Vidéki ​bűntények

 

Agatha Christie: Vidéki ​bűntények




                               

Agatha Christie novelláiból álló tematikus gyűjteménysorozatának legújabb kötetének a vidéki Anglia ad helyszínt. Agatha néni szórakoztató ujjgyakorlatai ezek a rövidebb írások. A tizenkét krimi közül több már megjelent korábbi kötetekben, néhány cím ismerős volt. Csak éppen a megoldásra, megfejtésre nem mindig emlékeztem már. Így igazán az újdonság erejével hatottak a novellák. Jó választás volt hétvégi olvasmánynak a nyár végén.

A hangulatot azonnal megadja a szokásos nyitó részlet Christie önéletrajzából, ami bevezetésként szolgál. Ebben a kisgyermekként Torquayban töltött életéről mesél. A vásári forgatag, a regattaversenyek és a vidéki teadélutánok jó alap a továbbiakhoz.

A történetek sokrétűek, Christie legismertebb karakterei bukkannak fel: több Poirot és Mrs. Marple történetet is olvashatunk, de Tommy és Tuppence valamint Parker Pyne is helyet kap egy nyomozás erejéig. Feltűnik A Nagy Négyes is a záró novellában. A békés, angol vidéken játszódnak a történetek, ahol a csendes falvak és a nyugodt táj, a tengerpart sötét titkokat és bűnöket, csavaros gyilkosságokat rejtenek. A vidéki környezet erős kontrasztot teremt az idilli hangulat és a gonosz indítékok között. Rövid terjedelmük ellenére a történetek meglepően jól felépítettek, és gyakran okos, meglepő csavarokkal végződnek. Bár egyes cselekmények ismerősnek tűnhetnek, de a szórakoztató rejtvényeknek is beillő stílus, hangulat megéri a kikapcsolódást.

Ezek a történetek remekül tükrözik Christie munkásságának sokszínűségét. Agatha Christie valóban a krimi koronázatlan királynője. Már a nyitó novella kedvenc lett, magával ragadott. A plymouthi gyors 1923-ban jelent meg először, később bővebben A titokzatos kék vonat regénye alapjául szolgált 1928-ban. Roppant ötletes és humoros A megdönthetetlen alibi, ahol Poirot csillogtatja tudását. Poirot zseniális képességét több novellában is csodálhatjuk. 

                   

Kifejezetten szórakoztató és meglepő A hiányzó végrendelet rejtélye novella. Itt Agatha humora teremt izgalmas helyzetet. Vannak merészebb témák is, amelyek tükrözik a helyszínek szépségét és Christie egyéb témák iránti érdeklődését. Megjelenik a misztikum, a háború és a vallási szekták is mint novella-alap. A Halál kopója, Geryon gulyája, és az egyik kedvencem A vérfoltos járda sorolható ide.
Titkos társaságok, szekták és ármánykodó összeesküvések is megmutatják Christie életművének változatosságát. Kifejezetten tetszett még az igen összetett Kettős bűn esete, ahol ismét Poirot fejti meg a nagy titkot. A Miss Marple főszereplésével készült történetek is mindig megragadják a figyelmet, itt most az öreg hölgy kevesebb szerephez jut. Kiemelném még a Szakadék novellát, ami lélektani alapokon közelít egy viszonzatlan szerelemhez. Hátborzongató hatással bír, ahogyan még jó néhány Agatha novella hozza ezt az érzést. 

A békés vidéki helyszínek hangulata, a bűn árnyéka, a körítés mind-mind biztosította a remek szórakozást. Jó szívvel ajánlom a rajongóknak vagy azoknak is, akik még csak most ismerkednének az írónő alkotásaival.

Kedvezménnyel ITT rendelhető!




                                 

Agatha Christie: 1890. szeptember 15. (Torquay) – 1976. január 12. (Wallingford)
A krimi koronázatlan királynője Agatha Mary Clarissa Miller néven született az angliai Devonshire-ben, egy felső-középosztálybeli családban. Kétszer ment férjhez, egy lánya született.
Regényírói teljesítményéért 1971-ben a Brit Birodalom Rendjének (DBE) Dame Commanderévé nevezték ki.




Helikon, Budapest, 2026
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636207472 · Fordította: Borbás Mária, Dedinszky Zsófia, Etédi Péter, Gy. Horváth László, Neményi Róza, Katona Tamás, Sipos Katalin, Tábori Zoltán

Nehézsúlyú ​szépség

 

Moa Herngren: Nehézsúlyú ​szépség




                                                         

Nagy érdeklődéssel vettem kézbe Moa sok év után újra megjelent első regényét. A 2017-es Nehézsúlyú szépség becsapós könyv. Tetszik, ahogy Moa Herngren ír. 
A válás című regényével azonnal népszerű és ismert lett Moa Herngren. A családi kapcsolatok mélységeiben jelennek meg további másik két sikeres könyvében is. Az anyós és Az örökség fő motívumai is a jelen világunkról ad képet, ahol a kapcsolatok szövevényes rendszere, a drámához vezető út jelenik meg.

A történet most is filmszerű, a svéd szerző érezhetően ismeri a média világát. Valami könnyed, szórakoztató történetre gondoltam, ehhez képest egy fajsúlyos történetet kaptam. Miután egyre mélyebbre jutottunk, egyre komolyabb és jellemzően mai témák bukkannak fel a történetben, ahol a szerző éleslátással ábrázolja korunk egoista, megfeleléskényszeres, felszínes és kiüresedett világát. 

Az kétségtelen, hogy meglehetősen humoros és könnyed módon kerülnek elénk ezek a problémák, de elég sötét, szatírikus felhanggal. Többrétegű könyv ez, ahol a felbukkanó karakterek hol idegesítőek, hol szerethetőek azaz nagyon emberiek. Sorsukban ott van a fájdalom és a magány.

Főhősnőnk, Annie, aki több mint 200 kilójával nyomja otthon a kanapéját. Magányos, társtalan és erősen önbizalomhiányos. Ez meghatározza életét, rányomja bélyegét a megfeleléskényszer a testképzavar és a magány fura keverékét kapjuk a nő sorsában, aki mindig is kövér volt. Arra, hogy mi van a háj alatt, hogy bájos és okos, senki nem kiváncsi. A lelke főleg nem érdekel senkit. Alig mozdul ki lakásának mélyéről, hogy elkerülje a megalázó pillantásokat. Ez szerintem mindenkit megtalál, hiszen a túlsúly réme szinte mindenkit érint. Az evéskényszer és a magány mellé rengeteg mai jellemző probléma kerül elénk a különféle karakterek sorsával. Nem mellesleg a média világáról is lerántja a leplet... nem túl hízelgően jelenik meg a valóságshow-k világa.

      

Annie ellenpéldája a műsorvezető Johanna, akinek étkezési zavara van, és nehezen tud kötődni a fiához, hajszolja a sikert, merész lépésekre is képes, miközben hajtja a pénzt, hogy a válás után egyenesbe tartsa életét. Nála a sikert, boldogságot ez jelenti, no és a vásárlás, a lájkvadászat. Itt látjuk a közösségi média romboló lelki hatását. Mindenki életére jellemző a képmutatás, a csillogó, de üres felszín. Kiábrándító karakter Camille, aki gátlástalanul átgázol az embereken a saját karrierje érdekében. Ezek a belső harcok szemléletesek és elképesztőek.

 
Most, hogy befejeztem az olvasást és belegondolok, azt hiszem, a könyvben Moa Herngren rámutat arra, hogy ez sok esetben a valóságban is így van. A túlsúly és az anorexia ugyanazon érme két oldala, gyakran mindkét esetben étkezési zavarokról, és alapvetően az önbecsülés hiányáról szól. Remek bepillantást kapunk egy túlsúlyos nő lelki válságába, szeretetéhségébe. Ezt használja ki Camille, aki eleinte Annie lelki támasza lesz.

Minden szereplő diszfunkcionális kapcsolatokban vegetál, keresik életükre a jó megoldást. Camille vagy Johanna, de Jarmo, a producer is kiégett, elgyötört. Anni életébe a csoda egy fogyókúrás reality műsor formájában érkezik, ennek lehetősége alapjaiban változtatja meg a szereplők életét. A média hazug világa, természetesen korántsem olyan reménytkeltő, mint amilyennek elsőre tűnik. Minden az "egészségtudatos" cimkébe van csomagolva, a tegyél önmagadért projekt azonban csak az egyik fő szál. Az álszent és képmutató média kihasználja a szereplőket. A műsor másik szereplője Björn, talán az egyetlen őszinte karakter. Ő hoz némi változást a lány életébe, lesz Annie igazi vigasza. Ez lesz az egyetlen pozitívuma a műsornak. Ez egy pörgősebb, mozgalmasabb rész.

A lezárás furcsa, több nyitott kérdést hagy. A tuti boldog vég elmarad, másképp alakul a befejezés, igazi megoldás talán nincs is. Kiderül, mit kezd a hatalmas médiafigyelemmel Anni, merre fordul Jarmo, Johanna és Camille sorsa. Rendkívül érdekes történet, ami több aktuális témát vet fel. Van min gondolkodni. A megoldás talán az egymás elfogadásában rejlik.



Kedvezménnyel ITT megvásárolható. 



    

Moa Herngren (1969. május 1. –) a kapcsolati drámák mestere. Forgatókönyvíróként többek közt A Patchwork család című Netflix-sorozat társszerzője, újságíróként az Elle magazin svéd kiadásának egykori főszerkesztője, a magyar olvasó pedig A nehézsúly szépe szerzőjeként ismerheti. Nagysikerű, számtalan nyelvre lefordított regénye, A válás egy trilógia első darabja.









Eredeti megjelenés éve: 2017
Helikon, Budapest, 2026
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636208431 · Papolczy Péter

Anya ​csak egy nincs

 

Cserna-Szabó András: Anya ​csak egy nincs




                                                 

 

"Legtöbbször sejtésed sincs arról, kinek vagy a temetetlen lelke."






A fenti idézet úgy gondolom, tökéletesen adja vissza ennek a furcsa családtörténetnek minden mozzanatát, ráadásul igaz lehet minden családra.

Cserna-Szabó András új könyve egyszerre családregény, de nem a szokásos módon, döbbenetes és elgondolkodtató korrajz, rengeteg információval, családi legendák, történetek gyűjteménye – olyan könyv, amely arra emlékeztet, hogy életünk látszólag különálló szálai valójában sokszor láthatatlanul kapcsolódnak. 

Nem tudom, mire is számítottam igazán, de nem pont azt kaptam. Cserna-Szabó András családregénye meglepett, az anya alakja nem volt igazán központi szereplő, itt tényleg erősen a korszak, a történelem alakította a család életét. Nem volt könnyű időszak, már csak a saját életemben lévő hasonlóságok miatt is érdekelt a téma. Az én édesanyám is akkoriban látta meg a napvilágot, a felszabadulás árnyékában érkezett közénk. Igaz, nem Ingolstadtban, hanem egy kis alföldi faluban.

Eleinte szokatlan, furcsa volt a szöveg, a stílus, nehezen rázódtam bele, többször kidobott a könyv. Komoly küzdelem volt az első 100 oldal, azt éreztem, nem, ez nem érdekel, nem az, amit olvasnék. Letettem. Ám nem hagyott nyugodni a történet, ott motoszkált bennem, éreztem a gondos, talán túl aprólékos hátteret, érdekelt, hová fut ki, mi lesz még itt? Talán éppen ez az egyik erénye a prózának, ami a hátránya is. Túl részletes, sok ismétlődéssel, olyan aprólékos háttérrel, kikacsintásokkal, ami csak a szerzőnek, rokonságnak igazán érdekes, fontos, mivel ők tudják a kapcsolati hálót, ismerik a család sorsát. Két nap pihentetés után meglepően simán ment a folytatás, már vitt a szöveg, élveztem a kitérőket, a rengeteg információt, adalékot, már a szokatlan szerkezet, a sok névazonosság sem zavart. 

                   

A gyerekkor nem visszahozható, de hatása életre szóló. Izgalmas visszatekinteni, milyen volt a kedves szülők gyerekkora, mitől és hogyan lettek éppen azok az emberek, akiknek megismerjük őket. Honnan is jöttünk mi magunk erre a világra. Mi alakítja, formálja a személyiségünket, tetteinket, gondolatainkat? Az tény, elkerülhetetlen hatása van az adott kornak, amiben kénytelenek vagyunk élni. Túlélni, sok esetben, bármi áron. Jó, hogy ez már elmúlt, mi más háttér előtt szocializálódtunk, nőttünk fel. Azonban a múltnak nagy hatása van a jelenre. Sok esetben szívszóritó ez a megjelenő valóság, ami a családot érte. 

A kiindulási dátum 1944, Ingolstadt. Itt várják első gyermeküket Cserna-Szabó nagyszülei. A korszak maga a tragédia, ami a fiatal szülőkre is gyorsan lesújt. Lassan kiderül, anya, valóban több is lehet. Rengeteget faggattam anno én magam is gyerekként nagyanyámat, milyen volt akkoriban babát várni, szülni, anyává válni? A körülmények nagyon fontosak, meghatározóak. Nem egy anya, az anyaság összességében áll a középpontban, egy szívből jövő, személyes formában olvashatjuk ezeket a gondolatokat. A stílus helyenként kifejezetten lírai.

A másik fontos dátum 2024 március, amikor Cserna-Szabó 50 évesen elindul Ingolstadtba, megkeresni a családi gyökereket, anyja születési helyére utazik. Ami közte történik egy történelmi utazás, tényfeltárás és családi legendák összessége. Kanyargós, sok szereplőt mozgató regény, ahol a részletek nem várt módon érnek össze. A mindenféle kitérő, irodalmi és politikai, elkerülhetetlen és izgalmas, fájó valóságot tár elénk, ahogyan Szentes város története is tartogat meglepetéseket. Személyes és elgondolkodtató ezeknek az embereknek a drámai sorsa, ami jó eséllyel jellemző az akkori hazai helyzetre. Érdekes volt olvasni azt is, hogyan és miért is került a "Cserna" név a Szabó elé, ahol a kötőjel is meghatározó. 

Talán azt gondolom, nem is az a lényeg, hogy megjegyezd a családfát, ki kinek a kije, milyen rokonsági fokon áll az elbeszélővel, hanem csak élvezni kell az olvasást, a történelmi hangulatot, a részleteket. Sokáig bennem él ez a történet, ha részleteiben is, hiszen éppen a kitérők, a sok színes és valós, döbbenetesen fájó történelmi, irodalmi háttér, párhuzam miatt is tartalmas olvasmány. Felbukkan itt James Stewart és Frankenstein, sőt, még Berkesi András is... Ezek mellé a családi anekdoták, már csak hab azon a bizonyos tortán. Cserna-Szabó gasztronómiához való kötődése itt is megjelenik, három kivételes családi recept formájában. Szerintem jó lehet kipróbálni ezeket. 

Úgy érzem, érdemes volt "megküzdenem" a történettel, ha nem is volt könnyű kaland. Örülök, hogy nem adtam fel, kihívás volt megvívni ezt a csatát. Kivételes élményt kaptam cserébe.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!

"Az egész úgy kezdődik, hogy kihajtanak minket, mint csavart az anyából, és létünk (jó esetben) anyatejtől anyaföldig tart. Egy közkeletű állítást máris cáfolnék. "Anya csak egy van."





      

Cserna-Szabó András (Szentes, 1974. március 9.-) író. 1997 óta rendszeresen publikál novellákat, esszéket, gasztronómiai írásokat. Többek között József Attila-, Mészöly Miklós-, Artisjus- és Szépíró-díjas. Az anya csak egy nincs a legújabb könyve.




Képek: a székesfehérvári könyvbemutatón készültek, Oláh Gergely fotói. 



Helikon, Budapest, 2026
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636208356

Így ​éltünk Mezopotámiában

 

Agatha Christie Mallowan: Így ​éltünk Mezopotámiában




                                             

Agatha a második világháború előtt kezdte el írni ezt a könyvet, és csak utána fejezte be. Teljes nevén jegyzi a könyvet, ami kivételes.

Izgalmas volt olvasni, megismerni, már az utazás előkészületeit, a fokozodó izgalmakat, ahogyan a házaspár csomagol, hasznos dolgokat vásárol, készülődik a nagy útra. A hosszú vonatozás is tartogat meglepetéseket, egy finom humorral átszőtt kellemes útibeszámolót kapunk. Rengeteg eredeti fotó teszi szemléletessé a kötetet. A férjével, Maxszel Szíriába és Irakba utaznak, hiszen Max régész. Agatha is egy régészeti ásatáson találkozott vele 1930-ban, évekkel azután, hogy elvált hűtlen első férjétől, Archibald Christie ezredestől. Max, aki jócskán fiatalabb volt, hűségesen szerette feleségét, házasságuk Agatha 1976-ban bekövetkezett haláláig tartott.

     

Tanulságos elolvasni egy ilyen útinaplót, egyúttal betekintést enged a népszerű írónő és férje életébe. Egy egészen más Agatha Christie-t lehet megismerni. Egyszerű, hétköznapi feleségként a férj mögött, csak élvezi, rácsodálkozik az arab világra, szokásokra, az ott élő emberek egészen másféle gondolkozására. Ahogyan megfogalmazza ő maga is: a hétköznapokat, mindennapok történéseit mutatja meg. 

Ezt az útinaplót afféle sztorigyűjteménynek is tekinthetjük. A könyvben az a szórakoztató, ahogyan Agatha és Max különböző élethelyzetei bemutatásra kerülnek. Agatha egy kicsit feszültebb, (egerek, patkányok, mindenféle bogarak nehezítik életét) míg Max lazább, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Az adódó problémákat az ottani élet természetes velejárójának tekinti. 

Mesél nekünk Agatha az ásatásokon dolgozókról – a munkásokról, a tisztviselőkről, a szakácsokról, a sofőrökről, egy sejkről, a közeli város postamesteréről, az állatokról és a bogarakról. Igazán lírai tájleírások is akadnak a szövegben. Mac, a férj építészsegédje kapja a fő mellékszerepet a könyvben, és iszonyú vicces figura, aki meglepő helyzeteket teremt. 

                                      

Agatha a közel-keleti nőkről is mesél, illetve gondolkodásuk közötti különbséget mutatja be. Tetszett, ahogyan Agatha visszaemlékezik és megírja gondolatait az ott élő emberek hitéről az angol emberek hitéhez képest. Érdekesnek találtam a közoktatásról alkotott nézeteit is. Kiderül, az írás - olvasás tudomány milyen veszélyeket hordozhat magában... Ráirányítja a figyelmet a két kultúra különbözőségeire. Ezt az útleírást akár tekinthetjük alaposabb háttérnek az önéletrajzban. Végig élvezhetjük Agatha Christie utánozhatatlan stílusát, humorát, ami kifejezetten üdítő, szórakoztató, ahogyan az ásatásokra elkísérte férjét. Egészen bizonyos, hogy ezek az ásatási helyszínek inspirálták őt több krimijéhez. 

A hangnem könnyed, és gyakran nagyon vicces. Amit ebből a könyvből kapunk, az egy egész utazási élmény, hogy mi magunk is egy ilyen expedíció részesei lehetünk.
Igazán szórakoztató, könnyed olvasmány, sok humorral. Nem csak AC rajongóknak ajánlom.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 






Helikon, Budapest, 2026
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636208134 · Fordította: Borbás Mária

Nemezis

 

Agatha Christie: Nemezis
(Miss Marple 12.)


         

"Megcsapta az orrát a pokol bűze? Megszimatolt valahol valami gazságot?"



Ez volt az utolsó Miss Marple-regény, amelyet a szerző írt. A remek cím miatt is érdekelt ez a történet. Miss Jane Marple, a szeretnivaló, idős amatőr nyomozó ezúttal talán a legnehezebb feladatot kapja. Olyan felkérést, ahol nincs is a konkrét bűntény nevesítve, neki kell rájönnie arra, mit is vár el tőle a megbízója. Miss Marple ezúttal a végzet istennője szerepében tündököl. A rendkívül összetett cselekménynek a lényege Miss Marple gondolataiban rejlik, abból bontakozik ki a régi bűn, ami hosszú árnyékot vet. Egy tíz évvel korábbi gyilkosság áll a háttérben.


Miss Marple először Jason Rafiellel a Rejtély az Antillákon című regényben találkozik, ahol közösen megoldanak egy rejtélyt. A Nemezis Mr. Rafiel halálhírével veszi kezdetét, ahol a különc milliomos végrendeletében egy újabb rejtélyt hagy Miss Marple-ra, hogy oldja meg. Ez pontosan az a fajta történet, amit a legjobban szeretek – könnyen olvasható, ám elgondolkodtató. A Nemezis egy különleges krimi, nem csupán a cselekménye, vagy a szereplői miatt. A megbízó, Mr. Rafiel karaktere különösen tetszett, ahogy gondos előrelátásával a síron túlról irányitja az eseményeket.

Izgalmas és elég meglepő téma áll a háttérben. Nem is gondoltam volna, hogy Agatha bátran választja alaptémájául. A regény ugyan 1971-ben jelent meg először, de aktualitása több is van. A regény a „női szerelem” kimondatlan természetével foglalkozik, miközben a fiatalok szórakozásáról, könnyelműségéről is szót ejt. Lehet, hogy a "nyomozás" régimódi, és kissé döcögősen, messziről indul a cselekmény, de szerintem egyes témák időtlenek. Elmerülhetünk Miss Marple életében és gondolataiban, ahogyan reflektál a környező, változó valóságra, miközben felfedezi a rá bízott küldetést, és lazán megold egy tízéves gyilkosságot. Szomorú történet van a lapokon, komoly, érzelmekkel átitatott lelki dráma húzódik meg a háttérben. Bámulatosan leleményes módon rakja össze Miss Marple a történéseket, sok apróságnak lesz nagy jelentősége. A vidéki élet bemutatása, az angol táj, a kertek, kastélyok is szerepet kapnak. Igazi klasszikus krimi, titkokkal, hazugságokkal.


               

A Nemezis okos, sötéten gonosz cselekményű krimi, a kedvenc Miss Marple-regényeim közé tartozik. Agatha néni már idős, a regényben sok elmélkedés van, filozófál bizonyos dolgokról. Még így is jobb az átlagosnál. Izgalmas és eredeti történetet sikerült írni Agatha Christie-nek. Miss Marple-nak a semmiből kell kideríteni mi is történt valójában, ki a gyilkos. Ezt az ötletet ugyan a megoldáshoz a Gyilkosság a paplakban krimijében már elsütötte, de nem zavart. Tetszettek a bibliai, mitológiai hasonlatok, no és a felépítés. Sok dolgot megsejtettem, de a végkövetkeztetés meglepett a gyilkost illetően. A motivációja is rendben van, teljesen érthető. A szerelem valóban gyilkos dolog is lehet. 

Egész jó kis Miss Marple történet volt ez szerintem. Természetesen filmre került ez a krimi is, kétféle változatban. A Joan Hickson-féle, 1987-es változatot ajánlom megtekintésre.





                             

Agatha Christie 1890-ben született az angliai Devonshire-ben, egy felső-középosztálybeli családban. Kétszer ment férjhez, egy lánya született. Regényírói teljesítményéért 1971-ben a Brit Birodalom Rendjének (DBE) Dame Commanderévé nevezték ki. 1976. január 12-én halt meg.






Helikon, Budapest, 2022
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798774 · Fordította: Vermes Magda

Poirot ​első esetei

 

Agatha Christie: Poirot ​első esetei





                                         

Az először 1974-ben megjelent, 18 novellát tartalmazó gyűjtemény az 1923 és 1935 között először különféle folyóiratokban megjelent rövid történeteket foglalja egybe. Poirot eseteiben visszatérő téma a bezárt szoba rejtélye, és egy másik ismerős trükk, hogy Poirot segítségkérést kap röviddel azelőtt, hogy az illető meghalna vagy eltűnne. A lehetőségek végtelenek, mint Hastings képzelete.

Váratlan bónuszként olyan dolgokat is megtudhatunk Poirot-ról, amelyek világlátását, nézeteit is tükrözik, kiemelve zsenialitását. Ami még tetszett, az egyetlen sikertelen ügye is szerepel a válogatásban. Ez mi más is lenne, mint egy belga csokit tartalmazó A csokoládés doboz címen olvashatjuk.

      

A Poirot első esetei című novelláskötet történeteit hűséges barátja, Hastings örökíti meg nekünk. Ezek az első években megoldott esetek megalapozták Poirot szilárd hírnevét, mint rettenthetetlen detektív alakját, akinek az eszén nem tud túljárni senki. Megismerjük az egyik esetben, hogyan jutott Poirot élete egyetlen részvényéhez, de a gyűjtemény tartalmazza azt a két eset egyikét is, amikor a brit kormány számára segített megoldani egy titokzatos rejtélyt a kis belga nyomozó.


A Helikon gyűjteményes köteteinek köszönhetően több novellát ismertem már ebből a könyvből, de ez semmit nem vont le számomra az élményből. Meglepően jó volt újraolvasni A győzelmi bál esete vagy a claphami szakácsnő kalandja történeteket. Meglepően egyszerűnek tűnő ám roppant csavaros és sötét titok bújik meg az esetek mélyén. Csodálatosan demonstrálták Poirot kétségtelen zsenialitását, vagy éppen Hastings hűségét.
Igazán jó volt még a Darázsfészek, amire a borító is utal. Meglepő volt amikor Poirot meglátogatja egy régi barátját, hogy figyelmeztesse egy közelgő gyilkosságra. Ez egy nyugodt, de hátborzongatóan drámai történet, és könnyen az egyik lehet a legemlékezetesebb az egész gyűjteményben. Tetszett még A fátylas hölgy, A harmadik emeleti lakás vagy a lezáró Hát a kerted hogy van? sztorija is. Rövid fejtörő novellák vannak a kötetben, nagy részükből film is készült.


Mindegyik egyformán szórakoztató, informatív és nosztalgikus hangulatú nyomozást kínál. Hercule Poirot valóban kiváló detektív, akinek következtetései a bűnügyek megoldásához vezetnek. A kis kalandok számos esetben betekintést nyújtanak az olvasónak, hogyan rakja össze a bűntények darabjait, vezetik el a nyomok a megoldáshoz. Néha úgy tűnik, Poirot képes a semmiből eredményt elővarázsolni.









Helikon, Budapest, 2026
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636208158 · Fordította: Gy. Horváth László

Váltóáram

 

Szöllősi Mátyás: Váltóáram




                                                           

"az ember leginkább önmagával nincs tisztában"








A Váltóáram egyedi hangulatú, erőteljes próza. Szöllősi Mátyás Margó-díjas novelláskötete most ismét az olvasókhoz került. A kilenc novellát lazán, már-már sejtelmesen egy csillagászati jelenség köti össze. Amikor eredetileg 2016-ban megjelent az elbeszéléskötet sehol nem volt még Karl Ove Knausgard Hajnalcsillag-sorozata, amelyre emlékeztet ez a gyűjtemény. Ez is az eredetiségét mutatja, különös világot teremtett a szerző. Élmény volt ez a merülés, a hétköznapi figurákkal benépesített novellák háttere ismerős lehet az olvasónak. A karakterek eleven megformálása színes, empátiával megalkotott lélekábrázolásokat kapunk. A legtöbb szereplő élete éppen egy meghatározó ponthoz, akadályhoz érkezett. Ebből a helyzetből keresik a kiutat a történetek szereplői. Megváltásra várunk mindannyian.


Az összekötő ritka csillagászati jelenség, egy szupernóva felbukkanása ad némi misztikumot, utat enged a fantáziának. Az élet okozta nehézségekre a megoldást keresve egy másféle fénytörésben jelennek meg a hétköznapok. Már a nyitó novella megfogott. A Spirál hőse egy nyugdíjas férfi magánya kézzelfogható. Felesége halála nehezedik a lelkére, ez az oka, hogy kerüli az embereket. Megkeseredett, fájdalmával küzdve egy baráti társaság meghívása zökkenti ki. Itt kap némi feloldozást, pillanatnyi boldogságot egy fiatal nő és némi alkohol segítségével kinyílik egy kicsit a lelke.


Szöllősi érett szövegvilágának középpontjában a férfi-nő kapcsolatok bukkannak fel a többi novellában is. Gördülékeny, érzékeny, jól olvasható és elgondolkodtató ez a világ. A felépített szöveg dinamikája sajátos, egységes világot teremt. Néha félünk a kérdésektől, megosztani problémáinkat másokkal. Még a szűk család előtt is olyan képet mutatunk magunkról, ami erősen csalóka lehet. Némelyik történet sötét, nyomasztó valósága titokzatos világot teremtve kel életre előttünk. Ettől életszagú az egész kötet, bár a lezárások hiányát, az igazi megoldást hiányoltam. Tetszett még a Hajsza, Gerely és a Reggeltől reggelig írás. Remek lezárást ad a záró novella a Lefekvés előtt, ébredés után. 

                            

Szöllősi Mátyás író, költő, fotóriporter. A verseiben megjelenő kavargó líra képi világa novelláiban is tetten érhető. Igényes mondatai, sorai sziven ütnek, megfognak, a képzeletet kinyitják. A kortársak között kiemelkedően lírai nyelvezete a különleges létösszegzések, filozófikus merengések olvashatóak írásaiban az életről. A szerző saját fotóját láthatjuk a borítón, ami hangulatával már megszólítja az olvasót.
Szöllősi Mátyás színvonalas debütáló kötete, a Váltóáram megérdemelten nyerte el a Margó-díjat 2017-ben.





Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 





              

Szöllősi Mátyás (1984, Budapest) Önálló verseskötetei: Aktív kórterem (Parnasszus, 2010), Állapotok – negyvenöt töredék (Kalligram, 2011), Szabad (2022). Íróként mindhárom műnemben alkot. Fotóriporterként is dolgozik. Örkény István-ösztöndíjas és a Budapest Katalógus szerkesztője.
Regényei: Simon Péter, Illegál, Fóbia.



Helikon, Budapest, 2026
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636207717

Gyilkosság ​a paplakban

Agatha Christie: Gyilkosság ​a paplakban

(Miss Marple 1.)



                                                   

"Miss Marple-nak rendszerint igaza van. Ezért nem örvend nagy népszerűségnek."







Agatha Christie már elismert író volt, amikor 1930-ban megírta ezt az első Miss Marple-rejtélyt. Ez a krimi Christie egyik legnépszerűbb könyve, amely a krimi műfajának mestereként és újítójaként mutatja be írói zsenialitását. Egy csendes, nyugodt kis angol falu St. Mary Mead a helyszín, ahol legalább 15 éve nem történt gyilkosság... Nos, most történik, a falucska parókiája "ad otthont" a gyilkosságnak. Okos és szellemes, fanyar humorral megírt sztori, ahol a Christie az ügyes csavarokra és az elhallgatott információkra épít.

Agatha néni könyvei gyakran eltérnek a filmekben és tévében ábrázoltaktól. A cselekmények bonyolultabbak, több az intrika, és vannak olyan szereplők a könyveiben, akik nem szerepelnek a filmekben vagy tévéváltozatokban. Merthogy ebből a krimiből is készült film, ahol Miss Marple áll a nyomozás középpontjában. A könyvben azonban a lelkész szemszögéből bontakozik ki a történet.

   

Ahogy haladok előre az életműben, akadnak visszatérő, ismerős megoldások, fordulatok. A történet tipikus Christie-krimi. A sokak által nem kedvelt áldozat, mindenki gyanús, alibi alig, hazugságok és családi titkok, emberi gyarlóságok lengik be a krimit. Ha valami zavaró itt, az a szerintem a túl sok szereplő és túl sok mellékszál. Figyelni kell az apró, látszólag jelentéktelen információkra. Ezek a bonyolult dolgok számos zsákutcába vezetnek. Mindenesetre a fő cselekményszál igen jó. 

Agatha Christie hamis nyomok és téves feltételezések labirintusán vezet keresztül minket, mielőtt a rejtély megoldódik. Ezt a végére már szinte fárasztó volt követni, sok a hamis nyom, elterelés, ami persze mesterien működteti a krimit. Tökéletes a falusi hangulat, ahol éppen véletlen, de mindig lát valaki valamit. Az egyetlen, aki képes átlátni a sok téves nyomon és sűrű homályon, az a főszereplőnk, Miss Marple. Az idős, de éles szemű vénkisasszony az emberi természet tökéletes ismerője. 

                                                                                                                  

A titkok, félreértések és félrevezetések szövevényes hálóját Miss Marple tudja igazán nyomon követni. 

Christie krimijében a ravaszul kivitelezett cselekményben nem minden az, mint aminek látszik. A lélektani ábrázolások, karakterek ezúttal is kitűnőek. Az áldozat a kellemetlen természetű Protheroe ezredes, akit sokan nem kedvelnek. A lavinát éppen a lelkészünk indítja útjára meggondolatlan kijelentésével: „Aki meggyilkolja Protheroe ezredest, az nagy szolgálatot tesz az emberiségnek.”

Ahogyan az első kiadás borítóján látható, a nyomozást Slack felügyelő és Melchett ezredes tartja kézben, de a megoldást Miss Marple szállítja a történet végére. Okosan veszi észre az összefüggéseket, az emberi természet jó ismerőjeként és lényegében ezzel meg is oldja a rejtélyt. Persze az összefüggések ismeretében pofonegyszerű a sztori. Utólag. Itt most a gyilkosság talán csak egy mellékes mozzanat, végre történt valami a faluban, van miről beszélni. Leginkább a karakterek miatt és a felvillanó vitriolos angol humor miatt kedveltem ezt a regényt. Alapmű, olvassátok, érdemes. Jó kis kikapcsolódás még mindig működik a hangulata.






            

Agatha Christie 1890-ben született az angliai Devonshire-ben, egy felső-középosztálybeli családban. Kétszer ment férjhez, egy lánya született. Regényírói teljesítményéért 1971-ben a Brit Birodalom Rendjének (DBE) Dame Commanderévé nevezték ki. 1976. január 12-én halt meg.






Helikon, Budapest, 2018
354 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790433 · Fordította: Borbás Mária

Holttest ​a könyvtárszobában

Agatha Christie: Holttest ​a könyvtárszobában

(Miss Marple 3.)




                                       

Mióta tavaly nyár végén újra felfedeztem magamnak a krimi koronázatlan királynőjét, mindig, újra és újra meglep. Nagyon jó kis Miss Marple történet ez, aminek már a címe is izgalmas! Agatha nem tétovázik, azonnal az események sűrűjében találjuk magunkat.

Valahogy a Poirot történetek hozzám közelebb álltak, így direkt módon a Miss Marple sztorikba mélyedtem mostanában bele. Erre a krimire a Kristálytükör meghasadt irányította a figyelmem. Nagyon tetszik Miss Marple személye, egyre jobban, ahogy "csak beszélget", fecseg, figyel és a női megérzés, látásmód kap hangsúlyt. Itt is egészen meglepő befejezéssel zárul a krimi, a megoldáshoz a női apró észrevételek vezetnek el. Jane Marple az éles elméjét, a női logikáját ismét sikeresen beveti.

Csavaros fordulatokban végig nincs hiány, a megoldás egészen meglepő. Nem mellékesen izgalmas karakterek bukkannak fel, a jellemábrázolás ismét tökéletes. Az ördög pedig ismét a részletekben lakozik... A kezdés is remek, ahogy az ébredező lady Dolly Bantryt a szobalánya rángatja vissza a valóságba... egy gyönyörű szőke lány holtteste fekszik a könyvtárszobában... Dolly azonnal hívja barátnőjét, Miss Marple-t és a rendőrséget.

Az egész történetre jellemző, hogy egy izgalmas, fordulatokban gazdag regényt olvashatunk. Agatha igazi klasszikus, ma is tökéletesen hozza a detektívregények hangulatát. Pedig 1942-ben írta ezt a regényét, amiből természetesen készült filmes feldolgozás. 1983-ban a Miss Marple című filmsorozat hű adaptációt készített a könyvből Joan Hickson főszereplésével.

Agatha esetében ez a harmadik Miss Marple eset, ahol az öreg hölgy nyomoz. Szórakoztató és meglepő, kiváló karakterek bukkannak fel a krimiben. Kiemelkedik a krimirajongó kisfiú, aki nagy segítséget ad a megoldáshoz. Mert a könyvtárszobában talált ifjú hölgy sem éppen az, akinek elsőre gondoljuk. Az egy másik meglepő kérdés, hogyan és miért került oda? A közeli hotel zenés-táncos mulatozásai és a másik eltűnt lány érdekes hátteret ad. A megoldás kitalálhatatlan, tökéletes szórakoztató nyomozásban lehet részünk, amihez a vidéki hangulat ma is jól illeszkedő háttér. Nos, ezért is klasszikus még mindig Dame Agatha.

A lehetséges gyanúsítottak köre egyre bővül. Óvatosan és érdeklődve rakosgattam a puzzle darabjait, de az igazság engem is meglepett. Különösen, mennyire apróságokon, látszólag jelentéktelen dolgokon múlik az igazság. Több csavar adja a krimi erejét, a pénzsóvár rokonság nem meglepő. A holttestek is egyre szaporodnak, míg a megoldás felbukkan az éjszaka homályából. A korábbi esetekhez hasonlóan, amelyeket olvastam, Miss Marple összerakta a tényeket, amelyek a bűncselekmény hátterében állnak. Messze, a múltba nyúlnak a szálak... a rendőrségnek ötletei sincsenek. Agatha néni ötletesen szőtte az események menetét, sikerült fenntartania az érdeklődésemet és a feszültséget egészen az utolsó fejezetig. Nem mellékesen többször megvillan a humora is. Miss Marple tette a dolgát, csendben figyelt és megoldotta gyilkosságok hátterében álló rejtélyt. Nem véletlen, hogy sok mai krimiszerző igyekszik, próbálja követni Agatha történetvezetését, több-kevesebb sikerrel. Agatha Christie újból lenyűgözött. Nem poros, szórakoztatóan izgalmas kikapcsolódás ez a történet. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az Agatha-krimit is.













Eredeti megjelenés éve 1942
Helikon, Budapest, 2024
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636204129 · Fordította: Palócz Éva

Nyílt ​kártyákkal

 

Agatha Christie: Nyílt ​kártyákkal




                                     

Agatha Christie egyik legeredetibb krimije, ami először 1936-ban jelent meg. Poirot a kis belga detektív valóban nagyon jó formában van, többen a legjobb krimik közé sorolják, bár talán kevéssé ismert a történet. A cselekmény egyszerűnek tűnik, mégis zseniális, a befejezés pedig kétségtelenül brilliáns és teljes meglepetés. A Poirot filmsorozatban ez a rész is filmre került a nagyszerű David Suchet alakítása itt is emlékezetes. 

    

A krimiben visszatérő szereplők szerepelnek Hercule Poirot mellett, Race ezredes és Battle felügyelő, Ariadne Oliver krimiíró pedig először jelenik meg Poirot-regényben. A kötet kivételes az egész Christie-életműben. Ez a történet Poirot egójáról és hiúságáról is szól. Mint amikor meglátja Mr. Shaitana bajuszát. Észreveszi, hogy ez egy nagyon szép bajusz, talán az egyetlen Londonban, amely vetekedhetne az övével, bár egyértelműen nem olyan dús, mint az övé. Az egója akkor mutatkozik meg igazán, amikor együtt kell működnie a rivális nyomozókkal. A gyilkosság középpontjában egy bridzsparti állt, ahol négy lehetséges gyilkos és négy nyomozó a meghívott vendég. Kétségtelen, hogy a legérdekesebb karakter Ariadne Oliver, aki egyértelműen Agatha Christie kitalált változata. Persze maga a leendő áldozat, a házigazda sem egyszerű eset.

Tehát a a zseniális belga nyomozó, Poirot mellett itt van a világjáró Race ezredes a kémelhárítói múltjával, a Scotland Yard képviseletében a végtelenül türelmes Battle felügyelő. A női nemet a bájos krimiírónő, Ariande Oliver képviseli. A négy vendég, így-vagy úgy gyilkos a házigazda szerint. Olyan ügyesek voltak, hogy a tökéletes gyilkosságot hajtották végre, megúszták egykori gonosz tettüket. Furcsa vendégség, az bizonyos. A házigazda, Mr. Shaitana személyesen a földre szállt Mefisztó alakjában tetszeleg. A feltételezett gyilkosok pedig a bridzskedvelő Mrs. Lorrimer, a simulékony Dr. Roberts, a szerény és csinos Anne Meredith, valamint a rettenthetetlen Despard őrnagy. A furcsa társaság külön-külön szobában bridzsel, majd az este végére a házigazdát valaki leszúrta... A krimi lélektani alapon működik. Ja, és nem kell bridzs-szakértőnek sem lenni az olvasónak, hogy értse a sztorit.

Természetesen nincsenek tanúk, nincsenek nyomok, a bizonyítékok is feltételezettek. A négy nyomozónak feladta a leckét Agatha néni. A váratlan erőszakos halállal végződő este négy váratlan vallomást is eredményez az egykori bűnökről. Mindenkinek a múltjából kiderülnek sötét titkok. Négy különböző nyomozói módszer alapján derül ki végül, ki az igazi tettes, már ettől is eredeti és fordulatos a krimi. Poirot az agymunka, a logika híve, akit a bűncselekmény motivációja érdekel igazán. Szentül hisz saját zsenialitásában, amire a kötetben számtalan példát kapunk. Mrs. Oliver üde, eredeti szín a regényben, általa Christie humora is megcsillan. Agatha remek karaktereket teremtett, négyszer tudja elhitetni az olvasóval ki lehet a tettes... Tökéletesen működik a zárt szoba rejtélye. Csak a legvégére állt össze igazán a kép, az írónő még tartogat egy csavart a végére.

Érdemes elolvasni, mert felépítésében lényegesen különbözik a többi Poirot-krimitől. Erre maga AC is figyelmezteti az olvasóit a kötet elején, hogy ez nem egy szokásos detektív sztori.


 E-könyv formátumban ITT rendelhető! 


         

Agatha Christie1890. szeptember 15-én a délnyugat-angliai tengerparti Torquay városában Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot.

Agatha 1912-ben ismerte meg Archibald Christie-t, a Royal Flying Corps pilótáját egy táncestélyen. 1914. december 24-én házasodtak össze. Egy gyermekük született: Rosalind Margaret Clarissa Christie 1919. augusztus 5-én Ashfieldben.

1926 Agatha Christie életének legjelentősebb fordulópontja volt több okból is: ekkor jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, mellyel elindult a világhírnév felé, valamint ebben az évben tűnt el. 

Christie első regényét, A titokzatos stylesi eset-et 1920-ban adták ki, ebben a történetben mutatta be az olvasóknak Hercule Poirot-t, aki azután hosszú időn át, összesen 33 regényben és 54 novellában szerepelt.

A másik ismert szereplője Miss Marple, aki A kedd esti klubban (The Tuesday Night Club) szerepelt először, és akit olyan nőkről formált meg, mint saját nagymamája és az ő régi barátnői.

Archibald bevallotta Agathának, hogy egy másik nőbe, Nancy Neele-be szerelmes, és miatta el szándékozik tőle válni. December 3-án a pár vitatkozott, és sunningdale-i (Berkshire) otthonukból Archie szeretőjével Godalmingba (Surrey) utazott, hogy ott töltsék a hétvégét. Aznap este Agatha eltűnt, egyetlen levelet hagyva hátra titkárnőjének, melyben azt írta, hogy Yorkshire-be utazott. Eltűnése nagy felzúdulást váltott ki. Az írónő megtalálására indított kiterjedt kutatás tizenegy napig eredménytelen volt. Christie nem adott magyarázatot eltűnésére. Habár az orvosok amnéziát állapítottak meg nála, eltűnésének oka sokáig találgatások tárgya maradt. 

      

Agatha 40 évesen ismerte meg a fiatal régészt, Max Mallowant, egy, a Közel-Keleten tett útja során. 1930. szeptember 11-én összeházasodtak Skóciában. Házasságuk az első években boldog volt, és később is kitartott, dacára Mallowan számos félrelépésének, különös tekintettel a Barbara Parkerrel való viszonyára, akivel 1977-ben, Christie halála után egy évvel össze is házasodott.

Christie egészsége 1971-ben gyengülni kezdett, de folytatta az írást. 1976. január 12-én, 85 évesen halt meg berkshire-i otthonában, Wallingfordban. A közeli St. Mary temetőben nyugszik, Cholsey-ben. Max Mallowan 1978. augusztus 19-én halt meg.






Helikon, Budapest, 2023
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636201012 · Fordította: László Zsófia

A ​kristálytükör meghasadt

 

Agatha Christie: A ​kristálytükör meghasadt
(Miss Marple 9.)




                                                

"Valaki mindig észrevesz valamit – mondta Miss Marple –, csak néha eltart egy darabig, amíg rájönnek, mit is láttak tulajdonképpen."





Folytatva az Agatha Christie életművet, most A kristálytükör meghasadt című regénye került sorra. A krimi először 1962-ben jelent meg az Egyesült Királyságban, egy évvel később pedig az Egyesült Államokban hódította meg az olvasókat. Nem is kell mondanom, ebből is készült filmes feldolgozás, több is. Az egyikben Elizabeth Taylor alakította a főszerepet.


Miss Marple mély emberi természetismerete erősen érvényesül ebben a rejtélyben. Ezúttal is
okos és éleslátó, ahogyan rakosgatja a részleteket. Elbűvölő karakter, és Christie-re lehet számítani, hogy lenyűgöző cselekményt teremt főhőse köré. A sokáig látszólag összefüggéstelen részletek ellenére a nyomok ott vannak, csak figyelni kell, illetve utólag jön az "aha" érzés, hogy tényleg! Christie tudja, hogy még a legbékésebb falu is rejthet sötét titkokat. Így van ez St. Mary Mead falucskában is, ami nagy változásokon megy keresztül. A bájos régi faluba betört a modern élet, elkezdődött valami új és erőteljes változás. Ez ugyan nem tetszik mindenkinek. A szupermarket és egy modern házakból álló lakópark is kinőtt a földből. A környéken zajló fizikai változások ellenére azonban az emberi természet állandó marad. Az aljas gonoszság, a haszonleső csalók mindenütt ott vannak.

             

A gazdag és híres színésznő, Marina Gregg (Taylor) is egy viktoriánus kastélyt vásárol Miss Marple csendes kis falujában. Érdekes kikacsintás, hogy Gossington Hall épülete az a hely, ahol két évtizede egy holttest hevert a könyvtárszobában... (már meg is van a következő olvasmányom!). A kúria átalakítása, modernizálása után hatalmas partyt ad a filmcsillag és éppen aktuális férje a Szent János Mentőszolgálat javára. Természetesen a falu kíváncsi lakói tódulnak, hogy koktélozgatás közben megnézzék az új lakókat és persze a kastélyt.
Érdemes megemlíteni, hogy Taylor mellett az 1980-as filmben Rock Hudson, Tony Curtis is szerepel. 

A vendégek között van Heather Badcock, egy kedves, bár meglehetősen kotnyeles nő, akit teljesen lenyűgöz a filmcsillag Marina. A bulin izgatottan mesél Marinának arról, milyen kedves volt a színésznő, amikor sok évvel ezelőtt először találkoztak. Marina rendkívül udvarias és nagylelkű, amíg valami Heather válla fölött fel nem kelti a figyelmét, és szörnyű kifejezés jelenik meg az arcán. Ez az a pont, ami a titkot rejti, bár erre az egyszerű olvasó nem jön rá. Talán a figyelmes női olvasók igen... nekem teljes meglepetés volt a gyilkosság miértje. Jó példa a "hirtelen felindulásból elkövetett emberölésnek". Mondjuk teljesen érthető lesz, ez az a pont, amikor a gyilkos is áldozat. Lényeg, hogy néhány perc múltán a színésznő koktélját elfogyasztva Miss Badcock holtan esik össze.

                  

Amikor Miss Marplenek elmeséli Mrs. Bantryt a történteket egy Tennyson-verset idéz,
A Shalotti kisasszonyra emlékezteti (ahonnan a könyv címe is származik). Izgalmas és eredeti megoldás ez az irodalmi utalás, ami tökéletesen kifejezi a történéseket. A krimi lélektani alapon működik, okoz meglepetéseket. 




Ki akarta megmérgezni a színésznőt? Hiszen a koktél az övé volt eredetileg. Marina életének legnagyobb tragédiája is kiderül. A merénylet félre csúszott, avagy miféle titok áll a múlt homályában? A lelkileg instabil nő és a többi szereplő jellemrajza, a vidéki hangulat tökéletes. A múlt fájó sebe felszakad és további bonyodalmakat okoz. Azt mondanám, sokáig kusza, és bizonytalan a történet, nem akartam találni a fonalat, a mozaikok nem illeszkedtek. Christie ezúttal is többször meglepett. Humor is akad, Marple és a házvezetőnője közötti szócsaták adnak erre okot. Miss Marple vitriolos "beszólásait" élmény volt olvasni. Miss Marple ugyanis gyengélkedik, szigorú orvosi utasításra csak kötöget,
ágynyugalmat javasol neki az orvosa, vagy egy "jó kis nyomozást", ami felpezsdíti az öreg hölgy életkedvét. A nyomozás nem másból áll, mint a mindent átható pletykálkodások valóságát kiszűrni. Igazi, hamisítatlan Agatha Christie-krimi.

Az utolsó ötven oldalra felpörögnek az események. A nyomozás során további két ember hal meg. Igazi emberi dráma áll a háttérben, valós és meglepő. Sokkoló, ahogyan sok év után lehull a lepel a régi borzalom okáról. Ügyesen felépített, nekem csak az utolsó oldalakon esett le a tantusz a miértről, amikor Miss Marple elárulta. Nem jöttem rá a rejtélyre, számomra igazi meglepetés volt! Szerencsémre a filmet sem láttam. A lezárás furcsa, további titkot sejtet, de az most homályban marad.
Agatha Christie krimijeit mindig öröm újraolvasni, felfedezni. Mindenkinek ajánlom, jó kikapcsolódás és még szórakoztató is a színes karakterek sokasága.


A könyv jelenleg csak Ekönyvben elérhető ITT! 

Marad a könyvtár vagy antikvárium aki hagyományos könyv formában szeretné olvasni.


     

Agatha Christie: 1890. szeptember 15. (Torquay) – 1976. január 12. (Wallingford)

A krimi koronázatlan királynője Agatha Mary Clarissa Miller néven született.

1920-ban látott napvilágot első krimije, melyben először bukkant fel az általa teremtett legendás nyomozó, Hercule Poirot. 1926-ban jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, amely az első lépést jelentette a világhír felé. 1971-ben megkapta a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét. Mintegy nyolcvan krimijét több száz nyelvre fordították le és több százmillió példányban vásárolták meg a hűséges olvasók.







Helikon, Budapest, 2018
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790518 · Fordította: Veres Júlia

Bűntények ​Londonban

 

Agatha Christie: Bűntények ​Londonban





                                              

Agatha Christie novellásköteteinek legújabb darabja, ahogyan a cím is sugallja, a Londonban játszódó titokzatos történetekkel van tele. A tizenkét nyomozás1923 és 1942 között írt történetet, és egy bevezetőt tartalmaz AC életrajzi kötetéből. Azt az időszakot villantja fel, amikor a háború alatt Londonban élt, és férje a Légügyi Minisztériumban dolgozott.

Tizenkét rejtvény, meglepő novella vár a nyomozni vágyó, kikapcsolódást igénylő olvasóra. Szórakoztatóak, finom angol humorral megírt kis kalandok ezek. Nagyon jó volt a Vád Tanúja című krimi előzményét olvasni. Itt ezúttal Áruló kezek címmel szerepel. Nem véletlen, hogy ezt később önálló regénnyé bővítette Christie, majd filmet is forgattak belőle.   

                  

AC kedvenc nyomozói, Parker Pyne és Harley Quin mellett itt van Miss Marple és persze Poirot, aki négyszer jelenik meg. Az elrabolt miniszterelnök történetet emelném ki a négy Poirot nyomozásból. Itt a szürke agysejtek ismét gördülékenyen hozzák el az igazságot. Poirot páratlan éleslátása itt különösen csúcsra jár. Jellemzően remek karakterábrázolást is kapunk ezekben a kis történetekben néhány mondatban. Érdekes volt a kevésbé ismert főszereplők eseteit olvasni. Az elégedetlen katona esete egy Parker Pyne történet, vele még alig olvastam nyomozást. Igazán meglepő fordulattal zárult A listardale-rejtély és a záró novella, Az olcsó lakás esete, ahol ismét a kis belga nyomoz.

Az itt összegyűjtött történetek többsége Christie pályafutásának legelejéről – az 1920-as évek elejéről – származik, és nagyon szórakoztató látni, mennyire befolyásolta Conan Doyle a kezdeti időszakban. Poirot sokkal jobban hasonlít Holmesra, mint amikor már befutott, és Hastings valóban Watsont személyesíti meg. Igazi detektív történetek, hagyományos krimik, jó hangulattal, ahol az elkövetési mód a legérdekesebb. AC.olyan novellákat tudott írni, amik rövidségük ellenére is tartalmasak, de legfőképpen időt állóak.

Hangulatos szórakozás ez a válogatás, jó alkalom ismerkedni a krimi királynőjével, irói stílusával.



 Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!










Helikon, Budapest, 2025
292 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636207311 · Fordította: Etédi Péter, Gy. Horváth László

Hercule ​Poirot karácsonya

 

Agatha Christie: Hercule ​Poirot karácsonya





                     

"Derék fickó maga, Poirot."





Idén nyáron újra "felfedeztem" Agatha Christie krimijeit. A bőséges életműből szemezgetve, stílusosan most egy karácsonyi történetet választottam. Már többféle címmel jelent meg, először Angliában került forgalomba 1938 karácsonyára. Főhősünk a kis belga nyomozó, Poirot felügyelő. A történetben megvan az Agatha Christie krimik jellegzetes hangulata. Ebből a krimiből is készült filmes feldolgozás.


     

Egy ünnepi családi összejövetel fordul tragédiába. Az öreg és beteg, nehéz természetű, és nem mellesleg multimilliomos Simeon Lee váratlanul meghívja családját otthonába karácsonyra. Azt gondolnánk, hogy az öregember szentimentálissá vált, és a kibékülést reméli felnőtt gyerekeivel. Azonban ez messze nem így van. 

A vendégek meglepődve, mi több gyanakodva fogadják a gesztust, hiszen a meleg családi érzelmek nem jellemzőek erre a családra. Azonban a családi béke érdekében megjelennek az apai háznál, bár a család több tagja nincs jó viszonyban, különösen a fekete báránynak kikiáltott Harryvel. Még egy elveszett unoka, Pilar is feltűnik Spanyolországból. A testvérek közül senki sem találkozott eddig a korábban elhunyt nővérük, Jennifer lányával, aki egyből az öreg kedvence lesz. Az öreg Simeon kegyetlen játékot akar űzni családja érzelmeivel. Megalázza őket, erősen kritizálja életvitelüket, kifejezi elégedettlenségét gyerekei felé. Közli velük, hogy karácsony után új végrendeletet tervez írni.... ezzel a nyugodt ünnepnek és a meghitt családi békének annyi. Senki nem ilyen karácsonyestére vágyik. Ráadásul szenteste még egy meglepetésvendég is érkezik. Ő a korábbi gyémántbánya tulajdonos-társának a fia, akit Simeon kedvesen fogad.


Ezen aggasztó előjelek után senki nem csodálkozik, hogy az öreg Simeon még Szenteste alkalmából gyilkosság áldozata lesz. Nem is akárhogyan végez vele a gyilkosa, az indíték is meglepő. A megoldás valóban elképesztő, körmönfont. Persze az lesz a tettes, akire a legkevésbé sem gondolnánk. Agatha egyébként már az ajánlásban jelzi, jó kis véres gyilkosság vár ránk.

"Mindent elborított a vér. A szoba olyan volt, mint egy vágóhíd." 

       

Roppant bosszantó, ha éppen az ünnepekre romlik el a fűtés... ezzel Poirot felügyelőnek is meg kell küzdenie. Barátja, Johnson ezredes látja vendégül, így éppen kéznél van, hogy ezt a karácsonyi gyilkosságot segítsen felderíteni.

 
Agatha Christie egy olyan szerző, aki mindig megtréfál. Christie jellegzetes csavarjai, kedvelt fordulatai remekül működnek. A bezárt szoba rejtélye itt csúcsra jár... ez kifejezetten ötletes és rafinált történet.

Nem jöttem rá, ki volt a gyilkos, a rejtély megfejthetetlen, csak Poirot szürke kis agysejtjei boldogulnak vele. Imádtam Christie okos, félrevezető, afféle "mindenki lehet gyilkos" , hiszen lenne oka hátterét. A genetika játszik még fontos szerepet a krimiben. Pazar jellemrajzokat kapunk a jól megteremtett feszültség mellé. Kedvencem a macskaléptű inas és Lydia volt. Szerintem a legjobb AC krimik között a helye.

 
Stílusosan megírt, igazán szórakoztató és fordulatos krimi az utolsó pillanatig izgalomban tart, és megdöbbent a végén. A gyilkos személyét szerintem nem lehet kitalálni, erre a befejezésre nem számítottam! Karácsonyra kimondottan hangulatos olvasmány minden AC rajongónak, vagy, aki ismerkedni szeretne a krimi királynőjének munkásságával. Agatha Christie valóban a krimi koronázatlan királynője.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi!









Helikon, Budapest, 2025
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636204839 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Paddington ​16.50

 

Agatha Christie: Paddington ​16.50
(Miss Marple 8.)



                                                 

Amióta nyáron ismét felfedeztem magamnak Agatha klasszikus krimijeit, beigazolódott, hogy valóban kihagyhatatlan, megkerülhetetlen a munkássága. Arról nem is szólva, mennyire bőséges az életmű, van miből válogatni. Most egy régi kedvencemet olvastam újra, amiből csak a vonatos jelenetre emlékeztem hosszú évek távlatából. Mondjuk ez éppen a kiindulás, fontos és különös eleme a kriminek. 

              

A Paddington 16.50 a nyolcadik Miss Marple történet, Angliában 1957-ben jelent meg eredetileg. Nálunk 1972-ig kellett várni, hogy a magyar olvasók is kézbe vehessék. Természetesen a többszöri filmes feldolgozását sem kerülte el a regény.
Miss Marple egy rendkívül különös esettel szembesül: kedves barátnője Elspeth McGillicuddy érkezik hozzá látogatóba, aki egy szörnyű bűntény részese volt. Elspeth meg van győződve róla, hogy a 16:50-es vonaton, mely a Paddington állomásról indult egy gyilkosságnak lett szemtanúja, amely a mellette elhaladó vonatban történt.

Miss Marple egyébként egy tipikus, igazi vénkisasszony. Hozza a formáját ezúttal is. Komolyan veszi barátnője esetét, nem kételkedik, mint a rendőrség. A nyomozás szálai az ő kezében futnak össze, a megoldás is neki köszönhető, ám a fő segítsége más lesz. Miss Marple útmutatása oldja meg a bűntényt, mivel nagyon kevés nyom van, csak a logikus következtetés segít a tettes leleplezésében. A kirakós darabkái lassan, de biztosan kerülnek a helyükre. Csak a legutolsó oldalon fedi fel a teljes igazságot Agatha néni.

Az okos és talpraesett Lucy Eyelesbarrow "beépül" mint háztartási alkalmazott a gyanús családhoz, ezzel a helyszíni megfigyeléseivel segíti a nyomozást. Lucy nagyszerű karakter, kár, hogy más krimikben nem bukkant fel. A család furcsa története és a szereplők viselkedése több okot is ad, jó nyomon járnak hőseink. Az idős, excentrikus, rendkívül fösvény apa jó karakter, beteg és haldoklik. A kötelességtudó lánya, Emma és a három fiú verseng a vagyonért. Azonban ha pénzről van szó, egyesek kapzsik lehetnek. Feltűnik egy unoka is, a jellemrajzok a krimi erőssége. A szerzőnek van bátorsága meghosszabbítani a feszültséget az első holttest kilétével kapcsolatban. Az első gyilkosság áldozatának kiléte sokáig homályban marad előttünk. Igazi klasszikus AC-től, mesterien felépített cselekményével.

Már csak a holttestet és az indítékot kell megtalálni a gyilkos személye mellé... jó kis csavaros, rejtélyekkel teli Miss Marple-sztori bontakozik ki előttünk. Természetesen lesznek még áldozatok, a klasszikus mérgezés kerül elő, a családi vagyon öröklése körül számtalan bonyodalom és titok akad még. A rendőrség élén Craddock felügyelő tüsténkedik. Christie szórakoztat miközben a bűntény háttere megvilágosodik az olvasó előtt. A bezárt szoba effektus itt is jól működik, a zárás meglepő. A hangulat a vidéki angol kúriával és lakóival egy hagyományos, szórakoztató, ötletes sztorit eredményez. Kiváló olvasmány, amely megerősíti, hogy Christie valóban a bűn királynője.
















Eredeti megjelenés éve 1957
Helikon, Budapest, 2020
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794707 · Fordította: Karig Sára

Az ​örökség

 

Moa Herngren: Az ​örökség




                                           

Moa Herngren legújabb regénye Az örökség címmel jelent meg. A Margó Irodalmi Fesztivál vendégeként a hétvégi könyvbemutatóra idelátogatott a svéd szerző. A 90 perces beszélgetésen sok háttér kiderült, egy tartalmas, érdekes bepillantást kaptunk a regények születésébe, majd dedikálás következett. 


                

Ismét egy jól megírt történetet kapunk a családi kötelékekről. Ahogyan A válás illetve Az anyós esetében, most is olyan mindennapi helyzeteket és kapcsolatokat mutat be, ami feltárja, hátborzongatóan pontosan mutatja a vitához, töréshez vezető utat. A történet egy olyan eseményből indul ki, (az apa váratlan halála) amely megrázza a család amúgy is feszült dinamikáját. Végig heves érzelmek váltják egymást, nyomasztóan feszült hangulatot teremtve. 

Moa Herngren szerintem abszolút fantasztikus abban, hogy ugyanazokat az eseményeket különböző perspektívákból ábrázolja, a három testvér közötti mély és bonyolult kapcsolatot boncolgatja. Ezt a hátteret a gyerekkortól követhetjük, már itt megalapozódnak, gyökeret eresztenek a későbbi problémák. A három testvér három különböző karakter. Érdekes felismerés az olvasónak, hogy ugyanazt a helyzetet hogyan lehet teljesen különböző módon megtapasztalni, bőven akad kapcsolódási pontja a regénynek a valósággal. Megkapó volt a három testvér személyiségét, történetét megismerni.

A három testvér – Ullis, Andrea és Rasmus – körül forognak az események. A prológus egy temetéssel nyit, amelyen a három testvér gyászol. Egyikük zsebében már ott lapul a rendőrségi idéző, amit a két másik tesvér indított ellene. A mélyre temetett, ki nem beszélt sérelmek csapnak össze a fájdalmas valósággal. Mi vezetett idáig, milyen volt, hogyan változott meg a kapcsolatuk? Először Andrea, a középső testvér történetét ismerjük meg, képét kapunk arról, hogy mi történt az előző hónapokban, években. Aztán Ullis a legidősebb nővér nézőpontja következik, majd végül a kisöcsi, Rasmus szemszöge is kibomlik. A két lány kapcsolata különösen feszült, zaklatott. Olvasóként három nagyon különböző gyermekkori élményt követhettem nyomon. Moa hihetetlenül meghatóan, empátiával ír családi kapcsolatokról, emberekről és érzésekről. Ez egy erős könyv a testvérkapcsolatokról, hihetőnek és pontosnak érzem. Biztosan akad ilyen családtörténet a valóságban is. És én is felismerem magam bennük, így az olvasás néhol döbbenetesen erős, frusztráló hatással bírt. A regény első felét különösen dühítő volt olvasnom. Moa fantasztikusan ábrázolja a családi kapcsolatokat, és különösen a párkapcsolati problémákat. A család múltja erősen átértékelődik, az emlékek is átalakulnak. A jó irodalomnak valahogy így kell működnie. Értsd meg, ki vagy és honnan jöttél, hogyan és miért lettél az a felnőtt, aki most vagy.

Felvetődik, mennyire is bízhatunk az emlékeinkben? Régi titkok, sérelmek kerülnek felszínre, az apakép is erősen meginog, a szülők házassága átértékelődik. Ki meri be- vagy felismerni, hogy nem érzi jól magát a testvéreivel? Moa Herngren ismét egy érzelmileg erős, nagyszerű regényt írt. Napjaink számtalan problémáját megmutatva, több szemszögből a valós képet. Egy idő után fokozatosan minden átértelmeződik, más megvilágításba kerül. Kiderül milyen nehéz egyensúlyban tartani ezeket a kapcsolatokat, kezelni a felmerülő problémákat. A feloldozás, ha nem is idilli, de reményt keltő.

Jól megírt és könnyen olvasható, erősen ajánlott mindhárom kötet.



Kedvezménnyel  ITT  rendelhető a regény!





     

Moa Herngren (1969. május 1. –) a kapcsolati drámák mestere. Forgatókönyvíróként többek közt A Patchwork család című Netflix-sorozat társszerzője, újságíróként az Elle magazin svéd kiadásának egykori főszerkesztője, a magyar olvasó pedig A nehézsúly szépe szerzőjeként ismerheti. Nagysikerű, számtalan nyelvre lefordított regénye, A válás egy trilógia első darabja.



Fotó: Szepesvári Petra


Helikon, Budapest, 2025
512 oldal · ISBN: 9789636205560 · Fordította: Papp Vera-Ágnes