2020. december 17., csütörtök

Tudhattad volna

Jean Hanff Korelitz: Tudhattad volna



                                                                         





A könyv és film párosából ezúttal a film került ki győztesen. Szerintem nagyon rendben volt, kellő feszültség, remek alakítások, jó sztori, ami viszont a könyv érdeme.

Az HBO új hatrészes minisorozatában Nicole Kidman és Hugh Grant egy házaspárt alakítanak,
akiknek van egy kamaszodó kisfiúk. A látszólag idilli, kívülről tökéletes életük azonban egyik pillanatról a másikra hullik darabjaira. Érdekesség, hogy ez már Nicole Kidman második HBO-s minisorozata a Hatalmas kis hazugságok után, melynek nem csak a főszerepét alakítja, de producerként is részt vett a munkálatokban.

A könyv 2014-ben jelent meg, nem kis visszhangot kiváltva, így nem is csoda, hogy adta magát az ötlet a megfilmesítésre. Idehaza 2015-ben a GABO Kiadó adta ki, most újra a boltokba került, filmes borítóval. A téma az emberi kapcsolatok mélyére hatol, pszichothriller formában. 

    
Grace (Nicole Kidman) sikeres terapeuta, odaadó orvos férjjel (Hugh Grant) és elit, magániskolába járó fiával. Egy gazdag és tökéletes, sikeres család. Vagy mégsem? Mi lapul a látszat mögött? Egy éjjel feje tetejére áll Grace tökéletesnek hitt világa, a dominó elv alapján minden bedőlni látszik. Egy váratlan és brutális gyilkosság szilánkjaira töri ezt 
a felszínes, látszat idillt. Az egyre feszültebbé váló, nyomasztó történet sokkoló igazsága döbbenetes. Sötét, mocskos titkokra derül fény. A tökéletes emberek világában a hazug, álszent képmutatás már-már természetes. A film feszes, izgalmas, a könyv jól indul, majd kissé túlírt, körülményesen elnyújtottá válik a döbbenetes csúcspontig. Az mindent visz, azonban a filmen a látvány, a zene és fényképezés sejtelemesebb összhatást ad.


                                  
A máskor kedves, vicces Hugh Grant az orvos férj, Jonathan  szerepében komoly drámai alakításról tesz tanúbizonyságot. Az évek jót tettek neki, beért, kiforrta magát. Már Guy Ritchie Úriemberek filmjében is parádésat alakított, vitte a hátán szinte az egész filmet. Itt a metamorfózisa jól nyomon követhető. Gyűrött, barázdált arca jól mutat a közeli képeken, ám sok esetben a szemével is játszik. Kidman szépséges, bájos és okos, de nem eléggé... tudhatta volna, de nem látta, nem vette észre a jeleket, mi folyik a szeme előtt. Míg mások házasságához osztja az észt, a sajátja egy illúzió. A tökéletes apa és férj, sötét titkaira fokozatosan derül fény. A rendkívül eseménydús háttér egészen a férj gyerekkoráig nyúlik vissza. Grant érett férfiként, titokzatos alakként vonul végig a filmen. Hol ártatlan bárány, hol szerető férj és gondoskodó apa, aki rákos gyerekeket gyógyít. 

Van azonban egy másik, a család előtt gondosan rejtve maradt arca, a sötét lelkű gonosz. A tétova, csetlő-botló, kínos szóviccekkel önironizáló bájgúnár a múlté. Az egyik nagyjelenet, ráeszmélős pillanat, amikor Grace-Kidman az anyósával beszél....először a hosszú házasságuk alatt. Ez a ráeszmélés nyitja ki a szemét, Jonathan - Hugh titkolt életére. Az eltűnt, gyilkossággal vádolt, szertőt tartó férj és egy sor rettenetes felismeréssel kell megküzdenie, hogy új életet tudjon a maga és a fia számára teremteni. Nos, ez borítékolhatóan több okból sem lesz könnyű feladat.

             
A lélektani dráma férfi főszerepe mellett jelentős alakítás jut Donald Sutherland számára, aki Grace apját játssza. Az apa-lánya kapcsolat is hoz váratlan fordulatokat, tartogat meglepetéseket Grace számára. Másik érdekesség, hogy Sutherland a Hideghegy című filmben is Kidman apját játszotta. Bár akad gyilkosság, van nyomozás, inkább a lelki háttér az alapja a filmnek. A motivációk, a kapcsolatok mibenléte mozgatja a szereplőket. A kétszínűség, kirakatboldogság, a csillogó felszín most is örvénylő mélybe húzza a szereplőket. 




                                                                                                           
A tárgyalás is a látszatra épül, ennek megóvás, fenntartása nem könnyű. Társadalmi kritikának is felfogható ez. Kiváló, sőt az egyik legjobb alakítást nyújt Noma Dumezweni a védőügyvéd szerepében, érdemes rá figyelni. Itt az izgalmak már az ítéletre összpontosulnak, nem is a ki a tényleges tettes témára. 

Azonban a végső fordulat drámája visz mindent. Innen minden új értelmet nyer. Izgalmas és feszült pillanatokkal zárul a film. Kiváló szórakozás, érdemes megnézni vagy elolvasni a könyvet. Mennyire ismerjük azt, akivel együtt élünk, megosztjuk az életünket? A téma tényleg jó és felcsigáz, érdemes kitartónak lenni hozzá.

ITT tudod kedvezménnyel a könyvet beszerezni a GABO-tól. 






  
Jean Hanff Korelitz: (1961. május 16.)
az Admission (Felvétel), az Interference Powder (A beavatkozópor) című gyermekregény, valamit három korábbi mű, a The White Rose (A fehér rózsa), a The Sabbathday River (A szombati folyó) és az A Jury of Her Peers (Majd dönt az esküdtszék) írónője. Megjelentek írásai többek között a Vogue-ban, a Real Simple-ben, a More-ban, a Newsweekben és a Travel & Leisure utazási magazin családi rovatában.



GABO, Budapest, 2020
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660353 · Fordította: Szabó Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése