Tapodi Brigitta: A hajtű Hűséges és lelkes olvasója vagyok a TRT antológiáinak, a szerző neve így már ismert volt előttem. Azok a novellái kifejezetten tetszettek, bár első regényét (Szárhegy öröksége) nem olvastam, kíváncsian vettem kézbe az új regényét.
A regény alapötlete igazán ötletes. Történelmi háttér, asszonysorsok, évtizedeken átívelő családi titok és egy hajtű áll a középpontban, némi krimiszerű hangulattal. A cselekmény két szálon fut. 1944-ben a németek által megszállt Magyarországon majd 2005-ben játszódik a kötet.
A történet abból a szempontból válik igazán érdekessé, hogy az idő mennyire hat a történésekre. Az egykori régi tettek, események mekkora hatással vannak a jelenre. Egy misztikus titok áll a családtörténet hátterében. Fontos és jelentős a címbeli hajtű (régi, míves családi örökség) és egy festmény megjelenése, szerepe. A tetszetős borítón is ez jelenik meg, ami igazán jó ötlet. Szép lassan, fokozatosan ismerjük meg a hátteret, ami a jelennel váltakozva olvashatunk. Emma egy független, erős női karakter, szimpatikus és kedvelhető hősnő. Az ő családjának múltját, titkait kutatjuk.
A gondosan beépített információk jól működtek, ügyesen színesítették a történetet. Szépek, idilliek a Balaton bemutató leírások is. A hattyúkért külön köszönet, szép hasonlat. Főleg, hogy az ominózus hajtűn is e madár szerepel. Tetszett a színmagyarázat a fekete és fehér hattyúkra. Voltak izgalmas pillanatok, a festmény körül. A szíve azért haza húzza a gyökerekhez szereplőnket. A történet felvet bizonyos morális és erkölcsi kérdéseket is.
A karaktereket a tetteiken keresztül ismerjük meg jobban, nekem az érzelmi-lelki háttér sok szereplő esetében lehetett volna alaposabb, bővebb. Pl: Stark Richárd alakja jól indult, de a végén alig tudtunk meg róla valamit, vagy maga Christop von Vogel és Nóra közötti izzó szenvedély-vívódásról, ugyanakkor a gyerekkori barát Kövesi Levente végig álmodozó, bámész szemekkel epekedett (egyértelműen feleslegesen) Nóráért. Ebből lehetett volna kevesebb, míg Bori alig szerepelt. Erika lehetett volna utálatosabb, olyan igazi fúria, míg a kamasz kislány alakja, Anett zseniális volt. Ő még plusz érzelmeket, humort is csempészett a cselekménybe. Ezek az én főbb észrevételeim, ettől eltekintve is olvasmányos és szórakoztató a regény.
Mindig volt a történetben valami kis csavar, és a legvégére is jutott egy jó kis csattanó. Bár ezt bevallom menet közben sejtettem és kitaláltam. Végig fenntartotta az érdeklődést. A múlt titka a jelenben kapott hangsúlyt. Még sem szólt akkorát, a durranás elmaradt. Egy kicsit mégis mást kaptam, mint amire számítottam. Kissé túl pasztell a történet végig, kellett volna ide némi vörös, vagy fekete is. Különösen a történelmi háttérnél lett volna jó. Alapvetően jó stílusban ír a szerző, ám elég kiszámítható, sima, a "márkanéven" nevezett (azért sem írom le a nevet) tornacsuka és egyebek zavaróak, hatásvadász elemek voltak nekem. Igaz nem én vagyok a célcsoport, viszont érdekes kikapcsolódás volt a regény, azért jól szórakoztam. Egy kedves történetről van itt szó, ahol a szerelem körül forog minden. A könyv célközönsége egészen biztos vagyok benne, szeretni fogja.
Összességében azért kellemes meglepetés volt számomra Tapodi Brigitta új regénye. Egy jó történet, igazi léleksimogató, könnyed kikapcsolódás lehet a női olvasóknak. Elég összetett alkotás, jól követhető, hiteles karakterekkel, sok romantikával és családi titkokkal. Azoknak ajánlom, akik kicsit ki akarnak szakadni ebből a világból.
További információk és érdekességek, novellák ITT olvashatóak az írónő honlapján.
A hajtű ITT lehet a tiéd kedvezménnyel!
Historycum, Budapest, 2019
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155816093
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése