(Évszakok 2.)
"Tél volt apám lelkében, tél az eszében, tél a szívében."
A norvég író Évszakok-sorozata a Télhez érkezett, ami egy gyakran megindító folytatás. A könyv három részre oszlik, értelemszerűen egy-egy téli hónapra. Decemberben és januárban a még meg nem született lányának, februárban pedig az újszülött lányához írt leveleit is olvashatjuk. Karl számára ezúttal is fontos a család, több történetben megosztja velünk gondolatait feleségéről és gyermekeiről, vagy saját gyermekkori emlékeit eleveníti fel. Számos igazi gyöngyszem van itt, poétikus és felvilágosult prózájával figyelemreméltó és megrendítő történeteket tár elénk. Örömmel fedeztem fel, csodálkoztam rá egyes dolgokra, KOK szemén át. Élvezettel olvastam, próbáltam lassan haladni, elnyújtani az élményt. Bármihez nyúlt, mindent más megvilágításba helyezett számomra, látszólag könnyedén, minden erőfeszítés nélkül. Egyik kedvencem a székekről mesélő történet lett.
A levelek is számtalan különböző témákkal foglalkoznak, amelyeket meglehetősen rövid szövegekben elemezve tár elénk. A szövegek egy részében ismét az emberi anatómiáról szól nekünk; pl: az orr, fül és agy, majd a lélek tartózkodási helyéig terjednek ezek. Felbukkan a szexualitás, a nőkhöz való viszonya is.
"Bár az érzések és a hangulatok meghatározzák a létünket, senki sem tudja pontosan, mi az érzés és mi a hangulat, hol keletkeznek, miért vannak."
Más szövegei a gyermekkori emlékekről szólnak. A sajátról és a gyerekekről egyaránt: kihagyhatatlanul megidéződik az apa alakja, az első hó hatása, a karácsonyi ajándékok, vagy a plüssállatok jelentősége, elmereng a fogkefék és a csizmák halmazán, illetve a születésnap átértékelődéséről is egy elgondolkodtató írásban olvashatunk. Talán innen a legkedvesebb nekem a Mikulás története volt, a két apával, ahogyan igyekeznek megőrizni és elvarázsolni egymás gyermekeit. Szívmelengető bája elragadó és varázslatosan kedves. Egyszerűségében is világosan varázsolja a hétköznapokat rendkívülivé. Kedvelem KOK személyiségét, írói hangját és életszemléletét, meditatív stílusát.
Több tárcában a környezetünkről mereng: a holdról, vízről, hidegről, télről, szökőkutakról és máglyákról, vagy a tűzijátékról. Nem szabad megfeledkezni az állatokról sem: baglyok, medvék, vidrák, kakasok és halak adnak színes témát mindannyiunk számára. A Vidra egy kedves írás volt számomra, régi bölcsesség, hogy „fűben-fában orvosság”. Ezt az orvosságot most a Vidra pajkos, önfeledt játéka képviselte, ami a szerzőt elindította a remény útján a sötétségből. Ismét lenyűgözött Knausgård azon képessége, hogy megfigyelje, és élvezettel tudja leírni, amit lát és érez maga körül a világban. Így válik ez az újabb történetgyűjtemény is élvezetes olvasmánnyá.
Felidézi a saját gyermekkori emlékeit, és így válik felismerhetővé, hogy ezek a gondolatok sokkal messzebbre viszik a képzeletünket. Amíg a születendő leányka érkezését várjuk a szerzővel, az apa számot vet a világgal. Teszi ezt úgy, mintha most látná először. A témái ezúttal is elképesztően eredetiek, Knausgård lényeglátása megkapóan egyéni. Utánozhatatlanul érzékeny, őszinte stílusában olvashatunk a rendetlenségről, atomokról, barátokról és a fültisztító pálcika hasznáról, vagy éppen a csatornafedelek titkairól. Ezeket az igen ismerős tárgyakat új jelentéssel tölti meg, amit egy eklektikus tárházon keresztül ábrázol. Az írásmód és a tartalom megkapó, talán picit komolyabb, mint az Ősz esetében. Írásának egyik legkiemelkedőbb eleme annak ábrázolása, milyen életben lenni, embernek lenni a világban, akár egyedül, akár emberek között. Karl Ove Knausgård alkotása mélyen bensőségesen rezonál, ahogyan láttatja velünk a világot. A könyvet Lars Lerin illusztrációi teszik teljessé. Kíváncsian várom, mit hoz a Tavasz, ami májusban érkezik a hazai olvasókhoz.
ITT rendelhető kedvezménnyel a kötet!
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015) néhány az elnyert számtalan sok elismeréséből.
Magvető, Budapest, 2022
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439649 · Fordította: A. Dobos Éva· Illusztrálta: Lars Lerin
Szia Gábor! Bevallom Knausgard könyvénél jobban már csak a Te értékelésedet vártam! Bár ez így megtévesztő lehet, mert kétségem sem volt afelől, hogy újabb csodás „mesekönyvet” vehetünk a kezünkbe tőle, amiről érdemes írnod! Mert mese ez a javából, szinte a legszebb amit életemben olvashattam.. Sejtettem, hogy szép szavakat és kifejezéseket lapunk tőled ismét, de minden várakozásomat felülmúlta amiket használsz! A történeteket én is lassan, hömpölyögve ízlelgettem, kár lett volna befalni egyszerre, nem is lehetett volna befogadni! Most a Te érdemeidet emelném ki, gyönyörű szókapcsolatokat használsz, amelyeik annyira jellemzőek az érzésekre amik elfogják az embert olvasás közben..”Poétikus és felvilágosult próza..” Ahogy Knausgard, éppen úgy te is megfogalmazod helyettem amit érzek, csak elmegyek mellette, mert nem találom a szavakat! „Kedvelem KOK személységét, írói hangját és életszemléletét, meditatív stílusát..” Hogy a saját szavaidat fordítsam ellened, ez a mondat is egy gyöngyszem! Összefoglaltad mit szeretek a szerzőben, miért ekkora a várakozás minden újabb megjelenése előtt , és mennyire szeretem amikor „kizár a világból”, és segít minden elfelejteni, ugyanakkor el is gondolkodtat! „Eklektikus tárház”, „mélységesen rezonáló alkotás”?? Elképesztő, gazdag szókincsed van, kiapadhatatlan, lenyűgöző, megfelelően használva, nincs itt valaki véletlenül aki Kazinczy-díjat tudna ítélni? Csodás volt, öröm olvasni, köszönöm szépen!
VálaszTörlés