Versek

 

Jón Kalman Stefánsson: Versek





                               

Amikor 2018 tavaszán először került a kezembe Jón Kalman Stefánsson regénye azonnal megfogott az írói stílusa. Filozófikus, merengő, mégis humorral átszőtt regénye A halaknak nincs lábuk, Patat Bence fordításában azonnal megfogott. Azóta is egy élmény minden kötete, igazi felüdülés a léleknek, belemerülni az általa teremtett világba.


   

Régóta nagyon vártam, reméltem meg fog jelenni egyszer a verses kötete is. Most a Typotex Kiadó ezt is elhozta nekünk, amiért hatalmas elismerésem. A talán legismertebb regényfolyama a Menny és pokol trilógia olvasása után éreztem, a verseire is igazán kíváncsi lennék. Jón Kalman töretlen népszerűsége öröm, igazi "írósztár", ezért is volt a 29. Könyvfesztivál díszvendége. Erre az alkalomra jelent meg a Versek kötete.

A kötet igazi esszenciája az eddig megjelenteknek, több kötetből a legjobbak kerültek kiadásra. Az útkeresés folyamata, az irodalomra való rátalálás olvasható ki ezekből. A lírai hang, a hangulatos természeti képek itt is megjelennek. Az élet értelme, az élet-halál kérdése, a gyász feldolgozása már ott és akkor, fiatalon is alap kérdés volt a szerzőnek. Nem meglepően komorak, sötéten merengőek, de érzelmekben bővelkedőek a versek nagyrésze. Kifejezően rövidek, vagy hosszabban elmélkedőek, találó megállapításai ma is helytállóak, megidézi az olvasóban az "aha" érzést. 

Az olvasás során végig átjárt valami nyugalom, vigasztaló, boldogító érzés. Izgalmas volt megismerni Jón Kalman korai érzéseit, gondolatait. A vers mindig egy intim vallomás szerintem, ez érezhető itt is. Ezek a versek történeteket mesélnek el, és tele vannak mély érzésekkel. Koránt sem "papírpocsékolás", ahogyan egyik korai olvasója gondolta.


Jón Kalman látásmódja kétség kívül érző, eredeti, egyedi. Katartikus élmény Őt olvasni, hallgatni. Mikor és hogyan kezdődött minden? Az oda vezető út rögös, de eredményes. A fiatalok hely keresése, a felfedezés, mi dolgunk van a világon izgalmas pillanatairól olvashatunk. Örömmel olvastam a zenei hatású verseket is. Család, összetartozás, érzelmek kavalkádja vár ránk. Odafigyelni a másikra, megbocsátani, ölelni, szeretni, hisz egy életünk van... és az egy pillanat csupán.

A kötet bőséges utószóval Jón Kalman jobb megismerésére ad alkalmat. Személyes élmények, életének meghatározó pillanataival, az irodalmra való rátalálással közelebb kerülhet az olvasóhoz. Bár a Versek egy vékonyka kötet, mégis fontos, fajsúlyos darab az életműben. Az év egyik legkedvesebb és legjobb kötete lett számomra ez a válogatás, Egyed Veronika fordításában. 
Csak ajánlani tudom minden olvasónak, rajongónak, hiszen remek kiegészítés a regények mellé.




Kedvezménnyel ITT megvásárolható a kötet!




   

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le.
A Typotex Kiadónál jelent meg a Keflavik-duológiája, 2021-ben a Nyári fény, aztán leszáll az éj műve, majd a Csillagok sercegése került a hazai boltokba.

Kép: saját fotók

Typotex, Budapest, 2024
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933113 · Fordította: Egyed Veronika

Sárga ​tengeralattjáró

 

Jón Kalman Stefánsson: Sárga ​tengeralattjáró





                                              

A szerző és olvasói számára személyes és mély érzelmeket kiváltó történet lefegyverző könnyedséggel szólal meg.

A Sárga tengeralattjáró valójában egy költői könyv, óda az emlékezethez, az elvesztett halottainkhoz, a képzelethez és tisztelgés az irodalom előtt. A sztori főszereplője az emlékezés témáját járja körbe, és ahogyan a címből sejthető ott van a Beatles zenéje, mint fő kísérő elem.

A könyv lassan indult, de folyamatosan épült, az utolsó negyed különösen erős. Aki ismeri Jón Kalman mesevilágát, olvasott már ezekről a témákról. A magányos fiú az életben tévelyegve, a felnőtté válás útján is egyedül, az anyja elvesztésének életre szóló traumájával küzd, míg a távoli apával való kapcsolata számtalan izgalmas kérdést vet fel. Hihetetlenül erős lélektani pillanatok részesei lehetünk a fiú gondolatain keresztül, érzelmeinek hullámzását élhetjük át.

A mellékszereplők is emlékezetesek és plasztikusak. A mostoha alakja és a barátok emelkednek ki ebből a sorból. A felnőtté válás nehézségei ismerős helyzetekben jelennek meg előttünk. Finoman sejtetve az apa életközepi válsága is felvillan, ő sem tud mit kezdeni a helyzettel. A halállal való szembenézést már több regényében olvashattuk, ez is állandó témája az izlandi szerzőnek. Mélyen megrázó sorokban olvashatunk erről is. Életünk velejárója, kísérője a gyász. Itt a korán elvesztett anya iránti rajongás az álmokban tud kiteljesedni. Tetszett, ahogyan az öregedést is beleszőtte az emlékek halmazába. Néha bizony a sok-sok évvel korábbi élmények erősebben törnek fel napjainkra, kitörölhetetlen nyomokat hagyva lelkünkben. Izgalmas volt olvasni a fiatal felnőtt férfi és az apja közötti kommunikáció nehézségeiről. A ki nem mondott mondatok sokasága bújik meg a sorokban


                       

Eleinte még az első oldalakon nem is értettem, hová megy, fut majd ki a történet, de azonnal megkedveltem a hangulatát. Ahogy Jón Kalmannal lenni szokott, egy kicsit ki kell várni, a történet nem lineáris, és van néhány kissé meglepő szempont, amitől elveszítheti a fonalat eleinte az olvasó. 

A zene mint kapcsolódási pont jó kifejezőeszköz, nem csak 

a hangulatot erősíti. Az 1969-től napjainkig tartó történetet 

a jelen gyönyörű végtelenje fogja össze. Kedvenc szerzőnk 2022-ben, egy londoni park gyepén üldögélő Paul McCartney-t figyeli, amely ciklikusan, mint egy állandó visszatérő eleme a könyvnek. Közben az emlékek színes kavalkádja villan fel az életének különböző szakaszaiból. Természetesen főleg a gyermekkorból és a korai ifjúság képeit ismerjük meg, számtalan Beatles-dal kíséretében.

Az emlékfolyam mély, a hangja még mindig annak a hét-nyolcéves gyereknek a hangja, aki elveszítette édesanyját és a halottakkal beszélget. Elveszett, magányos a felnőttek között, miközben fúj a hideg szél a fjordok között, Strandir dombjait állatok népesítik be. Együtt vándorol Kutyával és néhány újsággal, no és a Beatles-sel, ez ad menedéket neki. Végig nagyon erősek a kisfiú érzelmei az édesanyja iránt, akit egészen kicsi korában vesztett el. A zene mellé a későbbiekben felfedezi a könyvtárat, mint új menedéket, ez lesz a saját tengeralattjárója. A költészet is jelen van az írásmódjában, és egyszerűen gyönyörű, kifejező mondatait olvasni élmény. A kisiskolásan olvasott Bibliaórák hatása is végig kíséri életét. Itt van Isten, aki vodkát iszik, vagy Johnny Cash és Rod Stewart, van egy régi sárga Trabant, ami utazik velünk az időben. A történet hol vicces, hol kissé melankólikus. Az olvasóban mély nyomot hagy ez a belső utazás, saját életéről is elgondolkodtatva merenghet.

A zene mellett az irodalom, költészet is fontos elem, ahogyan megjelenik az íróvá válás témája. Úgy tűnik, Stefànsson kifinomult és érzelmes írása minden különösebb manír nélkül hat az olvasóra. A narratíva ügyesen összefonja a szálakat, amelyek egyetlen és ragyogó üzenethez vezetnek. A történet működött, erőteljes képzelőerőről tesz tanúságot, ami az olvasótól is elvárja ezt. Egy újabb lírai alkotás az élet nagy kérdéseiről. Jón Kalman Stefánsson ismét elvarázsolt, amihez Patat Bence zseniális fordítása is hozzájárult. Érezhetően jól működik az összhang kettejük között. A nyelv és a stílus csodás harmóniát alkotnak.

ITT megvásárolható kedvezménnyel a regény! 



        

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg,. Négyszer jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le.



                                                                                                               

Patat Bence műfordító: (1975)

2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél.
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
© Reviczky Zsolt fotója.



Jelenkor, Budapest, 2024
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635183142 · Fordította: Patat Bence

Árkok az esőben

 

Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben



         

"Örökké emlékezz arra, amit a múltkor mondtam: az ember mindig maradjon gyerek."





Az izlandi Jón Kalman Stefánsson 2019-ben vált szinte azonnal a hazai olvasók kedvencévé.

Menny és pokol című trilógiája az év könyve lett, kimagasló irodalmi sikert ért el idehaza. Ez a siker azóta is tart, sőt! Több órás dedikálásain kilométeres sorokban állnak a rajongók, várva az áhított aláírást. Stefánsson pedig legalább olyan kitartással és lelkesedéssel állja a rohamot. Én magam is megtettem ezt már néhányszor, örülök, hogy minden idehaza eddig megjelent könyve a polcomon van.

A Jelenkor mellett a Typotex Kiadó is bekapcsolódott, jönnek sorban az eddig megjelent és újabb regények folyamatosan. Az izlandi szerzővel idén szeptemberben ötödszörre találkozhatunk a Millenárison, hiszen megérdemelten a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz.


    

Már 2019-ben, mikor olvastam a trilógiát, azt éreztem, ettől az embertől minden kell...akár a bevásárló listáját is kiadhatják, vevő vagyok rá. Akkoriban is arra gondoltam, remélem minden előző könyve megjelenik, kíváncsi voltam az indulására. Azóta ez szerencsére megtörtént, a kiadók is így gondolhatták, látva a kivételesen nagy érdeklődést művei iránt. 

Az Árkok az esőben volt a legelső prózakötet az izlandi írótól. 1996-ban jelent meg, tökéletesen előrevetítve a további regények hangulatát, sikerét. Már ebben is minden megvan, amiért szeretjük a "mi Kálmánunkat".

Stefánsson Izland legfontosabb kortárs szerzője. Költői és gyönyörű a szöveg, csodaszép gondolatai vannak. A lazán összefűződő novellákból a nyugati fjordok zord, mégis szép vidékére utazhatunk. Megismerve az ott élőket, gondolataikat a természethez való viszonyukat. Az ember és természet kapcsolata már itt is meghatározó elem.

Tökéletesen hozza a sajátos, csak Stefánssonra jellemzőket. Szórakoztató karakterekben, vicces jelenetekben sincs hiány. Az északiak gondolkodása egészen eltérő a miénktől, talán ettől is különlegesebbek számunkra. No, és az sem mellékes, amivel indít a történet: szerencsésen kimaradtak a világháborúkból. Itt azért kifejezetten örültem Marlene Dietrich említésének. A cselekmény önmagában csak laza, de mégis összefüggő, anekdota-szerű történetekből alakul ki. Nekem jó néhány dolog az utána következő könyvekre emlékeztetett. Bevillant a Nyári fény, aztán leszáll az éj, a Csillagok sercegése és a Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről a trilógia vagy éppen az Ásta regényei mellé.

A történet az ország nyugati részén, egy völgyben játszódik az 1970-es évek elején. Művészi beszámoló az ott élő emberekről és sorsukról. Mozaikos történetek a halálról, de még inkább az életről, az emberi képzeletről. Érzések kavargó zűrzavarából építi fel ezeket a kis történeteit a szerző. 

Stefansson lefegyverző egyszerűséggel fejezi ki a legelvontabb igazságokat, bonyolult érzéseket, amelyeket a szereplői igazából képtelenek szavakba önteni. Felbukkannak önéletrajzi elemek is. Ilyen az Emlékek a vágóhídról rész. Egy fiú felnövéstörténete is ott húzódik a lapokon. A múlt, a jelen és különböző életsorsok kapcsolódnak a szereplők életében.

Könyveivel fáradhatatlanul bizonyítja, hogy az élet lényege nem a teljesítményekben rejlik, hanem az érzések gazdagságában. Nem a bőr ülőgarnitúra tesz boldoggá. Egy nagyon sárga fürdőszoba is megteszi, esetenként. Vagy csak merengeni az élet körforgásán, esőben a fűben sétálni. 

Lenyűgözően összefüggő novellákat olvashattam a vidéki életről, ahol a modern kor fokozatosan jelenik meg: eseményszámba megy egy autó megjelenése a távoli horizonton, vagy egy új bálázógép érkezése, ahogyan egy elszabadult bika is okoz meglepetést. Mindezek rányomják bélyegét az ott élők életére. Erős és emlékezetes karakterek, hangulat jellemzi ezt a korai kötetet is. Kikerülhetelen a mindenütt jelenlévő tenger, természeti elemek, érzelmek és irodalmi utalások fonódnak össze. Izland varázslatos kis sziget, jó volt ott bolyongani ismét. Az emberek lelkében zajló harcokat, a szerelmet és a gyászt meséli nekünk. Teszi mindezt bölcsen, érzelmektől átitatva. Semmi közhely, cseppet sem okoskodó, de azért elgondolkodtat és kicsit a lelkünkbe taposva igyekszik felrázni az olvasót. Rendíthetelenül hisz az irodalom gyógyító erejében. Mindehhez Egyed Veronika értő és érző, lélekkel teli fordítása járul. A legtehetségesebb fordítóink egyike, ez kétségtelen.

Kétségtelen, hogy napjaink legnagyobb mesemondója Jón Kalman Stefansson. Alkotásaiban az érzések káoszában rejlik a történet ereje. Aki olvasott tőle, nem fog csalódni. Merülj el, ismerd meg Stefansson érzelmi univerzumát. Meghatározó élményben lesz része minden olvasónak, szerintem kihagyhatalan az izlandi szerző életművét megismerni.


ITT kedvezménnyelrendelhető a könyv! 

[…] nézték, ahogy a felhők zizegő esőcseppektől terhesen úsznak tova, hallgatóztak, hogy meghallják a neszt, mikor a felhők kiengedik a záport, aztán sokáig ültek, és nézték az árkokat az esőben. Végül felálltak, levették a csizmájukat, futottak a fűben a házig, hoztak egy termosz kávét és bögréket, két szelet kenyeret sajttal, átgázoltak a kaszálón, varázslatos dolog a fűben mezítláb kávét inni, mialatt az ember fejét veri az eső. Ilyenek az esős napok ezen a vidéken, […]

   

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Négyszer jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Jelenkor Kiadónál jelent meg Ásta című regénye 2021-ben, majd érkezett a Hiányod maga a sötétség 2023-ban. 



Eredeti megjelenés éve: 1996
Jelenkor, Budapest, 2024
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635182879 · Fordította: Egyed Veronika

Hiányod maga a sötétség

Jón Kalman Stefánsson: Hiányod maga a sötétség




                                                                         

Jón Kalman Stefánsson idehaza a Menny és pokol-trilógiával 2019-ben robbant be az irodalmi életbe. Azóta számtalan regénye jelent meg az olvasók nagy örömére, elképesztő népszerűségre tett szert. Költőként indult, ami érezhető stílusán, nyelvezetén. Stefánsson egyszerű, de fontos, meghatározó érzésekről ír, olyan örömökről és bánatokról, a szerelemről, halálról, amelyek az életünket kísérik végig. Ezek nála sokkal intenzívebben jelennek meg, mint más szerzők könyveiben. Ez a regénye is egy szerelmes levél az élethez, a szerelemről. 

Legújabb, eredetileg 2020-ban megjelent regénye az én ízlésem szerint mindenképpen Stefánsson egyik legjobbja. Bár ezt nehéz kiválasztani, hiszen nagyszerű mesélő, csodás leírásai, látványos képei azonnal utat találnak az olvasó lelkéhez. Melankolikus filozófia váltakozik a lapokon, lakonikus humorral, sőt néha egészen komikus poénokkal. Az életről, annak abszurditásáról mesél, amelyek kifejezetten mulatságosak is tudnak lenni. Azonban a merengő, a lélek mélyére ható, az élet legsötétebb szakadékaiba is bepillantunk, ez jellemzőbb a regényre. 

A történetek kaleidoszkópszerűen kapcsolódnak egybe. Nagyon tetszett ez az összefonódás, az idősíkokkal való játék. Egy nagyívű, másfél évszázadot átfogó családregényt olvashattam. Szenvedélyes intenzitása és a költői stílus végig ott van, tetten érhető az emberi kapcsolatokat mozgatja. Az általa teremtett világ megfogja az olvasó elméjét, nem csak élmény olvasni, elmerülni az északi fjordokban élők életében, de erős érzelmi intenzitása is van a regénynek.

Érdemes talán előbb végigböngészni, vagy olvasás közben rákeresni a könyv végi "szereposztásra". Ez a "ki kicsoda" segít az eligazodásban. A mesélőnk amnéziában szenvedő, titokzatos társunk ezen az utazáson, aki hol a buszsofőr, pap, vagy maga az ördög képében van jelen. Stefánsson minden szereplője reménytelenül egyedül van az univerzum mérhetetlen ürességében és sötétjében. Érezhető a bizonytalanság, a sorsukkal kapcsolatos kétségbeesés. Ezért minden szereplő még intenzívebben élvezi a fény rövid ragyogását és az élet adta örömöket. Ezek ugyan néha valóban csak rövid pillanatok, de a későbbiekre nézve meghatározóak. Mesterien fűzi egybe szereplői sorsát Stefánsson, ami nyilvánvalóan nagyon intenzívvé teszi a regényt. Leírhatatlan, megfoghatatlan élmény olvasni a könyveit.

                 

            

A regény tartalma, hangulata tökéletes egységet alkot. 

Költői utazásunk vad, lélegzetelállító szépségű tájakon át vezet. Ez is fontos szereplője a történetnek. Nyugat-Izland távoli fjordjaival, az időjárás és az évszakok elevenségével jelenik meg. Lüktet, lélegzik, egyszerre tetszik és sajgón tud fájni. Stefánsson egy bűvész, ahogy egy mesés, kerek világot tár elénk mélyre ható érzelmekkel. Valóban minden tettünknek hatása van életünkre, sorsunkra. Egy ábrándos kék szempár villanása, egy nő mosolya, az élet játékai. Ezek egyszerre megérintik az eget, vagy lehúznak a mélybe. Ahogyan a valóságban is így működik a szerelem játékossága.

Bár minden történet megkapó, átélhetően emberi, mégis talán nem is ez a fontos. A háttérben megjelenő érzésekről, érzelmekről szól, egyszerű, de varázslatos merengés magáról az életről. A regény szereplői nagyon sokfélék. Egyik kedvencem az a földműves, aki cikket ír a gilisztákról. Ez akkoriban azért is volt meglepő, mert a nők oktatása nem volt jellemző. A szerelembe esett pap története sem egyedülálló, ismerős lehet az érzések kavalkádjában.

A szerző tudja, hogyan kell úgy megközelíteni Izlandot, hogy mindenki ott érezhesse magát olvasás közben. Halljuk a süvítő szelet, a tenger hullámait, a birkákat, látjuk a magányos farmokat, hallgathatjuk a csendet a világ végén.. És a csend beszél. Nőkről, férfiakról, érzésekről.  A nők kiemelten fontos "kerítésoszlopok", az élet és a férfiak támaszai. Jobb szeretetből hallgatni, mint a valóságot megismerni? Ami azért mindig kiderül... mit lehet negyvenévesen kezdeni a hazugságra felépített életünkkel?

Az emlékek maguk alá temetnek, a tapasztalatok és traumák életről életre öröklődnek, míg a titkok sűrű hálója gubancolja össze a karakterek életét. A filozófiai megfigyelésekben gazdag, olykor megválaszolatlan kérdéseket rejtő történeteket zseniálisan szövi át, a zene. A Halál slágerlistája teszi teljessé ezt a könyvet. A felbukkanó zenék az érzelmek hullámzásának tökéletes kiegészítői, atmoszférája kifejező. Stefánsson olyan író, akinek a könyveit közvetlenül kell átélni és érezni, engedni hatni. Egyed Veronika érzelmektől fűtött, értő és érző fordítása megkapóan járul hozzá ehhez a csodához. Olvassátok minél többen, nem csak Izland vagy az érzelmek miatt.

 

ITT kedvezménnyel beszerezhetőek Stefánsson regényei!




      

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Jelenkor Kiadónál jelent meg Ásta című regénye 2021-ben.










Jelenkor, Budapest, 2023
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635182060 · Fordította: Egyed Veronika

Gondolatok ​a mamutfenyőkről és az időről

Jón Kalman Stefánsson
Gondolatok ​a mamutfenyőkről és az időről



                                                        

"Ebben a világában bizonyos dolgokat rejtély fed, és a kaland fénye ragyogja be."


Jón Kalman Stefánsson izlandi írónak különleges írásstílusa van, amit élmény átélni. Aki olvasott már tőle ezt megtapasztalhatta, aki nem, az most ebben a korábbi, 2001-es történetben felfedezheti. Ez egy gyönyörű könyv, jó volt gyerekszemmel felfedezni, megismerni a felnőttek világát. Elmerengő, rácsodálkozó történetei az élet múlandóságát vizuális képekkel tárja fel, miközben szabadjára engedi a gyermeki képzeletet. Ismét egy kis gyöngyszem Izlandról. 

     

Az idő csak egy pillanat, egy gyufalobbanásnyi, ami elképesztően gyorsan múlik el. Az idő megfoghatatlan végtelensége talán csak a tenger végtelenségével vetekszik. 

Egy tízévesnek elképzelhetetlenül hosszú idő húsz év. A hetvenes években járunk, amikor alig tízéves főhősünk élete első meghatározó kalandját éli meg. Norvégiába repül egyedül, Stavanger környékére, itt tölti a nyarat a nagyszülőknél. Stefánsson írása egy szép, költői óda a gyermeki képzeletnek, és az időnek. Rendkívül szívmelengető történet, ami prózai stílusban van megírva, sok kis fejezetből áll össze, amelyek alkalmasak a fiú élményeit, emlékeit felidézni.




Norvégiában számtalan új felfedezést tesz. Izlandtól eltérően itt vannak óriási fák, új barátokkal, kalandokkal, élményekkel töltve meg a nyarat. Remek karakter a szigorú, de igazságos nagyi, és a már-már huncut barát nagypapa. Az óriási fenyőfákról és az időről mesél, hiszen rádöbben, nem maradunk gyerekek, gyorsan felnőtté válunk. Ebből jön a valós következtetése: "a felnőttek halott gyerekek." Amíg ezt megtapasztalja, különleges és megindító élethelyzetekről olvashatunk. Tetszett, hogy a már felnőtt, negyvenes férfi is felbukkan, mesél, emlékezik. Izgalmas ezt megidézni negyvenévesen, évekkel később azon töprengeni, milyen volt tízéves fiúként.

A regénynek kétségtelenül megvan a kalandos bája, ami igazi fiús történetet varázsol elénk. A tízéves fiúcska gazdag képzelőerővel bír, ami nem meglepő. Olvasás közben vele utazunk a fejében, átélve, megidézve saját gyermekkori élményeinket. Talán picit könnyedebb, mint az író későbbi könyvei, viszont hatalmas élmény megismerni ennek fiúnak a látásmódját, ahogyan felfedezi magának a világot. Bájos, humorral megírt történet, ami azért a fájdalmas eseményeket sem kerüli ki.

 

"Valahol az ég és a tenger között vagyok, a hegyek felett, a csillagok alatt."


2019 óta Jón Kalman Stefansson rajongója vagyok, mióta megismertem a regényeit, kifinomult stílusát, gondolatait. Minden idehaza megjelent könyvét olvastam, tetszik az egyéni látásmódja, személyes hangú történetei. Fantáziadús, szórakoztató és kiváló mesemondóként tartom számon az északi irodalom palettáján. Kedvelem mélységeit és mélabús melankóliáját az életről, annak szépségéről, küzdelmeiről. A fiúcska is szembesül ezzel, hiszen nem csak az ifjúság gondtalan világa múlandó, de az azt benépesítő emberek is...

Ugyanakkor ezek az emlékek éppen ezért lesznek meghatározóak. Talán nincs is magyarázat, melyik emlék, történet marad meg a lelkünkben, visszük magunkkal a későbbi életünkre.

A regényt Patat Bence igényes tolmácsolásában ismerhetjük meg. Stefánsson világa, kifinomult, mélységében is gyönyörű képei garantáltan jó kezekben van nála. Ettől is élmény olvasni, sokat ad hozzá a fordítása, és a Typotex csodás borítója. 




       

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett.
Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Typotex Kiadónál jelent meg a Keflavik-duológiája, 2021-ben a Nyári fény, aztán leszáll az éj műve, majd a Csillagok sercegése került a hazai boltokba.




      

Patat Bence műfordító: (1975)

2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél.
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
© Reviczky Zsolt fotója.





Typotex, Budapest, 2023
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932604 · Fordította: Patat Bence * Borítóterv: Nagy Norbert

Csillagok sercegése

Jón Kalman Stefánsson: Csillagok sercegése



                                                      

"Ezer nap telik el bennük, láthatatlan napok, amelyek után csak az emlékek illata marad."




A Csillagok sercegése a szerző ötödik regénye, amely először 2003-ban jelent meg. Jón Kalman Stefánssont olvasni olyan, mintha egy másik világba lépne be az olvasó. Különleges hangulatú, érzelmekkel teli univerzum ez, amelyben egy időre elfelejthetjük a mindennapok valóságát. Egy több generációs, lélekmelengető családregény, a szerelemről, az időről és a felbonthatatlan családi kötelékekről. A narrátorunk egy hét éves kisfiú, aki elveszítette édesanyját, és bádogkatonáihoz menekül az élet nagy csatáit a terepasztalon vívja a lelkével.

"Gondolkodom. Keresem a szavakat, amelyek le tudják írni a fejemben lévő zűrzavart."

Egy sűrű családi történet ez, amelyben visszautazhatunk az 1970 körüli Reykjavíkba, ahol a kis halászfaluból nagyvárossá válást is nyomon követhetjük. A zord izlandi táj és a város szerepe ismét meghatározó. Érdekes volt belelátni kisfiú gondolataiba, valamint megismerni dédapja és dédnagyanyja viharos szerelmi házasságát a századfordulón. A különböző generációk története összefonódik, így válik többszólamú, érzelmekben és kalandokban gazdaggá a regény. A nagybetűs Élet köszön vissza, a múlt itt él bennünk, velünk van, értelmet ad a jelennek.

                          

Jón Kalman Stefánsson irodalmi indulását tekintve költő, és ez a költői stílus a regény nyelvezetében egyértelműen észrevehető. Gyönyörű és egyszerű ez a letisztult költői nyelvezet, ahogy mindig, élmény volt olvasni ezt a háromgenerációs családtörténetet. Patat Bence ismét remekelt, a fordítás gyönyörűen rezonál Stefánsson hangulataira. Gyönyörű és gördülékeny próza, amit élmény olvasni.

Volt itt szerelem és dráma, gleccserek és a tenger, sok-sok hal, még fókauszony is az emberi sorsok között. A főszereplő töredékesen meséli el családja történetét, folyamatosan váltja a nézőpontokat jelen és a távolabbi múlt között. Mégis kerek egész a regény.

A névtelen, édesanyját elveszítő hétéves kisfiú mellé néhány hús-vér barát és egy titokzatos, fekete hajú mostohaanya csatlakozik. Egy reggel "váratlanul " egy nő jön ki apja hálószobájából és eltűnik a konyhában, ezzel minden megváltozik. A nő megjelenése felborítja addig is elég zaklatott életét. A nő "egy álmos varjúra" emlékezteti a fiút, vele próbál eligazodni fantáziavilágában. Apa is megadóan viseli a nő jelenlétét, eszik megadóan a zabkását, pedig nem is igazán szeretik... Érzelmekről itt nem esik szó, talán csak a szükség hozza ezt a kapcsolatot életükbe.

Az anya halála körüli jelenetek szívszorítóak, egy hét éves gyerek logikájából elmesélve. Felnőttként is nehéz elfogadni és feldolgozni a megváltoztathatatlant, nem hogy egy gyereknek. Remélhetőleg, mondja az ónkatonáknak, nincs túl hideg a föld alatt, hiszen anya kabátja még itt lóg a szekrényben...

Igen, elfogult vagyok Steffánsson szövegeivel, ezt sem szabad kihagyni. A történet, a karakterek, vagy a nyelvezet miatt erős hatással bír. Az olvasó élete önkéntelenül is felsejlik, önvizsgálatra késztet. Mi az, ami egy életre összeköt két embert, jóban, rosszban? Az élet egyszerűségét, jelentőségét vizsgálja ismét több generáció történetén át. A születéstől a halálig, itt a földön eltöltött pillanatnyi létünkről olvashatunk. Ennek a pillanatnak tanúi a csillagok. Sok szeretet és szenvedély, dráma és remény van a lapokon, ahogyan az életben is.

"Miből állnak azok a kötelékek, amelyek két embert kapcsolnak össze, és amelyeket az általános tanácstalanságból kifolyólag szeretetnek neveztek el? "


ITT lehet a tiéd kedvezménnyel a regény! 

                    

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. 

Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Typotex Kiadónál jelent meg a Keflavik-duológiája, tavaly a Nyári fény, aztán leszáll az éj műve került a hazai boltokba.

                       

Patat Bence műfordító: (1975)

2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél.
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
© Reviczky Zsolt fotója.






Typotex, Budapest, 2022
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932109 · Fordította: Patat Bence

Nyári fény, aztán leszáll az éj

Jón Kalman Stefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj



                                                       

"Telik-múlik az idő, átgázol rajtunk, és ezért öregszünk."

Az izlandi írózseni már az első általam olvasott könyve után azonnal a kedvenceim közé került. Amikor hírét vettem ennek a korábbi, 2005-ös kötetének, már a címnél felcsillant a szemem. Mennyire líraian szép, idillinek tűnő, egyből megfogta a fantáziám. Az csak most olvasás után döbbentett meg micsoda ráutalás ez az életre. A cím kifejezően keretbe foglalja magát az ÉLET csodáját. A születés, az érkezés örömteli pillanata lehet a Nyári fény....amit később az életünk végén a halál zár le, amikor leszáll az éj.

        

"Az ember bonyolult lény, valóságos labirintus, és ha magyarázatot keresve indulunk el benne, könnyen eltévedünk."

Stefánsson most sem tesz mást, mint kézen fogja az olvasót, és sétára viszi a fjordok közé, ebbe a tengerparti kis faluba. Egy vidéki kisközösség életéről készít néhány pillanatképet a lazán összefűzött történetekből. Ezek az epizódok együtt egyetlen, koherens egészet alkotnak. Nemes egyszerűséggel ír, mereng vagy filozofál az életről, elveszett vagy megélt álmokról, helyünkről a világban. Ezek a történetek a reményről, a szerelemről, az élet kegyetlen valóságáról, azaz az életről és a halálról mesélnek. Nincs narrátor, inkább maga a falu meséli el ezeket a történeteket. A nyugodt nyári nappalokat a hosszú, sötét és magányos téli éjszakák váltják, amit a modern világ és a civilizáció előadások, fitneszklubok és széles képernyős tévék formájában igyekszik megtörni.




Valamikor a múlt század vége felé járunk, egy kis faluban, az izlandi tengerparton, ahol még mindenki ismer mindenkit, nyugalomban, lassan élnek az emberek. Az egy egymáshoz kapcsolódó történetekből áll össze a regény, egyes szereplők több helyen is feltűnnek. Stefánsson finoman tükröt tart az emberek elé. Nem ítélkezik, sőt, szerethetőek, gyarlóak és valósak a megidézett életképek. Megértéssel ír róluk, érezhető empátiával, készsége van megértetni tetteik mozgatórugóit, amivel megszeretteti őket. Elsőnek a falu életében jelentős szerepet betöltő Kötöttárugyár igazgatóját, aki váratlanul latinul kezd álmodni. Ő lesz az Asztronómus, általa megismerjük a falu életét, meghatározó alakjait, a bizonytalanságukat és szorongásaikat, bátorságukat és magányukat. Azt, hogyan élik túl a napokat a lehető legjobban, kihozzák belőle a legtöbbet. Az élet, úgy tűnik, itt sem, most sem adja könnyen magát. Ezek a mindennapi küzdelmek az élet értelmét kutatva a boldogságért, nem csak kívül, de belül, a szereplők lelkében is zajlanak. Érzésem szerint igazából bárhol játszódhatnának ezek a történetek.

"Az emlékek nem olyanok, mint a ruhák, nem vásnak el a gyakori használattól;"

Jón Kahlman Stefánsson nagyszerű pillanatképei éppolyan színesek, mozgalmasak, mint az élet. A történésekből megismerjük milyen volt az élet egy átlagos izlandi falucskában. Szereplőit mi más mozgatná leginkább, mint a szerelem? Milyen feszültségek lappanganak a mélyben, az emberek lelkében. Akadnak lopott csókok és egy éjszakás kalandok. Forró összenézések, simogató, be nem teljesült vágyak. Ezek közül kiemelkedik Kjartan és Kristín meséje. A két összesodródó lélek szerelme, vágya hirtelen és elsöprő erővel, megmagyarázhatatlanul lángol föl. Aminek következményei várhatóan, és alaposan átrendezi a későbbi életüket. Hatása beég a lelkükbe örökre, történhet bármi.

                                

"Észrevetted már, hogy az ember lényege sokszor nem látszik, megbújik a felszín alatt, és talán sohasem kerül napvilágra?"

Stefánsson magával ragadó prózája méltóságteljes, elemi erejű. A tenger hol szelíden tükröződik egy kacér női szempárban, hol vad erővel hullámzik, korbácsolja fel a vágyakat. Ahogy az életünkben is hullámzanak az érzelmek, érzések. Stefánsson gyönyörű lírájában talán nem is kell mondani, de a természet ismét jelentős szerepet kap. Megszemélyesítései és képei megragadják az olvasó képzeletét, szinte vágyok ott lenni, megismerni a szereplőket. Magával ragadó történetfűzér, szeretettel megrajzolt, vicces portrékat alkot a közösség tagjairól.Valójában sokat tudunk az életről, csak nem értünk semmit az egészből. Az olvasókat leköti a történetek hangulatos kavalkádja. Léleksimogatóan szép, gördülékeny szöveg, amit jó volt olvasni. Mindezt a nagyszerű Patat Bence érzékeny, értő fordításában ismerhetjük meg.  

ITT tudod megrendelni kedvezménnyel a Typotex Kiadótól! 

                         

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Typotex Kiadónál jelent meg a Keflavik-duológiája,

      

Patat Bence műfordító: 2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél.
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
© Reviczky Zsolt fotója. 

Typotex, Budapest, 2021
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634931614 · Fordította: Patat Bence

Ásta

Jón Kalman Stefánsson: Ásta


                                                              

"…ekkor eszébe jut egy sor az öccse egyik verséből. Egy sor, ami valamilyen okból az agyába vésődött: „A fonál másik végét mindig a halál fogja.”




Jón Kalman Stefánsson Izland egyik legelismertebb szerzője, aki nagy népszerűségnek örvend világszerte. Számos nyelvre lefordították műveit, így szerencsére eljutott a magyar olvasókhoz is. Itt rögtön kiemelném Egyed Veronika szépséges, mélyen érzékeny, líraian szép fordítását. Léleksimogató szöveg, amiben örömmel merül el az olvasó. Talál benne megnyugvást, izzó, felkavaró szenvedélyt, okos gondolatokat, átélhető valóságot. Ásta története egy családregény, egy nő fejlődéséről, hely és útkeresése a boldogsághoz, filozofálgatás arról, mi is az élet értelme, mi adja azt  a boldogságot, amitől jó élni?

Stefánsson világa egyrészt érzékeny, epikus, másrészt reális, kritikus. Ez a finom költőiség és a valóság realista ábrázolásának keveréke egyedi stílust ad szövegeinek. Ez azonnal megragadja az olvasót, és mintha egy csodás mesevilágba kerülne, viszi magával. A regény cselekménye Reykjavíkban az 1950-es évek elején indul. Megelevenedik az izlandi emberek élete, szokásaik, hagyományaik, maga a természet. Gyönyörű képei valóban lenyűgözőek, szinte kedvet kap csomagolni és azonnal odautazni Izlandra az olvasó. Számomra Stefánsson akár az izlandi telefonkönyvet, vagy szakácskönyvet is megírhatná, örömmel olvasnám. 

     

A regény Sigvaldadóttir Ásta életének történetét meséli el. Ásta, szülei második gyereke, aki már anyja méhében afféle álomgyermek volt. A szülők élete, kapcsolata, egymáshoz való viszonya is megelevenedik előttünk. Ásta nevét az irodalom világából kapta, nevezetesen Halldór Laxness Független emberek könyvéből választották. Sokatmondó, hogy nevének utolsó betűjét elhagyva a "szeretet" marad. Ásta igazi várt, szerelemgyerek. A család élete több mesélő által kel életre. Hol maga Ásta mesél, saját leveleiből olvashatjuk emlékeit, hol pedig az élettől búcsúzva, az apa szemszögéből elevenedik meg életük.

"Milyen jó érezni az életet, mikor ilyen közel a halál."

A két szülő, Helga és Sigvaldi izzón szenvedélyes szerelme azonban sajnos hamar véget ér. A kis család és Ásta élete is komoly fordulóponthoz érkezik. Ásta és családja élete bonyolult, mégis a szereplők szerető ragaszkodását végig érezhetjük egymás felé. Nevelőszülőkhöz kerül, problémás tinédzserként éli napjait vidéken. Ásta sok kudarcot szenved életében, de mindig folytatja, kitartóan boldog akar lenni, amiért megtesz mindent. Az élet elől a legjobb menekülés a boldogság, amihez kell rendíthetetlen akaraterő vagy ambíció a tervei megvalósításához. Később Bécsbe kerül, tanul, éli az életét, várja, keresi az igazi szerelmet. Nagy érzelmek vannak a könyvben, és a csodálatos, mélyen megható fejezetek közben természeti leírásokat olvashatunk, amelyek egy egészen más világba vonzzák az olvasót. A sarki fény vagy a viharos óceán képei kifejezőek, a sós illatú szél ott süvít az izlandi tavaszban.

Aki olvasott egyetlen könyvet is Jón Kalman tollából az tudja, hogy könyveiben nagy kérdéseket vet fel az élettel és az emberi lét céljával kapcsolatban. Ásta meséje sem kivétel. Ezek a sorskérdések bizony találkoznak, összecsengenek az olvasó életével is, ami nem kevés önvizsgálatra serkentett. Le kellett tenni a könyvet, elmélkedni és belemerülni a szereplők sorsába, ami cseppet sem volt nehéz. Anno anyám és apám heves szerelme is gyorsan kiégett, mint Helga és Sigvaldi érzései. Az apró hab a tortán, hogy az éveik száma is stimmelt.. A tizenkilenc éves lány heves vágya, vagy a huszonhét éves férfi megállapodása, családalapítása a hatvanas években sem tudott működni, hiszen míg egyik előtt kitárult a világ, a másik békés, nyugodt családi életre vágyott. Ezen a szerelem sem tudta őket átemelni. A regény találó néhol mint egy váratlan, hatalmas gyomros hatott rám.

"Mégis, aki még alig tizenkilenc éves, az máshol tart az életben, mint aki harmincéves múlt."

A történet nekem a megbánásról és a vágyakozásról szól. Ez ott munkál mélyen minden szereplő lelkében, tetteiket ez mozgatja. Olyan emberek ők, akik szeretnek, akik a szenvedély örvényében élnek és szenvednek is ettől. A nem viszonzott érzelmek kínja mélyen sajgó sebeket vág az ember lelkén. Az egyik fél mindig jobban sérül, az aki mélyebben szeret. Miért nem sikerül megfelelően kifejezniük, átadniuk ezt a szenvedélyes izzást, ragaszkodást? Hogyan lehet, -ha lehet egyáltalán - feldolgozni azt, hogy elveszítik a szeretett lényt életükből? Ennek eredményeként marad a nagy és kielégítetlen vágyakozás. Stefánsson olyan kérdéseket vet fel mint az idősebb generációk felelőssége, valamint az apák és anyák bűnei, hogyan hatnak az utódok életére. Érezhetően jól ismeri, jártas a szerző az emberi lélek meghatározó mozgatórugóiban. 

               

A könyv két nézőpontot tárgyal, hogy az egyén élete időnként annyira kicsi és értelmetlennek tűnik,  ám másfelől mikor kapcsolatba kerül más életekkel, emberekkel kibővül, értelmet nyer. 

Amit sajnos sok esetben az utolsó pillanatokban a halál előszobájában érzünk meg igazán. Az apró, jelentéktelennek tűnő pillanatok, események égnek be mélyen lelkünkbe, határozzák meg sorsunkat. Tetszett, hogy a könyv foglalkozik magával a szépirodalommal, a szerzők és az olvasók viszonyával is, hogyan ragadnak meg és visznek új tájakra, utakra bennünket olvasókat. Az ilyen történetek miatt jó, hogy megtanultam olvasni. Ásta története egyedülállóan izlandi irodalmi alkotás, a fejezetekben jelen vannak az izlandi élet jellegzetességei, ezek hatása az egyén sorsára. Mégis érthető, átélhető és eleven valóság élményét adja minden olvasónak. 

Jón Kalman Stefánsson jellegzetes költői stílusa minden sorban jelen van. Fontos és meghatározó, ahogyan a táj életre kel, és tükrözi a főszereplők életének eseményeit és a lelkük hullámzó változásait. Biztos vagyok benne, hogy az idei év egyik legszebb olvasmányélményét kaptam. Ásta szorosan a Menny és pokol trilógia mellé került a lelkemben, rajt-cél győzelemmel befutó az év könyvei között. Köszönet a gyors és pazar kivitelért a Jelenkor Kiadónak. Tillai Tamás borítója szemet gyönyörködtetően kifejező, illik a trilógiához is.

„Felhőtlen boldogság csak a mennyben van, odáig pedig Reykjavík utcáitól hosszú az út. A legfontosabb, hogy a nyugalmunkat őrizzük meg.”

Összességében ez ismét egy nagyszerű könyv, amely az utolsó oldalakig fogva tartja az olvasó lelkét, képzeletét. A szöveg gyönyörű és könnyedén áramlik be a a szívünkbe, mondhatom boldogság olvasni Stefánsson sorait. Az elbeszélési stílus szórakoztató és maga a történet is lenyűgözően valós. A szerzőt ezért a könyvért jelölték a 2017. évi Izlandi Irodalmi Díjra. 

Ásta ITT lehet a tiéd kedvezménnyel! Ne hagyd ki! 

   

                 

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le.



Eredeti megjelenés éve: 2017
Jelenkor, Budapest, 2021
516 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635180745 · Fordította: Egyed Veronika

A mindenséghez mérhető

Jón Kalman Stefánsson: A mindenséghez mérhető
(Keflavik-duológia 2.)


                                                                          

"Mert nehéz dolog nem tartozni sehová, nem lenni otthon sehol."

Az igényes skandináv szépirodalom egy újabb gyöngyszeme a regény.  A kötet A halaknak nincs lábuk folytatása, de nem árt tudni, hogy az első kötet is egy kerek egész történet, olvasható önállóan. 

A két könyv persze együtt igazán teljes élmény.

Az első résznél már írtam, mennyire szeretem Jón Kalman Stefánsson költői és melankolikus stílusát, valamint filozófiai megközelítéseit, amely ebben a részben folytatódik. Elegánsan szép, léleksimogató olvasmány, ahogy bármelyik Stefánsson regény. Az izlandi író úgy mesél el egy történetet, hogy annak megvan a maga egyedi hatása és stílusa. Ezek együtt kölcsönösen megerősítik egymást, van valami végtelenül szomorú is ezekben a történetekben. Olyan könyv ez, amely lélekben velem marad olvasás után is. Stefánsson a mindennapok szépségét és rútságát adja vissza, soraiból cunamiként sodornak magukkal az érzelmek. Valami olyan egyedi sajátosság ez, amit csak a skandináv szépírók tudnak. 


    

Maga a narráció időben ugrál, de jól követhető. Az egész szöveget erősítik, viszik előre a lírai leírások, vagy a tenger hullámzását követően zaklatott mondatok dinamikája. A történések néhol szókimondó brutalitása a valósághű életérzést segíti. Jón Kalman Stefánsson stílusa és hangulata, mondatai elgondolkoztatnak, rabul ejtenek. 

Nem titkolom, több helyen elszorult a torkom, pedig nem vagyok egy sírós. A megélt érzelmek elemi erővel törtek fel az olvasottak hatására., miközben Keflavikra hullott a hó. Az író a történet szálaiból mesterien kanyarít egy remek balladát, egy igazi családi-sagát. Erős férfiak és erős nők sorsából épül fel a regény. Központi helyet kap a tengerrel, a természettel való küzdelem, az apa-fiú viszony, az érzelmek és az idő múlása, az emberi gonoszság. 

Az élet és halál örök körforgása, amikor ráébredünk, picik vagyunk és az itt eltöltött időnk mennyire maradandó, hasznos, az rajtunk múlik. Elgondolkodtató és szépen megírt történetek ezek, amelyekből saját életünkkel is akadhat azonosság, megélt élethelyzet. A cselekmény-labirintusában az olvasót a sokrétegű tartalom lenyűgözi.


Mikor él az ember megfelelően, és miért válik a szeretet megszokássá, amely nagyobb biztonságot nyújt, mint boldogság? Ki vagyunk igazán és kik akarunk lenni, mi végre vagyunk itt e földön? 

Vannak megfelelő szavak, lehet mentség az alkoholizmusra és az önzésből fakadó, kegyetlenségre? 

A halak és a sós tenger hullámainak ereje a bátorságot, és a szeretetet is jelenti itt ezen a helyen. Vagyis mindent, ami ott a lét elemi feltétele. Az élet és a halál elkerülhetetlen kettőse ez. Adódnak olyan röpke pillanatok az életben, amikor igazán boldogok vagyunk, és úgy érezzük, hogy az egész világegyetem átáramlik rajtunk. Még úgy is, ha a sors nem mindig nekünk kedvez. Emlékezetünk széfjéből megidéződik az, ami visszavonhatatlanul elmúlt. Ráébredünk, azt keressük, amink van, és megtaláljuk, amit nem akarunk. Jó volt Keflavíkban járni, érezni a hó illatát, és a szél erejét, a tenger hullámzásában elmerülni. A kínzó mindennapok öröme, bánata és a boldogság pillanatai Ari életében is azok, ami mindenkinél. Megérteni és helyén kezelni a múltat. 

Az évszakok és az élet körforgása szánunkra is véges. Jón Kalman Stefánsson elemi erejű életelemző kérdéseire a válasz az odaadó, már-már alázatos szeretet, egymás megbecsülésben rejlik. Ezek mellé 

az élmények mellé énekel Elvis, vagy megszólal egy Mozart dallam is. Érdekes, újabban mennyire fontos szerepet kap az irodalomban a zene, nem csak a skandinávoknál. A költői, filozofikus stílusban megírt regény Oddur és Margrét történetével Izlandról mesél, de ez az emberi érzések hullámzása mindannyiunké. A szerelmi vágy is megmarad, még ha a test átváltozik is. A lélek és a szerelem kéz a kézben jár. A férfivá válás, a megfelelés nagy kihívás egy ifjúnak. Az anyai szeret pedig (jó esetben) végtelen, elkísér egy életen át. Ahogyan az atyai pofon is beég az ember lelkébe. 

Stefánsson költőien szép mondatainál a katarzis nem marad el. Sikerül neki megtalálnia a könyvében a számomra lassan hömpölygő történttel azt, amire hatalmas szüksége van most a lelkemnek. Ezek az elmélkedések a saját sorsunknak is tükröt mutatnak, még ha éppen nem is tetsző 

ez a kép. A magány léleknyomorító hatása, a szeretetvágy elképesztő erővel tört fel a sorokból. Erre minden embernek szüksége van. Ettől vált minden gyötrelme ellenére hitelessé, de legfőképpen szerethetővé számomra Jón Kalman Stefánsson regénye.

Patat Bence ismét egy választékos és gördülékeny fordításának köszönhetően valóban élvezetes olvasmányban lehet része a magyar olvasóknak.

ITT tudod kedvezménnyel megrendelni a Typotex Kiadótól a regényt. 

  

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le.

Typotex, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634931119 · Fordította: Patat Bence

Az ember szíve

Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve
(Menny és pokol 3.)





                                                                                           







"Ezek azok a történetek, amiket el kell mesélnünk."




Meglehetősen nehéz erről a könyvről beszélni, vagy az egész trilógiáról, hiszen már az első rész első oldalaitól annyira megfogott, elbűvölt Stefansson költőien gyönyörű írása. Rég, vagy tán soha nem találkoztam ilyen művel, ami ekkora hatással volt rám. Maga a történet, hangulata és tájleíró képei elvarázsoltak. Már az első rész után megelőlegeztem "az év könyve" címet, amit nem hiszem, hogy más felül tudna múlni. Persze, lehet próbálkozni, de most úgy látom és érzem idén talán már nem is érdemes olvasnom mást. Ez a hangulat maradjon velem, kezdjem újra kis szünetekkel, mert nem könnyű olvasmány azért.


Maga a történet talán nem is lényeges, igazán hétköznapi, és mégis megfogja az olvasó lelkét, beszippantja viszi magával. Sokkal fontosabb volt a nyelv, az elbeszélés stílusa, amit végig tudott tartani Stefánsson. Különösen üdvözítőnek, elegánsnak és tökéletesnek találtam a végét. A dráma és vihar, hideg hullámok, halott halászok, elvesztett barátok lelke után a szerelem mindent elsimított.

A fiú, ha nehezen is, de megtalálja a lelki békét és a reményt. Nagy és embert próbáló utat jár be. Nem csak a Remény fut be a fjord kikötőjébe, de az élet is. A robusztus, hóborította hegyek, gleccserek világa, a metszően éles szél, eső és hóvihar képei hatásosak, ott érzi magát az olvasó a történetben. A hideg csontig hatol, az élet reményt és melegséget keres. A sós hal szaga belengi a fjordok ragyogó kék-fehér világát, az ott élők életét. Izlandon a halál soha nincs túl távol, a mindennapok szerves része. Kontrasztnak ott áll az éjszakai mély sötétség, a be-elzártság léleknyomorító magánya. Az történet végig filozófiai jellegű, nagyon élveztem olvasni, eggyé válni a fiú gondolataival, érzéseivel. Tökéletesen magával ragadott a gondolatisága, hangulata és a felvetett érzések, a táj képei.


Tavasz. Micsoda csodás és reményt keltő szó ez ott a messzi északon! A reggeli napsugarak halvány fénye egyre erősödik, megroggyan és olvad a hó, új élet sarjad a sírokon. Fény és remény.
Az izlandi nyár rövid, talán nincs is. A télkirály csak a látóhatár szélre húzódik és vár. Mennyire sokat jelent egy aranyló, napos reggel, egy mosoly itt ez különösen fontos tud lenni.


"A telet nem lehet legyőzni, csak túlélni, vagy megtanulni együtt élni vele."


A névtelen fiú útja, amely hat hónappal ezelőtt indult, hogy feltárja az ember létezésének értelmét és lényegét. Ami talán egyszerűbb, mint gondolnánk: csupán szeretnünk kell őszintén, hiszen erre születtünk. Mindezt egy olyan földön, ahol a táj elemi ereje elhallgatja versek és az irodalom szavait. Amikor valódi érték egy könyv, kincs hozzá jutni egy versfordításhoz. A férfivá érés mindenütt csodás és meghatározó életesemény. Talán ez az, ami egyenesbe tesz a fiú életét, no meg a felbukkanó testvér.


   

Közben a megfulladt halászok sikolyai még ott visszhangoznak tengeri szélben. A szél, mint egy hangszer, mindig fúj és játszik a hegyek felett az emberek lelkén. Az időjárás játékszerei az itt élők. Maga a tenger is jelentős szereplő, megszemélyesített alakja a regénynek. Piszkos szürke vagy haragos zöld, nyugodt kék színjátszó a tenger. Ez is az időjárástól függően. Mély és lélegző, érző anyag. Azért némi humor, akció is akad. A norvég vagy dán halászok ívóbeli jelenetei, egy kivillanó női mell komoly izgalmakat, csetepatét tud okozni. A szív egy izom, de súlyos dolgokat rejt. Erről a mi Kőrösi Zoltánunk is írt egy remek regényt, meglepő összecsengéseket véltem felfedezni. Az epikus trilógia utolsó részletében a fiú megérti, hogy a szavak halálos fegyverré válhatnak, vagy ahogy a vak kapitány mondja: „A művészet veszélyes”. Mégis ez az, ami segít elviselni a zord természet erejének kitett ember sajgó derekát, kérges tenyerét.

Miután túlélte ezt a nem mindennapi küldetést Jens postással, a fiú visszatér a faluba, hogy befejezze a tanulmányait. Ezzel tud kiemelkedni, egy másik élet álmait dédelgetve. Amíg a fiú küzd, hogy megtalálja önmagát, megismerje belső világát, az élet értelmét, ráébred mit jelent egy tüzes vörös haj, egy ölelés, egy csók. Az életet. Stefánsson mesteri mesemondó, lenyűgöző sorait lélekemelő olvasni.

A könyv utolsó oldalain valami csodálatos történik, ezzel még emel a történeten. A remek trilógia záró könyvében több remény és lehetőség mutatkozik a szereplőknek a boldogságra. Szép és kiemelkedő könyv.


"Egyedül vagyunk, mikor megszületünk, egyedül vagyunk, mikor meghalunk, súlyos teher tehát, ha élnünk is egyedül kell."


Az ember szíve mestermű, ahogyan az előző két kötet is. Nagy vállalkozás lehetett kiadni, de minden elismerés és hálás köszönet a Jelenkor Kiadónak, hogy felvállalta és minőségben is odatette magát a mű mellé. Gondolok a csodás borítóra, nagyszerű fordításra.

ITT tudjátok kedvezménnyel beszerezni Stefánsson remekét! Ne hagyjátok ki!

A trilógia első részéről bővebben ITT  írtam, a második részről
IDE kattintva olvashatsz.



Eredeti megjelenés éve: 2011

Jelenkor, 2019
500 oldal · ISBN: 9789636766177 · Fordította: Egyed Veronika

Az angyalok bánata

Jón Kalman Stefánsson: Az angyalok bánata
(Menny és pokol 2.)






                                                                                 



„Csendes, halálsötét éjszakákon a hegyekbe menni, hogy lehozzuk onnan az őrületet vagy a bodogságot: ezért talán valóban érdemes élni.”







Az izlandi szerző második könyve egy epikus utazást mesél el, az északi fjordok havas jégviharain keresztül, ahol a tél valóban tél. Kemény, embert próbáló út vár hőseinkre.
A fiú és Jens postás utazását megelőzte, hogy lelki társát, jó barátját alig három hete vesztette el a fiú. Ennek hiánya összes fájdalmával még mindig lelkében sajog, viaskodik vele, igyekszik megérteni és elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni. Ahol menedéket talál ott Helga lesz az, aki igyekszik megérteni és átsegíteni őt ezen a helyzeten. Új családja felismeri a könyvek iránti szeretetét és terelgetik, biztatják a fiút, látva, hogy nem arról álmodik, hogy halász legyen. A fogadóban végzett munkája, és a rövid időre feltűnő karakterek színesítik ezeket a részeket.



Az allegória a lelki csatákról, amelyeket az embernek a világgal és önmagával kell megvívnia számtalan kérdést vetnek fel. Az olvasó is elmerülhet és tarthat némi önvizsgálatot élete sorsáról. Cipeljük életünk terheit, de mi is fontos igazán az életben? Mi okoz, mi tesz boldoggá bennünket? Néha egy barátságos szempár, egy forró kávé is a mennyországot jelentheti. Tetszett Helga elképzelése, hogy a mennyországban biztosan nő kávécserje. Itt ez fontos és jelentős, hiszen a szomszéd is távol van, akitől ráadásul több mázsa hó választ el. Az önmagunknak teremtett pokolban sem biztos, hogy meleg van. Meg kell küzdeni az általunk jónak vélt és meghozott döntések terheivel, el kell-e fogadni sorsunkat, úgy ahogy van? Ahogyan az első kötetben itt is lírai és elegáns filozófiai leírásokat olvashatunk ezekről a gondolatokról.



"Nem tudom, te honnan veszed, hogy a pokolban meleg van? Nem úgy írják a Bibliában? A Bibliát mindenesetre nem Izlandon írták, mondja a fiú."



Attól a pillanattól kezdve, hogy az utazás megkezdődik, a narratíva kibontakozása még simább, olvasmányosabb lesz. A hó vakító szépsége, a szél vadsága, és tündöklő bűbája, lenyűgöző ereje mindent magába foglal, ami ebben a történetben fontos. Stefánsson gyönyörű lírája a természet viharairól, megszemélyesítései és képei megragadják az olvasó képzeletét. Együtt megyünk a két emberrel hófúvásban, viharokban, szikrázó napsütésben az izlandi fjordokon, tengereken, hegyeken át. Az időjárás mindent megváltoztat, itt az északi szél az úr. A tenger és az elveszett halászok lelkei pedig olyan momentum, ami mindig az ott élőkkel marad.


Megkapó leírást kapunk Stefánssontól a címre, mi is az angyalok bánata, könnye. A kifejezés igen leleményes, találó. A hó kegyetlen szépsége mégis potenciálisan halálos veszély az ott élőkre. A gyilkos téli tájban az élet értelme és fontossága átértékelődik. Az emberek gondolkodása a lakható világ peremén sem más, mint ott, ahol sűrűbb és könnyebb.

Mit is jelent ott a kies és magányos vidéken a posta, a hír, egyáltalán a kézbesítés feladata? Itt egy egészen más világ bontakozik ki előttünk. Az élet egyszerűsége és minden apró öröme átértékelődik. Megtalálják vajon életük aranyát vagy csak barna kövek maradnak nekik. A két férfi keresi önmagát, az élet értelmét, a boldogságot, ahogy végig mennek ezen az úton. Később csatlakozik hozzájuk egy másik férfi, hogy egy "különleges" szállítmányt bízzon rájuk. Ez nem várt megpróbáltatásokat ró a fiúra és Jens postásra. Összességében ez a regény története, ami úgy ér váratlanul véget, hogy minden függőben marad. Ilyen élményem legutóbb a Tetovált lány második részénél volt, azonnal ide folytatást!
Az ember és a természeti erők által folytatott megpróbáltatások szinte a végtelen nehézségek lehetetlen legyőzéséről mesélt. A havas és fagyos utazás az olvasó számára elképzelhetetlenül nehéz, hihetetlen emberi erőket mozgató. Ahogyan az első rész a Mennyország és a pokol, úgy a folytatás is csodálatos olvasmány, ami a szavak hatalmát, erejét bizonyítja. Stefánsson regénye szívmelengetően szép olvasmány. Egyértelműen az év egyik legfontosabb megjelenése ez a sorozat.
Gyönyörűen megírt könyv életről és halálról és a költészet hatalmáról. Az pedig talán még szebbé teszi az egész regényt, hogy Egyed Veronika fordítása mennyire tökéletesen adja vissza az izlandi író képeit, gondolatait. Kivételes olvasmányélmény ez a sorozat.


A  trilógia már a könyvesboltokban! Kedvezménnyel a kiadótól megvásárolható IDE kattintva!


"Télen néma és sötét az éjszaka. Szinte halljuk a halak sóhaját a tengerfenéken, aki pedig a hegyekbe vagy a magaslatokra tart, a csillagok énekét is meghallgathatja."


Az 1963-ban Reykjavíkban született Jón Kalman Stefánsson Izland egyik fontosabb kortárs szerzője, akit négyszer jelöltek az Északi Tanács Irodalmi Díjára, egyik könyvét pedig a Man Booker nemzetközi díjára. Regényeit számos európai nyelvre lefordították. Egyik fő műve, a 2007 és 2011 között megjelent Menny és pokol-regénytrilógia most először olvasható magyar nyelven









Jelenkor, 2019
404 oldal · ISBN: 9789636766160 · Fordította: Egyed Veronika

Menny és pokol

Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol 






                                                               
"Vajon mennyit bír az emberi szív?"










Kivételes olvasmány, élmény minden sora. A borító zseniális, kifejező lett, Tillai Tamás munkáját elismerés illeti. Költői szépségű mondataival elvarázsolt és elgondolkodtat, megállásra, némi önvizsgálatra késztet Jón Kalman Stefánsson. Így év elején egy ennyire nagyszerű, komplex olvasási élménnyel számomra "az év könyve" már megszületett. Nem hiszem, hogy ezt tudja überelni másik regény.


Tavaly a furcsa című, A halaknak nincs lábuk regényével vívta ki a figyelmem a szerző. Izland ​legnagyszerűbb írójának különös című regénye egy mai családregény volt, önéletrajzi elemekkel tarkítva. Léleksimogatóan szép szövege magával ragadott, varázsa elképesztően hatásos volt. Öröm volt olvasni Stefánsson sallangoktól mentes regényének lírai sorait, amelyek rabul ejtik az olvasó lelkét.






Nem kis izgalommal vártam a szerző 2007 és 2011 között keletkezett trilógiájának idei hazai megjelenését. Kimondottan a "végre!" öröme áradt el bennem.
Kivételes, ritka élményt ad a Menny és pokol olvasása. Ez a hatodik regénye a szerzőnek, ami egyhangú elismerést kapott mind a kritikusoktól, olvasóktól világszerte. 2007-es megjelenése után rögtön lefordították a svéd, dán, német, francia nyelvre, majd az angol változatra sem kellett sokat várni. Íme, a hazai boltokba is megérkezett ez a remekmű.


A trilógia első kötete Izlandon a 19. században játszódik. Egy kis halászfalu, Westfjordok lakóit, életüket, mindennapjaikat ismerhetjük meg. Főhősünk, a Fiú története a barátság, szeretet, összetartozás az élet értelmének kereséséről szól. Ahogyan az első kötet alcíme remekül összefoglalja a lényeget: A Fiú, a tenger és Az Elveszett Paradicsom történetét olvashatjuk. Ez lehetne a regény nagyon lecsupaszított csontváza.

Nincs nevesítve, csupán fiú néven említi hősét Stefánsson. Fiatal, álmodozó, még ismerkedik az élettel kamasz korú hősünk, akinek érzéseit, gondolatait követve bontakozik kis a hóviharból, ködből és viharokból ez a csodaszép történet.
Ő és barátja, Bardur ellentétben állnak a pici közösséggel, hiszen olvasnak és tudnak írni. Ami kivételesen ritka errefelé. Felismerik, hogy kiemelkedni, tovább lépni ebből a kemény, küzdelmes életformából ez által tudnának. Ám Baldur sorsa váratlan drámába vált, ami mindent megváltoztat.
A fiú elindul a fjordokban, hóbuckákon, viharokon át, zsákjában a kölcsön könyv, ( Az Elveszett Paradicsom), hogy visszajuttassa tulajdonosának. Az ő bizonytalan (lelki) vándorlását követve merülhetünk bele ebbe a természeti elemekkel súlyosbított világba. Látványos, szemléletes képek sora bontakozik ki. Mennyire törékeny az ember élete, kiszolgáltatott az elemeknek.



Picik vagyunk, kiszolgáltatva sorsunknak és a természetnek, életünk egy röpke, tűnő pillanat csupán. Amit a halászok élete kínál, veszélyes és kiszolgáltatott küzdelmek sora. A tenger és a természet ábrázolása elementáris erővel hat az olvasóra. Az író sorai, mondatai szárnyalnak, ahogyan a fiú képzelete, gondolatai is. A tanulni vágyás, szélesíteni a látóhatárokat érzése csodásan megjelenik a történésekben. A viharok, jeges szél és a tenger uralkodik a mese fölött. A zord, homályos időjárást szemléletes képekkel ismerjük meg. Az életet szimbolizáló víz egyben a halált is hordozza. A tenger legalább olyan fontos "szereplő", mint a fiú. 



"A tenger dermesztő kék és mindig nyugtalan, lélegző, hatalmas bestia, ami általában elhord minket a hátán, de néha nem, s olyankor meghalunk"


A műben Jón Kalman Stefánsson a múltbeli világgal foglalkozik. A vízbe fúltak legendája, sorsa vagy az izlandi valóság, mennyire más környezet, mint amit mi itt ismerhetünk. Az élet és a halál alapvető ellentéteinek körforgására épül a regény. Van-e, kell-e keresnünk az élet értelmét, szembe szállhatunk-e sorsunkkal? A fenséges anyagi és szellemi valósággal és a köztük lévő konfliktusokkal ismerkedhetünk meg. Óhatatlanul jutott eszembe a mi Kőrösi Zoltánunk utolsó regénye Az ítéletidő egyik gondolata:
"Semmi nem fehér és fekete, még a fehér és a fekete sem."


A menny és a pokol nemcsak a modern izlandiak életének távoli életmódjával foglalkozik, a munka fenséges és szellemi erejét is ábrázolja. Olyan ima, amely az ott élő emberek életéért szól. A tenger a templom, az élet forrása. A puha hópihék tánca, a hullámok játéka romantikus és érzelmes meséje ez a néha bizony kegyetlen valóságról.
A hegyek mély nyugalma, az árnyas holdfény és a versek ereje kell, hogy megmentse az életet. A menny és pokol között vékony jégen sétál az élet. A holtak lelke az élőkben él tovább. A menny amiben élünk, néha maga a pokol. A vízbe elmerült halászok egyéni sorsa, tragédiája megrázó. Ahogyan a túlélőknek sem könnyű. Létünk kérdéseit feszegetve nekik állít ezzel tisztelgő emléket az író. Egyed Veronika fordítása pazarul adja vissza a varázslatot. A trilógia további két része: Az angyalok bánata, Az ember szíve



A trilógia ITT kedvezménnyel megrendelhető!

Az 1963-ban Reykjavíkban született Jón Kalman Stefánsson Izland egyik fontosabb kortárs szerzője, akit négyszer jelöltek az Északi Tanács Irodalmi Díjára, A halaknak nincs lábuk regényét pedig a Man Booker nemzetközi díjára. Regényeit számos európai nyelvre lefordították. Egyik fő műve, a 2007 és 2011 között megjelent Menny és pokol-regénytrilógia most először olvasható magyar nyelven, Egyed Veronika fordításában.

Eredeti cím: Himnaríki og helvíti


Eredeti megjelenés éve: 2007

Jelenkor, Budapest, 2019
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636768829 · Fordította: Egyed Veronika