Lissy

Luca D’Andrea: Lissy







                                                                 










Az irodalom tanárból lett olasz író első regénye A gonosz maga elég nagy sikert ért el a nemzetközi könyvpiacon, harmincöt országban jelent meg. Bevallom e siker előtt kissé értetlenül állok. Elgondolkodtat, mennyiben az író sikere ez? A marketing vagy a "hype" mennyit tett ehhez? Érzésem szerint sokat. Lehet valaki kiváló újságíró vagy éppen remek tanár, de egy regényt megírni, feszültséget teremteni, logikusan felépíteni az egy másik dolog. Erre erősít a Lissy című új krimije is.


A bolzaniói származású Luca D’Andrea kétségtelenül tud valamit, vannak jó ötletei, mégis annyira vegyes érzelmeim vannak olvasás után, hogy nehéz bármit is írnom a történetről. Már a spoilerek miatt sem szeretném az olvasás élményét rontani. Maradjon valami váratlan, meglepő, vagy reményt keltő a leendő bátor olvasóknak. Mint minden vélemény az enyém is szubjektív. A jó krimi fogalmáról is mindenkinek más lehet a véleménye. A Lissy mellett visszagondolva talán nem is olyan rémes A gonosz maga... Kedves Luca, ezen bizony érdemes lett volna még dolgozni egy kicsit.




Ez a történet nem thriller, pszicho-thrillernek sem mondanám, ez egy gyengécske krimi volt számomra. A sokat markol jutott eszembe, a kevesebb most is több lehetett volna. Talán érdemes lett volna még egy kicsit simítani, fésülgetni a sztorit, eldönteni mit is akar írni. Pedig érezhetően igyekszik, mindent bevet a szerző. A "bevált" receptjén nem sokat változtatott. Most a történetben 1974-ben járunk. Háttérben az Alpok hegyei, természeti képeivel. A kezdés kifejezetten pörgősebb lett. Nincs elnyújtott, felesleges bevezetés, mint az első regény esetében. A történet jól indul, rögtön a közepébe csapunk. Hősnőnk Marlene karaktere erősen Hitchcock Marnie-jére emlékeztetett egy darabig... A hölgy éppen kifosztja a családi széfet egy jobb élet reményében. Megszökik férjétől, aki nem más mint Dél-Tirol rettegett maffiafőnöke. A hölgy kocsija megcsúszik a havas, kanyargós hegyi úton, szakadékba zuhan. Nos, itt véget is ért az izgalom-faktor. Itt lép a történetbe és veszi át a főszerepet a titokzatos gyógyító, sertéstenyésztő, hegyi pásztor. Ezzel Marlene a háttérbe kerül, mellékalakká válik.
Az ötlet most is kiváló, ám a kivitelezése nem. A másik fontos, hogy izgalomról végig szó sincs, a borzongás elmaradt, inkább a gyomorforgató undor jellemző bizonyos részekre. A történet erősen hatásvadász,  jellegtelenül szürke karakterek népesítik be, és a felesleges brutalitás nem ad hozzá, nem emeli az eseményeket.

Pedig tetszett az alapötlet. Valamiféle noir-hangulattal próbálkozik a szerző, ez több- kevésebb eredménnyel megy is, majd átvált egy traumáktól hemzsegő családi drámába, világháborús háttérrel. A maffia-vonal lezárása elég furára sikerült, értelmét veszti, kifullad hamar. Az egészet ismét nyakon önti némi sejtelmes misztikummal. Kár. Ebből a csavaros és fordulatos történet helyett egy elég zavaros, zaklatott katyvasz kerekedik ki. Nem tudom mit szed, rág, talán mákot a szerző, mint az egyik karaktere. Vannak jó ötletei, írni is tud, hangulata is van a regénynek, mégis nem vág oda, nincs feszültség.

A másik nagy problémám, ami nagyon zavaró, sőt egy idő után kifejezetten idegesítő volt a nyelvezete. A rövid, sok esetben egy szavas tőmondatai nem a feszültséget fokozzák, hanem töredezetté teszik a szöveget. Nem ritkán összefüggéstelenül olvashatjuk mindezt.

Vannak lényeges technikai hiányosságai, több helyen bukik a történet. Sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni az egészből. A befejezésnél a várva várt csavar elmaradt, illetve elég képtelenre sikerült szerintem. Ami meglepetésre adhat még okot az Lissy személye, története, de erről nem árulok el semmit.

Az olaszoknak fogalma nincs a JÓ krimiről, ha EZ volt tavaly a legjobb krimijük. Ugyanis a Lissy 2017-ben elnyerte az év legjobb olasz nyelvű krimijének járó díjat.
Sajnálom, kár érte. A borító viszont ismét tök jól sikerült.





Luca D'Andrea: 1979. Bolzano
Irodalomtanár volt, ma már főállású író.

A gonosz maga az első regénye. Olaszországban hónapokig vezette a sikerlistákat. A könyv jogait 35 ország vásárolta meg.





XXI. Század, Budapest, 2018

400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759406 · Fordította: Bíró Júlia

Luther kutyái

Szilasi László: Luther kutyái  





                                                                                     





"De akár van Isten, akár nincs, érdemes úgy élni, mintha lenne."





Az idei év emlékezetes beszélgetése volt számomra a szegedi könyvhéten bemutatott Luther kutyái regény. Szilasi 2015-ben megjárta a poklot, ettől életszagúbb, valósabb történetet nem lehet írni, mint a saját betegsége. A beszélgetőtárs Darvasi László volt, aki szintén volt hasonló helyzetben. A két író rezdülései, gondolataik, nyíltan őszinte mondatai elemi erővel hatottak. Nem csupán a megélt-túlélt betegség okán voltak érezhetően egy hullámhosszon.




Kell-e, lehet-e valóbb és mozgalmasabb, mindezzel együtt fájóbb és örömtelibb történet, mint maga az élet? Szilasi László regénye egy ötvenes férfi életének jelentős állomásáról számol be. Ez a jelentős állomás egy brutálisan váratlan betegség. Már a szó önmagában letaglóz, nehéz vele mit kezdeni. Súlyos, komoly csapás a diagnózis: agydaganat.


A váratlan rosszullét oka, majd a műtét és terápia kényszerű számvetésre ösztönöz. Az élet véges, amiről azt gondoljuk, csak másokkal megtörténhet meg, bizony velünk is előfordulhat. Szilasi túlélte, amit nem szoktak, és megírta. Van ahol nagyon nehéz vele boldogulni, elvonatkoztatni a saját életünktől, a kényszerű számvetéstől. Tény, hogy felzaklatnak bizonyos részek, van, hogy le kell tenni, kell egy nagy levegő a folytatáshoz. Igen, ez is az élet része. Az olvasóban feldereng Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című történetével a párhuzam. Mégis talán a különbségek izgalmasabbak. A borítón lévő emberi koponya MR-felvétele is utalhat erre.


A cselekmény igen mozgalmasan indul: Szilasi egy egyetemi előadása közben váratlanul rosszul lett, elájult. Rohammentő, orvosok, vizsgálatok, a bizonytalanság, rémülten álló, aggódó hozzátartozók. Az eredmény döbbenetet hagy maga után, az öntudatlanul töltött idő keresése, hiszen kiesett két nap az életéből. Ez adja a különböző idősíkok váltakozását, a több szereplő szemszögéből való megközelítést, a naplószerű tényfeltárást. Ki mire emlékszik, hogyan élte meg a történéseket? A betegágynál felsorakozó volt feleség és az új kapcsolat mellett a kollégák barátok is megjelennek. A hírzárlat a szülők felé meglepő, ám az édesanya mégis megérez, hogy komoly a baj a fiával. Szívbemarkoló pillanata ez a könyvnek. Amikor tudatosul, hogy az élet véges, kevesebb lehet előttünk, mint mögöttünk. Személyes és őszinte vallomás a könyv.


"A szüleimnek senki sem mert beszámolni. Megtiltottam mindennemű híradást. Se a testvéreim, se a kedvesem, se a volt feleségem, se az orvosok nem lázadtak fel. Anyám ennek ellenére tudta."



A sikeres műtét után a lábadozás, a kezelések és gyógyszerek hatásai, majd a visszatérő tudatban gyökereket ereszt a múlt, megjelenik a jövő. Mit lehet kezdeni, hogyan tovább ezzel az élettel? A múlt gyökerei a gyerekek és a volt házasság megidézése mellett a gyerekkor képei elevenednek meg. Az emlékeket az új élet esélye, a túlélés reménye és az új kapcsolat biztonságos hátterének összefonódásából táplálkozik. A Békéscsaba és Szeged adta háttérből kikerekedő életmese jó stílusban megírt, sodró és olvasmányos.

Megtudhatjuk, hogy nem ez az első életveszélyes helyzet az életében. Már kétévesen csoda, hogy megmaradt, túlélt egy agyhártyagyulladást. Most másodszor nézett szembe a halállal. A baráti, családi kapcsolatok boncolgatása mellett elkerülhetetlenül adódik a számvetés. Ez a visszapillantás hol lírai, hol humoros, azonban érezhetően végig nagyon őszinte. A cím tökéletesen kifejezi az élethez való viszonyunkat.

"Három dühös kutyám van, Ingratitudo (Hálátlanság), Superbia (Gőg) és Invidia (Irigység). Akit ez a három kutya megharap, az igen cudarul meg van harapva." [LVM 8., 5022. sz.]

Ad az olvasónak azonosulási pontokat: nem csupán a halálfélelem, a betegség "élménye", de az elvarratlan szálak, vagy a lezártnak hitt múlt ismétlődése mellé a jelen hoz színes pillanatokat. Honnan jövünk, merre tartunk, jó irányba visz a sorsunk kérdésekre a választ maga az élet adja meg. A Luther kutyái apropóját a betegség adta, ami jó alkalom a visszatekintésre, számvetésre. A személyes történet az olvasó sajátjává válik, elkerülhetetlenül adódnak azonosságok. A válás és a halálfélelem tudatos tompítása, a gyerekivel való kapcsolata ad párhuzamot, megélt hasonlóságot. Az élet regénye ez a történet. Az elbeszélés fanyar hangulata, iróniája remekül oldja a feszült drámát. A személyes hang nem vált szentimentális, könnyes érzelgősségbe. A betegség a családi kapcsolatok és az elmúlt ötven év eseményeinek megidézése segít továbblépni, mert túl lehet, túl kell éni. Reményt ad. Még van feladata, dolga itt a jelen életben. Érdemes elolvasni.


"El nem mesélhető történetekkel vagyok tele. Ezekről az el nem mesélhető történetekről néha azt gondolom, éppen ez vagyok én."


Zárásul a könyv szerkesztője, a jó barát ajánló sorai.

"Szilasi ​László legmegrázóbb művét tartja kezében az olvasó. Viharsarki és szegedi regények, reformkori portréképek megfestése után eddigi legszemélyesebb történetét beszéli el az író. Híres irodalmi példának aktuálisan kézenfekvő volt Karinthy skandináv utazása. Egy nagy, halálos betegség fölötti drámai győzelemről szól tehát ez a regény. Témája a test, amely váratlanul és elementárisan hagyhat cserben bennünket, hogy aztán mégis kivételes ragaszkodást produkáljon. Témája az elveszett tudat, az érzékelhetetlen idő, a gyógyulás lehetetlensége és mégis-csodája. Témája egy család szorongattató széthullása, illetve egy új család fölépülése. Témája a családi múlt, a személyes történelem, szülők és nagyszülők sorsa, a huszadik század traumái, háborúk, békeidők, szegénység és túlélési praktikák; mindezekről kitárulkozva a confessio műfaját is fölhasználva beszélnek a rövidre vágott, visszafogott, feszülten pulzáló sorok. Ízlelgessük a baljósan gyönyörű címet: Luther kutyái.
Íme, egy regény, amelyben visszahódították az életet."
(Darvasi László)




Szilasi László (Békéscsaba, 1964. január 1. –) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, egyetemi docens.
A Magvető Kiadónál megjelent művei: Szentek hárfája (2010), A harmadik híd (2014), Amíg másokkal voltunk (2016) Díjai: Rotary Irodalmi Díj (2010), Déry Tibor-díj (2013), Mészöly Miklós-díj (2015)
















Magvető, Budapest, 2018
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436778

Menyasszonyok, vőlegények

Szobotka Tibor: Menyasszonyok, vőlegények 






                                                                     










Sajnálatos tény, hogy mára legtöbben úgy emlékeznek Szobotka Tiborra, mint Szabó Magda férjére. Ezen talán változni látszik valami, hogy a népszerű írónő munkái mellett most a férj ismét reflektorfénybe kerül. A Jaffa Kiadó elkezdte az ő életművének újbóli kiadását is. Én magam is az írónő regényeivel ismerkedve lettem egyre kíváncsibb írásaira. A legutóbb olvasott Megmaradt Szobotkának kötet a szerelmüknek, házasságuknak állít emléket. Ezt Tibor kezdte írni, de már Magda fejezte be.


A Menyasszonyok, vőlegények Szobotka életében megjelent utolsó regénye volt 1980-ban. Legutóbb 15 éve adták ki. Szobotka Tibor tökéletes portrét fest benne a háború utáni '40-es évek Budapestjéről, kispolgárságáról. Furcsa történet, mert a címmel ellentétben sehol egy menyasszony vagy vőlegény. Talán a túlélés miatt választotta címéül. Persze a középpontban a férfi-nő kapcsolat áll. Az élet, a sors menyasszonyai, vőlegényei igyekeznek boldogulni, a háború után önmagukra találni. Nagy kérdés, mennyire tudnak "normális életet élni" a világégés után.

Olvashatjuk úgy is, mint háborúellenes, kemény társadalomkritikát. Szobotka véleménye érthető, nem kell magyarázni. Aki utána olvas, az életrajzából sok idevágó momentumra akadhat. A nagy műveltségű egyetemi oktató szerény és visszahúzódó életet élt. Írói pályája a nyilvánosság szinte teljes kizárásával alakult. A háború alatt ő maga katona volt, ekkor vesztette el első feleségét és újszülött kisfiát. Az ötvenes években ő maga is tiltó listán volt, akár csak Szabó Magda. Ez az elhallgattatás őt a pálya szélére sodorta. Fordításai jelentősek, abból élt. Később is ritkán és nehezen jelentek meg regényei. Sebzett lelkének Magda szerelme volt a gyógyír.


A regény első olvasásra egy kicsit nekem darabos lett, amit furcsa karakterek népesítenek be. A bemutatott jelen elég nyomasztó. Mondhatnám az egyetlen életöröm, vigasz a szerelem. Vagy amit annak hiszünk. Ez lehet persze csak szex is, szereplője válogatja, kinek mi adatik meg. Ezt a világot itt a tesztoszteron irányítja. A meztelenség nem csak testi formában jelenik meg, lemezteleníti a szereplőket lelkükig is Szobotka. Több sorsot, embertípust mutat be az író. A történet az ostrom utáni években játszódik Budapesten. Fő színhelyünk Frida lakása, ahol a szereplők találkoznak. Frida ügyeskedik, igyekszik jobban élni, szemfüles módon megtalálta a "piaci rést": szobáztat, alkalmi pároknak adja ki lakását.



Talán a mai formákhoz képest lassan épül fel a regény és ugrálunk a szereplők között, ami lehet zavaró. Aki éppen színen van, arról tudunk meg információkat. Ki hogyan kapcsolódik a másikhoz, menet közben alakul. Igaz, minden szereplőnek megismerjük a hátterét úgy, hogy azt ők maguk mesélik el.

A karakterek: kicsinyes, gyenge, összetett jellemek, bár akad azért valami szimpatikus is bennük, ami árnyalja a képet. Ettől valósak, emberiek. Edit és Ernő csak vergődnek a pillanatnyi boldogságukat keresve, Imre pedig az ösztöneinek él, és itt elsődlegesen a szex az, ami őt motiválja. Frida alakja a legelevenebb, Szatmár Vilmos tenyérbemászó, gátlástalanul önző, ügyeskedő alak. Mariska néni akár egy Emerenc is lehetne, akit nagyon ellenszenvesre alkotott meg Szobotka. Ami számomra még furcsa volt, csak két szereplő sorsáról tudunk meg igazán mindent, merre és hogyan alakul életük. A többiek csak színesítik a képet, ők a hétköznapok kisemberei, akik a boldogságukat keresik. Ennek az életnek ez az egyetlen tétje van. Oszkár és Imre találkozása adta a csúcspontot. Tetszettek a regény leíró részei, a megjelenített valós történelmi zűrzavar, vagy Szobotka finoman ironikus humora.

Ajánlom mindenkinek egy mára letűnt kor remek hangulatú története. Szabó Magda olvasóinak pedig kikerülhetetlen.




Szobotka Tibor 
(Budapest, 1913. március 19.– Budapest, 1982. február 26.) József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa.




További kötetei: Megbízható úriember, Züzü vendégei, Az összeesküvők, Igitur
















Jaffa, Budapest, 2018
344 oldal · ISBN: 9786155715570

Európa női szemmel

Európa női szemmel
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg






                                           





"Az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt higgye, hogy nem lehet rosszabb. Ezt ne felejtsd el. Mindig lehet rosszabb."


A Kossuth Kiadói Csoport tagja a Noran Libro Kiadó indította útjára ezt a sorozatot. A tavaszi könyvfesztiválra négy újabb kötettel bővülve immár tíz szerző regényeiből válogatva ismerkedhetünk a nők sorsával, helyzetével, az őket foglalkoztató problémák megközelítésével. Remek alkalom ízlelgetni, új színeket, alkotókat felfedezni. Mikor olvasnánk ciprusi, máltai, lappföldi, osztrák vagy éppen norvég női írók érzéseiről, az őket körülvevő világról, vágyaikról, gondolataikról? A négy friss megjelenésből most kettőt emelnék ki.



"Körbe akartuk utazni a világot egy vitorlással, álmodoztunk, akár a kamaszok, különleges emberekké akartunk válni, közben nekem munkába kellett járnom, neked pedig be kellett menned az egyetemre, de viseltem a gyűrűdet, még akkor is, ha fájt, azzal aludtam, zuhanyoztam, dolgoztam, tiltakoztam ellene, de soha nem vettem le."



Súlyos, erős történet, remek fordításban. Szöllősi Adrienne számomra a skandináv krimifordításaival maradt emlékezetes, és a néhány hete olvasott Tengerkönyv is az ő fordításában jelent meg.
Mondhatnám, ez a történet is felér egy krimivel. Egy szerelem története, ami egészen különleges. Nem a romantika kap főszerepet, bár tele van mély érzésekkel. Ez nem rózsaszín idillbe fulladó, édes-bús könnyes klisék halmaza. Már szinte kedvenc lett, mert napok múlva is foglalkoztat a szereplők sorsa, velem maradt a történet hangulata. Kétségtelenül megtalált, megfogott. Élmény volt megismerni. A borító kifejező, tökéletesen adja vissza a szereplők lelkét.

Azt az első néhány oldal után sejtheti az olvasó, hogy itt valami nagy titok lappang, a boldog szerelem állapota illékony. A nyomasztó befejezés szinte várható. Ha erre felkészült az olvasó, kap egy egyéni hangú cselekményt. Itt semmi sem az, aminek elsőre tűnik. Igazából egy fájdalmasan szép dráma bontakozik ki a lapokon. A megjelenő hasonlatok teszik egészen egyedi hangulatúvá ezt a regényt.

Mindenkinek joga van a boldogságra. Az írónő gyönyörű és kifejező mondatai megragadják az olvasó szívét-lelkét. Ilyen mély szerelmet, igazi egymásra találást ritkán élhetünk meg. Tökéletesen illenek egymáshoz, rögtön tudnak együtt létezni. A lány visszaemlékezéseiből bontakozik ki a történet. Nem tudjuk a nevüket sem, csak később derül ki, hiszen nem is fontos, nem ezen van a hangsúly. Mit keres egy szerelmi történetben olyan traumák feldolgozás, hatása a szereplőkre, mint a gyász, és a veszteség? Hogyan hat, befolyásolja és alakítja személyiségünket egy ilyen családi dráma? Aki nem élte át, elképzelni sem tudja igazán. Afféle élveboncolás, okok és miértek keresése arra, ami sajnos megváltoztathatatlanul megtörtént. Az ember egyszeri, egyedi és megismételhetetlen.



A Bocsáss meg történéseiben megjelenik a gyötrő fájdalom, a melankólia. A tehetetlenség érzése, a kilátástalanság döbbenete. A magány jellemzi Sebastiant, nincsenek barátai, de ez jellemző a lányra is. Két sérült lélek egymásra talál, röpülnek, boldogok.Nem akarnak a mókuskerékben létezni, utazni, élni vágynak.

Mégis, mit rejteget Sebastian, mi az, ami nyomasztja, nem akar tudni róla? Mitől más, furcsa a fiú? A szülői háttér is kibontakozik, messze a gyerekkorba keresendőek a válaszok. Miért depressziós az anya, mi nyomorította meg a család életét. Hogyan tudnak így létezni, feldolgozni azt, amit nagyon nehéz. Miért nem az élőkre koncentrálnak, ez a nagy kérdés, hiszen a múlt terhét cipelve agyonnyomja a jelenüket is. Mikor van az a pont, hogy a szerelmünk előtt fel merjük vállalni önmagunkat, teljesen lemeztelenítve a lelkünket is? A leírások érzékiek és fájnak olvasni bizonyos részeket. Életmese ez, valós küzdelem önmagunkkal, az életünket körbe fogó hazugságokkal, múltunk árnyaival a boldogság keresésével.



"Egy család voltunk. A legjobb volt az ébredés. Az ébredés is álom volt."

Ida Hegazi Høyer norvég írónő 1981-ben született, dán és egyiptomi felmenőkkel rendelkezik, Norvégia északi részén, Lofotenben, illetve Oslóban nőtt fel. Szociológiai tanulmányokat folytatott, dolgozott egy ruhaüzletben is, jelenleg szabadfoglalkozású író, Oslomarkában, az Oslo környéki erdős vidéken él. Bekerült a tíz legjobb fiatal norvég író közé, és 2014-ben megkapta a fiatal tehetségeknek ítélt állami Bjørnson-ösztöndíjat. Eddig öt könyve jelent meg, a harmadikkal 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Lefordították spanyolra, készül a dán, a szerb és a bolgár, az albán és a macedón kiadása.

Noran Libro, Budapest, 2018
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155761256 · Fordította: Szöllősi Adrienne





Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben





                                                     
                                                 









Ez a kötet eredetileg 2012-ben látott napvilágot. Rögtön elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Ez is bizonyítja, helye van a sorozatban. Az írónő a fülszöveg szerint: egyetemi tanár, író és költő, valamin képzett koncertgitáros-énekes. Ez volt Carolina Schutti (Innsbruck, 1976) második kötete, amit A baglyok hangtalanul repülnek című kisregénye követett, majd 2018 februárjában Idegláz című verseskötete jelent meg.




A könyv rövid terjedelme miatt becsapósnak tűnhet. Olyan kis rövid, könnyű, már-már romantikus darabnak sejtheti az olvasó. Nem az. Rétegeit összerakva bontakozik ki a történet, ami sok mesét és anekdotát is tartogat az olvasónak. A megfejtésre váró szimbólumokkal tűzdelt emlékek halmaza egyéni és eredeti. A címlapon megjelenő matrjoska baba utalás lehet erre. Olyan kép a képben, vagy történet a történetben. Főszereplőnk Maja, akit kisgyermekkorától a fiatal felnőtt életéig követhetünk nyomon. Keresi önmagát, a gyökereit, hiszen múltja és emlékei ködbe vesztek. Ezekből a felvillanó homályos emlékfoszlányokból kerekedik ki a történet. Ennek beindításához kell egy férfi hiszen Maját eddig nők vették körül.  Mindenkiben megfogalmazódhat az érzés: ezt ismerem, már átéltem valamikor, jártam itt. Belénk ég egy szinte jelentéktelennek tűnő pillanat, egy szín, egy illat vagy maga a gyerekkor tündérkertje. Az írónő költői képei, leírásai és hangulatfestése tökéletes.

Megismerhetjük a falusi környezetet, ahol a lány nagynénjénél nevelkedett. Maja életének meghatározó momentumai titkokat is rejtenek. A gyökértelenség érzéséből fakadó fájdalommal megküzdeni nem egyszerű. Tartozni valahová, valakihez fontos érzés az életben. Mégis ez az önmagától való menekülés vágya, amivel a rövid történet átitatódott, meglepő volt nekem. A történetvezetés inkább töredezett, álomszerűek a felvillanó emlékek képei. A végén pedig mintha minden újrakezdődne: Maja már kislányával keresi a gyökereiket, a múltjuk meghatározó pillanatait. Az érzékeny női lélek rezdülései jelennek meg a történetben. Ám addig még lesz más történés.




Ha olvasnád az Európa női szemmel sorozatot, akkor ITT válogathatsz. Izgalmas kirándulás, jó felfedezés megismerni ezeket a regényeket, a bennük bemutatásra került élethelyzeteket, sorsokat.





Noran Libro, Budapest, 2018
112 oldal · ISBN: 9786155761515 Fordította: Győri Hanna

Csiglemező

Cseke Lajos: A Kárpátok farkasai
Csiglemező




                                                           












Számomra izgalmas felfedezés volt a könyvheti újdonságok között Cseke Lajos regénye. Már a címével felhívta magára a figyelmem, amit a remek borító erősített. A történelmi regények áradatában a honfoglalás nem éppen a legkedveltebb téma, lássuk be. Valahogy a "sötét középkor" vezeti az írók listáját. Ezért is volt üdítő a témaválasztás, ami ezúttal a székelyek szemszögéből íródott. Vissza a gyökerekhez, ismeretterjesztő formában.


A székelyek azt tartották magukról, hogy ők Csaba királyfi népe. Atilla, kétségtelenül az első évezred legnagyobb történelmi alakja. Kiemelkedő ember volt, halálának körülménye igazi mítoszt teremtett. Ez ad egy alapot a történethez, ami Krisztus után 850 körül veszi kezdetét. A békés pásztorok egy súlyosan sebesült harcosra bukkannak a hegyekben. Így kerül közéjük és marad velük a felépülése után Talált Vuk, azaz Farkas. A nagy termetű, vörös hajú harcos viking ősökkel büszkélkedhet. Rövid ideig élnek boldogan gyógyítójával, Milával. Itt jött az első meglepő fordulat. A szerző egy merész húzással kiiktatta a továbbiakból Vukot is, nem ő lett a regény főhőse, hanem a kamaszodó fia. Aki örökölte feltűnő és kirívó hajszínét. A vörös haj a fekete és barna hajúak közt bizony több esetben megkeserítette a gyermek életét. Testi adottságait jól kamatoztatja, bátor, erős férfivá válik.




Nyomon követhetjük hogyan és miért kap új apát Veres Keménd és lesz belőle csikós, később kovács. Itt indul be igazán a fő történet. Keménd színes, jó karakter, a férfivá érésének lépéseit, majd Bolgárországi kalandjait követhetjük végig. Ez további bonyodalmakhoz vezet. Új életének szereplői a magyar őstörténet életképei elevenednek meg a lapokon. Akad természetesen csata és harc is. Szépséges leírások, megszemélyesítések során az életük pillanatai adják a történéseket. A régi hagyományok, szokások, hiedelmek, és a történelem viharai izgalmas fordulattal adnak lendületet a sűrű történetnek, amiben Attila haláláról is olvashatunk. A Kárpátok vadregényes erdőiben ott lehetünk egy nyugalmat kereső, békére törekvő ősi nép sorsában.



Olvasmányos formában ismerhetjük meg a székelyek kultúráját, állattartási és földművelő szokásaikat, ételeiket, a nyelvi eltéréseket. Érezhető a gondos háttér, a szerző jól ismerheti a földművelés eszközeit, a korabeli állattatás körülményeit. Kitűnik a ló fontos és meghatározó szerepe az akkori emberek életében, ahogyan a gasztronómia is bemutatásra kerül. A ruhák, fegyverzet megjelenítése is mutatta a hozzáértést. A feltűnő karakterek jelleme jól megrajzolt.

Tovább fokozza a kalandok sorát, amikor a székelyek úgy döntenek, szövetségre lépnek a magyarokkal. Izgalmas háttérrel, hangulattal elevenedik meg a korszak, megjelenik Álmos és Árpád vezér is. Megismerteti velünk a korabeli politikai helyzetet. Szemléletesre sikerült ezeknek a viszonyoknak a bemutatása. Informálódhatunk a székelyek eredetéről, hogy Attila hunjainak egyenes leszármazottjai. Amikor Attila halála után fiai egymással harcra keltek, megsemmisítették a nagy hun birodalmat. Attila egyik fia, Csaba a hunok megmaradott részével Görögországba távozott.




A maradék háromezer hun vitéz pedig a mai Erdélyben, a Kárpátok és a Hargita között elterülő Csiglemezőn telepedett le. Erről mesél nekünk Cseke Lajos regényében. Megtudhatjuk, a székelyek is mindig magyarok voltak. Nyelvük őrzi a hagyományokat, náluk alakult ki és maradt fenn sokáig a székely rovásírás. Ezek közt a valós tények között folyik a regény története. Peregnek az események, nem csupán Keménd életében. Lebilincselő, sodró és sűrű a történet. A befejezés pedig meglepő lesz. Olvassátok, ajánlom minden történelem iránt érdeklődőnek. Mozgalmas, sok szereplős történelmi regény került ki a szerző kezéből, akinek ez az első megjelent írása. Valóban végig fogva tartja az olvasót a hangulat, a történet pedig további kérdéseket ébreszt. Tetszett ez a felnőtt mese, a magával ragadó, sodró történet. Gratulálok, mind a kiadónak mind pedig a szerzőnek! Mindig izgalmas kihívás felfedezni új szerzőt, új megközelítést olvasni. Cseke Lajos regénye nem csak a történettel, hangulatával tetszett, jó stílusban megírt kötetet olvashattam.
Keménd remélem még visszatér, lesz folytatás.


ITT tudod a kiadótól kedvezménnyel megrendelni a Csiglemezőt!





Cseke Lajos: 1965-ben született Bonyhádon.

Mezőgazdasági tanácsadó, jelenleg Pécsváradon él. Ez az első regénye.







Gold Book, Debrecen, 2018
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634264743 . Borító: Hegyi Péter

Vadásztörténetek

J. Lányi András: Szarvasbőgés a Kárpátokban 







                                                             








J. Lányi András egykor a Kárpátokban dolgozó erdőmester vadászkalandjaiban a természet szeretete és az állatok iránt érzett alázat jelenik meg. Erősen emlékeztetett Fekete István írásaira. A vad nemes ellenfél, az erdő a fák pedig egy olyan varázslatos helyszínt adnak, ami mára eltűnt, átalakult. A Kárpátokat igazi ősrengetegként jellemzi. A négy évszak és az erdő változásai szemléletes képekben elevenedik meg a leírásokban. Igen látványos képek és izgalmas történetek kerültek ebbe a válogatásba.




A szerzőről elég keveset tudunk, az iskolái után a Bereg megyei grófság uradalmi vadászmestereként tevékenykedett. A vadon élő állatok életének megfigyeléseit írta meg jegyzeteiben, majd kerekedtek ki a vadászkalandok, sikeres vadászatokról írt beszámolói. Egyetlen kötete 1926-ban jelent meg hét elbeszéléssel, ami ezen könyv része is, kiegészítve az egyéb vadászújságokban megjelent tárcáival, jegyzeteivel. A Trianon és a politika viharai a szétszabdalt ország élete rá is hatással volt. Ekkor került Magyarországra. Izgalmas és színes írásaiban megelevenedik a múlt. A Kárpátok csodás tájai, hiúzok és szarvasok élete mellett olvashatunk farkas és medvevadászatról is. Az erdei vadak élete, a táj és az évszakok szépségei, leíró részei eleven képekkel teszik olvasmányossá a történeteket.

Az évszakokhoz kötődő vadász és erdőbeli események ötletesek, szemléletesek és egy olyan mára eltűnt világba viszi az olvasót, ami az információk mellett izgalmas kalandokat is ad. Jó volt így megismerni a Kárpátokat, a tavasztól télig tartó változásokat végig követni az erdőn és az állatok életében. Különösen a címadó a szarvasok életét bemutató, azt nyomon követő írás tetszett. Olvashatunk milyen is volt a Tavasz a Kárpátokban, A vén bika nyomában, a Megzavart nász során eljutunk oda, hogy bizony ott is Kísért a múlt. Tetszetős, jó kikapcsolódás volt ez a könyv. kirándulás a fotelból egy vadregényes tájra.







Lazi, Szeged, 2018
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673769






Iglódy Gyula: A Kárpátok vadászparadicsomában











                                                   







Az idei könyvhétre frissen megjelent másik vadásztörténet helyszíne is a Kárpátok. Igazán elgondolkodtató és meglepő, mennyire más volt alig száz évvel ezelőtt ez a vidék. A Wass Albert írásaiból is jól ismert hegység képei szívmelengetően szépek, elevenek. A természet varázsa, az évszakok változásai itt is jól nyomon követhetőek. A vadak életét a magyar vadász Iglódy Gyula írásaiból ismerhetjük meg. Informatív, izgalmas képek követik egymást. A főúri vadászatok az egykori világ jellegzetes része volt. A háború után ő szervezte Romániában a bérvadászatokat. Valóban kapunk olyan információkat, ami meglep, megdöbbent, elképeszt. Kire hogy hat az olvasás után az egyéni. Itt már inkább a pénz és a nyereség dominált. A magaslesek, vadászkunyhók és maga a kijelölt területek jó bevételt hoztak az államnak. Osztrák, német vadászok durrogtatták fegyvereiket a Kárpátokban. Megtudhatjuk a szarvasagancsok méretezését és szinte ott él, jár-kel a Kárpátok erdeiben az olvasó. A nagy elődökhöz hasonlóan szemléletes megjelenítések, leírások olvashatóak ebben a vadásztörténetben is. Medvék, hiúzok és farkasok életéről tudhatunk meg több érdekességet.

Ez a vadászemlékeit bemutató írása német nyelven jelent meg először. Az erdő lakói vadkanok, medvék, hiúzok és zergék mellett a farkas is megjelenik ezekben az emlékező kalandleírásokban.

A táj és a trófeák bemutatása képmelléklettel gazdagítja a kötetet. A fájó búcsú Brostenitől pedig ad egyféle drámai lezárást a történeteknek. Az embert elüldözhetik, de az emlékeit nem vehetik el.







Lazi, Szeged, 2018
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673394

Budapest Boulevard

Réti László: Budapest Boulevard  



"Magyarország önérzete újabb pofont kapott"




                             
                    



Réti László izgalmas, fordulatokban bővelkedő akcióregénye a nem is oly távoli, képzeletbeli jövőbe viszi el az olvasót. Természetesen az író jelzi a könyv elején: minden hasonlóság a véletlen műve. Ami, mint tudjuk nincs. Az ország közeledik a választásokhoz: a hatalmi harcok, közpénzek lenyúlása adott az egyéb politikai manipulációk mellé. Sötét a kép, ami már most itt a jelenben megfogant.




