Dara McAnulty
Egy ifjú természetbúvár naplója
Különleges, inspiráló könyv és utazás Észak-Írország néhány természetvédelmi helyére.
A fiatal szerzőnek egyedülálló kapcsolata van a természettel, amely szövegén keresztül jól érezhető is. Egy szenvedélyes fiatalember naplója ez, aki szereti a természetet, a tudományt és a természetvédelmet. Történetesen még autista is, ahogyan testvérei és az édesanyja is autista. Édesapja tengerkutató, természetvédő, ő nem autista. Szerencsére mindannyiukat erős családi kötelék fűzi össze, amely a természet iránti felfedezésben teljesedik ki. Látványosan megírt és mélyen megindító a könyv Úgy láttatja a természetet, ahogyan kevesen tudják. Az ifjú természettudósunk, Dara, mint egy ifjú Gerard Durrell indul sajátos felfedező, megfigyelő útjaira. A természettel való kapcsolata jótékonyan hat rá, a lelkét is megnyugtatja.
Ideje lenne felismerni, hogy milyen fontos is a kapcsolatunk a természettel. Az erdőkön-mezőkön, rejtett ösvényeken sétálva, folyóparton ücsörögve eltöltött idő olyan módon tölt fel bennünket, amit nem tudunk felfogni, de nagy szükségünk van rá. A természeti világ szépségének erőteljes képi ábrázolása, megindító, ahogyan rávilágít az autizmusra és a súlyos szorongás leküzdésére. A család és az otthon meghatározó szeretetéről szól, és arról, hogyan segíthetjük át egymást a legnehezebb időkön. Dara az iskolában a bántalmazások kereszttüzében él. Társai nehezen viselik másféle hozzáállását a dolgokhoz.
Tetszett ahogyan megállapítja és ráébreszt, az autista spektrumú emberek nem „sérültek”, hanem úgy tűnik, hogy csak más frekvenciákra vannak hangolva. Látjuk életét, szűk családját, a költözéssel és iskolaváltással járó zavarokat, valamint az autizmussal élők életének összetett bonyolultságát. Családja fontos szerepet játszik abban, hogy kifejlessze természetszeretetét, amely szenvedélye megmentette, és megóvta a külvilág káoszától. Dara nemcsak életének pozitív oldalait mutatja be, hanem a negatívabb oldalát is, félelmeit, bizonytalanságait, düheit és depresszióját, igazi hitelességet kölcsönözve naplójának. Madarak, nyulak és a felfedezés öröme segít a hétköznapjait átvészelni. A kötet tipográfiája tökéletesen adja vissza a leírások atmoszféráját, sok saját fotó is akad a könyvben.
Tetszett ahogyan megállapítja és ráébreszt, az autista spektrumú emberek nem „sérültek”, hanem úgy tűnik, hogy csak más frekvenciákra vannak hangolva. Látjuk életét, szűk családját, a költözéssel és iskolaváltással járó zavarokat, valamint az autizmussal élők életének összetett bonyolultságát. Családja fontos szerepet játszik abban, hogy kifejlessze természetszeretetét, amely szenvedélye megmentette, és megóvta a külvilág káoszától. Dara nemcsak életének pozitív oldalait mutatja be, hanem a negatívabb oldalát is, félelmeit, bizonytalanságait, düheit és depresszióját, igazi hitelességet kölcsönözve naplójának. Madarak, nyulak és a felfedezés öröme segít a hétköznapjait átvészelni. A kötet tipográfiája tökéletesen adja vissza a leírások atmoszféráját, sok saját fotó is akad a könyvben.
Élete nagyot fordul ezen év alatt, kicsit kinyílik a világ is neki, nem csak a család elköltözése miatt. Egy autista tinédzser bensőséges elmélkedései a természetben való elmerülés összetett örömeiről a mi szemünket is ráirányíthatja arra, mennyire jó kint lenni a határban, erdőn-mezőn, hegyekben. Ez egy olyan kedvcsináló napló, amely leírja a természetben való elmerülés mély és összetett élményét.
Egy 15 éves fiú lenyűgöző elmélkedéseit olvashatjuk, életének egy évét követhetjük végig – tavaszi napéjegyenlőségtől tavaszi napéjegyenlőségig, 14. és 15. születésnapja között. A fák, madarak, az erdő virágai mellé évszakról évszakra arról mesél, hogy a természet miként biztosít neki lélegzetet, gyógyírt saját lényére. Dara autista, érthetően másként látja a körülötte élőket, a világot. Egyedül a családja az, akik pontosan értik, hogyan lehet enyhíteni ennek a tulajdonságnak az intenzitását. A fiú számára létfontosságú és sürgető kiáltás a természet nevében, tudatva velünk, hogy ezen a bolygón az élet minden szikrája számít, és az embereknek cselekedniük kell. Az idő egyre nyomasztóbb, nem késlekedhetünk. A közösségi média segítségével szava egyre többekhez elér, részt vett egy kampányban, Nagy-Britanniába ment, hogy petíciót nyújtson be a miniszterelnöknek.
Egy 15 éves fiú lenyűgöző elmélkedéseit olvashatjuk, életének egy évét követhetjük végig – tavaszi napéjegyenlőségtől tavaszi napéjegyenlőségig, 14. és 15. születésnapja között. A fák, madarak, az erdő virágai mellé évszakról évszakra arról mesél, hogy a természet miként biztosít neki lélegzetet, gyógyírt saját lényére. Dara autista, érthetően másként látja a körülötte élőket, a világot. Egyedül a családja az, akik pontosan értik, hogyan lehet enyhíteni ennek a tulajdonságnak az intenzitását. A fiú számára létfontosságú és sürgető kiáltás a természet nevében, tudatva velünk, hogy ezen a bolygón az élet minden szikrája számít, és az embereknek cselekedniük kell. Az idő egyre nyomasztóbb, nem késlekedhetünk. A közösségi média segítségével szava egyre többekhez elér, részt vett egy kampányban, Nagy-Britanniába ment, hogy petíciót nyújtson be a miniszterelnöknek.
Dara naplóját olvasva ráébreszt arra, hogy mennyire fontos lenne a tudatos környezetvédelem, a természet és az állatok életterének megőrzése. Saját mikrokörnyezetünkön belül mi magunk is tehetünk lépéseket. McAnultyt gyerekkorában autizmussal és Asperger-kórral diagnosztizálták, és állapota szorosan összefügg az írásaival és a természet iránti érdeklődésével. Prózája egyszerre lelkes-lendületes és spirituális utazás, intenzív áttekintést ad környezete élővilágáról. Megismerteti az olvasót Észak-Írország rovaraival, növényeivel és mindenekelőtt madaraival.
Typotex, 2023
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932482 · Fordította: Varró Zsuzsa
Typotex, 2023
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932482 · Fordította: Varró Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése