Igen

Vámos Miklós: Igen
(élni, olvasni, írni)
                                                      

                                                            

"Az én három fő tevékenységem ebben az életemben: Élek. Olvasok. Írok. Ez valamiféle fontossági sorrend is."


Furcsa érzésekkel tettem le a könyvet olvasás után. Azt, hogy jó mesélőkéje van Vámos Miklósnak, eddig is tudtam. Sok könyvét olvastam, több a kedvenceim között van. Most is mintha egy kávéházi asztalnál ülnénk és hallgatnánk Vámos emlékeit. Elmélkedéseit az írói létről, az alkotás nehézségéről vagy öröméről, a "kúdvarcról". Mennyire fontos a háttértudás, a jó párbeszéd, vagy történet felépítése. Olvashatjuk sok régi siker keletkezésének motivációját, filmdramaturg és kiadóigazgatói emlékeit.

Ezek az emlékek szenvedélyesek és személyesek, néhol nem mentesek a pátosztól sem, de ez elnézhető és érthető. Sok felvillanó emlék ironikus humorral hozza közel személyét. A témái ez alkalommal történetek az íróvá válásról, az olvasásról és ezeket befolyásoló háttérről. Amolyan régimódi, ráérős történetmesélés, elmerengős, igazi sztorizós összeállítás eddigi pályájáról. A könyv történetei megpróbálnak beindítani egy nemlétező diskurzust, volt, hogy szívesen kérdeztem volna közbe, még hallgattam volna a háttérről. Természetesen voltak olyan részek, amik kimondottan tetszettek, de olyan is, ahol azt éreztem: miért is kellett ezt kiadni? Többször is megfogalmazódott bennem olvasás közben a kérdés, hogy kinek szól ez a könyv? Talán a rajongó olvasóknak elsődlegesen.


                      

Az ilyen típusú könyvekkel különösen elfogult tudok lenni. Bocsánat mindenkitől, de nem tudom magam szembe köpni és egy lelkesebb ajánlót írni. Ezt érzem. Vajon mikor lesz újra izgalmas esemény, hogy végre, jön egy új Vámos-regény? Ez az éves szinten három-négy kötet számomra a saját életművének lebontása már. Vajon mi lesz a következő? A karácsonyi bevásárlólistája, menüvel, néhány régi emlékkel megspékelve? Hmm.. Ezek a tárcák, gondolatok egy újság rovatában hétről-hétre olvasgatva tökéletesen helytállóak lennének...

Szeretem Vámos olvasmányos stílusát, humorát, öniróniáját, őszinte vallomásait. Ebben a kis történetgyűjteményben is akad fontos, fajsúlyos darab. Az Elég, Levegő után kapkodva tökéletesen ilyen írások. Tetszett még az Igen és a Nem, vagy a kötet végi P. S. (Leltár) is.
Az olvasó azért mindvégig jól szórakozik most is, és lépten-nyomon meghökken. Kerülve minden modorosságot, Vámos egészen a lelke, legbelsőbb gondolataiba engedi bepillantani az olvasót. Az irodalomrajongók persze bizonyosan fanyalognak majd ezeken a szösszeneteken, miért nem regény vagy legalább novella? Mindezt védőborítós, keménytáblás kivitelben, alig 200 oldalon. Az is megeshet, a hiba az én készülékemben van és valamiért az írói koncepció nem ért el hozzám... 

Persze tudom, VM neve mára egy igen jól csengő márka. Csalódott vagyok kissé, várom a régi-új Vámos-történeteket, fajsúlyában, fontosságában, élményben. Egy újabb Sánta kutyát, Szitakötőt, hogy direkt ne a nagy klasszikusait említsem. 

Élni arany.
Olvasni ezüst.
Írni ötvözet.



ITT megvásárolhatod a könyvet. 







    

Vámos Miklós, író. Született Budapesten, 1950. január 29-én.

Az ELTE jogi karán tanult (1970–1975) s szerzett diplomát. Az Objektív Filmstúdió dramaturgja (1975–1992). Az Ab Ovo Kiadó egyik alapítója és vezetője (1992–1995). Az International Buda Stage művészeti vezetője (1997–2003). A Nation (USA) című hetilap tudósítója (1990–2005). Műsorokat vezetett a Magyar Televízióban (Lehetetlen, Rögtön, 2 Ember). Fulbright-ösztöndíjasként és vendégprofesszorként két évet töltött az USA-ban, ahol tanított a Yale School of Drama, a City University of New York és más egyetemek film- és színművészeti karain. A Magyar Írók Szövetsége, a Pen klub, a MÚOSZ és a Szépírók Társasága tagja. Egy lánya van, Anna (1977) és két ikerfia, Henrik és Péter (2003).

Díjak: KISZ (1983), József Attila (1984), MSZOSZ (1996), Schell-Washington (1997), Fitz József (2001), Pro Cultura Urbis (2002), Colombus (2003), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005) Bárka-díj (2005), Budapest XIII. kerület díszpolgára (2010), Arany Medál-díj (2012), Prima Primissima díj (2016).






Athenaeum, Budapest, 2021
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635431083

Apák könyve

Vámos Miklós: Apák könyve



                                                                        

Talán nem túlzás, ha azt gondolom,Vámos Miklós írói pályafutásának kiemelkedően fontos és jelentős csúcsa ez a regény. Bár kétségtelen, hogy Vámos sok jó regénnyel megörvendeztetett már, az pedig egyenesen izgalmas, hogy a másik meghatározó könyve az Anya csak egy van című volt az életemben. Lehetne még sorolni, akad bőven jó könyv a szerzői életműben. A Merítés-díj az évtized könyveit válogatta, akkor jutott eszembe ez a könyv, ami oda ugyan nem fért be, hiszen éppen húsz éve jelent meg. Itt az új borítós, különleges melléklettel ellátott jubileumi kiadás, ami a jövő héten kerül a boltokba.



A XX. századi kortárs magyar próza remeke ez a családregény. A tizenkét nemzedék sorsát nyomon követő eposz az 1700-as években indul, háromszáz évet ölel fel, hiszen 1999-ben a napfogyatkozás idején zárul. Az ezredvégi hangulat tökéletes lezárást ad. A történelmi korszakokon át követhetjük egy család történetét. Nem csak jó könyv, de fontos is. Akár az élet, fordulatos, örömteli, kegyetlen valóságában is szomorú. Végig fenntartja az olvasó kíváncsiságát, hogyan és merre alakul, fordul a szereplők életének kereke.

A cselekmény középpontjában egy zsidó család több generáción átívelő története áll. Vámos egy belső látású korrajzon belül ábrázolja, hogyan éli át egy magyarországi zsidó család az elmúlt három évszázad minden nyűgét és fájdalmát, megalázó terhét, milyen tapasztalatot szereznek, és adnak át a fiak az apák könyvében rögzítve. Vámos Miklós regénye az Apák könyve egy igazán fordulatos családtörténet.

A történelem és a politika hatása az emberek életére, sorsára elkerülhetetlenül ott van. Izgalmas látni, hogy az évszázadok sorsfordító pillanati a későbbi generációk életében hogyan köszönnek vissza. Izgalmas momentum a történetben a múltba látás képessége, ami picit erősíti a mágikus realizmus hatást. A lenyűgöző életrajzokból, sorsokból van mit tanulni. Nem mondom, néhol elég kacskaringós, de sok az oda-visszautalás, visszatérő motívumok.


  

A Stern (később Csillag) família nemzedékeinek életét követve egy kidolgozott és jól felépített családregényt olvashatunk. Hamar beszippant az események sora, lendületes történetvezetése. Több nemzedék sorsa, több évszázad eseményei elevenednek meg a lapokon. Középpontban a férfiak, apák, könnyek és érzések hullámzanak. Igen, vannak férfikönnyek is. Magával ragadó, kanyargós, ahogyan a sodró 20. század nagy fordulatait igyekszenek megérteni, kikerülni szereplőink. Nem igazán megy, elkerülhetetlenül gázol át rajtuk a történelem (zsidótörvények, háború, a Rajk-per, '56 történései ezek). Éles optikával megvilágított korrajz a könyv háromszáz éve, ahol nehéz sors jut ezeknek a férfiaknak. Számtalan tragédiával kell szembenézniük, pedig "CSAK" boldogok akarnak lenni az otthonteremtésben. Ehhez azonban szerencsére is szükség van - lenne. Szép történetek apákról, fiúkról, szeretetről, összetartozásról. Érdekfeszítő történet, végig cselekményes. Érezhetően nagy háttérmunka van a regényben. Vámos írói stílusa szívből jött, könnyedén és gördülékenyen ír, tökéletesen ábrázolja a történelmi korszakokat, nyelvet, hangulatot. Több kiadást megért az évek során, nem csak idehaza, de külföldön is számtalan olvasót hódított meg a regény. 

Élmény volt olvasni, tetszett a könyv nyelvezete is, sodorja magával az olvasót. Kedvenc lett, csak ajánlani tudom.  

"Kár, hogy ezt te nem már nem addigra többé mire
Jó volna beszélgetni veled, apa.
APUKÁM
ÉDESAPA
APUSKA
Beszélgetnünk kellett volna.
Jó lett volna, ha többet beszélgetünk.
vagy legalább egyszer.
egyetlenegyszer.
se"




Athenaeum, Budapest, 2021
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635430598 · Megjelenés időpontja: 2021. március 11.

Dunapest

Vámos Miklós: Dunapest




                                                                                     




"csak úgy érdemes élni, hogy hiszünk a humanizmusban, a demokráciában, a szabadság-egyenlőség-testvériségben, meg az… izé… legfőképp abban, hogy emberek maradhatunk az embertelenségben."





Tartalmas és színes utazásra viszi olvasóit a szerző. Vámos Miklós az egyik legolvasottabb és legismertebb magyar író, akinek új regénye Dunapest címmel került a boltokba. Izgalmas témát dolgoz fel. Linda a negyvenes, özvegy nő Budapestre utazik, az ő élményein át a múltba tehetünk egy nagy sétát. A történet tehát két szálon fut, a múltbéli történelmi részekhez alapos kutatás kellett, hogy életre keljen a ma is létező ház és lakóinak sorsa. A jelen és a múlt hatásait vizsgálva ismerhetjük meg a régi épület életét, egykori és új lakóit, magát a történelmet, annak hatását mai életünkre. A múlt bármilyen tragédiák hordozója is, itt él, velünk van.


Linda néhai férje magyar származású, bár Angliában született. Ezért utazik ide a nő emlékezni, egy hirtelen ötlettől vezérelve szépséges fővárosunkba. Linda félrehallásából ered a cím, ami így egy szójáték is lehet.
A kalandokhoz társa lesz Tóth Juli, akivel egy kávéházi találkozás alkalmával köt ismeretséget. Feltűnik még két férfiú, (Ákos és Dani) hozva a romantikát a történetbe. Nagyon bírtam ezeket a részeket, a srácok jól illetek ide, karaktereik sok humort is adtak a megfelelően lendületes cselekményhez. A férfi - nő kapcsolatok szövevényes titkai, hálója érzékletesen, mélységeiben bomlik ki.
                

                                

Talán nem is kell mondani, a múlt eseményei, emlékei színesebbek, érdekesebbek az olvasónak.
Mondanám mesés, misztikus titkokról hull le a lepel, ami rengeteg tragédiát is rejt. Vámos összefüggésekre világít rá, ábrázolja a politikai miliőt. A történelmi hátteret a ma is létező Pozsonyi út 38-40. épület és lakóinak története adja, ami Csillagos ház volt 1944-ben. 

A Hofstätter Béla által tervezett ház építészetileg is különleges több szempontból. Ezt a szépséges borító is remekül megidézi. Az egyéni sorstragédiák drámáját olvasni ma is döbbenetes, ahogy ezek megelevenednek és kibontakoznak az olvasó előtt a lapokon. Kisemberek a történelem viharában. A háttérből felsejlik a történelem vérfagyasztóan szomorú, kíméletlen valósága.

Számtalan közismert művész, politikus tűnik fel a történetben. Az ő életük felvillanó szakaszai adják az események lendületét. Olvashatunk Hatvany Lajos báróról, Heltai Jenőről vagy Szép Ernőről, de Wallenberg és Carl Lutz zsidókat mentő akcióiról is alapos képet kapunk. A személyes drámák sorából kiemelkedik a tervezőé, akit feleségével együtt a ház közelében lőttek a Dunába.

A két cselekményszál rengeteg politikai üzenet hordoz. Számtalan apró kiszólást olvashatunk a szereplőktől a jelen és a múlt történéseit megítélve. Egyetlen helyen éreztem ezt nagyon durván soknak. Ez a rész nem tetszett, ahol a nénikék a kávéházban lakásvásárlás okán amit előadnak, hajmeresztő volt. Így senki nem beszél, ennyire direktbe az olvasó arcába tolni a politikai véleményt irritálóan soknak találtam. Szerencsére a továbbiak mentették a helyzetet.


"Minden hazának olyan vezető jut, amilyet megérdemel."


Az tény, hogy Vámos Miklós fantasztikus módon tud megragadni egy-egy jellemző és fontos pillanatot, amit kimerevít. Ezzel továbbgondolkodásra készteti az olvasót a történtekről. A regény ezen részei egyszerűen vittek, behúztak a történetek helyszínére. Akár szereplőnek érezhettem magam a cselekményben. Színes, mozgalmas és korhűen megelevenedőek ezek a részek mind hangulatában jól hozzák a korabeli események hátterét. Vámos könyve remek múltidézés, a házról és lakóiról, rólunk a történelmünk egy vészterhes időszakáról. Mennyire nem becsültük(jük) azokat az alkotó embereket, aki származása akkoriban népnemzeti érdekből nem kívánatossá vált.
Az asszony rácsodálkozó döbbenete átélhető, mikor a Duna-parton lévő cipők történetét megismeri. Itt Kelet-Európában akkoriban valóban minden megtörténhetett, amit emberileg elképzelhetetlennek véltek.

"A folyó pereménél a kövezeten Linda sötét cipők sokaságára lett figyelmes. Hát ezek?
Ákos elmagyarázta. Vascipők. A holokausztáldozatok emlékére. Linda nem akarta elhinni. Belőtték őket? a Dunába? itt? a város közepén?"



Az épületben működő kávéház több alkalommal helyszíne a regénynek, kiderül maga a szerző is kötődik az épülethez.
Színes és meglepő tényeket ismerhetünk meg a házról és lakóinak sorsáról, ami bizony felkavaró. A könyv végi összefoglalót is érdemes elolvasni, kinek hogyan alakult az élete, illetve a forrásmunkák száma sem csekély. Elevenen él és lüktet a történelem ami meghatározza a mát. Ez egy nagyon jó, korhű regény. Kedvelem Vámost, szinte mindent elolvastam tőle, most is hozta a szokásos, történetmesélős regényt.




Linda jelen kalandjai jellemzően maiak, fiatalosak, kellően viccesek, bár én elfogult vagyok az író néhol fanyar, ironikus humorával. Talán itt a párbeszédek érzésem szerint többször az író csapongó monológjaivá váltak számomra. Az IKEA is túl sok volt benne, hacsak nem szponzor talán? Azonban 

a végére összeállt ez a rész is, egészen jól megírt lezárást kapunk a változó idősíkokkal. A kötet remekül lekötött, elgondolkodtatott és szórakoztatott is, bár kétségtelen, hogy a történelmi rész, a múlt eseményei elevenebbek, valósághűbbek voltak. 

Sok jó meglátása van a kapcsolatokról, a jelen világunk mozgatórugóiról. Vámosnak sikerült felvillantania az életet egyszerű mindennapi helyzetekben, erős érzelmeket generálva az olvasóban. Ettől életszagú és félelmetesen valós lett.

Köszönet az Athenaeum Kiadónak az előolvasási lehetőségért.


A regényt ITT tudod előrendelni! 

A ház fotója: A Dunapark épülete 1948-ban (Fotó/Forrás: Fortepan / Mihalik István)

Athenaeum, Budapest, 2020
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635430406 · Megjelenés időpontja: 2020. szeptember 10.

Az isten szerelmére

Vámos Miklós: Az isten szerelmére 






                                                                                   











Jól tette Vámos Miklós, hogy ezeket a személyes emlékeit megírta és közkinccsé tette. Jó volt ezeket a történeteket megismerni, felfedezni, szerettem a stílusát, imádtam a finom kis ironikus szójátékait. Mintha egy korabeli kávéházi asztalnál ülnénk és hallgatnánk Vámos emlékeit. Modern szellemidézés ez, igazi élmény volt olvasni.


Érdekes, tanulságos és szórakoztató kötet lett. Bátran mondhatom, igazi kedvcsináló emberi történetek remek gyűjteménye a könyv. Elsősorban irodalmunk közelmúltbeli nagyságairól, de a film és zene vagy a humor világának jelentős alakjai is feltűnnek. Olyan közismert és szeretett nevekről olvashatunk többek között mint, Déry Tibor, Örkény István, Weöres Sándor, Faludy György, Szabó Magda, Janikovszky Éva, Ottlik Géza, Hofi Géza, Kodály Zoltán, Gábor Pál, Várkonyi Zoltán és Gábor vagy akitől a címet kölcsönözte Mándy Iván. Az ő kedvelt mondata lett a kötet címe.




Ezekből az emlékezet számára elmentett életpillanatokból irodalmi életünk meghatározói kerülnek emberközelbe. Külön tetszett, hogy több olyan mára sajnálatosan elfeledett, a köztudatból is lassan eltűnő szerző is szerepel a válogatásban mint: Ladányi Mihály, Zelk Zoltán, Váci Mihály vagy Garai Gábor. Izgalmas volt a háttérről olvasni,megismerni a kor hangulatát, levegőjét. Ezek a rövid írások, amelyek visszavisznek minket nem csak a 60-as és 70-es évek hazai szépírók világába, amikor Vámos még abszolút kezdő volt. Jó időben volt jó helyen, akit örömmel fogadtak a már elismert írók, így folyamatosan irodalmi berkekben mozoghatott. Barátságot kötni ezekkel az ikonikus emberekkel kivételes ajándéka a sorsnak. Ugyanakkor a politikai be- és ráhatásokról is olvashatunk, a korszakot meghatározó Aczél György alakja elkerülhetetlenül ott van, felbukkan több írásban is.




Ezek az emlékek szenvedélyesek, néhol nem mentesek a pátosztól sem, de ez elnézhető és érthető.
Sok emlék ironikusan, humorral és bátran hozza közel ezeket az egykori barátokat. Hiszen ők is emberek voltak: esendőek, hibákkal és hatalmas szívvel megáldott, "szent őrültek", aki az irodalom oltárán áldozták fel magukat. A középpontban szerelemről, politikáról, sikerről vagy annak hiányáról, bukásról, az élet örömeiről és szégyeneiről mesél nekünk olvasóknak.

Izgalmas felfedezés volt ezeket a szubjektív, kategorikus véleményeket megismerni. A történetek kissé csapongóak, néhol rajongásig elfogultak, de jól tükrözik a kor hangulatát, a párt által irányított irodalmat és annak környezetét. Nosztalgikus percek ezek. Humorral és (ön)iróniával megelevenedő olvasmány a kötet. Lehetetlen nem szeretni, hogy a szerző közkedvelt, egykori tv-s műsorát is megidézzem picit. A portrékból összeállított válogatás 2005-ben Hogy volt címmel már megjelent, ami most kiegészítésre került, frissült. Több írás bennem is emlékeket hívott elő. Janikovszky Éva Mercédese, fogalom az irodalomban. Egy ilyen, nekem írt levelet én magam is őrzök Évától. Ahogyan izgalmas volt tudni ki volt Galsai Pongrác, vagy éppen Tardos Tibor testvére Péter, akinek anno a Rocklexikont is köszönhettük.



Vámos Miklós elvezet minket az Elfeledett szerzők pantheonjába. Nosztalgiával átszőtt utazása szívmelengető olvasmány. Külön élmény az emlékek végén található képek látványa. Hogy milyen művek és kik maradnak fenn az idő rostáján nagy kérdés. Izgalmas volt olvasni olyan háttérben dolgozókról, akik meghatározóak voltak, nevük azonban mára kikopott a köztudatból: Jovánovics Miklós, Kardos G. György, Illés Endre vagy Berkes Erzsi neve ma már keveseknek árul el valamit. Most lehet bővíteni az ismereteinket. Számomra a kötet egyik csúcspontja az özvegyekről írt rész. Abból is kiemelkedik Arthur Miller és Inge Morath emléke. A másik ilyen megható, megrázó elem: Négy fő, vádlott ( Déry Tibor, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Háy Gyula története 1956-ból). Tardos Tibor alakja nagyon emberi és nekem tetszetős életfilozófiája volt.


Nem csak kedvcsináló ez a kötet régi nagyjaink, vagy feledésbe merült szerzőink könyveihez, de több esetben filmek is felmerülnek. Csak néhányat emelnék ki: Hajnali háztetők, Angi Vera mellett természetesen a Csók, Anyu! is megnézésre javasolt.

ITT megszerezheted Vámos irodalmi emlékkönyvét! Dedikáltatni a könyvfesztiválon lesz alkalom, ne hagyd ki, gyere el a könyvbemutatóra!

Részletekért IDE katt!




Athenaeum, Budapest, 2019
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938844

Legközelebb majd sikerül

Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül 




                                                                 













Kissé elfogult vagyok az íróval 14 olvasás után. Amikor idén tavasszal kézbe vehettem a legutóbbi kötetét a Töredelmes vallomás címűt, egy igazi "vámosmiklós" írást kaptam, remek hangulattal, mesélős stílusban. Kissé keserédes írásokat, ami bizony itt-ott sajog is, de ettől jó. Igazán életszagú, valós embermesék ezek a vallomások. Így izgalommal vártam az őszt és az új Vámos Miklós regényt.



Nos, mondhatom nagyon nem azt kaptam, amire számítottam. Még mindig az Apák könyve, Zenga zének és az Anya csak egy van a három legjobb Vámos Miklós regény - szerintem. A sorrend tetszőleges és hangulatfüggő. Ezt egyszerűen nem tudom hová tenni.. (igen a polcra, de az életműben?). Félve és sajnálattal gondolok arra, ez az idei szépprózatermés estében hová fog kerülni, milyen besorolása lesz a könyvnek?


Nem szívesen írnék róla bővebben, vagy bármelyik könyvéről rosszat, de az eddig olvasottakból nálam ez most a leggyengébb... Van ilyen. Legközelebb majd bizonyára sikerül megint…A történet 9 év története, amit Beethoven 9 szimfóniájának mintájára, annak lendületét és szerkezetét, de leginkább hangulatát követve meséli el a két számomra tökéletesen semleges "főhős" történetét. A két Iván egyáltalán nem tudott közel kerülni hozzám, két életunt, kissé megkeseredett, öregedő pasi polemizál az életről, nőkről, az elveszett lehetőségekről, az élet múlandóságáról, a kihagyott helyzetekről. Osztják az észt. Ami nem lenne rossz ötlet, csak a megvalósítása nekem nem jött be. Elég siralmas volt ez a tömény kesergés. A viccbeli Józsi bácsi jutott eszembe többször, míg olvastam (elmegy gyónni, mert megcsalta a feleségét. No, de Józsi bácsi! - szörnyülködik a tisztelendő atya. Nem most! De olyan jó beszélni róla!!) No ez a beszélni róla azaz a a stílus is kiverte a biztosítékot néhol. Túl szexi, túl obszcén, szókimondó, szerintem indokolatlanul a történet. No, itt a lényege:

"Az járt a fejében: Bazmeg, mi adjuk a válási tanácsokat, és még egy rendes párkapcsolatunk sincs."



Amikor már a tekervényes nyitó mondatnál még bizakodtam, de két fejezet után csupán az író iránti tiszteletből, érdeklődésből olvastam végig, remélve lesz ez jobb. Nem lett. Számomra nem. Nem ez Vámos Miklós legjobb könyve, az biztos.
Nem tudom eldönteni, hogy valóban gyengébb-e ez a könyve az írónak, vagy csupán újszerű, kicsit más, mint az előzőek. Nem üt akkorát ez a kötete, nem fogott meg, mint a nagy regényei. Szerettem a Szitakötőt, a Félnótát, a New York-Budapest metrót vagy a Tiszta tűz, bár, Öt kisregény köteteit a fentebb említett három regénye mellett. Ezzel együtt sem olyan rossz könyv ez, vannak jó pillanatai. Csak nem tudott velem egy hullámhosszra kerülni. Szóval, bizonyára az én készülékemben van a hiba...

Különben is, hogy jövök én ahhoz, hogy egy ilyen értékelést (inkább ajánlást) írjak a kortárs irodalom egyik meghatározó személyiségéről, vagy az általa jegyzett regényéről? Nos, csak saját felelősségre, csak rajongóknak ajánlanám.

"Mindkét Iván arra készült, hogy útban Budapestre a Citroënben heves férfibeszélgetést folytatnak, megtárgyalják az ügyvédnőt és a táncosnőt, egyeztetik élményeiket és reményeiket."










A könyv fülszövege:

Engem ​az emberek valamiféle megbízható és jóindulatú nagybácsinak tekintenek (az okok egy részét tudni vélem. Úton-útfélen megállítanak, s beszélgetést kezdeményeznek. Sokan keresnek a neten, kérik, találkozzunk – élet-halál kérdése –, csak én segíthetek. Néha nem sikerül elzárkóznom. Aztán a kávéházban várnak, s rendre kiderül, hogy párkapcsolati (válási, szakítási) tanácsot kérnek. Van abban ráció, hogy tőlem: kétszer váltam, továbbá jogi diplomával rendelkezem, meg ugye a közismert empátiám.
Emiatt fontolgattam egy ideje, hogy egy hozzám hasonló amatőr kapcsolatjavítóról írjak könyvet. Esetleg a figura legyen azonos a Borgisz című korai kisregényemben szereplő tizenkilenc éves Najn Ivánnal. Miféle felnőtt vált belőle? Egy központi alakot terveztem, kettő lett belőle.
A Borgisz kilenc hónap története, ez a könyv kilenc évé. Ugyanakkor a kilenc fejezet Beethoven egy-egy szimfóniájának szerkezetét, mondandóját, hangulatát, lendületét követi, amennyire a nyelv eszközei engedik. Voltaképp szimfonikus regény keletkezett, zenés próza. Végül örömpróza? Bárcsak.



Athenaeum, Budapest, 2018
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938226

Töredelmes vallomás

Vámos Miklós: Töredelmes vallomás 






„Imádok élni.
Gyűlölök félni.
Egy rohadt f betűn múlik az egész?”









Töredelmes vallomással kezdem: Régóta nagyon kedvelem Vámos stílusát, sok könyvét olvastam. Ha egyszerűen akarom bemutatni, összegezni ezt az új, nagyon várt könyvét: a szokásos, történetmesélős Vámos Miklós novellás könyv, amit jó volt olvasnom. Több történet akár az enyém is lehetne, az érzés, megjelenített élethelyzet tökéletesen átélhető volt számomra is.


"Az olvasók különleges emberek. Nemcsak azért, mert állítólag kevés van belőlük."


Igazán életszagú, valós embermesék ezek a vallomások. Kissé keserédes, itt-ott sajog is egy-egy emlék, olyan hétköznapi sorsok, történetek, amik természetesen VM életéből idéznek meg pillanatokat, mégis az olvasó magáénak is érezhet jó néhányat. Nagyon erőteljes és jellemző pillanatképek az élet szakaszairól. Vannak gyerekkori, fiatal felnőtt, és a jelen életének szakasziról is akadnak vallomások. Különösen tetszettek az idősödő férfi életről vázolt tapasztalatai, érzései.


Az Anya csak egy van című regénye volt a legelső Vámos-könyv, amit olvastam, elég meghatározó lett a továbbiakra. Nem volt kérdés, arra késztetett, hogy szépen sorban olvassam el a többi kötetét is. Eddig ezzel együtt tizenháromnál tartok. Van, amit többször is olvastam. Van egy sajátosan jellemző stílusa, dinamikája, tetszik a vallomások finoman ironikus humora.


Minden apró történetnek jelentősége, hatása van életünkben, néha több, mint gondolnánk.
Érzések, szülői és szerelmi kapcsolatok, barátságok, vágyak, emlékek adják ki a nagy kerek egészet. Amik néha kínosak is tudnak lenni, hiszen az életben ezekből is jut bőven. Mindenkinek akad olyan is, amit inkább szeretne elfelejteni. VM úgy döntött, megteheti, már felvállalhat néhány ilyen esetet.


Ezeknek persze van mondanivalója, súlya és hatása, sőt humora is. Az apró szilánkokból kerekedik ki maga az élet. Minden szereplő hozzáteszi vagy éppen elveszi a maga részét a teljességből. Úgy befolyásolva, hogy akarva-akaratlan hatást gyakorol a későbbiekre. Vámos Miklós (aki Tibor is) csodálatos egyszerűséggel ábrázolja, villantja fel ezeket az emberi sorsokat. A szülőkét, szerelmekét, gyermekekkel való eseteket, vagy akár a politikai helyzetet jeleníti meg.


Sok szép történetet olvashatunk a barátságról, és a bizalomról, a gyermekévek kamaszkori emlékeiről. Egyik kedvencem a Tejföl című írás, de szeretem az Áldott, Pszt, Levágott, Pucér, Kairosz és a Kolléga című novellákat is. Legdrámaibb egyértelműen a Dad og ok. Erről nem is szólnék semmit, tessék elolvasni! Akkoriban tényleg nehéz volt gyereknek lenni.


Számomra ezeknek a vallomásoknak a legfontosabb mondanivalója, hogy élni kell. Lehetőleg jól kellene... boldognak érezzük magunkat a bőrünkben. A Tűzhely erre ad választ, igen, van erre is példa. Tetszett az elvált apa megjelenítése, tökéletesen átélhettem, hiszen velem is megtörtént. Nagyon nagy pozitívum, ha a felnőtt be tudja ismerni a gyereke előtt: hibázott, tévedett, ideges volt. Küzdelmes az élet fenntartása, egyben tartani a dolgokat. Elég egy feldőlt tejes doboz, egy leesett pohár és borul minden, addig elnyomott bánat, sérelem a felszínre tör.




"Nemzedékünkre jellemző, hogy (túl) fiatalon kötöttünk házasságot. (Először.)"



Nem tudunk, nem lehetünk minden pillanatban száz százalékos állapotban, bár igyekszünk. Túl kell lépni azon, ki mit gondol rólunk. Telnek az évek, rohamosan, az évek elindítanak nem csak külső, de belső változást is az emberben. A sötétben borotválkozásnál visítva vigyorogtam... A végén pedig jön a nagy kérdés: legalább önmagunknak sikerült megfelelnünk?

Tetszett az ötlet, az olvasónak hagyott hely a saját vallomásokhoz. Kettőt megosztok, távirati stílusban, a Márkez meg én mintájára: Vámos meg én:





Egy:
Könyvhét, 2012., Vörösmarty-tér, dedikálás, hatalmas sor, hirtelen kerekedett nyári zápor, (ömlik fél órán át) Vámos dedikál. Nem, nem esett kétségbe, az ernyőt nem is akárki, személyesen Barna Imre tartotta, egyesével járultunk elé mi, olvasók. Én is. Mintha mi sem történne, eső ide, zápor oda, figyelt!, kérdezett, láthatóan érdeklődve hallgatta a könyveiről szóló válaszaim. Ez a Szitakötő megjelenése idején volt, amikor direkt két régi, első kiadásos könyvét vittem el.




Kettő:
Idén február, Athenaeum sajtótájékoztató után: Vámos a tömegben sétál, már túl a kötelező fotózáson, beszélgetésen. Figyel, várja, ki meri megszólítani. Látszott, várja.. én nem mertem... Majd tíz nappal később, pontosan ahogy leírta ebben a kötetben is, Szeged, Magyar széppróza napján, író-olvasó találkozó vele. Mesél (végig állva) az akkor még készülő új könyvről, Esterházyról, az olvasásról néhány anekdotát az életéről. Azt amit a figyelmes hallgatóság még tapasztalhat: az írói alázat! Fantasztikus ezt érezni. Ott és itt olvasás után. A férfi biciklin bicajozó gyerektől, a zenész ifjún át a felnőtt, elvált, majd idősödő apa érzéseiről. Emberi és meghatóan valós, átélhetően őszinte. Keressétek, olvassátok.












Athenaeum, Budapest, 2018
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937472

A New York - Budapest metró

Vámos Miklós: A New York - Budapest metró



                                                             












Sokadik olvasásom Vámos Miklóstól. Szeretem a stílusát, fanyar humorát, érdekesek a témái, és már az első mondatokkal képes rögtön megragadni az olvasó figyelmét. Amolyan mesélős, baráti hangulatúak az írásai. Bele tudom magam képzelni a szereplői életébe, hiszek neki, vagy akár hasonló dolgok történtek az én életemben is.



Némi életrajzi adalék a jelen regény mellé:
A rendszerváltás után, 1993-ban jelent meg először a kötet, ám aktualitásából semmit nem veszített, sőt! Vámos Miklós pont ugyanekkor járt kint, és nagyjából
azt is csinálta, mint főhőse, Marton Gyula: ösztöndíjasként tanult és tanított több egyetem film- és színművészeti karán. Annak idején, nem volt olyan egyszerű kijutni, megszerezni egy amerikai ösztöndíjat. Jó volt elmenni,... és jó visszatérni. A magyar az Amerikában is magyar mentalitását, gondolkodásmódját őrzi. Nagyra törő álmok, vágyak az élet nagy szerelmeivel és csalódásaival színesítve. Mert ez így kerek, a hús mellé csont is jár.

Dzsulával élmény volt metrózni, beutazni az „amerikai álmot”. Magyarnak lenni idegen országban, annak összes örömével és bánatával, menekülve itthonról. Nem kis önbizalom vagy elszántság kell ehhez, hogy valaki csak úgy kimenjen az ismeretlenbe, és tényleg csomó mindenről fogalma se legyen. Úgy érzem, nagyon jellemző ez még ma is. A jobb és szebb élet vonzó reménye ott lebeg sok "ideiglenesen" távozó fiatal előtt. Amit sajnos, de megértek és el tudok fogadni. Ám mindenki nem mehet el.

      



Szórakoztató, és sokat lehetett belőle tanulni Amerikáról, sok mindent megtudtam a nevek és szavak eredetéről. A karakterek jól megformáltak, szerethetőek voltak. Dzsúla amerikai kalandjait olvasni élvezetes kikapcsolódás, elgondolkodtatnak. Olvasmányos, dinamikus könyv, sok vámosos szójátékkal.
Érdekes, ahogyan ugrálunk az időben és a helyszínek között, és ahogyan ezzel összekapcsolódnak az egyes fejezetek.

Tetszettek a portrék, (Zsanpól főleg) a  Gyulával kapcsolatba kerülő különböző nációjú és korú emberek életébe való betekintés és persze szurkoltam  a mi „Dzsúlánknak”, a merész álma leljen megvalósulásra. Elmerenghetünk Amerika színes világán, mi az, amit csak illendőségből tesznek, mi az, amit nem. Izgalmas pillanatok voltak, hiszen ők is nyitottak kelet felé, érdekelte itt mit éreznek és gondolnak az emberek, akár Csehovról is. Gondolatban odaülhetünk Arthur Miller verandájára és csodálattal nézhetjük az irodalmi klasszikust közelről.
Jó utazást mindenkinek!


A könyv tavaly jelent meg újra az Európa Kiadónál a Vámos Miklós életmű sorozatban.




Európa, Budapest, 2014

432 oldal · ISBN: 9630795647

Első kiadás:  Ab Ovo, Budapest, 1993

278 oldal · ISBN: 9637853766

Tiszta tűz

 Vámos Miklós: Tiszta tűz







 "A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa."
Kosztolányi Dezső









A könyv fülszövege:
Három dupla kisregény és négy dupla novella található a kötetben, az elmúlt hat év termése. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. Azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi.

Nagyszerű könyv! Ki nem gondolkodott el egy unalmas, magányos vonatozáson, a szemben ülőről? Ki lehet, mi lehet, mit szeret, merre tart? Nagy ötlet volt, kellemes szórakozás. A felvillanó életrajzi elemek még személyesebbé tették az olvasást. Néhány pillanat a Zenga zének és a Félnótából.
Plussz a saját élményem, hogy én nem mertem meglépni negyven körül a gyerekvállalást, pedig lehet, túlgondolkoztam. Most lenne még egy 5-6 éves gyerekem, a két nagy mellé. Mindenesetre szép volt olvasni. Vámos életét ismerve ez is saját élménye neki is, csak ő bevállalta. Jól tette! 

 "Ötvennyolc vagy, az már majdnem hatvan. Nyugdíjkorhatár. Fölemelték. Akkor is. Hatvan, az hatvan. Egyik szülőd sem érte meg."

 

S szívesen hallgatnám még az írót. Meséljen nekem. Mondja el mi fáj neki, mi bántja. Mert annyi minden felhalmozódott benne, bennünk az évek alatt. Lelkes hallgatóság lennék, hasonló tapasztalttal. ( az idei Könyvhéten, szakadó esőben érdeklődve, kíváncsian hallgatta kis monológomat könyveiről, az életről, válaszolt nyugodtan, mintha nem is esne az eső, és nem állna hosszú sor a dedikálására várva... ezúton is köszönet az élményért!).  Nehéz szembe nézni az öregedéssel a múló idővel: Vámos Miklós mindezt – az öregedő férfi keserveit: gyérülő, őszülő fej, megnagyobbodó orr, gondot okozó prosztata, vérnyomás az ég felé, stb. – annyira derűsen, önironikusan szőtte bele a kisregényébe, hogy még ezen is tudtam somolyogni, még ha kissé keserűen is. Ez van, ez várható.

" Az ember, mikor ötvennyolc, szorongva listázza, mi mindent hagyott ki, mulasztott el, tett tönkre……."

 Több szemszögből elmesélt történetek. Sokszor felejtünk el a másik fejével gondolkodni, valljuk be őszintén ebben a rohanó világban nem is egyszerű meghallgatni a másikat, de KELL erre is időt hagynunk. Kellene.Kicsit bizony önzőek vagyunk. 

 " A papa, az egy félisten. A mama, az egy félangyal. Vagy tán egészen az. Mind a kettőben bízni kell. Föltéve, ha együtt a család."

  A kedvenceim a novellák közül, / Tűz / meg a Visz a vonat, és a Reneszánsz . 

A fanyar humora, öniróniája  utánozhatatlan. 

Csak ajánlani tudom MINDENKINEK!

 

 5/5.

  

 

 Európa, Budapest, 2009 

414 oldal · ISBN: 9789630788212

 

Szitakötő

Vámos Miklós: Szitakötő
   Nemzedékünk regénye 





"A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa."
Kosztolányi Dezső
                                                                                     

"Névszámom még mindig 8. Üres a polc. A 8-as zárt, rejtélyes, kiszámíthatatlan, erős érzelmekkel, hajlammal a misztikára. Ezt már tavaly is beírtam a SZN-mba. Skorpió a napom, Vízöntő az a másik jegyem. Anyuci szerint majdnem minden ezen múlik. És akkor mi van?"


A nem túl bonyolult történet szerint: 1957-ben egy gyermektáborban összetalálkozik 8 gyerek,
öt fiú és három lány, akik úgy döntenek, hogy márpedig ők innentől barátok lesznek, (véd és dac) jóban és rosszban, amíg csak élnek. Ezt a maguk által fogalmazott 12 pontban meg is írják. És ez történik. Közben elmúlik egy egész élet, hatvan év, és hogy micsoda hatvan év.....? Mert együtt jobb, mint egyedül. Együtt amíg élünk és halunk.

Gyuri, Tibor Bácsi, Kobra, Sneci, Malaci, Vica, Lencsibaba és Joli története tényleg a nemzedékem regénye.  Na, jó, bő tíz év különbséggel, de azt a korszakot én magam is átéltem már, gyerekfejjel.
Mondhatni semmi különös csak az életünk. Eleinte vidámabb, naívabb (ahogy azt egy gyerek elképzeli) majd egyre komolyabb, komorabbá válik. Élünk, majd meghalunk, miközben eltelik, történik velük az élet: kis magyar valóság köszön ránk a lapokról. Olyan valóság, amit a családi történetekből, filmekből- könyvekből tudhatunk. Azonban egészen más ezeket átélni: egy mai huszonévesnek elképzelhetetlen: Nem kapsz útlevelet, mert március 15-én ott sétáltál a Petőfi szobornál... És ez egyetlen olyan példa a közelmúltunkból, ami a szocializmus virágkorára esett.
A további történések, esetek sem az írói képzelet szüleményei.

"Elkúrt egy nemzedék vagyunk, öregem. Ahhoz túl későn születtünk, hogy benne legyünk ötvenhatban, ahhoz meg túl korán, hogy most újult erővel vessük magunkat a kapitalizmusba. Nem vittük sokra, egyikünk sem."

Míg élni próbálják az életüket erre a végkövetkeztetésre jutnak.  Nagyon ismerős pillanat ez is.
 Kültagként kerül a képbe Wass Márton sci-fi író, akiben Vámos Miklósra ismerhetünk (szerintem elég meg-elkeseredett, eltelt a fiatalság igazoltan távol van jó néhány barát ) talán éppen azért a jövőre koncentrál a végén, mert így a nem túl biztató jelennel nem kell foglalkozzon.
Ám félő, az a jövő még megvalósul. A Vámos Miklós Bevásárló központ talán távoli, elrugaszkodott ötletnek tűnhet, de nem lehetetlen. Egy Vámos Miklós Könyvesbolt mindenképpen elképzelhető távolság. Nagyon is!




Nem vagyok igazi kortársa a 8aknak mégis mélységesen megértem, átérzem az író érzéseit. Szórakoztató, de semmiképpen nem vidám olvasmány, nyilván a szóban forgó generációnak adja a legtöbbet, igazi emlékélményük nekik van erről az időszakról. (Illés, Kovács Kati, építőtáborok pártbizottság, beszervezések, jelentgetések, nagy generáció). Nekem ezek már legendák és a szülők emlékeiből ismerősek.

A barátság, és a bizalom fenntartása minden korban és minden korosztály számára szükséges ahhoz, hogy saját jellemünket megtarthassuk, és emellett tovább fejlődhessünk emberileg. Mégis, nekem is rengeteg gyerekkori történet jutott eszembe, de ettől csak magam is elszomorodtam. Elevenek, átélhetőek a regény eseményei. A családalapítás és a házasságok válságai bizony kortól függetlenek. Én magam is feltettem már a kérdést: "hogy lehet negyvenhat évesen meghalni"?? Nekem is vannak már barátaim, osztálytársaim igazoltan távol... Sajnos nem is egy.

Nincs vidám vége, boldogan éltek, éldegéltek, ki hogy tudott, kit hogy hagytak.
A végére már csak Selmeczy Jolán marad, aki a "névházasságra" kapja azt a bizonyos szitakötős gyűrűt.

"Mindannyian belátták, hogy pártonkívüliként nem boldogulhatnak. Ebben az országban a párt a védőháló. Nemcsak arra szolgál, hogy bebújhassanak mögé, hanem arra is, hogy mászhassanak rajta szépen fölfelé."

Egyszerűen mindenkinek, aki élni és előrébb akart jutni a párt megkerülhetetlen volt. Most nincs
ez a védőháló, sokan zuhannak a mélybe. Nagyon tetszett a visszatérő álom, a nagy szitáról. Remek korrajz barátságról, szerelemről az életünkről.
Szerintem igazi „vámosmiklósos” a könyv, nekem nagyon tetszett! Édes-bús-keserű, fanyar humorral. Nem csak a "nagy generáció" tagjainak ad élményt, olvasás után ez a könyv.

"Megállt az eszünk.
Fölvetődött bennünk a zavarba ejtő gondolat, amit egyikünk sem akart megfogalmazni.
Talán nem csak az emlékezet rostáján hullanak át a múlt forgácsai, hanem a valóságból is törli őket az idő."


      " itt nyugszunk
    már nem ismerünk senkit
   minket sem ismer senki
      itt a végünk "

zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz


5/5.

 Európa, Budapest, 2012

436 oldal · ISBN: 9630794862

    http://youtu.be/NYE7YOVd3ro