2021. szeptember 30., csütörtök

Időről és vízről

Andri Snaer Magnason: Időről és vízről


                                                        




"Az ember mint élőlény kezdett olyan hatást gyakorolni a földre, mint egy komoly földtani jelenség."

"Lenyűgözött a gondolat, hogy megragadhatom az időt."

Valami szokatlanul erős rajongás és kíváncsiság alakult ki bennem a skandináv krimik után az északi irodalom irányába. Izlandról előtte nagyon keveset tudtam. Szépirodalom terén Jón Kalman Stefánsson elementáris erejű regényei, lírai leírásai nyitottak kaput.  

                     
Andri Snaer Magnason izlandi író nem mindennapi regényével most további új felfedező utazásra vitt. Ezzel is szélesíti ismereteinket, alakítja világnézetünket. Nem szépirodalmi regény, nem is családtörténet és nem tudományos munka, illetve, de, mindez egyben van a lapokon. Egyszerűen zseniális, ahogyan felfűzi és az olvasó elé tárja, sok eredeti, remek képekkel szemléltetve az olvasottakat. Mindenképpen érdemes elolvasni ezt a könyvet, nem csupán az érdekes ötlet miatt. 


Az éghajlatváltozás és a számtalan természeti kihívás arra kényszerít bennünket, hogy újraértékeljük, hogyan viszonyulunk a világhoz és a jövőhöz. A regény hangulatos és olvasmányos, megspékelve izlandi humorral, sötét, de valós jövőképpel és némi mitológiával, Izland történelmével. A tudomány eredményeit érzelmi, pszichológiai, vagy mitológiai kontextusban mutatja be. A mondanivaló, a könyv üzenete világos. Fogyasztói társadalmunkban összefogásra lenne szükség, komolyan véve a már érezhető problémákat. Magnason afféle görbe tükröt tart a jelen kor emberének. Úgy tűnik, nem törődünk a következményekkel.

Magnason ír az olvadó gleccserekről, az emelkedő tengerszintről, és az aggasztó elsavasodásról. A változásokat előidéző okokról, háttérről, amelyekre 50 millió éve nem volt példa. Ezek olyan változások, amelyek kétségtelenül mindenki életére hatással vannak - lesznek a földön. Ez általános probléma, nem csak a gleccserek, fjordok világát érinti.    

       
"Nem csak arról van szó, hogy az ég és a föld elpusztul. A tenger is halottá válik."

Az író érezhetően tényleg szívügyének tekinti amiről ír. Látványos, tablószerű képekben mesél a szent tehenekről szóló ősi mítoszokról, a családi legendáriumból merítve rokonok történeteit fűzi egybe a Dalai Lámával készített interjúkig. Magnason megengedi magának, hogy egyszerre személyes és tudományos legyen. Magnasonnak sikerül hatékonyan sűrítenie az időről alkotott elképzeléseinket, hogy perspektívába helyezze azt az idővonalat, amelyen belül (még) létezünk, dolgozunk. Fogyasztható formában tálalja az éghajlatváltozásról szóló adatokat, tényeket. 

                                         
Olvasás közben többször kaptam fel a fejemet: "Te, jó Isten!". A problémák, amelyekkel szembesülünk, már olyan égetően nagyok, hogy el sem hisszük. Igen, tudjuk, halljuk, mégis kételkedünk, nem vesszük komolyan a fenyegető jeleket. Pedig ezek egyre szaporodnak. Annak, aki mélyebben bele akar merülni a témába, jó alapokat ad ez az ismeretanyag. A fentiekben vázolt világképhez a család múltja is üde és érdekes színfolt. Az Időről és a vízről tökéletesen működik, mint fiktív korrajz is. 
Talán nem véletlen a szerző ajánlása a majdani unokáinak, dédunokáinak. 




Andri Snaer Magnason Izland egyik leghíresebb írója, Magyarországon ez a negyedik megjelent könyve. Valóban élvezetesen mesél, lelkes és aggódó környezetvédelmi aktivista. Könyveit több mint harminc nyelvre fordították le. Patat Bence kiváló fordításának köszönhetően igencsak lendületes, elgondolkodtató és mégis szórakoztató utazás ez, nem csak az Izland iránt érdeklődő olvasónak.




    

Andri Snaer Magnason (1973) Izland egyik legnépszerűbb és legegyedibb szemléletű írója. Több alkalommal és több műfajban (regény, ifjúsági regény és tényirodalom kategóriában is) elnyerte már az Izlandi Irodalmi Díjat. 2009-ben társrendezője volt a saját könyve alapján készült Dreamland című dokumentumfilmnek. 2016-ban indult az izlandi elnökválasztáson, ahol kilenc jelölt közül a harmadik helyen végzett. Feleségével és négy gyermekével Reykjavíkban él.



Gondolat, Budapest, 2021
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635561605 · Fordította: Patat Bence

2021. szeptember 28., kedd

A mi időnkben

Ernest Hemingway: A mi időnkben




                                           



"Hiszek benned, s az egész világon mindenkinek meg fogom mondani, hogy semmi sem számít, rajtad kívül."



Ernest Hemingway a huszadik századi amerikai irodalom kultikus alakja, a modern prózaírás mestere. Írói pályája a novellák jegyében indult: első igazán fontos munkája az először 1924-ben Párizsban, majd 1925-ben Amerikában is megjelent A mi időnkben című elbeszéléskötet volt. Hemingway a minimalista stílus szempontjából minden bizonnyal az egyik legmeghatározóbb író.

Hemingway szemlélete, hangja és stílusa összetéveszthetetlen. Az érzelmek összetett és széles skáláját vonultatja fel ezekben a rövid történetekben. A válogatásból kiemelkednek a Nick Adams történetek. Nick tizenkét éves, amikor az Indián tábor novellában felbukkan a kötet elején. Itt azonnal a születés, az élet és halál találkozásának lehet szemtanúja apja mellett, aki orvos. A szerelem hálójába gabalyodva, abból szabadulva ismerjük fel a Valami véget ért írásban, ahol már fiatal férfi. A férfibarátság ereje mozgatja a Háromnapos szélvész novellában Nick és Bill kapcsolatát. Olvashatunk róla a Sítalpon írásban is, de a kötetet záró két részes novella A nagy kétszívű folyónak is Nick a hőse. Itt egy csodálatos pisztránghorgászat eseményei elevenednek meg az olvasó előtt. Ezekben a történetekben mégis sok a boldogtalanság, és egy ponton Nick megkérdezi apját az öngyilkosságról is. A halál ott lebeg mint lehetőség, menekülni nem lehet előle. Ez volt az a könyv, amely a szerzőt a figyelem középpontjába állította, ezért is Hemingway életművének is egyik fontos sarokköve.

       
A novellák előtti felvezetőknek szánt kis életképekből a Hemingwayre oly jellemző bikaviadalok pillanatait olvashatjuk. Véres valósága az életnek, harc ez, hol a bika, hol a matador szemszögéből. Kiemelkedik még a háború témája A katona hazajön novellában. Itt hősünk lelki traumája egy életre beivódott, lelke nehezen gyógyul. Láthatjuk a francia katonákat a frontra vezető úton, ahol mindenki részeg. A háború borzalmai is jelen vannak ezekben az írásokban. A háborúból hazatért hős depressziós és környezetétől elidegenedett, megváltozott. 

Persze az alkohol is felbukkan a novellákban, jellemző és fontos elemként. Az pedig önéletrajzi elem, ahol egy sebesült amerikai katona beleszeret egy olasz ápolónőbe. Pontosan ez történt a fiatal Hemingway-el, amikor beleszeretett egy olasz nővérébe, miután Olaszországban megsebesült, és egy milánói kórházban lábadozott.

A bokszoló is kedvelt témája a szerzőnek. Olyan életképek ezek, ahol maga a történés már megvolt a novella kezdete előtt, vagy után fog kibontakozni, az olvasó pedig saját fantáziáját mozgatva bontja tovább az eseményeket. Kedveltem még a Mr. és Mrs. Elliot írást vagy a Macska az esőben is melankolikus képeivel jó olvasási élményt adott. Úgy gondolom, Hemingway későbbi nagyívű munkáihoz ez a novellagyűjtemény egy jó kiindulási alap. Korai gyöngyszemek ezek a novellák. Számos olyan téma felbukkan, amelyeket Hemingway a későbbi műveiben alaposabban kibont, használja őket alapnak. A letisztult, igényes kivitel a borítóra is igaz, ami illik Hemingway írásaihoz. Köszönet érte a 21. Század Kiadónak. 


       

Ernest Miller Hemingway: 1899. július 21. (Oak Park, Illinois, USA) – 1961. július 2. (Ketchum, Idaho, USA) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.
Az irodalmi Nobel-díjat 1954-ben, Az öreg halász és a tenger kisregényéért kapta meg.



XXI. Század, Budapest, 2021
keménytáblás · ISBN: 9786156122544 · Fordította: Déry Tibor, Réz Ádám, Sükösd Mihály, Szász Imre

2021. szeptember 26., vasárnap

A kívülálló

Linda Castillo: A kívülálló




                                                               




"A sötét szív olyasmit is meglát, amire az őszinte, saját jóságánál fogva, vak."



Egy kicsit más volt ez a krimi, mint a sorozat többi darabja, de nem nevezném rossznak. A tizenkettedik rész sok hagyománnyal szakít. Önmagában a regény felütésén, a témaválasztáson mindig sok múlik. Itt a rendőri korrupció áll a történet középpontjában, az amishok csupán most a keretet adják. Linda merész lépésre szánta el magát, csavar egyet az egész eddig jól működő recepten.

Ráadásnak kapunk egy olyan főhőst, Kate egykori barátnője és rendőrtársa, Gina Colorosa személyében, aki bizony elég megosztó lesz a krimiben. Váratlanul, tíz év távlatából bukkan fel egy hóviharban, Painter Millsben. Ezzel a belépővel alaposan felforgatja Kate életét, szembesíti egykori önmagával. Ez a belépő pont olyan hatásos, mint Lee Child Csak egy lövés krimijében olvastam.

Gina elég arrogáns és durva, túl rámenős, ahogy nő létére viselkedik. A címre utalva, igazi kívülálló mindenben. Az ártatlan bárányka szerep jól áll neki, de tulajdonképpen nincs miért szeretnie az olvasónak, erről gondoskodik is. Már-már drukkoltam, hogy bukjon el. Ráadásul a vélt ártatlansága a végén elég furcsa fordulatot vesz. Nem a szokásos, várható befejezést kapjuk. Ez a főszereplő, Gina nem nyert meg magának, erkölcsileg sem tudom elfogadni. Most Linda érzésem szerint a helyszínt is rosszul választotta ki. A hótorlasz miatti bezártság és az idő szorítása működik, (Lee Child: 61 óra) de komoly veszélynek kitenni egy ártatlan amish családot, gáz. Egyedi történet valóban, de nekem éppen ez az egyedisége ölte meg a krimit. A szálak szövevényesen ágaznak felfelé, a korrupció, mint alap izgalmas, de nem eléggé. Szinte Kate is most csupán mellékszereplő lett.

Mellé Linda most elég filozofikus is, ami meglepően új fordulat. Barátságról, az érzelmekről, egymás iránti felelősségről és a múlt hatásáról moralizál. Ez most egy lélektani történet lett. Olvasmányos, szórakoztató és elég izgalmas, ha nem is annyira, hogy gyomorideget kapjon az olvasó. Rettegni nem kell, volt ettől jó néhány erősebb, sötétebb és izgalmasabb rész a sorozatban. Ezt ha rangsorolnom kellene, úgy a hatodiktól lefelé tenném valahová. Vagy mondhatom úgy, az előző három rész (Sötét úton, Égető titkok, Szégyen) ütősebb volt.

A történet egyféle lenyomata, tanúságtétele annak, hogyan változnak az emberek, értékelődnek át kapcsolatok. Persze Kate kétségbeesetten igyekszik bepillantást nyerni barátnője titkaiba, aki azonban ügyes játékos... érezhetően valami nagyon nem stimmel körülötte, mégis mindenki igyekszik neki segíteni. A nyomozás nem várt irányt vesz, amiben persze közrejátszhat, hogy maga a nyomozó sem egyszerű eset. John Tomasetti ismét hű társa és segítsége Kate-nek. Az ártatlanság és hazugság hálójában kell navigálniuk. Az ügy egyre szövevényesebbé válik, senki nem az, aminek elsőre látszik. Az amish életmód hiteles, érzékletes bemutatása most sem marad el, hiszen Linda jól mesél, remekül ír, ami azért garantálja a remek szórakozást. A hóvihar és a hideg remek hangulati elemek, ami lírai leírásokat hoz a krimiben.

Kedvezménnyel ITT megvásárolhatod a krimit. 

     
Linda Castillo: Ohio-ban született, kamasz korától írónak készült. Regényeit 30 nyelvre fordították le. Több vezette a New York Times bestseller listáját. Könyveit idehaza a General Press adja ki. A szerző oldala: https://www.lindacastillo.com/


General Press, Budapest, 2021
puhatáblás · ISBN: 9789634525158 · Fordította: Beke Cz. Zsolt

2021. szeptember 24., péntek

Tizenhárom

Marcin Świetlicki: Tizenhárom



                                     






Talán nem árt tudni, hogy Tizenkettő címmel van egy előzmény, ahol főhősünk már feltűnik. A regény cselekménye így is élvezhető, azonban a háttér ismerete nagyobb élménnyel gazdagítja az olvasót. Tizenhárom a cím, hiszen 2006 május elsején indul a regény és tizenhárom nap eseményeit foglalja egybe.

Az egykor sikeres, most az alkoholizmus szélén egyensúlyozó, mára elfelejtett, mégis a múltjából élő mester alakja engem erősen emlékeztetett Charles Bukowski figuráira. Az egész élethelyzet amiben a főhős végigvergődik a vodka-kávé-konyak, cigaretta mámorába merülve nyomasztó, mégis groteszk módon vicces. A lecsúszott, egykori gyerekszínész valójában talán soha nem is volt igazán fent. A siker árnyéka kíséri évtizedek óta, az egykori hírnév az amiből él. Persze az önpusztító évek nyomot hagytak rajta, minden szempontból. Mára egy elhízott, megkeseredett vén piás fickó. Az akkori, és a jelenlegi képmutató világban keresi a helyét, kevés sikerrel. Mára ez a beletörődés szürkeségébe süllyedt az életében. Erről a lecsúszott figuráról nyersen, néhol húsba vágó őszinteséggel ír a szerző. Mégsem válik ellenszenvessé alakja. Tény, hogy saját sorsa megrázó, kissé tragikus, ami egyszerre lesújtó és felemelő. Az életunt és mégis életigenlő ember alakja ez. A remény azonban felcsillan, felkérik, írja meg életét. Egykori rajongóink kívül egyetlen társa egy kutya, aki jelentőséggel bír végig a történésekben. A mester kalandjainak folytatása, aki ezúttal egy gyilkosságba keveredik bele. A mester komikus és fenyegető történetei nőkkel és a nyomasztó és elgondolkodtató háttér nihilista egyvelege ez.

Az események váratlanul egyszerre átváltanak egy krimire, itt felpörögnek az események. A mesternek menekülnie kell, akaratán kívül csöppen bele a gyilkosságba. Nemcsak a vádak és a gyilkos, de önmaga elöl is menekülés ez. Frusztrált élete lendületet vesz. Kilépve a négy sarki kocsma bűvköréből, Varsóba vonatozik. Az a fajta humor bukkan fel a regényben, ami a lét elviselhetetlen nehézségeit mégis könnyedén ragadja meg, azt az egy pillanatot a napban, amiért érdemes volt felkelni. Ironikus, nyersen őszinte gondolatai mozgatják a történetet. A krimibe ágyazott társadalomkritika szerint ilyen a világ. A szerelemről is szól, hiszen májusban járunk.

Igazi stílusgyakorlat a regény felépítése, a történések és a nyelvezete. A remekül felvázolt háttér Lengyelországról a 21. század elején alapos és szemléletes. Krakkó kultikus kocsmái kiváló és eredeti helyszínt biztosítanak. Plasztikus képeivel izgalmas és szemléletes lesz az olvasónak. Az Iroda nevű műintézmény az egyik meghatározó pont a történetben, ami egy kocsma. A helyi prosti, Szotyka alakja ad színt, humort még a regénynek, de számtalan egyéb mellékszereplő ad izgalmakat, vagy lendít a cselekményes megjelenésével. Politikusok, médiamogulok nyüzsögnek a díszletben. Krakkó meglepi sötét titkaival az olvasót, érdemes felfedezni. Bár néhány szál elvarratlan marad, mégis lenyűgöző befejezést kapunk.


            
Marcin Świetlicki:  (1961) Lengyel költő, író, a krakkói alternatív zenei élet koronázatlan királya.



 
PRAE, Budakeszi, 2021
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156199089 · Fordította: Volosz Vera

2021. szeptember 22., szerda

Ida regénye

Gárdonyi Géza: Ida regénye


                                             




Ha Gárdonyi, akkor ugye az örökbecsű, kötelező olvasmány jut azonnal mindenkinek elsőre eszébe. Igen, Az egri csillagok egy igazi remekmű, fontos korszakos történelmi regény, amiben az író emléket állít az egri vitézek diadalának. Romantikával, remek karakterekkel és mozgalmas cselekménnyel nyűgözi le az olvasót. Emlékeim szerint a szerzőtől a Láthatatlan ember, Az öreg tekintetes és Az én falum szerepelt az olvasmányaim között, de Ida sajnos kimaradt eddig az életemből.


A Scolar és a Libri Kiadók összefogásával nyár elején került újra a boltokba az igényes kivitelű, Nagy Norbert által illusztrált kiadvány. Ez irányította figyelmem a regényre most, ami eredetileg 1924-ben látott napvilágot. Elismerem, működtek az előítéletek bennem is, tartottam attól, hogy egy túlzottan romantikus szerelmi történetet kapok...azaz egy igazi rózsaszín "lányregényt". Tévedtem.
A lendületes kezdéssel induló regény három részből épül fel. Ami megalapozza a történetet az egy hirdetés. 


        
"Férjhez adnám a lányomat művelt fiatalemberhez,.."

Az ígéretes hozományt is lebegtető ajánlat a végsőkig bajba jutott, önhibáján kívül eladósodott, festőnek készülő, ám újságíróként dolgozó Balogh Csaba figyelmét kelti fel. Az I. világháború előtti években járunk. A regény igazi könnyed, bájos romantikával megírt, léleksimogató történet.

Mai szemmel is érdekes alapszituációból bomlik ki az egész mese, a századelős romantika pedig andalítóan jó kikapcsolódást nyújt a mai olvasónak is. Gárdonyi Géza stílusa tökéletes, remek képet rajzol a korszakról, a férfi-nő kapcsolatokról, a korabeli szokásokról, az életről.

Főhősnőnk színre lépéséig elég sokat kell várni, de öröm volt megismerni a félárvaként, zárdában nevelkedett Ó Idát. Gondolatai, vágyai, a szülő-gyermek kapcsolat működtető rugói zseniálisan hozzák a hangulatot. Ó Péter borkereskedőnek felesége halála után szó szerint útban van, teher a saját lánya. Hétévesen zárdába dugja, haza sem viszi, látogatni sem látogatja, csupán egyszer egy évben... Elég fura apafigura, elég ellentmondásos ember, azonban a maga módján egyéniség. Éli az életét, nagykanállal habzsolja azt. Lányának a törődésen és szereteten, figyelmen kívül mindent megad - pénzben. A zárdabeli élet, szokások a lány egész életére rányomják a bélyeget. A véletlen folytán (egy másnak küldött rejtegetett szerelmeslevél okán) kidobják a már tizenkilenc éves lányt. Innen pörögnek fel az események, lép be a képbe Balogh úr. A leendő férjnek ugyanis életmentő a pénz, míg apja "szabadulna" Idától. A két fiatal egy cseppet nem szerelmes, ám a házasság lehetősége mindkettőjüknek az egyetlen, jó menekülési út. Az édes-bús szerelmi történet megkapóan hangulatos olvasmány.  

      
Gárdonyi elegáns, humorral is megszórt magyaros nyelvezetét élvezet volt olvasni. Sok kifejezés, szokás, amit Gárdonyi használ mára teljesen eltűntek az életünkből. Megragadott a szereplők sorsa, maga a korszak, jó volt megismerni a szokásokat. Azt felfedezni, hogy az emberek erkölcse mennyire másképp működött. A történet mai szemmel néhol már-már körülményes, elképesztően naiv, főleg a két főszereplő egymáshoz való viszonya. Ami, talán mondani sem kell, a hűvös udvariaskodásból, sok félreértés után, lassan fordul át szerelembe. Ida annyira ártatlan, szende lélek, elképzelni sem lehet, hogy ilyen valóban volt. Akaratos, mint az anyja, jó megérzései vannak, de az életről keveset tud. Ami zárdabeli élete okán nem is meglepő. Kilépve a nagybetűs Életbe azt most fedezi fel magának. Csaba már sokkal rátermettebb, de igazi úrként viselkedik. Megismerjük az eladósodás hátterét is, ami az egyik mozgatója az eseményeknek. 

A házassági fogadalmuk is elég meglepő, de érthető. Igazi üzleti alapú és szigorúan formális házasságukat egy esztendő múltán felbontják. A szűk körű és gyors esküvő után Münchenbe utazva a megelevenedő festők világa külön ráadás. A remek karakterek közül itt kiemelkedik az öreg festő alakja. Remek kor és hangulati elemek bukkannak fel a regényben, számtalan esemény színesíti a cselekményt. A végső megoldásként egy hatalmas tévedést kell korrigálnia Csabának. A felsejlő boldog jövő szabadsága és az érzelmek győznek. A regényből 1934-ben és 1974-ben készült filmes feldolgozás. 




                     
Gárdonyi Géza, született Ziegler Géza (Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) magyar író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.



Scolar, Budapest, 2021
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635093410 · Illusztrálta: Nagy Norbert

2021. szeptember 20., hétfő

Egy csónakban

Daniel James Brown: Egy csónakban




                                                         



"Az olimpiai arany elhódításához szükség volt kilenc kivételes testi erővel, mozgáskoordinációval és kitartással rendelkező, mentálisan is erős fiatalemberre."


Most van az, hogy leesett az állam. Nem csupán egy igaz történetet olvashattam gördülékeny stílusban, de az átfogó történelmi háttér és a kitartás diadala olyan feszült cselekményt ad, ami a legjobb kalandregényeket is magasan veri.

Ez most az a könyv, amit szívesen adnék mindenki kezébe, olvassa el. Filmszerűen pörgő, látványos és elgondolkodtatóan lélekmelengető egyszerre. A gazdasági világválság éveiben járunk, 1933-ban, Amerikában. Ez adja a hihetetlen történet alapjait. A középpontban kilenc alacsony sorból származó fiú portréja bontakozik ki az olvasó előtt. A történet különösen egy fiú sorsát, Joe Rantzt életét követi végig aprólékosan. Súlyos lelki terhet cipel a srác, élete többszörösen is nehéz volt, de ezzel nem is mondtam semmit... olvasni kell. Az eredendően tiszta, őszinte érzelmek dominálnak végig a történetben. A közös erővel elért diadal mámorító, azonban az oda vezető út bizony hatalmas erőt követel mindenkitől. Számtalan káprázatos karaktere van a valós mesének, amiből a szerelem és családi háttér is bőven megjelenik. Az edző, Al Ulbrickson, és a híres hajóépítő, George Pocock karaktere emelkedik ki a a fiúk sorsából. 

     
"Az evezés talán a legkeményebb sport mind közül."

A kitűzött cél az 1936-os berlini olimpián való részvétel, ami az első pillanattól merésznek, szinte reménytelennek tűnt. A sikerhez és az olimpiai dicsőséghez vezető útjuk igaz története lenyűgöző. Az írás zseniális. Ezek a fiúk nem csak a vízen, de az életben is "egy csónakban" eveztek. Szegény sorból, favágók, hajógyári munkások, farmerek családjából származtak. Sorra meg kellett küzdeniük az elképesztő fizikai és pszichés nehézségekkel, majd mindezek tetejébe külön csatát kellett vívniuk a sportágat hosszú ideje uraló keleti parti elitcsapatokkal, bankárok és szenátorok fiaival. Itt még nem állt a sport mögött egyetlen menő sportszergyártó, neves ruhamárka sem. Érezhetően egészen más értékrend szerint éltek az emberek. A szegénység és küzdelem mindennapos, tapintható, mellette a nyomorúságos körülmények, az időjárás, gazdasági nehézségek, ravasz ellenfelek, no és az alattomos nácik állnak a fiúk útjában. A könyv egyszerre ragadja meg a vágyott siker izgalmát, elmeséli a személyes és fizikai küzdelmek történetét, amelyek szükségesek ahhoz, hogy felépüljön a majdani olimpiai aranyérmes csapat.

A szerző nagyívű története egy pillanatra sem veszít lendületéből. Kifejezetten tetszett a párhuzamba állított történelmi események sora. Brown elmond nekünk sok érdekes, valós dolgot a Harmadik Birodalomról és Leni Reifenstahl - Hitler kapcsolatról, a propagandagépezet működéséről, ami jelenleg is aktuális lehet sajnos. Megismerjük az 1936 -os olimpiának a hátterét. "Hitler eredetileg egyáltalán nem akarta megrendezni az olimpiát." A zsidók üldözése, az olimpiára való felkészüléssel, ami mind testileg-lelkileg megviseli a fiúkat, de a közös cél, akarat diadalmaskodik. Nem mellékesen az útiköltségüket is szinte szó szerint összekalapozták, hogy eljussanak a náci Németországba.  

        
A Washingtoni Egyetem 1936-os nyolcpárevezős olimpiai csapata nem csak sporttörténelmet írt. Először is legyőzték önmagukat, egységes csapattá tudtak válni, hogy megmutassák a világnak, tudásukat, erejüket. A valós és sokszor már-már hihetetlen történet lényege, hogy a reményt a legnehezebb időkben sem szabad feladni. A berlini baljóslatú légkör képei végig valósak, döbbenetesek. Történelem, sport, emberi kitartás, az időjárás adja a feszültséget. Az utolsó 80 oldal igazi cliffhanger. A sikerre való törekvésről és a csapatmunka diadaláról olvashatunk. Nem csak sportrajongóknak ajánlott. Maga a verseny és az utána következő események sora elképesztő, szívet melengetően euforikus. Daniel James Brown nemcsak az 1936 -os olimpián versenyző Washingtoni Egyetem evezőseinek szívét és lelkét ragadta meg, hanem a történelem korszakát is kiválóan idézte meg. Daniel James Brown aprólékos és kimerítő kutatásokat végzett, és az itt bemutatott események valósak. Számtalan eredeti fekete-fehér fotó is található a regényben. Olvasmányos, jól megírt és informatív történet. Erre tudom mondani, ezt bizony kár lenne kihagyni. Igaz 5 éve jelent meg idehaza a regény, boltban már valószínűleg nincs, de antikváriumban, könyvtárban beszerezhető. Érdekes és tartalmas olvasmány. Illés Róbert kiváló fordítását olvasni élmény volt.






Cartaphilus, Budapest, 2016
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632665146 · Fordította: Illés Róbert

2021. szeptember 18., szombat

Nyúlfark

John Updike: Nyúlfark





                                                                   





"Apu nem akarta kivárni, míg megöregszik. Nem volt hozzá türelme."




A sorozat utolsó, ötödik kötetében az új évezred küszöbén járunk. Főhősünk, Nyúl, Harry Angstrom egy évtizede halott. Számomra már a negyedik kötettel, a Nyúlszív cíművel (ami a legtragikusabb, legszomorúbb volt) lezárult ugyan a történet, mégis kíváncsi izgalommal vettem kézbe a "szálak elvarrását". Meglepő lett több szempontból is ez a Nyúl nélküli befejezés. Végre a fiú, Nelson és az anyja Janice kerültek a középpontba. Ráadásnak megjelent egy új szereplő, aki kellően felkorbácsolta az érzelmeket.

                          
1999 őszén járunk, Janice (Harry neje) feleségül ment a volt barát, Ronnie Harrison-hoz. Ez elég meglepő volt számomra, hiszen kissé olyan ez, mintha Jenice elárulta volna Nyulat. És éppen a legellenszenvesebb "baráthoz" ment hozzá. Bár az ő házasságukban is megesett sok érdekesség, volt ott bőven viharfelhő. A két férfi között feszülő, életre szóló ellentét mögé is bepillanthatunk, ami tipikusan férfias. Ezt az igazságot éppen Harry fia, Nelson vágja Ron szemébe, akivel hármasban éldegélnek (Nelson elvált Pru -tól) a régi Springer -házban. Ezt a már-már békés beletörődéssel való együttélést egy váratlan látogató fenekestől felfordítja.

Janice kisebb sokkot kap, amikor egy nő, Annabelle bejelentés nélkül megérkezik a házához, azt állítva, Ő Harry gyermeke a negyven évvel ezelőtti Ruth -féle kapcsolatból. Harry gyanította, hogy van egy lánya, de Ruth tagadta előtte. Vérmérsékletük szerint mindenki másképp reagálja le a hírt, hogy előkerült a titkos viszony gyümölcse. Ez sokféle választ vet fel a családon belül. Leginkább Nelson örül, hogy van/lett egy féltestvére. Az ő kettejük kapcsolatára épül a történet. Többszöri beszélgetés után egy hálaadásnapi vacsorában csúcsosodnak ki az események. A múlt titkai és a politika rossz ötvözet lesz. A feszültség tapintható, majd egy kínos megaláztatás után keserves sírásba fullad. Megismerjük a családon belüli kapcsolatok mozgatóit, régi emlékek hátterét. Janice lánykora is képbe kerül, majd Ron gyerekeit, Nelson új életét vesszük górcső alá.

        
Annabelle elindít egy változást, önállósodást Nelsonban. Végre a saját életét kezdi élni, apja tettei és érzelmei iránt egyre több megértést tanúsít. Sosem voltak igazán közel egymáshoz, mégis most megérti és elfogadja végre apját minden hibájával együtt. Különösen a válása után, hogy a saját gyermekei kamaszodnak, fiával való levélváltásai üde színt, humort hoznak a történetbe. Az évezred nyitánya a szereplők életében is egy új fejezetet indít be. A kissé különösre sikerült szilveszteréjszaka felnyitja mindenki szemét. Tetszett a picit amerikás, rózsaszín befejezés, valahogy tökéletesen illet lezárásnak. Pru és Nelson rádöbbennek mégis együtt jobb. Annabelle sorsa is elég megnyugtató fordulatot vesz.



Updike egyedi stílusa most is megkapó, szomorkásan vidám hangulatot teremt, érzelmeket mozgat meg. Nyúl és Amerika történetét nyomon követni mindig élmény volt. A párkapcsolatok árnyékában a szülő-gyerek viszony, és az elmúlás kérdései bukkannak fel. Mit hagyunk hátra, miként emlékeznek ránk közvetlen rokonaink, miféle tettek maradnak emlékezetesek életünkből? Ezt boncolgatja Updike sajátos nyelvezetével. Ilyen jellegű családregényt, amiben a szerző főhőse sorsán át értelmezi a környező világot is nem olvastam még. Amerika elmúlt évtizedeit az ötvenes évektől követhetjük nyomon. Számos fontos és meghatározó momentum bukkan fel a sorozatban: a Holdra-szállás, vietnami háború, a "virággyerekek", Nixon-botrány, olajválság, vagy éppen most a pikánsan emlékezetes Clinton ügy. Az AIDS-félelem tovább fokozódik, de megjelennek a korszakra jellemző filmek is a regényben. 
   
          
 John Updike az amerikai próza kiválósága ezzel a sorozattal végleg beírta nevét az irodalom nagykönyvébe. Nagyszerű vállalkozás volt a XXI. Század Kiadótól, hogy a szöveget frissen gondozva egységes és illő borítókkal a teljes sorozatot kiadta. John Updike életműve megérdemelte ezt a színvonalat. Valóban igazi klasszikus sorozat lett ez a regényfolyam, ahol John Updike tökéletesen adja vissza Nyúl lelkének, érzelmeinek hullámzásait. Bőven van alkalom amivel lehet azonosulni az olvasónak. Nyúl élete igazi fejlődésregény, érdemes megismerni.

Az újrafordított, kibővített változat Gy. Horváth László remek fordítói munkáját dicséri.



Kedvezménnyel a kiadótól  ITT lehet tiéd a regény, vagy akár a teljes sorozat! 




Eredeti megjelenés éve: 2001
Először magyarul 2003-ban jelent meg.   


                            
John Updike: 1932. március 18. (USA, Shillington, Pennsylvania) 2009. január 27. (Amerikai Egyesült Államok, Beverly Farms, Massachusetts) író, forgatókönyvíró. a New Yorker folyóiratnak írt cikkeket és kritikákat, és itt jelentek meg első novellái és versei is. 1957-ben azonban úgy döntött, hogy minden idejét a szépirodalomnak szenteli
Pulitzer-díjjal tüntették ki a Nyúl-sorozat két regényéért A Nyúlháj (1981) és a Nyúlszív (1990) Kétszer kapta meg az egyik legrangosabb amerikai irodalmi elismerést, a National Book Awards-ot.
76 éves korában tüdőrákban halt meg 2009 január 27-én.
John Updike 2004-ben Fotó: Eamonn McCabe

XXI. Század, Budapest, 2021
keménytáblás · ISBN: 9786155915802 · Fordította: Gy. Horváth László

2021. szeptember 16., csütörtök

Az egri bikavér


Szilágyi Réka - Csutorás Ferenc - Pap Péter István: 
Az egri bikavér

Egy legendás bor története




                                                     







"Az egri bikavér egy csodálatos borvidék több évszázados vívódásának gyümölcse."






Történelmi bortúra a fotelből. Az egri bikavér kétségtelenül Magyarország egyik legrégebbi és legközismertebb bormárkája. A bikavér 150 éves múltra tekint vissza, ezt mutatja be a szerzőtrió. Csutorás Ferenc egri bortermelő, Szilágyi Réka kulturálisörökség-referens és Pap Péter István történész összefogtak és hosszú évek munkája eredményeképp az 1800-as évektől napjainkig ismertetik a bor történetét. Igazi hiánypótló kis kötet került ki a kezeikből. 


                                         
A három részből álló könyv levéltári anyagokra alapozva a korabeli sajtó írásait felhasználva ismerteti a meghatározó és jelentős mozzanatokat, történéseket, hogyan lett az egri bikavér vezető márka, aminek ma ismerjük. Elsőnek a háborúk utáni időszak újratervezése és a filoxéravész alapos ismertetése adja a témát. Mindkettő hatalmas károkat okozott... Az 1884-ben kitört filoxéravész döntően meghatározta és átalakította az egri borvidék sorsát. Ahogyan a háborúk is. Akkoriban a bikavér még nem egy konkrét termékre utalt, csupán a mély színű, testes vörösbort említették így.

A szőlőt évtizedek gondos telepítése, gondozása jellemzi, mire bőtermőre fordul. Alapos és kitartó ápolás mellett az időjárási tényező sem elhanyagolható. Trianon új határai itt is megjelentek, hatással voltak a vidékre. Izgalmas és szemléletes háttér elevenedik meg a lapokon. Nem csupán a borkészítésben jártas olvasót, de az érdeklődő, kíváncsi laikus is meglepődhet a tények sokaságán, összjátékán.

                
A filoxéra a fajtaszerkezet átalakulásához, megújulásához is vezetett. Megismerjük az újabban telepített fajták sajátosságait, kipillantunk a fehér borokra, a siller és a burgundi, vagy a kékfrankos térhódítására. A borházasítás nem is olyan egyszerű folyamatából is képet kapunk. Eger az egyik legszebb magyar város, környéke pedig kiváló termőhelye lett ezeknek a szőlőfajtáknak. Az érseki szőlőktől az egyszerű bortermelő parasztcsaládokig megismerhetjük a borkészítés, a bikavér titkait. A nehéz évek kedvezően hatottak a borhamisításnak, ami elég fajta és minőségromboló lett. Ennek az 1924-ben életbe lépett szigorú bortörvény vetett véget. Az egri bikavér márka lett, de ehhez hosszú és kanyargós út vezetett. Erről a háttérről olvashatunk számtalan információt, a meghatározó borászcsaládok emlékei alapján. A garantált minőséget elérni összefogással és kitartó munkával tudták. Ez hosszú időt vett igénybe, de megtérült,hiszen 2017 óta hungarikumnak számít. 

                    
Mindezek után a záró fejezet volt igen tanulságos: A bikavér és a szocializmus elég meglepő és néhol durva tényei megleptek,  elgondolkodtatóan fájóak. Talán nem is kell mondani,a mennyiségi termelés fontosabb lett, mint a minőség. 
Az egyedi karakterrel rendelkező vörösbor útja tényleg izgalmas és érdekes lehet, nem csupán a borkedvelő olvasóknak. Kordokumentum is egyben. A történelmi, politikai döntések hatása sok esetben nem volt igazán kedvező. Az Egervin utód nélküli megszűnése is egy ilyen pont, ahogyan a keleti piac összeomlása is.

A mai egri bikavér minősége garantált, eredményesen szerepel borversenyeken. Nem csak a meghatározó fajták állandóak, de a szüretelés ideje, vagy a kiszerelés is adott. Olvasás mellé ajánlott egy pohárral elkortyolgatni, megízlelni az olvasónak. Elvégre, magyar ember bort iszik. Egészségünkre!















Jaffa, Budapest, 2021
200 oldal · ISBN: 9789634754664

2021. szeptember 14., kedd

Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ



                                                          





Sally Rooney a Normális emberek és a Baráti beszélgetések című könyvek szerzője egycsapásra népszerű és felkapott, jelentős író lett. Dublinból, alig huszonhat évesen robbant be a nemzetközi irodalmi életbe. Jókor volt jó helyen, amikor sajátságos és hatásos stílusában meglátásait megírta. A fiatalokról szóló történetei nem véletlen találtak utat széles rétegekhez. Nem csak a mentális problémák fontossága, de a helykeresés útvesztői, a kapcsolatok dinamikája is tökéletesen jelenik meg írásaiban.


         
Harmadik regénye a nemzetközi megjelenéssel azonos időben, viharsebességgel jelent meg magyarul, hogy azonnal letarolja az eladási listákat. Köszönhetően a XXI. Század Kiadónak, a KULT-könyvek sorozatban kapott helyet a könyv. Külföldön már Rooney legjobb regényeként emlegetik, ami talán kissé túlzás, de fontos az bizonyos. A Normális emberek azért jobban betalált, de ez kiforrottabb írás szerintem. Rooney tehetségéhez nem fér kétség, bátor és kalandvágyó író, aki érzésem szerint most hasonló gondokkal küzd, mint főhőse Alice.

Sally nem maszatol, vállalja önmagát és kortársait minden problémájukkal. Igazi korlenyomat a szingliségről, baráti kapcsolatokról, egzisztenciális kérdésekről. Ezeket jól ismerve sok olvasót szólít meg a regény. Az írónő könyvei körüli hype érthető. A dublini fiatalok élete és problémái alig térnek el a budapesti vagy egyéb más európai országok fiataljainak napi gondjaitól.

Ezt a könyvét olvasva is azt éreztem, fontos dolgok lapulnak a történet mélyén: barátság, az egyik legszebb szó, és legfontosabb kapcsolat életünkben. Ez az egyik jellemző alapkérdése a regénynek. Az élet útvesztőiben tétovázó huszon és harmincasok sorsa ez. Igazi felnőtt mese fiataloknak, Sally Rooney sajátosan könnyed, már-már játékos stílusában. Világos és tömör, azonnal jól felismerhető. Ez van, akinek nem jön be, és vannak sokan, akik szeretik ezt a kissé karcos stílust.

Olvasmányos, gördülékeny a történet, miközben látszólag alig szól valamiről, csak mesél. Éppen ettől nyerő, hiszen a négy szereplő életében felmerülő egyszerű, hétköznapi problémák általánosan mindenütt jelen vannak. Szeretem ezeket a mindennapi élethelyzeteket, ahol a szereplők érzelmeiből rajzolódik ki a történet. Miközben a körülöttünk lévő világ is alakul, folyton változik. Nem akar világmegváltó lenni, vagy okoskodni, egyszerűen és őszintén tárja fel ezeket a fiatal felnőtteket érintő helyzeteket. Megkapó ez a bátor, szókimondó őszinteség. Elgondolkodtat és érzelmeket mozgat az olvasóban. Talán az élettapasztalat hiánya, azaz annak megszerzése áll a történet középpontjában. Az élet nevű játékhoz nincs tuti leírás, a játékszabályokat mindenki önmagának alakítja. Néha sérülünk, csalódunk és nem alakul úgy az élet, ahogy szeretnénk. Azonban ezekre a fájó tévedéseke is szükség van.

A szereplők egymáshoz való viszonya kellőképp bonyolult, bár néha éppen ők maguk bonyolítják túl. Ami a magabiztosság hiányából, a ki nem mondott érzésekből ered. Ez is érthető, hiszen ki szeretne sérülni, csalódni? Ez a felszíni lazaság ezt takarja az én olvasatomban. Sokszor inkább önmaguk elől is titkolják az érzéseiket, vagy félve vállalják. Ezáltal bizony elég sekélyessé válik az életük. Miközben a tartós kapcsolatról, boldogságról ábrándoznak félnek az elmagányosodástól, a kiégéstől. Olvasás közben az is eszembe jutott: de jó, ezeken a problémákon már túl vagyok, bár van helyettük ezer más... A karakterek változatosak és érdekesek, két nő és két férfi egymáshoz való furcsa viszonya, sorsa forr egybe, így vagy úgy. Tetszett Simon visszafogott őszintesége, de Félix huncut, vagy merész vagánysága talán közelebb állt hozzám. Sally Rooney a szerelem összetettségét jeleníti meg, radikális intimitását izgalmasan ábrázolja. Érdemes odafigyelni rá. Kíváncsian várom mi lesz Rooney következő alkotása.




ITT megvásárolható a regény a kiadótól kedvezménnyel!



                             
Sally Rooney Sunday Times és New York Times bestsellerszerző. Eddig megjelent regényei: Baráti beszélgetések, Normális emberek - utóbbi átlépte a világszerte eladott egymillió példányt. Jelölései: Booker-díj, Dylan Thomas-díj, Rathbones Folio-díj, Desmond Elliott-díj, a Legjobb Női Regényíró díja. A Normális emberek 2018-ban Costa-díjban részesült, 2019-ben az év könyve lett a Waterstonesnál. Sally Rooney társforgatókönyvíróként részt vett a Normális emberekből készült tévésorozat megírásában, amelyet 2020-ban mutattak be a BBC-n. A Baráti beszélgetésekből készült BBC-sorozat bemutatóját 2022-re tűzték ki.



XXI. Század, Budapest, 2021
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635681297 · Fordította: Dudik Annamária Éva

2021. szeptember 12., vasárnap

Igen

Vámos Miklós: Igen
(élni, olvasni, írni)
                                                      

                                                            




"Az én három fő tevékenységem ebben az életemben: Élek. Olvasok. Írok. Ez valamiféle fontossági sorrend is."


Furcsa érzésekkel tettem le a könyvet olvasás után. Az, hogy jó mesélőkéje van Vámos Miklósnak, eddig is tudtam. Sok könyvét olvastam, több a kedvenceim között van. Most is mintha egy kávéházi asztalnál ülnénk és hallgatnánk Vámos emlékeit. Elmélkedéseit az írói létről, az alkotás nehézségéről vagy öröméről, a "kúdvarcról". Mennyire fontos a háttértudás, a jó párbeszéd, vagy történet felépítése. Olvashatjuk sok régi siker keletkezésének motivációját, filmdramaturg és kiadóigazgatói emlékeit.

Ezek az emlékek szenvedélyesek és személyesek, néhol nem mentesek a pátosztól sem, de ez elnézhető és érthető. Sok felvillanó emlék ironikus humorral hozza közel személyét. A témái ez alkalommal történetek az íróvá válásról, az olvasásról és ezeket befolyásoló háttérről. Amolyan régimódi, ráérős történetmesélés, elmerengős, igazi sztorizós összeállítás eddigi pályájáról. A könyv történetei megpróbálnak beindítani egy nemlétező diskurzust, volt, hogy szívesen kérdeztem volna közbe, még hallgattam volna a háttérről. Természetesen voltak olyan részek, amik kimondottan tetszettek, de olyan is, ahol azt éreztem: miért is kellett ezt kiadni? Többször is megfogalmazódott bennem olvasás közben a kérdés, hogy kinek szól ez a könyv? Talán a rajongó olvasóknak elsődlegesen.


                      
Az ilyen típusú könyvekkel különösen elfogult tudok lenni. Bocsánat mindenkitől, de nem tudom magam szembe köpni és egy lelkesebb ajánlót írni. Ezt érzem. Vajon mikor lesz újra izgalmas esemény, hogy végre, jön egy új Vámos-regény? Ez az éves szinten három-négy kötet számomra a saját életművének lebontása már. Vajon mi lesz a következő? A karácsonyi bevásárlólistája, menüvel, néhány régi emlékkel megspékelve? Hmm.. Ezek a tárcák, gondolatok egy újság rovatában hétről-hétre olvasgatva tökéletesen helytállóak lennének...


Szeretem Vámos olvasmányos stílusát, humorát, öniróniáját, őszinte vallomásait. Ebben a kis történetgyűjteményben is akad fontos, fajsúlyos darab. Az Elég, Levegő után kapkodva tökéletesen ilyen írások. Tetszett még az Igen és a Nem, vagy a kötet végi P. S. (Leltár) is.
Az olvasó azért mindvégig jól szórakozik most is, és lépten-nyomon meghökken. Kerülve minden modorosságot, Vámos egészen a lelke, legbelsőbb gondolataiba engedi bepillantani az olvasót. Az irodalomrajongók persze bizonyosan fanyalognak majd ezeken a szösszeneteken, miért nem regény vagy legalább novella? Mindezt védőborítós, keménytáblás kivitelben, alig 200 oldalon. Az is megeshet, a hiba az én készülékemben van és valamiért az írói koncepció nem ért el hozzám... 
Persze tudom, VM neve mára egy igen jól csengő márka. Csalódott vagyok kissé, várom a régi-új Vámos-történeteket, fajsúlyában, fontosságában, élményben. Egy újabb Sánta kutyát, Szitakötőt, hogy direkt ne a nagy klasszikusait említsem. 

Élni arany.
Olvasni ezüst.
Írni ötvözet.




ITT megvásárolhatod a könyvet. 







    
Vámos Miklós, író. Született Budapesten, 1950. január 29-én.

Az ELTE jogi karán tanult (1970–1975) s szerzett diplomát. Az Objektív Filmstúdió dramaturgja (1975–1992). Az Ab Ovo Kiadó egyik alapítója és vezetője (1992–1995). Az International Buda Stage művészeti vezetője (1997–2003). A Nation (USA) című hetilap tudósítója (1990–2005). Műsorokat vezetett a Magyar Televízióban (Lehetetlen, Rögtön, 2 Ember). Fulbright-ösztöndíjasként és vendégprofesszorként két évet töltött az USA-ban, ahol tanított a Yale School of Drama, a City University of New York és más egyetemek film- és színművészeti karain. A Magyar Írók Szövetsége, a Pen klub, a MÚOSZ és a Szépírók Társasága tagja. Egy lánya van, Anna (1977) és két ikerfia, Henrik és Péter (2003).

Díjak: KISZ (1983), József Attila (1984), MSZOSZ (1996), Schell-Washington (1997), Fitz József (2001), Pro Cultura Urbis (2002), Colombus (2003), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005) Bárka-díj (2005), Budapest XIII. kerület díszpolgára (2010), Arany Medál-díj (2012), Prima Primissima díj (2016).






Athenaeum, Budapest, 2021
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635431083

2021. szeptember 10., péntek

A féltékenység-szakértő és más történetek

Jo Nesbø: A féltékenység-szakértő
és más történetek


                                                          




Azzal nem árulok el nagy titkot, hogy a norvég krimikirály Jo Nesbø az egyik legnagyobb kedvencem. Igen, nekem a Macbeth-átirata is tetszett, ahogyan minden magyarul megjelent gyerekkönyvét is olvastam. Amikor hírét vettem a kötet megjelenésének kissé kétkedve, talán picit csalódottan néztem, hogy csak novellák és nem regény, de érdeklődve vártam. Elsőnek a borító leleplezése okozott némi sokkot.. az, hogy nem illik bele, eléggé kilóg a színeivel is a skandináv krimik világából, már üzent. Ezek valóban egészen másféle írások, lágyabbak, nem vértől csepegő, körömrágós, lélegzetvisszafojtva olvasós egyik sem. Tud ilyet is a Mester. Érdekes, hogy a Harry Hole sorozaton kívüli krimijei elég megosztóak lettek, vitát generáltak, talán csak A fiút és Fejvadászokat kivéve. Nekem a legutóbbi A birodalom, igazán remek és sötét, skandináv krimibe oltott családregénye is tetszett. Azonban a Vér a havon vagy a Fehér éjszakák sem nagy kedvencek a rajongók között. Hiába na, Harry különleges, egyedi figura, amit a stílus és történetek felépítése még emel. Olyan érzésem volt most olvasás után, mintha a kedvenc (hard-rock-metál) együttesem egy kedves kis csilingelős karácsonyi dallal rukkolna elő...


                      
Azért a hét kriminovella mégis csak a Mestertől ered, magán viseli, megcsillantja stílusjegyeit. Kedvencbe pedig nem rúg bele az ember...(másba sem).
Összességében megvalósította a jó, laza kikapcsolódást, szinte vér nélkül. Inkább az emberi oldalra, a féltékenységre mint motivációra ment rá. Már a kezdő, London novella meglepett, ami egy repülőn játszódik. Bőven bizakodásra adott okot. A csavaros és meghökkentő befejezés egy hétköznapi történetnek a végére tesz pontot. Érdekes és nem szokványos alapokon áll ez a szerelmi háromszög. Amolyan Meghökkentő mesék stílusban íródott, ahogyan a legtöbbre ez a jellemző. Túlzás lenne azt állítani, ez a legjobbak közé illik, hiszen Jo Nesbø-tól azért nagyobb meglepetéseket, durranást várunk…Ezek kikapcsolódásnak jók, amolyan ujjgyakorlatok inkább.


A féltékenység-szakértő a címadó, második novella. Kétségtelenül ez a leghosszabb lélegzetű írás, ami egyben a legkidolgozottabb is. Simán lehetne egy epizód bármelyik Nesbø-regényben. Itt félig kitaláltam a csavart, de a lélektani háttér vitt mindent. Mondanám már ezért megéri elolvasni ezt a válogatást. Tetszett, hogy Nesbø egyik hobbija a falmászás is fontos szerepet kap. Összetett karakterek, jó hangulatú, társadalomképet sem nélkülöző történet egy görög szigeten történt eltűnésről. A féltékenység valóban nagyon is emberi tulajdonság, minden lehetséges formájában. Mégis nem tudni, csak az idő dönti el, mi a jobb: ha megnyerjük, vagy ha elveszítjük a féltékenység alanyát. Lehet egy sírkő árnyékában tovább élni, boldogan? Mennyire lesz nyomasztó ez a megszerzett boldogság? Ér annyit egyáltalán? Izgalmas és fordulatos történet.

                                          
Sorban állás a harmadik történet, ami rövidségével lepett meg. Pici társadalmi látlelet és egy váratlanul meghökkentő befejezés. Rövid, ami éppen egy kis szösszenetnyi meglepetést ad az olvasónak. Következett a Hulladék címet viselő novella. Itt is a bevándorlók kerülnek a középpontba. A féltékenység működik itt is, ott munkál az ember lelkében. Néha okkal, néha ok nélkül... és egy alkoholos éjszaka után pedig valakinek fel kell takarítania... Szórakoztató és meglepő ez az írás is.

A másik kedvencem, amit jó szívvel kiemelek az a Vallomás. Avagy mégis létezik tökéletes gyilkosság? Ahogyan a többi írásban itt is a szereplők többnyire átlagemberek. A szituáció itt elég bizarr, a cselekmény pedig valami furcsa csavarral zárul.

ODD a hatodik írás szereplője, aki egy válságba került, sikeres író. Na, ez a történet, bár voltak jó pillanatai, de egyáltalán nem tetszett. Szerencsére a záró, a Fülbevaló kissé javított ismét. A szerelmi háromszög a féltékenység alapja, itt is ez áll a középpontban. Nem kell mindig veszekedni, a gyanú is elég, ami legalább olyan mérgező a léleknek. A megoldás ez esetben is az álcázott gyilkosság, mint megoldás működőképesnek tűnik.

Kíméletesen hátborzongatóak ezek a novellák a Mestertől, de az agytekervényeket igénybe veszik. A bűnösök előbb-utóbb elnyerik méltó büntetésüket, a klasszikus krimik alapszabályainak megfelelően. A novellák rövidségük ellenére eléggé fordulatosak, talán a rajongók megbocsájtják ezt a "félrelépést".

Várom én is a nagyobb lélegzetű, igazi Nesbø-regényt, vagy Harry Hole visszatérést! 



Megvásárolhatod ITT kedvezménnyel! 



                      
Jo Nesbø (1960. március 29.-)
A világ egyik leghíresebb krimiírója. Fiatalon focistának készült, de egy sérülés miatt le kellett mondania erről a pályáról. Közgazdász és pénzügyi elemző tanulmányokat folytatott, majd tőzsdeügynökként dolgozott, és mindeközben a Di Derre (Ők ott) nevű együttesben zenélt. Amikor egy kiadó megbízta, hogy írjon memoárt a banda turnéiról, ő ehelyett a Harry Hole-krimisorozat A denevér című szinopszisával állt elő, amivel kezdetét vette szédületes írói karrierje. Regényeit eddig 50 nyelvre fordították le, és több mint 40 millió példányban adták el világszerte. Gyerekkönyvei is sikeresek.









Animus, Budapest, 2021
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633249123 · Fordította: Sulyok Viktória

2021. szeptember 9., csütörtök

Variációk boldogtalanságra


Forró Bence: Variációk boldogtalanságra



                                              



"A dolgok ritkán feketék vagy fehérek. Persze könyebb úgy látni, mert úgy nem olyan komplikált a létezés."



A novella az egyik kedvenc műfajom, így érdeklődve vettem kézbe Forró Bence írásait. A népszerű tv-s személyiség új területen mutatja meg tehetségét. Izgalmas a címválasztás és a kötet felépítése. Az igényes kivitelű, tetszetős borító és a cím játékossága a boldog(talan)ságot tűzte zászlójára, mégis a szereplők talán valahol boldogok. Még ha ezt nem is veszik észre, hiszen a boldogság relatív. Életük éppen olyan időszakát élik, ahol jól érzik magukat, vagy éppen rájuk talál, küszöbön áll a boldogság.

A fiatal szerző bemutatkozó kötete, írásainak tartalma és stílusa egyből megfogott. Hatásos, kifejező mondatai nem tolakodnak, viszont ha kell, a megfelelő drámai hangot remekül adja vissza az adott történet. Kerülve a túlzó hatásvadászat minden elemét egyszerű mindennapi szituációkról ír, olyan élethelyzetekről mesél, amilyennel mi is találkozhatnánk. A minimalista stílusa végig olvasmányos, néhol mellbevágó befejezéssel ránt a mélybe. A történetek megőrzik a novella szabályait: tömör, kifejező írások. Kíváncsivá tesz a továbbiakra.

"Vannak történetek, amelyeknek nem áll jól a happy and. Ellentmondana az univerzum törvényeinek."


Forró Bence novelláinak főhősei életközeli helyzetekből építkező történeteket tárnak fel az olvasónak, amik a férfi-nő kapcsolatokról szólnak. Ezzel megkönnyíti az azonosulást, az olvasóban is megidéz néhány átélt, ismerős pillanatot. Az írások között nincs szoros összefüggés, sokszínűségük révén minden olvasó megtalálja közöttük a kedvére valót. A novelláknak van mélysége, éle, némelyek karcolnak. Néhány mondattal pontosan felrajzolt portrék villannak fel. Realisztikus, érzékeny valóság elevenedik meg, a tényszerű, megindítóan őszinte írásokban. Fanyar humora meghökkentően üde szín.


A kötet felépítése két részből áll. A bevezető Előhang után a Felső szólam hat novellája a felszínes kapcsolatok, a szakítás és újrakezdés, a boldogság keresését járja körbe. A novellák belső logikája a csillogás mögé pillant, ezzel nem csak korképet közöl. Ebből a részből az Agglegény és a Független változó írásokat emelném ki. Az Alsó szólam öt novellája közül a Kaptafa és a címadó emelkedett ki számomra. Életfilozófiája, bölcsessége a pillanat örömét, annak megélését súgja, néhol meglepő csattanóval. Hiszen a boldogság is ilyen életpillanatokból áll, nem egy folyamatos állapot. Lehet, mégis attól leszünk boldogok, ha valami vágyunk éppen NEM teljesül be... A szereplők valami emberi, sorsfordító határhelyzetben jelennek meg a történetekben. 


"Valahová tartozni kell, anélkül elviselhetetlen az élet."

Rövid, érzékeny és hatásos írások, ahol a szöveget néha megtöri egy lágyabb, lírai gondolat vagy hasonlat. Ezzel megmutatva a főhős igazi, emberi arcát. Férfiak, nők kergetik az álmaikat, vágyaikat, boldogságot remélve. A mindennapok hősei jelennek meg emberi gyengeségeikkel, vágyaikkal, életüket meghatározó döntéseikkel. Az emberi lélek mozgatórugóinak mélyére pillanthatunk. Férfiasan érzelmes novellák ezek. 

A kötet terjedelme ne tévessze meg az olvasót. Rövidek, de annál hatásosabbak a novellák, elgondolkodtatóak, vagy meghökkentőek, sokféle témát felölelőek, érdekes megoldásokkal működnek, hozzám közelálló stílusban. Örülök, hogy olvashattam, igényes írások egy bemutatkozó szerzőtől. Jó választás volt az új, Libertine Kiadónak is ezzel színre lépni. Ajánlom mindenkinek.


               

Forró Bence (Budapest, 1986. február 15. –) újságíró, televíziós műsorvezető.


Libertine, Budapest, 2021
156 oldal · keménytáblás · ISBN: 978615818957

2021. szeptember 8., szerda

Egy modern család

Helga Flatland: Egy modern család


                                



"Az életet soha nem lehet az utolsó részletig előre megtervezni, mondta apa, el kell fogadnod, hogy nem tudsz mindig mindent irányítani."


A norvég szerző regényében egy felnőtt családdal találkozhatunk, amelyben sokan képesek lesznek felismerni önmagukat. A történet egyszerűségében mászik be a bőrünk alá. Olvasmányos, a hétköznapokat és az emberi kapcsolatokat bemutató mű. Meglepő családtörténet, ami valami fontosat mond el nekünk. A középpontban a szülők és a gyermekek, a testvérek, a barátok közötti kapcsolatok szövevényes hálója bontakozik ki. Van frusztráció, bizonytalanság és elfojtott indulatok, ahogy egy családban mindenütt. Helga Flatland érdekes témát dolgozz fel, a kapcsolatok mélyére ás le, mutatja meg karakterei érzelmeit.

A kiinduló pont elég meglepő, azonnal felkavarja a látszólagos családi békét, jó nagy követ dob az állóvízbe. Talán itt van mit tanulnunk, hogy mi történik, ha megreped a családi idill? Olaszországban, egy családi kiránduláson vagyunk, ahol az apa 70. születésnapjára gyűltek össze a felnőtt gyerekek, unokák. Negyven év házasság után Torill és Sverre bejelenti, hogy elválnak. Nem nehéz elképzelni, hogy akár egy váratlanul felrobbanó bomba erejeként hat a hír a családtagokra. Tudják, ez örökre megváltoztatja és átírja a további sorsukat. Torillnek és Sverre -nek három felnőtt gyermekük van, az ő szemszögeikből ismerjük meg a múltat. Érdekes volt olvasni háromféle változatban a történeteket, hiszen mindenki másképp élte meg, raktározta el önmagában ugyan azt az emléket. Természetesen a három testvér kapcsolata is elég különböző, meghatározó, hogy a két nagylány után sok-sok évvel született meg a várva-várt fiú.


Liv a legidősebb lány, Olaffal és két kamaszodó gyermekükkel élnek házasságban. Kibomlik az ő életük is előttünk, viszonyuk mélyére pillantva a gyermeknevelés számtalan problémája bukkan elő. A középső lány, Ellen szerelmes Simenbe, és éppen kétségbeesetten küzd a teherbeesésért. Ez eléggé megviseli, a túl sokáig halogatott babavállalás ténye és problémái sok nehézséget okoznak a nőnek. A napi családi gondok mellé a szülők válása, a változással járó félelemmel és bizonytalanság már csak ráadás.

Håkon a család legkisebb gyermeke, agglegény életet él, és irigykedve nézi a két nővér szoros kapcsolatát. Izgalmas kérdések merülnek fel, a testvérek kapcsolatáról. Håkon végig háttérben marad, kissé titokzatos karakter, amire az utolsó fejezet ad választ. Az elbeszélő hangja váltakozik a három gyermek között, akik mindegyike nagyon különböző módon kezeli a meglepő híreket. Az írónő szuggesztív, hajszálpontos megfogalmazásokkal, elbeszélői stílusával egészen finom lelki rezdülésekkel ábrázolja a család életét. Régi kételyek kerülnek felszínre az érdekes szituációból. Ezzel elindítanak egyfajta lavinát, amely nemcsak a saját életükre van hatással. Jó stílusban megírt, életszagú a regény. Mindenki boldog akar lenni, amihez joga is van mindenkinek. Azonban a boldogság nem egy folyamatos állapot. Nehezen gyógyuló sebek fájdalmai, megalkuvások és beletörődések árán, újra horgadó bosszúvágy adja a hétköznapok valóságát. Az élet bizony ilyen, és ilyenek vagyunk mi emberek.

Az időnként humoros, másutt szívszorító történetben azt a kérdést feszegeti a szerző, hogy az életet megváltoztató döntések előre nem látható körülményei hogyan boríthatják fel a családi élet kényes egyensúlyát. Vannak furcsa helyzetek és még furcsább döntések, emberi hibák, ki nem mondott sérelmek, ahogyan a testvérek felfedezik egymás legbelsőbb titkait. Az egész történet, a maga egyszerűségében hús- vér emberek kapcsolatának bemutatása, racionális érzelmek, emberi reakciók összessége. Mégis földbe döngölős tud lenni. .

Az őszinte, finom humorral átszőtt, mély érzelmű történetében nagy drámai fordulatra nem kell gondolni. Sallangoktól mentes emberi kapcsolatok, viszonyok ábrázolásából kerekedik ki az évtizedeken átívelő családi élet. A cselekményvezetés tökéletesen hitelesen rávilágít a jelenségre, amikor a szerelem kihűlt. Érdekes volt három különböző szempontból olvasni a történteket, megismerni a karakterek lelkében dúló állapotokat és a gondolataik mögé látni. A vége engem kissé meglepett.

Helga Flatland valójában egy kicsit minden családról írta ezt a regényt. Olyan témákkal foglalkozik, amelyek aktuálisak és mindenkinek fontosak. Itt az egész családnak meg kell tanulnia újra családdá válni. Szép és fájó történet, ami a válás miatt bekövetkezett zűrzavarokról mesél, amikor a család alapjaiban megrendül. Átértékelődnek dolgok, mire letisztul és kialakul az új, talán még kissé törékeny családi kapcsolat lehetősége.

"Én is ezt adtam tovább a gyerekeimnek. Nem adjuk fel. Nem hagyjuk abba. Összeszedjük magunkat, és kitartunk."


Kedvezménnyel ITT rendelhető  a regény! 

                                   

Helga Flatland Egy modern család című regénye 2017-ben elnyerte a Norvég Könyvkereskedők díját. Számos nyelvre lefordították, a könyv nemzetközi siker lett. Norvégiában több mint 50 ezer példányban kelt el.



PRAE.HU, 2021
256 oldal · ISBN: 9786156199171 · Fordította: Medgyesi Ágota

2021. szeptember 6., hétfő

Mamikám

Háy János: Mamikám




                                                          



"Mer a vér olyan, hogy hijába neveled, akko is előgyün eccer."




Háy János tavaly két regénnyel is megajándékozta olvasóit. A Ne haragudj, véletlen volt karanténnapló után A cégvezető a Libri irodalmi díj jelöltjeinek listájára is felkerült. Ennek érdekes stílusa a legújabb regényénél a Mamikánnál is egy eredeti, különleges alapot ad. 

   
A Mamikám az őrületes bűn, a kitaszítottság regénye. Nyelvezete és kifejező szövege szemléletesen idézi meg ezt a társadalmi réteget, összes problémájával együtt. Ők is vágynak szeretetre, kiegyensúlyozott, biztonságos és nyugodt életre. A történet egyik erőssége számomra az, ahogyan Háy János hangulatot teremt. Ez zseniális, akár a karakterek vagy önmagában az események sora. Nem tesz kísérletet arra, hogy szépítse a csúfságot, enyhítse a súlyos tartalmat. Ahogyan ez a réteg küzd hosszú évtizedek óta az előítéletekkel, úgy az olvasó lelkében is komoly vihart ébreszt a történet. Bár a felvillanó humora szórakoztatott, ugyanakkor mélyen és többször váratlanul gyomorszájon vágott. A befejezés különösen. A regénynek van egy fő szála: a lány és Mamika kapcsolata, különleges barátsága.

Az életszagú történetek fűzére, sajnos fájdalmasan magyar. Háy János olyan világba viszi az olvasót, ami maga a földi pokol. Sötét, kilátástalanul komor. Nem könnyű itt az élet, kemény, de fájón jellemző képekkel kel életre a regény. Volt szerencsém (?) közelebbről, éveken át a maga valóságában ismerni ezeknek az embereknek az életét, gondolkodását, napi harcait. A kirekesztettség, a reménytelenség harca ez. Tökéletesen valós, ami kibomlik a történetek mélyéről. Így olvashatjuk szociográfiai látleletként is, amiből egy kemény társadalomkritika kerekedik ki. Ez nem az írói fantázia szüleménye, ez a szomorú magyar valóság, amiről már kínos beszélni. Talán attól a legszomorúbb, hogy ezt tekinthetjük sok évtizedes problémának is, ami a kis történetekből felszínre kerül. Van itt minden, valódi mélynyomor, kilátástalanság, családon belüli (és kívüli) erőszak, igazságtalanság, bűnözés és alkoholizmus. Ezek az emberek nem kiszorultak a perifériára, oda születtek...esélyük nincs a jobb, tartalmasabb, nyugodtabb életre. Mondanám, hihetetlenül megdöbbentő, ha nem tudnám mennyire jellemző és valóságos. Így lesz tökéletes korrajz. A fő szál mellett több kitérő, leágazás van az eseményekbe szőve, ami így egy kerek egész képet ad. Nem vidám ez a kép, bár rengeteg érzelmet megmozgat, a szereplőket és tetteik motivációját mélységeiben mutatja meg a szerző.

"Nem vót nekem más anyám csak a Mamika, ő monta meg nekem, hogy mit hogyan kő, hogy rendbe legyenek a dógok."

                 
A regény egy fiatal felnőtt cigány lány nagymonológja, aki az intézetet is megjárta. A történetmozaikokból sorozatos traumákkal terhelt sorsok elevenednek meg a lapokon. Tartalmilag is kalandozunk a múlt és a jelen eseményeinek összhatása egyértelmű most is. A tehetetlenség és a folytonos bizonyítás igazi harc, ami a szereplők mentális állapotára is hat. Az összes mellékszereplő életéből kapunk ízelítőt. Szétcsúszott életek állnak a középpontban.
Érzésem szerint bár napjainkban játszódik a regény, simán, akár 30-40 évvel ezelőtt is történhetett volna. Bárhol Magyarországon, Somogyban vagy Borsodban, a rendszerváltás előtt vagy után. 

Mamika az idős, jó szándékú magyar asszony egy másik életet él, igyekszik teljes szívvel, körülményeihez képest segíteni, terelgetni 
a lányt az élet rögös útján. Anyja helyett anyjaként szereti. Eleven képekkel ábrázolja a falu közösségét, az ott élők egymáshoz való viszonyát. Tisztán kirajzolódik a mentalitásuk, gondolkodásuk, a túlélésért folytatott keserves és egyre reménytelenebb harcuk. Valóban kemény és kegyetlen, ugyanakkor megdöbbentően igazi. Minden szempontból brutális, ahogyan a regény hatása is . Komor képet fest a magyar társadalmi valóságról, ami elgondolkodtatja az olvasót. Nem hogy az utóbbi harminc, de száz éve ez van.... Hol itt a megoldás? Egyáltalán van, lehet itt bármit javítani, jobb irányba terelni? Háy János ezt a folyamatot ábrázolja, vizsgálja. Bár alig 200 oldal, mégis sűrű és tömör a szöveg. Hatás nélkül nem múlik el az olvasó lelkéből. Bőven ad okot gondolkodásra. 

A nyelvezete is erénye a regénynek, teljesen hiteles és valós a szereplők világának, gondolatainak bemutatására. Élvezetes, tömör és kifejező fogalmazás, különleges szavak és szófordulatok adnak egyféle eredeti, különleges zamatot a történetnek. Olvasás közben éreztem, ennek nem lehet jó vége, de a befejezés teljesen letaglózott... mondhatni minden elképzelésem felül múlta. Ez egy kegyetlen, reménytelen mókuskerék, ahol a napi szintű boldogabb élet a cél. A túlélés. Ez pedig sorra újrateremti a helyzeteket, csupán a szereplők változnak az idővel. Számomra ez a regény Móricz Zsigmond, Borbély Szilárd vagy Tar Sándor történeteit tökéletesen idézte meg. Az év egyik legjobb magyar prózája eddig. Nyomasztó, erős atmoszféra, valós tartalom. Ez egy megrendítően fontos könyv. Ajánlom mindenkinek.


A regényt ITT kedvezménnyel megvásárolhatod a kiadótól. 

   
Háy János, eredeti nevén Horváth János (Vámosmikola, 1960. április 1. –) József Attila-díjas magyar író, költő, festő, illusztrátor. Fontosabb regényei: A bogyósgyümölcskertész fia, Hozott lélek, A Gézagyerek, Napra jutni, A mélygarázs.



Európa, Budapest, 2021
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635045150



Képek: saját, a 2021. szeptember 5-én Szegeden tartott könyvbemutatóról

2021. szeptember 4., szombat

Botrányt akarunk!

Takács Tibor: Botrányt akarunk!

Rágalmak a CPg és a magyar punkmozgalom ellen



                                                                       




"A punk azért kapós, mert kapóssá tették "


Izgalmas időutazásra hívja az olvasót a szerző, vissza a nyolcvanas évekbe! A magyar punkmozgalom, és annak jeles, kiemelkedő képviselője a CPg együttes zaklatott történetét, hatását ismerhetjük meg mélységében. A CPg túlzás nélkül fogalom a magyar zenei élet palettáján. Ahogyan a hazai könnyűzenei élet megkerülhetetlen alakja Erdős Péter "popcézár" is. Az ő kettejük párharca, ideológiájuk bontakozik ki aprólékosan. Ehhez az alapot Erdős 1983 tavaszán történt kirohanása adja. Ez a "röpirat" formájában megjelent, a zenei élet vadhajtásai ellen emel szót. A "szennyhullám" ellen a szocialista ifjúság finom és érzelmes lelkületét pedig védeni kellett.

         
Erdős 1968-tól volt a lemezgyárban, de csak 1976-tól lett önjelölt „popcézár”. Megfellebbezhetetlen ítészként irányította, döntötte el a zenészek lemezeinek sorsát. A korlátlan hatalom alapján egyáltalán csak azok kaptak lehetőséget, akik az ő elveinek, stílusának megfeleltek. Az MHV és a saját védőszárnyai alá vett zenekarokat, kiemelten menedzselt néhány, számára kedves, ízlésének megfelelő előadót. Nem túlzás azt állítani, ami a kötetből is egyértelműen kiderül: Erdős valósággal „rászabadult” a hazai pop-rockéletre, gyakorlatilag teljhatalmat kapott. Ebben a pártközpontban és a minisztériumban dolgozó elvtársak támogatását is élvezte. A hetvenes évek második felétől a műfaj legbefolyásosabb személyiségének számított. Igazi diktátorként működött, minden túlzás nélkül.

Zenei képzettsége természetesen sem neki, sem főnökének, Bors Jenőnek nem volt. Színtiszta pártpolitika működtette az egészet. Érdekes volt látni, mennyi sok egyéb intézmény, szervezet lelkesen felsorakozott, támogatta ezt a tisztogatási akciót. Többek között a KISZ, az ORI és az ifjúságnak szánt sajtóorgánumok. A fiatalok ízlését befolyásolni sosem lehetett, pedig Erdős afféle küldetéstudattal igyekezett. 

Meglepő volt a mögöttes szándékot, a direkt rágalmakat kiolvasni, átélni azokat az éveket. A minden idők legfontosabb magyar punkzenekara és kultúrtörténeti jelentősége kétségtelenül meghatározó lett. Néhány más az irányzatot követő bandáról is olvashatunk, érdekes és néhol humoros eredménnyel. Az ominózus Erdős cikk később a Kritika újságban is megjelent. Olvashatunk a korszakot meghatározó egyéb médiaszemélyekről véleményt, a jelenség sokszereplős volt. A kiadatlan lemezekről, a Beatrice-jelenségről, süllyesztőbe került zenészekről. Elképesztő a háttér, meglepő, vagy inkább ironikus, hogy szűk negyven évvel később is még mindig véleményt meghatározó, sorsdöntő hatása van. A CPg sosem volt fajgyűlölő, csupán egy szélsőséges zenei irányzatot követő együttes, a punk stílus jellemzőivel.  Mégis így vonultak be a köztudatba. Erdős sem él már harminc éve, mégis kitörölhetetlen nyomokat hagyott maga után, számos zenei életrajzban bukkan fel valamilyen formában. Sorsok, karrierek függtek tőle, igazi cenzor volt. A három "T" a zenében is érvényesült. (Tilt, tűr, támogat a fiatalabbaknak). Természetesen voltak jó ötletei, meglátásai, bizonyos sikerei. Bár ígérete ellenére sem lett három éven belül világsztárunk. Ezért is lenne izgalmas egy Neoton-sztorit olvasni kendőzetlenül. 


     
A CPg Szegeden, 1979-ben, középiskolásokból alakult együttes a maga módján lázadt, zenében kifejezve útkereső, érthetően dühös érzéseiket. Ami természetes módon némi kritikát is hordozott, így azonnal rendszerellenesnek lettek minősítve. Bár érzésem szerint inkább volt, akart ez polgárpukkasztó, divatkövető, afféle jó hecc részükről. A címre utalva: a legkevésbé sem akartak botrányt, azt a hatalom kerekített tevékenységükből. Mégis komoly visszhangot értek el vele, belemagyaráztak dolgokat, anélkül, hogy mélységében ismerték volna az elvtársak. A Kádár-rendszerben lényegében egyedülálló módon dalszövegeik miatt börtönbüntetésre ítélték, az együttesből többen évekig rács mögött voltak. Két dalt örökzöld aktualitással emelnék ki a munkásságukból: az Áll egy ifjú és az Erdős Péter című dalok kiállták az időt, még aktualitásuk van. Ám képzeljük el ezen dalok hatását a nyolcvanas évek elején.

Erdős jókor volt jó helyen, egy demokratikus műfajban gyakorolta a puha diktatúrát, a szerinte etikailag romboló hatású zenékkel szemben. Ezek nem a jól fésült, diszkóbandák, könnyed dalocskák voltak. Az ifjúsági kultúrát, a szélsőséges jelenségeket erőteljesen próbálták ellehetetleníteni. Persze, a fiatal zenészek szembe mentek a hatalommal, a politikával, ezt ruházatukkal, hajviseletükkel is kifejezték. Azt sem árt tudni, hogy kis klubokban, alig pár száz ember előtt fellépő zenészek így országosan ismertek lettek. Amiről a néhány rajongó tudott, azt megtudta, ismerte az egész ország. Újságok cikkeztek pro és kontra a jelenségről. A hazai punk-jelenség háttere megelevenedik a kíváncsi olvasónak. Valós és meglepő kordokumentum ez, amiről már lehet nyíltan beszélni. 

"A punkok utáni hajsza egészen nevetséges jelentéseket is eredményezett. Egy hálózati személy például az R-Go együttest „vad punkzenét játszó” zenekarként azonosította."

Takács Tibor könyvében alapos kutatások után bőséges hivatkozásokkal tárja fel a témát. Korabeli újságcikkekből, periratokból szemezgetve tényeket tár elénk. Valódi látlelet a késői Kádár- rendszerről, amiből a korszak hangulata is remekül megelevenedik. Hátborzongató volt néhol olvasni, mi ment itt. Ami néhol erősen rezonál a ma történéseire is. A hatalmi viszonyok nem változtak, csupán a szereplők cserélődtek. A háttérben besúgók, ügynökök és a párt jó katonái álltak. Egyetlen kifogásom lenne, amit hiányoltam. Egy-két oldalban egy jelen állapotról is jó lett volna olvasni, azaz mi lett a tagok későbbi sorsa, jelenleg mi van velük. Illetve néhány fotó is sokat adott volna a történethez.

Utóirat: apró kiegészítés:   semmi nem vagy csak alig változott... a CPg most, 2021 augusztusban egyetlen koncertre nem talált, nem kapott helyszínt Szegeden…..


Kedvezménnyel IDE kattintva megvásárolható a kötet! 



Jaffa, Budapest, 2021
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754787