Gáspár András Gáspár: Tiszta
Biztosan állíthatjuk, hogy a történelem, ezen belül a vallástörténelem egyik legsötétebb bugyra az inkvizíció idejére tehető. Ezekben az évtizedekben senki sem volt biztonságban, bárkire bármikor rásüthették az eretnekség bélyegét. Az egyház kíméletlenül lecsapott és elítélt mindenkit, akit bűnösnek vélt, Isten ítélőszéke senkinek nem kegyelmezett. Különösen, ha ellenszegült, másképp gondolkodott. Gáspár András Gáspár fikciós történelmi kalandregénye közvetlen az inkvizició előtt, de ebben a közegben játszódik.
A megfélemlített nép pedig nem kérdőjelezte meg a papok szavát, hatalmát, sok ártatlan lélek veszett oda a máglyákon, vagy a tömlöcök mélyén. Tegyük hozzá, hogy legtöbbször éppen a bírák leplezték saját gyengeségeiket és bűneiket, könnyű volt másokra hárítani a felelősséget, a hatalom és becsvágy győzött az alázat és a félelem ellenében.
Ennek a korszaknak a közepébe csöppenünk bele, és merülhetünk el a Tiszta című történetben, amely főhőséről kapta a címét. Az egykori Frank Birodalomban, egy kis faluban, Feu-Chapelle-ben egy pap buzgón imádkozva füleli végig saját húga szülését. Meglepő módon a születendő gyermek haláláért fohászkodik, azonban a kicsi életrevaló és felsír, bonyodalmak sorát indítva el ezzel. Ő lesz a későbbiekben Tiszta. A szerző döbbenetes erővel ragadja meg az olvasó képzeletét.
A pap, Benedict atya, későbbi főapát bármire képes, hogy eltussolja szerepét a fiúcska életében és származásában. Első lépésként kasztrálják, így a helyi apácazárdára bízhatják neveltetését, ahol néhány boldog év is kijut Almondnak. Itt kapja élete szerelmétől a Tiszta nevet, lelkivilágát, szíve tisztaságát, ártatlan lényét tükrözve.
Cseperedésével sajnos egyre nagyobb veszélyt lát benne Benedict atya, ami nem véletlen. Kezdtem sejteni a háttérben megbúvó okot, de még így is meglepett a bizonyosság. Az atyáról szépen lassan bebizonyosodik, hogy elképesztően gonosz és megszállott, minden rémálom megtestesítője. Semmitől sem riad vissza, érdekes módon végül az ördög megszállásának tulajdonítja saját tetteit, pedig csak elvakultan gonosz. Lassan fény derül Tiszta származására, a körülötte lengő titkokra, melyek között meglepő és felemelő eseményekről is olvashatunk. Ezeket a részeket volt a legjobb olvasni, bőven akadtak kedves, állhatatos szerettei, apácák, apátnők, szolgálók, kikről félve vártam mikor esnek áldozatul Benedict vérgőzös ámokfutásának. Sok szereplő lett a kedvencem, Amina nővér, Colette, Esther, Bianca, és persze Villám a bolondos, okos, vidám kutyus, igazi színfolt volt a könyvben. Sigmund gróf pogány istenhite kifejezetten érdekes volt számomra.
Megrendítő történet, az egész olyan volt, mint egy hosszú mese, ahol bőven folyt a vér az oldalakon, már számolni sem tudtam az áldozatokat, rágalmakat. Az atya, mint megtestesült gonosz hajtotta végre jogosnak hitt akaratát. Van minden a cselekményben: szeretet, gyűlölet, kitartás, bátorság, alázat. Végig olvasmányos volt, de az ember tehetetlennek érezte magát, izgultam az ártatlan szereplőkért. Kinek merre fordult a sorsa nem árulnám el, érdemes elolvasni, tartogatnak meglepetéseket még az utolsó oldalak is. Jók és rosszak igazi harca elevenedett meg az oldalakon, tiszták és gonoszok, vallási köntösben, a hatalom álcája alá bújva..
Szükségem volt néhány napra, hogy leülepedjen a történet, és helyére kerüljenek az olvasottak. Bevallom eleinte arra számítottam, hogy a szokásos boszorkányperről olvasok majd, a pogányság és kereszténység ellentétéről. Talán nem tévedtem túl nagyot, azonban a szálak mélyen túlmutattak ezeken. Jelen volt a bigott vallásosság, és a tiszta istenszeretet, és elképesztő, hogy mennyire el lehetett bújni ezek mögé, minden bűnt megmagyarázni, és elleplezni. Érdekes, hogy a vallás és az egyház terjedése, a hittérítés, ennyi fájdalommal jár, holott áhítatnak, és szent érzelmeknek kellett volna születniük helyettük. A sodró lendületű, olvasmányos történelmi thriller több meglepő fordulatot tartogat az olvasó számára. Izgalmas és letehetetlen könyv, hiszen történetvezetése, a karakterek sokszínűek. Remek kalandregény, ami jól eleveníti fel a korszakot, az akkori életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése