A köd városa

Carlos Ruiz Zafón: A köd városa
(Az Elfeledett Könyvek Temetője)


                                                      

Zafón különös világú, mágikus és misztikus történetei régóta elvarázsolnak. Könyveit kézbe venni számomra minden alkalommal ugyanazt jelenti: elveszni Barcelona sikátoraiban, sötét rejtélyeiben, megismerni nyomorúságos emberi sorsokat, mindezeket fájdalmasan szép mondatokban, afféle felnőtt mesékben tálalva. Naturális és realista minden leírás, képi világa azonnal megelevenedik az olvasó előtt. Ahogy haladunk a történetekben, egyre inkább azt érezzük, hogy ott járunk-kelünk a szereplőkkel Barcelona gótikus palotái előtt, csodás parkjaiban vagy ködös utcáin. Zafón irodalmi varázsa érezhetően erős, jelen van minden oldalon.


    

Ezúttal novellákat olvashattam, sajnálatos módon az utolsó írásai ezek. A túl korán és váratlanul lezárult életmű apró gyöngyszemei ezek a történetek. Hosszabbakat, rövidebbeket, és mindegyiktől ugyanazt kaptam, gyönyörű leírásokat, a ködös várost, néma paloták homlokzatai mögött élőket, zárt ajtókat, olyan életeket, melyeket megismerve, mintha a lelkemet taposnák. Komor, sötét és fájón szomorkás írások ezek. Döbbenetes volt megismerni Az Elfeledett könyvek temetőjének újabb titkait, két nem is akármilyen rejtélyről hullott le a lepel. Talán az egyik legmegrázóbb a Névtelenül novella. Két szempontból is a kezdetekkel ismerkedhettünk meg, amiken talán nem is gondolkodtunk el amikor annak idején David Martin történeteit olvastuk. Ismerős volt belecsöppenni a párbeszédekbe is, melyek sokat mondóak, és lényegre törőek, felesleges kitérők nélkül. Fenntartás nélkül olvasni és átélni minden sort, hangulatot, érezni a lázálmokat melyeket leír, fázni és reszketni a havas, dermesztő nagyvárosban. 

A Szürke embereket olvasva, Steinbeck Egerek és emberek című regénye jutott az eszembe, és Andersen is felidéződött a Kis gyufaáruslány sorsára gondolva. Az Elfeledett Könyvek Temetőjében bolyonghatunk vele. A Parnasszus hercege novellában Zafon igazán méltó helyen temette el Cervantest. Megható tiszteletadás ez a részéről. Talán minden elismert vagy elhanyagolt szerző és alkotó hasonló nyughelyet álmodna magának. Zafon is nemrégiben hunyt el, bízom benne, hogy hasonlóan megtisztelő helyet foglal el az élők szívében, mint az általa nagyrabecsült alkotók az ő életművében.


A Tűzrózsa írása az egyetlen, ami a válogatásból már egyszer megjelent. Izgalmas volt újraolvasni, átélni a mozgalmas történet titkos mélységeit. A szimbólumok minden Carlos Ruiz Zafón könyvben fontosak, itt is nagy hangsúlyt kapnak. A Gaudí Manhattanban kikacsintás és elismerő tisztelet, hiszen Zafón Barcelonában született, és a Gaudí által tervezett Sagrada Família árnyékában nőtt fel. A Pára-lány novellájának misztikus világa megragadó volt számomra, ez az egyik kedvencem a kötetből. A záró novella rövid és tömör, napjainkra reflektál. Az Apokalipszis két percben, ami egyszerre lehet félelmetes és elgondolkodtató is. 

"Észrevetted, hogy minél okosabbak a telefonok, annál ostobábbak az emberek?"

         

Zafont letenni most különösen furcsa érzés volt, bár azt kaptam amiért jöttem. Több lenni a sorai által, észrevenni a szépet, a fájdalmat, hinni a szememnek, szívemnek. Olvasás közben élmény volt ez a misztikummal teli utazás abba a szürreális, ködbe burkolózó nagyvárosba, ahová a valóságba is jó lenne elutazni. Itt csodák születnek, és halnak meg, de mintha az örökkévalóság élne a történetekben, talán éppen a megfoghatatlan világ miatt, amelyet felidéznek Zafón szavai. 

 A könyv borítója, a kötetben fellelhető néhány korabeli fénykép segít átélni a hangulatot, növeli a varázslatot. Elismerést érdemel a kiadvány, köszönet érte az Európa Kiadónak.


Kedvezménnyel ITT lehet a tiéd a könyv! 


   

Carlos Ruiz Zafón (1964. 09. 25. - Los Angeles, Kalifornia, USA, 2020. június 19.) spanyol író, forgatókönyvíró. Világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint negyven nyelvre lefordították. A szél árnyéka 2001-ben jelent meg, ez tette nevét közismerté.Ettel indult a négy részes Elfeledett Könyvek Temetője sorozata.

Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként is dolgozott. 55 éves korában Los Angelesben, rákos megbetegedésben hunyt el.










Európa, Budapest, 2023
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635047093 · Fordította: Berta Ádám, Kürthy Ádám András, Matolcsy Balázs, Mester Yvonne

Éjféli palota

Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota
(A Köd trilógiája)



                                                                      

„Felnőtté válni az a folyamat, amely során felismered, hogy mindaz, amiben gyermekként hittél, hamis, és mindaz, amit akkor még elutasítottál, igaz.”


A szerző írói fantáziája továbbra is lenyűgöző. A csodás borító egy újabb, önállóan is olvasható, különálló részt rejt az elsősorban ifjúság számára írt Köd trilógiából. A Köd hercegétől tartalmilag független kötetnek imádtam minden sorát felnőtt fejjel is. A barátságról, szeretetről, rejtélyről misztikus háttérrel megelevenedő mese néhol már-már horrorisztikus elemeket is felvonultat. Egzotikus helyszín, izgalmas mese váratlan és döbbenetes fordulatokkal ez lenne röviden az Éjféli palota.

                             

Kalkutta adja a színes és látványos helyszínt a történethez, 1932-ben indul a történet fonala. Azonnal az események sűrűjében találjuk magunkat. Ben és Sheere, az egymástól elválasztott ikerpár története megható és letaglózó, elemi erejű mese. A város képei, ízei és a szagok keverednek, mozgalmas képekkel kelnek életre előttünk. 

Zafón tollától a misztikum sosem állt távol, ez itt is jól működik. A cselekmény érdekesen indul, bár nem lesz kifejezetten izgalmas, csupán a végkifejlet sodró. A regény mondhatni a szokásos szerkezet szerint épül fel. Adott egy nagy rejtély, sötét családi titok, amiben a szerelemé a főszerep, ezt a történet feléig megismerjük, majd az egészről kiderül a fele sem igaz... azaz igen, de mégsem úgy. A múltba nyúló hazugság szövevényes hálóját lassan bontja le az író, hogy megtudjuk a valódi igazságot. Az elejétől kezdve megkapó a cselekmény, ahogyan a tiszta, őszinte és némileg naív gyerekek a gonosz ellen kénytelenek megküzdeni.


                    

Szívem szakad bele, hogy az életmű lezárult. A fiatalon, váratlanul elhunyt Zafón meséje lélekvándorlásról, szerelemről és egy titkos rendről szól. Ez nekem nyomokban a Holt költők társaságát juttatta eszembe. Megkapó, ahogyan vállvetve segítik egymást az Eljövendők Társaságának tagjai. A közös jellemzője a tagoknak, hogy mindegyik fiú árva. Megismerjük gondolataikat, a felnőtté válásuk útját, amitől lapról lapra haladva válik egyre szövevényesebbé a történet. Az iskola igazgatója és a nagymama terelgeti az élet rögös útjain a gyerekeket. Átéreztem a szereplők sorsát, átéltem a rájuk mért megpróbáltatásokat. Zafón fantáziája szárnyalt, hozta a tőle elvárt minőséget. A hangulat, a képi világ minden a helyén van, érezhetőek az eljövendő siker alapjai. Olvastatta magát, vitt a történet. Valóban úgy írta, hogy a felnőtteknek is egy élvezetes és titokzatos mesét nyújtson át. Nem árt tudni, hogy 1994-ben íródott a regény.

Az Éjféli palota kötettel a világhírű Carlos Ruiz Zafón megismétli az első varázslatos cselekményű mese sikerét. Azonnal elkapott az írói világ egyéni hangulata, misztikuma. A borítón megjelenő vonat végig jelentős szerepet kap, az egyik alapja a történetnek, ahogyan a tűz is fontos szereplő. A karakterek nekem picit elnagyoltak, de a megelevenedő legendákkal övezett rejtélyes kalandok sora kárpótol. A lezárás váratlan, talán erősen meglepő és kicsit a valóságtól elrugaszkodottabb. A lélekvándorlás, szellemek világa mindig izgalmas és lenyűgöző, a megoldás nekem drámai is lett. Nem okozott csalódást, de a herceges mese hozzám közelebb állt. Ez ugyan egy jóval komorabb, sötétebb, mágikus realizmussal átitatott, néhol drámaibb történet, mint az első volt. Kíváncsian várom a sorozat befejező részét.


„Meg kellett még tanulnunk, hogy az Ördög azért alkotta meg a fiatalságot, hogy ki-ki el tudja követni a hibáit és hogy Isten azért hozta létre a felnőtt- és öregkort, hogy ezekért a hibákért meglakoljunk”



                           

Carlos Ruiz Zafón (Barcelona 1964. 09. 25. - Los Angeles, Kalifornia, USA, 2020. június 19.)
világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint negyven nyelvre lefordították. A szél árnyéka 2001-ben jelent meg, ez tette nevét közismerté. 2005-ben elnyerte a Barry Award-ot, a legjobb első regény kategóriában A szél árnyéka című regényéért.

Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként is alkotott.




Európa, Budapest, 2020
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043309 · Fordította: Báder Petra

A Köd Hercege

Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege 




                                                                                     













Évekkel korábban olvastam a szerzőtől A szél árnyéka regényét, amivel azonnal a kedvenceim közé került. A regény annyira lenyűgözött, hogy nem volt kérdés, olvasnom kell a továbbiakat. Zafón végig mesterien mesél, meglepő fordulatokkal, misztikummal és történelmi háttérrel.
Nem csoda, hogy negyven országban lett siker a folytatásaival együtt, számtalan nyelvre fordították le. Carlos Ruiz Zafón a ma élő legsikeresebb spanyol író.



Nagy érdeklődéssel vettem kézbe a szerző első regényét, amit az ifjúságnak írt még 1993-ban. Nem árt tudni, ez egy trilógia első kötete, de ez egy kerek, lezárt történet. Remélhetően érkeznek a folytatások is hamarosan.
Zafón az előszóban kifejti, gondolt rá, hogy átírja, tökéletesíti a regényt, ám ezt szerencsére nem tette meg. Így jól nyomon követhető író fejlődése, izgalmas hangulata, a misztikum azonban már itt is erősen megmutatkozik, fontos eleme a mesének. Bár ez már a címből kitalálható. A történet stílusa meglehetősen különbözik a Szél árnyékától, de úgy gondolom, hogy a szerző rajongói nem fognak csalódni, mivel Zafón "varázsa" érezhetően jelen van minden oldalon. Írásmódja, képi világa magával ragadó, a történet kellően titokzatos és misztikus. Ez egy szórakoztató és jó olvasmány, kortól függetlenül.

A főszereplő fiú Max, tizenhárom éves, családjával költözik az Atlanti-óceán partjára egy kisvárosba. Az évek óta elhagyatottan álló ház több titkot rejt. Egyik legizgalmasabb elem a ház melletti, gazzal benőtt szoborpark. Megismerjük a ház múltját, lakóinak szomorú sorsát, ami a történések hátterét adja.

1943 nyarán járunk, ami a háború elöli menekülés is egyben a családnak. Max felnőtté válásának lehetünk tanúi a regényben. Kissé lassan indul el a történet, aztán egy pillanat alatt felpörög. Számtalan izgalmas kaland vár a megismert új barátra, Rolandra és Maxra. Alicia, Max nővére pedig hoz némi romantikát is a regénybe. Az elsüllyedt hajó története, a világítótorony őr meséje kellően megragadja az olvasó képzeletét. A regény kezdetén feltűnik egy macska is, aki nem iszik tejet, viszont megeszi a pókot, és elég félelmetes szemekkel figyeli a ház új lakóit, de akad egy visszafelé járó zsebóra is. Ezek természetesen a titkok hálóját sűrítik.
King hatása bizonyára erősen érezhető, (varázsló és bohóc, temető) de ez csak előnyére válik a mesének. Ahogyan néhány fordulat alaposabban kibontva megjelenik a későbbi felnőtt regényeiben. A végkifejletig számtalan kaland és bonyodalom vár kis hőseinkre. Hangok, látványos képek, illatok keverednek. A titokzatos Köd Hercege segít, ám annak ára van. A befejezés szerintem váratlanul meglepőre sikerült.
A szimbólumok minden Carlos Ruiz Zafón könyvben fontosak, itt is nagy hangsúlyt kapnak. A gyermeki kíváncsiság, az idilli környezet sötét misztikája, izgalmas megoldást kínál annak, aki szereti a meséket. Két párhuzamos történetet mesél el, ahol a jelen és a múlt összeér. Zafón stílusa jól felismerhető az olvasónak. Első regénynek biztató indulás. Szépirodalmi igényességéhez kétség sem férhet, a fantáziája és a hangulat is szárnyal. Gyorsan olvasható történet. A fordításban éreztem néhol esetlenséget szórendileg, és talán a rutin hiánya is hozzájárult a sok ismétlődő jelzőhöz. Ez zavaró volt néha. A könyv borítója, a külcsín viszont elismerést érdemel.


ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a könyvet! 

„A Köd Hercegé-t olyan regénynek írtam, amit én is szívesen elolvastam volna tizenhárom-tizennégy évesen, és ami még huszonhárom, negyvenhárom vagy nyolcvanhárom évesen is magával ragad.”

Carlos Ruiz Zafón


Carlos Ruiz Zafón (1964. 09. 25.)
világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint negyven nyelvre lefordították. A szél árnyéka 2001-ben jelent meg, ez tette nevét közismerté.

Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként is dolgozott.







Európa, Budapest, 2020
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041732 · Fordította: Báder Petra

Lelkek labirintusa

Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa






                                                               



"Meséld el a világnak történeteinket, és sose feledd, hogy addig létezünk, amíg valaki emlékezik ránk."








Ezzel a negyedik regénnyel az Elfelejtett könyvek temetője sorozat lezárult. Zafón minden egyes regényében megmutatja zsenialitását. Azt mondhatom, hogy ez a könyv is gyönyörű és ragyogó élményt fog nyújtani. Aki olvasta A szél árnyéka vagy az Angyali játszma köteteket, és a Mennyország fogságában címűeket, bizonyára nem fog elrettenni ennek a kötetnek a méretétől. Egészen biztos, hogy fog találni időt, erőt hogy megismerje a befejezést. Tény, hogy vaskos a kötet, 816 oldal, de ez nem lehet akadály egy igazi könyvmolynak! Kiadós és súlyos darab, azonban kihagyhatatlan. A fordító személye ugyan új, ám tökéletesen hozza az előzőek képi és hangulatvilágát. Röviden annyi lehetne az ajánlóm: olvassátok el, élmény lesz!






Ahogyan az Elfelejtett könyvek temetője sorozat minden részére itt is a szenvedélyek, intrikák és kalandok sodró folyama a történet jellemzője. Nagyívű, gótikus mese, ahol a szálak összeérnek. 

Már alig vártam a 2016-os spanyol megjelenés óta, hogy az egész kaland lezáruljon. Kíváncsian vártam, miféle véget fog érni a történet, milyen sorsot szánt a szerző hőseinek. Jó volt ismét ebben a világba elmerülni, olvasni ezt a modern, mai kissé gótikus mesét. A történet visszatér az olvasók által már ismert helyekre, felbukkannak a jól ismert szereplők. Ezúttal is Fermin és Daniel Sempere lesznek a legfontosabbak, azonban színre lép egy új és fontos női karakter Alícia Gray.


Daniel Sempere édesanyja, Isabella és David Martin kerülnek még előtérbe. Az eddig még nem ismert életük egy olyan történetére derül fény, ami az olvasót meglepi majd. Néhány oldalon itt lesz újra a rettegett Fumero felügyelő is. A Lelkek labirintusa egy családregénybe ágyazott krimi, amihez Barcelona remek hátteret ad. Szűk, sötét sikátoraival, csatornáival, az ötvenesévek hangulata, a Franco-rezsim elnyomó diktatúrájával minden együtt van a remek cselekményhez. Zafón egyszerre fest lenyűgöző és lehangoló képet a Franco-rezsim mindennapjairól,ami a diktátor halálával zárul.
Barcelona nélkül az Elfeledett könyvek temetője sem lenne ugyanaz. Daniel mellett Julián jut még főszerephez, akit A szél árnyéka kötetben ismerhettünk meg. Sőt, olyan mintha maga Julián írta volna a négy regényt (ő Zafón alteregója), a zseniális regényíró, Julián Carax közreműködésével. Bevonva ezzel ügyesen az olvasókat a történetbe.

Az előző három kötet elvarratlan szálait és jelen regény cselekményeit mesterien egybeszőtte Zafón.
Meglátogathatjuk a régi könyvesboltot a Sempere Streeten, a Santa Ana-i házat, egy titokzatos kastély a Carretera de las Aguas is jelentős helyszín, ahogyan a baljós titkokat rejtő Vía Layetana ahol a rendőrséget és annak pincéit találjuk. Itt történnek a borzalmas, embert próbáló vallatások, kínzások. A régi Chinatown továbbra is központi hely a történetben.




Az 50-es évek Barcelonájában Daniel Sempere már fiatalember. Anyja halálának titka után nyomoz, Bea a felesége és hűséges barátja, Fermín segítségével. Amikor Daniel úgy gondolja, hogy egy lépésnyire van a rejtély megoldásától, váratlanul sokkal mélyebb és sötétebb lesz az események sora, mint azt valaha is elképzelhette volna. Ekkor jelenik meg Alicia Gray, aki feltárja a család titkos történetét. Bár ennek elég szörnyű ára van. A múlt árnyai még mindig kísértenek.



"egy adott ponton túl az ember jövője minden esetben a múltjában rejtőzik."


Alicia önálló, erős női karakter. Jelentős szál az ő története, küzdelme egy régi, igen sötét titokkal, ami gyerekkorába vezet vissza. Akkoriban sorra tűntek el azok a kislányok, akik a Montejuic erődjében bebörtönzött rabok gyermekeik voltak. A Lelkek labirintusa lapjain keresztül megérkezünk
a képzelet világából a valóságba. A kötet önmagában is olvasható, akár most is csatlakozhatunk a szerző teremtette univerzumhoz. A történet végtelen, a könyvek pedig ajtók, amelyeken beléphetünk ide.



"A műveket sosem lehet befejezni. Az a trükk, hogy tudd, mikor kell befejezetlenül letenni őket."





Carlos Ruiz Zafón Cervantes után világszerte a második legolvasottabb spanyol író. 2014-ben a Penguin Classics kiválasztotta a világirodalom történetének huszonhat klasszikusát (az angol ábécé mindegyik betűjéhez egyet-egyet), és a Z-t A szél árnyéká-nak ítélte. Carlos Ruiz Zafón így Charles Dickens, Jane Austen, Marcel Proust és James Joyce társaságába került.






Európa, Budapest, 2018
816 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058793 · Fordította: Kürthy Ádám András


Az eredeti kiadás borítója

A mennyország fogságában

Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában 



                               



"Néha kimegy a fejünkből, hogy a világon nem csak a gonosz van."










A kortárs spanyol szerző regénysorozata nem csak hazájában lett hatalmas siker. Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat A szél árnyéka, az Angyali játszma és A mennyország fogságában után immár lezárult. 2016-ban jelent meg spanyolul, idén pedig nálunk is a Lelkek labirintusa. Erről kicsit később lesz bővebb.





Carlos Ruiz Zafón Cervantes után világszerte a második legolvasottabb spanyol író. Amikor A szél árnyéka 2001-ben megjelent spanyolul, a siker elsöprő volt. A sorozat hamar a kortárs irodalom élvonalába került, öt világrészen lett az olvasók kedvence. Érdekesség, hogy a történetek önállóan is élvezhetőek, érthetőek, nem szorosan vett folytatásról beszélünk. Időrendben ugyanis az Angyali játszma az első, míg a sorozatban az a második kötet. Szerintem azonban jobb sorrendben olvasni őket, az élmény is kerekebb.
Zseniális, varázslatosan jó a történet, szép mondatok, korhű hangulat jellemzi mindkét regényt. Zafón ismeri és szereti Barcelonát, a történet egyedi, megfogja az olvasót.


A harmadik rész A mennyország fogságban Fermín regénye. Igazi kalandregény ez, ahol mesterien fűzi egybe az előző két kötet szálait. Aki az előző részben nem értett volna mindent, itt most válasz kap. Olyan utólagos magyarázat ez, ami remekül megágyaz és felvezeti a negyedik részt. Fermín nagyszerű karakter, az ő élete és múltja bontakozik ki, ami nem kicsit volt viszontagságos. 1957 karácsonyán járunk, Barcelona a háború után eszmél, próbál újra önmagára találni. Az élet lassan tér vissza a normális kerékvágásba, amikor egy szakadt, sötét alak betér a Daniel vezette könyvkereskedésbe. A megvásárolt egyedi kiadású Monte Cristo grófja Fermín ajándéka lesz, aki a dedikációt látva elszörnyed. Felzaklatja, hogy a múlt váratlanul ismét betoppan életébe, szembe kell nézzen a régi, elfeledni akart sötét titkokkal.

Barátjával a fiatal Daniellel nyomozni kezdenek a furcsa idegen után. A szálak a polgárháború idejéig vezetnek vissza, egyenesen a "mennyországba". Ami nem más, mint a barcelonai börtönerőd. Ez ad egy komor hátteret a történetnek. Innen szökött meg Fermín, használva a Dumas regényéből vett ötletet. A történethez ez biztosítja a kellően sötét hangulatot. Zafón gördülékeny stílusban, látványosan mesél ezúttal is, hangulatkeltésből jeles.



"– Magának nem áll jól a gúny, Fermín. Ellentmondásban áll a kedves természetével. 
– Menjen a pokolba!
– Már ott vagyok."

Az egész mégis kidolgozatlannak hat, amihez a rövidke fejezetek is hozzájárulnak. Összességében kicsit csalódás volt nekem ez a könyv a másik kettő után. A sorozat legrövidebb és leggyengébb része, anélkül, hogy rossz lenne. A befejezés, a nyitva maradt szálak pedig csak növelik ezt az érzést. Ez tényleg egy összekötő kisregény csupán, ettől valahogy nekem a róka még egy bőre jutott eszembe. Fermín Romero de Torres imádni való központi alak lett. Humora, csípős nyelve és szerelmes természete az olvasó kedvencévé teszi, míg Daniel itt már szépreményű ifjú, az ő élete révbe ért. Boldog házasságban él. Kíváncsian várom a befejezést a Lelkek labirintusát, hogyan fejeződik be a történet.

Carlos Ruiz Zafón (1964. 09. 25.)
világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították.

Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként is dolgozott.






Európa, Budapest, 2016
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055297 · Fordította: Latorre Ágnes

Marina

Carlos Ruiz Zafón: Marina  


                                                             


"Lelkünk padlásán valamennyien őrzünk egy-egy titkot."








Zafón előző két sikerregénye a kedvenceim közt van évek óta. Remek zsánerregények, jó történetek ezek. Így érdeklődéssel kezdtem bele a végre magyarul is kiadott Marina olvasásába.
Tudtam, hogy a könyv 1999-ben jelent meg, nem mai darab, ráadásul ifjúsági regény.
A szél árnyéka és az Angyali játszma csupán ez után következett. Nagy volt az elvárásom, ami a csalódást szinte biztosan előre is vetíti. Mégis ajánlom, mert itt már érezhető Zafón kiváló mesélős stílusa, remek hangulatú képei, történeteinek fordulatos varázsa.


1980-ban veszi kezdetét a gótikus, misztikusan sötét történet. Különös rejtelmek, sötét titkok nyomába eredünk Barcelona utcáin. A Marina két párhuzamos történetet mesél el az olvasónak. Főhősünk Óscar Drai egy óvárosi bentlakásos iskola tanulója. Kamaszos képzelete szívesen barangol az iskola környékén omladozó régi paloták közt. Egy alkalommal be is merészkedik az egyik elhagyatottnak látszó épületbe, ahol a látszat ellenére laknak: egy festőművész és kamasz lánya, az írói ambíciókat dédelgető bátor, szépséges Marina. A véletlenül elvitt óra segítségével a két fiatal között lassanként kialakuló, megható barátság szövetséggé, majd szerelemmé mélyül. Mind a két fiatal magányos, elszigetelten él. A regény az összetartozásról is szól.

A régi Barcelona képei közé sűrű eső, köd gomolyog be, és felsejlik egy misztikus történet. A két fiatal nyomozni kezd a fekete fátyolos nő és a felirat nélküli, csupán egy fekete pillangóval jelölt sír titka után. Ez adja a potenciális krimiszálat a történethez.

A régmúlt rejtélye és a jelen idősíkjai váltakozva jelennek meg. Zafón erőssége az atmoszféra teremtése remekül érvényesül. Csodás leírásokat olvashatunk Barcelonáról, híres épületeiről. Érezhetően szereti és ismeri a város múltját, épületeit. Barcelona fontos epizódszereplő a regényben. A külföldi kiadások borítóján is jól mutatnak ezek a képek. Az elhagyott, magányos paloták bizony komoly titkokat rejtenek. Mire szereplőink A pontból B-hez érnek sok rejtélyt fednek fel.Közben elhagyott temetők, alagutak, csatornák mélyén járhatunk, ódon épületek közt barangolunk. Érezzük az illatokat, vagy a csatorna bűzt. Képbe kerül egy furcsa album, újra feltűnik a fekete pillangó. 40-50 évet repülünk vissza az időben.

Itt kezdődtek a történettel a gondjaim: az első hatvan oldalig nem voltam lenyűgözve, sőt. Aztán a
két főhősünk kamasz, szinte gyerek. Olyan régi rejtélyeket oldanak meg könnyedén, ami már csoda számba megy. Az idős, magányos, elszigetelten élő szereplők egyből megnyílnak nekik, elmesélik életük féltve őrzött titkait. Így ők simán lerántják az évtizedes titkokról a fátylat. Akár a a régi inas-sofőr, de a rendőrfőnök, vagy Shelley doktor is ilyen. A nála tett látogatás során érezhető, vannak még váratlan történések, fordulatok.
Nem csak a fantáziaelemek, de a szürreális képek is erősen keverednek a regényben. Néhol már-már morbiddá változik a történet. Fontos elem a protézisek, művégtagok gyártása, az emberi test működésének fenntartása. Akár mindenáron, szembe szállva a természet törvényeivel.
 A szereplők kidolgozottságával és a történet kivitelezésével nem teljesen voltam elégedett. Oké,
a fekete fátyolos nő személye meglepett engem is, rá nem számítottam.

A természet törvényeit felülbíráló, abba önkényesen beleavatkozó Kolvenik élettörténete elképesztő
és izgalmas. Ahogyan a színház és cirkusz világa is jól színezi az eseményeket. A szerelem mindenre képes. Ezzel kapunk magyarázatot tetteire, bár számomra ez nem volt igazán meggyőző. Egy másik friss olvasmányban ezt sokkal jobban ábrázolták. Marina és Germán élettörténetét is nagyon szívesen olvastam volna jobban kibontva. A regény vége pedig pedig torokszorító.

Még így is minden megvan benne, ami miatt Zafón írásait kedvelem: remek elbeszélőkészsége, fantáziája érvényesül, a romantikus elemek jól keverednek a regényben.
A misztikum a "rémtörténetek" izgalmával jelenik meg. Ezek teszik a Marinát maradandó olvasmánnyá.





Carlos Ruiz Zafón (1964. szeptember 25. Barcelona) világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Az 1990-es években ifjúsági prózával próbálkozott: 1993-ban jelent meg első regénye A köd hercege. Ezt még további három követte. A szél árnyéka című első felnőtteknek szóló regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították.
















Eredeti mű: Carlos Ruiz Zafón: Marina (spanyol)

Eredeti megjelenés éve: 1999
Európa, Budapest, 2016
272 oldal · ISBN: 9789634055327 · Fordította: Tomcsányi Zsuzsanna

A szél árnyéka

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka 


                                                                                 







„A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.”






Vannak olyan könyvek, amiket egy életre "meghatározónak" találunk. Olyanok, ami nem csak
tetszik és megfog, de benne élünk a történetben, még jóval később, olvasás után is. Ez a könyv
ilyen. Minden könyvrajongó-szerető embernek ajánlom. Keresse, ne hagyja ki, igazi katartikus, különlegesen szép élményben lesz része.



A regény mesélője egyben a főhősünk is: Daniel Sempere, egy barcelonai antikvárius fia, aki a történet kezdetén, 1945 nyarán még alig 10 éves. Egy napon özvegy édesapja kézen fogja és elviszi egy titkos és titokzatos helyre, az Elveszett Könyvek Temetőjébe. Itt, ebben a félelmetes és csodás labirintusban rátalál egy bizonyos Julián Carax A szél árnyéka című könyvére. Ami egész későbbi életére hatással lesz, megváltoztatja azt. A regény annyira lenyűgözi, hogy kutatni kezdi a szerző többi műveit, ám azt tapasztalja, hogy sehol sem találni, noha nem ezt az egyet írta – és hogy gyűjtők, antikváriumok igen magas összegeket fizetnének érte.



Tudomására jut, hogy Carax könyveit egy feketébe öltözött, sötét és félelmetes figura is keresi. Nem másért, hogy elégesse őket! Ráadásul ezt a furcs férfiút Lain Coubert-nek hívják, pont úgy, ahogy az Ördögöt az említett regényben. Míg Daniel felnő, folyamatosan nyomoz, keresi Carax életének nyomait. Megismerhetünk egy ábrándos lelkű embert, az ő tragikus sorsát, életének fontos szereplőit. És mellette könyvek, könyvek minden mennyiségben. Fontos szerep jut egy töltőtollnak, ami egykor talán magáé Victor Hugo-é volt.


Sorsukra a spanyol polgárháború, a diktatúra és a II. világháború is nagy befolyással lesz, de Zafón nem ezekre helyezi a hangsúlyt. A történelem háttér, díszlet, remek kulissza, ami hatással van az eseményekre, de nem lesz főszereplője. A helyszín, Barcelona nagyobb súllyal kerül bemutatásra a történetben. Érezhetően szereti Zafón ezt a várost és a lakóit. Hangok és képek, illatok és szagok jellemzik a történetet, ami az olvasó előtt a képzeletében megjelenik.


A karakterek pedig egytől egyig remek, élő és érző, lélegző emberek. Fermín személyén keresztül a humor is megjelenik a regényben. Fumero felügyelő pedig a gonoszt képviseli. Rejtelmesen sejtelmes regény ez. Olvashatjuk misztikus kalandregénynek, krimielemekkel dúsított szerelmes történetnek egyaránt. Gyönyörű nyelvezetét élmény olvasni, hiszen Zafón magával ragadóan ír, szerelemről, barátságról, az öregedésről és a halálról, hogy valami egészen különös módon lesz emlékezetes. Fordulatos, izgalmas, megható, humoros. Felejthetetlen olvasmányélmény, mindenkinek ajánlom.

A regény 2001-ben jelent meg először, azóta hazájában alig néhány év alatt közel 40 kiadást ért meg, és példátlan népszerűségének köszönhetően mind a mai napig előkelő helyen áll az eladási listákon – hazájában éppúgy, mint több olyan országban, hol fordításban már megjelent.

                                                                                                 


Hazánkban a Palatinus Kiadó adta ki 2005-ben, majd az Ulpius 2009-ben. A közismert okok miatt a szerző az Európa Kiadóhoz került, ahol most ismét új borítóval és egy előzmény novellával kiegészítve került a boltokba. A függelékben olvasható Tűzrózsa című novella nyomtatott formában mindeddig nem jelent meg. Az Elfeledett Könyvek Temetője trilógia eredetét beszéli el.

A trilógia további részei: Angyali játszma, A mennyország fogságában.

Carlos Ruiz Zafón (1964) világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították.




„Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük.”
Carlos Ruiz Zafón




Eredeti cím: La sombra del viento / Rosa de fuego







Európa, Budapest, 2015
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052357 · Fordította: Berta Ádám, Vajdics Anikó