Baráti ​beszélgetések

 

Sally Rooney: Baráti ​beszélgetések



                                                 

Az utóbbi évek egyik legnagyobb irodalmi berobbanása Sally Rooney nevéhez fűződik. Mára igazi jelenséggé nőtte ki magát, az írónő körüli hype jogos.

Második regénye a Normális emberek tette igazán ismertté világszerte. Ebből 2020-ban filmsorozat is készült, majd jött a Hová lettél szép világ? regénye, majd az Intermezzo 2024-ben. Ezek újabb sikereket, díjakat hoztak, rajongótábora erősödött. Érthető, hiszen merész témaválasztásai aktuálisak, szókimondóan őszinték, sok fiatalt megtaláltak a bemutatott problémák.

Első bemutatkozása 2017-ben a Baráti beszélgetések regény volt, ami most új kiadásban ismét elérhető a 21. Század Kiadó jóvoltából. 2022-ben ez a regény is sorozattá lett, népszerűsége töretlen. Rooney tehetségéhez nem fér kétség, bátor és kalandvágyó író, afféle "örömmel tör borsot a társadalom orra alá" témáival és merész stílusával széles rétegeket megszólított. 

      

Sally Rooney sajátosan könnyed, már-már játékos stílusa világos és tömör, azonnal jól felismerhető. Fiataloknak szóló felnőtt meséi komoly és fontos témákat tárnak elénk.

Bár tudtam, az igazi célközönség nem én vagyok, ám a kíváncsiság miatt nem hagytam ki ezt a regényét sem. Nem bántam meg. Ezek általános gondok, a világ bármely részén aktuális ez a helykereső, néhol céltalan sodródás. Napjaink fiataljai felnőttet játszanak, igazi minták, segítség nélkül. Rooney egyszerűen és őszintén tárja fel ezeknek a fiataloknak a problémáit, napi gondjaikat. Szomorú valóság ez, ami a lapokról ránk köszön. Rooney írásmódja hihetetlenül érdekessé teszi a történetet.

A baráti kapcsolatok állnak a történet középpontjában, ahogy a címből sejthető. A karakterek talán Nick kivételével mindegyike ellenszenves volt, ami nem zavart, hogy nem feltétlen szerethetőek. Gyakorlatilag tökéletes látlelet erről a korosztályról. A szereplők élete kissé sekélyes, Rooney tökéletesen írja le szereplői belső életét.

Főhősnőnk Frances depresszív, nehéz, összetett személyiség, elég énközpontú, nem egyszerű vele az élet. Nem könnyíti meg a saját helyzetét sem, nem hogy a környezetéét. Leszbikus, de nős szeretője van, aki történetesen a barátnője férje...és persze idősebb is a lánynál. Nick és Melissa házassága is megér egy misét... Ez az alaphelyzet éppen elég bonyodalomnak, de itt van még a meleg fiú, Bobbi sorsa is. Elég önző, egocentrikus alak. Nem kicsit abszurd az egész helyzet.

Nem lehet nem szeretni őket, ahogyan próbálnak komoly, felelősségteljes felnőttnek látszani, miközben messze nem azok. A kamaszkorból alig kilépő fiatalok helyzete nem csak Dublinban nehéz. Bizonytalanok, rengeteg komplexussal küzdenek, érzelmileg éretlenek, nincs igazán élettapasztalatuk kezelni a problémákat, miközben ezerféle kihívás várja őket. Ez a sodródó helykeresés sajnos elég jellemző, általános probléma a mai világunkban. Rooney tökéletesen mutatja be a Y-generációt. Afféle tükröt tart nekik, még ha nem is jó igazán belepillantani ebbe a tükörbe. Szerelem és barátság viharai hullámzanak a történetben. 

Nekem alapvetően Sally Rooney másik könyve is tetszett, ahogyan ez is. Bár most kissé indokolatlanul hosszúnak találtam. Úgy 200 oldal környékén, elvesztettem az érdeklődésem, sok lett a céltalan nyűglődésből, a szenvedésből, önsorsrontásból, semmi jellemfejlődés nincs. Szerencsére ezeken a problémákon már rég túl vagyok... és éreztem, nincs, nem lesz igazi megoldás, csupán véget ér a történet.

Olvasmányos, lendületes írás, jellemző társadalmi bajokkal. Ajánlom, mert gondolkodásra készteti az olvasót, akár szülőként is.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv!



                      

Sally Rooney 1991-ben született Írország nyugati részén. Publikált a New Yorkerben, a New York Timesban, a Grantában és a London Review of Booksban. Regényei – Baráti beszélgetések; Normális emberek; Hová lettél, szép világ; Intermezzo – magyarul a 21. Század Kiadó gondozásában jelentek meg.

A Normális emberek - átlépte a világszerte eladott egymillió példányt. Jelölései: Booker-díj, Dylan Thomas-díj, Rathbones Folio-díj, Desmond Elliott-díj, a Legjobb Női Regényíró díja. A Normális emberek 2018-ban Costa-díjban részesült, 2019-ben az év könyve lett a Waterstonesnál. Sally Rooney társforgatókönyvíróként részt vett a Normális emberekből készült tévésorozat megírásában, amelyet 2020-ban mutattak be a BBC-n. A Baráti beszélgetésekből készült BBC-sorozat bemutatóját 2022-re tűzték ki.





XXI. Század, Budapest, 2026
puhatáblás · ISBN: 9789635687374 · Fordította: Dudik Annamária Éva

A ​hamvak királya

 

S. A. Cosby: A ​hamvak királya



                                                        

Egy éjsötét, összetett „déli noir” a családi kapcsolatokról... A hamvak királya újra bebizonyítja, hogy S. A. Cosby egy elképesztően jó krimiíró. Már előző könyve is a kedvencem lett, A bűnösök vére folyjon is egyedi és eredeti bosszútörténet volt. Nagyon vártam ezt az új megjelenést, azonnal lecsaptam rá, lesöpörtem mindent az asztalomról. Szépirodalmi igényességgel megírt, hatásos, erős drámát kaptam. Amolyan krimibe oltott családregény, sok más témával fűszerezve.

Cosby prózája már a nyitó fejezettől fogva megragad és nem is enged el. Olvasás közben a feszültség lapról lapra fokozódik, a jeges rémület markolászta a torkom, többször sokkot kaptam, valóban brutális és elképesztően jó szerintem a történet. Na, nekem ilyen a jó krimi. Hazai viszonylatban N. Nagy Zoltán jut eszembe, aki hasonló szinten tud. Ő simán lehetne világsztár, ha nyugatabbra születik. Kidolgozott, jól felépített, vitt magával, miközben a frász kerülgetett, ahogy rakosgattam magamban a mozaikokat. Az, hogy még a végén is van több meglepő fordulat, bírta lendülettel, ötlettel a szerző, már csak hab a tortán. Szerintem pazar, nagyon rendben van, ütős befejezést kapunk, bár tudom, nincs tökéletes könyv, hibát mindenben lehet találni. Ám itt felesleges keresni, ez így jó, ahogy megírta a szerző. A visszafogott tempó ad még egy speciális ízt, nem akciókrimi, nem rohanunk, csak az utolsó harmadra pörögnek igazán fel az események, mindenre kapunk választ. Ami néha felér egy-egy váratlan gyomrossal.  

           

Ez a krimi nem csupán egy történet, hanem egy élmény, egy leereszkedés a pokol legsötétebb, legmélyebb bugyraiba, ahol az erkölcs árnyékában komoly kérdések merülnek fel. Minden döntésnek súlyos ára van... hol egy ujj, hol egy -két élet... a szereplők legbelül mindannyian a megváltásra várnak. Vajon lehet nekik, megkaphatják? Hiszen nincs pardon, nincs kegyelem senkinek. Mindenkinek bűnhődnie kell, a végítélet nem biztos, hogy elhozza a feloldozást. Letisztult szöveg, semmi mesterkélt körülményeskedés, semmi klisé, néhol kifejezetten költői, élénk portrékat kapunk a jól kidolgozott karakterekről. A szavak komoly sebeket okoznak, mélyre mennek, mint a pisztolygolyó. És ez nem csupán egy hatásos szófordulat. Nyers, könyörtelen, de lelke van. A történet erőszakos, de így hiteles, és soha nem indokolatlanul durva. Ez egy ilyen világ. Valós és nyugtalanító.

Egy zsigerig hatoló feszült történet, amely rengeteg érzelmet megmozgat, ami tökéletes egyensúlyban van jelen a krimiben. A családi krematórium eleve ad egy hátborzongató hátteret, az atmoszféra nyomasztó. A krimi középpontjában egy traumatizált család áll, ahol az anya sok éve eltűnt. Apu éppen kómában, a nagyfiú hazatér hogy rendet tegyen a hugi és az öccse zűrös dolgaiban. A testvéri kapcsolatok hálója szövevényes.

A titkok azonban úgy kúsznak elő a múlt homályából, mint ahogyan a fényre jönnek a lepkék. Megmérgezi a szereplők életét, nyomot hagy az olvasóban, minden mindennel összefügg, semmi nem történik véletlen. Ez az a krimi, amiről részleteket sem érdemes elárulni, arra ott a fülszöveg, bár én nem olvastam el. Rettentő intenzív, elgondolkodtató történet a családról, a hűségről és arról, hogy meddig megy el valaki, hogy megvédje a szeretteit. Legyen ennek bármi is az ára.

Kemény, érzelmes témákat is feszeget, és határozottan nem könnyű olvasmány. A regény erőszakot, családi szeretetet, bandaháborúkat, drogot, zsarolást, kínzást, rendőrségi korrupciót és sok mást finomságot tár elénk, ez bizony filmen is jól mutatna. A sötétség mély, magával húz mindenkit. A tét óriási. S. A. Cosby magasra tette azt a bizonyos lécet. Olvassátok, érdemes! Köszi az élményt! A krimi biztos befutó az év kedvencei között! Részemről van hely a polcomon, várom a további könyveit.




Kedvezménnyel  ITT  rendelhető, akár Ekönyvben is!




             

Shawn Andre Cosby: 1973. augusztus 4. (Newport News, Virginia, Amerikai Egyesült Államok) –

Sokan úgy tartják, hogy déli noir stílusú műveivel megreformálta az amerikai bűnügyi regény műfaját, és mostanra például olyan szerzőket tudhat a legnagyobb rajongói közt, mint Dennis Lehane vagy Stephen King. Az eddig megjelent négy regényéért összesen tizenhárom irodalmi díjat kapott, a legnagyobb elismerései három ITW-, két Barry-, egy Anthony- és egy Los Angeles Times-díj. Több könyvének elkeltek a megfilmesítési jogai.







Agave Könyvek, Budapest, 2026

352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635985357 · Fordította: Sepsi László

Az Esti ködök kertje

 

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje




                                  

Amikor tavaly megjelent Tan Twan Eng Ajtók háza új regénye a General Press Kiadónál, rögtön az volt a gondolatom, remélem, ezt a régebbi, 2014-es sikerkönyvét is újra kézbe vehetjük. Szerencsére ez sokak örömére így is történt. Az új kiadás tökéletesen illeszkedik a regényhez.

Kétségtelenül ez az egyik legszebb történet, amit idén olvastam. Biztos, hogy megérinti az olvasó ember szívét és a lelkét, végig képes fenntartani az érdeklődést. Szerintem ez egy figyelemre méltó regény, Tan Twan Eng tehetséges író, Az Esti ködök kertje a második regénye. 

Néhol bizony nyomasztó, merengő, végig szenvedélyes. A regény lényegében egy történelmi keretbe foglalt szerelmi történet. Alapos történelmi információt tartalmaz Malajziáról, ahol a történet játszódik, különösen a második világháború alatti japán invázióról. Érdekes egybeesés, az előző olvasmányom is Malajziában, a japán megszállás alatt, egy női fogolytáborban játszódott.

A történet sokrétű. A narrátor Töoh Jün-ling bírónő, aki a Legfelsőbb Bíróságon dolgozik, és váratlanul egy betegség miatt nyugdíjba kényszerül. A szellemi leépüléssel járó betegségről, az afáziáról van szó. Ezért visszatér fiatalkora színhelyére és Malajziába utazik. A nő egy tehetős kínai-malajziai család lánya, és egy japán hadifogolytábor egyetlen túlélője. A regény egyik középpontjában álló rejtély, hogy miért ő volt az egyetlen túlélő. A háború után a háborús bűnösök könyörtelen ügyésze lesz, bosszúhadjáratot folytat, és a tábori "élményei" miatt, mindent utál, ami japán. Csakhogy van egy probléma. A táborban meghalt nővére a kiotói kertek meglátogatása után egy japánkert építésének vágyát dédelgette. Amikor Jün-ling felfedezi a japán császár korábbi kertészét, Aritomot, aki Malajziában él, megkéri, hogy építsen neki egy kertet elhunyt nővére emlékére. Gyönyörű természeti leírásokat kapunk, a regény fontos eleme a táj, az időjárás, az illatok, a növény- és állatvilág, a teázás szertartása.

Jün-ling és Aritomo, a két központi szereplő, erkölcsileg ambivalensek, mindketten szégyenletes titkokat rejtegetnek, és időnként kifejezetten ellenszenvesek, ami lenyűgözővé teszi őket. Aritomo egy kifürkészhetetlen ember, kevés szavú, de mély tanításokkal bíró, rejtélyes, bölcs, magányos, öregedő művész, akinek mindenre van válasza. Emellett a japán kultúra számos misztikusabb aspektusának közvetítője is – íjászat, teaszertartás, fametszetek, tetoválás, zen filozófia bukkan fel a regényben háttérnek. A regény egyik központi témája az emlékezés és a felejtés.  

             

Az emlékezet szerepe az emberi létezésben, valamint az emlékezet és a felejtés kapcsolata áll a középpontban. A felejtés semmit sem tesz meg nem történtté. Így a jóvátétel sem könnyít igazán az ember lelkén. Akár krimiként is jól működik, hiszen a rejtélyek intenzíven épülnek fel, és művészien tárulnak fel, ügyesen keverednek a törénelmi eseményekkel. Alapvetően rengeteg szeretnivaló van a történetben, összetett, informatív és magával ragadóan melankolikus. Tan Twan Eng mesterien bánik a szavakkal, prózája részletgazdag.

Összetett emberi sorsok bontakoznak ki a szemünk előtt. A regény az egyik legdinamikusabb szereplőgárdával rendelkezik, amit a közelmúltban olvastam. Bepillantást nyerhetünk más mellékszereplők életébe is, mindegyiküknek megvan a saját háttértörténete. Közben megismerjük hagyományaikat, szokásaikat, gondolkodásukat, Malajzia történelmének egy szeletét.

Jün-ling emlékeivel összhangban a történet a múltba kalauzol el minket, és a narrátor hangneme a fókuszától függően változik. Amikor a háború utáni maláj háborús bűnöket vizsgáló bíróságok első női bírájaként betöltött pályafutásáról mesél, a hangneme lapos és érzelemmentes, mintha megpróbálná elnyomni az érzelmeit, míg számos japánt ítél halálbüntetésre. Amikor arról az ellentmondásos vágyáról mesél, hogy az emlékműként szolgáló japánkertet építsen a megszállás alatt elhunyt nővérének, a hangneme gyötrődő. Régóta dédelgetett gyűlöletének gondolatai keserű megvetéssel találkoznak, a bírónő nem tudja elfojtani gyűlöletét. Ezzel mérgezi saját életét is, nem tudja a múltat elengedni.

Határozottan nem cselekményalapú regény, szerintem itt-ott kissé vontatottá vált a történet. Néha úgy éreztem, hogy az írásmód egy kicsit túlzásba vitte a leírásokat, de a legtöbbet gyönyörű volt olvasni. A regény középpontjában nem a romantika áll. Lényegében ez egy történelmi regény, amely az emlékezés és a felejtés szerepét vizsgálja. A középpontban egy bátor nő küzdelme áll, aki elvesztette a nővérét a háborúban, amíg ő maga túlélte azt, és olyan sokáig ragaszkodott a gyűlölethez, hogy ez a láng felemésztette a lelkét. A történelmi események és az érzelmek vihara dúl a lelkében. Drámai történet, rengeteg érzelemmel.
Tegyünk egy képzeletbeli sétát Jugiriben az Esti Ködök kertjében, találjunk lelki megnyugvást, miközben elmerülünk saját emlékeinkbe és gyakoroljuk a megbocsájtást.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!




             

Tan Twan Eng maláj író, aki Pinengben született, 1972-ben.

Tan a University of London egyetemen tanult jogot, később jogászként és ügyvédként dolgozott egy kuala lumpuri ügyvédi irodában, mielőtt írói pályára lépett. Első danos aikidoka, jelenleg Fokvárosban él.
Az első regénye az Esőcsináló 2007-ben jelent meg, amit jelöltek a Man Booker Prize díjra is. A könyv története Pineng-ban játszódik Malajzia japán megszállása előtti és alatti időkben. A könyvet lefordították olasz, spanyol, görög, román, cseh, szerb, francia, orosz és magyar nyelvre.
A második regénye, Az Esti ködök kertje, 2012-ben jelent meg. A könyvet jelölték a Man Booker Prize 2012 díjra és elnyerte a Man Asian Literary Prize díjat, valamint a Walter Scott történelmi regény díjat.







Eredeti megjelenés éve: 2012
General Press, Budapest, 2026
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151042106 · Fordította: Hegedűs Péter

A ​felkelő nap rabjai

 

Heather Morris: A ​felkelő nap rabjai






                                                        

Az új-zélandi születésű szerző új regénye jól illeszkedik az előző kötetei sorába. Hőseit a remény, kitartás vezérli, a háború viharos időszakában. Főhőseink ausztrál önkéntes ápolónők, akiknek a megrázó története és szomorú helyzete eddig nem került reflektorfénybe. Pedig az élet írta emberi sorok között ezeknek a nőknek a drámája is figyelmet érdemel.

Egy elgondolkodtató történet, amely a valóságon alapul. A regény cselekményét megrázó, valós események ihlették. Egy második világháborús történelmi regény, amely tényeken alapul, szereplői valóságosak. Norah és Nesta történetét az élet írta, alakította. Ők élve megúszták, túlélték a brutális japán fogságot. Olyan ausztrál ápolónők sorsa kerül elénk, akik önként jelentkeztek erre a kivételes feladatra, hogy a csendes-óceáni hadszíntéren teljesítsenek szolgálatot.

Kifejezetten érdemes elolvasni a könyv végén a szerző jegyzeteit, ami érdekes hátteret világít meg. Az egész regény egyértelműen tisztelgés a sok csodálatos nő előtt, akik túlélték a megpróbáltatásokat. Természetesen az eltűnt, meghaltak névsora is bekerült a tények közé. Néhol lelkileg nagyon megterhelő a törtenet, szomorú, megrázó regény.


A történet gyorsan indul, és azonnal izgalmas dráma bontakozik ki előttünk. 1942-ben járunk, a japánok éppen lerohanták Malájföldet, elfoglalták az addig brit fennhatóság alatt álló Szingapúrt. Aki tud, menekül... A Wyner Brook kereskedelmi hajó szállítja el a reményvesztett embereket, ám érezhető, hogy ez évekre elszakítja egymástól a családokat, anyát és gyermekét.

A hajó sorsa gyorsan megpecsételődik, hiszen a japánok bombázták. Sokan életüket vesztették,
innen indul a küzdelem a túlélésért, a dzsungel és a japánoktól való menekülés. A férfiakat elválasztották a nőktől és a gyerekektől, és a könyv arra összpontosít, amin a nők keresztülmentek. 

A nők sorsa a bátorságról és a kitartásról mesél a legsötétebb körülmények között. A háború leírása, hatása zsigerig hatol. A remény, az összefogás ad erőt, majd a közös éneklés segít lelkiekben nekik. A foglyok kiszolgáltatott helyzete döbbenetes, nem kell ecsetelnem: nincs, vagy alig gyógyszer, élelem, a megszálló hadsereg keményen bánik velük. Több mint három és fél év telik el így. A brutális, megalázó bántalmazások, a túlélésért való állandó küzdelem sokakat felőről. 

Szívszorítóan lebilincselő regény, Morris írásmódja hatásos. Szeretem az erős nőkről szóló történeteket, ez a történet éppen ilyen. Elképesztő olvasni a  szomorú valóságot. A japánok kegyetlensége ezekkel az emberekkel szemben hihetetlen volt. Éheztek, és számos betegségtől is szenvedtek. Nem mesélnék a történetről, nehéz erről írni. A szereplők élete és sorsa döbbenetes képekkel kerül elénk. Ügyesen fonja egybe a szálakat a szerző, a történelem erős keret a regényben. 

A túlélés ösztöne ott munkál mindenkiben, a találékonyság és az elszántság rendkívüli erőt ad nekik. Lebilincselő, tényfeltáró regény, ami szinte filmre illik. Aki olvasta és szerette Heather Morris előző könyveit, ezt se hagyja ki.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól!











Animus, Budapest, 2026
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636149413 · Fordította: Moldova Júlia

Lépcső ​a mennybe

 

Mart Kivastik: Lépcső ​a mennybe



                                                         

Amikor megláttam ezt az új megjelenést, azonnal kiváncsi lettem rá, hiszen észt irodalom elég ritkán kerül a kezembe. A címe is megfogott, tetszett a letisztult, kifejező borító. Ész és érzelem azonnal kéz a kézben indult el a könyv felé. 

              

Mart Kivastik eredeti világot teremtett, azt izgalmas karakterekkel népesítette be, és sok humorral hinti meg történetét, ami biztosít némi nosztalgiát. A szerző ráadásul kellően önironikusan áll a dolgokhoz.

A Ø Kiadó gondozásában megjelent regény igazi irodalmi csemege lehet az olvasónak. Középpontban az emlékeink állnak, a múlt hatása jelenünkre, illetve egy furcsa időutazáson vehetünk részt. A nosztalgikus visszatekintés mindig megszépíti a múlt emlékeit, azok megváltoztathatatlanok. Elménkben különösen halványodnak a gyerekkor képei. Mi és hogyan is történt valójában, miféle erők mozgatják az emlékezést? Az idő valóban megszépíti a múlt emlékeit?

Olvasmányos, játékos formában kerülnek elénk ezek a gondolatok. Főhősünk a középkorú mérnök, Uu (azaz Ulf), aki a kispolgári hétköznapokat éli, azaz alaposan szenved az életközepi válságtól. Szereti a feleségét, irodában dolgozik, sétáltatja a kutyáját, uszodába jár, és néha meglátogatja Georgot, a híres művészt, akivel még gyerekkorában kötött barátságot.

A halálán lévő Georg-tól tudja meg a titkot, hogyan léphet vissza a múltba. Az idő és a James Webb távcső tud ebben segíteni, no és a biciklizés elengedett kézzel. Uu számára ez a lehetőség izgalmas kihívást kínál. Uu, aki mérnök, nem hisz a csodákban, de a trükk működik! A borító sokat elárul és leleplező, éppen erre utal. Eleinte Uu csak tesz egy próbát a gyerekkorába, majd egyre tovább marad, kutatva a miérteket, a történések hátterét. Innen váltakozva kerül elénk a két idősík eseménysora. Az időugrás csupán a múlt felidézésének eszköze, szerencsére nem lesz sci-fi a regényből. 

                 

A hetvenes évek tálcán kínálja a barátságokat, ahol természetesen a szerelem is jelen van. Néha nem is tudjuk, csak utólag tudatosul a lehetőségek tárháza, amihez a fiatalság zenéi adnak tökéletes hátteret. Ez az az időszak, amikor bármi megeshet velünk. A rockzene végig fontos eleme a regénynek, itt inkább egy életmód, kifejezési eszköz. Kivastik megkapóan ír, a szereplők érzékeny leírásokban kelnek életre előttünk.

Nincs vesztegetni való időnk... A jelen szomorúbb valósága sajnálatosan jellemző: megöregedtek a szereplők, betegségek kínozzák őket, elszállt a nyár, a fiatalság is tova tűnt. A való életben a barátok megkeseredtek, a lányok férjhez mentek, persze valaki máshoz, az édesapja súlyos beteg. Végül jön a döntés pillanata: Uu-nak választania kell, melyik időben élje az életét tovább.

Csak add át magad a történetnek, élvezd a lehetőséget. Szerintem ezzel a gondolattal már mindenki eljátszott, mit változtatna meg, HA vissza tudna lépni az időben. A mindennapok unalma, a fiatalság utáni vágy ott munkál mindannyiunkban. Szórakoztató, humoros, szellemes történet az öregedésről, az életről és a halálról, valamint a különböző emberi kapcsolatokról. A szerző az Eduard Vilde irodalmi díjas regényét 2023-ban saját maga vitte filmre.

Ajánlom a kötetet mindazoknak, akik nyitottak, érdeklődőek az észt irodalom felé, és valami irodalmi csemegére, remek szórakozásra vágynak.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv a kiadótól!


            

Mart Kivastik (1963. március 4-én) észt író.
1989-ben a Tartui Egyetem Filológiai Karán szerzett diplomát észt nyelv és irodalom szakon.
Kivastik 1989 és 1991 között a Tallinnfilm filmstúdióban dolgozott. Azóta szabadúszó író, drámaíró és filmrendező. Fia Karl Kivastik, az 5MIINUST együttes tagja
Képeken a szerző.

Ø, Budapest, 2026
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156572127 · Fordította: Rácz Nóra

Barátságos ​arcot kérek

 

Jolsvai András: Barátságos ​arcot kérek





                                                     

Kedvelem Jolsvai András korábbi köteteit, évek óta kísérem figyelemmel írói tevékenységét. Tetszik a nosztalgikus történetmesélése, a néhol vitriolos humora, szereplőinek jelleme. Vártam az új regényét, ahol ismét a kisemberek élete áll a történelem viharainak középpontjában.

Jolsvai ismét megteremtette azt a rá jellemző sajátos kis univerzumot, és annak szereplőit, amely a történet hátterét adja. Megfogott az olvasmányos stílusa, a sajátságos hangulata, ahogyan tökéletes atmoszférával jeleníti meg a korszakot. Ami történelmünk egyik legsötétebb időszaka, a Rákosi-kor idején, 1952-ben járunk. A valóságábrázolás tökéletes, rejtélyes és elképesztő. A kor hangulata, képei gondolkodtatnak, még ha nem is váltja meg a világot a regény, nem megy túl mélyre. Az irodalmi igényesség elvitathatatlan, jó olvasni erről a rémes időszakról ebben a formában. Mennyit bír ki az ember, ez egy örök kérdés ilyenkor, ami a karakterépítésben, a szereplők gondolataiból is jól kirajzolódik. A női karakterek megjelenítése is fontos és izgalmas a történetben. Hangsúlyos szerep jut nekik. Kiemelkedő karakter Jászné, a személyzetis, a feleség, Rezsin és Berger Jolán alakja. A karakterek különböző társadalmi osztályokhoz tartoznak, világnézetük és értékrendjük eltérő.

A regény hangulata engem magával ragadott, élvezettel faltam a fejezeteket. Fantasztikusan teremt atmoszférát a szerző. Tökéletes a történelmi háttér, annak léleknyomorító hatása érezhető, a szereplők jellemzőek, mégis olvasmányos és szórakoztató tud lenni, akár családregénynek is olvashatjuk. A Weisz család hátterét, mindennapjait ismerjük meg, amelyben az esernyőkészítés és a fényképezés játszik sorsdöntő szerepet. A távoli sztálini diktatúra hatása, a fejlődő szocialista népgazdaság foglalja keretbe az eseményeket. Jolsvai András a személyes sorsokat, a múlt és jelen hatásait ábrázolja a szereplői életére. Jolsvai megmutatja, milyen remények éltetik őket, mennyi is az ember tűrőképessége, hogyan igyekeznek túlélni, ügyeskedni, miközben még némileg boldogok is szeretnének lenni. A zsidó származás nem könnyíti meg helyzetüket. A szerző finom humorral próbálja szereplőinek otthonossá tenni ezt a széttört világot.

A sorok közt finoman megbúvó társadalomkritikát ironikus humorba csomagolva kapjuk. Végig ügyesen teszi érdekessé, szövi, majd kibontja és elvarrja a történet szálait. Cél a túlélés minden esetben. A női taktika, a kisember ügyeskedése pedig adja magát a korszakhoz. A nagy kérdés, honnan és hogyan szerezzünk pénz, vesztegetéshez? Már amennyiben el akarjuk kerülni a börtönt... nehéz ügy, főleg, ha ártatlan az ember. Ahogy a besúgók, feljelentések is kikerülhetetlenül beépülnek a történetbe. 

Akad itt politika, gyász és szerelmi szál, testvéri kapcsolatok, a szürke mindennapok fájdalmához. A befejezés próbál valami megnyugtatót hozni. A helyzet ugyan rendeződni látszik, mégis talán nem ez az igazán jó megoldás, hogy az állam elüldözi saját polgárait. Persze ez is kell a túléléshez.

Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény.



      

Jolsvai András (eredeti neve: Juhász István) (álneve: Mák István) (Budapest, 1953. december 19. –) magyar szerkesztő, író, újságíró. 1973-1978 között az ELTE BTK magyar-népművelés szakán tanult. 1978-1986 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1982-1986 között az ELTE BTK szociológia szakát is elvégezte. 1986-1989 között az Új Írás szerkesztőjeként dolgozott. 1989-1990 között a Tekintet főszerkesztő-helyettese volt. 1990-1992 között a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1992-1993 között a Köztársaság újságírója volt. 1995-1997 között a 168 Óra rovatvezetője, 1997 óta vezető szerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese.

Első szépirodalmi munkáját 1991-ben adta ki, azóta több, mint húsz kötettel jelentkezett. Legutóbbi kötetei: Holnapra jobb lesz (2015), A napok színe (2017), Nincsen számodra hely (2019), Márton Irma tévedése (2021). A Két őszi nap Ujpesten (2023) Édesszájúak(2024), Összegyűrt nemzedék (2025).



Kalligram, Budapest, 2026
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634686156

Szívdobbanások

 

Björn Borg: Szívdobbanások





                                                

Borg példátlan sztárságot és sikereket ért el, amely örökre megváltoztatta magát a tenisz világát is. Már a hetvenes évek közepétől követtem karrierjét, hiszen svéd származása és alakulóban lévő skandináv mániám miatt is figyelmet érdemelt. Talán ez is közre játszott, hogy igazából csalódottan tettem le a könyvet.

Björn Borg vitathatatlanul minden idők egyik legnagyobb sportolója, akinek karrierjét öt egymást követő wimbledoni cím koronázta meg. 1982-ben, alig 26 évesen Borg úgy döntött, hogy visszavonul a tenisztől.

Született már róla könyv, sőt egy egészen jó film is 2017-ben, ismerhetjük, megírták életét, sikereit. Azonban Björn Borg most először mesél saját karrierjéről, döntéseiről és azokról a tapasztalatokról, amelyek személyiségét formálták. Itt-ott apró bepillantást enged, de nem megy mélyre, nem nyílik meg igazán. Gyermekkorától kezdve a páratlan teniszkarrieren át napjainkig, egy sportlegendáról olvashatunk, aki úgy élte az életét, ahogy akarta.

Életrajza inkább általános, mint konkrét. Mondanám, a szokásos sztársportoló életrajza, de nem. Mindenről szó van, ami meghatározó volt életében, de a "Jégember" titulushoz méltón, szerényen, felületesen, csak érintőlegesen beszél életéről. Bár többször elhangzik, utált az újságíróknak nyilatkozni, nem szeretett magáról beszélni, nos, ez érezhető.

          

Tanúi lehetünk a sportlegenda születésének, és a teniszről semmit sem tudó olvasók számára ritka betekintést nyújt egy rendkívüli, mozgalmas, színes, lebilincselő életbe. Kivonatosan, röviden beszéli el életét. Szívesen olvastam volna egy színesebb és dinamikusabban megírt életrajzot az eseménydús és jól ismert életéről, mert így ez a könyv „lapos". 

Azt mondom, kár, hogy a Borg házaspár írta... hiszen a harmadik feleségének, Patriciának mondta tollba életét. Nagy irodalmi élményre nem számítottam, de nem is ad ilyet a könyv. Mellesleg, szerintem érdemes lett volna egy "szellemírót" felkérni, rá bízni a dolgot. Közömbös, érzelmektől mentes stílusban megirt könyv kerekedett ki.

Talán egy „szellemíró” jobban elmélyítette volna és árnyalta volna a könyv tartalmát. Magyarul kevés a méz a madzagon, elbírt volna nagyobb őszinteséget, nyiltságot. Magánéletéről sem igazán tudunk meg többet, mint amit a világsajtó már ezerszer megírt. Házasságairól, kapcsolatairól ugyan kikerülhetetlenül vall, de csak amit muszáj. A könyv igyekszik bemutatni nekünk a teniszlegenda, híresség és apa életét, több-kevesebb sikerrel.

Sokat olvashatunk kevéssé érdekes dolgokról: a gyerekkor, családi háttér általános. Az olyan dolgok, mint Björn személyes edzési szokásai vagy ambíciói, mániái próbálnak érdekességet hozni a sztoriba. Amikor lezárult a karriere, buli bulit követett, ami hozta a drogokat is magával. Szinte velejárója ez annak a felszínes, csillogó, de üres életnek, amit jó tíz évig élt. Befektetései, bukásai, a nevével fémjelzett ruházatról, parfümök is alig kerülnek szóba. Amiről igazán többet beszél, az a családja, a szülőkkel való kapcsolata mindig meghatározó volt életében.

        

Borg még mindig egy üstökösként ragyog a tenisz egén, nevével jól eladható bármi. Ez a könyv is, ami némi (kevés) betekintést enged egy rejtélyes játékos kulisszái mögé, aki generációkat nyűgözött le. Előttem egy elég felelőtlen, következményeket fel nem mérő, férfi képe bontakozott ki. Alaposan megdolgoztatta az őrangyalát, hiszen többször került komoly életveszélybe, nem csak a drogok miatt. Szerencséje volt. Számtalan életrajzot olvastam már, de ez egy kihagyott lehetőség, egy gyengén megírt könyv, amiben elég sok ismétlés is akad. Persze a csecsemőnek minden vicc új lehet. Amit még nagyon hiányoltam és jót tett volna a könyvnek az a képek hiánya.

Összességében egy nem túl megfontolt, éretlen ember képét festi le, aki szerencsés, hogy még él. A végére marad az őszinte vallomás. Sajnos a rák nem kímél senkit, Borg is küzd vele. Ez egy kemény és új kihívás életében. Drukkoljunk neki.




Kedvezménnyel ITT rendelhető! 

       

Björn Rune Borg: (Stockholm, 1956. június 6.-)
korábbi világelső svéd teniszező, sokak szerint minden idők egyik legjobb teniszezője.

Összesen 11 Grand Slam tornát nyert meg, hatszor a Roland Garrost (1974, 1975, 1978, 1979, 1980, 1981), ezt csak Rafael Nadal tudta megismételni azóta. További öt Grand Slam-címét Wimbledonban szerezte (1976, 1977, 1978, 1979, 1980), 2007-ig ő volt az egyetlen teniszező, aki sorozatban ötször tudott Wimbledonban nyerni: Roger Federer állította be a rekordját. A US Opent viszont egyszer sem sikerült megnyernie, bár négyszer is bejutott a döntőbe. McEnroe-val pályafutása során összesen 14-szer találkozott, a mérleg 7-7 volt.

A „Jégember” becenévre hallgató Borg, aki a teniszpályán nem nyilvánított érzelmeket, megközelíthetetlen nyugalma és hidegvére volt.

Több vállalkozást indított, ezek közül azonban nem mindegyik jött be, ráadásul párkapcsolatai is sokba kerültek. Korábban egy román teniszezőnővel, Mariana Simionescuval élt együtt, majd 1988–1992 között Loredana Berté olasz énekesnő volt a házastársa. Ezekből nem született gyermeke. Később egy svéd hölggyel élt együtt, ebből a kapcsolatból lett első fia, majd 2001-ben egy akkor 31 éves honfitársnőjével fűzte szorosabbra kapcsolatát, aki jelenleg is házastársa, második fia édesanyja.
Janus Metz Pedersen 2017-ben filmet készített Borg/McEnroe címmel a két világhírű teniszbajnok sorsdöntő mérkőzéséről. A 100 perces svéd-dán-finn dráma – túl azon, hogy remek dramaturgiával érzékelteti Borg sikerhez vezető útját, a nagy ellenfél mellett elsősorban saját magával vívott küzdelmeit – lélegzetelállítóan izgalmasan mutatja be az 1980-as wimbledoni Borg-McEnroe összecsapást.

XXI. Század, Budapest, 2026

336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635687497 · Fordította: Herczegh Gabriella