A tanítvány

 

Kari Hotakainen: A tanítvány



                                        

”Az erőszak nem megoldás. Kivéve, ha mégis."






A finn szerző az őszi Margó-fesztiválon mutatta be regényét. A bőven spoileres beszélgetés kissé elvette a kedvem az olvasástól, nem is azt kaptam egészen, amit vártam. A beszélgetés amúgy tökéletesen illett volna regénybe...

A könyvben a harmincas éveiben járó, megkeseredett főszereplő, Maria úgy dönt, hogy saját kezébe veszi az életét, maga akarja irányítani a dolgokat. Előbb azonban bosszút áll nevelőszülein, és a számára ellenszenves értékrendet képviselőkön... a történet elsősorban Maria monológjaiból épül fel. Maria tehát örökbefogadott gyermek, aki biológiai és nevelőszüleitől is szenvedett, haragszik az egész világra, megkeseredett, másokat okol, keresi a miérteket félresiklott, örömtelen életére. Legjobb módszernek a bosszú látszik, hogy elégtételt vegyen. Túszul ejti az általa gyűlölt világ három képviselőjét: a Tengerészt, az Ínyencet és a Színészt. A lelki és fizikai terror egy elhagyott autószerelő műhelyben veszi kezdetét. A gumikalapács mellé egy Colt is felbukkan, no és megjelenik a rendőrség. Maria átlépett egy határt. A regényt groteszk módon bibliai idézetek szakítják meg, ami a felszínes fogyasztói társadalom képviselői ellen szólnak. Ezzel is a semmitmondó, kiüresedett, képmutató emberi kapcsolatokat helyezi előtérbe. Kari Hotakainen regénye szókimondóan keserű, fekete komédia, pszicho-thriller elemekkel.

Maria konkrétan számba veszi saját gyermekkorát és fiatalságát. Ennek eredményére Maria olyan mértékben kilépett a társadalom normáiból, hogy az elszámolás módja brutális. Hotakainen bevezeti az olvasót Maria elméjébe, érzelmeinek hullámzásaiba. Értettem minden bánatát, magában hurcolt fájdalmát, de olvasóként empátiát nem igazán tudtam érezni a lánnyal. Hotakainen főszereplője egy nagyon problémás, traumák sorát hurcoló nő. Rég elvesztette az irányítást sorsa felett, eleve kilógott abból bizonyos sorból. Amiért soha nem csak az egyén vagy a társadalom a bűnös. Maria múltjából fakadó gyűlölet döbbenetesen erős, súlyos társadalomkritikát rejt magában. A történések egyértelműen a középosztálybeliek, középkorúak ostoba és kiüresedett, felszínes életmódjának kőkemény bírálata. Olvasható ez a regény egy hangos figyelmeztetésként is.

Mégis valahogy "savanyú a szőlő" érzetet keltett bennem Maria tetteinek sora. Ez a probléma mindig is jelen volt/van a világban. Maria nem tudott, nem akart beilleszkedni. Egyetlen barátja Dagi, egy fiú, aki szintén a perifériára került. A regény keserédes fájdalommal átitatott, tökéletesen ábrázolja Maria motivációját, a kirekesztettség érzetét jól adja vissza. Bár mindenki hibás, mégis azt éreztem, a lány az, aki kizárta magát a társadalomból és a perifériára sodródott. A társadalmat többféleképpen átható egyenlőtlenségről szóló szatíra a végére tartogat még meglepetést. Bevallom, én kicsit másra számítottam végső megoldásként.

Kiadói kedvezménnyel ITT megvásárolható! 




      

Kari Hotakainen: (1957. január 9. (Pori, Finnország) az egyik legnépszerűbb és legolvasottabb finn szerző. Többféle műfajban alkot. Újságíró, költőként kezdte, írt gyerekkönyveket is. Magyarul korábban Futóárok utca és Az életkereskedő című regénye, valamint Kimi Räikkönen autóversenyzőről írott életrajza jelent meg.

Idehaza ez a negyedik megjelenése. Műveit több mint húsz nyelven adták ki világszerte.


 

Typotex, Budapest, 2023
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932581 · Fordította: Panka Zsóka