A történetről annyit még: váratlan merényletek veszik kezdetüket az országban. Az első igen látványosra sikerült, Réti jó tippadó lehet. Azért remélem, nem így lesz. A szálak mesze
a politikai szférába vezetnek, bepillanthatunk a függöny mögé. Réti pontosan látta, tudja miről ír.  A Budapest Boulevard mulató hogyan kerül a nemzeti jelképek elleni támadásba? Kiderül, ahogy az is kié is a mulató... vagy ki lehet Básti feketebárány testvére. A félresiklott életek jól kamatoznak a másik oldalon. Ki is az igazi bűnös, nagy kérdés! Aki pozícióban van, vagy aki robbant? A szálak egészen magasra vezetnek, magasabbra mint elsőre gondolnánk. Így megy ez ma Magyarországon. Sőt, már régóta így megy, vagy mindig is így ment. Értékeltem a sorok közt finoman megbúvó társadalomkritikát. Olvassátok figyelmesen, érdemes!


Jól és pontosan illeszkednek a kirakós darabjai, most is több szálon fut a cselekmény. Ismét egy komorabb-komolyabb történet, de talán nem annyira sötét, mint a Falak mögött. Sajnálatosan ez is kifejezetten aktuális problémát jár körbe. Van ugye a már jól működő TEK, akkor minek is a Terrorvédelmi Minisztérium? Kísértetiesen emlékeztet a sportminiszteri pozícióra. A felfestett kép, hogyan is jön létre és "működik" mind ez, elkeserítő. Hatalmas pénzek, önös érdekek vezetik az ország sorsát a szakadékba.

Csavaros és elgondolkodtató, több életrajzi elemet véltem felfedezni benne. A szerethető főhősünk Básti Péter a vidékről Budapestre került rendőrkapitány "élményeit" a belső rendszerről simán átélhetőnek és elképzelhetőknek tartom, hogy a valós életben is így történtek. A szövegben megfogalmazott finoman ironikus kritika a rendőri szervek munkájáról nagyon találó.Közismert, hogy a szerző vidékről került Zugló rendőr-főkapitányi székébe, volt rendőrnyomozó, így tudja miről ír, minden szava hiteles.

Ahogyan az is ismert tény, hogy már akkoriban írt. Igaz álnéven, ami teljességgel érthető is. Nos, Básti is írt egy szakmai tanulmányt, mire a felettese rápirít: "Nincs neked elég munkád? Ellenőrzöl te rendesen?" Básti sem a saját kollégái ellensége akar lenni, igyekszik ember maradni a főnöki pozíció ellenére is. Megdöbbentően élesek ezek a kritikák, a helyzet azóta sem hiszem, hogy sokat javult volna. A vidék és Budapest vonal, vagy az egy nap alatt felére visszaeső kocsilopások a humort adják a történésekhez, de bizony erős vélemény a vezetők képességeiről. Az ilyen finom kritikai beszólások miatt is érdekes a történet.


Sajnos a megjelenített jövőkép elég sötét, szomorú. Ahogyan az ország sorsát és helyzetét is sokan már most a jelenben így látják. Én is. Csak csendben teszem hozzá: régóta. A beígért rendszerváltozás sem azt hozta, amit vártunk. Itt is van egy finom utalás: amíg az iskolákban, kórházakban nincs pénz, de mi minden másra igen. Jellemzően átesünk annak a bizonyos lónak a másik oldalára. Az unióról írtak is eléggé betaláltak. Tetszett a történet kidolgozottsága, a valós elemek beépítése, valamint ahogy a szálak összeérnek. Az újságíró és a nagypapa alakját emelném még ki. A józan paraszti ész megnyilvánulása tökéletes lezárást ad. Básti élete új mederbe terelődik.

Teljesen hihetőek, pontosak a helyszínek, összetett történetet olvashattam. A Feszty-körképnél sziszegtem, nem csupán azért, mert itt van a szomszédomban. A Zita hisztijei ugyan érthtőek, de sok volt picit, míg Lilla nekem nem volt elég "tökös", bár az ő sorsa igazolja azt a másik magyar közmondást: Aki korpa közé keveredik megeszik a disznók.

Most is végig élvezetes, kalandos, ütős és elgondolkodtató Réti regénye. Kifejezetten realista és aktuális a történet, nagyon hatásos, ami bizony "fájt". Jobban is szeretem ezeket a komolyabb történeteit, mint a szórakoztatóbb Larkin-sorozatot, bár az is nagyon ott van. Csak ajánlani tudom, kiemelkedik a tucatkrimik közül. Az olvasóban sok minden megfogalmazódik a témával kapcsolatban, ezért sem igazán írok magáról a történésekről. Több van ebben, mint egy egyszerű krimi. Sajnálatosan annyira mai és aktuális a terror jelenléte, szerintem legtöbben aggódunk is a jelenlegi helyzet miatt.

ITT tudod kedvezménnyel beszerezni!! Ne hagyd ki!

Réti Lászlónak bizonyítottan helye van ebben a műfajban, igazi üde színfolt a palettán. Bátor lépés volt ez a regény, a fikciók ellenére is. Őszinte elismerésem.





Réti László: 1972. december 26-án született.
Rendőrtiszti főiskolát végzett, 20 évig volt rendőrtiszt, vezető beosztásban dolgozott Budapesten. Eleinte álnéven publikálta regényeit. Sikeres könyvei: Célpont Párizsban, Kaméleon trilógia, A parfümőr, A kandahári fogoly és a Falak mögött.

Az író honlapján további érdekességek, infók olvashatók.








Művelt Nép, 2018
478 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155760396