"Telik-múlik az idő, átgázol rajtunk, és ezért öregszünk."
Az izlandi írózseni már az első általam olvasott könyve után azonnal a kedvenceim közé került. Amikor hírét vettem ennek a korábbi, 2005-ös kötetének, már a címnél felcsillant a szemem. Mennyire líraian szép, idillinek tűnő, egyből megfogta a fantáziám. Az csak most olvasás után döbbentett meg micsoda ráutalás ez az életre. A cím kifejezően keretbe foglalja magát az ÉLET csodáját. A születés, az érkezés örömteli pillanata lehet a Nyári fény....amit később az életünk végén a halál zár le, amikor leszáll az éj.
Stefánsson most sem tesz mást, mint kézen fogja az olvasót, és sétára viszi a fjordok közé, ebbe a tengerparti kis faluba. Egy vidéki kisközösség életéről készít néhány pillanatképet a lazán összefűzött történetekből. Ezek az epizódok együtt egyetlen, koherens egészet alkotnak. Nemes egyszerűséggel ír, mereng vagy filozofál az életről, elveszett vagy megélt álmokról, helyünkről a világban. Ezek a történetek a reményről, a szerelemről, az élet kegyetlen valóságáról, azaz az életről és a halálról mesélnek. Nincs narrátor, inkább maga a falu meséli el ezeket a történeteket. A nyugodt nyári nappalokat a hosszú, sötét és magányos téli éjszakák váltják, amit a modern világ és a civilizáció előadások, fitneszklubok és széles képernyős tévék formájában igyekszik megtörni.
Valamikor a múlt század vége felé járunk, egy kis faluban, az izlandi tengerparton, ahol még mindenki ismer mindenkit, nyugalomban, lassan élnek az emberek. Az egy egymáshoz kapcsolódó történetekből áll össze a regény, egyes szereplők több helyen is feltűnnek. Stefánsson finoman tükröt tart az emberek elé. Nem ítélkezik, sőt, szerethetőek, gyarlóak és valósak a megidézett életképek. Megértéssel ír róluk, érezhető empátiával, készsége van megértetni tetteik mozgatórugóit, amivel megszeretteti őket. Elsőnek a falu életében jelentős szerepet betöltő Kötöttárugyár igazgatóját, aki váratlanul latinul kezd álmodni. Ő lesz az Asztronómus, általa megismerjük a falu életét, meghatározó alakjait, a bizonytalanságukat és szorongásaikat, bátorságukat és magányukat. Azt, hogyan élik túl a napokat a lehető legjobban, kihozzák belőle a legtöbbet. Az élet, úgy tűnik, itt sem, most sem adja könnyen magát. Ezek a mindennapi küzdelmek az élet értelmét kutatva a boldogságért, nem csak kívül, de belül, a szereplők lelkében is zajlanak. Érzésem szerint igazából bárhol játszódhatnának ezek a történetek.
"Az emlékek nem olyanok, mint a ruhák, nem vásnak el a gyakori használattól;"
Jón Kahlman Stefánsson nagyszerű pillanatképei éppolyan színesek, mozgalmasak, mint az élet. A történésekből megismerjük milyen volt az élet egy átlagos izlandi falucskában. Szereplőit mi más mozgatná leginkább, mint a szerelem? Milyen feszültségek lappanganak a mélyben, az emberek lelkében. Akadnak lopott csókok és egy éjszakás kalandok. Forró összenézések, simogató, be nem teljesült vágyak. Ezek közül kiemelkedik Kjartan és Kristín meséje. A két összesodródó lélek szerelme, vágya hirtelen és elsöprő erővel, megmagyarázhatatlanul lángol föl. Aminek következményei várhatóan, és alaposan átrendezi a későbbi életüket. Hatása beég a lelkükbe örökre, történhet bármi.
Stefánsson magával ragadó prózája méltóságteljes, elemi erejű. A tenger hol szelíden tükröződik egy kacér női szempárban, hol vad erővel hullámzik, korbácsolja fel a vágyakat. Ahogy az életünkben is hullámzanak az érzelmek, érzések. Stefánsson gyönyörű lírájában talán nem is kell mondani, de a természet ismét jelentős szerepet kap. Megszemélyesítései és képei megragadják az olvasó képzeletét, szinte vágyok ott lenni, megismerni a szereplőket. Magával ragadó történetfűzér, szeretettel megrajzolt, vicces portrékat alkot a közösség tagjairól.Valójában sokat tudunk az életről, csak nem értünk semmit az egészből. Az olvasókat leköti a történetek hangulatos kavalkádja. Léleksimogatóan szép, gördülékeny szöveg, amit jó volt olvasni. Mindezt a nagyszerű Patat Bence érzékeny, értő fordításában ismerhetjük meg.
ITT tudod megrendelni kedvezménnyel a Typotex Kiadótól!
Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Typotex Kiadónál jelent meg a Keflavik-duológiája,
Patat Bence műfordító: 2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél.
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
© Reviczky Zsolt fotója.
Typotex, Budapest, 2021
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634931614 · Fordította: Patat Bence
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
© Reviczky Zsolt fotója.
Typotex, Budapest, 2021
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634931614 · Fordította: Patat Bence
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése