"Az olvasás olyan mint a szerelem, aki kihagyja, élete legnagyobb élményét hagyja ki, mert szerelem nélkül mit sem ér az élet."
Dragomán György író
December 13-án 8 éves a Gabó olvas blog. Az alkalmat megragadva a ProKontra bloggere, Zsófi keresett meg kérdéseivel. Őt ITT tudjátok követni. Fogadjátok szeretettel a havi bloginterjút - velem.
1, Kérlek mesélj egy kicsit magadról. A Gabó olvas blogodat rengetegen ismerik már, viszont sokan nem tudják ki áll mögötte. Ismerjük meg Gabót, milyen ember ő, amikor nem olvas, nem blogot vezet.
A könyvek és az olvasás mindig az életem fontos része volt. Ezt nagymamámnak köszönhetem főleg, aki mindig adott könyvet a kezembe, amiről tudta érdekel, nekem való. Sosem csak alkalmakra, bármikor. Igazán sosem szerettem a középpontban lenni, bár nyitott és érdeklődő vagyok mások örömeire, gondjaira, segítek is, ha módomban áll. Szeretek az olvasáson kívül a természetben barangolni, biciklizni, úszni, kirándulni, új helyeket, dolgokat felfedezni. Filmek és a zene ami az érdeklődési körömbe tartozik még. Szívesen megyek színházba, koncertre. Jelenleg - egy válás után - egyedül élek, két gyermekem már felnőtt. Nagy örömömre az olvasás náluk is lételem, napi szükséglet.
2, Térjünk vissza a könyvekre és az olvasásra. Gondolom sokan megkérdezték már tőled, hogy ki a kedvenc íród és mi a kedvenc könyved tőle. Én most arra vagyok kíváncsi, hogy a kedvenc íródtól melyik volt az a könyv, amiben hatalmasat csalódtál és miért?
Igen, ez igaz és nehéz kérdés, hiszen valóban sok kedvencem van, akár műfajra lebontva is. A blog fő profilja a skandináv krimik, szépirodalom és a történelmi regények. Az északiak esetében a szépirodalmuk is szívem csücske. Idén nyáron, fájó szívvel, de Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak krimije okozott csalódást. Felszínes, nem is igazán skandináv krimi. Értető, hogy ki kellett adni, hiszen egy sorozat második része, de itt Lackberg arányt tévesztett. A sorozat első része jó volt, ezért izgatottan vártam, hogyan folytatódik. Bár olvasható a történet, de nem nyert meg. Persze van még ilyen, akár hazai példa is, de ezeket legtöbb esetben elviszi a szerző neve. Nem is lehet mindig kiválót, zseniálisat írni. De említhetnék egy hazai példát, amikor a kiadó kissé zokon vette a nem túl lelkes ajánlót, míg a szerző, akinek sok-sok könyvét olvastam, igazi úriember volt. Vámos Miklósról van szó, akit tisztelek és becsülök. Az, hogy az a bizonyos könyve nálam nem nyert, nem jelenti, hogy rossz, csak engem nem talált meg igazán. Nem baj ez, legközelebb majd sikerül!
Valóban, sok kiadónak írtam már recenziót, ajánlót, vagyunk kapcsolatban. Erről is lehetne oldalakat írni, melyik kiadó hogyan dolgozik, áll a bloggerekkhez, kezel egy-egy kiadványt. Persze ez egy síkos terület is. Természetesen a legkedvesebbek azok, ahol már tudják mi az, ami nekem való. A könyv is áru, el kell adni, megtalálni a célközönséget. Fontos a tartalom, a kiadvány minősége, remek borítók, reklám. Elfogadják a véleményem, így az adott könyv sikeréért közösen tudunk tenni egy picit. Ilyen profi, hozzáértő csapat az Animus, a 21. Század vagy a General Press Kiadók. Feltétlen megemlíteném a Jaffa csapatát, akikkel a kezdetektől jó kapcsolatot ápolunk.
4, Egy recenziós könyvnél mit várnak el a kiadók? Milyen feltételekkel adnak könyveket? Minden recenziós könyvről írsz értékelést vagy olyan, amit annyira rossznak ítélsz, hogy inkább nem is írsz róla? Ebben az esetben hogyan kommunikálod ezt a kiadó felé, és ők hogyan reagálnak rá? Volt már negatív értékelés miatt összetűzésed kiadóval?
Hűha, mondom én, hogy vékony jég ez. Mindenképpen felelősség egy recenzió megírása. Legtöbbször a határidő a legszorosabb, és persze, bár nincs ez kimondva, de természetesen a jó ajánlókat várják, szeretik. Ennek ellenére is lehet kritizálni, ha az érvekkel alátámasztott, nem bántó. Arról nem is szólva, hogy a relatíve rossz könyvben is akad jó. Itt a blog választott Kosztolányi-mottójára utalnék. Bár nincs az én zsebemben sem a bölcsek köve... így nem, nem mindegyikről írok, akadt amivel én sem tudtam megbirkózni. Természetesen ez nem feltétlen az író vagy a könyv hibája. Ha elvétve is, (talán 4-5 esetben volt ilyen a 8 év alatt) ilyenkor a kiadó sajtósával megbeszéltük, erről inkább nem írnék. Olyan is megesett, hogy kimondottan jó ajánlót kértek... vagy elfogadták ugyan a negatív észrevételem, de azért megsértődtek. Ilyenkor akadozik a kapcsolat, bár igazi nagy "vita", összetűzésem nem volt. A legjobb már egy ideje nem recenziós könyvről jót írni.
5, Sok blogger valamiért negatívan áll a másik bloggerhez. Amikor én elkezdtem három éve, próbáltam nyitni több ember felé is, de majdnem mindenhol ellenségeskedést tapasztaltam. Őszintén megmondom, hogy feléd nyitni sem próbáltam, mert úgy gondoltam, hogy nem „ereszkedsz” le a kisebb bloggerekhez. Te egy pozitív csalódás voltál számomra. Mivel te vagy az egyik legrégebbi blogger, mit gondolsz, miért van ez az állandó rivalizálás?
Tapasztaltam hasonlókat én is, a kialakult klikkekbe nehéz bekerülni, pici ország, pici piac, sok blogger. Szerencsére akad néhány blogger, akikkel kimondottan jó kapcsolatban vagyok. A Könyvutca, Tekla könyvei vagy a Tiszta lappal a világban íróival már személyesen is találkoztunk. Többeket olvasok én is szívesen, a moly ismert és felkapott felület. Itt a kiadók is megtalálhatóak, sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Gondolom az ellenségeskedésnek az időhiánya, a távolságok, az arcnélküliség és persze a féltékenység állhat a háttérben. Mindenki másképp csinálja, ugye.
6, Sokan úgy gondolják, hogy milyen jó azoknak a bloggereknek, akik recenziós könyvet kapnak. Azzal azonban nincsenek tisztában, hogy emögött mennyi munka áll. Mennyi időt szánsz egy értékelésre, hány órát jelent ez? Mennyit foglalkozol naponta a blogoddal?
Így van. Sokan csak a felszínt látják. Természetesen nagy öröm és megtiszteltetés, ha egy kiadó felkér, bizalmat szavaz. Különösen, ha ez a kapcsolat évek óta jól működik. Csak jön a futár, hozza az újdonságokat... ami szórakozás és kikapcsolódás, de munka is. Elég gyorsan olvasok, és keveset alszok, de megírni a bejegyzést is még legalább 2-3 órát elvisz. Most többet tudok foglalkozni ezekkel, ez az év nekem elég rázósra sikerült. Ami szerintem fontos, szívvel, lélekkel kell csinálni, a lehető legjobbat, legtöbbet kihozni az adott könyvből. Hozzá tenni valami eredetit, személyeset. Megesett, hogy éjjel ébredtem fel, mert a könyv ott járt az agyamban, és akkor születtek jó gondolatok. Szeretem az ilyen igazán jó történeteket, ami átjár, valamiért az enyém, mikor már olvasás közben, fejben írom az ajánlóm.
7, Mivel imádod a könyveket, nálad mindenhol könyvek vannak? Van még hely? Mit kezdesz azokkal a könyvekkel, amikre neked már nincs szükséged és nem kötődsz hozzájuk érzelmileg? Eladod? Könyvtárnak adományozod? Elajándékozod?
Éppen most vettem új könyvespolcot... ez a negyedik nagy polc a lakásban a két kisebb mellett. Olyan ezer könyvel élek együtt. Tőlem mindig minden rokon, ismerős könyvet kap ajándéknak, de a helyi könyvtárnak is adtam már. Ahogyan több író-olvasó találkozó létrejöttében is tevékenyen részt vettem szervező vagy moderátorként.
8, Mi volt a legnegatívabb visszajelzésed? Akár bloggal, akár értékessel kapcsolatban? Mi volt a legnegatívabb tapasztalatod egy kiadóval?
Szerencsére több a jó, inspiráló visszajelzés. Azonban amikor egy magyar szerző zokon vette a kritikámat az kissé eldurvult. Egyrészt, ha ennyi borzalmat, trágár durvaságot leír, ne legyen már ilyen érzékeny... arról nem is szólva, ha egy könyvnél csak zseniális, áradozó ömlengések vannak, ráadásul mindig ugyanazoktól, eleve nem életszerű. Kiadó esetében az, amikor nem is válaszol... Elárulom, akadt olyan kiadó, aki finoman, de lepasszolt, majd három évvel később ők kopogtattak, kerestek meg, ugyan írjak már nekik is. Ez azért jóleső volt.
Szívesen olvasok vagy adok teret elsőkönyves íróknak is, az sem baj, ha kisebb kiadó vagy magánkiadás. A téma számít elsősorban, a fantasy és a sci-fi nem érdekel. Sok izgalmas meglepetés ért már, olyan is akadt, amit utóbb megbántam. Tudni kell nemet mondani is, ezt is megtanultam az évek alatt. Mivel szeretem és szívügyem is a magyar szépirodalom sok ilyet olvasok. Büszke vagyok, hogy felkértek, és a Merítés szépirodalmi zsűri tagja lehettem. Ez egy 4 éves szakasz volt, de időhiány miatt kiléptem már. A Napkút Kiadó most új felfedezés számomra, de említhetném a Kalligram vagy Typotex Kiadót, az ő könyveiket régóta szeretem, bár ők nem szórják a recenziós példányokat. Ahogyan a Gold Book is a szerzőre bízza, kinek ad. Ez is hozzájárul, hogy több íróval ápolok jó barátságot. Ez igen megtisztelő és öröm is. Benkő László, Csikász Lajos Bíró Szabolcs vagy Trux Béla neve "márka" a történelmi regényírók között, de említhetném Hartay Csaba, Kálmán Gábor vagy Jászberényi Sándor nevét is. Van két fájó veszteségem is. Kőrösi Zoltán barátsága meghatározó volt, ő néhány éve, míg Rozsnyai János a héten távozott el.
Olyan "hozadéka" egy-egy találkozás, dedikálás az olvasásnak, ami ad egy plusz lendületet, sajátos élményt. Mára már elég sok szerzőtől van dedikált könyvem, külföldiektől is. Ezeket gyűjtöm. A személyes találkozásokból született a Bloginterjú sorozatom is. Erre kifejezetten büszke is vagyok, hogy kiváló írók, fordítók válaszolnak örömmel a kérdéseimre.
Valóban nehéz csak egyetlent kiemelni. Jón Kalman Stefánsson elementáris erejű, költői szépségű elbeszélése a Menny és pokol trilógia. Ezt ajánlanám.
Köszönöm a kérdéseket, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy minden kiadónak, szerkesztőnek és írónak, a blogot követő olvasóimnak köszönjem a közös munkát. Békés ünnepeket, nyugodtabb, sikeres új esztendőt mindenkinek! Olvassatok minél többet!
"Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?" 
Márai Sándor
Márai Sándor
Kedves Gábor, hiába kattintok az ITT-re, nem található az oldal. Dóra
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörléshttps://prokontra.net/
VálaszTörlésTalán így megnyílik! :)