Cantabile

Jean-Claude Mourlevat: Cantabile
A szabadság szele




                                               

„Egy olyan történetet szerettem volna elmesélni, ahol a kultúra harcol a barbárság ellen.”




A borító és a fülszöveg alapján nem tudtam mire is számítsak igazán, de meglepett, elvarázsolt 

a szöveg. A grafika és a szöveg letisztult, egyszerű, éppen illik rájuk a kevesebb több kifejezés. 

A képen a két szélfútta, magányos alak a havas erdő felé menekülve tökéletesen visszaadja a történet hangulatát. Ami érdekes módon nem volt szomorú, vagy lehangoló, ellenkezőleg, végig elkísér minket olvasás közben egyfajta felemelő, reménykeltő érzés, amitől jó volt folytatni az olvasást. 

Nem ígér többet a szerző, minthogy elmeséli, miként harcol a kultúra a barbárság ellen. Mint valami utolsó lehetőség, az észérvek mellé. Ebben nem is kellett csalódni, pont erről szólnak a történések. Mai világunkban is folyamatosan találkozhatunk az elnyomással, hamis ideológiákkal, koholt vádakkal, elkendőzött múltbéli bűnökkel, melyeknek ártatlanok estek áldozatául. Nem újdonság ez... Orwell szavaival élve „mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek”. Ne menjünk ilyen mélyre a politikába, hiszen ez a történet úgy regél, hogy izgulhatunk hőseinkért, akiket rögtön megszeretünk, számtalan nehéz helyzettel szembesülünk velük együtt, melyekből sok meg is oldódik, kisebb feloldozásokat adva nekünk, olvasóknak.

       

Egy elképzelt országban, misztikus világban találjuk magunkat, egy szigorú szabályokkal működő lánynevelő intézetben, ahol lélektelen, szomorú hétköznapokban élik a lányok az életüket. Itt megismerjük és egyből megszeretjük két lányka főhősünket, akik igaz barátságban és bajtársiasságban tengetik napjaikat. Tanulhatunk ebből az egymásra utaltságból, ez végig példaértékű a történetben. Az őszinte barátság ereje megkapó. Többet között ezt is nagyon szerettem ebben a mesében, tudhattam, hogy nem fogok a szereplőkben csalódni. 

A két lány, Milena és Helen eltávozást kérnek meglátogatni egyikük vigasztalóasszonyát. Ebből a megnevezésből máris leszűrhetjük a következtetést, miszerint ezek az asszonyok a lányok vigaszai és lelki támaszai, akiknek fontos szerep jut majd az események sodrában. A két lány komoly feltételekkel hagyhatja el az intézetet, egy bennmaradó lány életét kockáztatva, ami igazi diktatórikus rendszert érzékeltet velünk. Itt kezdődnek a bonyodalmak, hiszen egyikük megszökik és nem tér vissza, de erre nyomós oka volt. Nem szeretnék sokat elárulni, talán csak annyit, hogy két fiú is a képbe kerül, és ők négyen indulnak el viszontagságos körülmények közepette, meglelni múltjuk nyomait.

Természetesen szerelem is szövődik köztük, ami azonban nem tolakodó és erőltetett, inkább kedves és bájos színfoltja az életüknek. Útjuk során segítőkész és jóravaló emberekkel találkoznak, akik, ahogy az lenni szokott egy elnyomó rezsim uralma alatt, titokban bőszen szervezik az ellenállást. Az uralom neve Falanx, emberei és alattvalói ostoba és korlátolt, erőszakos tagokból áll, akiknek eszén nem is olyan nehéz túljárni. Ezt is a regény javára írom, nem volt kétséges az ellenállás sikere, bár sajnos elkerülhetetlen veszteségekkel is szembesültünk.

Főhőseink tiszta szívűek és bátrak, a fellépő nehéz helyzeteket sokszor szerencsével párosulva ugyan, de megoldják. Tetszett, hogy igazából kiismerhetőek voltak a szereplők, a történet is jól követhető, érthető, könnyű volt a helyszínek, egyes események között váltani, nem okozott fejtörést hol is járunk, kivel történnek az események. Amolyan modern, de elgondolkodtató mese fiatal felnőtteknek a jók és rosszak örök harcáról. Mindezt érdekes szereplőkkel tarkítva, célzok itt a kutya-ember lényekre, akik végül szintén izgalmas jellemrajzzal ajándékoztak meg, az első adandó alkalommal visszamenekülve a rabságban tartásból a szabadságba. Egyértelmű a következtetés, senki sem él és öl szívesen, még akkor sem, ha erre van tenyésztve és kiképezve. Nem lenne nehéz párhuzamot találni a történelemben, sőt, megkockáztatom, a szerző rejtett szándéka is ez volt. Remek stílus, hangulat, olvasmányos szöveg alkotja a regényt.


Bőven kapunk tanulságot is, megéri kockáztatni, lázadni, harcolni. Sőt, kell is! Győzni is lehet, elnyerni a szabadságot, melynek szele végig érezhető olvasás közben. Megnyugtatóak és vigasztalóak voltak az utolsó oldalak, örültem szereplőink sorsának alakulásának. Mindenki azt lát bele, amit csak szeretne, nem volt bonyolult a történet, és megkaptuk a lezárást is, ami elengedhetetlen volt, hogy megnyugodva tegyük le a könyvet. Bárcsak így zajlana a valóságban is egy diktatúra megdöntése, ahol kisimulnak az életek. Mindenesetre jó volt kalandozni velük, izgulni értük, bátorságot meríteni belőlük, megismerni segítőiket, felismerni a kitartás és összetartás erejét. Ezek fontosak a barátságban, szerelemben, családban, és társadalomban egyaránt, így lehet élni és élni hagyni. Egymás mellett, nem egymás ellen.

Ajánlom mindenkinek aki reményről, hitről és összetartásról szeretne olvasni, kedves, egyszerű emberekről, akikhez jó visszatérni, vagy felidézni alakjukat. Egyértelműen kijelenthetem, hogy a regény hibátlanul megtestesíti amit a műfajtól várnék, szórakoztat, elgondolkodtat és meglep. Olvassátok, hiszen jó volt olvasni ezt a reményt adó történetet, aminek külön aktualitása van.





                   

Jean-Claude Mourlevat francia író, Ambertben (Puy-de-Dôme) született 1952. március 22-én. Különösen fiataloknak szánt regényeiről ismert, amelyekért több díjat is nyert, köztük az Astrid-Lingren- emlékdíjat 2012-ben. Ő az első francia író, aki megkapta ezt az elismerést.

1997-ben jelentette meg első regényét, Histoire de l'enfant et de l'œuf címmel. 







Vivandra, 2022
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155347429 · Fordította: László Kinga

Égj!

Patrick Ness: Égj!





                                                  

„Mindig óvatos vagyok az emberekkel” – válaszolta a sárkány. – Veszélyes állatok vagytok.


Patrick Ness újdonsága új színt hozott az olvasmányaimba. Bár már olvastam tőle, talán itt volt igazán meglepő a történetvezetés, ami adta a sajátos stílusát. Felnőtt fejjel is megfogott a történet, a szerethető karakterek. Jó az alap koncepció, a kivitelezés, a fantasy szál izgalmas és elgondolkodtatóan érdekes. Az Égj egy egyedülálló könyv, a sárkányokról, ami lendületes tempójú gondolatutazást ad az olvasónak.

               

A letisztult, sokatmondó borító irányt mutat a fantasy kedvelőnek, akik számára egy sárkány a történetben szinte kötelező elem, és kíváncsivá is tesz! Nos, ebben nem kellett csalódni, megkaptuk a sárkányt, először egy kéket, aki pont olyan titokzatos, erős, és kellően pimasz, hogy szerethető legyen. Az élfestett piros lapok is kellően figyelemfelkeltőek. Ness mesterien egyesíti a történelmet, a fantáziát, olyan egyedi keveréket alkot, amely kiszámíthatatlan és meglepő történetet eredményez.

Tetszett a megjelenített korszak. Az 1950-es években járunk, a hidegháború tetőpontján, és ebben a korszakban a világnak egy sajátos jellemzője van: léteznek sárkányok. Ezeknek a mitikus lényeknek a létezése nem meglepő ebben az univerzumban. Az emberek között élnek, tudnak beszélni, és fizetség ellenében akár dolgoznak, de a legtöbb ember elutasítja ezt. Ness zökkenőmentesen ötvözi a valóságot a fantasztikusabb elemekkel, miközben fontos társadalmi kommentárjával továbbra is a való világ ambivalenciájára összpontosít. Annak ellenére, hogy a cselekmény kifejezetten túlvilági, nem túlzottan elrugaszkodott mese ez. A Kék sárkány, akinek orosz neve van, Kazimír. Vele indul a cselekmény, egy gazda felfogadja segítségnek a farmjára. A gazda lánya Sarah, félelemmel teli érdeklődést mutat iránta, a sárkány pedig többször megmenti az életét, és egyre jobban belebonyolódik a helyi ügyekbe, amelyek elég érdekesen alakulnak. A távolból különös idegenek indulnak útnak hőseink kis farmja felé. Mindenki más indítékkal, és ideológiával halad célja felé, izgalmas és tragikus találkozások tarkítják az útjukat. Van itt álruhás Istennő, merénylő, nindzsa képességű fiú, velejéig gonosz seriff, egymásra találó fiatal fiúk. Széles a merítés, izgalmas karakterek népesítik be a regényt. Végül a szálak és a szereplők összeérnek, mondhatni a tér-idő szövete is megszakad, szó szerint! Az első rész rendkívül lenyűgöző, folyamatosan meglepett és minden pillanata tetszett.


A második részben örültem, hogy megértettem a szereplőket, a motivációkat, kissé meg is hatódtam hőseinken, a gonosz is elnyerte méltó „jutalmát”. Itt tisztult le igazán a történet, értettem meg a mozgatórugókat, és kifejezetten izgalmasak lettek az események! Már csak annyit árulnék el, hogy lett egy újabb sárkányunk, ezúttal piros, ahogy a címlap is sugallja, és ez elkerülhetetlen összecsapásokat eredményez! Az is bebizonyosodott, hogy a Próféciák legfőképpen azt jelentik, amit belemagyarázunk.. Talán az embertől jobban kell tartani, mint  a sárkányoktól. 

Aki otthonosan mozog a fantasy világban, az talán sejtheti előre, hogy mire számíthat. Érdekes, hogy a legtöbb hasonló „mesében” a vörös sárkány gonosz, és hatalomra éhes, a kékek, zöldek pedig békések, emberszeretőek. Itt sincs másként, ugyanakkor csavarokban és meglepetésekben sincs hiány. Bevallom műholdakra és párhuzamos univerzumokra nem számítottam, de végül éppen ezek tették logikussá és érthetővé a történetet. Eleinte kicsit nehezen raktam össze, hogy ki-miért küzd, de aztán a helyére kerültek a részletek.

"A világ sorsa pengeélen táncolt."

           

A sárkányokat mindenképp a történet javára írom, szerethető ez a világ miattuk, még ha kicsit zavaros is a háttér, és a történelmi indíttatás. Sok jó ötlet volt benne, bár furcsa volt a hidegháború idejébe képzelni a sárkányokat, ezeket a lényeket, amelyeket általában középkori környezetben jelenítenek meg a mesélők. Meglepő, lendületes és szórakoztató a cselekmény. Illés Róbert remek fordítói munkát végzett. 

Szívesen olvastam volna bővebben Kazimír gondolairól, érzéseiről, tetszett a viselkedése és a hozzáállása. Megrendítő mozzanatokkal is találkozhattam, amikor egymást örökre elveszettnek hitt családtagok ismét egymásra találhattak, különös körülmények közepette, eredeti ötlet volt a regényben. Ki ne álmodozna erről néha, gondolaébresztőnek is hatott, fájó belegondolni, hogy „mi lett volna ha”, egy másik világban, életben csak egy kicsit térnek el az események, mennyire máshogy alakul minden.

Több érdekes témáról szól, amin lehet gondolkodni, ezért is érdemes elolvasni ezt a regényt. Ajánlanám minden fantasyt és sárkányt szerető fiatal olvasónak, aki szerette Eragon világát, ezt is fogja. Én jól szórakoztam. 

    

Patrick Ness könyvei:  (Szólít a szörny, Kés a zajban, Válasz és kérdés, Háború a békéért, Soha nincs vége, Mi, hétköznapi halandók)



Vivandra, 2022
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155347443 · Fordította: Illés Róbert