A mélység titka

Arnaldur Indriđason: A mélység titka

(Konrád 1.)




                                               

Izland atmoszférája és a táj ad remek hátteret, hangulatot ennek a lenyűgöző skandináv noirnak, amely Arnaldur Indridason új sorozatának debütáló kötete. Bevallom nincs egyszerű helyzetben a blogger sem, hiába közel tíz év és 1600 feletti blogbejegyzés van a hátam mögött. Amikor péntek délben meghozta a futár az új skandináv krimit, azonnal lecsaptam rá, csak beleolvasok picit jelszóval...amit este 9-re be is fejeztem. 295 oldalon kaptam egy mozgalmas, kerek krimit, családregényt és állítom az izlandi szerzők eredeti és egyedi színt képviselnek a krimik palettáján is, nem csak a szépirodalomban alkotnak eredetit. Nem tudom, mit szednek, vagy a levegő teszi, de megyek oda. Szó szerint berántott, vitt magával. Indridason egészen más, új stílusban írta meg ezt a kezdő történetet. Nem akciókrimi, de egészen más, mint az eddigiek. Sok izgalmas háttér van beépítve, szépirodalmi leírások gazdagítják a jól felépített történetet. Konrád személye figyelmet érdemlő. Máris olvasnám az újabb történetet vele. Ez most egy amolyan "döglött akták" -féle krimi lett, amiket kedvelek. 


        

Az új főszereplő, a nyugdíjas Konrád nyomozó személyisége fokozatosan rajzolódik ki az olvasó előtt. Ez egy mélyreható karaktertanulmány, simán tanítani lehetne, ahogyan új főszereplőjét bemutatja, felépíti előttünk Indridason. Konrádnak van egy fogyatékossága, ami a vége felé jön be a történetbe, ott lesz jelentősége. Mindemellett egy intenzív, szerteágazó rendőrségi eljárást követhetünk nyomon. Amúgy egyáltalán nem aprózza el a szerző, rögtön belecsap a lecsóba. 

A több mint harminc éve nyom nélkül eltűnt üzletember, Sigurvin holtteste tökéletes állapotban kerül elő a gleccser mélyéről. A hideg és a a jég konzerválta, megállt az idő.... de a szereplőknek nem, ők harminc éve cipelik bűnös tettük súlyát. A véletlenek rossz összjátéka, a lelkiismeret terhe komolyan kihatott mindannyiuk életére. Összetett, több szálon futó a történet, fordulatokkal, emberi sorsokkal.

Az eltűnt férfi egykori üzlettársát, Hjaltaint közvetett bizonyítékok alapján tartóztatták le, mert egy tanú azt állította, hogy hallotta a két férfit veszekedni. Hjaltaint azért engedték szabadon, mert nem volt megfelelő bizonyíték az érintettségére, és mindig ártatlannak vallotta magát. A férfi most haldoklik, és még mindig ártatlanságát hangoztatja, könyörög Konrádnak, hogy találják meg az igazi tettest. Konrád elgondolkodik. A régi, felületes nyomozás egyre több hibát mutat... az olvasó is érzi, itt valami nagyon nincs rendben, egyre több titkokra derül fény. Konrád egyre jobban kezd belekeveredni az ügybe, amikor egy nő meglátogatja, és arra kéri, hogy derítse ki a néhány éve történt közlekedési baleset hátterét, amiben az öccse, Villi meghalt. Nyilvánvalóvá válik, hogy a két eset összefügghet...Számtalan izgalmas fordulat színezi az esetet, mire összeáll a kép. Rendőri korrupció, bántalmazás, szerelem és a pénz a mozgatórugók. Indridason remekelt, egészen új oldaláról mutatkozott be. Várom a további Konrád-krimiket, hiszen külföldön már három másik része is megjelent. Gyorsan, gyorsan kedves Animus! Olvassátok, ez egy nagyszerű és kerek, izgalmas emberi sorsokat bemutató történet, engem lenyűgözött. Pacsi a fordítónak, az olvasmányos és lendületes szövegért, ami jól illik a történethez.


  Az izlandi krimiszerző új sorozatnak első kötete kedvezménnyel ITT lehet a tiéd! 

         

Arnaldur Indriðason (Reykjavik, 1961. január 28. – ) Nagyapja költő, az apja pedig író volt. A helyi egyetem történelem szakán végzett 1996-ban, 35 évesen. Majd újságíróként, forgatókönyvíróként dolgozott.

Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő, aki 2014-ig tizenhárom Indriðason-regény központi alakja.
Könyvei eddig huszonhat országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját. 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző. A Vérvonal című regényből 2006-ban Izland legismertebb rendezője, Baltasar Kormákur készített filmet, amely több nemzetközi díjat is elnyert.


Hazánkban a sorozatból megjelent:Vérvonal, Kihantolt bűnök, Távoli hangok, Hidegzóna, Hideg nyomon Hipotermia, Gyalázat, Rókalyuk, Reykjavíki éjszakák.

Animus, Budapest, 2022
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636141547 · Fordította: Kiskádár Tamás

Reykjavíki éjszakák

Arnaldur Indridason: Reykjavíki éjszakák




                                                                                                   













Amikor 2007-ben elindult a Skandináv krimik sorozat az Animus Kiadónál -  Arnaldur Indridason izlandi szerző Vérvonal című krimijével -, azóta vagyok hű és elkötelezett rajongója a szerzőnek. Talán a kiadó is jó érzékkel azért választotta Indridasont, mert 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző. Legutóbb 2017-ben olvashattunk idehaza új történetet Indridason tollából, a Rókalyuk című krimit.




Ennek a kriminek is az egyszerűségében rejlik nagyszerűsége. Véleményem szerint, ez egy krimisorozat ínyenceknek, ami a kilencedik kötetéhez érkezett az évek alatt. Rajongója lettem nem csupán a szerzőnek, de az izlandi atmoszférának, amit tudatosan keresek más szerzők műveinek megismerésével is. Több szépirodalmat vagy útikönyvet is olvastam már Izlandról.




Arnaldur Indridason ezúttal egy merész kanyart tett. Kronológiáját tekintve visszaviszi olvasóit a kezdetekhez, a történet valamikor 1974 táján játszódik. Erlendur fiatal közlekedési rendőr, még nem felügyelő, a szerelem is épp csak alakulóban van életében. A történetből a központi szálként működő bűncselekmény egy hajléktalan férfi, Hannibal halála, ami nem hagyja nyugodni Erlendurt. A sokszor értelmetlennek tűnő múltkutatása itt is megjelenik, ez kifejezetten eredménycentrikussá teszi rendőrünket. Erlendur még nem olyan melankolikus, mint a későbbi történetekben. Halldórával való kapcsolata a bimbózó és reményteli szerelem állapotában tart.


Hannibal alakja és sorsa meghatározóan erős, kidolgozott. Indridason nagy empátiával mutatja be a magányos, társadalomból kiszorult hősét, és viszi el az olvasót Reykjavík igen mozgalmas éjszakai életébe. Erlendur közrendőr főleg éjjel dolgozik, ittas vezetők, balesetek, családi drámák "színesítik" éjszakáit. Általa az olvasó is bepillantást kap az izlandi főváros sötét mélyére. Munkája részeként Erlendur megismeri a hajléktalanokat is. A társadalom perifériájára jutott alakjainak sorsa mozgatja a történetet. A skandináv krimikre jellemző zord légkör itt még fokozottabban jelenik meg. A hajléktalan férfi sorstragédiája senkit nem érdekel, elintézik azzal: "csak" egy lecsúszott alkoholista volt. Emberszámba sem veszik, nem hogy nyomozzanak ügyében. Erlendur ösztönösen érzi, hogy valami nincs itt rendben, amikor egy fiatal nő nyomtalanul eltűnik azon a környéken.


Ám annak kiderítése, hogy mi történt valójában, szinte lehetetlennek tűnik, még a saját kollégák is ferde szemmel nézik, mit is akar ez a zöldfülű közlekedési rendőr. Erlendur nem adja fel, aprólékos és kitartó nyomozásából összeállnak a mozaikdarabkák. Bár ez a rutinos krimiolvasó előtt nem kérdéses, hogy a két látszólag különböző ügy kapcsolódni fog. Mégis, az olvasó feszült figyelemmel lesi, mikor és hogyan érnek össze a szálak.

Izland egy csodálatos környezet, Indridason egy mélyreható társadalomképet is felrajzol az alig háromszáz oldalas, roppant élvezetes krimiben. A hetvenes évekbeli izlandi miliő színeivel is sokat elárul az országról és lakosairól. Még nincs gyorsétterem, pizza. Reykjavík még nem az a hatalmas metropolisz, azonban a sötét titkok mélyrehatóan ott vannak az utcákon. Árnyak, amelyek lehúznak, eldöntenek sorsokat. Itt ismét megjelenik a családon belüli erőszak, a nők megalázó helyzete.


A krimi jól működött, lekötött, pedig nincs igazi nagy csavar vagy véres bűntény és különösebben fárasztó agytorna sem kell az olvasónak. Indridason történeteit az olvasó nem a vér mennyisége, vagy az őrült üldözés, lövöldözés miatt kedveli. Magával sodort a történet, a benne rejlő múltbéli tragédiával, ami átírta és megváltoztatta egy ember életét, sorsát. Kedvelem a szerző fanyar humorát, az írásmódot és az izlandi mentalitást bemutató életképeit. A rendkívüli népszerűségnek örvendő skandináv krimik egyik különlegessége ez az izlandi krimi. Várom a szerző további történeteit.




ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a kiadótól! Ha e-könyvben szeretnéd IDE katt!





Arnaldur Indriðason (Reykjavik, 1961. január 28. – ) izlandi krimiíró Izland fővárosában született. Nagyapja költő, az apja pedig író volt. Ő a helyi egyetem történelem szakán végzett 1996-ban, 35 évesen. Majd újságíróként, forgatókönyvíróként dolgozott.

Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő. Ez a szerző 16. regénye, ahol Erlendur nyomozó a főszereplő.
Könyvei eddig harminc országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját.


Hazánkban a sorozatból megjelent:Vérvonal, Kihantolt bűnök, Távoli hangok, Hidegzóna, Hideg nyomon Hipotermia, Gyalázat, Rókalyuk.



Animus, Budapest, 2020
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247440 · Fordította: Torma Péter
Megjelenés időpontja: 2020. április 10.

Rókalyuk

Arnaldur Indridason: Rókalyuk 



                                                                                     







Erlendur felügyelő visszatér gyermekkora színhelyére, a
Keleti Fjordvidékre. A családját ért régi tragédia, 8 éves öccse eltűnése végére szeretne pontot tenni. Eközben egy másik, még régebbi, hatvanéves eltűnési ügy is előtérbe kerül.



Az erős érzelmi alapokra épülő és a múltba révedő történet hibátlanul felépített.
Sötét, érzékeny, kegyetlen. Aki egyetlen Erlendur történetet is olvasott, tudja, hogy az őt ért gyerekkori trauma hatása, önmaga keresése a felnőtt létben, mindig megjelenik. Szomorú sorsa, aminek nem kellett volna így alakulnia gyermekkorába vezet vissza. Önmaga hibáztatása jellemzi egész eddigi életét, hiszen amikor apjukkal elindultak azt a néhány elkóborolt juhot megkeresni az apa csak nagyobbik fiát -Erlendurt- akarta magával vinni. Az a bizonyos akkor elhangzott mondata (Beggi is jöjjön) egész életére kihatott.

A szereplők visszaemlékezéseiből bontakozik ki a történet, ami két szálon fut. Tömör és feszes a történetvezetés. A múlt régi apró titkaiból kell felépíteni az egykor ott éltek életét. Az izlandi emberek gondolkodása, lelkivilága, hagyományai is kirajzolódnak a történések során. A Hipotermia hangulata áll talán legközelebb ehhez a történethez. Itt is jelentős szerepet kap ez a jelenség.

Néhány régi emlékdarabka ad támpontot. Aprólékos kutatás során jutunk közelebb az igazsághoz.
Ezek a mozaikok régi levelekből, újságokból állnak össze. Mindenki tud, vagy tudni vél egy kis igazságmorzsát. Erlendur egy buldog kitartásával teszi a dolgát, fejti meg mi is történet valójában. Sallangmentesen a lényegre törően megírt krimit olvashattam. Az évtizedes titkok mellett a "miért" lélektani hatása még érdekesebb és elgondolkodtatóbbá teszi a cselekményt. Egy nem hétköznapi módon elkövetett gyilkosságra bukkanunk. Igazi pszicho-thrillert alkotott Indridason.

Fontos és erős mellékszereplők a regényben Ezra, Boás, és a rég eltűnt fiatalasszony, Matthildur
idős húga. Matthildur egy váratlanul feltámadó hóviharban 1942-ben tűnt el a falu és a férje szerint.
Testét soha nem találták meg, ahogyan Bergur testét sem. A két eltűnés nem hagyja nyugodni Erlendurt, aki egyedül, magányosan nyomoz. Az igazság kiderítése persze nem minden érintettnek tetszik. Az egykori szereplők közül már csak kevesen élnek. Jakob a férj is elhalt már egy tengeri viharban.

Mégis lassan egy szerelmi háromszög bontakozik ki az emlékekből. Az olvasó pontosan érzékeli, Matthildur sorsáért nem a hóvihar a felelős. Boas a rókavadász az izlandi tél és mondavilág ad
keretet a történéseknek. Érezzük a jeges, hideg szelet, ami végigsöpör a fjordokon. Erlendur lázálmaiból és az emlékekből kikerekedik a valóság. A szereplők jelleme mélyrehatóan bemutatásra kerül. Különösen Ezra élete válik érdekessé. Hosszú, magányos életének titka, fájdalma az olvasót
is megrendíti. Elképesztően jó atmoszférateremtés jellemzi a nagyszerű karakterábrázolás mellett.
Kit, mi motivált, mi és hogyan történt. A felvillanó gyerekkori emlékképekből pedig Erlendur családja történetét is megismerjük aprólékosan. Hogyan változott meg az életük, alakultak a családon belüli viszonyok kisebbik gyermekük elvesztése után. Hogyan lehet évtizedeken át őrizi egy titkot, hordozni a fájdalmat?


A Rókalyuk talán a legsötétebb az eddigi Indridason regények közt. Meditálós, múltból építkező a történet. Igazi nyomozás talán nincs is, Erlendur egyedül keresi a maga igazságát, rakosgatja a történet puzzle-darabjait, miközben Matthildur történetét is megfejti. Hoz-e megnyugvást a végkifejlet a szereplők életébe ez kiderül a lezárásból. Erlendur háborgó lelke talán most enyhülésre talál. Bár jellemébe alaposan beépült az évtizedeken át hurcolt bűntudat.
A tél és a hó birodalmában a róka az úr. Nem véletlen a találó cím. Arnaldur Indridason ezúttal is
egy különös hangulatú, nagyszerű történettel örvendezteti meg olvasóit. Számomra a három legjobb mellé csatlakozott: A Kihantolt bűnök, Távoli hangok és a Hipotermia kedvenceim mellé.




Arnaldur Indriðason (Reykjavik, 1961. január 28. – ) izlandi krimiíró Izland fővárosában született. Nagyapja költő, az apja pedig író volt. Ő a helyi egyetem történelem szakán végzett 1996-ban, 35 évesen. Majd újságíróként, forgatókönyvíróként dolgozott.

Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő, aki 2014-ig tizenhárom Indriðason-regény központi alakja.
Könyvei eddig huszonhat országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját. 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző. A Vérvonal című regényből 2006-ban Izland legismertebb rendezője, Baltasar Kormákur készített filmet, amely több nemzetközi díjat is elnyert.


Hazánkban a sorozatból megjelent:Vérvonal, Kihantolt bűnök, Távoli hangok, Hidegzóna, Hideg nyomon Hipotermia és a Gyalázat.


Eredeti cím: Furðustrandir - 2010
Animus, Budapest, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633244852 · Fordította: Németh Anikó Annamária ·

Távoli hangok

Arnaldur Indriðason: Távoli hangok  






                                                            



Amikor idehaza 2006-ban elindult és kitört a skandináv krimik iránti hullám az izlandi szerző volt az egyik, akinek gyors egymásutánban jelentek meg regényei. Erlendur felügyelő nyomozásairól eddig tizenhárom krimi készült el, ezekből idehaza hat jelent meg. Érdekes módon ezek nem, illetve csak részben követték az eredeti sorozat sorrendjét. Így az eredetileg ötödik rész nálunk a harmadik megjelenés lett 2008-ban. Ez  semmit nem von le a történetek izgalmából, eredetiségéből. Legutóbb 2014-ben olvashattunk új történetet Indridason tollából a Hipotermia című krimit. 



Ez a krimi mondhatni meglepő karácsonyi történet is lehetne, hiszen a kiindulópont: Reykjavík egyik elegáns szállodájában megölik a Télapót. No, nem az eredetit, csupán a szálloda egyik dolgozóját, aki évek óta Télapót is játszik a vendégek örömére. A télapóruhás áldozatot leszúrták, elég furcsa körülmények között.

Az egyik ok, ami miatt igen kedvelem a skandináv krimiket éppen ez. Egy eléggé egyszerűnek tűnő alaphelyzetből, kapunk egy valós alapokon nyugvó, lelki és pszichológiai elemekkel feldúsított családregényt. Mert a nyomozás természetesen a múltba visz, okokat és miérteket ott találunk.
Nem csak a szerencsétlen sorsú, jobb és boldogabb életet érdemlő áldozatét, de a nyomozást vezető Erlendur éltének részleteivel is alaposan megismerkedhetünk. Az elvált és magányos felügyelőnek a lánya, Eva Lind okoz komoly fejtörést. Ezen problémája mellett egy bimbózó szerelem lehetősége  is rámosolyog. A nyomozás érdekében pedig beköltözik a szállodába. Ugyanis az áldozat, Gullit hosszú évek óta ott élt és dolgozott, mégis alig ismerték, nem tudnak róla semmit. Igazi magányos figura volt, mégis érezhetően valami titok lengte körül. 

A történet alakulása során feltűnik egy amerikai, régi lemezeket gyűjtő figura, akitől megtudjuk az áldozat egyik titkát, a lehetséges ok egyikét. Igazán érdekes, különleges hangulatú krimi ez, még humora is van a történetnek. Nem leszek poéngyilkos, nem árulom el, mik rejtőznek a háttérben. természetesen a család játszik fontos szerepet a gyermekkori álmok mellett.  A család, akik nem akarnak tudni a férfiról, akik kilökték és megtagadták. Szomorú élettörténet bontakozik ki. A gyermek meg akar felelni a szülői elvárásoknak. Van olyan, hogy rajta kívülálló ok miatt ez még sem megy. A probléma gyökere itt keresendő. A széttört vágyak hogyan tudnak évekre kihatni életünkre? Álmok, elszállt remények és a szeretetlenség miatt több ember élete nyomorodik meg. Ilyen terheket cipelni egy életen át nem lehet, nem érdemes. Egy gyerekkori trauma hatása, önmaga keresése a felnőtt létben, elmagányosodás. Szomorú életpálya, aminek nem kellett volna így alakulnia. Az izlandi emberek gondolkodása, lelkivilága, hagyományai is kirajzolódnak a történések során.


Miközben Erlendur felügyelő élete is egyre inkább feltárul az olvasó előtt, ismét egy izgalmas, fordulatos történetvezetéssel megírt krimit kapunk. Maga a környezet, a szálloda pedig eredetivé teszi a történéseket. A hotelszakma kulisszatitkaiba is beleshet az olvasó, akad ott is meglepetés. Nem csak a bűntény, de a háttere is elképesztő. A szereplők visszaemlékezéseiből kibontakozó történet három szálon is fut, mégis tömör és követhető. Erlendur jól eltalált karakter, életszerű és emberi. Az áldozat múltja pedig elképesztő drámát hordoz. A gyilkos kiléte csak a kötet végén lesz egyértelmű. Addig bizony több lehetséges elkövető is akad. Hogyan érnek össze a szálak, mi a mozgató rugó, ki áll a sötét folyosó végén? Mi a szerepe a lemezgyűjtő milliomosnak? Mi lesz a szerelemmel, és a már széthullott családdal a felügyelő esetében? Izgalmas és tanulságos kis történet ez. A cím zseniálisan fejezi ki a történet lényegét, de erről nem mondok többet. Olvassátok el, érdemes!



Arnaldur Indriðason (Reykjavik, 1961. január 28. – ) izlandi krimiíró Izland fővárosában született. A helyi egyetem történelem szakán végzett 1996-ban, majd újságíróként, forgatókönyvíróként dolgozott. 1986 és 2001 között a Morgunblaðið nevű izlandi lap filmkritikusa volt.
Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő, aki 2014-ig tizenhárom Indriðason-regény központi alakja.
Könyvei eddig huszonhat országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját. 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző. A Vérvonal című regényből 2006-ban Izland legismertebb rendezője, Baltasar Kormákur készített filmet, amely több nemzetközi díjat is elnyert.


  5/5



Arnaldur Indridason eddig megjelent kötetei magyarul:

Vérvonal (Mýrin, 2000)
Kihantolt bűnök (Grafarþögn, 2001)
Távoli hangok (Röddin, 2003)
Hidegzóna (Kleifarvatn, 2004)
Hideg nyomon (Vetrarborgin, 2005)
Hipotermia ( Harðskafi, 2007)


Eredeti megjelenés éve: 2002
Animus, Budapest, 2008

254 oldal · ISBN: 9789639884052 · Fordította: Torma Péter

Kihantolt bűnök

Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök 











2006-ban ezzel a krimivel indult el a Skandináv krimik sorozata, Indridason pedig rögtön kedvenc szerzője lett a hazai olvasóknak. Most újra kiadták friss, új borítóval. 
A piros betűk életteliek,  kiabálnak az olvasónak. Az Animus Kiadó egyik erőssége, a kiemelkedően igényes és szép borító, ami minden könyvükre jellemző. Nem kevésbé volt jó a régebbi borító sem, remekül illett a történethez, hozta a hangulatot.

Ez a vékonyka krimi valószínűleg a legsötétebb hangulatú skandináv írások egyike. Különös keveréke a kriminek, thrillernek, lélektani drámának. Egyáltalán nem csodálom, hogy 2003-ban a könyv és a szerző elnyerte a Brit Krimiírók díját. Nagyon más a hangulata, mint a többi skandináv kriminek, amiket eddig olvastam. Felkavaró és izgalmas a történet, ahogy az kell egy jó skandináv történetnél. Ugyanakkor mivel a fő téma a családon belüli erőszak, megrázó és sokkoló, szóval minden a helyén van A történet sajnos még mindig nagyon aktuális és fontos.


Az izlandiakról mindig azt képzeltem, hogy olyan nyugalmas, békés népség. Ez a történet a múltról is mesél. A szokások és a hagyományok, a gondolkodásuk is kirajzolódik a nyomozás során. A történet egy titokzatos csontvázról szól, amit jó hetven éve ástak el, s most egy építkezés során került elő. A felügyelőnek feltűnik a mezőn négy, szabályosan ültetett ribiszkebokor, a semmi közepén. Mintha egyszer már laktak volna itt... ahogy óvatosan kiássák a csontokat a csontváz különös testtartása is elgondolkodtató. A múlt régi apró titkaiból kell  felépíteni az egykor ott éltek életét. Az egykori család élete drámáktól nem mentes. Aprólékos kutatás során jutunk közelebb az igazsághoz.

Szeretem az ilyen nem agyonbonyolított krimiket, ahol minden a helyére kerül a végén. Az események több szálon is futnak. Adott ugye a régi csontváz, a felügyelő zaklatott magánélete,
és a régi-régi történetet is megismerhetjük, aminek a vége az, hogyan is került abba a gödörbe az
a valaki. Sok a kérdőjel, amit Erlendur felügyelőnek és csapatának meg kell oldania.(ki az áldozat?, ki a gyilkos?, mikor és hogyan és miért került oda az áldozat?), néhány csavar is akad, nyomasztó hangulat, komoly társadalmi problémák húsbavágóan sokkoló epizódok színezik az eseményeket.
A felügyelő gondjai szinte ugyan olyan súlyosak, mint a régmúltban történtek. A "ki a felelős" kérdése végig ott lebeg Eva Lind története felett. Fő bűnösnek persze aput, Erlendurt kiáltja ki
a történet, de anyu közömbös, évtizedes gyűlölködése is legalább akkora súllyal esik latba a történtekért.

A másik szál, a régi események számomra nagyon szomorú és durva volt. Családon belüli erőszak, ahol az anya kilátástalan élete mellett a gyerekek lettek a valódi áldozatai. Őket legalább annyira megnyomorította lelkileg az évekig tartó terror és rettegés, ami későbbi életükre is erősen hatott. Valódi lélekgyilkosság volt ez, ami abban a házban történt. Talán a tehetetlenség, kiszolgáltatottság volt a legmegrázóbb. A hatást emelte, hogy a három gyerkőc és a dúvad férj nevét ismertük, az anya névtelenségéről csak az utolsó lapokon hullt le a fátyol. Addig neve sem volt.

Végig színes, izgalmas, aktuális a történet. A figurák hitelesek, köztünk élnek mai is. Emlékezetes marad az biztos, hiszen az erős érzelmi alapokra épülő és a múltba révedő történet hibátlan. Sötét, érzékeny, kegyetlen, nem szokvány krimi. Már a címe is telitalálat. A rég elásott csontváz, és a nyomozó széthullott élete. Kideríteni, mi is történt ott 60-70 évvel ezelőtt és miért. A családon belüli erőszak régen is szedte áldozatait. Erős érzelmek és a múlt sötét titkai kerülnek napvilágra. Az alaptörténet néhol a Via Mala emlékét idézte fel bennem. A közös bűn kérdését.

Várom Erlendur újabb nyomozásait, megkedveltem a fanyar humorát, magányos figurája pedig szeretni valóan egyedi.

5/5.



Eredeti mű: Arnaldur Indriðason: Grafarþögn 2001.

Arnaldur Indriðason Izland fővárosában, Reykjavíkban született 1961. január 28-án.
Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő, aki 2014-ig tizennégy Indriðason-regény központi alakja.
Könyvei eddig huszonhat országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját. 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző.
A Vérvonal című regényből 2006-ban Izland legismertebb rendezője, Baltasar Kormákur készített filmet, amely több nemzetközi díjat is elnyert: a 2007-es Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon Kristály Glóbuszra, a 2008-as Titanic Filmfesztiválon pedig a Hullámtörők-díjra találták érdemesnek.


Arnaldur Indridason eddig megjelent kötetei magyarul:
Vérvonal (Mýrin, 2000)
Kihantolt bűnök (Grafarþögn, 2001)
Távoli hangok (Röddin, 2003)
Hidegzóna (Kleifarvatn, 2004)
Hideg nyomon (Vetrarborgin, 2005)
Hipotermia ( Harðskafi, 2007)






Animus, Budapest, 2007, 2015. 

256 oldal · ISBN: 9789639715073 ·
ISBN: 9789633243183
 Fordította: Tótfalusi István

Hipotermia

Arnaldur Indridason: Hipotermia





"Erlendur a templom előtt ült a kocsiban, cigarettázott, és azon tűnődött, mit is neveznek az emberek véletlennek. Mindig lenyűgözte, hogyan tud a véletlen emberek sorsáról, életről és halálról dönteni."







Arnaldur Indridason Reykjavíkban született 1961. január 28-án. A nagyapja költő volt, az apja pedig író. Arnaldur gyerekkori emlékeinek egyik legkellemesebbike mind a mai napig az írógép kopogása, ami valószínűleg befolyásolta abban, hogy ő is regényíró lett. Már 20  évesen újságíróként dolgozott, majd 1986-tól 2001-ig filmkritikus volt.  35 évesen szerzett egyetemi diplomát az Izlandi Egyetem történelem szakán.

Első regénye 1997-ben jelent meg, amit azóta számos követett. Sikerére jellemző, hogy a harmadik regényéből a Vérvonalból film is készült. 2002-ben és 2003-ban elnyerte a skandináv krimiknek járó Üvegkulcs-díjat, 2005-ben a Kihantolt bűnökért megkapta a Brit Krimiírók Szövetségétől az Aranytőr-díjat is. A reykjavíki Erlendur felügyelő nyomoz 14 krimijében.
A Hipotermia nálunk a hatodik Erlendur nyomozati anyag, ami  a könyvhétre jelent meg.


Egy egészen biztosnak tűnő, nyilvánvalóan öngyilkossággal indul el a cselekmény. Maríat holtan találja egy barátnője a nyaralójukban. A rendőrség lezárja az ügyet, de Erlendur felügyelő azonban ösztönösen érzi, hogy valami nincs rendjén. Jól érzi.
A nő nem régiben vesztette el súlyos betegség után az édesanyját, aki nagyon közel állt hozzá.
Túlságosan is... A miértre a válasz messze, még a gyermekkorába nyúlik vissza.
Akkor, egy tragikus balesetben, imádva szeretett édesapját vesztette el. María egy életen át hordozza magában a fájdalmát. Önmagát tette felelőssé apja haláláért, képtelen feldolgozni a tragédiát.
Anyja szinte "rátelepszik" a lánya életére, inkább fokozva, mintsem csökkentve a tragédia súlyát. A nő házassága is megsínyli ezt. Ami érthető is, bár megértő és türelmes férje szeretete sokat segít az életet elviselni Maríanak. Milyen anya az ilyen? Ő szorulna kezelésre...  Társadalomkritika, önsorsjellemzés, lebilincselően egyszerű krimi. Már-már költői írás, a kriminek egy egészen más dimenziója, még az író többi könyvéhez képest is kiemelkedő a hangulatábrázolása és a történetvezetése.

Erlendur nyomozásait olvasva az egyszerű, szűkszavúság és a kitartás a fő jellemzői. Sallangmentesen a lényegre törően megírt krimik ezek. Itt nem is maga a bűntény a lényeg, hanem
az elkövetés módja és okai. A "miért" lélektani hatásai érdekesebbek és elgondolkodtatóbbak. Érzékeink lefagynak, agyzsibbasztó emlékek kerülnek elő. Itt nem is egy bűntényre derül fény az
eset kapcsán. Remek karakterek színesítik a jól megírt történetet. Erlendur romokban lévő élete, mintha javulásnak indulna.

Az erős érzelmi alapokra épülő és a múltba révedő történet hibátlan. Megint le vagyok nyűgözve!
Az izlandiakról mindig azt gondoltam, hogy olyan nyugalmas vikingek. A hirtelennek mondható fejlődés az emberekre és életükre is hatással volt. Ám az emberek nem tudtak olyan gyors ütemben változtatni régi jól megrögzött szokásaikon, hagyományaikon, mint azt a fejlődés magával hozta, sokan megragadnak a múltban.Tudnunk kell, hogy Izland szegény agrárországból modern, virágzó állammá vált néhány évtized leforgása alatt.

Erlendur igazi izlandi nyomozó. Hűvös nyugalma és fáradhatatlan kitartása két fő jellemzője. Makacsul csak kérdez és kérdez.  Ő is cipeli a múltja bűneit: egyik a gyermekkorában történt esemény traumája nála is egész életére kihatott, míg másik a válása és a kapcsolata gyermekeivel azok sorsának alakulása adja.
Ez a gyermekkori eset az előző krimikben is kirajzolódott, de ennyire alaposan és drámaian mint most még nem került leírásra. Szívszorítóak ezek az oldalak, amikor ezt idézi fel a gyermekének a felügyelő. És bizony meghatóak is.  Az élet megy tovább, azonban édesanyja is ott annál a tragikus történetnél "megállt". Halála pillanatában is arra emlékezik. Erlendur alakján keresztül képet kapunk az északiak gondolat és érzelmi világáról is.

Ennek a kriminek is az egyszerűségében rejlik nagyszerűsége. Nem annyira a rejtélyen volt a hangsúly, hanem inkább a szereplők jelleme lett mélyrehatóan bemutatva. Elképesztően jó atmoszférateremtés jellemzi a nagyszerű karakterábrázolás mellett. Kit, mi motivált, mi és hogyan történt. Egy nem hétköznapi módon elkövetett gyilkossággal van dolgunk.
Ugyanis María felkeresett egy médiumot. Anyja megígérte neki, hogy ha létezik halál utáni élet, azt tudatni fogja vele. Természetesen az emberi hiszékenység határtalan tud lenni...
Nem árulok el nagy titkot, ha az a régi bűn árnyéka máig kísért. Háttérben olyan önzően gyarló emberi érzésekkel, mint a pénz és a szerelem.
Erlendur most is érdekes esetet tár elénk. Mellékszálként a régi eltűnési ügyek közül kerül elő kettő, ami kapcsolódik a jelen ügyhöz.Izgalomban és feszültségben nem lesz hiány.

Talán még egy javaslat:  aki még nem olvasott Indridason krimit, ne ezzel kezdje az író megismerését. Történeteiben sok visszautalás van. Érthetőbb és érdekesebbek a krimik, ha sorban olvassuk.

Az Animus Kiadónál eddig megjelent kötetek:
Vérvonal, Kihantolt bűnök, Távoli hangok, Hideg nyomon, Hidegzóna.

 

Köszönöm a könyvet a kiadónak!

Animus, Budapest, 2014
Fordította: Torma Péter

288 oldal · ISBN: 9789633242407