisofőr Dániel dédelget világmegváltó felfedezést, amitől egy csapásra jobb életet biztosíthat családjának. A motoros jégkaparó eleinte beváltani látszik reményeit, de mégis csúfos kudarc lesz a végkifejlet, amit nem képes elfogadni Dániel. Egy salátabárban köt ki, fiatalok között és csak a "véletlen baleset" látszik számára megoldásnak. Élete romokban, nem talál kiutat, pedig kétségbeesetten kapálózik. Ez a meggazdagodási kísérlet is ahogy kell, dugába dől. Dániel élete hazugságokra épül a továbbiakban. Felesége óvónőként dolgozik, kapcsolatuk rég elhalt, két kamasz gyereket nevelnek. Anna lányuk éppen nagylány akar lenni, míg fiuk is küzd a helykeresés nehézségeivel. Azonban a szülők nem figyelnek rájuk. Sok félreértés, bonyodalom színezi a cselekményt, ami egy pillanatra sem laposodik el. Ez a regény egy kicsit minden akar enni, félreértések vígjátéka, ami löki tovább a cselekményt a meglepő végkifejlet felé. Aki erre vevő, jól fog szórakozni. A végkifejlet, a lezárás kifejezetten jól sikerült. A Süni csoport termeiben éjszaka minden szereplő így- vagy úgy, de megtalálja végre életére a jó megoldást. 

Csatlakozva a rengeteg pozitív értékeléshez, kiemelném a szórakoztató erényeit a regénynek: Hihetetlenül laza, jó kikapcsolódást adott, de kell egy hangulat a befogadásához. Frenetikus, eszemeneten vicces helyzetek sorjáznak, ahol mégis ott a megbúvó tartalom. A karrier ígérete és a biztos családi élet utáni vágy alapja egy önálló lakás. Mit tennénk meg, hogy ezt megszerezzük, ha erre vélhetően a legkisebb esélyünk sincs?

Fehér Gáspár bebizonyította számomra, hogy jó mesélő: pergő párbeszédekkel, gördülékenyen ír, tetszett a néha cinikus kicsengése a sztorinak, amit egy pillanatig sem kell komolyan venni. A karakterei mai és színes figurák, igazi anti-hősök, olyan "woodi allen-es" alakok mindannyian. Néhol kifejezetten drukkoltam nekik, mit hoznak össze ebből a lehetetlennek tűnő helyzetből. A próza jól olvasható, haladós és fordulatokban tényleg nincs hiány. Ajánlom mindenkinek.



Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény! 



                       

Fehér Gáspár (1989, Budapest). 2014 óta dolgozik forgatókönyvíróként, ír televíziós sorozatokat (Apatigris; Mellékhatás), nagyjátékfilmeket (Nagykarácsony). A Dumaszínház vendégfellépője, a rádiókabaré rendszeres szerzője. Több színpadi mű társírója (Magyar Nátha; Irodai patkányok). Új darabját a Jászai Mari Színház mutatja be 2026 őszén. A Fillenbaum néni hosszú árnyéka az első regénye.







Scolar, Budapest, 2026
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636852337

Így ​éltünk Mezopotámiában

 

Agatha Christie Mallowan: Így ​éltünk Mezopotámiában




                                             

Agatha a második világháború előtt kezdte el írni ezt a könyvet, és csak utána fejezte be. Teljes nevén jegyzi a könyvet, ami kivételes.

Izgalmas volt olvasni, megismerni, már az utazás előkészületeit, a fokozodó izgalmakat, ahogyan a házaspár csomagol, hasznos dolgokat vásárol, készülődik a nagy útra. A hosszú vonatozás is tartogat meglepetéseket, egy finom humorral átszőtt kellemes útibeszámolót kapunk. Rengeteg eredeti fotó teszi szemléletessé a kötetet. A férjével, Maxszel Szíriába és Irakba utaznak, hiszen Max régész. Agatha is egy régészeti ásatáson találkozott vele 1930-ban, évekkel azután, hogy elvált hűtlen első férjétől, Archibald Christie ezredestől. Max, aki jócskán fiatalabb volt, hűségesen szerette feleségét, házasságuk Agatha 1976-ban bekövetkezett haláláig tartott.

     

Tanulságos elolvasni egy ilyen útinaplót, egyúttal betekintést enged a népszerű írónő és férje életébe. Egy egészen más Agatha Christie-t lehet megismerni. Egyszerű, hétköznapi feleségként a férj mögött, csak élvezi, rácsodálkozik az arab világra, szokásokra, az ott élő emberek egészen másféle gondolkozására. Ahogyan megfogalmazza ő maga is: a hétköznapokat, mindennapok történéseit mutatja meg. 

Ezt az útinaplót afféle sztorigyűjteménynek is tekinthetjük. A könyvben az a szórakoztató, ahogyan Agatha és Max különböző élethelyzetei bemutatásra kerülnek. Agatha egy kicsit feszültebb, (egerek, patkányok, mindenféle bogarak nehezítik életét) míg Max lazább, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Az adódó problémákat az ottani élet természetes velejárójának tekinti. 

Mesél nekünk Agatha az ásatásokon dolgozókról – a munkásokról, a tisztviselőkről, a szakácsokról, a sofőrökről, egy sejkről, a közeli város postamesteréről, az állatokról és a bogarakról. Igazán lírai tájleírások is akadnak a szövegben. Mac, a férj építészsegédje kapja a fő mellékszerepet a könyvben, és iszonyú vicces figura, aki meglepő helyzeteket teremt. 

                                      

Agatha a közel-keleti nőkről is mesél, illetve gondolkodásuk közötti különbséget mutatja be. Tetszett, ahogyan Agatha visszaemlékezik és megírja gondolatait az ott élő emberek hitéről az angol emberek hitéhez képest. Érdekesnek találtam a közoktatásról alkotott nézeteit is. Kiderül, az írás - olvasás tudomány milyen veszélyeket hordozhat magában... Ráirányítja a figyelmet a két kultúra különbözőségeire. Ezt az útleírást akár tekinthetjük alaposabb háttérnek az önéletrajzban. Végig élvezhetjük Agatha Christie utánozhatatlan stílusát, humorát, ami kifejezetten üdítő, szórakoztató, ahogyan az ásatásokra elkísérte férjét. Egészen bizonyos, hogy ezek az ásatási helyszínek inspirálták őt több krimijéhez. 

A hangnem könnyed, és gyakran nagyon vicces. Amit ebből a könyvből kapunk, az egy egész utazási élmény, hogy mi magunk is egy ilyen expedíció részesei lehetünk.
Igazán szórakoztató, könnyed olvasmány, sok humorral. Nem csak AC rajongóknak ajánlom.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 






Helikon, Budapest, 2026
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636208134 · Fordította: Borbás Mária

Egyszer ​majd elmondunk egymásnak mindent

 

Daniela Krien: Egyszer ​majd elmondunk egymásnak mindent




                                                       
                                       

Egy forró nyár a kis türingiai faluban, 1990-ben, ahol Maria éppen a felnőttéválás küszöbén áll, miközben Németország más részein meghatározóan fontos történelmi események zajlanak. A kelet és nyugat között húzódó, elválasztó határ és a berlini fal leomlott. A kis faluban az idő mégis megállni látszik. Bár eljött a szabadság, a lehetőségek ideje, mégis némi félelemmel fogadják az emberek.

Daniela Krien regénye igazi lebilincselő atmoszférájú mese a valóságról. Már az első oldaltól kezdve könnyedén beleélhetjük magunkat Maria, a narrátor szerepébe, az utolsó lapok után pedig nehéz lesz elengedni, olyan drámai befejezést kapunk. Erre én sem gondoltam olvasás közben, erősen meglepett.

A könyv csupán egy rövid időszakot mutat be a fiatal Maria életéből. Ám a tizenhét éves lány számára nemcsak az egész világ változik meg azon a nyáron. Lelkében is kinyílik egy kapu, az önmegismerés folyamata viharos gyorsasággal szántja fel érzékeit, tudatát. A felnőtté válás itt gyorsan megy. Maria pontosan érzi, tudja, mi a jó neki. Regényében Daniela Krien írónő igazán hatásosan, érzékletesen ábrázolja a felnőtté válás időszakát, amit egy nyugtalanító és romboló szerelemmel szőtt egybe.

Az 1990-es politikai eseményeket egy szokatlan hátteret adnak. A politikai narratíva meghatározó, de nem tolakodóan van jelen. Bár hatása elvitathatatlan mindenre, ami történik, az eseményeket is befolyásolja. Ismerős mozzanatok ezek, akik megélték mondjuk Bécs újkori bevételét, a hűtőládákkal megpakolt Warthburgok, Trabantok képei még élénken élnek bennem. A szerző szokatlan intenzitással ábrázolja az egykori keletnémetek belső vívódásait, nem hárítva közvetlenül a felelősséget, de nem hagyva kétséget afelől, hogy mennyire érzéketlenek, sőt lenézőek a nyugati emberek a keletiekkel szemben. A nyugati emberek a kelet társadalmi, kulturális és gazdasági értékeit alacsonyabb rendűnek minősítik, ami komoly látlelet, problémák halmaza.

A regény kifinomult kapcsolatrendszerében számos mellékszereplő bukkan fel a fiatal nő mellett, ezeknek mindegyiknek megvan a maga lebilincselő háttértörténete. Ezek mozaikszerűen illeszkednek és viszik előre az eseményeket. Itt van a különc, szomszéd gazda, Henner, aki kemény fickó, mégis gyengéd tud lenni; Frieda nagymama és Alfréd mezőgazdasági munkás, akiknek megvannak a saját kis titkaik; Johannes anyját, Marianne-t, aki számára a Nyugat a maga kísértéseit tartogatja; és itt van Frieda három fia, akik szintén eredeti figurák. A regénynek igazán kiemelkedő a nyelvezete, amely látványos képekkel és tömör leírásokkal – mindig Maria szemszögéből – egyszerre megindító és érzéki világot nyit meg. Daniela Krien erőteljes írásmódja lenyűgözött; olyan hatékonyan tudja közvetíteni a hangulatot és az érzelmeket, hogy az kivételes. Blaschtik Éva fordítása egyszerűen pazar. 

Maria lelkének változásai, nővé érése a nyár legfontosabb eseménye. Johannes szüleinél él, a tető alatti kis szobában, rettegve a pókoktól. Bár kivételes személyisége van, de mégis céltalanul sodródik, inkább Dosztojevszkijt olvas, mint iskolába jár, és a farmon segít. Keresi önmagát, építgeti a személyes világát, amiben Johannes is segítségére van. A fiú lelkes, elszánt fényképész, főiskolára készül, lázasan izgatják az új lehetőségek, Nyugaton fényképezőgépet vesz. Nem gazdálkodásra termett, arról álmodozik, hogy kiszabadul a hagyományos farméletből, és művészeti iskolában tanul.

Egy nap azonban Maria összefut Hennerrel, a kissé elhanyagolt szomszédos tanya tulajdonosával, ami mindent megváltoztat, kitőrnek az érzelmek. Henner negyvenes, magányos, iszik, és vadul nőzik. Lassan megismerjük a férfi életét, sorsát is. Maria és Henner között szinte azonnal meghatározhatatlan feszültség vibrál, kitörnek az érzelmek mindkettőjükből. Egy nyers, intenzív szenvedély keríti hatalmába a lányt és a férfit, aminek nem tudnak, nem is akarnak ellenállni. Erről érzéki leírásokat kapunk. Henner egy apapótlék, egy szerető, egy bizalmas baráttá válik, Maria hatására leolvad a férfi lelkéről is a páncél.

„E pillanatban ő a mindenem: apám, anyám, szeretőm és barátom, meg egy kicsit az ellenségem is.”

Hazugságok és titkok közepette Maria keresi az útját, erre utal a cím is. A Karamazov testvérek ezért is fontos elem, keretet adva több idézet felbukkan a regényben. Mariára nehéz döntés vár. A lezárás váratlanul, hirtelen jön. Egy nem várt tragédia történik, ami mindent megváltoztat...

Sejtettem, hogy jó lesz, de mindent felúlmúlt, nagyon megérintett a történet. Az év egyik fontos könyve ez. Hihetetlenül fájdalmas és érzékeny történet, amely a bőröd alá megy, szívedig hatol, olvasás közben felráz. A regényből film is készült.





Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!





        

Daniela Krien 1975-ben született a németországi Neu-Kalißban, majd Lipcsében tanult kommunikáció-, média- és kultúratudományt. 2010 óta szabadúszó író. 2011-ben debütált az Egyszer majd elmondunk egymásnak mindent című regényével, amely hónapokig szerepelt a sikerlistákon. 2023-ban Emily Atef rendezésében nagy hatású film készült belőle, amely a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában is szerepelt. Regényeit számos nyelvre lefordították, kritikusai szerint a kortárs német irodalom egyik legerőteljesebb hangja. Daniela Kriennek két lánya van, Lipcsében él.



Park, Budapest, 2026
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636333164 · Fordította: Blaschtik Éva

Éjjeli ​lepkék

 

Stefan Ahnhem: Éjjeli ​lepkék




                                                           

                                             



Korábban már végig olvastam Stefan Ahnhem hatrészes Fabian Risk sorozatát, így nagy várakozással vettem kézbe a sorozat spin-off kötetét.

Ahnhem kissé más stílusban, de ugyanabban a Fabian Risk világban folytatja, természetesen Fabian Risk nélkül. Ez nem A kockavető, de nem is A verem. A történet hőse most Risk kollégája, Malin Rehnberg stockholmi rendőrtiszt. Amíg a sorozatban kifejezetten jó karakternek találtam Malint, itt nekem kevéssé tetszett az "alakítása". Volt, hogy a fejem fogtam, "atyaég, ez a nő mit művel?" 

        

Az kétségtelen, hogy Ahnhem továbbra is professzionális tudással ír. Tulajdonképpen ez a krimi egy laza kitérő, másféle stílusban, de egyáltalán nem ugyanabban a kategóriában, mint az előző Ahnhem-krimik. 

Persze amikor történés van az véres, brutális, kemény és sötét háttér előtt zajlik. Mégis nekem valahogy olyan cosy-féle benyomásom maradt. 

A kiindulópont egy híres életmódbloggert holtan találnak Stockholm egyik előkelő szállodájának lakosztályában. Akit egészen másképp ismerünk, mint a valós személyisége. Amikor egy újabb gyilkosság történik, emelkedik a tét. Az áldozatok között ugyan nincs közvetlen kapcsolat, sőt, egy zaklató is felbukkan Malin körül. Ám ezek is inkább kellékek, nem merülünk bele.

Igen, a regény lebilincselő, és találóan cliffhangerek tarkítják. A cselekmény szerintem kicsit sokat markol. Van itt minden, ami elég ahhoz, hogy aljas, brutális gyilkosságokat luxus prostikat és emberkereskedelmet tartalmazzon. A regény meglepően rövid, alig 300 oldal, Több szál csak felvillan háttérnek, érdekességként színezi a cselekményt, de nem lesz rá válasz. A dán vonal is inkább kérdéseket hagy maga után, válaszok nélkül. Talán ez volt számomra a legzavaróbb, hogy hiányzott a kidolgozottság, néhol elnagyolt a krimi, ahogyan a szereplők is. Vegyes érzéseket hagyott. Nem ezt szoktuk meg a szerzőtől. Sem stílusban, sem tartalomban. Tartok tőle, a rajongók csalódni fognak.

Igazából a munka és a magánélet közötti egyensúlyozás annyira klisés téma ezekben a thrillerekben, hogy egyszerűen el tudtam engedni, nem nagyon izgatott, mi lesz Malin házasságával... nos, az, amire gondoltam. Idillien rózsaszín befejezést kapunk. Nem tudom, Andreas ennyire megbocsátó, szerelmes még 10 év után, vagy csak egyszerűen papucs...mindegy is, messze nem ez a lényege a sztorinak. Ez már a levezetése a történetnek. Az új főnök-beosztott közötti konfliktus is elég elcsépelt vonal már.

Az tény, hogy a befejezés sokkolóan meglepő, durva. Jól sikerült lezárás, bár várható ez a kimenetele a dolgoknak. Egynek éppen jó, szórakoztató, ha nincs más, feldobja egy unalmas utazás idejét. Könnyen olvasható krimi, de sajnos nem lesz az Ahnhem életmű fontos eleme.




Kedvezménnyel ITT rendelhető!



       

Stefan Ahnhem: Stockholm, 1966. november 24.
Forgatókönyvíró, író.
Debütáló kötete A fantom 2014-ben jelent meg. Ahnhem ezzel lett a 2015-ös Chrimetime Specsavers Award nyertese. A Fabian Risk sorozat hat kötetből áll, több mint 30 országban adták ki.













Eredeti megjelenés éve: 2022
Animus, Budapest, 2026
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636148768 · Fordította: Végh Viktória

Pszichokanyar

 

Szigeti Ildikó: Pszichokanyar

Terápiás tévedések






                                                    

"Gyávák és esendőek vagyunk. Mindannyian."







Alapjáraton mindig is érdekeltek a lelki dolgok, nyitott vagyok a problémák feltárására, megoldásra. Szivesen, érdeklődve olvasok pszichológiai témájú, önsegítő könyveket, ahol így vagy úgy, de kapok némi segítséget, felfedezhetek hasonlóságokat saját életemmel. A fenti, nyitó idézet a kötet vége felé bukkant fel, ami szerintem tökéletesen összefoglalja az olvasottakat.

A bemutatott esetek és szereplők története valódi, bármelyikünkkel megeshet. A paletta színes és széles, akad probléma, gond nem kevés. Néha ezeket külső segítség nélkül nehéz, lehetetlen megoldani. Márpedig a szembenézésre elkerülhetetlenül szükségünk van. Legalább magunkhoz legyünk őszinték, hiszen ott legbelül érezzük, tudjuk mi lehet a probléma, ami rátelepszik életünkre, mérgezi a lekünket. Minek cipeljük, tegyük le! Ehhez kell a segítség, hasznos az őszinte feltárása az eltemetett titkoknak, fájdalmaknak. Ebben a kötetben az a meglepő, hogy maga a pszichológusunk is szenved, vannak problémái az életével, amik a terápiás beszélgetések alkalmával idéződnek meg.

Bokros Hanna a szakmai kiégés határán egyensúlyozó, hatvanas pszichoterapeuta, akinek gondolatait, benyomásait első kézből kapja meg az olvasó, afféle bónuszként a kliensek valódi problémáihoz. Bepillantást kapunk egy pszichológus mindennapjaiba, megelevenednek Hanna legbelső gondolatai, érzelmei, kétségeit, megismerhetjük bizonytalanságának okait. Azaz: a pszichológus is ember, az ő élete sem mentes a gondoktól. Van egy sajátos hangulata a kötetnek, szokatlan stílusa a szerzőnek.

A bemutatott életképek komolyak, igen súlyosak, több esetben tabutémákat döntögetnek. Ezek az apró, pontos megfigyelések az emberi viszonyokról, végtelenül szomorúak és meglepőek, sokkolóak. Olyan témák bukkannak fel, mint a pedofília, az aszexualitás, a családon belüli homofóbia, az ivarsejt-donáció, vagy a poliamória. A válás, öngyilkosság is okoz súlyos problémákat. A kezdő esetben olvashatunk a poszttraumás stresszről, a lelkileg megtört, de normális életre vágyó egykori katonáról. Néha zavarbaejtően nyílt, őszinte problémafeltárásnak lehetünk tanúi. Hanna életének képei is felvillannak, ahogyan az egyes esetekhez kapcsolódva kibomlanak előttünk. Néha zavart, hogy Ő is küzd a saját élete nyűgeivel. Közben az olvasó is kap információkat, levonhatja a következtetéseit. Meglepő és érdekes a felsorakoztatott esetgyűjtemény, szinte biztos vagyok benne, mindenkit érintenek ezek a valós esetek. Olvasmányosan gördülékeny, közérthető formában megírt kötet.

Minden ember lelke kisebb-nagyobb mértékben, de sérült, hordoz magában mindenki olyan lelki törést, amit egy váratlan kanyar okozott életünkben. Amikor látszólag minden rendben, mégis fejére áll az élet bennünk. Olyan furcsa és drámai esetekkel találkozhatunk, ahol bizony akár a magunk életére is ismerhetünk. Természetesen a tabutémákat érintő esetleírások voltak a legkínosabbak, mert ezek is a hétköznapok részeit adják. A gyermekkori szexuális bántalmazás, a homofóbia, a BDSM is felbukkan, de az örökbefogadás is tartogat életre szóló traumákat, komoly buktatók rejlenek ezen problémák mögött. Ezekkel élni, kezelni őket nem könnyű... úgy tűnik, nincs sima, hibátlan élet, mindenütt akad takargatni való, megoldásra váró családi probléma. Életünk kanyarjai sokszor váratlanul bukkannak fel, válik "rázóssá" az életünk. Szembenézni a rideg tényekkel sosem könnyű, de felszabadító az eredmény. Mindig van megoldás, csak meg kell találni. Ehhez ad segítséget ez a kötet, hiszen mindenből tanulhatunk, okulhatunk, akár mások életének éles kanyarjaiból is.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv!



                         

Szigeti Ildikó tanácsadó szakpszichológus, újságíró. 25 éven át dolgozott a sajtóban a Népszabadság, az MTI és a Napi Gazdaság munkatársaként. A Nők Lapja Psziché egykori szerzője.

Pszichológusként krízistanácsadással foglalkozik, szakterületei a poszttraumás stressz, a lombikkezelés és az örökbefogadás pszichés támogatása, a szerelmi háromszögek és a bántalmazó kapcsolatok.



Korábbi kötetei: Pszichobiznisz – A segítők hálójában (Kossuth Kiadó, 2018); Pszichosztriptíz – Terápiás valóságok (21. Század Kiadó, 2023).

A szerző portréját Szabó Virág készítette.





Multiverzum, Budapest, 2026
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156662262

Arne Dahl Budapesten

 

Arne Dahl Budapesten

avagy: Hogyan NEM találkoztam Erlend Loe-val?




                                     

A tavaszi PesText vendége volt Arne Dahl, a népszerű svéd krimiíró. A skandináv krimi kedvelői felfokozott örömmel várták a látogatást, hiszen Arne 12 éve járt legutóbb hazánkban. Már akkor dedikáltattam vele a Misterioso és a Rossz vér című könyveit. 

Sajnos az újabb találkozás negatív élményeket hozott. Sem a helyszín (sötét, szűk, büdös, kulturálatlan), sem a beszélgetés nem lett igazán jó élmény. Vidéki könymolyként nekem ez utazással oda-vissza egy tizenkét órás program volt. 

Sajnos a kérdező személyével már tavalyról is van negatív tapasztalatom, ám ott az elsőkönyves Clare Leslie Hall-lal egy elég felszínes, könnyed, női csacsogásnak, kevés lényegi tartalommal elment a beszélgetés. Most azonban kritkán aluli teljesítményt kapott a közönség.

Túl nagy elvárásaim így nem voltak, azonban még azt is alulmúlta a kérdező. Nem értem, miért vállal el valaki egy népszerű, közismert íróval való beszélgetést, amikor érezhetően nem ismeri munkásságát, talán nem is olvasott tőle. Ráadásul a hazai Krimifesztiválon (Veszprém) tavaly elmondta, nem olvas skandináv krimit, nem szereti a műfajt. Érthetetlen, hogy mégis ő lett a moderátor. 

         

A modoros és hosszadalmasan kínos bevezető után Arne szinte végig feszengett, láthatóan nem érezte jól magát ebben a helyzetben, több kérdést nem értett, nem is tudta mire vélni. A közönség szintúgy. A keressünk magyar álnevet Arne Dahl-nak játék nevetséges volt. Merthogy az Arne Dahl írói álnév. A kínai horoszkópelemzésnél végképp elszakadt a cérna nálam, felálltam és kijöttem. Ahogyan előttem jó páran már tették. Elég beszédes mozzanat, azt gondolom, pedig a dedikálást kivárták velem együtt. 

Mintegy fél óra lement a beszélgetésből, mire talán az első értékelhető kérdésig jutottunk. Több talán nem is volt... ez az aktuális sorozatról szólt volna. Ami mindösszesen kimerült a sorozat öt részének címei elemzésében, azaz: MIÉRT az lett a címe, ami. Érdekes infó Arnétól: A krimi zsáner jelenleg új területet igényel és ebben nagy esélye van a japán (!) krimiknek, amelyek törnek fel a nemzetközi piacon. A másik pedig, hogy KB: 600 skandi krimi jelenik meg évente Svédországban. Persze ezeket az infókat nem kérdésre válaszolta, beleszőtte a válaszaiba...

              

A végén nem kérdezhetett a közönség, semmit nem tudtunk meg a terveiről, munkamódszeréről, a Berger&Blom sorozattal kapcsolatban csak annyit boncolgattak, hogy miért az a címe az 5 könyvnek, ami. Nekem személy szerint lett volna legalább 100 kérdésem és nem olyan horderejűek, hogy “mi lenne Arne Dahl magyar álneve, avagy milyen gyerek volt kiskorában, vagy megőrizte -e az első kéziratát?” Iszonyat kínos volt, pedig jónéhány könyvbemutatón, interjún ott voltam, magam is készítettem ilyet. Kellemetlen, "ciki"  volt, ez pedig Arne Dahl arcán látszott a legjobban, mert Ő is szenvedett...

A moderátor a legrosszabb választás volt erre a szerepre. Zömmel rossz kérdések, sokat és körülményesen beszélt, kikacsingatott a nézőkre, azt gondolta, vicces, de nagyon nem volt az! Modoroskodott, maníros volt az egész. Nem tudom, mennyi tiszteletdíjat kapott, de komolyan, ilyen "eredményt" produkálva, szerintem neki kellene fizetnie, hogy egy órát Arne Dahl-lal tölthetett egy asztalnál. Könyves nyelven szólva: ez volt a kihagyott lehetőségek tárháza... Ez szerintem nagyfokú tiszteletlenség az íróval, de a közönséggel szemben is!

Önmagát és készülő regényét fényezte, sok esetben nem Arne Dahl volt a középpontban!  Minősíthetetlen "beszélgetés" volt. 11-ig számoltam, hogy ő mennyire jó krimiíró, és ez csak az első negyed óra volt. Őszintén, minden udvariaskodástól mentesen kíváncsi lennék, Arne Dahl mit gondolt, milyen érzésekkel távozott Budapestről? Nos a tegnapi este számomra értékelhetetlen volt. Legyen ez az örök tanulság: soha többet semmilyen beszélgetés, ahol Ő a moderátor, de a helyszín is ignorálva a továbbiakban. Ezek után szombaton nem volt hangulatom, kedvem újra útra kelni, pedig Erlend Loe is várt... Sajnos ez a találkozás így elmaradt. 

Update 3 nappal később:

Kénytelen vagyok némi frissítést eszközölni, annyian kérdeztek rá a moderátor kilétére...

Nos, szegény nemecsek anno keményen megdolgozott a kisbetűért, ő azonban még azt sem éri meg, kerülném a személyeskedés látszatát is. A leírtak valósak. 

Apró adalékok: az első hölgy, aki kijött a "beszélgetésről" a dedikálásra várva, váltottunk néhány szót. Elárulta, hogy nem ismerte a magyar krimiszerző nőt, ezért próbált olvasni valamit tőle...80 oldalig jutott, nem bírta a stílust, letette a regényét. 

Az elmúlt napban 42 kattintás érkezett a posztra, ami összességében 300-nál jár. Nem reméltem, nem is volt célom széllel szemben repülni, avagy bármilyen visszajelzést nem vártam, de nem is kaptam a szervező avagy a kérdezőtől.  Hálásan köszönöm mindenkinek a sok egyetérő visszajelzéseket. (kiadó, fordítók, írók és egyéb bloggerek, molyok).