Hajó a ködben

Závada Pál: Hajó a ködben


                                                                                                         














Závada Pál új könyvének hősei ezúttal nem a vidéki zsidóság tragédiáját jelenítik meg, ahogyan az Egy piaci nap regényében olvashattuk. Most az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek sorsa kerül fókuszba. 1944 tavaszán járunk, a kiterjedt rokonság többségükben zsidó származású. A huszadik század történelmének sorsfordító pillanata eléri a vagyonos családot, elsodorja a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplőit. A barátokból vetélytársak, ellenfelek lesznek, a fennálló viszonyok nem csak a család tagjai között színesek és mozgalmasak.




A Hajó a ködben regényével ismét egy súlyos történelmi korszakot állít középpontba Závada Pál.
Érezhető, hogy a szerző sokat kutatott ebben a témában. A regényben egyébként a fikció és valóság tökéletes keveredést mutat. Talán nem is igazán fontos, mi a képzelet játéka, hiszen a valóság súlyos képekkel ad bizonyosságot. Nem titok, hogy a néhai családtagok emlékiratainak felhasználásával írta meg Závada Pál ezt a regényt. A Weiss, a Kornfeld, a Chorin és a Mauthner családok élete és a történelem vihara elég szorosan fonódik össze. Az emlékek is megszépülnek, illetve megkopnak idővel. Jelentősek mind a férfi mind a női karakterek. Kiemelkedik számomra Weiss Judit és persze Chorin Ferenc karaktere.


Valós, érdekes és mozgalmas a sokszereplős regény története. Megismerhetjük a második világháború előtti Magyarország leggazdagabb családjainak körét. A korabeli Magyarország iparának és kereskedelmének egyik legjelentősebb vállalata volt a Weisz Manfréd által irányított birodalom. Ők közösen birtokolták a magyar nehézipar jelentős részét, egyéb más vállalkozásokkal. A hazai nehézipar egyik atyja, Weisz Manfréd volt, aki mindezt jó üzleti érzékkel, okos döntésekkel és pénzével megalapozta. A gazdagság és a siker azonban nem csak elismerést hoz, de az irigykedők számát is növeli. Ahogyan az életbe lépő zsidótörvények mindenkire vonatkoztak, a pénz és a gyárak nem adtak felmentést a családoknak sem.


A rokoni kapcsolatok szövevényes hálója elevenedik meg az olvasó előtt. Ami ezt a könyvet feszültséggel tölti fel, az a hihetetlen pontos, korhű valóság fájdalmas tragédiája. A történelmi események objektív bemutatása teszi erőssé a regényt. Ez pedig jelentősen alakítja a szereplők életét is. Ez a letűnt történelmi kor, mai szemmel is rémséges volt. Átélni, megélni, az életet újraépíteni, de leginkább túlélni szerencse kellett hozzá. Valahol napjaink politikáját nézve úgy érzem, ez még mindig aktuális, és ez adja ennek a műnek a szomorú jelentőségét. Olvasás közben többször jutott eszembe a napjaink szolnoki műtrágya-gyár botránya.


Ne felejtsük el, a német megszállás idején, második világháború utolsó szakaszában járunk.
Természetesen a németek érdeklődését felkeltette a cég: a csepeli gyárüzemben már korábban is gyártottak fegyvert és repülőgép-alkatrészeket a Harmadik Birodalom és Magyarország számára. Érthetően stratégiailag kiemelt jelentőséggel bírt az üzem. Závada regényének fő szála ez az esemény, illetve a cserébe felkínált szabadság a családtagoknak. Závada izgalmas, eleven képet fest az akkori viszonyokról, ami ráadásul megtörtént. Azt tartják, a politika a férfiak dolga, ám a nők valóban döntő, fontos szerepet kapnak ebben a rendhagyó családregényben. A történet szépen kerekedik, remek jellemrajzokat kapunk.

A könnyedebb részek oldják a drámai valóságot. Akad némi szerelmi kaland, az apró titkok, kicsapongó szenvedély ad néha mosolyra okot. Kevés párbeszéd, letisztult, szikár szöveg jellemzi, kikerülhetetlenül sok politikai tartalommal. Ezt a szereplők személyiségé és tettei még erősítik, melyik oldalt képviselik. Embernek maradni, megőrizni a gondolatok tettek tisztaságát, a méltóságunkat nehéz kihívás elé állítja hőseinket. Korhű stílusban a nyelvezete változatosságával hangulatilag is tökéletesen adja vissza a korszak jellegzetességeit, szokásait. Remek történetnek éreztem, a sok szereplő, nevek miatt nem árt nagyon figyelni. A szereplő családtagok élete a bizonytalanságok közé kerül, minden felborul, megváltozik néhány pillanat alatt. A világ is meginog, kifordulni készül sarkaiból. Az eszme árnyékában az emberi butaság és elvakultság még megrázóbb. Félelemben nem lehet élni, olyan történelemfeltárás, ami napjainkra is illik. Nehéz, elgondolkodtató és aktuális olvasmány.


Závada Pál:
Tótkomlós, 1954. december 14-én született.
József Attila-díjas (1998) és Kossuth-díjas (2005) magyar író, szerkesztő,szociológus.
1990-1994 között a Hiány szerkesztője volt. A Holmi című folyóirat szerkesztője 1990-től megszűnéséig, 2014-ig. 2009-től a Digitális Irodalmi Akadémi tagja.
Első, feltűnést keltő munkája 1986-ban a Kulákprés című szociográfia volt. Első regénye 1996-ban a Mielőtt elsötétül. Nagy sikere 1997-ben a Jadviga párnája regénye, amiből film is készült 2002-ben jelent meg Milota című regénye, majd 2004-ben A fényképész utókora követte. A Természetes fény nagyregénye 2014-ben került az olvasókhoz.
Ezt követte az Egy piaci nap 2016-ban.




Magvető, Budapest, 2019


416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438550