Vida Gábor: A bukfenc
Örömmel vettem kézbe Vida Gábor új regényét, kedvelem az író stílusát, könyveit. Az idei hazai szépirodalmi termés egyik legjobb olvasmányélményét kaptam. A Senkiháza, vagy az Egy dadogás története után egy afféle történelem alulnézetben tartalommal bíró, ironikus humorral megírt tablót olvashattam. A családregény az Erdélyi folytatásos alcímet kapta, ami elég árulkodóan sokat mondó.
Az események az 1989-es rendszerváltás eseményeit, hatásait mutatják meg Romániában, egy határmenti kisváros lakóinak zárt közösségének életén át. Élmény volt olvasni nyelvi leleményeit, finom humorát, az események megközelítését. A regény sodró története igyekszik alátámasztani azt a korabeli nézetet, miszerint 1989-ben Romániában nem valódi rendszerváltás, csupán egy „bukfenc” történt. A váratlan szabadság is zavaros körülményeket teremtett, ami utólag érthető. Ez a felfokozott hangulat az erdélyi magyarságnak is okozott fejtörést.
A történet folyamát 1988-tól 1992-ig követhetjük. Főhősünk, Tamándi Lőrinc, becenevén Lorenzo éppen a sorkatonaság után hazatér szülővárosába, aminek meghatározó helyszíne a Nájlon nevezetű műintézmény. A kocsma végig jelentős szereppel bír a regényben, ahogyan a történet színtere, a határ menti kisváros is jellemző háttér.
A katonaság "élményeit" még szinte testközelből érezhettem, az meghatározóan beégett nekem is az emlékekbe. Természetesen megjelenik a történetben a kisemberek élete, hétköznapjai a diktatúra alatt. Sőt, ezen keresztül látjuk a történéseket. Az áramszünetek, a rendőri önkény, a boltok üres polcai, áruhiány, az országban uralkodó szegénység. Mégis, valahogyan a mindennapok túlélését nagyban segítette a határ közelsége, a Szabad Európa hírei, a tv adások és a nyugati zene, vagy a család összetartó ereje. Kaja, pia legyen, ez a túlélés záloga, a többi majd lesz valahogy. Az ember valóban igazi ösztönlény. A kisváros történései, szerelem és a fiatalság irányítja az eseményeket, de jellemzően egy disznóvágás is meghatározó lesz. Itt különösen a Hrabal olvasmányok élménye jutott eszembe. Tetszett Lorenzo és Lavinia kibontakozó, ragaszkodó szerelme, ami több okból is nehezített pálya volt a szerelmeseknek. Elég talán annyi, hogy a lány apja Securitate-tiszt.
A nemzeti traumák sora üdítő kivételként jelenik meg Vida regényében. Csak így lehetett túlélni, valahogy érteni, alkalmazkodni az adott helyzetet. A forradalom utáni nemzeti lázongás, a marosvásárhelyi fekete március eseményei is teret kapnak. Sajátos, egyéni stílusa, ironikus humora jellegzetes, ahogyan ezt a történelem alulnézetből történetet olvashatjuk. Találó, ahogyan a szerző 1989 eufóriáját a szerelemhez hasonlítja.
Keserédes, sokszor sírva vigadós, ahogyan a sorok közül ránk köszön a történelem. Az apró életmesék mesterien fonódnak egybe a valósággal. Ezek színezik, adnak lendületet az eseményeknek. A karakterek élnek, egyedi hús-vér figurák népesítik be a végig lendületes történetet. Némi áthallás a hazai eseményekkel elkerülhetetlen. Elgondolkodtató, okosan felépített történet, ami szórakoztató görbe tükör is egyben.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!
Vida Gábor: 1968. március 4. (Kisjenő) –
Marosvásárhelyen élő író, a Látó folyóirat főszerkesztője. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán végzett magyar–francia szakon. A Magvető Kiadónál megjelent művei:
Fakusz három magányossága (2005), Nem szabad és nem királyi (2007), A kétely meg a hiába (2012), Ahol az ő lelke (2013), Egy dadogás története (2017), Senkiháza (2023).
Díjai
Artisjus Irodalmi Díj (2008), Déry-díj (2017), Merítés-díj (Közönségdíj és a Zsűri Díja) (2018)
Fotó: Kováts Zsófia
Magvető, Budapest, 2026
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631447958
A nemzeti traumák sora üdítő kivételként jelenik meg Vida regényében. Csak így lehetett túlélni, valahogy érteni, alkalmazkodni az adott helyzetet. A forradalom utáni nemzeti lázongás, a marosvásárhelyi fekete március eseményei is teret kapnak. Sajátos, egyéni stílusa, ironikus humora jellegzetes, ahogyan ezt a történelem alulnézetből történetet olvashatjuk. Találó, ahogyan a szerző 1989 eufóriáját a szerelemhez hasonlítja.
Keserédes, sokszor sírva vigadós, ahogyan a sorok közül ránk köszön a történelem. Az apró életmesék mesterien fonódnak egybe a valósággal. Ezek színezik, adnak lendületet az eseményeknek. A karakterek élnek, egyedi hús-vér figurák népesítik be a végig lendületes történetet. Némi áthallás a hazai eseményekkel elkerülhetetlen. Elgondolkodtató, okosan felépített történet, ami szórakoztató görbe tükör is egyben.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!
Marosvásárhelyen élő író, a Látó folyóirat főszerkesztője. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán végzett magyar–francia szakon. A Magvető Kiadónál megjelent művei:
Fakusz három magányossága (2005), Nem szabad és nem királyi (2007), A kétely meg a hiába (2012), Ahol az ő lelke (2013), Egy dadogás története (2017), Senkiháza (2023).
Díjai
Artisjus Irodalmi Díj (2008), Déry-díj (2017), Merítés-díj (Közönségdíj és a Zsűri Díja) (2018)
Fotó: Kováts Zsófia
Magvető, Budapest, 2026
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631447958
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése