A ​birtok

 

Stefan Ahnhem: A ​birtok
(Fabian Risk 7.)


                                                    

Hiányzott már Fabian Risk, aki négy év után visszatért. Ha röviden akarom összefoglalni a krimit ezek jutnak eszembe: Jól megírt. Idegtépő. Komplex. Sötét. Félelmetes. Ijesztő és izgalmas, szórakoztató.

Kivételes inyencfalat a skandináv krimi rajongóinak. Ahnhem krimije lélektani mélységgel teli, feszültséget keltő történet. Semmit nem érdemes elárulni a történetből, annyira minden mindennel összefügg. Az biztos, hogy az első oldaltól kezdve fogva tartja az olvasót. Bár kell vagy 100 oldal, mire kezd tisztulni a kép és a mozaikdarabkák sejtetni engednek valamit. Talán az eddigiek közül ez a legösszetettebb, krimije. Határozottan jó könyv, kicsit más világ, mélyebb mondanivalót hordoz, mint amiket eddig olvashattunk Ahnhemtől. Talán egy új korszak kezdete? Mert a folytatás szinte bizonyos.

                    

Ahnhem hihetetlenül összetett és szövevényes története az ijesztő valóságot és a nyugtalanító fikciót szövi össze. Véleményem szerint az egyik legjobb könyve. Ez több, mint egy krimi, nagyon mai problémákra reflektál. 

A történet izgalmas, dinamikus, tetszett, ahogy a szerző bizonytalanságban tart, majd fokozatosan feltárta az összefüggéseket, és az utolsó fejezetekig feszültségben van az olvasó.
Sokáig csak azt érezzük, itt valami elképesztő, hatalmas összeesküvés, kivételes bűn áll a háttérben. Aztán egy pillanat alatt összeáll minden és az elképesztő, sokkoló és aljas, sötéten gonosz történet felgyorsul és mindenkit elsodor. 


Bár szerintem némileg megosztó krimi lesz, a befogadása nem egyszerű. Megértem azokat is, akik azt mondják: ez hihetetlen, ilyen nincs, hogy is tud kitalálni ekkora őrültséget. Ami sajnos nem az. Igen, vannak részei, ami már-már disztópikus, de az alap bűntény szinte egy lépésre van mai világunk valóságától. Vagy még annyira sem. A pénzemberek mozgatta világ, a hatalom és a megalomán világuralom ára a kisemberek élete. Sokkoló belegondolni, hogy senki nincs biztonságban ebben az okoseszközök uralta világban. 


Imádtam, ahogyan a magánéleti szálak finoman behálózták a krimit. 13 év telt el, Fabián lenyugodott, megbékélt a válásával, Teodor halálával, jó kapcsolatot ápol fiatal felnőtt lányával, Matildával. A kiindulópont a nagy áramszünet mögött meglepő összeesküvés húzódik, semmi nem az, aminek elsőre látszik. Örültem Dunja visszatérésének is. A nő az utóbbi évek legjobb női karaktere a krimiirodalomban. Most is okoz nem kevés meglepetést, nem csak az olvasóknak. Elképesztő atmoszférát teremtett Ahnhem, a karakterek zseniálisak. Mindehhez a pazar fordítás is hozzá tesz, Erdődy Andreától. Örültem a végén a gyors és hihető válaszoknak, frappáns lezárásnak. Stefan Ahnhem ismét bebizonyította, hogy képes olyan krimit írni, ami gondolkodásra késztet, meglep és elképeszti az olvasót. Köszönet érte! Jaa, csak úgy mondom:
2026. november 28-án Budapesten találkozhatunk Stefan Ahnhem-mel. Részletek a kiadó oldalán.

Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi!


                    

Stefan Ahnhem: Stockholm, 1966. november 24.
Forgatókönyvíró, író.
Debütáló kötete A fantom 2014-ben jelent meg. Ahnhem ezzel lett a 2015-ös Chrimetime Specsavers Award nyertese. A Fabian Risk sorozat hét kötetből áll.




Animus, Budapest, 2026
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636149529 · Fordította: Erdődy Andrea

Éjjeli ​lepkék

 

Stefan Ahnhem: Éjjeli ​lepkék




                                                           

                                             



Korábban már végig olvastam Stefan Ahnhem hatrészes Fabian Risk sorozatát, így nagy várakozással vettem kézbe a sorozat spin-off kötetét.

Ahnhem kissé más stílusban, de ugyanabban a Fabian Risk világban folytatja, természetesen Fabian Risk nélkül. Ez nem A kockavető, de nem is A verem. A történet hőse most Risk kollégája, Malin Rehnberg stockholmi rendőrtiszt. Amíg a sorozatban kifejezetten jó karakternek találtam Malint, itt nekem kevéssé tetszett az "alakítása". Volt, hogy a fejem fogtam, "atyaég, ez a nő mit művel?" 

        

Az kétségtelen, hogy Ahnhem továbbra is professzionális tudással ír. Tulajdonképpen ez a krimi egy laza kitérő, másféle stílusban, de egyáltalán nem ugyanabban a kategóriában, mint az előző Ahnhem-krimik. 

Persze amikor történés van az véres, brutális, kemény és sötét háttér előtt zajlik. Mégis nekem valahogy olyan cosy-féle benyomásom maradt. 

A kiindulópont egy híres életmódbloggert holtan találnak Stockholm egyik előkelő szállodájának lakosztályában. Akit egészen másképp ismerünk, mint a valós személyisége. Amikor egy újabb gyilkosság történik, emelkedik a tét. Az áldozatok között ugyan nincs közvetlen kapcsolat, sőt, egy zaklató is felbukkan Malin körül. Ám ezek is inkább kellékek, nem merülünk bele.

Igen, a regény lebilincselő, és találóan cliffhangerek tarkítják. A cselekmény szerintem kicsit sokat markol. Van itt minden, ami elég ahhoz, hogy aljas, brutális gyilkosságokat luxus prostikat és emberkereskedelmet tartalmazzon. A regény meglepően rövid, alig 300 oldal, Több szál csak felvillan háttérnek, érdekességként színezi a cselekményt, de nem lesz rá válasz. A dán vonal is inkább kérdéseket hagy maga után, válaszok nélkül. Talán ez volt számomra a legzavaróbb, hogy hiányzott a kidolgozottság, néhol elnagyolt a krimi, ahogyan a szereplők is. Vegyes érzéseket hagyott. Nem ezt szoktuk meg a szerzőtől. Sem stílusban, sem tartalomban. Tartok tőle, a rajongók csalódni fognak.

Igazából a munka és a magánélet közötti egyensúlyozás annyira klisés téma ezekben a thrillerekben, hogy egyszerűen el tudtam engedni, nem nagyon izgatott, mi lesz Malin házasságával... nos, az, amire gondoltam. Idillien rózsaszín befejezést kapunk. Nem tudom, Andreas ennyire megbocsátó, szerelmes még 10 év után, vagy csak egyszerűen papucs...mindegy is, messze nem ez a lényege a sztorinak. Ez már a levezetése a történetnek. Az új főnök-beosztott közötti konfliktus is elég elcsépelt vonal már.

Az tény, hogy a befejezés sokkolóan meglepő, durva. Jól sikerült lezárás, bár várható ez a kimenetele a dolgoknak. Egynek éppen jó, szórakoztató, ha nincs más, feldobja egy unalmas utazás idejét. Könnyen olvasható krimi, de sajnos nem lesz az Ahnhem életmű fontos eleme.




Kedvezménnyel ITT rendelhető!



       

Stefan Ahnhem: Stockholm, 1966. november 24.
Forgatókönyvíró, író.
Debütáló kötete A fantom 2014-ben jelent meg. Ahnhem ezzel lett a 2015-ös Chrimetime Specsavers Award nyertese. A Fabian Risk sorozat hat kötetből áll, több mint 30 országban adták ki.













Eredeti megjelenés éve: 2022
Animus, Budapest, 2026
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636148768 · Fordította: Végh Viktória

A csere

 

Stefan Ahnhem: A ​csere




                                            

Stefan Ahnhem a korábbi könyveitől egy teljesen független és sajnos egy teljesen más típusú krimivel jelentkezett. Ügyesen felépített pszichológiai thriller ez, amely a svéd szigetvilágban és az amerikai nyugati partvidéken játszódik. Ugyanis párterápiás célzattal egy stockholmi és egy kaliforniai házaspár otthont cserél... Nem igazán bízok én az efféle terápiákban, ahogy várható, nem is lesz jó vége ennek sem.


A történet tehát két helyszínen Stockholmban és Kaliforniában, Santa Cruzban játszódik, felváltva olvashatjuk a történéseket. Carl és Helene önfeledt pihenésre vágyik, ám már érkezéskor érezhető, a házzal sincs minden rendben... Scarlett és férje, Adam, akik élete Stockholmban vesz váratlanul éles kanyart. A két házaspár közötti feszült helyzet és a háttértörténet lassan, mozaikosan bontakozik ki. Idegesítő és kiszámíthatatlan, talán ezek fedik le történet első felét. Intrikák, rejtélyek, ahol senkiben sem lehet megbízni.

Az első gyilkossságra úgy a könyv feléig várhat az olvasó. Addig csak megismerjük a hátteret, a négy szereplőt, a homályos múltjukat. Van ok bőven nyavajgásra, rinyálnak bőséggel a párok, akik várják a csodát. Sosem őszinték egymással, sosem érnek rá igazán odafigyelni a másikra, így egyre feszültebb lesz a légkör is. A páreszédek sablonosan nyűgösek, elég nehézkes volt olvasnom az első felét. A szereplők nem igazán szerethetőek, sőt. 

A problémák persze az új helyen is maranak. Pedig érdekes módon bíznak abban, hogy a hosszabb nyaralás újra összehozza őket, felszítja a kihűlt érzelmeiket. A bekamerázott csereházak is tartogatnak kölcsönösen meglepetéseket az új lakóknak, egyre több furcsa mozzanat lesz a történetben. A szomszédok is fura alakok, nem csupán kíváncsiak. Mindkét helyen lassan, de biztosan egyre komorabb a hangulat, izzik a levegő. Érezhetően robbanás előtti a fokozódó helyzet. A szerző játszik az olvasó idegeivel, bár nem a megszokott módon. 

Stefan Ahnhem új, önálló regénye a pszichológiai thriller kedvelőit biztosan lenyűgözi. Akik a pörgős, izgalmakkal megspékelt véres akciókra vágynak, nem igazán kapják most meg. Az olvasóban is kialakul a gyanú, mi is állhat a háttérben, de a szerző végig ügyesen tartja fenn a feszültséget. A krimi a felétől már sodró, egyre több a meglepetés. Azonban amit igaznak vélünk, egészen más bújik meg valójában az eseményekben. Szerintem lehetetlen megjósolni, mi fog történni a házaspárokkal, bár bizonyos karakterek túlságosan furcsán viselkednek bizonyos helyzetekben ahhoz, hogy reálisan hihető legyen. Néhol kicsit lassúnak is éreztem a történetet, sok volt a házastársi hisztikből. Szóval én nem igazán azt kaptam, amit reméltem a szerzőtől. A skandináv krimi eléggé amerikai lett most. Ugyanakkor nem tántorítanék el senkit a könyvtől, aki még nem ismeri a sorozatot Ahnhemtől, ismerkedésnek megfelel lehet ez a történet.

Ahnhem valóban mesteri módon teremt a végére káoszt az igazság felett. Az idillt felváltja a nyugtalanság, a zaklatott háttérből kibontakozik a valóság. Korántsem az a megoldás, amit várnánk, ez már inkább lélegzetelállító. Ez sokat javít az előzményeken. A történet legjobb pontja az, hogy ez egy valós eseményeken alapuló pszichológiai thriller. Egy rémálom közepébe csöppenünk. Nagyon vártam a megoldást, mi lesz ennek az egésznek a vége. Stefan Ahnhem tud ilyet is írni, de a Fabian Risk-féle történeteire jobban vevő vagyok. Ez nálam nem hagyott igazán mély nyomot, szerintem nem ez az életmű ékköve. Izgatottan várom Ahnhem soron következő krimijeit!




ITT kedvezménnyel tiéd lehet Ahnhem újdonsága!


         

Stefan Ahnhem: Stockholm, 1966. november 24.
Forgatókönyvíró, író.
Debütáló kötete A fantom 2014-ben jelent meg. Ahnhem ezzel lett a 2015-ös Chrimetime Specsavers Award nyertese. A zseniális Fabian Risk sorozata hat kötetből áll.






Animus, Budapest, 2024
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636143459 · Fordította: Dobosi Beáta

Bloginterjú - Stefan Ahnhem

Bloginterjú - Stefan Ahnhem



                                                        

A svéd krimi- és forgatókönyvíró az Animus Kiadó meghívására érkezett az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásárra hazánkba. Stefan Ahnhem a Fabian Risk nyomozó főszereplésével készült krimisorozat szerzője, az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetéseként robbant be a köztudatba, lett az olvasók kedvence. Most először járt Magyarországon, két napot töltött nálunk. Az Animus Kiadó által kapott lehetőséget köszönve, egy negyven perces, oldott hangulatú, közvetlen beszélgetést folytathattam a népszerű szerzővel.

      

Mi a véleményed a magyar kiadásokról?

Profi a magyar kiadás. Szeretem őket, letisztultak, kifejezőek. Gondot fordítottak arra, hogy jól illeszkednek a történeteimhez. A Mínusz 18 borítója a kedvencem, nagyszerű munka. Máshol úgy látom, nincs erre igazi ötlet, mintha nem is olvasták volna a könyvet. Talán még a magyar fordítás is jobb, mint az angol.

Miért éppen krimit írsz? Forgatókönyvekkel kezdted, ebből ered a krimiírás?

Eredetileg sit-comot, vígjátékot írtam, illetve a Mankell történeteiből készült sorozathoz írtam forgatókönyveket. Moziban a Hetedik, vagy a Bárányok hallgatnak-típusú filmek a kedvenceim. Ha ezeket szeretem, miért ne írnék krimit, thrillert? A producerek meglepődtek, de azt mondtam, hogy miért ne írhatnék mást? Izgalmas kihívásnak éreztem, hogy bizonyítsak más műfajban. Norvégiában adatott meg először a lehetőség, amikor Karin Fossum egyik regényét filmre írtam. Ez hatalmas siker lett, ekkor meglátták, hogy tudok ilyet is írni. Ez egy mód arra hogy feltegyem az élet nagy kérdéseit, élet és halálról, erkölcsi morálról. Amikor minden egy bizonyos ponthoz érkezik, hogyan reagál erre az adott karakter, egy bizonyos helyzetre, így lehet érzéseket kelteni, amikor a kis dolgok is fontosak, ki mit hoz ki egy helyzetből. Egy lapra tenni fel mindent! A gyilkosság módja nem annyira érdekel, hanem a háttere, a miértek, az odavezető út.

Ha igazán érezni akarod a könyvet, az érzelemkeltés a fontos: boldogságot vagy reményt adni, megijedni, mérgesnek lenni! Ezt kell nekem elérni, kapcsolódást a karakterekhez, ami beszippantja az olvasót, az élet halál szituációkban ez nagyon magnetikus. A lényeg, hogy az olvasóban is felmerüljenek ezek a kérdések.

"Csak arra vágyott, hogy összekuporodjon a takaró alatt egy csésze gőzölgő teával, és folytathassa Jussi Adler-Olsen Palackpostáját." (Kilencedik)


Olvasod a kortárs kollégákat? A Kilencedik című krimiben név szerint említed Jussi Adler-Olsen nevét és a Palackposta krimijét, amit az egyik szereplő olvas. Csupán kikacsintás, vagy tényleg olvasod magad is?

Mielőtt elkezdtem krimit írni, több időm volt olvasni. Most kevés, hiszen sokáig tart írni, tovább mint olvasni. Nem igazán olvasok krimit, hiszen én is ezt írok. Amikor írok, főleg nem ugyanazt a műfajt olvasom. Maradok a saját buborékomban. Kollégáktól nem komplett könyvet, max 100 oldalt szoktam, hogy megérezzem a stílust, hangulatot. Kikapcsolódásnak Stephen Kinget, szépirodalmat olvasok.

A sorozat egyik fő vonala a korrupció. Mi a helyzet a rendőrségi korrupcióval? Ennyire elterjedt, ilyen súlyos a probléma?

Skandinávoknál nem igazán jellemző: kifizeted az adódat, és a politikusok teszik a dolgukat. Ám a rendőrségen, ez más, kérdés az is, miért lesz valaki rendőr? Jót akarnak tenni, elkapni a gonoszokat, és bizony vonzó a sötétség. Amikor a határok közelében vagy, csupán egy lépés választ el, amit könnyű átlépni. Ha tűzoltó vagy, oltani, menteni akarsz, ám kell egy tűz. Ha 30 évig vagy tűzoltó, és nincs tűz, unatkozol, akarod azt a tüzet! A korrupció szorosan kötődik a hatalomhoz, ha magas pozícióban vagy sérthetetlennek érzed magad, és talán úgy érzed, nincs kockázat. A hatalom torzítja a személyiséget. Nem feltétlenül, de előfordul. Erre példa Kim Sleizner alakja.

"Sokan vagyunk, akik abban reménykedünk, hogy a jó végül győzedelmeskedik." (A verem)


         

Másik fontos elem ezekben a krimikben a zene. A könyvben szóló zenék a saját kedvenceid?

Igen, imádom a zenét, állandóan hallgatom. Természetesen amikor írok, csend van, arra van szükségem. Amikor ébren vagyok, mindig zenét hallgatok, jól ismerem ezeket a zenéket. Fabiannak nincs ideje koncertre járni, de szeretem, hogy bele tudom szőni a zenét a történetbe. Bele is szoktam hallgatni én is. Nem csak Fabian ízlése jelenik meg, a többi szereplő is hallgat zenét, akár rosszat is, ami a személyiséget tükrözi. Jön majd Malin, akinek más a zenei ízlése. A karakterek zenei ízlését is meg kell alkotni, ez sem könnyű feladat, kifejezőnek tartom.

Ki inspirálja az erős női karaktereket, van erre minta?

Új karakternél nem a nemtől függ, hanem a személyiségtől, trükkös dolog férfiként, sikeres emberként, nőkről írni, sok a hibalehetőség. A személyiség a lényeg, egy karakternél sincs speciális minta, nem nőt vagy férfit írok, hanem a személyiséget. Mit tenne ez a karakter abban a bizonyos helyzetben. Mellékes a neme. A németek azt hitték, hogy a feleségem írja a női személyeket illetve ötletel, de ő csupán olvassa és reagál. Úgy döntöttem, hogy nem félek nőket alkotni.

Az új generációs skandináv krimik egyik legnagyobb tehetségének tartanak, Nesbo és Kepler szintjén említenek. Számítottál ekkora sikerre?

Nem. Kiadó nélkül kezdtem írni, négy éven keresztül: két hónapig írtam a könyvet, utána ismét keményen dolgoztam, hogy újra írhassak. Azt sem tudtam, be tudom-e fejezni a könyvet, nem volt határidő, csak írtam. 35 nyelvre van jelenleg lefordítva, berobbant a piacra. Bevallom, ijesztő erre gondolni, ha nem sikerül, akkor ez elveszett idő. Nagy élmény volt írni, még ha nem is a siker vezérelt, élveztem a munkát, nem sajnáltam az időt rá. Álmodtam persze a sikerről, de nem hittem benne, a siker sok emberen múlik. A bloggerekre is szükség van, nagy szerepük van a sikerben. Neked is. Emberekre, akik olvasnak, véleményt mondanak, hírét viszik a kötetnek.

        

Lehet a siker nyomasztó egy újabb könyv írásánál?

A második volt nagyon nehéz, az első hatalmas sikere után. Minden jó kritikának nagyon örültem, de volt egy kritika, talán Hollandiában, ami azt mondta, hogy a Fantom a lehető legjobb kezdete egy krimisorozatnak, hogyan lehet ezt felülmúlni? Ez számomra nagy nyomás volt, és azon kaptam magam, hogy a negatív kritikáknak is örültem. Ez inspirált, hogy megmutassam, tudok még jobbat is írni. Már nyugodtabb vagyok e tekintetben.

Miért döntöttél úgy, hogy lezárod Fabian Risk történetét? Ez egy inspiráció az újra, de bátor döntés szerintem. Késznek érezted? Gyakran kérdezték eleinte, hogy mennyi könyv lesz, de nem tudtam előre, csak annyit mondtam, majd meglátjátok. Nem akartam ismételni, a helyzet az ezzel a hat könyvvel, a történet lezárja azt, amit az elsőben elkezdtem. Gondoltam a sorozat kötetei olvashatóak külön-külön is, de mind egy közös történetszálra fűződik fel. Ezt lezártam, aztán meglátjuk.


Az új könyvemet most fejeztem be, hétfőn ment a nyomdába. Ez egy mellékszál Malin karakterének, aki humoros, életteli nő, remélem szeretni fogják az olvasók. A verem kötetben minden karaktert egy helyre akartam hozni, hogy együtt megoldják a bűncselekményt. Elég vaskos lett, hatszáz oldal körül, így Malin történetét kivettem, ez kb: 180 oldal. Fél évvel később az ügynököm kíváncsi lett rá és elolvasta, ami nagyon tetszett neki, így lett belőle egy külön könyv. Megírtam Malin történetét, ami 300 oldal körül lett. Ez a Verem eseményeinek egy másik oldala. Szeretem Malin karakterét, ő nagyon eltér Fabiantól, de hatással van mindenre. Ez novemberben jelenik meg Svédországban. Persze lehet, hogy később még újra találkozunk Fabiannal, mondjuk 12 év múlva, az események után, már ennyivel idősebb lesz. Hamarosan befejezek egy pszicho-thrillert, ami nem krimi. Decemberben kell leadnom és várhatóan tavasszal jelenik meg svédül. Két könyvem is érkezik így gyors egymásutánban, kivételesen párhuzamosan dolgoztam a könyveken.

                  

Szerinted mitől ennyire népszerű a skandináv krimi? A magyar piac tele van velük, itt nálunk talán A tetovált lánnyal indult ez a hatalmas, robbanásszerű siker.

Gyakori kérdés, de helytálló. Sok válasz van, Svédország nagy feltaláló, az igazi krimi olyan mint egy találmány. Pontosan kell működnie, mint egy Rubik kockának, vagy svájci órának. A svédek nagyon logikusak, letisztultan gondolkodnak, jó mesélők, elég Astrid Lindgren nevét említenem.

Sikeres íróink voltak, talán így működik, hogy a siker, sikert hoz. Említhetném még a skandináv mitológiák világát is. de akár Steinmar, vagy Björn Borg nevét. Akkoriban mindenki sielő vagy teniszező akart lenni. Svédország kicsi, naponta legalább egy új krimi jelenik meg. Ez 380-400 új svéd krimi évente. Ha ilyen sok van, sok benne a jó is, de a rossz is természetesen. Keményen dolgozunk a sikerért. Talán még a kifacsart, beteg sötétség, és a meseszép természet különleges egyensúlyát említeném. A nap állandóan süt, az én könyveim - egy kivételével - nyáron játszódnak, az ég kék, süt a nap, ez a legfélelmetesebb, ilyen időben nem történhet baj, biztonságban érezzük magukat. Éjjel készülsz és félsz, de nyáron nem. Sötétben el tudsz bújni, a világosban nem. Ez a kontraszt furcsa, de izgalmas, sok lehetőséget rejt magában.



    

Hálás köszönet az Animus Kiadónak a kivételesen ritka alkalomért! Bízzunk benne, ellátogat még hazánkba Stefan Ahnhem, akinek további sikereket kívánunk! Izgatottan várjuk Malin történetét, a további krimiket.

Köszönöm Hajdu Ildikó remek tolmácsolását, közreműködését az interjú létrejöttében.

A verem

Stefan Ahnhem: A verem



                                         

"Sokan vagyunk, akik abban reménykedünk, hogy a jó végül győzedelmeskedik."




Az elmúlt néhány év egyik legjobb sorozata és legnagyobb meglepetése Stefan Ahnhem nevéhez köthető. Az elképesztően profi és lenyűgöző Fabian Risk sorozat 2014-ben vette kezdetét (idehaza 2017). A kezdeti gyermekbetegségeit gyorsan kinőtte Ahnhem, egyszerűen ebben a sorozatban minden benne van, amit a skandináv krimikben szeretek. Stefan most volt olyan merész, bátor, hogy egy huszárvágással lezárja a sorozatot! Már ezért minden elismerésem, hogy mer és tud újat kezdeni, nem nyújtja tovább Fabian Risk történetét.

      

A skandináv krimi új generációs képviselője Stefan Ahnhem, aki engem azonnal megvett kilóra a hihetetlen pörgős és csavaros cselekménnyel. Ahnhem két évtizeden keresztül forgatókönyveket írt, ez érezhetően filmszerűen látványossá teszi a sorozatot. Színvonalban azonnal Nesbo és Kepler, vagy Jussi Adler-Olsen szintjén kezdett. Nagyon ütős darab a sorozat minden része. Végig izgalmas, feszült, elképesztően látványos esetekkel, ami leköti az olvasó figyelmét. Ez a sorozat valóban a letehetetlen kategória számomra. Bosszú, hatalmi harcok, korrupció, brutális gyilkosságok, az elkövetőkre jellemző empátia teljes hiánya mellé az elvakult önzés az, ami jellemzi a történeteket. Ami még erőssége a sorozatnak az a svéd-dán viszony elemzése. Ezt komoly társadalmi és politikai oldalról világítja meg a szerző. Dunja Hougard a dán rendőrnő és a svéd Risk nyomozó jól hozzák ezt a párost.





A sorozatban láthattuk, megismerhettük a gonosz igazi arcát Kim Sleizner alakjában. Nem sok olyan aljas szereplő akadt eddig olvasmányaimban, mint ő. Nem mellékesen ő a koppenhágai rendőrség főnöke... Dunja ősellensége. A kivételes éleslátása, hideg, céltudatos tettei mellé kiemelkedő kapcsolatrendszere az, ami sikerre viszi a bűn útján Kim gátlástalanul merész kalandozásait. Luxusautók, drog, prostik, minden, mi szem-szájnak ingere. A szálak olyan magasra vezetnek, ahol már egy más rendszer szerint mérik meg a szereplőket. Nekik úgy tűnik mindent lehet, szabad... tetteik más elbírálás alá esnek. Bevallom olvasás közben többször jutott eszembe az egykori olimpikonunk adriai jachtos kalandja...mert az ugyanaz, kicsiben. Szóval Stefan írói fantáziája egyáltalán nem jár messze a valóságtól, sajnos nem olyan elrugaszkodott, hihetetlen ez. Az atmoszféra, a „nordic” hangulat végig feszült, a skandináv krimik minden jellegzetességét hozza a befejezés. Stefan Ahnhem egyenletesen tartja végig a színvonalat. Sorozata magasan kiemelkedik az átlagból a történet felépítésével, karaktereivel. 

Valójában a záró történet középpontban Fabian Risk szomorú és döbbenetes családi tragédiája áll, bár jóval kevesebbet kapunk a Risk családból. Az azonban erős lélektani dráma a krimiben, az akciókért Dunja lesz a felelős. Bőven akad abból is. Fabian Risk, aki megjárta a poklot oda és vissza, igazi zsaruhoz illőn az IGAZSÁGOT akarja tudni. MI és hogyan történt Theodorral, a fiával a dán börtönben. Sajnos ez azonban a tényeken már nem változtat semmit... Sonja a felesége és lánya Mathilda elkeseredett szomorúsága végérvényesen a család szétesését vetíti előre. Vagy mégis éppen ez a dráma fogja mindörökre összekovácsolni őket? Fabian elvakultan szeretné megtudni, miért történt ez velük, hogyan érnek össze a szálak. A gyászoló apa és a nyomozó lelke összefog. Stefan Ahnhem világa sötét, összetett, gonosz, ugyanakkor végtelenül gyarló, emberi.

A kiinduló történet és számos momentum már ismerős lehet az előzőekből. Talán nincs akkora tűzijáték, mint vártam, de félelmetesen gonosz befejezést kapunk. Az utolsó 100-150 oldal feszültsége tapintható. Az izgalmas fináléban Dunja Hougaard is bőven részt vállal. Ő és Kim párharca meglepő fordulatokban bővelkedik. Dunja el akarja kapni korábbi főnökét, Kim Sleiznert, aki korrupt és sötét ügyletek részese. Sőt, mint azt a sorozat olvasói tudják, a gyilkosságoktól sem riad vissza...Azonban a gonoszt üldöző jó rendőr tetteit csupán egy hajszál választja el a bűntől. Dunja és csapata megszenvedi az igazságot. A címadó verem nem csak a történetben létezik, de az emberi lélek legsötétebb mélyére ránt le Stefan. Dunja ezt az ingoványt is megtapasztalja. A kirakós lassan, de remekül illeszkedik, a csapda bezárul. Dunja igazán kemény, "férfias" revansot vesz ellenfelén. Kim Sleizner a rettenthetetlen főgonosz, természetesen és végre, elnyeri méltó büntetését, ám addig szó szerint akadálytalanul gázol át mindenkin. Ahnhem jó stílusban, remekül ír, az erkölcsi határok sem sérülnek. Bár a bűnösök meglakolnak, a hősök megnyerik a csatát, azért egyáltalán nem az az idilli, megnyugtató ez a befejezés. Elgondolkodtató. Roppant kíváncsian várom, Stefan mivel fog meglepni a következőkben.



ITT lehet a tiéd kedvezménnyel Risk utolsó nyomozása! 

              

Stefan Ahnhem: Stockholm, 1966. november 24.
Forgatókönyvíró, író.
Debütáló kötete A fantom 2014-ben jelent meg. Ahnhem ezzel lett a 2015-ös Chrimetime Specsavers Award nyertese. A Fabian Risk sorozat hat kötetből áll.






Animus, Budapest, 2022
puhatáblás · ISBN: 9789636140199 · Fordította: Erdődy Andrea

A halálos X

Stefan Ahnhem: A halálos X
(Fabian Risk 5.)


                                                                                  

"Az igazi gonosznak soha nem volt és nem is lesz szüksége indítékra."


Stefan Ahnhem jött, látott és győzött! Szinte azonnal a skandináv krimi új, immár álló csillaga lett.
Ahogyan a Kockavető, úgy a folytatás, a Fabian Risk sorozat ötödik könyve is magasan kiemelkedik az idei szezon kínálatából. Túl sokat nem is kell erről beszélni, tessék olvasni Ahnhem sorozatát! A fordulatos és sötét, több szálon futó cselekmény ismét egy erős sztori. Engem nem zavart, hogy igazán nem ért véget és nincs kerek lezárása az előző kriminek. A kocka tovább gurult, ami nem fért már abba a történetbe, azt itt megkapjuk, azaz a szálak elvarrása, a háttér is kibontakozik, magyarázatokat kapunk Stefantól. Nem is akármilyet! Természetesen van, lesz bőven újabb áldozatokat követelő, brutális gyilkosságsorozat. Az elkövetési módok is elképesztően látványosak és fantáziadúsak. Folyik a harc az idővel és a kockával. A véletlen (ami nincs, vagy mégis?) nagy kérdése a kriminek. Félelmetes, ahogyan kibontakozik a kockavető lelkivilága, motivációja. Küldetését a kocka diktálja. Már szinte szerethetővé válik a figura, de azért mégsem, erről azért gondoskodik a szerző.

                                  

Persze, mondhatnánk akár, a kevesebb néha több, ám akkor "csak" egy szimplán jó skandit olvashatunk. Stefan agya csúcsra jár, ez nem kérdés, zseniális a fickó! Nagyjából az ötödik oldaltól görcsbe állt a gyomrom az izgalomtól, ami nem csak kitartott az utolsó lapokig, de mindezt bőven tudta fokozni is. Folyamatosan idegtépő, csak azért tettem le néha, hogy erőt gyűjtsek a következő lapokhoz.
Ahnhem két évtizeden keresztül forgatókönyveket írt, ez most is érezhetően filmszerűen látványossá teszi a krimit.

A szálak elvarrása jól ment, aki olvasott már tőle és ismeri a szerző remek stílusát, szövevényes történetfelépítését nem fog csalódni most sem. A mellé kikerekedő újabb eseménycunami az utolsó 100-150 oldalra ezer százalékon forrt, teljesen őrült fordulatokkal sodort tovább. 

A Tivoli meglátogatása amúgy szerepel a képzeletbeli bakancslistámon, de egyelőre várhat még... Ez amúgy Jussi egyik krimijében is kedvelt helyszín volt már. A svéd és dán rendőri szervek közötti rivalizálás látványosan folytatódik. Dunja úgy van jelen, hogy szinte nincs is, de a nő illata és profizmusa tetten érhető. Kim Sleizner tuti őrült, és előbb-utóbb bizonyára elnyeri a méltó büntetést, de arra még várnunk kell. Pedig ennek már nagyon drukkoltam. Szerencsére a Risk család mindennapjaiból kevesebbet kapunk, Szonja művészkedése is röviden jelenik meg, ez engem kifejezetten zavart már. Talán egy új lehetőséget kapva békésebb mederbe érkezik a kapcsolatuk.  Egyedül a fiuk sorsa kétséges. 

               

A krimi jól hozza a svéd hangulatot, olvastatja magát, fogva tart a cselekmény, a fordulatai a tapasztaltabb krimiolvasóknak sem kiszámíthatóak. A félelem és az aggodalom bennem is végig ott volt.


Fabian Risk jó karakter, remekül gondolkozik, óriási szerencsével túlél ezt-azt, ráébred az összefüggésekre, bár fejre állni látszik minden... Néha az is szerencse lehet, éppen milyen színű alsót húzott fel reggel. A nyomozás egyre izgalmasabb, az összes szál, amelyet szépen összeszőttek a karakterek magánélete érdekében, további izgalmas dimenziót nyitnak. A felvillanó portrék hatásosak: Gertrud, Theodor, Dunja vagy Mollander esetében is. Elvin élete és a bizonyítékok még nem állnak teljesen össze, további meglepetések várhatóak a jól megkomponált krimiben. A kollégák ellen nyomozni elég izgalmas és váratlan, hiszen itt megmutatkozik, hogy a bűnelkövető és a nyomozók közt elég vékonyka az a bizonyos vonal. Ördögi és alapos történet, bűnről és áldozatokról. Az is elképesztően idegesítő, mennyire zavaró egy túl okoskodó, pökhendi főnök. Tuti biztos van még legalább két kötetnyi a történetben, mire mindenki lelepleződik, helyére kerülnek a puzzle darabkák. Addig azonban még izzik a levegő Helsingborgban. Izgatottan várom, mit varázsol elő legközelebb a köpönyegéből Stefan Ahnhem.


ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi! 


                       

Stefan Ahnhem: Stockholm, 1966. november 24.
Forgatókönyvíró, író.
Debütáló kötete A fantom 2014-ben jelent meg. Ahnhem ezzel lett a 2015-ös Chrimetime Specsavers Award nyertese. A Fabian Risk sorozat jelenleg öt kötetből áll.




A szerző fotóit Les Kaner és Thron Ullberg készítette.
Animus, Budapest, 2021
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633248249 · Fordította: Erdődy Andrea

A kockavető

Stefan Ahnhem: A kockavető
(Fabian Risk 4.)




                                                                                       












Stefan Ahnhem a skandináv krimi új csillaga, idehaza immár negyedik alkalommal kápráztatja el olvasóit. Nehéz szavakba foglalnom az érzéseimet, a spoilert kerülve, amit a fülszöveg elárul bőven sok.

A játékos, könnyed Fantom, a sötétre sikerült A kilencedik után a Mínusz 18 is egyenletesen tartja a színvonalat. A kockavetőt két nekiülésből olvastam végig, valóban nagyszerű, lendületes krimi. 

Stefan Ahnhem egyre jobb, és ezt tudta fokozni. A bevált recept szerint haladunk, a szálak szerteágazóak. Főhősünk Fabian szerethető figura, akár egy családregény is lehetne, hiszen az ő sorsa, kapcsolati válsága az egyik fő szál. Ezek már az előző részben is szorosan kapcsolódtak az adott bűntényhez. Van miért-kiért aggódni ezúttal is. 

Már az egyszerű, letisztult borítón is megakadt a szemem, szerencsére a tartalom is rendben van. Egy zseniálisan megírt történet ez, remek karakterekkel, jól felépített cselekménnyel.
A skandináv krimik minden jellegzetességét hozza, sőt, ez már több is annál. Az atmoszféra, a „nordic” hangulat végig feszült, váratlan fordulatokban gazdag. A bűntények változatosak, kellően sötétek, összetettek.

Van itt náci fanatizmus, bevándorló ellenes magatartás, rasszizmus, pedofília és szvinger klub, finom erotikával fűszerezve. Többrétegű a történet, erős társadalomkritikával megspékelve. Olvasás közben határozottan Chris Carter krimijei jutottak eszembe, ám itt a betegesen brutális elemek cseppet sem öncélúak, nem részletezően hatásvadász elemként fokozzák a hangulatot. Stefan Ahnhem tartalommal megtöltött krimijében nem téveszt arányt, az ironikus humora is megcsillan több esetben. Nem kétséges, hogy Ahnhem jó stílusban, remekül tud írni, szerencsére az erkölcsi határokat nem lépi át.


Lassan haladunk, fokozatosan kerülnek elő a változatos bűntények, egyéni sorstragédiák. Néha azt éreztem, talán túl sok vasat tart a tűzben Stefan. Mégis profi módon szinte mindenre kapunk választ, a szálak összeérnek. Több látszólag megoldhatatlan eset után nyomoznak, ezeket követhetünk párhuzamosan. Svédországból ismét teszünk kitérőt Dániába is, felbukkan a régi kedvenc, Dunja alakja.

A történet, a figurák mind-mind rendben vannak, jellemrajokban gazdag a hátborzongató krimi. Igazi lélektani dráma bontakozik ki a lapokon, nem elhanyagolható pszichológiai háttérrel. A krimi feltárja az emberi természet legsötétebb mélységeit. Semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Lányáért, Matildáért is van oka aggódni, ám Fabian és fia, Theo kapcsolata különösen érzelem gazdagon kerül ábrázolásra. A fiú most nő fel igazán, döbben rá, az élet nem egy videojáték. A valóság mindig sokkolóbb, tetteinkért felelősséget kell vállalnunk. Nem könnyű két kamaszgyerekkel egy széteső családot egyben tartani, küzdenek is érte rendesen a szereplők. Talán eredménnyel. Azonban ezt komoly belső drámákon keresztül érik el. Ez különösen tetszett, hogy nem adják fel, szinte vesztes pozícióból igyekszenek nyerni.


Irene Lilja nyomozónő is reflektorfénybe kerül a számtalan eset közepette. Az ő egyéni sorsa szorosan fonódik egybe a gyűlölet-bűncselekményekkel. A másik izgalmas vonal az elhunyt kolléga, Hugo Elvin élete, nyomozása. Fabian megdöbbentő felfedezéseket tesz, ami még a következő részben teljesedhet ki. Akkor pedig borul a nyomozócsoport élete, gyökeresen változhat. Dunja szó szerint eltűnt, nem csak Fabian, de egykori főnöke, az aljas Kim Sneizer is teljes erőbedobással kutat a nő után. Itt is lesznek még meglepő pillanatok érzésem szerint.


Végig homályban marad a kockavető személye, ám kiváló elemzést kapunk róla és szenvedélyéről. Félelmetes, hogy néhány kocka dönt emberek életéről, sorsáról. Kitalálhatatlan, ki is az, még az utolsó oldalra is jut meglepetés. Ez a csavar és a függő vég remekül előkészíti a terepet az ötödik résznek. Pszichológiai thriller ez a javából, Ahnhem talán eddigi legjobbja. Stílszerűen simán hatost dobott. Stefan Ahnhem világa sötét, összetett, gonosz, ugyanakkor végtelenül emberi. Bízok benne, hogy a kiadó gyors tempóban adja ki a következő részt. 




ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a kiadótól!

Stefan Ahnhem: Stockholm, 1966. november 24.
Forgatókönyvíró, író.
Debütáló kötete A fantom 2014-ben jelent meg. Ahnhem ezzel lett a 2015-ös Chrimetime Specsavers Award nyertese. A Fabian Risk sorozat jelenleg öt kötetből áll. Több mint 30 országban adták ki.




Thron Ullberg fotói


Animus, Budapest, 2020
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247952 · Fordította: Erdődy Andrea

Mínusz 18

Stefan Ahnhem: Mínusz 18 
(Fabian Risk 3.)




                                                       












Ez a történet a Fabian Risk sorozat 3. része, szó szerint jeges izgalomban tartott végig, ugyanakkor folyamatosan a hideg rázott tőle! Ahnhem a skandináv krimi új csillaga, jegyezzük meg a nevét. Máris olvasnám a következő rész, hiszen olyan lezárást kanyarított a végére, hogy ihaj. De ne szaladjak előre...



Kalapemelés Ahnhemnek, ott folytatta ahol abbahagyta, nincs színvonal csökkenés, érzésem szerint még javítani is tudott. A jól megírt első két részre rápakolt még egy lapáttal, tartalmasabb, komplexebb lett a krimi. Szövevényes, összetett a történet, több ez mint egy átlag krimi. Ami kicsit sem ment az izgalom rovására, a krimi mélyen a bőrünkbe hatol, olyan gyomrosokat tartogat, csak kapkodtam a fejem olvasás közben. Minden mindennel összefügg, egyszerűen mesés, ahogyan a szálakat minden erőlködés nélkül egybefésüli a végére. A skandináv noir legsötétebb, fordulatokkal teli és erős társadalom kritikát sem nélkülöző, lélegzetelállító krimije lett a Mínusz 18. 
A könyv hűen tükrözi a svéd hangulatot is. Olvastatja magát, fogva tart a cselekmény, a fordulatai a tapasztaltabb krimiolvasóknak sem kiszámíthatóak. A félelem és az aggodalom bennem is végig ott volt.

Egy furcsa balesettel indul be a történet, ami a gyilkosságok hihetetlen sorozatának a kezdete lesz. Egy forró nyári napon egy BMW nagy sebességgel halad át Helsingborgon, és a móló vizében landol. A kocsit a rendőrnő, Astrid Tuvesson üldözte, de nem is ez az, ami sokkoló lesz. A kocsit vezető férfi testének boncolása során kiderül, hogy legalább két hónapja meghalt, a testét pedig lefagyasztották...

Fabian Risk és kollégái kivizsgálják az első áldozat életét. Itt olyan esetekre bukkannak, amelyekben nemcsak ellopják az áldozatok személyazonosságukat, hanem milliókat loptak el a természetesen gazdag emberektől. A személyazonosság-lopás alapos és csavaros háttérrel bontakozik ki, nyúlik vissza a múltba. A cselekmény valóan ijesztő, erőszakos bosszú vár mindenkire. Ördögi intelligencia és könyörtelenség jellemzi a tettest. Még Astrid Tuvesson is komoly veszélybe kerül, a szerző nem kímél senkit. A skandináv krimit új hangon szólaltatja meg, új kedvenc szerzőt avattam én is.


A krimi több szálon is halad, magával ragadó narratívájával az olvasót egy olyan hullámvasútjára viszi, amely időnként átfordul és fejre áll. A nyomozás így a start mezőre kerül ismét. A nyomozó Fabián magánélete nagy teret kap, ami itt és most izgalmas és elgondolkodtató párkapcsolati terápia is egyben. Sonja eddig sem volt a szívem csücske, míg a két gyerek közül most Matilda lopja el a showt. Nem meglepő, mennyire átlátnak a szülők kis praktikáin, hazugságain a kamaszok. Theo sem aprózza el, az első szerelem sötét verembe rángatja a fiút, ami további veszélyekkel jár.  Ezek biztosan mély nyomot fognak hagyni későbbi kis életükben. Ez lesz a második szál, ahol szörnyű videók kerülnek fel a YouTube-ra, a dán hajléktalanok elleni erőszakos támadásokról. Itt lép be a képbe Dunja, aki az erőszakos, idióta főnöke miatt közrendőrként tengeti napjait. A nő vérbeli nyomozó, ösztöneit nem tudja elnyomni, ami több váratlan fordulatot, izgalmat hoz a sztoriba. Stefan Ahnhem regénye filmszerűen pörög az olvasó előtt. Nem véletlen, hiszen Ahnhem két évtizeden keresztül forgatókönyvet írt, ami érezhető.




Aki olvasta az előző két részt, ne hagyja ki ezt sem, ha szereti a meglepő rejtvényeket tartalmazó, akciódús, kellően bonyolult és sötét, ugyanakkor tartalmas krimit. Egy meghökkentő kirakós játék ez, ahol a svéd szerző, Stefan Ahnhem alaposan megdolgoztatja az olvasó idegeit. A Mínusz 18 rendkívül jól megírt krimi, az utolsó oldalakon is tud csavart hozni a történetbe. Ami remekül vezet át az újabb részbe. Nem irigylem Fabiant, érezhetően nem lesz könnyű dolga. De ez már a következő nyomozás titka lesz.





ITT tudod megrendelni kedvezménnyel a kiadótól ezt a krimit!

Stefan Ahnhem: Stockholm, 1966. november 24.
Forgatókönyvíró, író.
Debütáló kötete A fantom 2014-ben jelent meg. Ahnhem ezzel lett a 2015-ös Chrimetime Specsavers Award nyertese. A Fabian Risk sorozat jelenleg öt kötetből áll.

Animus, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633246818 · Fordította: Erdődy Andrea

Fabian Risk 1-2

Stefan Ahnhem: A fantom és A kilencedik 
(Fabian Risk 1. - 2.)


                                                                                 



"A fantomképekkel egyébként is az volt a legnagyobb probléma, hogy olyanok, mint a jóslat, amely bárkire ráillik."







Stefan Ahnhem debütáló krimije az európai sikert követően 2017-ben jelent meg idehaza. A siker nem váratott magára, az olvasók Magyarországon is megkedvelték a figurát és a sorozat következő része, ami némi írói csavarral tulajdonképpen előzmény, 2018-ban érkezett meg hozzánk. Néhány hete már a harmadik rész, Mínusz  18 címmel elérhető a boltokban. Ez a siker ösztönzött engem is, hogy beszerezzem és megismerjem a sorozatot. Nem bántam meg! Íme egy kis összefoglaló az első két részről!




Hősünk, Fabian Risk évekig a stockholmi rendőrség alkalmazásában állt, most pedig családjával hazatér szülővárosába, Helsingborgba.
Ám alig érkeznek meg új házukhoz, főnöke máris megjelenik, és bevonja őt a nyomozásba: az áldozat ugyanis Fabian egyik régi osztálytársa. Hamarosan kiderül, hogy a technikatanár csupán az első az áldozatok sorában...Az okok a múltban keresendőek, a kivitelezés zseniális, mindegyik esetben eredeti, mondhatni "testre szabott módon" gyilkol az elkövető. Így a további gyilkosságokból egy ördögi pontossággal kitervelt gyilkosságsorozat áll össze.

Kik az áldozatok, mi a közös bennük? Nos, ezt elég hamar kiderítik nyomozóink. Fabian Risk a megérzéseire hagyatkozik, és nem igazán mondhatni csapatjátékosak. Hol szimpatikus, leleményes, hol meg.. töketlenkedő, tétova fickó, aki természetesen családi problémákkal is küzd. Ettől emberi, de hozza a skandináv krimik sötét hangulatát, jellemző problémáit.


„A fantom” egy igazán brutális, bosszú történet. A régi sérelmek, eltemetett fájdalmak, megaláztatások története. Az író végig tökéletes hangulatot termet, a feszültség tapintható, lassan épül fel, egy ördögien gonosz, ravasz sorozatgyilkost keresünk. Ő "A" Fantom. Ami még tetszett,
az a dán és svéd rendőrök rivalizálása, tökéletesen hihető és izgalmas karaktereket teremtett Ahnhem. Nem tudtam eldönteni, hogy most izgalmas és félelmetes, vagy félelmetesen izgalmas a krimi, 
de letehetetlen, az bizonyos.

Stefan Ahnhem regénye filmszerűen pörög az olvasó előtt. Nem véletlen, hiszen Ahnhem két évtizeden keresztül forgatókönyvet írt előtte. A skandináv krimit új hangon szólaltatja meg, új magasságokba emeli, a pszichológiai thriller komoly témát állít a középpontba. A bűnelkövető indítéka igen valós, eredeti. A gyermekkori zaklatás és sebezhetőség az emberi lélek fájdalmas mélységeibe rántja az olvasót. Az agresszió és az empátia hiánya sajnos már-már mindennapi jellemzője a fiatalok világának. A lelki hatások talán örök életre beégnek, rögzülnek az egyénbe, akaratlanul is meghatározza a későbbi jelelmét (torzulását). Ahnhem igényes bűnügyi regényt írt, ami még szórakoztató is. Ahnhem bátor húzással együttérzést teremt a sorozatgyilkos számára azáltal, hogy látjuk áldozatként is, nem pedig CSAK elkövetőként ábrázolja. Kissé sok a csavar a végére, és akad egy-két hiteltelen megvalósítás, de összességében egy igényes, jó krimit olvastam.

"Nincs annál rosszabb, mint amikor a szomszédok mindenbe beleütik az orrukat."



Animus, Budapest, 2017
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245415 · Fordította: Annus Ildikó






A kilencedik






                                                                               








Itt megismerjük Fabian és családja életét Stockholmban. Kiderül az a háttér, amire A fantom épült: azaz, miért kellett elhagynia a fővárost és ezzel munkahelyet váltania, visszaköltöznie gyerekkora színhelyére.
Svédország igazságügyi minisztere eltűnik, ami nem kevés meglepetést ad a cselekménynek. A koppenhágai rendőrségnél dolgozó Dunja itt is feltűnik, fontos szereplő lesz. Bírom a nőt, talpraesett és leleményes, okos nő, remélem lesz a harmadik részben is.
A krimi háttere kétségtelenül brutális, gyomor kell hozzá, bár eredeti a kivitelezés. Felnőtt olvasóknak ajánlott. Alapos és végig fordulatos, leköti a figyelmet, sodró és magasan a skandináv krimi átlaga fölé emelkedik. A könyv jól átgondolt, és bár sok karaktert szerepeltet, a szálak végül nyilvánvaló módon kapcsolódnak egymáshoz.

Mégis, picit sokat markol…. a nyomozó magánéleti válsága feleslegesen, iszonyat sokat van benne, a házaspár nyűglődése sok, a kamasz fiú élete, problémája reális és valós, megdöbbentő. Sajnálatos, hogy a rendőrünk apaszerepben nem áll a helyzet magaslatán. No és az ikerterhes-munkamániás nyomozónő is néha kiverte a biztosítékot nálam. Hol humoros, hol komikus a karakter, de legtöbbször idegesítő. A vége pedig rendesen túltolt, kifejezetten kár volt a két kollégáért, érthetetlen, miért így alakította a karaktert, kiábrándítóan rossz volt, rontott rajta érzésem szerint. Pedig kedvelem Fabiant, érdeklődve várom, vajon mit alakít az újabb részben majd? Talán az feszesebb lesz, nem ennyire szövevényes, sok ezer szereplős, hatszáz szálon futó krimi. Azt éreztem végig, bár egy zseniálisan megírt történet ez, remek karakterekkel, jól felépített, egyedi cselekménnyel, tele izgalmakkal, de a kevesebb talán több lett volna. Ahnhem nagyon igyekezett, az bizonyos. Lars Kepler és társai magasságában jár máris.
A kilencedik egy bonyolultan felépített, izgalmas thriller, a történet átfogó témája több társadalmi kérdést is feszeget. A borító pedig telitalálat ismét. Olvassátok el, érdemes!






Animus, Budapest, 2018
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245934 · Fordította: Dobosi Beáta