Szívdobbanások

 

Björn Borg: Szívdobbanások





                                                

Borg példátlan sztárságot és sikereket ért el, amely örökre megváltoztatta magát a tenisz világát is. Már a hetvenes évek közepétől követtem karrierjét, hiszen svéd származása és alakulóban lévő skandináv mániám miatt is figyelmet érdemelt. Talán ez is közre játszott, hogy igazából csalódottan tettem le a könyvet.

Björn Borg vitathatatlanul minden idők egyik legnagyobb sportolója, akinek karrierjét öt egymást követő wimbledoni cím koronázta meg. 1982-ben, alig 26 évesen Borg úgy döntött, hogy visszavonul a tenisztől.

Született már róla könyv, sőt egy egészen jó film is 2017-ben, ismerhetjük, megírták életét, sikereit. Azonban Björn Borg most először mesél saját karrierjéről, döntéseiről és azokról a tapasztalatokról, amelyek személyiségét formálták. Itt-ott apró bepillantást enged, de nem megy mélyre, nem nyílik meg igazán. Gyermekkorától kezdve a páratlan teniszkarrieren át napjainkig, egy sportlegendáról olvashatunk, aki úgy élte az életét, ahogy akarta.

Életrajza inkább általános, mint konkrét. Mondanám, a szokásos sztársportoló életrajza, de nem. Mindenről szó van, ami meghatározó volt életében, de a "Jégember" titulushoz méltón, szerényen, felületesen, csak érintőlegesen beszél életéről. Bár többször elhangzik, utált az újságíróknak nyilatkozni, nem szeretett magáról beszélni, nos, ez érezhető.

          

Tanúi lehetünk a sportlegenda születésének, és a teniszről semmit sem tudó olvasók számára ritka betekintést nyújt egy rendkívüli, mozgalmas, színes, lebilincselő életbe. Kivonatosan, röviden beszéli el életét. Szívesen olvastam volna egy színesebb és dinamikusabban megírt életrajzot az eseménydús és jól ismert életéről, mert így ez a könyv „lapos". 

Azt mondom, kár, hogy a Borg házaspár írta... hiszen a harmadik feleségének, Patriciának mondta tollba életét. Nagy irodalmi élményre nem számítottam, de nem is ad ilyet a könyv. Mellesleg, szerintem érdemes lett volna egy "szellemírót" felkérni, rá bízni a dolgot. Közömbös, érzelmektől mentes stílusban megirt könyv kerekedett ki.

Talán egy „szellemíró” jobban elmélyítette volna és árnyalta volna a könyv tartalmát. Magyarul kevés a méz a madzagon, elbírt volna nagyobb őszinteséget, nyiltságot. Magánéletéről sem igazán tudunk meg többet, mint amit a világsajtó már ezerszer megírt. Házasságairól, kapcsolatairól ugyan kikerülhetetlenül vall, de csak amit muszáj. A könyv igyekszik bemutatni nekünk a teniszlegenda, híresség és apa életét, több-kevesebb sikerrel.

Sokat olvashatunk kevéssé érdekes dolgokról: a gyerekkor, családi háttér általános. Az olyan dolgok, mint Björn személyes edzési szokásai vagy ambíciói, mániái próbálnak érdekességet hozni a sztoriba. Amikor lezárult a karriere, buli bulit követett, ami hozta a drogokat is magával. Szinte velejárója ez annak a felszínes, csillogó, de üres életnek, amit jó tíz évig élt. Befektetései, bukásai, a nevével fémjelzett ruházatról, parfümök is alig kerülnek szóba. Amiről igazán többet beszél, az a családja, a szülőkkel való kapcsolata mindig meghatározó volt életében.

        

Borg még mindig egy üstökösként ragyog a tenisz egén, nevével jól eladható bármi. Ez a könyv is, ami némi (kevés) betekintést enged egy rejtélyes játékos kulisszái mögé, aki generációkat nyűgözött le. Előttem egy elég felelőtlen, következményeket fel nem mérő, férfi képe bontakozott ki. Alaposan megdolgoztatta az őrangyalát, hiszen többször került komoly életveszélybe, nem csak a drogok miatt. Szerencséje volt. Számtalan életrajzot olvastam már, de ez egy kihagyott lehetőség, egy gyengén megírt könyv, amiben elég sok ismétlés is akad. Persze a csecsemőnek minden vicc új lehet. Amit még nagyon hiányoltam és jót tett volna a könyvnek az a képek hiánya.

Összességében egy nem túl megfontolt, éretlen ember képét festi le, aki szerencsés, hogy még él. A végére marad az őszinte vallomás. Sajnos a rák nem kímél senkit, Borg is küzd vele. Ez egy kemény és új kihívás életében. Drukkoljunk neki.




Kedvezménnyel ITT rendelhető! 

       

Björn Rune Borg: (Stockholm, 1956. június 6.-)
korábbi világelső svéd teniszező, sokak szerint minden idők egyik legjobb teniszezője.

Összesen 11 Grand Slam tornát nyert meg, hatszor a Roland Garrost (1974, 1975, 1978, 1979, 1980, 1981), ezt csak Rafael Nadal tudta megismételni azóta. További öt Grand Slam-címét Wimbledonban szerezte (1976, 1977, 1978, 1979, 1980), 2007-ig ő volt az egyetlen teniszező, aki sorozatban ötször tudott Wimbledonban nyerni: Roger Federer állította be a rekordját. A US Opent viszont egyszer sem sikerült megnyernie, bár négyszer is bejutott a döntőbe. McEnroe-val pályafutása során összesen 14-szer találkozott, a mérleg 7-7 volt.

A „Jégember” becenévre hallgató Borg, aki a teniszpályán nem nyilvánított érzelmeket, megközelíthetetlen nyugalma és hidegvére volt.

Több vállalkozást indított, ezek közül azonban nem mindegyik jött be, ráadásul párkapcsolatai is sokba kerültek. Korábban egy román teniszezőnővel, Mariana Simionescuval élt együtt, majd 1988–1992 között Loredana Berté olasz énekesnő volt a házastársa. Ezekből nem született gyermeke. Később egy svéd hölggyel élt együtt, ebből a kapcsolatból lett első fia, majd 2001-ben egy akkor 31 éves honfitársnőjével fűzte szorosabbra kapcsolatát, aki jelenleg is házastársa, második fia édesanyja.
Janus Metz Pedersen 2017-ben filmet készített Borg/McEnroe címmel a két világhírű teniszbajnok sorsdöntő mérkőzéséről. A 100 perces svéd-dán-finn dráma – túl azon, hogy remek dramaturgiával érzékelteti Borg sikerhez vezető útját, a nagy ellenfél mellett elsősorban saját magával vívott küzdelmeit – lélegzetelállítóan izgalmasan mutatja be az 1980-as wimbledoni Borg-McEnroe összecsapást.

XXI. Század, Budapest, 2026

336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635687497 · Fordította: Herczegh Gabriella

Mi ​ez a tánc, fiatalok?

 

Novai Gábor: Mi ​ez a tánc, fiatalok?
Beszélgetőtárs: Radnai Péter





                                                        

A hazai zenei életben Novai Gábor, vagy ahogy egy ország ismeri, Nova meghatározó és fontos együttesek motorja, aki valahogyan mindig a háttérben maradt. Keveset énekelt, holott olyan slágerek fűződnek nevéhez, amiket egészen biztosan sokan ismernek. Ha csak a Hungária, Dolly Roll időszak rock and roll dalaira gondolok: Casino twist, Limbó hintó, Hotel Menthol, Multimilliomos jazzdobos, Modern románc, Vakáció, Let-kiss week-end, Elpattant egy húr, és sorolhatnám a több mint 250 dalt, amely közismerten népszerű és hozzá köthető. Rendkívüli várakozással kezdtem az olvasásnak, hiszen nem régiben olvastam Fenyő Miklós eddigi két kötetét, a jampi-Hungária minden még élő tagja már jelentkezett memoárkötettel, már csak a Dollyé hiányzik a sorból.

Olvasmányos, könnyen emészthető interjúkötettel van dolgunk. Egy gazdag és tartalmas életút meghatározó pillanatai villannak fel, egészen a kezdetektől a híres Népstadion vagy az MVM Dome koncertekig. A gyermekkoráról, a zene vonzásáról mesélve a családi háttér is érdekes ez esetben, különösen az "olasz lelke" tetszett. Bár bátran mondhatom magam rajongónak, aki jól ismeri Nova munkásságát, azonban még így is akadt bőven meglepő információ számomra. A hatvanas-hetvenes évek légköre, a beatkorszak kezdeteiről jó volt olvasni, nosztalgiázni. Igen, így is lehet egy szinpadi embernek élni, alkotni. 

A hetvenes években már a Rangers - Corvina formációt erősítette, amiről nem tudtam. Nekem Nova a Generál gitárosa, énekeseként rögzült, ott figyeltem fel rá. A Fűrész, Csöngess be jóbarát, Lehajtott fejjel, Kövér a nap dalok keletkezése, izgalmas hátteret ad. Az együttes népszerűsége kiemelkedő volt akkoriban. Egyéni hangzású dalokkal és a Mikrolied vokál kristálytiszta énekével megspékelve a környező országokat is meghódították. Kordokumentumnak is olvashatjuk, mit jelentett akkoriban egy külföldi turné, egyáltalán kijutni a vasfüggönyön túlra... A Generál esetében mint egyik alapító tag mesél, többek között olyan kiváló zenészeket adott a könnyűzenének, mint Révész Sándor, Charlie, Karácsony János. Minden együttes megdolgozott a sikerért, közönségkedvencek voltak. A széthullás mégis sokszor elkerülhetetlennek bizonyult. Néhány helyen olvastam volna bővebben is bizonyos részekről, illetve figyelmesen a sorok közt is érdemes szemezgetni. Fenyő szószátyár volt, néhol elveszett a részletekben, Nova visszafogottan elegáns. Beszélgetőtársa Radnai Péter újságíró jól tereli, tartja kézben a fonalat. Bőven akad kalandos sztori, a munkával, színpadon eltöltött több, mint 60 évről. Jól összeszedett, jó stílusban megírt, átgondolt szerkezetű könyvet olvashattam. 

                  

Nova a szervező, problémamegoldó ötletember, a motor volt ezekben az együttesekben, ami különösen a Hungária, Dolly Roll esetében csúcsosodott ki. Visszafogottan, de őszintén nyilatkozik a kollégákról, zenésztársakról. A Hungária, Dolly Roll után a Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar létrejötte is izgalmas háttér, ahogyan Nova 30 kedvence is tartogat némi meglepetést. Kifejezetten örültem, hogy Cserháti Zsusza egyik slágere is bekerült ide, illetve kitérőként a Különös szilveszter is említésre került. Amúgy érdekes volt meghallgatni az említett nótát, mennyire tisztán és játékosan énekelte el Cserháti a Pinokkiót, vagy a Generál dalok ma is frissek, lendületesek, jól hangszereltek, hihetelenül jól szólnak. Nem fogott rajtuk az eltelt idő. A Generál korszak volt számomra a legizgalmasabb, hiszen a többit nagyjából ismertem, követtem a pályafutását. 

Azt gondolom mindenki főleg és elsődlegesen mégis a Hungáriás korszakra kiváncsi, ahol Fenyő Miklós mellett a legfontosabb dalok szerzője, a Hotel Menthol lemez és musical sikere, vagy a szétesés még ma is misztikummal átitatott története hoz izgalmakat. Kiderül, ki volt a Multimilliomos jazzdobos és az is, hogy Lux Feri létező személyek. Miért lett kevésbé sikeres a harmadik, Aréna című lemez, amihez Szikora kilépése is hozzájárult. Elkerülhetetlenül, többször megjelenik a nagyhatalmú Erdős doktor is a történések során.

Később ugyan a Dolly Roll-lal még azt a sikert is tudták fokozni. No, itt is jó lett volna bővebben olvasni a kilépéséről. Amikor utána producerkedett, olyan pályatársaknak írt dalokat mint a Pa-dö-dö vagy ott volt Zámbó Jimmy indulásánál is. Ez is meglepő infó volt számomra. Akit érdekel a hazai könnyűzenei élet és háttere, annak érdekes képekkkel kel életre a korszak, a kiemelkedő koncertek, vagy a hallgatás évei. Jelenleg, immár bő húsz éve a Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekarban játszik.

A Mi ez a tánc, fiatalok? című könyvben összefoglalót kapunk együttesei sikeréről-sikertelenségéről, a dalokról turnékról mesél finom humorral, részletes és érdekes válaszokat kapunk. Megemlékezik a már eltávozott zenésztársakról is. Fáradhatatlanul útkereső ember, aki a folyamatos megújulást keresi. Tud a fiatalokhoz szólni, újat mutatni. Megszólalnak az említett pályatársak, kollégák, és a család is, ami tökéletes kiegészítő, remekül összekapcsolja a múltat és a jelent. A könyv nemcsak tartalmilag gazdag, hanem igényes, szép kivitelű is, amely méltó egy olyan ikonikus zenész életéhez, mint Nova. Ajánlom mindenkinek, akik a rockzene hazai eseményeit akárcsak minimális érdeklődéssel is, de nyomon követik. Egy sikeres zenész különleges életútja kel életre előttünk. Számtalan eredti, ritkán látott fotó teszi teljessé a könyvet. Rajongóknak kifejezetten ajánlom! 




  

Novai Gábor és Radnai Péter az Ünnepi Könyvhéten június 13-án dedikálnak 14 órától a Vörösmarty-téren! 

Részletek ITT!

Kedvezménnyel ITT rendelhető, akár Ekönyvben is!

Athenaeum, Budapest, 2026
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635435937

„Utazás ​az íróasztalom körül”

 

Vojnics-Rogics Réka (szerk.): „Utazás ​az íróasztalom körül”

Janikovszky Éva-emlékkötet





                                               

Janikovszky Éva népszerűsége, könyveinek sikere elvitathatatlan. Generációk meghatározó olvasmányai voltak, megszámlálhatatlanul sok gyerek nőtt fel ezeken a könyveken. Ami még fontos, nem csak idehaza, de világszerte ismerik nevét és munkásságát.

A 100. születésnapjára megjelent emlékkötet igényes és tartalmas kivitele méltó módon állít emléket az írónőnek. Talán még a rajongók is találnak benne újdonságot. Informatív, gazdag kép és egyéb dokumentációval ellátott kötet sok érdekességet, meglepő háttérinformációkat oszt meg az érdeklődőkkel. pl: Janikovszky Éva gyerekként még egyáltalán nem akart író lenni. 

      

Megismerhetjük a pályakezdő író mindennapjait, családját és az irodalom iránti elkötelezettségét. A Csip-csup című első könyve még Kispál Éva néven jelent meg1957-ben, amit a Szalmaláng követett 1960-ban, már Janikovszky néven.

Egyedi módon nyitott személyisége nagy segítség volt a gyerekközönség felé. Értette, tudta a gyerekek nyelvét. Már a saját gyerekkora is meghatározó volt. Jó volt ezt megismerni, belemerülni a múltba, régi fotók segítségével felidézni a család mindennapjait. Mint amikor kinyitunk egy régi fotóalbumot és az emlékek kiáradnak elénk. A múlt mára nosztalgikus fényben tűnik fel. Ezek a régi képek, levelek és fotók sajátos hangulatot adnak. Kordokumentum ez a javából. Ritkaságok, személyes képek, emlékek sorjáznak elénk.

A kötet vezérfonalát az írónő 1986-os, eddig publikálatlan kézirata adja. Azt gondolom, még aki jól ismeri is Éva néni életét, munkásságát, az is talál a könyvben meglepő újdonságot. Ezek a régi képek, dokumentumok, személyes levelek mára irodalomtörténeti emlékek lettek. Janikovszky sajátossága, hogy kivételesen érezte a gyerekek lelkét, elsődlegesen ezek jutnak mindenki eszébe. Mégis a felnőtteknek írt történetei is olvasásra ajánlottak. Igazán elképesztő, mennyire időtállóak ezek a történetek, hiszen Éva néni könyvei egyszerűen zseniálisak, generációk óta jelen vannak a kicsik és nagyok életében. 

             

Természetesen a könyvek állandó illusztrátoráról, Réber Lászlóról is olvashatunk, vagy az elhíresült írógépe, Mercédes is megjelenik. A különféle cetlik, feljegyzések jól dokumentálják Janikovszky Éva gondolatait, érzéseit, az alkotói folyamat pillanatait. Jó volt olvasni a Móra Kiadóról, ahol szerkesztőként kezdett, a személyes kapcsolat elmélyüléséről, vagy a világszerte megjelenő könyvek sikeréről. 35 nyelvre fordították le könyveit, ezek hárommillió példányban találtak gazdára. Természetesen a sikernek ára is van, erről is olvashatunk. 

A pozitív hozzáállás, a töretlen lelkesedés, a humor és a mosoly volt az, ami kiemelte és közel hozta olvasóihoz. Leginkább a mosoly nyelve alcímet viselő rész, valamint A komód hét fiókja tetszett. Ezek magát az embert, a nőt, családanyát mutatják meg az írónő személyében. Meglepő volt és izgalmas háttér a Ráadás fejezet. Itt Lázár Ervin, Szabó Magda és Vámos Miklós emlékező tisztelgését olvashatjuk. A rendkívül bőséges és alapos, gazdag anyag összeállítását Vojnics-Rogics Rékának köszönhetjük. Mindenkinek ajánlom, élvezetes és érdekes olvasmány, irodalmi történetileg is, de emberileg is méltó emléket állít.





Kedvezménnyel ITT rendelhető!















Trend, Budapest, 2026
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156469632

Így ​éltünk Mezopotámiában

 

Agatha Christie Mallowan: Így ​éltünk Mezopotámiában




                                             

Agatha a második világháború előtt kezdte el írni ezt a könyvet, és csak utána fejezte be. Teljes nevén jegyzi a könyvet, ami kivételes.

Izgalmas volt olvasni, megismerni, már az utazás előkészületeit, a fokozodó izgalmakat, ahogyan a házaspár csomagol, hasznos dolgokat vásárol, készülődik a nagy útra. A hosszú vonatozás is tartogat meglepetéseket, egy finom humorral átszőtt kellemes útibeszámolót kapunk. Rengeteg eredeti fotó teszi szemléletessé a kötetet. A férjével, Maxszel Szíriába és Irakba utaznak, hiszen Max régész. Agatha is egy régészeti ásatáson találkozott vele 1930-ban, évekkel azután, hogy elvált hűtlen első férjétől, Archibald Christie ezredestől. Max, aki jócskán fiatalabb volt, hűségesen szerette feleségét, házasságuk Agatha 1976-ban bekövetkezett haláláig tartott.

     

Tanulságos elolvasni egy ilyen útinaplót, egyúttal betekintést enged a népszerű írónő és férje életébe. Egy egészen más Agatha Christie-t lehet megismerni. Egyszerű, hétköznapi feleségként a férj mögött, csak élvezi, rácsodálkozik az arab világra, szokásokra, az ott élő emberek egészen másféle gondolkozására. Ahogyan megfogalmazza ő maga is: a hétköznapokat, mindennapok történéseit mutatja meg. 

Ezt az útinaplót afféle sztorigyűjteménynek is tekinthetjük. A könyvben az a szórakoztató, ahogyan Agatha és Max különböző élethelyzetei bemutatásra kerülnek. Agatha egy kicsit feszültebb, (egerek, patkányok, mindenféle bogarak nehezítik életét) míg Max lazább, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Az adódó problémákat az ottani élet természetes velejárójának tekinti. 

Mesél nekünk Agatha az ásatásokon dolgozókról – a munkásokról, a tisztviselőkről, a szakácsokról, a sofőrökről, egy sejkről, a közeli város postamesteréről, az állatokról és a bogarakról. Igazán lírai tájleírások is akadnak a szövegben. Mac, a férj építészsegédje kapja a fő mellékszerepet a könyvben, és iszonyú vicces figura, aki meglepő helyzeteket teremt. 

                                      

Agatha a közel-keleti nőkről is mesél, illetve gondolkodásuk közötti különbséget mutatja be. Tetszett, ahogyan Agatha visszaemlékezik és megírja gondolatait az ott élő emberek hitéről az angol emberek hitéhez képest. Érdekesnek találtam a közoktatásról alkotott nézeteit is. Kiderül, az írás - olvasás tudomány milyen veszélyeket hordozhat magában... Ráirányítja a figyelmet a két kultúra különbözőségeire. Ezt az útleírást akár tekinthetjük alaposabb háttérnek az önéletrajzban. Végig élvezhetjük Agatha Christie utánozhatatlan stílusát, humorát, ami kifejezetten üdítő, szórakoztató, ahogyan az ásatásokra elkísérte férjét. Egészen bizonyos, hogy ezek az ásatási helyszínek inspirálták őt több krimijéhez. 

A hangnem könnyed, és gyakran nagyon vicces. Amit ebből a könyvből kapunk, az egy egész utazási élmény, hogy mi magunk is egy ilyen expedíció részesei lehetünk.
Igazán szórakoztató, könnyed olvasmány, sok humorral. Nem csak AC rajongóknak ajánlom.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 






Helikon, Budapest, 2026
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636208134 · Fordította: Borbás Mária

Utazás ​a kegyetlenbe

 

Szűcs Krisztián: Utazás ​a kegyetlenbe





                                             

Szűcs Krisztián, a népszerű Heaven Street Seven frontembere első könyvében nosztalgiázó meséléssel a kilencvenes évekbe repít vissza. Ezek az általa "sznobelláknak" nevezett múltidéző novellák természetesen főleg a zenét járják körbe. Megismerhetjük a közismert slágerek keletkezését, a dalok mögött megbúvó világot. Az életigenlő, fiatalos és vicces történetek lélekből szólnak, keserédes életszilánkokból rajzolódik ki a kamaszkor, a zene varázsa - hatása.

     

Sok mindent megtudhatunk róla és környezetéről, belső érzéseiről, gondolatairól. A gyerekkori kezdeti útkeresés, az ifjúkori zsengék, a Beatles megkerülhetetlen hatása után a zenekari évek kezdeti izgalmait olvashatjuk. Koncertek, turnék mindenfelé, itthon és külföldön, a siker megteremtése bontakozik ki néhol viccesen irónikusan a kötetből. Furcsa volt olvasni és rádöbbenni, ezek a dalok közel harminc éves slágerek, mégis annyira maiak, frissek még mindig. Valósággal beépültek az életünkbe. Krisztián úgy mesél, mintha egy sör mellett ülnénk, baráti és közvetlen stílusban megirt, olvasmányos történetek elevenednek meg előttünk. Egy ilyen emblematikus zenész élete tele van érdekesebbnél érdekesebb fordulatokkal, amit megoszt most velünk. Olvasáskor magam is felidéztem, újrahallgattam ezeket a dalokat, előkerestem a HS7 cd-m. 


Számtalan kiváló sláger háttere is megtudható. Ezek a keletkezéstörténetek színes formában, anekdotázva kerülnek elénk. Itt van a Krézi srác, a Dél-Amerika, Sajnálom, Ez a szerelem, Éjszaka és a Cukor lemez maradandóan beégett nem csak a rajongóknak. A zene akkoriban a szabadságot is hordozta, nem csak a lehetőséget a "világsztárságra". A könyv történetei segíthetnek abban, hogy értőbben hallgassuk ezeket a dalokat. Kedvelem Szűcs Krisztián munkásságát és személyiségét. Ebben a könyvben a közvetlen őszintesége tetszett a legjobban, ahogy Ő maga meséli el a történeteket. Tetszett a könyv felépítése, érzelmi töltete, ami a tanulságokat sem nélkülözi.

                  

Bár a HS7 2015-ben feloszlott, számos más projekt is Szűcs nevéhez köthető. Az érezhető a történetekből is, hogy Szűcs Krisztián nem csak egy jó zenész, hanem egy hihetetlen figura is. Aki látta valaha valamilyen koncerten, az pontosan tudja.
Gondolok itt a Rájátszás koncertekre is, vagy a Beck Zoltánnal közös, Másnap címen feldolgozott Cseh Tamás és Csengey Dénes befejezetlen dalok gyűjteményére, vagy a megunhatatlan Húszezer éjszakás kalandra a Budapest Bárra.
Érdekes filozófálós kiegészítések is akadnak a magyarságról, nyelvi határokról, a korszak kulturális lenyomata is egyben a könyv. Olvashatjuk "terapikus tükörbenézés"-nek, ahogyan Krisztián is említi az egyik fejezetben.

Izgalmas történetek, kalandok, sztorik idéződnek fel. Merülés a kétezres évek legendás budapesti éjszakai életébe, koncerthelyszínek és meghatározó személyek felidézésével. A történetek kalandosak, élményt adóak voltak. Kiemelkedik még Szálinger Balázs "vendégnovellája" is. 


Az egész könyv igényes kivitelű, tartalmas bemutatkozás. A kötetetben a szerző családi fotói, ritkán vagy soha nem látott felvételek bukkannak fel, teszik teljesebbé a kapott képet. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Kedvezménnyel, vagy dedikált formában a kiadónál ITT  rendelhető a könyv! 

        

Szűcs Krisztián (Budapest, 1973. június 4.- ) magyar zenész. Az egykori Heaven Street Seven együttes dalszerző-gitáros-énekes frontembere. 2019 óta elsősorban saját nevével fémjelzett Szűcs Krisztián zenekarban aktív, emellett számos együttes, formáció és projekt egykori vagy jelenlegi tagja (Budapest Bár, Neo, Yonderboi, Rájátszás, The Twist, NAZA, Szűcsinger, Másnap, Voice of the Age, Rühös Foxi).



Cser, Budapest, 2026
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632788296

A ​Mannok

 

Tilmann Lahme: A ​Mannok





                                      

Tilmann Lahme a Mann családról szóló életrajza tartalmas és színes, mozgalmas beszámoló egy kivételes családról. Nem kis vállalkozás lehetett ebben az összefoglaló regényes életrajzban bemutatni a kort, a szereplőket és az irodalmi - művészeti hátteret, családi kapcsolatokat, emberi sorsokat.


      

Thomas Mann 1875-ben született, de az életrajz 1922-ben kezdődik, amikor már elismert író volt, a Nobel-díj várományosa. 47 éves, hat gyermek édesapja, munkásságának egy részét már maga mögött hagyta, a család fontos és meghatározó volt életében. Kivételes és jelentős család volt a Mannok, minden tagja karizmatikus, eredeti személyiség volt, amit sikerült a szerzőnek érzékletesen bemutatnia. Árnyalt írásmódja kiváló, ahogyan megfesti előttünk Thomas Mann alakját és felvázolja a család számtalan belső konfliktusait. 

A könyv felöleli a németországi éveket, a második világháború alatti, politikai viszontagságos száműzetés éveit (Franciaország, Svájc és az USA), a békeéveket és az utolsó időket Svájcban.

Thomas Mann első nagy regénye, A Buddenbrook ház 1901-ben jelent meg, 1929-ben irodalmi Nobel-díjat kapott érte. Addig azonban hosszú út vezetett. A Mannok egy zűrös, nehéz helyzetben lévő család voltak. Az anya, Katia gondoskodott a családról és a Thomas Mann vállalkozásáról. Biztosítva a nyugodt hátteret az alkotáshoz. Hat gyermekük született: Klaus, Erika, Golo, Monika, Elisabeth és Michael. A népszerű és kivételes apa árnyékában felnőni, abból kilépni nem volt egyszerű egyik gyereknek sem. Ez mélyen rányomta bélyegét mind a hat gyerek életére. Teljesen diszfunkcionális, néha már mérgező kapcsolatban éltek. Mindegyik családtag élete regénybe illő.

Olvasás közben többször jutott eszembe Tolsztoj elhíresült mondása: „Minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan”. Milyen igaz ez, hiszen mindenki bizonyítani akart, ám a saját démonaikkal is meg kellett küzdeniük.

    

Ez a különleges és néha furcsa család kapcsolati hálója nagyban függött magától Thomas Mann-tól. Saját családja, felesége védelme alatt nyugalmat adott neki az íráshoz. Piedesztálra állították, kivételes módon bántak vele. A gyerekek egyetlen kívánsága az apjuk elismerése volt.

Pontosan tudják, hogy az apjuk (akit "Varázslónak" is neveznek) zseni. A vágyott elismerést elég ritkán kapták meg. Talán ez is az egyik oka annak, hogy szinte mindegyiküknek lelki problémái voltak felnőttkorban. Mindenki el akar érni valamit az életében, valami sajátot, nevet akar szerezni önmaga okán, de gyakorlatilag garantált a kudarc. Néhányan közülük alkalmanként jó karriert futottak be, de ennek komoly ára volt.

Egyikük sem teljesített jól az iskolában. Golo kivételével később is minden gyermek a szülőkből élt. Nehezen boldogultak önállóan, folyamatosan a helyüket keresték az életben, párkapcsolataik zűrös-zavaros háttere sem tudott segíteni ezen. Furcsa függőség alakult ki a családtagok között. Nem tudtak együtt élni, de egymás nélkül sem. Fontosak voltak ezek a családon belüli hierarchiák, amik meghatározták a viszonyokat. A Mann család a saját szemével látta a világot, a politika és a történelem elkerülhetelenül meghatározta életüket. Az életrajz olvasása közben az ember többször is meglepődik, hogyan éltek. Bár néha kicsit megdöbbentőek a tetteik, az egymáshoz, vagy más emberekhez és a világhoz való hozzáállásuk, lenyűgöző beszámolót kapunk erről a rendkívüli családról. Egyes művek születésének háttere, folyamata mellett sok érdekes adalékot tudhatunk meg a család minden tagjáról. Klaus Mann és a Mefistó regénye is fontos része a történetnek. Élvezettel olvastam ezeket a részeket is.

               

Thomas Mann a könyvben távolságtartóan hidegnek, néhol makacsnak tűnik. Életében végig küzdött elfojtott homoszexuális hajlamaival. Ez leginkább novelláiban tükröződött, a Halál Velencében a legismertebb ilyen mű. Felesége tudja, de nem érdekli, ahogy gyermekeivel is megértő. Sajátos módon három gyermeke is homoszexuális volt, Klaus és Golo, Erika pedig biszexuális. Ez akkoriban is súlyos problémát okozott. Klaus és Erika apjuk nyomdokaiba lépve könyveket, cikkeket írtak. Michael, a legfiatalabb fiú, tehetséges hegedűművész volt. Ő azonban soha nem akarta elhagyni a tanulás biztonságos világát. Végül mégis megtette, és valamiféle karriert épített. Monika soha nem igazán boldogult, házassága is tragikus véget ért Lányi Jenővel. Az ember elgondolkodik, hogy mennyire lehet nyomasztó egy világhíres, népszerű apa mellett felnőni, folyamatosan bizonyítani?

A gyermekek közül a legsikeresebbek egyértelműen Golo és Elisabeth voltak. Utóbbi nemzetközileg elismert szakértővé vált a tengerjog és -politika, valamint a környezetvédelem területén. Golo történelmet tanult, könyveket írt, és híres történész lett. Ő volt az egyetlen, aki karriert és életet választott anélkül, hogy folyamatosan pénzt kért volna a szüleitől. Mégis megviselte, életére nyomasztóan hatott eltitkolt homoszexualitása. 

   

Izgalmas egyéniség volt az anya, Katia. Egészen más volt, mint a többiek, állandóan hűséges volt a családhoz, annak minden tagjával szemben megértő, elfogadó tudott lenni. Igazán gyakorlatias ember volt, aki mindent elintéz, elsimít, megold. A gyermekeivel felnőttként is segítő volt.

A második világháború központi szerepet játszik ebben a családtörténetben. A család élete a száműzetésben meglehetősen jól alakult, sok száműzött társaikhoz képest. Az amerikai évek története is hullámzó és izgalmas képet mutat. Az emigráció éveit nagyrészt Kaliforniában töltötték. A felnőtt gyerekek élete több ponton kisiklott, küzdöttek nem csak a híres apa személyével, de saját boldogtalanságukkal is. Néhol kifejezetten megterhelő volt olvasni, lelkileg is kemény történet ez. Mindenkiről alapos portrét kapunk, ami olvasmányos és regényesen mozgalmas. A korszak eseményei, ismert személyiségei is megjelennek a történésekben. 

A háború és hatásai kiemelt hátteret ad, megkerülhetetlenül fontos része a család életének. Szó esik benne Mann nézeteiről a németországi politikáról, a háborús évekről és az azt követő visszatérésről. Néhol a mai korral kapcsolatos áthallás elkerülhetetlen.

Lahme életrajza igen gazdag, tényeken és dokumentumokon alapuló érdekes olvasmány, számtalan eredeti fényképpel illusztrálva. Kordukomentum is lehet, olvasás közben az embert lenyűgözi, ahogyan élték az életüket. Néha kissé megdöbbentőek a tetteik, az egymáshoz, másokhoz és a világhoz való hozzáállásuk, mégis lenyűgöző beszámoló egy rendkívüli családról. Tetszett, hogy a nagy író halála után is folytatódik, a gyerekek életét is végig bemutatja. Nem volt ez tragédiáktól mentes egyikük esetében sem. Erika erős személyisége mindig meghatározó, ahogyan apja emlékét ápolta, gondozta naplóinak kiadását. Érdekes, hogy apjuk halála után Erika és Monika is életrajzot írtak apjukról. A család története érezhetően alapos, mélyreható kutatómunkán alapul. Sokrétű és izgalmas történelmi, irodalmi utazás, ami fantasztikus olvasási élményt adott.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól!







       

Tilmann Lahme (Erlangen, 1974) német író, irodalomtörténész. Német nyelvet és irodalmat, történelmet és filozófiát tanult Kielben és Bernben. Miután 2001-ben letette első államvizsgáját, Golo Mannról írt disszertációt, amellyel 2007-ben doktorált. Második államvizsgáját 2010-ben tette le. Különböző újságírói és rádiós (Radio Nora, NDR, Deutschlandradio Kultur) munkák után 2005-től a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál dolgozott, 2006-tól 2008-ig a Feature rovat szerkesztőjeként. 2010 és 2014 között német és történelem szakos középiskolai tanár volt Göttingenben. A 2010/11- es tanévben a göttingeni egyetem irodalomkritikai vendégprofesszora volt. 2014 óta Lahme a lüneburgi Leuphana Egyetem médiatörténet és kritikai újságírás professzora. Lahme számos, a Mann családról szóló publikáció szerzője.






Európa, Budapest, 2026
456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151062227 · Fordította: Győrffy Miklós

Zsenik

 

Jaime Bayly: Zsenik
Mario Vargas Llosa és Gabriel García Márquez furcsa barátsága




                                                      

Az Animus kiadványa, a Sorskönyvek sorozat legújabb darabja a két írózseni különleges, nem mindennapi barátságát mutatja be. Vargas Llosa és Márquez emberközelből, sok-sok érdekes háttérinformációval kerül közelebb az olvasóhoz.



Az 1960-as és 1970-es években a latin-amerikai irodalom erőteljes fellendülése volt tapasztalható. Ez idő alatt a régió fiatal szerzői feszegették az írás határait, és globális elismerésre tettek szert. A korszak két legnagyobb szerzője vitathatatlanul Gabriel García Márquez és Mario Vargas Llosa volt. Mindkét szerző Nobel-díjat nyert, számtalan más irodalmi elismerése mellett, és a mai napig milliónyi olvasójuk van szerte a világon.


         

Egy időben Márquez és Llosa jó barátok voltak. Évekig szomszédok voltak Barcelonában, az irodalom iránti közös szeretetük kötötte össze őket, rajongtak egymás munkásságáért, és minden délután kávéztak és beszélgettek, családjaik szoros kapcsolatban álltak egymással. Vargas Llosa egyik fiának Márquez volt a keresztapja. Ezt a szoros barátságot a politika és a szerelem mérgezte meg, ami egy pofonnal ért véget. Vargas Llosa nyilvánosan behúzott egyet barátjának. Ezzel a pofonnal indul a regény és ér véget. Kreatív ez a keret, erősen kiemeli az esemény hatását, a hátteret kelti életre.
Közben megismerjük szereplőink mentalitását, gondolkodásukat és nézeteiket az életről, nőkről, irodalomról és politikáról. Számtalan művészbarát tűnik fel, az olvasók találkozhatnak a két zsenik kiadóival, szerkesztőivel és barátaival, ami nagyon bensőségessé teszi a könyvet. Bepillanthatunk a kulisszák mögé, ahol életük zajlott. Színes háttérképekben elevenedik meg a korszak, sikereik állomásai.


                  

Mindketten minden idők legnagyobb irodalmi elméi közé kerültek, ennek folyamata is bemutatásra kerül. A regény arról mesél, ami történt, és annak okairól, az oda vezető utat járjuk végig. Természetesen a középpontban Mario Vargas Llosa híres ütése áll, amelyet jó barátjának, Gabriel García Márqueznek adott 1976 januárjában.
A két író mellett központi szereplő mindkét író felesége is: Patricia Llosa és Mercedes Barcha.
A könyv interjúkból és titkokból áll, amelyeket Bayly tényekre épített. Nem megy bulvár szintre, olvasmányos, színes hátteret kapunk. A regény lehetőséget ad arra, hogy testközelből megismerkedjünk Latin-Amerika két legnagyobb irodalmi zsenijével, így izgalmas adalék az irodalomkedvelők számára.
Megtudhatjuk gyermekkoruk, családi életük mozgalmas fordulatait, néha zaklatott és meglepő szerelmeik történetét, avagy azt is, mi a valós elem a Város és kutyák, vagy a Kölykök történetében. Ahogyan a Száz év magány vagy a A Pantaleón és a hölgyvendégek sikere is megelevenedik. Az ebből készült film forgatása is sok érdekességet tartogat az olvasónak. A siker nyomasztó hatásai is megjelennek, de megismehetjük a következő kötetek születésének nehézségeit, olvashatunk számalan meglepő adalékot Márquez Fidel Castrohoz kötődő barátságáról. Mozgalmas életet éltek, ami tele volt mindenféle szenvedéllyel. 


A két férfi barátsága ugyan véget ért azzal az elcsattanó pofonnal, de messziről továbbra is tisztelettel figyelték egymás munkásságát. Márquez volt annyira úriember, hogy soha nem beszélt többé arról, mi történt avagy nem történt közte és Patricia között. Emberi történet, ami a sikerek és szerelmek árnyékában ad képet a két nagyszerű író emberi alakjáról. Ezzel kerülnek még közelebb az olvasókhoz.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv!











Animus, Budapest, 2025
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636147655 · Fordította: Ács Eleonóra

Alain ​Delon – A nyughatatlan

 

Bernard Pascuito: Alain ​Delon – A nyughatatlan




                                      

Alain Delon nem csak a korszak meghatározó sztárja volt, tehetsége, kék szeme, sármosan szép arca kiemelte kortársai közül. Mindez vitathatatlan tehetséggel párosult. Igazi márkanév is lett, ami mindenhol sikert, elismerést hozott. A könyv tökéletes színészéletrajz, a portré hihető és hiteles. Számtalan barát, kolléga idézi fel a sztár életét. Ezekből a mozaikokból kikerekedik a valós élet, a csillogás mögött meghúzódó ember alakja.

      

Az életrajzot jegyző Bernard Pascuitó már több sztár életét könyvbe foglalta. Biztos kézzel vezeti végig az olvasót az indulástól kezdve bemutatva a gyerekkort, fiatal éveket, a jelentős állomásokon át a szomorú lezárásig. A szerencse és a megnyerő külső volt eleinte nagy segítségére a kezdő színésznek. Tanulékony volt, szívta magába a neves mentoraitól tanult mesterséget. 

A könyvben megszólalnak híres pályatársai és barátai is mesélnek milyen is volt Delon.

Ezek a fontos, meghatározó barátságok, kapcsolatok sora kel életre előttünk, leshetünk be filmjeinek forgatására, kulisszatitkokat tudhatunk meg. Pályafutása első tizenhárom éve, 1957-től 1970-ig, káprázatosnak tűnik, mert annyi felejthetetlen filmet tartalmaz. Az azt követő évek, 2001-ig, korunk történelmét érintik. A visszavonult színész élete sajnos egyre több betegséggel, tragédiával árnyalt.

Nemcsak azért vált sztárrá, mert megvolt a tehetsége és a különös aurája, hanem azért is, mert akarta és mindent megtett érte. Alain Delonnak sikerült számtalan filmben drámai karaktert és örök mítoszt teremtenie maga körül. Élete a nyilvánosság előtt zajlott, egyféle korrajz is. Delon valójában soha nem szűnt meg lázadónak lenni. Ragaszkodó kapcsolat fűzte szüleihez, amit a válás árnyalt. Élete végéig teherként nehezedett rá szülei válása, ami meghatározó volt a későbbi kapcsolataiban. 

             

Lehet önfejűnek gondolni, aki tudatos döntései mellett mindig kitartott. Izzó szenvedéllyel vetette bele magát az életbe, a filmekbe. Természetesen a női nemhez fűződő számtalan kaland is megjelenik, de nem megy le bulvárba. Három nőhöz fűzte meghatározó kapcsolat, amit megismehetünk mélységében: Romy Schneider és Mireille Darc mellett az egyedüli feleség, Nathalie Delon története bontakozik ki előttünk mélységeiben. Gyermekeivel való kapcsolata is furcsán alakult. Legmeglepőbb talán a Nico nevű énekesnőtől született, de nem vállalt fiának története. A nagy család álma elérhetetlen lett. A boldog időszakok nem voltak igazán tartósak életében, hullámzóan váltakoztak. A felfestett portré mögött feldereng maga az ember, a jellemrajz elég szemléletes. Delon személyes vallomása során megidézi élete legmeghatározóbb pillanatait. A szerelmi kapcsolatai, családjára, karrierjére és fájdalmas veszteségei sorjáznak előttünk. Igazán sajnálom, hogy a kötet nem tartalmaz fotómellékletet, az rettenetesen hiányzik, sokat adott volna a szöveghez. Viszont legalább van átfogó filmográfia a kötetben.

Alain Delon egyáltalán nem szerette volna, ha a gyerekei egymás torkának esnének. Ez mégis megtörtént, már élete utolsó éveiben megindult a harc a hagyaték és egyéb jogok után. Így érthetően a bulvár veszi át a szerepet a könyv utolsó harmadában. Az élete alkonyán egyre több egészségügyi megpróbáltatással, gyógykezelésekkel, műtétekkel szembenéző filmsztár feletti gyámság és egyéb viták sajnos árnyalják a valós képet. 

      

Már csak ezzel kapcsolatos hírekkel szerepelt az utolsó években a médiában. Egy tragikus hős, aki kutyáival él magányában. Belefáradt, megkeseredett emberré vált, ami érthető. Halála sajnálatosan várható volt, mégis óriási döbbenet ülte meg a világot a hír hallatán. Egy legenda távozott. Az utolsó filmsztárok egyike, akit meggyötört a végére az élet. A csillogás és a siker árnyéka messze nyúlt, szinte mindent elért, megkapott. 

Nagy űrt hagyott maga után. Emlékezzünk rá méltó módon, olvasva életrajzát, nézzük újra filmjeit, éljen tovább és ragyogjon az emlékezetünk színpadán.









Trubadúr, Budapest, 2025
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636560898 · Fordította: Pataki Edit

Féltem, ​amíg éltem

 

Szacsvay László & Vajda Katalin
Féltem, ​amíg éltem




                                

Az önéletírás végig roppant őszinte, kendőzetlen és humoros. Fantasztikus olvasási élményt nyújtott az informatív és sok színes anekdotát tartalmazó kötet. Végig vezet a gyermekkoron, a fiatal kezdő színész indulásától napjainkig. Nem marad ki a legendás barátsága sem, Benedek Miklóssal, akivel már főiskolásként összebarátkoztak. Szívszorító a búcsúról szóló fejezet, de Benedek végig jelen van a lapokon, tulajdonképpen a könyv létrejötte is neki köszönhető.


Szacsvay fő életfilozófiája a humor. Ennek nélkülözhetetlensége az élethez erősen érezhető. A színművész mesélőként is igen rokonszenves. Bátor, nyíltan vall életének nehéz pillanatairól is, nem csak a sikeres szerepek, filmek felidézése a könyv. Híres pályatársakról olvashatunk anekdotákat, kedves kikacsintásokat. Beleshetünk az öltözőkbe, színpadi próbák emlékei idéződnek fel, avagy a forgatások kulisszáit is megismerhetjük. Gazdag, nagyívű pályakép pereg előttünk.

Az őszinte, kötetlenül laza, baráti beszélgetésből kirajzolódik a színész arca mögötti ember. Jelleme, szorongásai, élethelyzetei nagyon sok tekintetben megleptek. Milyen is az igazi ember a színészi álarc mögött? Szimpatikus, alapos, rendszerető és alapos tudással bíró. Be kell vallanom nekem végig a Micimackó kedvenc karaktere, a Nyuszi hangján mesélt a Művész Úr. Bár a szinkronszerepekről alig esik szó, de ez a karakter annyira illett hozzá, hogy az olvasottak csak megerősítettek ebben. Hol pikírt, hol kesernyés, hol pedig elfogadó, de mindenképpen szerethető figura. Valami hasonló lehet az életben is a Művész Úr. Vajda Katalin hozzáértően, rutinosan navigálja, hagyja kibontakozni beszélgetőpartnerét. 

         

Szépítgetés nélkül kíséri végig az olvasót az életén. Megidéződnek a gyerekkori emlékek a főiskolai évek. Gazdag betekintést ad a könyv a színházi pályafutásába, filmszerepekbe, viszonyulásáról a művészethez. A színházi sikeres bemutatók, kiemelkedő darabok mellett a fontos epizódszerepek is helyet kapnak. 

Olvashatunk az Orfeum és a Hippolyt a lakáj létrejöttéről, sikeréről. Ezek kiemelten fontosak voltak életében, ahogyan a filmek közül a Te, rongyos élet is. A Benedek Miklóssal kötött barátság végig vonult az életén, a könyv alapjait adja. Olvashatunk az öregedésről, betegségekről vagy a szeretett társa elvesztéséről. Külön érdekesség volt a kutyássá válását megismerni, ahogy életének ezen meghatározó társairól mesélt. A magányt is enyhíti most Fülöpke jelenléte, akinek sétáltatása fontos napi program.

Remek könyv, igazán mély, emberi-művészi dokumentum, sokak érdeklődésére számíthat. Bátran ajánlom minden film-színházkedvelőnek a kötetet. Alapos és fontos gondolatok bukkannak fel benne a színészlétről, barátságról az életről. Nem csalódtam egy pillanatig sem, én nagyon szerettem ezt a könyvet. A gazdag és különleges képanyag, csak még élvezetesebbé, látványosabbá tette a könyvet.

Köszönöm az élményt!




A kötet ITT rendelhető kedvezménnyel!

Corvina, Budapest, 2025
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631371307

So ​Long, Marianne

 

Sylvia Frank: So ​Long, Marianne
Leonard Cohen és élete szerelme




                                                    

Néhány hete olvastam Cohen A leprások balettje című korai, mindmáig kiadatlan regényét. Azonnal kíváncsi lettem erre a történetre is. A regény emléket állít, nyomon követhetjük egy mély és őszinte, mindkét fél számára meghatározó szerelemnek, amely Marianne Ihlen és Leonard Cohen között különböző formákban és intenzitással életük végéig tartott.

A fiatal Cohen híres író szeretne lenni, de valószínűleg nem számított arra, amikor az útját keresve a hideg, esős Londonból a kis görög szigetre, Ídra-ra menekült, hogy a szerelem köszön rá. A hatvanas évek elején járunk. Izgalmas volt az út, ahogy odaérkezett, de megérte. Ott talált rá élete meghatározó szerelme, Marianne Ihlent személyében. A váratlan, mindent felforgató érzelmek fokozatosan elragadták mindkettejüket. A nő, aki Norvégiából érkezett férjével, Axel Jensennel és féléves fiával, Axellel, szintén a szabad és inspiráló élet reményében, minden társadalmi kötöttségtől mentesen élnek. A férj, Jensen már sikeres író, második regényén dolgozik.


       

A tenger és a napfény, a kötetlen, laza élet tökéletes idillt teremt nyolc évre a szereplőknek. Érezni az illatokat, a baráti hangulatot, az összetartást, ami az ott lakókkal kialakul. Más művészek is felbukkannak ott, és Jensen egy másik nőhöz fordul, boldogságukat aláásva, majd a házasság is hamarosan darabokra hullik, Marianne egyedül marad a szigeten a fiával. 

Leonard, aki a szigetre érkezése óta barátságban volt a családdal, gondoskodik a fiúról és Marianne-ról is, így idővel a végtelen kedveskedő figyelem mély szerelemmé fejlődik. A felszínre törő érzelmek elsodorják a két fiatalt. Együtt élnek Cohen házában, élvezve a gondtalan szigeti napokat, a szabadságot. Ez egészen addig a pillanatig tart, amikor Leonard írói ambícióit szertefoszlatta második regénye, a "Beautiful Losers" kudarca. Ez depresszióba hajtja a férfit, kilátástalanná válik élete. Nem találja a megoldást, elveszti a céljait. Marianne megajándékozza egy gitárral, ami mindent megváltoztat. Cohen később kénytelen lesz elhagyni a szigetet, hogy New Yorkban keresse a sikert dalszövegíróként és zenészként. Ettől kezdve kettévált az életük.

Egyrészt felvillan a regényből Leonard zenéje, egyes slágerek születése, a karrier kezdete. Később látjuk a koncertkörútjait, a megfáradt zenészt is, akit a siker meggyötört. A vad élet New Yorkban az 1960-as 1970-es években, a kimerítő sikerhajszolás állomásait élhetjük át. Bár tartják a kapcsolatot, tudnak egymásról, de két külön vágányon fut tovább az életük. A zenei siker, a sztárság közéjük állt. Marianne nem akart gyerekével New York-ban élni. A békét, nyugodtabb életet, csendet választotta.

     

Másrészt pedig a csodás édenkert, a kis sziget a Földközi-tengeren, távol minden nyüzsgéstől és minden kísértéstől, paradicsomi helyszín, amely azonban nem kínált Leonardnak lehetőséget arra, hogy elég pénzt keressen kis családja számára. Így döntöttek, a boldogságot keresve. Pedig az már ott volt velük. Vajon szerelmük kibírja ezt a döntést? Szép és megrendítő, néhol embert próbáló ez a szerelem.

Sylvia Frank kiváló munkát végzett, egy mélyebb betekintést kapunk Marianne Ihlen és Leonard Cohen szerelmének lenyűgöző történetébe, miközben az adott korszak is megelevenedik. Rengeteg tiszta, mély érzelem bukkan fel, egy kivételes kapcsolat bontakozik ki előttünk. Leírásai olvasmányosak, csodálatos nyelvezete olyan érzelmeket és képeket idéz meg, amelyek lehetővé teszik Marianne és Leonard döntéseinek megértését. Cseppet sem tolakodó módon jelenik meg ez a kissé bohém szerelem. Marianne később hoz egy nehéz és fájó döntést, amit nehéz megérteni. Lehetőségük lett volna családdá válni, azonban ez nem történt meg.

A regényen keresztül találkoztam először a „korai” Leonard Cohennel, akinek fejlődése, sikeressé válása nagyrészt ismeretlen volt számomra. Marianne Ihlen, aki a Múzsája lett, inspirálta őt néhány híresebb dalának megírására, mint például a „So Long Marianne” és a „Bird on a Wire”. Olvasás közben érdemes meghallgatni a megidézett Cohen slágereket, sokat ad az atmoszférához. Különleges és megható történet. Bátran ajánlom mindenkinek.

Az utószó bemutatja, hogyan maradtak évtizedeken át kapcsolatban a korábbi szerelmesek egészen halálukig. Meghatóan drámai, szép-szomorú a lezárás. Marianne 2016. július 28-án hunyt el, Leonard Cohen pedig mindössze három hónappal később követte.

 

A regény ITT rendelhető kedvezménnyel, akár Ekönyvben is!






                   

Leonard Cohen (1934-2016) a legismertebb kanadai dalszerző, akinek életműve több generációra hatással volt. Dalait ötven éve játssza a világ összes rádiója, Hallelujah című dalát jóformán mindenki ismeri. Első verseskötete 1956-ban jelent meg, és pályája során később is több kötetnyi verset adott közre, emellett megjelent két regénye. Számtalan irodalmi díjjal tüntették ki. Albumai közül a leghíresebbek a Songs From A Room és az I'm Your Man. 2003-ban a Kanadai Rend Tagja kitüntetést kapott, 2008-ban pedig beiktatták a Rock And Roll Hall of Fame-be.









Kossuth, Budapest, 2025
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635449361 · Fordította: Várnai Péter

Cserhalmi

 

Csáki Judit: Cserhalmi
Nem lehet mindennap meghalni





                                                  

Cserhalmi igazán kiemelkedő, karizmatikus színművész. Pályája során több mint 200 filmben tűnt fel, rengeteg színpadi szerep fűződik nevéhez. Ha Cserhalmi, akkor nekem elsőre a Kísértet Lublón főszerepe ugrik be, ott figyeltem fel igazán rá, még javában kiskamaszként. Ezen kosztümös, kalandos romantikus filmje után jöttek sorban a nagyszerű K.O., kicsit később a Dögkeselyű, Hajnali háztetők vagy a Nagy generáció. Sajnos színházban nem volt szerencsém látni, csak tv-közvetítések által láthattam, illetve a Férfi és nő koncerten, amiről itt nem igazán esik szó.


Tetszett ez a mesélős, anekdotázós történetvezetés, ami visszatekintés, összefoglaló pályakép is egyben. Feltűnnek a régi nagyok, meghatározó szerepek, filmek sora. Nem volt zavaró számomra az időben való ugrálás, sőt, sokkal barátibbá tette a beszélgetés atmoszféráját. Amolyan monológ-szerűen elevenedik meg az élete, szerepeinek sora. A kaszkadőrködésről, a vívásról, lovakról való elmélkedése is fontos adalék a könyvben, vagy a jelen élete. 

Értékválsággal ​küszködő világunkban a hitelességnek különösen nagy jelentősége van. Cserhalmi önazonos, végig hiteles, olyan, amilyennek megismertük, megszerettük. Érdemes a sorok közt is olvasni a kultúrpolitikai alakok hozzáállásáról, elismerésekről, vagy éppen kollégákról. Sűrű szöveg, informatív, sok meglepő háttér elevenedik meg, világít rá összefüggésekre. Család, szerelmek, barátok, emlékezetes szerepek sora kel életre. 

Kifejezetten érdemes odafigyelni gondolataira, ő hogy látja maga körül a világot, a szakmát, a forgatásokat megidézve, avagy a kollégákról emlékezik. Vitathatatlanul az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar színész, aki színháztörténelmet mesél, a vagány srác a pesti éjszakai életből a debreceni évek indulásáról is megemlékezik, ami a családi hátterét is megmutaja. Szomorú volt olyanokról olvasni, akik már nincsenek velünk, mégis formálták, nyomot hagytak. Balkay Géza, Bódy Gábor vagy Zala Márk... elképesztő végig a névsor. 

     

Tetszett, ahogy reflektál napjaink színházi történéseire, ahogyan a politika belemászott a művészek életébe. Barátságok szakadtak meg, alakultak át. Véleménye fontos és végig kordokumentumnak is olvashatjuk...eleinte a szocializmusról, később pedig a jelen helyzetről. Felidéződik az ominózus 12 pont elmondása is, ami meghatározó állomás volt. 

A díjakról is esik szó, ahogyan jó volt visszaidézni az elmúlt évtizedek kiemelkedő kollégáit. Latinovits barátsága, Major, Gobbi, Törőcsik portréi villannak fel, de olvashatunk a rendezőkről is, akikkel dolgozott. Nem pletykál, véletlenül sem bulvár, egy lebilincselő életrajzi kötet. Nem felsorolásokból áll, egy kiemelkedő pálya színes és mozgalmas pillanatairól, szereplőiről mesél. Remek volt a címválasztás, valamint az, ami mögötte van. 

Cserhalmi személyisége végig remekül érezhető, fesztelenül, őszintén mesél, vállalja érzelmeit, gondolatait. Eleven színháztörténet, amiből kirajzolódik az ember. Számtalan fotó teszi teljessé az összképet. 

Olvastam volna még, ha kétszer ilyen hosszú is.







   

Cserhalmi György 1948-ban született Budapesten, jelenleg Kékkúton él. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Többek között a Nemzeti Színház és a Radnóti Színház tagja, a Katona József Színház alapító tagja volt. A magyar filmművészet megkerülhetetlen és legendás alakja, aki olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Jancsó Miklós, Fábri Zoltán, Makk Károly, Szabó István vagy Tarr Béla.



Open Books, Budapest, 2024
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635725090

Leonora

 

Elena Poniatowska: Leonora

Leonora Carrington regényes élete







                                   

Leonora Carrington angol festő és szobrász, író, mesésen varázslatos és különleges, kissé szürreális élete kel életre a lapokon.

Végig jól átérezhető az az egyedi és különös varázslat, ami körülvette, nem véletlen lett a XX. század egyik legmeghatározóbb női alkotója. Leonorát már kisgyerekként is az a vágy hajtja, hogy értelmet adjon belső valóságának, elkülönülve a nagybetűs valóságtól, amelyet merev és sznob neveltetése elvárna tőle. Ebből számtalan probléma adódik, az apácák nevelési elvei sorra csődöt mondanak a fiatal lány esetében. Konkrétan nem tudják kezelni, mentális betegnek hiszik, pedig csak lázadó volt. Carrington művészete a későbbiekben gyakran ábrázol lovakat, ami már meghatározó volt gyerekkorában is számára.

"Én tudom, hogy ló vagyok, mami, belülről lónak érzem magam."

              

A saját belső világa komoly gondokat okozott életében már gyerekként is. Vad, betörhetetlen, nehezen kezelhető kancaként élte később is életét. Apja angol-ír származású jómódú textilgyáros, gyönyörű édesanyja szigorú katolikus, ír származású. Három fiútestvére van. Az életrajz igazi kalandregény, történelmi kordokumentum, cseppet sem a szokványos formában eleveníti fel a művész életét. Bizonyos értelemben a történet inkább a valóság természetéről szól.

A regény cselekménydús, és érzékletes, kronológiai sorrendben végigköveti a gazdag pályafutását, nem elhallgatva annak mélypontjait, zaklatott kitérőit. Az olvasó rögtön érzi, már a gyerekkor eseményeiből, hogy Leonora igazi vibráló egyéniség. Határozott, erős elképzeléseit nehéz kordában tartani, soha nem is próbál megfelelni a kor elvárásainak. Magánélete mellett természetesen a művészete kap nagy hangsúlyt a regényben. Leonora Carrington szabad, lázadó, korlátok nélküli, összetett nő volt, ami már a gyerekkorában is megmutatkozott.

    

A szerző Poniatowska végig viszi az olvasót Leonora  Crookhey Hallban töltött gyermekkorától a mexikóvárosi haláláig, ami 94 éves korában következett be. Hosszú és különleges életét látványos képekkel kelti életre. Leonorát kiváltságos, luxus életre szánták, de kreativitásának feláldozása árán. Mindössze 20 évesen úgy döntött, elhagyja otthonát, Párizsba megy festeni. Itt megismeri azt a férfit, aki megváltoztatta számára a világot. A német festő, Max Ernst lesz az, aki mély nyomot hagy életében nem csak a szerelem miatt. Ernst bevezette őt a szürrealizmus, a művészet, mint a létezés őszinte, brutális megnyilvánulásának világába. Több éven át saját világot teremtettek maguk körül, saját szabályaik szerint éltek, és nagy művészeti örökséget hagytak ránk. 

Novelláiban is jól érzékelhető egyéni gondolkodása, látásmódja, világhoz való viszonya. Nem árt elolvasni, megismerni ezeket is a kötet mellé kiegészítésképpen. A Leonora által megteremtett világ megismerése kihagyhatatlan a ma emberének.

A második világháború tragikus fordulópont Leonora életében – Ernstet letartóztatják és koncentrációs táborba küldik német származása miatt, művészetét a nácik "elfajzottnak" tartották. A nő beleőrül a veszteségbe. Annyira összetörik, hogy elmegyógyintézetbe kerül. Ez volt a másik fontos esemény, életének mélypontja. Be kell vallanom, hogy a regénynek ezt a részét élveztem a legkevésbé. Carrington életének az a szakasza, amely mind életében, mind munkájában fordulópontot jelent érthető és drámai. Poniatowska szándékait értem, de olvasni is nyomasztó ezen időszakról. A nő a kezelések, gyógyszerek bódulatában vegetál, ahonnan nehéz kitörnie. 

      

Leonora maga mondta, hogy "minden szerelem más" . Ez segít most is rajta. Érdekes információ, hogy a magyar származású fotós, Weisz Imre lesz életének további társa, gyermekei apja. A kötetben szinte minden meghatározó, fontos művészeti ág képviselője felbukkan. Sajnos, de nem meglepő módon családjával hullámzó kapcsolata van, csak édesanyja áll mellette. Mexikó ad megnyugvást neki, a második világháború elől kalandos módon ide menekül, ez segíti későbbi művészi kiteljesedését. Mexikóba sok európai művész menekült, menedéket keresve.

Poniatowska barátként jól ismerte Carrington színes, egyéni sorsát, és egy olyan történetet alkotott, amely jól nyomon követi és bemutatja elképzeléseit, feltárja egyéniségét. Megrázó milyen irreális lehet a valóság, az őrület, és hogy a művészet az, ahol a képzelet szabadon létezhet. Carrington harcos feministaként különösen fontosnak tartotta a női művészek szabadságát, önkifejezési módját, ami egy száműzött, különc művészcsoport esetében meghatározó. A regény cselekménye több évtizedet átölelő, országokon átívelve tárja elénk Leonora Carrington valóban mozgalmas, kivételesen kalandos és egyéni sorsát. Carrington végig lázadó, határokat feszegető regényes élete során a kreatív tehetsége és különös, de nőies látásmódja, érzelmei erős hatást hagytak az utókornak is.





















&, 2024


498 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156402394 · Fordította: Greilinger Szonja