Jo Nesbø: Éjszakai ház
A norvég író, Jo Nesbø a skandináv krimi műfajának minden túlzás nélkül legnagyobb királya. Neve az 1997-es indulása óta megbízható márka lett. Könyvei rendre a toplisták élén tanyáznak, írjon bármit. A Harry Hole-sorozat mellett írt már novellákat, több sikeres gyerekkönyvet és most horrort. Talán nem tévedek, ha ez a könyv várhatóan eléggé megosztó lesz a rajongók körében. A molyon eléggé gyengén nyitott, a 66%-os kezdés több mint lehangoló. Ez mára javult némileg, 69% -ra. Egy csábító, de bonyolult rémálom a kisregény. Jo Nesbø túllépett azon, amit korábban csinált. Kérdéses, ehhez mit szól, hogyan fogadja az olvasótábora?
.jpg)
A környezetből ítélve vélhetően Amerikában játszódik, talán a hetvenes évek táján, míg a másik, hogy végig olyan érzetem volt, mintha ifjúsági-tini-horrort olvasnék. Igaz, ifjúsági a háttér, a főszereplők gyerekek, talán ezért sem volt túl borzongató a regény, néhány pillanattól eltekintve. Egy sötét, félelmetes, amolyan a "frász kitör érzést" vártam, ami nekem nem jött. Nesbø a feszültség mestere, itt visszafogta magát.
Bevallom, elég kevés horrort olvasok, de egy Jo Nesbø az egészen más kategória. Olvasóként tudom, hogy kihagyhatatlan, természetesen kíváncsi lettem erre a lidércnyomásos könyvére. Gyorsan olvasható, három részből áll össze a történet. Eleinte még minden rendben volt, de egy idő után, a harmadik részre totál elvesztettem a fonalat, jött a na, akkor most mi van?? érzés. Többrétegű a történet, ami a műfajban járatlan olvasót összezavarhatja. Kezdjük az elején, hiszen olyan jól indult minden.
Az nem is lepett meg, hogy a szöveg összetett, több rétegből áll össze a történet, olyan fontos jellemzői vannak, amik valóssá teszik az eseményeket. Barátság, magány, bátorság, a gonosz és a végzet mellett a reményről mesél. Gyors tempójú és körmönfont, az első rész izgalmai hozzák a horror elemeit, hamar a lényegre térünk. Főhősünk Richard, egy tizennégy-tizenöt éves fiú. Szülei tragikus halála után kerül az eldugott kisvárosba, Ballantyne-be, rokonokhoz.
Richard zárkózott, barátságtalan, nem szeretik a társai. Kitaszítottként olyan barátai vannak, mint a dadogós Tom és a túlsúlyos Jack. Gyerekként egy idegen helyen, kirekesztve nehéz beilleszkedni. Feltűnik egy lány is, Karen, aki erős akaratú, a saját útját járja. Egyedül ő lesz az a későbbiekben, aki nem hisz Richard bűnösségében. Nesbo remekül ábrázolja a fiatalok közti kapcsolatokat, érzéseiket. Itt több elgondolkodtató háttéresemény akad.
Az események képi világa festői, látványos az elhagyott ház az erdő mélyén, a kibontakozó titkok, és a magányos telefonfülke. Ezek beindítják a történéseket. A gyerekcsínyből félelmetes események bontakoznak ki előttünk. Egy groteszk és egészen félelmetes jelenettel kezdődik a regény. A gyilkos telefon elég sokkoló, ez a King-féle hatás több helyen felbukkan: rovarrá változás, bosszúmotívummal van meghintve a regény. Persze olyan személyre szabottan, Nesbø-módra. Van a kisregénynek egy sajátos stílusa, atmoszférája, amit meg kell szokni.
A második részre komolyodik a nyelvezet, kellően abszurd, misztikus vonala is lesz az eseményeknek. Beindul a nyomozás, ami nem túl kedvező Richardra nézve. Feltűnik egy titokzatos FBI ügynök, jelentős szerepet kap a könyvtárosnő és a régi telefonkönyvek. A gyerekek és felnőttek világa ütközik. Amikor a másik barátja is eltűnik, senki sem hisz Richardnak, végül nevelőintézetbe kerül, ahonnan majd persze megszökik. Bonyolódnak az események, és az olvasó (én) azt éreztem ez egyre kuszább, kezd se füle se farka lenni a történéseknek.
Amikor a végén a már felnőtt fiú 15 évvel később sikeres íróként visszatér gyerekkora színhelyére, végleg elvesztem. A régi iskolatársakkal való találkozás rémálommá válik. A történtekre a választ a látszólag elhagyatott erdei Éjszakai házban találjuk. A feszültség megvan, csak a magyarázat nem győzött meg a titokzatos, ijesztő és megmagyarázhatatlan dolgokra, amelyeket olvastam. Valóban, a kisregény a fantasy és a horror sajátos keveréke. Nesbø fantáziája azért elismerést érdemlő, széles a repertoárja. Nem tudom, mikor keletkezhetett, mennyire friss, talán tévedek, de ez valami korai zsenge a fiók mélyéről, újratöltve. Vegyes érzéseket hagyott maga után, nem ez lesz a kedvencem a szerzőtől.
Összegzés: Az Éjszakai ház valószínűleg egy műfaji játék, különös, furcsa kaland, amit nem kell túl komolyan venni. Afféle ujjgyakorlat Nesbø részéről, lám, tudok ilyet is! Valószínűleg csábító egy új forma, stílus kipróbálása saját és az olvasói (?) szórakoztatására. Az azonban bizonyos, részemről maradjunk Harrynál, vagy egyéb önálló, valóban skandináv történeteknél. Abban igazán király.
Itt megrendelheted kedvezménnyel!
Jo Nesbø: 1960. március 29. (Oslo, Norvégia) –
a világ egyik leghíresebb-sikeresebb krimiírója. Fiatalon focistának készült, de egy térdsérülés miatt le kellett mondania erről a pályáról. Közgazdász és pénzügyi elemző tanulmányokat folytatott, majd tőzsdeügynökként dolgozott, és mindeközben a Di Derre (Ők ott) nevű együttesben zenélt. Regényeit eddig 50 nyelvre fordították le, és több mint 40 millió példányban adták el világszerte. Krimiszerzőként 1998-ban elnyerte az év legjobb északi krimije (Denevérember) díjat. 2008 az év könyve Norvégiában a Hóember lett.
Animus, Budapest, 2023
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636143411 · Fordította: Sulyok Viktória
Bevallom, elég kevés horrort olvasok, de egy Jo Nesbø az egészen más kategória. Olvasóként tudom, hogy kihagyhatatlan, természetesen kíváncsi lettem erre a lidércnyomásos könyvére. Gyorsan olvasható, három részből áll össze a történet. Eleinte még minden rendben volt, de egy idő után, a harmadik részre totál elvesztettem a fonalat, jött a na, akkor most mi van?? érzés. Többrétegű a történet, ami a műfajban járatlan olvasót összezavarhatja. Kezdjük az elején, hiszen olyan jól indult minden.
Az nem is lepett meg, hogy a szöveg összetett, több rétegből áll össze a történet, olyan fontos jellemzői vannak, amik valóssá teszik az eseményeket. Barátság, magány, bátorság, a gonosz és a végzet mellett a reményről mesél. Gyors tempójú és körmönfont, az első rész izgalmai hozzák a horror elemeit, hamar a lényegre térünk. Főhősünk Richard, egy tizennégy-tizenöt éves fiú. Szülei tragikus halála után kerül az eldugott kisvárosba, Ballantyne-be, rokonokhoz.
Richard zárkózott, barátságtalan, nem szeretik a társai. Kitaszítottként olyan barátai vannak, mint a dadogós Tom és a túlsúlyos Jack. Gyerekként egy idegen helyen, kirekesztve nehéz beilleszkedni. Feltűnik egy lány is, Karen, aki erős akaratú, a saját útját járja. Egyedül ő lesz az a későbbiekben, aki nem hisz Richard bűnösségében. Nesbo remekül ábrázolja a fiatalok közti kapcsolatokat, érzéseiket. Itt több elgondolkodtató háttéresemény akad.
Az események képi világa festői, látványos az elhagyott ház az erdő mélyén, a kibontakozó titkok, és a magányos telefonfülke. Ezek beindítják a történéseket. A gyerekcsínyből félelmetes események bontakoznak ki előttünk. Egy groteszk és egészen félelmetes jelenettel kezdődik a regény. A gyilkos telefon elég sokkoló, ez a King-féle hatás több helyen felbukkan: rovarrá változás, bosszúmotívummal van meghintve a regény. Persze olyan személyre szabottan, Nesbø-módra. Van a kisregénynek egy sajátos stílusa, atmoszférája, amit meg kell szokni.
A második részre komolyodik a nyelvezet, kellően abszurd, misztikus vonala is lesz az eseményeknek. Beindul a nyomozás, ami nem túl kedvező Richardra nézve. Feltűnik egy titokzatos FBI ügynök, jelentős szerepet kap a könyvtárosnő és a régi telefonkönyvek. A gyerekek és felnőttek világa ütközik. Amikor a másik barátja is eltűnik, senki sem hisz Richardnak, végül nevelőintézetbe kerül, ahonnan majd persze megszökik. Bonyolódnak az események, és az olvasó (én) azt éreztem ez egyre kuszább, kezd se füle se farka lenni a történéseknek.
Amikor a végén a már felnőtt fiú 15 évvel később sikeres íróként visszatér gyerekkora színhelyére, végleg elvesztem. A régi iskolatársakkal való találkozás rémálommá válik. A történtekre a választ a látszólag elhagyatott erdei Éjszakai házban találjuk. A feszültség megvan, csak a magyarázat nem győzött meg a titokzatos, ijesztő és megmagyarázhatatlan dolgokra, amelyeket olvastam. Valóban, a kisregény a fantasy és a horror sajátos keveréke. Nesbø fantáziája azért elismerést érdemlő, széles a repertoárja. Nem tudom, mikor keletkezhetett, mennyire friss, talán tévedek, de ez valami korai zsenge a fiók mélyéről, újratöltve. Vegyes érzéseket hagyott maga után, nem ez lesz a kedvencem a szerzőtől.
Összegzés: Az Éjszakai ház valószínűleg egy műfaji játék, különös, furcsa kaland, amit nem kell túl komolyan venni. Afféle ujjgyakorlat Nesbø részéről, lám, tudok ilyet is! Valószínűleg csábító egy új forma, stílus kipróbálása saját és az olvasói (?) szórakoztatására. Az azonban bizonyos, részemről maradjunk Harrynál, vagy egyéb önálló, valóban skandináv történeteknél. Abban igazán király.
Itt megrendelheted kedvezménnyel!
a világ egyik leghíresebb-sikeresebb krimiírója. Fiatalon focistának készült, de egy térdsérülés miatt le kellett mondania erről a pályáról. Közgazdász és pénzügyi elemző tanulmányokat folytatott, majd tőzsdeügynökként dolgozott, és mindeközben a Di Derre (Ők ott) nevű együttesben zenélt. Regényeit eddig 50 nyelvre fordították le, és több mint 40 millió példányban adták el világszerte. Krimiszerzőként 1998-ban elnyerte az év legjobb északi krimije (Denevérember) díjat. 2008 az év könyve Norvégiában a Hóember lett.
Animus, Budapest, 2023
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636143411 · Fordította: Sulyok Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése