Izolde Johannsen: Észak magányos királya(A birodalom tengeri bástyái 5.)
Amikor 2016-ban beúszott a könyvesboltokba Izolde Johannsen első tengeri történelmi kalandregénye, éreztem, ez egy kiváló és hiánypótló vállalkozás. A birodalmi kalóz az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó titkos küldetését, történetét és a bukásának okaival ismertette meg a kíváncsi olvasót. Nagyszerű jellemrajzából kibontakozott előttünk emberi nagyságában Hans Langsdorff parancsnok portréja.
A Bismarck csatahajóról, annak tündökléséről és bukásáról a Gránátok a becsületért kötetből tudhattunk meg további érdekességeket, titkokat. 2017-ben megismerhettük az Admiral Scheer – A legsikeresebb német portyázó történetét, majd 2018 őszén befutott a két testvérhajó, a Scharnhorst és a Gneisenau valós története.
A sorozat legújabb, immár ötödik része a Bismarck testvérhajójával ismerteti meg a kalandvágyó olvasót. Ez a magányos bestia a Tirpitz, Hitler utolsó csatahajója. Elismerés az Underground Kiadónak, hogy támogatta ezt a sorozatot. Üde színfolt ez a történelmi regények folyamában. Élmény volt olvasni, megismerni a hajó történetét.
A Birodalom tengeri bástyái sorozat ötödik kötete pazar folytatás, ismét egy izgalmas és nagyszerű tengeri kaland a történelem egyik sötét korszakából. A Tirpitz nem csupán Németország utolsó nagy csatahajója volt, de az egyik legnagyobb és legsúlyosabb hadihajó, amelyet valaha az európai haditengerészet épített. Egy igazi úszó erőd, amit a tengerek uralkodására teremtettek. Nem véletlen rettegtek tőle mind az orosz, mind pedig az angol tengerészek. Nevét Alfred von Tirpitz tengernagyról kapta. 1936-ban kezdték megépíteni, 1939-ben bocsátották vízre, a próbahajózás után 1941-ben vette birtokba a német haditengerészet.
A Tirpitz életének legnagyobb részét Norvégia fjordjai között töltötte, innen az elnevezése. A szomorú sorsa borítékolható volt, hiszen a Tirpitzet már építése közben is számos légitámadás érte. Ahogyan a Bismarck, úgy ez a hajó sem tért vissza soha Németországba. A Tirpitz kulcsfontosságú szerepet játszott az Északi tengeri hadműveletekben. Jó volt feleleveníteni a Bismarck sorsát is.
Feltartóztatta és akadályozta a Szövetséges tengeri szállítmányokat Észak-Oroszországba. A Tirpitz csatahajó történetének hiteles beszámolója során, olvashatunk a német csatahajó semlegesítésére tett számtalan kísérletekről is. A II. világháború történetének ezen része is sötét, kegyetlen emberi drámák vonulnak fel. A humor sincs száműzve a lapokról, hiszen a legénység életét bemutató részekben akad bőven alaklom erre. Tökéletesen illeszkedik a regény az előzőekhez. Izolde Johannsen neve valóban garancia a minőségre. A kalandok elképesztő száma egy mozgalmas és lendületes cselekményt garantálnak az olvasónak. A szépséges Norvégia izgalmas és tökéletes háttér a regényhez. Az ott élők sorsa, gondolkodása, valamint a szépséges tájleírások különleges atmoszférát adtak számomra.
A regény egyik izgalmas kérdése: A nácik legázolták Európát és árja utódokat hagytak hátra. Milyen sors várt ezekre a nőkre és a megszületendő kisbabákra? Norvégia különösen alkalmas terep volt erre a náciknak. Ajándékokkal, vagy éppen erőszakkal, parancsra nemzettek utódokat.
A norvégok ellenben elmenekült uralkodójukért, elveszített, rabszolgasorba taszított hazájukért és a szabadságukért harcoltak. Így a szereplők is jó elosztásban kerülnek be a történetbe. Szimpatikusak az ellenállók, a feszültség fokozatosan növekszik. Sajnáltam a hatalmas hajó elpusztítását, azonban ez ott sajnos tökéletesen érthető volt. Nem lehetett másképpen. Tanulságos és megható az emberi kitartás, az összefogás ereje mindkét részről.
A lenyűgöző technikai és narratív történet mesés fordulatai, drámái váltják egymást. Megismerhetjük mind a német, mind a szövetséges oldal terveit, eseményeit. Az emberi életek, sorsok összefonódása, a szerelem csodás érzése a sötét és reménytelen időszakban ismét reményt keltően szép vigaszt ad. A lélektani háttér jól működik a szereplők karakterében.
Kiemelkedik a regényből Viktor Vogel sebészorvos alakja. Már a fiú sorsa és teljesítménye is elképesztő, hiszen árva és a legkevésbé sem akart orvos lenni. A norvég ellenállási mozgalom pedig egy leheletfinom szerelmi szállal gazdagítja a regényt. Signe alakja jelképes, a norvég nők sorsát szimbolizálja. Az angol ellenállás és a norvég Ansgar Gunnarsent együttműködéséről a kémkedés veszélyeibe és titkaiba kapunk bepillantást. Az angol pilóta Andrew élete és sorsa is szorosan fonódik össze így Ansgar életével. Igazán lelkesen olvastam a norvég háttérről, helyszínekről. Küzdelmeik sikerét a Gestapo igyekszik gátolni. Kegyetlenkedéseik, a kínvallatásokon elszenvedett borzalmak igazi sötét részei a történetnek. Feszültség és izgalom van a regény lapjain, ami párosul érzelmekkel, ahogy megelevenedik a hajó sorsa és a hozzá kötődő emberek élete. Viktor jellemfejlődése jól követhető, de erről nem is mondok többet. Signe és az ő élete azonban a békével vesz igazán izgalmas fordulatot. A függő befejezés meghökkentő számomra. Hiányérzetet hagyott így a történet. A hajó élete és sorsa alaposan megismerhető. Nem csak hatásos és látványos volt a hajó pusztulása, de szomorú is egyszerre. A Tirpitz áldozatainak számát 950 és 1200 közé teszik. Ismét egy jól megírt történelmi regényt olvashattam, ami mögött érezhető a téma iránti lelkes elhívatottság, hozzáértés. A regényes történelmi események valós dokumentálása, emberek sorosának ábrázolása, megható és lenyűgöző.
"Mi történt Signe? - Angol repülőgépek támadták meg a hajót. A Tirpitz súlyosan megsérült. A bombák átütötték a páncélzatát. - Az lehetetlen… Signe szeméből mérhetetlen fájdalom sugárzott fivérére. Ansgar felemelte remegő jobbját és megsimogatta a leány arcát. - Viktor? - Nem tudok róla semmit... Tudnak arról, hogy rádióztunk"
Aki szeretné tudni, hogy mi a történet valódi lezárása az olvassa majd el az idei 2019-es TRT novellaantológiában megjelenő történetet „Lebensborn” címmel. Önálló novella, mégis szervesen kapcsolódik a Tirpitz regényéhez. Emléket állít annak a több ezer német-norvég vegyes kapcsolatnak, emléket állít a szerelmük miatt üldözött norvég asszonyoknak és emléket állít az ezen kapcsolatokból született gyermekeknek. Ezek a személyes sorsok szorosan fonódnak össze a történelem komor tényeivel. Az emberi drámák végig ott érezhetőek, és a Tirpiz sorsával eggyé válnak.
A regény végén ismét találunk egy részletes ismertetőt a hajó műszaki paramétereivel, a kapitányok és a legénység névsorával. Izgalmas a hajó drámájának utóélete, a lebontása, majd a parton elhelyezett emlékkő. A Håkøya kis szigetén a tengerparton egy szerény emlékkő áll, a legközelebbi helyen, ahol a Tirpitz elsüllyedt.
Dénesi Ildikó (írói álnéven Izolde Johannsen) (Budapest, 1977. augusztus 4.) magyar történelmiregény-író, biográfus. Tizennégy éves kora óta ír, iskolai rendezvényeken, vetélkedőkben, történelmi versenyeken vett részt. 2003-ban indult a Konkrét Könyvek Kiadó Országos Regényíró pályázatán, ahol ifjúsági regény kategóriában II. helyezést ért el és kiadási jogot kapott, így egy év múlva a Magyar Írók Könyvműhely Kiadó megjelentette regényét A tolvajfejedelem címmel.
2013-tól az Underground Kiadónál jelennek meg regényei.
2007-től a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület (TITHMHE) rendes tagja, 2004-től foglalkozik a II. világháborús német birodalmi haditengerészet (Kriegsmarine) kutatásával és a hajóparancsnokok életrajzával.
2015-től a Történelmiregény-írók Társasága (TRT) rendes tagja.
A birodalmi kalóz című regénye 2017-ben német nyelven is megjelent a Goldene Rakete kiadó gondozásában.
Underground, Budapest, 2019
488 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150053745 · Megjelenés időpontja: 2019. július 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése