2020. december 11., péntek

A fenyőfák között

Joseph Boyden: A fenyőfák között




                                                     




Joseph Boyden kanadai regényíró jelentős tehetség, erről előző regénye Az orenda olvasásakor már meggyőződhettem. Szerettem olvasni, emlékezetes történet volt. Izgatottan és örömmel vettem kézbe legújabb, idehaza megjelent könyvét a Jaffa Kiadó újdonságát.

Igazi epikus nagyregény, kalandos mese a szerelemről, az identitás keresésről és a veszteségek feldolgozásáról. Azt nem mondanám, hogy ez egy könnyed olvasmány. Mégis megéri feltörni és elmerülni ebben a világban. Már csak azért is kissé nehéz volt bejutni, mivel a szerző az egyes fejezeteken belül is egyik karakterről a másikra vált, ezt meg kell szokni az olvasónak. Kemény olvasmány, a történet fájdalmas és szomorú, de mindenképpen megéri a befektetést, igazi irodalmi csemege a kötet. Úgy tud izgalmas és sodró lendületű lenni, hogy közben hiteles történelmi, néprajzi ismereteket ad át a kanadai indiánok életéről, sorsáról. Egyszerre gyönyörű és erős, mégis szórakoztató, néhol megrázóan megindító, a kegyetlen hétköznapok valóságáról, a mindennapok egyszerű emberének története ez a regény.

Will Bird és Annie, egy nagybácsi és unokahúg, az ő egymásba kapcsolt történetüket a váltakozó fejezetekben mesélik el a szerző. Két szálon fut a cselekmény, ez egy történet az életről, a megpróbáltatásokról, amellyel meg kell küzdenünk. Ez lehet akár legyen szó kulturális kihívásokról, családi kapcsolatokról, belső gyengeségekről vagy a bennünk lévő démonokról. Arról is szól, hogy elfogadjuk azt, amit ránk mért az élet, a helyünkért való küzdelemről, az élet megítéléséről és még sok minden másról. Ami számomra különlegessé tette ezt a könyvet, hogy Will történetét úgy ismerjük meg, hogy főhősünk emlékeiből bontakozik ki, ugyanis Will kómában van egy baleset miatt. Az öntudat mélyéről feltörő emlékek áradata drámai, elgondolkodtató és megható.

         
A regény betekintést ad a Kanada és az USA határán élő amerikai indiánok világába, amely kevéssé ismert. A sűrű és csendes fenyőerdők hallgatag mélyéről eljutunk Torontó zajos hétköznapjaihoz, ezek adnak hátteret. Az ember és természet örök küzdelmeinek képei is színesítik a regényt. Mindezt megspékelve a fehér emberek fensőbbséges gőgjével, ami az indiánok örök és megalázó kiszolgáltatottságához vezet. Néhol emlékeztetett a regény Tommy Orange Sehonnai könyvére. A realitás és misztikum izgalmas határmezsgyéjén egyensúlyozó, nagyívű történet elgondolkodtató. Rendkívül élveztem a sok helyen felbukkanó lírai nyelvezetét és a történetfűzést.





A két rendkívül meggyőző karakter története a végére szépen kikerekedik. Will Bird, aki kómában fekszik egy távoli, ontariói kórházban; és Annie Bird, Will unokahúga, egy gyönyörű magányos nő sorsa katartikus élményt nyújt. A zord kanadai pusztától kezdve a manhattani klubok éjszakai világa 
is megidéződik, nem elkerülve a kábítószer-hatású éjszakai élet felszínes csillogását. Ez az izgalmas, hangulatos mesemondás a két különböző módon megtört karakter sorsának egybefűzése a mindenen átsegítő szeretettel, ősi viszályokkal, rejtélyes eltűnésekkel, gyilkosságokkal fűszerezve olvashatjuk. Egy távoli világ képei, a történelmi szféra, és az emberi sorsok tették a regényt igazán érdekessé.


ITT tudjátok kedvezménnyel beszerezni a regényt! 

    
     

Joseph Boyden (1966) a kortárs kanadai irodalom kiemelkedő alakja. 

Első könyve, a Három nap az út 2006-ban elnyerte Kanada egyik legrangosabb irodalmi díját. Az ír és skót felmenőkkel rendelkező Boyden az Ontario-i Willowdale-ben nőtt fel, egy tizenegy gyermekes család harmadik gyerekeként. Szigorú ír katolikus családban és jezsuita iskolában nevelkedett. Ebből a regényéből 2018-ban forgattak filmet. 


Jaffa, Budapest, 2020
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634751632 Fordította: Illés Róbert

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése