Gyerekvonat

Viola Ardone: Gyerekvonat



                                                                                 














Nem csupán Olaszországban, de a második világháború után sok család élt szélsőséges szegénységben, nehéz körülmények között. A regény most az olasz történelembe enged egy kis szelet erejéig bepillantanunk. A pusztító háború utóhatása különösen délen nehezítette az ország életét. A Kommunista Párt kidolgozott egy projektet ezeknek a szegény családoknak a segítésére, és olyan vonatokat szervezett, amelyek a szegény családok gyermekeit északra vitték. Ott helyi családok fogadták be és látták el ezeket a gyerkőcöket. Tették mindezt a szolidaritás nevében.

A történet ezen gyermekek egyikéről, Amerigoról szól, az ő szemével látjuk az eseményeket.
A mese középpontjában az anya és a fia közötti kapcsolat van, ami bizony elég szikár, szeretet nélküli. Az anya karaktere végig furcsa, számomra érthetetlenül viselkedik több helyen, egyáltalán nem szerethető, anyának megbukott. Nem mentség számomra sem a szegénysége, sem a tudatlansága, ahogy a fiával viselkedik. Kiábrándító karakter, bár van ilyen "anya" biztosan.


Amerigo így kerül Nápoly szegénynegyedében lévő lakásukból, ami egy sikátorban van, északra egy szerető, törődést és tanulást biztosító családhoz. Amerigo-nak még soha nem volt saját cipője és ágya, napjait az éhség és a félelem befolyásolta. Korán elhalt bátyja árnyékában élt, akit anyja istenített. Anyja egy olyan nő, aki az életét nagyon durva eszközökkel terelgette. Az elutazás mégis fájdalmas, hiszen az előítéletek és a félelem az ismeretlentől munkálkodik a gyermeki lélekben.

Ám a gyermek talál egy családot, amely készen áll arra, hogy szeresse, sok mindent megtanítson neki, amit még soha nem látott, megismeri az iskola, az étel és a zene iránti szeretetet, a munka hasznát. Egy új, merőben másféle világ nyílik ki előtte, ami számtalan új élményeket, lehetőségeket hordoz. Egy szörnyű gyermekkor, az apa hiánya után felfedez egy másféle életet. Ennek a kisfiúnak a lelki világát bizony jól meggyötörték már, amiben a saját édes jó anyja is bűnös. A szeretethez nem kell pénz.


Amikor itt az ideje hazamenni, egy év után Amerigo rádöbben, hogy ez már nem az ő világa, és elkezdi szégyellni, ami volt. Gyermeki lélek szempontjából ez egy érdekes történet. Amerigo szemén keresztül láthatjuk a korábbi életét, barátait és a felnőtt szereplőket.
A fiú ajándékot, egy lehetőséget kapott az élettől. A lelkében a zene hozza a legnagyobb változást, amit az anyja úri furcsaságnak tart, gyakorolni sem engedi, mert sérti a fülét a hegedűszó.... majd egyszer váratlanul eltűnik otthonról az ajándékba kapott hegedű. Anyu eladta... na, itt véget is ért a történet számomra. Amerigo elszökik, hátrahagyva menekül régi életétől, az anyjától. Évtizedekkel később látjuk újra, a negyedik részben, amikor a temetésre érkezik vissza gyermekkora színhelyére. Hogyan és hol élt, lett hegedűművész az nem derül ki, lyukak akadnak a mesében bőven.. Ez a visszatérés egy olyan út, ahol leszámolhat és megbékélhet a múltjával. A kezdetektől ott lappang egy titok, amiről lehull a lepel, (végig sejthető) kiderül ez bizony anyu hazugsága volt csupán.



Lehet, elég szigorú vagyok a csillagozással, de sajnos az írónő jó ötlete megmarad a középszerűnél, szerintem nem tudott az átlag fölé emelkedni. Ez egy tökéletes könyv lehetett volna, hiszen van benne lehetőség. Nem tudott megfogni sem a szereplők, sem a cselekmény, vagy a lélektannak szánt része kevés volt. A fülszöveg alapján többet vártam. A gyermeki hangot és éleslátást, a koravén bölcsességet és a humort nagyon hiányoltam. Nem élt a történet.

Kellő érzelmeket ébreszt az olvasóban, de a papírmasé karakterek, a beépített kötelező sztereotípiák nem adnak újat. Nem igazán tudott meglepni, nem lett egy Előttem az élet vagy Kisdarázs, azok közelébe sem jut. Pedig a cuki borító és a fülszöveg szerint lett volna ebben a könyvben elég potenciál. A könyv végén viszont kaptunk egy életszerű lezárást, ami nagy pozitívum volt. Nem lett rózsaszín, ömlengő cukormáz.





A könyv ITT rendelhető!

Viola Ardone 1974-ben Nápolyban született, bölcsészdiplomát szerzett, jelenleg olasz nyelv és irodalmat, valamint latint tanít Giuglianóban, egy Nápoly környéki város reálgimnáziumában. Gyerekkorában kezdett történeteket, versikéket, meséket fabrikálni, de saját bevallása szerint nem „grafomán típus”, csak akkor ír, ha valóban van mondanivalója. Írói sikerei ellenére esze ágában sincs felhagyni a tanítással.
A Gyerekvonat a szerző harmadik regénye.
Érzékeny prózája egy félárva gyermek szemén keresztül láttatja egy kalandos, ellentmondásos, érzelmekkel teli utazás történetét: a nagy illúzióktól a mélységes csalódásig. Egyéni hangvételű prózája a 20. századi olasz irodalom – a Malaparte, Natalia Ginzburg és Italo Calvino nevével fémjelzett – legjobb vonalát követi.

Athenaeum, Budapest, 2020
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938790 · Fordította: Todero Anna