Botlás

Maria Adolfsson: Botlás
(Doggerland 1.)






                                                                                         










Maria Adolfsson az igazi skandináv thrillerek világát idéző első regénye egy többszörösen összetett lélektani dráma. A több szálon futó, sok szereplős, kisvárosi hangulatú krimi igazán jó elsőkönyves bemutatkozás. Az írónő érezhetően igyekezett alapos és kerek történetet adni olvasóinak. Külön plusz volt számomra a helyszín, a  táj, a tenger, az időjárás szerepe, hangulat, megidézett képi világa. Végig olvasmányos, jól szerkesztett és megírt történetet kaptam. Papolczy Péter fordítása kiemeli az átlagból, sokat tesz hozzá. Engem végig lekötött, fogva tartott a sokféle emberi történet.


A cím zseniális, elképesztően lendületes és meghökkentő a kezdés. A kisváros osztrigaünnepének másnapján indul a krimi. Egy szállodai szobában, ahol egy "botlásnak" lehetünk tanúi. A negyvenes, magányos nő alkalmi kaland után ébredezik egy átmulatott éjszaka után. A botlás oka, tárgya ugyan nem szokatlan, mégis jó indítást ad. Amíg hősnőnk magára talál, addig a városka másik végén egy másik nő gyilkosság áldozatává válik a saját konyhájában.

A botlás végig kíséri a regény minden szereplőjét, ahogy megismerjük életüket, mélyen eltemetett titkaikat. Lelki traumából nincs hiány a szereplőknél. Kiválóan hozza a történet, hogyan fonódnak össze a múlt és jelen történései. Egy régi rossz, megkérdőjelezhető döntés miatt mennyi baj, gyilkosság történik. A titok nagyon mélyen van elásva, negyven évre kell visszanyúlni. A hangulatos múltidézés remekül működik.

A gyilkosság és a mámoros éjszaka több problémát vet fel, izgalmasan fonódik össze. A krimi középpontjában megkérdőjelezhető döntéseket hozó figurák állnak.  Ezek a döntések komoly hatással vannak a jövőre nézve. A történet izgalma lassan, de biztosan fokozódik. Ám egyszerre belép egy régi történet, a jelenből visszaugrunk 1970-be, és egy kommuna tagjait, életüket, gyermeteg elképzelésüket ismerjük meg. Lázadnak a jóléti társadalom ellen. Elsőre ez csak bonyolítja a szálakat, nem tűnik logikusnak. Lassan derül ki, hogy a friss eset innen eredetezhető. Az új szereplők, egy hippi kommuna tagjainak élete párhuzamosan bontakozik ki és ér össze. A konvenciók tagadása, vissza a természethez, lázadás a világ és egyéb kötöttségek ellen elvben jól hangzik, ám ott sem tud működni. A minden közös elve sem válik be hosszabb távon. Krimi révén nem írhatok többet a háttérről, mert az spoiler lenne. A boldogság vágya, keresése, a családi titkok, anyaság és hűség áll a traumák mögött. Az írónő a kis közösség mindennapjainak sötét hatalmi játszmáit is bemutatja. Kiváló a kisvárosi legendák, pletykák és kocsmai párbeszédek elegye. Nem csak Adolfsson prózája nagyszerű és olvasmányos, de kellően kidolgozott karakterrajzokat is kapunk. Mindegyik egyéniség, még a mellékszereplők is. 


A szereplők lelki traumája többszörösen összetett. Ez skandináv krimik esetében jellemző, hogy szenvedő emberekkel, depresszív hangulattal találkozik az olvasó. Olyan mélységekbe leshetünk be ezekbe az egyéni drámákba, hogy nyomasztóvá válik esetenként a történet. Mindenki szenved valamitől: válás, életvitel, betegség, hozzátartozó tragikus elvesztése. A boldogság pillanatnyi, törékeny idill. A múlt árnya ott ólálkodik hőseink körül a mindennapjaikban. Karen Eiken Hornby bűnügyi felügyelő összetett karakter, kemény nő. Legalábbis védekezésül erős páncélt növesztett. Jó társra lel az áldozat lányában, aki rémes gyerekkora és a válás traumájától szenved, lázad. Kimondottan tetszett, ahogy bepillantást adott a párkapcsolatokba, az emberi lelkekbe. Elgondolkodtató társadalmi dráma, lélektani vonalon, nem véres ponyvakrimi. A történetvezetése alapvetően jó, nekem tetszik. Két szálon fut a cselekmény – hol gyorsan, hol lassabban. Ebben sincs semmi kivetnivaló. A befejezés pedig alaposan meglepett.


A lendületes kezdés után a krimi komótos tempóra vált. Maria Adolfsson bebizonyította, hogy jó író, aki odafigyel a részletekre. Olyannyira, hogy megesik, csak utóbb értjük meg azt, ami már az orrunk előtt volt. Látszólag jelentéktelen dolgok kapnak értelmet, hangsúlyt a történetben. Bár végig olvasmányos és mozgalmas a sokszereplős krimi, mégis néhány csavaros kitérőt kihagytam volna, hogy feszesebb legyen a történet. Ugyanakkor, a sok mellékszálban egy idő után az olvasó valahogy "kimarad" a nyomozásból. Mi sem tudunk nagyon többet, mint a tétován tipródó rendőrök. Nincs nyom, nincs ok, így kezdjük elveszíteni a fonalat. Adolfsson ügyesen játszadozik az olvasók idegeivel. A végére persze ismét beindultak az események, nem kis meglepetések várnak még ránk.





A puzzle csak a végére áll igazán össze valójában. Amikor végre lesz elkövető, még marad ereje és ötlete az írónőnek, bedob még egy végső csavart. Nos, ez végképp meglepheti az olvasót. Nem semmi befejezést kapunk. Egyszeribe minden értelmet nyer. A lassan növekvő feszültség a befejezésre bekúszik a bőrünk alá. Igazi cliffhanger lesz a végén. A krimi kifejezetten Charollta Link, Nele Neuhaus stílusát és krimijeit juttatta eszembe. Álmos kisváros, sok szereplő, összetett lelki háttér, egyéni drámák sora. Bosszú, kapzsiság, pénz és elemi indulatok szabadulnak el.

Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat a következő részre az írónő. Krimi kedvelőknek kifejezetten ajánlott ez a könyv, üde szín, biztató kezdés. Doggerland vár ránk, érdemes felfedezni. 


Doggerland egy szigetcsoport az Északi-tengeren Nagy-Britannia és Skandinávia között. Az ország a brit szigeteket és az európai kontinenst egykor összekötő földtömeg megmaradt része. Doggerland ma a három fő szigetből, Heimőből, Noorőből és Friselből áll. Az országban a brit és a skandináv kultúra keveredése figyelhető meg.


A krimi IDE kattintva megvásárolható!

Maria Adolfsson Stockholmban született és nőtt fel. Kommunikációs szakemberként dolgozott, többek között a Stockholmi Közlekedési Vállalat sajtószóvivője volt. A Botlás a doggerlandi Karen Eiken Hornby bűnügyi felülegyelőről szóló sorozat első kötete.




GABO, Budapest, 2019
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634068129 · Fordította: Papolczy Péter