Tizenöt ​év

 

Vigdis Hjorth: Tizenöt ​év




                                  

Ez ismét nem egy átlagos Hjorth-könyv. A tipikusan északi távolságtartás, a tényszerűen lényegretörő, szikár próza sokkoló, elgondolkodtató és mégis néhol ironikus. A tavalyi év kiemelkedő olvasmánya volt az Anya meghalt? című regénye, de az írónő ezzel az ötödik magyarul megjelent könyvével sem okozott csalódást.

Vigdis Hjorth a kortárs norvég irodalom megkerülhetetlen alakja.

Érzékletesen, értőn írja le a fiatal tinédzser lány ébredező gondolatait, félelmeit és gyötrelmeit, hogy könnyedén beleélheti magát az olvasó a történésekbe. A főszereplő Paula, egy látszólag szerető, összetartó családban nő fel nővérével, Elisabettel és öccsével, Lassével. Édesanyja otthon van, míg édesapja dolgozik. A fiatal Paula élvezi a családi életét, és azt kívánja, bárcsak semmi sem változna az életében. Gyermekkorát egy megnyugtató, kiszámíthatóan ismétlődő, biztonságos rutin jellemzi. Azonban semmi nem állandó, valami elkerülhetetlenül megváltozik az idő múlásával.

Paula biztonságos és kiszámítható mikrovilágába fokozatosan bejutnak a külső hatások. Olyan dolgokat tapasztal, amelyeket fel kell dolgoznia, és elkezdi kialakítani saját véleményét, látásmódját. A felnőttek világának felfedezése új szín a kislány életében.

Az események lényege a fiatal lány öntudatra ébredése, ezt követhetjük nyomon. A gyermekkor biztonságos és lassanként kiábrándult létéből a felnőttkor kemény valóságába csöppenünk. Paula találkozása, rácsodálkozása a felnőtt létre adja a történet velejét. Valóságos élethelyzetekbe nyerünk bepillantást. Egy felnövéstörténet, ahol Paulának egyedül kell eligazodnia és megtalálnia saját útját. Nincsenek nagy, váratlan csavarok, a megjelenő problémák akár a miénk is lehetne. Ettől bensőséges a történet, érzelmi mélysége van, ami megfogja az olvasót. Vigdis Hjort azt az időszakot ábrázolja nagy empátiával, amelyen mindannyian keresztülmegyünk, amikor a szülők fontossága csökken, ráébredünk, hogy ők is hibáznak, tévedhetnek, hiszen emberek, miközben a környezet és a barátok hatása növekszik.

              

Vigdis Hjorth tudja, hogyan kell ábrázolni a hangulatot és a családi kapcsolatok szövevényes rendszerét. Különleges képessége van arra, hogy a tinédzserek sebezhetőségét, lelkük zaklatottságát visszaadja. Paula gondolatain át rávilágít, mi zajlik a fiatalok elméjében és szívében. Különösen izgalmas a családi háttér, ugyanis egy erősen vallásos családot ismerhetünk meg. Paula eljut oda, hogy megkérdőjelezi Isten létezését is, miközben a konfirmációjára készül. A nagy családi ünnepre összegyűlik mindenki, megy a színjátszás. Tökéletes látleletet kapunk a családban megbúvó sérelmekről, problémákról.

A mélyen szunnyadó családi titkok, elfojtott érzelmek köszönnek vissza a lapokról. Megismerhetjük egy teljesen átlagos család tagjainak viszonyulását egymáshoz, ahol a hagyományok diktálnak. A távol élő nagymama alakja meghatározó, az édesanya neki írt levelei indítják be az eseményeket, amit Paula felfedez. A levelekből egy egészen más valóság köszön vissza, amivel nem tud mit kezdeni, nem érti a helyzetet.

A cselekmény nem túl mozgalmas, de megrágja az ember lelkét, belülről hat. Vigdis sallangmentes, letisztult prózája erős, hatásos és elgondolkodtató. Tényleg ilyenek vagyunk a valóságban? Mindannyiunkat érintő kérdések bukkannak fel a rövid történetben. Mi zajlik a felszín mögött, a kislány ezer kérdésére keresi a választ, de igazán nincs, aki válaszoljon. A szereplők valóságosak: gyarlók és ettől emberiek. Nincs semmi mesterkéltség a történetben, a happy end is elmarad. Kérdések vannak, amikre az élet ad majd lassanként válaszokat.








                        

Vigdis Hjorth: 1959. július 19. (Oslo, Norvégia) –

1983-ban gyermekkönyvekkel kezdte írói pályáját, azóta több mint harminc kötete jelent meg. Jellemző rá, hogy a legkínosabb, szőnyeg alá söpört témákat sokszor természetes, közvetlen, akár humoros hangon tárgyalja. Makacsul kutatja a diszfunkcionális család ártalmas működését, egyre mélyebbre ás a titkok, elhallgatások, traumák világába és brutális őszinteséggel tárja elénk, amit talál. A Polar kiadásában magyarul is olvasható a 18 nyelvre lefordított Örökség című regénye, ami a kirobbanó nemzetközi sikert hozta el számára, valamint A tanárnő dala és a Henrik Falk című könyve.

























Polar Egyesület, Budapest, 2025
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155866845 · Fordította: Kertész Judit

A ​tanárnő dala

 

Vigdis Hjorth: A ​tanárnő dala



     

Vigdis Hjort munkásságát néhány éve az Örökség című regényével kezdtem megismerni. Ez a története volt az, ami megjelenésekor igen nagy vitákat kavart, és számtalan díjat hozott a szerzőnek. Számomra a tavalyi év egyik legjobb könyve az Anya meghalt? kötete volt, ami mélyen megérintett. Mindezt ősszel, a Margó Fesztivál vendégeként tett látogatása csak emelte.

    

Vigdis különleges személyisége, regényeinek témái miatt nekem az északi irodalom egyik legjobb márkája lett. A tanárnő dala regénye idehaza 2020-ban jelent meg. Ez a története is elgondolkodtató, megindító írás az élet őszinteségéről és a bátorságról. Vigdis lebilincselően ír, jó volt olvasni ahogyan a középpontba állított ötvenes tanárnő élete feltárul előttünk. A regény főszereplője az 57 éves Lotte, aki Brecht drámáit tanítja a Nemzeti Művészeti Akadémia színész szakán. Elvált és nincs barátja, lánya és unokája Ausztráliában élnek. Lotte jól érzi magát így, azonban kiegyensúlyozott, békés élete váratlanul felborul. Tage Bast, a filmrendezőszakos hallgató felkéri, legyen a vizsgafilmje szereplője. Lotte könnyelműen igent mondd, nem is tudja, mit vállal. Izgalmas, elgondolkodtató kérdéseket vet fel a regény.

Ezek az átmenetek fokról fokra tárulnak fel előttünk, a nő belső feszültsége egyre nő. Itt is fontos elem a természet közelsége. Látjuk, ahogy Lotte az erdőt járja, vagy szenvedélyesen igyekszik tanítványainak Brecht drámáit közel hozni. Vigdis Hjorth merészen nyúl a regényben felbukkanó különböző témákhoz. Afféle könyv a könyvben rész a Kurázsi mama mélyreható elemzése, mai világukkal való párhuzamba állítása. Persze a diákokat kevéssé érdekli, de az olvasót magával ragadja. Egy nő, aki mélyen megrendült önreflexiójában. A kamera belemászik életébe, és egészen mást mutat, mint amit eddig az életéről sugallt a nő. Mennyire vagyunk mások a való életünkben, mint amit gondolunk, igyekszünk a külvilágnak mutatni? A valóság és a művészet viszonya ad további kérdéseket. Lotte ezekkel szembesül, önképén kínos repedések keletkeznek, amitől élete változások elé néz. Lotte meghasonlik önnön életével, Görögországba menekül, életét újratervezni. Lottével az olvasó is önvizsgálatot tarthat, hol is tart, jó helyen van-e az élete...

Vigdis Hjort írásmódja egyszerre lenyűgöző és elemző, lefegyverző humorú. A Brecht művek beépítése különleges élményt adott, kifejezetten jó volt olvasni ezeket a magyarázó esszéket. Felbukkan a Kaukázusi krétakör története is, vagy éppen a másik norvég írózseni, Karl Ove Knausgård is. Kertész Judit érzékeny, értő fordítását ismét élmény volt olvasni. Ezzel mind a négy Vidgis Hjort könyvet elolvastam, ami hazánkban eddig megjelent a Polar Könyvek gondozásában. Remélem hamarosan bővül a lista. 
Az északi irodalom rajongóknak kifejezetten ajánlom, vagy aki szeretné megismerni, felfedezni azt.


Kedvezménnyel ITT vásárolható meg a regény! 



    

Vigdis Hjorth: 1959. július 19. (Oslo, Norvégia) –

1983-ban gyermekkönyvekkel kezdte írói pályáját, azóta több mint harminc kötete jelent meg. Jellemző rá, hogy a legkínosabb, szőnyeg alá söpört témákat sokszor természetes, közvetlen, akár humoros hangon tárgyalja. Makacsul kutatja a diszfunkcionális család ártalmas működését, egyre mélyebbre ás a titkok, elhallgatások, traumák világába és brutális őszinteséggel tárja elénk, amit talál. A Polar kiadásában magyarul is olvasható a 18 nyelvre lefordított Örökség című regénye, ami a kirobbanó nemzetközi sikert hozta el számára, valamint A tanárnő dala és a Henrik Falk című könyve.






Polar Egyesület, Budapest, 2020
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155866074 · Fordította: Kertész Judit

A ​melltű

 

Sigrún Pálsdóttir: A ​melltű





                               

A melltű című kisregény egy tragikomikus mese, ami a 19. századi Izlandon és New Yorkban játszódik.

Nagyra értékeltem Sigurlínát, a főhősnönket, bátorságáért és kitartásáért, ahogy saját útját próbálja járni. Nőként ez nem volt annyira egyszerű akkoriban, éppen ez a kitörési vágy mozgatja a lányt és az eseményeket. Az 1800-as évek végének helyszíne mindkét helyen érdekes és tanulságos kalandok sorozatát hozza az olvasó elé. Tetszett a képzőművészeti háttér is. A véletlenek sorozatán keresztül a kisregény egyszerrre műfajt vált, történelmi kalandregényről krimire.
Maga a történet egy lopás szürreálisan drámai cselekménye, és az azt követő események és hihetetlen véletlenek láncolata. Nagyszerű történet ez az önfelfedezésről és a kultúrák ütköztetéséről, egy kis iróniával keverve. Nem árt tudni, hogy valós alapokból indul a regény, egy valóban megtörtént csalás-sorozat adja a hátteret. Egy merész izlandi nő kétes eredetű régiségeket eladva gyűjtött pénzt nemlétező izlandi szervezeteknek. A mi hősnőnk rátermett, ügyes és leleményes, de többre vágyik, mint otthon varrogasson, hímezzen, idős édesapja ellátására, segítségére legyen. Bár több izlandi monda, legenda is beleszövődött az eseményekbe, sajnos a történések többnyire New Yorkban játszódnak, így a sztori izlandi hátterét kevéssé élvezhetjük. Viszont a két országról tökéletesen megragadott a háttérben kibomló korrajz. Pálsdóttir mindvégig ügyesen szövi egybe az eseményeket.

Az alig 200 oldalas, lényegretörő alkotás megfogja az olvasót, ereje van a történetnek. A melltű kalandos és meglepő módon kerül Amerikába. Háttérben a korszak tökéletes képet ad, fontos helyszín a Metropolitan Múzeum is. Némi ármány, cselszövés után tárul fel az ékszer története, bomlik ki a sorsa. A mögöttes kérdés, mitől is olyan értékes darab az ékszer, mi adja a tárgy vagy az emberek értékét? Számtalan furcsa fordulat után jutunk el a megodáshoz. Ez a kisregény ismét meggyőzött arról, hogy Izland irodalmi fontossága egyre jelentősebb, a szerző kiváló hangulatteremtő képességgel rendelkezik és kimondottan tehetséges alkotó.

Öröm, hogy az izlandi krimik után a szépirodalom is egyre nagyobb térhódításának lehetünk tanúi. Jó ilyen különleges, egyedi történeteket megismerni. Nagy fantáziával megírt, olvasmányos kisregény. Be kell vallanom, számomra teljességgel ismeretlen volt az izlandi szerző. A fordító, Egyed Veronika nevére figyeltem fel.





     

Sigrún Pálsdóttir 1967-ben született Reykjavíkban, és ott is nőtt fel. Az egyetemen történelmet tanult, Oxfordban doktorált 2001-ben, majd az Izlandi Egyetemen tanított. Nyolc évig a Saga történeti folyóirat szerkesztője volt. A melltű című regénye 2019-ben jelent meg, két évvel később elnyerte érte az Európai Unió Irodalmi Díját.







Eredeti megjelenés éve: 2019
Polar Egyesület, Budapest, 2024
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155866609 · Fordította: Egyed Veronika

Anya ​meghalt?

 

Vigdis Hjorth: Anya ​meghalt?




                                                 

Vigdis Hjorth évtizedek óta a legkiemelkedőbb norvég írók közé tartozik. Idehaza a Polar könyvek sorozatban eddig négy könyve jelent meg. Az őszi Margó Fesztivál vendége volt az írónő, hazánkba érkezett a kötet bemutatójára. Egy élénk, őszinte beszélgetés keretében vallott a történetben rejlő valóságról, a felvetett, tabudöntögető problémákról.

A legfrissebb, az Anya meghalt? kötete egy diszfunkcionális család életébe enged bepillantást. Hjorth számos fontos, merész témát fűz egybe. Már az első mondatával szíven talált, cseppet nem elrugaszkodott a történet. Mondhatom, amikor a fikció találkozik a valósággal. Johanna válaszokat szeretne a régi traumákra, ami egész életére rányomta a bélyegét.

A regény a hatvanas évei elején járó, Johanna történetét meséli el. A nő festőművész, és harminc éve hozott egy sorsfordító döntést. Az Egyesült Államokba költözött, ahol művészettel foglalkozott, családot alapított, és elszakadt a Norvégiában maradt családjától. Most visszatért Oslóba egy kiállításra, ahol az évek óta elnyomott gyermekkori emlékek és vágyak kerülnek felszínre. Szeretne biztosat tudni, magyarázatot kapni a múlt sebeire, ami egész életére rányomta a bélyegét.

Hosszú évek óta nem beszélt édesanyjával és családja többi tagjával és ami eleinte a kapcsolat folyamatosságának, egyszerű hiányának tűnt, az fokozatosan fájdalmas seb lett a lelkén. Az anya lánya kapcsolat mélyen megdöbbentő, brutálisan őszinte a generációk közötti nézeteltérés kibékíthetetlennek látszik. Nemcsak egy anya és az elidegenedett középkorú gyermeke közötti rögeszmés toxikus kapcsolat története ez. Johanna olyan döntéseket hozott, amelyek eltávolították a családjától, a család pedig összezár, kilöki, kitagadja magából. Hiszen nem lett ügyvédfeleség, mint az anyja, és nem lett belőle engedelmes lány, mint a húga. Nem ment haza apja temetésére sem, igaz nem is hívták, egy idő után nem vettek tudomást a gyermekéről sem.

Most felhívja az anyját, és arra gondol, hogy bonyolult kapcsolatuk talán helyrehozható, ha ő hajlandó megtenni az első lépést. Édesanyja azonban nem hajlandó beszélni vele, nem reagál a megkereséseire. Johanna magyarázatokat "gyárt" próbálja magának megmagyarázni, értelmezni a történéseket, okokat keres. Johanna tudja, hogy a húgáról és anyjáról kialakított kép az ő sajátja, és nem sok köze van a valósághoz. Követi, vágyakozva keresi anyját, ami sok furcsa, néhol humoros helyzetet eredményez. A nő kétségbeesett igyekezete átérezhető. A remény ott lebeg végig, ez ad a nőnek erőt.

A regény középpontjában az a kérdés áll, hogy lehet-e, tudunk-e megbékélni a múlttal, amikor nincs jóvátétel. Az anyai szeretet megosztása és a kitagadás súlyos témát ad. Van, lehet feloldozás? Milyen hatása van felnőtt életünkre a gyerekkornak? Johanna egykori döntése miatt igazi feketebárány lett, akit egyszerűen elfelejtettek, kizártak a családból.

A regény súlyos történet, címe költői, hiszen az anya a szó szoros értelmében nem halt meg, csupán a nő lelkében hagyott hatalmas űrt. A regény ritka, intenzív ábrázolása a gyerekkori traumák, régi sebek kezelésének, és annak, hogyan válhatnak az egykor nagyon közel álló emberek egymás ellenségeivé. Az anya élete, története is felsejlik, a testvéri viszony is szerepet kap. Mennyire másképp látunk régi dolgokat évtizedekkel később, már felnőtt fejjel. Mélyre hatolunk a család sorsában, ahol a múltban gyökerezik minden probléma. Tetszett a tárgyilagos, lényegretörően hideg hangnem, Johanna igyekezete, fájdalmas magyarázat keresése. Kertész Judit értő és érző fordítása tökéletesen adja vissza a regény hangulatát, a nő lelki vívódásait.

Vigdis Hjorth neve számomra már nem volt ismeretlen, az Örökség című regényét olvastam, aminek középpontjában szintén hasonló téma áll. Számomra az idei év egyik legjobb olvasmánya volt a regény, sajnos több ponton mélyen érintett, olvasás közben összeszorult a gyomrom. Még több Vigdis Hjort-könyvet szeretnék olvasni.


ITT kedvezménnyel rendelhető a regény! 





                    

Vigdis Hjorth: 1959. július 19. (Oslo, Norvégia) –

1983-ban gyermekkönyvekkel kezdte írói pályáját, azóta több mint harminc kötete jelent meg. Jellemző rá, hogy a legkínosabb, szőnyeg alá söpört témákat sokszor természetes, közvetlen, akár humoros hangon tárgyalja. Makacsul kutatja a diszfunkcionális család ártalmas működését, egyre mélyebbre ás a titkok, elhallgatások, traumák világába és brutális őszinteséggel tárja elénk, amit talál. A Polar kiadásában magyarul is olvasható a 18 nyelvre lefordított Örökség című regénye, ami a kirobbanó nemzetközi sikert hozta el számára, valamint A tanárnő dala és a Henrik Falk című könyve.





Polar Egyesület, Budapest, 2024
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155866562 · Fordította: Kertész Judit