Göran Rosenberg: Rövid megálló az úton Auschwitzból A II. világháború éveit, annak minden borzalmát bemutatva, már számtalan formában megismerhettük. Maga a város neve Auschwitz egyet jelent a holokauszt rémségeivel. Gyászos, fekete mementója történelmünknek. Göran Rosenberg másféle megközelítésből ismerteti meg olvasóival azt, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.
Olvashatjuk akár egy családregénynek is, hiszen saját édesapja menekülését és szerencsés túlélését ismerhetjük meg. A korabeli levelek, emlékek felhasználásával megírt történet a túlélésről mesél. Nyomokban emlékeztetett Gárdos Péter Hajnali láz történetére. Itt is a kibontakozó szerelem, a remény és az élet újraépítése a fő hangsúly. Természetesen a gyökerekig visszanyúlik a múltidézés.
A könyv első fele a háború végnapjait mutatja be. Elkerülhetetlen a megtörtént kegyetlenségekről írni. Fájdalmasan realista. Nem csak a lágerek, gettók képei, de a számadatok is sokkolóak. Elképesztő akarat és kitartás, rengeteg szerencse kellett a túléléshez.
Az édesapja útjáról Auschwitzból a svéd kisvárosig sok eseményben és megpróbáltatásban volt része a fiatal David Rosenbergnek. Nem is kell talán említeni, az édesanya is lengyel származású, zsidó menekült. A két fiatal túlélése, kibontakozó szerelme ad erőt a bizonytalan leküzdésére. Az átélt borzalmak nem múlnak el nyom nélkül a lelkekből. Csodálni tudom, hogy egy ember, aki ennyi rémséget látott, tapasztalt meg közelről, így fel tudott állni, tovább tudott ebből lépni.
Rosenberg hosszú és fáradságos, gondos munkával rajzolja meg az apja portréját. Ezzel állítva emléket neki és más menekülteknek. David Rosenberg Auschwitz-i útja szó szerint élet- és halál kérdése, no, meg a szerencsén múlt. Többször megálltam olvasás közben, a haláltáborok, gettók életének leírásánál, a gázkamrákba vezető szörnyűségekről olvasni elég nyomasztó érzés. A kiszolgáltatott, ártatlan emberek milliói váltak egy beteg eszme áldozataivá. Az emberek megalázására és kiszolgáltatottságára itt már szavak sincsenek. Kapunk betekintést a zsidó törvényekbe is. Rövid, sűrű és erős próza. Lényegre törő, nem szépít, pontos képet ad a történelem sötét viharáról.
1947. augusztus 2-án este egy 24 éves fiatalember szállt le a vonatból Södertälje Södra-ban. David és Halina Rozenberg nem menekültek, ők az új kategóriába tartozó „túlélők”. Nem szándékoznak Palesztinába távozni, maradnak és beilleszkednek. További közös életüket Svédországban alapozzák meg. A túlélőknek csak három százaléka válik svéd állampolgárrá. A szerelem tovább lendíti őket,
a gyökértelen jövő mégis reményteli és biztató számukra. Az életösztön regénye ez a történet. A könyv utolsó része már erről mesél. A könyv maga a remény. Az ismert és kikerülhetetlen rémálom véget ért. Döbbenetes arról is olvasni, hogy a háborúból is volt, aki hasznot húzott. A továbblépés nem könnyű. Fiatalok és előttük az új lehetőség, a jövő. A szülők megteremtik a lehetőséget az új generációnak a boldogabb életre. Az Auschwitzi út nehéz és küzdelmes, de reményteli. Tartalmas, és a maga nemében szép ez a történet, nem csak a valósága miatt. A szülők szereleme és a fiú kapcsolata apjával, emlékek mozaikjából bontakozik ki előttünk. A cselekmény egyszerre volt szívszorító és egyben felemelő. Elképesztő és elgondolkodtató történet ez. A szenvedés közepette is megtalálni az élet értelmét. A reményt, a kitartást az élet folytonosságát hirdeti a történet.
Göran Rosenberg 1948-ban született Södertäljében. Író, újságíró, több napilap, rádióadó és tévécsatorna munkatársa, 2000 óta a göteborgi egyetem díszdoktora. Łódźi származású szülei túlélték a második világháborút és az auschwitzi koncentrációs tábort. Az életútjukat feldolgozó dokumentumregény, a Kis kitérő az úton Auschwitzból 2012-ben elnyerte a rangos August-díjat.
Park, Budapest, 2018
324 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554364 · Fordította: Földeáki Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése