Hidas Bence: A halál menedéke
A fiatal szerző nagyon várt, harmadik krimije ígéretesen kezdődik.
Csehszlovákiában járunk, 1968-ban, ami izgalmas korszakot sejtet. Helyszín a Tátra csúcsai közt megbúvó menedékház, látszólag egymásnak idegen emberek, hóvihar, remek tájleírások fokozzák a hangulatot. A krimi remekül használja Agatha Christie kedvelt módszerét, a bezárt szoba rejtélyét. Már ettől elég nyomasztó tud lenni a történet. Az első áldozat felfedezéséig, egy alapos, kissé elnyújtott bevezetőt olvashatunk az első 100 oldalon. Aztán felgyorsulnak az események...
Nagyszerű körmondatok, érdekes karakterek népesítik be a történetet. Az események két szálon futnak. A múltbéli szál a II. világháborúig nyúlik vissza, ami nem éppen kedvenc témám. Ráadásul nem segít a szerző, kihagy a sztoriból, nem kaptam információmorzsákat, nem tudtam együtt nyomozni az idősödő Dercseivel, aki egy kissé megkeseredett ember. Fiatal feleségét gyászolja, hordozza a traumáját, múltja hibáit. Lassan kibomlik ez a háttér is, megismerjük a férfi életét, rendőrnyomozói múltját. Nem lett kedvenc figura, valahogy hidegen hagyott a sorsa.
Ami jobban zavart és teljesen kidobott a sztoriból a titokzatos háborús napló eseményei. Ettől olyan volt, mintha két egészen más könyvet olvasnék… Szerintem 3-4 fejezetenként elég lett volna egy naplórészlet, mert így megtörte a krimi eseményeit, elveszett a lendület. Nekem zavaró volt, zaklatott, zavaros lett tőle a sztori. Úgy éreztem többször kihagynak az eseményekből. Persze, a „végére minden összeáll”, de addig!? Még talán soha nem éreztem kedvenc zsánerem esetében, hogy a sarokba vágnám a könyvet, egy idő után egyszerűen már nem érdekelt a megoldás se. Ami elég zavaros lett, ügynökök, kémek, és a háborús múlt nyomasztó titkaival keverednek, lassan senki nem az, akinek elsőre látszik. Persze ez lehet akár pozitívum is, a politikai háttér jól működik.
A hegyek, a hóvihar, és a fagy hangulatos és színes leírásai kifejezetten Jozef Karika regényeit idézték. Egyszerűen nem éreztem feszültnek, izgalmasnak a krimit. Valami hiányzott nekem, ami az előző két krimiben megvolt, bár az igyekezet érezhető.
Nekem még mindig az ... És mindent betemet a hó a nyerő Hidas Bencétől, illetve a Merkúr is felértékelődött ennek árnyékában. Persze nem rossz ez, aki szereti a háborús múltat, igényes nyelvezete és a hangulata tényleg pazar, a remek borító sokat ad, összetett, többrétegű mese, mégis a krimi részből kimaradtam. Talán a témaválasztás és a szereplők miatt. Kicsit úgy éreztem túlcizellált, túlgondozott a sztori. Hidas Bence a legfigyelemreméltóbb tehetség, új belépőnek számít a krimiszerzők között. Érdemes odafigyelni munkásságára. Továbbra is tisztelettel maradok Hidas-rajongó és várom az újabb történetet.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi, akár Ekönyvben is!
Hidas Bence 1997-ben született Budapesten. A Szegedi Tudományegyetem Filozófia tanszékén szerezte alapszakos esztétika és mesterszakos filozófia diplomáját. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem művészettörténet szakos hallgatója és kiállításszervező egy budapesti múzeumban. Szabadidejét szívesen tölti a természetben, gyerekkora óta cserkészkedik. A kedvenc írója Robert Merle, a kedvenc filmje a Fargo. Budakeszin él.
Hidas Bence eddig megjelent krimijei: És mindent betemet a hó (2023), A hamis Merkúr (2024), A halál menedéke (2026).
General Press, Budapest, 2026
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151042397


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése