2020. december 6., vasárnap

Presser könyve

Presser Gábor: Presser könyve


                                                                




Presser Gábor Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, előadóművész, számtalan nagy sláger és musical komponistája, mindannyiunk Pici bácsija ismét nagyot alkotott. Ezúttal prózát írt, az emlékeit rendezte kötetbe.

Az LGT zenéje mindig fontos része volt az életemnek. Meghatározó és kiemelkedő munkásságuk számtalan slágerrel örvendeztette meg a rajongókat. A Popfesztivál, a Loksi album, vagy a Padlás dalai mellett Zorán, Kovács Kati, Katona Klári lemezeit említeném még.

Az LGT volt az első magyar supergroup, 1971-es megalakulása nem kicsit rázta meg a hazai könnyűzenei életet. Kezdve ott, hogy az Omega esett darabjaira. Amit elég nehezen hevertek ki, hogy távozott a billentyűs-zeneszerzőjük, és a dobosuk feleségestől. Presser és Laux (Adamis Annával) bevette Barta Tamást és Frenreisz Károlyt. A többi mára már zenetörténelem. Érdekes, hogy ez az unalomig ismert eset így nem is szerepel a könyvben, (a csecsemőnek minden vicc új) az első két lemez is csupán alig említés szintjén került be, ahogyan Frenreisz, majd később Laux távozása sincs említve, ahogyan az Adamissal megszakadt együttműködésről sincs egy sor sem. Presser élvezetesen, de csapongva mesél, nincs szigorúan vett kronológiai sorrend. Nem mindig tudni előre, hová kanyarog, fut ki a történet. Néha kissé zavaró volt ez az időben való ugrálás, de kétségtelen, hogy térben és időben ezek jól elkülöníthetőek. A történetek közé beszúrt magyarázatai, apró kiegészítései, kiemelései pedig határozottan tetszettek. Pici bácsinak vannak meglátásai, tévedései, amit vállal, vidám és szomorú emlékei, no és ami nagyon kell, humora. A történetek között időről időre felbukkan kávéval, finom süteményeivel Elvirka, Presser mamája is, ami nagyon szerethetővé teszi az amúgy is pazar könyvet. 
A Dob utcától Amerikáig és vissza, lehetne akár a könyv alcíme.
  

    
Az LGT története az elhíresült és meghatározó, 1973-ban megjelent BUMMM! albumtól követhető. Meghatározó és kultikussá lett lemez ez. Olyan érzésem volt több esetben, mintha elsősorban a "két Tominak" (Barta és Somló) állítana végre méltó emléket. Barta disszidálása után idehaza "nem volt téma", tragikusan korai, 1982-es halála után sem volt illő őt emlegetni. Presser nagyszerűen bemutatja emberileg is Bartát, ezzel emléket állítva neki. Somlót pedig mindenki szerette, sajnálatosan alig néhány éve csatlakozott az égi zenekarhoz. Megtisztelő és fájó róluk olvasni, érezni a sorokból a kolléga és barát szeretetét. Fájó, hogy abból az LGT-ből már csupán Presser tudta ezeket megírni. A tisztelettel emlegetett kor- és pályatársak közül a Major Tamással lefolytatott utószinkron volt még meghatóan drámai.

Presser kordokumentuma nem csak rocktörténet. Megelevenedik a film és a színház világa is, ahogyan a szocialista kultúrpolitika, az elvtársias vaskalaposság számtalan esetben kerül fényre. A megalázó szerződések, turnék szervezése, lemezfelvételek nehezítése, a borítók körüli kekeckedések a hozzá nem értésről és a hatalomról szólnak. Ezek elképesztő történetek formájában elevenednek meg. Olvashatunk a Cseh vagy Romániai, NDK kitiltásokról vagy a Tabán-koncertekről, szovjet turnékról. Nagy beszélgetésekről, evésekről, vodkáról, nőkről. Kiderül az is, hogy egyszer Varsóban (tényleg) elveszett a Somló. Jó volt megismerni egy-egy kiemelkedő lemez, dal hátterét, történetéről olvasni. Színes és érdekes volt a Popfesztivál születéséről vagy a Báj-báj Loksi koncert történetét megismerni. Felsorolni is nehéz mi minden került a 21 fejezetbe, még így is sok történet maradt ki, nem került említésre. Ezekről talán a második kötetben olvashatunk. Itt akadt hiányérzetem, lett volna néhány dolog, ami engem érdekelt volna, de itt és most nem kaptam rá válaszokat. Ezek a szerzőnek nem voltak fontosak, illetve talán a folytatásban ezekre is fény derül.

    
Természetesen a "lehettünk volna" világsztárok történet is megelevenedik, ez adja a kötet gerincét. És tényleg lehettek volna... ott álltak a kapunál, azonban a szocialista cenzúra ezt nem engedte.  Aminek részleteit így évtizedekkel később is szédületes olvasni. Döbbenetes, hogy a siker útjában éppen a politikai gépezet állt legtöbbször. Ahogyan az is meghökkentő napjainkra, hogy a külföldi utazások után bizony le kellett adniuk az útleveleiket. A turnék emlékei között a cseh vagy lengyel LGT lemez története is legalább olyan izgalmasak, mint az amerikai szereplések. Kikkel és hol kerültek kapcsolatba, adhattak koncerteket, micsoda lehetőség előtt álltak. 

Presser stílusa a baráti beszélgetések őszinte, nyíltságát idézve őszintén sztorizik. Minden sora érdekes, sokatmondó. Nem pletykál, nem árul el túl sokat. Néha éppen a sorok között érdemes olvasni. Elképesztő az 1970-es Yamaha-fesztiválos sikerükről, az odavezető útról, angol és amerikai koncertekről, lemezekről megtudni még ezt-azt. Színes és mozgalmas emlékkönyv ez, ami nem Presser-életrajza, de megjelennek a korszak (zenéhez nem értő) lemezgyári elvtársai, besúgók, kollégák és egyéb szakemberek. Fontos rocktörténet ez a könyv, képtelenség felsorolni, mennyi jellemző adalékkal, háttérrel a legvidámabb barakk érzettel megspékelt korrajz. 

                        
Várom a további folytatást, hiszen rengeteg érdekesség, titok lapulhat még az LGT emlékek között. Bizonyára nem lesz nehéz megtölteni a folytatást sem. A kötet számtalan ritka dalvázlatot, jegyzetet és táviratot, képeket tartalmaz, QR-kóddal megspékelt pazar kivitelű gyöngyszem. 

Illik Presser és az LGT hagyatékához. Tudom, hogy furcsa, de már a borító fotó miatt is érdemes a könyvet birtokolni. Presser a magyar könnyűzenei élet legnagyobb alakja. Jó, hogy van nekünk, becsüljük meg. 




Kedvezménnyel ITT megrendelhető!  

Helikon, Budapest, 2020
520 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634791898

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése