Apám ​üzent

 

Grecsó Krisztián: Apám ​üzent



                                              

Aki ismeri az eddigi regényeit, novelláit a szerzőnek, az tudja az apa alakja mindig hangsúlyos, fontos volt. Most egy egész regényt kapott, ahol Grecsó Krisztián ok és okozatok összefüggéseit vizsgálja, a múlt történéseit igyekszik megfejteni. Fontos és nagy lépés a megértés, elengedés felé. Ami tudjuk, nem könnyű.

Nem szeretnék nagy szavakat használni, de olvasás közben többször jutott eszembe a norvég Knausgård Harcom sorozata, annak is az első kötete. Ekkora őszinteséggel, feltáró mélységgel és érző tisztelettel megírt sorokat ott olvashattam legutóbb.

Új a regény stílusa, az eddigiekhez képest keményebb, megrázóbb, érezhetően őszinte. El is gondolkodtam rajta, vajon fel mertem volna vállalni ezt, ha így is történt? Nem is tudtam, nem is lehet, de nem is érdemes gyorsan olvasni, mert néha bizony nagyon fáj. A mindennapi élet realista ábrázolása ez.
Egy nagyon részletes és személyes beszámolót olvashattam, ami bizony több mozzanatában húsba vágóan ismerős... nem csupán az alkohol pusztító ereje...Mikor elmúlik egy élet, és már csak az egykori otthon, a tárgyak, emlékek maradnak a család tagoknak, bizony az idő gyógyító ereje fontos. 

    

Apró megfigyelések, családi anekdoták, legendák a világ rezdüléseiről, ebből áll össze a családi mese, amit autofikcióként aposztrofálnak, de aki ismerni az írói életmű eddigi darabjait, fontosabb állomásait tudja és érzi a szereplők jól beazonosíthatóak. A szereplők sorsa él, ismerős, előttünk kel életre. Sok megdöbbentő, megható és sorsfordító pillanatból áll össze a regény cselekménye. 

Jó volt Juszti mamával, Domos tatával és Márta mamával újra találkozni, bevillan Benedek és Sadi sorsa is. 

Ez külön érzékenyen, illendően simul a történetbe, ahol Ignác, az apa tettei, sorsa állnak a középpontban. Kiemelten hangsúlyos a nők szerepe, (Jusztika sorsa, Márta mama vagy a lánya ellentéte), akik a családot viszik a hátukon. A háborúk, katonaság, vagy '56 már csak a viharsarki élet hozadékai. Családi élet anno, a rendszerváltás előtt és után. A helykeresés, kitörés izgalmas lehetőségével. Ki hogyan élte meg, miért is alakult ez így? Szól az élet hullámairól, rossz döntésekről, emberek mélybe hulló, de magasba törő pillanatairól mesél a szerző. Ezeket a reménytelennek ítélt próbálkozásokat bizony környezet szenvtelenül figyeli. A kamaszkor és az apa leépülése, halála erős hátteret kap, meghatározza az apa-fiú viszonyt.

Izgalmas kirakós ez. Alaposan próbára tett lélekben, rég volt ilyen élményem. Eszembe jutott sok saját életpillanatom, ami akaratlanul is összecseng a történésekkel. Nem tudom mi lehetett nehezebb: megélni ott és akkor ezeket az eseményeket, vagy utóbb megírni, lélekben feldolgozni. Több megható és eleven képből kettőt emelnék ki: amikor Ignác, minden előre megbeszélt egyesség ellenére átveszi a fia katonai behívóját..."én is kibírtam" jelszóval. Ez mindig meghatározó volt akkoriban egy ifjú ember életében a katonaság. Sajnos Ignác sorsa itt pecsételődött meg. 

"Nem hagyta nyugodni a múlt, de nem hagyta élni sem."

A másik, számomra fontos pillanat a regény végén van. Erik, a fiú a sokadik kórházi kezelés alatt bemegy apjához, és megnyírja a haját. Nem ám csak úgy. Gondosan, odaadó törődéssel frizurát készít. Visszaadva az elveszett emberi méltóságából egy kis darabot. Az apa korai halála, az odáig vezető út, a hozzá való viszony több erős pillanatot eredményez.

Hosszan tudnám elemezni, mélyen érintett, fontos regénynek tartom az idei megjelenésekből. Nagy élmény volt olvasni, lenyűgöző és elgondolkodtató az egész regény. Olyan élveboncolós, lélekbe markoló, komor és súlyos valóság, ami az életük. Grecsó Krisztián elképesztő precizitással fejti fel emlékeit, értelmezi a múltat. Tudja, hogy ez fáj, de kell az üzenet megértéshez, az elengedéshez. Ez a mély, őszinte kitárulkozás teljességgel szokatlan a hazai irodalomban. Elismerésem, csak gratulálni tudok! 

A nehéz téma ellenére többször szórakoztató és idilli igyekszik lenni, hiszen voltak szép, jó pillanatok is a család életében. Ilyen a záró kép, a családi kukoricatörés is. Együtt, énekelve dolgoznak, lám ilyen is lehetettt volna az egész életük. Ignác elbiciklizik, integet... az élet megy tovább. A halál is egy állomás, aki elment, mégis itt marad velünk, a lelkünkben, emlékeinkben. Végig fontos dolgokról beszél, izgalmas hangon. Eredeti tud lenni, magunkra ismerhetünk benne, hiszen rólunk is szól. 


ITT kedvezménnyel rendelhető a könyv! 





      

Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Volt a Bárka folyóirat szerkesztője, a Nők Lapja vezető szerkesztője és a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től vezeti az Élet és Irodalom prózarovatát, Újlipótvárosban él, egy kislány édesapja.
Fontosabb díjai
Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (1999), Bródy Sándor-díj (2002), Déry Tibor-díj (2004)

József Attila-díj (2006), Márciusi Ifjak Díj (2008), AEGON Művészeti Díj (2012), Bárka-díj (2018), Libri irodalmi közönségdíj (2020)
Fotók: Falus Kriszta

Magvető, Budapest, 2024
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631444919

Lányos apa

Grecsó Krisztián: Lányos apa


                                                    

"Istenem, milyen sokféle íze is van a boldogságnak."



Kell a mai magyar irodalomban egy ilyen pozitív vonulat. Grecsó kortársam és szinte földim. Hihetetlen sok összecsengés van az én emlékeim és a Grecsó család életképei között. Nem is beszélve arról, én is lányos apa lettem. Az érzések, régi szegvári emlékek elragadtak, mint egy megvadult óriáskerék. Próbálom minden elfogult rajongásom félre tenni, de az biztos, hogy jó egy ilyen könyvet olvasni.


Sírtam, nevettem, néha egyszerre is. Juszti mama és a megelevenedő emlékek, szerelmek, a családi kapcsolatok a viharsarok életéből mindig megkapóak és feledhetetlenül őszinték. A könyv érzésem szerint tökéletes egyvelege a Valami népi és a Harminc év napsütés történeteinek. Három részből áll össze a kötet: a címadó Lányos apa történeteit a Földek emberei és a nosztalgiával átitatott Minden könnyű volt történései fogják egybe.

A Földek emberei rész erős, megható vallomásai elgondolkodtatják az olvasót. A régmúlt képei, az apa emléke nagyban emlékeztetett a norvég írózseni Harcom sorozatára. Ha jól visszagondolok az írói életműre, az önéletrajzi elemek, a férfi szerepe a családban, az apa meghatározó szerepe tökéletesen idézi Karl Ove Knausgård műveit. Itt talán ami szimpatikusabb, a megértés, elfogadás lengi be ezeket a történeteket. A viharsarki fiú látásmódja egyéni. Megnyugtatott, de felkavart az ismerős férfi-női lélek apró rezdüléseit taglaló írás. Mit is jelent a család? Milyen traumákat, terheket cipelünk generációkon át? Mitől és hogyan lehetünk boldogok? Ami csak köztes állapot az életben, de valójában elég legtöbbször igazán együtt lenni a szeretteinkkel. 

A fehér özön és a "két sor paprika" tökéletesen találkozott az életem egy szakaszával... kellett, percig sem bánom, de rémes visszagondolni azért arra a nyárra. Igen, a szocialista életforma idilli hangulata visszaköszön. Én még tudom mit jelentett a "négyezer forintból nyaralni" a Balatonon, vagy a repülés a távoli vágyálom mellett valóban szabadságot IS jelentett. Anyám álma és a címadó novella pazar világa kiemelkedő része a kötetnek. Csodás alámerülés a megszépülő múltba. A gyökerek maradnak, ha az életünk tovább is gördül a fővárosba. Ott beilleszkedni, "pesti polgárrá válni" nem egyszerű. Hanna oda született, de a vidék lelke, a népi háttér mégis fontos. Van itt öröm és keserűség, csakúgy, mint az életben. Hol szívmelengető, hol pedig szívszorító. Azért is szeretem Grecsót, mert úgy tud mesélni magáról, mintha rólam mesélne.

Sorsok vannak itt, drámák és szerelmek. Nehéz kiemelni az első etapból bármit, hiszen mindegyik komoly és valós emberi sorsot tükröz, kis szociológiai látlelet. Grecsó Krisztián pátosztól mentes őszinte vallomásai ezek a családról. A Levelek a frontról nekem tökéletes párja az Össze kéne szedni novellának. Olvasáskor azonnal az jutott eszembe. Itt párásodott be először a szemüvegem... Micsoda erő, mennyi minden van abban a záró egy mondatban! Természetesen a Rambó, Makó, vakrandi volt a meglepetés, a feloldás ebben a részben. Talán mindketten ott voltunk azon a koncerten... Az, hogy van ott fenn valaki, aki sorsunk terelgeti az Erdei mondatok írásból derül ki.

   

A középső rész a a Nők Lapja írásaiból szemezget. Lányos apa.. az átértékelt érzelmek történetei ezek.  Mennyire máshová kerülnek a hangsúlyok, ha egy gyermek teszi teljessé a családot! A végre szülőként megélt közös kalandok, a világ felfedezése, rácsodálkozás arra, amit valahol felnőttként elvesztettünk, de Hanna baba visszacsempészte az életükbe. Ezek az életképek mosolyt csalnak az olvasó arcára, átértékelik azt, ami néha túl egyszerű, kézenfekvő.

Lassításra kényszerítenek ebben az élet nevű rohanásban. Jó, ha van még tartalék a szülői türelemből, és a család összetart, ad olyan meghatározó emlékeket, ami a felnőtté váló kisgyerek létét jól megalapozza. Saját tapasztalatból egyértelműen az Apa főztje az egyik kedvencem, hiszen ezt sokat hallottam az én lányomtól is... ez olyan büszkeség és frenetikus élmény, ami apróságnak tűnik, de fontos. A közös evés, a kalandok, az együvé tartozás szép példáit olvashatjuk ezekben a tárcákban. Imádni való az óriáskerékről szóló írás is, hiszen a tériszony legyőzése apának,  elismerést érdemel... ez is hasonlóan ismerős volt. Kedvenceim innen: Rúgkapa, Rohan az idő, A lengyel udvarló, Két nap távollét, Apa megígérte, Elég jó szülő és az Érett nő. Apró, de fontos pillanatok a Grecsó család életéből, de ezek az emlékek sok szülőnek jelentik ugyan azt az érzelmeket. Tetszett az írások személyessége, tömörsége. Érezhetően szívből ír az olvasó szívének. Jó volt ez a közös emlékezés az íróval, ami talán példát is mutat, hogy kellene egy gyermeknek örülni, törődni vele. Ahogy elkezdjük talán érteni, másképp látni a világot, ha van ott mellettünk egy kisgyerek.

 

A nosztalgiával átitatott Minden könnyű volt záró rész az úttörőtáborokba repít, hol még gyerekként, hol kezdő pedagógusként. A szerelem színei, a felnőtt életben megtett első lépések, balatoni hangulatok, zenék és ízek villannak fel. Az Ördöglakat vagy Az első színdarab a mára kiveszőben lévő, elhívatott pedagógusoknak állít emléket. Mindenki életében akad ilyen tanár, akár pro vagy kontra. Felnőttként visszaálmodni ezeket jó érzés. A Balatoni falatok és a Zajtalan szeretet lett még kedvencem a Mai sakknovella mellé. A mára már eltávozott írótársak emléke is megidéződik, hiszen az idő valóban fájón gyorsan rohan. 

"Magyar írónak lenni kiváltság, csoda és kovásztalan, nehéz kenyér, magány, lehetetlen és kérges szomorúság,[…]"

Azért szeretem az ilyen novellásköteteket, mert összefügg az egész. Izgalmas olvasni, az íróra legnagyobb hatást tevő élethelyzeteket, a kamasz emlékeket, amik a felnőtt férfi életét, gondolkodását megalapozták. Választékosan fogalmazott életképeivel ad egy pozitív lendületet az olvasónak. Erre pedig nagy szükség van napjainkban. Már a nyitó karácsonyi történet megadja a tartalom mélységét. Átértékelésre késztet, emlékeket idéz és egy-egy mondattal jól megtalálja az olvasó lelkét. Néhány mosoly, egy kis nosztalgia, egy gyermeki kacaj, és igen az élet valóban szép!


ITT tiéd lehet a könyv! 


         

Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Volt a Bárka folyóirat szerkesztője, a Nők Lapja vezető szerkesztője és a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től vezeti az Élet és Irodalom prózarovatát, Újlipótvárosban él. Fontosabb díjai

Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (1999), Bródy Sándor-díj (2002), Déry Tibor-díj (2004)

József Attila-díj (2006), Márciusi Ifjak Díj (2008), AEGON Művészeti Díj (2012), Bárka-díj (2018), Libri irodalmi közönségdíj (2020)
Fotó: Faragó László




Magvető, Budapest, 2023
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631442588

Ami elhasadt

Grecsó Krisztián: Ami elhasadt

Korai verseskötetek



                                                           

"A vers az, amit mondani kell" - Kányádi Sándor




A vers az valami különleges üzenet, érzelmeket és gondolatokat közvetít sajátos formában. Egyéni, kit mikor, hogyan talál meg és mi fogja meg éppen egy-egy alkotásban. Az idő kegyetlen rostáján mi marad fent, az ismét egy nagy kérdés. Az utókor ítélete döntő lehet, ám azt gondolom a művésznek a világ felé kinyíló lelkének minden rezdülése mérvadó. Az életmű teljes ismeretéhez elengedhetetlenül hozzá tartoznak ezek a korai versek is. Honnan indult, kezdte pályáját, hová jutott, hol tart most a szerző. József Attila százévente egyszer, ha születik közénk, mindenki elkezdi valahogy, valamikor. Grecsó a Viharsarokból indulva nem tagadta meg önmagát, vállalta ezeket a korai költeményeket, és ez így van rendjén. 

A POKET kiadványára több okból felfigyeltem. Először is kedvelem Grecsó Krisztián prózáját, stílusát, olvastam minden elérhetőt tőle. A regények, novellák és tárcák mellett gyermek és felnőtt verseit is ismerem. A címadó vers az Ami elhasadt az egyik kedvencem tőle. Nem volt kérdés, hogy kell itthonra ez a kis kötet. Természetesen a Magamról többet című verseskötete sokkal közelebb áll hozzám, ami azonnal megtalálta az utat a szívemhez. Mégis van ebben az összegyűjtött kötetben némi talán naiv gyermeki báj, egységes hangulat. Igen, jobban szeretem a szerző prózáját. Mégis, mindenképpen izgalmas volt Grecsó Krisztián fejlődését nyomon követni. A szegvári bölcsőtől indulva, a békéscsabai főiskolás évekig jutva.


              

Elismerést érdemlő, hogy ezek a mára már sehol nem kapható három kötet verseit most egybegyűjtve olvashatjuk. Az elsőt még 1996-ból, alig húsz évesen, telve hittel és reménnyel, 

a hangját és útját kereső ifjú első  szárnypróbálgatásai ezek. 

Az első kötet versei A vízjelek a honvágyról címet kapta. Természetesen mint első könyves szerző, Grecsó sem mentes az induló költőkre jellemző tétova, bizonytalanságtól. Ám tökéletesen teremt hangulatot, képeivel, megszólít. Innen nekem a címadó mellett az Ahogy az út fogy, Aratástól-aratásig, vagy a Test emlékei című versek maradandóak. Izgalmas még az Önarckép, Írott súlytalanság vagy a Komplexusok ciklus. A legutóbbi Grecsó-kötet, a Valami népi nyitó képeit és sorait juttatták eszembe ezek a versek, megidézve a Kubikosok kisnovellát.

Angyalkacsinálás címmel 1999-ben jelent meg a JAK-füzetek sorozatban a második kis kötet. Nem mindig éreztem magamhoz közel igazán ezeket a verseket, mondhatnám az első kötet versei jobban megtaláltak. Itt talán néha művészkedőnek, kicsit szentimentálisnak találtam. Tudom, ízlés dolga, kit mi érint meg, hogyan hat a közvetített üzenet. Kis érzékeny történeteket, megfigyeléseket olvashatunk az idő és tér változásait követve, ezek egy része később kibontva a Harminc év napsütés novelláiban köszönnek vissza. A nagyapa emlékét megidéző Mikor csak esik vers kiemelkedik. Hangulata működik, nekem a Savanyúból édes és a Szellemország lett még az, ami megfogott. A címadó vers metaforái sejtelmes képei is emlékezetesek maradnak. Mégis, ahogyan talán a legerősebb-hatásosabb ebből a kötetből a Satuba szorított szög lehet.

A harmadik kötet versei 2001-ből valók. Ebben található a válogatáskötet címadó verse is. A Caspar Hauser kötet nem került országos forgalomba, egy irodalmi társaság jelentette meg 200 példányban. Alig 36 oldalon „Caspar Hauser az egyetlen, aki valójában részese volt az öntudatra találásnak, miközben emlékei voltak egy olyan ismeretlenül boldog állapotról, amiben az én nincsen, csak szükségszerűen a más” – írja Grecsó a könyv hátlapján. Kifejezetten tetszett, hogy az eredeti borítók is szerepelnek, néhány gondolatot maga a szerző is hozzá tesz kiegészítésként, afféle háttérnek a kötetek születéséről.

„Különös pályakezdés a Grecsóé. Nagy Lászlót, Móriczot megidézve, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéseinek hangján, a falu néha tétova, máskor izmos beszéde ez. Sok remek vers már a későbbi jelentős írót is mutatja, és persze akadnak itt zsengék, tévutak, örömversek. Egy népi írói debütálás a kilencvenes évek közepéről. Valódi kuriózum.” Sebő Ferenc


           

Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.

Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben. Megyek utánad, Jelmezbál, Vera című regényei is elismerést hoztak, népszerűek lettek az olvasók körében.










POKET Publishing, Budapest, 2021
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156384027

Valami népi

Grecsó Krisztián: Valami népi




                                                              

Kedvelem Grecsó Krisztián prózáját, és a novella műfaját, nagy várakozással és örömmel vettem kézbe a legújabb kötetét. A megkapó cím és a csodás borító azonnal megfogta a lelkem és a szemem. A kötet huszonkilenc novellája négy nagyobb egységben jelenik meg az olvasó előtt. Valami végtelenül szomorú fájdalom van ezekben a legtöbbször mélyen személyes történetekben.

    

A nyitó novella egyben a kötet leghosszabb darabja. Édesapja emléke és egy mára teljesen eltűnt világ képei kelnek életre az olvasó előtt. A Kubikosok világa, életszemlélete, kiszolgáltatottan nehéz sorsa ad magyarázatot az egykori elvárásokra a szokások mentén. A régi életképek valósága és emberei mára átértékelődve épültek be az utódok lelkébe. A Fehérben fehér motívum nem csupán egy himzés, hanem a népi minta továbbgondolása. 

Nem egy novella volt, ami után le kellett tennem a kötetet a kezemből, mert annyira fájt amit olvastam, sokkolóan ütött az élmény. Az írói fikció és a valóság jól keveredik, több ponton felbukkan a novellákban. A fájdalom és tragédiák sora bemászik az olvasó lelkébe, napokig ott marad, foglalkoztatják a leírtak. Később már nem lepődtem meg a végkifejleten. A szerző szándéka talán az életigenlésre való rávezetés lett volna, a családi viták, szomorú sorstragédiák, betegségek során át. A családi történetek hátterét olvasva a Harminc év napsütés léleksimogató emlékei derengtek fel, ezúttal azonban a fájdalmas élmények, és tapasztalatok tömény esszenciáját olvashatjuk. A lemeztelenített valóság sokkolóan tud fájni. Komor, komoly drámák sora adja az életünket, ami kiegészíti és teljessé teheti a pillanatnyi boldogságunkat. Ami múlandó. A megrázóan őszinte lélekelemzéseket olvasva éreztem a férfilélek minden titkát, rezdülését, fájdalmát és örömét.

A Pillangó hatás elől nincs menekvés, életünk biztonsága, boldogságunk egyetlen mozzanatba sűrűsödve tud irányt változtatni. Többször szinte a végső kétségbeesés fogott el, hogy ennyire meg van írva a sorsunk a csillagokban, és egyetlen rossz másodperc alatt átértékelődhet körülöttünk minden. A látszólag véletlenek sora, egy pontban csúcsosodik ki, a múlt ezernyi szála, az események sora döntően határozza meg sorsunkat. Amit bizony sok esetben egy életen át cipelhetünk lelkünk mélyén. Amikor önmagunkban felismerjük szüleink cselekedeteit, gondolkodását az önvizsgálatra, sorsunkkal való szembenézésre késztet. 

A második etapban, ami az Örökrangadó címet kapta az apa-fiú kapcsolat mélyére láthatunk. Megelevenednek a gyerek és kamaszkor, az önállósodás pillanatai. Feltűnik és jó jellemrajzot kap a Mellettem elférsz Márta mamája is, aki erős egyéniségével jelentősen hatott a család életére. A fiatal felnőtt élet kezdeti boldogsága itt vált át a mély felismerésre: "Engem nem szeretnek". A kijózanító felismerést követően a továbblépés Békéscsabáról az új élet alapjai Budapestre kerültek. A vidékiség azonban megmarad, hiszen a gyökerek a Viharsarokban, az Alföldön vannak. Onnan táplálkozik, a hozott háttértől hat erősen a jelenre.

Az eddigi életmű ismeretében ez a kötet új fejezetet nyitott, egészen más olvasási élményt kaptam. Az élet váratlan tragédiája, minden fájdalma őszinte, mély kitárulkozást hozott. Nem volt egyszerű szembesülni sorsunk és a boldogság törékenységével, elgondolkodtató gyűjtemény született. Számomra a kötet összegzése a harmadik részben teljesedik ki. Már a cím sokat sejtet: Istennek nehéz. Valóban, az élet minden szeretete és fájdalma összegződik, amit néha nehéz elfogadni, megérteni, feldolgozni.

"Az okok és okozatok isteni lepkeszárnyai némán suhognak."

A váratlan betegség komolyan hat, átrendeződnek a hangsúlyok életünkben. Amikor már csupán egy sorszám vagy a rendszerben a kezelésre várók között, az élethez a reményt a gyógyulás vágya adja. Az írások személyessége, a zsigeri fájdalom teszi elgondolkodtatóan fontossá ezeket a novellákat. A lezárás a boldogságtörténetek adnak reményt, pozitív kicsengést minden fájdalom és tragédia ellenére. Az élet körforgása néha egyetlen gyermeki mosolyban teljesedik ki.


ITT rendelhető kedvezménnyel a kötet! E-könyvben is beszerezhető IDE kattintva. 


        

Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.

Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben. Megyek utánad, Jelmezbál, Vera című regényei is elismerést hoztak, népszerűek lettek az olvasók körében.









Magvető, Budapest, 2022
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631441550

Belefér egy pici szívbe

Grecsó Krisztián: Belefér egy pici szívbe



                                                           

"Aki megnő, az mindig nagy,
Vagy egy kicsit kicsi marad."




A 2020-as év könyves megjelenése két verseskötet formájában van jelen Grecsó Krisztián munkásságában. A Magamról többet felnőttversei után év végére megérkezett a Belefér egy pici szívbe című gyermekverseket, mondókákat tartalmazó kötet. Verseskötetről mindig nehéz írni számomra, és ez sem kivétel. A gyermekversek különösen nehezített pálya, hiszen érezhetően a nagy elődök nyomdokain járva igyekszik maradandót alkotni.

A klasszikussá nemesedett A tündér (Bóbita) című Weöres Sándor vers mintájára ihletődött a nyitó vers. Ami az egész kötetre jellemző az a játékos szeretet, odafigyelés, a gyermek fontossága a felnőtt létben. Elkerülhetetlenül fontos háttér az, amit az élet hozott a szerző életébe. A sajnálatosan drámai betegség elleni megrázó és kemény küzdelem után a gyógyulás folyamatához, lelki megerősítéshez egy kislány érkezett a családba. Ettől is személyes hangvételű az egész kötet, hiszen a verseket a szerző kislánya, Hanna ihlette.  

                               

Érthető örömmel osztja meg ezt a felemelő érzést a verseken át velünk olvasókkal és a gyerekekkel Grecsó Krisztián. Tudom és vállalom elfogultságomat, hiszen maga az élmény leírhatatlanul sokat ad egy érző lelkű férfinak, amikor apává válik. Felnőni a feladathoz nem könnyű. Ebben a helyzetben a reményt, az életbe vetett hitét is hozza. Igen, akadnak döccenések, kínrímek, vagy éppen olyan fordulatok, hasonlatok, amit egy gyerek nem biztos, hogy azonnal tudni, érteni fog. Talán itt-ott érdemes lett volna még csiszolgatni, alakítani a sorokat, a rímeket faragni kicsit. A szóhasználat is néhol elég modern lett. A "Sikít, mint Linda a tévébe," vagy a ""A csivava nem Csubakka," soroknál kissé meglepődve álltam. Ahogyan a Variációk ismert témára is inkább csak egy kedves-ügyes, vidámkodó, Grecsó-féle átiratokat tartalmazó rész. A Most múlik pontosan és a Boci, boci tarka még rendben is vannak, de a másik kettő, juj. Ez is bizonyára igényel majd némi magyarázatot a kisgyerkőcnek ahogy a "hőérzet" vagy az, ki is volt a sikítós Linda. Viszont apa muzikalitásához kétség sem fér. A Jönnek a zenészek vers ismét egy jól sikerült alkotás.

Az is igaz, a szerző elismert név, jól csengő "márka" az irodalmi életben, a Libri irodalmi közönségdíjat egymásután kétszer is (2020, 2021) elnyerte. Nincs is ezzel baj, hogy első felindultságából az öröm és a végtelen szeretet ezeket hozta elő a lelkéből. Grecsó Krisztiánt elsősorban prózaíróként tartjuk számon, de jó kis versek születtek a lelkéből. Nem én vagyok a célközönség, de élmény volt olvasni, érezni a boldogságot, az életörömöt a sorokból. Nem lehet szó nélkül elmenni a kötet igényes kivitele mellett. A szívmelengető sorok mellé remekbe szabott az illusztrációk sora is. Baranyai (b) András sokat tett a kötet egészéhez gyönyörű rajzaival.

A versek az ünnepek, a család, a kisbaba fejlődése és bimbózó élete köré épülnek. A világra való rácsodálkozás, felfedezés öröme ez. Amikor éjjel nem hajlandó aludni a baba, esetleg beteg lesz, jön a foga ezek az életének jellemzőpillanatai. Ezek is pátosz nélkül megjelennek. A szülőknek pedig néha - valljuk be- komoly feladatokat ad. Óriási szerencse, ha van egy nagyi is kéznél, aki "nagyon vigyáz rád". Hanna baba gyorsvonat vagy az Ejtőernyős lett a világ című verseket említeném ebből a csokorból. Természetesen az állatos versek sem hiányozhatnak. Mókás és vidám, játékos sorok ezek. Innen a Rigók Pesten, Csalfa állatok vagy a Sír az eső emelkedik ki. A kötet fő erőssége a négy versből álló lezáró szakasz. Ez tartalmazza a címadó verset is. Valóban sok-sok érzés fér bele (nem csak) egy pici szívbe! A Kossuth-díjas Csík Zenekar megzenésített néhány verset, most a zene segítségével még többekhez eljuthatnak ezek a szívmelengető versek. 

ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv!

                           

Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.

Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben.  Megyek utánad, Jelmezbál, Vera című regényei is népszerűek lettek az olvasók körében. 








Eredeti megjelenés éve. 2020
Magvető, Budapest, 2020
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426496 · Illusztrálta: Baranyai (b) András

Magamról többet

Grecsó Krisztián: Magamról többet 



                                                                                                     














Mindig is szerettem a verseket, azonban verseskötetről talán a legnehezebb írni. Kell egy hangulat is hozzá, hasonlóan megélt élethelyzet, ami segíti az olvasót, hogy a közös hullámhossz működni tudjon. Itt és most ez rögtön kialakult. Grecsó Krisztián érző és fájó, megrázóan őszinte kitárulkozásait olvasva azonnal éreztem a férfilélek minden titkát, rezdülését, fájdalmát és örömét.



19 év után tért vissza ehhez a műfajhoz a szerző ezzel a kívül-belül szépséges kötettel. A súlyos betegségét legyőzve kerültek ide ezek a versek. Életének drámai pillanati jelennek meg, amikor átértékelődik, máshová kerül a hangsúly. Nem túlzok, egy ország féltette, izgult és drukkolt neki. Grecsót jó olvasni, nem csak regényeiben. Léleksimogatóan őszinte, egyszerűségével hatásos. Tudja és meri vállalni ezeket az átélt kínokat. Pedig nem könnyű szembesülni azzal, mennyire picik, sérülékenyek és múlékonyak vagyunk. Cseppet nem csoda, hogy egynémely vers karcos, darabos, fájón szíven üt. A pokol után jön a lebegés és a megnyugvás, az élet öröme. Kevesen képesek erre a lelki lemeztelenedésre. Tetszik a kötet koncepciója, felépítése.


Az első három vers a szerelemről énekel. A hűséges társnak szól, ahogy belépett az életébe, elhozva
a fényt. "Abból vagy, amiből nekem kellene lennem" Szoros összetartozásról olvashatunk ezekben a versekben.


A második szakasz a betegség komor és halálközeli élményét sem nélkülöző Balázsolás ciklus. Felfoghatatlan ez, hogy miért kényszerül egy alig negyvenéves ember az élet összegzésére, visszatekintésre, búcsúzásra. Ebbe nem lehet belenyugodni, szerencsére a kezelések eredményesek lettek. Ahogy Babits is számvetést készített ebben a helyzetben az életéről, és segítségért fohászkodott benne szent Balázshoz, úgy Grecsó Krisztián is ezt teszi. Döbbenetes, átérezhető a fájdalom a néma sikoly. Mindenek felett pedig ott van az élet szeretete, a remény. A Magánapokrif és az Arctalan ima verseit emelném ki innen - valami gyönyörűségesen fájó, őszinte érzések kavarognak bennük.




Személyes élményem volt a 2019-es könyvfesztivál forgatagában véletlenül találkozni vele. Nem volt éppen dedikálása sem, csak kijött a párjával, megmerítkezni ebben a légkörben, megmutatta magát, itt vagyok. Bevallom férfisan, elérzékenyültem, nagy élmény volt néhány percet beszélgetni, kezet fogni vele. Egyáltalán: jó volt látni, hogy itt van köztünk. A kötet az életkori változásokat is körbejárja. Hogyan és miként alakul változik az életünk, személyiségünk, gondolkodásunk. Mennyire más volt már júniusban a szegedi könyvhéten viszontlátni a megerősödött, életvidám Krisztiánt. Nem véletlen, az újrakezdés versei ezek.


„Mindent őrzöl, ami hozott anyag bennünk, ami a másé.Hogy az a kevés jövő elférjen majd nálunk valahogy.”



A kötet erőssége éppen az, hogy ezek az érzések könnyen átélhetőek, megrázóak és félelmetesen őszinték. Ahogy halad előre a kötet is egyre reménytelibb, boldogabb lesz. Az utolsó három szakasz lett a kedvencem: Legjobban nélküled, Régi önarckép, és a címadó apaverseket tartalmazó Magamról többet. Végre, lett valaki, aki fontosabb önmagánál is, akinek felolvashatja a költő a Bóbitát. Hatalmas boldogság,élmény apává lenni. Lányos apukának lenni pedig különösen szép. Ez az eltéphetetlen lelki kapcsolat már a kezdettől érezhető. Mennyire hat, változtatja meg a férfit az apaság. Erről az érzésről, örömről szólnak ezek a versek. Saját nyomok mellett a Két kiló hetven deka vers lett a kedvencem.
Olvassátok, hiszen a nagy elődök nyomdokain haladva nem csak Babits, de Kassák Lajos, Pilinszky, József Attila szellemisége is megidéződik.


ITT tudod megrendelni a verseskötetet! 


Az új kötet a Magamról többet címet kapta, ajánlója így hangzik: "Hogyan alakítják a történeteink azt, akik vagyunk? A Magamról többet versei erre a kérdésre keresik a választ, a magyar költészet nagy hagyományú számvetéseit – többek között Babits, Pilinszky, József Attila verseit – felidézve. Csakhogy a kötet tanulsága szerint soha nincs jó alkalom a számvetésre, a leltárakat mindig újra és újra el kell készíteni. Hogyan tudunk úrrá lenni az élettörténetünkön, ha sem a rossz, sem a jó életeseményekre voltaképpen nincsen ráhatásunk, ha a szerencse és a balszerencse egyaránt megjósolhatatlan? Grecsó Krisztián megrázó Balázsolás-ciklusa és felemelő apaság-versei az olvasót saját életének kérdéseivel is szembesítik."
A Mellettem elférsz és a Vera szerzője ezzel a kötettel tizenkilenc év után tér vissza pályakezdő műfajához, a vershez.


(Két kiló hetven deka)

Nem tudtam, hogy van benne a szerelemből is.
A vaksága, az oktalanság.
Ahogy hevülni tud.
A rumliban vasalt pelenkavásznak,
Hímzett huzatok, vadvirágos plédek.
Minden illatos és kaotikus,
Az érkező embert várja.
Az érzés folyékony,
Simává feszül, mint a táblaüveg.
Negyvenhárom évig rettegtem,
Hogy nincs a lelkemben
Efféle halmazállapot.
A kórházi folyosón
Szent Péter kulcsa csörgött,
Remegett az állam.
Apám halálakor engedtem
El magam utoljára így.
De csak a kezelhetetlen
Pillanat volt idegen,
A rettegve remélt érzés szinte régi.
Otthonossága önzőn
És kizárólagosan természetes.
A sors töménységétől
Kamaszosan húzódoztam,
Mintha lúgos lenne
Vagy émelyítően édes.
Nem illett a helyzethez:
Zavarban voltam.
Az isteni kegyelemre
Úgy reagálni, mint egy bókra?
Hogy másból vagyok,
Le sem játszódott.
Sosem voltam annyira fáradt,
Ahogy a gyerekágyat szereltük,
De ébren tartott az erre emlékezni fogok
Törhetetlen odaadása.
Az apaság mindenestül vagyok,
Nem csak a viszonyom egy
Két kiló hetven dekával
Született kislányhoz.


A vers a Jelenkor 2019. októberi számában jelent meg először.
Grecsó Krisztián portréját Fényes Gábor készítette



Magvető, Budapest, 2020
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439915

Vera

Grecsó Krisztián: Vera 






                                                                                               





"Pedig mosolyogni tudni kell. Mindig mosolyogni kell, akkor is, ha az emberre rátör a szomorú-izgulás, sőt akkor még jobban"





Minden várakozásom ellenére kissé felemás érzésekkel tettem le a könyvet: ugyan tetszett a kislány szemszögéből kibontakozó történet, jól működött, mégis egészen más volt, mint amit eddig megszokhattunk Grecsó Krisztiántól. Az írói stílus nagyot változott és bevallom kevésbé tetszett, mint 

a korábbi könyvei, regényei esetében. Még nem tudom hová tenni ezt az új színt az írói életműben.
Az Isten hozott vagy a Mellettem elférsz még mindig a személyes kedvencem, de említhetném a Tánciskolát vagy a Megyek utánad regényeit is. Vera ide most nem tudott igazán felzárkózni.




Tény, hogy Grecsó Krisztián tökéletesen felvette ezt az új nézőpontot, működik és érdekes a naiv, kamaszlány szemével láttatni a történéseket. Vera egyébként már a Jelmezbál regényében is feltűnt. Most egyre többet próbál megérteni a körülötte kavargó felnőttélet eseményeiből. A titkok misztériuma lengi be a regényt. Szívszorító volt a kibontakozó családi drámát olvasni, jó volt átélni az első szerelmet, érezni Vera hullámzó érzelmeit. Az alig 10 éves kislány rácsodálkozását a felnőttek világára, amiben igyekszik eligazodni, érteni őket. Ehhez a gyönyörű borító, ami Baranyai (b) András grafikus munkáját dicséri, és a 80-as évek szegedi képei, hangulata tökéletes korrajzot, hátteret ad. Az író szegedi kötődése közismert, örömmel vettem, hogy ide helyezte a regény cselekményét. Lényeges, hogy most azért kevesebb az önéletrajzi elem, viszont az egész regény hangulata a kavargó érzelmek tökéletesen átjönnek, megfogják az olvasót. 


A jó tanuló, jó sportoló, negyedik osztályos Vera fokozatos felnőtté válása rögös úton jár, ahogy kamaszodó lelkét is erős hatások érik. Megérinti a szerelem, ami éppen úgy meglepi, mint az a titok, amit barátnője Sári, egy vita hevében az arcába vág.
A titok, amit ugyan mindenki tud, csak Vera nem, hiszen nem beszélnek róla. Nem tudnak, erre valahogy nincs soha alkalmas pillanat, a felnőttek is kerülgetik és félnek tőle. Ez valahol érthető is, hiszen kínos és fájó a múltat bolygatni. Az elhallgatás mégis nagyobb traumát okoz Verának.

Most egy szakadozó barátság, ad erre alkalmat, ami természetesen egy fiú miatt van, hiszen Józef 

Verát választja és nem Sárit. Ezzel kirobbantja és erősen felkavarja a lelkeket. Igazi dominó-elv módjára törik darabjaira az élete. Valójában a regény lelkileg mélyebbre hatol, mint elsőre érezné az olvasó. Vera félve várja, hogy szeressék és igazán tartozzon valakihez. Egy hazugság árnyékában az igazi szeretet hiánya, az elfojtott titkok fájdalma lélekölő. Ahogyan az is, ha hirtelen ránk zuhan a biztonságosnak hitt, védett kis világunk. Vera érzelmi kavalkádja megható, gondolataiból bontakozik 

ki a történet.


A hazugságok szülte félelem, a barátság próbája és az őszinteség fájdalmas elegye ez a történet. Ami tökéletesen igaz a Verát körülvevő felnőttekre is. Béla bácsi és Gábor, a két testvér alakja mellett hangsúlyos Sári néni és a nagyszülők közti feszültség is a háttérben. Valahol ők is az útkeresés nehézségeit élik, mint Vera. A boldogságukat remélik megtalálni a szocializmus végnapjaiban. Vártam 

a végére egy magyarázatot, de több dolog válasz nélkül maradt. Olvasás után valami hiányérzet maradt bennem. Elismerést érdemlő ez az új írói stílusfordulat, bátor és bravúros megoldásokat ad. Férfiírónak egy kislány bőrébe bújni igazi kihívás lehetett. Talán itt a baj, hogy ez nekem nem ment. Nem tudtam 

a lánykával, annak nyavalygásaival azonosulni. Nem én lennék az igazi célközönség sem, vagy a szerkesztői koncepció nem működik olyan jól, mint a Jelmezbál esetében. Vagy csupán szokni kell még ezt a váltást, és kicsit később újraolvasás lesz ebből érzésem szerint.



"Most a tétován álló papára néz, még mindig nincs válla, és mintha egy fejjel alacsonyabb lenne, vékony kisfiú, olyan, mint azon a régi fotográfián, amikor még boldog volt és naiv."

A váratlanul felbukkanó szerelem érzése átélhető: a gyomorgörcs, a rebbenő pillantások, a félve, sután megfogott kéz a pillanat illékony varázsa ismerős. Ahogyan a környezet is az, hiszen éppen akkor és ott a Hősök kapuja mellett laktak édesapámék, ott töltöttem gyermekkorom jó részét. A borító sok szép emléket idézett meg bennem, jó választás volt, igazi jellegzetes szegedi kép. Ahogyan a történetbe fűzött zenék is hozták a hangulatot. 

A kavargó hóesés képei lírai érzésekkel Vera lelkét és az első szerelem idilli varázsát hozta el. Grecsó az érzelmek nagy varázslója. Az édes-bús, szomorú mese keserédes befejezése során én végig a felnőtt karakterekről olvastam volna még többet. Az ő történetükről csak apró képeket, morzsákat kapunk. Béla és Gábor sorsa érdekelt volna mélyebben, ahogyan az évtizedes konfliktus oka a nagyszülőkkel a halál árnyékában sem nyert megbocsájtást.... de miért? Valamint a titok Vera körül, kérdés maradt: ki is ő, hogyan és miért került ebbe a családba. Vera hirtelen válik felnőtté, egy olyan úton, ahol nem lehet visszafordulni. Drukkolok Krisziánnak, ahogyan Verának is, jó irányba induljon, találja meg a maga útját.


Vidd haza Verát! Katt IDE a könyvért! 



Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.

Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben.

A Megyek utánad 2014-ben, a Jelmezbál regénye 2016-ban, a Harminc év napsütés 2017-ben került az olvasókhoz.

Valuska Gábor fotója












Magvető, Budapest, 2019
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438291

Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés





                                                                 












Úgy négy-öt éve lehetett, amikor Grecsó Krisztián a szegedi író-olvasó találkozón megajándékozta a hallgatóságot egy novellával. Ott, akkor olvasta fel és hallottam tőle először a kötet nyitó írását. Azóta várom, hogy nyomtatásban is megjelenjen. Nagyon megfogott, már akkor belém égett az "Össze kéne szedni" történet. A féltő, vágyakozó szeretet, szerelem, aggódás és tengernyi érzés jelenik meg ebben a szilvalekvárról szóló írásban. Mitől is legendás, mitől vált fontossá "az a bizonyos lekvár" a család életében? Erős, hatásos kezdés. Szép ívet fut a kötet a lezáró Kémlelő - ig. Mi történt velük, a szereplők élete elevenedik meg ezekben az írásokban. Tényleg egy családi album képeit nézegethetjük, az előhívott emlékeket meséli el az olvasónak Grecsó Krisztián.




Amikor jó szöveget olvasok, a részévé válok, belém csíp, belem ragad, megfog, együtt elevenedik meg velem a történet. Eggyé válok vele, együtt lélegzek, sírok vagy mosolygok. Elhiszem, ami történik, mert velem történik. Párhuzamba állítottam a saját családom történetével, ami valóban felmutat sok hasonló emlékmorzsát. Grecsó Krisztián stílusa, mondatai valóban szépek, kifejezőek. Olyan emlékeket idéztek fel, olyan érzéseket keltettek bennem, hogy ezek valahol az enyémek is lehetnek. Nagymamám nekem is életem jelentős és fontos szereplője volt, ahogyan a dinnyét kenyérrel is ismerős. A kisgyermekkori emlékek, nyaralások, a világra való rácsodálkozás, anya első sütije, az első szerelem, családi ünnepek remek hangulatú történetek.

Nagyon szemléletesen ír a családi kapcsolatokról, összetartozásról, a gyökerek fontosságáról.

Ezekben a történetekben az emberek közül talán Juszti mama személye a legjelentősebb. Az ő óvó,védő szeretete, bölcs humora több novellában megcsillan. A gyermekkor gondtalansága, derűje olvasható ki ezekből. Kétségtelen, hogy nagy hatással volt az íróra, az első fontos nő volt az életében.


Izgalmas és kíméletlen szembenézés ez a múlttal, a családi hagyományokkal, a megjelenő emberek gyengeségeikkel együtt kerülnek ábrázolásra. Ahogyan a falu különös világa is jól eltalált képekkel megelevenedik, amin kívül minden csak vidék. Az alföldi magyar falu, az álmos vidéki kisváros és a távoli, színes és nyüzsgő Budapest képei elevenednek meg. Kívülről, de szeretettel szemléli az embereket, mutatja meg ezeket az egykori emlékeket, minden pátosz nélkül. Komolyak, tényszerűek,  meghatározóak, fontosak és mélyek ezek az előhívott érzések. Tetszettek a felvillanó kis epizódok, örültem Darunak is néhány történet erejéig ő is megjelent. Emléket állít az elmúlt gyermekkornak, diákéveknek és fiatal felnőtt éveinek. Ezek jól nyomon követhetőek a hat fejezetre csoportosított írásban. Nagyon megkapóak, az apa alakját felelevenítő történetek. Először még fiatal, lelkes, szerelmes. Alkotó, kísérletező (főz), IFÁ-t vezet az öt éves fiával, majd a végső történetben már mogorva, bezárkózott, a helyét nem találja ebben a világban. Talán nem is akarta már. Mégis felvillan a régi játékos huncutság benne egy pillanatra, fia lakásának ajtajánál.




Megteremt egy olyan életérzést ezekkel a történetekkel, ami számomra is ismerős. A Grecsó-féle keserédes hangulat, mert Grecsó az érzelmek nagy varázslója. Olvasása közben megszűnt körülöttem a világ.

Választékos, összetett mondatai reális és pontos képet adnak a magyar valóságról, ami a közelmúltunkat idézi. Nincs sivár, mélynyomor, de a szocialista képek jelentősek és valósak, finoman árnyaltak. Azt, amikor nem is tudtuk, hogy ott és akkor jó, csak utólag, évek múlva, ahogy a szemünk tágul, érik a gondolkodásunk egyre több titok kap más, mélyebb értelmet. Van, amikor minden pont úgy jó, ahogyan történik. Amikor az ember tökéletes harmóniában van a világgal, és ennél teljesebbnek nem is érezhetné magát. Fontos, mit hozunk magunkkal, mit adunk majd tovább a következő generációnak. Helyünk a világban, hová is tartozunk, megtaláljuk-e ezt a helyet, amit szeretnénk, és az mennyire tud a sajátunk lenni. Keressük a helyünket folyamatosan ebben a világban. Kamaszként lázadva, teljes lenéző,világmegváltásra kijelölt fensőbbségünk tudatával. Majd diákként a kollégiumban, idegen városban, idegen arcok közt. Megjelennek a generációs különbségek is a történetekben.

A ráébredés, mikor önmagában felismeri ősei mozdulatát, gondolatait, a húsz év egy pillanatnak tűnik életünkben. Izgalmas, szemérmesen őszinte kitárulkozás ez a "Csendes kalendárium", így Az utolsó és első angyal nálunk vagy az egyik legszebb, legmegindítóbb írás: Megszülettem egy kazal tövében.
Van itt sírás-nevetés, öröm és bánat. Vágy és beteljesülés, lázadó kamasz, ahogyan az életben. Van mire emlékezni, tovább adni. Merülj el és töltődj fel kedves olvasó ebben a szívmelengető napsütésben, szükség van rá.




Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.



A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben.

A Megyek utánad 2014-ben, a Jelmezbál regénye 2016-ban került az olvasókhoz.
Írt filmforgatókönyvet is: Hasutasok 2006, Hajónapló 2009. 2010-ben mutatták be a Cigányok című darabot. Az előadás első részében Tersánszky Józsi Jenő műve látható, amelyet a második részben Grecsó aktualizálva továbbgondol.












Magvető, Budapest, 2017


234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435986

Jelmezbál

Grecsó Krisztián: Jelmezbál 




                                                           
"A felejtés olyan, mint a seben a var. A felejtés miatt vissza lehet menni oda, ahonnan egyszer már elvittek."






A kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotója Grecsó Krisztián. Műveiben fontos szerepet kap a családtörténet. Ezek érzékeny hitelességgel jelennek meg regényeiben. Szívből ír és zenél, hiteles amit és ahogyan csinál. Szeretem írásainak érzékeny hangulatát, a múltról szóló meséit, a jelen történéseit, aminek gyökerei a múltba vezetnek. Élet és halál, szerelem és hit a fő kérdések, látszólag könnyed stílusban. Mondatai szépen komponáltak, súlyosak, sűrűek.
A Jelmezbál az ötödik regénye alig egy hónapja jelent meg.




Gyorsan leszögezném: nem igazi krimit kap az olvasó, amennyiben a fülszöveg szerint gondolná.
Van gyilkosság, vannak titkok, nyomozás is, de ez nem krimi. Maga az élet. A régmúlt bűnei tárulnak fel, miközben a két lány halála is végre megoldódik. 1960-as évek elején történt szörnyű kettős-gyilkosság mellett különös családi viszonyokra derül fény. A falu zárt közössége, az emberek egymáshoz való viszonyulásai, örömökkel, sírással, asszonysorsokkal. Itt minden mindennel összefügg. A végére áll össze a kép.


Amikor a Tánciskolát jártam, még szoknom kellett a stílust, hangulatot. A Mellettem elférsz és az Isten hozott nálam mindent vitt, kedvencek lettek. Ezért is örültem olvasás közben, hogy a szereplők közül páran ebben az új regényben is feltűnnek. Domos tata már meghalt, özvegy felesége életébe leshetünk be, sőt, itt van a kamaszodó Daru is a Megyek utánad-ból.

A történetek átérezhetőek, közel jönnek az olvasó lelkéhez. Ismerős alakok, pillanatok idéződnek fel. Valóban olyan, mintha egy remek novellafűzért olvasnánk, amiből a végére kikerekedik a nagy egész. Tetszettek ezek a pillanatok, élethelyzetek, Sáraság szomorú emberei, történései, a megszokott motívumokkal. Megkapó a sok női sors ábrázolása, hiszen ezek az emlékképek fontosak és jelentősek az ember életében. Anya, az első szerelem vagy csalódás emléke mindegyike nőkhöz köthető, belénk ivódik az emléke elkísér.


A szagok ízek színezik és emelik a történetek hangulatát: a pörkölt, a füstölt kolbász illata, vagy
a színültig töltött pálinkás pohár, de a sütemények illetve a disznózsír szaga is ott lebeg.
Az érzések, képek kavalkádja csodás ezúttal is. Görgettem magam előtt a titkokat, próbáltam megfejteni a sok apró epizódból a nagy egészet. Közben nagyon bele tudtam magam élni ezekbe a történésekbe. Nem volt minden emlék kellemes, de végig nagyon élveztem, nem unatkoztam, sőt! Sok emléket felidézett bennem a közös múltról szóló esetek, viccesen komoly helyzetek összetartó ereje. Tetszett az egész kompozíció, hogy a két kedvenc regényemhez illeszkedik a történetek sora.
A végére természetesen itt is helyére kerül minden, de figyelni kell az apró mozaikokra. Mire tényleg elvisz bennünket a jelmezbálba a szerző, lehullanak az életben viselt álarcok.

Grecsó Krisztián szörnyű titkokról lebbenti fel a fátylat. Régi sérelmek, emlékek, amik beégtek az emlékezetünkbe.Tetszetős mondatokkal, hangulatokkal remekel, nem lett könnyű olvasás, bizony letaglózott. Súlyos emberi történetek ezek, alig 300 oldalon. Nagy drámák, humoros pillanatok és katarzis a könyv. Kétszeri olvasás után sem krimi ez szerintem, sőt, talán nem is a klasszikus családregény. Darvasi László szerkesztő is remek munkát végzett.
Méltón illeszkedik a sorba ez a kötet is, bár új utak felé kacsint a szerző, kedvenc lett.





Grecsó Krisztián:
(Szegvár, 1976. május 18 –) József Attila-díjas költő, öccse Grecsó Zoltán táncművész, jelenleg mindketten Budapesten élnek.
A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Isten hozott regénye 2004-ben a Magvetőnél jelent meg, amit 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2013-ban törökül is kiadták
A Mellettem elférsz kötete kapta 2012-ben az Aegon Művészeti díjat. 2015-ben a Szabad Sajtó díjat kapta meg.
A fotót Szilágyi Lenke készítette.



A könyv fülszövege:

Két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai.
A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok – nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el.
Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.



Magvető, Budapest, 2016
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433708

Megyek utánad

Grecsó Krisztián: Megyek utánad






                            


"És én tudom, amit ő nem. Hogy ez tényleg szerelem volt."









Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18.) ötödik regénye  a Megyek utánad. Folytathatjuk a viharsarki kalandozást főhősünkkel, Daruval. A kamaszkori szerelmek, a felnőtté válás folyamatát figyelhetjük, kísérhetjük végig, avagy: fiatalnak lenni a kilencvenes években. Daru története több tanulsággal is szolgált számomra a múltidézés mellett. Nehéz döntések, a jövő lehetősége, ami a múltból ered. Titkok, küzdelmek, elengedni a múltat. Nem könnyű, de meg kell tanulni, mert anélkül nincsen jövő sem.

A Pletykaanyu témája a szűk környezet, a falu élete és az ott élő emberek kis világa adta a történések alapját. Az Isten hozott (személyes kedvencem), 2005-ben jelent meg. A történetek itt is a Sáraságban, a titokzatos Klein napló körül forognak. A könyv 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénül, majd 2013-ban törökül is megjelent.
A Tánciskola is a felnőtté válás témája a pályakezdés az életbe elindulás a fő vonal, Tótváros jellegzetességeivel. A nagy sikerű 2011-ben megjelent Mellettem elférsz alapja pedig a szülők és nagyszülők szerelme, kapcsolata, azok hatása ránk és a jelen életünkre. Honnan is jövünk, mik a gyökereink, hová juthatunk.
Ezt erősíti, viszi tovább ebben az új regényben is. A kitörés vágya a lehetőségek megragadása ez. Mennyire vagyunk felelősek saját sorsunkért. Remekül illeszkedik az előző regények sorába az új regény. Friss, fiatalos és olvasmányos a története.

A Megyek utánad „egy arra tett kísérlet, hogy elmesélhető-e egy ember élete szigorúan a kapcsolatain keresztül”, nyilatkozta GK. a könyv sajtóbemutatóján.
A remek cím idézi mind szerkezetében, mind pedig hangulatában az előző sikeres regényét.  A Mellettem elférsz sokszor nyomasztó családmeséje után ez talán frissebb, lendületesebb, még ha a hová is tartunk kérdése szerelmenként változik. Persze itt is akad tragédia. A  hét történet közül van egy, amelyik fontosabb, kiemelkedik a többi közül. Tragikusabb, meghatározóbb, és folyton visszatér. Nem ad megnyugvást, vagy feloldozást Eszter alól. Egy életre beleégett Daru emlékezetébe.

A családi háttér, hatások mellett legfontosabb életre nevelő helyzetek a párkapcsolataink. Az ebben szerzett élmények és sérülések fontos elemei az ember személyiségének. Ezeken át válunk felnőtté, itt tanuljuk botladozva keressük a saját személyiségünket. Tényleg a nők tesznek valamilyenné, tőlük, velük válunk férfivá. Az első, még óvodai "szerelem" után a kamaszkor fontos problémái: mikor kezd már szőrösödni a lábam, kezd nőni a bajuszom? Nagyon fontos és meghatározó lelki dolgok ezek egy kamaszodó fiúnak! Az első igaznak hitt szerelem mindig meghatározó élmény marad. Ahogyan az első szexuális kapcsolat is.

"Ekkora öröm nincs. Napokig mosolyogva ment az utcán."

 A Megyek utánad szerkezete jól követhető, a fejezetek mint egy-egy állomásról, vagyis az aktuális  lányról szólnak: Lili jön, Eszter jön, Petra jön, Gréta jön, Sára jön, Adél jön, hogy aztán az utolsó rész címe valamiféle állandóságot sugalljon: Juli van.

A kedves fickó Daru, aki nagyon is vágyik valakihez tartozni, kicsit szorongó és lúzer is. A családi háttérrel megismerhetjük Daru jobb sorsra hívatott apját, aki mégis maradt a "fóliasátras nyomorban". Bölcs életfilozófiája eredeti, de érdemes rá odafigyelni. Neki két dolog fontos: a leltár és az udvarlás
„egy tisztességes férfi, ha nem is vadászik, megnézi, milyen az állomány"
Apja viselkedése nem kicsit keserítette meg életét, önbecsülését. Daru igazán csak azt tudja, el innen! Kitörni, más életet akar magának. A Viharsarok sivár falvai és városai, éppen olyan fontos szereplői
a regénynek, mint az emberek. Ez a keret a képhez. Gyönyörűen fájdalmas, hangulatfestő mondatai megmaradnak az olvasóban.  Daruval könnyen tud azonosulni az olvasó: Daru én vagyok! - mondhatja olvasás után.


A regény pergő, jó ritmusú, tele humorral, vággyal és féltékenységgel. A Megyek utánad lazán természetes és kíméletlenül őszinte. Az életrajzi elemek és a fikció remekül keveredik benne.
Mesél arról, hogy milyen volt fiatalnak lenni a 90-es évek derekán: füvezni a Kőrös-parton, házibulizni, vagy együttest alapítani.  Szerelmek jönnek és mennek... Közben érünk, tapasztalunk és van, hogy sérüléseket is szerzünk. Van szerelem, ami Csak egy tánc volt... ám az egész éjjelen át tartott.

A múltat el kell engedni, bármennyire nehéz is. A nők tesznek valamilyenné, mondja részegen Daru apja. Milyen lett Daru, hogyan válik az olvasó is Daru emlékein át Daruvá, erről szól ez a regény.
Élmény volt, bevallom. Megyek, megyünk utánad Krisztián.

Köszönet a Magvető Kiadónak és Grecsó Krisztiánnak!



5/5.

Magvető, Budapest, 2014

312 oldal · ISBN: 9789631431766

Isten hozott

Grecsó Krisztián: Isten hozott
 


   

"Mert az idő meg a múlt, önnek nem kell mondanom, férfidolog. Vessző van rajta, nem vágás."




A mai magyar irodalmat mindig is szerettem és érdeklődve vettem kézbe Grecsó Krisztián könyvét is. Első találkozásom vele a Mellettem elférsz című nagy sikerű könyve volt, azaz: visszafelé ismerkedtem az eddigi írásaival.

Az Isten hozott főhőse egy alföldi városka ifjú könyvtárosa, aki egy reggelen telefonhívást kap gyermek-kamaszkora helyszínéről. Haza KELL utaznia, mert előkerült az a bizonyos "Klein napló"...



Sáraság egy különleges hely: A falu, amin kívül minden csak vidék, nem tartozik semmihez és senkihez. Külön élete van, az itt lakókat mindig valami soha nem múló szomjúság kínozza...A kamaszévek alatt egyletet is alapító
Gallér Gergely gimnazista, a fantasztikus Klein Ede Egylet vezetője, megszállottan kutatja a
közös múlt csodáit, a falu védőszentjeinek örökségét. Sok különleges esetről ír az a bizonyos
Klein-napló. A falu élete, titkai nem kerülhetnek onnan ki. Az az övék.

A Mellettem elférsz családias, emlékeket felidéző mesélős történet másik oldala, amolyan "kistestvére" ez a könyv. Nekem talán egy hajszálnyit még kedvesebb is, jobban megfogott.
Sok sok emléket idézett fel bennem, a saját múltam, családom történeteit.
Grecsó képeket fest a könyvében. Emlékképeket. És ez nagyon fontos dolog! A múltunk és jelenünkről, mit hozunk magunkkal és mi az, amit mi adunk tovább. Kamaszok útkeresése,
emlékei a gyerekkorról már felnőttként. Anekdotázó humora eredetien stílusos, hangulatot teremt.

"Én is szeretem az apámat, mondta Beregi, hiába, hogy igazából másnak az apja. Pestre gondolok, egy idegen férfira, kockás flanelingben képzelem el, szakállas és kopaszodik. Ennek az elképzelt apának hiányzom."

"Cigarettázva csoszogtunk a szállás felé, mint két kiöregedett, kasztrált angyal."

"Volt azért néhány csepp öröm is: a tanév vége felé rákaptunk Becével a szeszre. Vérvörös homoki borokat vásároltunk, kékfrankost vagy küvét, amiben olyan okosan keverték össze a mindenféle száraz nedűket, hogy eleinte úgy éreztem, minden korty után józanabb vagyok. Könnyű és gyümölcsös volt a veres lé, mintha nem is szőlőből lenne, hanem a mező eltévedt angyalai sajtolták volna málnából, áfonyából és csipkebogyóból."

Nagyon szépen ír, egyszerű emberekről, csodákról, az életről. Barátságról, mély kapcsolatokról. Kamasz-szerelmekről, a kis közösség életéről. Mondatai már-már költőiek, lehengerlően szépek, egyszerűek, szerethetőek a sorai. Bennem sok mindent felkavart, és helyre tett.

"Apából nem apává lenni irdatlan sorsverés. Nem apából ismét apává lenni, viszont már nem öröm, csak elégtétel."

A szex talán túl natúr volt benne, bár volt helye a történetben, de enélkül is megállná a helyét. Kétségtelen: feldobja, és érdekessé színezi az eseményeket. .Gyönyörű a borítója is, illik a könyvhöz. Remek hangulata van, idilli, békebeli nyugalmat árasztanak a sorok. Kedvenc lett.
Isten hozott Grecsó Krisztián a Magyar Irodalomban! 

Grecsó Krisztián (1976).

Szegvárból lett Csongrád, Csongrádból lett Békéscsaba, Békéscsabából lett Budapest. Magyar szakból Bárka, Bárkából Nők Lapja, Nők Lapjából Élet és Irodalom. Pletykaanyuból Isten hozott, Isten hozottból, Tánciskola, Tánciskolából Mellettem elférsz. Grecsó Krisztiánból Rájátszó.

Eredeti megjelenés éve: 2005

 5/5

Magvető, Budapest, 2008

320 oldal · ISBN: 9789631424492

Mellettem elférsz

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz 


                                            








„Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol.”







Első olvasásom, ami rögtön kedvencem lett Grecsó Krisztiántól.
Rendhagyó értékelésem, talán kissé elfogult, de vállalom. Az biztos, keresem a szerző további könyveit, várólistámra került az Isten hozott, a Tánciskola és a zajos sikert aratott novelláskötete a Pletykaanyu is.


   

Olyan illata van, a történetnek, mint egy meghitt vasárnapi családi ebéd után a nagyi sütijének.
Érdekes a könyv története, ilyet eddig még nem olvastam. Főhősünk egy harmincas férfi, akinek belső vívódásait, helykeresését ismerhetjük meg, némi időbeni ugrálásokkal. Olvasmányos témája, remek nyelvezete állandóan visszarepít a múltamba – nagyszülők házába, régi lakásunkba. A jelen gyökerei a múltból táplálkoznak. Nagyon ismerős téma, környezet, megérintett a „családfa kutatás” eredménye. Emberi, őszinte, mai. A fiatalok elvágyódása pedig természetes folyamat, abból a környezetből. Szemléletesen ír a gyökereket jelentő helyekről, családról, emberekről. Szemérmesen érzelmes, ahogy a családi sorsok meghatározó  összefonódásáról ír. 

Szeretem a családregényeket és ez különösen tetszett, mert ez bármelyik családnak a regénye lehetett volna. Élő, eleven, hús-vér „szereplőkről” szól, akik akár az én rokonaim is lehettek volna. Nem csupán azért, mert megyén belül játszódik a regény jó része. Titkok, vágyak, a boldogság keresése. Valóban érzelmeket kelt, érdemes a saját családi múltunkban kutakodni kicsit. 

Sárgadinnye kenyérrel, nyolc kilométer, négy év, telket elválasztó kerítésen elrejtett kapu, hiába való várakozás…


"A „mi lett volna, ha?” a legizgalmasabb értelmetlen kérdés."


Szerettem ezt a könyvet., megfogott. A vidéki élet leírása, annak bemutatása eleven, hangulata tökéletes, a sztori jó volt. Néha nyomasztó volt az egész légkör, mint maga az élet, de van úgy egy kis faluba, zárt közösségben, hogy így érez az ember. Többször volt olyan érzésem, hogy az egész velem is játszódhatna. Egy család történetei peregnek le előttünk, amely beindítja az igényt, hogy felgombolyítsuk a saját családi történéseket, szálakat is, elgondolkodjunk, honnan jöttünk, hová tartunk, hol a helyünk. Hová tartunk, mi dolgunk van itt az életben. Addig jó, míg van kitől kérdezni! Kérdezni pedig kell. A jövőnk valóban a múltunkból fakad. Aztán az új élet, környezet, a beilleszkedés, gyökeret-ereszteni kérdése is pontos és fontos pillanatai. Honnan jöttünk, mit hoztunk otthonról magunkkal? Eleven, ismerős téma, környezet, olvastatja magát a regény.

Tagadhatatlanul sokat hozzátett az élményhez, hogy több alkalommal voltam találkozón ahol erről a kötetről mesélt Grecsó Krisztián. Mindig nagyon természetesen és érdekesen, szeretettel beszélt a családjáról, gyermekként megélt élményeiről. Fontos a múlt megismerése, talán segít abban, hogy a helyére kerüljenek a dolgok, ha összevisszaságban gomolyognak körülöttünk.


Akár az én családom is lehetett volna, sok ismerős pillanat, illat, esemény tört felszínre a történet olvasása során. Drága jó nagyanyám is kenyérrel ette a sárgadinnyét, ahogy a közöttünk lévő kapcsolat is szoros volt. Igazi emberi történet, hús-vér figurákkal. Honnan jöttünk, mit viszünk tovább, mit és hogyan tudunk mi tovább adni? Jó volt olvasni a jelen érzésekről és amit a múlt "üzen" nekünk. Ilyen érzésem volt, amíg olvastam. Tényleg nagyon jó, a hibái ellenére is. Lehet kissé lassú az eleje, van ahol túl szókimondó, de ez ma már nem szokatlan, helye van. Némi küzdést megérő olvasmány. Köszönet az emlékekért, az élményért Krisztián!



Grecsó Krisztián kapta 2012 tavaszán az AEGON Művészeti Díjat a Mellettem elférsz című regényéért, amely a Magvető Könyvkiadónál jelent meg 2011-ben.

                         
Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18 –) József Attila-díjas költő, öccse Grecsó Zoltán balettművész, jelenleg mindketten Budapesten élnek.
A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben.
A Mellettem elférsz kötete kapta 2012-ben az Aegon Művészeti díjat.

5/5.

  

 

Tánciskola

Grecsó Krisztián: Tánciskola  
 











Mostanában egyre inkább nagy kedvvel olvasom hazai, kortárs magyar írók könyveit. Mindig is "magyar-párti" voltam, tudunk mi szépet és jókat írni és mégis csak a mi életünk, a mi élményeink. Most ismét egy kedves könyvre találtam.



A Mellettem elférsz után, a második olvasásom az írótól. Ízes, fanyar humorral megírt érdekes történet a viharsarki kisvárosból. Tótváros = Békéscsaba, ide kötődik az író életének egy része is.

Jocó, alias Voith József frissen végzett jogász felnőtt életének kezdetét követhetjük nyomon a regényben. Kissé esetlen szárnypróbálgatásait Lajos nagybácsi segíti. Gyönyörű szép mondatai 
már-már Krúdyt juttatta eszembe. Kedvelem Grecsó stílusát, szívből írt, választékos, összetett mondatait. Olyan érzéssel olvastam, mintha két sör mellett ülve mesélne az író, úgy beszélgetnénk. Az egyke Jocó olyan kalandok részese lehet Lajossal, amit nem is remélt...

"Tótvárosba költözésekor nyolcvannyolc kiló volt. Most hetvennégy. Az tizennégy kiló mínusz. Jocó nem akart hinni a szemének, beállította a mérleg nyelvét a nullára, ráállt, becsületesen előre dőlve, nem úgy, mint korábban, mikor súlypontját próbálta hátra tolni, mert úgy fél kilót le lehetett csalni a valós eredményből. Hetvennégy.
Hová tűnt tizennégy kilónyi Voith József?"

 A Tánciskolában megfelelő arányban keverednek a magyar valóság ismerős figurái és a jeleneteket összefűző misztikus elemek.  A párbeszédek hiánya oldotta volna történet feszességét, lehetett volna több. Kell figyelni, nem egy „laza” olvasásra való könyv.
A figurák zseniálisak! Már-már jópofa , de azért ennél több. A mai magyar kisvárosi epizódok, friss diplomás esetei az "örökbohém" nagybácsival. Fanyar, vicces, szabad szájú. Ugyanakkor elgondolkodtató is! Sorsok, lehetőségek, helyzetek a sorok közt. Kicsit mindenki magára vagy a szomszédra ismerhet...

A vidéki, szabadságát őrző, öregedő kisvárosi kandúr,  Lajos bácsi, a dilidoki mama, az önmagát megvalósítani nem tudó apa mellett a helykereső friss diplomás ügyvéd fiú botladozásainak lehetünk tanúi. Megismerjük Jocó gyerekkorát, emlékek idéződnek fel. Semmi különös, mégis!
Ezt a Tánciskolát mindenki kijárta, kijárja, ez maga az élet. Erről mesél Grecsó Krisztián szerelemmel fűszerezve.



Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.

A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz pedig 2011-ben került a könyvesboltokba. A regény ARGON-díjat nyert 2012-ben.
Írt filmforgatókönyvet is:  Hasutasok 2006, Hajónapló 2009.
forrás wikipédia 

"Szombat reggelre tél lett. Zúzmarás hideg volt és vattás köd, a fázósabb kofák overállban és usánkában várták a hajnalt, a lángososból fehéren dőlt ki a forró olaj füstje és a lábasban főzött, túlcukrozott tea gőze. Lajos bácsi és Jocó némán ettek, akár egy rutinos házaspár, akiknek évtizedek átbeszélt éjszakái vannak a hátuk mögött. Jocónak nem ízlett citrom nélkül a tea."

 5/5

Magvető, Budapest, 2008

302 oldal · ISBN: 9789631426021