Per Petterson: Hazatérés
Olvasás közben többször volt olyan érzésem, hogy Per Petterson idősödő úriemberré vált, hiszen az idő senkit nem kímél, rajta is telik. Az évek múlása nem csak tapasztalatokat hozott, de nyomot hagyott. Petterson tudatosan vállalja ezt, az idősödő férfi visszatekintése életére nekem az egyik előző könyvét idézte. A Hazatérés a kistestvére lehetne a Férfiak az én helyzetemben című remeklésnek.
A történet egy balesettel veszi kezdetét: a 70 éves Kasper nekiütközik az éjszakai országúton egy jávorszarvasnak... ez ad okot, a múltidézésre, a visszatekintésre életének meghatározó pillanataira.
Nem kevés megbánással gondol vissza azokra a sérelmekre, amelyeket élete különböző nőalakjainak okozott… Kétség sem férhet hozzá, hogy Petterson ért az íráshoz, igényes próza, teljesen korrekt, szikár és lényegretörő a cselekmény. A történet meghatározó eleme Kasper és Einar barátsága, valamint rendkívül szemléletes a háttérben Norvégia tájainak képei.
Petterson olyan egyetemes témákat jár körül, mint a szerelem vagy a megbánás, férfibarátság, fontos döntések utóhatásai életünkre. Bár nem önéletrajzi regényt olvashatunk, de érezhetően a saját megélt tapasztalataira épül, onnan merítkezik a regény. Az idős férfi elmereng, megidézi a múltat: gyerekkora, fiatal évei, a házassága és a szeretőjével való kapcsolat pillanatai kerülnek elénk. Kissé zaklatott a történet, hiszen ezek a helyzetek ismerősek és hatásosak egy férfi életében.
Kasper, miközben az ifjúságára, családjával való kapcsolatára emlékezik, ismét megbizonyosodhatunk, mennyire meghatározó későbbi életünkre a gyerekkor. Ő a testvérek sorában a harmadik, a legkisebb. Egy sajnálatos elszólásból megtudja, hogy ő nem várt gyerekként érkezett a családba. Petterson képes feltárni egy hullámvölgyekkel és csúcsokkal teli életet, felfedve egyfajta belső összefüggést, a férfilélek zavarosában halászik. Ez egyszerre üdítő és nyugtalanító, mélyre ható érzelmek kerülnek elénk a maga egyszerűségében. A regény főhőse valójában rádöbben, hogy mindenkinek csalódást okozott: szeretett feleségének, gyerekeinek, de a szeretőjének, Signének is. A szerelemnek és a szerelembe esésnek nagy ára van. Elég meglepő megoldást kapunk a szerelmi háromszöget illetően. Nem is beszélve a csalódások sorából kiemelkedik, hogy még önmagával is elégedetlen. Most, harminc évvel később, ott ül, és az okozott a fájdalmakon mereng.
Tetszett, hogy Kasper tud tiszta szemmel vissztekinteni a mútjára, önmagához is őszinte. Igyekszik szembenézni saját magával, megérteni a miérteket. A hétköznapi dolgok jelentőségteljessé válnak, az apró cselekedetek pedig olyan súlyt kapnak, amely sokáig velünk marad. Az olvasás végére az az érzésünk támad, hogy Kasper, a narrátor, mindig magányos életet élt. Kasper belső lelki utazás után hazaér, és az érettebb férfiolvasókat is menthetelen önvizsgálata készteti. Igazán eredeti, kis terjedelmű, mégis hatásos történet. Erőssége az egyszerűségében rejlik.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a kisregény!
Per Petterson norvég regényíró 1952-ben született Oslóban.
1987-ben debütált Aske i munnen, sand i skoa (Hamu a szájban, homok a cipőben) című novelláskötetével. 1990-ben egy szörnyű tragédia során elveszíti szüleit, egyik testvérét és egy unokatestvérét.
Az igazi siker Petterson számára a Lótolvajok 2003-as norvégiai megjelenése után érkezett el. A regényt többek között angol, német és francia nyelvre is lefordították. Norvégiában elnyerte a Könyvkereskedők Díját, a Kritikusok Díját, megkapott több francia díjat, és elnyerte az IMPAC díját, megelőzve olyan neves írókat, mint Salman Rushdie és J.M. Coetzee. A könyvet 2007-ben a New York Times az év öt legjobb szépirodalmi műve között tartotta számon. A Jeg forbanner tidens elv (Átkozom az idő folyamát) című 2008-ban megjelent regényének központi témája a fiú-anya kapcsolat. A mű elnyerte az Északi Tanács irodalmi díját és a neves norvég Brage-díjat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése