2021. november 20., szombat

A hívás

J. D. Barker: A hívás



                                                          






Ez a könyv és szerzője elég megosztó lesz, kapni fog hideget-meleget. Lesznek, akik szeretik, de az igazi rajongók úgy érzem hoppon maradnak. Barker korábbi regényeinek ismeretében nekem is volt némi hiányérzetem. Eléggé más, mint Barker előző könyvei. Ami talán nem is lenne baj, csak az olvasók többsége ragaszkodik a már megszokott sötét és misztikus, lelki nyavalyákban tobzódó brutális és csavaros krimihez (lásd Jo Nesbo novelláit).

Hiába villantja meg tudását Barker, lám ilyet is tudok, én sem tudom leplezni a regénnyel kapcsolatos érzéseim, amik eléggé vegyesek. Ez bizony kicsit sem thriller, hanem egy igazi sodró, popcorn akciókrimi. Természetesen pörgős, izgalmas a könyv, mondhatni látványos, olvastatja magát, még sem vagyok teljesen elégedett. Egy kezdő, vagy noname írótól klassz kezdés lehetne, de mégis csak Barker neve virít a borítón. Azé a Barkeré, aki megalkotta a 4MGY trilógiát, amivel elég magasra tette a lécet. Tőle nem ezt a felszínes, fajsúlytalan csihi-puhi krimit szoktuk meg, nem ezt várjuk. Persze, kell néha és jól tud esni a parasztvakítás, de na! Azt sem vitatom, kor és olvasottságfüggő lehet. Egy időben imádtam a Die Hard-trilógiát, vagy a Terminátor, Féktelenül és társai filmeket. Ma már csak elvétve, ha nézek ilyet. A borító is ezt a "szellemiséget" sugallja, illik, de tipikusan a nyolcvanas-kilencvenes évek akciófilmjeihez valók. 

Nos, igen, olyasmi lehet ez a könyv, de mondjuk a Die Hard negyedik-ötödik rész színvonalán. A kevesebb több lett volna. A történet sem túl erős, valljuk be. Ideidézhetném, amit az előző, koprodukcióban született Barkernél írtam: sodró és lendületes, ám egy idő után elvesztettem az érdeklődésem, csupán vártam, ebből mi sül ki? Már nem hatott meg a 899. hulla vagy a 677. robbanás...Tisztességes iparosmunka, de talán nem kéne minden évben legyen egy-két, négy-ötszáz oldalas megjelenés. Igen, Barker jelenleg tuti sikerszerző, nevével most mindent el lehet adni, de érzésem szerint felaprózza magát, tudását, kezd kilóra írni.

Ha ez egy határfeszegetés volt én nem lettem oda meg vissza. Tény, hogy kellően durva, elég kegyetlen, erőszakos ez a történet. Miről is szól, szinte mindegy is... a két főszereplő nézőpontjából követhetjük nyomon az eseményeket. Van egy rádiós sztár-műsorvezetőnő, Jordan Briggs, aki egy sikerorientált akarnok, átgázol mindenen és mindenkin. Bicskanyitogatóan ellenszenves figura, senkire nincs tekintettel, lenéző, lekezelő egoista. A sikerért azonban komoly árat fizet, magánélete romokban. Hozzá társul Cole Hundley a New Yorki rendőrség gyilkossági nyomozója, akit büntetésből tettek a  közlekedésiekhez... És igen, van egy sérült lelkületű rosszfiúnk, ő az elkövető. Elmés, de roppant gonosz gyilkos.

A helyszín Manhattan közepén a Rockefeller Center toronyház, ami a rádióállomás székhelye. Ide fut be az a bizonyos hívás, ami elindítja a lavinát. Ez a médiaközpontú háttér, műholdas rádióstúdió adja a fő helyszínt, élőben, az éterben zajlanak az események. A feszültség lapról lapra megállíthatatlanul fokozódik, a cselekmény ezerrel pörög. Kissé elfogult vagyok Barkerrel, a Szíve helyén sötétség könyvét is szerettem. Kíváncsi voltam, itt mire fut ki a vége. Szerencsére könnyen olvasható, gyorsan lehet haladni vele, a flashback-jelenetek remekül illenek a történetbe. Olvasás közben mindvégig olyan érzésem volt, mint ha a szerző a tévé számára írta volna ezt a krimit. Az információk adagolása jó volt, az elkövető háttere érthető és már-már líra megnyilatkozásai vannak. Barker azért jó író, ezen nincs vita. Csak miért várt erre a bosszú-hadjáratra ennyi sok évet az elkövető? A krimi első felében még izgultam, lekötött, később számomra hihetetlenné vált Barnie akciója. A végső megoldás is elég szokványos, nem különösebben meglepő.

Barker önálló könyvét azért érdemes elolvasni, garantáltan mindenki erre kíváncsi most, de elsődlegesen a könnyedebb, szórakoztatóbb krimit kedvelőknek. Fordulatos, lehengerlő akciópróza, ami azért ad néhány órányi kikapcsolódást.

ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi! 

         
Jonathan Dylan Barker 1971- ben született, a Fort Lauderdale-i Művészeti Intézetben szerzett üzleti diplomát. Az 1990-es években sokáig a 25th Parallel nevű magazin munkatársa volt. Popkulturális témában írt cikkeket, és együtt dolgozott Brian Hugh Warnerrel, aki később Marilyn Mansonként vált híressé. Több novellája is megjelent az évtizedben, főleg a horror műfajában alkotott. Sokáig szellemíróként dolgozott, a Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. A kötet meglepő sikert aratott, és jelölték a Bram Stoker-díjra is, ráadásul a Stoker család felkereste őt, hogy segítsen Dacre Stokernek megírni a Drakula hivatalos előzményregényét. Közben Barker saját sorozatba is kezdett: A negyedik majomban az utóbbi évek egyik legeredetibb sorozatgyilkosát teremtette meg. A kötet jogait számos országba eladták, opciózták filmre és televíziós sorozatra egyaránt, ráadásul Az ötödik áldozat és A hatodik éjszaka című kötetekkel trilógiává bővült. A Szíve helyén sötétség című regénye (2020) után legutóbb James Pattersonnal közösködött A madártollas gyilkosságok krimin.
Agave Könyvek, Budapest, 2021
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634199656 · Fordította: Bosnyák Edit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése