Mielőtt ​újrakezdeném

 

Pap Éva: Mielőtt ​újrakezdeném

Szerelmek a Miljacka két partján

              

A Mielőtt lemegy a nap című könyv folytatása. Érzelmes, jellemzően mai problémákat felvető családregény, ahol a múlt titkai, az egykori döntések hatásai meghatározóak. Ezek menthetetlenül rányomják bélyegét a következő generáció életére is. Küzdenek is rendesen vele. A múlt titkai hosszú árnyékot vetnek.


A történet Szegeden veszi kezdetét, mégis a néhai Jugoszlávia területén bontakozik ki. Tetszett a főhős, Marko szemszögéből elmesélt történet. Férfiérzelmek, sorsok bontakoznak ki, ahol a nők hol negatív hol pozitív értelemben, de fontos szerepet játszanak. Marko biztonságosnak hitt élete fenekestül felfordul egy pillanat alatt. Édesapja halála, házassági válsága, üzleti ügyei mellé komoly érzelmi hullámvölgybe kerül. Megtudja a temetés után, hogy apja életét egy titok árnyékolta be: van egy féltestvére Szarajevóban. Érdekesség, hogy Marko mindig is vágyott egy testvérre, egy bátyót szeretett volna. Most megkapta. Apja kérésének eleget téve elindul megkeresni a férfit, hiszen a házassága inog, kiüresedett, boldogtalan.

Előbb Szabadkára, majd végül Szarajevóba vezet a történet. A bosnyák város színes forgataga megkapó leírásokkal kel életre előttünk. A háború árnyéka még érezteti hatását, nem múlt el nyom nélkül. Itt négy vallás is meghatározó az emberek életében. Ez a kulturális sokszínűség érdekes hátteret rajzol elénk. A gasztronómiai leírások, ételek még élőbbé tették a történéseket. A regény olvastatja magát, bennem főleg Szabadka keltett nosztalgikus emlékeket. A burek, az olasz piac, a BRAVO-magazin, lemezek és persze a rizses csoki inkább a nyugat közelségét, hangulatát idézte nekem a nyolcvanas évekből. Jó volt ezekre visszaemlékezni. 

         

A történet végig a reményről, a bátor újrakezdés lehetőségéről szól. Végig Marko nézőpontjából és visszaemlékezéseiből bontakozik ki a cselekmény, ahol a barátok, feleség, vagy az imádott fia tűnik fel a mellékszerepekben. A döntéseink hatása, a felelősségvállalás érzelmek hullámzását adja. A sors úgy tűnik ismétli önmagát... az apák bűneibe sokszor a fiaik foga törik bele. A család fontossága, az egyén boldogsága áll a középpontban.
Markonak súlyos válságban van a házassága, Nóra kifejezetten nem volt szimpatikus karakter, főleg, mikor lehull a lepel élete titkáról. A munkahelyi problémák csak súlyosbítják Marko életét a gyász mellé. 

Végig Marko érzései dominálnak a regényben, jó volt férfiszemszögből megismerni ezeket.
Izgalmas, meghatározó döntések várnak rá, életét alaposan át kell értékelje, hogy újra tudja kezdeni. A cselekményszál történelmi hátterét az 1991-es a délszláv háború adja. Ezek az emberek sok mindenben másképp gondolkodnak, másféle érzelmek motiválják őket. Erről mi itt szerencsére elég keveset tudunk, de a háború lélekölő hatása érezhető a regény szereplői életében.
Bár a Mielőtt lemegy a nap című regény folytatása, de önállóan is jól olvasható, érthető a történet. Igazi mai életmese ez. Veszteségek, rossz döntések, csalódások, régi és új ismerősök felbukkanása színezi a cselekményt. Ezek határozzák meg, sodorják Marko életét az újrakezdés felé. Felbukkan Esma, egy régi szerelem is, ami megkönnyebbíti a döntéseket. Érzelmekkel átitatott családregény ez, ahol a remény viszi előre az eseményeket. Néha nehéz és fájó döntéseket kell hozzunk, hogy megtaláljuk az elveszett boldogságot.






ITT rendelhető a regény kedvezménnyel!

   

Pap Éva: 1969. április 6-án született Szegeden.
Kezdeti alkotóéveiben meghatározó volt az amatőr színjátszás és újságírás. 2019-től jelentek meg első publikációi, novellák a Pannon Tükör és Irodalmi jelen folyóiratokban.


2020-ban jelent meg első nagysikerű történelmi romantikus könyve az És újra felkel a nap, amely egy különös szerelmi háromszög történetét meséli el. A regényt 2021-ben egy újabb jugoszláv vonatkozású történet, a Mielőtt lemegy a nap követte. 2022-ben a szerző zsánert vált és megjelenik a Megbocsátás, amely mai kérdéseket boncolgat.








Álomgyár, Budapest, 2024
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635708697

Anyám tenyere

 

Kollár-Klemencz László: Anyám tenyere






                               

Sejtelmes és filozofikus, történelmi háttérrel bíró regény, ahol az ember természetközelisége áll a középpontban.

Maga a történet a középkorba nyúlik vissza, ami már ad egy izgalmas alaphangulatot. Az év egyik legjobb, legérdekesebb könyve eddig, ez a karácsonyra kapott regény. Élmény volt már kézbe venni is az igényes borítóval megjelent könyvet. Katartikus élmény olvasni, tele szépséges metaforákkal, látványos képekkel megelevenedő, lírikus leírásokkal. A nyelvezete, gondolatisága azonnal beszippantott. Tetszett ez a pilisi erdőségben, a Duna-kanyarban játszódó, mondákat, regéket idéző történet. Az élet értelmét megfejteni nehéz és egyszerű egyszerre. Létezni, élni a világban, örömöt találni, jó kapcsolatot ápolni az élet egyéb szereplőivel. Összhangban lenni önmagunkkal és a természettel, nagyon aktuális gondolat. Sajnos a történet ideje sem volt egy békés és idilli időszak. Vad és vadászok, keresztények és pogányok vívják harcaikat. A karakterek jól kidolgozzatok, egyáltalán nem sablonosak. Vadászok, a király és emberei, favágók és szénégetők, pogányok és asszonyaik adját a hátteret.

Számomra a Rousseau-i gondolatot idézte, arra épült a szöveg, ami bennem is vágyként él régóta. "Vissza a természethez." Kifejezetten tetszett ez a természetközeliség a regényben.

Ami a valóságban tudom, kissé másképp működhet, de jó lenne néha elszakadni, elbújni, elmenekülni napjaink valóságától, magamra utalva létezni az erdő mélyén, csupán néhány állattal körülvéve. Ez a kapcsolat, ember és természet, állatok között meghatározó módon hatja át a regényt gondolatiságát. Aki picit is ismeri a szerző életét, hátterét nem lepődik meg ezen. A helyszínt vagy a ló motívumot is tekinthetjük önéletrajzi ihletésű elemnek. Kollár-Klemencz László most is, ahogyan korábbi könyveiben is különös tehetséggel ábrázolja az eseményeket és azok hatásait. A történet gondolatisága, katartikus hatása megható volt, bár a szöveg nem mindig adja könnyen magát. A regény képi világa, hangulata azonban elvarázsolt.

A regény központi figurája Pomuk, a családját elvesztett remete, aki a falutól elvonultan, az erdő mélyén egy barlangban él. Kibontakozik élete tragédiája, lelkében hordozott mély sebeinek eredete. Néha bemegy az emberek közé, de társasága csak egy szarvastehén és egy farkas. A másik szereplőnk a lováról leesett királylány lesz. Kettejük kapcsolata erős lelki szövetsége elgondolkodtató. Melankolikus hangulata rávezeti az olvasót, érdemes lassítani és figyelni az élet szépségeire, a természet varázsára. Élvezni ezt a földi létet, ami adatott nekünk. A természet nyugalmával és Isten keresésével szembeállított ember mindig megfogja a képzeletem. Honnan jön a lelki béke? A fák, lombok susogják a választ. A ma embere mennyire másabb, mint a középkori ember, aki ennyire kiszolgáltatott. A mai ember gyorsan elveszne, életképtelenebb lenne azt éreztem. Hiába kapcsolódna szorosan a természethez, sokkal tisztábban láttam az élet nehézségeit, ami a középkorban sem volt egyszerű próbatétel.

A regény stílusa jól passzolt a korhoz, misztikus, mesés, balladisztikus sejtelmessége meghatározó élményt ad az olvasónak. Igazán szerethető, ahogyan a szerző korábbi könyvei is. Érdemes nyitott szívvel és lélekkel olvasni. Kollár-Klemencz László leleményesen ötvözi regényíró klasszikusaink legnemesebb hagyományait a modern próza költői, elbeszélő módjával. Nagyon profi, megkapó regény, a nyelvezete, a narrációja is. Hamarosan újraolvasós az biztos.


A regény ITT rendelhető kedvezménnyel! 

     

Kollár-Klemencz László (Budapest, 1966. március 26. –) magyar tájrendező-kertépítő mérnök, filmrendező, forgatókönyvíró, énekes, dalszerző zenész. A Kistehén zenekar énekeseként, dalszerző szövegírójaként vált ismertté.

Megjelent kötetei a Magvetőnél: Miért távolodnak a dolgok?  (2015), A műanyag kerti székek élete (2018), Öreg banda (2021).

Fotó: Révai Sára 


Magvető, Budapest, 2024
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631444056

Leonora

 

Elena Poniatowska: Leonora

Leonora Carrington regényes élete







                                   

Leonora Carrington angol festő és szobrász, író, mesésen varázslatos és különleges, kissé szürreális élete kel életre a lapokon.

Végig jól átérezhető az az egyedi és különös varázslat, ami körülvette, nem véletlen lett a XX. század egyik legmeghatározóbb női alkotója. Leonorát már kisgyerekként is az a vágy hajtja, hogy értelmet adjon belső valóságának, elkülönülve a nagybetűs valóságtól, amelyet merev és sznob neveltetése elvárna tőle. Ebből számtalan probléma adódik, az apácák nevelési elvei sorra csődöt mondanak a fiatal lány esetében. Konkrétan nem tudják kezelni, mentális betegnek hiszik, pedig csak lázadó volt. Carrington művészete a későbbiekben gyakran ábrázol lovakat, ami már meghatározó volt gyerekkorában is számára.

"Én tudom, hogy ló vagyok, mami, belülről lónak érzem magam."

              

A saját belső világa komoly gondokat okozott életében már gyerekként is. Vad, betörhetetlen, nehezen kezelhető kancaként élte később is életét. Apja angol-ír származású jómódú textilgyáros, gyönyörű édesanyja szigorú katolikus, ír származású. Három fiútestvére van. Az életrajz igazi kalandregény, történelmi kordokumentum, cseppet sem a szokványos formában eleveníti fel a művész életét. Bizonyos értelemben a történet inkább a valóság természetéről szól.

A regény cselekménydús, és érzékletes, kronológiai sorrendben végigköveti a gazdag pályafutását, nem elhallgatva annak mélypontjait, zaklatott kitérőit. Az olvasó rögtön érzi, már a gyerekkor eseményeiből, hogy Leonora igazi vibráló egyéniség. Határozott, erős elképzeléseit nehéz kordában tartani, soha nem is próbál megfelelni a kor elvárásainak. Magánélete mellett természetesen a művészete kap nagy hangsúlyt a regényben. Leonora Carrington szabad, lázadó, korlátok nélküli, összetett nő volt, ami már a gyerekkorában is megmutatkozott.

    

A szerző Poniatowska végig viszi az olvasót Leonora  Crookhey Hallban töltött gyermekkorától a mexikóvárosi haláláig, ami 94 éves korában következett be. Hosszú és különleges életét látványos képekkel kelti életre. Leonorát kiváltságos, luxus életre szánták, de kreativitásának feláldozása árán. Mindössze 20 évesen úgy döntött, elhagyja otthonát, Párizsba megy festeni. Itt megismeri azt a férfit, aki megváltoztatta számára a világot. A német festő, Max Ernst lesz az, aki mély nyomot hagy életében nem csak a szerelem miatt. Ernst bevezette őt a szürrealizmus, a művészet, mint a létezés őszinte, brutális megnyilvánulásának világába. Több éven át saját világot teremtettek maguk körül, saját szabályaik szerint éltek, és nagy művészeti örökséget hagytak ránk. 

Novelláiban is jól érzékelhető egyéni gondolkodása, látásmódja, világhoz való viszonya. Nem árt elolvasni, megismerni ezeket is a kötet mellé kiegészítésképpen. A Leonora által megteremtett világ megismerése kihagyhatatlan a ma emberének.

A második világháború tragikus fordulópont Leonora életében – Ernstet letartóztatják és koncentrációs táborba küldik német származása miatt, művészetét a nácik "elfajzottnak" tartották. A nő beleőrül a veszteségbe. Annyira összetörik, hogy elmegyógyintézetbe kerül. Ez volt a másik fontos esemény, életének mélypontja. Be kell vallanom, hogy a regénynek ezt a részét élveztem a legkevésbé. Carrington életének az a szakasza, amely mind életében, mind munkájában fordulópontot jelent érthető és drámai. Poniatowska szándékait értem, de olvasni is nyomasztó ezen időszakról. A nő a kezelések, gyógyszerek bódulatában vegetál, ahonnan nehéz kitörnie. 

      

Leonora maga mondta, hogy "minden szerelem más" . Ez segít most is rajta. Érdekes információ, hogy a magyar származású fotós, Weisz Imre lesz életének további társa, gyermekei apja. A kötetben szinte minden meghatározó, fontos művészeti ág képviselője felbukkan. Sajnos, de nem meglepő módon családjával hullámzó kapcsolata van, csak édesanyja áll mellette. Mexikó ad megnyugvást neki, a második világháború elől kalandos módon ide menekül, ez segíti későbbi művészi kiteljesedését. Mexikóba sok európai művész menekült, menedéket keresve.

Poniatowska barátként jól ismerte Carrington színes, egyéni sorsát, és egy olyan történetet alkotott, amely jól nyomon követi és bemutatja elképzeléseit, feltárja egyéniségét. Megrázó milyen irreális lehet a valóság, az őrület, és hogy a művészet az, ahol a képzelet szabadon létezhet. Carrington harcos feministaként különösen fontosnak tartotta a női művészek szabadságát, önkifejezési módját, ami egy száműzött, különc művészcsoport esetében meghatározó. A regény cselekménye több évtizedet átölelő, országokon átívelve tárja elénk Leonora Carrington valóban mozgalmas, kivételesen kalandos és egyéni sorsát. Carrington végig lázadó, határokat feszegető regényes élete során a kreatív tehetsége és különös, de nőies látásmódja, érzelmei erős hatást hagytak az utókornak is.





















&, 2024


498 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156402394 · Fordította: Greilinger Szonja

A ​Rejtvénykészítők Társasága

 

Samuel Burr: A ​Rejtvénykészítők Társasága




       

Amikor kézbe vettem a könyvet olvasni, már sejtettem, különleges történet bújik meg a lapokon. A borító egyedi kivitele jól illik a történethez, sokat sejtető. Aki egy kedves, szívmelengető történetre vágyik, megtalálta. Ha valaki szereti a rejtvényeket, feladványokat egészen biztos jó könyvet választott.



Mondanom sem kell, imádtam a történetet az elejétől a végéig. Zseniális volt a felépítése, eredeti az alapötlet. Az élet nagy kérdései mellé egy reményteli, kedves történetet kaptam. Az inditás is jó, a cselekmény főleg hőseink, Clayton és Pippa szemszögéből szól, és a múlt és a jelen között mozog. Clayton a jelenben meséli el a történetet. Pippa elvesztésével foglalkozik, és megpróbálja összeszedni az összes nyomot, amit Pippa hagyott neki, hogy megtudja, ki ő. Bár Clayton talált csecsemő, és Pippa nevelte fel szeretetteljes környezetben, mindig is hiányzott belőle egy darab, mert soha nem tudta, kik a szülei, vagy miért hagyták el. Titok, amely végigkísérte és rányomta életére a bélyegét.

Remélte, hogy Pippa egy napon elmondja neki, mikor még élt, de ehelyett stílusosan egy rejtvény formájában hagyta meg neki a választ. A múltban megtudjuk, hogyan alapította Pippa a rejtvénykészítők közösségét, és hogyan alakult a tagok élete. Mindenki cipel valamiféle keresztet, ami nehezíti életüket. A kedvenc részeim a történetben határozottan a múltbeli elbeszélések és az, hogy kicsit többet megtudjak Pippáról, aki egy rátermett, ügyes nő. A történet azzal kezdődött, hogy Pippa felfedezte Clayton babát, majd az olvasó lehetőséget kap arra, hogy jobban megismerje Claytont és Pippát is. 

              

Ötletes volt, tetszett a sztori koncepciója, vagyis Claytonnak egy rejtvényt adtak, ami minden kérdésére választ ad. Mint aki szereti a rejtvényeket, azon kaptam magam, hogy megpróbálom kitalálni a feladványokat. Gazdag érzelmekben és intrikákban is a cselekmény, nagyon életszerű. 


Mindig kíváncsivá teszi az olvasót egy történet, amely úgy kezdődik, hogy egy kisbabát találnak a bejárat előtt, esetünkben egy kalapdobozban. Ilyen meglepően indul ez a kaland, amikor Pippa Allsbrook egy gyönyörű kisfiúra lel a dobozban. A sorszerű pillanatban úgy dönt, hogy ők fogják felnevelni a kisfiút. Többen élnek ugyanis abban a házban, egy egész Társaság, sok érdekes ember, akik mellett valódi élmény gyereknek lenni.
A következő oldalakon már 25 évvel később,  éppen Pippa temetésén folytatódik a történet, és egy igazi rejtvényfejtés veszi kezdetét. Az a bizonyos Társaság , melynek tagjai a házban éltek és tevékenykedtek a Rejtvényfejtők Társasága volt, akiktől nem áll távol egy kis rébusz feladása. A kisfiú, aki immáron felnőtt, Clayton Stumper származása megfejtetlen titok marad mindeddig. Clay igen aggódik, hogy Pippa halálával már sosem derül fény származására. Ez sokat segítene neki lelkileg, megtalálja önmagát, helyét az életben.
Azonban úgy tűnik, hogy szeretett nevelőanyja halálában sem hagyta magára, utalásokat, rejtvényeket eszelt ki, melyeket megfejtve szépen lassan eljut a megoldásig, ki is ő, és hogyan, miért került abba a bizonyos kalapdobozba az ajtó elé. Természetesen mindenre választ kapunk a regény végére, Clayton élete révbe ér. 

       

Egy jó könyv mindig egy jó ötletből születik, és itt végig igazán zseniális elgondolással van dolgunk, amit remekül sikerült kiviteleznie az elsőkönyves szerzőnek. Clayton igyekszik a feladványok végére járni, így ismerkedünk meg a ház jelenlegi, többnyire már idős lakóival. Ők igazán nagyszerű, színes emberek, éles elmével, hiszen kiváló tagjai a Rejtvénykészítők Társaságának, ahol mindenki másban jeleskedik.

Van aki útvesztőket, labirintusokat épít, van aki a szudoku megszállottja, más puzzle-t fest vagy logikai fejtörőket eszel ki. Ebből élnek, és élvezik kis közösségük összetartó erejét. Miközben a jelenben bolyongunk, ízelítőt is kapunk a ház és a Társaság múltjából is, ami éppolyan érdekes és izgalmas mint napjainkban. Megható pillanatoknak lehetünk tanúi, ahogy ezek az emberek találkoznak, barátkoznak, szeretnek és elmerülnek szenvedélyükben. 

Haladunk a múltban és jelenben egyaránt, megismerjük és megszeretjük őket, a fiatal embereket szívünkben összekötjük idős énjükkel. Nagyszerű párhuzam ez a regényben, miközben Clayyel izgulunk, kiderül-e születésének titka. Azonban úgy tűnik nem csak ez az egyetlen rejtély van a képben. Ennél nagyobb feladat megismerni önmagunkat, kifürkészni saját titkainkat, identitásunkat, melyeket még magunknak sem vallunk be.
Igazi kaland ez a történet az élet fordulatairól, tökéletes kikapcsolódás és utazás a rejtvények és az emberek világába. Bátran vágjuk bele, többet tudunk meg róluk és magunkról mint hinnénk, hasznunkra válnak az oldalak, és meglepően jól fogunk szórakozni .



Kedvezménnyel ITT vásárolható meg a regény, akár e-könyvben is! 



















General Press, Budapest, 2024
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528968 · Fordította: Schmidt Jolán

Egy ​fiúról

 

Nick Hornby: Egy ​fiúról




                                              

Milyen meglepő, sok életbölcsességet hordoz ez a szórakoztató, laza történet. Anno, mikor láttam a könyvből készült filmet, megfogadtam, ezt könyvben is el kell olvassam, meg kell ismernem Nick Hornby világát. Néhány könyvét olvastam is az évek alatt, de ez csak most került sorra. Mára a filmből annyi maradt, jó volt, és Hugh Grant ötletes módon csajozik benne...

Határozottan tetszett, jó olvasmányélmény lett az Egy fiúról, ami visszaröpített a kilencvenes évekbe. A történet 1993-ban játszódik, ami fontos a zenei utalások miatt is.

A két főszereplőnk: Will Freeman, a 36 éves agglegény és Marcus Brewer, a kissé antiszociális, naiv, őszinte12 éves fiú, akit édesanyja egyedül nevel. Meglepően tanulságos történet családról, illetve annak hiányáról, az emberi kapcsolatokról, hogy milyen különcnek lenni gyerekként és felnőttként. Ahogy Will és Marcus kapcsolata kibontakozik, érezhető, mindkettejüknek szüksége van a másikra. Marcus apafigurát keres, meglepően bölcs gondolkodású, korához képest komoly gyerek, aki átlátja az élet összefüggéseit, ha nem is tudja mindig kezelni. Édesanyja Fiona, már nehéz eset, túl fiatalon lett édesanya, maradt egyedül fiával.  

                                    

Hornby leír néhány nehéz élethelyzetet és nem bagatellizálja el ezeket a problémákat. Hornby érzékletes és bölcs, de nem tetszeleg a megmondóember szerepében. Az anya öngyilkossági kísérlete, a depresszió és az érzelmi éretlensége a szülői szerepre súlyos témák. Willnek az egyedülálló anyákkal való randevúzási terve más szemszögből jó ötlet, ami számtalan vicces helyzetet is eredményez. Hornby egy olyan témát mutat be, amely jól jellemzi az adott korszakot és azt a generációt.

Will 36 évesen éli a gondtalan, egyedülálló, kissé gyermeklelkű, örök bohém férfiak életét. Az apja által írt híres karácsonyi dalból származó jogdíjakból él. Willnek nem kell aggódnia a pénz és a munka miatt, és az életét nagyrészt felelősségek és kötelezettségek nélkül éli. Will belép egy egyedülálló szülők csoportjába, zseniális módon igyekszik társat keresni. Ehhez még kitalál egy volt feleséget és egy kétéves fiút is magának... Gondolhatjuk, nincs nehéz dolga férfiként a sok magányos anyuka között, terve jól működik. Amikor Will találkozik Fionával és 12 éves fiával, Marcusszal. Gyorsan kialakul a közös nevező Will és a Marcus között, ami barátság formájában teljesedik ki. Ismerős, átélhető élethelyzetek jelennek meg, amit a kilencvenes évek film és zenei világa tesz teljessé. A cím is tökéletes áthallás, hiszen a Nirvana és Kurt Cobain jelentős szereplő a történésekben. Hornby írása őszinte, néhol megmosolyogtat, mégis van ahol mélyre megy a történet.

         

Will ügyesen bátorítja Marcust, Grant tökéletes választás volt a filmben. Megtanítja neki, hogyan legyen a suliban menő, milyen cipőt vegyen fel, milyen frizurája legyen, mit nézzen a filmek közül, milyen zenékre figyeljen. Will akaratlanul is a szárnyai alá veszi a fiút, és kapcsolatuk során mindketten sokat tanulnak egymástól, és magáról az életről is. Könnyed köntösbe bújtatott dráma egy kis romantikával és iróniával fűszerezve. Jó volt látni Marcus és Will kapcsolatának fejlődését, hiszen ez a barátság végső soron megváltoztatja Will és Marcus életét, és segít mindkettőjüknek felnőni.

Egy nagyon szórakoztató könyv, hangulatában is jól hozza azokat az éveket. Horbny könnyedén, olvasmányosan ír, regénye tele van száraz humorral és utalások a korszakra. Egyébként Hornby több regénye filmre került, ezt a filmet újranézve egészen más befejezése van, mint a regénynek. Ezért is érdemes elolvasni, megismerni ezt a tartalmas könyvet, ami az emberi kapcsolatokról mesél. Jó szívvel ajánlom, hamarosan újra a boltokba kerül.




A regény február 18-tól újra a boltokban, ITT előrendelhető!










                  

Nick Hornby (Redhill, Egyesült Királyság, 1957. április 17. –) angol regényíró és kritikus.

Maidenheadben nőtt fel, itt is végezte a gimnáziumot, majd a Jesus College-ba járt egyetemre Cambridge-ben. Legismertebb regényei a Pop, csajok satöbbi (High Fidelity), az Egy fiúról (About a Boy) és a Fociláz  (Fever Pitch). Művei többnyire a zenéről, a sportokról, az emberi kapcsolatokról és természetről, valamint a fiatalságról szólnak. Hornby Hosszú út lefelé című regénye 2005-ben jelent meg, és jelölve volt a Whitbread Novel díjra.






Helikon, Budapest, 2025
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636202019 · Fordította: M. Nagy Miklós

 Megjelenés időpontja: 2025. február 18.

Eurotrash

 

Christian Kracht: Eurotrash




                                            

Az Eurotrash keserű, bár néhol komikus, szédületes utazásra viszi az olvasót. A családi múlt mélyére jutunk, afféle szembenézés ez a múlt árnyaival, furcsa road-movie, ahol az élettől búcsúzó, nyolcvanéves anya és negyvenes, megkeseredett fia útitársai lehetünk. 

Taxival bejárjuk Svájcot, miközben elképesztő, meglepő és szomorú kalandok részesei lehetünk. A történet erősen életrajzi ihletésű. A családi pszichózis, a személyes számvetés a haldokló anya emlékei és fia morózus rosszkedve mégis sok gyengédséget takar, pedig a közöttük lévő feszült viszony jól érzékelhető. Ez a narratív körútazás sokban emlékeztetet Michel Houellebecq stílusára. Kracht számos utalást más szerzőkre épít be történetébe. Tetszett, hogy a beteg anya okos irodalmi tanácsokat ad fiának, kik azok a mai irodalmi személyiségek, akikre érdemes figyelnie, miközben politikai és társadalmi kérdések is felmerülnek. 

                                      

Kracht középkorú narrátora, úgy érzi, hogy ő és gazdag svájci családja a legrosszabb emberek közé tartoznak. A vagyon jótékony szétosztása, azonban nem kis feladat. Miközben vodka, gyógyszer okozta mámorban próbálnak közel kerülni egymáshoz. Ez az összezártság hoz egyféle gyöngéd elfogadást, kíváncsiságot anya és fia felé, miközben elképesztő és váratlan kalandokba sodródnak. A családi múlt néhol sokkoló, de ezen már változtatni nem lehet, az elfogadás nehéz. Az ideális, sikeres életre vágyó, kissé kiégett lelkű fiú alakja a helyét keresi az életben. A könyv egyik érdekessége, hogy a jóléti társadalmaknak mutat egy görbe tükröt. Elég furcsa ez a történet, de nekem jólesett belemerülni. Mi rejtőzik a látszólagos idill mögött a másik nagy kérdés, amit feszeget a szerző.

Christian Kracht egy titokzatos, helyét kereső figura, aki a megismert titkok árnyékában kell éljen. Ez több helyen felkavaró és megrázó. A nácizmust lelkes támogató felmenő alakja különböző módon kísérteti őket, anya és fia már nem kerülheti el, hogy szembe nézzen múltjuk legsötétebb árnyaival. Megdöbbentő az eltitkolt, elszenvedett erőszak mindettejük részéről, miközben a jelen képeit olvashatjuk afféle összegzésnek eddigi életükről. Tragikusan és gyönyörűen meséli el ezeket az emlékeket, ahol a morbid ironizálás, szarkasztikus humora is remek. A természet és a valóság álomképei jó arányban keverednek, voltak benne hihetetlenül szép részek, gondolatok, érzések. Az intenzíven személyes és kíméletlenül kritikus történet néhol zavarbaejtően őszinte. A szerzőt néhol direkt provokatívnak éreztem. A két főhős egyéni nézőpontjai sok emlékezetes pillanatot adnak az olvasónak.



A könyv ITT rendelhető kedvezménnyel! 




                                            

Christian Kracht (1966) svájci születésű író. Első, 1995-ben megjelent regényével – amelyben az autofikciós próza trendjét évekkel megelőzve játszott el a szerzői én és az énelbeszélő vegyítésével – valósággal berobbant a német nyelvű irodalomba. Nevéhez kötik a német popirodalom létrejöttét. Regényeit 30 nyelvre fordították le, 2016-ban Herman Hesse-díjat kapott, még ugyanabban az évben elnyerte a Svájci Könyvdíjat, a Eurotrash című regényéért pedig 2022-ben a legjelentősebb svájci irodalmi elismeréssel, a Svájci Irodalmi Díjjal tüntették ki.






Typotex, Budapest, 2024
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933137 · Fordította: Tatár Sándor

Az ​erdő

 

Rosie Andrews: Az erdő



                                         

"Az erdő mélyén valami éledezik. "



Rosie Andrews debütáló regénye, A Leviatán jó élményeket hagyott, így nem volt kérdéses, érdekel az új története is. A különleges borító rögtön felkelti az olvasó figyelmét, ráadásul KULT könyvről lévén szó, szinte borítékolható a kivételes élmény is. 

A műfaji meghatározással bajban lennék, hiszen nem tudnék állást foglalni, mit is olvastam? Kriminek, thrillernek is beillik, sejtelmes, misztikus atmoszférájával, szépirodalmi igényességgel megfogalmazott szövegével. A cselekmény kanyargós és összetett. Egy korabeli, hangulatos családi drámát olvashattam, ahol a társadalmi problémák is hangsúlyt kapnak. A leírások gyönyörűek, és úgy általában az egész próza ütősre sikerült.

A regény 1852-ben kezdődik, amikor a nemrég megözvegyült, fiatal Catherine Symonds nevelőnői posztra pályázik a herefordshire-i Locksley Abbey-ben. Catherine-nek nincs igazán szüksége a munkára – a férje gazdag ember volt –, más nyomós oka van.

Izgalmas gótikus környezetben kalandozunk, egy isten háta mögötti helyen álló angliai udvarházban, ahol szinte minden helyiség, bokor, fa az erdőben titkokat és veszélyeket rejtenek. A környezetet a félelem járja át. Az erdő a történet kulcsfontosságú helyszíne, a bánya és az apátság pedig ezzel szorosan összefonódik. Az emberek furcsák, és keveset árulnak el a vidékről, és a múltról. Holott főhősnőnk éppen azért érkezett a birtokra, hogy mindent megtudjon a volt nevelőnő halálának furcsa körülményeiről. Catherine tehát elvállalja a gazda kislányának nevelését, betöltve a megüresedett állást, hátha így közelebb kerül a megoldáshoz. Az elhunyt fiatal nevelőnő ugyanis a húga volt. 

       

Mindig izgalmas, amikor egy regény levélváltással kezdődik, most is egyből kíváncsivá tesz minket, lendületes kezdést biztosít. Mi az igazság? Catherinének nem könnyű beilleszkedni a kúria életébe, hiszen nem tudhatja kiben bízhat és kiben nem. Mindeközben a szemét és fülét is nyitva kell tartania, hiszen szeretne a húga halálának végére járni. Valaki azonban bármire képes, hogy ne derüljön ki az igazság. Minél többet tud meg a családról és történetükről, annál inkább meggyőződik róla, hogy több titok lappang a húga halála mögött, mint az eddig kiderült. Az udvarházban azonban hamarosan újabb váratlan haláleset történik...

A gondjaira bízott kislány Georgiana különleges, színes egyéniség, biztos voltam benne, hogy sok meglepetést tartogat a számunkra. Így is lett, kiderült, hogy a lányka többet tud mint gondolnánk. Catherine titokban kutakodik, igyekszik fellebbenteni a fátylat a rejtélyekről, közben vívódik, és nemegyszer veszélybe is kerül. Lehet érte izgulni olvasás közben, hogy ne bukjon le a kis magánnyomozása közben. Mindvégig komor, misztikus a hangulat, érezhetően ott lappang valami mélyre ásott titok. Eközben van egy másik ifjú is a házban – Arthur Sidstone, egy orvos, aki nemrégiben tért vissza, miután külföldön dolgozott. A férfi lesz a lány segítője a nyomozásban. Az ő múltja, kapcsolatai is szerephez jutnak, nem csak a bánya körül. A legérdekesebb részek nekem valójában a bányászokról szóltak, nem is a nyomozásról. A múlt emlékei és a gyilkosságok ötvözése nem ment túl jól, és nehezen láttam át, mindez hogyan kapcsolódik a történésekhez. Pletykák, titkok múltba nyúló rejtélyek várnak megfejtésre. Érdekelt, milyen ördögi játszma folyik a háttérben, milyen sötét erő mozgatja a szálakat. Szerettem a környezetet és a hangulatot, az jól működik most is.

A másik szálon ennél is érzékletesebben rajzolódott ki a szénbánya nyomasztó légköre, ahol felfoghatatlanul nagy veszélyben dolgoznak az emberek. A bánya és vele a gondok tökéletesen illenek a történet homályos légkörébe. Az erdő kiváló hátteret ad ennek a hangulatos mesének. Szövődnek a szálak, és sűrűsödnek az események, egyre jobban aggódtam Catherinéért, hiszen valaki már leleplezte a személyazonosságát, amit rejtegetni igyekezett. A néhai Emily és Catherina gyerekkorából is kapunk képeket, kapcsolatuk kibontakozik előttünk.

Sajnos a lezárás kaotikusra sikerült. Sok szereplőt vonultat fel a szerzőnő, érdekes módon mindenki múltja, jelene titkokkal terhelt. Az atmoszféra hihetetlenül jól működik, amennyiben az írónő a 19. századi autentikus, gótikus, vidéki Angliát szerette volna elénk tárni. Ez nagyszerűen sikerült, kétszer is meggondolnám, hogy elkóboroljak abban az Erdőben ami körülveszi ezt az udvarházat. Sejtelmes köd, és árnyak, lidércek és valami megfoghatatlan ami az erdő mélyén éledezik, és zsákmányra vár. A természetfeletti elemek felerősödnek, bár kevésbé, mint a Leviatánban. Itt már kezdenek kuszálódni a szálak, a próza lendülete is megtörik. Kissé vegyes érzéseim maradtak olvasás után, bár tetszett a misztikus mese és a stílus. Nem egy gyorsan pörgő a történet, ahol az atmoszféra és az igényes nyelvezet a fő erőssége ennek a KULT-könyvnek. Akinek A Leviatán tetszett, szerintem ez is fog.

A kiadótól ITT rendelhető kedvezménnyel!












XXI. Század, Budapest, 2024
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635685295 · Fordította: Borbély Judit Bernadett