Ezt ​én választottam

 

Révész ​Sándor: Ezt ​én választottam





                                              

Azt gondolom, hogy ez a könyv nem csak azok számára érdekes vagy fontos háttér, akik lelkes Piramis-rajongók voltak. Révész Sándor, a "Kölyök" hetven éves lett, túl van egy komoly betegségen, mindezek jó alapot adtak arra, hogy végre megszületett ez a kötet. Mint kiderül, a felkérés már 1986-óta érlelődött, de most jött el az ideje. Élvezettel merültem el ebbe az emlékfolyamba, jó volt Révésszel nosztalgiázni.


Nyílt őszinteséggel, bensőségesen idézi fel a gyermekkorát, a zene bűvöletét, barátokat, zenésztársakat, sikerlemezeket, dalok születését, életének fontos állomásait. Nagyon tetszett, hogy már az elején leszögezi, nem lesznek nagy leleplezések, bár akadnak azért titkok, de nem a bulvár felé megy a történet. Ez az ő megélt élete, ami az egyik legszebb Piramis-dalból (Vágyakozás) vett idézetet választotta címéül. Talán már ez is sokatmondó. Már olvasás közben érezhető, Révész megérkezett, önmagával harmóniában élő, boldog ember.

                 

A Helikon Kiadótól megszokhattuk, hogy valódi minőséget kapunk. (lásd Presser-könyve). Ez az életrajz is súlyos, nemcsak féltéglányi mérete miatt. Igényes, szép kivitelű kötet, kezdve a védőborítótól, a rengeteg sosem látott fényképeken át a papír minőségéig.

Jó volt olvasni, megismerni pályájának egyes pillanatait, kapcsolatait barátokkal, vagy a zenésztársak bemutatása mellé a rengeteg sztorit. A mindent meghatározó gyerekkori háttér bőséges és alapos megismerése után nekem a Generál korszak és a Piramis utáni évek tetszettek leginkább. A Piramis-jelenséget megéltem, ismertem. Ez tökéletes korrajz, a szocializmus látlelete is. Még most is borzongató volt erről olvasnom. Nagyon ráéreztek dalaikkal az akkori fiatalok érzéseire, vágyaira. Frisset, újat hoztak, felrázták őket. Piramis-örsök alakultak, a rajongók elképesztó formában nyilvánultak meg. Több ilyen vicces, meglepő történet elevenedik meg, ahogyan a lemezek, sikerdalok hátteréről is mesél Sanyika. Mindehhez a zene adott remek hátteret. Erdős Péter az akkori zenei élet megkerülhetelen figurája is megjelenik, talán itt olvastam róla először pozitív kicsengésű sorokat.


                             

A Generál korszak dalait jó volt újrahallgatni, mert ez elkerülhetelen az olvasottak mellé. Én magam anno itt figyeltem fel először Révész Sándor karizmatikus egyéniségére, összetéveszthetetlen hangjára. A zene azóta is a mindennapjaim része. 

A második lemezüket a mai napig is féltve őrzöm. A dallamos zenéjük és a Mikrolied lányok vokálja egyedi volt akkoriban. Innen már követtem pályafutását. 

A Piramis szó szerint telibe talált, letarolt, éppen lázadó kamaszként robbantak be az életembe, forgatták fel a hazai zenei élet langyos vizét. Égni kell, Kóbor angyal, A becsület, Ajándék, Ha volna két életem...és még sorolhatnám a siker állomásait. Természetesen meghatározó rész az 1981-es szakítás, avagy az elhíresült "arany-ügy" is említére kerül. Mindenkiben akadnak tüskék, sérelmek. Ezeket már elengedte, tényként beszél a történetekről, ahogyan ő megélte. Som Lajos zenekarvezető alakja meghatározó, de nincs mutogatás, nem magyarázkodik, sőt. Az ügynökmúlt, az együttes beszervezése is szóba kerül, ahogyan a végső búcsú is.


Kiemelkedő része a könyvnek a Szepes Mária nénivel való hosszú barátsága. Ennek hatása, lelki egyensúlyának megteremtése egyértelműen érezhető. Nem csupán a dalaiban, de az élethez való hozzáállásában, gondolkodásán. Élvezettel olvastam az elvonulás éveiről, amikor szinte "szomszédok" voltunk. Ásotthalom itt van egy ugrásra tőlem, már akkoriban is komoly hírértéke volt, hogy ide vonult el az alföldi tanyájára, itt élt közel húsz évet. Nekem szimpatikus volt már akkoriban is, hogy tudott, mert másképp élni. Visszahúzódó, szentimentális ember képe rajzolodott ki előttem, aki óvta a szabadságát. Tudatosan kiszakadni és hátat fordítani a zajos világnak, felszínes csillogásnak. Azon kevesek közé tartozik, aki Presser Gábor második lemezajánlatára nemet tudott mondani.

     

Persze a zenészélet kihagyhatatlan részei a nők... nem csak a rajongó, sikoltozó lányok koncert után. Feleségből is akadt néhány, erről is végig tisztelettel, korrekt módon, szerettel emlékezik. 

A család szerepe meghatározó. Az elvált szülők gyerekeként, nagyszülők által felnevelt fiú életében (detto) ez volt a nyugalom. Igazán sok zenészbarátságról is olvashatunk, itt is több kiemelkedő emberekről mesél. Póka Egon, Várkonyi, Novai, Presser, Szörényi Levente, Demjén vagy éppen a Prognózis énekese, Vörös István is feltűnik. Csak a Kossuth-díj késik érthetelen módon... 

A legmegrázóbb része a könyvnek persze a sztrók. Döbbenetes, hiszen sosem volt igazán bulizós, bár nem tagadja néha kilengések akadtak. A mozgás lételeme volt és vegetáriánus életmódja is az egészségre való törekvést sugallja. Szerencsés volt, a gyógyulásáért egy emberként aggódott az ország. Sikerrel vette ezt az akadályt. Bizakodva drukkolok, legyen úgy, ahogyan tervezi, segítse őt Isten, visszatérjen a színpadra. Nem mellékesen az elkészült negyven dal is reményt keltő információ.

      

Azoknak, akik ezen a zenéken nőttek fel, kötelezően kihagyhatatlan olvasmány, akik szeretnének többet tudni, megismerni itt a remek alkalom. Minden korosztály forgathatja, akit kicsit is érdekel a műfaj. Volt ami volt, de Révész őszinteségéhez nem fér kétség. Végig érezhetően fiatalos lendülettel eleveníti fel élete kiemelkedő történéseit. Mintha egy asztalnál ülnénk egy baráti beszélgetésen. Remélhetőleg a feléje irányuló szeretet energiát ad naki. Ahogy énekelte anno, Őszintén akarok élni...és lássuk be, ez sikerült neki.


ITT kedvezménnyel rendelhető a könyv! 



Helikon, Budapest, 2024
444 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636203269

Fotók: a könyves portré Szepesvári Petra/Helikon Kiadó, míg a többi neten fellelhető.