A ​múlt ereje (A hídépítő 2.)

 

Bauer Barbara: A ​múlt ereje
(A hídépítő 2.)



                                                        

Bauer Barbara az utóbbi évek egyik legnépszerűbb és legolvasottabb magyar írója, aki a romantikus és történelmi regények műfajában is alkot. A hídépítő két kötetében Békéscsaba történetét tárja elénk. A több generáción átívelő, történelmi háttérrel megírt családregény különlegessége a személyes ihletésű háttér. Néhány éve a városba költözött családjával a szerző, férje ugyanis csabai származású.

A sorozat első része (A jövő kezdete) 1718-ban kezdődik, amikor a tótok, köztünk az ácsmester, Márton és családja Csabára költöznek. Miközben fejlődik, épül-szépül a város, végigkövethetjük az emberek sorsát, megismerjük hitüket, erejüket és kitartásukat a tragédiák idején. Az összetartozás, a szorgalom, a közösség ereje kihat a fejlődésre. Megépül a templom, a Körös medrének szabályozása is elkészül, miközben a város fokozatosan fejlődik: patika, orvos, cukrászda és posta is létesül, megérkezik a vasút is. A múlt ereje a folytatás címe is szimbólikus. A múltból merítenek erőt a szereplők folytatáshoz.

 
A csabaiak krónikája több család életén keresztül meséli el a hit és összetartozás erejét, a fejlődés fokozatait. Generációk élete fonódik egybe, a múltból virágzik tovább a jövő. A lehetőségek és a történelem viharai, azok hatása a kisemberek életére, betegségek, járványok, természeti katasztrófák és Trianon is megjelenik a folytatásban. Jó egyensúlyban van a történelem és a romantika. Az emberek kitartása, összefogása sokat segít, példátlan erőt ad a túléléshez. Lenyűgözően békebeli hangulata, a mára teljesen eltűnt, megváltozott élet képei sorjáznak előttünk. Jó volt belemerülni, megismerni a szereplők életét, sorsát, amely nem mentes a tragédiáktól sem. Pontosan olyan, mint maga az élet.

Békéscsaba történetét, ami a tótok 18. századi betelepítésével kezdődött egy regényes mesén keresztül ismerjük meg. A történet végig nagyon informatív, olvasmányos, sok hagyomány és szokás elevenedik meg előttünk. A valóban élt, illetve kitalált szereplők hihető története lenyűgöző, sorsukkal példát mutatnak a jelen világunknak is, miközben szép emléket állít a múltban élt, alkotott emberek története. Felbukkan a leggazdagabb árva, azaz Wenckheim Krisztina, a fiatal Munkácsy Mihály, Jókai Mór, Sisi, Ybl Miklós alakja is.
Fontos, meghatározó döntéseik és következmények láncolata a múlt. Megjelenik a nagy csabai árvíz pusztítása, a város fokozatos fejlődése, a történelmi harcok és azok hatásai. A történet szereplői miből másból is meríthetnének erőt, mint az egymás iránti szeretetből, tiszteletből?


Jól megírt, végig érdekes, fordulatos a regény, ahogyan a történelmi valóság keveredik az írói fantáziával. Bauer Barbara lendületesen, biztos kézzel szövi a cselekményt, az olvasó ott érezheti magát a történetben. Az írónő stílusa végig gördülékeny, érzékletes és érzelmekben gazdag.

Együtt örülhetünk, szomorkodhatunk vagy izgulhatunk, a szereplőkkel az élet történésein.
A regény hangulata már megragad, ahogyan a cselekmény bonyolódik, alakul a szemünk előtt.
A több évszázadot átfogó történelmi családregény elismerést érdemlő, a szereplők döntései, álmai, szerelmei és veszteségei összhangot adnak a valósággal. Jó érzés kalandozni a múltban, emberközelből átélni a történelmet. A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy rendkívüli hitelességgel mutatja be a csabai tót közösséget és gondolkodásukat, életfilozófiájukat.
Nem csak az apáról fiúra szálló régi füzet, rajzok adnak nosztalgikus emlékeket, de a cím szimbolikája is végigkíséri a két regényt. A híd nemcsak a város fejlődésének jelképe, ott van
az emberi kapcsolatokban is. A múlt és jelen, élet és halál kérdései, a vegyes házasságok lehetősége, a feltétlen és kitartó szerelem összefogja a szereplőket. Emberek és sorsok, a történelem valósága, ami a jelenbe vezet tovább. A családregény átfogó, hangulatos és látványos képet ad mindenkinek Békéscsaba történetéről. Nehezen tudok megszólalni olvasás után, jó szívvel ajánlom mindenkinek!




Kedvezménnyel  ITT  rendelhető a regény! 

              

Bauer Barbara: (1974.) hosszú éveken át volt légiutaskísérő, miközben kommunikácó és PR diplomát is szerzett. Dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztő – műsorvezetőként is. 2012 – ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei: A Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta sikeres történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelem és Az aranyműves fiát. Írt életrajzi témában is. Új sorozata A hídépítő két kötetes. 







Jaffa, Budapest, 2026
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636871710

A ​jövő kezdete

 

Bauer Barbara: A ​jövő kezdete

(A hídépítő 1.)


                                                      

Az írónő a 27. regényében egy izgalmas és látványos történelmi családregénnyel varázsolja el olvasóit. A várostörténet Békéscsaba története. Szemtanúi lehetünk a fejlődésnek a változásoknak, ami az emberi összefogás és kitartás eredménye. A tótok és svábok, magyarok kapcsolatai, egyéni emberi sorsok villannak fel a mesében. Tetszett az írói stílus, a fogalmazásmód, a teremtett hangulat.

A közel háromszáz év történelmét felölelő regény 1718-ban indul. A török uralom után járunk, az elnéptelenedett településre a messze felvidékről érkeznek emberek. Természetesen a jobb élet, szabad vallásgyakorlás reménye mozgatja az embereket. A múltjukat hátrahagyva csak az emlékeiket, hagyományaikat hozzák magukkal. A generációkon átívelő családregény főszereplői Márton, az ács és családja. A mai Békéscsaba lassan, de biztosan kezd épülni-szépülni, fejlődni a szemünk előtt. 

                  

A kisemberek egyéni drámája meghatározó és szemléletes. A család összetartó ereje és a gyerekek felnövéstörténete, szerelmek és szokások keverednek a lapokon. A betegségek, kórság, a pestis pusztít közöttük, amit akkoriban legyőzni nehéz volt. A természeti csapásoknak is kiszolgáltatva mégis boldogok, gyarapodnak és növekszik a település. Bauer Barbara érzéssel, lélekmelengetően írja meg életüket, sorsuk összefonódását. Felbukkan a regényben Tessedik Sámuel és Grassalkovich Antal vagy Harrucken báró is. Megismerjük a korabeli gyerekek alapfokú oktatásának nehézségeit, Mária Terézia rendeletei is említésre kerülnek. Ahogyan a Szegedinác Péró féle felkelés és hatásai is megjelennek a lapokon. Az egymáshoz kapcsolódó családtörténetek különös hátteret adnak az egész regénynek. Kedvelem azt a környéket, ezért is volt érdekes a regény. Bauer Barbara személyes  kötődése is érezhetően sokat adott a történethez. Az ember és sorsa épp úgy része a természetes környezetnek, mint bármely ikonikus épület.

Hihető és gördülékeny, olvasmányos a regény, szereplői szerethetőek, emberiek. A múltban gyökerező emlékek, a jövőbe vetett hitük a híd, amit az összefogás erősít. Ez a kitartás, szorgalom ma már szinte elképzelhetetlen. A templom építése, a hitük ereje, a Körös -szabályozása vagy a békés életük ad valami boldogságot, megnyugvást a mai olvasónak is. Az erről szóló fejezetek hangsúlyos részei a regénynek. Lélekemelően szép az evangélikus kis és nagytemplom építésének folyamata. Tata meséi, a családi emlékek, az érzelmi örökség és valami, ami mára eltűnt az életünkből ott van a lapokon. A különböző családok generációinak élete, sorsának alakulása több váratlan eseményt is hoz a történetbe. Itt hívnám fel a figyelmet az utószóra, ami további érdekességeket ad. Bár ez a csabaiak regénye, mégis, mindannyiunk közös története. 

A szerző érzékletesen tárja fel azt a különleges mentalitást, amit a tótok és szlovákok élete, hagyományai adnak. Rendhagyó ez a könyv, ahogyan szépen végigvezette a generációk alakulását az egész történeten. Egy percre se lankadt a figyelmem, jó volt erről olvasni, a múltban kalandozni. Mesés történelmi leckét olvashattam, ahol a folytatás további információkat, szerelmes kalandokat sejtet. Remek időutazás volt ez a regény. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a klasszikus történeteket, mégis valami másra vágyik. A műfaj szerelmeseinek kihagyhatalan ez a várostörténetet és családregény egy kötetben.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény, Ekönyvben is kapható. 

 Az áprilisban érkező folytatás előjegyezhető IDE kattintva. 















Jaffa, Budapest, 2025
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636871703

Egy ​estély a kastélyban

 

Bauer ​Barbara: Egy ​estély a kastélyban







                                           

Bauer Barbara egyik legnépszerűbb regénye A leggazdagabb árva, amelyben Wenckheim Krisztina grófnő életét tárja elénk. Most ismét Szabadkígyósra és egy korhű időutazásra invitál bennünket, ám a grófnő már férjes, hét gyermekes asszony és éppen egy estélyt ad a kastélyban. Tizenkét fogás, tizenkét novella által ismerhetjük meg az est részleteit. 1893-ban járunk, egyetlen nap eseményét látjuk az akkori arisztokrácia életéből.


Egy letűnt kor világában kalandozhatunk, megható pillanatokat élhetünk át, részesei lehetünk Wenckheim Krisztina életéből egy napnak. De micsoda nap ez! Sokkal több mint aminek elsőre látszik, ez nem csupán egy egyszerű nap, hiszen híres és ismert vendégekkel estély készülődik a kastélyban.
Kora reggel indul a nap, Krisztina és kislányai ébredeznek, velük együtt fantasztikus utazásra indulunk mi is. Krisztina emlékei között kalandozunk, megismerjük életének fontos pillanatait, gyermekeit, terveiket, álmaikat, a régi kedves családtagokat és barátokat. Minden emlékképet átsző a szeretet és a család fontossága, egymás tisztelete és megbecsülése. Az életet árnyékoló gondok bár felvillannak, de háttérbe szorulnak, hiszen mindig van minek örülni, ezeket a szép pillanatokat kell megélni, és dédelgetni,megőrizni lelkünkben. Talán ezeket kellene legfőképpen megtanulnunk Krisztinától, hiszen ő is így őrizte meg lelkében. Egy tapasztalt, életvidám és bölcs asszony képe elevenedik meg előttünk.


Sokat olvashatunk Krisztina műveltségéről, kifinomult hozzáállásáról az élethez, rendkívül jótékony természetéről, gondoskodásáról a rászorultakról. Ő alapította az árvaházat Gyulán. Ezek mind dicséretes jellemvonások, példaértékűek lehetnek ma is a tehetősebbek számára...


Ahogy halad a nap a konyhán készülnek a finom fogások. Konyhai praktikák, a környezet és szereplői eleven képekkel varázsolódnak elénk. Meleghangú, lírai a próza, ahol a család ifjabb tagjai is elénk kerülnek. A már felnőtt, távol tanuló fiúk mellett a kastély kis hercegnői is ott viháncolnak, készülődnek az estére. A gróf úr is megjelenik természetesen, több férfivendéggel, ami keretbe foglalja az eseményeket. A bővülő vendégsereg beszélgetései igazi boldog békeidőkről árulkodnak, ahol kortársként bukkan fel egy-egy anekdotában Munkácsy Mihály, Jókai, vagy éppen Gárdonyi Géza alakja. A vadászat sem hiányzik a történetből, ami akkoriban igzán kiemelkedő esemény volt. Az Ybl Miklós által tervezett kastélyról és építéséről is megtudhatunk érdekes részleteket. Tudtad, hogy éppen annyi ablak van az épületen, mint ahány napja az évnek van? (365)

Tökéletes harmóniában olvashatunk az épületről, környezetéről tájleírásokat, párbeszédeket, és picit felvillan az aktuálpolitika is. A cselekmény szívhez szóló és elgondolkodtató. A legszebb történeteket valóban az élet írja. A történet ezúttal is a valóságra épül. Bauer Barbara érezhető szeretettel, és tisztelettel mutatja be karaktereit.

Estefelé, már egyre több szép emléket ismerünk meg, megidéződik Krisztina szerető nagymamája és gondoskodó gyámjának alakja is. Lassan érkeznek az első vendégek és családtagok, készülnek a csodás ételek és fogások. Mennyi emlék fűződik egy-egy sütemény, vagy főfogás készítéséhez! Számomra legkedvesebb a Fahéjas kalácsé és a kenyérsütésé, a kovász életben tartása igazán érdekes és megható. A leves fejezet is sok izgalmas emléket idéz meg. A finom és különleges fogások sora között tehetünk egy sétát a kastélyban, jó lehetett átélni, a családi legendárium részévé tenni, óvni az emlékeket és továbbadni. Krisztina családja igazán szerencsés, és mindenki, aki ezekben az időkben élhetett, és részt vehetett egy ilyen estélyen. A kötet végén pazar fotók, színvonalas receptek által részesei lehetünk az estély fogásainak. A vállalkozóbbak otthon is elkészíthetik akár valamelyik fogást Fodor Mihály mesterszakács újraálmodott receptjeit követve. 

Különleges olvasmányélmény a könyv. Szívből ajánlom ezt a regényt mindenkinek, aki szeretne elmerülni a magyar történelem boldog, békés idejében, aki egy szeretnivaló olvasmányra vágyik. Aki kedvet kap, látogassa meg a szabadkígyósi felújított kastélyt, valóban kivételes, pazar, csodás élményt ad.


ITT rendelhető kedvezménnyel a kötet! 

  

Bauer Barbara: (1974.) hosszú éveken át volt légiutaskísérő, miközben kommunikácó és PR diplomát is szerzett. Dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztő – műsorvezetőként is. 2012 – ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei: A Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta sikeres történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelem és Az aranyműves fiát. Írt életrajzi témában is.

Jaffa, Budapest, 2024
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634759355

A ​jövevény

 

Bauer Barbara: A ​jövevény

(Találkozások 3.)




                                                        

"Generációk zsugorodtak az élet minden mozzanatát felülmúló születés magasztos pillanatába."




A Találkozások sorozat harmadik kötetében az élet egyik, ha nem a legszebb lehetőségét választotta témául Bauer Barbara. A kötetet lányának ajánlotta. Az anyaság aspektusai villannak fel ebben a személyes, mély érzésekkel megírt kis kötetben. A jól megszokott stílus és a tartalom egysége elgondolkodtató és átfogó képet ad, mély érzelmeket hív elő az olvasóban.

Néha ​vannak pillanatok az életben, amikor messzire kell menekülni azért, hogy végül önmagunk lehessünk. Mindenkiben él egy saját anyakép, amit finoman árnyal és több helyzetben mutat be a szerző. Az anya kultusza, akik csak a férjükért és a gyerekeikért éltek, mindig elismerést érdemlő. Anyának lenni bizony nagy kihívás, a kislányok már a játékbabák világában tudat alatt erre készülnek. Zsigeri mélységben bekódolták az érzéseket, a gondoskodó szeretetet, a törődést. Fontos és meghatározó az is, milyen anya, nagymama van körülöttök, milyen példát hoznak-kapnak otthonról. 

A történetek a lélek legmélyéig hatolnak, a legbelső rétegekbe, a legsötétebb helyekre világit be és megnézi mi van ott, legbelül. A történet önéletrajzi ihletésű elemei szépen simulnak bele az események álomszerű valóságába. Néhol megakad a szó, a gondolatok, érzelmek kavarognak az olvasóban. Saját emlékek villannak fel, ütnek szíven emlékek. Erő van benne, reményt ad. 

       

Számtalan korábbi nagysikerű regény meghatározó mozzanatai felvillannak, beépülnek ebbe a történetbe (A fekete rózsa, Vörös posztó, Porlik, mint a szikla, Az idegen). Érezhetően őszinte vallomás, a legbelsőbb érzésekről vall Bauer Barbara. Akkor is, ha az éppen fáj. A kívánságok nem mindig teljesülnek elsőre. A tragédiák erősíthetnek, összeköthetik a két embert. Több olyan nő lenyűgöző és megdöbbentő történeteit gyúrta egybe Barbara, akik más-más módon, más korban, más háttérrel élték meg az anyaság csodáját.

A kötet remek ajándék, életre szóló örökség az érzelmek kavalkádja. Mennyire más volt anyának lenni akár tíz, húsz, vagy ötven, száz évvel ezelőtt. A múlt pedig a jelen szereplőiben él tovább.

Elképesztő valóban, hogy az ember saját múltja mennyire meghatározó, a múlt egykori alanyai, korabeli tanúi visszaköszönnek az új jövevény mozdulataiban, mosolyában, viselkedésében stb. Ezek valódi megélt tapasztalatok, nem csak nevelés kérdése. Életünk nem a születés pillanatában kezdődik, már jóval korábban. 
Ez a mű tökéletes, csodás himnusz az élet valódi dolga felé, ami a férfi olvasót is megérinti. Anyává lenni fontos feladat, életre szóló kaland. Ahogyan az apa is mindig meghatározó. Amikor a csodás szerelem kiteljesedik, és a fiatal párból család lesz, és megérkezik a kis jövevény. Felemelő pillanatok ezek. Amikor a szerelmes nőből anya lesz és ez a kötelék életre szól. A kötet hangvétele, a stílusa igazán páratlan, a tartalomhoz illő. A mai, modern világban, azt hiszem, különösen fontos útravaló lehet ez a kisregény. Az igazán megható történet példaértékű, emberi vallomás az anyaság oltárán.

A könyvet Itt tudjátok megrendelni!

       

Bauer Barbara: (1974.) hosszú éveken át volt légiutaskísérő, miközben kommunikácó és PR diplomát is szerzett. Dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztő – műsorvezetőként is. 2012 – ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei: A Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta sikeres történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelem Vörös posztó és Az aranyműves fiát. Írt életrajzi témában is.

Fotó: Páczai Tamás







Jaffa, Budapest, 2024
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634756361 · Megjelenés időpontja: 2024. március 10.

Vörös posztó

 

Bauer Barbara: Vörös posztó


                                                       

"A múlt nem mentség, csak magyarázat."




Bauer Barbara új regénye megindító, mély mondanivalóval bíró, komor történelmi háttér előtt kel életre a lapokon. A teremtett milliőből azért a romantika sem hiányzik. Több szálon és idősíkon fut a történet, ami napjainkra fonódik egybe. Eleinte sejtelmes, majd a múlt titkairól lehulló lepel régi, de máig ható családi traumákat tár fel.



Olyan témákat feszeget, amelyeket bár mindenki tudott, de mélyen hallgattak róla. Még fel kell dolgoznunk, személyes életünk és a történelmünk „sötét” foltjait. Nem könnyű feladat ez, évtizedek fájdalma sűrűsödik egybe. A második világháború adja a kegyetlen hátteret a regényhez.

A napjainkban induló eseménysor erőteljes és határozott, Barbara írói stílusa azonnal jól felismerhető. A regény kettétört emberi sorsokból épül fel. Körösi Laura élete rendben van, mindent megkapott az élettől, szép család veszi körül. Építész férje, három fia boldogságot adnak, kitöltik életét. Azonban egy rutin orvosi vizsgálat diagnózisa súlyosan árnyékolja be életét. Nem is tudom, talán nem is szeretném tudni, mit lehet ilyenkor érezni, mondani, amikor váratlanul a szomorú vég felsejlik. Összeomlik az ember körül minden, az élete romokká válik. Persze, küzdeni kell a kórral, egyáltalán hogyan tudassa mit sem sejtő, szerető családjával.

Ezúttal is vitt magával az események sora. Bauer Barbara meseszövése, a regény nyelvezete és hangulata tökéletesen adja vissza az útkereső titokfejtő Laura sorsát. Jó volt a fejezeteket felvezető idézetek sora, amire a végén kitér a történet, ki is a titokzatos szerző. A bohém, egykor színésznőnek készülő dédnagymama festményeiből szerveződő kiállítást megtöri a jelen fájdalma, amit a múlt szomorú titka árnyékol be. Két régebbi kedvencem, a Fényfestő vagy a kiváló Fekete rózsa sejlett fel előttem. A Vörös posztó illik ebbe a sorba. Testközelből élhetjük át a történelem sorsfordító viharát, annak személyes hatásait a kisemberek életére. A valóság traumája nyomasztó titkot rejt. Meghatározó és sorsfordító ez a múlt a négy nőre nézve.

Lassan derül fény mi okozta a dédmama, a lánya közötti feszült éveket. Amikor rátérünk erre a múltra döbbenetes erővel kap értelmet a cím. Erős, drámai a háttér. Ez sokkolt, miért is Vörös posztó a regény címe. Az elhallgatás nem segít igazán, de ezekről a dolgokról nehéz is beszélni. Ott és akkor, de még napjainkban is. A meghatározó, félresiklott életeket terhelő titkokat cipelni kell. A múlt árnyai végig ott kísértenek, szembenézni ezekkel nem könnyű feladat. Mindenki sejti, tudja a valóságot, ám mélyen hallgatnak. A hátországban is vannak háborús áldozatok, a túlélők élete is drámaian alakul. A második világháború szele ide is elér, kegyetlenül lecsap és felforgat mindent. Emberi ésszel felfoghatatlan, min mentek keresztül ezek a lányok, asszonyok. Fájón élő volt, és annyira valós, hogy ehhez nincs mit hozzá tenni. Az "örökölt sors" működik a későbbiekben is, amelyet a családok őriznek. Elképesztő fájdalmak húzódnak meg a háttérben, emberi tragédiák, ami ellen védtelenül kiszolgáltatva vagyunk. A kisemberek sorsa a történelem viharos forgatagában mindig letaglózó.

Laura felnőtt nőként is keresi önmagát, a sorsa alakulását. Igaz, a család biztos támasza, de a saját életét kellene élnie, azokat a vágyakat is megélni, amit elnyomott magában. A fel nem dolgozott traumák súlyos következményeit pedig kezelni kell. Megérteni, elengedni, hogy ne betegítsenek, ne tegyék tönkre a következő generáció életét. Nehéz kérdés, jobb tudni a kegyetlen igazságot, vagy borítsa feledés a múlt sebeit? Megrendítő, szívbe markoló, elgondolkodtató sorsokról olvashattam. Négy női sors kel életre a második világháború árnyékában. A napjainkig ható múltat elengedni nehéz feladat.

"A dédi azt mondta, hogy aki képes szembenézni a múltjával, annak megváltozik az élete. Szabad lesz."

Mennyi ebből a szomorú valóság, az sejtheti, aki követi Bauer Barbara munkásságát. Érdemes összefogni, a jelenre koncentrálva tovább lépni, amihez a család adhat nagy segítséget. Szerencsére az élet is segít legyőzni a problémákat, a végkifejlet már biztató. Életigenlő befejezése a reményt és a szerelmet hozza előtérbe, amely mindent legyőz.


ITT kedvezménnyel tiéd lehet a regény!




            

Bauer Barbara: (1974.) hosszú éveken át volt légiutaskísérő, miközben kommunikácó és PR diplomát is szerzett. Dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztő – műsorvezetőként is. 2012 – ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei: A Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta sikeres történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelem és Az aranyműves fiát. Írt életrajzi témában is.
Fotó: Valastyán Ágnes







Jaffa, Budapest, 2023
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634758082

Az átutazó

Bauer Barbara: Az átutazó

(Találkozások 2.)


                                                            

Fájón szomorú könyv, amelynek a történetét az élet írta. Nehéz is a könyvről írni, mert ez nem csupán egyetlen történet. Az élet véges, ezt tudjuk. Ám amikor eljön az a pillanat, hogy egy számunkra kedves, meghatározó embertől kell búcsúznunk, az mindig letaglózó. Nem tudunk mit kezdeni az elmúlás, a halál tényével. Tehetetlenek, dühösek és szomorúak vagyunk a váratlan veszteséggel szemben. Bauer Barbara mély érzelmekkel írja le és tárja az olvasói elé fájdalmát, gondolatait a halálról, édesapja közelmúltbeli távozásának drámáját.



Megható és elgondolkodtató, több rétegű kis történetet olvashattam. Éreztem, hogy nem lesz ez egy könnyed menet, és azt is, hogy megvisel, hiszen mindenki vesztett már el közeli hozzátartozót, szülőt, nagyszülőt, vagy fontos barátot. Erre akkor sem lehet felkészülni lelkiekben, ha hosszú és súlyos betegség után jön a megváltás. Ez az érzelmektől átitatott élettörténet rádöbbenti az olvasót arra, hogy lassítson kicsit, értékelje az életét, a szeretteivel való kapcsolatát. A történetben számomra a 89-90. oldal körül jött a katarzis. Ez kitartott egészen a könyv utolsó soráig. Szinte fájt olvasni, önkéntelenül is átélni nekem is a közeli veszteségeimet. A saját Édesanyámra gondoltam olvasás közben, akit nemrégiben én is hasonlóan hirtelen vesztettem el. Minden átértékelődik, amikor tudod, hogy napok, órák, percek vannak hátra a visszavonhatatlanul közeledő végzettől.

A gyászfeldolgozás szerintem egy életen át tart, hiszen a legváratlanabb helyzetekben törhet ránk az elmúlás és az ezzel járó emlékek fájó sora. Még érezzük az utolsó ölelést, látjuk a mosolyát, halljuk a hangját, de ő már messze jár. Gondolatban átlépni abba a számunkra még ismeretlen világba lelkileg megterhelő feladat. A búcsú végéleges fájdalma csupán enyhülni látszik, és a legmegfoghatatlanabb az, hogy szerettünk eltávozott, befejezte földi létét. A kegyetlen tény, hogy az élet valóban megy tovább, de már nélküle. Jön a következő reggel, amikor kisírt szemmel, összetörten, kávé illatára ébredünk, de az életünk megváltozott. Az elengedés, a búcsú, egy szerető szülő hiánya végleg velünk marad. A kavargó gondolataink örvénye elragad, válaszokat keresve. Erre nem is lehet felkészülni.

A halál a születésünktől elkísér, legbelül mélyen foglalkoztat mindenkit. Megfoghatatlan, érthetetlen tény, amit nem igazán lehet kezelni. Igen, a halál is csak az élet része, fájó lezárása, örök körforgása ennek az univerzumnak. Álomszerű valóság, ami ellen nem tehetünk semmit. Mi magunk csupán átutazóban vagyunk itt e földön.

A gyermek Kisbogár számára is megfoghatatlan és misztikus az elmúlás. A felvillanó emlékképekből egy boldog gyermekkor rajzolódik ki. A meghatározóan szép emlékek mozaikdarabkái rádöbbentik az olvasót mi is fontos az életben? Mi az, amit viszünk magunkkal, mit kaptunk, és mit adunk tovább a következő generációnak? Számtalan fontos élethelyzet villan fel a történetben. Finoman érzelmes és sokrétű, őszinte és megható ezt a belső, válaszokat kereső lelki vívódást olvasni. Idő kell, amíg a belenyugvás, elengedés eljön. 

Örömteli és szomorú emlékekből áll össze az életünk, ami valóban egy röpke és múló pillanat. Az élet végén talán a régebbi emlékek átértékelődnek, letisztulnak. A család szerepe meghatározó, a szülők szerelmére gyermekként és felnőttként visszagondolva a boldog képek maradnak meg. Ezekből merítve jobban megismerheti önmagát is az ember. Szeretem Bauer Barbara történeteit, azt a hangulatot, érzelmeket, amit keresetlen őszinteséggel mutat meg.

Az írónő most saját eszközeivel búcsúzik, miközben rávilágít arra, Ő ugyan elment, de itt él tovább, itt maradt a szerettei lelkében. Egy szép és szomorú könyv, amit fájó olvasni, mégis jó. Leginkább az őszinte és sajgón átérezhető fájdalma elgondolkodtató, amit elénk tár. Rövidke, ám annál erősebb ez a történet. Szívszorítóan fájdalmas, de magvas gondolatokkal megírt, misztikummal meghintett belső utazás a Találkozások második kötete. Hatalmas szeretet és mély fájdalom van benne. 

Vigyázzunk, törődjünk egymással, családtagjainkkal amíg lehet.

A kisregény ITT megvásárolható kedvezménnyel!  


       

BAUER BARBARA négykötetes kisregénysorozata négy különleges találkozásról szól. A szerző misztikus belső utazásra hívja az olvasóit, akik eddig főként hétköznapi családok generációkon átívelő történeteit szokhatták meg tőle.

A TALÁLKOZÁSOK kötetei: Az idegen – Az átutazó  (már megjelentek)

– A jövevény – A barát

Fotó: Tamás-Vancák Adrienn

Jaffa, Budapest, 2023
148 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634756354

Bíborbetűk

Bauer Barbara: Bíborbetűk




                                                      

Izgatott várakozással vettem kézbe Bauer Barbara immár huszadik könyvét. A szemet gyönyörködtetően szép borítóval megjelent új regény a könyvnyomtatás körüli időkbe viszi vissza az olvasót. Ennek feltalálása igazi mérföldkő volt, a tudományok, az írás, a történelem eseményeinek feljegyzése és továbbadása szempontjából. Sok hasonló fordulópontot jegyzünk, de a nyomdagép egyike a legfontosabb találmányoknak. Érezhetően nagy átéléssel meséli el a történetet az írónő.

A Bíborbetűk ennek a hálás témának egy szeletét tárja elénk olvasmányos, varázslatos formában, melyet gördülékenyen, kíváncsian olvastam. A történet 1414-ben a Rajna vidékén, mint egy középkori krimi veszi kezdetét. Titokról, árulásról, szerelemről olvashatunk. Tűz és pusztulás, egy különleges tükör, anya és gyermeke sorsa bontakozik ki előttünk. A fejlődésnek mindig komoly ára van, amit a tudatlanság igyekszik meggátolni. Azt hiszem mindannyiunk számára misztikum övezi a könyvek születését, a szövegek papírra kerülését, és ragaszkodásunk a nyomtatott íráshoz éppolyan különleges. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy napjainkban a digitális forma elérése ellenére reneszánszát éli a könyvkereskedelem, és szívesen forgatunk kezünkben valódi könyveket.


      

Ennek a csodának a küzdelmes születését követhetjük nyomon ebben a történetben, egy kislány, Agnes sorsát, gondolatait figyelve. A XV. században a pestisjárvány korai árvaságra juttatja a lányt, azonban szülei hagyatéka, az olvasás és írás ismerete eljuttatja őt a Mesterhez. Inasnak szegődve megismeri a titkot, melyen Gutenberg dolgozik, és hosszú éveken át segíti őt munkájában, ötleteivel, kitartásával hozzájárul a sikerhez. Ismét tanúi lehetünk, hogy mennyire nehéz és veszélyes az újítók élete, akik ezernyi akadállyal dacolva harcolnak azért, amiben hisznek. Olvashatjuk mennyi szerencsére van szükség, akár egy kislány agyából kipattanó szikra is lehet az, ami előbbre visz minket a haladás útján. Jó volt olvasni ezt a történetet, részese lenni ezeknek az éveknek. Sok igaz gondolatot oszt meg velünk, az új művészetről, amely felszabadítja a szellemet és összeköti azokat, akik összetartoznak. Az írott szó és a betű világosságot hoz az emberi szellem számára.

A világot megváltoztató találmány születésén túl, hiteles és izgalmas képet nyújt a korszakról. Megismerhetjük a korabeli gondolkodásmódot, a cselédsorsot, a nehéz mindennapokat, és egy fiatal novícius, Hans sorsát. Az ő gondolatai, elvei, egy bimbódzó szerelem szépségében teljesül be. Ez lépésről lépésre is bontakozik ki előttünk. Tulajdonképpen két könyv sorsán izgulhatunk, mindkettő óriási jelentőséggel bír. A Gutenberg-biblia története adja a regény fő vonalát. Igazán érdekes, hogy miért éppen a Bibliát nyomtatta papírra Gutenberg először, tudós ember lévén. A Szentírásnak minden korban megvolt a létjogosultsága. A másik könyv már elkészülve, kézzel írva, rajzolva gondosan elrejtve várja sorsát, amit amolyan Szent Grálként keres egy látomásoktól gyötört Zarándok. A Zarándok nevű szereplő okoz még bonyodalmakat, hiszen már Agnes apjának korai halálának is részese volt. Az ő sorsa is szorosan fonódik egybe a fejlődéssel. Úgy tűnik sok felfedezést, találmányt köszönhetünk látomásoknak, álmoknak. Nagybetűs ihletnek, miket követni már akkoriban is hatalmas bátorságra volt szükség. A fejlődésnek nem lehet útját állni, és megannyi vakmerő, haladó szellemiségű küzdő lélek hagyatéka, hogy napjainkban szebbnél szebb kötetek születnek. A Bíborbetűk visszaadják nekünk az áhítatot, amit érezhetünk, amit éreznünk kell Gutenberg iránt, segít felmérni a könyvnyomtatás jelentőségét. 

 A világ megnyílik előttünk a betűk segítségével, a sokszorosítás elterjeszti a verseket, gondolatokat, hőstetteket, nyelveket, titkokat. Olvasás közben szinte láttam magam előtt a műhelyben uralkodó feszült munka fáradtságát, az asztalok fölött görnyedő, megingathatatlan, szememben hősnek számító emberek elhivatottságát. Éreztem a tinta és az olvadó fém szagát, láttam a végtelen sok száradó oldalak tömegét. Igyekszik érzékeltetni az aprólékos munkát, amit a nyomdászok végeztek. Jó volt bepillantani a világot megváltoztató találmány születésének körülményeibe. Meglepő volt látni az elhivatott, alázatosan odaadó munka gyümölcsét, megismerni Gutenberg eléggé sötét, komor, kissé nehéz természetét. Különleges személyisége volt, az bizonyos. A regényből kirajtolódó portréja szerint: öntörvényű, makacs, akaratos ember, de szenvedélyes és kitartó férfiú volt. Gutenberg élete, összefonódott ezzel a csodával,amit megalkotott és örökül hagyott nekünk. Érdemes belegondolnunk, amikor kézbe veszünk egy új könyvet, megcsodáljuk az ötletes, színes vagy éppen elképesztő borítót, vagy végig pörgetjük a lapokat, beleszagolunk a friss oldalak új illatába.

Bőven kapunk izgalmat is, hiszen minden korban félelem övezte a haladást, elvakult, korlátolt, hatalmukat féltő ellenlábasok álltak szereplőink útjába. Ebben az egyház is élen járt. A kor emberi butaságát, irigységét kellett legyőzniük a siker érdekében.
Kifejezetten ajánlom a betűk és a könyvek szerelmeseinek ezt a megkapó történetet.

Nézzétek meg a Bíborbetűkről készült kisfilmet IDE kattintva!

A Bíborbetűket itt rendelhetitek meg!

         

Bauer Barbara: (1974.) hosszú éveken át volt légiutaskísérő, miközben kommunikácó és PR diplomát is szerzett. Dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztő – műsorvezetőként is. 2012 – ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei: A Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta sikeres történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelem és Az aranyműves fiát. Írt életrajzi témában is.
Fotó: Valastyán Ágnes



Jaffa, Budapest, 2022
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634756613

Fény a dombok mögött

Bauer Barbara: Fény a dombok mögött





                                                              

"A szemed vak, viszont a szíved mindent lát."




Amikor 2018-ban elkezdtem az ismerkedést Bauer Barbara könyveivel a Porlik, mint a szikla című regénye volt az első olvasásom. Mivel érdekel és szeretem a repülést, a zenét, az olasz életérzést, már akkor felkeltette a figyelmem a Vakrepülés története. Azonban valahogy mindig kimaradt, tolódott a regény olvasása. Most, hogy átdolgozott formában jelent meg a 2015-ös kötet, azonnal elolvastam. 


Aki szereti a zenét, kedveli az olasz életérzést, fogékony a spirituális kérdésekre, a lélekvándorlásra, avagy foglalkoztatja a sorsunk, feladatunk itt e földön izgalmas romantikus kalandban vehet részt. Ezek finoman jelennek meg a történetben, de fontos alapokat, érdekes hátteret adnak. A rövid és drámai prológus sokat sejtető, jó felvezetést ad. A történet egy látványosan szép, hangulatos képekkel megírt, különleges életmese. Jó volt olvasni, léleksimogató a két lány sorsa, annak összefonódása. Tetszett, hogy tökéletesen adja vissza nem csupán az olasz táj békés, idilli szépségét, de az ott élők bemutatása is szemléletes. Tetszett, ahogyan a történetben egy ügyes húzással a Légikisasszonyok két utaskísérője, Dia és Dani is feltűnik egy picit. Jó volt olvasni Frederico történetét, ami itt kerekedik ki igazán. Szimpatikus és jó karakter kisfiúként is, de itt a felnőtt férfit látjuk, az élményeit az ő szemszögéből olvashatjuk a történtekről. A fiú sorsa is hordoz tragédiákat, ami meghatározza későbbi életét. 


1984-ben, egy olasz kisvárosban indul a regény. Follina mesebelien szép háttér a regényben. Főhősünk a Gardini házaspár, és az ő lányuk, Julietta. Különleges és elgondolkodtató sorsokról mesél Bauer Barbara. A szülő-gyermek kapcsolat háttere ad izgalmas ízt a történetnek. Julietta tehetséges zongorista, csodás hangon énekel, ám sajnos vakon született... lelke a zenében tud kiteljesedni. Sorsában megbékélve él szüleihez láncolva. A tízéves Frederico és Julietta kapcsolata megindítóan szép, az olasz táj, az emberek gondolkodása, összefogása és sorsközössége kivételes élményt ad az olvasónak. Ott járunk Follina utcáink, érezzük a pék finom süteményeinek illatát, miközben Julietta zongorajátékát és angyalian szép hangját hallgatjuk. Amikor elengedjük a vak lány történetét, Julietta éppen Rómába indul a siker felé.

Ez a történet ad elgondolkodtató hátteret a békéscsabai lány, Réka sorsának. A mikor Julietta előtt kinyílna a világ, és egy hatalmas lehetőséget kap a sorstól egy ugrással 2013-ba, Békéscsabára ugrunk.
Réka számára minden adott az életben. Patikuscsaládba született, tehetsége van a zenéhez, azonban keresi még önmagát, helyét a világban, finoman lázad a biztos családi vállalkozás ellen. A jómódban, szerető családban könnyen megkapott mindent. Ez a kiszámítható biztonság azonban zavarja a fiatal lányt. Repülés iránti vágya a lázadás is egyben. Valami egészen mást szeretne, ami bizony némileg sokkolja a szülőket. A vitorlázórepülés és az ejtőernyőzés valóban sorsfordító lesz Réka életében...


Réka története friss, mai hangon szólal meg. Szerelmek, barátnők és a Körös-parti séták, a város jellegzetes épületei adnak hátteret ennek a történetnek. A spirituális, lelki utazás Réka és Julietta múltja meglepő eredményt hoz. A jelenünk valahol a múltban gyökerezik. Az összetartozás és a múlt megismerése izgalmas fordulatokat eredményez. 

Itt lép be a már felnőtt Frederico a lány életébe. Érdekes volt megismerni, ahogyan a sorsa Békéscsabára sodorta az olasz fiút. Sorsuk lassan egybefonódik, szerelem lebeg a levegőben. Ez az összefonódás, a karma és a zene az, ami összeköti a szereplők további életét. Meghatóan idilli, szép érzelmek, kalandos pillanatok tanúi lehetünk. Békéscsaba és Follina találkozása váratlan és meglepő befejezést hoz. Julietta és Réka "találkozásához" a zene meghatározó szerepe és a szerelem ad váratlan válaszokat. Figyelemreméltó ahogyan minden értelmet nyer, a múlt visszaköszön.

Remek kikapcsolódás, mozgalmas utazás ez az andalítóan bájos, romantikus történet. Engem magával ragadott Barbara könyve, jó volt megismerni a két lány történetét, szerettem olvasni. Ajánlom nem csak a rajongóknak!






              

Bauer Barbara írói pályáját újságíróként, televíziós szerkesztőként kezdte, mára hazánk egyik legtermékenyebb írója. 2012-ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei, a Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta nagy sikerű történelmi regényeit, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafennt, a Kétszáz éves szerelmet, Az aranyműves fiát, A fényfestőt, A fekete rózsát, A szív szabadságharcosait. Írt életregényeket, mint gróf Wenckheim Krisztina történetét, A leggazdagabb árvát; Demján Sándor gyermekkora nyomán a Messziről jött fiút és Máté Péter életregényét, Most élsz címmel.
Miközben új, misztikus, négykötetes kisregénysorozattal készül Találkozások címmel, fogadják szeretettel az új köntösbe bújtatott régi-új történetet.






Jaffa, 2022
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634756385

Az idegen

Bauer Barbara: Az idegen
(Találkozások 1.)



                                                                  

"A boldogságot ne mástól várd, de még csak ne is egy másik helytől, munkától, sikertől, és különösen ne egy másik testtől. A boldogságot magadban keresd."



Kedvelem Bauer Barbara történelmi regényeibe szőtt családi történeteit. A misztikum sem áll távol tőle, több regénye hangulatát ez alapozta meg. Most elindult négy részesre tervezett sorozata különleges történeteket, meghatározó találkozásokat mesél el olvasóinak. Bevallom, már nagyon vártam egy ilyen mai életmesét tőle.


Aki nem hisz, illetve hókusz-pókusznak, szemfényvesztésnek gondolja az ezotériát, azt, hogy mindenkinek van egy lelki társa, eleve elrendelt párja, talán kétkedve fogja olvasni. Némi fenntartásom akadt nekem is, ahogy azonban haladt előre a történet, egyre jobban éreztem, a lelkizés mögött komoly gondolatok, érzelmek kavarognak. Sajnos néhány éve volt hasonló halálközeli élményem, így teljesen át tudtam élni ezeket a helyzeteket. Valóban átértékelődik minden, máshová kerülnek a hangsúlyok. A legjobbkor talált rám ez a különleges hangulatú történet. Elmerengés, egy belső utazás ez a történet. Az élet nagy pillanatai a nőket általában jobban foglalkoztatják, ezek mögött az univerzum áll. Minden okkal történik.

Annál szebb nincs is, amikor két ember igazán egymásra talál. Lehet ez véletlen, de nem az. Ott és akkor jött el a megfelelő pillanat. Siettetni nem szabad, jön az, éppen akkor, amikor már talán nem is várja az ember. Feladja, lemond a páros boldogság reményéről, amikor bekopogtat a szerelem. Mit tehet egy fiatal lány, akinek amúgy mindene megvan? Jó állása, amit szeret, éli az életét és jól érzi magát a bőrében - egyedül. Szerencsés helyzet ez is, de azért az ember társas lény. Kapkodni, erőltetni semmit nem érdemes. Még a rokonság, barátok kedvéért sem. Erről is akad néhány szép gondolat. A felszínes, csillogó boldogság-kellékek sem adnak igazi örömöt- vigaszt. Bár az élet részei ezek, de jó azt megosztani valakivel.

Így aztán, amikor egy váratlan kanyar kiegyenesedik, a halálközeli állapot egy pillanat alatt mindent megváltoztat. A tudatalattink és az angyalok, no meg az orvosok segítségével átértékelődik minden. A fényben megjelenik négy alak, akik közül az egyik új utat mutat. A lány szerencsésen túléli a balesetet, hiszen még fiatal, feladata, dolga van itt. Olvashatjuk ezt a belső lelki utazást az igaz felnőtté válás történetének is.

A jelek ott vannak körülöttünk, de általában nem vesszük észre, csak legyintünk, nem tulajdonítunk komoly figyelmet ezeknek. Vagy éppen utólag nyernek értelmet a történtek. Lehet ez éppen egy rég tervezett, dédelgetett utazás, ami meghatározóan sorsfordító lehet. Ez esetben Izrael, Holt-tenger. Könnyek és az élet bája. Vágy egy társra. Váratlan találkozás, új tapasztalatok, érzések, érzelmek kavarognak. Amikor mégis oda ül a lány mellé a repülőn egy idegen... valami elindul. Mindenkivel megesett már, hogy első találkozásra is azt érezte, én őt már ismerem, találkoztunk valahol. Valamikor. Talán egy másik életben. Ki kit ment meg, az egy új, immár közös kaland lehetősége. Felismerni, együtt elindulni ezen az úton, ezt megtapasztalni különleges, szívmelengető érzés. Amikor minden egy pillanat alatt az igazi helyére kerül.

Nem nagy titok, az olvasó azonnal rájöhet már a könyvecske ajánlásából, ez bizony Bauer Barbara saját története. Ahogy megélte, átélte a találkozást egy idegennel, aki mára már a férje, kislánya édesapja.

Vannak az életben megmagyarázhatatlan történések, események. Néha nem is kell keresni, tudni mi miért és akkor történik. Elfogadni, élni vele, megbecsülni izgalmasabb. Volt szerencsém többször is találkozni a házaspárral, minden pátosz nélkül az volt az első benyomásom, mennyire harmóniában vannak egymással. Valahol az sem lepett meg, hogy éppen a felhők felett egy repülőn találkoztak. Kincs ez, az élet nagy ajándéka. A további találkozásokat várva kívánom találjon rá mindenkire ez a gyönyörű érzés.

Bauer Barbara négykötetes kisregénysorozata négy különleges találkozásról szól. A szerző ezúttal misztikus belső utazásra hívja olvasóit, akik eddig főként hétköznapi családok generációkon átívelő történeteit szokhatták meg tőle. Az átutazó, A jövevény, A barát a sorozat további kötetei.




ITT rendelhető a könyv kedvezménnyel!

                            

BAUER BARBARA 1974-ben született, azóta él Etyeken. Írói pályáját újságíróként, televíziós szerkesztőként kezdte, mára hazánk egyik legtermékenyebb írója. 2012-ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta nagy sikerű történelmi regényeit, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelmet, Az aranyműves fiát, A fényfestőt, A fekete rózsát. Írt életregényeket, köztük gróf Wenckheim Krisztina történetét, A leggazdagabb árvát; Demján Sándor gyermekkora nyomán a Messziről jött fiút és Máté Péter életregényét, Most élsz címmel.






Jaffa, Budapest, 2022
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634756347

A szív szabadságharcosai

Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai





                                                                     

"… a szeretet nem a megbocsátásról, hanem a megértésről szól.”




Szeretem Bauer Barbara történeteit, azt a hangulatot, érzelmeket, ahogyan emberi sorsokat mutat be. A szerelmi és a történelmi szál gyönyörűen fonódik össze, élvezetes, gördülékeny stílusban megírt szívmelengető történet a legújabb regénye is.

A szív szabadságharcosai, azaz Bálint és Emília esete kivételes szerelmi történet, hiszen az élet ezúttal is nagy rendező. A Szomolay-birtokon játszódó családregényben a titkok, érzelmek vihara söpör végig a családon, míg az életben a márciusi ifjak teszik a dolgukat. Az Európa szerte fellángoló forradalmak Pestet sem kímélik. Remek háttér ez egy fiatal lány életben való helykereséséhez, a szerelemmel való találkozásához. Lili a legkisebb lányka a családban, kicsit úgy is érzi magát, mint aki véletlen került ide. Vadóc, lázadó és szókimondó, az ébredező női öntudat jelképe. Édesszülei és két nővére aggódva figyelik, terelgetik a lányt az élet és a meggyökeresedett szokások útján. Apja szabad gondolkodását örökölte a lány, akivel érzelmileg közel állnak egymáshoz. Ezért is lesz az apa váratlan betegsége meghatározó pillanat a család életében. Szép mese ez élet körforgásáról, izzó szenvedélyekről, titkokról. Akkor még a monarchia idején nagyon más volt a világ, a korszellem. A történetnek van egy megható hangulata, idilli bája, amitől belopja magát az olvasója szívébe.

Lili szabadságvágya, kitörési kíséretei jól párhuzamba állíthatók a forradalom eszméivel: mindenki változást akar elérni. A történelmi keret hangsúlyos, élvezetes hátteret ad. Felvillannak a szabadságharc fontos pillanatai, a világosi fegyverletétel, annak háttere, Görgey tábornok cselekedetének megítélése parázs vitát eredményez, ami ma is elgondolkodtató. Olvashatunk az aradi kivégzésekről, az orosz cári túlerő jelentőségéről. Elismerésre méltó az alapos történelmi felkészültség, a háttér-információk, avagy hogyan lehet csendben lázadni? Különösen a magyar koronázási ékszerek sorsáról volt kalandos és izgalmas még olvasni. Meglepő volt a Sacher-torta története és a szabadság összefüggése, a magyar haza iránti lelki elköteleződés a szervezendő bál kapcsán. Arról olvasni, hogy csak magyar zene szólt a jellegzetes magyar étkek mellé. Az érzelmek erős hátteret adnak a történéseknek, amelyek nagyjából hét év eseményeit mesélik el. Jó volt olvasni a békési szálat, a Weinchem kastély és úrnője történetét megidézve, jól színesítette a regényt. Tetszett a történet, ahol emberi sorsok és a múlt tragédiái fonódnak egybe. Valójában bármikor játszódhatna a regény szerelmi része, ami egy izgalmas utazás az emberi lélek útvesztőiben. 

            

Bálint a sógora Lilinek, akik közt kialakul egy erős lelki szövetség, de a szívnek parancsolni nem lehet. Lili egészen más természetű, mint két nővére, úgy érzi, valami hiányzik az életéből. 

Neki a lovaglás, az istállók világa jelenti a szabadságot, nem a ruhák, etikett, hímezés és a teázások. Öntudatos, aki tudja mit akar, azonban a korszellem ezt még nem nézi jó szemmel, hogy egy lány tudása szerint is érvényesülhet. Itt még csupán a jól férjhez menni, utódot szülni a fő feladata a nőknek. Lili ebből akar kitörni. Bálint ehhez jó társ, hiába szerető férj és gondos apa. Az érzelmek kavalkádja lassan elsodorja őket, de mégis egy izgalmas és meglepő befejezést kapunk. Miközben egy sötét családi titokról is lehull a lepel. Kiderül egy festmény titka, mi szerint nem biztos, hogy kell tudnunk mindig az igazságot. Vágyaink és érzelmeink rabságából kitörve önmagunk sorsát vállalva kell élnünk, hogy boldogok legyünk. Lilinek ez sikerül, felnőtt nővé érik. Szórakoztató, mégis mély tartalommal bíró regény, ahol a háttérből finoman tűnnek fel a jelentős történelmi események.

Jó volt olvasni, a szépen felépített történet elvarázsolt, szerettem a szereplőket, közel álltak hozzám, ismerős volt az érzelem útvesztője. Amiből van kiút, sérülésmentes, jó megoldás, a családi értékek megőrzésével. A szív szabadságharcosai bekerült a kedvenceim közé, a dobogón van Bauer Barbara könyvei között.


ITT rendelhető kedvezménnyel a regény! 

               

BAUER BARBARA 1974-ben született, azóta él Etyeken. Írói pályáját újságíróként, televíziós szerkesztőként kezdte, mára hazánk egyik legtermékenyebb írója. 2012-ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei, a Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta nagy sikerű történelmi regényeit, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelmet, Az aranyműves fiát, A fényfestőt, A fekete rózsát. Írt életregényeket, köztük gróf Wenckheim Krisztina történetét, A leggazdagabb árvát; Demján Sándor gyermekkora nyomán a Messziről jött fiút és Máté Péter életregényét, Most élsz címmel.

Jaffa, Budapest, 2022
382 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634755838

A messziről jött fiú

Bauer Barbara: A messziről jött fiú


                                                              

"Vannak emberek, akiknek a története jóval azelőtt kezdődik, hogy a világra jönnének."




Bauer Barbara történetei élvezetes, könnyen olvasható stílusban röpítenek vissza az időben. A valós történelmi tényeken alapuló, fikcióval kevert életrajzi elemek ezúttal is hitelesek. Fordulatos, kiszámíthatatlan és megdöbbentően fájdalmas drámák valósága bontakozik ki a lapokon. Érzékletes történelmi tablót kapunk háttérnek, ahol szereplőink mozognak. Bejárjuk Ditó és Börvely tájait, Cengellér és Kiskunlacháza után eljutunk Etyekre. Jó volt belefeledkezni, megismerni Sanyi és családja történetét, múltját. Sanyi felmenői a Kárpátok hazájából kalandos módon, a történelem sodrásával, kanyargós és nehéz úton érkeztek Etyekre. A megrendítő történetbe szőtt valóság most is nehéz és küzdelmes. A fentről meghozott döntések, tollvonással kijelölt határok családok sokaságának alakította életét. Az események több szálon, különböző helyszíneken bontakoznak ki, a múlt és jelen eseményei meghatározóan hatnak egymásra. Gördülékeny stílusban olvashatjuk Katalin, a nagymama küzdelmes életét, majd és később a lánya, Teréz szerelmét, amit a háborúk, kitelepítések felforgattak. Teréz szerelméből született meg az igen tehetséges, olvasott és vagány fiú, Sanyi. Nem volt könnyű életük, de minden lehetséges módon törekedett sorsukat elviselhetőbbé tenni. Remek átfedés, hogy Teréz bába (Kétszáz éves szerelem), a történet kifutása Etyekre vezet, (A fekete rózsa). 

A múlt és a jelen összefonódása adja a regény izgalmát. A megelevenedő emlékek, a paraszti élet látványos képei, ahol a gyerekeknek is volt feladatuk, a női sorsok mellett a hazaszeretet és a lelemény, kitartás mozgatja a cselekményt. Hol torokszorító, hol lírai módon hat a történet az olvasóra. Generációk harca ez. A kisemberek sorsát látni a történelem viharos forgatagában mindig hatásosabb, mint a száraz tények. Bauer Barbara regényében remek hangulattal és képi világgal képes megteremteni azt, ami elvarázsolja az olvasót. A történet visszaadja a hitet az emberekben, érdemes lehet az álmokért küzdeni, azokat megvalósítani, néha új, ismeretlen útra térni. Sanyi sorsa a kitartás és a türelem diadala is lehet, céljai eléréséért megküzdött.

A történetből kirajzolódó emberi sorsok, a fájdalommal teli, nehéz emlékek sora megindító, döbbenetes valósága elgondolkodtató. A felnőtteknek sem volt egyszerű, talán a ma embere elképzelni sem tudja azt a történelmi drámát, mit is jelentett a kitelepítés, a szülőföld kényszerű, de kötelező elhagyása. Egy szekérnyi csomaggal, vagy egy vagonba zsúfolt életdarabokkal nekivágni a bizonytalan jövőnek, az ismeretlenbe. A gyerekeknek is ebből az új, de beláthatatlan jövőből kellett reményekkel teli életet építeni.



"A hosszú szekérsor némán állt az elnéptelenedett faluban. A szél se rebbent. Mindenki hallgatott. Még a felvezető orosz tisztek is zavartan néztek, mi ez a csend. Talán egy háztól induló halotti menet, ahhoz hasonlított. Senki nem mozdult. Álltak a szekerek, megrakodva összecsomagolt életek töredékével."


Akik mindezt megélték, hogy a sorsuk, addigi életük egyetlen pillanat alatt omlott össze a történelem viharában, bizony kiszolgáltatottan sodródtak. Ismerős tájakat, a régi ősök emlékét hátrahagyva kényszerültek néhány kedves tárgyuk és hagyományaikból újraépíteni mindent. Elvesztették az otthonukat, földönfutók lettek, csupán a hitük, akaratuk maradt. Az éltető remény csodákra képes. A fiú megvédte magát, családját, hosszú és nehéz utat járt be. Tudatos döntéseivel kiemelkedett már kortársai közül is. A női érzékenységgel feltárt valóság meghozta eredményét. A szülők szerelme kiteljesedett, ha csupán rövidke időre is adatott meg nekik a boldogság. Az apa nélkül felnövekvő fiúnak az igazán boldog élet ereje a családja, az összefogás és céltudatosságában rejlett. Nem véletlen volt olvasott már kamaszként, tartott tanórákat kortársainak mesélve. Érdemes utána olvasni kis hazánk egyik legsikeresebb üzletemberének életének, akiről a fiú alakját mintázta Bauer Barbara. Honnan indult, hová jutott tehetsége és kitartása révén. A megismert családi háttér és a történelem elegye ezúttal is elgondolkodtató és megható olvasmány egyszerre.


"Amiben jó vagy,
abban igyekezz a legjobb lenni,
és boldog ember leszel!"
(D.S.)



ITT megvásárolható a regény! 



                         

Bauer Barbara: (1974.) hosszú éveken át volt légiutaskísérő, miközben kommunikácó és PR diplomát is szerzett. Dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztő – műsorvezetőként is. 2012 – ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei: A Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta nagy sikerű történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelem és Az aranyműves fiát.



Jaffa, Budapest, 2021
246 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634755234

Most élsz

Bauer Barbara: Most élsz



                                                                         

"Én csak zenélek. Nem akarok mást, csak zenélni."


       

Bauer Barbara új könyvében igyekszik elénk varázsolni, megidézni a mai napig népszerű énekes alakját, gondolatait, belső lelki motivációját. Ez egészen jól sikerült, a dalokon keresztül Máté karizmatikus alakja életre kel a lapokon. Bensőséges, mély érzelmei, a halálközelségének tudata és a mellőzöttség együttes hatása dalainak mondanivalóját adta. Ezt az életfelfogást egy veleszületett betegség határozta meg, ami sorsának tragédiája lett. Tudom nem igazi és teljes életrajzot olvashatunk, csak a dalok szövege alapján megírt, a család és a barátok emlékezéseit villantja fel. A kora gyerekkor, az iskolás évek, maga a szerető szülői háttér biztonsága, majd a pincérlány Edit szerelme viszi a romantikát, ez a fő cselekményszál. A magány, a szülők szeretete az énekes-barát Szécsi Pál tragikus elvesztése mind ott hagyta nyomait az érzékeny férfi lelkében. A valóságmorzsák keveredése a hitelességet igazolja. Lehet, hogy a közönség a dalok alapján egy másik Máté Pétert ismert, mint a valóság. Bauer Barbara kerülve a bulvárt, a pletykákat, nem botránykönyvet írt, a művésznek állít emléket finom női érzékenységgel megírt történetében. Így idézi fel az énekes életét, művészsorsát, foglalja keretbe dalaival. Máté Péter tehetséges, képzett művész volt, ez nem kétséges. 150 dal fűződik nevéhez. 

Talán néha a sorok közt is kell olvasnunk, vagy fontos a felidézett dalok szövegeire figyelnünk. Aki már élt akkoriban, vagy ismeri Máté tragikus életét, hányatott sorsát, annak most megelevenednek a rendszer által nehezített művészpálya állomásai. Aki nem, az most megismerheti őt. Egy zeneileg tehetséges, ám sokáig méltatlanul mellőzött, makacs, öntörvényű férfi, önpusztító élete bontakozik ki a lapokon. A zene volt a mindene, a színpad és a közönség szeretete éltette. Közel negyven évvel a halála után mind a mai napig nagy rajongótábora van, népszerű dalait játsszák, feldolgozzák, pedig életében mindössze négy nagylemeze jelenhetett meg. A kezdeti sikerek után Máté Péternek tíz évet kellett várnia, egészen 1976-ig, amíg végre első nagylemeze megjelenhetett. A hatvanas évek sikereinek kiteljesedését a kevéssé ismert Piroslámpás ház dala gátolta, amelynek szövegébe politikai üzenetet véltek felfedezni. Apró érdekesség, hogy évekkel később az Elmegyek slágernél is megkérdezték a sanzonbizottságnál: Ugyan Máté elvtárs, hová, minek is menne el...? A vasfüggöny fogva tartotta és néha bizony megalkuvásra késztette őt is, ahogy sok más művészünket is.

"Ha most nemet mond, soha többet nem lép fel, sem itt, sem másutt, azt ugye tudja, Máté elvtárs?"


                      

Munkamániás volt, 150 dalt írt, mégis az éjszakába kényszerült, hogy a családját eltartsa. Jellemző magyar művészsors ez is. Alkohol, cigaretta, kávé, sikerhajszolás. Tudta, érezte, többre hívatott, azonban az elvárásokkal sokszor szembe ment, amit a rendszer nem tűrt. A francia Sylvie Vartan által világsikerre vitt dal is jelzi tehetségét, a számtalan hazai és külföldi fesztiválsiker mellett. Erről és a Vartannal való találkozásról jó lett volna bővebben olvasni. Az életének fontos, jellemző pillanatai elevenednek meg a történetből. Edit nyugodt, biztos hátteret adott neki az alkotáshoz. 

"Ki akarok szabadulni az idő fogságából!"

Gyorsan élt, két végén égette a gyertyát valóban. Máté Péter halála után nagy példányszámban keltek el a lemezei, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Gazdag és mély érzelmek jelennek meg dalaiban, amikre az igazi választ csupán ő tudta. Hallgassuk a dalokat és emlékezzünk rá szeretettel. A retro-érzés, az alapvető emberi kíváncsiság és a történet emberi oldala, az érzelmek ábrázolása miatt a siker garantált. Máté Péter 1984. szeptember 9-én hajnalban, tragikusan fiatalon, alig 37 évesen szívrohamban hunyt el - állt a hivatalos közleményben. Érte jött, elvitte a Főnixmadár. Meg kellett halni ahhoz, hogy igazán népszerű, hazai viszonylatban is sztár legyen. Szerencsére dalai velünk maradtak, itt élnek tovább a szívünkben. 

      

Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Kommunikációt, PR-t, újságírást tanult, de dolgozott újságíróként, televíziós szerkesztő-műsorvezetőként is. 2012-ben jelent meg első regénye.
Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg

A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:
Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017), Porlik, mint a szikla (2017), Az élet hangja (2018), Még látlak odafenn (2018), Kétszáz éves szerelem (2019), A fényfestő, A fekete rózsa (2020).

Fotó: Tamás-Vancák Adrienn





Jaffa, Budapest, 2021


272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754619

A fekete rózsa

Bauer Barbara: A fekete rózsa



                                                                              

Egy vallomással kezdeném: elég ritkán fordul elő egy könyv olvasása után, hogy elakad a szavam. Bauer Barbara tizennegyedik regénye kívül-belül csodaszép! Igényes, megkapó borítója egy keserédes, kínzón fájó és valós, mégis gyönyörű történetet mesél el az olvasóinak.



Szívbemarkoló egyéni sorsok, drámák adják a történet magvát, egy szerelemmel kiegészítve. Hozzá kell tenni: kitalált esetről van szó, ami rengeteg valós történelmi tényt, elemet tartalmaz Etyek életéből is.

A szívembe zártam Annust, izgatottan vártam, mi fog történni Andrissal. Az ő mély és tiszta, őszinte szerelmük elgondolkodtatóan példaértékű lehet napjainkra is. Ők a lélek mélységein és magasságain keresztül járják be útjukat. A családtagok élete és sorsa szorosan összefüggött a politikai hatalom döntéseivel. A kisemberek kiszolgáltatottsága erős. A politika mocskos dolog, ez most is bebizonyosodik, képes nem csak országokat elszakítani és ellenséggé tenni, de a szűk családon belül is mély szakadékok keletkezhetnek. Családok ezreit tépte szét, sodorta messze egymástól vagy ölte meg őket. Örök fájdalmas mementó lehet ez a történet is. Már az út, ami a háborúba sodorta az országot elgondolkodtató. Akik megélték ezt már egyszer, tudták mi vár a fiatal besorozott katonákra, és azt is, mennyire értelmetlen, egyenlőtlen ez a harc. Aki valahogy visszakerült élve, azt is megtörte lélekben a harc és a társak halála. Megismerjük az 1944-es német megszállás előzményeit, az odavezető utat, ami olyan drámákat hozott, amit nem lehet elfeledni. Ezek történelmi hűséggel jelennek meg a regényben, a gazdasági és társadalmi, politikai zűrzavar, a kitelepítések ami családok ezreit szakított el egymástól az addig biztonságosnak vélt szülőföldtől.


„ -Veszélyes dolog a hatalom.”

"Igazságtalan ítéletek. Értelmetlen háborúk. Hát nem tanulunk? Újra és újra hatalomra jut az önkény, eltorzítva mindazt, ami valaha igaz volt, megtagadva a valóságot, eltiporva a jóságot. Félelmet ébreszt, ellenségeket szít, gyűlöletet kelt."
   

 A magyarok és németek jogfosztását elrendelő Benes-dekrétum borzalma a kisemberek sorsa a történelem viharos forgatagában letaglózó erővel és képekben jelenik meg. A politikai áthallások bizony napjainkra is igazak lehetnek. A megosztottság, elkeseredett gyűlölködés nem vezet sehová. A tartalmas és valós történelmi háttér, a beépített információk számtalan érdekességgel szolgálnak a mai olvasóknak. Az otthon nélkül maradt, menekülő családok sorsa még ma is erősen hat az olvasóra. A szereplők életében éppen a gondos, szerető családi háttér erős és meghatározó. Andris nagyapja, a Vénember, és az apa alakja emelkedik ki a történetből, aki sérülten is egybe tartotta a családot. Az akkori szokások, hagyományok egy egészen más családképet mutattak. Ez az erős, összetartó család, és a nagyszülők jelenléte ma már sajnos alig jellemző. Az erős nők adta háttér, a szerelem és a misztikum jól enyhíti a valóságot.  

  

Fájdalmasan szép-szomorú a regény története. Meghatározó és sorsfordító ez a múlt, nemzetünk egyik tragédiája a háború. Az áldozatok és a kitelepítések korszaka fájón húsba vágó ma is. Hátborzongató volt olvasni ezeket a részeket. Ami mindent összeköt és átsegíti a szereplőket a bajokon, az a szerelem mély és tiszta érzése. Vajon milyen is a fekete rózsa? Miért nyílik a szőlősorok végében? A családi borászat eredeti háttér a regényhez, ahogyan a Vénember borának titka izgalmas pillanatokat ad. Beleshetünk a szőlőművelés folyamatába, majd ezen keresztül a túlélés és az élet biztos körforgását ismerhetjük meg.


„A borban benne van, aki issza, és benne van az is, aki készítette. Az egész év hangulata, öröme és bánata. Fagyok, esők, és aszály, óriási viharok, akár háborúk, születés, halál, minden, ami a borász lelkét nyomta, és mindaz, ami boldoggá tette. Kóstolják meg, de hogy ízlik-e majd, azt nem tudhatom. Hogy milyen a bor, az tőlünk függ. A lelkünk tükröződése. Csak tartsa a nap felé a poharát, nézze meg a színeit, szívja be az illatát, ízlelje a zamatát, hagyja, hogy betöltse a szívét.”


Kedveltem a szereplőket, az egész történetet, ami kizökkentett engem is a valóságból. A fájdalmak, borzalmak elviselésére egyetlen lehetőség van a hit és a szerelem, ami örökre erőt és kitartást ad. Bauer Barbara és az etyekiek emlékeiből kibontakozó történelmi családregényből kiérezhető a gondos kutatómunka. Mindezt a remek elbeszélői stílussal ötvözve, gördülékenyen mutatja be a hősöket egy ellentmondásos korszakban. Aki otthon maradt és helytállt, várt, reménykedett éppen annyira hős, mint aki harcba kényszerült. Pedig a várakozás is elég lélekölő lehetett. A háború embert próbáló és lelket ölő képeit az egyéni drámák adják. Akik szeretik a valós történelmi ihletésű, fajsúlyosabb romantikus elbeszéléseket, nem fognak csalódni. Az érzelmekkel teli cselekmény és a megelevenedő kor, egyszerre félelmetes és izgalmas élményt nyújt az olvasónak. Olvassátok, mindenkinek szívből ajánlom! 

ITT tudjátok kedvezménnyel megrendelni a regényt! 


 

Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Kommunikációt, PR-t, újságírást tanult, de dolgozott újságíróként, televíziós szerkesztő-műsorvezetőként is. 2012-ben jelent meg első regénye.
Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg

A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:
Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017), Porlik, mint a szikla (2017), Az élet hangja (2018), Még látlak odafenn (2018), Kétszáz éves szerelem (2019), A fényfestő (2020.

Fotó: Tamás-Vancák Adrienn



Jaffa, Budapest, 2020
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754183