Egy ​perc csend

 

Cecilie Enger: Egy ​perc csend

Cecilie Enger könyve csendesen folydogáló történet, mégis bekúszik és ottragad az olvasó lelkében. Megrendítő és meglepő, ahogyan az élet mozaikjai összeillettek a regény valóságával.

Az Egy perces csend egy regény a felismerésről és az identitásról, arról, hogy mely emlékek élnek bennünk, és melyek tűnnek el, valamint arról, hogy menekülnél a saját életedből – és talán önmagadból is. Az emberi élet törékeny. Egy váratlan, rossz pillanat és összeomlik minden. Aki ezt megtapasztalja közelről, az tudja mennyit ér az élet. 

     

Egyszerre szomorú, de szép, melankólikusan rövid, nagyon erős történet Cecilia Enger idehaza megjelent negyedik kötete. Megfogott a stílusa, az egyszerűsége, a mondandója. Ahogyan az Anyám ajándékaiban is, itt is erősen elgondolkodtató és némi távolságtartással ismerjük meg főhősnőnk életét, annak meghatározó állomásait. Egy egyszerű történet az idősödő Åsta életéről, aki agyvérzést kap, és elveszíti az angol beszéd képességét. Asa természetesen értetlenül áll és nem érti, miért vele történik mindez? A mindennapok küzdelme még hátra van. A betegség következménye komoly kihívás elé állítja a párt.


Åsta afáziája nem a történet legfontosabb eleme, bár az állapot természetesen meghatározó keretet ad, erős hatással van Åsta pszichéjére. Azt mondanám, hogy érdekes módon maga a nyelv van a középpontban, hogy mekkora ereje lehet a szavaknak. A nyelv elvesztése, ahogyan a lengyel logopédus mondja egy lelki katasztrófa. Nem más ez, mint a világ elvesztése. Enger gyönyörűen, empátiával és fájdalommal, gyengédséggel, keserűséggel, dühvel és humorral ír. Nagyszerű, ahogyan felépíti a történetet. Enger regénye egyszerre ad némi társadalom- és korrajzot, a családtörténet mellé. Látszólagos egyszerűsége ellenére, a sorok között fontos témákat és kérdéseket is boncolgat a kisregény. Tele van lélekkel, ahogyan ezek a mindenkit érintő témák előtérbe kerülnek.


Angol diplomata férjével a világot járva, a jelenben a pár Varsóban él, amikor a nő agyvérzést kap. Azt javasolják neki, hogy fogadjon fel egy norvégul beszélő segítőt, amit meg is tesznek. Érdekes volt olvasni arról, hogyan bánnak a nyelvvel, és nem utolsósorban arról a kapcsolatról, amely Åsta és Ane, a kihívást vállaló harmincéves hölgy között alakul ki. Barát és segítő támasz lesz a nő mellett, amitől a remény is megcsillan. A férje, Thomas által a házasságukba is bepillantást nyerhetünk. A korábbi döntéseik és azok következménye, hatásai most kapnak igazán hangsúlyt.


A fejezetek jelentős részét a múltbeli visszaemlékezések teszik ki. Visszarepülünk Åsta gyermekkorába, fiatalkorába, fiatal felnőttként töltött életébe, és a férjével leélt hosszú évekbe. Jó volt megismerni a könyvben a norvég szokásokat, életformát, irodalmi érdekességeket. Megismerjük ahogy az élete drámaian megváltozott a sztrók hatására. Újraéli a gyerekkora, fiatalkora meghatározó pillanatait, átértékelődnek a múlt történései. A könyv záró része már a jelenben játszódik, és arról a lelki küzdelemről szól, hogyan lehet túllépni a tragédián. Mennyiben és hogyan változik az élete, mi várhat rá ezek után. Cecilie Enger lírai hangvételű könyve meglepő fordulattal zárul.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kisregény! 

   

    

Cecilie Enger (1963) a norvég Asker városában él. Újságíróként dolgozik a Dagens Næringsliv norvég üzleti napilapnál. Szükség című első, öt kisregényből álló műve 1994-ben elnyerte a norvég Nota Bene Díjat. Az Anyám ajándékait 2013-ban a Norvég Könyvkereskedők Díjával ismerték el.


Typotex, Budapest, 2025
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933458 · Fordította: Petrikovics Edit