Gabriel García Márquez: Találkozunk augusztusban
Az irodalmi vitába nem mennék bele. Valóban töredékben maradt ez a könyv, olvashatjuk posztumusz megidézve a kolumbiai író szellemiségét. Érthető az is, hogy nem tudta befejezni, így nem akarta, hogy megjelenjen. Azonban az örökösök döntése számomra mégis elfogadható. Kár lett volna veszni hagyni, a fiókban porosodni. A történet ígéretes, a témaválasztás izgalmas. Marquez világának eszenciája a kisregény. Fogjuk fel úgy, ajándék az olvasónak, váratlan találkozás García Márquezzel, tíz évvel halála után. Aki kedveli a szerzőt, biztosan el fogja olvasni.
Tetszett ez az utolsó próbálkozás, hogy García Márquez regényt akart írni. Sajnálatosan több akadályba is ütközött, így ez töredékben maradt, nem tudott nagyregény lenni. Nagyon élveztem az olvasást, a történet rövid, könnyen olvasható, a cselekmény nem bonyolult, de leköti az olvasót. Öt rövid történetet kapunk egy Ana Magdalena nevű asszonyról, aki minden augusztusban elutazik egy szigetre édesanyja sírjához. Az is fontos, hogy mindig egy csokor kardvirágot visz. A szigeten történtekből kerekedik ki az események sora. A leírás gazdag és részletes, a nyelvezet tökéletes, a narratíva fordulatos, néhol meglepő.
Rövid a könyv, bőven elolvasható egy óra alatt, de erős tartalommal bír, egy erős nő a főszereplője. Mindenképpen érezhető Gabriel García Márquez keze nyoma, hangulatisága. Tetszett, bár nyilván nem sorolnám a nagy munkái közé. Megéri megismerni a kolumbiai író sajátos prózáját. Azt leszögezném, aki mélyreható tanulságokat szándékozik keresni az írásban, jobb, ha ki sem nyitja a könyvet: ilyenek nincsenek. Fontos, meghatározó pillanatai, kérdései villannak fel az életnek, amit a szerelem mozgat. A szerző játszik az idő múlásával, és azzal, hogyan formálja érzéseinket és legmélyebb emlékeinket. Nagy ajándék, hogy Gabriel Garcia Marquez újabb könyvét olvashattam. Elragadó kisregénynek találtam, látszólagos egyszerűséggel, meglepő véggel. Semmit sem von le García Márquez által írtakból. Bár számomra a vége elég furcsa volt, nem gondoltam, hogy ide fog kifutni a történet. Meglepő volt az a képessége, hogy továbbra is lenyűgöző világokat és karaktereket hozott létre. A történetben rengeteg lehetőség rejlett, és "Gabo" zseniális keze érezhető, fellelhető. Valóban kár, hogy az idő és a betegség megakadályozta, hogy igazi nagyregény legyen. A magyar kiadás igényes, gyönyörű, és a világpremierrel egy időben jelent meg magyarul.
ITT rendelhető a kisregény.
Gabriel García Márquez (1927–2014) kolumbiai író. Pályafutását újságíróként kezdte, a Száz év magány (1967) megjelenése tette világhírűvé. 1982-ben kapott Nobel-díjat.
A fotón García Márquez és két fia, Gonzalo és Rodrigo látható 2008-ban. Fotó: Steve Pyke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése