2025. szeptember 6., szombat

Apám ​meghal

 



Babarczy Eszter: Apám ​meghal




                         






„Te végeztél, de én nem végeztem veled.”







Ez kemény menet volt, fájón nehéz témával foglalkozik ez a vékonyka kötet. Terápiás élveboncolás. Végig feszültségekkel, lüktető szenvedéllyel teli, intenzív légkör vibrál. Ez a történet tele van érzelmekkel, szeretettel, haraggal vegyes gyűlölettel, ami a végére átfordul megértésbe, elfogadásba. Kíméletlenül őszinte portré egy apa-lánya kapcsolatról, egy érzelmi hullámvasút. Babarczy Eszter és édesapja saját történetéről szól. Megismerjük a felvillanó emlékekből az édesapjával való komplex viszonyát, de a rég elvesztett anya képe is kirajzolódik. 
A családi háttér erős, meghatározó. A múlt hatásai erősen hatnak a jelenre. Ezt igyekszik valahogy tisztázni, megérteni Eszter. Közel kerülni apja tetteihez, a mögöttes érzéseket kideríteni. Rengeteg megválaszolatlan kérdése van, felnőttként is tele van kétséggel, pszichés terhekkel. Az elismert, sikeres színházi rendező otthon sem volt könnyű eset, a folyamatos elvárásoknak való megfelelés idegörlő. A közös élet nehézségeit és szépségeit is megismerjük. Döbbenetes precizitással, őszinteséggel megírt valóság ez. A betegség és az öregedés, a leépülés, elmúlás folyamata, hogy elveszítjük szerettünket fájó valósága köszön ránk.

Izgalmas kérdések sokasága, hihetetlenül erős és őszinte lélektani pillanatok bukkannak fel. Szorongató olvasmány, amihez kell egy adag elnéző megbocsátás, hiszen az apa is ember. Mindannyian követünk el hibákat, vétkezünk azokkal szemben, akiket szeretünk. Ember pedig hiba nélkül nincs. Terápiás napló, ami ismerős lehet sokaknak. Eddig ilyen témában Philip Roth Apai örökség regényét olvastam, ami hasonlóan mutatja be a szülő-gyerek kapcsolat változásait, a halállal való elkerülhetetlen szembenézést. Jon Fosse kisregénye a Reggel és este is ilyen háttérrel bír. A letisztult, pasztell színű borító kifejező. Féder Márta újabb csodás munkája teszi teljessé az élményt.

A leépülés, a betegség folyamata sajnos megállíthatatlan, két és fél évig tartó utazás, ahol a halál megváltásként érkezik. Mindenkinek. Szomorú és kegyetlen valóság az elmúlás. A felvillanó hazai kórházhelyzet, nővérek, orvosok hozzáállása legtöbbször szomorú és elgondolkodtató. Az emberi méltóság utolsó morzsája is elmúlik, amikor feladja, nem küzd tovább, bár egészen érthető. Kegyetlen ez a hosszas agónia, ahol bár nem beszéljük ki, de a lezárás nem lehet más. A jog a méltó halálhoz sajnos valahol elveszik. Az emberi méltóság elveszik. Az értelmetlen "életmentés" nagyon megalázó helyzeteket eredményez. Apa és lánya mégis képesek a végére szépen csendben elválni egymástól. Ez lehet elfogadás, beletörődés a megváltoztathatatlanba. Ez a történet maga az élet.

Közben felvillannak az emlékekből a gyerekkor, a felnőtté válás képei, az életközépi válság, az öregedéssel és a halállal való szembenézés. Az apa elvesztésére való lelki felkészülést követhetjük nyomon, azt, amire nem lehet felkészülni. Az emlékidézés őszinte, mély és fájó. A múlt intenzív légköre menthetetlenül hatni kezd az olvasóra. Nyers, szókimondó valósága néha sokkol. Végig nyomasztó, a befejezés talán némi vigaszt is hoz. Felkavaró, akaratlanul is számvetésre késztet. Sok kérdés felvetődött bennem olvasás közben, hiszen a helyzet némileg ismerős. Érzések, emlékek villannak fel saját életemből. Rövid, hatásos, szívettépő könyv. Olvasás után még sokáig velem marad.

Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet.



             

BABARCZY ESZTER 1966-ban született Budapesten, művészetfilozófus, eszmetörténész, a MOME oktatója. Szülei Babarczy László Kossuth-díjas rendező és Vajda Ágnes.
2020-ban A mérgezett nő című kötetéért Margó különdíjat és Déry-díjat kapott.





Jelenkor, Budapest, 2025
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635184552

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése