Nicholas Sparks: Éjjel a parton "Minél nagyobb a szerelem, annál nagyobb tragédia, ha vége szakad. Ez a kettő mindig együtt jár."
Sparks a szerelmes regények királya, a romantika nagymestere. Ebben a történetben is egy bájos életmesét olvashattam az érzelmek kavalkádjáról, a szerelem erejéről. Jó ilyet olvasni, léleksimogató és erőt adó varázsa van minden Sparks regénynek. Ez különösen jól sikerült, nem véletlen, hogy a 2002-ben megjelent regény most harmadik kiadásban, új borítóval került a boltokba. Nem mellékesen mozifilm is készült a regényből Richard Gere és Diane Lane főszereplésével. Szívmelengető történet.
Nicholas Sparks regénye a szerelem mindent elsöprő erejéről mesél: az érzésről, amely váratlanul úgy tör rád, hogy egyből lesöpör a lábadról. Ott és akkor, amikor nem is várod, még a reményt is feladtad rég. Az összetartozás, a szeretve lenni érzése mindig csodás, ám amikor egy olyan életkorban, néhány csalódással, válással vagy tragédiával a hátad mögött tör rád, az különösen maga a csoda. Mennyire más az elő szerelem tinikorban, majd érett fejjel átélni ezt a csodát. Ami már valóban szerelem. Ez az érzés ad értelmet a reménynek, az életnek.
Tudom miről ír Sparks, volt szerencsém megtapasztalni ezt a szép érzést. A válás után nem sokkal, amikor nem is kerestem kapcsolatot és a legkevésbé vártam jött egy találkozás. Azt gondolom, ott és akkor voltam igazán először szerelmes egy másik emberi lénybe. Negyvenéves fejjel...
Itt pontosan ez történik a regénybéli hőseinkkel is.
Adrienne gyermekeit egyedül nevelte fel, férje egy fiatalabb évjáratú nőre cserélte le. Neki maradt a gyermeknevelés, a társtalanság 45 évesen. Az emlékekből előbukkanó múltbéli forró érzelmeket most felnőtt lányával, Amandával osztja meg. Miért is? Amanda éppen egy tragédiát próbál túlélni, elvesztette a férjét... Sebeket tépkedni, mindig fájdalmas, ám ez most más. Adrienne története magával ragadó, és szívfájdító. Érdekes az anya-lány kapcsolatba bepillantani, ahogyan a két nő érzései feltárulnak az olvasó előtt. Mennyire másként látjuk gyermekként szüleinket, és mennyire keveset is tudunk róluk. Sok esetben az érzelmek mozgatórugói rejtve maradnak. Most az őszinteség és a régi levelekből elénk rajzolódó néhány nap története egy másik anyaképet mutat Amandának. A történet két idősíkon bontakozik ki. Élettel teli, valós és fájó történet, nem rózsaszín habkönnyű, ahogyan az élet is öröm és fájdalom, tragédiák és boldogság elegye. Két középkorú ember története, akik véletlenül találkoznak az észak-karolinai kis tengerparti városkában.
A barátnője panziójának vezetését veszi át néhány napra. Ám szerencsére nem ő az egyedüli látogató… Megjelenik a férfi, Paul. Ő is magára maradt, munkamániás és csalódott. Bár sikeres sebész, ezek a munkahelyi sikerek hideg társak esténként.
Két megtört, magányos ember, akit az Isten is egymásnak teremtett. Felizzik a levegő, azonnal rezonálnak egymásra. Azonban mindketten óvatosak, alig akarják a csodát elhinni, megélni. Sparks nem húzza az időt, nincsenek felesleges körök, leírások a szenvedélynek nem lehet parancsolni. Izgalmas látni, ahogyan a két felnőtt megéli ezt az érzelmi lavinát. Van ilyen és ez kivételes pillanata az életnek, bár minden szerelem más. Két idegen mekkora hatással tud lenni a másikra! Úgy, hogy azonnal megváltoztatják egymás életét. Mindezt egy hétvége alatt. Van esti beszélgetés, borozgatás és séta a tengerparton, csillagok és holdfény, meg szerelem, felkorbácsolt vad szenvedély.
Úgy gondolom, mindenki szívesen lenne szereplőink helyében. A történetük gyorsan kiteljesedik, mégis szomorú véget ér. Sajnos nincs igazi happy end. Nem árulom el miért, érdemes elolvasni. szerintem jobb is, hogy nem a megszokott, elvárt vége van a regénynek. A múlt és a jelen itt összemosódik. Paul megtalálja az elveszett utat a fiához, míg Adrienne, aki egy okos nő egy életre erőt és bátorságot kap, amiből tovább élhet boldogan. A fájdalom és veszteség feldolgozásában a szeretet tud segíteni igazán. A történet magával ragadó szerelmi történet, esetenként akár sírást is okozhat.
"Amíg nem ismertelek, annyira elveszett voltam, amennyire egy ember csak lehet, és te megláttál bennem valamit, ami valahogy megint irányt mutatott nekem."
ITT tudod megrendelni a könvvet kedvezménnyel!
General Press, Budapest, 2019
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634523031 Fordította: Dobrás Zsófia
Nagyon szép ez az idézet a végén!
VálaszTörlés